Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 218 (4341. - 4360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4360. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-26 22:16:20
Üzenet elküldve: 2020-02-26 22:16:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Dora, Hubi, végül Esti//
*Dora semmit sem szól a kancellár abbéli fejtegetésére, hogy a női bájok csodákra képesek. Hiszen mi másért lenne itt a lány, mi másért lett volna Habrertus jobb keze, ha nem azért, mert csinos? Ebben a szituációban többi tulajdonsága mit sem ért volna, ha lapátkezű, lapátképű parasztasszony ábrázata lenne. Bár arra valamiért saját magával kapcsolatban egyáltalán nem gondol, hogy a kettejük közti vonzalom alapja azért más is lehet, nem csak a test. Úgy tűnik, Estinek még dolga akadt, ám addig a férfi félrehívja Dorát. A lánynak minden fegyelmezettsége ellenére is legyezi a hiúságát a dolog, egy pillanatra valami gyerekes izgalom is átfut rajta, hogy négyszemközt maradtak odakint. Úgy tűnik, a téli vásárból inkább artheniori körtúra született, méghozzá sajna kedvenc kancellárja nélkül.
Habrertus mondandója persze mindenre kitér, amire kell, a lány pedig, megnyugtató-e vagy sem, enyhe gúnyos, mondhatni, ravasz mosollyal hallgatja. Persze, hogy a másik is a saját irháját akarja menteni, mindketten azt akarják, ennek szól a mosoly is. Enyhén megszorítja a férfi kezét, megerősítésül.*
- Nem bízom benne. *Mondja őszintén, miközben arcán huncut mosoly játszik.* Tulajdonképpen maradéktalanul benned sem, nem, senkiben, aki mozog. Csak a saját sorsom izgat, és ez a te szerencséd, Habrertus, mert kedvellek annyira, hogy a te sorsod egy kicsit a részese legyen annak. Mint mikor összekapaszkodtunk a Tűtoronyban. Azóta is kitart. *Nyugtatja meg. Talán most látszik igazán, hogy Dora fölött nem múlt el maradéktalanul az idő, és hogy az eddig történtek, főleg a járvány jócskán megviselte, megedzette. Hajával a szellő játszik, játékos pillantása a férfiét kutatja. Lehet, hogy ez az utolsó alkalom, amikor kettesben maradtak, és úgy érzi, meg is adták a módját. Annál is inkább, mert a pillanat rövidke, a szeme sarkából látja, hogy sötételfük közeledik, ezért gyorsan az időjárásra terelődik a szó.* Ugyan, ne aggódj, a drága írnokodnak kutya baja se fog esni az úton!
*Esti láthatja, ahogy a ló ötletétől lelohad az arcáról az eddigi mosoly.*
- Öhm, igen, nos… A ló remek. *Helyesel.* Köszönjük. A lovat. *Hogy zavarát kissé palástolja, elkezdi igazgatni kalaptűjét, mintha csak a lovagláshoz készülne elő, nehogy elröppenjen a holmi. Ezután nincs más hátra, mint sok-sok habozással felülni az említett lóra, és útnak indulni, vissza a városba.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.26 22:18:11
*Dora semmit sem szól a kancellár abbéli fejtegetésére, hogy a női bájok csodákra képesek. Hiszen mi másért lenne itt a lány, mi másért lett volna Habrertus jobb keze, ha nem azért, mert csinos? Ebben a szituációban többi tulajdonsága mit sem ért volna, ha lapátkezű, lapátképű parasztasszony ábrázata lenne. Bár arra valamiért saját magával kapcsolatban egyáltalán nem gondol, hogy a kettejük közti vonzalom alapja azért más is lehet, nem csak a test. Úgy tűnik, Estinek még dolga akadt, ám addig a férfi félrehívja Dorát. A lánynak minden fegyelmezettsége ellenére is legyezi a hiúságát a dolog, egy pillanatra valami gyerekes izgalom is átfut rajta, hogy négyszemközt maradtak odakint. Úgy tűnik, a téli vásárból inkább artheniori körtúra született, méghozzá sajna kedvenc kancellárja nélkül.
Habrertus mondandója persze mindenre kitér, amire kell, a lány pedig, megnyugtató-e vagy sem, enyhe gúnyos, mondhatni, ravasz mosollyal hallgatja. Persze, hogy a másik is a saját irháját akarja menteni, mindketten azt akarják, ennek szól a mosoly is. Enyhén megszorítja a férfi kezét, megerősítésül.*
- Nem bízom benne. *Mondja őszintén, miközben arcán huncut mosoly játszik.* Tulajdonképpen maradéktalanul benned sem, nem, senkiben, aki mozog. Csak a saját sorsom izgat, és ez a te szerencséd, Habrertus, mert kedvellek annyira, hogy a te sorsod egy kicsit a részese legyen annak. Mint mikor összekapaszkodtunk a Tűtoronyban. Azóta is kitart. *Nyugtatja meg. Talán most látszik igazán, hogy Dora fölött nem múlt el maradéktalanul az idő, és hogy az eddig történtek, főleg a járvány jócskán megviselte, megedzette. Hajával a szellő játszik, játékos pillantása a férfiét kutatja. Lehet, hogy ez az utolsó alkalom, amikor kettesben maradtak, és úgy érzi, meg is adták a módját. Annál is inkább, mert a pillanat rövidke, a szeme sarkából látja, hogy sötételfük közeledik, ezért gyorsan az időjárásra terelődik a szó.* Ugyan, ne aggódj, a drága írnokodnak kutya baja se fog esni az úton!
*Esti láthatja, ahogy a ló ötletétől lelohad az arcáról az eddigi mosoly.*
- Öhm, igen, nos… A ló remek. *Helyesel.* Köszönjük. A lovat. *Hogy zavarát kissé palástolja, elkezdi igazgatni kalaptűjét, mintha csak a lovagláshoz készülne elő, nehogy elröppenjen a holmi. Ezután nincs más hátra, mint sok-sok habozással felülni az említett lóra, és útnak indulni, vissza a városba.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.26 22:18:11
4359. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-26 19:02:35
Üzenet elküldve: 2020-02-26 19:02:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Nirs, Fäenro//
*Furcsa egy varázslat ez, hiszen nincs azonnali hatása. Az áldozat nem rogy össze holtan, nem ütköznek ki rajta furcsa és kevésbé kellemetes nyavalyák, de még csak sasmadárnak sem képzeli magát, hogy azon nyomban kedve támadjon átrepülni a Tűtorony felett. Így aztán Nirs sem tudhatja biztosan, hogy a törpének lesznek-e iszonyatos éjszakái, de valahol legbelül úgy érzi, hogy nem. Nem sikerült. Ez sem. Hiszen a Vérkertben is hiába próbálkoztak. Az is átvillan a fején, hogy istene esetleg elfordult tőle és a dühtől ökölbe szorul jobb keze. Persze magára dühös a gondolat miatt. Majd pedig kicsit el is csodálkozik rajta, hogy ez az egyébként egyszerű mozdulat - ami neki nemrég még komoly gondot okozott volna - mennyire könnyen sikerült. Fel is pillant a lépcső irányába. Lassan mehet az elfért. Rel méltatlankodására kapja vissza a fejét.*
- Eeyrt dicsőíteni mindenkor üdvös és kívánatos dolog. *mosolyodik el* Csak éppen semmi értelme.
*Közben a csapos újabb adag italt hoz nekik, pontosabban az elfnek. Követi Rel pillantását, megnézi magának a másik hegyesfülűt aki a kancellár és egy mélységi társaságában múlatja az időt. Állítólag a kecskeszakállú macája. Fene a gusztusát...*
- Valóban? *kérdez vissza egy hamiskás mosollyal Rel kurta kacaja után. Talán a nevetés rövidsége miatt érti félre Nirs a gesztust és nem olyannak fogja fel, mint amivel valaminek az élét akarnék elütni.*
- Mondd csak, mi bajod van a sötételfekkel? Leszámítva az ősi gyűlölséget. Hiszen, és ezt ne vedd sértésnek, nem annak szánom, épp ellenkezőleg; van néhány vonásod amiben mintha hasonlítanál hozzájuk.
//Relael, Nirs, Fäenro//
*Furcsa egy varázslat ez, hiszen nincs azonnali hatása. Az áldozat nem rogy össze holtan, nem ütköznek ki rajta furcsa és kevésbé kellemetes nyavalyák, de még csak sasmadárnak sem képzeli magát, hogy azon nyomban kedve támadjon átrepülni a Tűtorony felett. Így aztán Nirs sem tudhatja biztosan, hogy a törpének lesznek-e iszonyatos éjszakái, de valahol legbelül úgy érzi, hogy nem. Nem sikerült. Ez sem. Hiszen a Vérkertben is hiába próbálkoztak. Az is átvillan a fején, hogy istene esetleg elfordult tőle és a dühtől ökölbe szorul jobb keze. Persze magára dühös a gondolat miatt. Majd pedig kicsit el is csodálkozik rajta, hogy ez az egyébként egyszerű mozdulat - ami neki nemrég még komoly gondot okozott volna - mennyire könnyen sikerült. Fel is pillant a lépcső irányába. Lassan mehet az elfért. Rel méltatlankodására kapja vissza a fejét.*
- Eeyrt dicsőíteni mindenkor üdvös és kívánatos dolog. *mosolyodik el* Csak éppen semmi értelme.
*Közben a csapos újabb adag italt hoz nekik, pontosabban az elfnek. Követi Rel pillantását, megnézi magának a másik hegyesfülűt aki a kancellár és egy mélységi társaságában múlatja az időt. Állítólag a kecskeszakállú macája. Fene a gusztusát...*
- Valóban? *kérdez vissza egy hamiskás mosollyal Rel kurta kacaja után. Talán a nevetés rövidsége miatt érti félre Nirs a gesztust és nem olyannak fogja fel, mint amivel valaminek az élét akarnék elütni.*
- Mondd csak, mi bajod van a sötételfekkel? Leszámítva az ősi gyűlölséget. Hiszen, és ezt ne vedd sértésnek, nem annak szánom, épp ellenkezőleg; van néhány vonásod amiben mintha hasonlítanál hozzájuk.
4358. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-21 01:08:58
Üzenet elküldve: 2020-02-21 01:08:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Nirs, Fäenro//
//Morak lelép//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Számára teljesen szürreális az egész jelenet, és egyértelműen végletekig bosszantja Relaelt , nem is kívánja tovább palástolni, csupán ül, és végtelen megvetéssel, unalommal, irritáltsággal arcán követi az eseményeket, különös figyelemmel Morakot.*
- Nem vagyunk tárgyak, hogy ezeknek nevezz.
*Szól még oda csípősen, és éppen csak megállja, hogy szemei ne akadjanak fel a törpétől.*
- Nem hinném, hogy hasonlítunk. Egy fontos dologban különbözünk, mégpedig abban, hogy én nem vagyok együgyű.
~ Kibaszott törpék. ~ ~ Rühellem őket. ~ ~ Meh. ~ ~ Énisénis! ~
*Megmasszírozza orrnyergét, egyrészt mert valójában szörnyen unja a szituációt, másfelől mert érzi, hogy kezdi elveszíteni maga felett a kontrollt, amit a fejében egyre hangosabbá váló suttogások is jeleznek.*
- Kedves Nirs, *Nagyot sóhajt, és egy mosolyt erőltet arcára, mert a fiúval nem akar durva lenni, őt még kedveli is.* Kérlek ne emlegesd újra Eeyrt, vagy a szeretetet, békét, megbocsátást és a többit, mert rángatózni kezd ezektől a szemem.
*Mesterien megkreált mosolyával arcán komótosan italába kortyol, miközben tekintetét Nirsre szegezi, ügyet sem vetve a takarító csapatra. Lehet rossz benyomást tesz azzal, hogy kevesebb erőt szentel a pozitív kép fenntartására, ugyanakkor sem energiája, sem türelme már ehhez a színjátékhoz, egyszerűen hagyja, hogy kijöjjön az, ami kikívánkozik, legfeljebb szelídít szavai durvaságán.*
~ Bezzeg ha Syoud itt lenne! ~ ~ Mellette igazak voltunk. ~ ~ Hiányzik. ~
- Én is.
*Ért egyet, és lenyalja ajkairól a bor édeskés ízét.*
- Az oszló tetemével a kertemben.
*Jegyzi meg szinte suttogva, annyira óvatosan, hogy Nirs csak akkor hallhatja meg, ha elég figyelmes. Közben elképzeli, hogy milyen szép virágoskertet csinálhatna élőlények maradványaiból.
Amennyiben úgy észleli Nirs meghallotta szavait, úgy kezét a fiú kézfejére teszi, és széles mosollyal arcán röviden felnevet. Hiszen ezt ő természetesen csupán viccnek szánta szavait.*
//Fintarret//
- Nocsak, újabb ajándék?
*Meglepetten pillant Fintre, és leköveti annak kézmozdulatát, ami Dorawyna irányába mutat.*
- Milyen előzékeny.
*Teszi hozzá elragadtatva, arcán a megszokott bájos mosolyával, hogy az mennyire őszinte, azt Relael maga sem tudná megmondani. Azt igen, hogy jólesik neki a gesztus, de nehezen tudja hová tenni egyelőre, majd később lesz ideje elmélkedni rajta.*
- Köszönjük szépen.
*Egy biccentéssel jelzi, hogy Fintarret távozhat, neki semmi dolga most vele, van éppen elég étel és ital az asztalon.*
//Relael, Nirs, Fäenro//
//Morak lelép//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Számára teljesen szürreális az egész jelenet, és egyértelműen végletekig bosszantja Relaelt , nem is kívánja tovább palástolni, csupán ül, és végtelen megvetéssel, unalommal, irritáltsággal arcán követi az eseményeket, különös figyelemmel Morakot.*
- Nem vagyunk tárgyak, hogy ezeknek nevezz.
*Szól még oda csípősen, és éppen csak megállja, hogy szemei ne akadjanak fel a törpétől.*
- Nem hinném, hogy hasonlítunk. Egy fontos dologban különbözünk, mégpedig abban, hogy én nem vagyok együgyű.
~ Kibaszott törpék. ~ ~ Rühellem őket. ~ ~ Meh. ~ ~ Énisénis! ~
*Megmasszírozza orrnyergét, egyrészt mert valójában szörnyen unja a szituációt, másfelől mert érzi, hogy kezdi elveszíteni maga felett a kontrollt, amit a fejében egyre hangosabbá váló suttogások is jeleznek.*
- Kedves Nirs, *Nagyot sóhajt, és egy mosolyt erőltet arcára, mert a fiúval nem akar durva lenni, őt még kedveli is.* Kérlek ne emlegesd újra Eeyrt, vagy a szeretetet, békét, megbocsátást és a többit, mert rángatózni kezd ezektől a szemem.
