//Korsó//
*Igaz, tényleg lehet az egész dolgot abból a szemszögből nézni, hogy kinek mennyit ér meg a dolog. Valakinek semennyit, valaki többet, valaki kevesebbet, de hajlandó fizetni. Meg ugye akad az a típus is, mint például Alyo apja is, aki egészen egyszerűen elveszi azt, amit el akar venni. És nem feleségül. Ilyesmit Rolfból mondjuk nemigen nézne ki, de ugye a mondás is úgy tartja, hogy alamuszi nyuszi nagyot ugrik, szóval lehet, hogy jártában-keltében maga alá gyűr egy-egy asszonyt, mert élvezi ha amaz tiltakozik. Ha valóban ilyen, akkor jobb lesz vigyázni vele. Alyo persze hamar elengedi a gondolatot, az ilyesmi barbár szokás, de legalábbis katonai és hát Rolf se nem barbár, se nem katona.*
- Ne aggódj, vigyázok rá, hogy ne szője be a pók.
*Somolyog, miközben már lepattan a nyeregből. Elég ruganyosnak tűnik kívülről, noha nem érzi magát különösebben annak. Kifejezetten örül, hogy átülhet valamire, ami nem imbolyog alatta, bár amilyen jó ez a mai nap, lehet, hogy kifogja azt a széket, ami billeg.*
- Hát azt nemtom, hogy te mit fogsz enni, de én kecskeragut fogok.
*A következő pillanatban Rolf ismerősre talál odabenn, és ennek úgy ad hangot, hogy Alyo dobhártyája majdnem beszakad. Behajlított mutatóujjával meg is kell dörgölje a füle tövét, hogy visszatérjen a hallása.*
- Üdv Trodd.
*Ismeri a pásztort látásból, szóval valószínűleg sosem váltott még vele, és talán a nevét sem ismerte, de miután Rolf most kurjantotta bele a fülébe, így már ezt is megtudta. Mielőtt leülne ellenőrzi, hogy billeg-e a szék, amire letelepedni készül. Mivel stabilnak tűnik, ezért leteszi rá magát.
Mikor a csapos kijön, hogy felvegye a rendelést, akkor pár szóban kifaggatja a maga turbékjáról, aki legutóbbi információi szerint ide tért be. És valóban, hogy aztán távozzon a hadúrral és annak csatlósával együtt a kikötőbe. Ennél pontosabbat nem tudnak, de ez már pont elég ahhoz, hogy a lánynak nagyon rossz előérzete támadjon. Azért leadja a rendelését egy teára, meg arra a kecskeragura, amit Rolfnak említett.*