//Asztéyriaa, Therrad, Fintarret//
*Fint kissé agresszívan közelíti meg a balhézó nőt, aki ezen fel is kapja a vizet. Valahol, ha nem lenne mérges a fickó, megfontolná, hogy vállon csapjon-e egy nőt, de most nem válogat. Aki mást rugdosni képes, az a fogadós szerint ne csodálkozzon akkor se, ha ő jár hasonlóan. Ami azonban ezután történik, erősen elakasztja a gondolatmenetében, mert keze felé kígyók kapnak, hátra is ugrik egyet, de még így is bizonytalanul mered a jelenségre, a mögé siető gnóm apóka hangja pedig el se jut a tudatáig. Igazából első pillantásra azt hiszi, hogy az előző sálkígyós eset óta már csak hallucinálja ezeket: akkor szinte a földre rántotta Estit, nehogy baja legyen a lánynak, aki iránt olyan (nem) gyengéd érzéseket táplál. Maradandó volt számára az élmény. Azonban bárhogy nézi így tisztességes távból, tényleg megtörtént. Megint. Visszaveszi lezser testtartását, mintha mi sem történt volna, de közben alig tudja letépni a szemét az undorító csúszómászókról, és testével az apókát is szeretné blokkolni, tulajdonképpen közéjük állni. Jó keményen a lányra pillant.*
- Nem tudom, mi a jó élet van az itteniekkel, hogy állandóan kígyókat használnak sálnak. Mi ez, valami idióta női divat? Talán nem volt a másik nem épp eléggé veszélyes? *Hőbörög, azért nem kiabál, de indulatosan beszél. Már így is volt elég baja ma a mérgező kapcsolatokkal.* Nem érdekel, hogy a kis barátai mérgesek, vagy sem, a kis bemutatója után azt se hiszem el, ha őszintén válaszol. Üljön le valamelyik távoli asztalhoz, én majd kiszolgálom, de tartsa őket kordában, mert ha még egy vendégemet megijeszti, akkor kipenderítem. *Mutat az egyik asztalra, kellemesen távol minden érző lénytől. Most aztán igazán mogorva és rendreutasító, nehéz lenne megmondani róla, hogy csak a merő undor beszél belőle.*
- Ha megmondja, mit kér, ki is viszem mindjárt. *Teszi hozzá egy kissé tapintatosabban, mikor végre kifújja magát, de azért szemmel követi a lányt, hogy vajon tényleg helyet foglal-e. Addig ugyan el nem mozdul.* Magának mit hozhatok? Valami szíverősítőt a riadalomra? A vendégem. *Fordul az apókához, ha elmúlt a veszély. Ránézésre úgy tűnik, nem esett baja, de azért mélyen együtt érez vele. Néhány órával ezelőtt a nyaksálas sötételf esete őt is jobban megviselte.*
//Fontos ügy//
//Nyílt//
*Közben a többiek is tudják, mit kérnek, úgyhogy a férfi belép a pult mögé, és gyorsan kitölti a ribizlibort, meg a csülökpörkölt is előkészül. Közben folyamatosan szemmel tartja a kígyós nőt, amikor csak lehet, hogy mire készül, ha készül valamire. Ha nem tartja fel, vagy nem kerül sor több komplikációra, a tányér étel és az ital a kedves vendégek elé kerül, bár a kiszolgálást mosoly továbbra sem fűszerezi meg. Az egyszerűen nem Fint műfaja.*
- Parancsoljanak. *Mondja a párosnak. A hölgy kérdez tőle, de a válaszon elgondolkodik egy kissé, mert mélyre kell ásnia az emlékeiben.* Én se vagyok itt valami régóta. Csak azt tudom, hogy az itteni birtokokon van földje, de mást se. Talán a kancellárt érdemes megkérdezniük, fent van a városban a Radkraalban. Ő biztos ismeri az itteni népeket. *Tájékoztatja őket, és nagyjából jó irányba is mutat.*
- Ha még valamit szeretnének, csak intsenek. Jó étvágyat. *Teszi hozzá a hölgy felé biccentve, aki eszik, és ha nem tartanak rá igényt a továbbiakban, akkor visszamegy a pulthoz, és felméri a helyzetet.*