//Félresiklott kiruccanás//
*Rorkir napja eddig a pontig nagyon jól alakul, csupa kellemes dolgok történnek vele. A házőrzője kapott némi eleséget, így egy darabig biztos nem lesz gondja, egy kis gyakorlóharcra is volt lehetősége, de a legjobb, hogy végre szabad. Legalábbis szabadabb mint eddig. Magánál hordhatja fegyverét, ami egy ilyen embernek mint Rorkir szinte maga a világ. De a csúcspont úgy látszik, hogy még csak most következik. ~Durogaar, ma rámkacsintottak az őseink!~
Gondolja magában, mintha csak a kardjához, vagyis inkább annak szelleméhez beszélne. Merthogy ahogy benyit a kocsmába egy hideg ser reményében, valami sokkal jobbat kap. Szeme elé a vártnál jóval eseménydúsabb élet tárul. Önkéntelenül vigyorogni kezd, igazán szívmelengető látvány ez, így kell kinéznie egy krimónak. Természetesen a gyakorlott harcos szeme azonnal cikázni kezd, ki kezdhette a balhét, ki a célpont, milyenek a résztvevők? Kicsik, nagyok, óriások, törpék. Ahogy végigpásztázza a termet ismerős arcra bukkan, ami kicsit meg is lepi. ~Hát ez meg? Nem volt neki elég a korábbi, vagy mi?~ Egyre inkább kezdi megkedvelni az úrnőt. Egy férfi karjaiban látja, és nem tudja eldönteni, hogy ez vajon az az ember, akiről beszélt neki korábban, vagy csak egy szerencsétlen flótás, akit éppen behálózni készült a nő? Bár úgy tűnik, mintha ismernék egymást, valójában Rorkirt fikarcnyit sem érdekli, inkább csak az a tény, hogy ez a férfi bátran veti magát a forgatag közepébe, s talán a legnagyobb darab fickót követeli magának. A barbár némileg felhorkan, hisz nem szeretne kimaradni semmi jóból, úgyhogy nekiiramodik és lendületből igyekszik lábával becsatlakozni a támadásba. Ha Cha'yssnak sikerülne térdre kényszerítenie, akkor nyilván a fejére céloz, egyéb esetben ő is a hajlatot próbálja eltalálni, bár egyébként talán ilyen sebességből lényegtelen hogy hol találja el, az fájni fog neki. Már ha eltalálja.*
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.10 13:41:29