Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
800. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-07-30 00:50:34
Üzenet elküldve: 2025-07-30 00:50:34
ÚJ
![>Lewonor Ante [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2676_ork_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 221
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 221
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
* Eltart egy darabig, amíg visszaér. Beszélgetni jött Kagan utódjával, de nem járt sikerrel. Fegyvereit és pajzsát az amon ruadhi őrnél hagyta, így üres kézzel lép be a taverna ajtaján. Épp akkor teszi ezt, amikor egy fajtársát kellemetlen atrocitás éri. *
– Hő bozdmeg, má' megent. * Most igazán sajnálja, hogy hőn szeretett bárdját leadta. Nem teljesen érti a szituációt. Neki itt enni adtak, legalábbis mindig volt valami moslék vagy csont, amit elrágcsált ínségesebb időkben. A nőstény ork, aki épp csak most érkezett, kevésbé szívélyes fogadtatásban részesül. Nem mintha Ante a faji összetartozás eszményét oly' nagyra tartaná, de ez még neki is sok. Ráadásul úgy véli, elég feltűnő látvány ő is, így a következő nyílvessző már könnyen lehet, hogy felé száll. *
– Özt hogyod obba?! * Ante úgy indul meg Tharasy felé, mint a hegyről legördülő kő. Közel két mázsájával egész könnyű célpont lehet, ám annál nehezebb megállítani. *
– Csülökre, csókos cimborák! Csopjuk szít oz öllönfelet! | Törjünk be pancelt es pofát, míg ég és főld beléremeg! * Kezd bele egyik kedvenc ork indulójába, miközben a közel biztos halál felé ront. Ha csak még egy elfet magával tud vinni a túlvilágra, már megérte ez a nap is. Fegyver híján öklére támaszkodik; s ha eléri az íjászkodó hegyesfülűt, nem rest egy jobbossal megkínálni Tharasyt. Alkarvédőjéből lángok csapnak fel, aminek bár nincs tényleges tűzgyújtó hatása, ijesztő látvány lehet, és talán meg is zavarja ellenfelét egy pillanatra. *
* Eltart egy darabig, amíg visszaér. Beszélgetni jött Kagan utódjával, de nem járt sikerrel. Fegyvereit és pajzsát az amon ruadhi őrnél hagyta, így üres kézzel lép be a taverna ajtaján. Épp akkor teszi ezt, amikor egy fajtársát kellemetlen atrocitás éri. *
– Hő bozdmeg, má' megent. * Most igazán sajnálja, hogy hőn szeretett bárdját leadta. Nem teljesen érti a szituációt. Neki itt enni adtak, legalábbis mindig volt valami moslék vagy csont, amit elrágcsált ínségesebb időkben. A nőstény ork, aki épp csak most érkezett, kevésbé szívélyes fogadtatásban részesül. Nem mintha Ante a faji összetartozás eszményét oly' nagyra tartaná, de ez még neki is sok. Ráadásul úgy véli, elég feltűnő látvány ő is, így a következő nyílvessző már könnyen lehet, hogy felé száll. *
– Özt hogyod obba?! * Ante úgy indul meg Tharasy felé, mint a hegyről legördülő kő. Közel két mázsájával egész könnyű célpont lehet, ám annál nehezebb megállítani. *
– Csülökre, csókos cimborák! Csopjuk szít oz öllönfelet! | Törjünk be pancelt es pofát, míg ég és főld beléremeg! * Kezd bele egyik kedvenc ork indulójába, miközben a közel biztos halál felé ront. Ha csak még egy elfet magával tud vinni a túlvilágra, már megérte ez a nap is. Fegyver híján öklére támaszkodik; s ha eléri az íjászkodó hegyesfülűt, nem rest egy jobbossal megkínálni Tharasyt. Alkarvédőjéből lángok csapnak fel, aminek bár nincs tényleges tűzgyújtó hatása, ijesztő látvány lehet, és talán meg is zavarja ellenfelét egy pillanatra. *
799. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-07-29 19:19:46
Üzenet elküldve: 2025-07-29 19:19:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
//Yzzgthi Orkuglu//
*Nem akárki lép be a fogadótérbe. A vezér tulajdon vére jelenik meg másodmagával. Szürke tekintetével kíséri csak őket, miközben húga locsogását hallgatja.*
-Azok a falusiak az árnyékukra is azt hiszik, hogy a szopófantom jött el értük. *Megcsóválja fejét. Persze az efféle babonáskodásból könnyű hasznot húzni. Ő is valami ilyesmit forgat fejében.
Legalábbis forgatna, mert Thaleena szavaira felfigyel. Megpördül, s ahogy meglátja az új jövevényt, már kezei között az íja. Tegezéhez kap, kézbe veszi a nyílvesszőt, céloz és már el is engedi az ideget.
Bárki tudhatja a Választóhegységtől keletre, miképp vélekednek e földön az orkoktól. Az, hogy ez itt szimplán csak betoppan, mintha jobb dolga sem volna, egyenesen aggasztó érzést kelt benne. Ő pedig az efféle érzésekre csak egyféleképp tud reagálni.
Az ork felsőtestét célozza, elvégre azt a legkönnyebb eltalálni. Ő pedig minden kétséget kizáróan el is szeretné találni.*
//Yzzgthi Orkuglu//
*Nem akárki lép be a fogadótérbe. A vezér tulajdon vére jelenik meg másodmagával. Szürke tekintetével kíséri csak őket, miközben húga locsogását hallgatja.*
-Azok a falusiak az árnyékukra is azt hiszik, hogy a szopófantom jött el értük. *Megcsóválja fejét. Persze az efféle babonáskodásból könnyű hasznot húzni. Ő is valami ilyesmit forgat fejében.
Legalábbis forgatna, mert Thaleena szavaira felfigyel. Megpördül, s ahogy meglátja az új jövevényt, már kezei között az íja. Tegezéhez kap, kézbe veszi a nyílvesszőt, céloz és már el is engedi az ideget.
Bárki tudhatja a Választóhegységtől keletre, miképp vélekednek e földön az orkoktól. Az, hogy ez itt szimplán csak betoppan, mintha jobb dolga sem volna, egyenesen aggasztó érzést kelt benne. Ő pedig az efféle érzésekre csak egyféleképp tud reagálni.
Az ork felsőtestét célozza, elvégre azt a legkönnyebb eltalálni. Ő pedig minden kétséget kizáróan el is szeretné találni.*
798. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-07-29 17:19:15
Üzenet elküldve: 2025-07-29 17:19:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét fellegek//
- Ha. Ha. Ha.
*Elmaradhatatlan reakciójával is megörvendezteti, mely a szokásos szemforgatás, s minden idegszálával igyekszik elnyomni mosolyát. Meg kell hagyni kicsit csiklandozza humorát a lecsapott magaslabda, vélhetően fordított esetben ő maga is elsütötte volna ezt a viccet.
Nem kerüli el figyelmét, hogy ikre minduntalan a dekoratív idegen felé pillantgat, de ezzel a ténnyel egyelőre nem óhajt semmit kezdeni. Talán majd ha nagyon unatkoznak.*
- Tőlem.
*Megrántja vállait.*
- De nem hiszem, hogy egy veszett kutya. Anál valami nagyobb. Persze megnézhetjük, hogy ugyanúgy vérzik-e mint mi.
*Félelelmnek szikrája sem érzékelhető hangjából, holott cseppet sem veszi félvállról azt, amit tapasztalt. Elég ifjú még ahhoz, hogy a kelleténél bátrabb legyen, de eléggé elf ahhoz, hogy a halál torkából kikecmeredjen.*
- Segíthetek. Nincs jobb dolgom most.
*Tharasy jól sejtheti, hogy ennél kedvesebb szavak aligha hagyják majd el Thaleena száját.*
- Az kellene még!
*Csattan fel bosszúsan, s ha éppen olyan barbár lenne, mint amivel vádolják, akkor ki is köpne. Helyette a korsóért nyúl, hogy sörrel oltsa haragját.
Már lélekben kezd felkészülni arra, hogy a perzselő napsütésben dolgozzon - melyhez természetesen nem sok kedve van -, amikor új vendégek érkeznek. A szőke barbárok nem keltik fel érdeklődését, ellenben a nőstény orktól még a szája is majdnem tátva marad.*
- Nini, egy mocsárképű!
*Megjegyzését kellőképpen hangosan teszi meg, hogy vélhetően mindenki felfigyeljen rá a fogadóban, ugyanakkor észrevételét elsősorban ikertestvérének szánja.*
- Ha. Ha. Ha.
*Elmaradhatatlan reakciójával is megörvendezteti, mely a szokásos szemforgatás, s minden idegszálával igyekszik elnyomni mosolyát. Meg kell hagyni kicsit csiklandozza humorát a lecsapott magaslabda, vélhetően fordított esetben ő maga is elsütötte volna ezt a viccet.
Nem kerüli el figyelmét, hogy ikre minduntalan a dekoratív idegen felé pillantgat, de ezzel a ténnyel egyelőre nem óhajt semmit kezdeni. Talán majd ha nagyon unatkoznak.*
- Tőlem.
*Megrántja vállait.*
- De nem hiszem, hogy egy veszett kutya. Anál valami nagyobb. Persze megnézhetjük, hogy ugyanúgy vérzik-e mint mi.
*Félelelmnek szikrája sem érzékelhető hangjából, holott cseppet sem veszi félvállról azt, amit tapasztalt. Elég ifjú még ahhoz, hogy a kelleténél bátrabb legyen, de eléggé elf ahhoz, hogy a halál torkából kikecmeredjen.*
- Segíthetek. Nincs jobb dolgom most.
*Tharasy jól sejtheti, hogy ennél kedvesebb szavak aligha hagyják majd el Thaleena száját.*
- Az kellene még!
*Csattan fel bosszúsan, s ha éppen olyan barbár lenne, mint amivel vádolják, akkor ki is köpne. Helyette a korsóért nyúl, hogy sörrel oltsa haragját.
Már lélekben kezd felkészülni arra, hogy a perzselő napsütésben dolgozzon - melyhez természetesen nem sok kedve van -, amikor új vendégek érkeznek. A szőke barbárok nem keltik fel érdeklődését, ellenben a nőstény orktól még a szája is majdnem tátva marad.*
- Nini, egy mocsárképű!
