Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-08 09:52:50
Üzenet elküldve: 2020-04-08 09:52:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Therrad jó kedéllyel rámosolyog, megértette Zakar jelzését. Éppen csak az nem fogta, akinek szólt, ugyanakkor Zakarnak nincs különösebb oka elzavarni Morakot. Ráadásul Therrad már beszélgetésbe elegyedett vele és egyik kérdés a másik után hangzik el. Az elf figyel Morakra, mialatt a rántottát is falatozza, de nem veszi a fáradtságot megjegyezni a kérdéseket.*
- Igen, valóban. *feleli. Ez vonatkozhat arra, hogy elfelejtettek volna bemutatkozni, ha Morak nem jön, vagy arra, hogy Nem sűrűn járnak erre és arra is, hogy Zakar esetleg kereskedő. Ugyan nem az, de ha Morak kereskedőnek hiszi, az sem zavarná. Természetesen átadja az étlapot, ám ekkor felvillan elméjében egy ördögi gondolat. Korábban Therradot faggatta, hogy milyen ital lehet az a "Kagan ökle", de egyiküknek sem volt erre tippje. ~ Most talán ki fog derülni. ~ gondolkozik Zakar.*
- Morak, ugye? Ha már itt van, miért nem iszik egy Kagan öklét? Biztos vagyok benne, hogy máshol nem kaphat ilyen italt. Kár volna kihagynia. *Javasolja a törpnek. Egyedül Therrad tudja a turpisságot e tanács mögött, de talán ez még bocsánatos bűn.*
*Therrad jó kedéllyel rámosolyog, megértette Zakar jelzését. Éppen csak az nem fogta, akinek szólt, ugyanakkor Zakarnak nincs különösebb oka elzavarni Morakot. Ráadásul Therrad már beszélgetésbe elegyedett vele és egyik kérdés a másik után hangzik el. Az elf figyel Morakra, mialatt a rántottát is falatozza, de nem veszi a fáradtságot megjegyezni a kérdéseket.*
- Igen, valóban. *feleli. Ez vonatkozhat arra, hogy elfelejtettek volna bemutatkozni, ha Morak nem jön, vagy arra, hogy Nem sűrűn járnak erre és arra is, hogy Zakar esetleg kereskedő. Ugyan nem az, de ha Morak kereskedőnek hiszi, az sem zavarná. Természetesen átadja az étlapot, ám ekkor felvillan elméjében egy ördögi gondolat. Korábban Therradot faggatta, hogy milyen ital lehet az a "Kagan ökle", de egyiküknek sem volt erre tippje. ~ Most talán ki fog derülni. ~ gondolkozik Zakar.*
- Morak, ugye? Ha már itt van, miért nem iszik egy Kagan öklét? Biztos vagyok benne, hogy máshol nem kaphat ilyen italt. Kár volna kihagynia. *Javasolja a törpnek. Egyedül Therrad tudja a turpisságot e tanács mögött, de talán ez még bocsánatos bűn.*
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-07 19:37:49
Üzenet elküldve: 2020-04-07 19:37:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Nem akart ő különösen messze eltávolodni a kikötőtől, de ahogy rótta a métereket, egyre kietlenebb táj fogadta. ~Erre is lennie kell valaminek! ~ Ekkor pillantja meg a szélkakast, amelyről az utolsó fénysugarak hírt visznek. Bár nem erre számított, hogy pont innen fog érkezni a segítség. ~Milyen ironikus. ~ De nem válogat a jelek között, egyelőre megelégszik csupán ezzel is, bár jobban örült volna egy elé siető csúszómászónak, esetleg egy jelenésnek. Lassan a fogadó elé ér, elégedetten tapos végig a kikopott talajon, majd felsétál a lépcsőkön és nekifeszül az ajtónak, belökve azt. Attól függetlenül, hogy a cipő sebesre dörzsölte a lábát, nem sántít, annál úribb a megjelenése, elégedettséggel tölti el, hogy a vérét adhatta a jelért cserébe. ~Ez igazán kis áldozat. ~ Csuklyával a fején sétál oda a pulthoz, miután körbetekint odabent és megtalálja azt az utat, amely a leghamarabb célhoz vezet. Nem akar feltűnést kelteni, abból mindig csak baja származott.*
-Estét! *Szerencséjére nincsen teltház, talán pont a fogadó elhelyezkedése miatt vagy csak szerencsés napot fogott ki magának. Szemével a pultost keresi, a fejét forgatva, közben pedig leül egy székre, így felszabadítva a lábait.*
-Elég legyen nah. *Rázogatja meg óvatosan a fejét, mert ismét elfogja kis barátait a nyugtalanság, vagy csak a kíváncsiságtól hajtva próbálnak kicsusszanni a csuklya takarásából. Kezével a legbátrabb vállalkozókat vissza is tolja, nem törődve a reklamációval. ~Régen nem találkoztak már közelről idegennel. ~ Kicsit tart az ismeretlentől és a lények reakcióitól, mert pontosan tudja mi az, ami elsőre lerí róla. Aztán majd kezdhet magyarázkodni, ha már a lincselő tömeg a karmait meresztgeti.*
-Estét! *Szerencséjére nincsen teltház, talán pont a fogadó elhelyezkedése miatt vagy csak szerencsés napot fogott ki magának. Szemével a pultost keresi, a fejét forgatva, közben pedig leül egy székre, így felszabadítva a lábait.*
-Elég legyen nah. *Rázogatja meg óvatosan a fejét, mert ismét elfogja kis barátait a nyugtalanság, vagy csak a kíváncsiságtól hajtva próbálnak kicsusszanni a csuklya takarásából. Kezével a legbátrabb vállalkozókat vissza is tolja, nem törődve a reklamációval. ~Régen nem találkoztak már közelről idegennel. ~ Kicsit tart az ismeretlentől és a lények reakcióitól, mert pontosan tudja mi az, ami elsőre lerí róla. Aztán majd kezdhet magyarázkodni, ha már a lincselő tömeg a karmait meresztgeti.*
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-07 18:59:59
Üzenet elküldve: 2020-04-07 18:59:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Hm, szívesen. - *Mormogja Zakar köszönetmondására válaszul, és úgy tesz, mintha értené, miről van szó, pedig már azt is elfelejtette, mit kérdezett. Sajnos nem forog már úgy az agya, mint régen. A gondolkodási képessége nem sérült, de a memóriájával vannak gondok, néha elég jelentősek.
Ezután leginkább csak ő beszél, egészen addig, míg a Morak nevezetű törpe meg nem érkezik közéjük.
Észleli, hogy az ifjú mintha tartózkodó viselkedésével és tekintetével igyekezne jelezni a törpének, hogy kifogásolja a viselkedését, de azt is látja, hogy Morak ebből valószínűleg semmit nem fog fel.
Szemüvegét igazgatva kínosan rámosolyog Zakarra, mikor az ifjú mintegy neki címzi a bemutatkozást, kívül hagyva Morakot, ennyi cinkosságot megenged magának az elffel... Utána viszont részéről nem kötekedik, csendes belenyugvással elfogadja a törpe élénk társaságát és igazán még haragudni is elfelejt. Sokféle népséggel volt már dolga, a gnómok sem éppen arról híresek, hogy csöndesen, nyugton megülnének, úgyhogy elég megengedővé válik Morakkal szemben. Persze tart is tőle, fél, hogy felbosszanthatja valami rossz szóval.
A kérdésre, hogy mit lehet itt enni, az étlap felé int, de nem nyújtja át, meghagyja ezt Zakarnak.
A törpéből csak úgy dől a szó, egyszer-kétszer félbe is szakítaná, hogy válaszoljon, de mikor azt hinné, Morak már végzett, kiderül, hogy csak levegőt venni állt meg. Na, de csak elérkezik az az idő is, mikor a törpe elhallgat és őket biztatja beszédre.*
- Ke-kereskedő sosem voltam, de ne-nem áll tőle messze. Intéző és jegyző voltam a városban, mo-mo-most meg itt, Synmirán. Szóval én már itt élek, nem utazgatok. - *Válaszolja lassacskán, majd hagyja beszélni az elfet, nem kérdez vissza egyelőre, hogy Morak miért jár erre.*
- Hm, szívesen. - *Mormogja Zakar köszönetmondására válaszul, és úgy tesz, mintha értené, miről van szó, pedig már azt is elfelejtette, mit kérdezett. Sajnos nem forog már úgy az agya, mint régen. A gondolkodási képessége nem sérült, de a memóriájával vannak gondok, néha elég jelentősek.
Ezután leginkább csak ő beszél, egészen addig, míg a Morak nevezetű törpe meg nem érkezik közéjük.
Észleli, hogy az ifjú mintha tartózkodó viselkedésével és tekintetével igyekezne jelezni a törpének, hogy kifogásolja a viselkedését, de azt is látja, hogy Morak ebből valószínűleg semmit nem fog fel.
Szemüvegét igazgatva kínosan rámosolyog Zakarra, mikor az ifjú mintegy neki címzi a bemutatkozást, kívül hagyva Morakot, ennyi cinkosságot megenged magának az elffel... Utána viszont részéről nem kötekedik, csendes belenyugvással elfogadja a törpe élénk társaságát és igazán még haragudni is elfelejt. Sokféle népséggel volt már dolga, a gnómok sem éppen arról híresek, hogy csöndesen, nyugton megülnének, úgyhogy elég megengedővé válik Morakkal szemben. Persze tart is tőle, fél, hogy felbosszanthatja valami rossz szóval.
A kérdésre, hogy mit lehet itt enni, az étlap felé int, de nem nyújtja át, meghagyja ezt Zakarnak.
