Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 46 (901. - 920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
920. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-30 18:38:10
Üzenet elküldve: 2016-03-30 18:38:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Újabb vendégek //
* Természetesen Ewangel is kipengeti az ebédért járó 8 aranyat Rilai Raeling kezébe.
. Lassan az ebédje végére is ért így csak kimondottan fáradtnak ható tekintettel figyeli a többiek beszélgetéseit. Nem tud beleszólni abba, hogy hogyan is kell megölni a élőholtakat. Talán az általuk okozott sérüléseket képes volna taglalni, de ezt eddig még nem kérdezték. Hirtelenében jut eszébe, hogy jó volna vagy aludni egyet végre a saját ágyában vagy sétálni egyet a patakparton. Talán az első volna a legjobb a számára viszont, hogy itt üldögélni nem igazán bír már abban biztos mert egyre nagyobbakat pislog, sőt ha a történet nem eléggé izgalmas lehet pont itt, az asztalnál alszik el.*
- Köszönöm szépen a részemet.* szól hangosan majd felemelkedik az asztaltól.*
- Megyek járok egyet a környéken. Ha valakinek van kedve hozzá az velem tarthat. *mondja de hanghordozásában ott van, hogy egyáltalában nem erőlteti, hogy útitársai is itt hagyják a kellemes, meleg fogadót.*
* Természetesen Ewangel is kipengeti az ebédért járó 8 aranyat Rilai Raeling kezébe.
. Lassan az ebédje végére is ért így csak kimondottan fáradtnak ható tekintettel figyeli a többiek beszélgetéseit. Nem tud beleszólni abba, hogy hogyan is kell megölni a élőholtakat. Talán az általuk okozott sérüléseket képes volna taglalni, de ezt eddig még nem kérdezték. Hirtelenében jut eszébe, hogy jó volna vagy aludni egyet végre a saját ágyában vagy sétálni egyet a patakparton. Talán az első volna a legjobb a számára viszont, hogy itt üldögélni nem igazán bír már abban biztos mert egyre nagyobbakat pislog, sőt ha a történet nem eléggé izgalmas lehet pont itt, az asztalnál alszik el.*- Köszönöm szépen a részemet.* szól hangosan majd felemelkedik az asztaltól.*
- Megyek járok egyet a környéken. Ha valakinek van kedve hozzá az velem tarthat. *mondja de hanghordozásában ott van, hogy egyáltalában nem erőlteti, hogy útitársai is itt hagyják a kellemes, meleg fogadót.*
919. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-29 21:09:58
Üzenet elküldve: 2016-03-29 21:09:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Rilai, Emangriel//
*Hát, ha a nő családjának tartja a Thargodar népet, nem ő lesz aki hitetlenkedik. Elég sok mesés történetet olvasott, és eleget elhitt belőlük ahhoz hogy semmin se lepődjön meg. Azaz meglepődik, de elfogadja mint tényt. Majd pont vitatkozik...*
-Az is igaz hogy a Tharg-nagyúr egyszer felgyújtotta az erődjét?
*Hallott már róla, de azt is megtanulta hogy nem szabad mindenkinek hinnie. Nem olyanfajta hitetlen módon, hanem mindig nyitott az ellentétes lehetőségekre. Így arra is hogy netán ez csak pletyka.
Kicsit megemelkedve, pofátlan módon próbálja megnézni mi az amire szükség van a helyi ételek elkészítésére. Azaz mit "hozat" a nő. Természetesen egy sanda pillantástól rögtön abbahagyja, de szeret kíváncsiskodni...*
-Őszintén szólva nem tudom milyen árak vannak általában arrafelé, de a kenyér és a hús lényegesen magasabb volt mint a városban.
*Ha ő hajóskapitány lenne, nem biztos hogy olyan nagy jókedvvel menne veszélyes környékre. Ezáltal kevesebb áru jön be, ami miatt szükség van rá, ergo drágább lesz. Nem kell kereskedőnek lenni valakinek, egyszerű logika. Vagy tapasztalat.
