Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 214 (4261. - 4280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4280. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-12-20 19:07:24
Üzenet elküldve: 2019-12-20 19:07:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Csip-csip, csóka, utána mindenki//
*Lassan kezdi elhinni, hogy az öregasszony valóban ért ahhoz amire most szüksége van. Ettől függetlenül bizonyos bizalmatlansággal szemléli ahogy Idha néne megvizsgálja.*
- Akkor... ez most... jó vagy rossz?
*Legszívesebben folyamatosan forogna a sarkán, hogy mindig láthassa a vénséget aki ide-oda járkál miközben a sérülést vizslatja. És Nirs nem tudja hová tenni azt, hogy az egyik válasza jó, a másik aggodalomra adhat okot. Ő valahogy úgy képzelte, hogy az anyó megnézi a karját, mond rá valami áldást, esetleg kotyvaszt varázslatos főzetet és láss csodát: már működik is a karja. Úgy fest, hogy ez mégsem megy ennyire könnyen. Kicsit lelombozódva bólogat a továbbiakra, aztán hirtelen lángba borulnak a fülei. Akárhogy is értette Idha néni kézfelkötésre és barbár tettvágyra tett megjegyzéseit, ő ezt úgy vette, hogy attól villámgyorsan zavarba lehet jönni. Így is történt.*
- Khm... köszönöm... *mormogja amikor az anyó távozni készül* Kerítek mindent amit kértél.
*Miután alkalmi gyógyítója távozott azon töpreng, hogy van pár kérdés amit fel kell majd tennie. Van bizonyos sejtése a nénével kapcsolatban. Alig jut e gondolat végére, fancsali képpel néz az ajtóra. Nem ártott volna az öltözködésben is segítséget kérnie. Hiszen most ott áll mezítelen felsőtesttel, jobb karja pedig béna. Itt pedig hosszas küzdelem kezdődik az inggel. Már az is nehezen megy, hogy ernyedten lógó karját beleszuszakolja az ingujjba, valahogy magára is kanyarítja a ruhadarabot, de amikor a gombokra kerül sor, majdnem sírva fakad. Bal kézzel egy ilyen egyszerű művelet is szinte megoldhatatlannak látszik. Nem is csak mintha. Fel is adja és kigombolt inggel, valamint még jobban vöröslő fülekkel csattog le a földszintre. Lefelé menet reménykedik benne, hogy csak a magas fickó lesz a pult mögött és talán szerencséje is lesz. A sötételf épp egy asztalhoz tart. Legalább előtte nem kell zavarban lennie öltözete miatt. Aztán ama asztal felé pillant és kihagy a lélegzete. Az az elf ücsörög ott, akivel egyszer találkozott... és az sem volt kevésbé kényes szituáció. Tehát igyekszik előre tekinteni, mind átvitt értelemben, mind szó szerint és csak a pultnál áll meg, a csapos előtt. Igyekszik odafurakodni az ott lebzselő mélységi mellé, lehetőleg nem fellökve. Más sem hiányzik neki most, mint valami kocsmai perpatvar.*
- A gyógyítónak hideg kútvízre és valami gyolcsra lenne szüksége. Tudsz adni?
*Közben már nyúl a derékszíjra rögzített erszényhez, hogy a pult mögött álló jóember érthesse, nem ingyen akarja.*
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.20 19:08:52
*Lassan kezdi elhinni, hogy az öregasszony valóban ért ahhoz amire most szüksége van. Ettől függetlenül bizonyos bizalmatlansággal szemléli ahogy Idha néne megvizsgálja.*
- Akkor... ez most... jó vagy rossz?
*Legszívesebben folyamatosan forogna a sarkán, hogy mindig láthassa a vénséget aki ide-oda járkál miközben a sérülést vizslatja. És Nirs nem tudja hová tenni azt, hogy az egyik válasza jó, a másik aggodalomra adhat okot. Ő valahogy úgy képzelte, hogy az anyó megnézi a karját, mond rá valami áldást, esetleg kotyvaszt varázslatos főzetet és láss csodát: már működik is a karja. Úgy fest, hogy ez mégsem megy ennyire könnyen. Kicsit lelombozódva bólogat a továbbiakra, aztán hirtelen lángba borulnak a fülei. Akárhogy is értette Idha néni kézfelkötésre és barbár tettvágyra tett megjegyzéseit, ő ezt úgy vette, hogy attól villámgyorsan zavarba lehet jönni. Így is történt.*
- Khm... köszönöm... *mormogja amikor az anyó távozni készül* Kerítek mindent amit kértél.
*Miután alkalmi gyógyítója távozott azon töpreng, hogy van pár kérdés amit fel kell majd tennie. Van bizonyos sejtése a nénével kapcsolatban. Alig jut e gondolat végére, fancsali képpel néz az ajtóra. Nem ártott volna az öltözködésben is segítséget kérnie. Hiszen most ott áll mezítelen felsőtesttel, jobb karja pedig béna. Itt pedig hosszas küzdelem kezdődik az inggel. Már az is nehezen megy, hogy ernyedten lógó karját beleszuszakolja az ingujjba, valahogy magára is kanyarítja a ruhadarabot, de amikor a gombokra kerül sor, majdnem sírva fakad. Bal kézzel egy ilyen egyszerű művelet is szinte megoldhatatlannak látszik. Nem is csak mintha. Fel is adja és kigombolt inggel, valamint még jobban vöröslő fülekkel csattog le a földszintre. Lefelé menet reménykedik benne, hogy csak a magas fickó lesz a pult mögött és talán szerencséje is lesz. A sötételf épp egy asztalhoz tart. Legalább előtte nem kell zavarban lennie öltözete miatt. Aztán ama asztal felé pillant és kihagy a lélegzete. Az az elf ücsörög ott, akivel egyszer találkozott... és az sem volt kevésbé kényes szituáció. Tehát igyekszik előre tekinteni, mind átvitt értelemben, mind szó szerint és csak a pultnál áll meg, a csapos előtt. Igyekszik odafurakodni az ott lebzselő mélységi mellé, lehetőleg nem fellökve. Más sem hiányzik neki most, mint valami kocsmai perpatvar.*
- A gyógyítónak hideg kútvízre és valami gyolcsra lenne szüksége. Tudsz adni?
*Közben már nyúl a derékszíjra rögzített erszényhez, hogy a pult mögött álló jóember érthesse, nem ingyen akarja.*
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.20 19:08:52
4279. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-12-20 17:17:55
Üzenet elküldve: 2019-12-20 17:17:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
*Hosszú volt az út, s még mindig a Thargföldön bolyong. Sehol semmi és ami ennél is rosszabb: sehol senki. Most saját magát meghazudtolva, kifejezetten idegesíti az egyedüllét, de úgy néz ki, ez lassan orvosolva lesz. Egy vörös cseréptetős fogadót talál maga előtt, jól kikoptatott fűvel előtte. ~ Ha a forgalom megvan, annyira rossz hely nem lehet. ~ Gondolja magában. Lassan közelít, közben pedig a falakon aggaszkodó kúszónövényekre csúszik tekintete. Madvaarick kedveli ezeket a fajtákat, mintha megfojtanák azt, amit magukévá tesznek. Mind a három lépcsőfokon koppannal a cipők, majd kinyitja a tölgyfaajtót. Beérkezve a fogadótérbe, orrát azonnal megcsapja a finom illatok egyvelege, ettől pedig gyomra hangosan felkordul. Ennie kell; minél hamarabb. Senkivel sem foglalkozik, egyenesen a pulthoz megy és ha van ott valaki, rendel is.*
- A legfontosabb, egy Szoba lesz, 15 aranyért.
*Kiteszi a pénzt, majd maga elé nézve, folytatja.*
- Ezután kérnék egy Bárcás csirket, itt a 19 arany. * Ezeket pedig egy 8 aranyba fájó Forralt vörösborral öblítené le. Beszélgetni, ha egyáltalán majd szeretne, az evés és ivás után fog a fáradt mélységi.*
*Hosszú volt az út, s még mindig a Thargföldön bolyong. Sehol semmi és ami ennél is rosszabb: sehol senki. Most saját magát meghazudtolva, kifejezetten idegesíti az egyedüllét, de úgy néz ki, ez lassan orvosolva lesz. Egy vörös cseréptetős fogadót talál maga előtt, jól kikoptatott fűvel előtte. ~ Ha a forgalom megvan, annyira rossz hely nem lehet. ~ Gondolja magában. Lassan közelít, közben pedig a falakon aggaszkodó kúszónövényekre csúszik tekintete. Madvaarick kedveli ezeket a fajtákat, mintha megfojtanák azt, amit magukévá tesznek. Mind a három lépcsőfokon koppannal a cipők, majd kinyitja a tölgyfaajtót. Beérkezve a fogadótérbe, orrát azonnal megcsapja a finom illatok egyvelege, ettől pedig gyomra hangosan felkordul. Ennie kell; minél hamarabb. Senkivel sem foglalkozik, egyenesen a pulthoz megy és ha van ott valaki, rendel is.*
- A legfontosabb, egy Szoba lesz, 15 aranyért.
*Kiteszi a pénzt, majd maga elé nézve, folytatja.*- Ezután kérnék egy Bárcás csirket, itt a 19 arany.
* Ezeket pedig egy 8 aranyba fájó Forralt vörösborral öblítené le. Beszélgetni, ha egyáltalán majd szeretne, az evés és ivás után fog a fáradt mélységi.*
4278. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-12-18 22:51:12
Üzenet elküldve: 2019-12-18 22:51:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Esti//
*Rel azt mondja, jól van. Még szép! Minden felnőtt ezt mondja, ha gyerek kérdezi. Fäenro ismeri már a dörgést. Azzal is tisztában van, hogy jelenleg csak ő van itt Relnek. Nem hagyja lankadni figyelmét, hiába állítja Rel, hogy jól van. Talán csak néhány pillanatra, mert a leendő könyvek gondolata ámulatba ejti. Szemei szinte csillognak.*
- Alkímiát vegyünk! *vágja rá, ami számára is követelőzőnek hangzik, ezért gyorsan javítja.* - Mármint, alkímiát szeretnék, ha lehet. Ha van, és ha tényleg vennél nekem ilyet.
*Nincs ideje sokáig bánkódni hirtelen megszólalásán. Egy nő megjelenik asztaluknál, hogy felvegye a rendelést. Fäenro kedvesen mosolyog rá, főleg mert egy másik sötételfre emlékezteti, akit kedvel. Most mivel nem ő a "főnök", egyelőre viszont csendben marad.*
//Esti//
*Rel azt mondja, jól van. Még szép! Minden felnőtt ezt mondja, ha gyerek kérdezi. Fäenro ismeri már a dörgést. Azzal is tisztában van, hogy jelenleg csak ő van itt Relnek. Nem hagyja lankadni figyelmét, hiába állítja Rel, hogy jól van. Talán csak néhány pillanatra, mert a leendő könyvek gondolata ámulatba ejti. Szemei szinte csillognak.*
- Alkímiát vegyünk! *vágja rá, ami számára is követelőzőnek hangzik, ezért gyorsan javítja.* - Mármint, alkímiát szeretnék, ha lehet. Ha van, és ha tényleg vennél nekem ilyet.
