Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-16 12:17:36
Üzenet elküldve: 2020-11-16 12:17:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Fint nem az az idegeskedő fajta. Bár kocsmárosi pályáját nem túl régóta építgeti, azért nem egy csehóban fordult már meg a Hegyen túl, és volt, hogy neki kellett életre pofozni – vagy ami még rosszabb, életre lehelni – kiütött társait. Ők ugyan nem a kancellár korosztálya voltak, de emiatt sem bosszankodik sokat: annyira utálja Habrertust, hogy úgy érzi, a procedúrán, bármi is lesz a kimenetele, nem veszíthet. Megy hát a víz, megy az mindenhova, még a báró úr kisasszony is kap egy keveset. A marcona zsoldos a szokásos unott érdeklődésével járatja végig a lányon a pillantását, mintegy elraktározva az információt, hogy talán a kishölgy is jobb, mint a semmi. Ettől még nem az esete.*
- Elnézést a kellemetlenségért. *Mondja meglepően udvariasan, és csak úgy mellékesen a kancellár ölébe dobja a jobb híján vállán tárolt törölgető rongyot. Fontosabbnak tartja, hogy hátulról egy vastag pokrócfélét hozzon Kagaenae számára, amit, ha a lány engedi, a vállára is terít, hogy melegen tartsa. Mozdulatai egyáltalán nem zavarba ejtőek, inkább csak határozottak, ahogy egy harcos kézé általában.* Így ni.
*A kisasszony bőségesen megjutalmazza a finom falatokért, amikbe bele sem evett. Hát igen, jó dolog gazdagnak lenni. Mintha Fint is vidámabb lenne a pénztől, szeme izgatottan csillog, és lelkesebben válaszol.*
- Ó, megbeszélünk mi mindent ezzel az öreg rókával. *Villan a tekintete a kancellárra. Dohányfüstös, reszelős hangja semmi jót nem ígér.* Miatta egy percig se aggódjanak. Majd megiszom előle a maradék Kagan öklét, a biztonság kedvéért. *Hogy fokozza a helyzet abszurditását, még szegény kancellár vállát is megszorítja barátságosságot színlelve.*
*Fint nem az az idegeskedő fajta. Bár kocsmárosi pályáját nem túl régóta építgeti, azért nem egy csehóban fordult már meg a Hegyen túl, és volt, hogy neki kellett életre pofozni – vagy ami még rosszabb, életre lehelni – kiütött társait. Ők ugyan nem a kancellár korosztálya voltak, de emiatt sem bosszankodik sokat: annyira utálja Habrertust, hogy úgy érzi, a procedúrán, bármi is lesz a kimenetele, nem veszíthet. Megy hát a víz, megy az mindenhova, még a báró úr kisasszony is kap egy keveset. A marcona zsoldos a szokásos unott érdeklődésével járatja végig a lányon a pillantását, mintegy elraktározva az információt, hogy talán a kishölgy is jobb, mint a semmi. Ettől még nem az esete.*
- Elnézést a kellemetlenségért. *Mondja meglepően udvariasan, és csak úgy mellékesen a kancellár ölébe dobja a jobb híján vállán tárolt törölgető rongyot. Fontosabbnak tartja, hogy hátulról egy vastag pokrócfélét hozzon Kagaenae számára, amit, ha a lány engedi, a vállára is terít, hogy melegen tartsa. Mozdulatai egyáltalán nem zavarba ejtőek, inkább csak határozottak, ahogy egy harcos kézé általában.* Így ni.
*A kisasszony bőségesen megjutalmazza a finom falatokért, amikbe bele sem evett. Hát igen, jó dolog gazdagnak lenni. Mintha Fint is vidámabb lenne a pénztől, szeme izgatottan csillog, és lelkesebben válaszol.*
- Ó, megbeszélünk mi mindent ezzel az öreg rókával. *Villan a tekintete a kancellárra. Dohányfüstös, reszelős hangja semmi jót nem ígér.* Miatta egy percig se aggódjanak. Majd megiszom előle a maradék Kagan öklét, a biztonság kedvéért. *Hogy fokozza a helyzet abszurditását, még szegény kancellár vállát is megszorítja barátságosságot színlelve.*
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-15 16:33:28
Üzenet elküldve: 2020-11-15 16:33:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Cha'yss tiszteletben tartja a lány kérését, így a drága kancellárnak nem Kagan ökle volt az utolsó itala. Aenae számára egyébként egyfelől nagyon imponáló, hogy Cha'yss még gyilkolna is, ha kéri. Más részről viszont nagyon ijesztő. Ami még ennél is ijesztőbb, hogy Aenaenek valójában ez nagyon tetszik. Alsóajkát beharapva méregeti Cha'ysst, szívesen leteperné és szinte fizikai fájdalmat okoz az, hogy nyilvános helyen vannak és mégsem teheti ezt meg. Valahogy egyre sürgősebb neki, hogy véget érjen ez a vacsorának nevezett rémálom.
Nem derül ki, hogy a kancellárnak elég-e a "baráti" hátba veregetés ahhoz, hogy magához térjen, mert a kocsmáros részéről érkezik egy adag víz is, Aenae meg sajnos nem elég fürge ahhoz, hogy rá ne jusson belőle. Végzetesen ugyan nem ázik el, de elég kellemetlen, ahogyan a nedves anyag a bőréhez ér.*
- A manóba!
*Ráadásul az a nagyon kellemetlen érzése támad, hogy a könnyű, világos selyem ettől áttetszővé vált. Ijedten azért nem, de csak maga elé kapja a fél karját, a másikkal segít Cha'yssnak felvakarni Habrertust a padlóról, vagyis kicsit igazít a széken, hogy könnyebb legyen odaültetni. A kis közjátékon egyébként nagyon jót mosolyog, a saját kis humorosságán éppúgy, mint azon, hogy a kocsmárosnak és Habrertusnak közös nőügyei lennének. Habrertusról azt is nehezen képzeli, hogy nőügyei vannak, de a közös nőügy aztán már végképp furcsa. Főleg mert nem tud elvonatkoztatni a kancellár fura hóbortjától, amihez különleges kenőcsöt kért tőle. De végül is nincsen köze a furcsa hobbikhoz, a Finttel közös hobbihoz sem. Az információt azért elraktározza, talán egyszer még jól jöhet.*
- Azt hiszem, hogy a báró úrnak igaza van. Mindazonáltal magad is gyógyító volnál, azt gondolom, hogy meg tudod ítélni, hogy szükség van-e felügyeletre.
*Aenae a maga részéről nem akar túl erőszakos lenni ebben az ügyben (se).*
- Megkérnélek, hogy kísérd a kancellárt az ispotályba, vagy a szállására, ha úgy kívánja. Megbeszélhetitek, amit meg kell beszélnetek.
*Nem tudja palástolni a vidorságát.*
- Azt hiszem, hogy majd máskor kóstolom meg a kecskeragut, de biztos vannak éhes szájak, akik megeszik a vacsorám.
*Hadiárvák és hasonlók, végül is hozzá sem nyúlt, az étel teljesen érintetlen. Fizetni viszont fizet. Lerakja az asztalra a vacsora árát, így Komor Fintarret és vele együtt a Taverna 150 arannyal lesz gazdagabb.
Karját csak arra az időre vette el maga elől, míg leszámolta a pénzt, érzi, hogy fülig vörösödik, immáron két karjával takargatja magát.*
- Nekem muszáj levenni a nedves ruhát, ebben az évszakban könnyű meghűlni, vagy tüdőgyulladást kapni.
*Fél kézzel ügyeskedi magára a pelerinjét, igyekszik minél hamarabb a távozás mezejére lépni, hacsak nem tartóztatják, akkor már megy is.*
*Cha'yss tiszteletben tartja a lány kérését, így a drága kancellárnak nem Kagan ökle volt az utolsó itala. Aenae számára egyébként egyfelől nagyon imponáló, hogy Cha'yss még gyilkolna is, ha kéri. Más részről viszont nagyon ijesztő. Ami még ennél is ijesztőbb, hogy Aenaenek valójában ez nagyon tetszik. Alsóajkát beharapva méregeti Cha'ysst, szívesen leteperné és szinte fizikai fájdalmat okoz az, hogy nyilvános helyen vannak és mégsem teheti ezt meg. Valahogy egyre sürgősebb neki, hogy véget érjen ez a vacsorának nevezett rémálom.
Nem derül ki, hogy a kancellárnak elég-e a "baráti" hátba veregetés ahhoz, hogy magához térjen, mert a kocsmáros részéről érkezik egy adag víz is, Aenae meg sajnos nem elég fürge ahhoz, hogy rá ne jusson belőle. Végzetesen ugyan nem ázik el, de elég kellemetlen, ahogyan a nedves anyag a bőréhez ér.*
- A manóba!
*Ráadásul az a nagyon kellemetlen érzése támad, hogy a könnyű, világos selyem ettől áttetszővé vált. Ijedten azért nem, de csak maga elé kapja a fél karját, a másikkal segít Cha'yssnak felvakarni Habrertust a padlóról, vagyis kicsit igazít a széken, hogy könnyebb legyen odaültetni. A kis közjátékon egyébként nagyon jót mosolyog, a saját kis humorosságán éppúgy, mint azon, hogy a kocsmárosnak és Habrertusnak közös nőügyei lennének. Habrertusról azt is nehezen képzeli, hogy nőügyei vannak, de a közös nőügy aztán már végképp furcsa. Főleg mert nem tud elvonatkoztatni a kancellár fura hóbortjától, amihez különleges kenőcsöt kért tőle. De végül is nincsen köze a furcsa hobbikhoz, a Finttel közös hobbihoz sem. Az információt azért elraktározza, talán egyszer még jól jöhet.*
- Azt hiszem, hogy a báró úrnak igaza van. Mindazonáltal magad is gyógyító volnál, azt gondolom, hogy meg tudod ítélni, hogy szükség van-e felügyeletre.
*Aenae a maga részéről nem akar túl erőszakos lenni ebben az ügyben (se).*
- Megkérnélek, hogy kísérd a kancellárt az ispotályba, vagy a szállására, ha úgy kívánja. Megbeszélhetitek, amit meg kell beszélnetek.
*Nem tudja palástolni a vidorságát.*
- Azt hiszem, hogy majd máskor kóstolom meg a kecskeragut, de biztos vannak éhes szájak, akik megeszik a vacsorám.
*Hadiárvák és hasonlók, végül is hozzá sem nyúlt, az étel teljesen érintetlen. Fizetni viszont fizet. Lerakja az asztalra a vacsora árát, így Komor Fintarret és vele együtt a Taverna 150 arannyal lesz gazdagabb.
Karját csak arra az időre vette el maga elől, míg leszámolta a pénzt, érzi, hogy fülig vörösödik, immáron két karjával takargatja magát.*- Nekem muszáj levenni a nedves ruhát, ebben az évszakban könnyű meghűlni, vagy tüdőgyulladást kapni.
*Fél kézzel ügyeskedi magára a pelerinjét, igyekszik minél hamarabb a távozás mezejére lépni, hacsak nem tartóztatják, akkor már megy is.*
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-14 14:40:51
Üzenet elküldve: 2020-11-14 14:40:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Az élet kompromisszumokból áll, mint ahogyan a mostani szituáció is. Az igric kénytelen részt vállalni ebben az ostoba vacsorából és valahogy elintézni, hogy a kancellár ne legyen láb alatt, mielőtt összebújhat Aenaevel. Persze, egyáltalán nem gondolta, hogy ez ilyen "könnyedén" sikerül majd.
Amikor Habrertus kidől és kirúgja maga alól a széket, hogy a férfihez induljon, bizalmasan még a lány felé szól. Kész rá, hogy mindkettőjük problémájának egyszerre véget vessen azzal, hogy elintézi a kancellárt, de Aenae nem él a lehetőséggel. A válasz akkor éri el, amikor már Habrertus mellett térdel, de annak megfelelően inkább amellett ténykedik, hogy a férfi visszanyerje eszméletét. Pedig milyen egyszerű volna most átsegíteni a Kárpiton Túlra.
Ám engedelmeskedik Aenae kérésének és nem intézi el a kancellárt, hanem oldalára fordítja és pár ütéssel igyekszik szabaddá tenni a légutat. Annak ellenére is, hogy Aenae óvatosságra inti. A lány is mellé térdel, apró tréfájára vékony mosoly rajzolódik ki a szakálla mögött, de igyekszik komoly maradni. Sajnos nem látja a lány pillantását, így a csókra való hajlamát sem, de talán jobb is így. Hogy jönne ki ha Habrertus halódó teste felett váltanak csókot?
Végül a pultos is megérkezik, a hangja egyáltalán nem olyan aggódó, mint az jelen helyzetben elvárható lenne, de az igric egyelőre csak az információt raktározza el, de valószínűleg gyógyító se nagyon fog érkezni. Az érkező víz meglepi, de azonnal reagál és igyekszik távol kerülni a loccsanó folyadéktól. A terv nem sikerül maradéktalanul, a nadrágja és a csizmája is vizes lesz, de csak egy bosszús morranás hagyja el a száját. A "nőügyekre" vonatkozó kérdés teljesen elvonja a figyelmét, értetlenül pillant a pultosra, majd a felülő kancellárra, aki úgy tűnik, éledezni kezd.*
- Kancellár? *Kap a nyaka felé igyekvő karok után. Mintha a férfi valami álomban volna, de ha sikerült lefognia a kezeket, akkor megpróbál kommunikálni az észhez térő kancellárral.*
- Félrenyelhettél, elvesztetted az eszméleted, elájultál. *Tájékoztatja a történtekről a férfit és ha Habrertus engedi, akkor felsegíti és visszaülteti a székre.*
- Úrnőm, azt hallottam a Vashegy ispotálya a legjobb a környéken. Jobb volna elvinni oda a kancellárt és erre az éjszakára ott tartani, nehogy újra megessen ez e baj. *Pillant Aenae felé és megállja, hogy ne kacsintson vagy mosolyodjon el, de a lány láthatja a sárga szemekben, hogy ezzel a húzással egyszerre vethetnek véget a vacsorának és intézhetik el, hogy legyen egy Habrertus-mentes éjszakájuk.*
*Az élet kompromisszumokból áll, mint ahogyan a mostani szituáció is. Az igric kénytelen részt vállalni ebben az ostoba vacsorából és valahogy elintézni, hogy a kancellár ne legyen láb alatt, mielőtt összebújhat Aenaevel. Persze, egyáltalán nem gondolta, hogy ez ilyen "könnyedén" sikerül majd.
Amikor Habrertus kidől és kirúgja maga alól a széket, hogy a férfihez induljon, bizalmasan még a lány felé szól. Kész rá, hogy mindkettőjük problémájának egyszerre véget vessen azzal, hogy elintézi a kancellárt, de Aenae nem él a lehetőséggel. A válasz akkor éri el, amikor már Habrertus mellett térdel, de annak megfelelően inkább amellett ténykedik, hogy a férfi visszanyerje eszméletét. Pedig milyen egyszerű volna most átsegíteni a Kárpiton Túlra.
