Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Amon Ruadh (új)
Tharg birtokok (új)
Vaskorsó TavernaNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van vásárolni! Kattints ide, hogy vásárolhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

120. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-06 17:58:18
 ÚJ
>Gardur Marthus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

//Mindenki, bárki, akárki - aki KLÁNTAG (szelíd szabályok, most még!)//

* Hosszú az út, de ez leginkább szemlélet kérdése. Van akinek ez röpke napok összessége, de ezt Gardur nem így véli. Miért? Mert neki ez teljesen szűzi terep, s a sok sok új szegletét mutatta felé. Igaz lassan haladt, pontosan ezért. Nem tartja bolondságnak, hogy elsőre alaposabban szemrevételezzen, memorizáljon és elgondoljon. Sokadik mérföldköve egy gázló, amin sikeresen tud átkelni hátasának hála, aki dacosan fújtat rá. A város lassan bontakozik ki, s mikor eléri a kapukat, nyüzsgő tömeg fogadja. Vannak itt szép számmal. Gardur le száll a földre, s meg paskolja a szürke, izmoktól domború szegyet, kantárt szorosan fogva indul előre. Érzi, hogy makrancos hátasa enyhén húz. Ez egy megszokott ellenkezési forma. Annak örvend leginkább, hogy már nem kell számítania hirtelen kitörésre, felágaskodásra, mellső pata bokszolásra. Miért? Mert ezt az t során párszor lejátszottá egymás között. Igaz ennek egyik tökéletes megnyilvánul, hogy bal lábára biceg. Elsőre akkor húzta meg, mikor a lovat kiszedte a halálos csapdából, s eme fájdalmas húzódást újra s újra megrántotta " kézi és pata tusájuk" során. Az őrség meg is állítja, üdvözli a városban s Gardur kérdésére el is igazítja az egyetlen kocsma felé. Vagy van itt másik is? Nem tudja. Most elsőre az a lényeg, hogy csillapíthassa szomját. Vaskorsó Taverna mellett, kicsivel bentebb mint a megszokott járókelők útja, elhelyezi hátasát kiköti. A lovat persze nem hagyja víz nélkül. Egy, az épület melletti üres vödörbe szerez vizet s azt adja a fogait csattogtató ló elé.
Fáradt levegőt ereszt ki tüdejéből, elérve az ajtót, benyit. Túloldalon egy hangulatos ivó tárul szemei elé, s orrát megcsapja a pipa jellegzetes illata.*
~Ó De jó lenne ha meglenne az enyém! Kellett nekem viharban a hajó tatjára menni! Akkor még meg is lenne a szép pipám!~
* Korholja magát elég hevesen. Ám de a kelszemlélőknek biccent, s el biceg egy közeli asztalig, amit senki sem bitorol.
Kihúzza a neki tetszetős széket s rátelepszik. A hanglat nem vibrál, nem érződik semmi feszültség... talán csak Ő dohog magában.*
- Elnézést...!
* Emelkedik meg enyhén székéről. Mivel nem szeretné mások orrára kötni mit szeretne a pipázó férfivel beszélni, oda is billeg hozzá.*
- Pardon, ha megzavarom füstölése közepette, de hol lehet beszerezni ilyen minőségi darabot? Az enyémet a dühöngő tenger nyelte el. Nem tudtam megmenteni.

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.06 19:12:09, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.



119. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-06 17:10:40
 ÚJ
>Kagan Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

//Mindenki, bárki, akárki - aki KLÁNTAG (szelíd szabályok, most még!)//

*Awynnia Notradim az első, aki feltűnik, mosolyogva, egy kéjenc macska kecsességével.*
- Mármint az én fogadómat. *villan a szeme a lányra, mert itt minden, de minden a Vasbordájú véréből származó Kagan Thargodaré, még akkor is, ha a Taverna vitathatatlan úrnője Rilai.*
- Hmmm. Nem hangzik rosszul. *somolyog, mert a házisör kifejezetten ütős a Tavernában, a Krepálesszel megfejelve pedig különösen agyzsibbasztó hatást tud elérni.*

*Amíg a lány visszaér az itallal, a vezér csendesen füstölög tovább, ezúttal csak a pipáját, és nem komor, idegesítő gondolatokat használva eszközül. Amikor azonban visszaér, felpillant Awyra.*
- És sikerült már megtalálnod a helyed, hmm? És a számításod? *nem kerüli el a figyelmét a sokat sejtető mosoly és pillantás, különösen a lány előéletének a tükrében.*
- Csodálom amúgy, hogy előző munkaadóid nem kerestetnek. Mit is mondtál, merre dolgoztál eddig?


118. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-06 14:44:01
 ÚJ
>Awynnia Notradim avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Kagan//

*Rilai kézben tartja a dolgokat a fogadóban, foglalkozik az érkezőkkel, kiszolgálja, akit lehet, így nincs túl sok dolga. De nem szeretne haszontalan lenni, és mivel túl sok magányos férfit nem lát a helyiségben, akikkel mulathatná az időt, a konyhában segédkezik, ahol Tanil már készíti is a finom süteményt. Ezért azt rá is bízza, és mivel a rengetegféle ételtől már így is roskadásik van a tűzhely, inkább a csetrest veszi magához. Zsíros lábosokat, edényeket, borospoharakat és söröskorsókat, melyek még az előző étkezésekből maradtak. A mosogatólavórt megtölti meleg vízzel, egy konyharuhára citromlevet csepegtet, és nekiáll a munkának. Sok a piszkos edény, de neki van ideje bőven, nem kell sietnie, addig legalábbis, míg a többieknek nincs szükségük erősítésre kinn.
Majd' fél óra múlva, eltörli az utolsó poharat is, és a helyére teszi, és mint aki jól végezte dolgát kisétál a konyhából, hogy megnézze, mi a helyzet. Sokkal kevesebben vannak, mint amikor utoljára kijött a pulthoz, csupán néhány megfáradt harcos, utazó, és Kagan bújik meg az asztalok között. S az utóbbi láttán elégedett mosoly terül el az arcán. Még nem volt szerencséje közelebbről megismernie a vezért, mindig rengetegen vették körül, de most egyedül van, és Awy feladatának érzi, hogy szórakoztassa egy kicsit. Finoman ringó csípővel érkezik a férfi asztalához.*
-Kagan, hát ismét megtisztelted fogadónkat? *Kérdezi játékosan.* Hozhatok valamit? Egy korsó jóféle házi sört?
*Ajánlja az italt, hátha szüksége van a vezérnek egy kis lazulásra. Közben ujjai az ing mellkasánál feszülő gombjaival játszanak, égszín tekintete sokat sejtetően méri végig.*


117. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-06 14:32:32
 ÚJ
>Kagan Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

//Mindenki, bárki, akárki//

*Nyílik a fogadó ajtaja, és maga a vezér, a nagy és dicsőséges... na jó. Kagan érkezik meg, meglehetősen jókedvűen, magához képest alul-öltözötten, bár egy medvebundában feszítve. Oldalán csak egy kard - bár nem akármilyen - mellkasán csak egy fegyveröv látható, benne hat dobótőr, és ez minden.*
- Salve, salve... *bólogat, bár nem lát benn senkit, még a pultban sem - Rilai biztos valamerre hátul van. Fogja hát magát és letelepszik az egyik asztalhoz, majd pipára gyújt, kedélyes kis felhőt eregetve a plafonra. Dörmög valamit a lusta disznókról és hűtlen népségekről, de szeme sarkában vidám kis ráncok gyülekeznek.*


116. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-05 22:30:38
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

*Aztán leesik neki is. Hitetlenkedve hunyorog a vörösre.*
- Hisz ismerlek! - *Tátja el a száját, amikor végre bevillan Rilainak is. Hisz a barakkban már találkoztak! Történetesen épp Khan újsütetű pajtásával látta Ydrisst, így már világos. Szeme kaján villanásán kívül mondjuk nem árulja el semmi, hogy mennyire kedve szerint alakul a történet. Csípőre vágja a kezét.*
- Az én lennék. Mármint, a tulaj. Miben segíthetek? - *Biccent büszkén. Milyen jó is ezt így kimondani! Szavait alátámasztandó ráfonja ujjait a derekát ölelő karra.
~Sokkal lógsz te nekem...~
Bár nemigen esik le neki, mi Khan szándéka, meg se mukkan a komédiája alatt. Sőt.*
- Minden alkalomra van italunk. Ha nem olyan sietős. - *Húzza el száját. Aztán Ydriss kirongyol. Megütközve pislog szíve választottjára. Azzal tisztában van, hogy Khan is legalább akkora örömét leli a kártékony mókákban, mint ő, de azért tréfának kicsit vaskos képen vágni a kis kósza vöröskét a palija halálhírével.* - Most jó?!

*Fejét csóválva kiutal egy tál étket és egy jó adag rubinszínű, gőzölgő forralt bort Arixunak. A viharosan távozó vörös veszedelem után bök fejével, felsóhajt ábrándosan.*
- A szerelem. Minden kéjjel megkent mérgezett penge. - *Habár a kormos nőstény szemmel láthatólag kicsit sem akar részt venni a közjátékban, Rilai csak odakönyököl mellé. Onnan kacsingat a közlékenyebb hangulatban lévő Zaras irányába, nagyvonalúan átbeszélve minden fogadóvendégen, aki kettejük között áll vagy ül.*
- A tengeren túl sajnos nem jártam, úrficska, így aztán adósod maradok a hírrel. A magamfajta fehércseléd csak azt hallja-látja a világból, amit a vendég vándorok mesélnek neki. - *Kiutalja az óhajtott vörösbort az elfnek, ha az leperkálja a megfelelő számú aranytallért.* - Ezt veheted felhívásnak is!


115. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-05 21:08:48
 ÚJ
>Arixu Arkenath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Fogadóban, mindenki//

*Arixu nem tudja és nem is sejti, mitől támad röhöghetnékje a pult mögött sertepertélő felszíninek. S arról sincs tudomása, ki mennyi ideig őrzi inkognitóját. Ő elsődlegesen nem Rilai elől takarja az arcát, sokkal inkább a kinti mélységi hím tekintetét szeretné elkerülni vele. No meg, azért csak nappal van, a fény még kissé bántó érzékeny íriszeinek. Ezt meg lehet érteni. A fogadó félhomálya segít ezen. S csak azért nem tolja hátra teljesen a fejét takaró anyagot, mert még mindig tart attól, hogy az ajtón belépve Kharasshi azonnal kiszúrja.*
-Egy forralt bort és valami meleg sültet kérek.
*Még egyszer nem tenne próbát azzal, hogy étlapot tolnak az orra elé. Az imént hallotta, hogy van forralt bor, és sült is. Az neki is éppen elég jó lesz. Így kitesz 7 aranyat a pultra egy Bögre forralt bor-ért, és még egyszer 10 aranyat egy adag Bárcás csirke sültért. Ezt Rilai elé számolja le.
Aztán csak ácsorog és vár, míg a kért italt és ételt meg nem kapja. Vagyis, inkább helyet foglal a pultnál, ha már mód van erre. Kissé jobban hátra tolja a csuklyát, de nem dobja le teljesen a fejéről, s nem is sejti, hogy óvatoskodása felesleges, hiszen már nagyon is kiszúrták.
Közben persze, többen érkeznek, és távoznak is. Nagy a nyüzsgés erre felé, ezt meg kell állapítsa. Aztán majdnem félrenyel. Khan szemből bukkan fel, s olyasmit mond a közelében álló vörös hajú felszíni nősténynek, amitől Arixu megdöbben.
Szerencséje az Khannak, hogy inkább érdeklődve kezdi figyelni a jelenetet, minthogy közbeszóljon. Pedig nagyon is a nyelvén van a helyesbítés, hogy csak az imént látta kint a hímet, tehát annyira nem lehet hulla. Ha csak a félszemű nem most nyiffantotta ki a konyhában, amire valljuk meg, azért van némi esély.
Egyszóval, most eléggé kíváncsi, hogy mi is a cél ezzel a hazugsággal. Mert inkább hajlik arra, hogy Khan pofátlanul belehazudott a vörös szemébe. És persze, ott motoszkál benne a kérdés: Kicsoda a vöröske? És az sem épp elhanyagolható, hogy miért gyávult el a jelenlététől annyira Kharasshi, hogy letagadtatja magát?
Igen, ezeken a kérdéseken töri a fejét, jobban mondva az erre adandó válaszokon. Így marad a csendes szemlélő szerepe. Egyelőre.*


114. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-05 20:05:20
 ÚJ
>Tanil Diao avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

