Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 60. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-07 22:16:03
Üzenet elküldve: 2020-02-07 22:16:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
- Én megmondtam, én megmondtam...
*Ismétli egy teátrális sóhajt után, amikor a törpe újra bölcs oktatásba kezd az ital rossz hatásáról, ami Relaelt már kezdi zavarni, tekintve, hogy milyen szoros kapcsolat fűzi őt az alkoholhoz, és mennyire utálja a görcsös becsületességet. Egyre inkább untatja az egész, még szerencse, hogy Fäenro tányért dobál, amiért természetesen nem szidja meg, mert nem véli helytelennek.*
- Semmi baj, kicsi Fäenro.
*Nyugtatgatja ő is a gyermeket, aki Morakot okolja viselkedéséért, ez pedig végtelen elégedettséggel tölti el Relaelt. Muszáj is italába kortyoljon, hogy pohara mögé rejtse szórakozott mosolyát. Az asztalra pillant felvont szemöldökkel aranyára, amit Morak enyhén lekezelő módon hajított vissza neki. Azzal a lendülettel tovább is adja a 150 aranyat Fäenro Knirinnek.
*
- Szólj majd rám, hogy ne felejtsük el megvenni a könyvet.
*Köti még a fiúcska lelkére, aki ezután rombolása után takarításba kezd, ezt pedig Relael elismerő biccentéssel honorál. Morak szavai egyébként rövid nevetést váltanak ki belőle, tekintete viszont gyilkos szándékot rejt magában.*
- Micsoda modortalanság egy várandós nemes hölggyel szemben!
*Jegyzi meg végül aljas módon, fejét ingatva, ezt követően pedig figyelemmel kíséri Nirs mozdulatait, amit egyáltalán nem ért, sőt, még szemeit is forgatja, hogy már megint az istenek emlegetésébe kezd.*
- A Morak névre hallgató törpe Kagaenae úrnő és az én halálomat kívánja, és reméli.
*Foglalja össze röviden az eseményeket, természetesen enyhe ferdítéssel, de ha alkalma van valakit befeketíteni, akkor Relael meg is teszi.*
- Ez pedig felzaklatta szegény gyermeket. Elnézést kérek a viselkedésért.
*Megejt egy könnyed mosolyt Fintarret felé, holott egyértelműen nem sajnálja a történteket, csupán szórakoztatja az éppen kialakuló káosz.*
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
- Én megmondtam, én megmondtam...
*Ismétli egy teátrális sóhajt után, amikor a törpe újra bölcs oktatásba kezd az ital rossz hatásáról, ami Relaelt már kezdi zavarni, tekintve, hogy milyen szoros kapcsolat fűzi őt az alkoholhoz, és mennyire utálja a görcsös becsületességet. Egyre inkább untatja az egész, még szerencse, hogy Fäenro tányért dobál, amiért természetesen nem szidja meg, mert nem véli helytelennek.*
- Semmi baj, kicsi Fäenro.
*Nyugtatgatja ő is a gyermeket, aki Morakot okolja viselkedéséért, ez pedig végtelen elégedettséggel tölti el Relaelt. Muszáj is italába kortyoljon, hogy pohara mögé rejtse szórakozott mosolyát. Az asztalra pillant felvont szemöldökkel aranyára, amit Morak enyhén lekezelő módon hajított vissza neki. Azzal a lendülettel tovább is adja a 150 aranyat Fäenro Knirinnek.
*- Szólj majd rám, hogy ne felejtsük el megvenni a könyvet.
*Köti még a fiúcska lelkére, aki ezután rombolása után takarításba kezd, ezt pedig Relael elismerő biccentéssel honorál. Morak szavai egyébként rövid nevetést váltanak ki belőle, tekintete viszont gyilkos szándékot rejt magában.*
- Micsoda modortalanság egy várandós nemes hölggyel szemben!
*Jegyzi meg végül aljas módon, fejét ingatva, ezt követően pedig figyelemmel kíséri Nirs mozdulatait, amit egyáltalán nem ért, sőt, még szemeit is forgatja, hogy már megint az istenek emlegetésébe kezd.*
- A Morak névre hallgató törpe Kagaenae úrnő és az én halálomat kívánja, és reméli.
*Foglalja össze röviden az eseményeket, természetesen enyhe ferdítéssel, de ha alkalma van valakit befeketíteni, akkor Relael meg is teszi.*
- Ez pedig felzaklatta szegény gyermeket. Elnézést kérek a viselkedésért.
*Megejt egy könnyed mosolyt Fintarret felé, holott egyértelműen nem sajnálja a történteket, csupán szórakoztatja az éppen kialakuló káosz.*
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-04 22:47:21
Üzenet elküldve: 2020-02-04 22:47:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Heltion, Armen//
*A jókedélyű pasas kedvesen veszi Fint közeledését, aki csak halványan elmosolyodik a válaszán.*
- Éreztem. A kérdés, te érzed-e énrajtam. *Mondja sejtelmesen. Tudniillik, ő sem idevalósi, és jobban ki se lóghatna a sorból, hiszen komor harcos volt, öregségére mégis a pult mögé került. És mindezt – bármennyire is fáj beismerni – egy nőért tette.*
- Megtarthatod a tejet, több pálinka marad nekem. De a nagysasszonynak el ne mondd. *Esti felé pillant, és állával is a mélységi matróna felé bök, de épp annyira, hogy ha a nő épp odanéz, se sejthessen belőle semmit. Most kicsit más köti le Fint figyelmét. Azon töpreng, mekkora kecske kellett ennek a jóembernek, hogy az ilyetén igényeit ellássa. Lehet, hogy még a pultosnál is nagyobb a dögje. Eközben pedig betoppan a kígyós nő is, akinek Fint biccent.*
- Jót aludt? Esetleg egy italt? *Érdeklődik minden rokonszenv nélkül, hiszen még mindig sérti a büszkeségét a kígyós eset, amikor Esti szeme láttára halálra rémült a kis csúszómászótól.* ~ Láttam már veszélyesebb kígyót is. ~ *Dohog magában, miközben pakolászik.*
//Vanesryth//
*Egy újabb, csinos formájú vendégük is akad, akit Fint igyekszik köszönteni.*
- Üdvözlöm a Vaskorsóban. Mit adhatok? *Kíváncsiskodik, majd, miután megvan a rendelés, már elő is készíti, és nem sokra rá meg is érkezik az illatos étel és a párálló borocska.* Jó étvágyat hozzá!
*Nem is akarja sokat zavarni a lányt, mert láthatóan mással van elfoglalva, inkább újra a kígyóshoz és az óriáshoz fordul, hátha döntöttek már.*
//Relék asztala//
*Hirtelen egy érdekes jelenetre lesz figyelmes, ugyanis ahol sok ember van, ott balhé is van, itt azonban elég hamar bekövetkezett. A kölyök felkap egy tányért, majd a törpéhez vágja, aki sértődötten távozik. Fint máskor a fertővel kapcsolatos megjegyzésén jót mulatna a pultnak dőlve, de a tányértörés feltűnő, neki pedig produkálnia kell magát a nagysasszony előtt.*
- Bocsássanak meg. *Mondja fontoskodva, és a rendelni vágyókat kissé magára hagyva az asztalhoz siet, és ránehezedik a szélére. Bár Relael eléggé ellenszenvesnek tűnt a számára, valahol mégis ösztönösen aggódik a várandós nőért, ezért először őt veszi szemügyre.*
- Mi az ég folyik itt? *Mondja felháborodva.* Ha még valami eltörik, kiteszem a szűrét annak, aki csinálta! *Tekintete a fiúcskát keresi, de először meg se pillantja, csak akkor, mikor visszatér a seprűvel. A bűnös épp szedegeti a cserepeket, a férfi pedig egy lapátot nyújt, hogy arra dobálja őket, mielőtt még a kezét is megvágná.*
- No. *Mondja már az előzőnél jóval higgadtabban, hiszen ő is bánja már egy kicsit a kifakadását.* Kicsiben kell kezdeni, fiú. Szerintem hagyd a töményet, legközelebb indíts egy pofa sörrel.
*Ő is segít összeszedegetni a maradékot, amit kézzel nehéz volna, közben pedig a felemelkedő kancellár felé pislog nem kis haraggal a szemében.*
- Mondd meg nekem, a nőknek miért mindig a pénz kell? *Kérdezi, mint férfi a férfitól. Persze nem vár valami mély filozófiai választ, valahol a kérdése teljesen költői.*
*A jókedélyű pasas kedvesen veszi Fint közeledését, aki csak halványan elmosolyodik a válaszán.*
- Éreztem. A kérdés, te érzed-e énrajtam. *Mondja sejtelmesen. Tudniillik, ő sem idevalósi, és jobban ki se lóghatna a sorból, hiszen komor harcos volt, öregségére mégis a pult mögé került. És mindezt – bármennyire is fáj beismerni – egy nőért tette.*
- Megtarthatod a tejet, több pálinka marad nekem. De a nagysasszonynak el ne mondd. *Esti felé pillant, és állával is a mélységi matróna felé bök, de épp annyira, hogy ha a nő épp odanéz, se sejthessen belőle semmit. Most kicsit más köti le Fint figyelmét. Azon töpreng, mekkora kecske kellett ennek a jóembernek, hogy az ilyetén igényeit ellássa. Lehet, hogy még a pultosnál is nagyobb a dögje. Eközben pedig betoppan a kígyós nő is, akinek Fint biccent.*
- Jót aludt? Esetleg egy italt? *Érdeklődik minden rokonszenv nélkül, hiszen még mindig sérti a büszkeségét a kígyós eset, amikor Esti szeme láttára halálra rémült a kis csúszómászótól.* ~ Láttam már veszélyesebb kígyót is. ~ *Dohog magában, miközben pakolászik.*
//Vanesryth//
*Egy újabb, csinos formájú vendégük is akad, akit Fint igyekszik köszönteni.*
- Üdvözlöm a Vaskorsóban. Mit adhatok? *Kíváncsiskodik, majd, miután megvan a rendelés, már elő is készíti, és nem sokra rá meg is érkezik az illatos étel és a párálló borocska.* Jó étvágyat hozzá!
*Nem is akarja sokat zavarni a lányt, mert láthatóan mással van elfoglalva, inkább újra a kígyóshoz és az óriáshoz fordul, hátha döntöttek már.*
//Relék asztala//
*Hirtelen egy érdekes jelenetre lesz figyelmes, ugyanis ahol sok ember van, ott balhé is van, itt azonban elég hamar bekövetkezett. A kölyök felkap egy tányért, majd a törpéhez vágja, aki sértődötten távozik. Fint máskor a fertővel kapcsolatos megjegyzésén jót mulatna a pultnak dőlve, de a tányértörés feltűnő, neki pedig produkálnia kell magát a nagysasszony előtt.*
- Bocsássanak meg. *Mondja fontoskodva, és a rendelni vágyókat kissé magára hagyva az asztalhoz siet, és ránehezedik a szélére. Bár Relael eléggé ellenszenvesnek tűnt a számára, valahol mégis ösztönösen aggódik a várandós nőért, ezért először őt veszi szemügyre.*
- Mi az ég folyik itt? *Mondja felháborodva.* Ha még valami eltörik, kiteszem a szűrét annak, aki csinálta! *Tekintete a fiúcskát keresi, de először meg se pillantja, csak akkor, mikor visszatér a seprűvel. A bűnös épp szedegeti a cserepeket, a férfi pedig egy lapátot nyújt, hogy arra dobálja őket, mielőtt még a kezét is megvágná.*
- No. *Mondja már az előzőnél jóval higgadtabban, hiszen ő is bánja már egy kicsit a kifakadását.* Kicsiben kell kezdeni, fiú. Szerintem hagyd a töményet, legközelebb indíts egy pofa sörrel.
*Ő is segít összeszedegetni a maradékot, amit kézzel nehéz volna, közben pedig a felemelkedő kancellár felé pislog nem kis haraggal a szemében.*
- Mondd meg nekem, a nőknek miért mindig a pénz kell? *Kérdezi, mint férfi a férfitól. Persze nem vár valami mély filozófiai választ, valahol a kérdése teljesen költői.*
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-04 15:17:16
Üzenet elküldve: 2020-02-04 15:17:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
*A tényár nem talál célba, ami bosszantja Fäenrot, de igazából szerencséje van. Kinek volna jó, ha el kéne látni a törpe vérző arcát? Annak sem örült volna, ha a személyzet számon kéri ezért az akcióért. A végén kidobnák, de az is lehet, hogy a törpe fájdalomdíjat követelne rajta, ő pedig a világért sem adná Moraknak az aranyát. Hálás lehetne a sorsnak, de nem az. Még nem ismerte fel a mázliját. Nirs nyugalomra intő érintése éppen kezdené helyre tenni az eszét, mikor törpe ismét prédikálásba kezd. Az italt okolja, amiért Fäenro agresszív lett, viszont a fiú más véleményen van.*
- Magától vagyok agresszív, törp uram! *Csattan fel, kissé hangosan. Valóban úgy hiszi, hogy a törpe hibájából tört a tányér, pedig az ő saját kezéből repült ki. Dönthetett volna úgy is, hogy nem húzza fel magát és nem dobál sem szavakat, sem tárgyakat. Akárcsak Nirs. Irigyli a nyugalmát. Most már nincs mit tenni, megtörtént és Fäenro nem szeretne Fintnek plusz munkát.*
- Bocsánat kisasszony! *Fordul Rel felé, majd feláll, hogy a tányér után menjen.*
//Fint és egy kicsit Vanesryth//
*Kicsivel távolabb az asztaluktól, a szemközti fal tövében hevernek a pórul járt darabok. Fäenro lassan szedegeti össze őket. Egyiket a másik után, ügyelve, hogy ne maradjon szilánk. Egy nő mintha figyelné, de nem biztos benne. Vagy az asztalukat figyelte? Amilyen cirkuszt csináltak Morakkal, az lenne a fura, ha nem vonzanák az összes jelenlévő tekintetét. Nem tulajdonít különösebb súlyt a feltételezésének. Egy perccel később már el is felejti. Ha Fint arra jár éppen, akkor megszólítja.*
- Ne haragudjon a tányér miatt! *Ezek után már nem reménykedik az ingyen szalonnában.*
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
*A tényár nem talál célba, ami bosszantja Fäenrot, de igazából szerencséje van. Kinek volna jó, ha el kéne látni a törpe vérző arcát? Annak sem örült volna, ha a személyzet számon kéri ezért az akcióért. A végén kidobnák, de az is lehet, hogy a törpe fájdalomdíjat követelne rajta, ő pedig a világért sem adná Moraknak az aranyát. Hálás lehetne a sorsnak, de nem az. Még nem ismerte fel a mázliját. Nirs nyugalomra intő érintése éppen kezdené helyre tenni az eszét, mikor törpe ismét prédikálásba kezd. Az italt okolja, amiért Fäenro agresszív lett, viszont a fiú más véleményen van.*
- Magától vagyok agresszív, törp uram! *Csattan fel, kissé hangosan. Valóban úgy hiszi, hogy a törpe hibájából tört a tányér, pedig az ő saját kezéből repült ki. Dönthetett volna úgy is, hogy nem húzza fel magát és nem dobál sem szavakat, sem tárgyakat. Akárcsak Nirs. Irigyli a nyugalmát. Most már nincs mit tenni, megtörtént és Fäenro nem szeretne Fintnek plusz munkát.*
- Bocsánat kisasszony! *Fordul Rel felé, majd feláll, hogy a tányér után menjen.*
//Fint és egy kicsit Vanesryth//
*Kicsivel távolabb az asztaluktól, a szemközti fal tövében hevernek a pórul járt darabok. Fäenro lassan szedegeti össze őket. Egyiket a másik után, ügyelve, hogy ne maradjon szilánk. Egy nő mintha figyelné, de nem biztos benne. Vagy az asztalukat figyelte? Amilyen cirkuszt csináltak Morakkal, az lenne a fura, ha nem vonzanák az összes jelenlévő tekintetét. Nem tulajdonít különösebb súlyt a feltételezésének. Egy perccel később már el is felejti. Ha Fint arra jár éppen, akkor megszólítja.*
- Ne haragudjon a tányér miatt! *Ezek után már nem reménykedik az ingyen szalonnában.*
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-02 20:29:36
Üzenet elküldve: 2020-02-02 20:29:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Dora, Esti, Hubi//
- És mit számít egy kutyabőr önmagában? *mosolyodik el szélesen Dora közbevetésére* Ki lehet tenni, szép keretben a falra, nézegetve merengeni az elmúlt vagy sohasem volt dicsőségen és hatalmon. Megtehettem volna én is, hiszen családom Arthenior nemességéhez tartozott valaha, de ha így cselekszem jó eséllyel üres gyomorral, megkeseredve éldegélnék a városban. Az pedig, ha nem tévedek, neked sem lenne jó, kedvesem.
*Utána pedig erőlködnie kell, hogy a továbbiakban valamennyire leplezze mosolyát. Hiszen Dora igen ügyesen csűri úgy a szót, hogy Hubi azt érezhesse: bár szíve szerint vele maradna a Vashegyen, de a kötelesség elszólítja és nehéz lélekkel bár, de enged neki. Holott Hubi úgy érzi, hogy Dorának egyáltalán nincs ellenére az artheniori kiruccanás.*
- Így hát ketten utazok Artheniorba. *dől hátra a székében és kedvtelve nézi asztaltársait.* Igazán kár, hogy nem csábításra szövetkeztek. Szavamra, könnyű dolgotok lenne.
*Itt már Dorára pillant már csak a miheztartás végett is, aki újból bizonyságát adja annak amit a kancellár hisz. Nevezetesen, hogy az elf lány óvatos és körmönfont. Azt ugyanis, hogy Dora rá és Estire hagyja a részletek megtárgyalását Hubi úgy értelmezi, hogy Dora ezekről tudni sem akar. A kecskeszakállas kancellár értelmezése szerint azért, hogy ha úgy adódna, Dora ezt alibiként használhassa fel saját javára. És ezért igazén neheztelni sem tud rá. Fordított helyzetben ő maga is hasonlóképpen cselekedne.*
- Bizony, bizony. Az. *mosolyog most már Estire* Elvégre hogyan is fordulhatna elő jobb időkben, hogy egy ősi névvel bíró sőtételf família sarjának köze lehet ilyen alantas üzelmekhez? Vagy egy magas rangú tisztviselőnek, nem igaz?