*Nincs ideje sokáig bánkódni hirtelen megszólalásán. Egy nő megjelenik asztaluknál, hogy felvegye a rendelést. Fäenro kedvesen mosolyog rá, főleg mert egy másik sötételfre emlékezteti, akit kedvel. Most mivel nem ő a "főnök", egyelőre viszont csendben marad.*
4277. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-12-15 16:19:19
Üzenet elküldve: 2019-12-15 16:19:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
- Ahogy gondolod. *biccent Nirs szavaira, ő megtette, amit lehetett. Ha mégis valami csúfsággá változtatja őt az öreglány, akkor csak magára vethet. Egy pillanatig töprengve mered a furcsa páros után, figyelmét azonban hamarosan Fint vonja magára*
- Ezt jól látod. *somolyog magában a megjegyzést hallva, miközben tesz egy lépést az immár mosogató férfi felé* De azért jól esik, hogy te így is megteszed. *búgja halkan, nehezen eldönthető, komolyan beszél-e, vagy csak tréfál*
- Úgy, szóval nem árulod el? Pedig azt hittem, nincs is szíved... *suttogja, miközben egyik kezét nyújtja, hogy mutatóujjával egy szív alakot rajzoljon a férfi mellkasára, nagyjából oda, ahol tényleg a szíve doboghat. Hamarosan azonban hátrébb lép inkább, és hozzálát, hogy kocsmárosnői feladatait ellássa és kiszolgálja a vendégeket*
- Ha jól emlékszem, még csak a próbaidődet töltöd itt, és abban maradtunk, fizetés a hónap végén. De a jó munkaerővel szemben nem leszek hálátlan... *próbál meg Fint mögé kerülni, mikor végez, hogy a fülébe suttogjon, lehetőség szerint minél közelebb simulva hozzá ezen művelet közben. ~Talán elő is léptetlek... mit szólnál, a személyes ágymelegítő munkakörhöz?~ fűzi hozzá csak gondolatban, jó hangulata azonban nem tart sokáig, ahogy pillantása Relaelre és kis kedvencére vetül. ~Na akartok valamit, vagy csak melegedni jöttetek?~ várja unottan, hogy a páros készen álljon a rendelésre, de úgy tűnik, ez csak nem akar bekövetkezni. ~Ugye nem itt fogod megtanítani olvasni a szerencsétlent?~ fogja a fejét gondolatban, miközben már alig várja, hogy megszabaduljon a két kolonctól. ~Miért nem lehet minden vendég olyan, mint ők?~ pillant egy sóhajtással a törpe és segédje után, akik igyekeznek minél kevesebb vizet zavarni. ~Bár inkább ne is rendeljen. Biztos valami égbekiáltó ostobaság hagyná el a száját, ha megszólalna!~ elmélkedik és morgolódik magában tovább, immár a pultnak támaszkodva. Jelen helyzetében még az se izgatja különösebben, Fint mit lát, vagy nem lát ebben a beállásban, csak az, hogy minél hamarabb rendeljen és távozzon a két nemkívánatos vendég*
- Akkor tölts egy pohárral! *adja ki a legújabb parancsot Fintnek, a férfira bízva miből is tölt pontosan. Most nincs hangulata a jópofizáshoz, helyette annál jobban vágyik egy jó erős italra, hogy abba fojtsa a Relael iránti utálatát, amit ha megkap kedvenc csaposától, egy hajtásra el is tüntet. A kellő pillanatban nem kerüli el figyelmét Relael intése, de persze nem ugrik rögtön, hogy teljesítse a kérést, csak pár pillanatnyi szünet után lép oda az asztalhoz, hogy egy kérdő pillantással és egy apró fejmozdulattal jelezze, várja a rendelést, ha az megérkezik végre.*
- Ahogy gondolod. *biccent Nirs szavaira, ő megtette, amit lehetett. Ha mégis valami csúfsággá változtatja őt az öreglány, akkor csak magára vethet. Egy pillanatig töprengve mered a furcsa páros után, figyelmét azonban hamarosan Fint vonja magára*
- Ezt jól látod. *somolyog magában a megjegyzést hallva, miközben tesz egy lépést az immár mosogató férfi felé* De azért jól esik, hogy te így is megteszed. *búgja halkan, nehezen eldönthető, komolyan beszél-e, vagy csak tréfál*
- Úgy, szóval nem árulod el? Pedig azt hittem, nincs is szíved... *suttogja, miközben egyik kezét nyújtja, hogy mutatóujjával egy szív alakot rajzoljon a férfi mellkasára, nagyjából oda, ahol tényleg a szíve doboghat. Hamarosan azonban hátrébb lép inkább, és hozzálát, hogy kocsmárosnői feladatait ellássa és kiszolgálja a vendégeket*
- Ha jól emlékszem, még csak a próbaidődet töltöd itt, és abban maradtunk, fizetés a hónap végén. De a jó munkaerővel szemben nem leszek hálátlan... *próbál meg Fint mögé kerülni, mikor végez, hogy a fülébe suttogjon, lehetőség szerint minél közelebb simulva hozzá ezen művelet közben. ~Talán elő is léptetlek... mit szólnál, a személyes ágymelegítő munkakörhöz?~ fűzi hozzá csak gondolatban, jó hangulata azonban nem tart sokáig, ahogy pillantása Relaelre és kis kedvencére vetül. ~Na akartok valamit, vagy csak melegedni jöttetek?~ várja unottan, hogy a páros készen álljon a rendelésre, de úgy tűnik, ez csak nem akar bekövetkezni. ~Ugye nem itt fogod megtanítani olvasni a szerencsétlent?~ fogja a fejét gondolatban, miközben már alig várja, hogy megszabaduljon a két kolonctól. ~Miért nem lehet minden vendég olyan, mint ők?~ pillant egy sóhajtással a törpe és segédje után, akik igyekeznek minél kevesebb vizet zavarni. ~Bár inkább ne is rendeljen. Biztos valami égbekiáltó ostobaság hagyná el a száját, ha megszólalna!~ elmélkedik és morgolódik magában tovább, immár a pultnak támaszkodva. Jelen helyzetében még az se izgatja különösebben, Fint mit lát, vagy nem lát ebben a beállásban, csak az, hogy minél hamarabb rendeljen és távozzon a két nemkívánatos vendég*
- Akkor tölts egy pohárral! *adja ki a legújabb parancsot Fintnek, a férfira bízva miből is tölt pontosan. Most nincs hangulata a jópofizáshoz, helyette annál jobban vágyik egy jó erős italra, hogy abba fojtsa a Relael iránti utálatát, amit ha megkap kedvenc csaposától, egy hajtásra el is tüntet. A kellő pillanatban nem kerüli el figyelmét Relael intése, de persze nem ugrik rögtön, hogy teljesítse a kérést, csak pár pillanatnyi szünet után lép oda az asztalhoz, hogy egy kérdő pillantással és egy apró fejmozdulattal jelezze, várja a rendelést, ha az megérkezik végre.*
4276. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-12-15 00:46:49
Üzenet elküldve: 2019-12-15 00:46:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csip-csip, csóka//
- Hát azt még nem tudom.
*Kicsit eltűnődik ezen, majd megrántja vállait.*
- Megfőzöm én kint is, ugyan mivanabba? Egy rendes barbár nem ijed meg egy kis hidegtől, vagy egy mélységi fenyegetésétől.
*Ezúttal Idha néni vigyorog, hasonló pimaszsággal, mint ahogy Nirs is, és némi büszkeséggel is, mert úgy véli, hogy Estanellaria a nyomába sem érhet. Nem is feltétlenül bőrének sötét, szürkés árnyalata miatt, hanem azért, mert Fréridha néni szerint a barbárok kiemelkedően jobbak, mint mások. Köztük persze ő is.*
- Ha érzed, az jó, bizony-bizony, jó.
*Mondja, és bölcsen bólogat a csípésre érkező pozitív visszajelzésre is.*
- Az, hogy nem tudod mozgatni, az már annyira nem.
*Vallja be őszintén, és kicsit megáll a lila területet figyelni, és motyogni, meg hümmögni kicsit.*
- No, én mindig azt mondom, hogy inkább próbáljunk ki több dolgot, az sosem árthat, ugyi? Hozok neked pár gyógynövényt, pontosabban körömvirágot, nadálytőt, meg árnikát. Meg egy varázsitalt is, hiszen az sosem árthat.
*Nirs kétségbeesett kérdését bájosnak találja, ez arra a rá jellemző bugyuta vigyorgásra készteti.*
- Nem hiszem fijacskám. Csak nagyon fontos, hogy türelmes legyél, és pihentesd!
*Mindezt úgy mondja, hogy hosszú, vékony, botra emlékeztető bütykös mutatóujjával hangsúlyozza mondanivalója fontosságát.*
- Felkötjük szépen, hogyha rád jön itten a barbár tettvágy, akkor az emlékeztessen. Meg hideg víz! Nincs olyan fájdalom, amin a borogatás ne segítene, fijacskám. No!
*Toppant egyet lábaival, majd szedelőzködni kezd.*
- Elmegyek a piacra, hozok mindent ami kell. Te addig maradj itt, és pihenj. Esetleg kérj hideg vizet a kútból, és rongyot.
*Egyelőre nem távozik még, hátha Nirs mondani kíván neki valamit, vagy esetleg megkérné, hogy ő járjon el a rongy és a víz ügyében, amit nem szívesen, de megtenne, ha szükséges. A kelletlenkedés esetleg oka természetesen csak a pimasznak titulált mélységi lehet, semmi más, hiszen Idha néni láthatóan szívesen segítene még egy rosszhírű Thargodrymnek is.*
- Hát azt még nem tudom.
*Kicsit eltűnődik ezen, majd megrántja vállait.*
- Megfőzöm én kint is, ugyan mivanabba? Egy rendes barbár nem ijed meg egy kis hidegtől, vagy egy mélységi fenyegetésétől.
*Ezúttal Idha néni vigyorog, hasonló pimaszsággal, mint ahogy Nirs is, és némi büszkeséggel is, mert úgy véli, hogy Estanellaria a nyomába sem érhet. Nem is feltétlenül bőrének sötét, szürkés árnyalata miatt, hanem azért, mert Fréridha néni szerint a barbárok kiemelkedően jobbak, mint mások. Köztük persze ő is.*
- Ha érzed, az jó, bizony-bizony, jó.
*Mondja, és bölcsen bólogat a csípésre érkező pozitív visszajelzésre is.*
- Az, hogy nem tudod mozgatni, az már annyira nem.
*Vallja be őszintén, és kicsit megáll a lila területet figyelni, és motyogni, meg hümmögni kicsit.*
- No, én mindig azt mondom, hogy inkább próbáljunk ki több dolgot, az sosem árthat, ugyi? Hozok neked pár gyógynövényt, pontosabban körömvirágot, nadálytőt, meg árnikát. Meg egy varázsitalt is, hiszen az sosem árthat.
*Nirs kétségbeesett kérdését bájosnak találja, ez arra a rá jellemző bugyuta vigyorgásra készteti.*
- Nem hiszem fijacskám. Csak nagyon fontos, hogy türelmes legyél, és pihentesd!
*Mindezt úgy mondja, hogy hosszú, vékony, botra emlékeztető bütykös mutatóujjával hangsúlyozza mondanivalója fontosságát.*
- Felkötjük szépen, hogyha rád jön itten a barbár tettvágy, akkor az emlékeztessen. Meg hideg víz! Nincs olyan fájdalom, amin a borogatás ne segítene, fijacskám. No!
*Toppant egyet lábaival, majd szedelőzködni kezd.*
- Elmegyek a piacra, hozok mindent ami kell. Te addig maradj itt, és pihenj. Esetleg kérj hideg vizet a kútból, és rongyot.
*Egyelőre nem távozik még, hátha Nirs mondani kíván neki valamit, vagy esetleg megkérné, hogy ő járjon el a rongy és a víz ügyében, amit nem szívesen, de megtenne, ha szükséges. A kelletlenkedés esetleg oka természetesen csak a pimasznak titulált mélységi lehet, semmi más, hiszen Idha néni láthatóan szívesen segítene még egy rosszhírű Thargodrymnek is.*
4275. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-12-15 00:21:55
Üzenet elküldve: 2019-12-15 00:21:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Említés szintjén Esti, és Fint//
- Valóban. Nagyon fontos vigyázni, olyan hamar megtörténik a baj.