Ám engedelmeskedik Aenae kérésének és nem intézi el a kancellárt, hanem oldalára fordítja és pár ütéssel igyekszik szabaddá tenni a légutat. Annak ellenére is, hogy Aenae óvatosságra inti. A lány is mellé térdel, apró tréfájára vékony mosoly rajzolódik ki a szakálla mögött, de igyekszik komoly maradni. Sajnos nem látja a lány pillantását, így a csókra való hajlamát sem, de talán jobb is így. Hogy jönne ki ha Habrertus halódó teste felett váltanak csókot?
Végül a pultos is megérkezik, a hangja egyáltalán nem olyan aggódó, mint az jelen helyzetben elvárható lenne, de az igric egyelőre csak az információt raktározza el, de valószínűleg gyógyító se nagyon fog érkezni. Az érkező víz meglepi, de azonnal reagál és igyekszik távol kerülni a loccsanó folyadéktól. A terv nem sikerül maradéktalanul, a nadrágja és a csizmája is vizes lesz, de csak egy bosszús morranás hagyja el a száját. A "nőügyekre" vonatkozó kérdés teljesen elvonja a figyelmét, értetlenül pillant a pultosra, majd a felülő kancellárra, aki úgy tűnik, éledezni kezd.*
- Kancellár? *Kap a nyaka felé igyekvő karok után. Mintha a férfi valami álomban volna, de ha sikerült lefognia a kezeket, akkor megpróbál kommunikálni az észhez térő kancellárral.*
- Félrenyelhettél, elvesztetted az eszméleted, elájultál. *Tájékoztatja a történtekről a férfit és ha Habrertus engedi, akkor felsegíti és visszaülteti a székre.*
- Úrnőm, azt hallottam a Vashegy ispotálya a legjobb a környéken. Jobb volna elvinni oda a kancellárt és erre az éjszakára ott tartani, nehogy újra megessen ez e baj. *Pillant Aenae felé és megállja, hogy ne kacsintson vagy mosolyodjon el, de a lány láthatja a sárga szemekben, hogy ezzel a húzással egyszerre vethetnek véget a vacsorának és intézhetik el, hogy legyen egy Habrertus-mentes éjszakájuk.*
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-13 16:18:26
Üzenet elküldve: 2020-11-13 16:18:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bredoc//
-Gondolom nézőpont kérdése.
*Válaszol. Bizony nem könnyű dolog túlélni a Pusztán. Nyugatra érkezése óta többször is elgondolkozott már azon Frandr, hogy kik lehettek a keleti falva ősapái, és milyen okból telepedtek le egy ilyen veszélyes helyen. Nyáron forró, télen hideg, és tele van két- és négylábú ragadozókkal, helyismeret nélkül pedig szomjanhalni sem nehéz. Nem éppen egy földi paradicsom, az biztos.
Bredoc bölcsen beszél, és Frandr el is mosolyodik.*
-Van egy mondás ott, ahonnan jövök. "Ne bízz abban, aki nem ismeri az otthon melegét."
*Nem társít kontextust a kijelentéséhez, hanem inkább a fogadós szavait hallva belép a Tavernába. Hamarosan le is telepednek egy asztalnál, és a sörük is kiérkezik, az ételre viszont még kicsit várni kell.*
-Egészség.
*Hangzik basszusán, ahogy megemeli a sörét, majd belekortyol, bár ez talán nem a megfelelő kifejezés, ugyanis mire visszahelyezi az asztalra, a méretes korsóból hiányzik a sör egyharmada. Szakálla jelenleg természetes barna színét mutatja, és ebben vegyül el a sörhab, amit egyelőre nem töröl le.
Csöndben hallgatja Bredoc beszámolóját. Régebbről is ismeri a hasonló helyzeteket, és most sem nagyon különbözik Vashegyi szituáció attól, amit Bredoc mond. Viszont mikor az a ranglétrán elfoglalt helyét árulja el, arra felemeli a szemöldökét.*
-Mekkora a Városőrség?
*Tesz fel egy utolsó kérdést, mielőtt rá terelődne a szó. Mert azt tudja, hogy Arthenior katonasága létszámhiányban szenved, de egy ekkora városnál mégis nehéz vizualizálni, hogy ez mit jelenthet.*
-Tharg harcos vagyok. Valami olyasmi, mint egy városőr. Békefenntartás, kapuőrzés, meg néha elküldenek, hogy rendezzünk le valamit.
*Felnéz, és látja, hogy a kocsmáros közeledik két tál sárkánypörkölttel. Miután Bredoc és Frandr elé került a két étellel teli edény, a csapos egy pár másodpercig még vár, hogy felvegyen minden esetleges újabb rendelést, majd visszasétál a pulthoz.
Frandr a maga részéről biccent a kocsmárosnak, majd azonnal hozzálát a pörkölthöz. Szokás szerint meglehetősen erős, így gyakran nyúl a korsója után, miközben eszik.
Ha Bredoc nem szólal meg, akkor csöndes folyamat ez, legalábbis addig, amíg Frandr söre ki nem ürül. Magához inti a fogadóst, hogy 9 aranyért cserébe újratöltesse a korsóját Tharg házi sörrel. Ezután Bredochoz fordul.*
-És ki harcolt ki ellen?
*Rövid szünet után egyértelműsít.*
-Mármint északon.
*Ekkorra vissza is tért a csapos egy teli korsóval, így Frandr folytatja az előtte levő tál étel pusztítását, miközben Bredocot hallgatja, ha az válaszol.*
//Bredoc//
-Gondolom nézőpont kérdése.
*Válaszol. Bizony nem könnyű dolog túlélni a Pusztán. Nyugatra érkezése óta többször is elgondolkozott már azon Frandr, hogy kik lehettek a keleti falva ősapái, és milyen okból telepedtek le egy ilyen veszélyes helyen. Nyáron forró, télen hideg, és tele van két- és négylábú ragadozókkal, helyismeret nélkül pedig szomjanhalni sem nehéz. Nem éppen egy földi paradicsom, az biztos.
Bredoc bölcsen beszél, és Frandr el is mosolyodik.*
-Van egy mondás ott, ahonnan jövök. "Ne bízz abban, aki nem ismeri az otthon melegét."
*Nem társít kontextust a kijelentéséhez, hanem inkább a fogadós szavait hallva belép a Tavernába. Hamarosan le is telepednek egy asztalnál, és a sörük is kiérkezik, az ételre viszont még kicsit várni kell.*
-Egészség.
*Hangzik basszusán, ahogy megemeli a sörét, majd belekortyol, bár ez talán nem a megfelelő kifejezés, ugyanis mire visszahelyezi az asztalra, a méretes korsóból hiányzik a sör egyharmada. Szakálla jelenleg természetes barna színét mutatja, és ebben vegyül el a sörhab, amit egyelőre nem töröl le.
Csöndben hallgatja Bredoc beszámolóját. Régebbről is ismeri a hasonló helyzeteket, és most sem nagyon különbözik Vashegyi szituáció attól, amit Bredoc mond. Viszont mikor az a ranglétrán elfoglalt helyét árulja el, arra felemeli a szemöldökét.*
-Mekkora a Városőrség?
*Tesz fel egy utolsó kérdést, mielőtt rá terelődne a szó. Mert azt tudja, hogy Arthenior katonasága létszámhiányban szenved, de egy ekkora városnál mégis nehéz vizualizálni, hogy ez mit jelenthet.*
-Tharg harcos vagyok. Valami olyasmi, mint egy városőr. Békefenntartás, kapuőrzés, meg néha elküldenek, hogy rendezzünk le valamit.
*Felnéz, és látja, hogy a kocsmáros közeledik két tál sárkánypörkölttel. Miután Bredoc és Frandr elé került a két étellel teli edény, a csapos egy pár másodpercig még vár, hogy felvegyen minden esetleges újabb rendelést, majd visszasétál a pulthoz.
Frandr a maga részéről biccent a kocsmárosnak, majd azonnal hozzálát a pörkölthöz. Szokás szerint meglehetősen erős, így gyakran nyúl a korsója után, miközben eszik.
Ha Bredoc nem szólal meg, akkor csöndes folyamat ez, legalábbis addig, amíg Frandr söre ki nem ürül. Magához inti a fogadóst, hogy 9 aranyért cserébe újratöltesse a korsóját Tharg házi sörrel.
Ezután Bredochoz fordul.*-És ki harcolt ki ellen?
*Rövid szünet után egyértelműsít.*
-Mármint északon.
*Ekkorra vissza is tért a csapos egy teli korsóval, így Frandr folytatja az előtte levő tál étel pusztítását, miközben Bredocot hallgatja, ha az válaszol.*
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-13 14:56:51
Üzenet elküldve: 2020-11-13 14:56:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 606
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Frandr//
-Ott még nem volt szerencsém járni. Vagy szerencsétlenségem, hehe.
*Kurtán mosolyog az orra alatt, bár ahogy hallotta ott mindig meleg van, azt meg kifejezetten nem szereti. Olyan akár egy farkas, vagy egy bundás kutya, jobb szereti a hideget és a szelet. Valahogy a levegő is frissebb olyankor.*
-De persze legyen bármilyen zord és kietlen egy táj, mindig lesznek emberek, kik úgy hívják: otthon.
*Bölcs szavak hagyják el a száját, s azt ugyan látja, hogy Frandr kicsit mintha megtorpanna az ajtóban, ez talán a legkevésbé furcsa dolog vele kapcsolatban a haja után Bredoc számára, így szó nélkül hagyja, s elkönyveli, hogy nyilvánvalóan vannak titkai. ~Kinek nincsenek?~*
-Ha azt mondod, hallgatok rád.
*Kiszámol11 aranyat az asztalra a Sárkánypörköltért, és bicccent fejével, jelezve, hogy egyelőre ennyit szeretne. Az érkező söröknek roppantul örül, eléggé kiszáradt már a torka a korábbi evés után, és az út sem volt az a megszokott séta egyik saroktól a másikig. Ahogy az asztalhoz ér magához is kapja az egyik kupát, s a levegőbe emeli újdonsült cimborájára.*
-Egészség!
*Majd jó pár nagyot kortyol belőle, mielőtt letörölné szakálláról az esetleges habot, és elégedetten sóhajtana egy nagyot.*
-Egy városőr élete? Hmmm.
*El kell gondolkodnia egy pillanatra, hogy hogy is fogalmazza meg, vagy mit is merjen mondani.*
-Mostanában elég unalmas, de megint csak szerencsére, vagy szerencsétlenségre. "Ha nincs hír, az jó hír" szokták mondani, mert nem történik semmi baj, de a kard a hüvelyében csak rozsdásodni fog, ha nem használja senki. Aztán esz az idő foga magától is, nemhogy még a tétlenség is tegye a magáét.
*Horkan fel, mert némileg bosszantja ez a dolog.*
-A második ember vagyok a ranglétrán, azt hiszem. Közvetlenül a parancsnok alatt szolgálok. ~Nem mintha lett volna bárki, aki elvállalta volna.~ És te, te mivel foglalkozol? Zsoldos vagy netán?
//Frandr//
-Ott még nem volt szerencsém járni. Vagy szerencsétlenségem, hehe.
*Kurtán mosolyog az orra alatt, bár ahogy hallotta ott mindig meleg van, azt meg kifejezetten nem szereti. Olyan akár egy farkas, vagy egy bundás kutya, jobb szereti a hideget és a szelet. Valahogy a levegő is frissebb olyankor.*
-De persze legyen bármilyen zord és kietlen egy táj, mindig lesznek emberek, kik úgy hívják: otthon.
*Bölcs szavak hagyják el a száját, s azt ugyan látja, hogy Frandr kicsit mintha megtorpanna az ajtóban, ez talán a legkevésbé furcsa dolog vele kapcsolatban a haja után Bredoc számára, így szó nélkül hagyja, s elkönyveli, hogy nyilvánvalóan vannak titkai. ~Kinek nincsenek?~*
-Ha azt mondod, hallgatok rád.
*Kiszámol11 aranyat az asztalra a Sárkánypörköltért, és
bicccent fejével, jelezve, hogy egyelőre ennyit szeretne. Az érkező söröknek roppantul örül, eléggé kiszáradt már a torka a korábbi evés után, és az út sem volt az a megszokott séta egyik saroktól a másikig. Ahogy az asztalhoz ér magához is kapja az egyik kupát, s a levegőbe emeli újdonsült cimborájára.*-Egészség!
*Majd jó pár nagyot kortyol belőle, mielőtt letörölné szakálláról az esetleges habot, és elégedetten sóhajtana egy nagyot.*
-Egy városőr élete? Hmmm.
*El kell gondolkodnia egy pillanatra, hogy hogy is fogalmazza meg, vagy mit is merjen mondani.*
-Mostanában elég unalmas, de megint csak szerencsére, vagy szerencsétlenségre. "Ha nincs hír, az jó hír" szokták mondani, mert nem történik semmi baj, de a kard a hüvelyében csak rozsdásodni fog, ha nem használja senki. Aztán esz az idő foga magától is, nemhogy még a tétlenség is tegye a magáét.
*Horkan fel, mert némileg bosszantja ez a dolog.*
-A második ember vagyok a ranglétrán, azt hiszem. Közvetlenül a parancsnok alatt szolgálok. ~Nem mintha lett volna bárki, aki elvállalta volna.~ És te, te mivel foglalkozol? Zsoldos vagy netán?
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-10 18:13:03
Üzenet elküldve: 2020-11-10 18:13:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*A jó kancellár mit sem tud az alélt teste körüli felhajtásról. Semmit nem érzékel a Vaskorsóban történtekből, tulajdonképpen egészen máshol van. Pár pillanatig nem is érti, hogy mit keres Pirtianes-ben, hiszen utolsó emléke még az, hogy a báró addig erőltette a tósztot, míg ő is megemelte a poharát. De az álmok már csak olyanok, legyenek kellemes alvás szülöttei vagy delíriumban fogantak, hogy az álmodó nem törődik a logikai bukfencekkel. Már csak azért sem, mert ezekben a pillanatokban Sotou Yurlaith, egy helyi előkelőség kastélyában időzik, a lányok budoárjában. Mint az közismert, eme elöljárónak ifjú és igen szemrevaló ikerlányai vannak. A lányok pedig most, és ez érthető, azon vitatkoznak, hogy melyikük háljon Hubival. A jó kancellár a kompromisszumok híve és szerényen megjegyzi, hogy egyiküket sem sértené meg azzal, hogy megtagadja tőle magát. Az ikrek azonban ragaszkodnak a döntéshez, Hubi pedig kényelmesen dől hátra a kevereten amikor az a döntés születik, hogy pucéran megverekszenek az elsőségért. Hogy a dolog izgalmasabb legyen, mindezt vizesen tervezik. Ezért a mosdótálhoz lépnek, hogy annak tartalmát magukra borítsák, ám a következő pillanatban valami kaján vigyorral merednek Hubira és mielőtt a kancellár bármit tehetne, nyakon is öntik a meleg vízzel*
- Chehirri... *nyöszörög Hubi és két kezét az alacsonyabb lány nyaka köré fonná, hogy magához húzza és megcsókolja. A probléma csak annyi, hogy a jó kancellár valójában a Vaskorsó padlóján fekszik és akivel intimebb közelségbe óhajt kerülni, az az épp föléje hajoló báró. A következő pillanatban két nagy csapást kap a hátára és miután álmában ilyesmiről nem volt szó, nehézkesen kinyitja a szemét.*
- Mi?... *pislog értetlenül, hol Cha'yss-ra, hol Aenae-re, hol a megérkező kocsmárosra* Mi... történt?