*Azután pedig el is kezdhetik a részletek megbeszélését. Az ezer aranyra bólint egyet, nagyjából hasonló összegre gondolt ő is. Természetesen ilyen tetemes mennyiségű arannyal nem szaladgál a zsebében és már javasolná is, hogy fáradjanak fel a Radkraalba, hogy magához vehesse és átadhassa, de Esti megelőzi. Az írás említésére egy kicsit hosszabban nézi a mélységit. Kézenfekvő ötlet, hogy adjon valami ilyesmit, hiszen bárki mondhatná a városban, hogy a kancellár és a Vashegy megbízásából jár el.*
- Formalitás, hogyne. *mosolyodik el ártatlanul és eltolja maga elől a kiürült tányérját* Természetesen kiállítok egy pátenst ami igazolja, hogy tudtommal és jóváhagyásommal cselekszetek. Talán menjünk a hivatalomba, hogy mind az aranyak, mind az írás kérdését rendezhessük.
*Feláll az asztaltól, kicsit meghajol Dora és Esti felé és szakállába somolyog. Erős a gyanúja, hogy a mélységit sem ejtették a fejére és azon van, hogy elhárítson magától minden felelősséget ha esetleg balul sülne el kis tervük. Persze saját magát sem félti. Elvégre meg lehet fogalmazni úgy is azt az oklevelet, hogy betöltse szerepét, de ne lehessen lobogtatni akkor ha Hubit akarnák a bűnbak szerepébe kényszeríteni.*
- És mit számít egy kutyabőr önmagában? *mosolyodik el szélesen Dora közbevetésére* Ki lehet tenni, szép keretben a falra, nézegetve merengeni az elmúlt vagy sohasem volt dicsőségen és hatalmon. Megtehettem volna én is, hiszen családom Arthenior nemességéhez tartozott valaha, de ha így cselekszem jó eséllyel üres gyomorral, megkeseredve éldegélnék a városban. Az pedig, ha nem tévedek, neked sem lenne jó, kedvesem.
*Utána pedig erőlködnie kell, hogy a továbbiakban valamennyire leplezze mosolyát. Hiszen Dora igen ügyesen csűri úgy a szót, hogy Hubi azt érezhesse: bár szíve szerint vele maradna a Vashegyen, de a kötelesség elszólítja és nehéz lélekkel bár, de enged neki. Holott Hubi úgy érzi, hogy Dorának egyáltalán nincs ellenére az artheniori kiruccanás.*
- Így hát ketten utazok Artheniorba. *dől hátra a székében és kedvtelve nézi asztaltársait.* Igazán kár, hogy nem csábításra szövetkeztek. Szavamra, könnyű dolgotok lenne.
*Itt már Dorára pillant már csak a miheztartás végett is, aki újból bizonyságát adja annak amit a kancellár hisz. Nevezetesen, hogy az elf lány óvatos és körmönfont. Azt ugyanis, hogy Dora rá és Estire hagyja a részletek megtárgyalását Hubi úgy értelmezi, hogy Dora ezekről tudni sem akar. A kecskeszakállas kancellár értelmezése szerint azért, hogy ha úgy adódna, Dora ezt alibiként használhassa fel saját javára. És ezért igazén neheztelni sem tud rá. Fordított helyzetben ő maga is hasonlóképpen cselekedne.*
- Bizony, bizony. Az. *mosolyog most már Estire* Elvégre hogyan is fordulhatna elő jobb időkben, hogy egy ősi névvel bíró sőtételf família sarjának köze lehet ilyen alantas üzelmekhez? Vagy egy magas rangú tisztviselőnek, nem igaz?
*Azután pedig el is kezdhetik a részletek megbeszélését. Az ezer aranyra bólint egyet, nagyjából hasonló összegre gondolt ő is. Természetesen ilyen tetemes mennyiségű arannyal nem szaladgál a zsebében és már javasolná is, hogy fáradjanak fel a Radkraalba, hogy magához vehesse és átadhassa, de Esti megelőzi. Az írás említésére egy kicsit hosszabban nézi a mélységit. Kézenfekvő ötlet, hogy adjon valami ilyesmit, hiszen bárki mondhatná a városban, hogy a kancellár és a Vashegy megbízásából jár el.*
- Formalitás, hogyne. *mosolyodik el ártatlanul és eltolja maga elől a kiürült tányérját* Természetesen kiállítok egy pátenst ami igazolja, hogy tudtommal és jóváhagyásommal cselekszetek. Talán menjünk a hivatalomba, hogy mind az aranyak, mind az írás kérdését rendezhessük.
*Feláll az asztaltól, kicsit meghajol Dora és Esti felé és szakállába somolyog. Erős a gyanúja, hogy a mélységit sem ejtették a fejére és azon van, hogy elhárítson magától minden felelősséget ha esetleg balul sülne el kis tervük. Persze saját magát sem félti. Elvégre meg lehet fogalmazni úgy is azt az oklevelet, hogy betöltse szerepét, de ne lehessen lobogtatni akkor ha Hubit akarnák a bűnbak szerepébe kényszeríteni.*
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-02 19:58:05
Üzenet elküldve: 2020-02-02 19:58:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//Egy kicsit Vanesryth//
- Nyugalom. *teszi kezét a fiú vállára amikor az, bizonyára az alkohol hatására is, heves kirohanásra ragadtatja magát* Egyszerűen csak arról van szó, hogy a törpe uraság más elvek szerint él, mint mi. Szíve joga. Mint az is, hogy véleményét, legyen az bármilyen sarkos is, elmondja.
*Rel is felháborodik Morak eredeti ötletén ami Aenae sorsát illeti, Nirs pedig talán meglepő módon higgadtan csóválja meg a fejét ahogy a törpére néz.*
- Azt szokták mondani, hogy ahány ház annyi szokás. Ahogy mondtam, a véleményed lehet ezekről, de úgy illik, hogy ha idegen vagy egy házban, tartsd tiszteletben a helyi szokásokat. Sőt, nemcsak illendő ez, hanem saját jól felfogott érdekeben kívánatos is. Hiszen ki tudja, hogy hol az a határ amit a házigazdák már nem tolerálnak.
*Persze megtehetné és igazság szerint késztetést is érez rá, hogy ő is keresetlen szavakkal kérje számon Morakon az Aeane-t gyalázó kijelentéseit, de úgy érzi, hogy egy jöttment súlytalan szavaira felesleges lenne válaszolni. Szavakkal legalábbis. Relnek nemcsak a törpe viselkedéséről van véleménye, de Aenae-ről is. Nirs pedig elmosolyodik, mert érteni véli a célzást.*
- Meg is fogom keresni és vigyázok is rá, ahogy csak tőlem telik, de aligha hinném, hogy én lehetnék az aki a nehéz terhet leveheti a válláról. Én is azt hiszem, hogy tapasztalt embert kíván az amivel őt megbízták, de magam még kevésbé érzem alkalmasnak a feladatra, mint őt. És különben is... *vonja meg a vállát* Eszes és talpraesett lány. Ez ellensúlyozhatja az esetleges hiányosságait és emellett ha megbízható és kellő jártassággal rendelkező tanácsadók szolgálják, hiszem, hogy felnőhet a feladatra. Szerintem megérdemel egy esélyt.
* Utána a kancellár asztala felé sandít és fejével arra is biccent mintegy jelezve, hogy az imént a kecskeszakállas alakra gondolt.*
- Mi a véleményed róla? Ha jól tudom, még Kagan emelte tisztségébe, alighanem megbízhatott benne.
*Kis tréfája pedig pontosan azt az eredményt hozza, amit várt. Morak felháborodása fokozódik ha ez egyáltalán lehetséges, bár az imént kötött megállapodást Rellel, az új információk fényében vissza is táncolna és pontot tenne a rövid ismeretség végére.*
- Ugyan már, törpe uram! *csóválja meg a fejét szelíden mosolyogva* Megértem ha ellenérzéseid vannak velem és feleségemmel szemben, de Relaelnek mindehhez semmi köze. Ezért igazán kár lenne eldobni magadtól egy ilyen szép summát.
*Az asztalra hajított aranyakra pillant. Közben támad valami kellemetlen érzése amit szavakkal esetleg nehezen lehetne körülírni, de ha megpróbálnánk valami olyasmi kerekedne ki belőle, hogy "valaki figyel." Kisvártatva észre is vesz egy fiatal félelfnek tűnő leányzót aki mintha feléjük pislognak. Mivel nem ismeri, egyelőre különösebb figyelmet sem szentel a dolognak. Visszafordul az asztalhoz és itt az ideje, hogy újfent megdöbbenjen.*
- Micsoda? *pislog hitetlenkedve Relre* Hiszen...
*Hiszen amikor elváltak, bizony alaposan kerekedett már Aeane pocakja és nem lehetett már sok hátra gyermeke megszületéséig. Most meg azt hallja, hogy az elf és a fiú nem látták rajta az állapotát. Akkor pedig már meg is születhetett. De akkor miért nem tér haza a gyermekkel? Vagy esetleg valami történt vele? Egyik eshetőség sem túl megnyugtató, de egyelőre erőt vesz magán és visszanyeli kétségbeesését.*
- Nem, még nem látszott rajta.
*Maga elé motyog és nem tűnik túl meggyőzőnek. Zavarodottságára érdekesen hat a felpattanó törpe. Ha esetleg úgy alakulna, hogy nem tartóztatják az indulni készülő Morakot, maga is felemelkedik az asztaltól.*
- Hidd el, őszintén sajnálom ha megbántottalak volna. Tudom, hogy csekélység ez, de ezzel talán valamennyire jóvá tehetem és irántunk érzett haragod is csillapodik általa.
*Kinyújtja jobb kezét a törpe homloka felé és meg is érinti hacsak Morak nem tesz a barátságosnak látszó gesztus ellen.*
- Eeyr áldása kísérje lépteid, törpe uram, legyen boldog és megelégedett életed!
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.02 19:58:46
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//Egy kicsit Vanesryth//
- Nyugalom. *teszi kezét a fiú vállára amikor az, bizonyára az alkohol hatására is, heves kirohanásra ragadtatja magát* Egyszerűen csak arról van szó, hogy a törpe uraság más elvek szerint él, mint mi. Szíve joga. Mint az is, hogy véleményét, legyen az bármilyen sarkos is, elmondja.
*Rel is felháborodik Morak eredeti ötletén ami Aenae sorsát illeti, Nirs pedig talán meglepő módon higgadtan csóválja meg a fejét ahogy a törpére néz.*
- Azt szokták mondani, hogy ahány ház annyi szokás. Ahogy mondtam, a véleményed lehet ezekről, de úgy illik, hogy ha idegen vagy egy házban, tartsd tiszteletben a helyi szokásokat. Sőt, nemcsak illendő ez, hanem saját jól felfogott érdekeben kívánatos is. Hiszen ki tudja, hogy hol az a határ amit a házigazdák már nem tolerálnak.
*Persze megtehetné és igazság szerint késztetést is érez rá, hogy ő is keresetlen szavakkal kérje számon Morakon az Aeane-t gyalázó kijelentéseit, de úgy érzi, hogy egy jöttment súlytalan szavaira felesleges lenne válaszolni. Szavakkal legalábbis. Relnek nemcsak a törpe viselkedéséről van véleménye, de Aenae-ről is. Nirs pedig elmosolyodik, mert érteni véli a célzást.*
- Meg is fogom keresni és vigyázok is rá, ahogy csak tőlem telik, de aligha hinném, hogy én lehetnék az aki a nehéz terhet leveheti a válláról. Én is azt hiszem, hogy tapasztalt embert kíván az amivel őt megbízták, de magam még kevésbé érzem alkalmasnak a feladatra, mint őt. És különben is... *vonja meg a vállát* Eszes és talpraesett lány. Ez ellensúlyozhatja az esetleges hiányosságait és emellett ha megbízható és kellő jártassággal rendelkező tanácsadók szolgálják, hiszem, hogy felnőhet a feladatra. Szerintem megérdemel egy esélyt.
* Utána a kancellár asztala felé sandít és fejével arra is biccent mintegy jelezve, hogy az imént a kecskeszakállas alakra gondolt.*
- Mi a véleményed róla? Ha jól tudom, még Kagan emelte tisztségébe, alighanem megbízhatott benne.
*Kis tréfája pedig pontosan azt az eredményt hozza, amit várt. Morak felháborodása fokozódik ha ez egyáltalán lehetséges, bár az imént kötött megállapodást Rellel, az új információk fényében vissza is táncolna és pontot tenne a rövid ismeretség végére.*
- Ugyan már, törpe uram! *csóválja meg a fejét szelíden mosolyogva* Megértem ha ellenérzéseid vannak velem és feleségemmel szemben, de Relaelnek mindehhez semmi köze. Ezért igazán kár lenne eldobni magadtól egy ilyen szép summát.
*Az asztalra hajított aranyakra pillant. Közben támad valami kellemetlen érzése amit szavakkal esetleg nehezen lehetne körülírni, de ha megpróbálnánk valami olyasmi kerekedne ki belőle, hogy "valaki figyel." Kisvártatva észre is vesz egy fiatal félelfnek tűnő leányzót aki mintha feléjük pislognak. Mivel nem ismeri, egyelőre különösebb figyelmet sem szentel a dolognak. Visszafordul az asztalhoz és itt az ideje, hogy újfent megdöbbenjen.*
- Micsoda? *pislog hitetlenkedve Relre* Hiszen...
*Hiszen amikor elváltak, bizony alaposan kerekedett már Aeane pocakja és nem lehetett már sok hátra gyermeke megszületéséig. Most meg azt hallja, hogy az elf és a fiú nem látták rajta az állapotát. Akkor pedig már meg is születhetett. De akkor miért nem tér haza a gyermekkel? Vagy esetleg valami történt vele? Egyik eshetőség sem túl megnyugtató, de egyelőre erőt vesz magán és visszanyeli kétségbeesését.*
- Nem, még nem látszott rajta.
*Maga elé motyog és nem tűnik túl meggyőzőnek. Zavarodottságára érdekesen hat a felpattanó törpe. Ha esetleg úgy alakulna, hogy nem tartóztatják az indulni készülő Morakot, maga is felemelkedik az asztaltól.*
- Hidd el, őszintén sajnálom ha megbántottalak volna. Tudom, hogy csekélység ez, de ezzel talán valamennyire jóvá tehetem és irántunk érzett haragod is csillapodik általa.
*Kinyújtja jobb kezét a törpe homloka felé és meg is érinti hacsak Morak nem tesz a barátságosnak látszó gesztus ellen.*
- Eeyr áldása kísérje lépteid, törpe uram, legyen boldog és megelégedett életed!
A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.02 19:58:46
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-02 07:03:22
Üzenet elküldve: 2020-02-02 07:03:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Megfigyelve az otthon melege//
*Igazán meglepő számára, hogy így, évek távlatából sem talált semmit. A céltalan kóborlás viszont legalább annyira unalmas tud lenni, mint a sikertelen keresés, még akkor is, ha izgalmas tájakra keveredik el közben a félvér, ugyanakkor érdemes felfrissítenie egy kicsit magát, például azzal, hogy betéved egy fogadóba. Vanes a Vaskorsót szemelte ki jelenleg magának, ami érthető is, ha úgy nézzük, hiszen egy kellemes, sokszor zajos, és konfliktusokkal teli helyről van szó. Az illatok persze azonnal megcsapják az orrát, s annak ellenére, hogy nem mondható gyakori vendégnek errefelé, máris elkezd gondolkozni azon, mit is rendeljen. Valami pirítósféle jól esne neki, bár ha az nincs, akkor kénytelen lesz beérni egy soványabb hústállal. Igazán nagy különbségek. Arcáról most nem lehetne megmondani, milyen érzelem ül ki rá, egyrészt a csuklya félhomályba borítja azt, másrészt pedig próbálna gyanakvónak, felmérőnek tűnni, ugyanakkor kíváncsi, ártatlannak ható természetével ez szöges ellentétben áll, így ez a kusza elegy mutatkozik meg rajta. A pulthoz érve pedig rendel attól, aki éppen ott tartózkodik. Úgy néz ki, csak vannak istenek, hiszen a Vajas pirítós, ráadásul mindössze 8 aranyért ott mosolyog rá az étlapon. Meg is rendeli magának, s ahhoz, hogy könnyen csússzon az étel, kiválaszt 7 aranyért egy Forralt vörösbort. Valószínűleg ez nem lesz neki elég, már nem azért, mert ennyire falánk lenne, csupán sokszor szereti halmozni a lehetőségeket, ha azok éppen adottak. Most azonban eltereli a figyelmét egy igen izgalmasnak tűnő asztal - jelenleg az egyetlen, ahol történik is valami. Plusz ott van egy törpe, meg egy... nem is tudni. Ha embergyerek, akkor nincsen vele baj, amennyiben viszont gnóm, vagy szárnyatlan tündér, akkor mehet az aprónép mellé. A többiek viszont semlegesek számára, persze kifejezetten elfeket, félvéreket kutat már akaratlanul is tekintetével, hiszen egészen eddig, élete egy jelentéktelenebb szakaszában, ezt csinálta. A csuklya közben feleslegessé válik számára, így le is húzza fejéről, láthatóvá téve így a vöröses beütésű, már arany színűnek hatható hajzuhatagot, a smaragdzöld szemeket, a szeplős arcot. Persze ha valaki felé figyelne, integetne neki, mosolyogva, de egyelőre nem megy oda, csak megfigyel. Eleve illetlenség lenne csak így beállítani egy ilyen heves diskurálásba. Vagyis... lehetne. Ő nem tudja.*
//Megfigyelve az otthon melege//
*Igazán meglepő számára, hogy így, évek távlatából sem talált semmit. A céltalan kóborlás viszont legalább annyira unalmas tud lenni, mint a sikertelen keresés, még akkor is, ha izgalmas tájakra keveredik el közben a félvér, ugyanakkor érdemes felfrissítenie egy kicsit magát, például azzal, hogy betéved egy fogadóba. Vanes a Vaskorsót szemelte ki jelenleg magának, ami érthető is, ha úgy nézzük, hiszen egy kellemes, sokszor zajos, és konfliktusokkal teli helyről van szó. Az illatok persze azonnal megcsapják az orrát, s annak ellenére, hogy nem mondható gyakori vendégnek errefelé, máris elkezd gondolkozni azon, mit is rendeljen. Valami pirítósféle jól esne neki, bár ha az nincs, akkor kénytelen lesz beérni egy soványabb hústállal. Igazán nagy különbségek. Arcáról most nem lehetne megmondani, milyen érzelem ül ki rá, egyrészt a csuklya félhomályba borítja azt, másrészt pedig próbálna gyanakvónak, felmérőnek tűnni, ugyanakkor kíváncsi, ártatlannak ható természetével ez szöges ellentétben áll, így ez a kusza elegy mutatkozik meg rajta. A pulthoz érve pedig rendel attól, aki éppen ott tartózkodik. Úgy néz ki, csak vannak istenek, hiszen a Vajas pirítós, ráadásul mindössze 8 aranyért
ott mosolyog rá az étlapon. Meg is rendeli magának, s ahhoz, hogy könnyen csússzon az étel, kiválaszt 7 aranyért egy Forralt vörösbort. Valószínűleg ez nem lesz neki elég, már nem azért, mert ennyire falánk lenne, csupán sokszor szereti halmozni a lehetőségeket, ha azok éppen adottak. Most azonban eltereli a figyelmét egy igen izgalmasnak tűnő asztal - jelenleg az egyetlen, ahol történik is valami. Plusz ott van egy törpe, meg egy... nem is tudni. Ha embergyerek, akkor nincsen vele baj, amennyiben viszont gnóm, vagy szárnyatlan tündér, akkor mehet az aprónép mellé. A többiek viszont semlegesek számára, persze kifejezetten elfeket, félvéreket kutat már akaratlanul is tekintetével, hiszen egészen eddig, élete egy jelentéktelenebb szakaszában, ezt csinálta. A csuklya közben feleslegessé válik számára, így le is húzza fejéről, láthatóvá téve így a vöröses beütésű, már arany színűnek hatható hajzuhatagot, a smaragdzöld szemeket, a szeplős arcot. Persze ha valaki felé figyelne, integetne neki, mosolyogva, de egyelőre nem megy oda, csak megfigyel. Eleve illetlenség lenne csak így beállítani egy ilyen heves diskurálásba. Vagyis... lehetne. Ő nem tudja.*
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-02 00:14:47
Üzenet elküldve: 2020-02-02 00:14:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
// Egy, két jelenet miatt mindenki.//
* Általában így szokott végződni az, amikor Morak szóhoz jut és sokat beszél. Észre sem veszi, hogy amit mond, az esetleg bántó lehet a másik számára. A törpe mindig meg van győződve az igazáról, amit önérzetesen véd. Ő maga nem sértődik meg azon, ha valakinek esetleg más a véleménye, mint neki. Egyszerűen tudatlannak, tájékozatlannak tartja a vitapartnert, akit mindenképpen fel kell világosítania, nehogy ebben a sötétségben élje le az életét. Így tesz most is Nirsel kapcsolatban, de ilyen reakcióra nem számít. Hiszen ő a világon semmi rosszat nem mondott… A felé repülő tányér elől az utolsó pillanatban rántja el a fejét, ami valahol a messzeségben nagy ricsajjal törik darabokra. Valószínűleg földet éréskor, de Morak ebben nem biztos, hiszen nincs ideje oda nézni, mert az asztalnál felpörögnek az események...*
- Fiatalember, Mondtam, hogy ne igyon! Na tessék, most láthatja, hogy milyen hatással van önre ez az ital, agresszív lesz tőle. Én megmondtam, hogy…
* Ezt a morális eszmefuttatást, azonban Morak már nem tudja befejezni, mert a főnökasszony is közbeszól. Aki már az előző téma ecsetelésekor is meg- megzavarta Morakot beszólásaival, amire még a törpe nem reagált semmit, de most betelt a pohár. Ezt már nem hagyja annyiban az önérzetes törpe, pláne, hogy Nirs is bejelenti a „jó hírt”. Az asztalra csap egy nagyot és felpattan. Fogja a pénzt, amit kapott és az ebéd, meg a szoba árát és Relael elé dobja az asztalra. Itt a 150 aranya Relael Ellerin lae'Natar adja akinek akarja! Majd hangosan, hogy az egész fogadó hallja így szól: *
- Ekkora fertőt! Maguk betegek mind! Tartsa meg a pénzét és szolgálja magát a hóhér! Ajánlom magamat! Viszont látásra!