A törpéből csak úgy dől a szó, egyszer-kétszer félbe is szakítaná, hogy válaszoljon, de mikor azt hinné, Morak már végzett, kiderül, hogy csak levegőt venni állt meg. Na, de csak elérkezik az az idő is, mikor a törpe elhallgat és őket biztatja beszédre.*
- Ke-kereskedő sosem voltam, de ne-nem áll tőle messze. Intéző és jegyző voltam a városban, mo-mo-most meg itt, Synmirán. Szóval én már itt élek, nem utazgatok. - *Válaszolja lassacskán, majd hagyja beszélni az elfet, nem kérdez vissza egyelőre, hogy Morak miért jár erre.*
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-06 23:53:23
Üzenet elküldve: 2020-04-06 23:53:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Én szintúgy örvendek a szerencsének uraim!
* Mondja a törpe az elf Therradhoz intézett szavaira. *
- Még szerencséjük, hogy jöttem, másképp még elfelejtettek volna bemutatkozni egymásnak! Ezek szerint önök sem rég ismerik egymást. Nagyszerű! Ha még csak a bemutatkozásnál tartanak, akkor valószínűleg én sem maradtam le semmiről!
No, akkor. Mit mondanak, mit lehet itt enni?
* Kérdi Morak, majd hátranéz a válla felett a pult irányába, mivel épp háttal ül annak. Jobban szereti megfigyelni a belépőket és távozókat, ezért úgy foglalt helyet, hogy rálásson az ajtóra. Majd miután feltette kérdését visszafordul az asztaltársasága felé. Abból persze nem tűnik fel neki semmi, hogy azok nem látják szívesen. Mert, hát ki ne látna szívesen egy törpét?! *
- Önök gyakran járnak errefelé? Ami engem illet nem sokszor fordultam meg ezen a környéken, jobb szeretem a vadont. Hát, maguk se tűnnek ide valósinak, annyi szent! Mivel foglalkoznak, ha épp nem itt üldögélnek? Amolyan kereskedő fazonnak tűnnek, főleg maga öreg.
* Biccent a törpe fejével a gnóm felé, majd egy lélegzetnyi szünetet tart, aztán pedig folytatja: *
- Hmm. De, ha valóban az lenne, akkor elég bátor, hogy csak így, egymagában utazgat. Szóval? Meséljenek valamit maguk is, ne csak én beszéljek!
* Ekkor a törpe kissé elmosolyodik. Majd, miután befejezte mondókáját, kissé hátradől a székben, hogy teret adjon a többieknek is a beszédre... *
- Én szintúgy örvendek a szerencsének uraim!
* Mondja a törpe az elf Therradhoz intézett szavaira. *
- Még szerencséjük, hogy jöttem, másképp még elfelejtettek volna bemutatkozni egymásnak! Ezek szerint önök sem rég ismerik egymást. Nagyszerű! Ha még csak a bemutatkozásnál tartanak, akkor valószínűleg én sem maradtam le semmiről!
No, akkor. Mit mondanak, mit lehet itt enni?
* Kérdi Morak, majd hátranéz a válla felett a pult irányába, mivel épp háttal ül annak. Jobban szereti megfigyelni a belépőket és távozókat, ezért úgy foglalt helyet, hogy rálásson az ajtóra. Majd miután feltette kérdését visszafordul az asztaltársasága felé. Abból persze nem tűnik fel neki semmi, hogy azok nem látják szívesen. Mert, hát ki ne látna szívesen egy törpét?! *
- Önök gyakran járnak errefelé? Ami engem illet nem sokszor fordultam meg ezen a környéken, jobb szeretem a vadont. Hát, maguk se tűnnek ide valósinak, annyi szent! Mivel foglalkoznak, ha épp nem itt üldögélnek? Amolyan kereskedő fazonnak tűnnek, főleg maga öreg.
* Biccent a törpe fejével a gnóm felé, majd egy lélegzetnyi szünetet tart, aztán pedig folytatja: *
- Hmm. De, ha valóban az lenne, akkor elég bátor, hogy csak így, egymagában utazgat. Szóval? Meséljenek valamit maguk is, ne csak én beszéljek!
* Ekkor a törpe kissé elmosolyodik. Majd, miután befejezte mondókáját, kissé hátradől a székben, hogy teret adjon a többieknek is a beszédre... *
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-06 22:50:25
Üzenet elküldve: 2020-04-06 22:50:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Úgy értettem, köszönöm. *Magyarázza a gondolatolvasás problémáját. Eszébe vési akaratlanul is, amit Synmiráról hall. Egész napi fizikai munka után az elfnek jól esik szinte bármilyen érdekes információ. Túl ezen, Zakar mindig is kiemelt érdeklődéssel fordult a mágia felé, bár még sosem volt alkalma tanulni azt. Tervei között határozottan szerepel, csak abban nem döntött még, mikor, és hol. Jelenleg más, csakugyan fontos dolgokkal foglalkozik, mert az élet még egy igazi mágusnak sem kizárólag a mágiából áll. Therrad halkan és óvatosan válaszol, mikor Zakar a barbárokat hozza szóba. Nagyon is megérti. Az intelemre egyetértően bólint, ő sem szeretne bajba kerülni. Belátja, hogy jobb ezt a témát most nem firtatni. Tovább haladnak azonnal, már Kaganról folyik a szó. Zakar úgy látja, alig néhány perc alatt sok mindent megtudott a környékről. Még úgy is, hogy az idős úr sem helybéli. Érdemes volt hozzá csatlakoznia. Éppen felelne, mikor egy idegen törp melléjük lép. Ez a fazon "úgy gongolja", nem zavarja őket, ha hellyel kínálja önmagát. Ha már ily módon közéjük ült Morak Asthún, Zakar mélyen a szemébe néz. Pár pillanatnyi komoly csenddel "üdvözli" új asztaltársukat.*
- Tehát gondolja... *ismétli a törp szavait. Miután Therrad bemutatkozik, rájön, hogy ő maga még nem tette meg, holott már jó ideje beszélgetnek. Therrad felé fordul ismét.*
- Zakariymor Ilier'en. Örülök, hogy megismerhetem Therrad.
- Úgy értettem, köszönöm. *Magyarázza a gondolatolvasás problémáját. Eszébe vési akaratlanul is, amit Synmiráról hall. Egész napi fizikai munka után az elfnek jól esik szinte bármilyen érdekes információ. Túl ezen, Zakar mindig is kiemelt érdeklődéssel fordult a mágia felé, bár még sosem volt alkalma tanulni azt. Tervei között határozottan szerepel, csak abban nem döntött még, mikor, és hol. Jelenleg más, csakugyan fontos dolgokkal foglalkozik, mert az élet még egy igazi mágusnak sem kizárólag a mágiából áll. Therrad halkan és óvatosan válaszol, mikor Zakar a barbárokat hozza szóba. Nagyon is megérti. Az intelemre egyetértően bólint, ő sem szeretne bajba kerülni. Belátja, hogy jobb ezt a témát most nem firtatni. Tovább haladnak azonnal, már Kaganról folyik a szó. Zakar úgy látja, alig néhány perc alatt sok mindent megtudott a környékről. Még úgy is, hogy az idős úr sem helybéli. Érdemes volt hozzá csatlakoznia. Éppen felelne, mikor egy idegen törp melléjük lép. Ez a fazon "úgy gongolja", nem zavarja őket, ha hellyel kínálja önmagát. Ha már ily módon közéjük ült Morak Asthún, Zakar mélyen a szemébe néz. Pár pillanatnyi komoly csenddel "üdvözli" új asztaltársukat.*
- Tehát gondolja... *ismétli a törp szavait. Miután Therrad bemutatkozik, rájön, hogy ő maga még nem tette meg, holott már jó ideje beszélgetnek. Therrad felé fordul ismét.*
- Zakariymor Ilier'en. Örülök, hogy megismerhetem Therrad.