*Mesterien megkreált mosolyával arcán komótosan italába kortyol, miközben tekintetét Nirsre szegezi, ügyet sem vetve a takarító csapatra. Lehet rossz benyomást tesz azzal, hogy kevesebb erőt szentel a pozitív kép fenntartására, ugyanakkor sem energiája, sem türelme már ehhez a színjátékhoz, egyszerűen hagyja, hogy kijöjjön az, ami kikívánkozik, legfeljebb szelídít szavai durvaságán.*
~ Bezzeg ha Syoud itt lenne! ~ ~ Mellette igazak voltunk. ~ ~ Hiányzik. ~
- Én is.
*Ért egyet, és lenyalja ajkairól a bor édeskés ízét.*
- Az oszló tetemével a kertemben.
*Jegyzi meg szinte suttogva, annyira óvatosan, hogy Nirs csak akkor hallhatja meg, ha elég figyelmes. Közben elképzeli, hogy milyen szép virágoskertet csinálhatna élőlények maradványaiból.
Amennyiben úgy észleli Nirs meghallotta szavait, úgy kezét a fiú kézfejére teszi, és széles mosollyal arcán röviden felnevet. Hiszen ezt ő természetesen csupán viccnek szánta szavait.*
//Fintarret//
- Nocsak, újabb ajándék?
*Meglepetten pillant Fintre, és leköveti annak kézmozdulatát, ami Dorawyna irányába mutat.*
- Milyen előzékeny.
*Teszi hozzá elragadtatva, arcán a megszokott bájos mosolyával, hogy az mennyire őszinte, azt Relael maga sem tudná megmondani. Azt igen, hogy jólesik neki a gesztus, de nehezen tudja hová tenni egyelőre, majd később lesz ideje elmélkedni rajta.*
- Köszönjük szépen.
*Egy biccentéssel jelzi, hogy Fintarret távozhat, neki semmi dolga most vele, van éppen elég étel és ital az asztalon.*
4357. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-20 21:25:55
Üzenet elküldve: 2020-02-20 21:25:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* Úgy látszik ma már senkinek nincs kedve a törpével társalogni. A kért teáját azért talán, majd megkapja. Lassan szürcsölgeti, miközben az eljövendő dolgokon mereng.
Itt sem jött össze a munka, tehát maradnia, talán már fölösleges. De vajon merre menjen tovább? Meglehet, hogy érdemes lenne visszatérnie a városba, ott valószínűleg több szerencsével jár, mint itt… Habár a vadonba is visszahúzza a szíve, az is meglehet, hogy inkább oda tér vissza. Még nem tudja, de az úton lesz éppen elég ideje jobban meggondolni a dolgokat.
Így tehát Morak fogja magát és lassan szedelődzködni kezd. De nem szeretne adós maradni. Így, hát leteszi a pultra a 6 aranyat a Forralt teaért és távozik a fogadóból...
*
A hozzászólás írója (Morak Asthún) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.20 21:26:34
Itt sem jött össze a munka, tehát maradnia, talán már fölösleges. De vajon merre menjen tovább? Meglehet, hogy érdemes lenne visszatérnie a városba, ott valószínűleg több szerencsével jár, mint itt… Habár a vadonba is visszahúzza a szíve, az is meglehet, hogy inkább oda tér vissza. Még nem tudja, de az úton lesz éppen elég ideje jobban meggondolni a dolgokat.
Így tehát Morak fogja magát és lassan szedelődzködni kezd. De nem szeretne adós maradni. Így, hát leteszi a pultra a 6 aranyat a Forralt teaért és távozik a fogadóból...
*A hozzászólás írója (Morak Asthún) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.20 21:26:34
4356. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-17 19:46:57
Üzenet elküldve: 2020-02-17 19:46:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Dora, Esti, Hubi//
- Nos, előfordulhatnak - és tapasztalataim szerint elő is fordulnak - olyan helyzetek amikor körmönfont ravaszkodás, hibátlannak tűnő terv, vagy éppen aranyak kevésnek bizonyulnak, de egy kellő időben előhúzott bűbájos női mosoly, csábos szempilla rebegtetés célt ér. És ahogy egyes vallási fanatikusok mondani szokták: a cél szentesíti az eszközt.
*Mindezt a lehető legártatlanabb képpel adja elő Dora azon felvetésére, hogy alkalmasint bájaikat is be kell dobniuk. A jó kancellár itt úgy érzi, hogy nem kevésbé jó írnoka a féltékenységére apellál és méltó válasznak gondolja, ha ennek jelét sem mutatja. Belül persze fortyog és szinte a fogai is összecsikordulnak arra a gondolatra, hogy Dora mindezt a bájgúnár báróra értette.*
- Akkor ezt meg is beszéltük. *koppint ujjaival az asztalra amikor Dora is helyesli az írás meglétét, majd kis értetlenséggel figyeli ahogy a lányok kisebb aranykupacot tologatnak ide-oda az asztalon. Ennek okát nem érti, de nem is hinné, hogy rá tartozik.*
- Rendezd csak el a dolgaid, megvárunk odakint. *bólint rá a sötételf ötletére és amikor Esti a csaposhoz indul, hogy tárgyaljon vele, Hubi még egyszer megtörli a száját és bajuszát, majd felkel az asztaltól és hamisítatlan, már-már főúri eleganciával nyújtja karját Dora felé* Kedvesem...
*Mikor már odakint vannak még kettesben, szembefordul Dorával és megfogja mindkét kezét.*
- Talán izgalmas kalandnak érzed az artheniori utat, de tudnod kell, hogy vékony jégen járunk. Nem tudhatjuk, hogy mennyire kis hiba is elégséges lehet hozzá, hogy tervünk dugába dőljön. Azt pedig nem hiszem, hogy részleteznem kéne, hogy ez mennyire... hm... kellemetlen lenne ránk, főleg rám nézve. Bármennyire is óvatosak vagyunk és igyekszünk kizárni minden rizikófaktort, a véletlenül kívül más is közbeszólhat. Élvezed maradéktalan bizalmam, kedvesem, de ő *fejével a Vaskorsó ajtaja felé biccent, jelezve, hogy a mélységire gondol* nem. A Dwirinthalenek a Thargodarok egyik legrégibb és leghívebb szövetségeseik. Résen kell lennünk nehogy Estanellaria rosszul értelmezett lojalitása húzza keresztül számításaink. Ha egészen pontosan akarok fogalmazni, jelen esetben neked kell résen lenned. Arra kérlek, hogy tartsd rajta a szemed! Nem tudhatjuk, hogy az időjárás továbbra is ilyen kegyes marad-e hozzánk.
*Ezt a mondatot persze nem így akarta befejezni és magától értetődik, hogy azért alakult így, mert közben Esti is kilépett a Vaskorsóból. Hubi pedig, bár kedvel friss levegőn, kellemes időben sétálgatni, most hálás mosollyal néz a mélységire.*
- Gyalogszerrel jöttünk, és bizony jólesne ha visszafelé pihentethetném a lábaim. *hamisan húzódik még szélesebbre a mosoly* Egy magamfajta öregembernek ez is örömet jelent.
- Nos, előfordulhatnak - és tapasztalataim szerint elő is fordulnak - olyan helyzetek amikor körmönfont ravaszkodás, hibátlannak tűnő terv, vagy éppen aranyak kevésnek bizonyulnak, de egy kellő időben előhúzott bűbájos női mosoly, csábos szempilla rebegtetés célt ér. És ahogy egyes vallási fanatikusok mondani szokták: a cél szentesíti az eszközt.
*Mindezt a lehető legártatlanabb képpel adja elő Dora azon felvetésére, hogy alkalmasint bájaikat is be kell dobniuk. A jó kancellár itt úgy érzi, hogy nem kevésbé jó írnoka a féltékenységére apellál és méltó válasznak gondolja, ha ennek jelét sem mutatja. Belül persze fortyog és szinte a fogai is összecsikordulnak arra a gondolatra, hogy Dora mindezt a bájgúnár báróra értette.*
- Akkor ezt meg is beszéltük. *koppint ujjaival az asztalra amikor Dora is helyesli az írás meglétét, majd kis értetlenséggel figyeli ahogy a lányok kisebb aranykupacot tologatnak ide-oda az asztalon. Ennek okát nem érti, de nem is hinné, hogy rá tartozik.*
- Rendezd csak el a dolgaid, megvárunk odakint. *bólint rá a sötételf ötletére és amikor Esti a csaposhoz indul, hogy tárgyaljon vele, Hubi még egyszer megtörli a száját és bajuszát, majd felkel az asztaltól és hamisítatlan, már-már főúri eleganciával nyújtja karját Dora felé* Kedvesem...
*Mikor már odakint vannak még kettesben, szembefordul Dorával és megfogja mindkét kezét.*
- Talán izgalmas kalandnak érzed az artheniori utat, de tudnod kell, hogy vékony jégen járunk. Nem tudhatjuk, hogy mennyire kis hiba is elégséges lehet hozzá, hogy tervünk dugába dőljön. Azt pedig nem hiszem, hogy részleteznem kéne, hogy ez mennyire... hm... kellemetlen lenne ránk, főleg rám nézve. Bármennyire is óvatosak vagyunk és igyekszünk kizárni minden rizikófaktort, a véletlenül kívül más is közbeszólhat. Élvezed maradéktalan bizalmam, kedvesem, de ő *fejével a Vaskorsó ajtaja felé biccent, jelezve, hogy a mélységire gondol* nem. A Dwirinthalenek a Thargodarok egyik legrégibb és leghívebb szövetségeseik. Résen kell lennünk nehogy Estanellaria rosszul értelmezett lojalitása húzza keresztül számításaink. Ha egészen pontosan akarok fogalmazni, jelen esetben neked kell résen lenned. Arra kérlek, hogy tartsd rajta a szemed! Nem tudhatjuk, hogy az időjárás továbbra is ilyen kegyes marad-e hozzánk.
*Ezt a mondatot persze nem így akarta befejezni és magától értetődik, hogy azért alakult így, mert közben Esti is kilépett a Vaskorsóból. Hubi pedig, bár kedvel friss levegőn, kellemes időben sétálgatni, most hálás mosollyal néz a mélységire.*
- Gyalogszerrel jöttünk, és bizony jólesne ha visszafelé pihentethetném a lábaim. *hamisan húzódik még szélesebbre a mosoly* Egy magamfajta öregembernek ez is örömet jelent.
4355. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-16 11:22:15
Üzenet elküldve: 2020-02-16 11:22:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Fint, Heltion//
*Biccent az óriásnak.*
-Üdvözlöm, Armendoruan Girmananter vagyok, röviden Armen. Köszönöm a meghívását, elfogadom a tejet.
*Fintre pillant, hogy a férfi hallotta-e amit mondott, majd hozzá teszi.*
-Egy forró fürdőt is szeretnék venni, hogyha lehet róla szó.
*A pult mögött álló csaposra mosolyog, majd vissza fordul az óriáshoz.*
-Be kell valljam, hogy eddig nem sokat találkoztam óriásokkal. Messziről jöttél?
*Érdeklődő, kíváncsi szemekkel figyel a férfi válaszára, közben pedig fészkelődik egy kicsit, mivel próbálja eltakarni ruhája állapotát, remélve, hogy a másik ezt nem veszi észre.*
*Biccent az óriásnak.*
-Üdvözlöm, Armendoruan Girmananter vagyok, röviden Armen. Köszönöm a meghívását, elfogadom a tejet.
*Fintre pillant, hogy a férfi hallotta-e amit mondott, majd hozzá teszi.*
-Egy forró fürdőt is szeretnék venni, hogyha lehet róla szó.
*A pult mögött álló csaposra mosolyog, majd vissza fordul az óriáshoz.*
-Be kell valljam, hogy eddig nem sokat találkoztam óriásokkal. Messziről jöttél?
*Érdeklődő, kíváncsi szemekkel figyel a férfi válaszára, közben pedig fészkelődik egy kicsit, mivel próbálja eltakarni ruhája állapotát, remélve, hogy a másik ezt nem veszi észre.*
4354. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-15 22:25:53
Üzenet elküldve: 2020-02-15 22:25:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Fäenro, Fintarret, Morak//
* Morak éppen akkor érkezik a tányérdarabokat szedegető Fäenrohoz, amikor a csapos valami szerelmi bánatával kapcsolatban tesz fel talán költői kérdést a fiúnak. Ezt, mármint a szerelmi bánatot, abból gondolja a törpe, mert neki is hasonló húrokat pendít meg, amikor azt ajánlja, hogy keressen magának egy törpe asszonyt. Fintarret ezen szavaira a törpe kissé komorabbá válik és ezt feleli: *
- Tudja jó uram én igyekszek tartani az őseink hagyományát. Nekem már volt feleségem és gyermekeim, de...
* Hangja itt kissé megcsuklik. Nyel egy nagyot, hogy folytatni tudja...*
De tudja nehéz idők járnak. Velük már ezen a világon nem találkozhatok. Törpeként pedig soha többé más asszonyt nem keresek magamnak…
De mondja jó ember a maga szívét mi nyomja? Ne haragudjon, de ahogyan ide jöttem akaratlanul is meghallottam azt, amit a fiúnak mondott.
* Azon amit a fiú mond, mármint, hogy mostantól ő fog vigyázni a kisasszonyra kissé elmosolyodik. Nem megvetően, vagy lenézően, csak egyszerűen jobb kedvre deríti a dolog.*
- Úgy legyen! De közben magáról sem feledkezzen meg!
* Amennyiben már végeztek a rendrakással és felálltak, ezen szavai után a fiú vállára helyezi jobb kezét, amennyiben az engedi és így szól. *
- Imádkozni fogok az istenemhez önökért, hogy minden a legnagyobb rendben legyen magukkal az útjaik során.
* Mondja Morak a fiúnak majd nyomatékosítva mondandóját még meg is veregeti annak vállát. *
- Remélem nem haragszik rám!
* Miután ezekkel a szavakkal búcsút vesz a fiútól Morak a pulthoz megy, ahol kér magának egy teát. És amennyiben a csaposnak van kedve meginni vele valamit, azt is fizeti. Esetleg közben mesélhet arról, hogy mi nyomja a lelkét. Morak szívesen meghallgatja az ilyesmit és tanácsot is szívesen ad. Ha kíváncsi rá valaki, ha nem… *
* Morak éppen akkor érkezik a tányérdarabokat szedegető Fäenrohoz, amikor a csapos valami szerelmi bánatával kapcsolatban tesz fel talán költői kérdést a fiúnak. Ezt, mármint a szerelmi bánatot, abból gondolja a törpe, mert neki is hasonló húrokat pendít meg, amikor azt ajánlja, hogy keressen magának egy törpe asszonyt. Fintarret ezen szavaira a törpe kissé komorabbá válik és ezt feleli: *
- Tudja jó uram én igyekszek tartani az őseink hagyományát. Nekem már volt feleségem és gyermekeim, de...
* Hangja itt kissé megcsuklik. Nyel egy nagyot, hogy folytatni tudja...*
De tudja nehéz idők járnak. Velük már ezen a világon nem találkozhatok. Törpeként pedig soha többé más asszonyt nem keresek magamnak…
De mondja jó ember a maga szívét mi nyomja? Ne haragudjon, de ahogyan ide jöttem akaratlanul is meghallottam azt, amit a fiúnak mondott.