*Közben Fint valami nőkről beszél, amit a nehezen eszmélő Hubi nem tud hova tenni. Félig még az álom hatása alatt van, úgy felel.*
- Nem bánom, Nolnais a tied lehet. Úgyis azt pletykálják, hogy férfifaló. Szó szerint.
*A jó kancellár mit sem tud az alélt teste körüli felhajtásról. Semmit nem érzékel a Vaskorsóban történtekből, tulajdonképpen egészen máshol van. Pár pillanatig nem is érti, hogy mit keres Pirtianes-ben, hiszen utolsó emléke még az, hogy a báró addig erőltette a tósztot, míg ő is megemelte a poharát. De az álmok már csak olyanok, legyenek kellemes alvás szülöttei vagy delíriumban fogantak, hogy az álmodó nem törődik a logikai bukfencekkel. Már csak azért sem, mert ezekben a pillanatokban Sotou Yurlaith, egy helyi előkelőség kastélyában időzik, a lányok budoárjában. Mint az közismert, eme elöljárónak ifjú és igen szemrevaló ikerlányai vannak. A lányok pedig most, és ez érthető, azon vitatkoznak, hogy melyikük háljon Hubival. A jó kancellár a kompromisszumok híve és szerényen megjegyzi, hogy egyiküket sem sértené meg azzal, hogy megtagadja tőle magát. Az ikrek azonban ragaszkodnak a döntéshez, Hubi pedig kényelmesen dől hátra a kevereten amikor az a döntés születik, hogy pucéran megverekszenek az elsőségért. Hogy a dolog izgalmasabb legyen, mindezt vizesen tervezik. Ezért a mosdótálhoz lépnek, hogy annak tartalmát magukra borítsák, ám a következő pillanatban valami kaján vigyorral merednek Hubira és mielőtt a kancellár bármit tehetne, nyakon is öntik a meleg vízzel*
- Chehirri... *nyöszörög Hubi és két kezét az alacsonyabb lány nyaka köré fonná, hogy magához húzza és megcsókolja. A probléma csak annyi, hogy a jó kancellár valójában a Vaskorsó padlóján fekszik és akivel intimebb közelségbe óhajt kerülni, az az épp föléje hajoló báró. A következő pillanatban két nagy csapást kap a hátára és miután álmában ilyesmiről nem volt szó, nehézkesen kinyitja a szemét.*
- Mi?... *pislog értetlenül, hol Cha'yss-ra, hol Aenae-re, hol a megérkező kocsmárosra* Mi... történt?
*Közben Fint valami nőkről beszél, amit a nehezen eszmélő Hubi nem tud hova tenni. Félig még az álom hatása alatt van, úgy felel.*
- Nem bánom, Nolnais a tied lehet. Úgyis azt pletykálják, hogy férfifaló. Szó szerint.
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-10 14:33:09
Üzenet elküldve: 2020-11-10 14:33:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fint éppen a nemrég sodort szivarját ízlelgeti, és azon töpreng, hol gyújthatná meg, hogy a vendégeket ne zavarja vele, de be tudjon jönni, ha rendelnének még. A legjobb megoldásnak még mindig a hátsó kert felé vezető ajtó tűnik, de nincs nagyon kedve kimenni a hidegbe. Már épp mocorogni kezd, hogy rászánja magát, amikor jól látja, hogy Habrertus nem jár jól az italával, és hogy ő és a báró söre a földön csattannak.
Fint nem mondaná, hogy nem ijed meg egy kissé, még ha látott is már egyet s mást. Megszeppent pillantásával a többieket vizsgálja, de minthogy látja, nem szúrták le vagy tették el egyéb mód láb alól a fickót, reméli, hogy ő sem lesz semmi merénylet áldozata. A gyógyítót viszont várhatják. Fint hallotta, hogy Esti valami olyasféle, meg a kancellár is az (haszna ugyan nincs ennek), és úgy tudja, az a kalapos elf liba is ügyködött valamit a járvány idején. Minthogy azonban egyik sincs itt, Fintnek sincs kiért futnia.
Kisietve a pult mögül csak egy pillantást vet az öregre, és elégedetten konstatálja, hogy az oldalára fordították. Valószínűleg félrenyelhetett, hacsak nem most unták el az istenek a létezését és a bosszantó modorát.*
- Kancellár! *Kiált a helyzethez képest elég kedélyesen, és ha az eddigi próbálkozásokra nem ébredt fel, Habrertus nyakába loccsant egy adag vizet, megpróbálva nem megküldeni Kagaenae-t is.* Ébredjen fel, még nem beszéltük meg a nőügyeinket. *Ha bármi jelét látná, hogy a férfi ébredezik, ülő helyzetbe tornássza és Cha'yssnál jóval kevésbé kíméletesen próbálja belőle kipüfölni, ami benne van. Ha nem tüdőre ment, ennyitől Habrertus úgyis kiokádja, és le van a gond.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.10 14:34:26
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fint éppen a nemrég sodort szivarját ízlelgeti, és azon töpreng, hol gyújthatná meg, hogy a vendégeket ne zavarja vele, de be tudjon jönni, ha rendelnének még. A legjobb megoldásnak még mindig a hátsó kert felé vezető ajtó tűnik, de nincs nagyon kedve kimenni a hidegbe. Már épp mocorogni kezd, hogy rászánja magát, amikor jól látja, hogy Habrertus nem jár jól az italával, és hogy ő és a báró söre a földön csattannak.
Fint nem mondaná, hogy nem ijed meg egy kissé, még ha látott is már egyet s mást. Megszeppent pillantásával a többieket vizsgálja, de minthogy látja, nem szúrták le vagy tették el egyéb mód láb alól a fickót, reméli, hogy ő sem lesz semmi merénylet áldozata. A gyógyítót viszont várhatják. Fint hallotta, hogy Esti valami olyasféle, meg a kancellár is az (haszna ugyan nincs ennek), és úgy tudja, az a kalapos elf liba is ügyködött valamit a járvány idején. Minthogy azonban egyik sincs itt, Fintnek sincs kiért futnia.
Kisietve a pult mögül csak egy pillantást vet az öregre, és elégedetten konstatálja, hogy az oldalára fordították. Valószínűleg félrenyelhetett, hacsak nem most unták el az istenek a létezését és a bosszantó modorát.*
- Kancellár! *Kiált a helyzethez képest elég kedélyesen, és ha az eddigi próbálkozásokra nem ébredt fel, Habrertus nyakába loccsant egy adag vizet, megpróbálva nem megküldeni Kagaenae-t is.* Ébredjen fel, még nem beszéltük meg a nőügyeinket. *Ha bármi jelét látná, hogy a férfi ébredezik, ülő helyzetbe tornássza és Cha'yssnál jóval kevésbé kíméletesen próbálja belőle kipüfölni, ami benne van. Ha nem tüdőre ment, ennyitől Habrertus úgyis kiokádja, és le van a gond.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.10 14:34:26
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-09 14:21:46
Üzenet elküldve: 2020-11-09 14:21:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Szája sarkában egy apró fintorral veszi tudomásul, hogy majd csak "hamarosan". Nagyon-nagyon utálja ezt az egész szituációt. Kirakatba nem tenné az érzelmeit, nyilván nem nyalogatná álló nap Cha'yss nyelvét, viszont a kezét nagyon szívesen megfogná, lassan nyomot hagy a körme a tenyerében.
A pohárköszöntőket és az egymás fényezését sztoikus arckifejezéssel hallgatja, szíve szerint nem csak a szemét forgatná, de öklendezést is mímelne. Utána meg már rázza magát, mint a vizes kutya. Az ital pocsék, épeszű emberek meg tulajdonképpen nem is iszik ilyesfajta pocsék italt. Talán csak akkor, ha olyan pocsék napja volt, mint neki, pocsék naphoz pocsék ital dukál. Még a kupicáját méregeti, mikor a szeme sarkából látja, hogy tőle jobbra komoly baj van. Reflexszerűen kapna Habrertus után, aki már el is dől, mint az ólajtó. Bár Aenae soha nem látott eldőlő ólajtót, de valahogy ilyennek képzeli, bár a kancellár nyekkenése talán diszkrétebb, mint egy ólajtóé lenne.*
- Gyógyítót!
*Kiáltja ő is a pult felé fordulva. Nem ellenőrzi, hogy Fint tényleg eliramodik-e, inkább foglalkozik Cha'yss kérdésével, amin csak egy pillanatra tátja el értetlenül. Majd amint felfogja, már rázza is a fejét.*
- Egek, dehogy.
*Akármennyire nem kedveli a kancellárt, de akkor sem hagyná meghalni. Pláne nem ilyen méltatlan körülmények körülmények között. Cha'yss az oldalára fordítja az eszméletlen férfit, Aenae pedig felgyűri a karján a ruhát, hogy a csuklóján kitapinthassa a szívverését. Eközben egyszer azért felnéz, hogy Fint, eltűnt-e, hogy hozzon gyógyítót.*
- Azért ne törd el a csontját. Olyan törékenynek tűnik.
*Mondja a lány félrebiccentett fejjel, tényleg törékenynek találja, vagy inkább rendkívül kiszolgáltatottnak, és Aenae nem a tulajdon apja, hogy visszaéljen ezzel. El ugyan nem felejti, ha sikerül visszapofozni az életbe, akkor tartozik nekik eggyel. Maga is úgy helyezkedik, hogy Habrertus háta mögött legyen, ugyanis nem szeretné, hogy a kancellár rá is juttasson Kagan ökléből, mikor már nem akar megfulladni attól. Nem esik pánikba, megítélése szerint urai a helyzetnek.*
- Kagan kiütötte szegénykémet. Vagy Kagan ökle sötételfútra ment?
*Nem bírja ki, hogy ne vihogjon fel. Válla Cha'yss felkarjához ér, tesz egy mozdulatot, hogy most mégis megcsókolja, de aztán úgy ítéli meg, hogy nincs ennek helye a halódó Habrertus korpusza fölött térdelve.*
*Szája sarkában egy apró fintorral veszi tudomásul, hogy majd csak "hamarosan". Nagyon-nagyon utálja ezt az egész szituációt. Kirakatba nem tenné az érzelmeit, nyilván nem nyalogatná álló nap Cha'yss nyelvét, viszont a kezét nagyon szívesen megfogná, lassan nyomot hagy a körme a tenyerében.
A pohárköszöntőket és az egymás fényezését sztoikus arckifejezéssel hallgatja, szíve szerint nem csak a szemét forgatná, de öklendezést is mímelne. Utána meg már rázza magát, mint a vizes kutya. Az ital pocsék, épeszű emberek meg tulajdonképpen nem is iszik ilyesfajta pocsék italt. Talán csak akkor, ha olyan pocsék napja volt, mint neki, pocsék naphoz pocsék ital dukál. Még a kupicáját méregeti, mikor a szeme sarkából látja, hogy tőle jobbra komoly baj van. Reflexszerűen kapna Habrertus után, aki már el is dől, mint az ólajtó. Bár Aenae soha nem látott eldőlő ólajtót, de valahogy ilyennek képzeli, bár a kancellár nyekkenése talán diszkrétebb, mint egy ólajtóé lenne.*
- Gyógyítót!
*Kiáltja ő is a pult felé fordulva. Nem ellenőrzi, hogy Fint tényleg eliramodik-e, inkább foglalkozik Cha'yss kérdésével, amin csak egy pillanatra tátja el értetlenül. Majd amint felfogja, már rázza is a fejét.*
- Egek, dehogy.
*Akármennyire nem kedveli a kancellárt, de akkor sem hagyná meghalni. Pláne nem ilyen méltatlan körülmények körülmények között. Cha'yss az oldalára fordítja az eszméletlen férfit, Aenae pedig felgyűri a karján a ruhát, hogy a csuklóján kitapinthassa a szívverését. Eközben egyszer azért felnéz, hogy Fint, eltűnt-e, hogy hozzon gyógyítót.*
- Azért ne törd el a csontját. Olyan törékenynek tűnik.
*Mondja a lány félrebiccentett fejjel, tényleg törékenynek találja, vagy inkább rendkívül kiszolgáltatottnak, és Aenae nem a tulajdon apja, hogy visszaéljen ezzel. El ugyan nem felejti, ha sikerül visszapofozni az életbe, akkor tartozik nekik eggyel. Maga is úgy helyezkedik, hogy Habrertus háta mögött legyen, ugyanis nem szeretné, hogy a kancellár rá is juttasson Kagan ökléből, mikor már nem akar megfulladni attól. Nem esik pánikba, megítélése szerint urai a helyzetnek.*
- Kagan kiütötte szegénykémet. Vagy Kagan ökle sötételfútra ment?
*Nem bírja ki, hogy ne vihogjon fel. Válla Cha'yss felkarjához ér, tesz egy mozdulatot, hogy most mégis megcsókolja, de aztán úgy ítéli meg, hogy nincs ennek helye a halódó Habrertus korpusza fölött térdelve.*
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-08 16:04:25
Üzenet elküldve: 2020-11-08 16:04:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az igric nem ismeri a thargokat, se a barbárokat, így a szokásaikat vagy a társadalmi felépítésüket sem. Nehezen tud napirendre térni a holt ellenségek csontjából emelt trón és a kancellári intézmény összeférhetősége felett. Olyan ez a hely, mintha a két rendszert próbálták volna összegyúrni, megőrizve a barbárias vadságot és a felvilágosult társadalmak előnyeit. Robbanásveszélyes elegy.
A meglepetést okozó mondatra felszalad a szemöldöke, sárga pillantásából ezt ki is olvashatja Aenae, ahogy azt is, hogy nem volna ellenére a kontaktus. Beleegyező mosollyal süti le szemeit egy pillanatra, mert sajnos, bármennyire szeretnék is, a csók nem történhet meg.*
- Hamarosan. *Mondja halkan. Ha tervei szerint halad az este, akkor Habretust úgy leitatják, hogy esélye sem lesz rajtuk tartania a szemét és ő nyugodt szívvel osonhat át Aenae ágyába.
