Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 236 (4701. - 4720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4720. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-01-20 18:36:57
Üzenet elküldve: 2021-01-20 18:36:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Mi mindig kockáztunk, de én a lapokat is jól forgatom. *Emlékszik vissza Fint a régmúltra, amikor még fiatal volt és bohó. A gondolatra, hogy néhányan még egymás ujját is levágták csalásért, egyenesen elvigyorodik. Szép idők voltak. A kancellárnak már nem kellene emiatt aggódni, előnnyel indulna. Képe azonban láthatóan megkomolyodik a férfi aggodalmát hallva. Ugyan a kalapos kevésbé érdekli, de Esti élete becses neki, ahogy ezt részegen már Habrertus tudtára is adta nem olyan rég. Kedve lenne akár azt is kifejteni, hogy szívesen kettévágja azt, aki bántani meri a sötételf asszonykáját, de társának hamar mehetnéke lesz. Annak mindenesetre örül, hogy ez a csendes megállapodás létrejött köztük.*
- Na! *Csap a combjára, és felpattan, hogy eltakarítsa a maradékot. A kancellár már megszáradt, szaladgálhat az amoni nedves bige után, ő pedig itt marad…*
//A vérengzés után//
*Ezekkel az alakokkal. Mert hogy vendégei vannak – amennyire elmélázott, szinte észre se vette. Ha nem is vidáman – mert nevéhez híven komor, mint a lucskos téli táj, és olyan fejet is vág, mint aki minden lépésével zokniban taposna a sárban –, de odaköszön a fickónak és a leányzónak is.*
- Szép jó napot!
*Azzal adja is a kulcsot Adravonnak a szobához, és látja, hogy máris társaságra talált. Felőle. Kiviszi az italt, a finom falatokat, amint elkészülnek, és odaérve a pulthoz alaposan végigméri a lányt is.*
- Orvos itt nincsen, sajnos. *Közli szárazon, de azért azt meghallja, hogy a lány, akitől a fickó segítséget kér, vonakodna a szobában ápolni. Felemeli az ajtót, ami a pultot választja el a közös tértől, és int nekik, hogy jöjjenek át, ott akad több szék is, amiken ő szokta nyújtóztatni lábait, meg néha el is alszik bennük.* Tessenek ide beülni. Készítek meleg vizet. Fürdő az nincs, csak dézsát tudok adni mosakodásra.
*Úgy is tesz, ahogy mondják, kendőt is ledob a melegvizes tálka mellé. Ezután kiszalad a lóhoz, hogy bekösse a helyére.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Mi mindig kockáztunk, de én a lapokat is jól forgatom. *Emlékszik vissza Fint a régmúltra, amikor még fiatal volt és bohó. A gondolatra, hogy néhányan még egymás ujját is levágták csalásért, egyenesen elvigyorodik. Szép idők voltak. A kancellárnak már nem kellene emiatt aggódni, előnnyel indulna. Képe azonban láthatóan megkomolyodik a férfi aggodalmát hallva. Ugyan a kalapos kevésbé érdekli, de Esti élete becses neki, ahogy ezt részegen már Habrertus tudtára is adta nem olyan rég. Kedve lenne akár azt is kifejteni, hogy szívesen kettévágja azt, aki bántani meri a sötételf asszonykáját, de társának hamar mehetnéke lesz. Annak mindenesetre örül, hogy ez a csendes megállapodás létrejött köztük.*
- Na! *Csap a combjára, és felpattan, hogy eltakarítsa a maradékot. A kancellár már megszáradt, szaladgálhat az amoni nedves bige után, ő pedig itt marad…*
//A vérengzés után//
*Ezekkel az alakokkal. Mert hogy vendégei vannak – amennyire elmélázott, szinte észre se vette. Ha nem is vidáman – mert nevéhez híven komor, mint a lucskos téli táj, és olyan fejet is vág, mint aki minden lépésével zokniban taposna a sárban –, de odaköszön a fickónak és a leányzónak is.*
- Szép jó napot!
*Azzal adja is a kulcsot Adravonnak a szobához, és látja, hogy máris társaságra talált. Felőle. Kiviszi az italt, a finom falatokat, amint elkészülnek, és odaérve a pulthoz alaposan végigméri a lányt is.*
- Orvos itt nincsen, sajnos. *Közli szárazon, de azért azt meghallja, hogy a lány, akitől a fickó segítséget kér, vonakodna a szobában ápolni. Felemeli az ajtót, ami a pultot választja el a közös tértől, és int nekik, hogy jöjjenek át, ott akad több szék is, amiken ő szokta nyújtóztatni lábait, meg néha el is alszik bennük.* Tessenek ide beülni. Készítek meleg vizet. Fürdő az nincs, csak dézsát tudok adni mosakodásra.
*Úgy is tesz, ahogy mondják, kendőt is ledob a melegvizes tálka mellé. Ezután kiszalad a lóhoz, hogy bekösse a helyére.*
4719. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-01-09 16:57:00
Üzenet elküldve: 2021-01-09 16:57:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A vérengzés után//
*Igyekszik újra elmerülni a történetben, de a bor most valahogy sokkal jobban csúszik, mint az olvasás. Eszébe is jut, hogy talán az utóbbi hetekben kicsit többet ivott a kelleténél, bűntudata pedig arra készteti, hogy néhány perccel később töltse újra azt a poharat. Végül is, ha már kikérte, nem hagyhatja csak úgy kárba veszni.
Talán már a kancsó felén is túl lesz, amikor a sérültnek tűnő harcos kéréssel fordul hozzá. Enyhén felhúzott szemöldökkel pillant a férfi felé, kicsit kérdőn, kicsit értetlenül. Máskor bizonyosan kérdés nélkül segítene, de jelenleg nem csattan ki a tenniakarástól, ugyanis kicsit már be van csípve és a kedve sem éppen a legjobb.*
- Ha nincs más, persze, segítek. *Böki ki végül, bizalmatlanul méregetve a szomszédos asztalnál ülő idegent. Nem mintha hátsó szándékot sejtene a segélykérő szavak mögött, de most ennyi telik tőle. Az utóbbi időkben eléggé megcsappant a bizodalma az emberekben. *
- Fizetség nem kell... de nem mennék egyből szobára, ha nem gond. *Mosolyodik el hidegen, majd kortyol párat a poharából, még mindig a harcost figyelve. Testtartásából egyértelműnek tűnik, hogy nem hazudott sebesülését illetően.*
- Én sietek sehová. *Fűzi még hozzá kissé megenyhülve, hisz jól ismeri a hosszú utazás átkait.*
A hozzászólás írója (Awaiu Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.09 16:57:38
*Igyekszik újra elmerülni a történetben, de a bor most valahogy sokkal jobban csúszik, mint az olvasás. Eszébe is jut, hogy talán az utóbbi hetekben kicsit többet ivott a kelleténél, bűntudata pedig arra készteti, hogy néhány perccel később töltse újra azt a poharat. Végül is, ha már kikérte, nem hagyhatja csak úgy kárba veszni.
Talán már a kancsó felén is túl lesz, amikor a sérültnek tűnő harcos kéréssel fordul hozzá. Enyhén felhúzott szemöldökkel pillant a férfi felé, kicsit kérdőn, kicsit értetlenül. Máskor bizonyosan kérdés nélkül segítene, de jelenleg nem csattan ki a tenniakarástól, ugyanis kicsit már be van csípve és a kedve sem éppen a legjobb.*
- Ha nincs más, persze, segítek. *Böki ki végül, bizalmatlanul méregetve a szomszédos asztalnál ülő idegent. Nem mintha hátsó szándékot sejtene a segélykérő szavak mögött, de most ennyi telik tőle. Az utóbbi időkben eléggé megcsappant a bizodalma az emberekben. *
- Fizetség nem kell... de nem mennék egyből szobára, ha nem gond. *Mosolyodik el hidegen, majd kortyol párat a poharából, még mindig a harcost figyelve. Testtartásából egyértelműnek tűnik, hogy nem hazudott sebesülését illetően.*
- Én sietek sehová. *Fűzi még hozzá kissé megenyhülve, hisz jól ismeri a hosszú utazás átkait.*
A hozzászólás írója (Awaiu Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.09 16:57:38
4718. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-01-09 07:23:35
Üzenet elküldve: 2021-01-09 07:23:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bredoc, Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
//Zárás//
*Természetesen Bredocnak szemet szúr Frandr hajszínének változása, de ennyi szesszel a szervezetében talán manóvá is változhatna, és fejen állva hugyozhatná körbe a kocsmát, akkor sem akadna fenn rajta, bár jót nevetne ez tény. Talán arra tud gondolni, hogy a hangulatával változhat, vagy pusztán csak véletlenszerűen, rákérdezni sem kedve sem ereje nincs, így ez marad a jövő zenéje, talán egyszer majd fény derül a titokra.*
-Az...Pfej!
*Imitálja, hogy köp egyet, majd felröhög. Köpne is, de ennyi tisztesség minden körülmények között szorul belé, hogy ne köpködje össze az ivó padlóját. Ő maga sem szereti az ilyen ellenséget, s egyre inkább úgy érzi, hogy nem szívleli a nomádokat, bár még nem nagyon találkozott velük, vagy ha találkozott is, nem tud róla. Kétes hangulata a harsogó nevetésből az utálkozásig most ismét a mókába fordul át, s feje is igencsak vörösödhet az alkoholtól közben. Az ágygolyókra már az asztalt is csapni kénytelen, hogy valahol levezethesse.*
-Ágyúgolyó, barátom. Ágyúgolyó.
*Bár ő maga sosem látott még ágyút, de úgy tudja, hogy ha bár nagyon ritka dolog az, de azért akad néhány belőle egyes hadihajókon.*
-Úgy képzeld h-hogy állsz a csatasorban, és nem egy másik ember szalad feléd pajzzsal a kezében, haneeem egy hatalmas, páncélozott ló vágtázik sebesen feléd, rajta pedig egy szintén egy nehézpáncélos ember ül, aki 2-3 méteres dárdát tart maga elé.
*Hangja el-el csuklik néhol, és néha a mondat közben indokolatlanul hosszú szüneteket tart, bár nem szándékosan.*
-A szőkbőrüek...
*Már csak így sikerül neki kiejteni. Kedves mosollyal hallgatja a másikat s mintha elméje kitisztulna, persze csak erre a pár másodpercre, nem kis erőfeszítés árán.*
-A jó kiképzőmesterekre!
*Azzal emeli a poharát, hogy koccinthassanak, s leküldi a torkán a maradék italt is.*
-Azt hiszem jobb lesz ha kiveszek egy szobát.
*EgySzoba, 15 aranyért, tisztes ár, amit ki is fizet.
Valószínűleg jól kialussza magát, mielőtt elindulna tovább.*
-Köszönöm a.. *Elakad a szava egy pillanatra, majd pár furcsa pislogás után, mintha visszatérne.* 'z idegenvezetést! Vigyázz magadra, barátom! Talán utunk még összeér, ha úgy akarják az istenek.
*Azzal, ha nincs más, int egy jó nagyot, és megpróbálja rettenthetetlen akrobatikus képességeivel feltornázni magát a szobájáig, hogy a puha ágy adjon neki menekvést az egyre bizonytalanabbul forgó világból.*
//Bredoc, Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
//Zárás//
*Természetesen Bredocnak szemet szúr Frandr hajszínének változása, de ennyi szesszel a szervezetében talán manóvá is változhatna, és fejen állva hugyozhatná körbe a kocsmát, akkor sem akadna fenn rajta, bár jót nevetne ez tény. Talán arra tud gondolni, hogy a hangulatával változhat, vagy pusztán csak véletlenszerűen, rákérdezni sem kedve sem ereje nincs, így ez marad a jövő zenéje, talán egyszer majd fény derül a titokra.*
-Az...Pfej!
*Imitálja, hogy köp egyet, majd felröhög. Köpne is, de ennyi tisztesség minden körülmények között szorul belé, hogy ne köpködje össze az ivó padlóját. Ő maga sem szereti az ilyen ellenséget, s egyre inkább úgy érzi, hogy nem szívleli a nomádokat, bár még nem nagyon találkozott velük, vagy ha találkozott is, nem tud róla. Kétes hangulata a harsogó nevetésből az utálkozásig most ismét a mókába fordul át, s feje is igencsak vörösödhet az alkoholtól közben. Az ágygolyókra már az asztalt is csapni kénytelen, hogy valahol levezethesse.*
-Ágyúgolyó, barátom. Ágyúgolyó.
*Bár ő maga sosem látott még ágyút, de úgy tudja, hogy ha bár nagyon ritka dolog az, de azért akad néhány belőle egyes hadihajókon.*
-Úgy képzeld h-hogy állsz a csatasorban, és nem egy másik ember szalad feléd pajzzsal a kezében, haneeem egy hatalmas, páncélozott ló vágtázik sebesen feléd, rajta pedig egy szintén egy nehézpáncélos ember ül, aki 2-3 méteres dárdát tart maga elé.
*Hangja el-el csuklik néhol, és néha a mondat közben indokolatlanul hosszú szüneteket tart, bár nem szándékosan.*
-A szőkbőrüek...