*Megjegyzését kellőképpen hangosan teszi meg, hogy vélhetően mindenki felfigyeljen rá a fogadóban, ugyanakkor észrevételét elsősorban ikertestvérének szánja.*
797. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-07-29 16:57:36
Üzenet elküldve: 2025-07-29 16:57:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Luryelle//
- Tudom, tökmag.
*Mosolyogva megsimogatja Luryelle kobakját, s remélhetőleg ezzel enhyíti is kettejük között kialakult feszültséget. Nem esik jól számára szigorúnak lenni, de emlékezteti magát, hogy sok esetben ez az ifjak érdekében történik.*
- Azzal azért vigyáznék.
*Röviden felnevet.*
- Nincs megtiltva ugyan, kísérletet tehetsz rá, de elég ügyesek a verekedésben, szóval lehet fordítva történne meg a seggberúgás.
*Egy ölelést kap jutalmul, melyet meg sem kísérel elkerülni, helyette karjaival viszont öleli a leányzót, és bátorítóan megsimogatja annak hátát.*
- Jaj, dehogy. Ne légy csacska!
*Nem érti miért lenne baja bármikor is, s főleg ha Yagnarról van szó. Nagybátyjára bármikor az életét bízná, és Karheia jól tudja, hogy a férfi minden áron megóvná őt, ha kellene.*
- Jól van, menjünk. Reméljük itt lesznek, mert már kissé sajognak a lábaim.
*A hőség jobban megviseli, mint a séta, ennek ellenére nem fogja bánni, ha végre megpihentetheti picit végtagjait.
A Taverna felé veszi ismételten az irányt, s mivel teljes figyelmét Luryellenek szentelte, így fel sem tűnik számára, hogy egy ork is betér oda. Mit sem sejtve követi néhány perccel később a betérőt az épületbe. Már kezdené kényelembe helyezni magát, éppen becsukódik az ajtó mögöttük, amikor realizálja a borzalmas szörnyeteg jelenlétét. Karheia pulzusa egyből megkétszereződik, s olyan paranoid gondolatai támadnak, hogy a tábor melytől szerencsésen megszökött felkutatta őt, és eljöttek érte.*
- Oda, távolabb!
*Inti biztonságosnak hitt sarokba Luryellet, hiszen elsősorban ifjú tanoncát óhajtja megvédeni, másodsorban pedig önmagát. Fél szemét a jelenlévő orkon tartja ugyan, de igyekszik nem mustrálni őt, hogy képes legyen fellobbanó gyűlöletét kordában tartani.*
- Tudom, tökmag.
*Mosolyogva megsimogatja Luryelle kobakját, s remélhetőleg ezzel enhyíti is kettejük között kialakult feszültséget. Nem esik jól számára szigorúnak lenni, de emlékezteti magát, hogy sok esetben ez az ifjak érdekében történik.*
- Azzal azért vigyáznék.
*Röviden felnevet.*
- Nincs megtiltva ugyan, kísérletet tehetsz rá, de elég ügyesek a verekedésben, szóval lehet fordítva történne meg a seggberúgás.
*Egy ölelést kap jutalmul, melyet meg sem kísérel elkerülni, helyette karjaival viszont öleli a leányzót, és bátorítóan megsimogatja annak hátát.*
- Jaj, dehogy. Ne légy csacska!
*Nem érti miért lenne baja bármikor is, s főleg ha Yagnarról van szó. Nagybátyjára bármikor az életét bízná, és Karheia jól tudja, hogy a férfi minden áron megóvná őt, ha kellene.*
- Jól van, menjünk. Reméljük itt lesznek, mert már kissé sajognak a lábaim.
*A hőség jobban megviseli, mint a séta, ennek ellenére nem fogja bánni, ha végre megpihentetheti picit végtagjait.
A Taverna felé veszi ismételten az irányt, s mivel teljes figyelmét Luryellenek szentelte, így fel sem tűnik számára, hogy egy ork is betér oda. Mit sem sejtve követi néhány perccel később a betérőt az épületbe. Már kezdené kényelembe helyezni magát, éppen becsukódik az ajtó mögöttük, amikor realizálja a borzalmas szörnyeteg jelenlétét. Karheia pulzusa egyből megkétszereződik, s olyan paranoid gondolatai támadnak, hogy a tábor melytől szerencsésen megszökött felkutatta őt, és eljöttek érte.*
- Oda, távolabb!
*Inti biztonságosnak hitt sarokba Luryellet, hiszen elsősorban ifjú tanoncát óhajtja megvédeni, másodsorban pedig önmagát. Fél szemét a jelenlévő orkon tartja ugyan, de igyekszik nem mustrálni őt, hogy képes legyen fellobbanó gyűlöletét kordában tartani.*
796. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-07-29 14:39:32
Üzenet elküldve: 2025-07-29 14:39:32
ÚJ
![>Yzzgthi Orkuglu [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12104_1638970879_ork_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A közeledő alkonyatban narancsszínű lesz a táj, még a harsogóan zöld levelek is bronzzá szelídülnek. Vörös fürtjei megint a vér és tűz színeit veszik fel.
A folyó közelében emelkedő magányos hegy, és a tetején a furcsa erődítmény közelsége sok - Yzzgthi számára talán túlságosan is sok - vándort vonz. Karavánok, kereskedők, mindenféle népek igyekeznek az úton, ki délre tart, ki északra. A nőstény tekintete a kőépítményen pihen meg, kissé hunyorog a lemenő nap fényében. Számára szokatlan a forma a megszokott szedett-vedett sátortáborhoz viszonyítva. Tudja, hogyha tanulni akar, meg kell szoknia a várost.
De nem is ez hajtja most előre, sokkal inkább gyomra korgása sürgeti. Nem is olyan messzire fogadóféle épület magaslik eléje. A nyüzsgés persze itt is nagy, ki éppen betér, ki pedig távozik.
Nyurga a váratlan megtorpanástól, kidugja kíváncsian az orrát a tarisznyazsebből. *
-Nyugalom.
*Kellemes, mély hangja simogatóan fut végig a puha, barna bundán. Fejük felett Örvény lejjebb ereszkedik, úgy követi társait. A nőstény határozottan indul meg a fogadó felé, majd ahogy lehetősége nyílik rá, belép az ajtón, míg a madár kint helyezkedik el egy közeli fa ágán, vagy kútágas tetején.
Bent is elég sokan vannak, s mivel szemeinek hozzá kell szoknia a kinti fényesség után a félhomályhoz, pislog néhányat. Csak ezután indul meg a pult irányába, miközben ujjai az övéről lecsüngő erszényben megbújó pénzérméket igyekszik megszámlálni. Ételre biztosan futja. *
A hozzászólás írója (Yzzgthi Orkuglu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.29 14:40:38
A folyó közelében emelkedő magányos hegy, és a tetején a furcsa erődítmény közelsége sok - Yzzgthi számára talán túlságosan is sok - vándort vonz. Karavánok, kereskedők, mindenféle népek igyekeznek az úton, ki délre tart, ki északra. A nőstény tekintete a kőépítményen pihen meg, kissé hunyorog a lemenő nap fényében. Számára szokatlan a forma a megszokott szedett-vedett sátortáborhoz viszonyítva. Tudja, hogyha tanulni akar, meg kell szoknia a várost.
De nem is ez hajtja most előre, sokkal inkább gyomra korgása sürgeti. Nem is olyan messzire fogadóféle épület magaslik eléje. A nyüzsgés persze itt is nagy, ki éppen betér, ki pedig távozik.
Nyurga a váratlan megtorpanástól, kidugja kíváncsian az orrát a tarisznyazsebből. *
-Nyugalom.
*Kellemes, mély hangja simogatóan fut végig a puha, barna bundán. Fejük felett Örvény lejjebb ereszkedik, úgy követi társait. A nőstény határozottan indul meg a fogadó felé, majd ahogy lehetősége nyílik rá, belép az ajtón, míg a madár kint helyezkedik el egy közeli fa ágán, vagy kútágas tetején.
Bent is elég sokan vannak, s mivel szemeinek hozzá kell szoknia a kinti fényesség után a félhomályhoz, pislog néhányat. Csak ezután indul meg a pult irányába, miközben ujjai az övéről lecsüngő erszényben megbújó pénzérméket igyekszik megszámlálni. Ételre biztosan futja. *
A hozzászólás írója (Yzzgthi Orkuglu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.29 14:40:38
795. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-07-29 10:15:28
Üzenet elküldve: 2025-07-29 10:15:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Thaleena//
*Természetesen nem különösebben foglalkoztatja húga véleménye higiéniájával kapcsolatban. Nem veszi fel a szurkálódást, csak fejét csóválja. Ő sem rest általában adós maradni, de tisztában van vele, hogy húgával az ilyesmi soha véget nem érő adok-kapok lenne. A történet annál jobban érdekli viszont.*
-Fenevad, mi? Nem engem keresnek véletlen? *Felkuncog, majd nagyot kortyol az átnyújtott sörből. Jólesik neki a hideg ital a munka után. Kifordul a pult mellől, hogy szürke tekintetét a fogadótéren tarthassa. Nem elővigyázatosság ez részéről, csupán érdeklik a betérők. Főleg az az egzotikus idegen. Nem próbálja leplezni érdeklődését, habár gondolatai még mindig akörül járnak, miféle kiszolgáltatott vagy kellemetlen helyzetbe hozhatná az önbizalomban hiányt nem szenvedő idegent.*
-Ha befejeztem az istálló tetejét, onnantól szabad madár vagyok jó ideig. Talán megnézhetnénk ezt a fenevad dolgot, hmm? *Valamiért birizgálja fantáziáját e különös történés. Akkor is, ha nem thargföldön történik.*
-A szántóföldeki faluk gazdagok. Mármint magukhoz képest. Biztos jóféle jutalmat adnak. Ráadásul valószínűleg valami megveszett kutya vagy valami ostobaság háborgatja őket. *Jelzésértékűen húzza végig kezét háta mögött a tegezben pihenő nyilakon, csak hogy megmutathassa, hogyan is gondolja felgöngyölni az ügyet.*
-Esetleg besegíthetnél. *Fejével az istálló felé biccent.*
-De csak ha nem jártatod a szád. Nem a nyelvednek kell pörögni, hanem a kezednek. *Valóban sokkal jobban haladhatna némi segítséggel, de tisztában van vele, hogy Thaleena nem fogja magát könnyen adni.*
-Amúgy is. "Mieink"? A végén még egy valamirevaló tharg lesz belőled. *Vigyorogva bokszol bele a lány vállába, majd ismét csak ajkához emeli a söröskorsót.*
*Természetesen nem különösebben foglalkoztatja húga véleménye higiéniájával kapcsolatban. Nem veszi fel a szurkálódást, csak fejét csóválja. Ő sem rest általában adós maradni, de tisztában van vele, hogy húgával az ilyesmi soha véget nem érő adok-kapok lenne. A történet annál jobban érdekli viszont.*
-Fenevad, mi? Nem engem keresnek véletlen? *Felkuncog, majd nagyot kortyol az átnyújtott sörből. Jólesik neki a hideg ital a munka után. Kifordul a pult mellől, hogy szürke tekintetét a fogadótéren tarthassa. Nem elővigyázatosság ez részéről, csupán érdeklik a betérők. Főleg az az egzotikus idegen. Nem próbálja leplezni érdeklődését, habár gondolatai még mindig akörül járnak, miféle kiszolgáltatott vagy kellemetlen helyzetbe hozhatná az önbizalomban hiányt nem szenvedő idegent.*
-Ha befejeztem az istálló tetejét, onnantól szabad madár vagyok jó ideig. Talán megnézhetnénk ezt a fenevad dolgot, hmm? *Valamiért birizgálja fantáziáját e különös történés. Akkor is, ha nem thargföldön történik.*
-A szántóföldeki faluk gazdagok. Mármint magukhoz képest. Biztos jóféle jutalmat adnak. Ráadásul valószínűleg valami megveszett kutya vagy valami ostobaság háborgatja őket. *Jelzésértékűen húzza végig kezét háta mögött a tegezben pihenő nyilakon, csak hogy megmutathassa, hogyan is gondolja felgöngyölni az ügyet.*
-Esetleg besegíthetnél. *Fejével az istálló felé biccent.*
-De csak ha nem jártatod a szád. Nem a nyelvednek kell pörögni, hanem a kezednek. *Valóban sokkal jobban haladhatna némi segítséggel, de tisztában van vele, hogy Thaleena nem fogja magát könnyen adni.*
-Amúgy is. "Mieink"? A végén még egy valamirevaló tharg lesz belőled. *Vigyorogva bokszol bele a lány vállába, majd ismét csak ajkához emeli a söröskorsót.*
794. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-07-28 21:51:52
Üzenet elküldve: 2025-07-28 21:51:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tharasy//
*Nem állhatja meg, hogy a megjegyzésre ne feleljen egy frappáns replikával.*
- Kapd be!