*Egy jó orvos pedig igen drága, és még így is gyakran megesik, hogy a gyermekeket elviszi valami nyavalya. Relael végtelenül tart is ezektől, az ő mentalitása szerint inkább szúrják le, mint az, hogy elvigye a láz hosszú küzdelmes napok után.
Valahol melegséggel tölti el mellkasát a kis jelenetük az étlappal együtt. Látja Fäenron az igyekezetet, és odafigyelést, ami hálás feladattá teszi segítségnyújtásra tett szándékát. Közben elképzeli, hogy majd egy napon, amikor gyermeke nagyobb lesz, ugyanígy fog mellette ülni, lábát lóbálva, és érdeklődve követve minden elhangzott szavát. Egyelőre ez a gyermeki alak homályos a számára, hiszen még azt sem tudja, hogy fiú lesz e vagy lány, hogy egyáltalán fiút akarna, vagy lányt, esetleg azt, hogy megérné e egyáltalán azt a kort.*
- Persze, jól vagyok. Kicsit elfogott a rosszullét, de ez megesik. Biztos a hosszú út is, meg minden.
*Főleg mert egyre romló mentális állapota is gyakran hat ki rá fizikálisan, de most egészen más okból nem érzi jól magát. Orrát meg is csapja valami meghatározatlan szag, ami csak ront ezen. Nem tudja eldönteni, hogy az italoké lehet, esetleg valamelyikük bőrének illata, vagy maga a Vaskorsó.*
- Kedves, hogy kérdezed. Na de, rendeljünk végre.
*Mondja, és az étlapot az asztalra fekteti, de úgy, hogy Fäenro esetleg még nézegethesse, ha kedve úgy tartja. Egyértelműen a pult irányába néz, majd ha ez nem lenne elég, úgy kézfejével is int, hogy legyenek olyan kedvesek kiszolgálni őt, mindegy kiről van szó. Persze nyilván a férfi felszolgáló - akit még nem látott errefelé - szimpatikusabb számára, mint a mélységi, akivel legutóbb összeszólalkozott, de most nem válogat, és túl fáradt a drámákhoz is.*
- Én mikor kicsi voltam nagyon szép mesekönyvekből tanultam olvasni. Tele voltak gyönyörű rajzokkal szép hercegnőkről, és színes tájakról. Nagyon szerettem őket, különleges darabok voltak. Majd nézünk a piacon ilyet is, hátha akadnak hasonlók, amikkel gyakorolhatnál.
*Mondjuk ezt kétli, de nem feltétlenül tartja kizártnak. Kicsit el is szomorodik a szép könyveire gondolva, amik oda vesztek a lázadás során, és amit ő is örökölt, és megörökölhetett volna majd gyermeke is.*
- Van esetleg valami konkrét téma ami iránt érdeklődnél?
//Említés szintjén Esti, és Fint//
- Valóban. Nagyon fontos vigyázni, olyan hamar megtörténik a baj.
*Egy jó orvos pedig igen drága, és még így is gyakran megesik, hogy a gyermekeket elviszi valami nyavalya. Relael végtelenül tart is ezektől, az ő mentalitása szerint inkább szúrják le, mint az, hogy elvigye a láz hosszú küzdelmes napok után.
Valahol melegséggel tölti el mellkasát a kis jelenetük az étlappal együtt. Látja Fäenron az igyekezetet, és odafigyelést, ami hálás feladattá teszi segítségnyújtásra tett szándékát. Közben elképzeli, hogy majd egy napon, amikor gyermeke nagyobb lesz, ugyanígy fog mellette ülni, lábát lóbálva, és érdeklődve követve minden elhangzott szavát. Egyelőre ez a gyermeki alak homályos a számára, hiszen még azt sem tudja, hogy fiú lesz e vagy lány, hogy egyáltalán fiút akarna, vagy lányt, esetleg azt, hogy megérné e egyáltalán azt a kort.*
- Persze, jól vagyok. Kicsit elfogott a rosszullét, de ez megesik. Biztos a hosszú út is, meg minden.
*Főleg mert egyre romló mentális állapota is gyakran hat ki rá fizikálisan, de most egészen más okból nem érzi jól magát. Orrát meg is csapja valami meghatározatlan szag, ami csak ront ezen. Nem tudja eldönteni, hogy az italoké lehet, esetleg valamelyikük bőrének illata, vagy maga a Vaskorsó.*
- Kedves, hogy kérdezed. Na de, rendeljünk végre.
*Mondja, és az étlapot az asztalra fekteti, de úgy, hogy Fäenro esetleg még nézegethesse, ha kedve úgy tartja. Egyértelműen a pult irányába néz, majd ha ez nem lenne elég, úgy kézfejével is int, hogy legyenek olyan kedvesek kiszolgálni őt, mindegy kiről van szó. Persze nyilván a férfi felszolgáló - akit még nem látott errefelé - szimpatikusabb számára, mint a mélységi, akivel legutóbb összeszólalkozott, de most nem válogat, és túl fáradt a drámákhoz is.*
- Én mikor kicsi voltam nagyon szép mesekönyvekből tanultam olvasni. Tele voltak gyönyörű rajzokkal szép hercegnőkről, és színes tájakról. Nagyon szerettem őket, különleges darabok voltak. Majd nézünk a piacon ilyet is, hátha akadnak hasonlók, amikkel gyakorolhatnál.
*Mondjuk ezt kétli, de nem feltétlenül tartja kizártnak. Kicsit el is szomorodik a szép könyveire gondolva, amik oda vesztek a lázadás során, és amit ő is örökölt, és megörökölhetett volna majd gyermeke is.*
- Van esetleg valami konkrét téma ami iránt érdeklődnél?
4274. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-12-11 22:08:07
Üzenet elküldve: 2019-12-11 22:08:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
*Olyan érzés neki ez a puha kabát, mintha egy vastag dunyha alatt lazítana. Lehet, hogy vissza sem akarja majd adni, persze Rellel sosem volna bunkó, biztos megerőltetné önmagát.*
- Hógolyózni? Az jó dolog. Csak azt nem szabad megdobálni, aki nem tud hol felmelegedni a játék után. Abból baj lehet. Egyszer volt egy rendes pék, aki megengedte, hogy melegedjünk az egyik helységében. Akkor játszottunk mi is sokat. De a nyarat jobban szeretem.
*Feltűnően érdekli az étlap. Tud olvasni, de nagyon nehezen megy neki. Írásban még rosszabb a helyzet. Mintha Rel sejtené, kérnie sem kell és kap segítséget. Ennek nagyon örül, mert büszkeségből nem merte volna magától kérni. Követi Rel ujját az étlapon. Halkan ismétli a dolgokat és memorizálja a leírt szavakat. A meleg tehén tejet már ajkán érzi gondolatban.*
- Tejet is szeretnék! *feleli. Rel mintha önmaga számára meg sem nézné, miből választhat. ~ Lehet, hogy már fejből tudja, biztosan sokat járt ide. ~ Veti fel magában. A teória akár lehet igaz, de Rel mintha rosszul nézne ki. Fäenro nem biztos benne, hogy jól látja a helyzetet.*
- Mi baj van? *Kérdi halkan.*
*Olyan érzés neki ez a puha kabát, mintha egy vastag dunyha alatt lazítana. Lehet, hogy vissza sem akarja majd adni, persze Rellel sosem volna bunkó, biztos megerőltetné önmagát.*
- Hógolyózni? Az jó dolog. Csak azt nem szabad megdobálni, aki nem tud hol felmelegedni a játék után. Abból baj lehet. Egyszer volt egy rendes pék, aki megengedte, hogy melegedjünk az egyik helységében. Akkor játszottunk mi is sokat. De a nyarat jobban szeretem.
*Feltűnően érdekli az étlap. Tud olvasni, de nagyon nehezen megy neki. Írásban még rosszabb a helyzet. Mintha Rel sejtené, kérnie sem kell és kap segítséget. Ennek nagyon örül, mert büszkeségből nem merte volna magától kérni. Követi Rel ujját az étlapon. Halkan ismétli a dolgokat és memorizálja a leírt szavakat. A meleg tehén tejet már ajkán érzi gondolatban.*
- Tejet is szeretnék! *feleli. Rel mintha önmaga számára meg sem nézné, miből választhat. ~ Lehet, hogy már fejből tudja, biztosan sokat járt ide. ~ Veti fel magában. A teória akár lehet igaz, de Rel mintha rosszul nézne ki. Fäenro nem biztos benne, hogy jól látja a helyzetet.*
- Mi baj van? *Kérdi halkan.*
4273. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-12-09 19:06:52
Üzenet elküldve: 2019-12-09 19:06:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Csip-csip, csóka//
*Kicsit megnyugtatja, hogy a megboldogult tyúk legfeljebb az étlapon szerepelhet és nem valami furcsa szertartás kellékeként.*
- És hol szeretnéd megfőzni? *enged meg magának egy kissé szemtelen vigyort miközben szabaddá teszi a karját* Nekem úgy tűnt, hogy az a mélységi nem kedvel igazán.
*Így pedig valószínűleg nehéz lesz engedélyt kapnia a konyha használatára, de ezzel még Idha néni is ráér foglalkozni, nemhogy Nirs.*
- Mozgatni nem tudom, érezni érzem. Ezt is. *jegyzi meg a csípésre* Csak zsibbad és fáj. Főleg a vállam környéke ahol az az átkozott buzogány eltalált.
*Állával a jobb válla felé bök, mintegy jelezve a nénének, hogy vizsgálódásait ott kéne folytatnia és nem a kézfején. Persze fogalma sincs, hogy az anyóka mit csinál, még az is lehet, hogy pontosan tudja, mit miért tesz. Nirs az ilyesmihez cseppen sem ért, egyszerűen csak türelmetlen. Valamiért feszélyezve érzi magát az anyó előtt. Talán az lehet az egyik ok, hogy amikor nekiállt a vizsgálatnak, Idha néne arckifejezése és egész megjelenése sokkal kevéssé bohókás, mint eddig volt. Bár abban van valami halvány derű, ahogy körbetáncolja miközben nyomkodja a karját. Ahol is azt tapasztalhatja, hogy a jobb váll és felkar alaposan össze van zúzva, valószínűleg mélylila színben játszik a véraláfutásoktól, de töréstől nem nagyon kell tartani. Ettől függetlenül Nirs grimaszol és egyszer-kétszer fel is szisszen ahogy az anyóka nyomkodja a karját.*
- Mozgatni pedig...
*Megpróbálja megmozdítani a karját, sikertelenül.*
- Nem tudom.
*Erősen frusztrálja már, hogy béna a jobbja és ennél már csak az az eshetőség nyomasztja jobban, hogy ez így is maradhat. Talán korai még a kérdés, de nem bírja magában tartani, ahogy szemével próbálja követni az előtte (és néha mögötte) cikázó, korához képest igen fürgének tetsző Idha nénét.*
- Ugye nem fog így maradni?
*Kicsit megnyugtatja, hogy a megboldogult tyúk legfeljebb az étlapon szerepelhet és nem valami furcsa szertartás kellékeként.*
- És hol szeretnéd megfőzni? *enged meg magának egy kissé szemtelen vigyort miközben szabaddá teszi a karját* Nekem úgy tűnt, hogy az a mélységi nem kedvel igazán.
*Így pedig valószínűleg nehéz lesz engedélyt kapnia a konyha használatára, de ezzel még Idha néni is ráér foglalkozni, nemhogy Nirs.*
- Mozgatni nem tudom, érezni érzem. Ezt is. *jegyzi meg a csípésre* Csak zsibbad és fáj. Főleg a vállam környéke ahol az az átkozott buzogány eltalált.
