//Sötételfek, lovagok, Syoud és Draenon//
- Jaj kérlek, ne vedd magadra! - *Siet tisztázni a helyzetet Atehaner számára. Igazán nem hiányzik neki kora reggel egy kocsmai csetepaté, és bár tudja, hogy Syoud valamilyen okból nagy örömét leli a kevert vérűek, sötételfek, újoncok, vendégek, fiatalabbak, nagyszájúak, továbbá fű, fa, valamint boldog és boldogtalan kéretlen megleckéztetésében, ezen élvezetet viszont a félvér esetében kénytelen megtagadni tőle, mégpedig a berendezési tárgyak és Atehaner általános testi épségének érdekében.*
- Drágám, nincs itt szükség erre a hangnemre, fájós a foga, éhes, nyűgös, mindenkivel előfordul. - *Duruzsolja mantrázva, immáron teljes figyelmét a félsötételfnek szentelve. Úgy dönt, megpróbálja a kedvesebbik végéről megfogni a dolgokat, és selymes, doromboló hangján elvenni a szitu élét. Ha ez nem működne, esetleg még elsztorizgathat az íjász hobbijairól is, ám mivel ezek esetenként kíméletlen, véres mesék, tán rossz benyomást tehetnek így ismeretlenül. Suttyomban bokán rúgja a mellette szobrozó kalózt: más se hiányzik, minthogy az ő mondandóját is esetleg támadásnak vegye. Amikor olyan ritkán járnak erre ezek a szép szál, egzotikus küllemű ifjú titánok, pedig Rili tényleg elkötelezett csodálója a csinos félvér srácoknak! De így aztán kevés esélye lesz ezt hosszasan végezni, pedig nem mondhatjuk, hogy nem merült fel benne, hogy esetleg leszerződteti a hóhajút, hogy ugyan már, ácsorogjon naponta pár órát a fogadótérben és feszítsen büszkén, míg ő, meg méltán hírhedt barátnéja, a Szellemjáró pikáns megjegyzéseket tesz a hím éppen elébe kerülő testrészeivel kapcsolatosan. Olybá tűnik, ez a hajó már elment, de azért menti a menthetőt - a francnak sincs kedve kisikálgatni a vért és egyéb guzmit a padlókövek közül.*
- Tudod, ez amolyan üdvözlési szertartás mifelénk, a Vashegyen. Fogadni mernék, hogy nem jártál még erre. Tegnap említetted, hogy hallomásból ismered, és a lehetőségek vonzottak ide. Inkább erről beszélgessünk! - *Beszéd közben összeszedi a pultról az üres korsókat, tányérokat, elkezd azon morfondírozni, hogy beszuszakolódjon-e kettejük közé a pult túlfelén, mármint az íjász és a félvér közé, hogy elejét vegye az esetleges további beugatásoknak.* - Szóóval, amit az imént Syoud mondott, az a Vashegy urára vonatkozott. Hogy itt nála szoktak megfordulni a vendégek. Hozzá jöttél? Melóügy netán?
*Míg Atehaner a választ rágja, ő nekiáll tenni-venni: a reggeliből félretesz, kikészít pár dolgot amit el akarnak vinni az útra magukkal. Kulacsokat tölt, elcsomagol a nem romlandó ételből, előbányássza a pult alól utazós motyóját. Poros, hasas rumosüveget bányász elő a mélyből, ennek aljában jó három ujjnyi matéria lötykölődik. Kérdőn fixírozza Draenon arcát: hozzák, ne hozzák? A választól függően cselekszik. Az iszákba rejti a kincset érő gyógykencét, hoz pennát, tintát, papírfélét, vállára kanyarítható, vastag sálat.*
- Mi kellhet még? - *Morfondírozik félhangosan.*