* Ezzel a törpe végzett az asztaltársasággal és épp menni készül… *
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
// Egy, két jelenet miatt mindenki.//
* Általában így szokott végződni az, amikor Morak szóhoz jut és sokat beszél. Észre sem veszi, hogy amit mond, az esetleg bántó lehet a másik számára. A törpe mindig meg van győződve az igazáról, amit önérzetesen véd. Ő maga nem sértődik meg azon, ha valakinek esetleg más a véleménye, mint neki. Egyszerűen tudatlannak, tájékozatlannak tartja a vitapartnert, akit mindenképpen fel kell világosítania, nehogy ebben a sötétségben élje le az életét. Így tesz most is Nirsel kapcsolatban, de ilyen reakcióra nem számít. Hiszen ő a világon semmi rosszat nem mondott… A felé repülő tányér elől az utolsó pillanatban rántja el a fejét, ami valahol a messzeségben nagy ricsajjal törik darabokra. Valószínűleg földet éréskor, de Morak ebben nem biztos, hiszen nincs ideje oda nézni, mert az asztalnál felpörögnek az események...*
- Fiatalember, Mondtam, hogy ne igyon! Na tessék, most láthatja, hogy milyen hatással van önre ez az ital, agresszív lesz tőle. Én megmondtam, hogy…
* Ezt a morális eszmefuttatást, azonban Morak már nem tudja befejezni, mert a főnökasszony is közbeszól. Aki már az előző téma ecsetelésekor is meg- megzavarta Morakot beszólásaival, amire még a törpe nem reagált semmit, de most betelt a pohár. Ezt már nem hagyja annyiban az önérzetes törpe, pláne, hogy Nirs is bejelenti a „jó hírt”. Az asztalra csap egy nagyot és felpattan. Fogja a pénzt, amit kapott és az ebéd, meg a szoba árát és Relael elé dobja az asztalra. Itt a 150 aranya Relael Ellerin lae'Natar adja akinek akarja!
Majd hangosan, hogy az egész fogadó hallja így szól: *- Ekkora fertőt! Maguk betegek mind! Tartsa meg a pénzét és szolgálja magát a hóhér! Ajánlom magamat! Viszont látásra!
* Ezzel a törpe végzett az asztaltársasággal és épp menni készül… *
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-01 22:09:28
Üzenet elküldve: 2020-02-01 22:09:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy tűnik egyedül marad a véleményével, amit csak egy vállvonással vesz tudomásul. Neki megfelel mindenhogy, de Fäenrot ez sem tántorítja el, ami érthető, bár örülne, ha nem éppen most jönne elő belőle a lázadókor. A rabság emlegetése csak további kortyok szaladnak le torkán, és kedve lenne ráförmedni a törpére, hogy fogja már be végre. Nem szeretné ezt hallgatni tovább, mert csak szomorúvá válik tőle.*
- Na és ezt honnan tudod ilyen biztosra?
*Fakad ki végül, és igyekszik nagy levegőt venni, hogy ne veszítse el a kontrollt.*
- Látom nagy bölcs vagy, bölcsebb mint az istenek.
*Jegyzi meg gunyorosan, és kedve lenne fülét befogni, vagy képen vágni a törpét, csak hagyja a szentbeszédet. Minden szavával azt éri el, hogy gyűlölni kezdje meg nem született gyermekét, és a helyzetet, amibe az majd kényszeríteni fogja.*
- Már komolyan émelygek ettől a sok bölcselkedéstől.
*Inkább figyelmét Nirsnek szenteli, aki rögvest meg is lepi.*
- Orkhoz? Nem lep meg az ellenérzés. Inkább vetném ki magam egy toronyból, minthogy férjem egy ork legyen, vagy bármilyen közöm legyen hozzájuk.
*A tharg viszály eddig nem különösebben foglalkoztatta, most a felszínre kerülő információk fényében viszont annál inkább, mert kezdi meglátni bennük a lehetőséget. Persze az sem elhanyagolható, hogy hallgatni is szórakoztató, hát még a részesének lenni.*
- Waldran?
*Felhorkan.*
- Egyszer láttam, akkor sem volt túl meggyőző. Azóta pedig hírét sem hallottam, mintha nem is lenne.
*Nyilván részben azért sem, mert Relael nem is töltötte minden idejét thargoknál, viszont azt el kell ismernie, hogy a Kagan után érkezett vezérek nem tűnnek túl ígéretesnek a számára. Felejthetőek.*
- Jó lenne, ha valaki vigyázna Kagaenaere, mert bár szeretem, de nem hiszem, hogy eléggé felnőtt a feladathoz.
*Egy ártalmatlan bárányka a barbár nép élén még gondolataiban is mókásan hangzik, ezért ki sem meri mondani, nehogy elnevesse magát, meg azért sem, nehogy tiszteletlenséget és ellenségességet sejtsenek szavai mögött.
Relaelt sem lepi meg Morak felháborodása, holott ő maga sem érti, de ő és nemesi családja sokkal alávalóbb életvitelt folytatott időnként. Még egy mosoly is derül arcára, majdnem el is kezdi csillapítgatni a törpét, hogy ugyan, ez igazán semmiség, ám szóba kerül Kagaenae kivégzése, ami rögtön komolyságot kölcsönöz szép arcára. Megfeszülő állkapcsa mellé merev pillantás is párosul, amivel szinte megigézve bámulja a törpét, pislogás nélkül, apróra szűkült pupillákkal. Hasonlóan mint ahogy egy kígyó, vagy macska, mielőtt lecsap az áldozatára. De ő még megrázza előtte a csörgőjét, mert ennyi jóság még szorult belé.*
- Fékezd a nyelvedet törpe! Különösen ha Kagaenae Thargodarról van szó.
*Az megdöbbenti, hogy Fäenroból is ilyen heves reakciót vált ki, ami csak tovább hergeli Relaelt.*
- Nem kell ide a báró.
*Közelebb hajol, továbbra is egyetlen pislogás nélkül bámul Morakra.*
- Még egy ilyen, és én metszem ki a nyelvét, és dugom fel oda, ahova a nap sem süt. Tanúsíts több tiszteletet a thargok úrnőjével szemben!
*Meglepődik magán, és nem azért, mert rájön, hogy ezeket ki is mondta, és nem csupán gondolta, hanem azért is, mert rájön, hogy mennyire elkezdett hasonlítani arra az emberre, aki egykoron úgy megvetett és félt, mégpedig az apjára. Ennek ellenére megbánás, vagy visszakozás jelét nem mutatja, hiszen teljesen komolyan gondolta azt, amit mondott.*
- Hogy micsoda? Mióta?
*Sorra kerülnek napvilágra a váratlan információk, még Relael sem győzi kapkodni a fejét.*
- Gondolom nem olyan régóta, mert nekem mindennek tűnt, csak állapotosnak sem. Még a hasa sem domborodik.
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy tűnik egyedül marad a véleményével, amit csak egy vállvonással vesz tudomásul. Neki megfelel mindenhogy, de Fäenrot ez sem tántorítja el, ami érthető, bár örülne, ha nem éppen most jönne elő belőle a lázadókor. A rabság emlegetése csak további kortyok szaladnak le torkán, és kedve lenne ráförmedni a törpére, hogy fogja már be végre. Nem szeretné ezt hallgatni tovább, mert csak szomorúvá válik tőle.*
- Na és ezt honnan tudod ilyen biztosra?
*Fakad ki végül, és igyekszik nagy levegőt venni, hogy ne veszítse el a kontrollt.*
- Látom nagy bölcs vagy, bölcsebb mint az istenek.
*Jegyzi meg gunyorosan, és kedve lenne fülét befogni, vagy képen vágni a törpét, csak hagyja a szentbeszédet. Minden szavával azt éri el, hogy gyűlölni kezdje meg nem született gyermekét, és a helyzetet, amibe az majd kényszeríteni fogja.*
- Már komolyan émelygek ettől a sok bölcselkedéstől.
*Inkább figyelmét Nirsnek szenteli, aki rögvest meg is lepi.*
- Orkhoz? Nem lep meg az ellenérzés. Inkább vetném ki magam egy toronyból, minthogy férjem egy ork legyen, vagy bármilyen közöm legyen hozzájuk.
*A tharg viszály eddig nem különösebben foglalkoztatta, most a felszínre kerülő információk fényében viszont annál inkább, mert kezdi meglátni bennük a lehetőséget. Persze az sem elhanyagolható, hogy hallgatni is szórakoztató, hát még a részesének lenni.*
- Waldran?
*Felhorkan.*
- Egyszer láttam, akkor sem volt túl meggyőző. Azóta pedig hírét sem hallottam, mintha nem is lenne.
*Nyilván részben azért sem, mert Relael nem is töltötte minden idejét thargoknál, viszont azt el kell ismernie, hogy a Kagan után érkezett vezérek nem tűnnek túl ígéretesnek a számára. Felejthetőek.*
- Jó lenne, ha valaki vigyázna Kagaenaere, mert bár szeretem, de nem hiszem, hogy eléggé felnőtt a feladathoz.
*Egy ártalmatlan bárányka a barbár nép élén még gondolataiban is mókásan hangzik, ezért ki sem meri mondani, nehogy elnevesse magát, meg azért sem, nehogy tiszteletlenséget és ellenségességet sejtsenek szavai mögött.
Relaelt sem lepi meg Morak felháborodása, holott ő maga sem érti, de ő és nemesi családja sokkal alávalóbb életvitelt folytatott időnként. Még egy mosoly is derül arcára, majdnem el is kezdi csillapítgatni a törpét, hogy ugyan, ez igazán semmiség, ám szóba kerül Kagaenae kivégzése, ami rögtön komolyságot kölcsönöz szép arcára. Megfeszülő állkapcsa mellé merev pillantás is párosul, amivel szinte megigézve bámulja a törpét, pislogás nélkül, apróra szűkült pupillákkal. Hasonlóan mint ahogy egy kígyó, vagy macska, mielőtt lecsap az áldozatára. De ő még megrázza előtte a csörgőjét, mert ennyi jóság még szorult belé.*
- Fékezd a nyelvedet törpe! Különösen ha Kagaenae Thargodarról van szó.
*Az megdöbbenti, hogy Fäenroból is ilyen heves reakciót vált ki, ami csak tovább hergeli Relaelt.*
- Nem kell ide a báró.
*Közelebb hajol, továbbra is egyetlen pislogás nélkül bámul Morakra.*
- Még egy ilyen, és én metszem ki a nyelvét, és dugom fel oda, ahova a nap sem süt. Tanúsíts több tiszteletet a thargok úrnőjével szemben!
*Meglepődik magán, és nem azért, mert rájön, hogy ezeket ki is mondta, és nem csupán gondolta, hanem azért is, mert rájön, hogy mennyire elkezdett hasonlítani arra az emberre, aki egykoron úgy megvetett és félt, mégpedig az apjára. Ennek ellenére megbánás, vagy visszakozás jelét nem mutatja, hiszen teljesen komolyan gondolta azt, amit mondott.*
- Hogy micsoda? Mióta?
*Sorra kerülnek napvilágra a váratlan információk, még Relael sem győzi kapkodni a fejét.*
- Gondolom nem olyan régóta, mert nekem mindennek tűnt, csak állapotosnak sem. Még a hasa sem domborodik.