*Már csak így sikerül neki kiejteni. Kedves mosollyal hallgatja a másikat s mintha elméje kitisztulna, persze csak erre a pár másodpercre, nem kis erőfeszítés árán.*
-A jó kiképzőmesterekre!
*Azzal emeli a poharát, hogy koccinthassanak, s leküldi a torkán a maradék italt is.*
-Azt hiszem jobb lesz ha kiveszek egy szobát.
*EgySzoba, 15 aranyért, tisztes ár, amit ki is fizet.
Valószínűleg jól kialussza magát, mielőtt elindulna tovább.*-Köszönöm a.. *Elakad a szava egy pillanatra, majd pár furcsa pislogás után, mintha visszatérne.* 'z idegenvezetést! Vigyázz magadra, barátom! Talán utunk még összeér, ha úgy akarják az istenek.
*Azzal, ha nincs más, int egy jó nagyot, és megpróbálja rettenthetetlen akrobatikus képességeivel feltornázni magát a szobájáig, hogy a puha ágy adjon neki menekvést az egyre bizonytalanabbul forgó világból.*
4717. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-01-06 20:38:10
Üzenet elküldve: 2021-01-06 20:38:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bredoc, Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Sikert arat apró kis története kiképzőmesteri szokásairól, Ennek köszönhetően a hajszíne, ami egyébként is fokozatosan egyre világosabb lett, mióta ejtették a nomádok témáját, most már olyan szalmaszőke, mintha mindig is az lett volna.
Ezután, miközben az általa rendelt sörre várnak, amaz elmagyarázza neki a különféle lovasságok fajtáit. Bár harcedzett veterán, aki a pusztán nem egy csatát élt meg, ezek közül egy sem nyílt, harcmezei ütközet volt, hiszen az ilyen szinte minden esetben a létszámfölénynek kedvez, amit ő és a falva ritkán tudhattak magukénak.
Így történhet meg az, hogy amekkora szakértője és mestere mind a közelharcnak, mind annak, hogy hogyan kell megvédeni egy falvat, annyira nincs semmi fogalma arról, hogy hogyan lehet legjobban felhasználni egy lovasságot.*
-Azokról már hallo... *csuklás* hallottam. Asszem a nomádok szeretik csinálni, hogy esnének le a lovaikról.
*Hagyja, hogy Bredoc folytassa gondolatmenetét, és a kép, amit a városőr a szeme elé fest, megnevetteti. Valami félvértbe bugyolált lovagot képzel el, ahogy egy alulméretezett, hasonlóan páncélozott lovat ül meg, és mindketten annyi lepedőbe és párnába vannak bugyolálva, hogy az egész egység gömbölyű hatást kelt.
Haja élénkszőke, bár ahogy sikerül komolyságot kényszerítenie magára, rájön, hogy valószínűleg félrehallott valamit.*
-Ágy- ágygolyók?
*Kérdez rá még mindig derűs arckifejezéssel, ahogy a fogadós végre kihozza a sörét. A tószt során arcszőrzete a szokásosnál is furábban viselkedik, ugyanis mintha átfutna rajta egy kifejezetten sötét hullám egy pillanatra, majd az azt követő röhögőgörcs közben párszor ismét.
Ezután továbbhaladnak a beszélgetésben, és Bredoc kérdésére ismét elvigyorodik.*
-Há' tudod, az orkok. Tudod, mer' olyan szürke a bőrük. Már ame'ik nem zöld.
*Kuncog egy kicsit, majd nagyot korsol a söréből.*
-Le bizon'
*Válaszol széles mosollyal, bár miután leküldi az italt, arckifejezéséhez hajszínváltozás is társul, ismét fekete, de ha lehet, még gyorsabban eltűnik, mint korábban.*
-Nnna.
*Dől hátra a székében, ahogy lassan neki is a pihenésen kezd járni az agya. Az ital miatt nem hatott sok időnek, de gyanítja, hogy pár óra mindenképpen elillant.*
-Akkó' asszem még utoljára igyunk aaaa...
*Látható módon nem gondolta végig a dolgot, így csak tanácstalan pillantással néz ivópartnerére, hátha az tud javasolni valamit, amire korsót emelhetnének.*
//Bredoc, Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Sikert arat apró kis története kiképzőmesteri szokásairól, Ennek köszönhetően a hajszíne, ami egyébként is fokozatosan egyre világosabb lett, mióta ejtették a nomádok témáját, most már olyan szalmaszőke, mintha mindig is az lett volna.
Ezután, miközben az általa rendelt sörre várnak, amaz elmagyarázza neki a különféle lovasságok fajtáit. Bár harcedzett veterán, aki a pusztán nem egy csatát élt meg, ezek közül egy sem nyílt, harcmezei ütközet volt, hiszen az ilyen szinte minden esetben a létszámfölénynek kedvez, amit ő és a falva ritkán tudhattak magukénak.
Így történhet meg az, hogy amekkora szakértője és mestere mind a közelharcnak, mind annak, hogy hogyan kell megvédeni egy falvat, annyira nincs semmi fogalma arról, hogy hogyan lehet legjobban felhasználni egy lovasságot.*
-Azokról már hallo... *csuklás* hallottam. Asszem a nomádok szeretik csinálni, hogy esnének le a lovaikról.
*Hagyja, hogy Bredoc folytassa gondolatmenetét, és a kép, amit a városőr a szeme elé fest, megnevetteti. Valami félvértbe bugyolált lovagot képzel el, ahogy egy alulméretezett, hasonlóan páncélozott lovat ül meg, és mindketten annyi lepedőbe és párnába vannak bugyolálva, hogy az egész egység gömbölyű hatást kelt.
Haja élénkszőke, bár ahogy sikerül komolyságot kényszerítenie magára, rájön, hogy valószínűleg félrehallott valamit.*
-Ágy- ágygolyók?
*Kérdez rá még mindig derűs arckifejezéssel, ahogy a fogadós végre kihozza a sörét. A tószt során arcszőrzete a szokásosnál is furábban viselkedik, ugyanis mintha átfutna rajta egy kifejezetten sötét hullám egy pillanatra, majd az azt követő röhögőgörcs közben párszor ismét.
Ezután továbbhaladnak a beszélgetésben, és Bredoc kérdésére ismét elvigyorodik.*
-Há' tudod, az orkok. Tudod, mer' olyan szürke a bőrük. Már ame'ik nem zöld.
*Kuncog egy kicsit, majd nagyot korsol a söréből.*
-Le bizon'
*Válaszol széles mosollyal, bár miután leküldi az italt, arckifejezéséhez hajszínváltozás is társul, ismét fekete, de ha lehet, még gyorsabban eltűnik, mint korábban.*
-Nnna.
*Dől hátra a székében, ahogy lassan neki is a pihenésen kezd járni az agya. Az ital miatt nem hatott sok időnek, de gyanítja, hogy pár óra mindenképpen elillant.*
-Akkó' asszem még utoljára igyunk aaaa...
*Látható módon nem gondolta végig a dolgot, így csak tanácstalan pillantással néz ivópartnerére, hátha az tud javasolni valamit, amire korsót emelhetnének.*
4716. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-01-05 21:00:10
Üzenet elküldve: 2021-01-05 21:00:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bredoc, Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A bűzös orkokról folytatott beszélgetés lezárul, mint ahogy a világ teremtéséről folyó szösszenet is, s mindezekhez már tényleg nincs mit hozzáfűznie, csak folyamatosan bólogat, ahogy Frandrt hallgatja, s közben kortyolgatja maradék sörét bőszen.*
-Háh!
*Harsan fel, ahogy elképzeli maga előtt a képet az újoncokról. Ez tényleg olyan, amit csak azok tudhatnak magukénak, akiknek volt már szerencséjük másokat kiképezni.*
-Az! Az ám!
*Vágja rá, mintha ezzel megmagyarázott volna bármit is.*
-Tudod vannak a könnyűlovasok, könnyűpáncélban. Aztán ezt az egységet hülye az, aki belerohamoztatja az ellenségbe. ~Bár láttam már ilyet.. hülye Aystapor herceg.~ Eeeeez arra jó, hogy oldalról meglepje a sereget, netán kivárva egy domb mögött egyenesen az íjászokat kapja el, vagy csak védje a szárnyakat a bekerítéstől. *Itt önkéntelen is elkezd sziszegve nevetni egy pillanatra, mert a szárnyak védelméről delíriumos elméje arra asszociál, hogy a sült csirkeszárnyakat védik a lovasok, mert biztos nagyon éhesek.*
-De én mondom neked, láttam már olyat is, aki vágta közben tudott nyilazni, HÁTRAFELÉ!
*Hangsúlyozza ki, mert neki ez elképzelhetetlen képességere utal, hisz korábban sosem látott ilyet.*
-Na..de. De a nehézlovas az más. Ott nehézpáncélban van a lovas, _és_a_ló_is! Hosszú dárda a kézben, izmos lllovakon mint egy száguldó ágyúgolyó egyenesen bele az ellenség soraiba, hogy megtörje azt!
*Azok ám a szép emlékek Bredoc számára. Sosem volt veszélytelen szerep, de hiányzik neki.*
-Kik azok a sző... szürkebőrüek?
*Teljesen véletlenül, talán a tudatalattija révén, de ugyanúgy hibásan kezdi el mondani, mint asztaltársa.*
-Most le bu.. buktam!
*Vigyorog vöröslő arccal, ahogy ő maga is leküldi az erős italt a kazánba. Nem mostanában öntött fel így a garatra, mint most, ez is biztos. Reméli, hogy ki tud majd venni egy szobát, mielőtt teljesen kidőlne.*
-Mint a legtöbb hadvezér. Azt hiszi, hogy attól gyorsabban fog menetelni a sereg, ha ő dühösen adja ki a parancsot, vagy ha elveszi az aranyat, akkor maj' nem küzd annyira az ellenség.
//Bredoc, Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A bűzös orkokról folytatott beszélgetés lezárul, mint ahogy a világ teremtéséről folyó szösszenet is, s mindezekhez már tényleg nincs mit hozzáfűznie, csak folyamatosan bólogat, ahogy Frandrt hallgatja, s közben kortyolgatja maradék sörét bőszen.*
-Háh!
*Harsan fel, ahogy elképzeli maga előtt a képet az újoncokról. Ez tényleg olyan, amit csak azok tudhatnak magukénak, akiknek volt már szerencséjük másokat kiképezni.*
-Az! Az ám!
*Vágja rá, mintha ezzel megmagyarázott volna bármit is.*
-Tudod vannak a könnyűlovasok, könnyűpáncélban. Aztán ezt az egységet hülye az, aki belerohamoztatja az ellenségbe. ~Bár láttam már ilyet.. hülye Aystapor herceg.~ Eeeeez arra jó, hogy oldalról meglepje a sereget, netán kivárva egy domb mögött egyenesen az íjászokat kapja el, vagy csak védje a szárnyakat a bekerítéstől. *Itt önkéntelen is elkezd sziszegve nevetni egy pillanatra, mert a szárnyak védelméről delíriumos elméje arra asszociál, hogy a sült csirkeszárnyakat védik a lovasok, mert biztos nagyon éhesek.*
-De én mondom neked, láttam már olyat is, aki vágta közben tudott nyilazni, HÁTRAFELÉ!
*Hangsúlyozza ki, mert neki ez elképzelhetetlen képességere utal, hisz korábban sosem látott ilyet.*
-Na..de. De a nehézlovas az más. Ott nehézpáncélban van a lovas, _és_a_ló_is! Hosszú dárda a kézben, izmos lllovakon mint egy száguldó ágyúgolyó egyenesen bele az ellenség soraiba, hogy megtörje azt!
*Azok ám a szép emlékek Bredoc számára. Sosem volt veszélytelen szerep, de hiányzik neki.*
-Kik azok a sző... szürkebőrüek?
*Teljesen véletlenül, talán a tudatalattija révén, de ugyanúgy hibásan kezdi el mondani, mint asztaltársa.*
-Most le bu.. buktam!
*Vigyorog vöröslő arccal, ahogy ő maga is leküldi az erős italt a kazánba. Nem mostanában öntött fel így a garatra, mint most, ez is biztos. Reméli, hogy ki tud majd venni egy szobát, mielőtt teljesen kidőlne.*
-Mint a legtöbb hadvezér. Azt hiszi, hogy attól gyorsabban fog menetelni a sereg, ha ő dühösen adja ki a parancsot, vagy ha elveszi az aranyat, akkor maj' nem küzd annyira az ellenség.