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-06 20:44:46
Üzenet elküldve: 2020-04-06 20:44:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Túlórázás//
- Cöh. *eleinte csak ennyit fűz hozzá Fint szavaihoz, újra kinyitva inkább a könyvet és csak egyik kezét nyújtja ki, ujjai közt az üres pohárral, míg az olyannyira áhított italra vár. Ahogy megérkezik a férfi, és vele együtt az alkohol is, egy húzásra eltünteti a pohár tartalmának felét, azt remélve, hogy kedvenc csaposa majd visszatér a pult mögé, és magára hagyja zsörtölődni, úgy tűnik azonban, Fint feltett szándéka a mai nap, hogy az idegeire menjen. Hajszál híja, hogy felpattanjon egy ültő helyéből, és elkobozza a gyűrűt, azonban alapos mérlegelés után úgy dönt, nem éri meg a dolog a fáradságot*
- Neked se kéne fájdítanod a fejem... *feleli sóhajtva, miközben kicsit helyezkedik a székben, egyik lábát a medve helyett immár a karfán nyugtatva* Különben is, mire alapozod ezt a kijelentést? Honnan tudod, hogy nincs tele izgalmas dolgokkal ez a kis könyvecske? *vonja fel kérdőn egyik szemöldökét, ahogy a férfira tekint* Szerintem számos olyan dolog van benne, ami igazán boldoggá tehet egy nőt... *somolyog magában, hisz valóban, igencsak sok szám van benne, mely igencsak sok aranyat takar, ami okot adhat az örömre, bár a maga részéről még jobban örülne, ha még nagyobb számok szerepelnének a bevételeket tartalmazó oldalon, és kisebbek a kiadásoknál. Miközben beszél, vigyáz persze, nehogy kiszáradjon a torka, így a monológja végeztével újra nyújtja a kezét, bár ezúttal már az egész üvegért, amit a férfi magával hozott*
- És honnan tudod, kiben lehet megbízni? Tudod, a titoktartással az a gond, csak azután derül ki, valaki jó-e a titkolózásban, miután már elárultad neki a legféltettebb gondolataidat... *suttogja halkan, elrévedezve kissé a múlt nem annyira kellemes emlékein*
- Mit gondolsz? Szerinted meg lehet bennem bízni? Elég jóban vagyunk már ahhoz, hogy beavass a piszkos kis ügyeidbe? *dől kissé előre ültében, kíváncsian keresve a férfi pillantását, vajon mit felel a kérdésre. Hogy mi a jó válasz, abban még ő maga se biztos, sok múlik azon is, milyen tálalásban érkezik majd a felelet. ~Meg mered mondani az igazat?~ billenti kissé oldalra a fejét, míg arra vár, hogy Fint újra fecsegni kezdjen, ami a mai nap, láthatóan, cseppet se esik nehezére.*
//Túlórázás//
- Cöh. *eleinte csak ennyit fűz hozzá Fint szavaihoz, újra kinyitva inkább a könyvet és csak egyik kezét nyújtja ki, ujjai közt az üres pohárral, míg az olyannyira áhított italra vár. Ahogy megérkezik a férfi, és vele együtt az alkohol is, egy húzásra eltünteti a pohár tartalmának felét, azt remélve, hogy kedvenc csaposa majd visszatér a pult mögé, és magára hagyja zsörtölődni, úgy tűnik azonban, Fint feltett szándéka a mai nap, hogy az idegeire menjen. Hajszál híja, hogy felpattanjon egy ültő helyéből, és elkobozza a gyűrűt, azonban alapos mérlegelés után úgy dönt, nem éri meg a dolog a fáradságot*
- Neked se kéne fájdítanod a fejem... *feleli sóhajtva, miközben kicsit helyezkedik a székben, egyik lábát a medve helyett immár a karfán nyugtatva* Különben is, mire alapozod ezt a kijelentést? Honnan tudod, hogy nincs tele izgalmas dolgokkal ez a kis könyvecske? *vonja fel kérdőn egyik szemöldökét, ahogy a férfira tekint* Szerintem számos olyan dolog van benne, ami igazán boldoggá tehet egy nőt... *somolyog magában, hisz valóban, igencsak sok szám van benne, mely igencsak sok aranyat takar, ami okot adhat az örömre, bár a maga részéről még jobban örülne, ha még nagyobb számok szerepelnének a bevételeket tartalmazó oldalon, és kisebbek a kiadásoknál. Miközben beszél, vigyáz persze, nehogy kiszáradjon a torka, így a monológja végeztével újra nyújtja a kezét, bár ezúttal már az egész üvegért, amit a férfi magával hozott*
- És honnan tudod, kiben lehet megbízni? Tudod, a titoktartással az a gond, csak azután derül ki, valaki jó-e a titkolózásban, miután már elárultad neki a legféltettebb gondolataidat... *suttogja halkan, elrévedezve kissé a múlt nem annyira kellemes emlékein*
- Mit gondolsz? Szerinted meg lehet bennem bízni? Elég jóban vagyunk már ahhoz, hogy beavass a piszkos kis ügyeidbe? *dől kissé előre ültében, kíváncsian keresve a férfi pillantását, vajon mit felel a kérdésre. Hogy mi a jó válasz, abban még ő maga se biztos, sok múlik azon is, milyen tálalásban érkezik majd a felelet. ~Meg mered mondani az igazat?~ billenti kissé oldalra a fejét, míg arra vár, hogy Fint újra fecsegni kezdjen, ami a mai nap, láthatóan, cseppet se esik nehezére.*
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-06 00:27:33
Üzenet elküldve: 2020-04-06 00:27:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Mi-mi-miért is? - *Kérdez vissza csodálkozva, mikor az elf azt mondja, gondolatolvasó lehet. Hirtelen nem tudja kikövetkeztetni, mire utalhat ezzel az ifjú.*
- Nem? - *Mondja ezt meg töprengőn, kicsit talán csalódottan, ahogy a férfi közli, hogy még csak nem is hallott Synmiráról.*
- Hmm... Ki-ki-ki ki kell majd találnom valamit, hogy na-nagyobb legyen a híre. - *Teszi hozzá, többé-kevésbé csak magának, hangosan gondolkodva.*
- Synmira az Ezüstszilánk Szövetség területe. Fő-főként mágusok otthona. Én vagyok az intézőjük. Meg tanonc is. - *Ad egy rövid leírást, hogy ne hagyjon nagy kérdéseket az ifjúban. Valójában meg csak azért, mert néha megered a nyelve és elkezd csak úgy mesélni és magyarázni kéretlenül is. Alighanem a korral jár.*
- Nem túl régóta, e-e-egyébként én is Artheniorban éltem hosszú évekig. - *Folytatja, de itt aztán végre megáll, részben azért, mert érkezik a felszolgáló. Részéről csak egy Forralt teat kér, s egyből nyújtja is érte az 5 aranyat a kabátja belső zsebéből előhalászott szütyőből.
Miután fizetett, a szütyő visszakerül a helyére, nagy gonddal, nem csak azért, mert bizalmatlan, hanem azért is, mert hajlamos már megfeledkezni dolgokról és a végén még elhagyná a kevéske pénzét...
Az elf kérdésére körbenéz, ki hallhatta meg őket, majd szemöldökét ráncolva hajol közelebb az asztal fölött a szerinte meggondolatlan ifjúhoz.*
- Bi-bi-biztonságos? Nem tudom. E-eddig még nem támadtak meg. A vá-vá-városban azt pletykálják, bar-bar-barbárok élnek itt... De nem tűnnek rosszabbnak a városi mi-mi-mi-mindenféle népségnél. De jobb mindenhol vigyázni, ezt én mondom! Ne-ne-nekem meg elhiheti! Az én fajtám ritkán éli meg, hogy megőszüljön... És a-a-a-azt is mondom... ne kérdezzen ilyen hangosan ilyesmiket, mert még megsért va-va-valakit, aztán azért lesz bajban! - *Fűzi a végére, s maga halkan is beszélt, suttogott az ifjúnak. Most újra fölegyenesedik, megigazítja a szemüvegét és biccent egyet, mintegy megerősítve a mondandóját.*
- Kagan ökle? Ne-ne-nem, még nem ittam. Most járok itt először. De ez a Kagan a helyiek... a tar-tar... - *Megint ez a szó.* - ... thar-gok... - *Szótagolja el tagoltan, így sikerül kimondania.* - ... vezetője... volt... - *Könnyebbül meg, hogy a mondat végére ér. Közben észleli, hogy van egy újonnan érkező a fogadóban, de nem sok ügyet vet rá beszéd közben. Egészen addig, míg az illető melléjük nem érkezik, akkor meglepetten fordul felé.
A kérdésre idejük sincs válaszolni, a törpe maga eldönti, hogy csatlakozik hozzájuk. Amit Therrad a maga részéről rendkívül modortalannak tart, de természetesen egy szót sem szól, mert a gyávaság erősen jellemzi, különösen ha egy felfegyverkezett, már ránézésre harcosféle valaki ellen kellene kiállnia.*
- Ther... - *Kezd bele, de amennyire meg van illetődve a hirtelen társaságtól, még a nevébe is beledadog, pedig ezzel az egyel ritkán van gondja.*
- Therrad Gortus vagyok. - *Vágja ki végül a nevét, minek végén bizonytalanul az elf felé pillant, egyrészt mert átadja a szót, másrészt mert azt figyeli, az ifjú mit szól a jövevényhez, harmadrészt pedig, mert még ők ketten sem mutatkoztak be egymásnak, s ezt így neki is szánta.*
- Mi-mi-miért is? - *Kérdez vissza csodálkozva, mikor az elf azt mondja, gondolatolvasó lehet. Hirtelen nem tudja kikövetkeztetni, mire utalhat ezzel az ifjú.*
- Nem? - *Mondja ezt meg töprengőn, kicsit talán csalódottan, ahogy a férfi közli, hogy még csak nem is hallott Synmiráról.*
- Hmm... Ki-ki-ki ki kell majd találnom valamit, hogy na-nagyobb legyen a híre. - *Teszi hozzá, többé-kevésbé csak magának, hangosan gondolkodva.*
- Synmira az Ezüstszilánk Szövetség területe. Fő-főként mágusok otthona. Én vagyok az intézőjük. Meg tanonc is. - *Ad egy rövid leírást, hogy ne hagyjon nagy kérdéseket az ifjúban. Valójában meg csak azért, mert néha megered a nyelve és elkezd csak úgy mesélni és magyarázni kéretlenül is. Alighanem a korral jár.*
- Nem túl régóta, e-e-egyébként én is Artheniorban éltem hosszú évekig. - *Folytatja, de itt aztán végre megáll, részben azért, mert érkezik a felszolgáló. Részéről csak egy Forralt teat kér, s egyből nyújtja is érte az 5 aranyat a kabátja belső zsebéből előhalászott szütyőből.
Miután fizetett, a szütyő visszakerül a helyére, nagy gonddal, nem csak azért, mert bizalmatlan, hanem azért is, mert hajlamos már megfeledkezni dolgokról és a végén még elhagyná a kevéske pénzét...Az elf kérdésére körbenéz, ki hallhatta meg őket, majd szemöldökét ráncolva hajol közelebb az asztal fölött a szerinte meggondolatlan ifjúhoz.*
- Bi-bi-biztonságos? Nem tudom. E-eddig még nem támadtak meg. A vá-vá-városban azt pletykálják, bar-bar-barbárok élnek itt... De nem tűnnek rosszabbnak a városi mi-mi-mi-mindenféle népségnél. De jobb mindenhol vigyázni, ezt én mondom! Ne-ne-nekem meg elhiheti! Az én fajtám ritkán éli meg, hogy megőszüljön... És a-a-a-azt is mondom... ne kérdezzen ilyen hangosan ilyesmiket, mert még megsért va-va-valakit, aztán azért lesz bajban! - *Fűzi a végére, s maga halkan is beszélt, suttogott az ifjúnak. Most újra fölegyenesedik, megigazítja a szemüvegét és biccent egyet, mintegy megerősítve a mondandóját.*
- Kagan ökle? Ne-ne-nem, még nem ittam. Most járok itt először. De ez a Kagan a helyiek... a tar-tar... - *Megint ez a szó.* - ... thar-gok... - *Szótagolja el tagoltan, így sikerül kimondania.* - ... vezetője... volt... - *Könnyebbül meg, hogy a mondat végére ér. Közben észleli, hogy van egy újonnan érkező a fogadóban, de nem sok ügyet vet rá beszéd közben. Egészen addig, míg az illető melléjük nem érkezik, akkor meglepetten fordul felé.