* Ő a háttérben szépen lefoglalja most magát. Nincs most a fogadóban olyan, aki számára lenne "vendég". Az alapokon felül ugyebár. Így Rilai keze alá készít dolgokat. Utána más elfoglaltságot keres. Lisztet, tojásokat szed elő, egy nagyobb és egy kisebb tálat. A kisebb tálba szilvát magoz ki és vágja fel a lédús húsú gyümölcsöt apróbb-nagyobb kockákra. Egy üveg rumot húz elő és önt a gyümölcsökre annyit, hogy épp csak ellepje. Kézzel jól átnyomkodja azt és hagyja állni. A lisztet elkeveri a tojásokkal, igazít, finomít rajta kicsit, végül a tésztát tepsibe önti és felteszi sülni. Na nem sokáig, csak míg picit szilárdul a tészta. Lehúzza a tűzről és kézzel elosztja a tetejét a rummal áztatott szilvát, hogy mindenhová bőséggel kerüljön belőle. Majd mehet vissza sülni. A szilva így kicsit süllyed le a süteményben és nem ég meg. Mikor elkészül, felszeleteli azt és a tűz közelében tartja, meleg helyen. Finom illatát lehet érezni a fogadóban. Ilyen, és ehhez hasonló dolgokban be tud segíteni Rilainak. Ne higgyék róla azt, hogy nem ért semmihez. *


113. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-05 18:26:33
 ÚJ
>Villámkardú Zaras avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165

Játékstílus: Vakmerő

//Taitos, Avalija, Rilai, meg mindenki//

* A ház ajánlatának első fele mosolyt csal ajkaira, míg az említezt forralt bor egy enyhe grimasszá változtatja. Már elengedi Avaliját a pultnál, igazából csak megszokásból tartotta maga mellett. Mert ugye azokban a kocsmákban, amelyekben eddig megfordult, eléggé... "különös" népségek voltak, akiknek azt sem lehetett elhinni, amit kérdeztek.
Helyet foglal a mutatott asztalnál, s egy szelíd, leginkább amolyan "bocsi, de bármit csak forralt bort ne" mosollyal kérdez a pultoslánytól. *
- Valami édes, tiszta vörösbor nincs?
~ Valami nemesekhez illőbb? ~
* Taitos kérdésére csak röviden válaszol. *
- Nem rángattam, csak...
* Odahajol, hogy súgja, mert a legkevésbé sem hiányzik, hogy valamelyik megsértődő vendéget párbajban is meg kelljen aláznia. Legalábbis ő eléggé biztos abban, hogy ő győzne. *
- ... eléggé fura a népség.
* Súgja neki, majd Rilai "honnan?" kérdésére is felelne, mielőtt az megunná őket és távozna. *
- Synmirából mozdultunk ki kicsit.
* Már ideje volt. Elszokott a nap, mint nap ismétlendő rutintól, s nehéz a visszaállás.
Hosszasan elgondolkozik, miközben mindenfelé végigjárattja szürkéit. Igen, még a szépségre is rápillant, aki szemmel láthatóan Taitost szemelte ki.
~ Nem is tudtam, hogy errefele ilyen szolgáltatásokat is nyújtanak. ~
Nem tudja másként értékelni a lány (vagy nő?) nyílt gesztusait. Bár meg kell hagyni, életében egyszer látott csak örömlányt, akkor is gyerek volt még, s csak leskelődött.
A mély némaságból látszólag ki akar törni, de nem tudja, hogyan s mit mondjon. Egy idő után mocorogni kezd, majd mint a gátat átszakító folyó, kifakad belőle akérdés, mely napok óta piszkálta már. *
- Van valami hír a tengeren túlról?
* Kérdi Rilait, bár kételkedik benne, hogy pont az ő hazájából jöttek volna hírek ide. Pedig nincs az olyan messze. *


112. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-05 17:27:50
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Rilai, Khan, és mindenki//

*Nem szándékozik sokáig maradni, csak amíg beszél a tulajjal. Jó esetben, és rossz esetben is hamar megvan, így hát a kancát nem vezeti az istállóba, csupán az épület előtt hagyja. Ha el is kóborol, nem megy messzire, és a lány hívására visszatér. Aki pedig idegenként próbálja megülni a makrancos lovat, az ember legyen a talpán, ha nyeregben marad.
Ahogy az ajtó nyílik, új szerzeménye, a farkaskutya kölyök úgy nyomul be, mintha senki sem tilthatná meg neki a járást. Habár ehhez hozzá kell tenni, rőthajú gazdája hosszú perlekedésbe is belekezdene, csakhogy a kölyök mellette maradhasson.
Igazán még körülnézni sem tud, csupán annyit állapíthat meg, hogy sokan vannak itt (ez a fogadónak biztosan jó, az ő kedvét azonban rohamosan rontja), de máris előtte terem egy leány. Gondosan összerakott lerohanó monológja így máris darabjaira hullik, s csak néhány meglepett pislantás után sikerül végre megszólalnia.*
- Az még elválik. A tulajdonossal szeretnék beszélni.
*Valami zavarja őt a vidám, lendületes lányban, de csak nem akar rájönni, hogy mi. Legalábbis eleinte, de lassan formálódik benne a gondolat, hogy valahol ár látta, találkoztak, de nem tudja felidézni a holt és a mikort. Vörös lobonca miatt, meg hogy ehhez hegyes fülek társulnak, már amikor látszanak a rőt fürtöktől, talán könnyebb beazonosítani. Hiába nem viselt arcán festést azon a napon a Barakkban, s azóta hiába váltak kisebbé és komorabbá a felmázolt vonások az arcán, nehezen összetéveszthető jelenség.
A kép azonban rögtön összeáll, amint csatlakozik Rilaihoz a félszemű is, akire viszont nagyon is emlékszik. Hát persze, madaras ember párja, aki a sérült jószágot elvitte. Már azelőtt érzi annak a láthatatlan maroknak a szorítását több ponton is, hogy a szerelmesek csókja elcsattanna, akkora azonban már arcát is elfordítja. Ennek persze köze sincs az illemhez, vagy szégyenlősséghez, vonásai most a festés nélkül is zordnak hatna, tekintete azonban üres.
Abbeli reményt, miszerint őt nem ismeri fel a páros, szinte azonnal szétzúzzák a félszemű szavai.*
- Nem vagyok senkinek a végz... *Kezd bele rögtön a tiltakozásba, de a félszemű mondandójának folytatása ajkára forrasztja a folytatást.
A párbaj tehát nem maradt el, és a félszemű került ki belőle diadalmasan. Újabb illúzió hullik darabjaira, miszerint, ha csak kis lépsekkel haladva előre egy keveset, de sikerült végre maga mögött hagynia a történteket. Erre tessék, néhány könnyed szóval megint elszabadítják benne azt a káoszt, amivel oly sokáig bajlódott. A korábban folyton károgó hang most is rázendít, hogy örülhet, megkönnyebbülhet, a veszély, amit meggondolatlanul népe fejére hozott, elmúlt. Elintézte neki a félszemű azt, amit neki kellett volna megtennie. Örömnek és megkönnyebbülésnek azonban nyoma sincs. A zárt terekkel még mindig akadnak problémái, de most határozottan úgy érzi, hogy rá omlik nem csak a fogadó épülete, de az egész világ, és össze fogja roppantani.*
- Azonnal jövök. *Levegő, az kell most neki. Tiszta, hideg, csípős levegő, ami észhez téríti. Már fordul is sarkon, hogy kilépjen az ajtón, a körülötte sertepertélő, még térdig se nagyon érő kölyök ezt persze azonnal az indulás jelének veszi, és rögvest előre szalad, hogy elsőként léphesse majd át a küszöböt.*


111. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-05 16:08:30
 ÚJ
>Khan Lero avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Vakmerő

// Kharasshi; konyhában majd Rilai és mindenki más; fogadótér //

*Amíg Kharasshi veszi a fáradtságot, hogy hátsóját a kémlelőig vonszolja Khan gyors számolást végez a konyhapadlón. A faltól számított negyedik léc kissé kijár, nem véletlenül. Leguggolva félretolja azt, hogy egy egész rekesznyi butélia vigyorogjon vissza rá a poros homályból.*
- Gátszakadásnak hívom. - *A sztori máris összeáll a fejében: egy félresikerült fosztogatás után ő és különítményének néhány tagja fogságba került messze északon. Mivel kifejezetten veszélyesnek ítélték, egy speciális helyre zárták be őket, ami egyszerre szolgált büntetőtelepként és a környék vízjárását szabályozó létesítményként. A történet persze abban kulminálódna, hogy hosszú hónapok tervezőmunkájának köszönhetően végül kiszabadultak, de a procedúra során sajnálatos módon összedöntötték a gátat is: innen a pia neve, amit ünneplésül valamelyik tizedesük kikevertetett. A receptúrát örök életre megjegyezte a félszemű is és azóta hacsak alkalma nyílik rá, beraktároz magának belőle. Most, a tél közelségével ez egyébként is fontos teendő, mert a kevermény egyik komponenséhez csak nyáridőn van hozzáférés.
De a történet bent rekesztetik, mert a sötételfet a szél készül megütni, olyan zihálásba kezd. Felvonja szemöldökét és egy palackkal azért kiemel a stukihelyről. Mielőtt lebukna a többivel, a padlólécet visszacsúsztatja a helyére és meg is tapossa néhányszor, hogy biztos ne szúrjon szemet. Odalöki Kharasshinak az üveget. A csere nem egyoldalú, a zaklatott szenes italt kap, Khan meg egy másik tál levest kerít magának és újra leskelődésbe kezd: mit mulasztott el észrevenni az előbb?
A párbajuk alat elfogott Arixut látja, az imént épp őrá hívta fel Kharasshi figyelmét, riadalmát viszont kevéssé magyarázza ez. Három szívütemmel később aztán megérti, hogy miről van szó. Rilai előtt talál rá a mentazöld pillantás.
Nem érzi, hogy Kharasshi színlelne, tényleg a hideg veríték csapja ki a helyzettől és tőle vár segítséget benne.*
- Nem épp őt keresve akartál volna engem is elhívni a vándorkalandra? - *Rilai testbeszédéből úgy ítél, hogy a lány még nem ismerte fel a vöröskét. Kitűnő alkalom lehetne a mostani ahhoz, hogy kizsaroljon valamit Kharasshiból, de a betyárbecsület szava erősebb, felülkerekedik a késztetésen.*
- Lóra, most. - *A piáról lemond.* - Az meg az ajándékom az útra, vidd magaddal. És szólj, ha dűlőre jutottál már abban, hogy ővele mit kezdenél.
*Az ajtón túl váró rőtségre céloz. Mielőtt belökné maga előtt a konyhaajtót homlokához emeli két ujját és a sötételf felé int velük búcsúzásul.
A Vaskorsó vendégektől hemzsegő miliőjében célirányt nem tévesztve hág át ellenségek egész során ahhoz, hogy Rilaihoz érjen. Szemtelen-szemérmetlenül tesz kinyilatkoztatást róla, hogy kije-mije ő a taverna tulajdonosának: ölelésébe zárja a lányt, elég határozott fogással ahhoz, hogy ellenkezést kiváltva se tudjon rögtön szabadulni a másik. Látszólag csókért zajlik a szelíd erőszak, azon túl is van azonban a félszeműnek szándéka.*
- Később elmagyarázom a dolgot, de egyelőre kövesd a játékot szépségem. - *Úgy suttog, ahogyan szerelmesek közt szokás tenni, ezért a köröttük állók hihetik úgy is, hogy ennek megfelelő dolgok is hangzanak el titkon.
A csókról azért még véletlenül sem feledkezik meg, mielőtt Ydrisshez fordulna.*
- Kiköpöm a fogam, ha nem a rőthajú végzethez van szerencsém. Üdv a fogadóban! Azért jöttél, hogy a megboldogult mélységi emlékére igyál egyet? - *Rilaihoz intézi is a megfelelő kérdést.*
- Van egy ilyen alkalomhoz illő italunk?


110. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-05 14:38:55
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

// Khan; konyhában //

- Te meg az akasztás egy mondatban, inkább valami egész mást juttat az eszembe *dörmögi az orra alatt.
Már inkább ügyet se vet Khan infantilis trónusépítésére. Csak attól mentse meg az ég azt a szerencsétlen Rilait, hogy ez a félcédulás kölyköt nemzzen neki. Mert a félszeműt biztosan nem tudná a komoly, megfontolt atyák közé sorolni. Inkább azok közé, akik koromba mártják az ujjukat és bajuszt rajzolnak a kisdednek, hogy tejbetök vigyorral mutassák művüket a türelmük határán egyensúlyozó asszonykának.*
- Igaz is. Ha rendesen eszel és szedsz magadra egy kis tartást, még a végén férfinak is néznének. Nyikhaj *teszi hozzá, már csak azért is, mert ez a sok őszinte és komoly téma kényelmetlen érzetet hagyott maga után, mint valami szúrós darócruha.
De ha már férfi, hamar kiderül, hogy mindkettejüknek megvan az a született tehetsége, hogy a konyhában láb alatt legyenek. Kharasshi is faltól falig lavíroz az ölnyi fával, míg végre egy sarok ékében meg tud állni úgy, hogy senki ne akarja félretessékelni az útból.
Khan izgatott felkiáltására csak sóhajt egy beletörődőt és lepakolja terhét, hogy a félszemű mögé lépve megnézze, mi az a fenomenális dolog. Sejtései szerint a múltkori csillámhókuszpókuszos fickó szellent rózsaszín sárkánykákat vagy valami hasonló. A maga részéről inkább érdekelné az a dugilőre, amiről Khan az imént szólt.
Hamar megtalálja a fakó pillantás az ismerős dekoltázst. Ében bőr, karcsú alkat. Egész könnyen befért a szekrénybe. Remélte, többet nem kell összefusson a felvágós kis szukával, de Lanawin, úgy tűnik, nagyon is kicsi. De még milyen kicsi!*
- Szentségit! *szisszen és úgy markol Khan vállába, hogy egy nyafkább városi ficsúr jó eséllyel esne össze tőle.*
~Ydriss!~
*Ha egy ork horda nyomult volna a fogadóba, akik mind Kharasshi vérét szomjazzák, jóval lagymatagabb hatást értek volna el. A mélységi szinte megszédül, csak úgy kapkodja a levegőt és kiveri a homlokát a veríték. Száguldanak a gondolatai, de nem tud belekapaszkodni egyikbe se igazán. Kell pár pillanat, míg egy kicsit összeszedi magát.*
- A rosseb verjen meg, segíts! *fordul Khan felé még mindig elég zaklatottan.* - Mondd neki, hogy meghaltam *ragad meg egy hirtelen megoldást.* - Hogy megöltél a párbajban.
*Így ha a fakóvérű észre is vette a lovát az istállóban, magyarázat lehet, hogy a félszemű magával hozta a győzelme után.*
- Szólj Rilainak is, míg nem késő. Szerintem még nem ismerte meg.
- Kérj, amit akarsz, csak ezt tedd most meg nekem!
*Komolyan beszél, ez nem lehet vita tárgya. Komolysága pedig sürgősen tettekre kéri Khant annak ellenére, hogy jócskán magyarázatra szorulna a helyzet.*


109. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-05 13:00:51
 ÚJ
>Khan Lero avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Vakmerő

// Kharasshi; konyhában //

*Az igazság jóhiszemű ferdítésével senkinek sem árt: ez afféle mottója is lehetne a félszeműnek, amit egész gyakran alkalmaz a mindennapokban, különösen akkor, ha valamilyen sajátos célt kíván elérni általuk. Annak igazságáról már rég nem akar újabb bizonyítást szerezni, hogy ha halandóval beszél, akkor a teljes őszinteség nem a legdiplomatikusabb taktika és nem is veszélytelen vállalkozás.
Mindazonáltal megadja magát Kharasshinak és eláll a céljától, hogy a Vashegyen marasztalja a sötételfet. Teszi ezt azért, mert mostanra a mélyvilági felfedte előtte, hogy mi a nyavalyát is akar még ettől az élettől és a választ elegendőnek tartja a félszemű ahhoz, hogy ne akarja valami pótlólagossal helyettesíteni.
A Vaskorsó bejáratán túl végül nem jut: Kharasshi a fejébe vette, hogy télire az összes tűzifát felhasogatja az udvaron, úgyhogy lábbal visszarúgja maga után az ajtót Khan is, későbbi időpontra űzve az elmaradt reggeli pótlását. A taverna zsizsegő életét azonban nem csak ők jelentik, sőt, elsősorban nem a két harcos a legszembetűnőbb alak jelenleg: a vendégfelhozatal kezd igen színessé válni odabent. Lefelé biggyedő ajkakkal mond le arról is, hogy kis időt kedvenc fogadósa oldalán tölthessen, ehelyett a száraz levegőn halomba hordja a Kharasshi által széthasábolt farudakat.*
- Akkor úgy véled, hogy velem tanácsos volt tengelyt akasztani? - *Unalma elűzésére tett kísérlet gyanánt trónszerű emelvényt készít a fahasítékokból és amikor kellően nagy már, meg is próbál elhelyezkedni királyi méltósággal benne. Onnét tekintélyesebben hat majd, hogy parancsokat osztogat Kharasshinak.*
- Menthetetlen lélek vagy, de legyen! Nem akarlak többé meggyőzni az ellenkezőjéről, ha szerelmednek a szabad eget választod. - *Uralkodói kegyet gyakorolva még int is, beleegyezése jeleként. De ez csak a paródia, a külsőségek része, mert amit kettejük ügyéről regél most az ősznek a férfi, mind igaz. És megfogalmazásában, esszenciájának megragadásában legalább olyan bizonytalan volna Khan is, így próbát sem erőltet magára. Felmorduló gyomra viszont megteszi azt a szolgálatot, hogy más irányba fordítsa érdeklődését. Királyi fensőbbséggel emelkedik fel trónusáról.*
- Most szépen behordjuk a munkád egy részét és megnézzük, hogy a konyhában mi fő éppen, mert kettőnk közül csak neked volt említésre méltó reggelije. - *Alkarjára halmoz egy jó adagot a tűzifából, és stílusosságát nem hanyagolandón, a konyhaajtót is csizmatalppal bírja nyílásra.* - ’Azt ha éhes nem vagy, van egy rekesznyi a kedvenc lőrémből, talán még a főnökasszony se tud róla.
*Kondér után is néz azért, remélvén, hogy az ebédidő közeledtével találnak valami készülőben lévő falatot is. Khan azt sem bánja, ha félkész.
Mindaddig a konyhában marad, amíg onnan ki nem zavarják, márpedig a Vaskorsó egyik névleges tulajdonosaként ki merné erre utasítani? Egy marék leveses valamit kimer magának és a vendégtérbe nyíló ajtóhoz lép. Majdnem a kukucskálón köpi ki a kaját (kevésbé azért, mert túl forró és mindinkább a látvány miatt, ami fogadja).*
- Te, ezen összecsinálod magad. - *Sürgető mozdulattal intené is maga mellé a kormosvérűt, hogy megpillantsa azt, amitől a félszeműnek is majdnem torkán akadt a falat.*


108. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-05 11:55:33
 ÚJ
>Meera Cyrienne avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105

Játékstílus: Vakmerő

//A pultnál//

*Meera, ajkain szinte már-már őszinte mosollyal hallgatja a körülötte folyó beszélgetéseket, tekintve, hogy az azokból elcsípett mondatok alapján rengeteg információval rendelkezik máris a helybéliekről, elsősorban a máguspopulációt illetően. Mágusokkal mindig mókás játszani, mert míg az egyszerű népek jóval babonásabbak, ezáltal néha haragjuk veszélyes méreteket tud ölteni, főként, ha félelemmel párosul, nos, addig a mágusok, mivel önmagukat tanult tudósokként szeretik elsősorban aposztrofálni, mindenre racionális magyarázatot akarnak találni. Mert nyilván minden megmagyarázható mágiával, még az oly' végtelenül bonyolult dolgok is, mint Meera puszta létezése... nevetséges...
Ahány világ, a mágiának annyi fajtája van, s a puszta véletlen csupán, hogy ebben a világban főként az elemek uralására korlátozódik a mágikus tudás- és ismeretanyag.
Halkan dudorászik, mutató ujjávaval lassan köröz a bögréje szélén, s néha oda-odapillant a "Zöldfülű" társasága felé, ajkain elbűvölő mosolyával, melyet az évszázadok gyakorlata csiszolt tökéletesre. Minden gesztusa a végletekig ki van számítva, de ez talán nem is meglepő, hiszen ő egész életében szerepeket játszik, kivéve akkor, ha szabad utat enged az Éhségnek.
Tudatában van annak is, amikor az ő becses személyére terelődik a szó, s ekkor már egész testtel a társaság felé fordul, enyhén nekidől a pultnak, s cseppet sem igyekszik leplezni azt, hogy őket mustrálja, noha továbbra sem szól egy szót sem. Mókás számára, hogy egy olyan apró gesztus, egy oly' jelentéktelen semmiség, mint egy kósza kacsintás mennyire fel tudja kelteni egy hím érdeklődését, pedig hát egy szót sem szólt mellé, de nem is kellett. Mosolya töretlen, fejét kissé oldalra döntve nézi hol a "Zöldfülűt", hol a szintén vörös hajjal áldott pultosleányt. Egyéb dolga nincsen, s nem siet sehová, néha belekortyol a forralt borába, melyről meg kell jegyeznie, hogy bizony kifejezetten finom nedű, rég ivott már ilyen jót, s emlékezteti is magát, hogy ne felejtse majd el megkérdezni az illetékes hölgyeményt, vajh' mivel volt kegyes fűszerezni azt.*


107. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-05 09:46:21
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Taitos meg a többiek//

- Az étel a régi! Én is a régi vagyok! Hanem te jócskán megváltoztál. Nem nyomja szét a fejed az a sok beletuszkolt okosság? - *Vág vissza Taitos szavaira, miközben egy tál étellel kínálja a srácot. Közben örömteli mosollyal üdvözli Worenthet - rá is emlékszik ugyanis még távozásuk előtti időkből, és továbbra sem sikerült napirendre térnie afölött érzett örömén, hogy mennyi ismerős arc szivárgott vissza a Thargok földjére. Vagy tán el sem mentek. Mindegy.*
- Emlékszem ám a trükködre, a gyümölcs- meg zöldségtermesztőset! Itt most jóformán semmi sincs még, és mivel közeleg a tél, aligha lesz más, mint a zsákban a krumpli, répa. Azt esetleg nem tudnád nekem sokasítani, ízletesebbé bűvölni? Ilyesmit tanultok ott, Synmirában?
*Kaján vigyora sejteni engedi hogy inkább nem veszi komolyan ezt a mágiásdit, mint igen. Ő a maga részéről mindig egyfajta vásári komédiának tartotta a hasonlókat, inkább szemfényvesztésnek, mint valós tudománynak, és mint ilyent, módfelett szemet gyönyörködtatőnek találja, és szívesen ellesne egy-két ilyesmi praktikát, ha alkalma nyílna rá. Hogy mi egyébre lehet még jó a mágiázás, arról persze fogalma sincs. Vidáman integet a távozó Worenthnek, miután biztosítja az itthagyott mágusnövendékek jó magaviseletéről, aztán kicsit közelebb hajol a pulthoz és lehalkítja hangját. Beszéd közben a Meerát fixírozza.*
- Fogalmam sincs, hogy őszinte legyek. Életemben nem láttam, de csinos darab, mi? - *Komisz vigyorral megcsipkedi Taitos karját.* - És miért érdekel olyan nagyon, hmm? Csíped a vöröskéket?
*Vásott arckifejezéséről lerí hogy szívesen belemászna a szituba, ha alkalma nyílna rá, még akkor is, ha az eredar konzekvensen nem vesz tudomást róla pillanatnyilag.*

//Ydriss//

*S ha már a vöröskéknél tartunk. Úgy tűnik a mai napon valahogy az átlagnál is számosabb rőt sörényű asszonyszemély látogatja meg az ivót - Rilai ezt szerfelett szerencsés fejleménynek ítéli meg, ugyanis rendkívül babonás, a vörös, tűzcsókolta hajról meg köztudottan azt tartják, hogy szerencsét hoz, úgyhogy jó előjelnek tekinti a fogadó első, teljes üzemen működő napján.*
- 'Napot! Enni-inni-megpihenni? - *tudakolja Ydrisstől, mielőtt a nőstény a Vashegyre érkező ismeretlenek szokásával élve az egyik sarokba találna elsunnyogni. Ha fogyasztana valamit, úgy készséggel ki fogja szolgálni.*


106. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-04 19:37:59
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Taitos, Zaras, Avalija, Rilai//