4715. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-01-05 13:07:52
Üzenet elküldve: 2021-01-05 13:07:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vérengzés után//
*A felszolgáló nem túl bőbeszédű, de az aranyak meghozzák a sikert. Fizet 12 aranyat Bárcás csirkéért, 8 aranyat házi sörért, szállást 12 aranyért, és 13 aranyat a fürdőért és lova ellátásáért. Megkapja Mesélő (Meia) a felsorolt tételekért a 45 aranyat. Miután leadja rendelését és egyéb igényeit is kifizeti körbe tekint, hogy legalább asztalnál fogyaszthassa el a sült csirkét. Lassú, kimért léptekkel indul el egy üres asztalhoz. Jobb oldalához tartja kezét, ahol a sebesülése is van a vért alatt. Leülésnél össze kell szorítsa a fogát a fájdalom miatt. Amikor megnyugszik a széken, észreveszi, hogy a mellette lévő asztalnál egy topáz szemszínű, magabiztosságot sugárzó fiatal lány olvasgat éppen. Nem szívesen zavar mást a nyugodt cselekvésében, de jelenleg nem lát más személyt, aki talán ráérne neki segíteni. Így meg is szólítja a fiatal lányt.*
- Kérlek ne haragudj, de szükségem lenne a segítségedre. Van egy sebem, amit el kellene, hogy süssek, de a páncélt nem tudom lecsatolni egyedül. *Barátságosan szól a lányhoz mindenféle hátsó szándék nélkül. A sebesülés miatt olyannyira fájdalmas kezének a hátra emelése, hogy nem tudja kicsatolni és rendesen ellátni a páncélját. Hátra nyúláskor oldalán a seb erősen szétnyílik, így csak nagy fájdalmak árán tudná levenni. Először megpróbálna segítséget kérni.* - Megfizetném a segítséged. Vagy meghívlak amit kérsz.*Nem kéri ingyen a segítséget, hajlandó is érte fizetni.* - Kivettem egy szobát. Ott talán nyugodtabb lenne a helyzet, csak még valamit ennék mert másfél napja csak utazom. *Nem maradt élelme mióta elindult, mivel nem tervezett olyan hosszú utat, mint ami lett belőle. A részletekkel most nem terheli a fiatal lányt, inkább talpraesettségében és segítőkészségében bízik.*
*A felszolgáló nem túl bőbeszédű, de az aranyak meghozzák a sikert. Fizet 12 aranyat Bárcás csirkéért, 8 aranyat házi sörért, szállást 12 aranyért, és 13 aranyat a fürdőért és lova ellátásáért. Megkapja Mesélő (Meia) a felsorolt tételekért a 45 aranyat.
Miután leadja rendelését és egyéb igényeit is kifizeti körbe tekint, hogy legalább asztalnál fogyaszthassa el a sült csirkét. Lassú, kimért léptekkel indul el egy üres asztalhoz. Jobb oldalához tartja kezét, ahol a sebesülése is van a vért alatt. Leülésnél össze kell szorítsa a fogát a fájdalom miatt. Amikor megnyugszik a széken, észreveszi, hogy a mellette lévő asztalnál egy topáz szemszínű, magabiztosságot sugárzó fiatal lány olvasgat éppen. Nem szívesen zavar mást a nyugodt cselekvésében, de jelenleg nem lát más személyt, aki talán ráérne neki segíteni. Így meg is szólítja a fiatal lányt.*- Kérlek ne haragudj, de szükségem lenne a segítségedre. Van egy sebem, amit el kellene, hogy süssek, de a páncélt nem tudom lecsatolni egyedül. *Barátságosan szól a lányhoz mindenféle hátsó szándék nélkül. A sebesülés miatt olyannyira fájdalmas kezének a hátra emelése, hogy nem tudja kicsatolni és rendesen ellátni a páncélját. Hátra nyúláskor oldalán a seb erősen szétnyílik, így csak nagy fájdalmak árán tudná levenni. Először megpróbálna segítséget kérni.* - Megfizetném a segítséged. Vagy meghívlak amit kérsz.*Nem kéri ingyen a segítséget, hajlandó is érte fizetni.* - Kivettem egy szobát. Ott talán nyugodtabb lenne a helyzet, csak még valamit ennék mert másfél napja csak utazom. *Nem maradt élelme mióta elindult, mivel nem tervezett olyan hosszú utat, mint ami lett belőle. A részletekkel most nem terheli a fiatal lányt, inkább talpraesettségében és segítőkészségében bízik.*
4714. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-01-02 22:11:29
Üzenet elküldve: 2021-01-02 22:11:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bredoc, Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Nem hiszem, hogy különösebben szívlelnék a saját fajtájukat sem.
*Mordul fel, majd annyiban is hagyja ezt a témát. Az isteneket illető mondatra csak egy rövid idő múlva reagál.*
-Biztos van valami, ami létrehozta a világot, meg kezd valamit a lelkekkel, meg hasonló. De az is biztos, hogy valami, amit érdekel, hogy imádkoznak-e hozzá, és hogy elhiszik-e a létezését, körülbelül olyan távol van ettől a lénytől, mint te vagy én.
*Részéről ennél több szót nem is érdemel a dolog. És úgy tűnik, Bredoc is hasonló véleményen van, így áttérnek egy olyan témára, ami, ellentétben az istenekkel, mindkettejük szakértelmébe beletartozik.*
-Én általában azzal kezdtem, hogy sorba állítottam őket, és mindegyiket a leterítettem, hogy megtanulják, mire is jó a rendes tartás.
*Vigyorodik el ő is, miután együtt nevet a másik veteránnal. Ezután jönnek az ő tapasztalatai a pajzsokkal kapcsolatban, aminek hatására Bredoc is elmond valamit.*
-Nehéz... lovas?
*Ízlelgeti picit a szót.*
-Az milyen? Én csak íjászlovasokkal találkoztam.
*Elvigyorodik. Körülbelül most ért el arra a pontra, ahol az alkohol hatását már rendesen észlelni lehet rajta. Bár általában sikerül még időben letennie a korsót, társaságban mindig jobban csúszik az alkohol.*
-Mi is csak a sző... szürkebőrüeknél néha. Van, ame'ik azt hiszi, hogy nem tudunk célozn'.
*Bredoc ekkor dönt úgy, hogy nincs elég ital az asztalon, illetve a szervezetükben. Kicsit furcsálló szemmel néz a férfira, ahogy az sokféleképpen megindokolja az új kör ital rendelését.*
-Te most le akarsz ita'ni?
*Még komolynak is lehetne venni a kérdést, ám a keze időközben lassan, óvatosan eljutott a hozzá közelebb álló pohárkához, hogy aztán egy gyors, alattomos mozdulattal leküldje a tömény folyadékot Frandr torkán.*
-A'szem sikerült.
*Csuklással vegyített sóhaj követi a kijelentést, egy olyan arckifejezéssel együtt, ami valahol a szégyen és az undor között van. Ám egy pillanat múlva már csak Bredoc saját, szintén söráztatta agyának szüleményének tűnhet a dolog, ahogy egy széles vigyor tér vissza Frandr arcára.*
-És... mi'en hadvezérek azok, akiknek harcoltál a zászlaja alatt?
*Tér vissza egy korábbi témára kérdésével.*
//Bredoc, Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Nem hiszem, hogy különösebben szívlelnék a saját fajtájukat sem.
*Mordul fel, majd annyiban is hagyja ezt a témát. Az isteneket illető mondatra csak egy rövid idő múlva reagál.*
-Biztos van valami, ami létrehozta a világot, meg kezd valamit a lelkekkel, meg hasonló. De az is biztos, hogy valami, amit érdekel, hogy imádkoznak-e hozzá, és hogy elhiszik-e a létezését, körülbelül olyan távol van ettől a lénytől, mint te vagy én.
*Részéről ennél több szót nem is érdemel a dolog. És úgy tűnik, Bredoc is hasonló véleményen van, így áttérnek egy olyan témára, ami, ellentétben az istenekkel, mindkettejük szakértelmébe beletartozik.*
-Én általában azzal kezdtem, hogy sorba állítottam őket, és mindegyiket a leterítettem, hogy megtanulják, mire is jó a rendes tartás.
*Vigyorodik el ő is, miután együtt nevet a másik veteránnal. Ezután jönnek az ő tapasztalatai a pajzsokkal kapcsolatban, aminek hatására Bredoc is elmond valamit.*
-Nehéz... lovas?
*Ízlelgeti picit a szót.*
-Az milyen? Én csak íjászlovasokkal találkoztam.
*Elvigyorodik. Körülbelül most ért el arra a pontra, ahol az alkohol hatását már rendesen észlelni lehet rajta. Bár általában sikerül még időben letennie a korsót, társaságban mindig jobban csúszik az alkohol.*
-Mi is csak a sző... szürkebőrüeknél néha. Van, ame'ik azt hiszi, hogy nem tudunk célozn'.
*Bredoc ekkor dönt úgy, hogy nincs elég ital az asztalon, illetve a szervezetükben. Kicsit furcsálló szemmel néz a férfira, ahogy az sokféleképpen megindokolja az új kör ital rendelését.*
-Te most le akarsz ita'ni?
*Még komolynak is lehetne venni a kérdést, ám a keze időközben lassan, óvatosan eljutott a hozzá közelebb álló pohárkához, hogy aztán egy gyors, alattomos mozdulattal leküldje a tömény folyadékot Frandr torkán.*
-A'szem sikerült.
*Csuklással vegyített sóhaj követi a kijelentést, egy olyan arckifejezéssel együtt, ami valahol a szégyen és az undor között van. Ám egy pillanat múlva már csak Bredoc saját, szintén söráztatta agyának szüleményének tűnhet a dolog, ahogy egy széles vigyor tér vissza Frandr arcára.*
-És... mi'en hadvezérek azok, akiknek harcoltál a zászlaja alatt?
*Tér vissza egy korábbi témára kérdésével.*
4713. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-12-31 15:34:50
Üzenet elküldve: 2020-12-31 15:34:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A vérengzés után//
*Jó ideje nem számolja már a fogadóban töltött napokat. A Vashegy meglátogatásáról szőtt álmai már régen szertefoszlottak, arannyal megtömött erszényei alaposan megcsappantak, érzi is, hogy valamit tennie kellene, de igencsak belekényelmesedett az önsajnálatba és a semmittevésbe. Az apjával való váratlan találkozás mintha mindent elrontott volna. A legszomorúbb az egészben, hogy úgy érzi, valójában boldognak kellene lennie, amiért életben találta az öreget, nem pedig összetörtnek és dühösnek. De valamiért képtelen szabadulni a gondolattól, hogy ő bizony alaposan át lett verve egész eddigi életében. Az érinthetetlen hős, aki csupa nemes célért áldozta fel életét, egyszeriben egy alkoholtól bűzlő, útszéli fogadókban nálánál jócskán fiatalabb nőket felszedni próbáló, kiöregedő félben lévő, harcosszerű valamivé változott.
Ma este is a szokott módon keresi a kiutat mérgező gondolataiból; az egyik félreeső asztalnál üldögél, közel a kemencéhez, asztalán vacsorájának maradékával és egy korsó fehérborral, egyik kezében egy könyvvel, másikban egy pohárral, amiből időnként aprókat kortyol. A fogadóban nincsenek túl sokan, akik pedig mégis ezt a helyet választották a mai éjszakára, szerencsére nem túl hangosak.
Az ajtó nyikordulására persze rögtön felkapja a fejét; röpke pillantással méri fel a belépő férfit, két dolgot állapítva meg magában. Nem tűnik ismerősnek, sérültnek viszont annál inkább, bár a páncéljára száradt vércseppek nagy valószínűséggel nem belőle származnak. Aztán szépen vissza is tér könyvéhez és a borhoz, hiszen azt elég hamar megtanulta, hogy az itteni népek nem veszik jó néven a méricskélő pillantásokat.*
*Jó ideje nem számolja már a fogadóban töltött napokat. A Vashegy meglátogatásáról szőtt álmai már régen szertefoszlottak, arannyal megtömött erszényei alaposan megcsappantak, érzi is, hogy valamit tennie kellene, de igencsak belekényelmesedett az önsajnálatba és a semmittevésbe. Az apjával való váratlan találkozás mintha mindent elrontott volna. A legszomorúbb az egészben, hogy úgy érzi, valójában boldognak kellene lennie, amiért életben találta az öreget, nem pedig összetörtnek és dühösnek. De valamiért képtelen szabadulni a gondolattól, hogy ő bizony alaposan át lett verve egész eddigi életében. Az érinthetetlen hős, aki csupa nemes célért áldozta fel életét, egyszeriben egy alkoholtól bűzlő, útszéli fogadókban nálánál jócskán fiatalabb nőket felszedni próbáló, kiöregedő félben lévő, harcosszerű valamivé változott.
Ma este is a szokott módon keresi a kiutat mérgező gondolataiból; az egyik félreeső asztalnál üldögél, közel a kemencéhez, asztalán vacsorájának maradékával és egy korsó fehérborral, egyik kezében egy könyvvel, másikban egy pohárral, amiből időnként aprókat kortyol. A fogadóban nincsenek túl sokan, akik pedig mégis ezt a helyet választották a mai éjszakára, szerencsére nem túl hangosak.
Az ajtó nyikordulására persze rögtön felkapja a fejét; röpke pillantással méri fel a belépő férfit, két dolgot állapítva meg magában. Nem tűnik ismerősnek, sérültnek viszont annál inkább, bár a páncéljára száradt vércseppek nagy valószínűséggel nem belőle származnak. Aztán szépen vissza is tér könyvéhez és a borhoz, hiszen azt elég hamar megtanulta, hogy az itteni népek nem veszik jó néven a méricskélő pillantásokat.*
4712. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-12-31 13:37:36
Üzenet elküldve: 2020-12-31 13:37:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bredoc, Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Érthető.