A kérdésre idejük sincs válaszolni, a törpe maga eldönti, hogy csatlakozik hozzájuk. Amit Therrad a maga részéről rendkívül modortalannak tart, de természetesen egy szót sem szól, mert a gyávaság erősen jellemzi, különösen ha egy felfegyverkezett, már ránézésre harcosféle valaki ellen kellene kiállnia.*
- Ther... - *Kezd bele, de amennyire meg van illetődve a hirtelen társaságtól, még a nevébe is beledadog, pedig ezzel az egyel ritkán van gondja.*
- Therrad Gortus vagyok. - *Vágja ki végül a nevét, minek végén bizonytalanul az elf felé pillant, egyrészt mert átadja a szót, másrészt mert azt figyeli, az ifjú mit szól a jövevényhez, harmadrészt pedig, mert még ők ketten sem mutatkoztak be egymásnak, s ezt így neki is szánta.*
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-05 23:37:22
Üzenet elküldve: 2020-04-05 23:37:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* A Vaskorsó ajtaja kitárul és egy, az út porától piszkos, egyszerű ruházatú törpe lép be rajta, majd egy pillanatra megáll és körülnéz. Igaz, hogy van üres asztal, de ő kíváncsi természet révén inkább olyan asztalhoz szeretne ülni, ahol már vannak. Hátha hall valami érdekességet, vagy pletykát, mert az ilyen információk néha aranyat érhetnek…
Meg is akad a szeme egy asztaltársaságon, így hát közelebb megy hozzájuk és így szól: *
- Uraim, nem zavarja önöket, ha leülök? Gondolom nem!
* Ezek után nem várja meg a választ és lehuppan az öreg gnóm és a fiatal elf mellé. A gnómokat, törpe révén kifejezetten kedveli. Különben is ez a társaság keltette fel legjobban az érdeklődését. Vajon miről tud beszélni egy gnóm egy elfel? Remélhetőleg hamarosan kiderül! *
- Szóval a nevem Morak, Morak Asthún. Önökben kit tisztelhetek?
* Kérdi, miközben szemét rájuk szegezi és végigméri a társaságot… *
* A Vaskorsó ajtaja kitárul és egy, az út porától piszkos, egyszerű ruházatú törpe lép be rajta, majd egy pillanatra megáll és körülnéz. Igaz, hogy van üres asztal, de ő kíváncsi természet révén inkább olyan asztalhoz szeretne ülni, ahol már vannak. Hátha hall valami érdekességet, vagy pletykát, mert az ilyen információk néha aranyat érhetnek…
Meg is akad a szeme egy asztaltársaságon, így hát közelebb megy hozzájuk és így szól: *
- Uraim, nem zavarja önöket, ha leülök? Gondolom nem!
* Ezek után nem várja meg a választ és lehuppan az öreg gnóm és a fiatal elf mellé. A gnómokat, törpe révén kifejezetten kedveli. Különben is ez a társaság keltette fel legjobban az érdeklődését. Vajon miről tud beszélni egy gnóm egy elfel? Remélhetőleg hamarosan kiderül! *
- Szóval a nevem Morak, Morak Asthún. Önökben kit tisztelhetek?
* Kérdi, miközben szemét rájuk szegezi és végigméri a társaságot… *
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-05 23:28:48
Üzenet elküldve: 2020-04-05 23:28:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a Koreszba//
*Bár egész tetemes távolságot kell megtennie, nem fél, és nem tör le, inkább csak a kihívást látja az egészben. A fogadó előtt pár lépéssel lelassít, kifújja magát, hogy mégse csak úgy beessen az ajtón, majd belép. Szétnéz, hogy nem-e történt valami izgalmas, de arra jut, hogy míg odavolt aligha történhetett volna bármi is, így egy pillantást, és egy barátias biccentést küld a csaposnak, majd felsétál a szobájához. Nincsenek nagy igényei ami azt illeti, sőt, talán többet alszik a földön mint puha párnák között, de ha már egyszer kifizette, nem fosztja meg magától az örömöt, ami megadatik. Rheia ágya volt utoljára olyan kényelmes, minduntalan eszébe jut a nő. ~Egyszer akkor is az enyém lesz az az asszony.~ Csóválja meg a fejét bohókásan, ahogy becsukja maga mögött az ajtót, amit szerencsére be is tud zárni. Kikémlel az ablakon, hogy lássa, hát, hogy mit is lát igazából. Látná-e, ha jönnének ellenségei, tudna-e merre menni, ha alatta lángolna az épület. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, ahogy leveti ruháit, s fáradtan, de mégis céltudatosan, tele reménnyel és szunnyadni nem akaró izzó tűzzel lelkében. Az éjszaka gyorsan telik, bár hideg az ágy a magány miatt, de nem töri le Rorkirt, kellemesen kialussza magát.*
//Napváltás//
*Kipihenten ébred, megmosakszik, felveszi ruháit, s szobájában nyújtózik egy hatalmasat, mielőtt lemenne a fogadótérbe, majd ki a szabadba. Edzenie kell, különben ellustul a teste és a szelleme egyaránt, ezt pedig vétek lenne hagynia. Így a szokásos, napi rutinját végzi el, de így sem telik el az egész nap, s tanakodni kezd, hogy mégis mi a fenét csináljon még jó pár napig, míg a kovácsok dolgoznak? ~Ha legalább a saját fegyvereim meglennének..~ De még azok sincsenek nála, hisz leadta őket az őröknek vagy miknek. ~Jó lenne egy saját hely ezeken a földeken.. Az a nő úgy is azt mondta, hogy annyira nincsenek itt rendezett őrök, csak nem zavarna senkit. Meg aztán, jöjjenek csak.~ Ezen a gondolaton egészen elvigyorodik, ahogy elképzeli, hogy a népek saját földjén ontja vérüket. ~Egy rönkház meg is tenné, hüm. Ahol elföldeltem azt a két szerencsétlent, ott jó sok fa van. Elesettek vére tökéletes táptalaj egy új kezdethez.~ A nap elteltével vissza is megy szobájába, hogy új terveket szőhessen a jövőre nézve.*
//Hatváltás//
*Jó pár nap eltelik, mire elérkezik ez a bizonyos, amikor már kész kell, hogy legyen az új fegyvere, a télpengékből kovácsolt különleges pallos. Rorkir már alig várja, hogy lássa az eredményt, remegéssel és izgalommal vág neki a napnak, minden holmiját összeszedi. Közben kialakul a fejében a kép a kunyhóról, amit idővel meg is fog építeni magának, amint ideje lesz rá. Mindenesetre most Amonra igyekszik, lovát is megsimogatja, s elindul a Vashegyre ismét.*
*Bár egész tetemes távolságot kell megtennie, nem fél, és nem tör le, inkább csak a kihívást látja az egészben. A fogadó előtt pár lépéssel lelassít, kifújja magát, hogy mégse csak úgy beessen az ajtón, majd belép. Szétnéz, hogy nem-e történt valami izgalmas, de arra jut, hogy míg odavolt aligha történhetett volna bármi is, így egy pillantást, és egy barátias biccentést küld a csaposnak, majd felsétál a szobájához. Nincsenek nagy igényei ami azt illeti, sőt, talán többet alszik a földön mint puha párnák között, de ha már egyszer kifizette, nem fosztja meg magától az örömöt, ami megadatik. Rheia ágya volt utoljára olyan kényelmes, minduntalan eszébe jut a nő. ~Egyszer akkor is az enyém lesz az az asszony.~ Csóválja meg a fejét bohókásan, ahogy becsukja maga mögött az ajtót, amit szerencsére be is tud zárni. Kikémlel az ablakon, hogy lássa, hát, hogy mit is lát igazából. Látná-e, ha jönnének ellenségei, tudna-e merre menni, ha alatta lángolna az épület. Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, ahogy leveti ruháit, s fáradtan, de mégis céltudatosan, tele reménnyel és szunnyadni nem akaró izzó tűzzel lelkében. Az éjszaka gyorsan telik, bár hideg az ágy a magány miatt, de nem töri le Rorkirt, kellemesen kialussza magát.*
//Napváltás//
*Kipihenten ébred, megmosakszik, felveszi ruháit, s szobájában nyújtózik egy hatalmasat, mielőtt lemenne a fogadótérbe, majd ki a szabadba. Edzenie kell, különben ellustul a teste és a szelleme egyaránt, ezt pedig vétek lenne hagynia. Így a szokásos, napi rutinját végzi el, de így sem telik el az egész nap, s tanakodni kezd, hogy mégis mi a fenét csináljon még jó pár napig, míg a kovácsok dolgoznak? ~Ha legalább a saját fegyvereim meglennének..~ De még azok sincsenek nála, hisz leadta őket az őröknek vagy miknek. ~Jó lenne egy saját hely ezeken a földeken.. Az a nő úgy is azt mondta, hogy annyira nincsenek itt rendezett őrök, csak nem zavarna senkit. Meg aztán, jöjjenek csak.~ Ezen a gondolaton egészen elvigyorodik, ahogy elképzeli, hogy a népek saját földjén ontja vérüket. ~Egy rönkház meg is tenné, hüm. Ahol elföldeltem azt a két szerencsétlent, ott jó sok fa van. Elesettek vére tökéletes táptalaj egy új kezdethez.~ A nap elteltével vissza is megy szobájába, hogy új terveket szőhessen a jövőre nézve.*
//Hatváltás//
*Jó pár nap eltelik, mire elérkezik ez a bizonyos, amikor már kész kell, hogy legyen az új fegyvere, a télpengékből kovácsolt különleges pallos. Rorkir már alig várja, hogy lássa az eredményt, remegéssel és izgalommal vág neki a napnak, minden holmiját összeszedi. Közben kialakul a fejében a kép a kunyhóról, amit idővel meg is fog építeni magának, amint ideje lesz rá. Mindenesetre most Amonra igyekszik, lovát is megsimogatja, s elindul a Vashegyre ismét.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-05 21:26:41
Üzenet elküldve: 2020-04-05 21:26:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kérnie sem kellett, Therrad magától megörvendeztette az étlappal. Ezt egy enyhe mosollyal és bólintással fogadja.*
- Azt hiszem Ön gondolatolvasó, kedves Uram.