*Állával a jobb válla felé bök, mintegy jelezve a nénének, hogy vizsgálódásait ott kéne folytatnia és nem a kézfején. Persze fogalma sincs, hogy az anyóka mit csinál, még az is lehet, hogy pontosan tudja, mit miért tesz. Nirs az ilyesmihez cseppen sem ért, egyszerűen csak türelmetlen. Valamiért feszélyezve érzi magát az anyó előtt. Talán az lehet az egyik ok, hogy amikor nekiállt a vizsgálatnak, Idha néne arckifejezése és egész megjelenése sokkal kevéssé bohókás, mint eddig volt. Bár abban van valami halvány derű, ahogy körbetáncolja miközben nyomkodja a karját. Ahol is azt tapasztalhatja, hogy a jobb váll és felkar alaposan össze van zúzva, valószínűleg mélylila színben játszik a véraláfutásoktól, de töréstől nem nagyon kell tartani. Ettől függetlenül Nirs grimaszol és egyszer-kétszer fel is szisszen ahogy az anyóka nyomkodja a karját.*
- Mozgatni pedig...
*Megpróbálja megmozdítani a karját, sikertelenül.*
- Nem tudom.
*Erősen frusztrálja már, hogy béna a jobbja és ennél már csak az az eshetőség nyomasztja jobban, hogy ez így is maradhat. Talán korai még a kérdés, de nem bírja magában tartani, ahogy szemével próbálja követni az előtte (és néha mögötte) cikázó, korához képest igen fürgének tetsző Idha nénét.*
- Ugye nem fog így maradni?
4272. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-12-07 23:16:47
Üzenet elküldve: 2019-12-07 23:16:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csip-csip, csóka//
*Miután szépen, engedelmesen követi Nirst a lépcsőn felfelé, hamarosan meg is érkeznek a szobához. Annyira elmerült gondolataiban, hogy a tyúk emlegetésére először nem is érti, hogy az ifjú barbár mire céloz. Aztán lekövetve a topáz szemeket a halott szárnyasra néz, majd homlokára csap, természetesen jó csattanósan.*
- Ugyan, nem, dehogy. Ebből leves lesz majdan. Ha szeretnéd te is kaphatsz belőle, egy finom tyúkhúsleves jó mindenféle nyavalyára, ugyi.
*Le is pakolja a dögöt valahova, ami nem a föld, és lehetőleg asztal féleség, vagy szekrény, igazából mindegy, mert a legkevésbé sem ez érdekli jelen pillanatban.*
- No, lássuk is neki.
*Összedörzsöli hideg tenyereit, és valamelyest ezzel fel is melegíti kezeit. Fürgén lép oda Nirshez. Arca ismét megváltozik, ahogy egész megjelenése, komollyá változik, és ennek hála kevésbé tűnik bogarasnak, mint eddig.*
- Azt mondod nem érzel vele, ugyi? Pontosan hol nem? Mennyire nem?
*Veszi a bátorságot, és megcsípi Nirst valahol a sérült karjának kézfején.*
- Ezt érezted? Fájdalmat hol, és mikor érzel? Mennyire tudod mozgatni, megmutatod?
*Ezer meg ezer kérdés cikázik fejében, nem is rest elhadarni őket, miközben a fiatal férfit körbeugrálva több szögből is megnézi annak karját, vagy éppen a korábban is említett sérült területet. Utóbbit meg is érinti kézfejével, és enyhén nyomkodva vizsgálgatni kezdi egyrészt a reakciókat, másrészt a csontokat, hátha érez valami deformitást, amit szemmel nem láthat esetleg.*
- Ühüm, ühüm.
*Hümmögve gondolkodik, és csak legyint egyet az anyagiakat illető kérdésre, amit láthatóan fel sem fogott, annyira elmerült a helyzet elemezgetésében.*
*Miután szépen, engedelmesen követi Nirst a lépcsőn felfelé, hamarosan meg is érkeznek a szobához. Annyira elmerült gondolataiban, hogy a tyúk emlegetésére először nem is érti, hogy az ifjú barbár mire céloz. Aztán lekövetve a topáz szemeket a halott szárnyasra néz, majd homlokára csap, természetesen jó csattanósan.*
- Ugyan, nem, dehogy. Ebből leves lesz majdan. Ha szeretnéd te is kaphatsz belőle, egy finom tyúkhúsleves jó mindenféle nyavalyára, ugyi.
*Le is pakolja a dögöt valahova, ami nem a föld, és lehetőleg asztal féleség, vagy szekrény, igazából mindegy, mert a legkevésbé sem ez érdekli jelen pillanatban.*
- No, lássuk is neki.
*Összedörzsöli hideg tenyereit, és valamelyest ezzel fel is melegíti kezeit. Fürgén lép oda Nirshez. Arca ismét megváltozik, ahogy egész megjelenése, komollyá változik, és ennek hála kevésbé tűnik bogarasnak, mint eddig.*
- Azt mondod nem érzel vele, ugyi? Pontosan hol nem? Mennyire nem?
*Veszi a bátorságot, és megcsípi Nirst valahol a sérült karjának kézfején.*
- Ezt érezted? Fájdalmat hol, és mikor érzel? Mennyire tudod mozgatni, megmutatod?
*Ezer meg ezer kérdés cikázik fejében, nem is rest elhadarni őket, miközben a fiatal férfit körbeugrálva több szögből is megnézi annak karját, vagy éppen a korábban is említett sérült területet. Utóbbit meg is érinti kézfejével, és enyhén nyomkodva vizsgálgatni kezdi egyrészt a reakciókat, másrészt a csontokat, hátha érez valami deformitást, amit szemmel nem láthat esetleg.*
- Ühüm, ühüm.
*Hümmögve gondolkodik, és csak legyint egyet az anyagiakat illető kérdésre, amit láthatóan fel sem fogott, annyira elmerült a helyzet elemezgetésében.*
4271. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-12-06 14:31:47
Üzenet elküldve: 2019-12-06 14:31:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki, majd egy üres asztalnál//
*Egy darabig Riwanden csak figyeli az eseményeket. Ő mindig is az a fajta törpe volt, aki csendben figyel mindent és mindenkit, komor arccal, majd egyszer csak mond valami nagyot. Mármint mondana, ha tudna, de ezt általában a fiú teszi meg helyette. Most sem tesz másképp, csak nézi az eseményeket, a ki-be térő vendégeket. A csaposnak csak kurtán biccent, s az italokat ő veszi el, mind a kettőt. Fejével biccent Reoriknak, hogy kövesse őt egy üres asztalhoz, ahová leülhetnek nyugodtan úgy, hogy ne legyenek senki útjában.*
-De mester! Még be sem fejeztem a...
*Folytatná, de a törpe hirtelen egy olyan kézmozdulatot tesz, amilyet nem sűrűn látni tőle. Talán senki más nem is érheti a jelentését, de a fiú nagyon is tisztában van vele. Most jött el az a pillanat, hogy férfiasan be kell fognia a száját, és ha jót akar magának, akkor tennie, amit a mester kér. Kicsit le is süti a szemét, ahogy lehajtott fejjel battyog ahhoz a bizonyos üres asztalhoz, majd leül, s mint a legjobban nevelt nemesi hercegecskék, kihúzva magát egy szó nélkül ül. A törpe is letelepedik, majd az egyik poharat a fiú elé tolja, s a szemébe néz.*
-Sajnálom mester.. Nem akartam tiszteletlen lenni.
~Na. Ezt már szeretem. Akkor egészségedre fiam.~
*Azzal lehúzza a magáét, majd kíváncsian, vigyorgó pofával várja a fejleményeket, hogy vajon Reorik hogy és miképp fog reagálni egy ilyen ütős italra.*
*Egy darabig Riwanden csak figyeli az eseményeket. Ő mindig is az a fajta törpe volt, aki csendben figyel mindent és mindenkit, komor arccal, majd egyszer csak mond valami nagyot. Mármint mondana, ha tudna, de ezt általában a fiú teszi meg helyette. Most sem tesz másképp, csak nézi az eseményeket, a ki-be térő vendégeket. A csaposnak csak kurtán biccent, s az italokat ő veszi el, mind a kettőt. Fejével biccent Reoriknak, hogy kövesse őt egy üres asztalhoz, ahová leülhetnek nyugodtan úgy, hogy ne legyenek senki útjában.*
-De mester! Még be sem fejeztem a...
*Folytatná, de a törpe hirtelen egy olyan kézmozdulatot tesz, amilyet nem sűrűn látni tőle. Talán senki más nem is érheti a jelentését, de a fiú nagyon is tisztában van vele. Most jött el az a pillanat, hogy férfiasan be kell fognia a száját, és ha jót akar magának, akkor tennie, amit a mester kér. Kicsit le is süti a szemét, ahogy lehajtott fejjel battyog ahhoz a bizonyos üres asztalhoz, majd leül, s mint a legjobban nevelt nemesi hercegecskék, kihúzva magát egy szó nélkül ül. A törpe is letelepedik, majd az egyik poharat a fiú elé tolja, s a szemébe néz.*
-Sajnálom mester.. Nem akartam tiszteletlen lenni.
~Na. Ezt már szeretem. Akkor egészségedre fiam.~
*Azzal lehúzza a magáét, majd kíváncsian, vigyorgó pofával várja a fejleményeket, hogy vajon Reorik hogy és miképp fog reagálni egy ilyen ütős italra.*
4270. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-12-04 00:56:18
Üzenet elküldve: 2019-12-04 00:56:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Említés szintjén Esti, és Fint//
*Relael kedvesen mosolyog Fäenro bájos próbálkozására, és tetézi még egy gyengéd fejsimogatással is, amivel csak jobban összeborzolja a vörös hajkoronát. A kisfiú társasága meglepő nyugalommal tölti el őt, és bár a baljós hangok rendületlenül sutyorognak fejében, mégis képes gátat szabni nyomasztó gondolatainak, és önuralmat erőltetni magára. Ez egyszerre tudatos, és ösztönös is, hiszen ha valakikkel, akkor a gyerekekkel Relael többnyire rendes. Vagy próbál az lenni.*
- Remekül áll a kabát, de tényleg.
*Szórakozottan a gyermekre mosolyog, miközben félre billentett fejjel méregeti annak megjelenését. Komikusnak találja a pici testet, egy ilyen méretes ruhában.*
- A gyermekek még többnyire élvezni szokták, mert lehet játszani a hóban. Te játszottál a kis pajtásaiddal a hóban? Tudod, egymást dobálni, vagy a dombokról lefelé csúszkálni, ilyesmik.
*Ő kislányként még szeretett ilyeneket játszani, de ritkán volt alkalma rá, mert a szigorú szabályok, amiket édesapja hozott, nem tették lehetővé az önfeledt szórakozást.*
- Nincs akadálya. Azt kérsz, amit szeretnél.
*Relael szeme sarkából vet egy szúrós pillantást az ismerős mélységi felé, de egyelőre nem szentel neki több figyelmet, mert még a kicsi Fäenroval van elfoglalva.*
- Van még példáuuul...
*Az étlapért nyúl, és a fiúcska elé fordítja, majd kicsit közelebb húzódik, hogy ő is láthassa a betűket.*
- Hagymás rántotta, vagy tea, tehéntej, esetleg zabkása.
*Minden elhangzott kínálatot mutatóujjával jelez a listán, hogy Fäenro ismerkedhessen az írásmóddal, ami sejtései szerint nem teljesen idegen számára, hiszen említette neki, hogy foglalkozott varázsitalokkal, az pedig Relael szerint igényel némi lexikális tudást. De persze annyira nem jártas ebben, hogy ténylegesen tudja.*
- Kérhetsz többet is, csak bátran!
*Kényelmesen hátradől, amíg Fäenro gondolkodik a rendelésen, és addig ő maga is eltöpreng azon, hogy magának mit kérjen. Kellemetlen émelygés fogja el, ezért csak egy teával kacérkodik gondolatban.*
//Említés szintjén Esti, és Fint//
*Relael kedvesen mosolyog Fäenro bájos próbálkozására, és tetézi még egy gyengéd fejsimogatással is, amivel csak jobban összeborzolja a vörös hajkoronát. A kisfiú társasága meglepő nyugalommal tölti el őt, és bár a baljós hangok rendületlenül sutyorognak fejében, mégis képes gátat szabni nyomasztó gondolatainak, és önuralmat erőltetni magára. Ez egyszerre tudatos, és ösztönös is, hiszen ha valakikkel, akkor a gyerekekkel Relael többnyire rendes. Vagy próbál az lenni.*
- Remekül áll a kabát, de tényleg.