*Talán csak az ő ittas elméjében van értelme bármi hasonló kérdésnek, s egyébként a mindennapokban senkit sem érdekel.*
-Csodálkoznék, ha bárkivel is szívlelnék egymást saját fajtájukon kívül.
*Megvakarja a haját, ahogy ismét nagyot szív a pipába, s elégedetten fújja ki a füstöt.*
-Hmm.
*Hümmö a férfi szavaira, az istenek valóban érdekes lények, s a hit, a papok, mind-mind magukban is roppant különös dolgok, hát még ha egybe vesszük őket.*
-Én mondom ember legyen a talpán, aki érti az isteneket, talán még ők maguk sem ismerik egymás akaratát.
*Vállat von, nem is nagyon akar belemenni ebbe, mert se kedve, se elég tudása hozzá, hogy ne csússzon át részeges okoskodásba a mondandója, ő pedig túl sok telet élt már meg ahhoz, hogy ezt a szerepet szívesen magára öltse. Frandr szavaira elvigyorodik, talán kicsit jobban, mint szokott.*
-Igen, az hasznos dolog, sosem feledem az első újoncaim, akikhez az első leckém nagyon hasonló volt. "A kard hegyes vége az ellenség felé nézzen, s lehetőleg a tokban, ne a lábadban hord."
*Talán közel sem olyan vicces, mint amennyire most ő hahotázik rajta, biztos köze lehet hozzá, hogy nem kevés lőrét tölt le a torkán. Aztán figyelmesen hallgatja a másik pajzzsal kapcsolatos tapasztalatait. Az biztos, hogy egy sorfalban elengedhetetlen a pajzs, s egy íjász század ellen vezetni az embereit kész öngyilkosság lenne megfelelő pajzsok nélkül.*
-Á, elfelejtettem hozzátenni a legfontosabbat.
*Itt kihúzza magát egy kicsit ültében.*
-Nehézlovas parancsnok voltam, még a legelején.
*Ezt úgy mondja, mintha egyértelmű lenne, hogy minek az elején.*
-A lándzsa és a kard jobb barátaim voltak, meg egy jó páncél. Szerencsére nem harcoltam olyan csatában, ahol a hadvezér a saját embereit nem kímélve lövetett volna be az íjászokkal.
*Le is kopogja az asztalon, mert biz hallott már ilyen történeteket.*
-A jó ki..*csuklik egy aprót.* képzőmesterekre!
*Aztán mindkét kezével az asztalra könyököl, testét közel engedi a fához, ahogy félrefordított fejjel nézi a férfit, kíváncsiskodva, hogy vajon mi juthatott eszébe. Ő maga pedig, hogy ne maradjon adósa, két Ogrepálinka köt ki az asztalukon hirtelen, és eltűnik 26 arany Bredoc erszényéből. Leteszi az asztal szélére, s a sörébe kortyolgat bele komótosan, majd Frandr-ra néz.*
-Csak a miheztartás végett, ez itt lesz. A biztonság kedvéért. Ha kellene. Sosem lehet tudni.
*Zsivány mosollyal várja a reakciót.*
//Bredoc, Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Érthető.
*Talán csak az ő ittas elméjében van értelme bármi hasonló kérdésnek, s egyébként a mindennapokban senkit sem érdekel.*
-Csodálkoznék, ha bárkivel is szívlelnék egymást saját fajtájukon kívül.
*Megvakarja a haját, ahogy ismét nagyot szív a pipába, s elégedetten fújja ki a füstöt.*
-Hmm.
*Hümmö a férfi szavaira, az istenek valóban érdekes lények, s a hit, a papok, mind-mind magukban is roppant különös dolgok, hát még ha egybe vesszük őket.*
-Én mondom ember legyen a talpán, aki érti az isteneket, talán még ők maguk sem ismerik egymás akaratát.
*Vállat von, nem is nagyon akar belemenni ebbe, mert se kedve, se elég tudása hozzá, hogy ne csússzon át részeges okoskodásba a mondandója, ő pedig túl sok telet élt már meg ahhoz, hogy ezt a szerepet szívesen magára öltse. Frandr szavaira elvigyorodik, talán kicsit jobban, mint szokott.*
-Igen, az hasznos dolog, sosem feledem az első újoncaim, akikhez az első leckém nagyon hasonló volt. "A kard hegyes vége az ellenség felé nézzen, s lehetőleg a tokban, ne a lábadban hord."
*Talán közel sem olyan vicces, mint amennyire most ő hahotázik rajta, biztos köze lehet hozzá, hogy nem kevés lőrét tölt le a torkán. Aztán figyelmesen hallgatja a másik pajzzsal kapcsolatos tapasztalatait. Az biztos, hogy egy sorfalban elengedhetetlen a pajzs, s egy íjász század ellen vezetni az embereit kész öngyilkosság lenne megfelelő pajzsok nélkül.*
-Á, elfelejtettem hozzátenni a legfontosabbat.
*Itt kihúzza magát egy kicsit ültében.*
-Nehézlovas parancsnok voltam, még a legelején.
*Ezt úgy mondja, mintha egyértelmű lenne, hogy minek az elején.*
-A lándzsa és a kard jobb barátaim voltak, meg egy jó páncél. Szerencsére nem harcoltam olyan csatában, ahol a hadvezér a saját embereit nem kímélve lövetett volna be az íjászokkal.
*Le is kopogja az asztalon, mert biz hallott már ilyen történeteket.*
-A jó ki..*csuklik egy aprót.* képzőmesterekre!
*Aztán mindkét kezével az asztalra könyököl, testét közel engedi a fához, ahogy félrefordított fejjel nézi a férfit, kíváncsiskodva, hogy vajon mi juthatott eszébe. Ő maga pedig, hogy ne maradjon adósa, két Ogrepálinka köt ki az asztalukon hirtelen, és eltűnik 26 arany Bredoc erszényéből.
Leteszi az asztal szélére, s a sörébe kortyolgat bele komótosan, majd Frandr-ra néz.*-Csak a miheztartás végett, ez itt lesz. A biztonság kedvéért. Ha kellene. Sosem lehet tudni.
*Zsivány mosollyal várja a reakciót.*
4711. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-12-31 09:33:59
Üzenet elküldve: 2020-12-31 09:33:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vérengzés után//
*Az éj sötétjében egy szikár, barna paripa patái hagynak nyomot a fagyos avarban. Gazdája egy termetes férfiú, kinek szőkés tincsei kilógnak orrvédős sisakja alól. A lovas tekintete szigorú, fájdalmas és sokat mondó. Vértezete csupa vérfoltos. A pikkelyvértje feletti részt is vérfoltok borítják, mely látszólag másról ráfröccsenő vérnek néz ki első látásra. Bal kezét bal oldalán tartja, nyomja a páncélt, mely alatt nem láthatóan kötés pihen. Kissé nehézkesen száll le a lováról, amelynek téli takarású posztóján is vércseppek vannak. Nehézkesen száll le a lóról, aki maga is fáradt, kimerült a hosszú úttól. Lovát egy istállós legényre bízza, ha van ilyen a tavernának. Ha nincs, akkor kint megköti és majd bent kér gondoskodást róla. A masszív épületbe lépve egy tágas, kellemes hangulatú fogadó látványa tárul elé. Pont egy ilyen helyre van szüksége, ahol regenerálódhat és kipihenheti fáradalmait. Fájdalmait elnyomva a söntéshez lép, hogy köszöntse a fogadóst.*
- Üdvözlöm! Egy szobát szeretnék. Meleg ételt és bort. A lovam kint van, neki is kérnék ellátást és friss vizet. Egy fürdő is jól esne és egy sebkezelő, ha van ilyenük. *A formaságokra nincs most energiája így egyből a lényegre tér. Fizetséget természetesen nem felejtett el, így mindezért a költséget aranyban fogja rendezni. Színvonalas fogadónak néz ki ez a hely. Reményei szerint az ellátást is megkaphatja amire számít.*
*Az éj sötétjében egy szikár, barna paripa patái hagynak nyomot a fagyos avarban. Gazdája egy termetes férfiú, kinek szőkés tincsei kilógnak orrvédős sisakja alól. A lovas tekintete szigorú, fájdalmas és sokat mondó. Vértezete csupa vérfoltos. A pikkelyvértje feletti részt is vérfoltok borítják, mely látszólag másról ráfröccsenő vérnek néz ki első látásra. Bal kezét bal oldalán tartja, nyomja a páncélt, mely alatt nem láthatóan kötés pihen. Kissé nehézkesen száll le a lováról, amelynek téli takarású posztóján is vércseppek vannak. Nehézkesen száll le a lóról, aki maga is fáradt, kimerült a hosszú úttól. Lovát egy istállós legényre bízza, ha van ilyen a tavernának. Ha nincs, akkor kint megköti és majd bent kér gondoskodást róla. A masszív épületbe lépve egy tágas, kellemes hangulatú fogadó látványa tárul elé. Pont egy ilyen helyre van szüksége, ahol regenerálódhat és kipihenheti fáradalmait. Fájdalmait elnyomva a söntéshez lép, hogy köszöntse a fogadóst.*
- Üdvözlöm! Egy szobát szeretnék. Meleg ételt és bort. A lovam kint van, neki is kérnék ellátást és friss vizet. Egy fürdő is jól esne és egy sebkezelő, ha van ilyenük. *A formaságokra nincs most energiája így egyből a lényegre tér. Fizetséget természetesen nem felejtett el, így mindezért a költséget aranyban fogja rendezni. Színvonalas fogadónak néz ki ez a hely. Reményei szerint az ellátást is megkaphatja amire számít.*
4710. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-12-23 01:21:51
Üzenet elküldve: 2020-12-23 01:21:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bredoc, Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Frandrt ha megérinti is Bredoc dohányzása, nem mutatja. Nem ritka szokás ez, sőt, kultúrákon átível az illatos növények füstjének élvezete. Így messziről sincs elszokva a pipáktól, bár használatukat szívesen meghagyja másoknak.*
-Sosem igazán érdekelt a kérdés, ahogy őket sem hinném.
*Mordul fel. És persze ki tudja, az sem biztos, hogy az könnyített volna a hozzá hasonló falvak életét, ha az egyik nomád törzs tartósan letelepedne a közelükben.*
-A Pusztán is csak elszórtan vannak, a nomádokkal nem szívlelik egymást.
*Arra a megjegyzésre, hogy egymást ennék, ő is elmosolyodik. A legkevésbé sem lepődne meg a dolgon, főleg az alapján, amit az orkok foglyai sorsáról keringő történetek mesélnek a Pusztán.*
-Akkor a Pusztán mindenki pogány. Mielőtt eljöttem volna onnan, még a ti nyugati isteneitek neveit is csak hallomásból ismertem.
*És amennyit tud a nomádokról, gyanítja, hogy azok sem engednék el könnyedén a szellemeikben való hitet ezekért az új istenekért.*
-Akkor ebben sem térünk el nagyon.
*Persze mélyebb ennél a dolog Frandr esetében. Nem is tudja, hogy minek írja le falva hitvallását, vagy hogy a saját világképét mennyire határozza meg a dolog. Annyira pedig sosem zavarta még ez, hogy komolyabban elgondolkozzon rajta, és megpróbálja rendbeszedni gondolatait erről.
Oldalra biccenti a fejét, mikor Bredoc egykori harci stílusát indokolja meg.*
-Az, de ha van, aki megtanítsa, hogy hogy ne akaszd egymásba a fegyvereid...
*Vonja meg a vállát. Ő maga inkább a kipróbált, megbízható kombinációknál marad.*
-Hát igen, egy mesterkard sok mindent megváltoztathat.
*Bár szerencsére még nem kényszerült rá, hogy kipróbálja, hallott már jó pár dolgot a mesterkardok tulajdonságairól.*
~Ki ne akarna egy kardot, ami kis szerencsével még a fémen is átvág?~
*Hihetetlenül nagy előnyt adhatna egy ilyen penge.
A következő kérdésre egy másodpercig csak kissé értetlenül bámul, majd ő is elvigyorodik.*
-Nem mondanám... Pajzs nélkül biztosan nem éltem volna eddig. Csak egy olyan íjász kell, aki kicsit is tudja a dolgát, és...
*Elhúzza hüvelykujját a torka előtt, és Bredocnak esélyesen nem kellhet sokáig gondolkoznia a jelentésen.*
-Alakzatban elengedhetetlen, de egy párharcot is eldönthet. Kellemetlen meglepetés az is, amikor az ellenség fegyverét figyeled, és válatlanul betöri az orrod a pajzsának széle.
*Jobb kezével a saját arcára mutat, és Bredoc láthatja, hogy Frandr tapasztalatból beszél. Másik kezével eközben ideinti a fogadóst, aki épp az asztaluk mellett halad el, és egy újabb kör Tharg házi sört rendel 18 aranyért.
Mikor kiér az ital, megemeli a korsót, és megismétel egy korábbi tósztot.*
-A jó kiképzőmesterekre!