*Belepillant, de csak éppen átfutja a kategóriákat, majd újra felnéz, hogy figyelemmel adózzon asztaltársának.*
- Synmira? Sajnálom, nem hallottam róla. De Ön jól tippelt, a városból jöttem. *Szöget üt a fejében, hogy a gnóm viselkedése óvatosságot sugall, ráadásul úgy hírlik e vidék, mint a barbárok földje.*
- Mondja, biztonságos ez a környék? Nem szeretném félteni a zsíros kenyerem. *Ugyan többet is félthetne egy veszélyes helyen, de Zakar nem szereti a majrét. A zsíros kenyeret szeretné, azonban az étlap vajas pirítóst ajánl. Azzal annyira nincs kibékülve, ezért inkább Négy tojásos hagymás rántottat rendel 9 aranyért. Szemet szúr neki a "Kagan ökle" néven kínált tétel.*
- Ha megengedi, ismeri ezt a Kagan ökle nevű italt?
*Kérnie sem kellett, Therrad magától megörvendeztette az étlappal. Ezt egy enyhe mosollyal és bólintással fogadja.*
- Azt hiszem Ön gondolatolvasó, kedves Uram.
*Belepillant, de csak éppen átfutja a kategóriákat, majd újra felnéz, hogy figyelemmel adózzon asztaltársának.*
- Synmira? Sajnálom, nem hallottam róla. De Ön jól tippelt, a városból jöttem. *Szöget üt a fejében, hogy a gnóm viselkedése óvatosságot sugall, ráadásul úgy hírlik e vidék, mint a barbárok földje.*
- Mondja, biztonságos ez a környék? Nem szeretném félteni a zsíros kenyerem. *Ugyan többet is félthetne egy veszélyes helyen, de Zakar nem szereti a majrét. A zsíros kenyeret szeretné, azonban az étlap vajas pirítóst ajánl. Azzal annyira nincs kibékülve, ezért inkább Négy tojásos hagymás rántottat rendel 9 aranyért.
Szemet szúr neki a "Kagan ökle" néven kínált tétel.*- Ha megengedi, ismeri ezt a Kagan ökle nevű italt?
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-05 17:11:03
Üzenet elküldve: 2020-04-05 17:11:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Realel, Rorkir, Fäenro, Fint egy kicsit//
*Fäenro jóllakott és meg is fürödhetett itt a Vaskorsóban. Számára ennyi elég a világbékéhez. De mintha őrültek seregét vonzanák ők Rellel, ez a hirtelen felbukkant nő rémes baljóslatokba kezd. Aztán el is tűnik. Fäenro meglepve néz utána és egy kicsit el is sápad, mert komolyan hangzott a figyelmeztetés.*
- Miféle sötétség, miről beszél ez? Kisasszony, miért van itt ilyen sok furcsa alak? Vagy mi vagyunk furcsák? *Fordul Relhez. Már kifelé haladnak, de eszébe jut, hogy Fint kedves volt vele. Ő kicsit sem volt beteg elméjű, még ha néhány vendég az is. Visszafordul egy pillanatra.*
- Viszont látásra! Köszönöm a meleg vizet! *Búcsúzik a tiszta gyerek és integet, aztán fut vissza, mielőtt Rel és Rorkir eltűnnek az ajtó mögött. Ugyan Rorkir elég feltűnő jelenség, ezért könnyen megtalálná őket, ha lemaradna, azért mégsem volna ideális.*
//Realel, Rorkir, Fäenro, Fint egy kicsit//
*Fäenro jóllakott és meg is fürödhetett itt a Vaskorsóban. Számára ennyi elég a világbékéhez. De mintha őrültek seregét vonzanák ők Rellel, ez a hirtelen felbukkant nő rémes baljóslatokba kezd. Aztán el is tűnik. Fäenro meglepve néz utána és egy kicsit el is sápad, mert komolyan hangzott a figyelmeztetés.*
- Miféle sötétség, miről beszél ez? Kisasszony, miért van itt ilyen sok furcsa alak? Vagy mi vagyunk furcsák? *Fordul Relhez. Már kifelé haladnak, de eszébe jut, hogy Fint kedves volt vele. Ő kicsit sem volt beteg elméjű, még ha néhány vendég az is. Visszafordul egy pillanatra.*
- Viszont látásra! Köszönöm a meleg vizet! *Búcsúzik a tiszta gyerek és integet, aztán fut vissza, mielőtt Rel és Rorkir eltűnnek az ajtó mögött. Ugyan Rorkir elég feltűnő jelenség, ezért könnyen megtalálná őket, ha lemaradna, azért mégsem volna ideális.*
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-04 16:02:24
Üzenet elküldve: 2020-04-04 16:02:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Valóban feltűnnek az öregnek az asztalra fektetett karok. Akkor még körülnéz, nem somfordál-e mögötte valaki, míg az elf a figyelmét eltereli, de senkit sem talál gyanús közelségben. Nos, egészen megnyugszik, és immár még jobb szívvel fordul az ifjú felé, csaknem elszálltak az aggályai...
Ritka, hogy az ilyen fiatalok épp egy magafajta vénséget válasszanak társaságnak, jobban szokták kedvelni a csinos, fiatal hölgyeket. Na, de ezt meg is tudja érteni a maga módján!
Hallgatja az elf válaszát, majd mikor amaz a vacsorát említi, egy kis mosollyal át is nyújtja neki az étlapot, mire fél szeme az arcát lesi, mit szól hozzá: tud-e olvasni, vagy kell a segítsége? De hozzáfűzést nem tesz, inkább a kérdésre válaszol közben.*
- Ne-ne-nem annyira. Synmiráról jöttem, az itt van ne-ne-nem messze, talán már hallott róla... De én sem vagyok még igazán helybéli, a-a-azért is jöttem ki, hogy ne legyek teljesen idegen a helyieknek. Ha a gnóm el akar intézni valamit, so-so-sokat számít, hogy idegennek nézik, vagy is-ismerik az arcát. Itt talán még többet is, mint a városban. - *Magyarázza mint valami leckét.*
- Ha-ha-ha nem helybéli, honnan jött, ha szabad megkérdeznem? A városból talán? - *Érdeklődik, mert Artheniorban éppen ő is járatos. Közben lát valakit közeledni, aki éppen a felszolgálónak tűnik...*
*Valóban feltűnnek az öregnek az asztalra fektetett karok. Akkor még körülnéz, nem somfordál-e mögötte valaki, míg az elf a figyelmét eltereli, de senkit sem talál gyanús közelségben. Nos, egészen megnyugszik, és immár még jobb szívvel fordul az ifjú felé, csaknem elszálltak az aggályai...
Ritka, hogy az ilyen fiatalok épp egy magafajta vénséget válasszanak társaságnak, jobban szokták kedvelni a csinos, fiatal hölgyeket. Na, de ezt meg is tudja érteni a maga módján!
Hallgatja az elf válaszát, majd mikor amaz a vacsorát említi, egy kis mosollyal át is nyújtja neki az étlapot, mire fél szeme az arcát lesi, mit szól hozzá: tud-e olvasni, vagy kell a segítsége? De hozzáfűzést nem tesz, inkább a kérdésre válaszol közben.*
- Ne-ne-nem annyira. Synmiráról jöttem, az itt van ne-ne-nem messze, talán már hallott róla... De én sem vagyok még igazán helybéli, a-a-azért is jöttem ki, hogy ne legyek teljesen idegen a helyieknek. Ha a gnóm el akar intézni valamit, so-so-sokat számít, hogy idegennek nézik, vagy is-ismerik az arcát. Itt talán még többet is, mint a városban. - *Magyarázza mint valami leckét.*
- Ha-ha-ha nem helybéli, honnan jött, ha szabad megkérdeznem? A városból talán? - *Érdeklődik, mert Artheniorban éppen ő is járatos. Közben lát valakit közeledni, aki éppen a felszolgálónak tűnik...*
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-04 01:05:28
Üzenet elküldve: 2020-04-04 01:05:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- köszönöm! *Felel barátságos mosollyal és leül. Büszke ifjú, kihúzott háttal ül a széken. Karjai az asztalon, békésen és fegyvertelenül. Zakar nem gondol arra az ugyancsak lényeges információra, hogy ebből a helyzetből lopni sem lehet, viszont a másik számára fontos tény.*
- Nem, nem vagyok helybéli. Csak ma érkeztem és már el láttam a feladatomat. Itt dicsérem a napot, remélem, hogy vacsorával. Ön is messziről érkezett? *kérdi, sejtéseit követve. A helybéliek általában felismerik a szintén helybélieket. Látásból vagy szokásokból. Úgy látja, asztaltársa még nem végzett a választással, ezért vár. Ha az úr rendelt, el fogja kérni tőle az étlapot.*
- köszönöm! *Felel barátságos mosollyal és leül. Büszke ifjú, kihúzott háttal ül a széken. Karjai az asztalon, békésen és fegyvertelenül. Zakar nem gondol arra az ugyancsak lényeges információra, hogy ebből a helyzetből lopni sem lehet, viszont a másik számára fontos tény.*
- Nem, nem vagyok helybéli. Csak ma érkeztem és már el láttam a feladatomat. Itt dicsérem a napot, remélem, hogy vacsorával. Ön is messziről érkezett? *kérdi, sejtéseit követve. A helybéliek általában felismerik a szintén helybélieket. Látásból vagy szokásokból. Úgy látja, asztaltársa még nem végzett a választással, ezért vár. Ha az úr rendelt, el fogja kérni tőle az étlapot.*
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-03 22:37:30
Üzenet elküldve: 2020-04-03 22:37:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Túlórázás//
*Az egész élet valahol dögunalom. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok merülnek fel a férfiban. Tekintete Estire kalandozik, aki a könyvével mintha hasonló lelkesedést sugallna. Fint ugyan tud olvasni, de túlzás lenne azt állítani, hogy sokat edzette ezt a képességét, és nagy örömet vagy izgalmat tulajdonítana egy rakás préselt, összefirkált pépnek. Valahogy össze se kapcsolja, hogy a dudorászás zavarhatja a lányt, logikusabbnak tűnik, hogy az a vacak az a kezében.*
- Nem kéne ilyesmivel fájdítanod a fejed. *Mondja a pultra könyökölve, okítóan, nyilván így az éneklést is abbahagyja.* A legjobb dolgok a könyveken kívül történnek.