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-02-01 18:01:56
Üzenet elküldve: 2020-02-01 18:01:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Dora, Esti, Hubi//
- Ahogy gondolod. *válaszolja halvány mosollyal Dorának, neki aztán teljesen mindegy, Fint csatlakozik-e hozzájuk, vagy sem, számára úgyis bármikor elérhető közelségben van jóképű csaposa, ha pedig Dora megelégszik a kancellárral, akkor magára vessen, ő nem fogja erőltetni a dolgot. Inkább az ételek után lát, egy aprót biccentve Fint felé elégedettsége jeleként, amiért tudomásul vette a parancsát, mielőtt visszatérne kedvenc párosához*
- Hm, egy önjelölt nemes... milyen izgalmas! *hajol kissé előre, az asztalra könyökölve, ahogy a báróra terelődik a szó* Valóban, miféle is? Egy előkelő illető, aki kocsmatulajdonosnak áll! Skandalum! *pillant jelentőségteljesen a kancellárra a pohara felett, mielőtt belekortyolna*
- Bocsánat, bocsánat! Nem úgy gondoltam! *szabadkozik azonban rögtön, felemelve egyik kezét kissé, ahogy hátradől a székében, hogy jelezze, érti ám ő a tréfát és nem vette a szívére Habrertus megjegyzését. Természetesen van egy sejtése, a kufárkodáson túlmenően miért olyan ellenszenves a báró a kancellár számára. ~Valószínűleg fiatal, jóképű és gazdag... nem lehet rossz kombináció~ ismeri el magában, alig várva, hogy személyesen is találkozzon ezzel a felkapaszkodott ficsúrral. Erre pedig, úgy tűnik, hamarosan lehetősége is nyílik*
- Igazán megtisztelő, hogy alkalmasnak találtattam egy ilyen kiváltságos feladatra! *emeli meg kissé poharát Habrertus felé, legcsábosabb mosolyai egyikével ajándékozva meg a férfit. Úgy tűnik, igencsak egy rugóra jár az agyuk a kancellárral és, sajnálatos módon, Dorával*
- Nagyszerű lesz ismét együtt dolgozni veled! Biztos vagyok benne, hogy közös erővel hamar fel tudjuk göngyölíteni ezt az igencsak kellemetlen ügyet! *fordul a lány felé is hasonló mosollyal, bár pillantása érezhetően fagyosabbá válik. ~Ha bárhogy is akadályozol, kitekerem a nyakadat!~ igyekszik üzenni tekintetével, csak a miheztartás végett. Meglepi, hogy Dora úgy gondolja, tartozik neki, és bár ebből semmi nem látszik arcán, ennek a megjegyzésnek köszönhető, hogy ezúttal kivételes kegyet gyakorol, és nem utasítja őt rendre, hanem meghagyja a bájos elf hitében. ~A legjobb barátnőknek kell tűnnünk, ha együtt megyünk, nem árt korán elkezdeni a színjátékot~ gondolja magában, míg a kancellár további terveit hallgatja*
- Reméljük, sikerül is az első eshetőséget megvalósítanunk, mielőtt a második bekövetkezne... *jegyzi meg komoran, mintha tényleg aggasztaná, hogy esetleg hamarosan egy halotti tor mellett látnák újra egymást*
- Úgy vélem, nagyjából ezer arany elég lenne az esetleges kiadásokra. *vált át azonban rögtön tárgyilagos hangnemre, ahogy a pénzre terelődik a szó, nem lepődve meg rajta, hogy Dora inkább kihúzná magát ebből. ~Jellemző~ forgatja a szemeit gondolatban, míg a költségeket latolgatja. Meglehet, kissé fölé lőtte az árat, ennek ellenére nem vonja vissza az ajánlatot, biztos benne, a kancellárnak megér ennyit a dolog, ahogy Habrertus is biztos lehet benne, egy aranyat se fog visszalátni ebből az összegből akkor se, ha mégse használnák fel mindet*
- Illetve, lenne itt még valami... *jegyzi meg bizonytalanul, ahogy egy kényes kérdést vezet fel valaki, mutatóujjával a pohara peremén körözve* Azt hiszem, ha már a thargok ügyei miatt indulunk útnak, nem ártana erről valami írás, ami igazolja, hogy a Vashegy kancellárja kért fel minket erre a feladatra, az ő nevében és engedélyével járunk el, miközben Amon Ruadh áldása és jóváhagyása kíséri lépteinket. Puszta formalitás az egész, de megkönnyítené a munkánkat... a kancellár nevének nagy súlya van még Artheniorban is! *igyekszik kicsit legyezgetni Habrertus hiúságát, hogy megkapja, amit akar, mert az biztos, hogy egy pecséttel ellátott levél nélkül nem indul útnak. ~Nem én leszek a palimadár, akire rákentek mindent, ha esetleg valami nem úgy sül el, mint ahogy azt terveztük... Vagy mentességet kapok a felelősségre vonás alól, vagy intéztesd mással a kétes ügyeidet! ~gondolja magában, a szeme sarkából lopva pillantva a férfira, vajon mit szól a kéréshez.*
- Ahogy gondolod. *válaszolja halvány mosollyal Dorának, neki aztán teljesen mindegy, Fint csatlakozik-e hozzájuk, vagy sem, számára úgyis bármikor elérhető közelségben van jóképű csaposa, ha pedig Dora megelégszik a kancellárral, akkor magára vessen, ő nem fogja erőltetni a dolgot. Inkább az ételek után lát, egy aprót biccentve Fint felé elégedettsége jeleként, amiért tudomásul vette a parancsát, mielőtt visszatérne kedvenc párosához*
- Hm, egy önjelölt nemes... milyen izgalmas! *hajol kissé előre, az asztalra könyökölve, ahogy a báróra terelődik a szó* Valóban, miféle is? Egy előkelő illető, aki kocsmatulajdonosnak áll! Skandalum! *pillant jelentőségteljesen a kancellárra a pohara felett, mielőtt belekortyolna*
- Bocsánat, bocsánat! Nem úgy gondoltam! *szabadkozik azonban rögtön, felemelve egyik kezét kissé, ahogy hátradől a székében, hogy jelezze, érti ám ő a tréfát és nem vette a szívére Habrertus megjegyzését. Természetesen van egy sejtése, a kufárkodáson túlmenően miért olyan ellenszenves a báró a kancellár számára. ~Valószínűleg fiatal, jóképű és gazdag... nem lehet rossz kombináció~ ismeri el magában, alig várva, hogy személyesen is találkozzon ezzel a felkapaszkodott ficsúrral. Erre pedig, úgy tűnik, hamarosan lehetősége is nyílik*
- Igazán megtisztelő, hogy alkalmasnak találtattam egy ilyen kiváltságos feladatra! *emeli meg kissé poharát Habrertus felé, legcsábosabb mosolyai egyikével ajándékozva meg a férfit. Úgy tűnik, igencsak egy rugóra jár az agyuk a kancellárral és, sajnálatos módon, Dorával*
- Nagyszerű lesz ismét együtt dolgozni veled! Biztos vagyok benne, hogy közös erővel hamar fel tudjuk göngyölíteni ezt az igencsak kellemetlen ügyet! *fordul a lány felé is hasonló mosollyal, bár pillantása érezhetően fagyosabbá válik. ~Ha bárhogy is akadályozol, kitekerem a nyakadat!~ igyekszik üzenni tekintetével, csak a miheztartás végett. Meglepi, hogy Dora úgy gondolja, tartozik neki, és bár ebből semmi nem látszik arcán, ennek a megjegyzésnek köszönhető, hogy ezúttal kivételes kegyet gyakorol, és nem utasítja őt rendre, hanem meghagyja a bájos elf hitében. ~A legjobb barátnőknek kell tűnnünk, ha együtt megyünk, nem árt korán elkezdeni a színjátékot~ gondolja magában, míg a kancellár további terveit hallgatja*
- Reméljük, sikerül is az első eshetőséget megvalósítanunk, mielőtt a második bekövetkezne... *jegyzi meg komoran, mintha tényleg aggasztaná, hogy esetleg hamarosan egy halotti tor mellett látnák újra egymást*
- Úgy vélem, nagyjából ezer arany elég lenne az esetleges kiadásokra. *vált át azonban rögtön tárgyilagos hangnemre, ahogy a pénzre terelődik a szó, nem lepődve meg rajta, hogy Dora inkább kihúzná magát ebből. ~Jellemző~ forgatja a szemeit gondolatban, míg a költségeket latolgatja. Meglehet, kissé fölé lőtte az árat, ennek ellenére nem vonja vissza az ajánlatot, biztos benne, a kancellárnak megér ennyit a dolog, ahogy Habrertus is biztos lehet benne, egy aranyat se fog visszalátni ebből az összegből akkor se, ha mégse használnák fel mindet*
- Illetve, lenne itt még valami... *jegyzi meg bizonytalanul, ahogy egy kényes kérdést vezet fel valaki, mutatóujjával a pohara peremén körözve* Azt hiszem, ha már a thargok ügyei miatt indulunk útnak, nem ártana erről valami írás, ami igazolja, hogy a Vashegy kancellárja kért fel minket erre a feladatra, az ő nevében és engedélyével járunk el, miközben Amon Ruadh áldása és jóváhagyása kíséri lépteinket. Puszta formalitás az egész, de megkönnyítené a munkánkat... a kancellár nevének nagy súlya van még Artheniorban is! *igyekszik kicsit legyezgetni Habrertus hiúságát, hogy megkapja, amit akar, mert az biztos, hogy egy pecséttel ellátott levél nélkül nem indul útnak. ~Nem én leszek a palimadár, akire rákentek mindent, ha esetleg valami nem úgy sül el, mint ahogy azt terveztük... Vagy mentességet kapok a felelősségre vonás alól, vagy intéztesd mással a kétes ügyeidet! ~gondolja magában, a szeme sarkából lopva pillantva a férfira, vajon mit szól a kéréshez.*
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-30 23:46:49
Üzenet elküldve: 2020-01-30 23:46:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fint, Armen//
*Imádja a szívélyes fogadtatást, s ha nem is kapja meg, ő akkor is viszonozza. Nagyon nehéz nem jókedvében találni Heltiont.*
-Ó pajtás, remélem jól telik a napod!
*Bár becsapós lehet a hideg irányában tett megjegyzése, ő maga sosem fázik, de tudja nagyjából, hogy a normálisabb emberek igen, és igyekszik senkinek sem szemet szúrni. Bár a saját maga megjátszása nem is állhatna messzebb tőle.*
-A hegyekből, igen. Érezted már valaha, hogy valaminek olyan messziről jött illata van? Vagy látszata. Na, pont olyan messzi helyről jöttem én is, barátom! Hehe.
*Kacag is hozzá természetesen.*
-A tej mindig egészséges! Jót tesz az erőnek. A sör meg csak kiveszi azt, pfej. Én nem mérgezem magam.
*Vigyorog, de azért megrázza a fejét. Ekkortájt jöhet le az a nő, akin akaratlanul is megakad Heltion szeme. Talán a külseje miatt, talán valami egészen más lehet a háttérben, ez egyelőre nem derül ki.*
-Gyönyörű nap van ma, nemde kisasszon?
*Kérdi kedvesen az idegentől, mosolygós, derűs arccal.*
-Nem kér egy kis finom, meleg tejet?
*Imádja a szívélyes fogadtatást, s ha nem is kapja meg, ő akkor is viszonozza. Nagyon nehéz nem jókedvében találni Heltiont.*
-Ó pajtás, remélem jól telik a napod!
*Bár becsapós lehet a hideg irányában tett megjegyzése, ő maga sosem fázik, de tudja nagyjából, hogy a normálisabb emberek igen, és igyekszik senkinek sem szemet szúrni. Bár a saját maga megjátszása nem is állhatna messzebb tőle.*
-A hegyekből, igen. Érezted már valaha, hogy valaminek olyan messziről jött illata van? Vagy látszata. Na, pont olyan messzi helyről jöttem én is, barátom! Hehe.
*Kacag is hozzá természetesen.*
-A tej mindig egészséges! Jót tesz az erőnek. A sör meg csak kiveszi azt, pfej. Én nem mérgezem magam.
*Vigyorog, de azért megrázza a fejét. Ekkortájt jöhet le az a nő, akin akaratlanul is megakad Heltion szeme. Talán a külseje miatt, talán valami egészen más lehet a háttérben, ez egyelőre nem derül ki.*
-Gyönyörű nap van ma, nemde kisasszon?
*Kérdi kedvesen az idegentől, mosolygós, derűs arccal.*
-Nem kér egy kis finom, meleg tejet?
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-30 22:00:19
Üzenet elküldve: 2020-01-30 22:00:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
*Fäenro nem számított rá, hogy ezt teszi vele az ital. Már megtörtént, lemosni sem tudja magáról, csak hallgatja és hallgatja Morak véget nem érő szónoklatát. Valahányszor azt hiszi, hogy a törp lezárja monológját, egy új mondat kezdődik. Egy idő után meglehetősen csúnyán néz a testőr úrra. Közben próbálja még figyelemmel követni a társalgást, ami sajátos képzelgésekkel vegyül, hála a fáradtságnak, a gyermeki kreativitásnak, no meg az italnak. A szóban forgó orkok és sötételfek Fäenro fejében az ő agyát csákányozzák. Eközben Nirs egy képzeletbeli trónon ül Kagaenae-vel, amire nagy betűkkel rá van írva a híres családnév, kihagyva a "h" betű, mert Fäenro még sosem látta leírva azt, hogy Thargodar. Ha a fiú még egy kört ivott volna, akkor az ifjú házaspár bakancsokat is osztana a trónról, ám idáig nem jut el. Mindezek ellenére Fäenro teljesen magánál van. Tudja, mi valóság és mi az, amit csak ő képzel el. Azt is tudja, hogy a törp felháborodott szavai nagyon is valósak. Amit hall, attól egy pillanat alatt olyan ideges lesz, hogy képes volna szekrényeket hajigálni. Legalábbis úgy érzi. Kezét ökölbe szorítja. Nirs egyetlen és egyszerű válasza szintén egy hatalmas lökés ebben az állapotban. Jó hír ez, de most a törp iránti dühét növeli. Bár eleinte igazán kedvesnek tartotta, most gátlások nélkül ragadja meg üres tányérját és lendíti Morak felé.*
- Így nem beszélhet Kagaenae kisasszonyról! Várjon csak, ha szólunk a bárónak a Kósza Pintyben!
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
*Fäenro nem számított rá, hogy ezt teszi vele az ital. Már megtörtént, lemosni sem tudja magáról, csak hallgatja és hallgatja Morak véget nem érő szónoklatát. Valahányszor azt hiszi, hogy a törp lezárja monológját, egy új mondat kezdődik. Egy idő után meglehetősen csúnyán néz a testőr úrra. Közben próbálja még figyelemmel követni a társalgást, ami sajátos képzelgésekkel vegyül, hála a fáradtságnak, a gyermeki kreativitásnak, no meg az italnak. A szóban forgó orkok és sötételfek Fäenro fejében az ő agyát csákányozzák. Eközben Nirs egy képzeletbeli trónon ül Kagaenae-vel, amire nagy betűkkel rá van írva a híres családnév, kihagyva a "h" betű, mert Fäenro még sosem látta leírva azt, hogy Thargodar. Ha a fiú még egy kört ivott volna, akkor az ifjú házaspár bakancsokat is osztana a trónról, ám idáig nem jut el. Mindezek ellenére Fäenro teljesen magánál van. Tudja, mi valóság és mi az, amit csak ő képzel el. Azt is tudja, hogy a törp felháborodott szavai nagyon is valósak. Amit hall, attól egy pillanat alatt olyan ideges lesz, hogy képes volna szekrényeket hajigálni. Legalábbis úgy érzi. Kezét ökölbe szorítja. Nirs egyetlen és egyszerű válasza szintén egy hatalmas lökés ebben az állapotban. Jó hír ez, de most a törp iránti dühét növeli. Bár eleinte igazán kedvesnek tartotta, most gátlások nélkül ragadja meg üres tányérját és lendíti Morak felé.*
- Így nem beszélhet Kagaenae kisasszonyról! Várjon csak, ha szólunk a bárónak a Kósza Pintyben!
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-30 18:30:35
Üzenet elküldve: 2020-01-30 18:30:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Heltion figyelmébe//
*Egy szépítő alvás után felébred, kezeivel elegánsan megdörzsöli a szemeit és nagyon nyújtózkodik. Hüllője mellette mozdulatlanul, összetekeredve fekszik az egyik párna közepén. Nem piszkálja az állatot, hanem inkább a tükörhöz sétál, amibe belenézve kedve lenne hangosan felsikoltani.*
~Az alvás megvolt, de hogy szépítő lett volna azt erősen kétlem.~
*Eddigi legrosszabb énje néz vele farkas szemet, így gyorsan neki is lát, hogy felfrissítse magát. Amikor végzett a tollászkodással, a bedobált cuccaihoz lép, de túlságosan koszosnak és szakadtnak érzi magát, így Sciyt békésen az ágyon hagyja pihenni és lemasírozik a fogadó térbe, hogy megkérje Estit vagy Fintet, készítsenek neki egy kiadós fürdőt. Leérve a lépcsőn sok vendéget lát. Kicsit kellemetlenül is érzi magát, hogy nem megfelelő, itt-ott szakadt ruhában mutatkozik. Túltéve magát ezeken az aggasztó problémákon, a pulthoz masírozik és várja, hogy észre vegyék. Miközben ácsorog jobban is szem ügyre veszi a népes társaságot, szeme meg is akad egy óriás férfin, akinek nagy méretei könnyen magukra vonzzák a tekinteteket. A lányt ugyanis ezek a dolgok elkápráztatják. Talán túl sokáig is figyeli az illetőt, aki akár könnyű szerrel kiszúrhatja őt.*
//Heltion figyelmébe//
*Egy szépítő alvás után felébred, kezeivel elegánsan megdörzsöli a szemeit és nagyon nyújtózkodik. Hüllője mellette mozdulatlanul, összetekeredve fekszik az egyik párna közepén. Nem piszkálja az állatot, hanem inkább a tükörhöz sétál, amibe belenézve kedve lenne hangosan felsikoltani.*
~Az alvás megvolt, de hogy szépítő lett volna azt erősen kétlem.~
*Eddigi legrosszabb énje néz vele farkas szemet, így gyorsan neki is lát, hogy felfrissítse magát. Amikor végzett a tollászkodással, a bedobált cuccaihoz lép, de túlságosan koszosnak és szakadtnak érzi magát, így Sciyt békésen az ágyon hagyja pihenni és lemasírozik a fogadó térbe, hogy megkérje Estit vagy Fintet, készítsenek neki egy kiadós fürdőt. Leérve a lépcsőn sok vendéget lát. Kicsit kellemetlenül is érzi magát, hogy nem megfelelő, itt-ott szakadt ruhában mutatkozik. Túltéve magát ezeken az aggasztó problémákon, a pulthoz masírozik és várja, hogy észre vegyék. Miközben ácsorog jobban is szem ügyre veszi a népes társaságot, szeme meg is akad egy óriás férfin, akinek nagy méretei könnyen magukra vonzzák a tekinteteket. A lányt ugyanis ezek a dolgok elkápráztatják. Talán túl sokáig is figyeli az illetőt, aki akár könnyű szerrel kiszúrhatja őt.*
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-29 22:54:34
Üzenet elküldve: 2020-01-29 22:54:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Esti, kicsit a többiek//
*Miközben Fint nagy, sértődött csattogással előkészíti az ételt, amelyet a kis csapat kért, kicsúszik a száján egy kis megjegyzés. Esti érthetően visszaszól miatta, ami valamiért izgalommal, és talán egy kis örömmel is eltölti a mogorva fickót. Elvégre amíg vele vitatkozik, lehetne a kancellárral is, de ugye…*
- Igenis, főnökasszony, ahogy óhajtod. *Mondja sértődötten, és odaadja a nőnek a két tányért. Az étel így is kifogástalanul néz ki, és valami ösztöntől vezérelve Fint attól is elégedettnek érzi magát, hogy a kancellár és a kalapos jóízűen falatoznak. Kedve lenne már csak azért is nézni a nőt, mert azt mondta, nem lehet, s nem sokkal később a kalapos lány, majd a férfi is felé néz. Utóbbira komor, fürkésző pillantását villantja, és karjait összefonja mellkasa előtt. Nem valami vidám ábrázatú ürge, amúgy sem, de most végképp.*
//Heltion figyelmébe//
*Hogy a bámészkodásnak mégis vége, az egy betoppanó óriásnak köszönhető. Fint már indul is, hogy kiszolgálja, és közben azon töpreng, miért nem öltözött fel, ha még a hidegre is panaszkodik. De nem hibáztatja, biztosan munkás lehet annyi állatbőrt összefércelni, amely leér neki a földig.*
- Üdv a Vaskorsóban, pajtás. *Mondja neki meglepően barátságosan, de hát pajzsa miatt harcosfélének tűnik, az meg még a jobbik eset, mint ezek a nyálas nemesurak és -hölgyek. Az ilyen Heltion-félék tudni szokták, mi a fegyver, és azt is, melyik végén kell megfogni, még ha most nincs is nála. Azért kissé meghökkentő, hogy tejet kér. Ha a mogorva pultos ekkora lenne, kiélvezné, hogy sokkal több piától sem rúg be. De hát jöhet a tej, kitölti neki egy kupába, és odatolja.*
- Egészségedre. *Biccent neki elvéve az összeget, és egy mondatfoszlányból megtudja, hogy a fickónak kecskéje is van. Néha Fint is inkább élne kecskék, mint nők közelében, csak az átkot hozzák az emberre.* A hegyekből jöttél? *Érdeklődik, miközben ő is támasztja, csak épp a pultot, mert átmenetileg elfogyott a mosogatni való edény.*
*Miközben Fint nagy, sértődött csattogással előkészíti az ételt, amelyet a kis csapat kért, kicsúszik a száján egy kis megjegyzés. Esti érthetően visszaszól miatta, ami valamiért izgalommal, és talán egy kis örömmel is eltölti a mogorva fickót. Elvégre amíg vele vitatkozik, lehetne a kancellárral is, de ugye…*
- Igenis, főnökasszony, ahogy óhajtod. *Mondja sértődötten, és odaadja a nőnek a két tányért. Az étel így is kifogástalanul néz ki, és valami ösztöntől vezérelve Fint attól is elégedettnek érzi magát, hogy a kancellár és a kalapos jóízűen falatoznak. Kedve lenne már csak azért is nézni a nőt, mert azt mondta, nem lehet, s nem sokkal később a kalapos lány, majd a férfi is felé néz. Utóbbira komor, fürkésző pillantását villantja, és karjait összefonja mellkasa előtt. Nem valami vidám ábrázatú ürge, amúgy sem, de most végképp.*
//Heltion figyelmébe//
*Hogy a bámészkodásnak mégis vége, az egy betoppanó óriásnak köszönhető. Fint már indul is, hogy kiszolgálja, és közben azon töpreng, miért nem öltözött fel, ha még a hidegre is panaszkodik. De nem hibáztatja, biztosan munkás lehet annyi állatbőrt összefércelni, amely leér neki a földig.*
- Üdv a Vaskorsóban, pajtás. *Mondja neki meglepően barátságosan, de hát pajzsa miatt harcosfélének tűnik, az meg még a jobbik eset, mint ezek a nyálas nemesurak és -hölgyek. Az ilyen Heltion-félék tudni szokták, mi a fegyver, és azt is, melyik végén kell megfogni, még ha most nincs is nála. Azért kissé meghökkentő, hogy tejet kér. Ha a mogorva pultos ekkora lenne, kiélvezné, hogy sokkal több piától sem rúg be. De hát jöhet a tej, kitölti neki egy kupába, és odatolja.*
- Egészségedre. *Biccent neki elvéve az összeget, és egy mondatfoszlányból megtudja, hogy a fickónak kecskéje is van. Néha Fint is inkább élne kecskék, mint nők közelében, csak az átkot hozzák az emberre.* A hegyekből jöttél? *Érdeklődik, miközben ő is támasztja, csak épp a pultot, mert átmenetileg elfogyott a mosogatni való edény.*
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-29 22:29:31
Üzenet elküldve: 2020-01-29 22:29:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Dora, Esti, Hubi//
*Úgy tűnik, a kancellár egy szerelmi tudja a fene, hány szögben érzi magát, de hát így jár az, aki csinos hölgyekkel kezd ki. Persze, hogy egy férfiember se bánja, ha Esti vagy Dora úgy dönt, hogy csókot lehel az ajkára. Persze Dora tesz erre egy lapáttal.*
- A báró fiatalabb és sokkal csinosabb. És hadd emlékeztesselek, hogy ha még névleg is, de báró.