Szerencsére megérkezik a pultos az italokkal és az ételekkel, így van lehetőségük lenyugodni, de egy-egy lapos pillantás azért még kijár a lánynak, mielőtt a kancellár is megjelenik az asztalnál. A sörét is megkapja, amit hálás mosollyal vesz át az unott arcú férfitől. Ekkor pedig nekilát a terv végrehajtásához is egy pohárköszöntő formájában.
Barátságos mosolyt kap Habrertustól az étkezést megnyitó erősebb szesz előtti szónoklatért, bár el tudja képzelni, mennyire utálja most. Már a ribizlibort, azt a negédes löttyöt se nagyon akarta, hát még Kagan Öklét.*
- Köszönöm, jó kancellár, elismerésed megmelengeti a szívem. *Hajtja meg fejét a férfi dicséretére. Eryon Kriss valóban remek mester volt, aki minden téren csiszolgatta az ifjú igric képességeit.
Aztán mind megemelik a kupicát és lehajtják. Aenae kisebb megpróbáltatásokkal veszi az italt. Látja, ahogy megborzong, ahogy könnyes lesz a szeme, de büszke a lányra, amiért nem köpte az asztalra a maró ízű, kellemetlenül vad szeszt.
Sárga pillantása aztán a kancellárra siklik. Nagyon kíváncsi, milyen krákogást és kifogást fog majd lerendezni, hogy ne kelljen meginnia az egészet egyszerre. De a báró már készen áll a válasszal.
Az este sokadjára éri meglepetés, amikor a férfi lehajtja egyben az italt, még némi bosszantó elégedettség szikráját is ki tudja olvasni egy pillanatra a szeméből, de aztán valami történik.
A kancellár szemeit elfutó könnyek még rendben vannak, de aztán levegőért kap, ami láthatóan nem sikerül. Ijedten kezd kalimpálni, az igric szemben ül vele, söre a jobb oldalon, Aenae felé, így talán azt nem veri le, de ez még nem ok semmi pozitívra, mert a jó Habrertus láthatóan nincs túl jól.
Aztán az idő meglódul, a kancellár megemelkedik és mire a báró észbe kap, már a földön fekszik, szemei mintha fennakadnának.*
- Nem baszod meg. *Mondja hitetlenkedve, széles mosollyal a báró. Nem tudja elhinni, hogy ez itt most velük esik meg. Az isteneknek lám mégis van humorérzékük.*
- Gyógyítót! Azonnal! *Rúgja ki hozzá nem illő rutinnal maga alól a széket az igric. Tekintete csak egy pillanatra fordul a pultos felé, hangja határozott és parancsoló. Aenae felé kerül, úgy a rövidebb, miközben a hangját egészen halkra fogva suttogja neki.*
- Csak egy szavadba kerül. *Hogy mi és miért, azt csak a kontextusból lehet kikövetkeztetni. A lány nem kedveli Habrertust és ebben a kiszolgáltatott helyzetben valóban megtalálná a módját, hogy mire ideér a gyógyító, addigra a Vashegy kancellárja már átlépjen a Kárpiton Túlra.
Az is megfordul a fejében, hogy megmérgezték őket, ám mivel ő itta meg elsőként az italt, így már neki is hasonlóan kellett volna járnia, mint Habrertusnak. Ezt a lehetőséget el is veti, mire a férfi mellé térdel. Ingét, ruháját a mellkasán megbontja, kinyitja a száját, hogy belenézzen, ne akadt-e valami a torkán. Amikor tisztának találja, oldalra fordítja az eszméletlennek tűnő testet. Elég merevrészeg fickóval akadt dolga már amikor anyja mellett dolgozott a bordélyházban. Miután páran már megfulladtak saját hányadékukban, rájöttek, hogy elég úgy fordítani a testet, hogy ez ne eshessen meg, a többiről az istenek gondoskodtak.
Ha a kancellár nem reagál, akkor az oldalra fordított test mögé térdelve háromszor ahogy erejéből telik, hatalmasat csap nyitott tenyérrel a kancellár hátára.
Eddig terjed a tudománya, ha komolyabb beavatkozás kellene, ahhoz már gyógyító vagy kuruzsló kell.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.08 16:05:02
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az igric nem ismeri a thargokat, se a barbárokat, így a szokásaikat vagy a társadalmi felépítésüket sem. Nehezen tud napirendre térni a holt ellenségek csontjából emelt trón és a kancellári intézmény összeférhetősége felett. Olyan ez a hely, mintha a két rendszert próbálták volna összegyúrni, megőrizve a barbárias vadságot és a felvilágosult társadalmak előnyeit. Robbanásveszélyes elegy.
A meglepetést okozó mondatra felszalad a szemöldöke, sárga pillantásából ezt ki is olvashatja Aenae, ahogy azt is, hogy nem volna ellenére a kontaktus. Beleegyező mosollyal süti le szemeit egy pillanatra, mert sajnos, bármennyire szeretnék is, a csók nem történhet meg.*
- Hamarosan. *Mondja halkan. Ha tervei szerint halad az este, akkor Habretust úgy leitatják, hogy esélye sem lesz rajtuk tartania a szemét és ő nyugodt szívvel osonhat át Aenae ágyába.
Szerencsére megérkezik a pultos az italokkal és az ételekkel, így van lehetőségük lenyugodni, de egy-egy lapos pillantás azért még kijár a lánynak, mielőtt a kancellár is megjelenik az asztalnál. A sörét is megkapja, amit hálás mosollyal vesz át az unott arcú férfitől. Ekkor pedig nekilát a terv végrehajtásához is egy pohárköszöntő formájában.
Barátságos mosolyt kap Habrertustól az étkezést megnyitó erősebb szesz előtti szónoklatért, bár el tudja képzelni, mennyire utálja most. Már a ribizlibort, azt a negédes löttyöt se nagyon akarta, hát még Kagan Öklét.*
- Köszönöm, jó kancellár, elismerésed megmelengeti a szívem. *Hajtja meg fejét a férfi dicséretére. Eryon Kriss valóban remek mester volt, aki minden téren csiszolgatta az ifjú igric képességeit.
Aztán mind megemelik a kupicát és lehajtják. Aenae kisebb megpróbáltatásokkal veszi az italt. Látja, ahogy megborzong, ahogy könnyes lesz a szeme, de büszke a lányra, amiért nem köpte az asztalra a maró ízű, kellemetlenül vad szeszt.
Sárga pillantása aztán a kancellárra siklik. Nagyon kíváncsi, milyen krákogást és kifogást fog majd lerendezni, hogy ne kelljen meginnia az egészet egyszerre. De a báró már készen áll a válasszal.
Az este sokadjára éri meglepetés, amikor a férfi lehajtja egyben az italt, még némi bosszantó elégedettség szikráját is ki tudja olvasni egy pillanatra a szeméből, de aztán valami történik.
A kancellár szemeit elfutó könnyek még rendben vannak, de aztán levegőért kap, ami láthatóan nem sikerül. Ijedten kezd kalimpálni, az igric szemben ül vele, söre a jobb oldalon, Aenae felé, így talán azt nem veri le, de ez még nem ok semmi pozitívra, mert a jó Habrertus láthatóan nincs túl jól.
Aztán az idő meglódul, a kancellár megemelkedik és mire a báró észbe kap, már a földön fekszik, szemei mintha fennakadnának.*
- Nem baszod meg. *Mondja hitetlenkedve, széles mosollyal a báró. Nem tudja elhinni, hogy ez itt most velük esik meg. Az isteneknek lám mégis van humorérzékük.*
- Gyógyítót! Azonnal! *Rúgja ki hozzá nem illő rutinnal maga alól a széket az igric. Tekintete csak egy pillanatra fordul a pultos felé, hangja határozott és parancsoló. Aenae felé kerül, úgy a rövidebb, miközben a hangját egészen halkra fogva suttogja neki.*
- Csak egy szavadba kerül. *Hogy mi és miért, azt csak a kontextusból lehet kikövetkeztetni. A lány nem kedveli Habrertust és ebben a kiszolgáltatott helyzetben valóban megtalálná a módját, hogy mire ideér a gyógyító, addigra a Vashegy kancellárja már átlépjen a Kárpiton Túlra.
Az is megfordul a fejében, hogy megmérgezték őket, ám mivel ő itta meg elsőként az italt, így már neki is hasonlóan kellett volna járnia, mint Habrertusnak. Ezt a lehetőséget el is veti, mire a férfi mellé térdel. Ingét, ruháját a mellkasán megbontja, kinyitja a száját, hogy belenézzen, ne akadt-e valami a torkán. Amikor tisztának találja, oldalra fordítja az eszméletlennek tűnő testet. Elég merevrészeg fickóval akadt dolga már amikor anyja mellett dolgozott a bordélyházban. Miután páran már megfulladtak saját hányadékukban, rájöttek, hogy elég úgy fordítani a testet, hogy ez ne eshessen meg, a többiről az istenek gondoskodtak.
Ha a kancellár nem reagál, akkor az oldalra fordított test mögé térdelve háromszor ahogy erejéből telik, hatalmasat csap nyitott tenyérrel a kancellár hátára.
Eddig terjed a tudománya, ha komolyabb beavatkozás kellene, ahhoz már gyógyító vagy kuruzsló kell.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.08 16:05:02
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-06 18:46:22
Üzenet elküldve: 2020-11-06 18:46:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Talán már a kora okán sem olyan jó a hallása, mint ifjabb éveiben, de egészen addig nem sokat csíp el a beszélgetésből, míg vissza nem tér az asztalhoz. Ez bosszantja kissé, szeretett volna olyasmit is megtudni, amit nem az ő füleinek szántak. De annyi baj legyen. Hubi van annyira rosszmájú, hogy arra gondoljon: csupán pajzán évődés tanúja lehetett volna. Noha a kancellár nem erre lett volna kíváncsi, de Hubi nagyon is. Igazán szerencse, hogy nem feltétlenül kell majd füleire hagyatkoznia, szerencsére a látása még kiváló. És ha minden igaz, mostanra már Aenae lakosztályának falát ékíti a jeles gnóm piktor, Towin Orupip alkotása, az Eeyr felmagasztalása című festmény, Hubi kívánalmainak megfelelő módosításokkal. De egyelőre a vacsorán kell túlesni.
~Hogy az istenek rogyasztanák rád az eget!~
Igen barátságosan mosolyog a báróra, aki épp szólásra emelkedik és Aenae-t magasztalja. Ezzel nincs nagy baj, csakhogy erre inni is kell. És a jó kancellár eddig ezt igyekezett elkerülni. Ráadásul a kocsmáros is körülöttük sündörgött eddig, újabb italokat hozva. Hát sosem lesz ennek vége? Míg Cha'yss-t hallgatja udvarias figyelemmel, felháborító orcátlanságának számlájára írja az iménti, meglehetősen kétértelmű szavait amikkel a vacsorát és ezen keresztül a Vashegyet illette. Nem honfiúi fellángolásból határozza el, hogy ezekre meg fog felelni, egyszerűen nem hagyhatja, hogy a báró az ő rovására tréfálkozzon. De előtte még van egy kis dolga.*
- Nagyon szépen beszéltél, báró uram, fiatalabb éveidben retorika mestered kitűnő oktatásban részesíthetett.
*Elnyom egy fintort, ahogy a megemelt kupicából kiáramló aroma megcsavarja az orrát.*
- A Vashegy úrnőjére, a Vashegyre!
*Nem lepődik meg túlságosan, hogy Aenae mindenféle modort és kellemet mellőzve nyugtázza a köszöntését és amikor asztaltársai igen rutinosan legurítják az italt, követi példájukat. Egyszerűen nem teheti meg, hogy másként cselekedjen. Lekoppantja az asztalra a kiürült pohárkát és majdnem el is mosolyodik elégedetten. Ez semmi volt. Ezt érzi nagyjából két szívdobbanásnyi ideig. Aztán megérzi. Át kell gondolnia, hogy mire lehet jó ez a kotyvalék. Különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságon kívül nem sokra. Mert mintha eleven tűz perzselné végig a torkát, egészen a gyomráig. Könnybe lábad a szeme, vesz egy nagy levegőt. Venne. De az valahogy nem jön. Egy csomóba rándul össze a gyomra, feszül felfelé, neki a mellkasának és a jó kancellár most már tátott szájjal kapkod levegő után, hiába. Kétségbeesetten markol a levegőbe, mintha onnan várna segítséget, a mozdulattal le is ver valamit az asztalról. Kis szerencsével Cha'yss sörét. Persze ezzel most nem törődik, mert ennek már fele sem tréfa, Hubit határozottan halálfélelem környékezi. Továbbra is pánikszerűen tátog, kicsit meg is emelkedik ültében, amikor az eddig könnyein keresztül homályosan látott fogadó megingani látszik. Vagy inkább ő tántorodik meg? Ráadásul a mécsesek, fáklyák fénye is ijesztően gyorsan halványul el, de mire ezt felfoghatná, egy félfordulattal dől oldalt és mire a padlóra zuhanva feje neki is koccan a deszkáknak, már nincs eszméletén.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.06 18:47:07
*Talán már a kora okán sem olyan jó a hallása, mint ifjabb éveiben, de egészen addig nem sokat csíp el a beszélgetésből, míg vissza nem tér az asztalhoz. Ez bosszantja kissé, szeretett volna olyasmit is megtudni, amit nem az ő füleinek szántak. De annyi baj legyen. Hubi van annyira rosszmájú, hogy arra gondoljon: csupán pajzán évődés tanúja lehetett volna. Noha a kancellár nem erre lett volna kíváncsi, de Hubi nagyon is. Igazán szerencse, hogy nem feltétlenül kell majd füleire hagyatkoznia, szerencsére a látása még kiváló. És ha minden igaz, mostanra már Aenae lakosztályának falát ékíti a jeles gnóm piktor, Towin Orupip alkotása, az Eeyr felmagasztalása című festmény, Hubi kívánalmainak megfelelő módosításokkal. De egyelőre a vacsorán kell túlesni.
~Hogy az istenek rogyasztanák rád az eget!~
Igen barátságosan mosolyog a báróra, aki épp szólásra emelkedik és Aenae-t magasztalja. Ezzel nincs nagy baj, csakhogy erre inni is kell. És a jó kancellár eddig ezt igyekezett elkerülni. Ráadásul a kocsmáros is körülöttük sündörgött eddig, újabb italokat hozva. Hát sosem lesz ennek vége? Míg Cha'yss-t hallgatja udvarias figyelemmel, felháborító orcátlanságának számlájára írja az iménti, meglehetősen kétértelmű szavait amikkel a vacsorát és ezen keresztül a Vashegyet illette. Nem honfiúi fellángolásból határozza el, hogy ezekre meg fog felelni, egyszerűen nem hagyhatja, hogy a báró az ő rovására tréfálkozzon. De előtte még van egy kis dolga.*
- Nagyon szépen beszéltél, báró uram, fiatalabb éveidben retorika mestered kitűnő oktatásban részesíthetett.