*Mivel van egy remek lehetősége, hogy megközelítse a sötételfet, meg is markolja az üveget, és viszi, hogy töltsön neki. Ettől függetlenül akkor sem moccan, miután kiöntötte az itókát, túlságosan is elbűvöli a lány szépsége, inkább leteszi a legközelebbi asztalra az üveget, pimaszul közel marad hozzá, sőt, hátát flegmán a falnak veti, és pókot formájú gyűrűjét kezdi fel-le dobálni, szinte oda se figyelve a mozdulatra.*
- Csak olyanoknak mesélek a piszkos kis ügyeimről, akik tudnak titkot tartani. *Jegyzi meg vállat vonva, a közömböst tettetve. Kíváncsi, mit szól ehhez a pimasz megjegyzéshez a sötételf, de bármilyen válaszra is számít, mindegyik szórakoztatóbb lesz a semmittevésnél, ez biztos.*
//Túlórázás//
*Az egész élet valahol dögunalom. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok merülnek fel a férfiban. Tekintete Estire kalandozik, aki a könyvével mintha hasonló lelkesedést sugallna. Fint ugyan tud olvasni, de túlzás lenne azt állítani, hogy sokat edzette ezt a képességét, és nagy örömet vagy izgalmat tulajdonítana egy rakás préselt, összefirkált pépnek. Valahogy össze se kapcsolja, hogy a dudorászás zavarhatja a lányt, logikusabbnak tűnik, hogy az a vacak az a kezében.*
- Nem kéne ilyesmivel fájdítanod a fejed. *Mondja a pultra könyökölve, okítóan, nyilván így az éneklést is abbahagyja.* A legjobb dolgok a könyveken kívül történnek.
*Mivel van egy remek lehetősége, hogy megközelítse a sötételfet, meg is markolja az üveget, és viszi, hogy töltsön neki. Ettől függetlenül akkor sem moccan, miután kiöntötte az itókát, túlságosan is elbűvöli a lány szépsége, inkább leteszi a legközelebbi asztalra az üveget, pimaszul közel marad hozzá, sőt, hátát flegmán a falnak veti, és pókot formájú gyűrűjét kezdi fel-le dobálni, szinte oda se figyelve a mozdulatra.*
- Csak olyanoknak mesélek a piszkos kis ügyeimről, akik tudnak titkot tartani. *Jegyzi meg vállat vonva, a közömböst tettetve. Kíváncsi, mit szól ehhez a pimasz megjegyzéshez a sötételf, de bármilyen válaszra is számít, mindegyik szórakoztatóbb lesz a semmittevésnél, ez biztos.*
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-03 20:55:56
Üzenet elküldve: 2020-04-03 20:55:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egészen elmerül az étel- és italkínálatban. Szerencsére annyira nincs nagy drágaság, még ő is megengedhet magának valamit a kínálatból. Éppen eldöntené, hogy valami teát kér, mikor észleli, hogy valaki árnyékot vet az asztalára.
Fölpillant, arra gondolva, hogy a személyzet találta meg, mikor a fiatal férfi megszólítja és kiderül, hogy másképp áll a dolog.*
- Szé-szé-szé-szép napot! Te-tessék csak! - *Int a szabad szék felé lassú, apró mozdulattal, mintha nem volna biztos a dolgában, de csak öreges tempója az oka.
Bár azért szeme az elfen közben. Próbálja felmérni, hogy veszélyforrás-e, valami tolvaj mondjuk, aki őt szemelte ki, mert a hozzá hasonló öreg és gyenge gnómokat igencsak szeretik az ilyenek... Vagy pedig csak egy egyszerű vendég, aki ismerkedni akar?*
- Mi-mi-mi járatban erre? A tha-tar... helybéli talán? - *Érdeklődik, megnyitva a beszélgetést. Azt akarta megkérdezni, tharg-e az ifjú, de van az úgy, hogy nem boldogul egy szóval sehogy sem, olyankor más utat talál annak, hogy kifejezze, amit akar.*
*Egészen elmerül az étel- és italkínálatban. Szerencsére annyira nincs nagy drágaság, még ő is megengedhet magának valamit a kínálatból. Éppen eldöntené, hogy valami teát kér, mikor észleli, hogy valaki árnyékot vet az asztalára.
Fölpillant, arra gondolva, hogy a személyzet találta meg, mikor a fiatal férfi megszólítja és kiderül, hogy másképp áll a dolog.*
- Szé-szé-szé-szép napot! Te-tessék csak! - *Int a szabad szék felé lassú, apró mozdulattal, mintha nem volna biztos a dolgában, de csak öreges tempója az oka.
Bár azért szeme az elfen közben. Próbálja felmérni, hogy veszélyforrás-e, valami tolvaj mondjuk, aki őt szemelte ki, mert a hozzá hasonló öreg és gyenge gnómokat igencsak szeretik az ilyenek... Vagy pedig csak egy egyszerű vendég, aki ismerkedni akar?*
- Mi-mi-mi járatban erre? A tha-tar... helybéli talán? - *Érdeklődik, megnyitva a beszélgetést. Azt akarta megkérdezni, tharg-e az ifjú, de van az úgy, hogy nem boldogul egy szóval sehogy sem, olyankor más utat talál annak, hogy kifejezze, amit akar.*
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-03 20:01:07
Üzenet elküldve: 2020-04-03 20:01:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Rorkir, (Nirs), Fäenro, Hanloren//
*Olybá fest, Nirs maradni óhajt, így nem is töri magát, hogy tovább unszolja. Helyette a kilincsért nyúl, de mielőtt kilépne rajta, női hang csendül a háta mögött.
A hozzá intézett szavakra megvillan a zöld szempár, s kell néhány pillanat, mire feldolgozza a hirtelen jött információt.* ~A thargok úrnőjének férje. És nem a thargok ura.~
*Valahogy sejti, Nirs miért nem említette neki ezt a dolgot. A lányra emeli tekintetét, s egy néma pillanatig csak rezzenéstelen arccal viszonozza a kegyetlen mosolyt.*
-Óvd a gyermeket. Sötétség közelít e földre. Északon már a lámpás sem segít.
*Feleli a fajtársnak sejtelmesen, kikerülve a választ. Ha máskor, máshol lennének, ez a beszélgetés sokkal hosszabb és sokkal sötétebb lenne. Most azonban nincs ideje viaskodni. A zöldek még utoljára a barbárra kúsznak, majd lenyomja a kilincset és ha senki sem állítja meg, már ki is lépett az ajtón.
Érzi a hívását, s nem kevésbé ellenállhatatlan, mint eddig. Valami készül, lelke mélyén érzi. A feketén tátongó setét kút szép lassan megtelik, az alján pislákoló, apró lángocska pedig kialszik.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.03 20:04:00
//Relael, Rorkir, (Nirs), Fäenro, Hanloren//
*Olybá fest, Nirs maradni óhajt, így nem is töri magát, hogy tovább unszolja. Helyette a kilincsért nyúl, de mielőtt kilépne rajta, női hang csendül a háta mögött.
A hozzá intézett szavakra megvillan a zöld szempár, s kell néhány pillanat, mire feldolgozza a hirtelen jött információt.* ~A thargok úrnőjének férje. És nem a thargok ura.~
*Valahogy sejti, Nirs miért nem említette neki ezt a dolgot. A lányra emeli tekintetét, s egy néma pillanatig csak rezzenéstelen arccal viszonozza a kegyetlen mosolyt.*
-Óvd a gyermeket. Sötétség közelít e földre. Északon már a lámpás sem segít.
*Feleli a fajtársnak sejtelmesen, kikerülve a választ. Ha máskor, máshol lennének, ez a beszélgetés sokkal hosszabb és sokkal sötétebb lenne. Most azonban nincs ideje viaskodni. A zöldek még utoljára a barbárra kúsznak, majd lenyomja a kilincset és ha senki sem állítja meg, már ki is lépett az ajtón.
Érzi a hívását, s nem kevésbé ellenállhatatlan, mint eddig. Valami készül, lelke mélyén érzi. A feketén tátongó setét kút szép lassan megtelik, az alján pislákoló, apró lángocska pedig kialszik.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.03 20:04:00
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-03 18:42:02
Üzenet elküldve: 2020-04-03 18:42:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Amióta visszatelepedett Artheniorba, nem igazán volt szokása elhagyni a várost. Azonban sosem mondta, hogy elzárkózik ettől. Jó indokkal szívesen indul útnak, a pénz pedig jó indok. Kora hajnalban, mikor éppen alkalmi munka után nézett, akadt egy utazó, aki megfizette őt hordárnak és útitársnak. Megállapodásuk egyetlen útra szólt, Arthenior és Amon Ruadh között. Miután célba értek és a pénz gazdát cserélt búcsút intettek egymásnak. Zakar már csak pihenni vágyik. Pihenni és enni, mert hosszú volt az út, sőt, egy jó sört is ezer örömmel gurítana le, megkoronázva a napot. Korábban még nem járt a Vaskorsóban, de már messziről kinézte magának. Legyen a hely akármilyen, ha csak egy zsíros deszkát kaphat itt, akkor ő már panaszkodni nem fog. Körül néz bent, és bár számos üres helyet lát, úgy véli, társaságban jobban csúszik a falat, feltéve, ha akad más is, aki így gondolja. Meglát egy idős urat, szimpatikusnak véli. Tesz egy kísérletet.*
- Adjon az ég szép jó napot! Nem bánja, ha csatlakozom?
