//Fogadóban//
//Törpék//
*Észreveszi, mikor néz felé Hrothgaar. Látja, hogy Kagan mondott neki valamit, de a szavakat nem tudja kivenni, és szájról olvasni sem tud, így teljesen tudatlan a törzsfőnök és a Thán beszélgetésének témáját illetően.
Ugyanakkor azt nem téveszti el, hogy Hrothi tekintetébe valami kis élet költözik, először, mióta pár perce az ivóba lépett. Mae óvatosan elmosolyodik, de nagy erőfeszítés árán nyugton marad a hátsóján, és türelmesen vár. Közben persze Mirkah kérdéseire is igyekszik figyelni, így visszafordul felé.*
– Egyelőre csak kevés kellene, a próbadarabokhoz, hogy tudjuk, melyik ötvözettel működne jól a dolog. Aranyból például simán meg tudom csinálni, de kötve hiszem, hogy Kagan erre annyi aranyat beáldozna. Még a színezüsttel kapcsolatban is vannak kétségeim, hogy túl drágának találja majd.
*Mirakh megjegyzésére újra Hrothi felé pillant, finoman ingatja a fejét, jelezve, hogy még nem tud semmit, közben várja, elindul-e feléjük a vörös. És nem is hiába, mert végül Hrothi felhajtja az italát, és odajön hozzájuk.*
– Neked is szép estét, Hrothgaar *fogadja a köszönést, de közben feltűnik neki, hogy bár a Thán mindannyiuknak köszönt, de őt nézi.*
– Megtaláltam a leveledet hajnalban *felel a Thánnak*, megmutattam Kagannak, aki majdnem leszedte miatta a fejemet, aztán a fiúknak is *céloz Quikh-re és Mirakhra.
Aztán halkan sóhajt.*
– Tartozni nem tartozol, de ha szeretnéd elmesélni, mi történt, én meghallgatlak.
*Maereh komolyan néz Hrothgaarra. A férfi valóban nem tartozik neki semmivel, bár, bár, ő remélte, hogy kezdtek kissé összebarátkozni, és azért a barátok megosztanak egymással örömet is, gondot is.*
~Barátság, mi? Amikor benne csücsültél a folyóban és kencét hozott a hátsódra? Szépítesz, Mae? Egy sima barát előtt nem pirultál volna, mint a pipacs.~