Ha belegondolna hogy még egyszer kéne arra mennie... rögtön azt mondaná kizárt. Nem tapasztalt utazó, és nem szokta meg a magányt. Igenis társas gnóm ő, és az út... Nem tett jót neki. Se a tengeri levegő, olyan pesszimistának sem érezte még magát sohasem. Még pénzért sem.*
*Hát, ha a nő családjának tartja a Thargodar népet, nem ő lesz aki hitetlenkedik. Elég sok mesés történetet olvasott, és eleget elhitt belőlük ahhoz hogy semmin se lepődjön meg. Azaz meglepődik, de elfogadja mint tényt. Majd pont vitatkozik...*
-Az is igaz hogy a Tharg-nagyúr egyszer felgyújtotta az erődjét?
*Hallott már róla, de azt is megtanulta hogy nem szabad mindenkinek hinnie. Nem olyanfajta hitetlen módon, hanem mindig nyitott az ellentétes lehetőségekre. Így arra is hogy netán ez csak pletyka.
Kicsit megemelkedve, pofátlan módon próbálja megnézni mi az amire szükség van a helyi ételek elkészítésére. Azaz mit "hozat" a nő. Természetesen egy sanda pillantástól rögtön abbahagyja, de szeret kíváncsiskodni...*
-Őszintén szólva nem tudom milyen árak vannak általában arrafelé, de a kenyér és a hús lényegesen magasabb volt mint a városban.
*Ha ő hajóskapitány lenne, nem biztos hogy olyan nagy jókedvvel menne veszélyes környékre. Ezáltal kevesebb áru jön be, ami miatt szükség van rá, ergo drágább lesz. Nem kell kereskedőnek lenni valakinek, egyszerű logika. Vagy tapasztalat.
Ha belegondolna hogy még egyszer kéne arra mennie... rögtön azt mondaná kizárt. Nem tapasztalt utazó, és nem szokta meg a magányt. Igenis társas gnóm ő, és az út... Nem tett jót neki. Se a tengeri levegő, olyan pesszimistának sem érezte még magát sohasem. Még pénzért sem.*
918. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-29 20:42:07
Üzenet elküldve: 2016-03-29 20:42:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Kelser, Emangriel//
*Az aprónép következő kérdésére már elgondolkozik, fürge keze megáll egy pillanatra.*
- Hogy közülük valónak tartom-e magam? - *Ismétli a kérdést morfondírozva. Hogy is mondhatná, mit adott neki a Vashegy? Otthont, tisztes életet, csinos vagyont, tengernyi tennivalót, bosszúságot, aggodalmat, szeretetet, törődést. Bár nem született az északiak legendás harcosai közé, nincs más családja, és nem is akarna, sehol máshol vagy másokkal.*
- Igen. - *Feleli végül. Nem tudná jobban megfogalmazni, miképp kötődik ő mindőjükhöz.* - Ők az enyéim, én az övék. De hát tudom, hogy mit hordanak össze róluk is, tán ezért csodálkozol ennyire... És mind igaz.
*Vigyorog pajkosan. Aztán visszafordul az elfhez, feljebb vonja szemöldökét, megvonja vállát.*
- Magam elég keveset járok arra, úgyhogy csak azt hallom, amit itt mondanak a népek, és hát az nem jó. Nagyon nem jó. Régen minden évben hatalmas, hasas vitorlásokkal érkeztek a kereskedőkaravánok, tavasszal, de hogy idén jönnek-e, nem tudom.
*Mindenesetre elveszi a papírkát, szénrudat ragad, nyelvhegyét kidugva uszonyos, karcsú halacskát rajzol rá. Aláírja: hal. Aztán kicsiny, pödört végű rudacskát, és még egyet, szakasztott ugyanolyat. Az egyik alá ezt írja: fahéj és vanília, a másik alá: dohánylevél. Ezt kell hozni. Visszaadja.*
- Ha valóban elmész, és lelsz ott árusokat, szívesen venném, ha visszafele is útba ejtenél minket. Sajnos embert nem tudok adni, legfeljebb pihent hátast. Mint a mellékelt ábra mutatja, egyedül vagyok az egész ivóra, tán nem látszik, de méterhosszan húzom a belem magam mögött, annyi a dolog.