* Azon amit a fiú mond, mármint, hogy mostantól ő fog vigyázni a kisasszonyra kissé elmosolyodik. Nem megvetően, vagy lenézően, csak egyszerűen jobb kedvre deríti a dolog.*
- Úgy legyen! De közben magáról sem feledkezzen meg!
* Amennyiben már végeztek a rendrakással és felálltak, ezen szavai után a fiú vállára helyezi jobb kezét, amennyiben az engedi és így szól. *
- Imádkozni fogok az istenemhez önökért, hogy minden a legnagyobb rendben legyen magukkal az útjaik során.
* Mondja Morak a fiúnak majd nyomatékosítva mondandóját még meg is veregeti annak vállát. *
- Remélem nem haragszik rám!
* Miután ezekkel a szavakkal búcsút vesz a fiútól Morak a pulthoz megy, ahol kér magának egy teát. És amennyiben a csaposnak van kedve meginni vele valamit, azt is fizeti. Esetleg közben mesélhet arról, hogy mi nyomja a lelkét. Morak szívesen meghallgatja az ilyesmit és tanácsot is szívesen ad. Ha kíváncsi rá valaki, ha nem… *
4353. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-15 20:50:22
Üzenet elküldve: 2020-02-15 20:50:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//egy kicsit Relael asztalánál//
*Fint egy egyszerű ember, aki jelen esetben csapos munkáját végzi. Mikor meghallja a hölgy összeesküvésen alapuló okfejtését, amelybe valahogy Kagaenae meg valami gyilkosságok is belekeverednek, a férfi közömbösnek mutatkozik, illetve inkább mérgesnek, ahogy eddig is.*
- Hölgyem, én nem fogok ítélkezni, de az biztos, hogy itt senki nem öl meg senkit. *Szögezi le komolyan. A másik megnyugtatása a célja egyébként ezzel a kijelentéssel, még mindig abból kiindulva, hogy Relael egy terhes nő. Többet hozzá se fűz a dologhoz, megy dolgára.*
//Fäenro, Morak//
*Ezután már csak a takarítás marad, a kiskölyök mellett már az öreg pultos is szedegeti a darabokat, és elpanaszolja társának a bánatát. A fiú, el kell ismernie, egészen okosat mond, Fint féloldalasan elmosolyodik.*
- Jól beszélsz! Ez is olyan. Ez a nő, pénzes. De vajon mit adhat egy pénzes nőnek egy nem pénzes fickó? *Rájön, hogy ezt nem feltétlenül a gyereknek kell megválaszolnia, ő is ki tudja magának találni. Közben becsatlakozik hozzájuk a barátságos törpe is segíteni. Minden kéz jól jön, Fint seper, és pikk-pakk elkészülnek.*
- Kedves magától, meg az ital is az volt. *Értékeli a gesztust, meg az előbb felajánlott felest a csapos, szabad kezével megveregetve a törpe vállát.* Aztán ne marakodjanak tovább. Inkább keressen magának valami tetszetős törpe hölgyet, és találja meg a boldogságot. *A férfi igyekszik nem elárulni az arcával, hogy még soha nem látott tetszetős törpe hölgyet életében (habár törpe hölgyet már látott), de valószínűnek tartja, hogy Morak nem így gondolkodik róluk.*
- Adok egy kulcsot az egyik szobához. Nemrég megszállt benne valaki, ha nem tévedek, még van ott pár kanna víz, van, amelyik meleg. *Fordul Fäenróhoz, és úgy is tesz, ahogy mondta, Balkócza volt szobájának kulcsát adja át, persze miután eltüntette a cserépdarabokat. Ezután szerez egy széles favedret, üreset, tisztát, és a fiú kezébe nyomja a fülét. Nem nehéz, biztos elbírja.* Ebben meg tudsz mosdani. Tiszta törölközőt találsz. Ha kiloccsan, ne törődj vele, majd feltörlöm.
//Esti//
*Bár szívesen beszélgetne még Morakkal, ha annak van valami mondanivalója távozása előtt, de ámulva látja, hogy Esti felé tart. A szép nő látványa egészen megbűvöli. Egy pillanatra még az is felmerül benne, hogy Fäenro jóslata beteljesedik, és a nagysasszonynak az kell, ami neki van. Lelombozó azonban a hír, hogy erről szó sincs, sőt, hogy elmegy. És egyedül hagyja ezekkel a lókötőkkel. Ha nem nézegetheti őt, mi értelme ennek az egésznek? A csalódás és sértettség az arcára van írva, de nem szólal meg, tanult az előző esetből. Aztán meglátja Esti bájait, és hirtelen minden szebbnek látszik.*
~ Hálás és bőkezű? Lehet, hogy… ~ *Töpreng, erővel leszakítva a tekintetét arról, amit nem kellene sokáig néznie. Meg az is a baj, hogy egyébként figyelnie kéne, ezért igyekszik összekapni magát.*
- Rendben, természetesen, minden rendben lesz. *Mondja, az ő szájából furán hangzik, de most, becsületére legyen mondva, kissé össze van zavarodva az öreg feje. Az pedig, hogy tetszik a kalapos lánynak, úgy süvít el a füle mellett, hogy ő maga oda se pillant. Nem érdekli, hogy a kalapos lány mit gondol róla, csak egy dolog érdekli, de az nagyon. És hogy ezt Esti ne tudja meg (hogy hogyan, a fene se tudja, mivel Fint arcán nagyon jól látható mindaz, ami lejátszódott benne), nagyon komolyan bólint.*
- Hát akkor minden jót az útra a kis barátaiddal. *Ha Esti engedi, és ha nem, akkor is megpróbálja megragadni a kezét, és egy csókot hinteni rá. Bolondos dolog, de ha sikerül, Fint önelégülten felvonja a szemöldökét.*
- A kancellárt? *Bukik ki belőle a következő gondolat hatalmas megkönnyebbüléssel. Nem is tudja hova tenni a dolgot, azt hitte, hogy az öreg fickó meg Esti, na meg a kalapos együtt mennek nászútra, vagy mi. Hallani dolgokat mostanában a vén rókáról.* Öö, rendben, a kancellárt. *Ez tetszik neki, még játékosan egyet kacsint is a lányra, mikor úgy tűnik, más nem látja. Készít is valami finom italt.*
//Relael asztala//
//Rel//
*Egészen jókedvűen tér vissza az asztalhoz, pedig az előbb még meg akarta enni az ott ülőket, és kiteszi a kancsó gyümölcsös, enyhén édes frissítő italt. Azonnal Relhez fordul.*
- Elnézést, hölgyem. A kalapos kisasszony azt üzeni *kezével a megfelelő irányba, a távozni készülő Doráék felé int* hogy sajnálja, hogy nem tudtátok megbeszélni a nézeteltéréseiteket, és reméli, hogy… ööö… *Töprengenie kell, hogyan „fordítsa” az Esti által mondottakat valami sokkal de sokkal kedvesebbre.* A kisbabának és neked is jó egészséget kíván. *Nehéz megmondani, mit mondhatott a lány, de közben úgy okoskodik, hogy minél barátibb az üzenet, annál kisebb a kocsmai verekedés esélye. Jó ez így.*
- Az italt is ő küldi. *Teszi hozzá, hogy az asztalnál ülő többi vendég is értesüljön a hírről.* Szörphöz hasonló, nincs benne alkohol. Egészségükre!
*Ha nem történik más, visszatér a kocsmapulthoz, fő posztjához.*
*Fint egy egyszerű ember, aki jelen esetben csapos munkáját végzi. Mikor meghallja a hölgy összeesküvésen alapuló okfejtését, amelybe valahogy Kagaenae meg valami gyilkosságok is belekeverednek, a férfi közömbösnek mutatkozik, illetve inkább mérgesnek, ahogy eddig is.*
- Hölgyem, én nem fogok ítélkezni, de az biztos, hogy itt senki nem öl meg senkit. *Szögezi le komolyan. A másik megnyugtatása a célja egyébként ezzel a kijelentéssel, még mindig abból kiindulva, hogy Relael egy terhes nő. Többet hozzá se fűz a dologhoz, megy dolgára.*
//Fäenro, Morak//
*Ezután már csak a takarítás marad, a kiskölyök mellett már az öreg pultos is szedegeti a darabokat, és elpanaszolja társának a bánatát. A fiú, el kell ismernie, egészen okosat mond, Fint féloldalasan elmosolyodik.*
- Jól beszélsz! Ez is olyan. Ez a nő, pénzes. De vajon mit adhat egy pénzes nőnek egy nem pénzes fickó? *Rájön, hogy ezt nem feltétlenül a gyereknek kell megválaszolnia, ő is ki tudja magának találni. Közben becsatlakozik hozzájuk a barátságos törpe is segíteni. Minden kéz jól jön, Fint seper, és pikk-pakk elkészülnek.*
- Kedves magától, meg az ital is az volt. *Értékeli a gesztust, meg az előbb felajánlott felest a csapos, szabad kezével megveregetve a törpe vállát.* Aztán ne marakodjanak tovább. Inkább keressen magának valami tetszetős törpe hölgyet, és találja meg a boldogságot. *A férfi igyekszik nem elárulni az arcával, hogy még soha nem látott tetszetős törpe hölgyet életében (habár törpe hölgyet már látott), de valószínűnek tartja, hogy Morak nem így gondolkodik róluk.*
- Adok egy kulcsot az egyik szobához. Nemrég megszállt benne valaki, ha nem tévedek, még van ott pár kanna víz, van, amelyik meleg. *Fordul Fäenróhoz, és úgy is tesz, ahogy mondta, Balkócza volt szobájának kulcsát adja át, persze miután eltüntette a cserépdarabokat. Ezután szerez egy széles favedret, üreset, tisztát, és a fiú kezébe nyomja a fülét. Nem nehéz, biztos elbírja.* Ebben meg tudsz mosdani. Tiszta törölközőt találsz. Ha kiloccsan, ne törődj vele, majd feltörlöm.
//Esti//
*Bár szívesen beszélgetne még Morakkal, ha annak van valami mondanivalója távozása előtt, de ámulva látja, hogy Esti felé tart. A szép nő látványa egészen megbűvöli. Egy pillanatra még az is felmerül benne, hogy Fäenro jóslata beteljesedik, és a nagysasszonynak az kell, ami neki van. Lelombozó azonban a hír, hogy erről szó sincs, sőt, hogy elmegy. És egyedül hagyja ezekkel a lókötőkkel. Ha nem nézegetheti őt, mi értelme ennek az egésznek? A csalódás és sértettség az arcára van írva, de nem szólal meg, tanult az előző esetből. Aztán meglátja Esti bájait, és hirtelen minden szebbnek látszik.*
~ Hálás és bőkezű? Lehet, hogy… ~ *Töpreng, erővel leszakítva a tekintetét arról, amit nem kellene sokáig néznie. Meg az is a baj, hogy egyébként figyelnie kéne, ezért igyekszik összekapni magát.*
- Rendben, természetesen, minden rendben lesz. *Mondja, az ő szájából furán hangzik, de most, becsületére legyen mondva, kissé össze van zavarodva az öreg feje. Az pedig, hogy tetszik a kalapos lánynak, úgy süvít el a füle mellett, hogy ő maga oda se pillant. Nem érdekli, hogy a kalapos lány mit gondol róla, csak egy dolog érdekli, de az nagyon. És hogy ezt Esti ne tudja meg (hogy hogyan, a fene se tudja, mivel Fint arcán nagyon jól látható mindaz, ami lejátszódott benne), nagyon komolyan bólint.*
- Hát akkor minden jót az útra a kis barátaiddal. *Ha Esti engedi, és ha nem, akkor is megpróbálja megragadni a kezét, és egy csókot hinteni rá. Bolondos dolog, de ha sikerül, Fint önelégülten felvonja a szemöldökét.*
- A kancellárt? *Bukik ki belőle a következő gondolat hatalmas megkönnyebbüléssel. Nem is tudja hova tenni a dolgot, azt hitte, hogy az öreg fickó meg Esti, na meg a kalapos együtt mennek nászútra, vagy mi. Hallani dolgokat mostanában a vén rókáról.* Öö, rendben, a kancellárt. *Ez tetszik neki, még játékosan egyet kacsint is a lányra, mikor úgy tűnik, más nem látja. Készít is valami finom italt.*
//Relael asztala//
//Rel//
*Egészen jókedvűen tér vissza az asztalhoz, pedig az előbb még meg akarta enni az ott ülőket, és kiteszi a kancsó gyümölcsös, enyhén édes frissítő italt. Azonnal Relhez fordul.*
- Elnézést, hölgyem. A kalapos kisasszony azt üzeni *kezével a megfelelő irányba, a távozni készülő Doráék felé int* hogy sajnálja, hogy nem tudtátok megbeszélni a nézeteltéréseiteket, és reméli, hogy… ööö… *Töprengenie kell, hogyan „fordítsa” az Esti által mondottakat valami sokkal de sokkal kedvesebbre.* A kisbabának és neked is jó egészséget kíván. *Nehéz megmondani, mit mondhatott a lány, de közben úgy okoskodik, hogy minél barátibb az üzenet, annál kisebb a kocsmai verekedés esélye. Jó ez így.*
- Az italt is ő küldi. *Teszi hozzá, hogy az asztalnál ülő többi vendég is értesüljön a hírről.* Szörphöz hasonló, nincs benne alkohol. Egészségükre!