*Szavai csakúgy perzselnek, de az ikertestvérek már elég jól ismerik egymást ahhoz, hogy az ilyesfajta sértegetést ne vegyék a szívükre. Valahol a szeretetük jele is ez, elvégre ennyi energiát bizonyosan nem fektetnének idegenek piszkálásába, mint amennyivel egymást tisztelik meg.
Tharasy már kezdene bele a kérkedésbe, amit Thaleena a szokásos szemforgatással jutalmazna, de hirtelen más tereli el figyelmét, mégpedig fivére szörnyű testszaga.*
- A Szellemekre! Olyan a szagod, mint egy disznónak aki hatokig trágyába dagonyázott.
*Természetesen némileg túloz, de tagadhatatlanul facsarja fivére érett izzadtságának szaga érzékeny orrát, annak ellenére is, hogy ő sem ma reggel mosakodott.*
- Szóval jól szórakoztál. Ahogy érzem és elnézem nem a fürdőkádban, ellenben az istálló szaga remekül illik hozzád.
*Határozottan eltolja magától testvérét és a söntéshez lép, s nekilát leszámolni 9 aranyat a megígért Tharg házi sörért.
Nem sok érméje marad, éppen csak néhányat tud visszacsúsztatni zsebébe, amit megőriz majd nehezebb időkre. Amint megkapják az italt, magához ragadja a korsót és nagyot hörpint belőle. A legfinomabb és leghűvösebb kortyok bizony őt illetik. Ezt követően fivére elé tolja a még habos italt, s háttal fordulva a pultnak pásztázza a fogadóteret.*
- Ha így lenne, akkor nem tértem volna ide vissza nyomorogni.
*A megszokott módon egyik fonott tincsét előre söpri, és annak babrálgatásával köti le kezét.*
- Ehh, volt valami fenevad, ami az egyik szántói falvat tartotta rettegésben. Elég brutális volt amit ott művelt.
*Mondanivalója ellenére hangja rezignált marad, elvégre az erőszak a thargok között aligha rendít meg bárkit is.*
- Volt egy borzasztó töketlen csapat, aki próbált valamit csinálni, de komolyan teljesen életképtelen szerencsétlen volt az összes, szóval ott hagytam őket. Ki tudja meddig húzza a falu.
*Megvonja vállát, majd visszafordul és felkönyököl a pultra, időnként pedig kíváncsian mögé pillant, hátha elcsenhet valamit egy óvatlan másodpercben.*
- Nem a mieink voltak, szóval nem érdekel. Meg is érdemlik.
*Thargokra jellemző összetartozása talán meglepő is lehet, elvégre rühelli a barbárokat, de még így is jobb és nagyobb biztonsággal tölti el a tudat, hogy tartozik valakihez.*
*Nem állhatja meg, hogy a megjegyzésre ne feleljen egy frappáns replikával.*
- Kapd be!
*Szavai csakúgy perzselnek, de az ikertestvérek már elég jól ismerik egymást ahhoz, hogy az ilyesfajta sértegetést ne vegyék a szívükre. Valahol a szeretetük jele is ez, elvégre ennyi energiát bizonyosan nem fektetnének idegenek piszkálásába, mint amennyivel egymást tisztelik meg.
Tharasy már kezdene bele a kérkedésbe, amit Thaleena a szokásos szemforgatással jutalmazna, de hirtelen más tereli el figyelmét, mégpedig fivére szörnyű testszaga.*
- A Szellemekre! Olyan a szagod, mint egy disznónak aki hatokig trágyába dagonyázott.
*Természetesen némileg túloz, de tagadhatatlanul facsarja fivére érett izzadtságának szaga érzékeny orrát, annak ellenére is, hogy ő sem ma reggel mosakodott.*
- Szóval jól szórakoztál. Ahogy érzem és elnézem nem a fürdőkádban, ellenben az istálló szaga remekül illik hozzád.
*Határozottan eltolja magától testvérét és a söntéshez lép, s nekilát leszámolni 9 aranyat a megígért Tharg házi sörért.
Nem sok érméje marad, éppen csak néhányat tud visszacsúsztatni zsebébe, amit megőriz majd nehezebb időkre. Amint megkapják az italt, magához ragadja a korsót és nagyot hörpint belőle. A legfinomabb és leghűvösebb kortyok bizony őt illetik. Ezt követően fivére elé tolja a még habos italt, s háttal fordulva a pultnak pásztázza a fogadóteret.* - Ha így lenne, akkor nem tértem volna ide vissza nyomorogni.
*A megszokott módon egyik fonott tincsét előre söpri, és annak babrálgatásával köti le kezét.*
- Ehh, volt valami fenevad, ami az egyik szántói falvat tartotta rettegésben. Elég brutális volt amit ott művelt.
*Mondanivalója ellenére hangja rezignált marad, elvégre az erőszak a thargok között aligha rendít meg bárkit is.*
- Volt egy borzasztó töketlen csapat, aki próbált valamit csinálni, de komolyan teljesen életképtelen szerencsétlen volt az összes, szóval ott hagytam őket. Ki tudja meddig húzza a falu.
*Megvonja vállát, majd visszafordul és felkönyököl a pultra, időnként pedig kíváncsian mögé pillant, hátha elcsenhet valamit egy óvatlan másodpercben.*
- Nem a mieink voltak, szóval nem érdekel. Meg is érdemlik.
*Thargokra jellemző összetartozása talán meglepő is lehet, elvégre rühelli a barbárokat, de még így is jobb és nagyobb biztonsággal tölti el a tudat, hogy tartozik valakihez.*
793. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-07-22 19:22:07
Üzenet elküldve: 2025-07-22 19:22:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és Vas//
//Kicsit Thaleena és Tharasy//
*Észre sem vette, milyen átkozottul szomjas lett a piaci melegben, de a korsója néhány öblös kortyot követően félig már kiürült. Ujjaival unottan játszik a nedves korsón, közben a hideg sör kesernyés aromája lassan keveredik a pipafüst múló zamatával a szájában. A taverna nyugalmas félhomálya kellemesen öleli körül a piac ricsajai után, pedig a wegtoreni nem mondhatni, hogy a csend nagy rajongója lenne. Városi zajhoz szokott, no meg a kereskedők és tengerészek sem szótlanságukról híresek, némi folytonos morajlásban érzi tehát magát igazán otthonosan. Jól esik most azonban a csend, még ha az épp csak pár percig tart is.
Hunyorgó pillantásait a nyikorduló ajtó felé veti, két alak lépi át a küszöböt - két átkozottul magas, világos hajú elf, egy férfi és egy nő. Az öltözetük és fonataik valószínűleg tharg származásról árulkodnak, noha mindig is úgy képzelte, hogy a délre vándorolt barbár nép egyedei emberek, de hát mindennap tanul valami újat az ember leánya. No meg az is lehet, hogy nem is thargok... Annyi biztos csak, hogy piszkosul hasonlítanak egymásra. Mindenfajta szégyenérzet nélkül, látványosan szemléli az idegeneket, s egyszer csak tetten érik. Tekintete egy hosszabb pillanatig összeakad a férfiéval, de a wegtoreni nem az a fajta, aki ilyesmitől zavarba jőve szégyellősen süti le pillantásait, még akkor sem, mikor a hosszúéltű arcán elterülő vigyorban valami sötét pajzánságot vél felfedezni. Megemeli ugyan szemöldökét, de hamarosan mit sem törődve a kis jelenettel kotorja elő dohányos szelencéjét, s zavartalanul tölteni kezdi a pipáját.