*Viszont Kelserre sandít. Nem tudja, a gnómkölök mi járatban itt, de ha ismeri az utat, haszna származhat abból, ha utána szalajtja. Feltéve, hogy van benne erre hajlandóság.*
*Az aprónép következő kérdésére már elgondolkozik, fürge keze megáll egy pillanatra.*
- Hogy közülük valónak tartom-e magam? - *Ismétli a kérdést morfondírozva. Hogy is mondhatná, mit adott neki a Vashegy? Otthont, tisztes életet, csinos vagyont, tengernyi tennivalót, bosszúságot, aggodalmat, szeretetet, törődést. Bár nem született az északiak legendás harcosai közé, nincs más családja, és nem is akarna, sehol máshol vagy másokkal.*
- Igen. - *Feleli végül. Nem tudná jobban megfogalmazni, miképp kötődik ő mindőjükhöz.* - Ők az enyéim, én az övék. De hát tudom, hogy mit hordanak össze róluk is, tán ezért csodálkozol ennyire... És mind igaz.
*Vigyorog pajkosan. Aztán visszafordul az elfhez, feljebb vonja szemöldökét, megvonja vállát.*
- Magam elég keveset járok arra, úgyhogy csak azt hallom, amit itt mondanak a népek, és hát az nem jó. Nagyon nem jó. Régen minden évben hatalmas, hasas vitorlásokkal érkeztek a kereskedőkaravánok, tavasszal, de hogy idén jönnek-e, nem tudom.
*Mindenesetre elveszi a papírkát, szénrudat ragad, nyelvhegyét kidugva uszonyos, karcsú halacskát rajzol rá. Aláírja: hal. Aztán kicsiny, pödört végű rudacskát, és még egyet, szakasztott ugyanolyat. Az egyik alá ezt írja: fahéj és vanília, a másik alá: dohánylevél. Ezt kell hozni. Visszaadja.*
- Ha valóban elmész, és lelsz ott árusokat, szívesen venném, ha visszafele is útba ejtenél minket. Sajnos embert nem tudok adni, legfeljebb pihent hátast. Mint a mellékelt ábra mutatja, egyedül vagyok az egész ivóra, tán nem látszik, de méterhosszan húzom a belem magam mögött, annyi a dolog.
*Viszont Kelserre sandít. Nem tudja, a gnómkölök mi járatban itt, de ha ismeri az utat, haszna származhat abból, ha utána szalajtja. Feltéve, hogy van benne erre hajlandóság.*
917. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-29 20:05:24
Üzenet elküldve: 2016-03-29 20:05:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Rilai//
*Persze hallott ő a kikötői vészről, de számára határozottan veszélyesebbnek tűnik, hogy kifogyott az áruból, és ha nem szerez újat, akkor közel jut a csődhöz. Egyetlen pillanatra, alig egy tizedmásodpercre látszik csak meg a félelem, ahogy megrándulnak az izmok a nyakán, de máris visszatalál eredeti, magabiztos arckifejezéséhez.*
- Természetesen hallottam, amit a földművesek, meg vándorok híresztelnek, de azért magácskának is el kell ismernie, hogy az, amit az ember tőlük hall, erősen megkérdőjelezhető. Mondjuk, ha a felét hisszük el, az pont elég. Talán még sok is.
*Legalábbis nagyon reméli, hogy valóban így van. Nincs kedve összefutni holmi pokolbeli szörnyetegekkel, meg kriptaszökevényekkel, ahogyan azt sokan híresztelték. Közben előszed egy darab papírt a táskájából, és a hölgy elé tolja a pulton.*
- Én mindenesetre útnak fogok indulni arra. Így aztán ha bármiféle konkrét igénye van, azt legyen szíves lejegyezni itt. Természetesen minden más portékát megtekinthet majd, amit hozok, válogathat azok közül is, miket nem rendelt meg előre.
