//Szilánkok//
//Nerw//
//Akik még bent vannak//
*Már a nyelvén lenne valami csípős válasz, de még idejében visszanyeli. Nem is olyan rég biztos megfelelt volna Kriyonnak. A tény, hogy Zaras link alak, de ezzel valószínűleg a félvér is vádolható. Úgy érzi, hogy Kriyon sértettségébe nem kevés kisebbrendűségi komplexus is vegyül, de ez nem csoda. A tisztavérűek fennhéjázóak tudnak lenni, maga is ilyen légkörben nőtt fel. Apja csak korcsoknak nevezte a félelfeket.*
- Köszönöm.
*Megrázza a fejét a kérdésre és amíg figyeli, ahogy társa a füstölni valóval szöszmötöl, arra gondol, hogy ő is előítéletesen állt Kriyonhoz. Még akkor is, ha a mágus mindent megtett, hogy ne kedveltesse meg magát.*
- Furcsa.
*Kottyantja ki és úgy érzi, hogy meg kell magyaráznia, hogy mire gondol.*
- Te ki nem állhatsz engem, mert egy arrogáns, kevély tisztavérű vagyok. Szerintem a hosszúéletúek fajának megcsúfolása egy olyan tisztátalan nászból született fattyú, mint amilyen te vagy. De most mégis el tudjuk viselni egymást.
*Kicsit beharapja az ajkát. Reméli, hogy nem bántotta meg az amúgy is sértődékeny Kriyon, most nem ez volt a célja.*
- Én persze azért, mert még mindig hiszem, hogy tartod magad a megállapodáshoz.
*Kedvesen felnevet.*
- Bár bolond vagyok, ahogy mondtad. De te? Hiszen zsebre vágtad a pénzt és többre nem számíthatsz. Kinevethetnél és tehetnél rám magasról.
*Sóhajt egyet.*
- Bevallom, azt hittem, hogy így lesz. Amikor hazazavartál a Mágustoronyba menet.
*Még egyet sóhajt, nehéz ezt kimondani.*
- Úgyhogy most bocsánatot kérek. Talán mégsem minden fattyú becstelen.
*Elmosolyodik, aztán amikor Kriyon készül valamire, hátralép a kandallótól. Ahogy a mágus mozdulata után hirtelen magasra csapnak a lángok, tágra nyílik a szeme és ajka egy néma ó betűt formáz. Eddig csak az alkímia felé fordult gyermeki lelkesedéssel, de Kriyon trükkjei lenyűgözik.
Sejti, hogy ezek csak az egyszerűbb fogások és azt is, hogy a félelf nem csupán önmaga és Daewe szórakoztatására mutat egy újabb varázslatot. De nem gondol semmi rosszra.*
- Tudod, szerintem nagyon végletesen látod a világot.
*Fordul szembe Kriyonnal, amikor a félvér a tűzről beszél.*
- Mert a tűz pusztít és kegyetlen tud lenni, de fényt is ad, hogy ne vaksin ücsörögjünk itt. Meleget ad, hogy most ne fázzunk és életet is, hiszen a vacsoránk is tűz fölött készül. És jobb kedvre derít, ahogy engedelmeskedik az akaratodnak.
*Tényleg jobb kedve lett. Annyira, hogy ahogy a mágus előtt áll, jobb mutatóujjával játékosan megböki annak vállát.*
- Tudod mit? Kérek!
*Bök a másik kezében tartott spanglira. Felkuncog és arra gondol, hogy ha apja most látná, kitérne a hitéből.*