*Szórakozottan a gyermekre mosolyog, miközben félre billentett fejjel méregeti annak megjelenését. Komikusnak találja a pici testet, egy ilyen méretes ruhában.*
- A gyermekek még többnyire élvezni szokták, mert lehet játszani a hóban. Te játszottál a kis pajtásaiddal a hóban? Tudod, egymást dobálni, vagy a dombokról lefelé csúszkálni, ilyesmik.
*Ő kislányként még szeretett ilyeneket játszani, de ritkán volt alkalma rá, mert a szigorú szabályok, amiket édesapja hozott, nem tették lehetővé az önfeledt szórakozást.*
- Nincs akadálya. Azt kérsz, amit szeretnél.
*Relael szeme sarkából vet egy szúrós pillantást az ismerős mélységi felé, de egyelőre nem szentel neki több figyelmet, mert még a kicsi Fäenroval van elfoglalva.*
- Van még példáuuul...
*Az étlapért nyúl, és a fiúcska elé fordítja, majd kicsit közelebb húzódik, hogy ő is láthassa a betűket.*
- Hagymás rántotta, vagy tea, tehéntej, esetleg zabkása.
*Minden elhangzott kínálatot mutatóujjával jelez a listán, hogy Fäenro ismerkedhessen az írásmóddal, ami sejtései szerint nem teljesen idegen számára, hiszen említette neki, hogy foglalkozott varázsitalokkal, az pedig Relael szerint igényel némi lexikális tudást. De persze annyira nem jártas ebben, hogy ténylegesen tudja.*
- Kérhetsz többet is, csak bátran!
*Kényelmesen hátradől, amíg Fäenro gondolkodik a rendelésen, és addig ő maga is eltöpreng azon, hogy magának mit kérjen. Kellemetlen émelygés fogja el, ezért csak egy teával kacérkodik gondolatban.*
4269. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-12-02 23:22:29
Üzenet elküldve: 2019-12-02 23:22:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fint kétségtelenül hisz abban, hogy már megszokott bókolása, na meg a közeledő gesztus a sötételf lányban is megmozdít valamit, legalább annyira, amennyire az ő nadrágjában. Meg is mozdít: Esti lábát, egyenesen a bokáját célozva meg. A férfit olyan váratlanul éri a támadás, hogy kissé összerezzen, de gyorsan összekapja magát.*
- Látom, téged nem kell félteni. *Von vállat tettetett közömbösséggel, miközben csendben mosogatni kezd.* Hát legyen. Ne is akard kipuhatolni, ki a szívem hölgye. Neked soha nem árulnám el. *Incselkedik. Magának soha nem ismerné be, hogy a kétségbeesés munkál benne. Egy napja csapja a szelet ennek a nőnek, még fel is mosott a kedvéért, de egy lépéssel se került közelebb az ágyá… a céljához. Elégedetlenségét igyekszik a mosogatóvízbe fojtani, de egyre csak felbukkan a felszínén.*
- Legalább egyesek szorgalmasan végzik a munkát. Fizetésemelés mikor lesz, nagysasszony? *Kérdezi.* Lehúztam egy napot, s mindjárt vége. Meg se halt senki. *Egy kis gondolkodás után azért helyesbít.* Csak a tyúk.
*Mindenkit nem lehet megmenteni. És ez nem csak a tyúkra vonatkozik, hanem arra a csinos nőre meg a fiúra is, akiket Esti szinte megöl néha a pillantásával. A férfi kíváncsi, mi lehet a probléma, s lélekben felkészül rá, hogy szétszedje az egymásnak ugró hölgyeket… Vagy vizet locsoljon rájuk, hogy még izgalmasabb látvány legyen a birkózás. Annyi esze azonban van, hogy ő sem indul a vendégek kiszolgálására, amíg erre nem adnak valamiféle jelet.*
- Mindig elvégzem a munkát, főnökasszony. *Szólal meg, hogy egy kicsit elterelje a másik figyelmét.* Nem hagyok félbe semmit, akkor kár is volna elkezdeni. *Ereszt meg egy halvány mosolyt a másik felé, miután az elmosott poharak egyenként visszakerülnek a pultra, a következő használatra készen. Meg kell hagyni, mind kifogástalanul csillog.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.02 23:24:05
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fint kétségtelenül hisz abban, hogy már megszokott bókolása, na meg a közeledő gesztus a sötételf lányban is megmozdít valamit, legalább annyira, amennyire az ő nadrágjában. Meg is mozdít: Esti lábát, egyenesen a bokáját célozva meg. A férfit olyan váratlanul éri a támadás, hogy kissé összerezzen, de gyorsan összekapja magát.*
- Látom, téged nem kell félteni. *Von vállat tettetett közömbösséggel, miközben csendben mosogatni kezd.* Hát legyen. Ne is akard kipuhatolni, ki a szívem hölgye. Neked soha nem árulnám el. *Incselkedik. Magának soha nem ismerné be, hogy a kétségbeesés munkál benne. Egy napja csapja a szelet ennek a nőnek, még fel is mosott a kedvéért, de egy lépéssel se került közelebb az ágyá… a céljához. Elégedetlenségét igyekszik a mosogatóvízbe fojtani, de egyre csak felbukkan a felszínén.*
- Legalább egyesek szorgalmasan végzik a munkát. Fizetésemelés mikor lesz, nagysasszony? *Kérdezi.* Lehúztam egy napot, s mindjárt vége. Meg se halt senki. *Egy kis gondolkodás után azért helyesbít.* Csak a tyúk.
*Mindenkit nem lehet megmenteni. És ez nem csak a tyúkra vonatkozik, hanem arra a csinos nőre meg a fiúra is, akiket Esti szinte megöl néha a pillantásával. A férfi kíváncsi, mi lehet a probléma, s lélekben felkészül rá, hogy szétszedje az egymásnak ugró hölgyeket… Vagy vizet locsoljon rájuk, hogy még izgalmasabb látvány legyen a birkózás. Annyi esze azonban van, hogy ő sem indul a vendégek kiszolgálására, amíg erre nem adnak valamiféle jelet.*
- Mindig elvégzem a munkát, főnökasszony. *Szólal meg, hogy egy kicsit elterelje a másik figyelmét.* Nem hagyok félbe semmit, akkor kár is volna elkezdeni. *Ereszt meg egy halvány mosolyt a másik felé, miután az elmosott poharak egyenként visszakerülnek a pultra, a következő használatra készen. Meg kell hagyni, mind kifogástalanul csillog.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.02 23:24:05
4268. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-12-01 19:21:17
Üzenet elküldve: 2019-12-01 19:21:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Csip-csip, csóka//
*Ha nem, hát nem. Nirs nem fogja erőltetni, hogy segítsen. Azután megkapja a kulcsát, és kicsit értetlenül néz a sötételfre. Érteni véli azt a kacsintást, legfeljebb azt nem, hogy miért kéne tudnia, hogy melyik Hanloren szobája. Illetve ezt is tudja, csupán nem tervezett semmi olyasmit, hogy bezörget hozzá és... persze a mélységi nem lehet tisztában bizonyos részletekkel.*
- Köszönöm. *biccent egyet* De nem hiszem, hogy szükség lenne rá. Elvégre én kértem meg hogy segítsen.
*Aztán elmosolyodik, némi önteltséggel.*
- Ha pedig mégis úgy alakulna, egyedül fél kézzel is el tudok vele bánni.
*Ezúttal ez szó szerint értendő, tekintettel az állapotára. Most pedig már semmi akadálya nincs, hogy elinduljon felfelé a lépcsőn. A két korsó sör pedig a pulton marad. Valaki csak megissza. A lépcsőn hallja maga mögött az anyóka lépteit és erőlködnie kell, hogy elhessegesse azt a nyomasztó, hirtelen támadt gondolat, hogy ez mintegy az időt is jelképezi. Az ő idejét. Az ajtó előtt állva azután zavartan néz Idha nénére. Furcsának találja azt az izgatottságot ami az öregasszony szavaiból árad, de letudja annyival, hogy szakmai kíváncsiság ez. Hogy ezt a zavart valahogy leplezze, megpróbál könnyedén a néni kezében tartott, megboldogult baromfira bök.*
- Ez is a gyógymódod része?
*Odabent aztán nem sokat törődik a szobával, igazán körül sem néz, szeretne végére jutni az egésznek. Úgyhogy gyorsan nekivetkőzik derékig, leül az ágy szélére, hogy az anyó szemügyre vehesse sebesült jobb vállát.*
- És mit vársz cserébe?
*Jogosnak érzi a kérdést, hiszen Idha néne még nem ejtett szót a fizetségről, márpedig Nirs úgy hiszi, hogy semmi sincs ingyen.*
*Ha nem, hát nem. Nirs nem fogja erőltetni, hogy segítsen. Azután megkapja a kulcsát, és kicsit értetlenül néz a sötételfre. Érteni véli azt a kacsintást, legfeljebb azt nem, hogy miért kéne tudnia, hogy melyik Hanloren szobája. Illetve ezt is tudja, csupán nem tervezett semmi olyasmit, hogy bezörget hozzá és... persze a mélységi nem lehet tisztában bizonyos részletekkel.*
- Köszönöm. *biccent egyet* De nem hiszem, hogy szükség lenne rá. Elvégre én kértem meg hogy segítsen.
*Aztán elmosolyodik, némi önteltséggel.*
- Ha pedig mégis úgy alakulna, egyedül fél kézzel is el tudok vele bánni.
*Ezúttal ez szó szerint értendő, tekintettel az állapotára. Most pedig már semmi akadálya nincs, hogy elinduljon felfelé a lépcsőn. A két korsó sör pedig a pulton marad. Valaki csak megissza. A lépcsőn hallja maga mögött az anyóka lépteit és erőlködnie kell, hogy elhessegesse azt a nyomasztó, hirtelen támadt gondolat, hogy ez mintegy az időt is jelképezi. Az ő idejét. Az ajtó előtt állva azután zavartan néz Idha nénére. Furcsának találja azt az izgatottságot ami az öregasszony szavaiból árad, de letudja annyival, hogy szakmai kíváncsiság ez. Hogy ezt a zavart valahogy leplezze, megpróbál könnyedén a néni kezében tartott, megboldogult baromfira bök.*
- Ez is a gyógymódod része?
*Odabent aztán nem sokat törődik a szobával, igazán körül sem néz, szeretne végére jutni az egésznek. Úgyhogy gyorsan nekivetkőzik derékig, leül az ágy szélére, hogy az anyó szemügyre vehesse sebesült jobb vállát.*
- És mit vársz cserébe?
*Jogosnak érzi a kérdést, hiszen Idha néne még nem ejtett szót a fizetségről, márpedig Nirs úgy hiszi, hogy semmi sincs ingyen.*
4267. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-11-30 23:52:31
Üzenet elküldve: 2019-11-30 23:52:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csip-csip, csóka//
- Hát, elvégre azért van a szájuk, hogy beszéljenek, a fejük meg hogy kitaláljanak dolgokat, ugyebár.
*Mondja nagy bölcsen a halott tyúkkal a kezében. Megvonja a vállait, mert több okosságot nem tud hozzáfűzni ahhoz, hogy a Thargodrymek mivel szolgáltak rá rossz hírükre. Idha néni abból a táborból való, aki nem szereti őket, ám az előtte álló fiatal férfi nem ártott neki, és feltehetően még csak karonülő volt, amikor megtörtént a sajnálatos incidens.*
- Nem, nem, boldogulok én egymagam is.