*Közben körbenéz a helyiségben, mosolyogva, és kissé reménykedve benn, hogy esetleg talál valakit, aki vele tartana, mintegy kísérőként. Bár tényleg nem ad sokat a parasztszáj pletykájára, igazán nem szeretné kockáztatni a saját, és a szállítmányának épségét sem. Aztán visszafordul a hölgy felé.*
- Esetleg tud valakit, akit befoghatnék magam mellé egy kis segítségnek? Tudja, pakolni, meg akár megvédeni az árut. Nehogy már valami útszéli banditacsapat elorozza azt, amit a kedves vásárlók várnak.
*Továbbra is mosolyog, olyanformán, amit a legtöbb színész megirigyelne, amikor felfigyel a halk hangú állításra.*
- Valóban? Mondtam én, hogy a vándorok túloznak. Az a lusta népség mindig azt reméli, hogy ha elég nagyot lódít, akkor kap némi aranyat a városlakóktól. És mondd csak fiú, az árakról tudsz valamit? Emeltek rajtuk az utóbbi időben?
*Persze hallott ő a kikötői vészről, de számára határozottan veszélyesebbnek tűnik, hogy kifogyott az áruból, és ha nem szerez újat, akkor közel jut a csődhöz. Egyetlen pillanatra, alig egy tizedmásodpercre látszik csak meg a félelem, ahogy megrándulnak az izmok a nyakán, de máris visszatalál eredeti, magabiztos arckifejezéséhez.*
- Természetesen hallottam, amit a földművesek, meg vándorok híresztelnek, de azért magácskának is el kell ismernie, hogy az, amit az ember tőlük hall, erősen megkérdőjelezhető. Mondjuk, ha a felét hisszük el, az pont elég. Talán még sok is.
*Legalábbis nagyon reméli, hogy valóban így van. Nincs kedve összefutni holmi pokolbeli szörnyetegekkel, meg kriptaszökevényekkel, ahogyan azt sokan híresztelték. Közben előszed egy darab papírt a táskájából, és a hölgy elé tolja a pulton.*
- Én mindenesetre útnak fogok indulni arra. Így aztán ha bármiféle konkrét igénye van, azt legyen szíves lejegyezni itt. Természetesen minden más portékát megtekinthet majd, amit hozok, válogathat azok közül is, miket nem rendelt meg előre.
*Közben körbenéz a helyiségben, mosolyogva, és kissé reménykedve benn, hogy esetleg talál valakit, aki vele tartana, mintegy kísérőként. Bár tényleg nem ad sokat a parasztszáj pletykájára, igazán nem szeretné kockáztatni a saját, és a szállítmányának épségét sem. Aztán visszafordul a hölgy felé.*
- Esetleg tud valakit, akit befoghatnék magam mellé egy kis segítségnek? Tudja, pakolni, meg akár megvédeni az árut. Nehogy már valami útszéli banditacsapat elorozza azt, amit a kedves vásárlók várnak.
*Továbbra is mosolyog, olyanformán, amit a legtöbb színész megirigyelne, amikor felfigyel a halk hangú állításra.*
- Valóban? Mondtam én, hogy a vándorok túloznak. Az a lusta népség mindig azt reméli, hogy ha elég nagyot lódít, akkor kap némi aranyat a városlakóktól. És mondd csak fiú, az árakról tudsz valamit? Emeltek rajtuk az utóbbi időben?
916. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-29 19:59:05
Üzenet elküldve: 2016-03-29 19:59:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Rilai//
*Furcsán mulattatónak találja a hangulatingadozást, és az ebből fakadó magyarázkodást. Sőt, még az úrficska megszólítás is csak a hely vendégszeretetét mutatja be neki. Viszont ettől függetlenül az amit mond, részben igaz. A helyzet valóban hasonlít a jellemzésre, habár ez csak a dolog rossz oldalát mutatja.