Estefelé bizonyosan forgalmasabb ez a hely, nem túl sok taverna akad a város és a Kikötő között, a thargokon kívül feltehetőleg több vándor is betér megpihenni az éjszakára. Sajnos a vélt esti mulatozást nem valószínű, hogy megvárja. Azon gondolkodik, hogy el kellene néznie a városba.*
//Kicsit Thaleena és Tharasy//
*Észre sem vette, milyen átkozottul szomjas lett a piaci melegben, de a korsója néhány öblös kortyot követően félig már kiürült. Ujjaival unottan játszik a nedves korsón, közben a hideg sör kesernyés aromája lassan keveredik a pipafüst múló zamatával a szájában. A taverna nyugalmas félhomálya kellemesen öleli körül a piac ricsajai után, pedig a wegtoreni nem mondhatni, hogy a csend nagy rajongója lenne. Városi zajhoz szokott, no meg a kereskedők és tengerészek sem szótlanságukról híresek, némi folytonos morajlásban érzi tehát magát igazán otthonosan. Jól esik most azonban a csend, még ha az épp csak pár percig tart is.
Hunyorgó pillantásait a nyikorduló ajtó felé veti, két alak lépi át a küszöböt - két átkozottul magas, világos hajú elf, egy férfi és egy nő. Az öltözetük és fonataik valószínűleg tharg származásról árulkodnak, noha mindig is úgy képzelte, hogy a délre vándorolt barbár nép egyedei emberek, de hát mindennap tanul valami újat az ember leánya. No meg az is lehet, hogy nem is thargok... Annyi biztos csak, hogy piszkosul hasonlítanak egymásra. Mindenfajta szégyenérzet nélkül, látványosan szemléli az idegeneket, s egyszer csak tetten érik. Tekintete egy hosszabb pillanatig összeakad a férfiéval, de a wegtoreni nem az a fajta, aki ilyesmitől zavarba jőve szégyellősen süti le pillantásait, még akkor sem, mikor a hosszúéltű arcán elterülő vigyorban valami sötét pajzánságot vél felfedezni. Megemeli ugyan szemöldökét, de hamarosan mit sem törődve a kis jelenettel kotorja elő dohányos szelencéjét, s zavartalanul tölteni kezdi a pipáját.
Estefelé bizonyosan forgalmasabb ez a hely, nem túl sok taverna akad a város és a Kikötő között, a thargokon kívül feltehetőleg több vándor is betér megpihenni az éjszakára. Sajnos a vélt esti mulatozást nem valószínű, hogy megvárja. Azon gondolkodik, hogy el kellene néznie a városba.*
792. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-07-21 19:35:26
Üzenet elküldve: 2025-07-21 19:35:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rheia//
*Karheia végre nyugton vezetheti őt, hiszen azóta be van sértődve, amióta meglátta a sepregető Jarlt. Teljesen a gondolataiba fúrta magát a jelenet és nem nagyon tudja kiverni a fejéből. Nem is figyeli igazán, hogy merre mennek, csak a kutyák csaholás és kedves nővére lépteinek zaja tartja irányban, egyébként lefelé, vagy a távolba nézve gondolkodik.* ~Engem apámék bottal üldöztek. Jó, és? Engem is azzal kéne? Ahhoz képest most is söprögetsz és seprűvel kellett volna visszaüldözni oda téged, mert van még mit tanulni. Térj észhez Elle! Ő a Jarl! Azt csinál, amit akar!~ *Sóhajt egyet és bosszankodik magában, meg azokon a mondatokon, amiket kapott. Tényleg nem sokat érne? De még fiatal és élete elég nagy részét fogságban töltötte. Mondjuk az orkokat szagról meg tudja különböztetni, büdösségi sorrendben. Nem nagy készség, az ősökre!* ~Vérlovagok, mi? Persze, meg Kaan is egy éjszakára élő lesz, hogy köszöntsön. Jaj, nekem! Most meg mehetek az idiótákhoz szót fogadni! És egyébként is...~ *Nos, itt szakad meg a gondolatmenete, amikor is egy kéz megállítja. A hajába túrva néz értetlenül egy pillanatig Rheia-ra. Karba fonja maga előtt a kezét és durcásan mered a kedves szavak átadójára.*
- Majd igyekszem. *Nyom el végül egy mosolyt, abban nem nagyon lesz köszönet, ha neki engedélyt adnak a feleselésre. Közben pedig figyelmesen hallgatja őt, amire a mai napon kívül nem sok példa volt mostanában. Megigazítgatja a ruháját, mert nem akar slamposan az elf testvérpár elé toppanni.*
- Persze Rheia, nem fogok rád szégyent hozni! Mármint nagyon igyekezni fogok, tényleg! *Azért gyorsan finomított a dolgon, de ettől függetlenül vannak még kérdései.*
- Szóval mi az a határ, amit már ne lépjek át? Seggbe rúghatom őket? *Kérdezi mosolyogva, mivel fogalma sincs, hogy miféle kölykökről van szó. Viszont Luryelle elég bátor volt mindig is, nem véletlenül élte túl az orkokat sem, és ez nem csak a kürtszónak köszönhető. Mindig is felállt egy idő múlva, ha magában rendbe tette a dolgokat, a túlélési ösztöne elég jól működött. Nyilván most ez nem ilyen helyzet lesz, itt máshogy kell túlélnie.*
- De amúgy a Jarl akkor se söprögessen. Inkább adta volna ide, majdnem elvettem tőle így is. Nem csalódtam benne ennek ellenére, köszönöm, hogy bemutattál. *Mondja és ha nem elég ügyes, vagy nem akar kitérni a nővére, akkor jó szorosan megöleli. Egy kicsit - na jó, nagyon - bűntudata lesz hirtelen és máris hiányzik neki a másik, pedig még ott van vele.*
- Ugye nem voltam nagyon... béna? Nem lesz miattam bajod? *Kérdezi kíváncsian, majd nekiindul a Vaskorsó felé.* Nézzük meg a két kópét, kíváncsi vagyok. *Mondja vidáman. Kész őrület kiismerni a lányka kedvét. Talán még ő maga sem tudná.*
*Karheia végre nyugton vezetheti őt, hiszen azóta be van sértődve, amióta meglátta a sepregető Jarlt. Teljesen a gondolataiba fúrta magát a jelenet és nem nagyon tudja kiverni a fejéből. Nem is figyeli igazán, hogy merre mennek, csak a kutyák csaholás és kedves nővére lépteinek zaja tartja irányban, egyébként lefelé, vagy a távolba nézve gondolkodik.* ~Engem apámék bottal üldöztek. Jó, és? Engem is azzal kéne? Ahhoz képest most is söprögetsz és seprűvel kellett volna visszaüldözni oda téged, mert van még mit tanulni. Térj észhez Elle! Ő a Jarl! Azt csinál, amit akar!~ *Sóhajt egyet és bosszankodik magában, meg azokon a mondatokon, amiket kapott. Tényleg nem sokat érne? De még fiatal és élete elég nagy részét fogságban töltötte. Mondjuk az orkokat szagról meg tudja különböztetni, büdösségi sorrendben. Nem nagy készség, az ősökre!* ~Vérlovagok, mi? Persze, meg Kaan is egy éjszakára élő lesz, hogy köszöntsön. Jaj, nekem! Most meg mehetek az idiótákhoz szót fogadni! És egyébként is...~ *Nos, itt szakad meg a gondolatmenete, amikor is egy kéz megállítja. A hajába túrva néz értetlenül egy pillanatig Rheia-ra. Karba fonja maga előtt a kezét és durcásan mered a kedves szavak átadójára.*
- Majd igyekszem. *Nyom el végül egy mosolyt, abban nem nagyon lesz köszönet, ha neki engedélyt adnak a feleselésre. Közben pedig figyelmesen hallgatja őt, amire a mai napon kívül nem sok példa volt mostanában. Megigazítgatja a ruháját, mert nem akar slamposan az elf testvérpár elé toppanni.*
- Persze Rheia, nem fogok rád szégyent hozni! Mármint nagyon igyekezni fogok, tényleg! *Azért gyorsan finomított a dolgon, de ettől függetlenül vannak még kérdései.*
- Szóval mi az a határ, amit már ne lépjek át? Seggbe rúghatom őket? *Kérdezi mosolyogva, mivel fogalma sincs, hogy miféle kölykökről van szó. Viszont Luryelle elég bátor volt mindig is, nem véletlenül élte túl az orkokat sem, és ez nem csak a kürtszónak köszönhető. Mindig is felállt egy idő múlva, ha magában rendbe tette a dolgokat, a túlélési ösztöne elég jól működött. Nyilván most ez nem ilyen helyzet lesz, itt máshogy kell túlélnie.*
- De amúgy a Jarl akkor se söprögessen. Inkább adta volna ide, majdnem elvettem tőle így is. Nem csalódtam benne ennek ellenére, köszönöm, hogy bemutattál. *Mondja és ha nem elég ügyes, vagy nem akar kitérni a nővére, akkor jó szorosan megöleli. Egy kicsit - na jó, nagyon - bűntudata lesz hirtelen és máris hiányzik neki a másik, pedig még ott van vele.*
- Ugye nem voltam nagyon... béna? Nem lesz miattam bajod? *Kérdezi kíváncsian, majd nekiindul a Vaskorsó felé.* Nézzük meg a két kópét, kíváncsi vagyok. *Mondja vidáman. Kész őrület kiismerni a lányka kedvét. Talán még ő maga sem tudná.*
791. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-07-21 19:10:26
Üzenet elküldve: 2025-07-21 19:10:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Luryelle//
*Miután Yagnar útravalónak némi bátorító mondatot intéz Ellehez meg is indulnak kifelé a hatalmas kőépületből. Az ebek heves lihegéssel, de töretlenül követik őket a tikkasztó hőségbe, mely most Karheia számára is terhes Thargarod után.
Karheia nem óhajt beszélni az út során, arcán aggodalom és türelmetlenség jelei mutatkoznak meg, melyet kutyái is érzékelnek rajta, s hasonlóan nyugtalanná válnak. Az sem segít a barbár asszony állapotán, hogy mindeközben a hosszúfülűek felkutatásával kell eltöltenie idejét, mely helyett bizony akadna jobb dolga.*
*Már egészen sűrűn kell megtörölgetnie gyöngyöző homlokát, amikor végre elérnek a Vaskorsó Tavernához, s a varázslónő megpillantja a két karcsú, magas alakot.*
- Végre!
*Sóhajtja megkönnyebbülten, s ezzel egyidejűleg megtorpanásra készteti Luryellet azzal, hogy karját kitartja elé. Egy fa árnyékába húzódik, mely addig is kíméli őket a nap könyörtelen perzselésétől.*
- Úgy vélekedem mint Yagnar, s hiszem, hogy egy talpraesett és határozott ifjú hölgy vagy. Tudom, hogy meg fogod állni a helyedet a hosszúéletűek éles nyelvével szemben is.