*Elnyom egy fintort, ahogy a megemelt kupicából kiáramló aroma megcsavarja az orrát.*
- A Vashegy úrnőjére, a Vashegyre!
*Nem lepődik meg túlságosan, hogy Aenae mindenféle modort és kellemet mellőzve nyugtázza a köszöntését és amikor asztaltársai igen rutinosan legurítják az italt, követi példájukat. Egyszerűen nem teheti meg, hogy másként cselekedjen. Lekoppantja az asztalra a kiürült pohárkát és majdnem el is mosolyodik elégedetten. Ez semmi volt. Ezt érzi nagyjából két szívdobbanásnyi ideig. Aztán megérzi. Át kell gondolnia, hogy mire lehet jó ez a kotyvalék. Különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságon kívül nem sokra. Mert mintha eleven tűz perzselné végig a torkát, egészen a gyomráig. Könnybe lábad a szeme, vesz egy nagy levegőt. Venne. De az valahogy nem jön. Egy csomóba rándul össze a gyomra, feszül felfelé, neki a mellkasának és a jó kancellár most már tátott szájjal kapkod levegő után, hiába. Kétségbeesetten markol a levegőbe, mintha onnan várna segítséget, a mozdulattal le is ver valamit az asztalról. Kis szerencsével Cha'yss sörét. Persze ezzel most nem törődik, mert ennek már fele sem tréfa, Hubit határozottan halálfélelem környékezi. Továbbra is pánikszerűen tátog, kicsit meg is emelkedik ültében, amikor az eddig könnyein keresztül homályosan látott fogadó megingani látszik. Vagy inkább ő tántorodik meg? Ráadásul a mécsesek, fáklyák fénye is ijesztően gyorsan halványul el, de mire ezt felfoghatná, egy félfordulattal dől oldalt és mire a padlóra zuhanva feje neki is koccan a deszkáknak, már nincs eszméletén.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.06 18:47:07
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-06 18:09:37
Üzenet elküldve: 2020-11-06 18:09:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Fintet nem nagyon érdekli a nemes hölgyike és uracska, ahogy az sem, mit művelnek vagy beszélnek ott ketten. Előbb tudja elképzelni, hogy ők kavarnak, mint hogy a kancellár a fruskával, de körülbelül ennyi telik tőle, még ha unalmában oda is pillant néha feléjük.
Az viszont annál jobban izgatja, hogy a lány belefullad-e a Kagan öklébe. Magában eljátszik a gondolattal, hogy ő lesz a megmentő, aki kiveri belőle a torkán akadt italt, a többi bohóc meg bőkezűen megfizeti a hőstettéért. A másik, ami kifejezetten izgatja, az a kancellár, mármint a viselkedése. Na, erre aztán Fint felkapja a fejét, árgus szemekkel figyeli a pohárköszöntőt, és hogy Habrertus végül arra a görbe útra tér-e, amelyre ő már rátért (meg le is téregetett róla), tudniillik, aminek a végén néha az árokban szokás kikötni. Az se zavarja, ha a férfi észreveszi. Gúnyt úgyse lehet leolvasni a képéről, mogorva ábrázata nem sokat mesél a belső kis világáról.
Közben rájön, hogy a fiatalabb fickónak ígért még egy sört, és ideje megmozdulnia. A korsó már ott van a kezében, gyorsan meg is tölti, és leteszi Cha'yss keze ügyébe.*
- Ezzel még tartozom. *Teszi hozzá. Nem is akar zavarni, visszatér a pulthoz, leül a kedvenc kis székére, és álmodozva teker magának egy szivarkát, de még nem gyújtja meg.*
*Fintet nem nagyon érdekli a nemes hölgyike és uracska, ahogy az sem, mit művelnek vagy beszélnek ott ketten. Előbb tudja elképzelni, hogy ők kavarnak, mint hogy a kancellár a fruskával, de körülbelül ennyi telik tőle, még ha unalmában oda is pillant néha feléjük.
Az viszont annál jobban izgatja, hogy a lány belefullad-e a Kagan öklébe. Magában eljátszik a gondolattal, hogy ő lesz a megmentő, aki kiveri belőle a torkán akadt italt, a többi bohóc meg bőkezűen megfizeti a hőstettéért. A másik, ami kifejezetten izgatja, az a kancellár, mármint a viselkedése. Na, erre aztán Fint felkapja a fejét, árgus szemekkel figyeli a pohárköszöntőt, és hogy Habrertus végül arra a görbe útra tér-e, amelyre ő már rátért (meg le is téregetett róla), tudniillik, aminek a végén néha az árokban szokás kikötni. Az se zavarja, ha a férfi észreveszi. Gúnyt úgyse lehet leolvasni a képéről, mogorva ábrázata nem sokat mesél a belső kis világáról.
Közben rájön, hogy a fiatalabb fickónak ígért még egy sört, és ideje megmozdulnia. A korsó már ott van a kezében, gyorsan meg is tölti, és leteszi Cha'yss keze ügyébe.*
- Ezzel még tartozom. *Teszi hozzá. Nem is akar zavarni, visszatér a pulthoz, leül a kedvenc kis székére, és álmodozva teker magának egy szivarkát, de még nem gyújtja meg.*
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-06 14:06:30
Üzenet elküldve: 2020-11-06 14:06:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
- Ühüm.
*Bólogat a sámán kérdésére, bár ő ugye tudja, hogy a thargok rendelkeztek sámánnal egészen addig, amíg a lázadásban agyon nem verték a nőt. Bár a lánynak meggyőződése, hogy a tharg kancellár intézménye azért születhetett meg, mert a thargok letelepedése egy csomó olyan feladatot is magával hozott, amit azok nem tudtak, vagy egyszerűen csak nem akartak elvégezni. Kényelmesebb kiszervezni a feladatot, Aenae számára is kényelmesebb ez. Szóval jóban kell lenni Habrertusszal, ugyanakkor a határokat is meg kell neki szabni. Ezen a problémán még gondolkodik kicsit, most csak egy pillantást szán a jó kancellár hátára.*
- Úgy megcsókolnálak.
*Csúszik ki a száján, de a mentségére szóljon, hogy Cha'yss provokálta ki azzal, hogy a vágyai kielégítéséről beszélt. Pillanatnyilag az az egyetlen vágya, hogy megcsókolja, érzi is saját, felgyorsuló szívverését, talán meg is moccan, de végül nem ragadtatja magát ilyesmire, csak beharapja az alsó ajkát, topáz tekintete pedig a férfi szájára tapad. Komoly harcot vív önmagával, hogy elszakítsa onnan a pillantását, és inkább a megérkező ételre és italra koncentráljon.*
- Köszönjük.
*Mosolyog Fintre, aki ugyanolyan életunt, mint eddig volt, de valószínűleg Aenae is az lenne, ha a napjait itt kéne töltenie, pláne, hogy úgy tűnik, hogy nem túl nagy itt a pörgés. Bár lehet, hogy csak rossz napszakot választott és máskor többen vannak. Bár Aenae számára így tökéletes, nem igazán szenvedheti a tömeget.*
- Biztos nagyon finom lesz.
*Mondja Habrertusnak, aki éppen visszatér már az asztalukhoz. Nehéz eldönteni, hogy Aenae pontosan mire is érti, hogy "finom lesz" a ragura, vagy Kagan öklére. Az előbbit közelebb húzza magához, az utóbbit tartalmazó kupicát pedig a kezébe veszi, méregeti és forgatja. Miután beleszagol elfintorodik. Meggyőződése, hogy vacak, barbárízlésnek és barbárgyomornak való itóka ez. De hát szegről végről csak ő is barbár.
Habrertus méltatja önmaga fontosságát, hogy még vacsora közben is dolgoznia kell, így Aenaenek már nem kell megtennie ezt, a szabadkozásra nem is reagál. Mert ugye tényleg nem történt semmi, az étel csak hangyányival előbb érkezik, mint a kancellár. Lötyköli még kupicájában Kagan öklét, éppen felhajtaná, ha Cha'yss nem gondolná úgy, hogy okvetlenül szükség van egy pohárköszöntőre.*
- Ja, legyen így.
*Válaszolja kissé szárazon és meglehetősen gyilkos pillantással. Kicsit azért leutánozza Cha'yss mozdulatát és megemeli a poharát, aztán férfiakat is megszégyenítve felhajtja. A szeme nyilván könnyes lesz, a hideg kirázza és ezzel egy időben érzi, hogy verejték csorog a hátán. Kagan ökle pont olyan, mint amire számított: pocsék.*
- Ühüm.
*Bólogat a sámán kérdésére, bár ő ugye tudja, hogy a thargok rendelkeztek sámánnal egészen addig, amíg a lázadásban agyon nem verték a nőt. Bár a lánynak meggyőződése, hogy a tharg kancellár intézménye azért születhetett meg, mert a thargok letelepedése egy csomó olyan feladatot is magával hozott, amit azok nem tudtak, vagy egyszerűen csak nem akartak elvégezni. Kényelmesebb kiszervezni a feladatot, Aenae számára is kényelmesebb ez. Szóval jóban kell lenni Habrertusszal, ugyanakkor a határokat is meg kell neki szabni. Ezen a problémán még gondolkodik kicsit, most csak egy pillantást szán a jó kancellár hátára.*
- Úgy megcsókolnálak.
*Csúszik ki a száján, de a mentségére szóljon, hogy Cha'yss provokálta ki azzal, hogy a vágyai kielégítéséről beszélt. Pillanatnyilag az az egyetlen vágya, hogy megcsókolja, érzi is saját, felgyorsuló szívverését, talán meg is moccan, de végül nem ragadtatja magát ilyesmire, csak beharapja az alsó ajkát, topáz tekintete pedig a férfi szájára tapad. Komoly harcot vív önmagával, hogy elszakítsa onnan a pillantását, és inkább a megérkező ételre és italra koncentráljon.*
- Köszönjük.
*Mosolyog Fintre, aki ugyanolyan életunt, mint eddig volt, de valószínűleg Aenae is az lenne, ha a napjait itt kéne töltenie, pláne, hogy úgy tűnik, hogy nem túl nagy itt a pörgés. Bár lehet, hogy csak rossz napszakot választott és máskor többen vannak. Bár Aenae számára így tökéletes, nem igazán szenvedheti a tömeget.*
- Biztos nagyon finom lesz.
*Mondja Habrertusnak, aki éppen visszatér már az asztalukhoz. Nehéz eldönteni, hogy Aenae pontosan mire is érti, hogy "finom lesz" a ragura, vagy Kagan öklére. Az előbbit közelebb húzza magához, az utóbbit tartalmazó kupicát pedig a kezébe veszi, méregeti és forgatja. Miután beleszagol elfintorodik. Meggyőződése, hogy vacak, barbárízlésnek és barbárgyomornak való itóka ez. De hát szegről végről csak ő is barbár.
Habrertus méltatja önmaga fontosságát, hogy még vacsora közben is dolgoznia kell, így Aenaenek már nem kell megtennie ezt, a szabadkozásra nem is reagál. Mert ugye tényleg nem történt semmi, az étel csak hangyányival előbb érkezik, mint a kancellár. Lötyköli még kupicájában Kagan öklét, éppen felhajtaná, ha Cha'yss nem gondolná úgy, hogy okvetlenül szükség van egy pohárköszöntőre.*
- Ja, legyen így.
*Válaszolja kissé szárazon és meglehetősen gyilkos pillantással. Kicsit azért leutánozza Cha'yss mozdulatát és megemeli a poharát, aztán férfiakat is megszégyenítve felhajtja. A szeme nyilván könnyes lesz, a hideg kirázza és ezzel egy időben érzi, hogy verejték csorog a hátán. Kagan ökle pont olyan, mint amire számított: pocsék.*
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-06 12:34:26
Üzenet elküldve: 2020-11-06 12:34:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*A hivatalos hangnem miatt az igric joggal hiheti, hogy Aenae nem vette a szavak mögött megbújó valódi jelentést. De ez nem zökkenti ki a bárót derűs és nyugodt hangulatából. Nem tudja figyelemmel követni, hogy mögötte, a pultnál megálló kancellár mennyire hallgatózik, de alapvető szabály nála, hogy ilyen esetekben mindig úgy viselkedik és beszél, válogatja meg szavait, mintha figyelő tekintetek és fülelők vennék körül. Így kevésbé érheti meglepetés.
A körbevezetés kérdésében tökéletesen egyet értenek és az istálló említésére az igric szakálla alatt is kiszélesedik a mosoly. Jól emlékszik az első alkalomra az istállóban. Kellemes volt és vadon romantikus, de azért egy kényelmes ágyban még mindig szívesebben bújna össze a lánnyal. Bár a régi szép emlékek kedvéért talán újra benne lenne egy gyors liezonban a szalmán.*
- Ha annyira barbárok, inkább egy sámán illene hozzájuk, nem egy kancellár. *Az utolsó szót már egészen halkan ejti ki, ajkai szinte csak formálják a szavakat, így bizonyára csak Aenae találhatja ki.*
- Mi sem fontosabb számomra, mint vágyaid kielégítése, úrnőm. *Hajtja meg kissé fejét, de sárga pillantásában félreérthetetlen fények csillannak.
Az arcpirító kérdéskor kénytelen kicsit kibillenni játszott szerepéből, de valóban nem tudja másképp megfogalmazni, hogy mennyire vágyik már egy újabb korsó sörre.
Az említett mélységi nőről tudja, hogy nem jöhet szóba "kufircolás" terén, mert épp a Kalmár fogadóban van, bár, ha átadták neki a levelet, akkor már minden bizonnyal visszafelé tart és hamarosan be kell futnia. Reméli, hogy nem kell megvárni őt a kiszolgálással.*
- Ebben az esetben kénytelen vagyok várni. *Sóhajtja, amikor a második lehetőség is szóba kerül. Elképzelni sem tudja, hogy egy tál rágós kecskeraguért bármit is tegyen a kancellárral. De másért se nagyon.
Amikor a távozó férfi odaköszön nekik, az igric csak unottan felemeli jobbját, jelezve, hogy fogadta a köszöntést, de még csak figyelmét sem fordítja arra felé.
Aztán még mielőtt Habrertus visszatérne, megérkezik az unott arcú pultos az ételekkel és italokkal. Az üres korsót hagyja elvinni, remélve, hogy abból is kapott egy újabbat. És miért ne kapott volna?*
- Köszönjük. Remekül néz ki. *Mosolyog barátságosan a pultos férfire, amikor elé kerül a ragu. Kecskepörkölt és kenyér. Milyen egyszerű fogás és köret.*
- Egyáltalán nem, Habrertus. *Hárítja el a bocsánatkérést.*
- Bizonyára rengeteg feladatod van, épp ezért még megtisztelőbb, hogy szűkös idődből fordítasz ránk. *Teszi hozzá enyhén meghajtva fejét. Nem mintha tehetne mást a férfi, hisz a Vashegy nagyasszonya hívta meg vacsorára.