Nem kifejezetten csűrta a szavakat, mindössze kíváncsiskodott, s mindezt udvariasan tette.*
-Akkor gondolom az elkészítésben lesz valami...
*Mint minden hímnemű egyed, azt aki neki ételt ad... hát, senki nem akar olyan nőszeméllyel gorombáskodni. Ez igaz vándorra, férjre, harcosra, gyerekre. A vándorok letelepednek, a harcosok megenyhülnek a jó konyha után. Enyhe túlzással persze.
De ő nem vándor, netán harcos, így csak dicsérni tudja a dicséretre érdemest. ~Dicsérni a dicséretre érdemest... Érdekes a hangzása.~*
-Thargodarok? Annak tartja magát?
*Nem gondolta volna hogy a nő Thargodarnak tartja magát, ami viszont... Egy család? Egy törzs? Egy nemzet, vagy közösség? Nem sokat tud a helyről, azaz semmit. Csak egy saját készítésű, nagyon puritán térképe van a helyről, és egy kicsi tapasztalata az őrségről.*
-A kikötő jelenleg élhető hely. Onnan jövök, bár elég gyér a forgalom.
*Halk megjegyzésként teszi hozzá, olyan hanggal hogy figyelmen kívül hagyható. Nem nagyon mondd többet, s a pontos árakat sem nézte meg a són, húson, meg a kenyéren kívül, így ilyen információkkal sem tud szolgálni.*
*Furcsán mulattatónak találja a hangulatingadozást, és az ebből fakadó magyarázkodást. Sőt, még az úrficska megszólítás is csak a hely vendégszeretetét mutatja be neki. Viszont ettől függetlenül az amit mond, részben igaz. A helyzet valóban hasonlít a jellemzésre, habár ez csak a dolog rossz oldalát mutatja.
Nem kifejezetten csűrta a szavakat, mindössze kíváncsiskodott, s mindezt udvariasan tette.*
-Akkor gondolom az elkészítésben lesz valami...
*Mint minden hímnemű egyed, azt aki neki ételt ad... hát, senki nem akar olyan nőszeméllyel gorombáskodni. Ez igaz vándorra, férjre, harcosra, gyerekre. A vándorok letelepednek, a harcosok megenyhülnek a jó konyha után. Enyhe túlzással persze.
De ő nem vándor, netán harcos, így csak dicsérni tudja a dicséretre érdemest. ~Dicsérni a dicséretre érdemest... Érdekes a hangzása.~*
-Thargodarok? Annak tartja magát?
*Nem gondolta volna hogy a nő Thargodarnak tartja magát, ami viszont... Egy család? Egy törzs? Egy nemzet, vagy közösség? Nem sokat tud a helyről, azaz semmit. Csak egy saját készítésű, nagyon puritán térképe van a helyről, és egy kicsi tapasztalata az őrségről.*
-A kikötő jelenleg élhető hely. Onnan jövök, bár elég gyér a forgalom.
*Halk megjegyzésként teszi hozzá, olyan hanggal hogy figyelmen kívül hagyható. Nem nagyon mondd többet, s a pontos árakat sem nézte meg a són, húson, meg a kenyéren kívül, így ilyen információkkal sem tud szolgálni.*
915. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-29 19:33:20
Üzenet elküldve: 2016-03-29 19:33:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//főként Drann, Kelser, Emangriel//
- Jaj, bocsánat, nem felejtettem ám el! A bor! - *Csap a homlokára, mert nem kerülte ám el figyelmét a magas, csinos vonású elf férfi kérése sem, csak épp annyira el volt foglalva az önsajnálattal, hogy elmaradt a máskor kényesen pontos és gyors kiszolgálás. Besöpri az aranyat, szalad egy jókora, mázas agyagkorsóért, forró, fűszeres, édes illatú vörösbort mér bele, almával, szegfűszeggel, meg valami citrusos, fanyar gyümölccsel. Mosolyogva átnyújtja Drannak.*
- Remélem, minden fájdalmat csillapít, legyen az bármi. Amúgy van felcserünk is, de nem akarom túlzásba vinni az aggodalmaskodást. - *Ezt csak kedvesen jegyzi meg, mert nem tervezi beleütni az amúgy csinosnak mondható orrát a más dolgába... Színleg. Kénytelen-kelletlen visszafordul Kelserhez, bár nem igazán szeretné feszegetni a témát.*
- Problémák? Itt? Ugyan, kérlek. - *Mímelve legyint.* - Tudod, itt mi a probléma? Új hordót kell a csapra ütni, kukacos a téli alma. Tudod, mi odakinn a probléma? Pokolszökevény szörnyek, élőhalottak, feketemágusok tizedelik a jámbor jónépet, pusztítják és lángba borítják a várost és a földeket.