*Szükségét érzi, hogy korábbi korholását némileg ellensúlyozza bátorító szavakkal, így szavai most különös melegséget sugároznak, tekintete viszont szigorú.*
- Most szót kell majd fogadnod nekik, ahogy Yagnar kérte, de akármibe nem kell beleegyezned.
*Mondanivalóját feltartott mutatóujjával igyekszik nyomatékosítani.*
- Az a kettő igazi bajkeverő, és biztos vagyok benne, hogy mindenféle ostobaságba bele akarnak majd rángatni, de te ne legyél partner ebben, jó?
*Miután Yagnar útravalónak némi bátorító mondatot intéz Ellehez meg is indulnak kifelé a hatalmas kőépületből. Az ebek heves lihegéssel, de töretlenül követik őket a tikkasztó hőségbe, mely most Karheia számára is terhes Thargarod után.
Karheia nem óhajt beszélni az út során, arcán aggodalom és türelmetlenség jelei mutatkoznak meg, melyet kutyái is érzékelnek rajta, s hasonlóan nyugtalanná válnak. Az sem segít a barbár asszony állapotán, hogy mindeközben a hosszúfülűek felkutatásával kell eltöltenie idejét, mely helyett bizony akadna jobb dolga.*
*Már egészen sűrűn kell megtörölgetnie gyöngyöző homlokát, amikor végre elérnek a Vaskorsó Tavernához, s a varázslónő megpillantja a két karcsú, magas alakot.*
- Végre!
*Sóhajtja megkönnyebbülten, s ezzel egyidejűleg megtorpanásra készteti Luryellet azzal, hogy karját kitartja elé. Egy fa árnyékába húzódik, mely addig is kíméli őket a nap könyörtelen perzselésétől.*
- Úgy vélekedem mint Yagnar, s hiszem, hogy egy talpraesett és határozott ifjú hölgy vagy. Tudom, hogy meg fogod állni a helyedet a hosszúéletűek éles nyelvével szemben is.
*Szükségét érzi, hogy korábbi korholását némileg ellensúlyozza bátorító szavakkal, így szavai most különös melegséget sugároznak, tekintete viszont szigorú.*
- Most szót kell majd fogadnod nekik, ahogy Yagnar kérte, de akármibe nem kell beleegyezned.
*Mondanivalóját feltartott mutatóujjával igyekszik nyomatékosítani.*
- Az a kettő igazi bajkeverő, és biztos vagyok benne, hogy mindenféle ostobaságba bele akarnak majd rángatni, de te ne legyél partner ebben, jó?
790. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-07-19 01:01:00
Üzenet elküldve: 2025-07-19 01:01:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Thaleena//
*Míg ő az istálló tetején dolgozik, egy szemrevaló jövevény érkezik. Legalábbis onnan távolról, ahonnét ő szemlélődik annak tűnik. Nem ismerős neki az egzotikus idegen, de kedvtelve nézegeti egy darabig, míg el nem tűnik az ivóban.
Szórakozottan forgatja meg kezei között a kalapácsot. Azon morfondírozik, megéri-e a körmére nézni. Mielőtt azonban bármire is elszánná magát, egy sokkal ismerősebb formát pillant meg.
Csak fejét csóválja a felé intézett szavakra.*
-Ezért a kis munkáért két hatig ágyban alszom. Te meg ha szerencséd van, megkaphatod ezt itt. *Megpaskolja maga alatt az újonnan ácsolt istállótetőt.
Természetesen nem kell kétszer invitálni. Ügyesen mászik le a tetőről, hogy a félredobott, barna inget magára kanyarítva húga nyomába szegődjön.*
-Amíg nem voltál, én kitűnően szórakoztam. *Jegyzi meg, de azért barátságosan átveti karját vére válla felett, még ha csak addig is, amíg beérnek a fogadóba. Húga érezheti, fivérének egy ideje nem volt szerencséje fürdőhöz. Amúgy szépen fonott haja is zsírosabb a kelleténél.
Hűvös tekintetével megkeresi a korábban betoppanó hölgyikét. Meg kell hagyni, valóban mutatós darab. Futólag elképzeli, vajon hogy festene egy ló hátára kötve, mezítelen, kiszolgáltatva. Csak úgy a miheztartás végett- Elmorzsol egy vigyort, majd elszakítva tekintetét Dayaneertől húgához fordul.*
-Jó lenne, ha nem császkálnál el. Mindent nekem kell csinálnom. *Nagyot nyújtózva huppan le a legközelebbi ülőalkalmatosságra.*
-Szóval? Hol voltál? Találtál valami elf uracskát?
*Míg ő az istálló tetején dolgozik, egy szemrevaló jövevény érkezik. Legalábbis onnan távolról, ahonnét ő szemlélődik annak tűnik. Nem ismerős neki az egzotikus idegen, de kedvtelve nézegeti egy darabig, míg el nem tűnik az ivóban.
Szórakozottan forgatja meg kezei között a kalapácsot. Azon morfondírozik, megéri-e a körmére nézni. Mielőtt azonban bármire is elszánná magát, egy sokkal ismerősebb formát pillant meg.
Csak fejét csóválja a felé intézett szavakra.*
-Ezért a kis munkáért két hatig ágyban alszom. Te meg ha szerencséd van, megkaphatod ezt itt. *Megpaskolja maga alatt az újonnan ácsolt istállótetőt.
Természetesen nem kell kétszer invitálni. Ügyesen mászik le a tetőről, hogy a félredobott, barna inget magára kanyarítva húga nyomába szegődjön.*
-Amíg nem voltál, én kitűnően szórakoztam. *Jegyzi meg, de azért barátságosan átveti karját vére válla felett, még ha csak addig is, amíg beérnek a fogadóba. Húga érezheti, fivérének egy ideje nem volt szerencséje fürdőhöz. Amúgy szépen fonott haja is zsírosabb a kelleténél.
Hűvös tekintetével megkeresi a korábban betoppanó hölgyikét. Meg kell hagyni, valóban mutatós darab. Futólag elképzeli, vajon hogy festene egy ló hátára kötve, mezítelen, kiszolgáltatva. Csak úgy a miheztartás végett- Elmorzsol egy vigyort, majd elszakítva tekintetét Dayaneertől húgához fordul.*
-Jó lenne, ha nem császkálnál el. Mindent nekem kell csinálnom. *Nagyot nyújtózva huppan le a legközelebbi ülőalkalmatosságra.*
-Szóval? Hol voltál? Találtál valami elf uracskát?
789. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-07-17 22:02:09
Üzenet elküldve: 2025-07-17 22:02:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tharasy//
*Thaleena magas alakja már messziről feltűnhet fivére számára, ahogy a szokottnál is morcosabb arckifejezése is igen árulkodó lehet. Kettejük közül általában a leány az, aki idegeskedik vagy mérgelődik valamin, de Tharasy könnyen megállapíthatja, hogy most valami sikertelenség miatt bosszús testvére. Ennek ellenére nem rest árva aranyérméjével játszadozni, fel-fel dobja a levegőbe, s időnként kísérletezik azzal, hogy ujbegye bizonyos mozdulatával képes meg is pördíteni az értékes apró tárgyat, a nap fénye ekkor pedig szikraként verődik szét környezetében.
Megtorpan az istálló előtt, aminek tetején hevesen és lelkesen kopácsol Tharasy.*
- Nocsak nocsak, csak nem a kis otthonodat csinosítgatod? Milyen kedves.
*Kritikus pillantást vet fivére munkájára, s a szép arcán megjelenő grimasz egyben fricska is.*
- Hajlandó vagyok megosztani veled egy sört, ha kedves leszel velem, és szépen kéred.
*Megpaskolgatja nadrágjának zsebét, melyben néhány aranyérme fémes csillanása jelzi azt, hogy akad némi szerzeménye. Csekélyke zsákmány, de ilyen tolvajlásban aszályos időkben ennek is örülhet.*
- Na, kapkodd a lábaidat, mert ha nem, akkor csak a habot hagyom meg neked!
*Nem is habozik tovább, ugyan komótos tempóban, de megpördül tengelye körül és elindul a Vaskorsó Taverna felé. Tharasy ugyan sejtheti, hogy nem szükséges nyakát törnie, mert ha lemarad is kap testvére söréből, legfeljebb több megjegyzés is társul majd mellé.*
*Thaleena magas alakja már messziről feltűnhet fivére számára, ahogy a szokottnál is morcosabb arckifejezése is igen árulkodó lehet. Kettejük közül általában a leány az, aki idegeskedik vagy mérgelődik valamin, de Tharasy könnyen megállapíthatja, hogy most valami sikertelenség miatt bosszús testvére. Ennek ellenére nem rest árva aranyérméjével játszadozni, fel-fel dobja a levegőbe, s időnként kísérletezik azzal, hogy ujbegye bizonyos mozdulatával képes meg is pördíteni az értékes apró tárgyat, a nap fénye ekkor pedig szikraként verődik szét környezetében.
Megtorpan az istálló előtt, aminek tetején hevesen és lelkesen kopácsol Tharasy.*
- Nocsak nocsak, csak nem a kis otthonodat csinosítgatod? Milyen kedves.
*Kritikus pillantást vet fivére munkájára, s a szép arcán megjelenő grimasz egyben fricska is.*
- Hajlandó vagyok megosztani veled egy sört, ha kedves leszel velem, és szépen kéred.
*Megpaskolgatja nadrágjának zsebét, melyben néhány aranyérme fémes csillanása jelzi azt, hogy akad némi szerzeménye. Csekélyke zsákmány, de ilyen tolvajlásban aszályos időkben ennek is örülhet.*
- Na, kapkodd a lábaidat, mert ha nem, akkor csak a habot hagyom meg neked!
*Nem is habozik tovább, ugyan komótos tempóban, de megpördül tengelye körül és elindul a Vaskorsó Taverna felé. Tharasy ugyan sejtheti, hogy nem szükséges nyakát törnie, mert ha lemarad is kap testvére söréből, legfeljebb több megjegyzés is társul majd mellé.*
788. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-07-16 21:55:16
Üzenet elküldve: 2025-07-16 21:55:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz és Vas//
*A kijárt földút lágyan porzik a wegtoreni csizmája alatt, ahogy a piac felől a korábban kinézett taverna felé közeledik.
