//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nemcsak, hogy áll és lélegzik, de még verekedni is tudna, csak épp most nincs kedve, mert túl éhes ahhoz. Mellékesen pedig tele van sebekkel, de most a kisebbik baja. Észreveszi, hogy a hórihorgas férfi tart tőle – legalábbis ő így veszi le a távolodásából –, ezért nem is kell sokat gondolkodnia a kérdésén. *
– Oz onyód vére ork-vér lösz, mör' mögbaszom?! * Válaszol epésen, ám valójában nem is a férfival van baja – hiszen az még nem tett semmit, amiről tud; legnagyobb bűne, hogy gyengevérűnek született –, inkább a korábbiak miatt mérgelődik még mindig.
Noha nem sokkal került közelebb a másikhoz, valahogy kezdi sejteni, hogy egy egyszerű emberrel van dolga, hanem még annál is rosszabbal: egy levélzabáló, beképzelt, káposztaszagú elffel (már amennyiben a róluk alkotott előítéletei helytállóak).
~ Ezt a rohadékot még agyonverem egyszer. ~ Fogadalmat tesz önmagának, s az ilyeneket általában be is tartja – ha már a másoknak tetteket csak ritkán. Ellenben az elf még a sebeinek begyógyítását is felajánlja, illetve az is kiderül, hogy céljaik is nagyjából megegyeznek, már ami a kajálást és ivást illeti. Eleinte nem szól semmit, a nyájas bemutatkozásra viszont már köpnie kell, így meg is szenteli a Vashegy földjét egy nagy adag turhával. Ekkor döbben csak rá, hogy mennyire ki van száradva – nemcsak szája, hanem a torka is. Ki tudja, mennyi ideig feküdt eszméletlenül a földön, nem csoda, hogy nemsokára gyomra is akkorát korog, akár ha egy dézsányi kavicsot őrölnének a gyomrában. Szerencsére a férfit nem kell sokáig fűzni, hamar belemegy az ajánlatába. Már csak azt bánja, hogy nem egyből egy nagy adag ételre hívatta meg magát. Viszont amilyen gyorsan barátkozik az ork, az sem kizárt, hogy estére már közös alvóhelyen hajtják álomra a fejüket. Bemennek a taverna ajtaján. *
– O faszomat o Kagan öklébe! Ozt nö mondd, hogy etten es ő uralkodik! * Tudni kell, hogy Ante huzamosan ideig "vendégeskedett" a Thargoknak nevezett vadembereknél. Aztán ugyan szabadon engedték, de a mai napig nem tette túl magát az ott történteken. S, ha csak öt nevet kellene mondania azok közül, akiket a legjobban utál, Kagan valószínűleg szerepelne ezen a listán. Svir Giával és a néhai Albun di Nomam-nal egyetemben. *
– Sör jó lösz. * Teszi hozzá végül. Leülnek egy asztalhoz, Ante ökle pedig ökölbe szorul, amiért egy hosszúéletűvel kell bájcseverészni egy korsó sörért, de megpróbálja elengedni és elmeséli az esetet. Bár nehezére esik visszaemlékezni, próbálja olyan hosszúra nyújtani a történetet, hogy időközben megérkezzen a söre, nehogy a hosszúfülű meggondolja magát. *
– Ett ültem, ebbön o kocsmában. Volt etten volomi hegyomlas, mög pár jó csöcsű bige – nöm mondom, láttom már jobbat es, dö orro mögtette volna. Tudom es, oz ögyiknek Dora volt o növö. * A történet azonban váratlan fordulatot vesz. *
– Szóval ottan álltunk o pultnal. – * Bök arrafelé állával. * – Mekor bejött volomi sönkihazi vadbarom, oszt' sértögötni közdött, mög menden. Úgyhogy fogtam mogom, kiütöttem o hegyomlast, o gyengevérűvöl mög kint folytattuk. Már ozt es majd' kiütöttem, dö ölővette o kardját o köcsögje. * Az asztal fölé emeli karjait, hogy mutassa a kötéseit, amik elsősorban tenyereit és alkarját fedik. *
– Persze még így es földre körült, dö oztan jött voloki, oki hátulról fejbe csapott, hogy baszná mög a ménkű! * Remélhetőleg beszéde végeztével már legalább egy korsó sör van az asztalán. Ebben az esetben épp csak, hogy kimondta az utolsó szót, szájához emeli és meghúzza az italt. Az sem érdekli, ha nem sört kapott, hanem valami mást, a lényeg, hogy lemenjen a torkán. *