Az étel éltetésére újra a tányérjára pillant, majd onnan vissza a kancellárra.*
- Az egyszerűség szépsége, bizonyára kellemes vacsora lesz. *Élteti és szúr oda egyszerre a kecskeraguval kapcsolatban. Nevezhetik sznobnak a bárót - mert az is -, de kedveli pórias fogásokat is. Az üvegek, még Kagan Öklének üvege is az asztalon marad, a poharaikba is kerül az erős szagú szeszből.
A saját kupicáját jobbjába veszi az igric, felemeli és az épp jó étvágyat kívánó kancellárra néz.*
- Wegtorenben van egy szokás, hogy az étel előtt megiszunk egy pohár italt, általában rumot, de ebben az esetben természetesen ez is kiváló. Meghozza az étvágyat, segít az emésztésben és felmelegíti a gyomrot. *Magyarázza Aenae felé is pillantva.*
- És remek alkalom, hogy köszöntőt mondjunk. *Egészíti ki, majd fel is áll a folytatáshoz.*
- Emeljük poharunk és ürítsük Kagaenae nagyasszony egészségére! Hogy visszatérhetett birodalmába mindannyiunk legnagyobb örömére! Éljen és uralkodjon sokáig épségben, egészségben! *Amikor befejezte, előbb a lány felé, majd a kancellár felé is megemeli a poharát, majd egy hajtásra leküldi az egészet. Számít rá, hogy erős lesz, hogy a maró szesz könnyeket csempész majd a szemébe, de ha nem is gyakorlott, de tapasztalt fogyasztó, így pár krákogástól eltekintve jól veszi az első kanyart.
Ha megitták mind, visszaül a helyére és maga elé húzná a tányért.*
*A hivatalos hangnem miatt az igric joggal hiheti, hogy Aenae nem vette a szavak mögött megbújó valódi jelentést. De ez nem zökkenti ki a bárót derűs és nyugodt hangulatából. Nem tudja figyelemmel követni, hogy mögötte, a pultnál megálló kancellár mennyire hallgatózik, de alapvető szabály nála, hogy ilyen esetekben mindig úgy viselkedik és beszél, válogatja meg szavait, mintha figyelő tekintetek és fülelők vennék körül. Így kevésbé érheti meglepetés.
A körbevezetés kérdésében tökéletesen egyet értenek és az istálló említésére az igric szakálla alatt is kiszélesedik a mosoly. Jól emlékszik az első alkalomra az istállóban. Kellemes volt és vadon romantikus, de azért egy kényelmes ágyban még mindig szívesebben bújna össze a lánnyal. Bár a régi szép emlékek kedvéért talán újra benne lenne egy gyors liezonban a szalmán.*
- Ha annyira barbárok, inkább egy sámán illene hozzájuk, nem egy kancellár. *Az utolsó szót már egészen halkan ejti ki, ajkai szinte csak formálják a szavakat, így bizonyára csak Aenae találhatja ki.*
- Mi sem fontosabb számomra, mint vágyaid kielégítése, úrnőm. *Hajtja meg kissé fejét, de sárga pillantásában félreérthetetlen fények csillannak.
Az arcpirító kérdéskor kénytelen kicsit kibillenni játszott szerepéből, de valóban nem tudja másképp megfogalmazni, hogy mennyire vágyik már egy újabb korsó sörre.
Az említett mélységi nőről tudja, hogy nem jöhet szóba "kufircolás" terén, mert épp a Kalmár fogadóban van, bár, ha átadták neki a levelet, akkor már minden bizonnyal visszafelé tart és hamarosan be kell futnia. Reméli, hogy nem kell megvárni őt a kiszolgálással.*
- Ebben az esetben kénytelen vagyok várni. *Sóhajtja, amikor a második lehetőség is szóba kerül. Elképzelni sem tudja, hogy egy tál rágós kecskeraguért bármit is tegyen a kancellárral. De másért se nagyon.
Amikor a távozó férfi odaköszön nekik, az igric csak unottan felemeli jobbját, jelezve, hogy fogadta a köszöntést, de még csak figyelmét sem fordítja arra felé.
Aztán még mielőtt Habrertus visszatérne, megérkezik az unott arcú pultos az ételekkel és italokkal. Az üres korsót hagyja elvinni, remélve, hogy abból is kapott egy újabbat. És miért ne kapott volna?*
- Köszönjük. Remekül néz ki. *Mosolyog barátságosan a pultos férfire, amikor elé kerül a ragu. Kecskepörkölt és kenyér. Milyen egyszerű fogás és köret.*
- Egyáltalán nem, Habrertus. *Hárítja el a bocsánatkérést.*
- Bizonyára rengeteg feladatod van, épp ezért még megtisztelőbb, hogy szűkös idődből fordítasz ránk. *Teszi hozzá enyhén meghajtva fejét. Nem mintha tehetne mást a férfi, hisz a Vashegy nagyasszonya hívta meg vacsorára.
Az étel éltetésére újra a tányérjára pillant, majd onnan vissza a kancellárra.*
- Az egyszerűség szépsége, bizonyára kellemes vacsora lesz. *Élteti és szúr oda egyszerre a kecskeraguval kapcsolatban. Nevezhetik sznobnak a bárót - mert az is -, de kedveli pórias fogásokat is. Az üvegek, még Kagan Öklének üvege is az asztalon marad, a poharaikba is kerül az erős szagú szeszből.
A saját kupicáját jobbjába veszi az igric, felemeli és az épp jó étvágyat kívánó kancellárra néz.*
- Wegtorenben van egy szokás, hogy az étel előtt megiszunk egy pohár italt, általában rumot, de ebben az esetben természetesen ez is kiváló. Meghozza az étvágyat, segít az emésztésben és felmelegíti a gyomrot. *Magyarázza Aenae felé is pillantva.*
- És remek alkalom, hogy köszöntőt mondjunk. *Egészíti ki, majd fel is áll a folytatáshoz.*
- Emeljük poharunk és ürítsük Kagaenae nagyasszony egészségére! Hogy visszatérhetett birodalmába mindannyiunk legnagyobb örömére! Éljen és uralkodjon sokáig épségben, egészségben! *Amikor befejezte, előbb a lány felé, majd a kancellár felé is megemeli a poharát, majd egy hajtásra leküldi az egészet. Számít rá, hogy erős lesz, hogy a maró szesz könnyeket csempész majd a szemébe, de ha nem is gyakorlott, de tapasztalt fogyasztó, így pár krákogástól eltekintve jól veszi az első kanyart.
Ha megitták mind, visszaül a helyére és maga elé húzná a tányért.*
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-05 18:28:15
Üzenet elküldve: 2020-11-05 18:28:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
//Learon//
*Ha mindenki olyan tisztelettudó lenne, mint Learon, Hubinak sokkal kevesebb baja lenne a Vasheggyel. De a kováccsá avanzsált pásztor csupán az üdítő kivétel. Tudomásul veszi, hogy Learon csak afféle kisegítőként gondol a kovácsműhelyben ténykedni, de biztosítja róla, hogy ezt is rendkívül nagyra értékeli. Ezután már nem marad más, mint a búcsú és Hubi nem húzódozik a kézfogás barbár szokásától sem. Ha tiszteletet vár el, neki is tisztelnie kell a helyben bevett tradíciókat. Mikor pedig visszatér az asztalához, a fogadós épp szervírozza az étket. Úgy látszik kis sürgetése megtette a hatását, bár a faragatlan fickó nem átallott feleselni vele. Hiába, még keveseknek adatott meg az a kegy, hogy felismerjék a kancellár rendkívüliségét.*
- Köszönjük! *biccent egyet egész barátságosan Fintnek ahogy ismét helyet foglal, aztán asztaltársaihoz fordul egy szabadkozó mosollyal* Remélem nem várattalak meg titeket túlságosan. A kancellári teendők ellátása egész embert kíván, gyakran hivatali időn túl is.
*Miért ne használná ki a lehetőséget arra, hogy kicsit fényezze magát? Még akkor is, ha a megjegyzés barokkos túlzás. Learonnak egyszerűen szerencséje volt azzal, hogy összefutottak. Hubi rendszerint kulcsra zárja a Kancellária ajtaját ha már nem kíván a nép ügyes-bajos dolgaival foglalkozni.*
- Remek, remek! *mosolyog a tányérjára, aztán felpillant* Azért bátorkodtam ezt a fogást ajánlani, mert annyian dicsérik. Őszintén bízom benne, hogy nem fogtam mellé.
*Az italokkal igyekszik nem foglalkozni, bár van egy olyan sanda gyanúja, hogy nem fogja megúszni további poharak legurítását. A Kagan öklének nevezett, töménysége okán leginkább rozsdás kardpengék tisztítására alkalmas pancs gondolatára a hideg is kirázza, és ahogy az evőeszközök után nyúl, mintegy véletlenül, odébb is tolja a saját kupicáját.*
- Csatlakoznék is derék fogadósunkhoz: jó étvágyat!
*Arról sejtelme sincs, hogy ezek ketten nem rajonganak a kecskéért. Csak azt tudja, hogy ő maga sem. Akárhogy is, vidám vacsorának néznek elébe.*
//Learon//
*Ha mindenki olyan tisztelettudó lenne, mint Learon, Hubinak sokkal kevesebb baja lenne a Vasheggyel. De a kováccsá avanzsált pásztor csupán az üdítő kivétel. Tudomásul veszi, hogy Learon csak afféle kisegítőként gondol a kovácsműhelyben ténykedni, de biztosítja róla, hogy ezt is rendkívül nagyra értékeli. Ezután már nem marad más, mint a búcsú és Hubi nem húzódozik a kézfogás barbár szokásától sem. Ha tiszteletet vár el, neki is tisztelnie kell a helyben bevett tradíciókat. Mikor pedig visszatér az asztalához, a fogadós épp szervírozza az étket. Úgy látszik kis sürgetése megtette a hatását, bár a faragatlan fickó nem átallott feleselni vele. Hiába, még keveseknek adatott meg az a kegy, hogy felismerjék a kancellár rendkívüliségét.*
- Köszönjük! *biccent egyet egész barátságosan Fintnek ahogy ismét helyet foglal, aztán asztaltársaihoz fordul egy szabadkozó mosollyal* Remélem nem várattalak meg titeket túlságosan. A kancellári teendők ellátása egész embert kíván, gyakran hivatali időn túl is.
*Miért ne használná ki a lehetőséget arra, hogy kicsit fényezze magát? Még akkor is, ha a megjegyzés barokkos túlzás. Learonnak egyszerűen szerencséje volt azzal, hogy összefutottak. Hubi rendszerint kulcsra zárja a Kancellária ajtaját ha már nem kíván a nép ügyes-bajos dolgaival foglalkozni.*
- Remek, remek! *mosolyog a tányérjára, aztán felpillant* Azért bátorkodtam ezt a fogást ajánlani, mert annyian dicsérik. Őszintén bízom benne, hogy nem fogtam mellé.
*Az italokkal igyekszik nem foglalkozni, bár van egy olyan sanda gyanúja, hogy nem fogja megúszni további poharak legurítását. A Kagan öklének nevezett, töménysége okán leginkább rozsdás kardpengék tisztítására alkalmas pancs gondolatára a hideg is kirázza, és ahogy az evőeszközök után nyúl, mintegy véletlenül, odébb is tolja a saját kupicáját.*
- Csatlakoznék is derék fogadósunkhoz: jó étvágyat!
*Arról sejtelme sincs, hogy ezek ketten nem rajonganak a kecskéért. Csak azt tudja, hogy ő maga sem. Akárhogy is, vidám vacsorának néznek elébe.*
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-05 11:37:13
Üzenet elküldve: 2020-11-05 11:37:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bredoc//
-A hideget leszámítva mintha a Keleti Pusztát írnád le nekem. Mondjuk ott több háborúskodó nomád törzs meg ork horda van, mint fűszál.
*A túlzást leszámítva sem feltétlenül őszinte. Mikor egy teljes életet leél valaki egy helyen, az a hely jelenteni kezd valamit a sírokon túl is. Ám nem véletlenül távozott onnan, és nem is tervez visszamenni.
Bredoc szerencsére nem faggatja, elfogadja, hogy Frandr számára ez nem egy könnyű téma. És ezután már nincs is sok idejük további beszélgetésre, ugyanis megérkeztek a Vaskorsó Tavernához. Ő nem nagyon teketóriázik, hanem elsőnek nyitja az ajtót. Ha Bredoc odafigyel, láthatja, hogy egy rövid ideig be sem lép.*
~Ehhez a szarsághoz sem fogok hozzászokni soha.~
*Gondolja magában, miközben várja, hogy felé tekintsen a fogadós. Rövidesen ez meg is történik, és a csapos fennhangon be is hívja. Csak ekkor lép be a Vaskorsó ajtaján. Enyhén megborzong, ahogy a hideg esőből végre bejut a száraz, meleg levegőjű ivóba.
Bredoc már választott is maguknak asztalt. Ahogy Frandr is csatlakozik hozzá, elsétál a fogadós mellett, akinek biccent köszönetképpen, majd leül az asztalhoz.*
-Ha rám hallgatsz, kipróbálod a Sárkánypörköltet. *Ő maga is ezt rendel, 11 aranyat helyez maga elé az asztalra. Ez a kupac 18 arannyal gazdagodik, ahogy magának és Bredocnak is rendel egy-egy korsó Tharg házi sört.
*A kocsmáros zsebre is teszi az érméket, majd még megvárja Bredoc rendelését, mielőtt végül elsétálna kihozni a kért ételeket és italokat.*
-És milyen egy városőr élete? Egyáltalán hol vagy a ranglétrán?
*Tesz fel végül egy kérdést. Mert bár a gyanúja, miszerint amaz tiszt, megalapozottnak tűnik, ennél többet valójában nem is igazán tud az Őrség rangjairól.*
//Bredoc//
-A hideget leszámítva mintha a Keleti Pusztát írnád le nekem. Mondjuk ott több háborúskodó nomád törzs meg ork horda van, mint fűszál.
*A túlzást leszámítva sem feltétlenül őszinte. Mikor egy teljes életet leél valaki egy helyen, az a hely jelenteni kezd valamit a sírokon túl is. Ám nem véletlenül távozott onnan, és nem is tervez visszamenni.