*Amióta visszatelepedett Artheniorba, nem igazán volt szokása elhagyni a várost. Azonban sosem mondta, hogy elzárkózik ettől. Jó indokkal szívesen indul útnak, a pénz pedig jó indok. Kora hajnalban, mikor éppen alkalmi munka után nézett, akadt egy utazó, aki megfizette őt hordárnak és útitársnak. Megállapodásuk egyetlen útra szólt, Arthenior és Amon Ruadh között. Miután célba értek és a pénz gazdát cserélt búcsút intettek egymásnak. Zakar már csak pihenni vágyik. Pihenni és enni, mert hosszú volt az út, sőt, egy jó sört is ezer örömmel gurítana le, megkoronázva a napot. Korábban még nem járt a Vaskorsóban, de már messziről kinézte magának. Legyen a hely akármilyen, ha csak egy zsíros deszkát kaphat itt, akkor ő már panaszkodni nem fog. Körül néz bent, és bár számos üres helyet lát, úgy véli, társaságban jobban csúszik a falat, feltéve, ha akad más is, aki így gondolja. Meglát egy idős urat, szimpatikusnak véli. Tesz egy kísérletet.*
- Adjon az ég szép jó napot! Nem bánja, ha csatlakozom?
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-03 16:04:33
Üzenet elküldve: 2020-04-03 16:04:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Rorkir, (Nirs), Fäenro, Hanloren//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir most is rá kell hogy jöjjön, mennyire új a vidéken, és mennyire mások a szokások is itt, mint ott, ahonnan ő jö. Ez a pár hat csak nem elég, hogy mindent megismerjen. Látja. hogy a kölyökkel nincs baj, legalábbis Rorkir szemszögéből, a nő pedig kedvesnek látszik első körben. Meg is mosolyogja, majd kíváncsian hallgatja, hogy mi is az a nemeslelkű, majd ízlelgeti is a szót egy kicsit.*
-Nemeslelkű…Furcsa népek élnek itt. Mifelénk az ilyen embert úgy hívjuk, hogy ember.
*Gúnyos vigyor veszi át a hatalmat arcizmai felett, bár nem rosszindulatról van szó, pusztán csak a másféle mentalitás győzedelmeskedésének érzi ezt az apró kis dolgot. Aki nem tisztalelkű, azt hamar kardélre hányja egy-egy Rorkir a messzi északon. De persze most nem otthon van, így igyekszik mindent a fejébe vésni, és ott is tartani, ami nehéz feladat ugyan, de a kihívások éltetik. Épp csak folytatná az áldott állapotos hölgy, mikor valami fura szerzet robog át a tavernán, nyers stílusa teljesen más, mint Rorkiré, ez inkább olyan felsőbbrendű, és csökönyös. Legalábbis neki ez jön le. ~Nem törte még be senki ezt a kancát rendesen… Pedig szép hosszú haja van, fura, hogy nem rángatta senki még el egy zugba, vagy valamit nem jól csinált, ha továbbra is ilyen.~ Rázza meg a fejét, bár ő sosem volt ennek híve, de tudja jól, hogy néha szükség van a nevelésre, s ahol a szép szó nem használ, ott a penge igen. No de ugyebár nőket nem szívesen gyilkol le az ember, ha nem muszáj, ha nem épp elfoglalja a városukat és útban vannak a pici kis lábaikkal, vagy fogpiszkáló késekkel akarják zavarni a férfiak dolgát. Ám egy mondat iszonyatosan megcsapja a fülét. Talán másnak nem is fura, de hanagsúlyozása..*
-A Thargok Úrnőjének férjét? Ez.. hogy lehet? Nem inkább a thargok urának felesége? Jól értem, hogy ez az erőd itt egy úrNőjé?
*Semmi baja nincs vele, nem nézi le a nőket, csak furcsállja a dolgot, azt hitte, hogy egy hatalmas harcos lehet a vezér, nem pedig egy leány. Az talán még inkább furcsa neki, hogy milyen férfi az, ki elviseli, hogy az asszonya legyen egy törzs vezére, őt pedig ilyen tiszteletlenül emlegessék, hogy a feleségét nevezzék meg őelőtte. Rosszallóan rázza meg a fejét, majd a hosszúfűlű nőhöz szól.*
-Kedvesem ne izgassa magát annyira, árt a gyermeknek. Mutassa az utat, s én követem.
*Azzal lép is egy határozottat, nem akar ott szobrozni egy helyben, egyébként is feszült a fegyverei nélkül. Szívesen szólítaná nevén a nőt, de még nem tudja mi az, ő meg annyira nem kíváncsi, hogy kérdezgessen ilyen dolgokat, majd kiderül, ha a szellemek is úgy akarják.*
//Relael, Rorkir, (Nirs), Fäenro, Hanloren//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rorkir most is rá kell hogy jöjjön, mennyire új a vidéken, és mennyire mások a szokások is itt, mint ott, ahonnan ő jö. Ez a pár hat csak nem elég, hogy mindent megismerjen. Látja. hogy a kölyökkel nincs baj, legalábbis Rorkir szemszögéből, a nő pedig kedvesnek látszik első körben. Meg is mosolyogja, majd kíváncsian hallgatja, hogy mi is az a nemeslelkű, majd ízlelgeti is a szót egy kicsit.*
-Nemeslelkű…Furcsa népek élnek itt. Mifelénk az ilyen embert úgy hívjuk, hogy ember.
*Gúnyos vigyor veszi át a hatalmat arcizmai felett, bár nem rosszindulatról van szó, pusztán csak a másféle mentalitás győzedelmeskedésének érzi ezt az apró kis dolgot. Aki nem tisztalelkű, azt hamar kardélre hányja egy-egy Rorkir a messzi északon. De persze most nem otthon van, így igyekszik mindent a fejébe vésni, és ott is tartani, ami nehéz feladat ugyan, de a kihívások éltetik. Épp csak folytatná az áldott állapotos hölgy, mikor valami fura szerzet robog át a tavernán, nyers stílusa teljesen más, mint Rorkiré, ez inkább olyan felsőbbrendű, és csökönyös. Legalábbis neki ez jön le. ~Nem törte még be senki ezt a kancát rendesen… Pedig szép hosszú haja van, fura, hogy nem rángatta senki még el egy zugba, vagy valamit nem jól csinált, ha továbbra is ilyen.~ Rázza meg a fejét, bár ő sosem volt ennek híve, de tudja jól, hogy néha szükség van a nevelésre, s ahol a szép szó nem használ, ott a penge igen. No de ugyebár nőket nem szívesen gyilkol le az ember, ha nem muszáj, ha nem épp elfoglalja a városukat és útban vannak a pici kis lábaikkal, vagy fogpiszkáló késekkel akarják zavarni a férfiak dolgát. Ám egy mondat iszonyatosan megcsapja a fülét. Talán másnak nem is fura, de hanagsúlyozása..*
-A Thargok Úrnőjének férjét? Ez.. hogy lehet? Nem inkább a thargok urának felesége? Jól értem, hogy ez az erőd itt egy úrNőjé?
*Semmi baja nincs vele, nem nézi le a nőket, csak furcsállja a dolgot, azt hitte, hogy egy hatalmas harcos lehet a vezér, nem pedig egy leány. Az talán még inkább furcsa neki, hogy milyen férfi az, ki elviseli, hogy az asszonya legyen egy törzs vezére, őt pedig ilyen tiszteletlenül emlegessék, hogy a feleségét nevezzék meg őelőtte. Rosszallóan rázza meg a fejét, majd a hosszúfűlű nőhöz szól.*
-Kedvesem ne izgassa magát annyira, árt a gyermeknek. Mutassa az utat, s én követem.
*Azzal lép is egy határozottat, nem akar ott szobrozni egy helyben, egyébként is feszült a fegyverei nélkül. Szívesen szólítaná nevén a nőt, de még nem tudja mi az, ő meg annyira nem kíváncsi, hogy kérdezgessen ilyen dolgokat, majd kiderül, ha a szellemek is úgy akarják.*
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-03 11:19:15
Üzenet elküldve: 2020-04-03 11:19:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egy ideje már belakta magát Synmirán, úgyhogy elérkezettnek látta az időt, hogy összeismerkedjen a helyi népséggel. Tudja, hogy az Ezüstszilánkok egyfajta szövetségben állnak a thargokkal, akkor pedig már nem árt, ha ismerik az arcát és nem csak egy idegen vénséget látnak benne, hanem valakit, aki hébe-hóba már megfordult a környéken.
Odáig azért nem merészkedett, hogy egyenesen Thargarodban tegyen egy kerülőt, egyrészt mert a meredek szerpentin annyira nem hívogatja, másrészt mert bemelegítésnek éppen elég lesz a fogadóba betérnie. Sokfélét pletykálnak a városban, ő meg tart a barbároktól, különösen, hogy már ideérkeztekor volt szerencséje látni őket. Termetesek, véresek... Az a másik szempont, hogy kedvesek voltak hozzá és útba igazították. Ebből a jó tapasztalatból merít bátorságot, mikor lenyomja a kilincset, na meg a hely takaros, barátságos külleméből.