*Dohogva lecsapja a kezében tartott törlőrongyot. Utóbb észbe kap, csavar a hangján, visszatér a vendégszerető csaplárhangnemhez.*
- Mármint, bocsánat, kicsi úrfi. Csak úgy értettem, hogy nincs itt több gond, mint bárhol máshol, csak nehéz olyat találni, aki tisztességesen megfogja a munka végét, és...
*A hízelkedésre elmosolyogja magát: a kicsi szerzet ért a szócsűréshez, és hogy máshogy reagálhatná le, mint megenyhült ábrázattal?*
- Ez csak téli alma, körte, semmi extra. A Thargodarok legendás vendégszeretetével készült... Ja várj, nekünk nincs olyan. - *Cinkosan kacsint. Utóbb újabb elf érkezik, Rilai kíváncsian végigméri, míg az kivonulgatja magát a bejárattól a pultig. Épp egy mondat közepén tartana, mikor megakasztják, ám ezúttal nem fújja fel magát evégett, ellenkezőleg: oda és vissza van a messziről érkező kereskedőkért, mert általában ritka portéka és érdekes történetek lapulnak az iszákjaikban. Mondjuk, hogy a csóka épp a Kikötőbe tart, azt kicsit furállja, de ennek hangot is ad, persze a maga módján.*
- Hát, úrfi, nekem a Kikötőből minden áru jó fogás: A hal, a fűszer, a színes selyem, a papíráru, az mind a Tengerről, és onnan is túl jön, de én bizony nem biztos, hogy megpróbálkoznék azzal az úttal. - *Visszahunyorog a magabiztos vigyorgásra.* - Vagy olyan rettenthetetlen, bármit beszerző, végletesen dörzsölt utazó vagy, hogy ha a fene fenét eszik is, lemerészkedsz a veszélyes vidéken?
*Hogy valójában mennyire veszélyes, arról neki személy szerint nincs fogalma: blöfföl. A harcosaik jöttek, hősködtek, elmentek, de hogy azóta ki őrzi a táj békéjét, ha őrzi valaki egyáltalán, arról nincs tudomása. Márpedig ezek a vérdögök, akiről a Szántóföldeken suttognak, nem pont olyan kreatúráknak tűnnek, akik jámboran továbbengednék az átutazót. Már ha ezeknek a parasztok által terjesztett, szaftos pletykáknak hinni lehet egyáltalán.*
- Jaj, bocsánat, nem felejtettem ám el! A bor! - *Csap a homlokára, mert nem kerülte ám el figyelmét a magas, csinos vonású elf férfi kérése sem, csak épp annyira el volt foglalva az önsajnálattal, hogy elmaradt a máskor kényesen pontos és gyors kiszolgálás. Besöpri az aranyat, szalad egy jókora, mázas agyagkorsóért, forró, fűszeres, édes illatú vörösbort mér bele, almával, szegfűszeggel, meg valami citrusos, fanyar gyümölccsel. Mosolyogva átnyújtja Drannak.*
- Remélem, minden fájdalmat csillapít, legyen az bármi. Amúgy van felcserünk is, de nem akarom túlzásba vinni az aggodalmaskodást. - *Ezt csak kedvesen jegyzi meg, mert nem tervezi beleütni az amúgy csinosnak mondható orrát a más dolgába... Színleg. Kénytelen-kelletlen visszafordul Kelserhez, bár nem igazán szeretné feszegetni a témát.*
- Problémák? Itt? Ugyan, kérlek. - *Mímelve legyint.* - Tudod, itt mi a probléma? Új hordót kell a csapra ütni, kukacos a téli alma. Tudod, mi odakinn a probléma? Pokolszökevény szörnyek, élőhalottak, feketemágusok tizedelik a jámbor jónépet, pusztítják és lángba borítják a várost és a földeket.