*Dora a szárnyas disznó miatt teljesen lemarad a pultos fickó fiaskójáról, de ha tudná, hogy mit ügyetlenkedett Rel asztalánál, biztosan arra gondolna, hogy aligha tud bármit is. Nem tartja csúnyának, de ettől függetlenül nem veszteget rá sok időt, egy pillantással lerendezi az ügyet, bár abban az egy pillantásban apróra, tetőtől talpig felméri a férfit – miért ne tenné?*
- Azt hiszem, megleszek nélküle is. *Von vállat teljes közömbösséggel. Azért valahol reménykedik benne, hogy a nem csúnya fickó, ha átmenetileg is, elvonja Esti figyelmét a kancellártól. Szemével követi azért az eseményeket, látja, hogy valamin nagyon vitatkoznak, de ezen kívül semmit nem tud meg a helyzetről. Ezután pedig rátérnek a lényegi teendőkre, és Esti is kifejti amúgy Dorával igen hasonló véleményét. A lány csöndben hallgatja a dolgot. Ő is hezitál, igyekszik óvatos lenni, és persze, mint mindig, most is megpróbálja a legtöbbet kihozni a helyzetből. Ha neki ugyanúgy lehetne életfilozófiája, mint Estinek, az volna, hogy minél közelebb a tűzhöz, de még elég távol, nehogy megégesse magát. Nem is véletlen, hogy éppen itt ül ezzel a nagybecsű társasággal, a jövő ügyein lamentálva, és közben falatozik.
Esti ötlete, miszerint a kúria után kéne néznie, egy pillanatnyi reményszikra Dora számára, azonnal arra gondol, hogy ez egy remek lehetőség volna neki és a kancellárnak kettesben maradni. Rég érezte magát ennyire közel a lehetőséghez. Ám amint az efölött érzett megkönnyebbülés elszáll, az elf ott marad rengeteg kérdéssel. Miért is van itt? Esti miatt, mert találkozni akart vele, látni akarta. És bizony Dora kintről jegesnek tűnő szívében az a gondolat is megfogan, amit már valahol Relael elhintett, hogy valami szeretetféle, vagy inkább bajtársiasság fűzi össze őket. Elég arra visszaemlékeznie, mikor Esti csatlakozott hozzá a pestisben, pedig a probléma megoldása őt terhelte. Nem volt kötelező vele tartania, mégis, ha a sötételf nem lett volna ott, Dora lehet, hogy vissza sem nézett volna, úgy mentette volna a bőrét. Bármi is történt, a sötét meg a nem sötét elf története valahol, valamiért összekapcsolódik, és ez a szokatlan gondolat annyira erős, hogy a kalaposnak szóvá kell tennie.*
- Ha így áll a dolog, bár örömmel maradnék Vashegyen, és élvezném a társaságodat, kedves kancellárom, mindenképpen szeretnék Estivel tartani. *Mondja, de ügyesen kerüli a lány tekintetét.* Tudniillik, úgy érzem, tartozom neki a járványbeli segítségéért. *Miután ezt nagy nehezen kimondta, elengedi az izmait, és kevésbé érzi úgy, mintha az éves anyagból kéne referálnia.* Arról nem is beszélve, hogy, mint tudjuk, a megnyerő természetem csodákra képes. Sokan nem állhatják a sötételfeket, de egy bájos elf hölgy látványának ki ne örülne? *Mosolyodik el gúnyosan, mert csak sikerült egy kis élt is belevinnie a dologba, nehogy nyálasnak tűnjön. Meg hát az sem éppen utolsó szempont, hogy a lány jól kiismeri magát a városban, legalább is mielőtt leégett egy része, jól ismerte a vidéket.*
- Viszont a részleteket rátok bízom. Őszinte leszek veletek, a hazudozás és ármány jól megy, de amennyi vagyonnal életemben találkoztam… *Széttárja karjait, mutatva, hogy most sem épp a leggazdagabb a környéken. Még az öltözet ruháját is Habrertus vette. Majd a kancellár meg az úrnőcske kitalálják, hogyan tovább, és a lány csak remélni tudja, hogy megbíznak képességeiben, mert azért benne is akad bőven kurázsi, kár is volna egész életében csak a vashegyen borozgatásra és oklevélírásra fecsérelni észbeli képességeit.*
*Úgy tűnik, a kancellár egy szerelmi tudja a fene, hány szögben érzi magát, de hát így jár az, aki csinos hölgyekkel kezd ki. Persze, hogy egy férfiember se bánja, ha Esti vagy Dora úgy dönt, hogy csókot lehel az ajkára. Persze Dora tesz erre egy lapáttal.*
- A báró fiatalabb és sokkal csinosabb. És hadd emlékeztesselek, hogy ha még névleg is, de báró.
*Dora a szárnyas disznó miatt teljesen lemarad a pultos fickó fiaskójáról, de ha tudná, hogy mit ügyetlenkedett Rel asztalánál, biztosan arra gondolna, hogy aligha tud bármit is. Nem tartja csúnyának, de ettől függetlenül nem veszteget rá sok időt, egy pillantással lerendezi az ügyet, bár abban az egy pillantásban apróra, tetőtől talpig felméri a férfit – miért ne tenné?*
- Azt hiszem, megleszek nélküle is. *Von vállat teljes közömbösséggel. Azért valahol reménykedik benne, hogy a nem csúnya fickó, ha átmenetileg is, elvonja Esti figyelmét a kancellártól. Szemével követi azért az eseményeket, látja, hogy valamin nagyon vitatkoznak, de ezen kívül semmit nem tud meg a helyzetről. Ezután pedig rátérnek a lényegi teendőkre, és Esti is kifejti amúgy Dorával igen hasonló véleményét. A lány csöndben hallgatja a dolgot. Ő is hezitál, igyekszik óvatos lenni, és persze, mint mindig, most is megpróbálja a legtöbbet kihozni a helyzetből. Ha neki ugyanúgy lehetne életfilozófiája, mint Estinek, az volna, hogy minél közelebb a tűzhöz, de még elég távol, nehogy megégesse magát. Nem is véletlen, hogy éppen itt ül ezzel a nagybecsű társasággal, a jövő ügyein lamentálva, és közben falatozik.
Esti ötlete, miszerint a kúria után kéne néznie, egy pillanatnyi reményszikra Dora számára, azonnal arra gondol, hogy ez egy remek lehetőség volna neki és a kancellárnak kettesben maradni. Rég érezte magát ennyire közel a lehetőséghez. Ám amint az efölött érzett megkönnyebbülés elszáll, az elf ott marad rengeteg kérdéssel. Miért is van itt? Esti miatt, mert találkozni akart vele, látni akarta. És bizony Dora kintről jegesnek tűnő szívében az a gondolat is megfogan, amit már valahol Relael elhintett, hogy valami szeretetféle, vagy inkább bajtársiasság fűzi össze őket. Elég arra visszaemlékeznie, mikor Esti csatlakozott hozzá a pestisben, pedig a probléma megoldása őt terhelte. Nem volt kötelező vele tartania, mégis, ha a sötételf nem lett volna ott, Dora lehet, hogy vissza sem nézett volna, úgy mentette volna a bőrét. Bármi is történt, a sötét meg a nem sötét elf története valahol, valamiért összekapcsolódik, és ez a szokatlan gondolat annyira erős, hogy a kalaposnak szóvá kell tennie.*
- Ha így áll a dolog, bár örömmel maradnék Vashegyen, és élvezném a társaságodat, kedves kancellárom, mindenképpen szeretnék Estivel tartani. *Mondja, de ügyesen kerüli a lány tekintetét.* Tudniillik, úgy érzem, tartozom neki a járványbeli segítségéért. *Miután ezt nagy nehezen kimondta, elengedi az izmait, és kevésbé érzi úgy, mintha az éves anyagból kéne referálnia.* Arról nem is beszélve, hogy, mint tudjuk, a megnyerő természetem csodákra képes. Sokan nem állhatják a sötételfeket, de egy bájos elf hölgy látványának ki ne örülne? *Mosolyodik el gúnyosan, mert csak sikerült egy kis élt is belevinnie a dologba, nehogy nyálasnak tűnjön. Meg hát az sem éppen utolsó szempont, hogy a lány jól kiismeri magát a városban, legalább is mielőtt leégett egy része, jól ismerte a vidéket.*
- Viszont a részleteket rátok bízom. Őszinte leszek veletek, a hazudozás és ármány jól megy, de amennyi vagyonnal életemben találkoztam… *Széttárja karjait, mutatva, hogy most sem épp a leggazdagabb a környéken. Még az öltözet ruháját is Habrertus vette. Majd a kancellár meg az úrnőcske kitalálják, hogyan tovább, és a lány csak remélni tudja, hogy megbíznak képességeiben, mert azért benne is akad bőven kurázsi, kár is volna egész életében csak a vashegyen borozgatásra és oklevélírásra fecsérelni észbeli képességeit.*
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-29 20:09:24
Üzenet elküldve: 2020-01-29 20:09:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
*Növekvő érdeklődéssel hallgatja Morak morális eszmefuttatását a szesz ártalmairól és szelíden mosolyog Fäenro-ra. Kíváncsi, hogy a fiú mit fog fel mindebből és megfogadja-e a törpe intelmeit? Ám ahogy lenni szokott, a rossz példa bizonyul ragadósnak. Tehát Fäenro is lehajtja az italát, Nirs pedig ebben a pillanatban egyetért Morakkal. Nem olyan erkölcsi kifogásai vannak a dologgal szemben, hogy a fiú még túl fiatal ehhez. Egyszerűen csak arra gondol, hogy tulajdonképpen ő sem rajong az alkoholért és élénken emlékszik rá, hogy milyen rosszul volt amikor legutóbb többet ivott a kelleténél.*
- Azt hiszem a törpe uraságnak van igaza. *veregeti meg a köhögő fiú hátát* Hidd el nekem, hogy ha sokat iszol olyan rosszul leszel amit soha nem szeretnél átélni. Talán legyen is elég ennyi és ne kérj ráadást!
*Természetesen bal kézzel teszi ezt, mert úgy érzi, hogy jobbja még gyenge ilyen komoly igénybevételhez. Aztán végighallgatja a fiú élménybeszámolóját az Artheniorban tapasztaltakról, amit Rel is kiegészít.*
- Köszönöm.
*Változatlanul mosolyog miközben arra gondol, hogy ugyan milyen barátai lehetnek Aenae-nek a Kósza Pintyben? Persze elképzelése sincs, de támpontnak jó lehet az információ. Legalább annyit tud, hogy alkalomadtán hol érdemes majd érdeklődnie.*
- Ó, igen. *szalad fülig a szája Rel megjegyzésére az elfekről. Úgy tűnik, hogy a lány nincs híján némi öniróniának és ez tetszik Nirsnek.*
- De azt hiszem, hogy ami a mélységieket és az orkokat illeti, északon nem értenének egyet veled. A sötételfeket ugyan csak megtűrik mifelénk, de az orkokkal igazán nincs semmi baj.
*Talán az imént ledöntött ital is teszi, de úgy érzi, hogy belebújt a kisördög.*
- Azt például meséltem már, hogy az egész... hm... családi viszály onnan indult, hogy apám és Kagan húgát egy ork törzsfőhöz akarták feleségül adni?
*Kajánul vigyorog, hiszen ismeri az elfek ellenérzéseit az orkokkal szemben és abban is szinte biztos, hogy ez az új adalék heves nemtetszést fog kiváltani a kissé karót nyeltnek tűnő és morálisan megingathatatlan törpéből. Arra pedig csak tétován bólint, hogy Rel szerint örvendetes, hogy nem úgy alakultak a dolgok ahogy eredetileg tervezte. Talán válaszolna is rá valamit, de az elf következő felvetésére látványosan meghökken. Lassan fordítja fejét Rel irányába és elkerekednek a szemei.*
- Nem tudom.
*Valóban nem tudja, hiszen ezen eddig még nem is gondolkodott.*
- Odahaza persze így lenne, de itt, a délvidéken... Aenae Kagan leánya, míg én csak az unokaöccse vagyok. Bár az is igaz, hogy a Thargodrymek nem ismerik a nőági öröklést. Hogy a Thargodaroknál miként van ez... azt tényleg nem tudom. De azt hiszem, hogy jól van ez így. Itt én csak egy jöttment, alig megtűrt rokon vagyok és Aenae mellett Waldran Thargodar is örökölte a vezéri címet aki a másod nagybátyám.
*Elneveti magát.*
- Vagy valami ilyesmi.
*Az pedig nagyon tetszik neki, hogy a menyegzőre való meghívása osztatlan népszerűségnek örvend a többiek körében. Szeretne egy szép nagy lakodalmat, hogy megünnepelhesse az esküvőt és azt a boldogságot, hogy Aeane nőül ment hozzá.*
- Persze, mindenkit elvárok a lakodalomra. Remélem nem kell sokáig várni rá.
*Igaz, nem sokkal később mintha változna a helyzet és talán Morak már nem venne részt a lagzin olyan nagy örömmel. Ahogy kiderül, hogy kis feleségével bizonyos vérségi kapcsolatban is állnak, a törpe teljesen kiborul. Nirs először értetlenül figyeli a kirohanást. Ő ebben semmi kivetnivalót nem lát. Ez az ő szempontjából érthető, hiszen a Tharodrymek nem tekintették az ilyesmit főbenjáró bűnnek. Sőt, meglehetős gyakorisággal fordult elő és a törpe véleményével ellentétben a thargok nem korcsosultak el. Felháborítónak is tarthatná Morak intelmét, miszerint haladéktalanul el kell taszítania magától asszonyát, de valamiért csak csendes derű lebeg az arcán ahogy végighallgatja a kioktatást. A végén kis mosollyal hajol előre, lekönyököl jobb kezével az asztalra, állát a kézfejére fekteti. Csuklója kicsit be is bicsaklik, de Nirs nem zavartatja magát. Halkan és hangjában bujkáló vidámsággal csak egyetlen szót vet oda Moraknak.*
- Állapotos.
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
*Növekvő érdeklődéssel hallgatja Morak morális eszmefuttatását a szesz ártalmairól és szelíden mosolyog Fäenro-ra. Kíváncsi, hogy a fiú mit fog fel mindebből és megfogadja-e a törpe intelmeit? Ám ahogy lenni szokott, a rossz példa bizonyul ragadósnak. Tehát Fäenro is lehajtja az italát, Nirs pedig ebben a pillanatban egyetért Morakkal. Nem olyan erkölcsi kifogásai vannak a dologgal szemben, hogy a fiú még túl fiatal ehhez. Egyszerűen csak arra gondol, hogy tulajdonképpen ő sem rajong az alkoholért és élénken emlékszik rá, hogy milyen rosszul volt amikor legutóbb többet ivott a kelleténél.*
- Azt hiszem a törpe uraságnak van igaza. *veregeti meg a köhögő fiú hátát* Hidd el nekem, hogy ha sokat iszol olyan rosszul leszel amit soha nem szeretnél átélni. Talán legyen is elég ennyi és ne kérj ráadást!
*Természetesen bal kézzel teszi ezt, mert úgy érzi, hogy jobbja még gyenge ilyen komoly igénybevételhez. Aztán végighallgatja a fiú élménybeszámolóját az Artheniorban tapasztaltakról, amit Rel is kiegészít.*
- Köszönöm.
*Változatlanul mosolyog miközben arra gondol, hogy ugyan milyen barátai lehetnek Aenae-nek a Kósza Pintyben? Persze elképzelése sincs, de támpontnak jó lehet az információ. Legalább annyit tud, hogy alkalomadtán hol érdemes majd érdeklődnie.*
- Ó, igen. *szalad fülig a szája Rel megjegyzésére az elfekről. Úgy tűnik, hogy a lány nincs híján némi öniróniának és ez tetszik Nirsnek.*
- De azt hiszem, hogy ami a mélységieket és az orkokat illeti, északon nem értenének egyet veled. A sötételfeket ugyan csak megtűrik mifelénk, de az orkokkal igazán nincs semmi baj.
*Talán az imént ledöntött ital is teszi, de úgy érzi, hogy belebújt a kisördög.*
- Azt például meséltem már, hogy az egész... hm... családi viszály onnan indult, hogy apám és Kagan húgát egy ork törzsfőhöz akarták feleségül adni?
*Kajánul vigyorog, hiszen ismeri az elfek ellenérzéseit az orkokkal szemben és abban is szinte biztos, hogy ez az új adalék heves nemtetszést fog kiváltani a kissé karót nyeltnek tűnő és morálisan megingathatatlan törpéből. Arra pedig csak tétován bólint, hogy Rel szerint örvendetes, hogy nem úgy alakultak a dolgok ahogy eredetileg tervezte. Talán válaszolna is rá valamit, de az elf következő felvetésére látványosan meghökken. Lassan fordítja fejét Rel irányába és elkerekednek a szemei.*
- Nem tudom.
*Valóban nem tudja, hiszen ezen eddig még nem is gondolkodott.*
- Odahaza persze így lenne, de itt, a délvidéken... Aenae Kagan leánya, míg én csak az unokaöccse vagyok. Bár az is igaz, hogy a Thargodrymek nem ismerik a nőági öröklést. Hogy a Thargodaroknál miként van ez... azt tényleg nem tudom. De azt hiszem, hogy jól van ez így. Itt én csak egy jöttment, alig megtűrt rokon vagyok és Aenae mellett Waldran Thargodar is örökölte a vezéri címet aki a másod nagybátyám.