Az ajtót azért óvatosan nyitja, kivárja, nem repkednek-e éppen bútordarabok odabent vagy kések, biztos ami biztos... De viszonylag csend van éppen, úgyhogy félősen beoldalog.*
- Ü-ü-üdvözlet! - *Kezdi dadogósan, majd hangereje megemelkedik, mikor végre sikerül kimondania a köszöntést.
Kalapját leveszi és hagyja hátraesni a nyakába kötött zsinóron. Tömött ősz haja lelapult a fejfedő alatt, úgyhogy most úgy áll kétoldalt csúcsosodva mint két fül. Magas gallérú lila kabátja apró termete ellenére is eléggé feltűnővé teszi, ahogyan szikrázó, kerek szemüvege is szokatlan látvány lehet. Megigazítja orrán ezt a tartozékot, miközben félősen körülnéz üres asztal után, majd mikor kiszúr egyet, óvatosan megközelíti és leül hozzá. Nem tudja, hogy mennek errefelé a dolgok, de talán van itt is kiszolgálás, úgyhogy azt kivárja. Addig is a kínálatot olvasgatja meg titkon megfigyeli az összegyűlteket.*
*Egy ideje már belakta magát Synmirán, úgyhogy elérkezettnek látta az időt, hogy összeismerkedjen a helyi népséggel. Tudja, hogy az Ezüstszilánkok egyfajta szövetségben állnak a thargokkal, akkor pedig már nem árt, ha ismerik az arcát és nem csak egy idegen vénséget látnak benne, hanem valakit, aki hébe-hóba már megfordult a környéken.
Odáig azért nem merészkedett, hogy egyenesen Thargarodban tegyen egy kerülőt, egyrészt mert a meredek szerpentin annyira nem hívogatja, másrészt mert bemelegítésnek éppen elég lesz a fogadóba betérnie. Sokfélét pletykálnak a városban, ő meg tart a barbároktól, különösen, hogy már ideérkeztekor volt szerencséje látni őket. Termetesek, véresek... Az a másik szempont, hogy kedvesek voltak hozzá és útba igazították. Ebből a jó tapasztalatból merít bátorságot, mikor lenyomja a kilincset, na meg a hely takaros, barátságos külleméből.
Az ajtót azért óvatosan nyitja, kivárja, nem repkednek-e éppen bútordarabok odabent vagy kések, biztos ami biztos... De viszonylag csend van éppen, úgyhogy félősen beoldalog.*
- Ü-ü-üdvözlet! - *Kezdi dadogósan, majd hangereje megemelkedik, mikor végre sikerül kimondania a köszöntést.
Kalapját leveszi és hagyja hátraesni a nyakába kötött zsinóron. Tömött ősz haja lelapult a fejfedő alatt, úgyhogy most úgy áll kétoldalt csúcsosodva mint két fül. Magas gallérú lila kabátja apró termete ellenére is eléggé feltűnővé teszi, ahogyan szikrázó, kerek szemüvege is szokatlan látvány lehet. Megigazítja orrán ezt a tartozékot, miközben félősen körülnéz üres asztal után, majd mikor kiszúr egyet, óvatosan megközelíti és leül hozzá. Nem tudja, hogy mennek errefelé a dolgok, de talán van itt is kiszolgálás, úgyhogy azt kivárja. Addig is a kínálatot olvasgatja meg titkon megfigyeli az összegyűlteket.*
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-02 19:00:27
Üzenet elküldve: 2020-04-02 19:00:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Rorkir, (Nirs), Fäenro, Hanloren//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egyformán jót mulatnak Fäenron, ez pedig jó kezdet a szimpátiára. Relael nem csak jobb, de kifejezetten jó emberismerő, így nem tart sokba felmérnie, hogy Rorkir milyen is valójában. Egészen bájosnak tartja a férfi egyszerűségét, ugyanakkor veszélyesnek is becsületességét, amit nehezebb megtörni női praktikákkal. Pedig őt nagyon szívesen használná saját céljaira, meg persze szórakoztatására.*
- Így van. Fäenro a kis hősöm, kár, hogy nem ismertem előbb.
*Dicséri a gyermeket, aki kitartóan idealizálja őt, pedig egyre inkább a legrosszabb arcát mutatja mások felé a jelenlétében. Persze arra gondosan ügyel, hogy a kisfiúval ne így tegyen.*
- A nemeslelkű olyasmi, mint a tisztalelkű. A nemesek vagyonos emberek, akiknél nagyon fontos a jó modor.
*Magyarázza a barbár férfinek, és szinte gyönyörködve csodálkozik rá arra, hogy mennyire különbözik tőle. Relael vérbeli nemes, azok leggusztustalanabb tulajdonságaival együtt, Rorkit pedig nem is lehetne vérgőzösebb barbár.*
- Szóval méltó?
*Meghökken. Még sosem találták méltatlannak bármi beavatására. Meglehetősen bosszantja is, talán kicsit szurkálódna is, de jobban leköti a férfi leírása a hazug embereket illetően. Szinte kéjes öröm járja át a becsmérlő szavak okán, amik rá tökéletesen igazak, és azért is önti el arcát egy széles, elégedett mosoly, mert bizony magára is veszi őket.*
- Magam sem mondhattam volna szebben.
*Kezét szívére helyezi, és nagyot sóhajt megremegő hangon.*
- Igazán nagyra értékelem és...
*Folytatná, ám csodák csodájára ismételten megzavarják őket. Relael állkapcsa megfeszül, de töretlenül mosolyog tovább, ezzel igencsak vészjósló összehatást eredményezve.*
- Na és ki vagy te, hogy a Thargok Úrnőjének férjét utasítgasd itt, a barbárok földjén?
*Kérdezi fejét oldalra billentve. Világoszöld íriszeiben megint apróra szűkülnek fekete pupillái, tekintetével pedig leplezetlenül szeretné megölni az elf lányt, aki modortalanul megzavarta őket.*
~ Hogy fulladnál meg te ribanc! ~
*Mosolya szórakozottabbá válik, csupán pislogás nélküli tekintete marad változatlanul egy macskára jellemzően fenyegető. Persze akár elmehetne szó nélkül is az ügy mellett, de kellőképpen feszült a számtalan esemény tükrében, plusz az elf lányban konkurenciát is vél felfedezni, Relael pedig kevesebb dolgot gyűlöl jobban a vetélytársaknál.*
- Ó, én is, kicsi Fäenro.
*Pillant a gyermekre, a fenyegetést inkább Hanlorennek, semmint Nirsnek szánva, akiben tagadhatatlanul csalódott kicsit, mert ilyen galád módon árulja el az ő kedves barátnőjét. Persze Kagaenae aligha tenne bármit a szeretőnek titulált lánnyal, de Relael arra épít, hogy ezt a másik úgysem tudja.*
//Relael, Rorkir, (Nirs), Fäenro, Hanloren//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egyformán jót mulatnak Fäenron, ez pedig jó kezdet a szimpátiára. Relael nem csak jobb, de kifejezetten jó emberismerő, így nem tart sokba felmérnie, hogy Rorkir milyen is valójában. Egészen bájosnak tartja a férfi egyszerűségét, ugyanakkor veszélyesnek is becsületességét, amit nehezebb megtörni női praktikákkal. Pedig őt nagyon szívesen használná saját céljaira, meg persze szórakoztatására.*
- Így van. Fäenro a kis hősöm, kár, hogy nem ismertem előbb.
*Dicséri a gyermeket, aki kitartóan idealizálja őt, pedig egyre inkább a legrosszabb arcát mutatja mások felé a jelenlétében. Persze arra gondosan ügyel, hogy a kisfiúval ne így tegyen.*
- A nemeslelkű olyasmi, mint a tisztalelkű. A nemesek vagyonos emberek, akiknél nagyon fontos a jó modor.
*Magyarázza a barbár férfinek, és szinte gyönyörködve csodálkozik rá arra, hogy mennyire különbözik tőle. Relael vérbeli nemes, azok leggusztustalanabb tulajdonságaival együtt, Rorkit pedig nem is lehetne vérgőzösebb barbár.*
- Szóval méltó?
*Meghökken. Még sosem találták méltatlannak bármi beavatására. Meglehetősen bosszantja is, talán kicsit szurkálódna is, de jobban leköti a férfi leírása a hazug embereket illetően. Szinte kéjes öröm járja át a becsmérlő szavak okán, amik rá tökéletesen igazak, és azért is önti el arcát egy széles, elégedett mosoly, mert bizony magára is veszi őket.*
- Magam sem mondhattam volna szebben.
*Kezét szívére helyezi, és nagyot sóhajt megremegő hangon.*
- Igazán nagyra értékelem és...
*Folytatná, ám csodák csodájára ismételten megzavarják őket. Relael állkapcsa megfeszül, de töretlenül mosolyog tovább, ezzel igencsak vészjósló összehatást eredményezve.*
- Na és ki vagy te, hogy a Thargok Úrnőjének férjét utasítgasd itt, a barbárok földjén?
*Kérdezi fejét oldalra billentve. Világoszöld íriszeiben megint apróra szűkülnek fekete pupillái, tekintetével pedig leplezetlenül szeretné megölni az elf lányt, aki modortalanul megzavarta őket.*
~ Hogy fulladnál meg te ribanc! ~
*Mosolya szórakozottabbá válik, csupán pislogás nélküli tekintete marad változatlanul egy macskára jellemzően fenyegető. Persze akár elmehetne szó nélkül is az ügy mellett, de kellőképpen feszült a számtalan esemény tükrében, plusz az elf lányban konkurenciát is vél felfedezni, Relael pedig kevesebb dolgot gyűlöl jobban a vetélytársaknál.*
- Ó, én is, kicsi Fäenro.
*Pillant a gyermekre, a fenyegetést inkább Hanlorennek, semmint Nirsnek szánva, akiben tagadhatatlanul csalódott kicsit, mert ilyen galád módon árulja el az ő kedves barátnőjét. Persze Kagaenae aligha tenne bármit a szeretőnek titulált lánnyal, de Relael arra épít, hogy ezt a másik úgysem tudja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 851-870