*Ha nem történik más, visszatér a kocsmapulthoz, fő posztjához.*
4352. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-13 22:32:51
Üzenet elküldve: 2020-02-13 22:32:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Dora, Esti, Hubi//
- Talán ha visszaértünk, arról is lehet szó... *somolyog a kancellárra pohara felett, bár hogy pontosan ki is csábíthatna el kit, nem fejti ki részletesebben. És balszerencséjére Dora sem*
- Bocsánat, nem volt szándékos... *villantja meg legragyogóbb mosolyát a lány felé, mielőtt álszerényen visszakozna, hogy bizony ő nem szándékosan csábította el az elfet. ~Veszélyes küldetésre megyünk, jobb lesz, ha alaposabban megválogatod a szavaidat, vagy inkább nem mondasz semmit~ igyekszik üzenni a pillantásával, bár figyelmét hamar visszafordítja a kancellár felé*
- Valóban. Bízzunk benne, hogy egyszer bekövetkeznek ezek a jobb idők is! *emeli meg kissé a poharát a férfi felé egy negédes mosoly kíséretében. Értékeli, hogy se az öniróniának, se a fanyar humornak nincs híján a kancellár, és emellett az esze is vág, mint a borotva. ~Talán még hamarabb is változhat a helyzet, mint hittük~ mereng magában, elvégre ha úgy alakul minden a városban, mint tervezi, hamarosan fontosabb feladatok igénylik majd a figyelmét, mint egy kocsma vezetése, érkezése óta szinte először örülve neki igazán, hogy itt van Fint, és rábízhatja a Vaskorsót a távollétében. Úgy tűnik azonban, nem csak ezt a problémát sikerül könnyedén megoldani, de a kancellár is hajlandónak bizonyul, hogy teljesítse a kéréseit*
- Igazán köszönjük. *biccenti meg kissé fejét a férfi felé hálája jeléül, amiért belemegy, hogy írásos formában is áldását adja útjukra. Annak pedig kifejezetten örül, hogy úgy tűnik, Dora megértette kimondatlan tanácsait, és csak annyi szót használ, amennyit feltétlen szükséges. Nem kerül el azonban a figyelmét a kelleténél hosszabb pillantás, amit Habrertus vet rá, ezt magában jelként értelmezve, hogy alaposan olvassa majd el a kancellár irományát, hisz meglehet, hogy nem feltétlen az lesz benne, amit szeretne*
- Remek ötlet. Csak egy pillanat, amíg megbeszélem a szükséges teendőket a csapossal, hogy vezesse a helyet a távollétemben. Egy perccel se szeretnék több időt elvesztegetni itt, mint amennyit feltétlen szükséges, ha egyszer Kagaenae úrnő élete veszélyben forog. Ha egyetértetek, Amonról egyenesen indulhatnánk is Artheniorba... *veti fel a javaslatot, miközben felemelkedik az asztaltól, előbb Habrertusra, majd Dorára pillantva, hisz mégiscsak a lány lesz az útitársa. ~Remélem, nem találsz ki semmit!~ forgatja a szemeit gondolatban, míg az elf válaszára vár, elvégre az idő döntő tényező jelen pillanatban. Ha már elmúlik a fenyegetés, mire a városba érnek, akkor semmi értelme nem volt a kis kiruccanásuknak. ~Addig kell tennünk valamit, amíg nem tisztázódik a helyzet!~ tervezi már magában a teendőket, mikor a városban lesznek, majd már indulna is, hogy beszéljen Finttel, ám Dora szavai visszatartják*
- Ugyan, kérlek. Ne sérts meg, erre semmi szükség! *hárítja el a felajánlást, visszautasítva a Dorawyna Olaphine által felkínált 70 aranyat. Ilyesmiért nem fogad el pénzt, egyrészt elvi okokból, másrészt pedig mert esze ágában sincs átadni az üzenetet, vagy legalábbis nem úgy, ahogy azt az elf szeretné, bár ezt nem szándékozik a lány orrára kötni*
- Elnézést, tényleg csak egy perc az egész! *fordul újra mindkettejük felé* Ha szeretnétek, odakint is megvárhattok. Kellemesebb, mint egy kocsma borgőzzel teli levegője... *ajánlja fel vendégeinek, sokatmondó pillantást vetve a többi jelenlévőre a Vaskorsóban. ~Higgyetek nekem, jobban jártok, ha kimentek. Sokkal nívósabb ott a társaság~ igyekszik üzenni pillantásával, majd ha egyikük se tartóztatja, akkor tényleg a pulthoz indul, hogy beszéljen kedvenc csaposával.*
//Fint//
- Úgy tűnik, itt a lehetőség, hogy bebizonyítsd, nem hiába vettelek fel. *kezd neki, fél kézzel a pultra támaszkodva, miközben tekintete a férfiét keresi* Pár napra a városba kell mennem, addig rád bízom a Vaskorsót. Úgy vigyázz rá, mint az életedre. Ha akkor is ilyen állapotban lesz, mikor visszatérek, méltó elismerésben lesz részed. Igazán hálás és bőkezű leszek. *könyököl immár két kézzel a pultra, közelebb hajolva a férfihoz, hogy Fintnek jó rálátása legyen, miféle jutalomra is számíthat pontosan a visszatértekor. ~Csak ne hagyd, hogy valamelyik részeg idióta szétverje a helyet!~ igyekszik üzenni a pillantásával*
- Ja igen, még valami. *fogja suttogóra a hangját* Add át annak a fekete tyúknak, hogy a kalapos liba sajnálja, hogy nem tudták megbeszélni, pontosan miért is haragszik rá, és reméli, se ő, se a gyerek nem pusztul bele a szülésbe. És vigyél nekik egy kör limonádét. Vagy ne, nem izgat. *teszi hozzá az utolsó mondatot pillanatnyi gondolkodás után. Annak örülne a legjobban, ha Fint, merő véletlenségből, elfelejtené átadni az üzenetet, de nem érdekli különösebben a dolog, ő a maga részéről megtette, amit lehetett, továbbította Dora kérését a csaposnak*
- Egyébként, azt hiszem, bejössz neki... *kacsint a férfira, fejével Dora felé biccentve, hisz nem igazán talál más épeszű magyarázatot arra, miért is akarná ezt a semmitmondó üzenetet továbbítani Relael felé, mint hogy így próbáljon bevágódni nála*
- Ha bármi gond lenne, míg nem vagyok itt, keresd nyugodtan a kancellárt! *fűzi még hozzá utolsó jó tanácsként, majd ha Fint se tartóztatja tovább, akkor újra csatlakozik Habrertushoz és Dorához, akárhol várták is meg őt.*
//Dora, Esti, Hubi//
- Köszönöm a türelmeteket! *ereszt meg egy hálás mosolyt útitársai felé* Hogy érkeztetek ide? Esetleg felajánlhatom a lovaimat az útra? *pillant egyikükről a másikukra, hisz bár tisztában van vele, Amon nincs annyira messze a Vaskorsótól, nem venné a lelkére, ha vendégeinek gyalogolni kellene.*
- Talán ha visszaértünk, arról is lehet szó... *somolyog a kancellárra pohara felett, bár hogy pontosan ki is csábíthatna el kit, nem fejti ki részletesebben. És balszerencséjére Dora sem*
- Bocsánat, nem volt szándékos... *villantja meg legragyogóbb mosolyát a lány felé, mielőtt álszerényen visszakozna, hogy bizony ő nem szándékosan csábította el az elfet. ~Veszélyes küldetésre megyünk, jobb lesz, ha alaposabban megválogatod a szavaidat, vagy inkább nem mondasz semmit~ igyekszik üzenni a pillantásával, bár figyelmét hamar visszafordítja a kancellár felé*
- Valóban. Bízzunk benne, hogy egyszer bekövetkeznek ezek a jobb idők is! *emeli meg kissé a poharát a férfi felé egy negédes mosoly kíséretében. Értékeli, hogy se az öniróniának, se a fanyar humornak nincs híján a kancellár, és emellett az esze is vág, mint a borotva. ~Talán még hamarabb is változhat a helyzet, mint hittük~ mereng magában, elvégre ha úgy alakul minden a városban, mint tervezi, hamarosan fontosabb feladatok igénylik majd a figyelmét, mint egy kocsma vezetése, érkezése óta szinte először örülve neki igazán, hogy itt van Fint, és rábízhatja a Vaskorsót a távollétében. Úgy tűnik azonban, nem csak ezt a problémát sikerül könnyedén megoldani, de a kancellár is hajlandónak bizonyul, hogy teljesítse a kéréseit*
- Igazán köszönjük. *biccenti meg kissé fejét a férfi felé hálája jeléül, amiért belemegy, hogy írásos formában is áldását adja útjukra. Annak pedig kifejezetten örül, hogy úgy tűnik, Dora megértette kimondatlan tanácsait, és csak annyi szót használ, amennyit feltétlen szükséges. Nem kerül el azonban a figyelmét a kelleténél hosszabb pillantás, amit Habrertus vet rá, ezt magában jelként értelmezve, hogy alaposan olvassa majd el a kancellár irományát, hisz meglehet, hogy nem feltétlen az lesz benne, amit szeretne*
- Remek ötlet. Csak egy pillanat, amíg megbeszélem a szükséges teendőket a csapossal, hogy vezesse a helyet a távollétemben. Egy perccel se szeretnék több időt elvesztegetni itt, mint amennyit feltétlen szükséges, ha egyszer Kagaenae úrnő élete veszélyben forog. Ha egyetértetek, Amonról egyenesen indulhatnánk is Artheniorba... *veti fel a javaslatot, miközben felemelkedik az asztaltól, előbb Habrertusra, majd Dorára pillantva, hisz mégiscsak a lány lesz az útitársa. ~Remélem, nem találsz ki semmit!~ forgatja a szemeit gondolatban, míg az elf válaszára vár, elvégre az idő döntő tényező jelen pillanatban. Ha már elmúlik a fenyegetés, mire a városba érnek, akkor semmi értelme nem volt a kis kiruccanásuknak. ~Addig kell tennünk valamit, amíg nem tisztázódik a helyzet!~ tervezi már magában a teendőket, mikor a városban lesznek, majd már indulna is, hogy beszéljen Finttel, ám Dora szavai visszatartják*
- Ugyan, kérlek. Ne sérts meg, erre semmi szükség! *hárítja el a felajánlást, visszautasítva a Dorawyna Olaphine által felkínált 70 aranyat
. Ilyesmiért nem fogad el pénzt, egyrészt elvi okokból, másrészt pedig mert esze ágában sincs átadni az üzenetet, vagy legalábbis nem úgy, ahogy azt az elf szeretné, bár ezt nem szándékozik a lány orrára kötni*- Elnézést, tényleg csak egy perc az egész! *fordul újra mindkettejük felé* Ha szeretnétek, odakint is megvárhattok. Kellemesebb, mint egy kocsma borgőzzel teli levegője... *ajánlja fel vendégeinek, sokatmondó pillantást vetve a többi jelenlévőre a Vaskorsóban. ~Higgyetek nekem, jobban jártok, ha kimentek. Sokkal nívósabb ott a társaság~ igyekszik üzenni pillantásával, majd ha egyikük se tartóztatja, akkor tényleg a pulthoz indul, hogy beszéljen kedvenc csaposával.*
//Fint//
- Úgy tűnik, itt a lehetőség, hogy bebizonyítsd, nem hiába vettelek fel. *kezd neki, fél kézzel a pultra támaszkodva, miközben tekintete a férfiét keresi* Pár napra a városba kell mennem, addig rád bízom a Vaskorsót. Úgy vigyázz rá, mint az életedre. Ha akkor is ilyen állapotban lesz, mikor visszatérek, méltó elismerésben lesz részed. Igazán hálás és bőkezű leszek. *könyököl immár két kézzel a pultra, közelebb hajolva a férfihoz, hogy Fintnek jó rálátása legyen, miféle jutalomra is számíthat pontosan a visszatértekor. ~Csak ne hagyd, hogy valamelyik részeg idióta szétverje a helyet!~ igyekszik üzenni a pillantásával*
- Ja igen, még valami. *fogja suttogóra a hangját* Add át annak a fekete tyúknak, hogy a kalapos liba sajnálja, hogy nem tudták megbeszélni, pontosan miért is haragszik rá, és reméli, se ő, se a gyerek nem pusztul bele a szülésbe. És vigyél nekik egy kör limonádét. Vagy ne, nem izgat. *teszi hozzá az utolsó mondatot pillanatnyi gondolkodás után. Annak örülne a legjobban, ha Fint, merő véletlenségből, elfelejtené átadni az üzenetet, de nem érdekli különösebben a dolog, ő a maga részéről megtette, amit lehetett, továbbította Dora kérését a csaposnak*
- Egyébként, azt hiszem, bejössz neki... *kacsint a férfira, fejével Dora felé biccentve, hisz nem igazán talál más épeszű magyarázatot arra, miért is akarná ezt a semmitmondó üzenetet továbbítani Relael felé, mint hogy így próbáljon bevágódni nála*
- Ha bármi gond lenne, míg nem vagyok itt, keresd nyugodtan a kancellárt! *fűzi még hozzá utolsó jó tanácsként, majd ha Fint se tartóztatja tovább, akkor újra csatlakozik Habrertushoz és Dorához, akárhol várták is meg őt.*
//Dora, Esti, Hubi//
- Köszönöm a türelmeteket! *ereszt meg egy hálás mosolyt útitársai felé* Hogy érkeztetek ide? Esetleg felajánlhatom a lovaimat az útra? *pillant egyikükről a másikukra, hisz bár tisztában van vele, Amon nincs annyira messze a Vaskorsótól, nem venné a lelkére, ha vendégeinek gyalogolni kellene.*
4351. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-13 13:45:01
Üzenet elküldve: 2020-02-13 13:45:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Fint, Morak//
//Nirs, Relael//
*Teljesen ledöbbent attól, hogy Rel neki adta Morak bérét. A kisasszony az ő könyveire szánja, amikből majd megtanul rendesen olvasni és megismeri az alkímia rejtelmeit. Annyira váratlanul érte e nagy öröm, hogy szólni sem bírt, mielőtt elfutott a tányér után, csak nézett Relre kerek szemekkel. Pótolni fogja az elmaradt hálát, amint lehiggadt. Fint sem harapja le a fejét. Kedves úr ez, inkább segít a fiúnak. Jól is jön az a lapát, Fäenro pedig igyekszik nem megvágni magát. Kissé részeg, de azt felfogja, hogy Fintnek valami nyomja a lelkét.*
- Ne tessék csüggedni! Ha így lenne, a gazdag nők nem mennének férjhez. Márpedig mennek azok is. *Közli, mint tényt, mert személyesen ismer olyan gazdag nőt, akinek a férje itt ül közöttük. Úgy érzi, Nirs megfogta az istenek lábát, de vajon tényleg így van?*
- Uram... meg tudnék valahol mosakodni teljesen? Régóta nem volt rá lehetőségem és szégyellek így ülni a kisasszony mellett. *Kérdi Fintet. Mozgalmas néhány nap áll mögötte. Ezalatt még egy elhagyatott kúria poros szobájában is ugrált az ágyon. Bőven ragadt rá a koszból. Ugyan volt már koszosabb is, korábban nem élvezhette nemes hölgyek figyelmét. Eközben Morak váratlanul csatlakozik hozzájuk. Segíteni jött, nem észt osztani. Fäenro némán figyeli, haragszik azért még rá, de nem viselkedik még egyszer csúnyán. Legalábbis a mai napra bőven elég volt ennyi.*
- Nem vágom meg magam. *Jegyzi meg csendesen. A csapat munka mindig gyorsabban vezet eredményre. Lassan megtelik a lapát, amit Fint hozott.* - kösz... *Szól még egyszer Morakhoz, mikor készen vannak.* - Mostantól én vigyázok a kisasszonyra. *Jelenti ki, mert a törp már amúgy is távozóban van. Ha lesz lehetősége mosdásra, akkor majd azután fog visszatérni Relhez és Nirshez.*
//Fint, Morak//
//Nirs, Relael//
*Teljesen ledöbbent attól, hogy Rel neki adta Morak bérét. A kisasszony az ő könyveire szánja, amikből majd megtanul rendesen olvasni és megismeri az alkímia rejtelmeit. Annyira váratlanul érte e nagy öröm, hogy szólni sem bírt, mielőtt elfutott a tányér után, csak nézett Relre kerek szemekkel. Pótolni fogja az elmaradt hálát, amint lehiggadt. Fint sem harapja le a fejét. Kedves úr ez, inkább segít a fiúnak. Jól is jön az a lapát, Fäenro pedig igyekszik nem megvágni magát. Kissé részeg, de azt felfogja, hogy Fintnek valami nyomja a lelkét.*
- Ne tessék csüggedni! Ha így lenne, a gazdag nők nem mennének férjhez. Márpedig mennek azok is. *Közli, mint tényt, mert személyesen ismer olyan gazdag nőt, akinek a férje itt ül közöttük. Úgy érzi, Nirs megfogta az istenek lábát, de vajon tényleg így van?*
- Uram... meg tudnék valahol mosakodni teljesen? Régóta nem volt rá lehetőségem és szégyellek így ülni a kisasszony mellett. *Kérdi Fintet. Mozgalmas néhány nap áll mögötte. Ezalatt még egy elhagyatott kúria poros szobájában is ugrált az ágyon. Bőven ragadt rá a koszból. Ugyan volt már koszosabb is, korábban nem élvezhette nemes hölgyek figyelmét. Eközben Morak váratlanul csatlakozik hozzájuk. Segíteni jött, nem észt osztani. Fäenro némán figyeli, haragszik azért még rá, de nem viselkedik még egyszer csúnyán. Legalábbis a mai napra bőven elég volt ennyi.*
- Nem vágom meg magam. *Jegyzi meg csendesen. A csapat munka mindig gyorsabban vezet eredményre. Lassan megtelik a lapát, amit Fint hozott.* - kösz... *Szól még egyszer Morakhoz, mikor készen vannak.* - Mostantól én vigyázok a kisasszonyra. *Jelenti ki, mert a törp már amúgy is távozóban van. Ha lesz lehetősége mosdásra, akkor majd azután fog visszatérni Relhez és Nirshez.*
4350. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-11 23:21:10
Üzenet elküldve: 2020-02-11 23:21:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Dora, Esti, Hubi//
- A hatalomért nem kell messzire menni. Jó, az én esetemben azért már nagyobb távolságokról beszélhetünk. *Utal Dora a kancellár fejtegetésénél arra, hogy Artheniorból egészen idáig lovagolt, méghozzá csapnivaló lovasként. És valahol felmerül benne az aggodalom azért, mert azóta sem tanult meg lovagolni. Vagyis a fenekéért.* Mindenesetre ilyen nagyszerű társasággal ücsöröghetek itt. Ki gondolta volna? *Mosolyodik el, de fontos szerepe teljes tudatában, nem amolyan szerény, „azt sem tudom, mit keresek itt” hangulatban. Körültekint a többieken, és elkortyolja borát.