*Ám a sörből már nem nyílik alkalma inni, mert hirtelen rohamszerűen tör rá a nevetés. Miközben bal kezével nagy nehezen lerakja a korsót, amiből a rázkódások miatt kijutott valamennyi ital, jobbjával az arcát tapogatja, törött orra helyett egy ferde, hosszú, ronda vágásnyomon végigfuttatva ujjait. Az arca furcsán sápadt, és szeme is könnyezik, valószínűleg a nevetéstől.
Beletelik egy kevés időbe, amíg véget ér a röhögőgörcs, ám fél perc múlva már többnyire összeszedte magát, arcába is visszatér a szín.*
-Csak... Csak 'szembe jutott valami.
*Magyarázkodik, majd iszik pár nagy kortyot a söréből. Bár még mindig koherens, a hangja hirtelen, és éles eltérést mutat a korábbitól, ami alapján akár még józannak is lehetett volna hinni.*
//Bredoc, Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Frandrt ha megérinti is Bredoc dohányzása, nem mutatja. Nem ritka szokás ez, sőt, kultúrákon átível az illatos növények füstjének élvezete. Így messziről sincs elszokva a pipáktól, bár használatukat szívesen meghagyja másoknak.*
-Sosem igazán érdekelt a kérdés, ahogy őket sem hinném.
*Mordul fel. És persze ki tudja, az sem biztos, hogy az könnyített volna a hozzá hasonló falvak életét, ha az egyik nomád törzs tartósan letelepedne a közelükben.*
-A Pusztán is csak elszórtan vannak, a nomádokkal nem szívlelik egymást.
*Arra a megjegyzésre, hogy egymást ennék, ő is elmosolyodik. A legkevésbé sem lepődne meg a dolgon, főleg az alapján, amit az orkok foglyai sorsáról keringő történetek mesélnek a Pusztán.*
-Akkor a Pusztán mindenki pogány. Mielőtt eljöttem volna onnan, még a ti nyugati isteneitek neveit is csak hallomásból ismertem.
*És amennyit tud a nomádokról, gyanítja, hogy azok sem engednék el könnyedén a szellemeikben való hitet ezekért az új istenekért.*
-Akkor ebben sem térünk el nagyon.
*Persze mélyebb ennél a dolog Frandr esetében. Nem is tudja, hogy minek írja le falva hitvallását, vagy hogy a saját világképét mennyire határozza meg a dolog. Annyira pedig sosem zavarta még ez, hogy komolyabban elgondolkozzon rajta, és megpróbálja rendbeszedni gondolatait erről.
Oldalra biccenti a fejét, mikor Bredoc egykori harci stílusát indokolja meg.*
-Az, de ha van, aki megtanítsa, hogy hogy ne akaszd egymásba a fegyvereid...
*Vonja meg a vállát. Ő maga inkább a kipróbált, megbízható kombinációknál marad.*
-Hát igen, egy mesterkard sok mindent megváltoztathat.
*Bár szerencsére még nem kényszerült rá, hogy kipróbálja, hallott már jó pár dolgot a mesterkardok tulajdonságairól.*
~Ki ne akarna egy kardot, ami kis szerencsével még a fémen is átvág?~
*Hihetetlenül nagy előnyt adhatna egy ilyen penge.
A következő kérdésre egy másodpercig csak kissé értetlenül bámul, majd ő is elvigyorodik.*
-Nem mondanám... Pajzs nélkül biztosan nem éltem volna eddig. Csak egy olyan íjász kell, aki kicsit is tudja a dolgát, és...
*Elhúzza hüvelykujját a torka előtt, és Bredocnak esélyesen nem kellhet sokáig gondolkoznia a jelentésen.*
-Alakzatban elengedhetetlen, de egy párharcot is eldönthet. Kellemetlen meglepetés az is, amikor az ellenség fegyverét figyeled, és válatlanul betöri az orrod a pajzsának széle.
*Jobb kezével a saját arcára mutat, és Bredoc láthatja, hogy Frandr tapasztalatból beszél. Másik kezével eközben ideinti a fogadóst, aki épp az asztaluk mellett halad el, és egy újabb kör Tharg házi sört rendel 18 aranyért.
Mikor kiér az ital, megemeli a korsót, és megismétel egy korábbi tósztot.*
-A jó kiképzőmesterekre!
*Ám a sörből már nem nyílik alkalma inni, mert hirtelen rohamszerűen tör rá a nevetés. Miközben bal kezével nagy nehezen lerakja a korsót, amiből a rázkódások miatt kijutott valamennyi ital, jobbjával az arcát tapogatja, törött orra helyett egy ferde, hosszú, ronda vágásnyomon végigfuttatva ujjait. Az arca furcsán sápadt, és szeme is könnyezik, valószínűleg a nevetéstől.
Beletelik egy kevés időbe, amíg véget ér a röhögőgörcs, ám fél perc múlva már többnyire összeszedte magát, arcába is visszatér a szín.*
-Csak... Csak 'szembe jutott valami.
*Magyarázkodik, majd iszik pár nagy kortyot a söréből. Bár még mindig koherens, a hangja hirtelen, és éles eltérést mutat a korábbitól, ami alapján akár még józannak is lehetett volna hinni.*
4709. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-12-22 23:43:09
Üzenet elküldve: 2020-12-22 23:43:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bredoc//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nagyot hümmög Frandr szavain a vén róka, s ha most szájába lenne pipája nagyot füstölne, de ahogy a gondolat kiötlődik fejében, már nyúl is a zsebébe. A legtöbb helyen nem szoktak balhézni érte, ha füstöl az ember odabent egy kellemes iszogatás közben, reméli, hogy itt sem fogják kinézni, legalábbis nem jobban, mint eddig.*
-Vajon képes lenne, ha akarna?
*Inkább csak költői kérdésként mondja, nem vár rá választ, talán csak az istenek tudhatják valójában, miközben nagyot szív a kopottas pipába, s kellemes füstfelhőbe burkolózik egy-egy pillanatra. *
-Á, az orkok. Rég láttam már egy nagyobb törzset, valahogy hamarabb megeszik egymást, vagy a fene tudja mit csinálnak azok a barbárok.
*Önkéntelen is mosolyra húzódik a szája. A pogány dologra csak biccent.*
-Igen. Tudod azokat szokták így hívni, akik nem hisznek az új istenekben, s talán a régiekben sem hittek soha. Bár én nem vagyok valami nagy hívő ember, ha mondhatom.
*Vonja meg a vállát. Valahogy mindig úgy van az istenekkel, hogy a fene ott egye meg őket, amikor nem avatkoznak be a szörnyű dolgokba, és akkor meg főleg, amikor igen. Persze néha elmormol egy-egy imát, de inkább cska megszokás már, mint vakbuzgó hit.*
-Magam a karom erejében hiszek, ameddig még elbírom a kardot, igyekszem a saját sorsom felől én dönteni.
*Borvirágos orra egyre pirosodik, ahogy ő maga is kezdi érezni az italt a fejében. Ekkor éri a kérdés a másik felől, ami meg is lepi egy kicsit.*
-Hmm.
*Kicsit közelebb hajol, mintha valami titkot akarna megosztani Frandr-al.*
-Tudod míg fiatalabb voltam, egyszerre használtam őket. Úgy voltam vele, hogy két karddal több ellenséget tudok lemészárolni, mint egyel. Faék egyszerű gondolat, tudom.
*Talán kicsit harsányabban nevet fel, mint szeretne.*
-De manapság inkább csak tartalék az egyik. Rövidkard, és hosszúkard. A rövid, ha szűk helyre kell mennem, alacsony házakba, barlangokban, ott nehéz egy hosszabb kardot jól forgatni, beleakad mindenbe, amibe nem kéne neki. Bár jó lenne valami jobb kard, talán egy mesterkardra is összegyűjthetném a zsoldom.
*Bár erről egyelőre csak álmodozni tud, hisz nincs úgy eleresztve, hogy ilyesmit megengedhessen magának.*
-És te? Milyen a pajzsos élet? Nem túl, hogyismondjam...
*Vigyorog, ahogy megfogalmazza a kérdést.*
-Unalmas?
*Persze csak élcelődik, s ha ő maga értene jól forgatni a pajzsokat, bizonyosan szerezne is egyet, de sajnos nem túl jártas benne, legalábbis nem annyira, mint amennyire a fattyú kardok forgatásában.*
//Bredoc//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nagyot hümmög Frandr szavain a vén róka, s ha most szájába lenne pipája nagyot füstölne, de ahogy a gondolat kiötlődik fejében, már nyúl is a zsebébe. A legtöbb helyen nem szoktak balhézni érte, ha füstöl az ember odabent egy kellemes iszogatás közben, reméli, hogy itt sem fogják kinézni, legalábbis nem jobban, mint eddig.*
-Vajon képes lenne, ha akarna?
*Inkább csak költői kérdésként mondja, nem vár rá választ, talán csak az istenek tudhatják valójában, miközben nagyot szív a kopottas pipába, s kellemes füstfelhőbe burkolózik egy-egy pillanatra. *
-Á, az orkok. Rég láttam már egy nagyobb törzset, valahogy hamarabb megeszik egymást, vagy a fene tudja mit csinálnak azok a barbárok.
*Önkéntelen is mosolyra húzódik a szája. A pogány dologra csak biccent.*
-Igen. Tudod azokat szokták így hívni, akik nem hisznek az új istenekben, s talán a régiekben sem hittek soha. Bár én nem vagyok valami nagy hívő ember, ha mondhatom.
*Vonja meg a vállát. Valahogy mindig úgy van az istenekkel, hogy a fene ott egye meg őket, amikor nem avatkoznak be a szörnyű dolgokba, és akkor meg főleg, amikor igen. Persze néha elmormol egy-egy imát, de inkább cska megszokás már, mint vakbuzgó hit.*
-Magam a karom erejében hiszek, ameddig még elbírom a kardot, igyekszem a saját sorsom felől én dönteni.
*Borvirágos orra egyre pirosodik, ahogy ő maga is kezdi érezni az italt a fejében. Ekkor éri a kérdés a másik felől, ami meg is lepi egy kicsit.*
-Hmm.
*Kicsit közelebb hajol, mintha valami titkot akarna megosztani Frandr-al.*
-Tudod míg fiatalabb voltam, egyszerre használtam őket. Úgy voltam vele, hogy két karddal több ellenséget tudok lemészárolni, mint egyel. Faék egyszerű gondolat, tudom.
*Talán kicsit harsányabban nevet fel, mint szeretne.*
-De manapság inkább csak tartalék az egyik. Rövidkard, és hosszúkard. A rövid, ha szűk helyre kell mennem, alacsony házakba, barlangokban, ott nehéz egy hosszabb kardot jól forgatni, beleakad mindenbe, amibe nem kéne neki. Bár jó lenne valami jobb kard, talán egy mesterkardra is összegyűjthetném a zsoldom.
*Bár erről egyelőre csak álmodozni tud, hisz nincs úgy eleresztve, hogy ilyesmit megengedhessen magának.*
-És te? Milyen a pajzsos élet? Nem túl, hogyismondjam...
*Vigyorog, ahogy megfogalmazza a kérdést.*
-Unalmas?
*Persze csak élcelődik, s ha ő maga értene jól forgatni a pajzsokat, bizonyosan szerezne is egyet, de sajnos nem túl jártas benne, legalábbis nem annyira, mint amennyire a fattyú kardok forgatásában.*
4708. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-12-21 17:54:50
Üzenet elküldve: 2020-12-21 17:54:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Természetes, hogy Hubi nem ragaszkodik semmiféle kedveskedéshez. Tulajdonképpen észre sem veszi, hogy kedvel olyan stílusban társalogni amit mások esetleg nyájasságnak gondolnak. Ha őt kérdeznék erről, akkor úgy írná körül a dolgot - persze csak tisztes távolban ha beszélgetőtársa jó erőben van - hogy ez olyan leereszkedés részéről, amit a másinak értékelni illik. Kell.*
- Nem, semmi... *morogja most kicsit kevésbé kedvesen. Fint úgy hiszi, hogy miatta roppantotta meg a pipaszárat és nem fogja felvilágosítani tévedéséről. Ez még a kisebbik rossz. A nagyobbik az, hogy a jó kancellár mintha tényleg féltékeny lenne, márpedig tapasztalatai szerint, ez nem sok jóra vezet. Ismét az ajtó felé pislant, aztán lélekben vállat von. Ha valóban igazak bizonyos sejtései a báróval kapcsolatban, mostanra már falnak fordulva horkol, Aenae pedig csalódottan pisloghat maga elé.*
- Tulajdonképpen ifjabb éveimben meglehetősen sokat játszottam Negyvenessel. Talán nem szerénytelenség megemlítenem, hogy nem is rosszul. A kockajátékot is kedveltem, de abban ritkábban volt szerencsém. Talán mert ott valóban csak szerencse szükségeltetik, tudás nem. Talán magad is kedveled az efféle időtöltést?
*Nem feltétlen arról van szó, hogy mostanában faragatlan alakokkal tervezi eltölteni csekélyke szabadidejét, de ha a kocsmáros valóban ért a lapokhoz, pár parti erejéig elidőzhetnek együtt. Valójában még kedve is lenne hozzá. Felidézhetné a régi szép időket. Ami persze nem volt annyira szép, de legalább fiatal volt.*
- Igazság szerint már illenék visszatérniük.