A vörös cseréptető felett lustán fordul a szélkakas, a verandán a lépcsők vaskosan csikorognak a lába alatt, ahogy végül eléri az épületet.
Már messziről hallotta a szabálytalan, tompa kopácsolás hangját, melynek forrását mostanra sikerült felfedezni: egyenesen az istálló tetejéről érkezik a zaj.
Dayaneer megáll, ujjai közt lassan forgatja a pipát, és a hang irányába pillant. Hunyorít, de a szemébe tűző világosság miatt csak körvonalakat lát: egy magas alak dolgozik odafent, szőke haja aranylón villan a napfényben. Lassan fúj egyet a pipából, kesernyés füst száll a magasba, majd belöki a vaskos tölgyfaajtót.
Odabent félhomály és váratlanul nagy csend fogadja. Tekintve, hogy a piacon egész nagy tömeg megfordult, arra számított, hogy a fogadó is megtelik majd, megjutalmazzák magukat a kofák és vásárlók néhány hideg itallal, de úgy tűnik korán van még hozzá. Bár kétségtelenül jólesik a nyugalom a zsivaj után, kissé azért csalódott is, amiért nem lát testközelből híres tharg barbár harcosokat. Nem emiatt érkezett elsősorban, de ha már először jár erre, megnézett volna magának egyet-kettőt.
A sötét gerendákon régi füstszag ül, a repedezett padló néha-néha megnyikkan léptei alatt. Kör alakú, vaskos asztalok állnak szellősen elszórva, állapotukból ítélve láttak azért pár mozgalmasabb estét. A fogadótér teljesen kihalt, csupán az egyik sarokból mered rá egy termetes kitömött medve.
A hosszú pult mögött egy férfi áll, szemében nincs különösebb érdeklődés, de ellenségesség sem — bizonyára megszokhatta már, hogy idegenek is betévednek olykor.*
- Egy korsó Tharg házi sört *szól a vélt csaposak, s a pultra csap 4 aranyat.* - Hidegen, ha egy mód van rá kedvesem. *nyúlik el bájolgó mosoly arcán, s a csapon sercen a hab, a korsó karcos üvege nedvesen koppan az asztalon, aztán újra csend. Dayaneer leül az egyik asztalhoz, ahonnan félig látni az ajtót is meg a pultrészt. A sör hideg és kesernyés, kellemes kontraszt a szájában még lappangó édeskés pipadohánnyal.*
*A kijárt földút lágyan porzik a wegtoreni csizmája alatt, ahogy a piac felől a korábban kinézett taverna felé közeledik.
A vörös cseréptető felett lustán fordul a szélkakas, a verandán a lépcsők vaskosan csikorognak a lába alatt, ahogy végül eléri az épületet.
Már messziről hallotta a szabálytalan, tompa kopácsolás hangját, melynek forrását mostanra sikerült felfedezni: egyenesen az istálló tetejéről érkezik a zaj.
Dayaneer megáll, ujjai közt lassan forgatja a pipát, és a hang irányába pillant. Hunyorít, de a szemébe tűző világosság miatt csak körvonalakat lát: egy magas alak dolgozik odafent, szőke haja aranylón villan a napfényben. Lassan fúj egyet a pipából, kesernyés füst száll a magasba, majd belöki a vaskos tölgyfaajtót.
Odabent félhomály és váratlanul nagy csend fogadja. Tekintve, hogy a piacon egész nagy tömeg megfordult, arra számított, hogy a fogadó is megtelik majd, megjutalmazzák magukat a kofák és vásárlók néhány hideg itallal, de úgy tűnik korán van még hozzá. Bár kétségtelenül jólesik a nyugalom a zsivaj után, kissé azért csalódott is, amiért nem lát testközelből híres tharg barbár harcosokat. Nem emiatt érkezett elsősorban, de ha már először jár erre, megnézett volna magának egyet-kettőt.
A sötét gerendákon régi füstszag ül, a repedezett padló néha-néha megnyikkan léptei alatt. Kör alakú, vaskos asztalok állnak szellősen elszórva, állapotukból ítélve láttak azért pár mozgalmasabb estét. A fogadótér teljesen kihalt, csupán az egyik sarokból mered rá egy termetes kitömött medve.
A hosszú pult mögött egy férfi áll, szemében nincs különösebb érdeklődés, de ellenségesség sem — bizonyára megszokhatta már, hogy idegenek is betévednek olykor.*
- Egy korsó Tharg házi sört *szól a vélt csaposak, s a pultra csap 4 aranyat.*
- Hidegen, ha egy mód van rá kedvesem. *nyúlik el bájolgó mosoly arcán, s a csapon sercen a hab, a korsó karcos üvege nedvesen koppan az asztalon, aztán újra csend. Dayaneer leül az egyik asztalhoz, ahonnan félig látni az ajtót is meg a pultrészt. A sör hideg és kesernyés, kellemes kontraszt a szájában még lappangó édeskés pipadohánnyal.*
787. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-07-16 12:37:24
Üzenet elküldve: 2025-07-16 12:37:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Alkarjába törli verejtékező homlokát, miközben végigpillant a környező dombokon. Keletre sárga lankák, nyugatra pedig a közeli erdő sűrű lombjai nyúlnak a horizontig. Langyos szellő hűti bőrét, ahogy az istálló tetején ücsörög. Nincs ott senki más, csak ő; a thargok ritkábban járnak le manapság, a parasztok pedig dolgoznak ilyentájt. Utazóból pedig furcsa mód kevés van manapság erre. Még talán kellemesnek is mondhatná a pillanatot, ha nem kellene dolgoznia. Immáron három napja mást sem csinál, csak hasogat, fűrészel és épít. Merthogy a Vaskorsó istállójának teteje bizony elöregedett. Ugyan ki más csinálná meg, ha nem ő?
Kiköp. Thaleena persze sehol; De így van ez általában, ha feladatuk keményebb a kelleténél. Az viszont biztos, hogy egy cseppet sem fog megosztani húgával a fogadós által beígért alkoholból. Nem beszélve a szobáról, amit most két hatig élvezhet majd. A lány pedig majd alszik kinn az istállóban. Legalább éjjelente szemlélheti a trágyától bűzlő szalmából, milyen szép tetőt ácsolt fivére.
Sötéten elmosolyodik a gondolatra. Bármennyire is szereti testvérét, ha módja van rá, fricskázza. Nem, mintha a lány egyetlen alkalmat is hajlandó lenne elszalasztani fordított esetben. Meg is jegyzi magának, hogy el ne felejtse; feltétlen közölnie kell húgával, hogy a következő adandó alkalommal kitépi szájából a nyelvét, ha feleselni mer.
Hátrasöpri igen csak sűrű hajkoronáját, majd hozzálát, hogy a helyére applikálja a következő deszkalapot egy kalapács segítségével. Legyen vándor, paraszt, vagy tharg, ha bárki is becsmérelni meri a munkáját, annak megforgatja a gyomrában a kését, az egyszer biztos.*
Kiköp. Thaleena persze sehol; De így van ez általában, ha feladatuk keményebb a kelleténél. Az viszont biztos, hogy egy cseppet sem fog megosztani húgával a fogadós által beígért alkoholból. Nem beszélve a szobáról, amit most két hatig élvezhet majd. A lány pedig majd alszik kinn az istállóban. Legalább éjjelente szemlélheti a trágyától bűzlő szalmából, milyen szép tetőt ácsolt fivére.
Sötéten elmosolyodik a gondolatra. Bármennyire is szereti testvérét, ha módja van rá, fricskázza. Nem, mintha a lány egyetlen alkalmat is hajlandó lenne elszalasztani fordított esetben. Meg is jegyzi magának, hogy el ne felejtse; feltétlen közölnie kell húgával, hogy a következő adandó alkalommal kitépi szájából a nyelvét, ha feleselni mer.
Hátrasöpri igen csak sűrű hajkoronáját, majd hozzálát, hogy a helyére applikálja a következő deszkalapot egy kalapács segítségével. Legyen vándor, paraszt, vagy tharg, ha bárki is becsmérelni meri a munkáját, annak megforgatja a gyomrában a kését, az egyszer biztos.*
786. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-03-05 10:31:25
Üzenet elküldve: 2025-03-05 10:31:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* A következő mondata sem tűnteti jó színben a zsoldosokat, de nehezen képes belekötni. Bár huzamosabb ideig nem szoktak egy élenjárót követni, ez csak is azért van, mert egy idő után vagy unalmassá válik, vagy ez a bizonyos élenjáró kapzsi és pofátlanná válik. A pénz sokukat megváltoztatná! Ezért jobb gyorsan tovább állni, ha arra kerül a sor. Bár a régi utak megszűnni látszanak a régi szokásokat nehéz megváltoztatni. *
- Ha jó körökben vagy, akkor vidám egy hely, de önmagában az alsó réteg issza meg a levét mindennek! Még turista se lennék ott!
* Végül csak megnyílik az információs gát, s csak megtud egy s mást erről a lényről. *
- Gondolom a méretbeli különbség nem az egyetlen eltérő bennük! Ha a hím bőre és tülke keményebb a nősténynél, akkor érdemesebb lenne egy olyan példányt elcsípni. És ha van ennél nagyobb is, annak levadászásával jutna és maradna is mindenkinek, mind a bőréből, mind a tülkéből!
* Tesz néhány megjegyzést miközben a másik beszél, bár ő csak fiatal fantáziájára hagyatkozik. Majd eldől a mi és hogyan, ha odaérnek! A csordát hallva kicsit elbizonytalanodik, elvégre nekik egy vagy kettő bőven elég. Ha csordában agresszívabbak, akkor meggyűlik még nekik a bajuk ezzel a lénnyel. *
- Szerintem a tülkéből is jó szuvenír lesz, nem kell olyan messzire elmenni!
* Vágja rá egyből a szarral kapcsolatos megjegyzésre s hirtelen maga elé rakja a poharat, hogy elrejtse a mosolyát. *
- Ez még előnyünkre is válhat! Mi lenne, ha csapdába futnának? Akkor nem is kell nekünk sokat csinálni, ha magukat húznák nyársra!
* A következő mondata sem tűnteti jó színben a zsoldosokat, de nehezen képes belekötni. Bár huzamosabb ideig nem szoktak egy élenjárót követni, ez csak is azért van, mert egy idő után vagy unalmassá válik, vagy ez a bizonyos élenjáró kapzsi és pofátlanná válik. A pénz sokukat megváltoztatná! Ezért jobb gyorsan tovább állni, ha arra kerül a sor. Bár a régi utak megszűnni látszanak a régi szokásokat nehéz megváltoztatni. *
- Ha jó körökben vagy, akkor vidám egy hely, de önmagában az alsó réteg issza meg a levét mindennek! Még turista se lennék ott!