Bredoc szerencsére nem faggatja, elfogadja, hogy Frandr számára ez nem egy könnyű téma. És ezután már nincs is sok idejük további beszélgetésre, ugyanis megérkeztek a Vaskorsó Tavernához. Ő nem nagyon teketóriázik, hanem elsőnek nyitja az ajtót. Ha Bredoc odafigyel, láthatja, hogy egy rövid ideig be sem lép.*
~Ehhez a szarsághoz sem fogok hozzászokni soha.~
*Gondolja magában, miközben várja, hogy felé tekintsen a fogadós. Rövidesen ez meg is történik, és a csapos fennhangon be is hívja. Csak ekkor lép be a Vaskorsó ajtaján. Enyhén megborzong, ahogy a hideg esőből végre bejut a száraz, meleg levegőjű ivóba.
Bredoc már választott is maguknak asztalt. Ahogy Frandr is csatlakozik hozzá, elsétál a fogadós mellett, akinek biccent köszönetképpen, majd leül az asztalhoz.*
-Ha rám hallgatsz, kipróbálod a Sárkánypörköltet. *Ő maga is ezt rendel, 11 aranyat helyez maga elé az asztalra.
Ez a kupac 18 arannyal gazdagodik, ahogy magának és Bredocnak is rendel egy-egy korsó Tharg házi sört. *A kocsmáros zsebre is teszi az érméket, majd még megvárja Bredoc rendelését, mielőtt végül elsétálna kihozni a kért ételeket és italokat.*
-És milyen egy városőr élete? Egyáltalán hol vagy a ranglétrán?
*Tesz fel végül egy kérdést. Mert bár a gyanúja, miszerint amaz tiszt, megalapozottnak tűnik, ennél többet valójában nem is igazán tud az Őrség rangjairól.*
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-05 03:35:36
Üzenet elküldve: 2020-11-05 03:35:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Hogy egy kicsit visszatekintsünk Fint, a Vaskorsó Taverna helyettes fogadósa ígéretéhez híven visszatért a vendégek asztalához, és a tőle megszokott, szolid fapofával felvette a rendelést. Még annyit szól:*
- Kérem. A Kagan ökle az ütősebb fajta. *Egy pillanatra enyhe gyanakvással néz a lányra, de pusztán azt méri fel, hány másodperc esélye lehet a kőkemény szeszes itallal, és látszólag nem ide valósi, talán a pottyantóshoz vezető utat se tudja. Ha tudná, hogy valójában éppen a névadó lányára bámul, valószínűleg meg lenne lepődve. Fintnek nem kenyere az ilyen fokú iskolázottság. Inkább hozzálát hátul az étel előkészítésének. Komótosan. Ráérősen.
Szóval amikor a jó kancellár udvariasan felhívja a figyelmet, Fint, a Vaskorsó Taverna helyettes fogadósa, egyben a környék nyugalmazott zsoldosa éppen kést tart a kezében. Ugyan nem éles, éppen arra jó, hogy különösebb kényelmetlenségek nélkül kenyeret szeljen a tűzön melegedő ragu mellé. Lassan fordul felé, és minden izmával azon van, hogy ne kopogjon neki vissza.*
~ Anyukádat. ~ *Üzeni a pillantása, meg azt is, hogy baromira aznapos. Ez már a kettejük titka marad az öreggel, aki bezzeg még azt sem hajlandó értékelni, hogy pár perce - órája? - Fint dülöngélve rontott be a hivatalba, most mégis képes egész mondatokban kommunikálni.*
- Fölösleges a királyi többes, uraságod. Talán látsz itt valakit? *Mutat maga mögé, ahol üresen tátong a sötét kamraajtó, és sehol egy teremtett lélek. De a lényeg a lényeg, az étel elkészül, és a finom, kissé fűszeres illatú kecskeragu az asztalra kerül. Fint számára a díszítés fölösleges, de a ragu a maga egyszerűségében is étvágygerjesztő, laktatós, jó ránézni, és biztos, hogy az íze sem okoz csalódást. Ha már körítés, néhány szelet kenyérke is kerül a finom fogás mellé.*
- Jó étvágyat kívánok hozzá! *Teszi hozzá szűkszavúan. Ha Cha'yss engedi, elvinné az üres korsót. Hozott helyette a megígért Kagan ökléből, új, kisebb poharaikba apró adagokban porciózza ki az üveg tartalmát, de ahogy a bort, ezt is ott hagyja nekik. Pillantása közben lopva a kecskeszagú vendégre téved, aki bejön, majd fogyasztás nélkül távozik. Na, nem mintha ez Fintet zavarná, ebben a fogadóban már azon se csodálkozna, ha kiderülne, hogy valójában csak álmodja az egészet.
Bárcsak.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.05 03:38:12
*Hogy egy kicsit visszatekintsünk Fint, a Vaskorsó Taverna helyettes fogadósa ígéretéhez híven visszatért a vendégek asztalához, és a tőle megszokott, szolid fapofával felvette a rendelést. Még annyit szól:*
- Kérem. A Kagan ökle az ütősebb fajta. *Egy pillanatra enyhe gyanakvással néz a lányra, de pusztán azt méri fel, hány másodperc esélye lehet a kőkemény szeszes itallal, és látszólag nem ide valósi, talán a pottyantóshoz vezető utat se tudja. Ha tudná, hogy valójában éppen a névadó lányára bámul, valószínűleg meg lenne lepődve. Fintnek nem kenyere az ilyen fokú iskolázottság. Inkább hozzálát hátul az étel előkészítésének. Komótosan. Ráérősen.
Szóval amikor a jó kancellár udvariasan felhívja a figyelmet, Fint, a Vaskorsó Taverna helyettes fogadósa, egyben a környék nyugalmazott zsoldosa éppen kést tart a kezében. Ugyan nem éles, éppen arra jó, hogy különösebb kényelmetlenségek nélkül kenyeret szeljen a tűzön melegedő ragu mellé. Lassan fordul felé, és minden izmával azon van, hogy ne kopogjon neki vissza.*
~ Anyukádat. ~ *Üzeni a pillantása, meg azt is, hogy baromira aznapos. Ez már a kettejük titka marad az öreggel, aki bezzeg még azt sem hajlandó értékelni, hogy pár perce - órája? - Fint dülöngélve rontott be a hivatalba, most mégis képes egész mondatokban kommunikálni.*
- Fölösleges a királyi többes, uraságod. Talán látsz itt valakit? *Mutat maga mögé, ahol üresen tátong a sötét kamraajtó, és sehol egy teremtett lélek. De a lényeg a lényeg, az étel elkészül, és a finom, kissé fűszeres illatú kecskeragu az asztalra kerül. Fint számára a díszítés fölösleges, de a ragu a maga egyszerűségében is étvágygerjesztő, laktatós, jó ránézni, és biztos, hogy az íze sem okoz csalódást. Ha már körítés, néhány szelet kenyérke is kerül a finom fogás mellé.*
- Jó étvágyat kívánok hozzá! *Teszi hozzá szűkszavúan. Ha Cha'yss engedi, elvinné az üres korsót. Hozott helyette a megígért Kagan ökléből, új, kisebb poharaikba apró adagokban porciózza ki az üveg tartalmát, de ahogy a bort, ezt is ott hagyja nekik. Pillantása közben lopva a kecskeszagú vendégre téved, aki bejön, majd fogyasztás nélkül távozik. Na, nem mintha ez Fintet zavarná, ebben a fogadóban már azon se csodálkozna, ha kiderülne, hogy valójában csak álmodja az egészet.
Bárcsak.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.05 03:38:12
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-04 12:58:53
Üzenet elküldve: 2020-11-04 12:58:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Nem feltétlenül arról van szó, hogy a lány nem vette volna észre a rejtett megjegyzést, egyszerűen csak arról, hogy nem reagált rá. Ha megtette volna, akkor valószínűleg túlságosan lelkendezett volna, azonban nem felejtkezik meg a lebegtetett fülekről. Ugyanakkor az is lehet, hogy Habrertus valójában nem kagylózik, csak rosszindulatú rágalom ez a részükről, vagy túlzott óvatosság. Ugyanakkor a férfi megránduló szemöldökére az övé is megrándul, a szája is mosolyra húzódik, egyszerűen nem bírja visszafojtani, meglehet, hogy valójában nem is akarja.
A kecskeragut illetően egyetértenek, pedig hát Learon bizonyára a legjobb kecskéjét vagy kecskéit hozta el a raguba, illene jó képet vágni ehhez. Persze lehet, hogy finom.*
- Alkalomadtán mindenképpen.
*Szíve szerint akár most is indulna, hiszen az étel késik, Habrertusnak meg dolga van a pásztorral.*
- Az istálló építészete egészen lenyűgöző.
*Nem bírja ki, hogy ne tegyen megjegyzést, muszáj neki egyszerűen és még csak el sem pirul. Kívülről pedig igazán ártalmatlannak tűnhet a beszélgetés, leszámítva azt a tényt - azt az apró tényt -, hogy a nevezett istálló építészetileg pont olyan, mint a többi istálló szerte a világban.*
- Barbárok, mit is várunk tőlük?
*Rántja meg a vállát elmosolyodva. Azt már félrebiccentett fejjel hallgatja. Kevés szörnyűbbet tudna elképzelni, mint egy márványtrónust. Bár egy emberi csontokból készült darab kétségtelenül szörnyűbb.*
- Még meggondolom, hogy szerepel-e a vágyaim között az ilyesmi.
*Hárítja későbbre ezt a problémát. Főleg mert Cha'yss feltesz egy arcpirító kérdést. Mármint akár el is pirulna, ha nem lennének olyan viszonyban, mint amilyenben vannak. Azon mondjuk meglepődik, hogy Cha'yss olyan szavakat használ, mint "kufircolni", sosem hallott hasonlót a szájából.*
- Hát a tulajdonos a Dwirinthalen nő, aki a Vashegyen él. Estanellaria. Szóval vele volna célszerű.
*De ha minden igaz, akkor a nevezett sötételf hölgy éppen a Kalmárban múlatja az idejét, pont azért, mert Habrertus odaküldte.*
- De az is lehet, hogy a kancellárral. Megmondom őszintén, hogy nem tudom.
*Tárja szét a karjait, közben pedig még gonoszul mosolyog is. Estanellaria miatt nyilván nem, az elfek és a sötételfek is lenyűgöző szépségek Aenae szerint, de ugyanez nem mondható el a kancellárról.
Ez utóbbi úgy tűnik, hogy sikeresen elintézte az elintéznivalót Learonnal, mert a pásztor odaköszön nekik, amire Aenae biccentéssel válaszol. Nyilván nem fogja udvariasságból sem az asztalukhoz invitálni, hogy ezzel is késleltesse a pillanatot, mikor végre lerázhatják Habrertust. Ezen pillanat úgy tűnik, hogy egyre messzebb kerül, hisz még nem kapták meg sem az italuk, sem az ételük.*
*Nem feltétlenül arról van szó, hogy a lány nem vette volna észre a rejtett megjegyzést, egyszerűen csak arról, hogy nem reagált rá. Ha megtette volna, akkor valószínűleg túlságosan lelkendezett volna, azonban nem felejtkezik meg a lebegtetett fülekről. Ugyanakkor az is lehet, hogy Habrertus valójában nem kagylózik, csak rosszindulatú rágalom ez a részükről, vagy túlzott óvatosság. Ugyanakkor a férfi megránduló szemöldökére az övé is megrándul, a szája is mosolyra húzódik, egyszerűen nem bírja visszafojtani, meglehet, hogy valójában nem is akarja.
A kecskeragut illetően egyetértenek, pedig hát Learon bizonyára a legjobb kecskéjét vagy kecskéit hozta el a raguba, illene jó képet vágni ehhez. Persze lehet, hogy finom.*
- Alkalomadtán mindenképpen.
*Szíve szerint akár most is indulna, hiszen az étel késik, Habrertusnak meg dolga van a pásztorral.*
- Az istálló építészete egészen lenyűgöző.
*Nem bírja ki, hogy ne tegyen megjegyzést, muszáj neki egyszerűen és még csak el sem pirul. Kívülről pedig igazán ártalmatlannak tűnhet a beszélgetés, leszámítva azt a tényt - azt az apró tényt -, hogy a nevezett istálló építészetileg pont olyan, mint a többi istálló szerte a világban.*
- Barbárok, mit is várunk tőlük?
*Rántja meg a vállát elmosolyodva. Azt már félrebiccentett fejjel hallgatja. Kevés szörnyűbbet tudna elképzelni, mint egy márványtrónust. Bár egy emberi csontokból készült darab kétségtelenül szörnyűbb.*
- Még meggondolom, hogy szerepel-e a vágyaim között az ilyesmi.
*Hárítja későbbre ezt a problémát. Főleg mert Cha'yss feltesz egy arcpirító kérdést. Mármint akár el is pirulna, ha nem lennének olyan viszonyban, mint amilyenben vannak. Azon mondjuk meglepődik, hogy Cha'yss olyan szavakat használ, mint "kufircolni", sosem hallott hasonlót a szájából.*
- Hát a tulajdonos a Dwirinthalen nő, aki a Vashegyen él. Estanellaria. Szóval vele volna célszerű.
*De ha minden igaz, akkor a nevezett sötételf hölgy éppen a Kalmárban múlatja az idejét, pont azért, mert Habrertus odaküldte.*
- De az is lehet, hogy a kancellárral. Megmondom őszintén, hogy nem tudom.
*Tárja szét a karjait, közben pedig még gonoszul mosolyog is. Estanellaria miatt nyilván nem, az elfek és a sötételfek is lenyűgöző szépségek Aenae szerint, de ugyanez nem mondható el a kancellárról.
Ez utóbbi úgy tűnik, hogy sikeresen elintézte az elintéznivalót Learonnal, mert a pásztor odaköszön nekik, amire Aenae biccentéssel válaszol. Nyilván nem fogja udvariasságból sem az asztalukhoz invitálni, hogy ezzel is késleltesse a pillanatot, mikor végre lerázhatják Habrertust. Ezen pillanat úgy tűnik, hogy egyre messzebb kerül, hisz még nem kapták meg sem az italuk, sem az ételük.*
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-03 20:06:45
Üzenet elküldve: 2020-11-03 20:06:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*A flegma vállrándítással megtoldott válaszra jobbnak látja nem felelni semmit. Csak olaj volna a tűzre. Elképesztő, hogy mennyire könnyen tud visszalépni eredeti szerepébe Aenae. Az öntértékelészavaros, határozatlan kislány szerepébe.
Az igric csak egy néma, visszafogott biccentéssel engedi útjára Habrertust, majd figyelme a lány felé terelődik.
A hivatalos hangnemű válaszra kicsit elhallgat, bal szemöldöke egy leheletnyit feljebb kúszik, jelezve halovány értetlenségét afelett, hogy Aenae nem vette az elejtett megjegyzést a birtok személyes meglátogatásával kapcsolatban.*
- Azt hiszem, nem csak a Pinttyel. *Válaszolja és ezúttal más módon emeli meg a szemöldökét. Abban a szemöldökrándulásban elég sok minden van benne. Elismerés. Szenvedély. Ígéretek.*
- Megértem. Én sem vagyok érte oda, de a kancellár annyira ajánlgatta. *Most a bárón az alig látható vállvonás sora. Olyan, mint amikor valami kellemetlen, de bevállaljuk a későbbi pozitív előnyökért.