*Motyogja orra alatt a segítség felajánlására. Persze nem hálátlan, csak nagyon gondolataiba tud merülni.*
- Rendben van, derék legényke vagy.
*Állapítja meg széles mosollyal arcán, és kíváncsian követi tekintetével Nirs útját. Cipőit a fűzőnél összekötve dobja vállára, és még mindig a döglött madarat szorongatva siet az ifjú barbár után, miközben csontos lábai kopognak a fapadlón.*
- Alig várom, hogy megnézzem én a sérülésedet.
*Vallja be, és ahogy a fiúra néz láthatóan izgatottan csillannak fel szemei. Szája vékony vonallá változik, ahogy összeszorítja, hogy megállja a kérdezősködést, ami már kikívánkozna belőle, de felesleges addig, amíg nem tudja esetleg közelebbről szemügyre venni.*
- Hát, elvégre azért van a szájuk, hogy beszéljenek, a fejük meg hogy kitaláljanak dolgokat, ugyebár.
*Mondja nagy bölcsen a halott tyúkkal a kezében. Megvonja a vállait, mert több okosságot nem tud hozzáfűzni ahhoz, hogy a Thargodrymek mivel szolgáltak rá rossz hírükre. Idha néni abból a táborból való, aki nem szereti őket, ám az előtte álló fiatal férfi nem ártott neki, és feltehetően még csak karonülő volt, amikor megtörtént a sajnálatos incidens.*
- Nem, nem, boldogulok én egymagam is.
*Motyogja orra alatt a segítség felajánlására. Persze nem hálátlan, csak nagyon gondolataiba tud merülni.*
- Rendben van, derék legényke vagy.
*Állapítja meg széles mosollyal arcán, és kíváncsian követi tekintetével Nirs útját. Cipőit a fűzőnél összekötve dobja vállára, és még mindig a döglött madarat szorongatva siet az ifjú barbár után, miközben csontos lábai kopognak a fapadlón.*
- Alig várom, hogy megnézzem én a sérülésedet.
*Vallja be, és ahogy a fiúra néz láthatóan izgatottan csillannak fel szemei. Szája vékony vonallá változik, ahogy összeszorítja, hogy megállja a kérdezősködést, ami már kikívánkozna belőle, de felesleges addig, amíg nem tudja esetleg közelebbről szemügyre venni.*
4266. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-11-28 20:44:15
Üzenet elküldve: 2019-11-28 20:44:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Távozás másnap//
*Amint kialudta magát, azaz másnap, mikor már erősen élesztgeti a felkelő napsugár, még kócos fejére húzza a takarót, hogy elűzze, de kitartása törhetetlen. Muszáj felkelnie.*
-Hogy a rosseb egyen meg! Hogy a patkányürüléktől sötétednél el, az anyád se ismerne rááád! *Morgolódik, miközben magára kapja a ruháit, amik immár szépen megszáradtak, van, amelyik az asztalon, van, ami a szoba közepére húzott széken és van, ami a tükör tetején. Oda sikerült, na. Az ágyat úgy, ahogy kiszállt belőle, bevetetlenül marad, a takaró pedig a szekrénynél állomásozik éppen. Ugyebár hűvös volt a levegő, mezítelenül csak nem mehetett el a székig, azt igazán nem várhatják el tőle. Fejébe húzza a sapkáját és feldobja a hátára a batyuját, így indul meg lefelé. Oda slattyog a pulthoz, bár talán csak a lobonca és a hegyes sityak látszik belőle, de felteszi a kulcsot a tákolmányra és az ajtó felé veszi az irányt.*
-Sok szerencsét! A vénségnek meg tegyék már el a lábujját meg egyéb részeit, visszajövök érte, ha feldobja a pacskert! *Lóbálja meg a mancsát, mielőtt kilép az ajtón, aztán be is csukja maga mögött. Aztán meggondolja magát és visszanyitja, hogy bedugja a fejét a vendégtérbe, be is kiabál.*
-FIZETEK AZ ÖREG ALKOHOLBA ÁZTATOTT PÖCÖRŐJÉÉRT! MEGÉR NEKEM VAGY KÉTSZÁZAT IS! *Aztán még motyog egy mondatot maga elé, mert a maradék dolognak az árát csak akkor tudja megmondani, ha látja is az állapotukat. Azaz egy testrész viszont bizonyosan jó, alig használt állapotban lesz, tekintve a vénség rusnya képét.*
- A többi árát majd tisztázzuk később. *Nem igazán zavartatja magát, a vendégek sem kifejezetten izgatják, már ha vannak odalent ilyen korai, ebéd előtti időben. Azt viszont kifejezetten nem nézi meg, hogy ki áll a pult mögött, az ajtóból már rendesen ki se tudja venni, csak közöl és lép. Mert az ajánlat véleménye szerint igazán kedvező, a vénasszony meg sose engedte, hogy emberi testrészeket hallozzon fel, így be kellett érnie az állatival. Na de most, hogy a szipirtyó köddé vált mindent szabad, de mindent ám!*
*Amint kialudta magát, azaz másnap, mikor már erősen élesztgeti a felkelő napsugár, még kócos fejére húzza a takarót, hogy elűzze, de kitartása törhetetlen. Muszáj felkelnie.*
-Hogy a rosseb egyen meg! Hogy a patkányürüléktől sötétednél el, az anyád se ismerne rááád! *Morgolódik, miközben magára kapja a ruháit, amik immár szépen megszáradtak, van, amelyik az asztalon, van, ami a szoba közepére húzott széken és van, ami a tükör tetején. Oda sikerült, na. Az ágyat úgy, ahogy kiszállt belőle, bevetetlenül marad, a takaró pedig a szekrénynél állomásozik éppen. Ugyebár hűvös volt a levegő, mezítelenül csak nem mehetett el a székig, azt igazán nem várhatják el tőle. Fejébe húzza a sapkáját és feldobja a hátára a batyuját, így indul meg lefelé. Oda slattyog a pulthoz, bár talán csak a lobonca és a hegyes sityak látszik belőle, de felteszi a kulcsot a tákolmányra és az ajtó felé veszi az irányt.*
-Sok szerencsét! A vénségnek meg tegyék már el a lábujját meg egyéb részeit, visszajövök érte, ha feldobja a pacskert! *Lóbálja meg a mancsát, mielőtt kilép az ajtón, aztán be is csukja maga mögött. Aztán meggondolja magát és visszanyitja, hogy bedugja a fejét a vendégtérbe, be is kiabál.*
-FIZETEK AZ ÖREG ALKOHOLBA ÁZTATOTT PÖCÖRŐJÉÉRT! MEGÉR NEKEM VAGY KÉTSZÁZAT IS! *Aztán még motyog egy mondatot maga elé, mert a maradék dolognak az árát csak akkor tudja megmondani, ha látja is az állapotukat. Azaz egy testrész viszont bizonyosan jó, alig használt állapotban lesz, tekintve a vénség rusnya képét.*
- A többi árát majd tisztázzuk később. *Nem igazán zavartatja magát, a vendégek sem kifejezetten izgatják, már ha vannak odalent ilyen korai, ebéd előtti időben. Azt viszont kifejezetten nem nézi meg, hogy ki áll a pult mögött, az ajtóból már rendesen ki se tudja venni, csak közöl és lép. Mert az ajánlat véleménye szerint igazán kedvező, a vénasszony meg sose engedte, hogy emberi testrészeket hallozzon fel, így be kellett érnie az állatival. Na de most, hogy a szipirtyó köddé vált mindent szabad, de mindent ám!*
4265. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-11-26 22:25:05
Üzenet elküldve: 2019-11-26 22:25:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
- Azt jól teszed. *nyugtázza elégedetten a fiú szavait, ám fél szemét továbbra is rajta tartja, nehogy túlzottan is sok ostobasággal tömje a fejét a nénike. ~Még a végén tényleg elhiszi, hogy az öreglány ért is valamihez... ~gondolja magában, miközben legszívesebben a fejét csóválná, hogy vendége képes egy ilyen habókos vénasszonytól várni, hogy csodát tegyen a sérülésével. Figyelmét nem kerülik el azonban az érkezők és a távozók sem, és bár meglepi, hogy Relael visszatért a Korsóba, ennek semmi nyoma nem látszik arcán. Ahogy annak sem, hogy iparkodna kiszolgálni őt, vagy a kis vakarcsot, aki vele érkezett. ~Ha enni akar, kénytelen lesz kérni!~ somolyog magában elégedetten, meglepve fordítva pillantását Fintre, mikor a férfi mellé lép. Eleinte csak egy meghökkent szemöldökfelvonásra képes, míg azon lamentál, megsértődjön-e, vagy sem. ~Még szép, hogy teljesen rendben vagyok. Miért ne lennék? Különben is, tényleg azt hiszed, a te megerősítésed kell, hogy ezt tudjam?~ ilyen és ehhez hasonló gondolatok futnak át a fején, de végül úgy dönt, inkább egyiknek se ad hangot. Fintnek pedig csak egy titokzatos félmosoly, és egy nem túl erős, bár azért érezhető bokán rúgás jut*
- Tessék. Ha keresnéd, a társad a jobb oldali szobában lesz. *akasztja le az egyik, még szabad szoba kulcsát, csak hogy aztán Fint előtt átnyúlva a szegény, sebesült Nirsnek adhassa azt egy sokatmondó kacsintás kíséretében* Ha zavarna a néne, csak egy szavadba kerül és Fint kidobja őt! *pillant beszéd közben az említettre, hogy csaposa is számítson rá, lehet, hamarosan kidobói munkakörben is kipróbálhatja majd magát. A szobaosztogatásból persze korábban már Fint is kivette a részét, mikor Armen fogta távozóra, és bár nem akart hozzászólni a dologhoz, azért kissé bizonytalanul néz a lány után, mikor az elindul az emeletre. Arca továbbra is kifejezéstelen, de azért jobban örült volna, ha Armen inkább szem előtt marad, hogy láthassa, mit csinál. ~Majd később ránézek, jól van-e?~ gondolja magában, jelenleg azonban nem tud elszakadni a pult mellől. ~Mi van itt ma este? Mindenkit ide evett a fene? Még ez az ostoba liba is itt van. Már csak az az égimeszelő fajankó, meg a barátja, a néma pásztor hiányzik. Hogy is hívták őket? Grotg meg... á, kit érdekel, remélem, mindketten a nyakukat törték valahol, azért nem látni őket mostanában erre!~ zsörtölődik magában, valójában ugyanis kicsit se bánja, hogy sok a vendég, hiszen legalább lefoglalja magát, és addig se azon töpreng, mit csinál a kancellár és Dora Amonon, míg ő itt gürcöl*
- Meglepte, amikor rájött, a munka azt jelenti, dolgozni is kell. *veti oda foghegyről Fint kérdésére a választ, mielőtt hozzálátna a kiürült poharak eltüntetéséhez a pultról* Azt hiszem, abban bízott, valaki majd eltartja, míg ő egész nap henyél... *pillant jelentőségteljesen a férfira, vajon ő jelentkezett-e volna önként erre a pozícióra* De az is meglehet, meghallotta, hogy más nők után epekedsz. *fűzi még hozzá, mielőtt elindulna, hogy az asztalokon hagyott, koszos tányérokat és poharakat is összeszedje, persze messziről kerülve Relaeléket, hogy a lánynak kelljen megszólítania őt, ha bármit is akar. ~Gyáva vagy, ha a kölyköt küldöd!~ gondolja magában, míg szerzeményeivel visszasétál a pult mögé, innentől Fint gondjára bízva a mosogatnivalót.*
- Azt jól teszed. *nyugtázza elégedetten a fiú szavait, ám fél szemét továbbra is rajta tartja, nehogy túlzottan is sok ostobasággal tömje a fejét a nénike. ~Még a végén tényleg elhiszi, hogy az öreglány ért is valamihez... ~gondolja magában, miközben legszívesebben a fejét csóválná, hogy vendége képes egy ilyen habókos vénasszonytól várni, hogy csodát tegyen a sérülésével. Figyelmét nem kerülik el azonban az érkezők és a távozók sem, és bár meglepi, hogy Relael visszatért a Korsóba, ennek semmi nyoma nem látszik arcán. Ahogy annak sem, hogy iparkodna kiszolgálni őt, vagy a kis vakarcsot, aki vele érkezett. ~Ha enni akar, kénytelen lesz kérni!~ somolyog magában elégedetten, meglepve fordítva pillantását Fintre, mikor a férfi mellé lép. Eleinte csak egy meghökkent szemöldökfelvonásra képes, míg azon lamentál, megsértődjön-e, vagy sem. ~Még szép, hogy teljesen rendben vagyok. Miért ne lennék? Különben is, tényleg azt hiszed, a te megerősítésed kell, hogy ezt tudjam?~ ilyen és ehhez hasonló gondolatok futnak át a fején, de végül úgy dönt, inkább egyiknek se ad hangot. Fintnek pedig csak egy titokzatos félmosoly, és egy nem túl erős, bár azért érezhető bokán rúgás jut*