*Ismét az ajtó felé néz önkéntelen is, hiszen Dorának és Estinek az ő tervei szerint Aenae és a wegtoreni előtt kellett volna visszatérniük. Vagy helyettük. Erre a kis fruska és bikája már az erődben helytelenkednek, ő pedig itt aggodalmaskodik. Mert Fint kérdése után már aggódni is kezd.*
- Talán valóban igénybe fogom venni a segítséged. *fordul vissza, Fint iménti felajánlására célozva, amivel biztosította a jó kancellárt, hogy alkalmasint hajlandó helybenhagyni egyes alakokat* Ha írnokom és Dwirinthalen úrnő holnapig nem érkezik meg, Artheniorba kell utaznom.
*Ezt pedig csak a legvéső esetben tenné meg, ezért kelletlen a hangja. Aenae megérkeztével hazaérkezett a macska, nem cincoghatnak az egerek, de Hubi azért óvó tekintetét a tejfölön tartaná.*
*Természetes, hogy Hubi nem ragaszkodik semmiféle kedveskedéshez. Tulajdonképpen észre sem veszi, hogy kedvel olyan stílusban társalogni amit mások esetleg nyájasságnak gondolnak. Ha őt kérdeznék erről, akkor úgy írná körül a dolgot - persze csak tisztes távolban ha beszélgetőtársa jó erőben van - hogy ez olyan leereszkedés részéről, amit a másinak értékelni illik. Kell.*
- Nem, semmi... *morogja most kicsit kevésbé kedvesen. Fint úgy hiszi, hogy miatta roppantotta meg a pipaszárat és nem fogja felvilágosítani tévedéséről. Ez még a kisebbik rossz. A nagyobbik az, hogy a jó kancellár mintha tényleg féltékeny lenne, márpedig tapasztalatai szerint, ez nem sok jóra vezet. Ismét az ajtó felé pislant, aztán lélekben vállat von. Ha valóban igazak bizonyos sejtései a báróval kapcsolatban, mostanra már falnak fordulva horkol, Aenae pedig csalódottan pisloghat maga elé.*
- Tulajdonképpen ifjabb éveimben meglehetősen sokat játszottam Negyvenessel. Talán nem szerénytelenség megemlítenem, hogy nem is rosszul. A kockajátékot is kedveltem, de abban ritkábban volt szerencsém. Talán mert ott valóban csak szerencse szükségeltetik, tudás nem. Talán magad is kedveled az efféle időtöltést?
*Nem feltétlen arról van szó, hogy mostanában faragatlan alakokkal tervezi eltölteni csekélyke szabadidejét, de ha a kocsmáros valóban ért a lapokhoz, pár parti erejéig elidőzhetnek együtt. Valójában még kedve is lenne hozzá. Felidézhetné a régi szép időket. Ami persze nem volt annyira szép, de legalább fiatal volt.*
- Igazság szerint már illenék visszatérniük.
*Ismét az ajtó felé néz önkéntelen is, hiszen Dorának és Estinek az ő tervei szerint Aenae és a wegtoreni előtt kellett volna visszatérniük. Vagy helyettük. Erre a kis fruska és bikája már az erődben helytelenkednek, ő pedig itt aggodalmaskodik. Mert Fint kérdése után már aggódni is kezd.*
- Talán valóban igénybe fogom venni a segítséged. *fordul vissza, Fint iménti felajánlására célozva, amivel biztosította a jó kancellárt, hogy alkalmasint hajlandó helybenhagyni egyes alakokat* Ha írnokom és Dwirinthalen úrnő holnapig nem érkezik meg, Artheniorba kell utaznom.
*Ezt pedig csak a legvéső esetben tenné meg, ezért kelletlen a hangja. Aenae megérkeztével hazaérkezett a macska, nem cincoghatnak az egerek, de Hubi azért óvó tekintetét a tejfölön tartaná.*
4707. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-12-15 11:12:43
Üzenet elküldve: 2020-12-15 11:12:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bredoc//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bár egy napnál több ideje biztos, hogy nem ismerik egymást, mégis van köztük egy megértés, és világképük sem különbözik nagyban. Bár kívülről talán furcsának tűnhet, ez nem igazán okoz meglepetést Frandrnek. Akárhonnan jönnek, akármilyen háborúkban is harcoltak, ha két veterán leül egy asztalhoz, nagy eséllyel rövidesen találni fognak valamit, amin osztoznak.*
-Egy törzs, ami nem képes letelepedni, és normális úton megélni, hanem folyton a pusztát járják, keresik a következő legelőt, vagy falut, amit kifoszthatnak.
*Szinte köpködi a szavakat, majd a meglehetősen elfogult definíció után nagyot sóhajt.*
-Mondjuk az orkokkal meg rablóbandákkal ellentétben velük legalább lehet tárgyalni.
*A haja egy sötét, vörösesbarna színárnyalatot vesz fel egy rövid időre. Bredoc tréfája, bár mosolyt nem csal az arcára, mintha könnyítene kicsit a hangulatán. Fejszőrzete lassacskán elveszti vöröses árnyalatát, és az üres korsót markoló kezébe is visszatér a vér, ahogy kissé ellazítja azt.*
-Öhm... pogány?
*Kérdez rá először a számára teljesen idegen szóra. Közben halványan elmosolyodik, ahogy eszébe jut, hogy ennek a beszélgetésnek a végén mindkettejük szókincse jóval gazdagabb lesz.*
-Ha rúnaírás, akkor nem olyan, amivel valaha is találkoztam... ami nem jelent sokat.
*Bár a pusztán használatos rúnákat kis nehézséggel tudja írni-olvasni, betűtudománya eddig terjed csak. Ahogy aztán Bredoc végez fegyverei megtekintésével, visszaveszi őket.
A történet kvázi befejezésére Frandr komoran bólint. Túlságosan jól ismeri ő is, hogy a fiatalabb generációk milyen könnyen eldobják a békét, amit elődeik véres csaták árán nyertek nekik.
Sóhajt, majd az előtte levő, szinte érintetlen ogrepálinka felé nyúl, és egy mozdulattal felhajtja azt. Elégedetten nyög, ahogy a folyadék végigperzseli a torkát, és már szinte a hatását is érzi.*
-E-egyébként...
*Vált témát, bár már kicsit lassan jönnek neki a szavak*
-Két kard?
*Bök Bredoc háta mögé.*
-Egyszerre forgatod mindkettőt, vagy az egyik tartalék?
*Bár szükségből lett harcos, őszintén érdeklik a fegyverek, páncélok és harci stílusok. Így szinte magától értetődő, hogy erre is rákérdez.
Ahogy beszélgetnek, int a kocsmárosnak, és rövid gondolkozás után úgy dönt, hogy kipróbál valami újat. 14 arany árán hamarosan két bögre Forralt vörösbor gőzölög az asztalon., és Frandr lassan kortyolgatni kezd a sajátjából, élvezve a fűszeres ízt, és a meleget, ami szétterjed a testében az ital hatására.*
//Bredoc//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bár egy napnál több ideje biztos, hogy nem ismerik egymást, mégis van köztük egy megértés, és világképük sem különbözik nagyban. Bár kívülről talán furcsának tűnhet, ez nem igazán okoz meglepetést Frandrnek. Akárhonnan jönnek, akármilyen háborúkban is harcoltak, ha két veterán leül egy asztalhoz, nagy eséllyel rövidesen találni fognak valamit, amin osztoznak.*
-Egy törzs, ami nem képes letelepedni, és normális úton megélni, hanem folyton a pusztát járják, keresik a következő legelőt, vagy falut, amit kifoszthatnak.
*Szinte köpködi a szavakat, majd a meglehetősen elfogult definíció után nagyot sóhajt.*
-Mondjuk az orkokkal meg rablóbandákkal ellentétben velük legalább lehet tárgyalni.
*A haja egy sötét, vörösesbarna színárnyalatot vesz fel egy rövid időre. Bredoc tréfája, bár mosolyt nem csal az arcára, mintha könnyítene kicsit a hangulatán. Fejszőrzete lassacskán elveszti vöröses árnyalatát, és az üres korsót markoló kezébe is visszatér a vér, ahogy kissé ellazítja azt.*
-Öhm... pogány?
*Kérdez rá először a számára teljesen idegen szóra. Közben halványan elmosolyodik, ahogy eszébe jut, hogy ennek a beszélgetésnek a végén mindkettejük szókincse jóval gazdagabb lesz.*
-Ha rúnaírás, akkor nem olyan, amivel valaha is találkoztam... ami nem jelent sokat.
*Bár a pusztán használatos rúnákat kis nehézséggel tudja írni-olvasni, betűtudománya eddig terjed csak. Ahogy aztán Bredoc végez fegyverei megtekintésével, visszaveszi őket.
A történet kvázi befejezésére Frandr komoran bólint. Túlságosan jól ismeri ő is, hogy a fiatalabb generációk milyen könnyen eldobják a békét, amit elődeik véres csaták árán nyertek nekik.
Sóhajt, majd az előtte levő, szinte érintetlen ogrepálinka felé nyúl, és egy mozdulattal felhajtja azt. Elégedetten nyög, ahogy a folyadék végigperzseli a torkát, és már szinte a hatását is érzi.*
-E-egyébként...
*Vált témát, bár már kicsit lassan jönnek neki a szavak*
-Két kard?
*Bök Bredoc háta mögé.*
-Egyszerre forgatod mindkettőt, vagy az egyik tartalék?
*Bár szükségből lett harcos, őszintén érdeklik a fegyverek, páncélok és harci stílusok. Így szinte magától értetődő, hogy erre is rákérdez.
Ahogy beszélgetnek, int a kocsmárosnak, és rövid gondolkozás után úgy dönt, hogy kipróbál valami újat. 14 arany árán hamarosan két bögre Forralt vörösbor gőzölög az asztalon.
, és Frandr lassan kortyolgatni kezd a sajátjából, élvezve a fűszeres ízt, és a meleget, ami szétterjed a testében az ital hatására.*
4706. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-12-13 18:05:59
Üzenet elküldve: 2020-12-13 18:05:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő maga is megmosolyogja a helyzetet, kicsit olyan, mintha régebb óta ismernék egymást, mint ami valóban igaz. Talán csak a ritka, megfáradt lelkek vonzzák egymást, vagy épp taszítják, ha ellenséget talál az ember olyasvalakiben, akivel életében először találkozik. Szerencsére most nem kell félteni az irháját, legalábbis nem úgy érzi, mintha kellene. A sör is csúszik, bár azért igyekszik nem lerészegedni, inkább csak a kellemes bódultság állapotában maradni.*
-Nomád? Ez mit jelent pontosan?
*Most talán Bredoc tanulhat valamit Fradnrtól, ő ugyanis nem igazán tudja hová tenni a nomádokat. Hallani hallotta ugyan korábban, de csak foszlányokban, mindig csavart fejű, ferde kardú lovas pusztai emberekre gondol, amikor ezt hallja, de bizonyos, hogy nem lehet ilyen egyszerűen. A fejében ez a butácska kép él.*
-Hm. Értem. Akkor nem vagy egy elveszett öreg kovácsmester, ha jól sejtem. A mesterkardok titka egyelőre feltáratlan marad számomra.
*Elmosolyogja magát, szinte fel is kacag a saját tréfáján. Azonban ahogy a férfi fegyvere előkerül, kicsit megkomolyodik a vigyora. Lassan nyúl felé, s ha Frandr nem bánja végigsimítja a véseteket.*
-Lehetséges.
*Közben a szakállát is meg kell, hogy vakargassa, hogy jobban gondolkodhasson.*
-Lehetséges, talán igen. Talán másfajták, nem vagyok sajnos írnok, hogy így tudjam. Mindenesetre úgy tűntek, hogy jelentenek valamit, nem csak díszként szolgálnak. Talán valamiféle rúnaírás lehet? Vagy a saját pogány isteneikhez való imádkozás jelei.
*Vonja meg végül a vállát, mert valószínűleg nem fog rájönni, hacsak vissza nem tér oda megint.*
-Mindazonáltal ezek a cserék nem mentek mindig olyan szépen, mint ahogy kellett volna. Sok volt a fiatal, szinte kamasz "harcos" köztük, akik sérelmezték, hogy elvisszük az Ő érceiket.
*Itt kicsit szomorúan rázza meg a fejét a parancsnokhelyettes.*
-Mennyi felesleges halál...
//Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő maga is megmosolyogja a helyzetet, kicsit olyan, mintha régebb óta ismernék egymást, mint ami valóban igaz. Talán csak a ritka, megfáradt lelkek vonzzák egymást, vagy épp taszítják, ha ellenséget talál az ember olyasvalakiben, akivel életében először találkozik. Szerencsére most nem kell félteni az irháját, legalábbis nem úgy érzi, mintha kellene. A sör is csúszik, bár azért igyekszik nem lerészegedni, inkább csak a kellemes bódultság állapotában maradni.*
-Nomád? Ez mit jelent pontosan?