Vallomása, miszerint Estivel egészen baráti kapcsolatot teremtettek, érdekes fogadtatásra talál a lány részéről. Persze Dora nem várja, hogy egymás nyakába boruljanak, de úgy tűnik, a bájos viselkedés a sötételf fondorlatainak egyike. Kalapos bajtársa hosszan, felvont szemöldökkel néz rá, és még gúnyosan mosolyog is. Tudja ő jól, hogy azért van mögötte valami kedves, még ha a sötételfek soha nem is vallanák be, hogy fekete lelküket ilyesmivel meg lehetne törni. De hát nem véletlen, hogy Dorának még mindig nem a kedvencei, és elég baj, hogy Habrertusnak azok. Vagyis a fenekük.
És ha már fenekek, a kancellárnak sem kell messzire menni, hogy a két lány elcsábítsa. Vagyis a fenekük.*
- Attól még, mert nem csábításra szövetkezünk, lehet, hogy valaki úgy érzi majd, elcsábítottuk. Ez amolyan női dolog, sokszor megesik. Főleg velem. *Legyint, mintha kegyetlen megjegyzését el is hessegethetné. Tényleg mulatságos hármast alkotnak, valahogy furcsán függnek egymástól, ami a legszórakoztatóbb dolog. Vagyis egymás fenekétől – már ami Habrertus esetét Dora szerint illeti.
Az ezer aranyra csak rábólint, nem igazán fűz hozzá érzéseket. Nem ő kezeli a pénzt, így nem is bízik benne, hogy ő jól tudna intézkedni az ügyben. Persze ez nem jelenti azt, hogy kivonná magát, csak valakinek, akinek nem igazán adatott meg a pénz, fel- és megbecsülnie is nehéz volna azt.*
- Estinek igaza van, én is szeretem az iratokat. Olyan… megnyugtatóak. *Mondja az írnok, és a szívéből beszél. Kezdetnek nem rossz. Persze egy papír mindenre nem jó, kell hozzá báj is, meg meggyőző érvelés is, meg a jó alkatára is szükség van. Vagyis a fenekére. De ki tudja? Dora sok helyen járt már, és sok szerepet eljátszott. Felkel és nagyot nyújtózik, hogy ártatlan, kissé unalmas megbeszélésnek álcázza a kis tárgyalásukat. Mielőtt azonban összeszedelőzködne, tekintete megállapodik Relen. A lánynak valahol igaza van, Esti tényleg nem a legjobb barát-alapanyag, és a viselkedése is kifogásolható. Mégis, akkora feladat elébe néznek, mint még soha, és ki tudja, mikor látja legközelebb, hogy talán végre kibéküljenek. Vagyis… nem a fenekét, azt már látta. A disznós-sikítozós eset után már nem lenne képe odalépni hozzá, és fel se szeretné tartóztatni saját társaságát, Fintet pedig sehol sem látja, ezért Estihez fordul diszkréten.*
- Ha legközelebb arra van dolga, Fint átadná Relaelnek, hogy sajnálom, hogy haragban váltunk el? És hogy minden jót kívánok neki, meg a babának is? *Kérdezi meg tőle, és átnyújt Estanellaria Dwirinthalennek 70 aranyat. * Esetleg meg is lephetnétek a társaságot valami különlegességgel, ami az étlapon nem szerepel. A kedvemért. *Nem tudja, hathat-e Estire, de a kísérlet így is megvolt arra, hogy jobb elf legyen. Kell ennél több? Dorának nem.*
- A hatalomért nem kell messzire menni. Jó, az én esetemben azért már nagyobb távolságokról beszélhetünk. *Utal Dora a kancellár fejtegetésénél arra, hogy Artheniorból egészen idáig lovagolt, méghozzá csapnivaló lovasként. És valahol felmerül benne az aggodalom azért, mert azóta sem tanult meg lovagolni. Vagyis a fenekéért.* Mindenesetre ilyen nagyszerű társasággal ücsöröghetek itt. Ki gondolta volna? *Mosolyodik el, de fontos szerepe teljes tudatában, nem amolyan szerény, „azt sem tudom, mit keresek itt” hangulatban. Körültekint a többieken, és elkortyolja borát.
Vallomása, miszerint Estivel egészen baráti kapcsolatot teremtettek, érdekes fogadtatásra talál a lány részéről. Persze Dora nem várja, hogy egymás nyakába boruljanak, de úgy tűnik, a bájos viselkedés a sötételf fondorlatainak egyike. Kalapos bajtársa hosszan, felvont szemöldökkel néz rá, és még gúnyosan mosolyog is. Tudja ő jól, hogy azért van mögötte valami kedves, még ha a sötételfek soha nem is vallanák be, hogy fekete lelküket ilyesmivel meg lehetne törni. De hát nem véletlen, hogy Dorának még mindig nem a kedvencei, és elég baj, hogy Habrertusnak azok. Vagyis a fenekük.
És ha már fenekek, a kancellárnak sem kell messzire menni, hogy a két lány elcsábítsa. Vagyis a fenekük.*
- Attól még, mert nem csábításra szövetkezünk, lehet, hogy valaki úgy érzi majd, elcsábítottuk. Ez amolyan női dolog, sokszor megesik. Főleg velem. *Legyint, mintha kegyetlen megjegyzését el is hessegethetné. Tényleg mulatságos hármast alkotnak, valahogy furcsán függnek egymástól, ami a legszórakoztatóbb dolog. Vagyis egymás fenekétől – már ami Habrertus esetét Dora szerint illeti.
Az ezer aranyra csak rábólint, nem igazán fűz hozzá érzéseket. Nem ő kezeli a pénzt, így nem is bízik benne, hogy ő jól tudna intézkedni az ügyben. Persze ez nem jelenti azt, hogy kivonná magát, csak valakinek, akinek nem igazán adatott meg a pénz, fel- és megbecsülnie is nehéz volna azt.*
- Estinek igaza van, én is szeretem az iratokat. Olyan… megnyugtatóak. *Mondja az írnok, és a szívéből beszél. Kezdetnek nem rossz. Persze egy papír mindenre nem jó, kell hozzá báj is, meg meggyőző érvelés is, meg a jó alkatára is szükség van. Vagyis a fenekére. De ki tudja? Dora sok helyen járt már, és sok szerepet eljátszott. Felkel és nagyot nyújtózik, hogy ártatlan, kissé unalmas megbeszélésnek álcázza a kis tárgyalásukat. Mielőtt azonban összeszedelőzködne, tekintete megállapodik Relen. A lánynak valahol igaza van, Esti tényleg nem a legjobb barát-alapanyag, és a viselkedése is kifogásolható. Mégis, akkora feladat elébe néznek, mint még soha, és ki tudja, mikor látja legközelebb, hogy talán végre kibéküljenek. Vagyis… nem a fenekét, azt már látta. A disznós-sikítozós eset után már nem lenne képe odalépni hozzá, és fel se szeretné tartóztatni saját társaságát, Fintet pedig sehol sem látja, ezért Estihez fordul diszkréten.*
- Ha legközelebb arra van dolga, Fint átadná Relaelnek, hogy sajnálom, hogy haragban váltunk el? És hogy minden jót kívánok neki, meg a babának is? *Kérdezi meg tőle, és átnyújt Estanellaria Dwirinthalennek 70 aranyat.
* Esetleg meg is lephetnétek a társaságot valami különlegességgel, ami az étlapon nem szerepel. A kedvemért. *Nem tudja, hathat-e Estire, de a kísérlet így is megvolt arra, hogy jobb elf legyen. Kell ennél több? Dorának nem.*
4349. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-11 16:42:17
Üzenet elküldve: 2020-02-11 16:42:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Nirs, Fäenro//
//Morak lelép//
*Somolyogva figyeli a fiú kitörését. Lobbanékony és harcias. Saját magára emlékezteti kölyök korából. Már amennyire Nirset felnőtt férfinek lehet tekinteni. Reméli, hogy a heves vérmérséklet mellé ész is jutott neki. Ami segítségére lesz az indulatait helyes mederbe terelni és alkalmassá teszi misztikus tanok elsajátítását. Úgy pedig megtapasztalhatja majd azt a kegyet, ami az egyetlen igaz isten szolgálatát jelenti. A következő pillanatban pedig meglepődik kissé. Azzal számolt ugyan, hogy a törpe elfogadja a békülékeny gesztust, de úgy gondolta, hogy ez csak amolyan kierőszakolt dolog lesz. Morak azonban őszintének látszik.*
- Morak szavai valóban bántóak lehettek. *pillant Relre mosolyogva* De nincs okunk kételkedni benne, hogy nem sértésnek, hanem jóindulatú intelemnek szánta őket. Még ha a megfogalmazás nem sikerült szerencsésen. Eeyr pedig azt tanítja, hogy forduljunk szeretettel a másikhoz. Felejtsük el hát az egész félreértést!
*Keserű nyál gyűl össze a szájában. Mindig lenyűgözték a vásári csepűrágók, akik látszólag megerőltetés nélkül bújnak valaki más bőrébe és játsszák a szerepük. Neki ez sohasem ment. És már annyit emlegette ma a fényszukát, hogy legszívesebben köpne egyet. Mielőtt Morak búcsút venne a társaságtól kinyújtja jobbját, megérinti a törpe homlokát. Összpontosít, közben ajkai némán mozognak, mintha áldást mormolna. Lehunyja a szemét és valóban van egy kis rossz érzése. Hajlamos hinni a törpének. Viszont az is megvan, hogy amiket Aenae-re mondott, azt aligha bocsáthatja meg. Magában egy röpke fohászt is elóhajt, istene támogatását kérve, majd kinyitja a szemét és mosolyogva hajol meg kissé a törpe felé.*
- Én is ezt kívánom, törpe uram. És a legjobbakat.
*Visszaül az asztal mellé és amikor Morak már a cserepeket szedegeti kissé távolabb, egy hamis mosolyra húzza a száját és halkan szólal meg, hogy csak az asztalnál ülők hallhassák.*
- Tényleg szeretnék még összefutni vele. Olyan egy-két nap múlva.
Nirs Thargodrym megpróbált varázsolni egy Rémálom nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//Relael, Nirs, Fäenro//
//Morak lelép//
*Somolyogva figyeli a fiú kitörését. Lobbanékony és harcias. Saját magára emlékezteti kölyök korából. Már amennyire Nirset felnőtt férfinek lehet tekinteni. Reméli, hogy a heves vérmérséklet mellé ész is jutott neki. Ami segítségére lesz az indulatait helyes mederbe terelni és alkalmassá teszi misztikus tanok elsajátítását. Úgy pedig megtapasztalhatja majd azt a kegyet, ami az egyetlen igaz isten szolgálatát jelenti. A következő pillanatban pedig meglepődik kissé. Azzal számolt ugyan, hogy a törpe elfogadja a békülékeny gesztust, de úgy gondolta, hogy ez csak amolyan kierőszakolt dolog lesz. Morak azonban őszintének látszik.*
- Morak szavai valóban bántóak lehettek. *pillant Relre mosolyogva* De nincs okunk kételkedni benne, hogy nem sértésnek, hanem jóindulatú intelemnek szánta őket. Még ha a megfogalmazás nem sikerült szerencsésen. Eeyr pedig azt tanítja, hogy forduljunk szeretettel a másikhoz. Felejtsük el hát az egész félreértést!
*Keserű nyál gyűl össze a szájában. Mindig lenyűgözték a vásári csepűrágók, akik látszólag megerőltetés nélkül bújnak valaki más bőrébe és játsszák a szerepük. Neki ez sohasem ment. És már annyit emlegette ma a fényszukát, hogy legszívesebben köpne egyet. Mielőtt Morak búcsút venne a társaságtól kinyújtja jobbját, megérinti a törpe homlokát. Összpontosít, közben ajkai némán mozognak, mintha áldást mormolna. Lehunyja a szemét és valóban van egy kis rossz érzése. Hajlamos hinni a törpének. Viszont az is megvan, hogy amiket Aenae-re mondott, azt aligha bocsáthatja meg. Magában egy röpke fohászt is elóhajt, istene támogatását kérve, majd kinyitja a szemét és mosolyogva hajol meg kissé a törpe felé.*
- Én is ezt kívánom, törpe uram. És a legjobbakat.
*Visszaül az asztal mellé és amikor Morak már a cserepeket szedegeti kissé távolabb, egy hamis mosolyra húzza a száját és halkan szólal meg, hogy csak az asztalnál ülők hallhassák.*
- Tényleg szeretnék még összefutni vele. Olyan egy-két nap múlva.
