//Második szál//
*Ez annál kicsit komplikáltabb kérdés kör, mint amennyit a nő jelenleg lát belőle, de hát persze, miért is tudná csak úgy simán átérezni ennek a jelentőségét? Ha mindig mindenki mindent tudna, nem is lenne szükség beszédre, még gondolkodásra sem. Mondjuk akkor Lorewnek sem kéne állandóan elmagyaráznia mindent, ebből a szempontból meglepően hasznos lenne a dolog. Mondjuk ha a halandók elérnék a lét legmagasabb fokát, akkor már nem élnének, így kár valami hirtelen váltásban reménykedni. Amíg fel nem ismerik, milyen jelentéktelen az életük, addig felesleges olyat remélni náluk, mint tudás.*
- Hát most épp *ránt egyet a vállán* rám néztél, ez még mindig jelenthette volna azt is, hogy máshoz beszélsz. Nem olyan egyszerű ez a dolog, mint ahogyan azt elképzeled, különben én sem kérdezném. Én sose kérdezek feleslegesen dolgokat, és főleg arra a kérdésre válaszolok, amit kapok. Ha azt kérdezik, milyen az idő, nem mondom el, hány éves vagyok. Na ebben az irányban még egy kicsit fejlődnie a halandóknak. A kérdésekre egyenes választ kapni nehezebb, mint... *megrázza a fejét* Nagyon nehéz.
*Persze Linthy kérdését továbbra is függőben hagyja, azt már az elején leszögezte, hogy ő aztán élelem nélkül nem tud céltudatosan gondolkodni. Még néhány dolgot úgyszintén megjegyzett, de hogy minek? Teljesen figyelmen kívül lett hagyva, hát így beszéljen ő az élőholtakról? Rossebet neki, hát addig álljon féllábon! Újból felemeli a fejét az okfejtésre, kicsit hümmög, mintha csak elismerését fejezné ki, hogy a legalapvetőbb dolgokra már beszélgetőpartnere is rátapintott, aztán megakad a mozdulat, és megrázza a fejét.*
- Hát messze vagytok ti még attól, hogy bármit is tudjatok a jelenségekről *jegyzi meg enyhén szomorkásan, mintha valóban sajnálná, hogy az itteniek csak ennyiről tudnak* De hát én is messze vagyok attól, hogy bármit is elmondhassak. Pontosan egy étkezésnyire. Ez lehet öt perc, de lehet két óra is, ahogy neked tetszik.
*Mit is mondhatna? Fénycsóvák az égen? Hát komolyan ennyiről lenne szó? Meg őrök, több, mint a múltkor? Zseniális népek, bár az a fő, hogy meg tudják védeni magukat. Bár mikor a föld megnyílik a lábuk alatt, hát... Az mindenkit megviselne, és nem biztos, hogy lehet ellene védekezni. Lorew egyedül abban bízik, hogy a városba, Artheniorba is el fognak jutni a hasonló dolgok. Jó volna már ott egy kis káosz. Közben a feje újból visszazuhan a kezeire, és úgy morogja:*
- Nem vagyok mágus. De igen, segíthetnék... válaszolhatnék... *csak úgy tűnik, egy ponton félreértették egymást, amit nem ártana tisztázni, ráadásul minél hamarabb, mert komoly befolyással lehet a beszélgetésük időtartamát tekintve* Azt hiszem félreértettük egymást. Mondtam én olyat, hogy nekem kevés a pénzem? Nem, nem rémlik. Én a valóságot mondtam, miszerint egyetlen árva arany sem lelhető fel az erszényemben, így bár meghat az együttérzésed, de azzal aligha lakom jól. Te pedig aligha kapsz válaszokat. Bár fáj a szívem, hogy a kevés pénzedből kell meghívjál valamire, de még jobban fájna, ha éhen halnék, vagy ha esetleg nem tudnék neked válaszolni.
*Hát milyen nyelven kéne mondania, hogy nem azért nem tud élelmet szerezni magának, mert lusta, hanem mert nincsen pénze. Nem kevés van neki, ebben a témában nem tud együtt érezni a nővel, hanem egyszerűen üres az erszénye. Mégis mi a francot várt egy vándortól?*