*Most talán Bredoc tanulhat valamit Fradnrtól, ő ugyanis nem igazán tudja hová tenni a nomádokat. Hallani hallotta ugyan korábban, de csak foszlányokban, mindig csavart fejű, ferde kardú lovas pusztai emberekre gondol, amikor ezt hallja, de bizonyos, hogy nem lehet ilyen egyszerűen. A fejében ez a butácska kép él.*
-Hm. Értem. Akkor nem vagy egy elveszett öreg kovácsmester, ha jól sejtem. A mesterkardok titka egyelőre feltáratlan marad számomra.
*Elmosolyogja magát, szinte fel is kacag a saját tréfáján. Azonban ahogy a férfi fegyvere előkerül, kicsit megkomolyodik a vigyora. Lassan nyúl felé, s ha Frandr nem bánja végigsimítja a véseteket.*
-Lehetséges.
*Közben a szakállát is meg kell, hogy vakargassa, hogy jobban gondolkodhasson.*
-Lehetséges, talán igen. Talán másfajták, nem vagyok sajnos írnok, hogy így tudjam. Mindenesetre úgy tűntek, hogy jelentenek valamit, nem csak díszként szolgálnak. Talán valamiféle rúnaírás lehet? Vagy a saját pogány isteneikhez való imádkozás jelei.
*Vonja meg végül a vállát, mert valószínűleg nem fog rájönni, hacsak vissza nem tér oda megint.*
-Mindazonáltal ezek a cserék nem mentek mindig olyan szépen, mint ahogy kellett volna. Sok volt a fiatal, szinte kamasz "harcos" köztük, akik sérelmezték, hogy elvisszük az Ő érceiket.
*Itt kicsit szomorúan rázza meg a fejét a parancsnokhelyettes.*
-Mennyi felesleges halál...
4705. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-12-08 09:31:19
Üzenet elküldve: 2020-12-08 09:31:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bredoc//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Megdolgoztatják a fogadóst, ahogy rendelik egyik italt a másik után. Bár nem úgy iszik, mint az, aki a talajrészegséggel járó zsibbadtság érzését üldözi, Frandr mégis viszonylag gyakran nyúl az előtte álló korsóhoz. Ennek köszönhető, hogy, mikor Bredoc példáját követve emel a kiképzőmesterekre, már csak a korsó alján lötyög egy kevés ital, amit rögtön utána le is küld.
Miután a fogadós a két ogrepálinkán és Bredoc sörén kívül mindent elvitt, amaz elkezd mesélni. Halvány mosollyal biccent, mikor amaz a nevekkel való kapcsolatáról beszél, hiszen ilyen téren ő is tud rokonszenvezni vele.
Érdekes történetet mond el a férfi. A törzsek közötti háborúskodást nem kell neki elmagyarázni, ám a Vashegy az egyetlen hegy, amivel életében találkozott, így rövid próbálkozást követően feladja probálkozásait egy fagylepte hegyvidék vizualizására. Viszont a vasérc említése elgondolkoztatja.
Bár se a kovácsmunka, se a bányászat nem szakterülete, emlékei szerint a Keleti Pusztaság távolról sem gazdag vasércben, és az itteni nyugati kovácsok gyanúja szerint kiröhögnék azt a kevés vasművest, akit Frandr keleten ismert. A nyugati kovácsokhoz való látogatásai során pedig volt alkalma megállapítani, hogy a falva fegyverzete sokkal több rokonságot mutat az itteni felszerelésekkel, mint a nomád törzsekével.
Bredoc eközben folytatja a történetét, és mikor véseteket említ, Frandr összeráncolja a szemöldökét, majd szó nélkül előveszi és az asztalra helyezi fegyvereit. Kardjának keresztvasán és fokosa baltafejének lapján kopott, ám még mindig tökéletesen felismerhető, tekergőző fonatminták vannak vésve.*
-A thargokról nem sokat tudok, ők tudtommal egy északi síkságról érkeztek, valami nomád törzs lehettek korábban.
*Ha Bredoc szemfüles, észreveheti, hogy a "nomád" szónak Frandr szájából egy távolról sem szeretetteljes éle van, és miután kimondja, egy pillanatig hezitál is, és enyhén oldalra fordul a feje, mintha ösztönösen ki akarna köpni.*
-Én pedig ezelőttig egy innen távoli, keleti faluban éltem. De hogy ezek a fegyverek honnan jöttek, vagy a véseteik mit jelenthetnek, arról fogalmam sincs.
~Még azt sem tudom, hogy akik régen a falvamat alapították, azok honnan jöhettek. Mert hogy nem egy rakás mocskos nomád voltak, az biztos.~
-Ilyenek voltak azok a vésetek?
//Bredoc//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Megdolgoztatják a fogadóst, ahogy rendelik egyik italt a másik után. Bár nem úgy iszik, mint az, aki a talajrészegséggel járó zsibbadtság érzését üldözi, Frandr mégis viszonylag gyakran nyúl az előtte álló korsóhoz. Ennek köszönhető, hogy, mikor Bredoc példáját követve emel a kiképzőmesterekre, már csak a korsó alján lötyög egy kevés ital, amit rögtön utána le is küld.
Miután a fogadós a két ogrepálinkán és Bredoc sörén kívül mindent elvitt, amaz elkezd mesélni. Halvány mosollyal biccent, mikor amaz a nevekkel való kapcsolatáról beszél, hiszen ilyen téren ő is tud rokonszenvezni vele.
Érdekes történetet mond el a férfi. A törzsek közötti háborúskodást nem kell neki elmagyarázni, ám a Vashegy az egyetlen hegy, amivel életében találkozott, így rövid próbálkozást követően feladja probálkozásait egy fagylepte hegyvidék vizualizására. Viszont a vasérc említése elgondolkoztatja.
Bár se a kovácsmunka, se a bányászat nem szakterülete, emlékei szerint a Keleti Pusztaság távolról sem gazdag vasércben, és az itteni nyugati kovácsok gyanúja szerint kiröhögnék azt a kevés vasművest, akit Frandr keleten ismert. A nyugati kovácsokhoz való látogatásai során pedig volt alkalma megállapítani, hogy a falva fegyverzete sokkal több rokonságot mutat az itteni felszerelésekkel, mint a nomád törzsekével.
Bredoc eközben folytatja a történetét, és mikor véseteket említ, Frandr összeráncolja a szemöldökét, majd szó nélkül előveszi és az asztalra helyezi fegyvereit. Kardjának keresztvasán és fokosa baltafejének lapján kopott, ám még mindig tökéletesen felismerhető, tekergőző fonatminták vannak vésve.*
-A thargokról nem sokat tudok, ők tudtommal egy északi síkságról érkeztek, valami nomád törzs lehettek korábban.
*Ha Bredoc szemfüles, észreveheti, hogy a "nomád" szónak Frandr szájából egy távolról sem szeretetteljes éle van, és miután kimondja, egy pillanatig hezitál is, és enyhén oldalra fordul a feje, mintha ösztönösen ki akarna köpni.*
-Én pedig ezelőttig egy innen távoli, keleti faluban éltem. De hogy ezek a fegyverek honnan jöttek, vagy a véseteik mit jelenthetnek, arról fogalmam sincs.
~Még azt sem tudom, hogy akik régen a falvamat alapították, azok honnan jöhettek. Mert hogy nem egy rakás mocskos nomád voltak, az biztos.~
-Ilyenek voltak azok a vésetek?
4704. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-12-06 20:24:32
Üzenet elküldve: 2020-12-06 20:24:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az étel hamar elfogy, s a sör is egyre jobban csúszik. Ugyan Fradnr egy újabb körrel ajándékozza meg az estét, a parancsnokhelyettes sem akar adós maradni, így ő sem marad rest. Két Ogrepálinka jól passzol a háborús történetekhez, az a 26 arany pedig igazán nem sok. *
-A jó kikézőkre!
*Az első mondata az újoncaihoz, hogy ne állítsák a kardot a saját lábukba, vagy valami ilyesmi. Biztosan jót derülnének ezek, ha egymás fejébe látnának, de így megmarad az istenek fintorának. Azzal le is hajtja a maga részéről, a megevett étel maradékait pedig kitakarítva a tányérból odaadja a pincérnek, hogy hagy vigye el azt, illetve az üres korsókat.*
-Nos nem lepődtem meg, hogy nem hallottál róluk. Meg kell hagyni, errefelé nem dalolnak a bárdok olyan történeteket, mikben nevüket jegyzenék.
*El kell gondolkodnia kicsit, mert a nevek egyébként sem az erősségei.*
-A nevek nem az erősségeim. *Talán egyszerűbb is így. Bár ha nagyon kotorna, eszébe jutna a pontos név, de az ottani embereknek nehezen kiejthető nevük van.* Így azt a képzeletedre bízom, de vannak. Emlékszel, hogy korábban birodalmat említettem? Nos egy birodalom határai elég, hogy is mondjam... rugalmasak. Egy egészen apró falucska is lehet birodalom, a benne élők szemében, s annak is lehet egy királya. Na most fent északon, a hegyekben, ahol az év nagyobb részében hideg, hó és jég uralkodik, s a juhok és kecskék az ember legjobb barátai ott akad egy pár törzs, s jobbára mindnek más a királya. Azért ne egy falut képzelj el, meglepően sok ember él ott, a zord körülmények ellenére is. Sok arrafelé a bánya, aztán az érceket a különböző városokkal tudjál elkereskedni olyasmikre, amiket nem tudnak maguk megtermelni a környezet miatt.
*Kell egy pár korty, hogy leöblítse a száraz torkát, majd folytatja.*
-Mogorva, harcias népek ezek, de a tisztesség nem hiányzik belőlük, legalábbis a legtöbbjükből, de sosem árt az óvatosság. Először egy ilyen kereskedő karavánt kellett odakísérnem. Egy nagyobb csoport fegyveres hozta az érceket, jobbára fejsze volt náluk, amit mindenfélére használtak, nem csak harcra, és furcsa vésetek voltak benne, számomra ismeretlen jeleket hordozva magukon. Nem tudom te találkoztál-e hasonlóval esetleg, vagy a thargok rokonia lehetnek ezek a népek?
*Vonja meg a vállát, bár egyébként sem valami istenverte mágus, vagy okos levéltáros fajta, hogy tudjon sok nyelvet.*
//Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az étel hamar elfogy, s a sör is egyre jobban csúszik. Ugyan Fradnr egy újabb körrel ajándékozza meg az estét, a parancsnokhelyettes sem akar adós maradni, így ő sem marad rest. Két Ogrepálinka jól passzol a háborús történetekhez, az a 26 arany pedig igazán nem sok.
*-A jó kikézőkre!
*Az első mondata az újoncaihoz, hogy ne állítsák a kardot a saját lábukba, vagy valami ilyesmi. Biztosan jót derülnének ezek, ha egymás fejébe látnának, de így megmarad az istenek fintorának. Azzal le is hajtja a maga részéről, a megevett étel maradékait pedig kitakarítva a tányérból odaadja a pincérnek, hogy hagy vigye el azt, illetve az üres korsókat.*
-Nos nem lepődtem meg, hogy nem hallottál róluk. Meg kell hagyni, errefelé nem dalolnak a bárdok olyan történeteket, mikben nevüket jegyzenék.
*El kell gondolkodnia kicsit, mert a nevek egyébként sem az erősségei.*
-A nevek nem az erősségeim. *Talán egyszerűbb is így. Bár ha nagyon kotorna, eszébe jutna a pontos név, de az ottani embereknek nehezen kiejthető nevük van.* Így azt a képzeletedre bízom, de vannak. Emlékszel, hogy korábban birodalmat említettem? Nos egy birodalom határai elég, hogy is mondjam... rugalmasak. Egy egészen apró falucska is lehet birodalom, a benne élők szemében, s annak is lehet egy királya. Na most fent északon, a hegyekben, ahol az év nagyobb részében hideg, hó és jég uralkodik, s a juhok és kecskék az ember legjobb barátai ott akad egy pár törzs, s jobbára mindnek más a királya. Azért ne egy falut képzelj el, meglepően sok ember él ott, a zord körülmények ellenére is. Sok arrafelé a bánya, aztán az érceket a különböző városokkal tudjál elkereskedni olyasmikre, amiket nem tudnak maguk megtermelni a környezet miatt.
*Kell egy pár korty, hogy leöblítse a száraz torkát, majd folytatja.*
-Mogorva, harcias népek ezek, de a tisztesség nem hiányzik belőlük, legalábbis a legtöbbjükből, de sosem árt az óvatosság. Először egy ilyen kereskedő karavánt kellett odakísérnem. Egy nagyobb csoport fegyveres hozta az érceket, jobbára fejsze volt náluk, amit mindenfélére használtak, nem csak harcra, és furcsa vésetek voltak benne, számomra ismeretlen jeleket hordozva magukon. Nem tudom te találkoztál-e hasonlóval esetleg, vagy a thargok rokonia lehetnek ezek a népek?