Nirs Thargodrym megpróbált varázsolni egy Rémálom nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
4348. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-10 13:30:27
Üzenet elküldve: 2020-02-10 13:30:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Nirs, Fäenro//
// Morak lelép//
* Nirs viselkedése meglepi a törpét, hiszen a történtek miatt neki kellene legjobban felháborodnia, mégis ő a leghiggadtabb az asztalnál. Egy kicsit irigyli is őt ezért. Lehet, hogy Morak is többre vinné, ha nem tenne szóvá mindent, ami nem tetszik neki. A jókívánságot, pedig kifejezetten szívesen fogadja. *
- Dehogy haragszom magára Nirs! Sőt! Kifejezetten megkedveltem önt ez alatt a rövid idő alatt. Remélem, hogy útjaink még keresztezni fogják egymást. Amit pedig mondtam szívlelje meg. Higgye el, semmi jó nem fog származni ebből a kapcsolatból. Az istenek vigyázzanak önre!
* Viszonozza a törpe Nirs jókívánságát, majd Relaelre mutat. *
- Ezekre, meg próbáljon meg vigyázni, ha az lehetséges. Van egy olyan érzésem, hogy szükségük lesz magára.
* A fiatalember szavaira már nem szól semmit, annál inkább Relaeléra. Miközben hangosan elneveti magát, így szól. *
- Tudja maga, meg én, nem is különbözünk sokban egymástól. Makacs fajta maga is, meg kiforgatni is szereti a szavakat és sarkítani, akár csak én. Nem kívánom én senki halálát, pláne nem egy hölgyét. Imádkozni fogok az istenemhez, hogy térjen jobb belátásra maga is.
* Ezzel a törpe otthagyja az asztalt és a tányérdarabokat szedegető fiatalúrhoz megy. *
- Hagyja, majd én összeszedem, még megvágja magát. Különben is, nekem szánta, én voltam az ügyetlen, hogy nem kaptam el.
*Ezen szavak után féltérdre ereszkedik és némán szedegetni kezdi a darabkákat. *
4347. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-07 22:16:03
Üzenet elküldve: 2020-02-07 22:16:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
- Én megmondtam, én megmondtam...
*Ismétli egy teátrális sóhajt után, amikor a törpe újra bölcs oktatásba kezd az ital rossz hatásáról, ami Relaelt már kezdi zavarni, tekintve, hogy milyen szoros kapcsolat fűzi őt az alkoholhoz, és mennyire utálja a görcsös becsületességet. Egyre inkább untatja az egész, még szerencse, hogy Fäenro tányért dobál, amiért természetesen nem szidja meg, mert nem véli helytelennek.*
- Semmi baj, kicsi Fäenro.
*Nyugtatgatja ő is a gyermeket, aki Morakot okolja viselkedéséért, ez pedig végtelen elégedettséggel tölti el Relaelt. Muszáj is italába kortyoljon, hogy pohara mögé rejtse szórakozott mosolyát. Az asztalra pillant felvont szemöldökkel aranyára, amit Morak enyhén lekezelő módon hajított vissza neki. Azzal a lendülettel tovább is adja a 150 aranyat Fäenro Knirinnek.*
- Szólj majd rám, hogy ne felejtsük el megvenni a könyvet.
*Köti még a fiúcska lelkére, aki ezután rombolása után takarításba kezd, ezt pedig Relael elismerő biccentéssel honorál. Morak szavai egyébként rövid nevetést váltanak ki belőle, tekintete viszont gyilkos szándékot rejt magában.*
- Micsoda modortalanság egy várandós nemes hölggyel szemben!
*Jegyzi meg végül aljas módon, fejét ingatva, ezt követően pedig figyelemmel kíséri Nirs mozdulatait, amit egyáltalán nem ért, sőt, még szemeit is forgatja, hogy már megint az istenek emlegetésébe kezd.*
- A Morak névre hallgató törpe Kagaenae úrnő és az én halálomat kívánja, és reméli.
*Foglalja össze röviden az eseményeket, természetesen enyhe ferdítéssel, de ha alkalma van valakit befeketíteni, akkor Relael meg is teszi.*
- Ez pedig felzaklatta szegény gyermeket. Elnézést kérek a viselkedésért.
*Megejt egy könnyed mosolyt Fintarret felé, holott egyértelműen nem sajnálja a történteket, csupán szórakoztatja az éppen kialakuló káosz.*
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
- Én megmondtam, én megmondtam...
*Ismétli egy teátrális sóhajt után, amikor a törpe újra bölcs oktatásba kezd az ital rossz hatásáról, ami Relaelt már kezdi zavarni, tekintve, hogy milyen szoros kapcsolat fűzi őt az alkoholhoz, és mennyire utálja a görcsös becsületességet. Egyre inkább untatja az egész, még szerencse, hogy Fäenro tányért dobál, amiért természetesen nem szidja meg, mert nem véli helytelennek.*
- Semmi baj, kicsi Fäenro.
*Nyugtatgatja ő is a gyermeket, aki Morakot okolja viselkedéséért, ez pedig végtelen elégedettséggel tölti el Relaelt. Muszáj is italába kortyoljon, hogy pohara mögé rejtse szórakozott mosolyát. Az asztalra pillant felvont szemöldökkel aranyára, amit Morak enyhén lekezelő módon hajított vissza neki. Azzal a lendülettel tovább is adja a 150 aranyat Fäenro Knirinnek.
*- Szólj majd rám, hogy ne felejtsük el megvenni a könyvet.
*Köti még a fiúcska lelkére, aki ezután rombolása után takarításba kezd, ezt pedig Relael elismerő biccentéssel honorál. Morak szavai egyébként rövid nevetést váltanak ki belőle, tekintete viszont gyilkos szándékot rejt magában.*
- Micsoda modortalanság egy várandós nemes hölggyel szemben!
*Jegyzi meg végül aljas módon, fejét ingatva, ezt követően pedig figyelemmel kíséri Nirs mozdulatait, amit egyáltalán nem ért, sőt, még szemeit is forgatja, hogy már megint az istenek emlegetésébe kezd.*
- A Morak névre hallgató törpe Kagaenae úrnő és az én halálomat kívánja, és reméli.
*Foglalja össze röviden az eseményeket, természetesen enyhe ferdítéssel, de ha alkalma van valakit befeketíteni, akkor Relael meg is teszi.*
- Ez pedig felzaklatta szegény gyermeket. Elnézést kérek a viselkedésért.
*Megejt egy könnyed mosolyt Fintarret felé, holott egyértelműen nem sajnálja a történteket, csupán szórakoztatja az éppen kialakuló káosz.*
4346. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-04 22:47:21
Üzenet elküldve: 2020-02-04 22:47:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Heltion, Armen//
*A jókedélyű pasas kedvesen veszi Fint közeledését, aki csak halványan elmosolyodik a válaszán.*
- Éreztem. A kérdés, te érzed-e énrajtam. *Mondja sejtelmesen. Tudniillik, ő sem idevalósi, és jobban ki se lóghatna a sorból, hiszen komor harcos volt, öregségére mégis a pult mögé került. És mindezt – bármennyire is fáj beismerni – egy nőért tette.*
- Megtarthatod a tejet, több pálinka marad nekem. De a nagysasszonynak el ne mondd. *Esti felé pillant, és állával is a mélységi matróna felé bök, de épp annyira, hogy ha a nő épp odanéz, se sejthessen belőle semmit. Most kicsit más köti le Fint figyelmét. Azon töpreng, mekkora kecske kellett ennek a jóembernek, hogy az ilyetén igényeit ellássa. Lehet, hogy még a pultosnál is nagyobb a dögje. Eközben pedig betoppan a kígyós nő is, akinek Fint biccent.*
- Jót aludt? Esetleg egy italt? *Érdeklődik minden rokonszenv nélkül, hiszen még mindig sérti a büszkeségét a kígyós eset, amikor Esti szeme láttára halálra rémült a kis csúszómászótól.* ~ Láttam már veszélyesebb kígyót is. ~ *Dohog magában, miközben pakolászik.*
//Vanesryth//
*Egy újabb, csinos formájú vendégük is akad, akit Fint igyekszik köszönteni.*
- Üdvözlöm a Vaskorsóban. Mit adhatok? *Kíváncsiskodik, majd, miután megvan a rendelés, már elő is készíti, és nem sokra rá meg is érkezik az illatos étel és a párálló borocska.* Jó étvágyat hozzá!
*Nem is akarja sokat zavarni a lányt, mert láthatóan mással van elfoglalva, inkább újra a kígyóshoz és az óriáshoz fordul, hátha döntöttek már.*
//Relék asztala//
*Hirtelen egy érdekes jelenetre lesz figyelmes, ugyanis ahol sok ember van, ott balhé is van, itt azonban elég hamar bekövetkezett. A kölyök felkap egy tányért, majd a törpéhez vágja, aki sértődötten távozik. Fint máskor a fertővel kapcsolatos megjegyzésén jót mulatna a pultnak dőlve, de a tányértörés feltűnő, neki pedig produkálnia kell magát a nagysasszony előtt.*
- Bocsássanak meg. *Mondja fontoskodva, és a rendelni vágyókat kissé magára hagyva az asztalhoz siet, és ránehezedik a szélére. Bár Relael eléggé ellenszenvesnek tűnt a számára, valahol mégis ösztönösen aggódik a várandós nőért, ezért először őt veszi szemügyre.*
- Mi az ég folyik itt? *Mondja felháborodva.* Ha még valami eltörik, kiteszem a szűrét annak, aki csinálta! *Tekintete a fiúcskát keresi, de először meg se pillantja, csak akkor, mikor visszatér a seprűvel. A bűnös épp szedegeti a cserepeket, a férfi pedig egy lapátot nyújt, hogy arra dobálja őket, mielőtt még a kezét is megvágná.*
- No. *Mondja már az előzőnél jóval higgadtabban, hiszen ő is bánja már egy kicsit a kifakadását.* Kicsiben kell kezdeni, fiú. Szerintem hagyd a töményet, legközelebb indíts egy pofa sörrel.
*Ő is segít összeszedegetni a maradékot, amit kézzel nehéz volna, közben pedig a felemelkedő kancellár felé pislog nem kis haraggal a szemében.*
- Mondd meg nekem, a nőknek miért mindig a pénz kell? *Kérdezi, mint férfi a férfitól. Persze nem vár valami mély filozófiai választ, valahol a kérdése teljesen költői.*
*A jókedélyű pasas kedvesen veszi Fint közeledését, aki csak halványan elmosolyodik a válaszán.*
- Éreztem. A kérdés, te érzed-e énrajtam. *Mondja sejtelmesen. Tudniillik, ő sem idevalósi, és jobban ki se lóghatna a sorból, hiszen komor harcos volt, öregségére mégis a pult mögé került. És mindezt – bármennyire is fáj beismerni – egy nőért tette.*
- Megtarthatod a tejet, több pálinka marad nekem. De a nagysasszonynak el ne mondd. *Esti felé pillant, és állával is a mélységi matróna felé bök, de épp annyira, hogy ha a nő épp odanéz, se sejthessen belőle semmit. Most kicsit más köti le Fint figyelmét. Azon töpreng, mekkora kecske kellett ennek a jóembernek, hogy az ilyetén igényeit ellássa. Lehet, hogy még a pultosnál is nagyobb a dögje. Eközben pedig betoppan a kígyós nő is, akinek Fint biccent.*
- Jót aludt? Esetleg egy italt? *Érdeklődik minden rokonszenv nélkül, hiszen még mindig sérti a büszkeségét a kígyós eset, amikor Esti szeme láttára halálra rémült a kis csúszómászótól.* ~ Láttam már veszélyesebb kígyót is. ~ *Dohog magában, miközben pakolászik.*
//Vanesryth//
*Egy újabb, csinos formájú vendégük is akad, akit Fint igyekszik köszönteni.*
- Üdvözlöm a Vaskorsóban. Mit adhatok? *Kíváncsiskodik, majd, miután megvan a rendelés, már elő is készíti, és nem sokra rá meg is érkezik az illatos étel és a párálló borocska.* Jó étvágyat hozzá!
*Nem is akarja sokat zavarni a lányt, mert láthatóan mással van elfoglalva, inkább újra a kígyóshoz és az óriáshoz fordul, hátha döntöttek már.*
//Relék asztala//
*Hirtelen egy érdekes jelenetre lesz figyelmes, ugyanis ahol sok ember van, ott balhé is van, itt azonban elég hamar bekövetkezett. A kölyök felkap egy tányért, majd a törpéhez vágja, aki sértődötten távozik. Fint máskor a fertővel kapcsolatos megjegyzésén jót mulatna a pultnak dőlve, de a tányértörés feltűnő, neki pedig produkálnia kell magát a nagysasszony előtt.*
- Bocsássanak meg. *Mondja fontoskodva, és a rendelni vágyókat kissé magára hagyva az asztalhoz siet, és ránehezedik a szélére. Bár Relael eléggé ellenszenvesnek tűnt a számára, valahol mégis ösztönösen aggódik a várandós nőért, ezért először őt veszi szemügyre.*
- Mi az ég folyik itt? *Mondja felháborodva.* Ha még valami eltörik, kiteszem a szűrét annak, aki csinálta! *Tekintete a fiúcskát keresi, de először meg se pillantja, csak akkor, mikor visszatér a seprűvel. A bűnös épp szedegeti a cserepeket, a férfi pedig egy lapátot nyújt, hogy arra dobálja őket, mielőtt még a kezét is megvágná.*
- No. *Mondja már az előzőnél jóval higgadtabban, hiszen ő is bánja már egy kicsit a kifakadását.* Kicsiben kell kezdeni, fiú. Szerintem hagyd a töményet, legközelebb indíts egy pofa sörrel.