*Elneveti magát.*
- Vagy valami ilyesmi.
*Az pedig nagyon tetszik neki, hogy a menyegzőre való meghívása osztatlan népszerűségnek örvend a többiek körében. Szeretne egy szép nagy lakodalmat, hogy megünnepelhesse az esküvőt és azt a boldogságot, hogy Aeane nőül ment hozzá.*
- Persze, mindenkit elvárok a lakodalomra. Remélem nem kell sokáig várni rá.
*Igaz, nem sokkal később mintha változna a helyzet és talán Morak már nem venne részt a lagzin olyan nagy örömmel. Ahogy kiderül, hogy kis feleségével bizonyos vérségi kapcsolatban is állnak, a törpe teljesen kiborul. Nirs először értetlenül figyeli a kirohanást. Ő ebben semmi kivetnivalót nem lát. Ez az ő szempontjából érthető, hiszen a Tharodrymek nem tekintették az ilyesmit főbenjáró bűnnek. Sőt, meglehetős gyakorisággal fordult elő és a törpe véleményével ellentétben a thargok nem korcsosultak el. Felháborítónak is tarthatná Morak intelmét, miszerint haladéktalanul el kell taszítania magától asszonyát, de valamiért csak csendes derű lebeg az arcán ahogy végighallgatja a kioktatást. A végén kis mosollyal hajol előre, lekönyököl jobb kezével az asztalra, állát a kézfejére fekteti. Csuklója kicsit be is bicsaklik, de Nirs nem zavartatja magát. Halkan és hangjában bujkáló vidámsággal csak egyetlen szót vet oda Moraknak.*
- Állapotos.
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-29 12:43:05
Üzenet elküldve: 2020-01-29 12:43:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Vastag, izmos karjait megdörzsölve lép be az ajtón, majd kedves hangja hamar betölti az egész teret, ahogy szabadjára engedi azt.*
-Áldjon ég mindenkit! Mi ez a szél odakint, komák? Brr. Hehehe.
*Úgy tesz, mintha fázna, de ez nem igaz, csak érzi a dolgokat. Kacagása a legfagyosabb szíveket is megmelengetheti, persze, ha felfigyelnek rá. Döngő léptekkel, vigyorogva lép a pulthoz, ha teheti. Friss tehéntej. Az kell neki, kér is gyorsan 8 aranyért. *
-Ez biztos kitesz egy korsóval, cimbora, igaz-e?
*Mosolyog, ahogy szinte lenéz az emberekre magassága miatt, s ha megkapja a fenséges nedűt, le is hajtja azt, majd egy határozott mozdulattal letörli a szakállán maradt tejcseppeket, majd egy hangos, elégedett sóhajjal dicséri meg a finom tejet.*
-Áhh. Ez jól esett. Otthon hagytam a kecském, nagyon hideg volt arrafelé, jobb neki otthon, a meleg istállóban. Hüm.
*Bólogat, s ha senki nem figyel rá, ami gyakran megesik, őt ez egyáltalán nem zavarja, s mintha csak magában beszélne, meséli a dolgot. Nekitámaszkodik valaminek, ha lel egy felületet, ami elég tartós, s a hátával támasztja meg a Vaskorsó oldalát, nehogy az eldőljön.*
-
*Vastag, izmos karjait megdörzsölve lép be az ajtón, majd kedves hangja hamar betölti az egész teret, ahogy szabadjára engedi azt.*
-Áldjon ég mindenkit! Mi ez a szél odakint, komák? Brr. Hehehe.
*Úgy tesz, mintha fázna, de ez nem igaz, csak érzi a dolgokat. Kacagása a legfagyosabb szíveket is megmelengetheti, persze, ha felfigyelnek rá. Döngő léptekkel, vigyorogva lép a pulthoz, ha teheti. Friss tehéntej. Az kell neki, kér is gyorsan 8 aranyért.
*-Ez biztos kitesz egy korsóval, cimbora, igaz-e?
*Mosolyog, ahogy szinte lenéz az emberekre magassága miatt, s ha megkapja a fenséges nedűt, le is hajtja azt, majd egy határozott mozdulattal letörli a szakállán maradt tejcseppeket, majd egy hangos, elégedett sóhajjal dicséri meg a finom tejet.*
-Áhh. Ez jól esett. Otthon hagytam a kecském, nagyon hideg volt arrafelé, jobb neki otthon, a meleg istállóban. Hüm.
*Bólogat, s ha senki nem figyel rá, ami gyakran megesik, őt ez egyáltalán nem zavarja, s mintha csak magában beszélne, meséli a dolgot. Nekitámaszkodik valaminek, ha lel egy felületet, ami elég tartós, s a hátával támasztja meg a Vaskorsó oldalát, nehogy az eldőljön.*
-
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-28 20:55:57
Üzenet elküldve: 2020-01-28 20:55:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Dora, Esti, Hubi//
*A jó kancellár igazán kellemesen érzi magát asztala mellett ebben a finom társaságban. De persze mindig akadnia kell valaminek, ami valamelyest tönkreteszi a hangulatot. Ez most Dora megjegyzése ama jóképűnek titulált alakra aki nem átallott Estire szemet vetni. Ez pedig skandalum! Rosszalló arckifejezéssel a pult felé sandít, hogy szemügyre vegye az orcátlan fickót, majd hirtelen visszakapja a fejét. Ebben a pillanatban érezte meg Dora lábának érintését amit úgy értelmez, hogy az elf neheztel a féltékenység iménti megnyilvánulása miatt. Ennek megfelelően képére varázsolja lehető legártatlanabb mosolyát. Ami rögtön oda is fagy. Ugyanis arra a báróra meg ő féltékeny. Mégsem haragszik, éppen ellenkezőleg. Tetszik neki, hogy Dora mindig a legjobb pillanatban tapint egy kényes pontjára. Egyelőre. De ez csak múló pillanat és a következőben bólogatva helyesel Esti kulináris terveire. Ha ezeket részletekbe menően ismerné, valószínűleg lohadna a lelkesedése. Pritianes-i éveire mindig örömmel gondol vissza, különös tekintettel az ottani kalandjaira szebbik nemnél, de a helyi konyha gondolatára is kirázná a hideg. Azzal sohasem tudott megbarátkozni. Elvégre ki fogyasztaná jó étvággyal az egyik ottani ínyencfalatot, a marinált üregi patkányt?*
- Majdnem olyan helyes, mint a báró, nem igaz?
*Továbbra is ártatlan képpel bazsalyog Dorára amikor a mélységi rövid időre magukra hagyja őket, de érzi, hogy ez a visszavágás elég gyengécskére sikeredett.*
- Egy wegtoreni, aki bárónak címzi magát. *válaszol Esti Cha'yss- szal kapcsolatos kérdésére* De az én meglátásom szerint csak egy parvenü, aligha származhat ősi, jó nevű családból. Elvégre miféle főrend az, aki kufárkodásra adja a fejét?
*Hubi persze tud olyan nemesekről akik kereskedelemből szerezték a vagyunk, de az ő olvasatában a nemességhez nem méltó foglalkozás ez. Nem sokkal később munkaebéd jelleget ölt a falatozás, amennyiben evés közben beszélik meg a további teendőket Aenae sajnálatos ügye miatt. Dora felvetésére helyeslően bólogat. Még úgy is, hogy a lány gondolata kellően homályos, avagy óvatos. Esti fűzi tovább a gondolat fonalát, Hubi továbbra is helyesel és arra gondol, hogy ezek ketten összebeszélhettek. Vagy egy srófra jár az agyuk.*
- Nos... *hümment egyet a végén* Kétségtelen, hogy a Dwirinthalen-háznak sokkal jobb a híre Artheniorban, mint a Vashegynek és olyan kapcsolatokkal is rendelkezik, aminek a Hadúr is módfelett örült volna. Így roppant jó ötletnek tartom, hogy te légy az egyik követünk, kedv...
*Egy szívdobbanásnyi időre elakad, hiszen nem lenne jó ötlet Estit kedvesemnek nevezni Dora jelenlétében. De ugyanazzal a lendülettel folytatja is.*
- Kedves Estanellaria. Nagy szolgálatot teszel ezzel a Vashegynek és természetesen a házadnak is. Mint arra mindketten helyesen mutattatok rá, a jelenlegi helyzetben a Vashegy vezetői után következő személynek üdvös lenne Amonon maradnia. Bár mindig szomorít ha nem élvezhetem kiváló társaságod *pillant Dorára* most mégis azt kell kérnem, kedvesem, magasabb szempontok figyelembe vételével, hogy te képviselj engem és így az egész Vashegyet Artheniorban.
*Kicsit elgondolkodva babrál a villájával, mert nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy Dora azért tett célzást arra, hogy neki kéne mennie, mert így lehetősége lenne találkozni Caldorcor báróval. E gondolat ellen pedig minden idegszála tiltakozik. Bosszantja továbbá, hogy Dora abban a biztos tudatban tehette meg a célzást, hogy Hubinak nem lesz más választása. Ebben a pillanatban a jó kancellár, aki mindenkor örömmel játszik ki másokat egymás ellen, úgy érzi, hogy - ahogy azt Pirtianes-ben mondják - ama bizonyos szerv rossz oldalára került. De a következő pillanatban már jobb kedvre derül. Egyrészt továbbra is imponál neki Dora ravaszsága. Még akkor is ha ennek ő látja kárát. Másrészt pedig úgy érzi, hogy ennyit még megér ha elérheti célját.*
- Tehát ismereteid szerint a Városi Őrségnél kellő mennyiségű arannyal meg lehet olajozni az ügymenetet és könnyebben elérhető, hogy a kisasszony ügye... hm... megoldódjon.
*Elneveti magát, ami persze csak a színjáték része. Hubi óvatos kígyó és szeretné ha esetleg valaki figyelné is őket azt higgye, hogy valami könnyed, vidám témáról társalognak. Kellően halkan persze, hogy avatatlan fülekhez ne nagyon juthassanak el a szavak.*
- Megoldódik ha Kagaenae megszabadul a fenyegetéstől és épen, egészségesen tér vissza a Vashegyre. Megoldódik akkor is ha valami szörnyű tragédia érné és halotti toránál lenne lehetőségünk újfent együtt vacsorázni.
*Szinte elmélázva beszél, mintha csak gondolatait rendezgetné, hangosan kimondva azokat. Felpillant, hol Estire, hol Dorára nézve. Hubi örömmel csűri-csavarja a szavakat, de van olyan pillanat amikor egyenesen kell beszélni. Márpedig asztaltársainál jobban nem bízhat meg senkiben a Vashegyen. Így is kockáztat, persze, de kockázat nélkül siker sincs.*
- Természetesen csak a Vashegy érdekeit szem előtt tartva úgy gondolom, hogy ezúttal a második opciónak kell elesőnek lennie.
*És ha már aranyakról szó esett, a jó kancellár biztos benne, hogy az artheniori illetékesek megkenése nem tudható le egy vacsora árával.*
- Mit gondolsz, mekkora összegre lenne szükségetek?
*Pillant Estire és mivel természetéből fakadóan zsugori ember, valami kéjes öröm tölti el arra a gondolatra, hogy az egész ügy finanszírozását megpróbálhatja megoldani a Vashegy kincstárának terhére.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.28 21:02:04
*A jó kancellár igazán kellemesen érzi magát asztala mellett ebben a finom társaságban. De persze mindig akadnia kell valaminek, ami valamelyest tönkreteszi a hangulatot. Ez most Dora megjegyzése ama jóképűnek titulált alakra aki nem átallott Estire szemet vetni. Ez pedig skandalum! Rosszalló arckifejezéssel a pult felé sandít, hogy szemügyre vegye az orcátlan fickót, majd hirtelen visszakapja a fejét. Ebben a pillanatban érezte meg Dora lábának érintését amit úgy értelmez, hogy az elf neheztel a féltékenység iménti megnyilvánulása miatt. Ennek megfelelően képére varázsolja lehető legártatlanabb mosolyát. Ami rögtön oda is fagy. Ugyanis arra a báróra meg ő féltékeny. Mégsem haragszik, éppen ellenkezőleg. Tetszik neki, hogy Dora mindig a legjobb pillanatban tapint egy kényes pontjára. Egyelőre. De ez csak múló pillanat és a következőben bólogatva helyesel Esti kulináris terveire. Ha ezeket részletekbe menően ismerné, valószínűleg lohadna a lelkesedése. Pritianes-i éveire mindig örömmel gondol vissza, különös tekintettel az ottani kalandjaira szebbik nemnél, de a helyi konyha gondolatára is kirázná a hideg. Azzal sohasem tudott megbarátkozni. Elvégre ki fogyasztaná jó étvággyal az egyik ottani ínyencfalatot, a marinált üregi patkányt?*
- Majdnem olyan helyes, mint a báró, nem igaz?
*Továbbra is ártatlan képpel bazsalyog Dorára amikor a mélységi rövid időre magukra hagyja őket, de érzi, hogy ez a visszavágás elég gyengécskére sikeredett.*
- Egy wegtoreni, aki bárónak címzi magát. *válaszol Esti Cha'yss- szal kapcsolatos kérdésére* De az én meglátásom szerint csak egy parvenü, aligha származhat ősi, jó nevű családból. Elvégre miféle főrend az, aki kufárkodásra adja a fejét?
*Hubi persze tud olyan nemesekről akik kereskedelemből szerezték a vagyunk, de az ő olvasatában a nemességhez nem méltó foglalkozás ez. Nem sokkal később munkaebéd jelleget ölt a falatozás, amennyiben evés közben beszélik meg a további teendőket Aenae sajnálatos ügye miatt. Dora felvetésére helyeslően bólogat. Még úgy is, hogy a lány gondolata kellően homályos, avagy óvatos. Esti fűzi tovább a gondolat fonalát, Hubi továbbra is helyesel és arra gondol, hogy ezek ketten összebeszélhettek. Vagy egy srófra jár az agyuk.*
- Nos... *hümment egyet a végén* Kétségtelen, hogy a Dwirinthalen-háznak sokkal jobb a híre Artheniorban, mint a Vashegynek és olyan kapcsolatokkal is rendelkezik, aminek a Hadúr is módfelett örült volna. Így roppant jó ötletnek tartom, hogy te légy az egyik követünk, kedv...
*Egy szívdobbanásnyi időre elakad, hiszen nem lenne jó ötlet Estit kedvesemnek nevezni Dora jelenlétében. De ugyanazzal a lendülettel folytatja is.*
- Kedves Estanellaria. Nagy szolgálatot teszel ezzel a Vashegynek és természetesen a házadnak is. Mint arra mindketten helyesen mutattatok rá, a jelenlegi helyzetben a Vashegy vezetői után következő személynek üdvös lenne Amonon maradnia. Bár mindig szomorít ha nem élvezhetem kiváló társaságod *pillant Dorára* most mégis azt kell kérnem, kedvesem, magasabb szempontok figyelembe vételével, hogy te képviselj engem és így az egész Vashegyet Artheniorban.
*Kicsit elgondolkodva babrál a villájával, mert nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy Dora azért tett célzást arra, hogy neki kéne mennie, mert így lehetősége lenne találkozni Caldorcor báróval. E gondolat ellen pedig minden idegszála tiltakozik. Bosszantja továbbá, hogy Dora abban a biztos tudatban tehette meg a célzást, hogy Hubinak nem lesz más választása. Ebben a pillanatban a jó kancellár, aki mindenkor örömmel játszik ki másokat egymás ellen, úgy érzi, hogy - ahogy azt Pirtianes-ben mondják - ama bizonyos szerv rossz oldalára került. De a következő pillanatban már jobb kedvre derül. Egyrészt továbbra is imponál neki Dora ravaszsága. Még akkor is ha ennek ő látja kárát. Másrészt pedig úgy érzi, hogy ennyit még megér ha elérheti célját.*
- Tehát ismereteid szerint a Városi Őrségnél kellő mennyiségű arannyal meg lehet olajozni az ügymenetet és könnyebben elérhető, hogy a kisasszony ügye... hm... megoldódjon.
*Elneveti magát, ami persze csak a színjáték része. Hubi óvatos kígyó és szeretné ha esetleg valaki figyelné is őket azt higgye, hogy valami könnyed, vidám témáról társalognak. Kellően halkan persze, hogy avatatlan fülekhez ne nagyon juthassanak el a szavak.*
- Megoldódik ha Kagaenae megszabadul a fenyegetéstől és épen, egészségesen tér vissza a Vashegyre. Megoldódik akkor is ha valami szörnyű tragédia érné és halotti toránál lenne lehetőségünk újfent együtt vacsorázni.
*Szinte elmélázva beszél, mintha csak gondolatait rendezgetné, hangosan kimondva azokat. Felpillant, hol Estire, hol Dorára nézve. Hubi örömmel csűri-csavarja a szavakat, de van olyan pillanat amikor egyenesen kell beszélni. Márpedig asztaltársainál jobban nem bízhat meg senkiben a Vashegyen. Így is kockáztat, persze, de kockázat nélkül siker sincs.*
- Természetesen csak a Vashegy érdekeit szem előtt tartva úgy gondolom, hogy ezúttal a második opciónak kell elesőnek lennie.
*És ha már aranyakról szó esett, a jó kancellár biztos benne, hogy az artheniori illetékesek megkenése nem tudható le egy vacsora árával.*
- Mit gondolsz, mekkora összegre lenne szükségetek?
*Pillant Estire és mivel természetéből fakadóan zsugori ember, valami kéjes öröm tölti el arra a gondolatra, hogy az egész ügy finanszírozását megpróbálhatja megoldani a Vashegy kincstárának terhére.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.28 21:02:04
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-27 23:25:16
Üzenet elküldve: 2020-01-27 23:25:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
* A törpét jól láthatóan elszomorítja, hogy Fäenrora semmilyen hatással nem voltak szavai. Az embergyermek nem szívlelte meg a jó tanácsát. Mikor a fiatalembernek jól láthatóan megártott az ital, Morak kissé megdorgálja őt.*
- Na látja! Kellett ez magának! Mire jó ez? Nem értem. És nem azért nem értem, mert törpe vagyok, hiszen láttam már olyan törpét is, aki iszik. Egyszerűen azt nem értem, hogy mire jó az valakinek, ha eszét veszti. Azért, mert ettől marha erősnek látszik? Vagy ez amolyan falka szellem? Más is ezt csinálja, akkor én is? Erő nem ahhoz kell, hogy ugyan olyanok legyünk, mint mindenki más. Erő ahhoz kell, hogy különbözzünk, hogy szembe merjünk szállni mások elvárásaival. Vagy talán azt gondolja, hogy az ilyen dolgok szabaddá teszik azt, aki fogyasztja? Az első pár alkalom még a szabad választása. De aztán? Rabbá fog válni és már nem maga fog irányítani. Az milyen szabadság? De nekem mindegy, maga tudja…
* Miután befejezte a fiatalemberhez intézett szavait a főnökasszonyhoz fordul. *
- Miféle mérték? Magamról tudom, hogy a mérték mindig eggyel több annál amim van, vagy amit megengedhetnék magamnak. Így, hát ebben is kitolódik az a bizonyos mérték idővel. Csak mindig egy cseppel több. De ha a csészémbe csak csepegtetni fogok, idővel akkor is túlcsordul!