- Tessék. Ha keresnéd, a társad a jobb oldali szobában lesz. *akasztja le az egyik, még szabad szoba kulcsát, csak hogy aztán Fint előtt átnyúlva a szegény, sebesült Nirsnek adhassa azt egy sokatmondó kacsintás kíséretében* Ha zavarna a néne, csak egy szavadba kerül és Fint kidobja őt! *pillant beszéd közben az említettre, hogy csaposa is számítson rá, lehet, hamarosan kidobói munkakörben is kipróbálhatja majd magát. A szobaosztogatásból persze korábban már Fint is kivette a részét, mikor Armen fogta távozóra, és bár nem akart hozzászólni a dologhoz, azért kissé bizonytalanul néz a lány után, mikor az elindul az emeletre. Arca továbbra is kifejezéstelen, de azért jobban örült volna, ha Armen inkább szem előtt marad, hogy láthassa, mit csinál. ~Majd később ránézek, jól van-e?~ gondolja magában, jelenleg azonban nem tud elszakadni a pult mellől. ~Mi van itt ma este? Mindenkit ide evett a fene? Még ez az ostoba liba is itt van. Már csak az az égimeszelő fajankó, meg a barátja, a néma pásztor hiányzik. Hogy is hívták őket? Grotg meg... á, kit érdekel, remélem, mindketten a nyakukat törték valahol, azért nem látni őket mostanában erre!~ zsörtölődik magában, valójában ugyanis kicsit se bánja, hogy sok a vendég, hiszen legalább lefoglalja magát, és addig se azon töpreng, mit csinál a kancellár és Dora Amonon, míg ő itt gürcöl*
- Meglepte, amikor rájött, a munka azt jelenti, dolgozni is kell. *veti oda foghegyről Fint kérdésére a választ, mielőtt hozzálátna a kiürült poharak eltüntetéséhez a pultról* Azt hiszem, abban bízott, valaki majd eltartja, míg ő egész nap henyél... *pillant jelentőségteljesen a férfira, vajon ő jelentkezett-e volna önként erre a pozícióra* De az is meglehet, meghallotta, hogy más nők után epekedsz. *fűzi még hozzá, mielőtt elindulna, hogy az asztalokon hagyott, koszos tányérokat és poharakat is összeszedje, persze messziről kerülve Relaeléket, hogy a lánynak kelljen megszólítania őt, ha bármit is akar. ~Gyáva vagy, ha a kölyköt küldöd!~ gondolja magában, míg szerzeményeivel visszasétál a pult mögé, innentől Fint gondjára bízva a mosogatnivalót.*
4264. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-11-26 20:02:18
Üzenet elküldve: 2019-11-26 20:02:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Csip-csip, csóka//
*Fanyar mosoly jelenik meg Nirs arcán, mert Idha néni megjegyzése bizony telibe talál. Pontosan így érzi ő is. Nem keresi a bajt, de az valahogy mindig megtalálja. Tulajdonképpen az apja halálával kezdődött amihez semmi köze nem lehetett, mégis rányomta bélyegét egész életére. Talán már éppen eluralkodna rajta valami önsajnálat, de az anyóka reakciója bemutatkozására teljesen kizökkenti. Pár röpke pillanatig mintha egy egészen más ember állna előtte. Nem az aki zsémbesen civakodik a mélységivel, nem egy bolondos öregasszony, hanem valaki olyan akit komolyan lehet venni. Akit komolyan kell venni. Erre csak ráerősít a következő megjegyzés amiből arra lehet következtetni, hogy Idha néne nemcsak hallomásból ismeri a Thargodrym nevet.*
- Az emberek beszélnek mindenfélét. Jót is, rosszat is. Általában a fele sem igaz.
*Való igaz, hogy a Thargodrymek híre nem valami fényes, de igen kevesen vannak akik valóban ismerik őket és nem csak kósza szóbeszédek alapján ítélkeznek. Azután kicsit elmosolyodik amikor az anyó elkezdi szedegetni holmiját és hirtelen nem tudja, hogy mihez kezdjen magával. Esetlennek érzi, hogy csak álldogál amíg Idha néni magában motyorászva szedelőzködik.*
- Öhm... segítsek? *kérdezi meg tétován, kicsit előrehajolva és szinte hátra is hőköl amikor az öregasszony hirtelen felcsattan. Tudja, hogy a látszat gyakran csal és esetleg valóban nem lenne bölcs dolog lebecsülni a habókosnak látszó öregasszonyt, de a jelenetben mégis fellelhető valami derű. El is mosolyodik és bal kezét hárítón emeli maga elé.*
- Rendben, rendben, eszembe sem jutna. Akkor... kerítek egy szobát.
*A pultnál elő is adja kérését a magas fickónak, aki nem lopta be magát a szívébe amikor öcskösnek nevezte. Ha minden jól megy, hamarosan kezében szorongatja a Szoba kulcsát, amiért 14 aranyat hagyott a pulton, és várhatja Idha nénit, hogy csatlakozzon hozzá, ha összeszedelőzködött.*
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.26 20:02:52
*Fanyar mosoly jelenik meg Nirs arcán, mert Idha néni megjegyzése bizony telibe talál. Pontosan így érzi ő is. Nem keresi a bajt, de az valahogy mindig megtalálja. Tulajdonképpen az apja halálával kezdődött amihez semmi köze nem lehetett, mégis rányomta bélyegét egész életére. Talán már éppen eluralkodna rajta valami önsajnálat, de az anyóka reakciója bemutatkozására teljesen kizökkenti. Pár röpke pillanatig mintha egy egészen más ember állna előtte. Nem az aki zsémbesen civakodik a mélységivel, nem egy bolondos öregasszony, hanem valaki olyan akit komolyan lehet venni. Akit komolyan kell venni. Erre csak ráerősít a következő megjegyzés amiből arra lehet következtetni, hogy Idha néne nemcsak hallomásból ismeri a Thargodrym nevet.*
- Az emberek beszélnek mindenfélét. Jót is, rosszat is. Általában a fele sem igaz.
*Való igaz, hogy a Thargodrymek híre nem valami fényes, de igen kevesen vannak akik valóban ismerik őket és nem csak kósza szóbeszédek alapján ítélkeznek. Azután kicsit elmosolyodik amikor az anyó elkezdi szedegetni holmiját és hirtelen nem tudja, hogy mihez kezdjen magával. Esetlennek érzi, hogy csak álldogál amíg Idha néni magában motyorászva szedelőzködik.*
- Öhm... segítsek? *kérdezi meg tétován, kicsit előrehajolva és szinte hátra is hőköl amikor az öregasszony hirtelen felcsattan. Tudja, hogy a látszat gyakran csal és esetleg valóban nem lenne bölcs dolog lebecsülni a habókosnak látszó öregasszonyt, de a jelenetben mégis fellelhető valami derű. El is mosolyodik és bal kezét hárítón emeli maga elé.*
- Rendben, rendben, eszembe sem jutna. Akkor... kerítek egy szobát.
*A pultnál elő is adja kérését a magas fickónak, aki nem lopta be magát a szívébe amikor öcskösnek nevezte. Ha minden jól megy, hamarosan kezében szorongatja a Szoba kulcsát, amiért 14 aranyat hagyott a pulton,
és várhatja Idha nénit, hogy csatlakozzon hozzá, ha összeszedelőzködött.*A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.26 20:02:52
4263. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-11-26 00:21:58
Üzenet elküldve: 2019-11-26 00:21:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
*A gyerek félig eltűnt kölcsön kabátja alatt. Nem mintha bánná, hogy nem rá szabták, így is kellemes meleg lesz benne elég hamar. Rég nem járkált ilyen könnyen télnek idején.*
- Tinta és papír, megjegyzem hölgyem! *Felel egy csábos vigyorral. Félreérthetetlenül flörtölni akar jótevőjével, bár valószínű, hogy csak viccnek szánja. Rel felnőtt nő, ő maga csak egy gyerek. Tudja ezt, de azért már álmodozik, mit szeretne majd, ha nagy lesz. Talán egy Relhez hasonló kemény leányt? Vagy Aestrel bájos butaságát? Ő sem tudja igazán. Rel mintha gondolataiba merülne a fogadó felé menet. Talán mond is valamit, de Fäenro alig érti. Úgy érzi, az elf nem is neki szánta, viszont később esetleg rákérdez még, mert kíváncsi fajta. Nem most, mert Rel láthatóan visszatér hozzá lélekben is.*
- Ki nem szereti jobban a nyarat? *Kérdi meglepve. A gyerekek között nem ismert olyat. Időközben elérik a fogadót és a fiú figyelmét leköti az új hely. Követi Relt a meleg asztalhoz, útközben jól körülnéz. Megbánul mindenkit, sajnos nem szégyelli és nem kerüli a feltűnést. Mindettől függetlenül pillanatnyi rossz érzés fogja el, ugyanis nem olyan rég más valakivel egy másik fogadóba tért be. Annak rossz vége lett. Nagyot nyel.*
- Ez nem Arthenior. *Súgja önmaga elé. Mintha csak azon múlna a baj, hogy a városon belül, vagy kívül van az ember fia. Hamar múlik a rossz érzés, mert Rellel asztalhoz ülnek és elhangzik a legjobb kérdés, amit éhes gyerek hallhat. Ez komoly ügy, alaposan végig gondolja a választ.*
- Szalonnát kérhetek? *kérdi. Tudja, talán telhetetlennek tűnik. A húsfélék úri csemegék.*
*A gyerek félig eltűnt kölcsön kabátja alatt. Nem mintha bánná, hogy nem rá szabták, így is kellemes meleg lesz benne elég hamar. Rég nem járkált ilyen könnyen télnek idején.*
- Tinta és papír, megjegyzem hölgyem! *Felel egy csábos vigyorral. Félreérthetetlenül flörtölni akar jótevőjével, bár valószínű, hogy csak viccnek szánja. Rel felnőtt nő, ő maga csak egy gyerek. Tudja ezt, de azért már álmodozik, mit szeretne majd, ha nagy lesz. Talán egy Relhez hasonló kemény leányt? Vagy Aestrel bájos butaságát? Ő sem tudja igazán. Rel mintha gondolataiba merülne a fogadó felé menet. Talán mond is valamit, de Fäenro alig érti. Úgy érzi, az elf nem is neki szánta, viszont később esetleg rákérdez még, mert kíváncsi fajta. Nem most, mert Rel láthatóan visszatér hozzá lélekben is.*
- Ki nem szereti jobban a nyarat? *Kérdi meglepve. A gyerekek között nem ismert olyat. Időközben elérik a fogadót és a fiú figyelmét leköti az új hely. Követi Relt a meleg asztalhoz, útközben jól körülnéz. Megbánul mindenkit, sajnos nem szégyelli és nem kerüli a feltűnést. Mindettől függetlenül pillanatnyi rossz érzés fogja el, ugyanis nem olyan rég más valakivel egy másik fogadóba tért be. Annak rossz vége lett. Nagyot nyel.*
- Ez nem Arthenior. *Súgja önmaga elé. Mintha csak azon múlna a baj, hogy a városon belül, vagy kívül van az ember fia. Hamar múlik a rossz érzés, mert Rellel asztalhoz ülnek és elhangzik a legjobb kérdés, amit éhes gyerek hallhat. Ez komoly ügy, alaposan végig gondolja a választ.*
- Szalonnát kérhetek? *kérdi. Tudja, talán telhetetlennek tűnik. A húsfélék úri csemegék.*
4262. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-11-25 22:51:59
Üzenet elküldve: 2019-11-25 22:51:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csip-csip, csóka//
*Idha néni nem érti Nirs hirtelen mozdulatát, hiszen részéről a neki tett pár megjegyzéssel le is zárta a civódást, és a továbbiakban is úgy ignorálja a mélységit, mint ahogy eddig is tette.*
- Nem is tűnsz olyannak. Inkább olyannak, akit megtalál a baj magának.