*Ő is segít összeszedegetni a maradékot, amit kézzel nehéz volna, közben pedig a felemelkedő kancellár felé pislog nem kis haraggal a szemében.*
- Mondd meg nekem, a nőknek miért mindig a pénz kell? *Kérdezi, mint férfi a férfitól. Persze nem vár valami mély filozófiai választ, valahol a kérdése teljesen költői.*
4345. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-04 15:17:16
Üzenet elküldve: 2020-02-04 15:17:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
*A tényár nem talál célba, ami bosszantja Fäenrot, de igazából szerencséje van. Kinek volna jó, ha el kéne látni a törpe vérző arcát? Annak sem örült volna, ha a személyzet számon kéri ezért az akcióért. A végén kidobnák, de az is lehet, hogy a törpe fájdalomdíjat követelne rajta, ő pedig a világért sem adná Moraknak az aranyát. Hálás lehetne a sorsnak, de nem az. Még nem ismerte fel a mázliját. Nirs nyugalomra intő érintése éppen kezdené helyre tenni az eszét, mikor törpe ismét prédikálásba kezd. Az italt okolja, amiért Fäenro agresszív lett, viszont a fiú más véleményen van.*
- Magától vagyok agresszív, törp uram! *Csattan fel, kissé hangosan. Valóban úgy hiszi, hogy a törpe hibájából tört a tányér, pedig az ő saját kezéből repült ki. Dönthetett volna úgy is, hogy nem húzza fel magát és nem dobál sem szavakat, sem tárgyakat. Akárcsak Nirs. Irigyli a nyugalmát. Most már nincs mit tenni, megtörtént és Fäenro nem szeretne Fintnek plusz munkát.*
- Bocsánat kisasszony! *Fordul Rel felé, majd feláll, hogy a tányér után menjen.*
//Fint és egy kicsit Vanesryth//
*Kicsivel távolabb az asztaluktól, a szemközti fal tövében hevernek a pórul járt darabok. Fäenro lassan szedegeti össze őket. Egyiket a másik után, ügyelve, hogy ne maradjon szilánk. Egy nő mintha figyelné, de nem biztos benne. Vagy az asztalukat figyelte? Amilyen cirkuszt csináltak Morakkal, az lenne a fura, ha nem vonzanák az összes jelenlévő tekintetét. Nem tulajdonít különösebb súlyt a feltételezésének. Egy perccel később már el is felejti. Ha Fint arra jár éppen, akkor megszólítja.*
- Ne haragudjon a tányér miatt! *Ezek után már nem reménykedik az ingyen szalonnában.*
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
*A tényár nem talál célba, ami bosszantja Fäenrot, de igazából szerencséje van. Kinek volna jó, ha el kéne látni a törpe vérző arcát? Annak sem örült volna, ha a személyzet számon kéri ezért az akcióért. A végén kidobnák, de az is lehet, hogy a törpe fájdalomdíjat követelne rajta, ő pedig a világért sem adná Moraknak az aranyát. Hálás lehetne a sorsnak, de nem az. Még nem ismerte fel a mázliját. Nirs nyugalomra intő érintése éppen kezdené helyre tenni az eszét, mikor törpe ismét prédikálásba kezd. Az italt okolja, amiért Fäenro agresszív lett, viszont a fiú más véleményen van.*
- Magától vagyok agresszív, törp uram! *Csattan fel, kissé hangosan. Valóban úgy hiszi, hogy a törpe hibájából tört a tányér, pedig az ő saját kezéből repült ki. Dönthetett volna úgy is, hogy nem húzza fel magát és nem dobál sem szavakat, sem tárgyakat. Akárcsak Nirs. Irigyli a nyugalmát. Most már nincs mit tenni, megtörtént és Fäenro nem szeretne Fintnek plusz munkát.*
- Bocsánat kisasszony! *Fordul Rel felé, majd feláll, hogy a tányér után menjen.*
//Fint és egy kicsit Vanesryth//
*Kicsivel távolabb az asztaluktól, a szemközti fal tövében hevernek a pórul járt darabok. Fäenro lassan szedegeti össze őket. Egyiket a másik után, ügyelve, hogy ne maradjon szilánk. Egy nő mintha figyelné, de nem biztos benne. Vagy az asztalukat figyelte? Amilyen cirkuszt csináltak Morakkal, az lenne a fura, ha nem vonzanák az összes jelenlévő tekintetét. Nem tulajdonít különösebb súlyt a feltételezésének. Egy perccel később már el is felejti. Ha Fint arra jár éppen, akkor megszólítja.*
- Ne haragudjon a tányér miatt! *Ezek után már nem reménykedik az ingyen szalonnában.*
4344. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-02 20:29:36
Üzenet elküldve: 2020-02-02 20:29:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Dora, Esti, Hubi//
- És mit számít egy kutyabőr önmagában? *mosolyodik el szélesen Dora közbevetésére* Ki lehet tenni, szép keretben a falra, nézegetve merengeni az elmúlt vagy sohasem volt dicsőségen és hatalmon. Megtehettem volna én is, hiszen családom Arthenior nemességéhez tartozott valaha, de ha így cselekszem jó eséllyel üres gyomorral, megkeseredve éldegélnék a városban. Az pedig, ha nem tévedek, neked sem lenne jó, kedvesem.
*Utána pedig erőlködnie kell, hogy a továbbiakban valamennyire leplezze mosolyát. Hiszen Dora igen ügyesen csűri úgy a szót, hogy Hubi azt érezhesse: bár szíve szerint vele maradna a Vashegyen, de a kötelesség elszólítja és nehéz lélekkel bár, de enged neki. Holott Hubi úgy érzi, hogy Dorának egyáltalán nincs ellenére az artheniori kiruccanás.*
- Így hát ketten utazok Artheniorba. *dől hátra a székében és kedvtelve nézi asztaltársait.* Igazán kár, hogy nem csábításra szövetkeztek. Szavamra, könnyű dolgotok lenne.
*Itt már Dorára pillant már csak a miheztartás végett is, aki újból bizonyságát adja annak amit a kancellár hisz. Nevezetesen, hogy az elf lány óvatos és körmönfont. Azt ugyanis, hogy Dora rá és Estire hagyja a részletek megtárgyalását Hubi úgy értelmezi, hogy Dora ezekről tudni sem akar. A kecskeszakállas kancellár értelmezése szerint azért, hogy ha úgy adódna, Dora ezt alibiként használhassa fel saját javára. És ezért igazén neheztelni sem tud rá. Fordított helyzetben ő maga is hasonlóképpen cselekedne.*
- Bizony, bizony. Az. *mosolyog most már Estire* Elvégre hogyan is fordulhatna elő jobb időkben, hogy egy ősi névvel bíró sőtételf família sarjának köze lehet ilyen alantas üzelmekhez? Vagy egy magas rangú tisztviselőnek, nem igaz?
*Azután pedig el is kezdhetik a részletek megbeszélését. Az ezer aranyra bólint egyet, nagyjából hasonló összegre gondolt ő is. Természetesen ilyen tetemes mennyiségű arannyal nem szaladgál a zsebében és már javasolná is, hogy fáradjanak fel a Radkraalba, hogy magához vehesse és átadhassa, de Esti megelőzi. Az írás említésére egy kicsit hosszabban nézi a mélységit. Kézenfekvő ötlet, hogy adjon valami ilyesmit, hiszen bárki mondhatná a városban, hogy a kancellár és a Vashegy megbízásából jár el.*
- Formalitás, hogyne. *mosolyodik el ártatlanul és eltolja maga elől a kiürült tányérját* Természetesen kiállítok egy pátenst ami igazolja, hogy tudtommal és jóváhagyásommal cselekszetek. Talán menjünk a hivatalomba, hogy mind az aranyak, mind az írás kérdését rendezhessük.
*Feláll az asztaltól, kicsit meghajol Dora és Esti felé és szakállába somolyog. Erős a gyanúja, hogy a mélységit sem ejtették a fejére és azon van, hogy elhárítson magától minden felelősséget ha esetleg balul sülne el kis tervük. Persze saját magát sem félti. Elvégre meg lehet fogalmazni úgy is azt az oklevelet, hogy betöltse szerepét, de ne lehessen lobogtatni akkor ha Hubit akarnák a bűnbak szerepébe kényszeríteni.*
- És mit számít egy kutyabőr önmagában? *mosolyodik el szélesen Dora közbevetésére* Ki lehet tenni, szép keretben a falra, nézegetve merengeni az elmúlt vagy sohasem volt dicsőségen és hatalmon. Megtehettem volna én is, hiszen családom Arthenior nemességéhez tartozott valaha, de ha így cselekszem jó eséllyel üres gyomorral, megkeseredve éldegélnék a városban. Az pedig, ha nem tévedek, neked sem lenne jó, kedvesem.
*Utána pedig erőlködnie kell, hogy a továbbiakban valamennyire leplezze mosolyát. Hiszen Dora igen ügyesen csűri úgy a szót, hogy Hubi azt érezhesse: bár szíve szerint vele maradna a Vashegyen, de a kötelesség elszólítja és nehéz lélekkel bár, de enged neki. Holott Hubi úgy érzi, hogy Dorának egyáltalán nincs ellenére az artheniori kiruccanás.*
- Így hát ketten utazok Artheniorba. *dől hátra a székében és kedvtelve nézi asztaltársait.* Igazán kár, hogy nem csábításra szövetkeztek. Szavamra, könnyű dolgotok lenne.
*Itt már Dorára pillant már csak a miheztartás végett is, aki újból bizonyságát adja annak amit a kancellár hisz. Nevezetesen, hogy az elf lány óvatos és körmönfont. Azt ugyanis, hogy Dora rá és Estire hagyja a részletek megtárgyalását Hubi úgy értelmezi, hogy Dora ezekről tudni sem akar. A kecskeszakállas kancellár értelmezése szerint azért, hogy ha úgy adódna, Dora ezt alibiként használhassa fel saját javára. És ezért igazén neheztelni sem tud rá. Fordított helyzetben ő maga is hasonlóképpen cselekedne.*
- Bizony, bizony. Az. *mosolyog most már Estire* Elvégre hogyan is fordulhatna elő jobb időkben, hogy egy ősi névvel bíró sőtételf família sarjának köze lehet ilyen alantas üzelmekhez? Vagy egy magas rangú tisztviselőnek, nem igaz?
*Azután pedig el is kezdhetik a részletek megbeszélését. Az ezer aranyra bólint egyet, nagyjából hasonló összegre gondolt ő is. Természetesen ilyen tetemes mennyiségű arannyal nem szaladgál a zsebében és már javasolná is, hogy fáradjanak fel a Radkraalba, hogy magához vehesse és átadhassa, de Esti megelőzi. Az írás említésére egy kicsit hosszabban nézi a mélységit. Kézenfekvő ötlet, hogy adjon valami ilyesmit, hiszen bárki mondhatná a városban, hogy a kancellár és a Vashegy megbízásából jár el.*
- Formalitás, hogyne. *mosolyodik el ártatlanul és eltolja maga elől a kiürült tányérját* Természetesen kiállítok egy pátenst ami igazolja, hogy tudtommal és jóváhagyásommal cselekszetek. Talán menjünk a hivatalomba, hogy mind az aranyak, mind az írás kérdését rendezhessük.
*Feláll az asztaltól, kicsit meghajol Dora és Esti felé és szakállába somolyog. Erős a gyanúja, hogy a mélységit sem ejtették a fejére és azon van, hogy elhárítson magától minden felelősséget ha esetleg balul sülne el kis tervük. Persze saját magát sem félti. Elvégre meg lehet fogalmazni úgy is azt az oklevelet, hogy betöltse szerepét, de ne lehessen lobogtatni akkor ha Hubit akarnák a bűnbak szerepébe kényszeríteni.*
4343. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-02 19:58:05
Üzenet elküldve: 2020-02-02 19:58:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//Egy kicsit Vanesryth//
- Nyugalom. *teszi kezét a fiú vállára amikor az, bizonyára az alkohol hatására is, heves kirohanásra ragadtatja magát* Egyszerűen csak arról van szó, hogy a törpe uraság más elvek szerint él, mint mi. Szíve joga. Mint az is, hogy véleményét, legyen az bármilyen sarkos is, elmondja.
*Rel is felháborodik Morak eredeti ötletén ami Aenae sorsát illeti, Nirs pedig talán meglepő módon higgadtan csóválja meg a fejét ahogy a törpére néz.*
- Azt szokták mondani, hogy ahány ház annyi szokás. Ahogy mondtam, a véleményed lehet ezekről, de úgy illik, hogy ha idegen vagy egy házban, tartsd tiszteletben a helyi szokásokat. Sőt, nemcsak illendő ez, hanem saját jól felfogott érdekeben kívánatos is. Hiszen ki tudja, hogy hol az a határ amit a házigazdák már nem tolerálnak.
*Persze megtehetné és igazság szerint késztetést is érez rá, hogy ő is keresetlen szavakkal kérje számon Morakon az Aeane-t gyalázó kijelentéseit, de úgy érzi, hogy egy jöttment súlytalan szavaira felesleges lenne válaszolni. Szavakkal legalábbis. Relnek nemcsak a törpe viselkedéséről van véleménye, de Aenae-ről is. Nirs pedig elmosolyodik, mert érteni véli a célzást.*
- Meg is fogom keresni és vigyázok is rá, ahogy csak tőlem telik, de aligha hinném, hogy én lehetnék az aki a nehéz terhet leveheti a válláról. Én is azt hiszem, hogy tapasztalt embert kíván az amivel őt megbízták, de magam még kevésbé érzem alkalmasnak a feladatra, mint őt. És különben is... *vonja meg a vállát* Eszes és talpraesett lány. Ez ellensúlyozhatja az esetleges hiányosságait és emellett ha megbízható és kellő jártassággal rendelkező tanácsadók szolgálják, hiszem, hogy felnőhet a feladatra. Szerintem megérdemel egy esélyt.
* Utána a kancellár asztala felé sandít és fejével arra is biccent mintegy jelezve, hogy az imént a kecskeszakállas alakra gondolt.*
- Mi a véleményed róla? Ha jól tudom, még Kagan emelte tisztségébe, alighanem megbízhatott benne.
*Kis tréfája pedig pontosan azt az eredményt hozza, amit várt. Morak felháborodása fokozódik ha ez egyáltalán lehetséges, bár az imént kötött megállapodást Rellel, az új információk fényében vissza is táncolna és pontot tenne a rövid ismeretség végére.*
- Ugyan már, törpe uram! *csóválja meg a fejét szelíden mosolyogva* Megértem ha ellenérzéseid vannak velem és feleségemmel szemben, de Relaelnek mindehhez semmi köze. Ezért igazán kár lenne eldobni magadtól egy ilyen szép summát.
*Az asztalra hajított aranyakra pillant. Közben támad valami kellemetlen érzése amit szavakkal esetleg nehezen lehetne körülírni, de ha megpróbálnánk valami olyasmi kerekedne ki belőle, hogy "valaki figyel." Kisvártatva észre is vesz egy fiatal félelfnek tűnő leányzót aki mintha feléjük pislognak. Mivel nem ismeri, egyelőre különösebb figyelmet sem szentel a dolognak. Visszafordul az asztalhoz és itt az ideje, hogy újfent megdöbbenjen.*
- Micsoda? *pislog hitetlenkedve Relre* Hiszen...
*Hiszen amikor elváltak, bizony alaposan kerekedett már Aeane pocakja és nem lehetett már sok hátra gyermeke megszületéséig. Most meg azt hallja, hogy az elf és a fiú nem látták rajta az állapotát. Akkor pedig már meg is születhetett. De akkor miért nem tér haza a gyermekkel? Vagy esetleg valami történt vele? Egyik eshetőség sem túl megnyugtató, de egyelőre erőt vesz magán és visszanyeli kétségbeesését.*
- Nem, még nem látszott rajta.
*Maga elé motyog és nem tűnik túl meggyőzőnek. Zavarodottságára érdekesen hat a felpattanó törpe. Ha esetleg úgy alakulna, hogy nem tartóztatják az indulni készülő Morakot, maga is felemelkedik az asztaltól.*
- Hidd el, őszintén sajnálom ha megbántottalak volna. Tudom, hogy csekélység ez, de ezzel talán valamennyire jóvá tehetem és irántunk érzett haragod is csillapodik általa.
*Kinyújtja jobb kezét a törpe homloka felé és meg is érinti hacsak Morak nem tesz a barátságosnak látszó gesztus ellen.*
- Eeyr áldása kísérje lépteid, törpe uram, legyen boldog és megelégedett életed!