* Ezután, mivel Relael épp az írással foglalatoskodik Morak is folytatja az evést. Később az meglepi, hogy a főnökasszony figyelt a szavaira, de amit reagált rá, azt nem hagyhatta szó nélkül: *
- Nem minden lélek jó? Példaért nem is kell messze menni! Csak gondoljon a szíve alatt növekvő gyermekre. Ő, amikor megszületik majd, nem lesz gonosz. Az egy szeretetre és törődésre éhes valaki lesz. És maga lesz számára az isten! Ezt a szeretetet csak maga lesz képes megadni neki. Mindenben meg akar majd felelni önnek, hogy ezt a felé áradó szeretetet ne árnyékolja be semmi. És bizony magán fog múlni, hogy felnőve kivé válik az a gyermek! Mert, ha ezt a szeretetet nem kapja meg, dühöt fog érezni. Dühös lesz saját magára, mert nem érdemli meg a szülei szeretetét. Ez a düh pedig később gyűlöletté válik majd. Tehát a gonoszság csíráját mások ültetik a szívünkbe, mégpedig a szüleink, ha nem vigyáznak. Sokszor akaratlanul. Sőt! A legjobbat akarva nekünk…
*Mire Nirs elmeséli a hosszabb verziót a törpe már végez is az evéssel. Éhes volt, így nem az illemszabályok betartásával volt elfoglalva, hanem hogy jóllakjon. Éppen még egy csésze teát tölt magának, amikor Nirs a kancellár felé mutat. Erre a pillanatra megáll kezében a kancsó, majd amikor visszafordul folytatja a töltést. Ezzel már nem siet, kiélvezi a pillanatot. Amikor Nirs a lakodalmat említi, Morak csak ennyit felel: *
- Ó! Az igazán pompás! Még én is mehetek?
* Amikor Nirs a rövidebb verziót adja elő a törpe éppen a teáját kortyolgatja. Egészen addig nem zavartatja magát, míg Nirs csupán a bosszúról szőtt terveiről mesél, igaz ezt a verziót érdekesebbnek találja, ezt tágra nyílt szemei is jelezhetik. A törpe éppen egy újabb kortyot nyelne le éppen, mikor Nirs kimondja. A lány az unokatestvére!! Na Morak erre a szóra félrenyel, a csészét elemeli a szájától. A szájában tartott teát visszaköpi a csészébe, felét az orrán keresztül és irgalmatlanul köhögni kezd. Mikor sikerült újra erőt vennie magán, szinte kiabálva mondja: *
- Micsoda, maga megbolondult? Hogy az unokatestvére? Maga egy barom! Inkább ölte volna meg! Azzal mindenki jobban járt volna. Maga is a leány is, meg, ha egyszer gyermekük születne az is. Hiszen ezzel átkot hoztak a saját fejükre! Ez egy beteg kapcsolat! Fejezze be, váljon el míg nem késő! Mit gondol, miért tartják számon a rokonaikat az értelmes lények? Ha hiszi, ha nem, pont azért, hogy ilyen elő ne fordulhasson! Fohászkodni fogok érte, hogy hidegüljenek el egymástól! És higgye el, jót akarok!
* Mikor ezt elmondta a csészét visszateszi az asztalra, majd hátradől és nagyot sóhajt, miközben még mindig a fejét csóválja és morog a bajsza alatt valamit, amit már a társaság nem hall. *
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
* A törpét jól láthatóan elszomorítja, hogy Fäenrora semmilyen hatással nem voltak szavai. Az embergyermek nem szívlelte meg a jó tanácsát. Mikor a fiatalembernek jól láthatóan megártott az ital, Morak kissé megdorgálja őt.*
- Na látja! Kellett ez magának! Mire jó ez? Nem értem. És nem azért nem értem, mert törpe vagyok, hiszen láttam már olyan törpét is, aki iszik. Egyszerűen azt nem értem, hogy mire jó az valakinek, ha eszét veszti. Azért, mert ettől marha erősnek látszik? Vagy ez amolyan falka szellem? Más is ezt csinálja, akkor én is? Erő nem ahhoz kell, hogy ugyan olyanok legyünk, mint mindenki más. Erő ahhoz kell, hogy különbözzünk, hogy szembe merjünk szállni mások elvárásaival. Vagy talán azt gondolja, hogy az ilyen dolgok szabaddá teszik azt, aki fogyasztja? Az első pár alkalom még a szabad választása. De aztán? Rabbá fog válni és már nem maga fog irányítani. Az milyen szabadság? De nekem mindegy, maga tudja…
* Miután befejezte a fiatalemberhez intézett szavait a főnökasszonyhoz fordul. *
- Miféle mérték? Magamról tudom, hogy a mérték mindig eggyel több annál amim van, vagy amit megengedhetnék magamnak. Így, hát ebben is kitolódik az a bizonyos mérték idővel. Csak mindig egy cseppel több. De ha a csészémbe csak csepegtetni fogok, idővel akkor is túlcsordul!
* Ezután, mivel Relael épp az írással foglalatoskodik Morak is folytatja az evést. Később az meglepi, hogy a főnökasszony figyelt a szavaira, de amit reagált rá, azt nem hagyhatta szó nélkül: *
- Nem minden lélek jó? Példaért nem is kell messze menni! Csak gondoljon a szíve alatt növekvő gyermekre. Ő, amikor megszületik majd, nem lesz gonosz. Az egy szeretetre és törődésre éhes valaki lesz. És maga lesz számára az isten! Ezt a szeretetet csak maga lesz képes megadni neki. Mindenben meg akar majd felelni önnek, hogy ezt a felé áradó szeretetet ne árnyékolja be semmi. És bizony magán fog múlni, hogy felnőve kivé válik az a gyermek! Mert, ha ezt a szeretetet nem kapja meg, dühöt fog érezni. Dühös lesz saját magára, mert nem érdemli meg a szülei szeretetét. Ez a düh pedig később gyűlöletté válik majd. Tehát a gonoszság csíráját mások ültetik a szívünkbe, mégpedig a szüleink, ha nem vigyáznak. Sokszor akaratlanul. Sőt! A legjobbat akarva nekünk…
*Mire Nirs elmeséli a hosszabb verziót a törpe már végez is az evéssel. Éhes volt, így nem az illemszabályok betartásával volt elfoglalva, hanem hogy jóllakjon. Éppen még egy csésze teát tölt magának, amikor Nirs a kancellár felé mutat. Erre a pillanatra megáll kezében a kancsó, majd amikor visszafordul folytatja a töltést. Ezzel már nem siet, kiélvezi a pillanatot. Amikor Nirs a lakodalmat említi, Morak csak ennyit felel: *
- Ó! Az igazán pompás! Még én is mehetek?
* Amikor Nirs a rövidebb verziót adja elő a törpe éppen a teáját kortyolgatja. Egészen addig nem zavartatja magát, míg Nirs csupán a bosszúról szőtt terveiről mesél, igaz ezt a verziót érdekesebbnek találja, ezt tágra nyílt szemei is jelezhetik. A törpe éppen egy újabb kortyot nyelne le éppen, mikor Nirs kimondja. A lány az unokatestvére!! Na Morak erre a szóra félrenyel, a csészét elemeli a szájától. A szájában tartott teát visszaköpi a csészébe, felét az orrán keresztül és irgalmatlanul köhögni kezd. Mikor sikerült újra erőt vennie magán, szinte kiabálva mondja: *
- Micsoda, maga megbolondult? Hogy az unokatestvére? Maga egy barom! Inkább ölte volna meg! Azzal mindenki jobban járt volna. Maga is a leány is, meg, ha egyszer gyermekük születne az is. Hiszen ezzel átkot hoztak a saját fejükre! Ez egy beteg kapcsolat! Fejezze be, váljon el míg nem késő! Mit gondol, miért tartják számon a rokonaikat az értelmes lények? Ha hiszi, ha nem, pont azért, hogy ilyen elő ne fordulhasson! Fohászkodni fogok érte, hogy hidegüljenek el egymástól! És higgye el, jót akarok!
* Mikor ezt elmondta a csészét visszateszi az asztalra, majd hátradől és nagyot sóhajt, miközben még mindig a fejét csóválja és morog a bajsza alatt valamit, amit már a társaság nem hall. *
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-26 18:55:28
Üzenet elküldve: 2020-01-26 18:55:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Dora, Esti, Hubi//
//Fint//
- Minden elismerésem érte. *viszonozza hasonló mosollyal a kancellárét, mintha tényleg sokra tartaná a férfi fáradhatatlan munkakedvét. ~Azért bele ne szakadj... ~fűzi hozzá magában, továbbra is fenntartva az udvarias bájolgást*
- Remek. *szélesedik ki mosolya a beleegyezést hallva a külön vacsorára* Csak nevezzétek meg a napot, amikor... nos, senki nem zavar majd minket! *pillant sokatmondóan a kancellárra, hogy jelezze, nem szeretné, ha akkor is ilyen futárok háborgatnák őket*
- Bevallom, én se itteni ételekre gondoltam. *folytatja Dora megjegyzését hallva* Ne vegyétek rossz néven, de számtalan erényük és kiválóságuk mellett a thargok nem épp a konyhaművészetükről híresek. *somolyog magában, hisz bár már egész jól megy neki az itteni ételek elkészítése, az egészet csak vendégei kedvéért csinálja* Gondoltam, megidézhetnénk más városok kultúráját, legalább csak egy éjszakára. *ismerteti terveit a privát vacsorájukat illetően, hiszen számos receptet ismer még lihanechi éveiből, és reméli, sikerül pár pirtianesi étel elkészítését is megtudnia addig, hogy a kancellárnak kedveskedjen vele*
- Egy ilyen fontos feladatot nem bíznék másra. De ha szeretnéd megtapasztalni, hogy mit tud Fint, csak egy szavadba kerül, és meghívom őt is a külön kis vacsoránkra. *kacsint a lányra, mielőtt hátrafordulna, hogy a csaposára nézzen, aki meglehetősen búskomornak tűnik a takarítás közben. ~Bizony, Dora, kettőből két pasi az én fenekemért van oda, ez bizonyára igen rosszul érint téged... Szeretnéd, ha négyfősre duzzadna a vendéglista? Igen érdekes estének néznék úgy elébe~ somolyog magában, bár szinte biztos benne, a lány visszakozni fog a felajánlása ellen*
- Egy pillanat! *szakad el egy percre a párostól, hogy a leendő vacsora megbeszélését követően a mostani étkek után nézzen*
- Mi folyik itt? Kapd össze magad! És ne bámulj ilyen látványosan! *sziszegi Fintnek, a férfi viselkedését látva, mielőtt magához venné a két tányért, hogy az asztalhoz vigye őket*
- Egészségetekre! *teszi a kancellár és Dora elé az elkészült ennivalót, majd épp időben tér vissza a pulthoz, hogy Fint epés megjegyzését hallja. Erre azonban szavakkal már nem reagál, de ha pillantással ölni lehetne, a férfi itt helyben rogyna össze tekintete súlya alatt. ~Nem jó szántamból csinálom, te tökfej. Vágj jópofát és maradj csendben!~ igyekszik üzenni szavak nélkül Fintnek, ennél több időt azonban nem pazarol rá, már indul is vissza vendégeihez*
- Ahogy óhajtjátok. *nyugtázza a helyszínt illető döntést, elmosolyodva az ennivalót illető bókok hallatán* Megtisztelő a dicséretetek. Különösen örömteli a névadó kedvező véleménye. *feleli udvariasan, megbiccentve kissé fejét Habrertus felé, megnyugodva, hogy kóstolás után sincs ellenére az elnevezés a kancellárnak*
- Sajnálom. *jegyzi meg őszintének tűnő szomorúsággal a levél kapcsán, bár a férfi megjegyzése inkább csak kíváncsiságot szított fel benne szánakozás helyett. ~Valami igazán komoly dologról lehet szó... ~vélekedik magában, nem is csalódva ezen megérzésében, mikor a kancellár kegyeskedik beavatni őket is a részletekbe*
- Micsoda kár! Így oda a terjeszkedésről szóló tervem... már a vendéglátást illetően. *jegyzi meg tréfásan a Kósza Pinty eladásával kapcsolatban* Cha'yss Cano Caldorcor báró? Még nem hallottam róla... kicsoda az illető? *kérdez vissza, remélve, hogy további részleteket is megtud majd a férfival kapcsolatban. Hamar elkomorodik azonban, ahogy a Vashegy úrnőjét illető fenyegetések kerülnek szóba*
- Nehéz helyzet. *motyogja inkább csak magának, miközben a történteket és a kancellár által felvázolt lehetőségeket mérlegeli*
- Valóban, a látszat igencsak fontos. A Vashegynek lépnie kell, méghozzá mihamarabb. Nem lenne túl szerencsés, ha szövetségeseink azt látnák, még egy egyszerű fenyegetést se tudunk elintézni. *ért kivételesen egyet Dorával, legkevésbé a kancellár utolsó javaslatát támogatva, még ha világos is számára, honnan fúj a szél. ~Bár eljátszhatnánk, hogy nem kaptuk meg a levelet, a kancellár már elszúrta ezt az opciót. Amit egynél több ember tud, az nem marad titok~ sóhajt fel magában, hiszen ezt a saját bőrén is megtapasztalta már nem egyszer*
- Mindenképp kapcsolatba kell lépnünk a Városi Őrséggel, kideríteni, mit is tudnak pontosan... de sajnos az a tapasztalatom, a hivatalos szervek keze nem mindig ér el a megfelelő helyekre. Néha pár arannyal többet lehet elérni, mint néhány hangzatos címmel. Igazán tragikus lenne, ha a fenyegetést esetleg beváltaná a kiötlője, mert az Őrség nem tudta idejében felgöngyölíteni az ügyet... *beszél inkább a kancellárnak, hiszen úgy véli, ebben a témában főképp ő a megfelelő beszélgetőpartner, Dora csak dísznek van jelen*
- Amúgy is terveztem visszalátogatni a városba, a családi kúria helyreállítása végett, és a Dwirinthalen-család mindig is igen jó kapcsolatot ápolt a város vezetőségével, talán nem ártana újra feleleveníteni ezt a viszonyt. *húzza halvány félmosolyra ajkait, hogy jelezze, neki igazán nem lenne ellenére magára vállalni ezt a feladatot* Emellett talán folytathatnánk egy kis magán keresgélést is. Ha valami kényes ügy derülne ki, aminek kapcsán Kagaenae kisasszony bajba került, talán jobb lenne, ha kihagynánk a Város Őrségét a megoldásából, mielőtt még valami olyasmi pattanna ki, ami rossz fényt vethet a Vashegyre. *fűzi tovább gondolatait a témában. ~Nem kell mindenkinek mindenről tudnia~ ez a jelmondat, ami végigkísérte egész élete során*
- Úgy vélem, a Kúria újjáépítése talán sürgetőbb dologgá vált, mint hittem... *jegyzi meg, célzatosan Habrertusra pillantva, hogy jelezze, ezen ürügy kapcsán ő bármikor szívesen visszatér Artheniorba egy kis hivatalos és egy kis nem annyira hivatalos vizsgálódásra*
- De talán szükség lenne még valakire, aki szerény személyemnél jobban megtestesíti Amon hatalmát. A kancellárra esetleg... *veti fel az ötletet, hogy kettesben térjenek vissza a városba, bár úgy véli, ez ellen Dorának lesz még ellenvetése* Vagy a segédjére, hisz mégiscsak a kancellár ért hozzá a legjobban, hogy a Vashegy irányításával kapcsolatos teendőket ellássa. *fejezi be végül gondolatait a témával kapcsolatban, szándékosan nem térve ki arra, meddig is kéne Habrertusnak ellátnia ezeket a feladatokat. ~Arról is egyezkedhetünk, hogy Kagaenae tragikus baleset áldozata legyen, de annak borsos ára lesz~ fürkészi hosszasan a férfit, míg próbál rájönni, megelégszik-e azzal, hogy ideiglenesen övé a hatalom, vagy tenni is akar a megtartásáért. ~Talán az ilyesmit mégsem egy nyüzsgő kocsmában kellene megtárgyalni~ gondolja magában, míg belekortyol a poharába. ~Az is meglehet, a kisasszonyt annyira megviselik majd az őt ért megrázkódtatások, melyek a címével járnak, hogy a végén még önként kíván majd lemondani róla... a drága kancellár pedig nagy kegyesen a megmentő szerepében tetszeleghet, aki hajlandó magára vállalni a thargok vezetésének terheit~ folytatja magában a gondolkodást, de persze ezek egyike sem olyasmi, amit illene nyíltan kimondani bármilyen körülmények között. Annyi biztos csak, valakinek vissza kell mennie a városba, a kérdés már csak az, kinek és milyen szándékkal. ~Vajon ki húzza a rövidebbet?~ pillant végig az asztalnál ülőkön, míg a válaszukra vár az elhangzottakkal kapcsolatban.*
//Fint//
- Minden elismerésem érte. *viszonozza hasonló mosollyal a kancellárét, mintha tényleg sokra tartaná a férfi fáradhatatlan munkakedvét. ~Azért bele ne szakadj... ~fűzi hozzá magában, továbbra is fenntartva az udvarias bájolgást*
- Remek. *szélesedik ki mosolya a beleegyezést hallva a külön vacsorára* Csak nevezzétek meg a napot, amikor... nos, senki nem zavar majd minket! *pillant sokatmondóan a kancellárra, hogy jelezze, nem szeretné, ha akkor is ilyen futárok háborgatnák őket*
- Bevallom, én se itteni ételekre gondoltam. *folytatja Dora megjegyzését hallva* Ne vegyétek rossz néven, de számtalan erényük és kiválóságuk mellett a thargok nem épp a konyhaművészetükről híresek. *somolyog magában, hisz bár már egész jól megy neki az itteni ételek elkészítése, az egészet csak vendégei kedvéért csinálja* Gondoltam, megidézhetnénk más városok kultúráját, legalább csak egy éjszakára. *ismerteti terveit a privát vacsorájukat illetően, hiszen számos receptet ismer még lihanechi éveiből, és reméli, sikerül pár pirtianesi étel elkészítését is megtudnia addig, hogy a kancellárnak kedveskedjen vele*