* Végül csak megnyílik az információs gát, s csak megtud egy s mást erről a lényről. *
- Gondolom a méretbeli különbség nem az egyetlen eltérő bennük! Ha a hím bőre és tülke keményebb a nősténynél, akkor érdemesebb lenne egy olyan példányt elcsípni. És ha van ennél nagyobb is, annak levadászásával jutna és maradna is mindenkinek, mind a bőréből, mind a tülkéből!
* Tesz néhány megjegyzést miközben a másik beszél, bár ő csak fiatal fantáziájára hagyatkozik. Majd eldől a mi és hogyan, ha odaérnek! A csordát hallva kicsit elbizonytalanodik, elvégre nekik egy vagy kettő bőven elég. Ha csordában agresszívabbak, akkor meggyűlik még nekik a bajuk ezzel a lénnyel. *
- Szerintem a tülkéből is jó szuvenír lesz, nem kell olyan messzire elmenni!
* Vágja rá egyből a szarral kapcsolatos megjegyzésre s hirtelen maga elé rakja a poharat, hogy elrejtse a mosolyát. *
- Ez még előnyünkre is válhat! Mi lenne, ha csapdába futnának? Akkor nem is kell nekünk sokat csinálni, ha magukat húznák nyársra!
785. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-03-03 11:36:38
Üzenet elküldve: 2025-03-03 11:36:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Ez is csak azt mutatja, legalábbis az én olvasatomban, hogy nincsenek valamire való élenjárók, akiket szívesen követnének. Arany ide, vagy oda.
* Magában kis büszkeséget érez, hogy bizony az ő uruk az ősi utat követi és bármely tharg vért ontana érte, akár a sajátját is. *
- Szóval Pirtianes, vagy úúúgy. Nem egy vidám környék, azt rebesgetik.
* Sosem járt arra, de azért a hírek terjednek. És ha egy fattyú félvér onnan evickélt el idáig... Magában egy magasabb polcra helyezi Ettvalldert, már ami a tiszteletet illeti. Igaz, csak egy polcnyit. *
- Tehát a maihhin. Otromba dögök, és megvannak vagy négy méteresek, bár egyesek látni véltek ennél is nagyobbakat, biztos azok a hímek. Futnak, akár egy ló, pedig irdatlan tülök van a fejükön, itt meg itt.
* Széttárt tenyereit a feje tetejére teszi, mutatván mire gondol. *
- Csodás alapanyag, kemény, akár a szikla. Itt ni, az orrukon is van egy hegyes bökő. Nem ajánlatos az útjába kerülni, mert az meg olyan akár a vas. Jó kis tőröcske faragható abból is, akinek van türelme hozzá. Vannak akik hangszert csinálnak ezekből, de én mondom, kár lenne elpazarolni ilyesmire.
* Lelkesedésében előredől és élénk kézmozdulatokkal kíséri a mondanivalóját. *
- Csorda állatok, akár a marha. Ami egyrészt segít is nekünk, mert együtt mozognak, könnyű a nyomukra bukkanni. Ekkorát szarnak ni!
* Kezével egy hatalmas kupac valamit rajzol a levegőbe, amit irdatlan röhögéssel egészít ki. *
- Másrészt, ha véletlenül felét fordul ez a csorda, menekülj amerre látsz, mert nem állít meg senki emberfia egy maihhincsordát, ha az megriadva megindul.
- Ez is csak azt mutatja, legalábbis az én olvasatomban, hogy nincsenek valamire való élenjárók, akiket szívesen követnének. Arany ide, vagy oda.
* Magában kis büszkeséget érez, hogy bizony az ő uruk az ősi utat követi és bármely tharg vért ontana érte, akár a sajátját is. *
- Szóval Pirtianes, vagy úúúgy. Nem egy vidám környék, azt rebesgetik.
* Sosem járt arra, de azért a hírek terjednek. És ha egy fattyú félvér onnan evickélt el idáig... Magában egy magasabb polcra helyezi Ettvalldert, már ami a tiszteletet illeti. Igaz, csak egy polcnyit. *
- Tehát a maihhin. Otromba dögök, és megvannak vagy négy méteresek, bár egyesek látni véltek ennél is nagyobbakat, biztos azok a hímek. Futnak, akár egy ló, pedig irdatlan tülök van a fejükön, itt meg itt.
* Széttárt tenyereit a feje tetejére teszi, mutatván mire gondol. *
- Csodás alapanyag, kemény, akár a szikla. Itt ni, az orrukon is van egy hegyes bökő. Nem ajánlatos az útjába kerülni, mert az meg olyan akár a vas. Jó kis tőröcske faragható abból is, akinek van türelme hozzá. Vannak akik hangszert csinálnak ezekből, de én mondom, kár lenne elpazarolni ilyesmire.
* Lelkesedésében előredől és élénk kézmozdulatokkal kíséri a mondanivalóját. *
- Csorda állatok, akár a marha. Ami egyrészt segít is nekünk, mert együtt mozognak, könnyű a nyomukra bukkanni. Ekkorát szarnak ni!
* Kezével egy hatalmas kupac valamit rajzol a levegőbe, amit irdatlan röhögéssel egészít ki. *
- Másrészt, ha véletlenül felét fordul ez a csorda, menekülj amerre látsz, mert nem állít meg senki emberfia egy maihhincsordát, ha az megriadva megindul.
784. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-03-01 23:20:43
Üzenet elküldve: 2025-03-01 23:20:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Elmosolyodik a példát hallva, elvégre ez a divat, nem? Ha valaki nagyobb és finomabb kolbászt csóvál, annak több kutyája lesz. Bár megérti ezt a gondolkodásmódot, sajnos a fattyú ad a becsületére. Hogy mégis milyen becsület van ebben azt most meg nem mondja, de ha elvállal valamit x mennyiségért, akkor ritkán cserél oldalt. Ahhoz valami nagyon nagydolognak kell történnie. *
- Én is sajnálom, hogy az egykori zsoldos becsületet felváltotta a „kicsap nagyobb kolbászt az arcomba” történet! Bezzeg régen, ha elvállaltál egy munkát, akkor vagy elvégezted, vagy meghaltál! Régi szép idők!
* Hajdani zsoldos csapata szinte köpni tudna az ilyenektől! Ők mindent elvállaltak, mondjuk ezért is lett sok ellenségük, mind a két oldalt! A félvér is egy ilyen szituációhoz közeledik, bár egyelőre ez a hajó még nem úszott el! *
- Pirtianes.
* Hagyja el a száját egykori városa neve, majd mintha átkozott is lenne ez a név, le is mossa egy korttyal. Ki is rázza a hideg, ha rágondol. *
- A maihhinra, kezdjük vele! A másik ráér, ha lesz jobb felszerelésem!
* Minél előbb megtudja az állatnak a viselkedését, annál hamarabb elkezdheti tervezgetni a vadászat részleteit. Bár bízik a képességeiben, de az állatok sokkal kiszámíthatatlanabbak, mint az emberek, így inkább felkészülne a lehetetlenre is, minthogy otthagyja a fogát, csak mert nem gondolt valamire. *
* Elmosolyodik a példát hallva, elvégre ez a divat, nem? Ha valaki nagyobb és finomabb kolbászt csóvál, annak több kutyája lesz. Bár megérti ezt a gondolkodásmódot, sajnos a fattyú ad a becsületére. Hogy mégis milyen becsület van ebben azt most meg nem mondja, de ha elvállal valamit x mennyiségért, akkor ritkán cserél oldalt. Ahhoz valami nagyon nagydolognak kell történnie. *
- Én is sajnálom, hogy az egykori zsoldos becsületet felváltotta a „kicsap nagyobb kolbászt az arcomba” történet! Bezzeg régen, ha elvállaltál egy munkát, akkor vagy elvégezted, vagy meghaltál! Régi szép idők!
* Hajdani zsoldos csapata szinte köpni tudna az ilyenektől! Ők mindent elvállaltak, mondjuk ezért is lett sok ellenségük, mind a két oldalt! A félvér is egy ilyen szituációhoz közeledik, bár egyelőre ez a hajó még nem úszott el! *
- Pirtianes.
* Hagyja el a száját egykori városa neve, majd mintha átkozott is lenne ez a név, le is mossa egy korttyal. Ki is rázza a hideg, ha rágondol. *
- A maihhinra, kezdjük vele! A másik ráér, ha lesz jobb felszerelésem!
* Minél előbb megtudja az állatnak a viselkedését, annál hamarabb elkezdheti tervezgetni a vadászat részleteit. Bár bízik a képességeiben, de az állatok sokkal kiszámíthatatlanabbak, mint az emberek, így inkább felkészülne a lehetetlenre is, minthogy otthagyja a fogát, csak mert nem gondolt valamire. *
783. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-03-01 16:30:26
Üzenet elküldve: 2025-03-01 16:30:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Elhúzza a száját. *
- Na igen... Aztán jön valaki, aki a kétszeresét fizeti és ez a kutya rögvest odaheveredik annak a lábához, aki meglóbálja a nagyobb kolbászt.
* Magában meg van a véleménye a zsoldosokról. De inkább megtartja magának. *
- Értem, értem. Na és honnét jöttél?
* Ellenségem ellensége az én jó barátom, szokták mondani. Még ha az egy rendszer is. *
- Melyikre gondolsz? A maihhinra vagy a szárnyasgyíkra?
* Húzza össze a szemöldökét, majd nagyott húz a korsóból. Elégedetten sóhajt, majd karjait összefonva háttal nekitámaszkodik a pultnak, hogy mindenkit jól lásson. Nem valamiféle biztonsági óvintézkedés ez, csak szeret a lehető legközelebb dörgölőzni a sör forrásához, nehogy már arra kelljen állandóan várnia, hogy idasétáltassák a korsóit az asztalához. Még megmelegszik. *
* Elhúzza a száját. *
- Na igen... Aztán jön valaki, aki a kétszeresét fizeti és ez a kutya rögvest odaheveredik annak a lábához, aki meglóbálja a nagyobb kolbászt.
* Magában meg van a véleménye a zsoldosokról. De inkább megtartja magának. *
- Értem, értem. Na és honnét jöttél?