*Mert hát Idha néni szerint Nirs kedves fiúnak tűnik, és aki nem a bajt csinálja, az elszenvedi azt, ez ilyen egyszerű.
Az esetleges kellemetlenséget nem veszi észre, amit nem kívánt közelségével ér el, ahogy a rosszalló pillantás is lepereg róla múltbéli posztjának megosztása miatt.*
- Thargodrym?
*Ekkor az öreg néni ráncos arcának vonásai is látványosan átformálódnak, elsősorban meglepettség tükröződik vissza róluk. Világoskék íriszeit elöntik az érzelmek, majdnem a könnyek is, egy pillanatig még megmaradnak a felcsapó hullámok, majd lassan elcsendesednek.*
- Nem ismeretlen ez a név számomra, de téged nem ismerlek.
*A kissé bogaras öreg néni komollyá változik, egészen épelméjűnek is tűnhet erre a röpke időre.*
- Nem sok jót hallani a Thargodrymekről.
*Kicsit elhallgat, éppen csak egy pislogásnyi időre, majd még hozzá teszi, mielőtt Nirs felszólalhatna.*
- De te derék legénykének tűnsz, Nirs.
*Ismételten megjelenik arcán az önfeledt, széles mosolya.*
- Szoba? Ó, hát persze, ez miér nem jutott nekem eszembe?
*Bütykös ujjával megkopogtatja halántékát, jelezve, hogy már kicsit kopottak a fogaskerekek, de még éppenséggel forognak.*
- Először úgyis meg kell néznem pontosan a karodat, mielőtt még beszerzem a hozzávalókat.
*Valamit motyogva orra alatt összeszedi cokmókját. Ha Nirs nagyon figyel, akkor gondolatfoszlányokat érthet ki, amelyek arról szólnak, hogy esetlegesen, vagy teljesen biztosan mikre lesz majd szüksége, és vajon megtalálja e a piacon.*
- Persze!
*Csattan fel hirtelen a mormogásból.*
- Ne becsüljél le éngemet, drága fijacskám. Menni fog az! Aztán ha nem, legfeljebb így maradsz, rosszabb nem lesz.
*Kedélyes hanglejtéséből akár lehetne azt hinni, hogy tréfálkozik, de ha Idha néniről van szó, akkor ezt mindig nehéz eldönteni. Mivel Idha néni kicsit sértett azért, hogy olyan gorombán fogadták, ezért a szoba ügyét Nirsre bízza, ezt a fiú tudtára is adva, ahogy várakozóan pillant rá, miután újra kezébe veszi az előbb lerakott döglött tyúkot.*
*Idha néni nem érti Nirs hirtelen mozdulatát, hiszen részéről a neki tett pár megjegyzéssel le is zárta a civódást, és a továbbiakban is úgy ignorálja a mélységit, mint ahogy eddig is tette.*
- Nem is tűnsz olyannak. Inkább olyannak, akit megtalál a baj magának.
*Mert hát Idha néni szerint Nirs kedves fiúnak tűnik, és aki nem a bajt csinálja, az elszenvedi azt, ez ilyen egyszerű.
Az esetleges kellemetlenséget nem veszi észre, amit nem kívánt közelségével ér el, ahogy a rosszalló pillantás is lepereg róla múltbéli posztjának megosztása miatt.*
- Thargodrym?
*Ekkor az öreg néni ráncos arcának vonásai is látványosan átformálódnak, elsősorban meglepettség tükröződik vissza róluk. Világoskék íriszeit elöntik az érzelmek, majdnem a könnyek is, egy pillanatig még megmaradnak a felcsapó hullámok, majd lassan elcsendesednek.*
- Nem ismeretlen ez a név számomra, de téged nem ismerlek.
*A kissé bogaras öreg néni komollyá változik, egészen épelméjűnek is tűnhet erre a röpke időre.*
- Nem sok jót hallani a Thargodrymekről.
*Kicsit elhallgat, éppen csak egy pislogásnyi időre, majd még hozzá teszi, mielőtt Nirs felszólalhatna.*
- De te derék legénykének tűnsz, Nirs.
*Ismételten megjelenik arcán az önfeledt, széles mosolya.*
- Szoba? Ó, hát persze, ez miér nem jutott nekem eszembe?
*Bütykös ujjával megkopogtatja halántékát, jelezve, hogy már kicsit kopottak a fogaskerekek, de még éppenséggel forognak.*
- Először úgyis meg kell néznem pontosan a karodat, mielőtt még beszerzem a hozzávalókat.
*Valamit motyogva orra alatt összeszedi cokmókját. Ha Nirs nagyon figyel, akkor gondolatfoszlányokat érthet ki, amelyek arról szólnak, hogy esetlegesen, vagy teljesen biztosan mikre lesz majd szüksége, és vajon megtalálja e a piacon.*
- Persze!
*Csattan fel hirtelen a mormogásból.*
- Ne becsüljél le éngemet, drága fijacskám. Menni fog az! Aztán ha nem, legfeljebb így maradsz, rosszabb nem lesz.
*Kedélyes hanglejtéséből akár lehetne azt hinni, hogy tréfálkozik, de ha Idha néniről van szó, akkor ezt mindig nehéz eldönteni. Mivel Idha néni kicsit sértett azért, hogy olyan gorombán fogadták, ezért a szoba ügyét Nirsre bízza, ezt a fiú tudtára is adva, ahogy várakozóan pillant rá, miután újra kezébe veszi az előbb lerakott döglött tyúkot.*
4261. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-11-25 19:43:33
Üzenet elküldve: 2019-11-25 19:43:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki//
*A mozgalmas kocsmai életben Fint szinte elsétál a tény mellett, hogy az öreg fickó, a kölök mestere néma, ugyanis csak ujjával mutatja a kért mennyiséget. Ha a pultosnak állt zsoldostól bármiféle turpisságot vár a fiú, elfelejtheti, Fint ugyanis nem papolni jött ide, főleg nem fizető vendégeknek. Az alkohol drágább, nagyobb rajta a haszon, kész, nincs mit bájologni. Mindenki jól jár, sőt, ha isznak, még több is kell nekik belőle, hiszen egyre kevésbé a spórolással lesznek elfoglalva.*
- Megkapod az italod, öcskös! *Biztosítja róla még siettében a fiút, de látja, hogy nincs szüksége győzködésre, Esti már intézi is az ügyet. A legérdekesebb és egyben legrémesebb vendég marad a férfira, aki úgy legorombítja, hogy a férfiba még a szusz is beleszorul, ezért csak nézi, ahogy egy frissebb vendég után jár a néne, hogy segítsen neki a bajban. Még áll egy darabig, a fülében pedig visszhangot vet a reccsenés, amivel a vékonynak és gyengének tűnő asszony szó szerint eltörte a tyúkot. Aztán úgy rázza meg a fejét, mint aki kábulatából ébred. Visszalép, ezúttal Estihez, mert ha valakiben, legalább benne biztos lehet. Mi másra is jók a főnökök? Útközben pedig hallva a sötételf lány kérését megfordul, és a kényelme érdekében ő maga pottyant egy kulcsot a kezébe.*
- Jó pihenést! *Mondja fenntartásokkal pislogva az illetőre, mert a kígyós eset még mindig belé van égve, illetve azzal a lendülettel üres edényeket is begyűjti, és hátul gyorsan elmossa. Mikor mindennel végzett, Estihez lép, jó alaposan végigmérve a csinos lányt. Halkan beszél hozzá, hogy ne zavarja a fogyasztó vendégeket.*
- Nem tudom, mit problémázik a néne a kormosságon. Teljesen rendben vagy. *Jegyzi meg közömbösen, értse a lány úgy, ahogy ő akarja, de azért pusztán kísérletező jelleggel lábát megpróbálja hozzáérinteni a nőéhez, mintha csak véletlenül túl közel lépett volna. Csak ezután, magát Esti mellett vagy kicsit eltávolodva kényelembe helyezve néz körbe, és keresi másik pártfogoltját.*
- Hova lett a takarító barátnőm? *Kérdezi körbepillantva.* Nem volt csúnya lány. Igaz, láttam már szebbet mostanság.
*A mozgalmas kocsmai életben Fint szinte elsétál a tény mellett, hogy az öreg fickó, a kölök mestere néma, ugyanis csak ujjával mutatja a kért mennyiséget. Ha a pultosnak állt zsoldostól bármiféle turpisságot vár a fiú, elfelejtheti, Fint ugyanis nem papolni jött ide, főleg nem fizető vendégeknek. Az alkohol drágább, nagyobb rajta a haszon, kész, nincs mit bájologni. Mindenki jól jár, sőt, ha isznak, még több is kell nekik belőle, hiszen egyre kevésbé a spórolással lesznek elfoglalva.*
- Megkapod az italod, öcskös! *Biztosítja róla még siettében a fiút, de látja, hogy nincs szüksége győzködésre, Esti már intézi is az ügyet. A legérdekesebb és egyben legrémesebb vendég marad a férfira, aki úgy legorombítja, hogy a férfiba még a szusz is beleszorul, ezért csak nézi, ahogy egy frissebb vendég után jár a néne, hogy segítsen neki a bajban. Még áll egy darabig, a fülében pedig visszhangot vet a reccsenés, amivel a vékonynak és gyengének tűnő asszony szó szerint eltörte a tyúkot. Aztán úgy rázza meg a fejét, mint aki kábulatából ébred. Visszalép, ezúttal Estihez, mert ha valakiben, legalább benne biztos lehet. Mi másra is jók a főnökök? Útközben pedig hallva a sötételf lány kérését megfordul, és a kényelme érdekében ő maga pottyant egy kulcsot a kezébe.*
- Jó pihenést! *Mondja fenntartásokkal pislogva az illetőre, mert a kígyós eset még mindig belé van égve, illetve azzal a lendülettel üres edényeket is begyűjti, és hátul gyorsan elmossa. Mikor mindennel végzett, Estihez lép, jó alaposan végigmérve a csinos lányt. Halkan beszél hozzá, hogy ne zavarja a fogyasztó vendégeket.*
- Nem tudom, mit problémázik a néne a kormosságon. Teljesen rendben vagy. *Jegyzi meg közömbösen, értse a lány úgy, ahogy ő akarja, de azért pusztán kísérletező jelleggel lábát megpróbálja hozzáérinteni a nőéhez, mintha csak véletlenül túl közel lépett volna. Csak ezután, magát Esti mellett vagy kicsit eltávolodva kényelembe helyezve néz körbe, és keresi másik pártfogoltját.*
- Hova lett a takarító barátnőm? *Kérdezi körbepillantva.* Nem volt csúnya lány. Igaz, láttam már szebbet mostanság.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051