- Egy ilyen fontos feladatot nem bíznék másra. De ha szeretnéd megtapasztalni, hogy mit tud Fint, csak egy szavadba kerül, és meghívom őt is a külön kis vacsoránkra. *kacsint a lányra, mielőtt hátrafordulna, hogy a csaposára nézzen, aki meglehetősen búskomornak tűnik a takarítás közben. ~Bizony, Dora, kettőből két pasi az én fenekemért van oda, ez bizonyára igen rosszul érint téged... Szeretnéd, ha négyfősre duzzadna a vendéglista? Igen érdekes estének néznék úgy elébe~ somolyog magában, bár szinte biztos benne, a lány visszakozni fog a felajánlása ellen*
- Egy pillanat! *szakad el egy percre a párostól, hogy a leendő vacsora megbeszélését követően a mostani étkek után nézzen*
- Mi folyik itt? Kapd össze magad! És ne bámulj ilyen látványosan! *sziszegi Fintnek, a férfi viselkedését látva, mielőtt magához venné a két tányért, hogy az asztalhoz vigye őket*
- Egészségetekre! *teszi a kancellár és Dora elé az elkészült ennivalót, majd épp időben tér vissza a pulthoz, hogy Fint epés megjegyzését hallja. Erre azonban szavakkal már nem reagál, de ha pillantással ölni lehetne, a férfi itt helyben rogyna össze tekintete súlya alatt. ~Nem jó szántamból csinálom, te tökfej. Vágj jópofát és maradj csendben!~ igyekszik üzenni szavak nélkül Fintnek, ennél több időt azonban nem pazarol rá, már indul is vissza vendégeihez*
- Ahogy óhajtjátok. *nyugtázza a helyszínt illető döntést, elmosolyodva az ennivalót illető bókok hallatán* Megtisztelő a dicséretetek. Különösen örömteli a névadó kedvező véleménye. *feleli udvariasan, megbiccentve kissé fejét Habrertus felé, megnyugodva, hogy kóstolás után sincs ellenére az elnevezés a kancellárnak*
- Sajnálom. *jegyzi meg őszintének tűnő szomorúsággal a levél kapcsán, bár a férfi megjegyzése inkább csak kíváncsiságot szított fel benne szánakozás helyett. ~Valami igazán komoly dologról lehet szó... ~vélekedik magában, nem is csalódva ezen megérzésében, mikor a kancellár kegyeskedik beavatni őket is a részletekbe*
- Micsoda kár! Így oda a terjeszkedésről szóló tervem... már a vendéglátást illetően. *jegyzi meg tréfásan a Kósza Pinty eladásával kapcsolatban* Cha'yss Cano Caldorcor báró? Még nem hallottam róla... kicsoda az illető? *kérdez vissza, remélve, hogy további részleteket is megtud majd a férfival kapcsolatban. Hamar elkomorodik azonban, ahogy a Vashegy úrnőjét illető fenyegetések kerülnek szóba*
- Nehéz helyzet. *motyogja inkább csak magának, miközben a történteket és a kancellár által felvázolt lehetőségeket mérlegeli*
- Valóban, a látszat igencsak fontos. A Vashegynek lépnie kell, méghozzá mihamarabb. Nem lenne túl szerencsés, ha szövetségeseink azt látnák, még egy egyszerű fenyegetést se tudunk elintézni. *ért kivételesen egyet Dorával, legkevésbé a kancellár utolsó javaslatát támogatva, még ha világos is számára, honnan fúj a szél. ~Bár eljátszhatnánk, hogy nem kaptuk meg a levelet, a kancellár már elszúrta ezt az opciót. Amit egynél több ember tud, az nem marad titok~ sóhajt fel magában, hiszen ezt a saját bőrén is megtapasztalta már nem egyszer*
- Mindenképp kapcsolatba kell lépnünk a Városi Őrséggel, kideríteni, mit is tudnak pontosan... de sajnos az a tapasztalatom, a hivatalos szervek keze nem mindig ér el a megfelelő helyekre. Néha pár arannyal többet lehet elérni, mint néhány hangzatos címmel. Igazán tragikus lenne, ha a fenyegetést esetleg beváltaná a kiötlője, mert az Őrség nem tudta idejében felgöngyölíteni az ügyet... *beszél inkább a kancellárnak, hiszen úgy véli, ebben a témában főképp ő a megfelelő beszélgetőpartner, Dora csak dísznek van jelen*
- Amúgy is terveztem visszalátogatni a városba, a családi kúria helyreállítása végett, és a Dwirinthalen-család mindig is igen jó kapcsolatot ápolt a város vezetőségével, talán nem ártana újra feleleveníteni ezt a viszonyt. *húzza halvány félmosolyra ajkait, hogy jelezze, neki igazán nem lenne ellenére magára vállalni ezt a feladatot* Emellett talán folytathatnánk egy kis magán keresgélést is. Ha valami kényes ügy derülne ki, aminek kapcsán Kagaenae kisasszony bajba került, talán jobb lenne, ha kihagynánk a Város Őrségét a megoldásából, mielőtt még valami olyasmi pattanna ki, ami rossz fényt vethet a Vashegyre. *fűzi tovább gondolatait a témában. ~Nem kell mindenkinek mindenről tudnia~ ez a jelmondat, ami végigkísérte egész élete során*
- Úgy vélem, a Kúria újjáépítése talán sürgetőbb dologgá vált, mint hittem... *jegyzi meg, célzatosan Habrertusra pillantva, hogy jelezze, ezen ürügy kapcsán ő bármikor szívesen visszatér Artheniorba egy kis hivatalos és egy kis nem annyira hivatalos vizsgálódásra*
- De talán szükség lenne még valakire, aki szerény személyemnél jobban megtestesíti Amon hatalmát. A kancellárra esetleg... *veti fel az ötletet, hogy kettesben térjenek vissza a városba, bár úgy véli, ez ellen Dorának lesz még ellenvetése* Vagy a segédjére, hisz mégiscsak a kancellár ért hozzá a legjobban, hogy a Vashegy irányításával kapcsolatos teendőket ellássa. *fejezi be végül gondolatait a témával kapcsolatban, szándékosan nem térve ki arra, meddig is kéne Habrertusnak ellátnia ezeket a feladatokat. ~Arról is egyezkedhetünk, hogy Kagaenae tragikus baleset áldozata legyen, de annak borsos ára lesz~ fürkészi hosszasan a férfit, míg próbál rájönni, megelégszik-e azzal, hogy ideiglenesen övé a hatalom, vagy tenni is akar a megtartásáért. ~Talán az ilyesmit mégsem egy nyüzsgő kocsmában kellene megtárgyalni~ gondolja magában, míg belekortyol a poharába. ~Az is meglehet, a kisasszonyt annyira megviselik majd az őt ért megrázkódtatások, melyek a címével járnak, hogy a végén még önként kíván majd lemondani róla... a drága kancellár pedig nagy kegyesen a megmentő szerepében tetszeleghet, aki hajlandó magára vállalni a thargok vezetésének terheit~ folytatja magában a gondolkodást, de persze ezek egyike sem olyasmi, amit illene nyíltan kimondani bármilyen körülmények között. Annyi biztos csak, valakinek vissza kell mennie a városba, a kérdés már csak az, kinek és milyen szándékkal. ~Vajon ki húzza a rövidebbet?~ pillant végig az asztalnál ülőkön, míg a válaszukra vár az elhangzottakkal kapcsolatban.*
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-26 01:14:01
Üzenet elküldve: 2020-01-26 01:14:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//Az elején Fintarret//
*Nem lepi meg, hogy Morak végül megszabadul az italától, az igen, hogy a felszolgálónak adja, aki persze nem rest meg is inni azt. Relael nem hibáztatja ezért, ő is így tenne a helyében. Talán egyszer így is lesz, mert egy ideje kacérkodik egy kocsma gondolatával, főleg most, hogy úgy tűnik Esti igen szorosan hozzánőtt egykori kedvenc helyéhez.*
~ Kellemetlen. ~
*Pár sutyorgó hang ért egyet vele a fejében.*
- Azért nem kell ilyen sarkalatosnak lenni.
*Szól rá Morakra, ugyancsak finoman, mert ő is azt szeretné, ha a fiúcska nem szokna rá az alkohol ízére, vagy annak hatására.*
- Mértékkel is lehet fogyasztani, ahogy mindent. Nem Sa'terethtől való a szeszes ital, és az sem, ha időnként kirúg az ember a hámból.
*Relael persze könnyen tart szentbeszédet, hiszen ő már a tudatmódosítás legfelsőbb szintjeit műveli, és ha nem növekedne hasában egy aprócska elf gyermek, feltehetően nem egy pohárka bort kortyolgatna lassan, hanem már minden megmaradt italt eltűntetett volna. Kacérkodik is ennek a gondolatával, mégis úgy dönt, hogy ellenáll neki.*
- Igen, kérnék azt is, köszönöm.
*Feleli, és örömmel fogadja el a teás bögrét is, amibe szintén belekortyol, közben a kapott papírra firkant rá hanyag módon szavakat, amikor éppen kedve van, és eszébe jut valami.*
- Mondhatni. De ha nem, akkor amúgy is fog. Egy mélységitől nem várható semmi jó, ahogy egy orktól sem.
*Gátlástalanul jelenti ki ezt, egyszerű tényként hiszen ez így van.*
- De hát nem várhatjuk el az esőtől, hogy ne essen, vagy a halaktól, hogy ne ússzanak. Vagy egy elftől, hogy ne legyen arrogáns.
*Mondja ki végül korábbi gondolatait mindezt egy jó kedélyű mosollyal az arcán. Kicsit hümmög, párszor a tollat a papírhoz kocogtatja, ezáltal apró tinta foltokat hagyva ott. Végül elkészültnek titulálja a levelet, ezért összehajtja, és kívülre még egy nevet ír rá. Ha valaki megfigyeli „Intath Aldeis” rajzolódik ki előtte, elkapkodott, de még így is szépnek mondható kézírással.*
- Két kis adag igazán nem sok.
*Természetesen nem erőszakolja Nirsre az italt, ha úgy dönt, hogy nem szeretné. Fäenro viszont megpróbálkozik vele, ami rövidesen látszani is kezd rajta, hogy elhamarkodott döntés volt.*
- Ejnye, egy kicsit kótyagos lett valaki.
*Anyáskodó szavait követően egy bögre teát nyom a gyermek orra alá, hogy igyon belőle.*
- Kortyolgasd szépen, ez majd segít.
*Morak okfejtését érdekesnek találja, ezért nem is szakítja félbe közben, ugyanakkor Fäenroról ráemeli tekintetét többször is, jelét adva annak, hogy figyel rá.*
- Nem minden lélek jó, és nem minden lelket a körülmények tesznek rosszá. Van, hogy egyszerűen csak a lehetőségek, mert tudják, hogy megtehetik, amit megtesznek. Mert hatalmukban áll.
*Relael saját magát is gonosznak tartja, de leginkább apját. Nincs is emléke arról, amikor valami szeretetteljes dolgot tett volna érte, vagy olyan pillanat, amikor Relael ne retteget volna tőle. Úgy veszi észre Nirsre is hatással vannak a törpe szavai, mert az előbb elutasított ital eltűnik, amit egyszerűen csak tudomásul vesz.*
- Ketten voltunk, és a kicsi Fäenro.
*Válaszol ő Nirs kérdésére, amit szokatlannak talál, valami sejtés pedig derengeni kezd benne. Eszébe jut az a kósza mozdulat a Kalmárban, amikor Kagaenae bizalmasan érintette meg a wegtoreni bárót. Persze ezeket a gondolatokat el is hessegeti, hiszen egyértelmű, hogy csak félreértett valamit.*
- Á, lakodalom. Izgalmasnak hangzik.
*Hirtelen elönti a bűntudat, holott nem is sejtette, hogy rendelkezik még vele. Rosszul érzi magát, hogy Nirs a lakodalmat emlegeti, amikor ő legutóbb még azt tárgyalta Kagaenaevel, hogy az nem szereti szegény Thargodrym fiút.*
- Milyen szerencse, hogy végül nem került vérontásra sor.
*Hirtelen vegyes érzések járják át, ahogy a nemeslelkű Nirs feltárja előtte itt létének eredeti célját, és Relael szembesül vele, hogy azok, akiket olyan jónak hitt, mégsem olyan makulátlanok. Ettől nem érzi magát tisztábbnak, csupán a világot mocskosabbnak.*
- Nirs, szabad megkérdeznem, hogy nálatok miként megy az öröklés? Értem ez alatt azt, hogy éppen annyira vagy te is tharg, amennyire kell, ugyanakkor férfi is. Nem téged illetne a vezéri titulus?
*Persze szavaiban nincs semmi cselszövés, látszólag.*
- Különösen, ha már a házasság is megtörtént, ugyebár. Tartok tőle, hogy Kagaenae nem alkalmas egy ilyen nagy feladatra, és ezt a legnagyobb szeretettel mondom. Félek, hogy felkészületlenségéből fakadóan baja esik.
*Hiszen úgy, ahogy Artheniorban megtörtént egykoron a lázadás, a thargokat is éppen ennyire veszélyeztetheti bármi, akkor pedig nehezen tudja elképzelni, hogy a törékeny, ártatlan bárányka mit kezd majd a helyzettel.*
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//Az elején Fintarret//
*Nem lepi meg, hogy Morak végül megszabadul az italától, az igen, hogy a felszolgálónak adja, aki persze nem rest meg is inni azt. Relael nem hibáztatja ezért, ő is így tenne a helyében. Talán egyszer így is lesz, mert egy ideje kacérkodik egy kocsma gondolatával, főleg most, hogy úgy tűnik Esti igen szorosan hozzánőtt egykori kedvenc helyéhez.*
~ Kellemetlen. ~
*Pár sutyorgó hang ért egyet vele a fejében.*
- Azért nem kell ilyen sarkalatosnak lenni.
*Szól rá Morakra, ugyancsak finoman, mert ő is azt szeretné, ha a fiúcska nem szokna rá az alkohol ízére, vagy annak hatására.*
- Mértékkel is lehet fogyasztani, ahogy mindent. Nem Sa'terethtől való a szeszes ital, és az sem, ha időnként kirúg az ember a hámból.
*Relael persze könnyen tart szentbeszédet, hiszen ő már a tudatmódosítás legfelsőbb szintjeit műveli, és ha nem növekedne hasában egy aprócska elf gyermek, feltehetően nem egy pohárka bort kortyolgatna lassan, hanem már minden megmaradt italt eltűntetett volna. Kacérkodik is ennek a gondolatával, mégis úgy dönt, hogy ellenáll neki.*
- Igen, kérnék azt is, köszönöm.
*Feleli, és örömmel fogadja el a teás bögrét is, amibe szintén belekortyol, közben a kapott papírra firkant rá hanyag módon szavakat, amikor éppen kedve van, és eszébe jut valami.*
- Mondhatni. De ha nem, akkor amúgy is fog. Egy mélységitől nem várható semmi jó, ahogy egy orktól sem.
*Gátlástalanul jelenti ki ezt, egyszerű tényként hiszen ez így van.*
- De hát nem várhatjuk el az esőtől, hogy ne essen, vagy a halaktól, hogy ne ússzanak. Vagy egy elftől, hogy ne legyen arrogáns.
*Mondja ki végül korábbi gondolatait mindezt egy jó kedélyű mosollyal az arcán. Kicsit hümmög, párszor a tollat a papírhoz kocogtatja, ezáltal apró tinta foltokat hagyva ott. Végül elkészültnek titulálja a levelet, ezért összehajtja, és kívülre még egy nevet ír rá. Ha valaki megfigyeli „Intath Aldeis” rajzolódik ki előtte, elkapkodott, de még így is szépnek mondható kézírással.*
- Két kis adag igazán nem sok.
*Természetesen nem erőszakolja Nirsre az italt, ha úgy dönt, hogy nem szeretné. Fäenro viszont megpróbálkozik vele, ami rövidesen látszani is kezd rajta, hogy elhamarkodott döntés volt.*
- Ejnye, egy kicsit kótyagos lett valaki.
*Anyáskodó szavait követően egy bögre teát nyom a gyermek orra alá, hogy igyon belőle.*
- Kortyolgasd szépen, ez majd segít.
*Morak okfejtését érdekesnek találja, ezért nem is szakítja félbe közben, ugyanakkor Fäenroról ráemeli tekintetét többször is, jelét adva annak, hogy figyel rá.*
- Nem minden lélek jó, és nem minden lelket a körülmények tesznek rosszá. Van, hogy egyszerűen csak a lehetőségek, mert tudják, hogy megtehetik, amit megtesznek. Mert hatalmukban áll.
*Relael saját magát is gonosznak tartja, de leginkább apját. Nincs is emléke arról, amikor valami szeretetteljes dolgot tett volna érte, vagy olyan pillanat, amikor Relael ne retteget volna tőle. Úgy veszi észre Nirsre is hatással vannak a törpe szavai, mert az előbb elutasított ital eltűnik, amit egyszerűen csak tudomásul vesz.*
- Ketten voltunk, és a kicsi Fäenro.
*Válaszol ő Nirs kérdésére, amit szokatlannak talál, valami sejtés pedig derengeni kezd benne. Eszébe jut az a kósza mozdulat a Kalmárban, amikor Kagaenae bizalmasan érintette meg a wegtoreni bárót. Persze ezeket a gondolatokat el is hessegeti, hiszen egyértelmű, hogy csak félreértett valamit.*
- Á, lakodalom. Izgalmasnak hangzik.
*Hirtelen elönti a bűntudat, holott nem is sejtette, hogy rendelkezik még vele. Rosszul érzi magát, hogy Nirs a lakodalmat emlegeti, amikor ő legutóbb még azt tárgyalta Kagaenaevel, hogy az nem szereti szegény Thargodrym fiút.*
- Milyen szerencse, hogy végül nem került vérontásra sor.
*Hirtelen vegyes érzések járják át, ahogy a nemeslelkű Nirs feltárja előtte itt létének eredeti célját, és Relael szembesül vele, hogy azok, akiket olyan jónak hitt, mégsem olyan makulátlanok. Ettől nem érzi magát tisztábbnak, csupán a világot mocskosabbnak.*
- Nirs, szabad megkérdeznem, hogy nálatok miként megy az öröklés? Értem ez alatt azt, hogy éppen annyira vagy te is tharg, amennyire kell, ugyanakkor férfi is. Nem téged illetne a vezéri titulus?
*Persze szavaiban nincs semmi cselszövés, látszólag.*
- Különösen, ha már a házasság is megtörtént, ugyebár. Tartok tőle, hogy Kagaenae nem alkalmas egy ilyen nagy feladatra, és ezt a legnagyobb szeretettel mondom. Félek, hogy felkészületlenségéből fakadóan baja esik.
*Hiszen úgy, ahogy Artheniorban megtörtént egykoron a lázadás, a thargokat is éppen ennyire veszélyeztetheti bármi, akkor pedig nehezen tudja elképzelni, hogy a törékeny, ártatlan bárányka mit kezd majd a helyzettel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 851-870