A Vashegyre vonatkozó kérdésre adott válasz előtt röviden elgondolkodik.*
- Nem sokat láttam még belőle, alkalomadtán körbevezethetne. *Kéri kedves hangon a lányt.*
- Barbárias dolognak hangzik. *Húzza el a száját a csontokból készült trón gondolatára.*
- Nemrég egy lihanechi művész érkezett a Kalmárba, aki ha jól tudom, márvánnyal is foglalkozik. Ha szeretné, úrnőm, készíttethetek önnek egy szép márvány trónt. Természetesen gondosan kipárnázva állatbőrökkel és bársonnyal. *Ajánlja fel a lehetőséget. Tudja, Aenae mennyire nem szívlelte az apját, így a trón biztosan azért is annyira kényelmetlen. De egy saját trónban jobban érezhetné magát.
A kancellárral diskuráló férfinek csaknem háttal van, így nem nagyon tekintget feléjük. Egyrészt, mert megfájdulna a nyaka, másrészt meg udvariatlanság is volna. Mindazonáltal, ha tudná, hogy bárki "párocskának" titulálja őket, rosszalló érzelmeket váltana ki belőle. Azok, akik nem ismerik őket és most láthatják először együtt a bárót és a Vashegy úrnőjét, bizonyosan sejtésük sem lehet, milyen kapcsolatban leledzhetnek.
A mögötte zajló beszélgetésre akkor sem figyel, amikor a Habrertussal lévő férfi elköszön. Ha fontos személy volna, biztosan az asztalukhoz invitálná és bemutatná.
Ám sem az étel, sem az ital nem érkezett még ki annak ellenére sem, hogy a kancellár közbenjárt a dolgok meggyorsítása mellett. Halkan sóhajt, majd körbenéz a fogadóban.*
- Komolyan, kivel kell kufircolnom, hogy kapjunk egy pohár italt és valami rendes ételt? *Ezt már egészen halkan mondja, legfeljebb Aenae értheti. Jót mosolyog a nyomorukon, de reméli, hogy hamarosan elég italt tudnak tukmálni Habrertusba, hogy később a lány hasáról szürcsölhessen fel valami rendes vörösbort.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.03 20:10:11
*A flegma vállrándítással megtoldott válaszra jobbnak látja nem felelni semmit. Csak olaj volna a tűzre. Elképesztő, hogy mennyire könnyen tud visszalépni eredeti szerepébe Aenae. Az öntértékelészavaros, határozatlan kislány szerepébe.
Az igric csak egy néma, visszafogott biccentéssel engedi útjára Habrertust, majd figyelme a lány felé terelődik.
A hivatalos hangnemű válaszra kicsit elhallgat, bal szemöldöke egy leheletnyit feljebb kúszik, jelezve halovány értetlenségét afelett, hogy Aenae nem vette az elejtett megjegyzést a birtok személyes meglátogatásával kapcsolatban.*
- Azt hiszem, nem csak a Pinttyel. *Válaszolja és ezúttal más módon emeli meg a szemöldökét. Abban a szemöldökrándulásban elég sok minden van benne. Elismerés. Szenvedély. Ígéretek.*
- Megértem. Én sem vagyok érte oda, de a kancellár annyira ajánlgatta. *Most a bárón az alig látható vállvonás sora. Olyan, mint amikor valami kellemetlen, de bevállaljuk a későbbi pozitív előnyökért.
A Vashegyre vonatkozó kérdésre adott válasz előtt röviden elgondolkodik.*
- Nem sokat láttam még belőle, alkalomadtán körbevezethetne. *Kéri kedves hangon a lányt.*
- Barbárias dolognak hangzik. *Húzza el a száját a csontokból készült trón gondolatára.*
- Nemrég egy lihanechi művész érkezett a Kalmárba, aki ha jól tudom, márvánnyal is foglalkozik. Ha szeretné, úrnőm, készíttethetek önnek egy szép márvány trónt. Természetesen gondosan kipárnázva állatbőrökkel és bársonnyal. *Ajánlja fel a lehetőséget. Tudja, Aenae mennyire nem szívlelte az apját, így a trón biztosan azért is annyira kényelmetlen. De egy saját trónban jobban érezhetné magát.
A kancellárral diskuráló férfinek csaknem háttal van, így nem nagyon tekintget feléjük. Egyrészt, mert megfájdulna a nyaka, másrészt meg udvariatlanság is volna. Mindazonáltal, ha tudná, hogy bárki "párocskának" titulálja őket, rosszalló érzelmeket váltana ki belőle. Azok, akik nem ismerik őket és most láthatják először együtt a bárót és a Vashegy úrnőjét, bizonyosan sejtésük sem lehet, milyen kapcsolatban leledzhetnek.
A mögötte zajló beszélgetésre akkor sem figyel, amikor a Habrertussal lévő férfi elköszön. Ha fontos személy volna, biztosan az asztalukhoz invitálná és bemutatná.
Ám sem az étel, sem az ital nem érkezett még ki annak ellenére sem, hogy a kancellár közbenjárt a dolgok meggyorsítása mellett. Halkan sóhajt, majd körbenéz a fogadóban.*
- Komolyan, kivel kell kufircolnom, hogy kapjunk egy pohár italt és valami rendes ételt? *Ezt már egészen halkan mondja, legfeljebb Aenae értheti. Jót mosolyog a nyomorukon, de reméli, hogy hamarosan elég italt tudnak tukmálni Habrertusba, hogy később a lány hasáról szürcsölhessen fel valami rendes vörösbort.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.03 20:10:11
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-03 19:49:16
Üzenet elküldve: 2020-11-03 19:49:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Hubi//
*Learon sosem fogja megszokni, hogy mások egészen furcsán állnak a kecskéihez, mint ő és csak az ételt látják bennük és nem a szeretett társat. Ezek az emberek kihagynak egy hatalmas szeletet az életből, de hát ki ő, hogy megmondja, hogyan éljenek? Most is mosolyogni igyekszik és ez nem is esik nehezére, hiszen kedveli a Kancellárt, mindennek ellenére.*
-Nem garantálom, hogy beállok teljes értékű kovácsnak, hiszen a gazdaságban hatalmas szükség van rám, de ha valamit feltétlenül szükséges elkészíteni, akkor keress meg nyugodtan, jó Kancellárom és segítek, ha tudok! *A részéről le is tudva az udvariaskodás és az ajánlata még úgy is komoly, hogy talán nem hangzik annak. Még nem ismeri teljesen a képességeit, de abban biztos, hogy egy egyszerűbb fegyvert vagy szerszámot is el tudna készíteni, nem csak a mesterkardokat, szóval ami ide kell a Vashegyre, arra képes elviekben.*
-Természetesen! *Vágja rá a papírok kérdésére, hiszen megszokta, hogy mióta itt van Habrertus, azóta nem elég a régi törvények szerinti kézfogás és eskü. Neki pedig ez az egy út nem egy nagy áldozat, mert amúgy is ott van a műhely a kancellár irodája közelében.*
-Akkor köszönöm az engedélyt! *nyújtja ki kezét egy kézfogásra, hiszen mégis elmaradhatatlan része ez a megegyezésnek a pásztor szerint. Ha ez megtörtént, a Vashegy Úrnőjéhez és annak beszélgetőtársához fordul, de közelebb egy percig sem lép hozzájuk.*
-Akkor a viszont látásra és további jó szórakozást a hölgynek és az uraknak! *Gyors fejbiccentés feléjük, majd, ha nincs más, akkor távozik is a kovácsműhely felé.*
*Learon sosem fogja megszokni, hogy mások egészen furcsán állnak a kecskéihez, mint ő és csak az ételt látják bennük és nem a szeretett társat. Ezek az emberek kihagynak egy hatalmas szeletet az életből, de hát ki ő, hogy megmondja, hogyan éljenek? Most is mosolyogni igyekszik és ez nem is esik nehezére, hiszen kedveli a Kancellárt, mindennek ellenére.*
-Nem garantálom, hogy beállok teljes értékű kovácsnak, hiszen a gazdaságban hatalmas szükség van rám, de ha valamit feltétlenül szükséges elkészíteni, akkor keress meg nyugodtan, jó Kancellárom és segítek, ha tudok! *A részéről le is tudva az udvariaskodás és az ajánlata még úgy is komoly, hogy talán nem hangzik annak. Még nem ismeri teljesen a képességeit, de abban biztos, hogy egy egyszerűbb fegyvert vagy szerszámot is el tudna készíteni, nem csak a mesterkardokat, szóval ami ide kell a Vashegyre, arra képes elviekben.*
-Természetesen! *Vágja rá a papírok kérdésére, hiszen megszokta, hogy mióta itt van Habrertus, azóta nem elég a régi törvények szerinti kézfogás és eskü. Neki pedig ez az egy út nem egy nagy áldozat, mert amúgy is ott van a műhely a kancellár irodája közelében.*
-Akkor köszönöm az engedélyt! *nyújtja ki kezét egy kézfogásra, hiszen mégis elmaradhatatlan része ez a megegyezésnek a pásztor szerint. Ha ez megtörtént, a Vashegy Úrnőjéhez és annak beszélgetőtársához fordul, de közelebb egy percig sem lép hozzájuk.*
-Akkor a viszont látásra és további jó szórakozást a hölgynek és az uraknak! *Gyors fejbiccentés feléjük, majd, ha nincs más, akkor távozik is a kovácsműhely felé.*
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-03 18:39:07
Üzenet elküldve: 2020-11-03 18:39:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Learon, meg egy kis halas torta//
*Learon mintha meglepődne azon, hogy egyesek az ő kecskéit óhajtanák elfogyasztani. Talán a gonosz pletykák igazak lehetnek, melyek szerint Learon szorosabban is kötődik az állataihoz, mint azt konzervatív körökben kívánatosnak tartanák. Rögtön ezután Hubi már azon vigyorog magában, hogy rendszerint éppen a véresszájú erkölcscsőszök ragadtatják magukat a leghajmeresztőbb extremitásokra. A kecskék kérdése mindazonáltal elrendeződni látszik, Hubi pedig udvariasan bólint egyet, mintha azt akarná kifejezni, hogy Trodd kecskéi is megfelelőek lesznek. Egyébiránt kezd elege lenni ebből a napból. Túl sok meglepetés érte, és a jó kancellár csak bizonyos meglepetéseknek örül. Most például annak sem tud felhőtlenül örülni, hogy Learon olyan információt oszt meg vele, amiről eddig nem tudott. Nem az infó tartalmával van baja, az örvendetes, csupán nem szereti, ha nem tud valamiről ami fontos.*
- Ez nagyszerű hír! *derül fel az arca és azon gondolkodik, hogy Learon mihez nem érthet* A műhely ebben a pillanatban kihasználatlanul áll, márpedig a thargok földjén égető szükség van egy ügyes kezű kovácsra. Nem látok olyan akadályt, ami miatt megtagadhatnám kérésed. Mindazonáltal ez csupán elvi hozzájárulás.
*Tesz egy kézmozdulatot, mintha a nyilvánvalót magyarázná. Ami számára az, de másnak nem biztos.*
- Mint azt bizonyára tudod, az ilyesmit - ahogy mondani szokták - le kell papírozni. Ezért arra kérlek, hogy alkalomadtán, mondjuk holnap, keress fel hivatalomban, hogy a részleteket is megbeszélhessük. Természetesen ha már ma dolgozni szeretnél a műhelyben, ehhez megadom a Vashegy hozzájárulását.
*Valószínú, hogy Learon megkapta azt a választ amiben reménykedett, de Hubi nem indul vissza azonnal az asztalhoz. Nem lenne illendő. Megvárja, hogy Learon még szeretne valamit, vagy búcsúzni kezd. Persze így módfelett nehéz figyelni a pár lépésnyi távolságra zajló, bosszantó módon halk beszélgetésre. Talán nem is ért mindent belőle. Most például azt próbálja kihüvelyezni, hogy Cha'yss miért helyez hangsúlyt arra, hogy személyesen ellenőrizze: a pórok számára kényelmetlenek-e Kagan csontjai?*
*Learon mintha meglepődne azon, hogy egyesek az ő kecskéit óhajtanák elfogyasztani. Talán a gonosz pletykák igazak lehetnek, melyek szerint Learon szorosabban is kötődik az állataihoz, mint azt konzervatív körökben kívánatosnak tartanák. Rögtön ezután Hubi már azon vigyorog magában, hogy rendszerint éppen a véresszájú erkölcscsőszök ragadtatják magukat a leghajmeresztőbb extremitásokra. A kecskék kérdése mindazonáltal elrendeződni látszik, Hubi pedig udvariasan bólint egyet, mintha azt akarná kifejezni, hogy Trodd kecskéi is megfelelőek lesznek. Egyébiránt kezd elege lenni ebből a napból. Túl sok meglepetés érte, és a jó kancellár csak bizonyos meglepetéseknek örül. Most például annak sem tud felhőtlenül örülni, hogy Learon olyan információt oszt meg vele, amiről eddig nem tudott. Nem az infó tartalmával van baja, az örvendetes, csupán nem szereti, ha nem tud valamiről ami fontos.*
- Ez nagyszerű hír! *derül fel az arca és azon gondolkodik, hogy Learon mihez nem érthet* A műhely ebben a pillanatban kihasználatlanul áll, márpedig a thargok földjén égető szükség van egy ügyes kezű kovácsra. Nem látok olyan akadályt, ami miatt megtagadhatnám kérésed. Mindazonáltal ez csupán elvi hozzájárulás.
*Tesz egy kézmozdulatot, mintha a nyilvánvalót magyarázná. Ami számára az, de másnak nem biztos.*
- Mint azt bizonyára tudod, az ilyesmit - ahogy mondani szokták - le kell papírozni. Ezért arra kérlek, hogy alkalomadtán, mondjuk holnap, keress fel hivatalomban, hogy a részleteket is megbeszélhessük. Természetesen ha már ma dolgozni szeretnél a műhelyben, ehhez megadom a Vashegy hozzájárulását.
*Valószínú, hogy Learon megkapta azt a választ amiben reménykedett, de Hubi nem indul vissza azonnal az asztalhoz. Nem lenne illendő. Megvárja, hogy Learon még szeretne valamit, vagy búcsúzni kezd. Persze így módfelett nehéz figyelni a pár lépésnyi távolságra zajló, bosszantó módon halk beszélgetésre. Talán nem is ért mindent belőle. Most például azt próbálja kihüvelyezni, hogy Cha'yss miért helyez hangsúlyt arra, hogy személyesen ellenőrizze: a pórok számára kényelmetlenek-e Kagan csontjai?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 851-870