* Ellenségem ellensége az én jó barátom, szokták mondani. Még ha az egy rendszer is. *
- Melyikre gondolsz? A maihhinra vagy a szárnyasgyíkra?
* Húzza össze a szemöldökét, majd nagyott húz a korsóból. Elégedetten sóhajt, majd karjait összefonva háttal nekitámaszkodik a pultnak, hogy mindenkit jól lásson. Nem valamiféle biztonsági óvintézkedés ez, csak szeret a lehető legközelebb dörgölőzni a sör forrásához, nehogy már arra kelljen állandóan várnia, hogy idasétáltassák a korsóit az asztalához. Még megmelegszik. *
782. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-02-26 13:07:14
Üzenet elküldve: 2025-02-26 13:07:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Hagyja is annyiban a Yorik fickóról hallottakat. Tényleg csak akkor fog számítani, ha oda kerül a sor, de addig van más dolguk is, például jól lerészegedni, vagy valami hasonló állapotba kerülni.
Bár a kérdése meglehetősen is furcsa, kíváncsi, hogy hogyan is működnek a dolgok errefelé. Befogadnak minden jöttmentet, vagy csatlakozhat, akik valamivel hozzá tudnak járulni a törzsük fejlődéséhez? Ez itt a kérdés, bár nincs betervezve, hogy csatlakozik a soraik közé, de ha van zsoldosnak munka, akkor szívesen elfogadja azt és a vele járó aranyat is! Sajnos neki semmit nem árul el sem a Kagan, sem a hadúr megszólítás. Lehet nem is véletlen, elvégre messzi földről érkezett ő is, ott meg nem foglalkoznak ilyenekkel, legalábbis ő biztos nem. *
- Felhígulni?
* Sokat mondóan néz maga elé. Sejti miről beszél, bár nem érzi át ennek jelenségét. Elvégre a nehéz idők azok, amik az erős embereket megteremtik, majd ezek az erősek megteremtik a jó időt, majd a jó idő gyenge embereket teremt, majd ők a nehéz időket, és kezdődik előröl! Kegyetlen egy világ, de ez jutott nekik. *
- Ha hűség kell ahhoz, hogy a legjobb zsoldosnak való munkákat megkapjam, akkor olyan hűséges leszek, mint egy kóbor kutya, akit örökbe fogadtak!
* Amíg megtömheti az erszényét, addig ő boldog. A kérdés váratlanul éri, s nem is tud hirtelenjében válaszolni. *
- Ahonnét én származok ott tömör gyűlölet van kettejük között, szóval ne is kérdezd, hogy hogy jöttem én a világra, biztos el tudod képzelni! Bár ha van valami, amit közösen utáltunk, akkor az a rendszer, ami megbéklyózott minket!
* Viszonzásképp megemeli a korsóját, majd egy nagyot kortyol belőle. Majd az asztalra teszi a maradékot. *
- Világosíts fel egy kicsit, mit tudsz ezekről a lényekről, amikről beszéltünk? Mennyire veszélyesek, falkában tanyáznak? Esetleg gyengéjük?
* Hagyja is annyiban a Yorik fickóról hallottakat. Tényleg csak akkor fog számítani, ha oda kerül a sor, de addig van más dolguk is, például jól lerészegedni, vagy valami hasonló állapotba kerülni.
Bár a kérdése meglehetősen is furcsa, kíváncsi, hogy hogyan is működnek a dolgok errefelé. Befogadnak minden jöttmentet, vagy csatlakozhat, akik valamivel hozzá tudnak járulni a törzsük fejlődéséhez? Ez itt a kérdés, bár nincs betervezve, hogy csatlakozik a soraik közé, de ha van zsoldosnak munka, akkor szívesen elfogadja azt és a vele járó aranyat is! Sajnos neki semmit nem árul el sem a Kagan, sem a hadúr megszólítás. Lehet nem is véletlen, elvégre messzi földről érkezett ő is, ott meg nem foglalkoznak ilyenekkel, legalábbis ő biztos nem. *
- Felhígulni?
* Sokat mondóan néz maga elé. Sejti miről beszél, bár nem érzi át ennek jelenségét. Elvégre a nehéz idők azok, amik az erős embereket megteremtik, majd ezek az erősek megteremtik a jó időt, majd a jó idő gyenge embereket teremt, majd ők a nehéz időket, és kezdődik előröl! Kegyetlen egy világ, de ez jutott nekik. *
- Ha hűség kell ahhoz, hogy a legjobb zsoldosnak való munkákat megkapjam, akkor olyan hűséges leszek, mint egy kóbor kutya, akit örökbe fogadtak!
* Amíg megtömheti az erszényét, addig ő boldog. A kérdés váratlanul éri, s nem is tud hirtelenjében válaszolni. *
- Ahonnét én származok ott tömör gyűlölet van kettejük között, szóval ne is kérdezd, hogy hogy jöttem én a világra, biztos el tudod képzelni! Bár ha van valami, amit közösen utáltunk, akkor az a rendszer, ami megbéklyózott minket!
* Viszonzásképp megemeli a korsóját, majd egy nagyot kortyol belőle. Majd az asztalra teszi a maradékot. *
- Világosíts fel egy kicsit, mit tudsz ezekről a lényekről, amikről beszéltünk? Mennyire veszélyesek, falkában tanyáznak? Esetleg gyengéjük?
781. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2025-02-24 22:28:28
Üzenet elküldve: 2025-02-24 22:28:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Meglepődne Kjenar, ha csakugyan így történne, és Yorik visszautasítaná őket. De azert csak biccent. *
- Majd elválik.
* Szó mi szó, rá is ráférne valami jóféle ital. Hosszú nap volt, de nem bánná, ha véletlenül az este is hosszasan folytatódna. *
- Úgy ám!
* Barátságosan ráhunyorít a félvérre, majd a jelölt irány felé indul el. A kérdésre szemöldökeit magasra vonva fordul a másik felé. *
- He? Ja, hogy úgy!
* Elsőre nem esik le neki a kérdés mivolta. Való igaz, a thargok eddig is szívesen fogadtak be bármilyen elárvult, vagy elkóborolt személyt, ha az bizonyította megbízhatóságát. Meg akkor is ha nem, visszaemlékezvén a korábban vastrónuson ülő városi leányra. Az sem bizonyult jó ötletnek végül, de hát... Utólag okosabb az ember. *
- Ha lehet ezt így megfogalmazni, az. Még a fennsíkon születtem, messze innen. Kagan törzsével érkeztem.
* Azért talán a hajdanvolt Hadúr neve mond valamit a nem idevalósiaknak is, de ki tudja. *
- Mostanság csakugyan felhigulni látszik az ősi vér. Hogy ez hátrány vagy előny, nem tudnám megmondani. De sokan okoztak csalódást a törzsi nemzetségből, és sokan nyerték el a Vashegy bizalmát hűségükkel.
* Ha már ilyen vérségi témákat boncolgatnak, Kjenart is mindig érdekelt pár dolog a félvérekkel kapcsolatban. Gondolkodik pár pillanatig, hogyan is kellene erre rákérdezni, majd végül kiböki. *
- És hogy van ez a dolog az elfekkel meg az emberekkel? Vagy emberekkel és elfekkel? Melyik, melyik fél, ha érted.
* Nem igazán ért a dologhoz, kevesen járnak errefelé Ettvallder fajtájából, na meg nem is vetődik ilyesmire a szó.
Bent a tavernában kellemes a légkör, egy duruzsoló alapzaj hallatszik, még egyelőre nem telt meg a hely, de nem sokat várat magára. A pulthoz mennek egyenesen, ahol a jóféle tharg sört mérik, egyenest a jókora hordókból. *
- Ugyanazt nekem is, cimbora. * Leteszi a pultra a 9 aranyat. A Tharg házi sörnek nincs párja! *
- Egészségünkre! Az ismeretségre.
* Emeli a korsóját a másik felé. *
* Meglepődne Kjenar, ha csakugyan így történne, és Yorik visszautasítaná őket. De azert csak biccent. *
- Majd elválik.
* Szó mi szó, rá is ráférne valami jóféle ital. Hosszú nap volt, de nem bánná, ha véletlenül az este is hosszasan folytatódna. *
- Úgy ám!
* Barátságosan ráhunyorít a félvérre, majd a jelölt irány felé indul el. A kérdésre szemöldökeit magasra vonva fordul a másik felé. *
- He? Ja, hogy úgy!
* Elsőre nem esik le neki a kérdés mivolta. Való igaz, a thargok eddig is szívesen fogadtak be bármilyen elárvult, vagy elkóborolt személyt, ha az bizonyította megbízhatóságát. Meg akkor is ha nem, visszaemlékezvén a korábban vastrónuson ülő városi leányra. Az sem bizonyult jó ötletnek végül, de hát... Utólag okosabb az ember. *
- Ha lehet ezt így megfogalmazni, az. Még a fennsíkon születtem, messze innen. Kagan törzsével érkeztem.
* Azért talán a hajdanvolt Hadúr neve mond valamit a nem idevalósiaknak is, de ki tudja. *
- Mostanság csakugyan felhigulni látszik az ősi vér. Hogy ez hátrány vagy előny, nem tudnám megmondani. De sokan okoztak csalódást a törzsi nemzetségből, és sokan nyerték el a Vashegy bizalmát hűségükkel.
* Ha már ilyen vérségi témákat boncolgatnak, Kjenart is mindig érdekelt pár dolog a félvérekkel kapcsolatban. Gondolkodik pár pillanatig, hogyan is kellene erre rákérdezni, majd végül kiböki. *
- És hogy van ez a dolog az elfekkel meg az emberekkel? Vagy emberekkel és elfekkel? Melyik, melyik fél, ha érted.
* Nem igazán ért a dologhoz, kevesen járnak errefelé Ettvallder fajtájából, na meg nem is vetődik ilyesmire a szó.
Bent a tavernában kellemes a légkör, egy duruzsoló alapzaj hallatszik, még egyelőre nem telt meg a hely, de nem sokat várat magára. A pulthoz mennek egyenesen, ahol a jóféle tharg sört mérik, egyenest a jókora hordókból. *
- Ugyanazt nekem is, cimbora. * Leteszi a pultra a 9 aranyat. A Tharg házi sörnek nincs párja! *
- Egészségünkre! Az ismeretségre.
* Emeli a korsóját a másik felé. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 855-874