*Vonja meg a vállát, bár egyébként sem valami istenverte mágus, vagy okos levéltáros fajta, hogy tudjon sok nyelvet.*
4703. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-12-03 17:31:09
Üzenet elküldve: 2020-12-03 17:31:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Úgy tűnik, a kancellár ragaszkodik ehhez a kedveskedéshez, de hát Fint ugyan miért állítaná meg? Ha meggondolja, idejét se tudja, mikor mondtak róla valami kedveset. Néhányan hajlamosak elfelejteni, hogy ő tölti nekik az italt és ő készíti az ételt, aztán csak néznek, mikor elküldi őket a fészkesbe. Most jóízűen kanalazgatja a finom ételt, és be kell vallania, hogy az itteni koszt még mindig jó, sokkal jobb, mint amilyenre a hegyeken túl volt ráfanyalodva abban a bizonyos régi múltjában.*
- Jó volna játszani, de mostanság nincs kivel. Maga nem valami kártyásféle véletlenül? Vagy kockajátékos? *Kissé teli szájjal magyaráz, de persze mondani sem kell, hogy Fint jómodora hagy épp kívánnivalót. Viszont most tényleg kíváncsiskodik. Ha kiderül az öregről, hogy a pipázás mellett még játszik is, talán Fint nem fog megrohadni ezen a mocsok helyen. Hogy, hogy nem, azonban éppen úgy alakul, hogy egy ostoba megjegyzését követően a pipa, az a gyönyörű pipa megsemmisül. Ez már a bagózásuk közepette történik, s Fint, röstelli ugyan, de úgy meglepődik, hogy a szivarkája a szájából a földre pottyan. Az alattuk lévő szőnyegből egy kis füstfelhő pöffen elő, nem tagadva célját, hogy felgyújtsa az egész kócerájt, de a tapasztalt kocsmáros jó nagyot toppant rá a csizmájával. Csodálkozva fixírozza Habrertust.*
- Jaj, ne tessék má' ennyire felkapni a vizet. Tréfáltam, no. *Mondja szinte vigasztalóan, de komolyan megsajnálta azt a pipát, a szivarjáról nem is beszélve. Ő egyből arra következtet, hogy a nőügyből történt az eset, bár annak nem látja jelét, hogy jogosan, mert a társa mindenfélét zagyvál.* Azért mondtam a kalapost, mert csak úgy bujkált magához, mikor beröppent az a szárnyas pörkölt az ablakon. *Von vállat közömbösen.* Meg különben is, a ripacs itt van, ők meg Artheniorban. De ha meg kéne valakit verni… Tudja… *Magára bök, és rondán, bárgyún vigyorog egyet.*
*Közben Habrertusnak már nagyon mehetnéke van, de Fint még nem engedné el olyan szívesen. Már majdhogynem élvezte a társaságát. De ha menni kell, hát menni kell, ha úgy alakul, maga Fint is feláll, és ha tényleg mennie kell, ezúttal a mogorva csapos baráti jobbot nyújt neki az ökle helyett.*
- Ha már így szóba került, legalább azt mondja meg, mennyi dolga van még a szép lányoknak ott, messze? *Teszi hozzá kíváncsian. Mert hát azt tudja Estitől, hogy pár napra távoztak, de az idő múlik, ő pedig már szívesen viszontlátná a lány bájos idomait. Minél tovább halasztgatja a korábban elképzelt közös kapcsolatukat, annál kínosabb lesz hazudni róla. Ez a bolond kancellár meg rendelné inkább vissza őket, ahelyett, hogy a pipáját tördeli. Hátha elfoglalja magát ezzel az emlegetett kalapos kicsikével, és Fintnek nem kell sokáig törnie magát a másikért.*
*Úgy tűnik, a kancellár ragaszkodik ehhez a kedveskedéshez, de hát Fint ugyan miért állítaná meg? Ha meggondolja, idejét se tudja, mikor mondtak róla valami kedveset. Néhányan hajlamosak elfelejteni, hogy ő tölti nekik az italt és ő készíti az ételt, aztán csak néznek, mikor elküldi őket a fészkesbe. Most jóízűen kanalazgatja a finom ételt, és be kell vallania, hogy az itteni koszt még mindig jó, sokkal jobb, mint amilyenre a hegyeken túl volt ráfanyalodva abban a bizonyos régi múltjában.*
- Jó volna játszani, de mostanság nincs kivel. Maga nem valami kártyásféle véletlenül? Vagy kockajátékos? *Kissé teli szájjal magyaráz, de persze mondani sem kell, hogy Fint jómodora hagy épp kívánnivalót. Viszont most tényleg kíváncsiskodik. Ha kiderül az öregről, hogy a pipázás mellett még játszik is, talán Fint nem fog megrohadni ezen a mocsok helyen. Hogy, hogy nem, azonban éppen úgy alakul, hogy egy ostoba megjegyzését követően a pipa, az a gyönyörű pipa megsemmisül. Ez már a bagózásuk közepette történik, s Fint, röstelli ugyan, de úgy meglepődik, hogy a szivarkája a szájából a földre pottyan. Az alattuk lévő szőnyegből egy kis füstfelhő pöffen elő, nem tagadva célját, hogy felgyújtsa az egész kócerájt, de a tapasztalt kocsmáros jó nagyot toppant rá a csizmájával. Csodálkozva fixírozza Habrertust.*
- Jaj, ne tessék má' ennyire felkapni a vizet. Tréfáltam, no. *Mondja szinte vigasztalóan, de komolyan megsajnálta azt a pipát, a szivarjáról nem is beszélve. Ő egyből arra következtet, hogy a nőügyből történt az eset, bár annak nem látja jelét, hogy jogosan, mert a társa mindenfélét zagyvál.* Azért mondtam a kalapost, mert csak úgy bujkált magához, mikor beröppent az a szárnyas pörkölt az ablakon. *Von vállat közömbösen.* Meg különben is, a ripacs itt van, ők meg Artheniorban. De ha meg kéne valakit verni… Tudja… *Magára bök, és rondán, bárgyún vigyorog egyet.*
*Közben Habrertusnak már nagyon mehetnéke van, de Fint még nem engedné el olyan szívesen. Már majdhogynem élvezte a társaságát. De ha menni kell, hát menni kell, ha úgy alakul, maga Fint is feláll, és ha tényleg mennie kell, ezúttal a mogorva csapos baráti jobbot nyújt neki az ökle helyett.*
- Ha már így szóba került, legalább azt mondja meg, mennyi dolga van még a szép lányoknak ott, messze? *Teszi hozzá kíváncsian. Mert hát azt tudja Estitől, hogy pár napra távoztak, de az idő múlik, ő pedig már szívesen viszontlátná a lány bájos idomait. Minél tovább halasztgatja a korábban elképzelt közös kapcsolatukat, annál kínosabb lesz hazudni róla. Ez a bolond kancellár meg rendelné inkább vissza őket, ahelyett, hogy a pipáját tördeli. Hátha elfoglalja magát ezzel az emlegetett kalapos kicsikével, és Fintnek nem kell sokáig törnie magát a másikért.*
4702. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-12-01 10:33:49
Üzenet elküldve: 2020-12-01 10:33:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bredoc//
-Az. A baj akkor kezdődik, mikor kérdés nélkül szerinte kezd élni valaki.
*Ezt követően egy darabig a Taverna kínálata vonja el a figyelmüket. Kortyok és harapások között pedig folytatódik a beszélgetés.*
-A legtöbb jól képzett harcos így kezdi. Jó kiképzőmesterekből pedig sosem elég.
*Nem számszerű adatokra vágyott, és tökéletesen megfelel számára Bredoc válasza. Át is érzi a városőr helyzetét. Ő is számtalanszor érezte úgy korábban, hogy minden igyekezete ellenére is túl kevesen vannak azok, akiknek a kezébe adhat egy lándzsát, és bízhat benne, hogy nem szúrják magukat lábon vele.
Miután elmagyarázza a saját foglalkozását, ismét Bredocra terelődik a szó, és az rögtön olyan kérdést is tesz fel neki, amin kicsit gondolkoznia kell.*
-Hát... Most már gyanítom, hogy léteznek.
*Mosolyodik el ő is. Abban sem biztos, hogy a "király" kifejezés jelentését honnan ismeri.
Szinte odafigyelés nélkül int a fogadósnak, kezében 9 arannyal, ami egy Tharg házi sört előlegez meg Bredocnak, ha kiürülne a korsója. Végtére is tapasztalatai szerint semmi sincs, ami annyira elő tud segíteni egy jó történetet, mint egy ital, amit más vásárol neked.
Ezt követően a figyelme az étele, és Bredoc mondandója között oszlik meg csak.*
//Bredoc//
-Az. A baj akkor kezdődik, mikor kérdés nélkül szerinte kezd élni valaki.
*Ezt követően egy darabig a Taverna kínálata vonja el a figyelmüket. Kortyok és harapások között pedig folytatódik a beszélgetés.*
-A legtöbb jól képzett harcos így kezdi. Jó kiképzőmesterekből pedig sosem elég.
*Nem számszerű adatokra vágyott, és tökéletesen megfelel számára Bredoc válasza. Át is érzi a városőr helyzetét. Ő is számtalanszor érezte úgy korábban, hogy minden igyekezete ellenére is túl kevesen vannak azok, akiknek a kezébe adhat egy lándzsát, és bízhat benne, hogy nem szúrják magukat lábon vele.
Miután elmagyarázza a saját foglalkozását, ismét Bredocra terelődik a szó, és az rögtön olyan kérdést is tesz fel neki, amin kicsit gondolkoznia kell.*
-Hát... Most már gyanítom, hogy léteznek.
*Mosolyodik el ő is. Abban sem biztos, hogy a "király" kifejezés jelentését honnan ismeri.
Szinte odafigyelés nélkül int a fogadósnak, kezében 9 arannyal, ami egy Tharg házi sört
előlegez meg Bredocnak, ha kiürülne a korsója. Végtére is tapasztalatai szerint semmi sincs, ami annyira elő tud segíteni egy jó történetet, mint egy ital, amit más vásárol neked.Ezt követően a figyelme az étele, és Bredoc mondandója között oszlik meg csak.*
4701. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-29 01:57:16
Üzenet elküldve: 2020-11-29 01:57:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Frandr//
-Ahogy mondod.
*Hümmögi, miközben tovább iszogatja a sört. Látja, hogy szavai, vagy talán gondolati egyezhetnek asztaltársáéval, ugyanis látja, hogy az elmosolyodik, amit eddig nem sokszor tapasztalhatott meg rövid együttlétük során.*
-Bölcs mondás.
*Bólogat is hozzá, bár nem tudja, hogy kitől származhat a mondás, az hogy még nem hallotta korábban nem vesz el az igazságából. A sör persze jól csúszik, és ízlik is neki, így bőszen kortyolgatja. A férfi városőrségről feltett kérdésére elgondolkozik, s a válasszal várat egy kicsit. Egyrészről nem akar faragatlan lenni, másrészről nem tudja, hogy mennyire kellene kiadnia egy viszonylag idegennek az őrség nagyságának adatait.*
-Sajnos nem olyan nagy, mint amennyire szeretném. Bár egész sok milícia van, jobbára parasztok, akikre páncélt adtak, jól képzett, fegyelmezett harcosból sosem lehet elég.
*Talán így kielégítő választ tud adni, mind magának, mind Frandrnak.*
-Tharg harcos...
*Ismétli el a szavakat, és még egy korty sör kíséretében bólogat, hogy érti a dolgot. Talán ezek a dolgok nem annyira eltérőek , legyen az bármilyen nép, vagy kultúra.*
-Hogy északon? Lássuk csak.
*Megvakargatja a szakállát, s vékony mosoly ül a pofájára, hisz hiába is tagadná, ez a téma igencsak kedvére való.*
-Mondd csak, mit tudsz az északi királyokról?
//Frandr//
-Ahogy mondod.
*Hümmögi, miközben tovább iszogatja a sört. Látja, hogy szavai, vagy talán gondolati egyezhetnek asztaltársáéval, ugyanis látja, hogy az elmosolyodik, amit eddig nem sokszor tapasztalhatott meg rövid együttlétük során.*
-Bölcs mondás.
*Bólogat is hozzá, bár nem tudja, hogy kitől származhat a mondás, az hogy még nem hallotta korábban nem vesz el az igazságából. A sör persze jól csúszik, és ízlik is neki, így bőszen kortyolgatja. A férfi városőrségről feltett kérdésére elgondolkozik, s a válasszal várat egy kicsit. Egyrészről nem akar faragatlan lenni, másrészről nem tudja, hogy mennyire kellene kiadnia egy viszonylag idegennek az őrség nagyságának adatait.*
-Sajnos nem olyan nagy, mint amennyire szeretném. Bár egész sok milícia van, jobbára parasztok, akikre páncélt adtak, jól képzett, fegyelmezett harcosból sosem lehet elég.
*Talán így kielégítő választ tud adni, mind magának, mind Frandrnak.*
-Tharg harcos...
*Ismétli el a szavakat, és még egy korty sör kíséretében bólogat, hogy érti a dolgot. Talán ezek a dolgok nem annyira eltérőek , legyen az bármilyen nép, vagy kultúra.*
-Hogy északon? Lássuk csak.
*Megvakargatja a szakállát, s vékony mosoly ül a pofájára, hisz hiába is tagadná, ez a téma igencsak kedvére való.*
-Mondd csak, mit tudsz az északi királyokról?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051