*Először lép be az új fogadóba, ami sokkalta tágasabb, mint amilyennek tűnt. Mivel megbeszélte a többiekkel, hogy itt fognak találkozni, ezért tér be lényegében, de nem fogja sokáig húzni.*
-Mindenki itt? Remek. *mondja, mikor meglátja övéi, és odasétál hozzá. A pultnál egy ismerős hölgyemény fogadja.*
-Rilai! Rég találkoztunk, remélem minden rendben. Szép az új taverna. *mondja elégedetten bólogatva.*
-Taitos, Zaras, Avalija! Én a magam részéről elintéztem a dolgokat, viszont indulok is vissza azonnal Synmira-ra. Ti még maradjatok, de még ma kérlek térjetek vissza. Taitos ha visszajöttök megbeszéljük a következő alapozós óra témáját, varázslatait, én addig most foglalkozom majd Eireni inasommal, akinek megígértem, hogy fogom fejleszteni a levegő ágát. Kagan nagyon készséges volt a holdünneppel kapcsolatban, minden segítséget meg fog adni ha kell. Az ünnep menetét, rendezését, tervét is át kell globálisan beszélnünk majd Synmira-n. A következő napok igen eseménydúsak lesznek úgy készüljetek. *mosolyodik el, majd elköszön tőlük, és már tényleg indul is tovább, azonban még Rilai felé visszafordul.*
-Kedves Rilai minden jót, legközelebb ha több időm lesz fogyasztok valami jót. *kacsint egyet.* -Kérlek ha az enyéim nagyon el mulatózzák az időt zavard őket haza. *neveti el magát, majd meghajtja fejét a négyesnek, és távozik a Vaskorsó Taverna ajtaján.*


105. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-04 14:02:24
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Meera//

*Taitos magára marad hát. A pult erezetét kezdi vizsgálni, míg a láthatóan hozzá hasonlóan öltözött, de vékonyabb, furcsább lény kerül Rilai keze ügyébe. Egyszerre tekintetet érez a vállán.*
~Milyen furcsa...~
*Ezzel elhatározza, hogy ezt is belveszi könyvébe. A pillantások érzése igen furcsa, de emberi szokás. Ránéz a vöröskére, aki imponálóan felé pislant.*
~Jó trükk.~
*Mosolyog nyájasan, és jól lenyűgözött férfihoz híven aprót biccent. Sőt, fel is áll székéről, és lép párat felé. De csak azért, hogy az előbb említett tárgyat kikerülje. Arcáról eltűnik a mímelt kisfiús zavar, és hátat fordít az idegennek, hogy az érkező Zarasékhoz mehessen. Válla felett egy néma "majd később" még elhangzik, aztán, aztán csak ő is kacsint egyet, és már be is vetette magát a kis csapat asztalához.*

//Zaras, Ava, Rilai//

-Na, jó hogy itt vagytok. Megéheztem a reggeli munka után, ti is, nem?
*Köszönti az ifjú párt, melynek férfi tagja biztosan jóval idősebb, mint Taitos.*
-Miért rángatod szegényt?
*Mered Zarasra, miközben Rilai által a helyükre lesznek navigálva.*
-Szóval ez valami új hely lehet.
*Mondja a szőkének.*
-De remélem az étel a régi.
*Mered epekedő szemekkel a konyhás kisasszonyra.*
-Rilai, ha van pár ilyenkor érő zöldséged, ami még terem, vagy teremhetne, akkor egy pár falatért szívesen növesztünk, amennyit csak akarsz.
*Ajánlja fel a csere szívességet, és aztán mesélni kezd, ha már mesét kértek.*
-Meg szeretnék még veled üzletelni, mert sajnos italnak híján vagyunk, és hamarosan itt a holdünnep.
*Magyarázza, és egy kis csend után, miközben látszik rajta, hogy nem fejezte be kiböki.*
-Mellesleg, ki az a vöröske ott?
*Halkítja le a hangját, és bök fejével maga mögé.*


104. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-04 13:58:56
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Érdekes reggelre sikeredett ez, melynek eredménye ott függ a nyeregre kötve. Hogy élelem után kutató nyulat lát, nem meglepő, az erdőn kívül talán ezekkel az apróvadakkal találkozhat a leggyakrabban. Az is megesik, hogy a lövése nem úgy sikeredik, mint szeretné, és a vessző nem öli meg a zsákmányt, csak megsebesíti. A fordulat ezután jött. Bár a kölyök nevelésével halad, még nincs túl régóta a vadászeb, és még fiatal is. Az ösztönök mégis nyomban felébredtek, és mintha Ahelt is íjból lőtték volna ki, indult meg a tapsifüles után. A nagy hajszában persze esélye sem lett volna a fiatal vadásznak a fürge nyúllal szemben. De a vessző okozta sérülés kellőképp lelassította ahhoz, hogy a teljes erejéből őt űző kölyök utolérje. Ugyan méretbeli különbség sem akadt sok vadász és préda között, ám a hosszas birkózást végül a kutya a nyerte, aki büszkén mutatta gazdájának az elejtett zsákmányt. A lány pedig nem győzött csodálkozni a kis bundás sikerén. hiába a nyugodt természet, a vad űzése a vérében van. Ez egyszerre áldás és átok, hiszen felmerül benne a gyanú, ha négylábú társa vérszemet kap, talán nincs semmi, ami visszatarthatná.
most azonban hagyja, hadd loholjon előttük a büszke kölyök, míg ő kantáron vezeti lovát, rajta a frissen ejtett zsákmánnyal.
Már messziről felfigyel a Vashegynek nevezett helyre, nehéz lenne nem észrevenni a táj fölé magasodó Amon Ruadhot. Azonban nem áll szándékában ellátogatni az új városba, hiszen Artheniort is csak nem rég hagyta maga mögött, és nem kívánkozik még vissza a civilizációba. Azonban a lassan körvonalazódó, vörös cseréptetős épület. Egy pillanatra megtorpan, és elgondolkozva néz előbb a vélhető fogadó, majd az elejtett zsákmányra. Egy darabig még tervezi a környéken maradni, bebarangolni az itteni vidéket, hát miért is ne próbálhatna egy kis pénzt is csiholni belőle? Ha már arra kárhoztatta magát, hogy az arany által mozgatott világban él, nem árt, ha megragadja az adandó lehetőségeket. Élelmet ugyan bármikor tud szerezni magának, de egyedül nem tud mindent beszerezni, megszerezni, otthonával ellentétben itt pedig mindenhez pénz kell.
Új tervekkel és elszántsággal hát az épület irányában folytatja útját. A táj immár mintha megszűnne létezni, figyelmét gondolatai ragadják el. A fogadósok azért ravasz fajták, nem egyszerű velük alkudozni, no meg arról is meg kell győznie, hogy igenis szüksége van arra, amit az elf kínál. De miképp győzze meg erről? Sok ideje már nincs rá, csupán míg eléri a fogadót, s belépve nem keresi rögtön a tulajdonost.*


103. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-04 13:26:10
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//mindenki//

*Valahogy mindig rájön a kényszeredett fel-felröhöghetnék, ha ilyen szügyig bebugyolált, csuklyás, szerfelett rejtélyes alakokat sodor útjába a Vashegyi szellő. Ugyanis itt mindenki kábé három percig maradhat ismeretlen, utána, hogy szépen fogalmazzunk, inkognitó nyista. Bukjál is a mosoly szája sarkában, de állja a karmazsinszín íriszek méricskélő tüzét. Sajnos egy szemerke ferde hajlam sincs benne a női bájok iránt, így aztán az erotikus, búgó hang kábé falra hányt borsó. Joviális hangon tovább beszél.*
- Na, hogy ezen túlvagyunk, szolgálhatunk valamivel? Enni-inni? - *Amennyiben Arixu letelepszik és rendel, úgy kiszolgálja. Bár már nagyon szívesen váltana pár szót rég nem látott cimborájával, első a vendég. Ha már itt tartunk, Taitos úgyis a szemrángatásában is elbűvölő Meerával lesz elfoglalva, mert azért egy ilyen szépség mellett aligha lehet elmenni szó nélkül, még akkor sem, ha egy árva kukkot sem szól kábé senkihez, mióta csak betette ide a lábát. A pult körül kezd megsűrűsödni a tömeg, ezért Zarasékat inkább az egyik, a pulthoz legközelebbi asztal mellé navigálná.*
- A ház ajánlata a következő: Helyet foglaltok, esztek, isztok -példának okáért finom forralt bor van és friss szárnyassült - és meséltek egy történetet arról a helyről, ahonnan érkeztetek. - *Az elfek is is legalább olyan ritka vendégek ezen a vidéken, mint a mélységiek, ezt a kettőt meg egészen biztosan nem látta még a környéken, úgyhogy reménykedik benne, hogy be tudja inkludálni őket a kocsmában folyó általános jó hangulatú mesélgetésekbe. Szeme beszéd közben az ajtóra villan ismét, konkretizálva a közelgő Kharassi-Khan duóra. Biccent a félszeműnek, hogy tegyék le magukat a társaságukban, ha van kedvük.*

A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.04 13:26:36


102. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-04 10:57:52
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 824
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Nahát, nahát. Ezek szerint a félszemű javarészt vizet prédikál s bort iszik. Vajon saját lelkiismeretét akarja nyugtatni az ádáz győzködéssel, hogy Kharasshit röghöz kösse? A mélységi csak megcsóválja a fejét.*
- Nem való nekem, amit ajánlgatsz. Mintha nem ismernél. Az elveimből nem engedek, akkor sem, ha olyasvalakivel akasztok tengelyt, akivel nem tanácsos.
*Újabb darab fát helyez a tönkre és belevágja a baltát. Végigrepeszti, aztán egy újabb mozdulattal kettőbe hasítja ezt is.*
- Az embernépek *biccent a hegy felé* - és a mélységiek sosem viselték jól egymást. Gondolod, nem marnék össze előbb-utóbb a tieiddel? Vagy ők énvelem? *Cinikus horkantásba fojtja nevethetnékjét. Ez az utópiában tapicskoló viselkedés, amivel Khan hitegeti magát egyszerre bárgyú és megejtő. Mit tesz a férfival a szerelem?*
- Nincs dolgom velük. Talán addig jó, míg ez így is marad *hasít kettőbe egy újabb fadarabot.*
- Egyedül veled van dolgom, ember *mutat a félszeműre a balta nyelével.* - Elkezdtünk egy párbajt, emlékszel? Mikor elkezdtük, te is érezted, én is, hogy egyikünk elhullik benne. Hiszem, hogy így is lesz. Talán ősz korunkra, talán nem is egymás keze által *vonja meg a vállát. Nem igazán tudja szavakba önteni ezt a dolgot. De tény, hogy amolyan zsák a foltját minőségben sodorta egy sarokba őket az őszi szél. Furcsa kötelék ez, ami nem is erős, nem is elhivatott, egyszerűen van. Talán egy előző élet különös visszatükröződése, nem más.
Arra, hogy mi lehet az, amit a másik észrevett a suta fél szemével, de ő nem, csak gyanakvón sandít a bejárat irányába. Bár gyanítja, Khant inkább csak éhen maradt gyomra húzza befelé. A tőkébe állítja a baltát és a felhasogatott fát ölre fogva indul meg a nyomában.*
- Még nem tudom *válaszolja. Az igazat megvallva még mindig vívódik, hogy jó ötlet-e az egész.*


101. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-03 19:46:00
 ÚJ
>Villámkardú Zaras avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165

Játékstílus: Vakmerő

//Taitos, Avalija, Rilai, meg mindenki más//

* Újdonsült árnyékával a sarkában közeledik a fogadó felé, ami meg kell hagyni, eléggé átalakult, mióta nem jártak itt. (Hiába csak egyszer voltak, akkor is feltűnő a dolog).
~ Szóval Vaskorsó a neve. Nem is tudtam. ~
Körbetekint a népeken, akik itt vannak és meg kell hagyni, vannak olyanok, akiknek Zaraa szerint a szeme se áll jól. Hátranyúl hát zöld árnyéka kezéért, hogy valahol fél úton a pultig el ne rabolják. *
- Csak, hogy el ne raboljanak mellőlem.
* Magyarázza a gesztust, nehogy félreértse.
Taitost meg is pillantja a pult közelében, ezért nem is vesztegeti az időt, hosszú lépteivel illanatok alatt átszeli a tavernát és mellette toran meg, remélhetőleg Avalijával a kezében. *
- Ez nem az a vendéglő, ahol korábban voltunk, igaz?
* Kérdi a Zöldfülűt. *
- És mi a ház ajánlata?
* Fordul a bájos felszolgáló, vagy pultoslány, vagy ki tudja milyen szerepet betöltő Rilai felé. *


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4874-4893