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.02 19:58:46
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//Egy kicsit Vanesryth//
- Nyugalom. *teszi kezét a fiú vállára amikor az, bizonyára az alkohol hatására is, heves kirohanásra ragadtatja magát* Egyszerűen csak arról van szó, hogy a törpe uraság más elvek szerint él, mint mi. Szíve joga. Mint az is, hogy véleményét, legyen az bármilyen sarkos is, elmondja.
*Rel is felháborodik Morak eredeti ötletén ami Aenae sorsát illeti, Nirs pedig talán meglepő módon higgadtan csóválja meg a fejét ahogy a törpére néz.*
- Azt szokták mondani, hogy ahány ház annyi szokás. Ahogy mondtam, a véleményed lehet ezekről, de úgy illik, hogy ha idegen vagy egy házban, tartsd tiszteletben a helyi szokásokat. Sőt, nemcsak illendő ez, hanem saját jól felfogott érdekeben kívánatos is. Hiszen ki tudja, hogy hol az a határ amit a házigazdák már nem tolerálnak.
*Persze megtehetné és igazság szerint késztetést is érez rá, hogy ő is keresetlen szavakkal kérje számon Morakon az Aeane-t gyalázó kijelentéseit, de úgy érzi, hogy egy jöttment súlytalan szavaira felesleges lenne válaszolni. Szavakkal legalábbis. Relnek nemcsak a törpe viselkedéséről van véleménye, de Aenae-ről is. Nirs pedig elmosolyodik, mert érteni véli a célzást.*
- Meg is fogom keresni és vigyázok is rá, ahogy csak tőlem telik, de aligha hinném, hogy én lehetnék az aki a nehéz terhet leveheti a válláról. Én is azt hiszem, hogy tapasztalt embert kíván az amivel őt megbízták, de magam még kevésbé érzem alkalmasnak a feladatra, mint őt. És különben is... *vonja meg a vállát* Eszes és talpraesett lány. Ez ellensúlyozhatja az esetleges hiányosságait és emellett ha megbízható és kellő jártassággal rendelkező tanácsadók szolgálják, hiszem, hogy felnőhet a feladatra. Szerintem megérdemel egy esélyt.
* Utána a kancellár asztala felé sandít és fejével arra is biccent mintegy jelezve, hogy az imént a kecskeszakállas alakra gondolt.*
- Mi a véleményed róla? Ha jól tudom, még Kagan emelte tisztségébe, alighanem megbízhatott benne.
*Kis tréfája pedig pontosan azt az eredményt hozza, amit várt. Morak felháborodása fokozódik ha ez egyáltalán lehetséges, bár az imént kötött megállapodást Rellel, az új információk fényében vissza is táncolna és pontot tenne a rövid ismeretség végére.*
- Ugyan már, törpe uram! *csóválja meg a fejét szelíden mosolyogva* Megértem ha ellenérzéseid vannak velem és feleségemmel szemben, de Relaelnek mindehhez semmi köze. Ezért igazán kár lenne eldobni magadtól egy ilyen szép summát.
*Az asztalra hajított aranyakra pillant. Közben támad valami kellemetlen érzése amit szavakkal esetleg nehezen lehetne körülírni, de ha megpróbálnánk valami olyasmi kerekedne ki belőle, hogy "valaki figyel." Kisvártatva észre is vesz egy fiatal félelfnek tűnő leányzót aki mintha feléjük pislognak. Mivel nem ismeri, egyelőre különösebb figyelmet sem szentel a dolognak. Visszafordul az asztalhoz és itt az ideje, hogy újfent megdöbbenjen.*
- Micsoda? *pislog hitetlenkedve Relre* Hiszen...
*Hiszen amikor elváltak, bizony alaposan kerekedett már Aeane pocakja és nem lehetett már sok hátra gyermeke megszületéséig. Most meg azt hallja, hogy az elf és a fiú nem látták rajta az állapotát. Akkor pedig már meg is születhetett. De akkor miért nem tér haza a gyermekkel? Vagy esetleg valami történt vele? Egyik eshetőség sem túl megnyugtató, de egyelőre erőt vesz magán és visszanyeli kétségbeesését.*
- Nem, még nem látszott rajta.
*Maga elé motyog és nem tűnik túl meggyőzőnek. Zavarodottságára érdekesen hat a felpattanó törpe. Ha esetleg úgy alakulna, hogy nem tartóztatják az indulni készülő Morakot, maga is felemelkedik az asztaltól.*
- Hidd el, őszintén sajnálom ha megbántottalak volna. Tudom, hogy csekélység ez, de ezzel talán valamennyire jóvá tehetem és irántunk érzett haragod is csillapodik általa.
*Kinyújtja jobb kezét a törpe homloka felé és meg is érinti hacsak Morak nem tesz a barátságosnak látszó gesztus ellen.*
- Eeyr áldása kísérje lépteid, törpe uram, legyen boldog és megelégedett életed!
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.02 19:58:46
4342. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-02 07:03:22
Üzenet elküldve: 2020-02-02 07:03:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Megfigyelve az otthon melege//
*Igazán meglepő számára, hogy így, évek távlatából sem talált semmit. A céltalan kóborlás viszont legalább annyira unalmas tud lenni, mint a sikertelen keresés, még akkor is, ha izgalmas tájakra keveredik el közben a félvér, ugyanakkor érdemes felfrissítenie egy kicsit magát, például azzal, hogy betéved egy fogadóba. Vanes a Vaskorsót szemelte ki jelenleg magának, ami érthető is, ha úgy nézzük, hiszen egy kellemes, sokszor zajos, és konfliktusokkal teli helyről van szó. Az illatok persze azonnal megcsapják az orrát, s annak ellenére, hogy nem mondható gyakori vendégnek errefelé, máris elkezd gondolkozni azon, mit is rendeljen. Valami pirítósféle jól esne neki, bár ha az nincs, akkor kénytelen lesz beérni egy soványabb hústállal. Igazán nagy különbségek. Arcáról most nem lehetne megmondani, milyen érzelem ül ki rá, egyrészt a csuklya félhomályba borítja azt, másrészt pedig próbálna gyanakvónak, felmérőnek tűnni, ugyanakkor kíváncsi, ártatlannak ható természetével ez szöges ellentétben áll, így ez a kusza elegy mutatkozik meg rajta. A pulthoz érve pedig rendel attól, aki éppen ott tartózkodik. Úgy néz ki, csak vannak istenek, hiszen a Vajas pirítós, ráadásul mindössze 8 aranyért ott mosolyog rá az étlapon. Meg is rendeli magának, s ahhoz, hogy könnyen csússzon az étel, kiválaszt 7 aranyért egy Forralt vörösbort. Valószínűleg ez nem lesz neki elég, már nem azért, mert ennyire falánk lenne, csupán sokszor szereti halmozni a lehetőségeket, ha azok éppen adottak. Most azonban eltereli a figyelmét egy igen izgalmasnak tűnő asztal - jelenleg az egyetlen, ahol történik is valami. Plusz ott van egy törpe, meg egy... nem is tudni. Ha embergyerek, akkor nincsen vele baj, amennyiben viszont gnóm, vagy szárnyatlan tündér, akkor mehet az aprónép mellé. A többiek viszont semlegesek számára, persze kifejezetten elfeket, félvéreket kutat már akaratlanul is tekintetével, hiszen egészen eddig, élete egy jelentéktelenebb szakaszában, ezt csinálta. A csuklya közben feleslegessé válik számára, így le is húzza fejéről, láthatóvá téve így a vöröses beütésű, már arany színűnek hatható hajzuhatagot, a smaragdzöld szemeket, a szeplős arcot. Persze ha valaki felé figyelne, integetne neki, mosolyogva, de egyelőre nem megy oda, csak megfigyel. Eleve illetlenség lenne csak így beállítani egy ilyen heves diskurálásba. Vagyis... lehetne. Ő nem tudja.*
//Megfigyelve az otthon melege//
*Igazán meglepő számára, hogy így, évek távlatából sem talált semmit. A céltalan kóborlás viszont legalább annyira unalmas tud lenni, mint a sikertelen keresés, még akkor is, ha izgalmas tájakra keveredik el közben a félvér, ugyanakkor érdemes felfrissítenie egy kicsit magát, például azzal, hogy betéved egy fogadóba. Vanes a Vaskorsót szemelte ki jelenleg magának, ami érthető is, ha úgy nézzük, hiszen egy kellemes, sokszor zajos, és konfliktusokkal teli helyről van szó. Az illatok persze azonnal megcsapják az orrát, s annak ellenére, hogy nem mondható gyakori vendégnek errefelé, máris elkezd gondolkozni azon, mit is rendeljen. Valami pirítósféle jól esne neki, bár ha az nincs, akkor kénytelen lesz beérni egy soványabb hústállal. Igazán nagy különbségek. Arcáról most nem lehetne megmondani, milyen érzelem ül ki rá, egyrészt a csuklya félhomályba borítja azt, másrészt pedig próbálna gyanakvónak, felmérőnek tűnni, ugyanakkor kíváncsi, ártatlannak ható természetével ez szöges ellentétben áll, így ez a kusza elegy mutatkozik meg rajta. A pulthoz érve pedig rendel attól, aki éppen ott tartózkodik. Úgy néz ki, csak vannak istenek, hiszen a Vajas pirítós, ráadásul mindössze 8 aranyért
ott mosolyog rá az étlapon. Meg is rendeli magának, s ahhoz, hogy könnyen csússzon az étel, kiválaszt 7 aranyért egy Forralt vörösbort. Valószínűleg ez nem lesz neki elég, már nem azért, mert ennyire falánk lenne, csupán sokszor szereti halmozni a lehetőségeket, ha azok éppen adottak. Most azonban eltereli a figyelmét egy igen izgalmasnak tűnő asztal - jelenleg az egyetlen, ahol történik is valami. Plusz ott van egy törpe, meg egy... nem is tudni. Ha embergyerek, akkor nincsen vele baj, amennyiben viszont gnóm, vagy szárnyatlan tündér, akkor mehet az aprónép mellé. A többiek viszont semlegesek számára, persze kifejezetten elfeket, félvéreket kutat már akaratlanul is tekintetével, hiszen egészen eddig, élete egy jelentéktelenebb szakaszában, ezt csinálta. A csuklya közben feleslegessé válik számára, így le is húzza fejéről, láthatóvá téve így a vöröses beütésű, már arany színűnek hatható hajzuhatagot, a smaragdzöld szemeket, a szeplős arcot. Persze ha valaki felé figyelne, integetne neki, mosolyogva, de egyelőre nem megy oda, csak megfigyel. Eleve illetlenség lenne csak így beállítani egy ilyen heves diskurálásba. Vagyis... lehetne. Ő nem tudja.*
4341. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-02 00:14:47
Üzenet elküldve: 2020-02-02 00:14:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
// Egy, két jelenet miatt mindenki.//
* Általában így szokott végződni az, amikor Morak szóhoz jut és sokat beszél. Észre sem veszi, hogy amit mond, az esetleg bántó lehet a másik számára. A törpe mindig meg van győződve az igazáról, amit önérzetesen véd. Ő maga nem sértődik meg azon, ha valakinek esetleg más a véleménye, mint neki. Egyszerűen tudatlannak, tájékozatlannak tartja a vitapartnert, akit mindenképpen fel kell világosítania, nehogy ebben a sötétségben élje le az életét. Így tesz most is Nirsel kapcsolatban, de ilyen reakcióra nem számít. Hiszen ő a világon semmi rosszat nem mondott… A felé repülő tányér elől az utolsó pillanatban rántja el a fejét, ami valahol a messzeségben nagy ricsajjal törik darabokra. Valószínűleg földet éréskor, de Morak ebben nem biztos, hiszen nincs ideje oda nézni, mert az asztalnál felpörögnek az események...*
- Fiatalember, Mondtam, hogy ne igyon! Na tessék, most láthatja, hogy milyen hatással van önre ez az ital, agresszív lesz tőle. Én megmondtam, hogy…
* Ezt a morális eszmefuttatást, azonban Morak már nem tudja befejezni, mert a főnökasszony is közbeszól. Aki már az előző téma ecsetelésekor is meg- megzavarta Morakot beszólásaival, amire még a törpe nem reagált semmit, de most betelt a pohár. Ezt már nem hagyja annyiban az önérzetes törpe, pláne, hogy Nirs is bejelenti a „jó hírt”. Az asztalra csap egy nagyot és felpattan. Fogja a pénzt, amit kapott és az ebéd, meg a szoba árát és Relael elé dobja az asztalra. Itt a 150 aranya Relael Ellerin lae'Natar adja akinek akarja! Majd hangosan, hogy az egész fogadó hallja így szól: *
- Ekkora fertőt! Maguk betegek mind! Tartsa meg a pénzét és szolgálja magát a hóhér! Ajánlom magamat! Viszont látásra!
* Ezzel a törpe végzett az asztaltársasággal és épp menni készül… *
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
// Egy, két jelenet miatt mindenki.//
* Általában így szokott végződni az, amikor Morak szóhoz jut és sokat beszél. Észre sem veszi, hogy amit mond, az esetleg bántó lehet a másik számára. A törpe mindig meg van győződve az igazáról, amit önérzetesen véd. Ő maga nem sértődik meg azon, ha valakinek esetleg más a véleménye, mint neki. Egyszerűen tudatlannak, tájékozatlannak tartja a vitapartnert, akit mindenképpen fel kell világosítania, nehogy ebben a sötétségben élje le az életét. Így tesz most is Nirsel kapcsolatban, de ilyen reakcióra nem számít. Hiszen ő a világon semmi rosszat nem mondott… A felé repülő tányér elől az utolsó pillanatban rántja el a fejét, ami valahol a messzeségben nagy ricsajjal törik darabokra. Valószínűleg földet éréskor, de Morak ebben nem biztos, hiszen nincs ideje oda nézni, mert az asztalnál felpörögnek az események...*
- Fiatalember, Mondtam, hogy ne igyon! Na tessék, most láthatja, hogy milyen hatással van önre ez az ital, agresszív lesz tőle. Én megmondtam, hogy…
* Ezt a morális eszmefuttatást, azonban Morak már nem tudja befejezni, mert a főnökasszony is közbeszól. Aki már az előző téma ecsetelésekor is meg- megzavarta Morakot beszólásaival, amire még a törpe nem reagált semmit, de most betelt a pohár. Ezt már nem hagyja annyiban az önérzetes törpe, pláne, hogy Nirs is bejelenti a „jó hírt”. Az asztalra csap egy nagyot és felpattan. Fogja a pénzt, amit kapott és az ebéd, meg a szoba árát és Relael elé dobja az asztalra. Itt a 150 aranya Relael Ellerin lae'Natar adja akinek akarja!
Majd hangosan, hogy az egész fogadó hallja így szól: *- Ekkora fertőt! Maguk betegek mind! Tartsa meg a pénzét és szolgálja magát a hóhér! Ajánlom magamat! Viszont látásra!
* Ezzel a törpe végzett az asztaltársasággal és épp menni készül… *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051