*Dohogva lecsapja a kezében tartott törlőrongyot. Utóbb észbe kap, csavar a hangján, visszatér a vendégszerető csaplárhangnemhez.*
- Mármint, bocsánat, kicsi úrfi. Csak úgy értettem, hogy nincs itt több gond, mint bárhol máshol, csak nehéz olyat találni, aki tisztességesen megfogja a munka végét, és...
*A hízelkedésre elmosolyogja magát: a kicsi szerzet ért a szócsűréshez, és hogy máshogy reagálhatná le, mint megenyhült ábrázattal?*
- Ez csak téli alma, körte, semmi extra. A Thargodarok legendás vendégszeretetével készült... Ja várj, nekünk nincs olyan. - *Cinkosan kacsint. Utóbb újabb elf érkezik, Rilai kíváncsian végigméri, míg az kivonulgatja magát a bejárattól a pultig. Épp egy mondat közepén tartana, mikor megakasztják, ám ezúttal nem fújja fel magát evégett, ellenkezőleg: oda és vissza van a messziről érkező kereskedőkért, mert általában ritka portéka és érdekes történetek lapulnak az iszákjaikban. Mondjuk, hogy a csóka épp a Kikötőbe tart, azt kicsit furállja, de ennek hangot is ad, persze a maga módján.*
- Hát, úrfi, nekem a Kikötőből minden áru jó fogás: A hal, a fűszer, a színes selyem, a papíráru, az mind a Tengerről, és onnan is túl jön, de én bizony nem biztos, hogy megpróbálkoznék azzal az úttal. - *Visszahunyorog a magabiztos vigyorgásra.* - Vagy olyan rettenthetetlen, bármit beszerző, végletesen dörzsölt utazó vagy, hogy ha a fene fenét eszik is, lemerészkedsz a veszélyes vidéken?
*Hogy valójában mennyire veszélyes, arról neki személy szerint nincs fogalma: blöfföl. A harcosaik jöttek, hősködtek, elmentek, de hogy azóta ki őrzi a táj békéjét, ha őrzi valaki egyáltalán, arról nincs tudomása. Márpedig ezek a vérdögök, akiről a Szántóföldeken suttognak, nem pont olyan kreatúráknak tűnnek, akik jámboran továbbengednék az átutazót. Már ha ezeknek a parasztok által terjesztett, szaftos pletykáknak hinni lehet egyáltalán.*
914. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-29 18:48:25
Üzenet elküldve: 2016-03-29 18:48:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Rilai//
-Hogy van? Felmondtak, valami problémájuk volt?
*Visszaemlékezve a törpére csak olyan problémákra emlékezik, hogy nem tudta hogy kell elkészíteni a csirkéjét. De végül az finom lett, mindentől függetlenül. Nem érti miért hagyhatta itt a helyet. Főleg ha meg voltak vele elégedve.
Ebédje/vacsorája végeztével a szép tálat visszaadja, s körbenéz, vajon kit lenne érdemleges zaklatnia. Rajta kívül van egy nagyobb, vélhetően harcos társaság, egy eléggé merev férfi, aki vélhetően nem fizikai munkával foglalkozik, és félő hogy hamar lekoptatná a gnómot. Legalábbis ő ezt gondolja.
Rövid időn belül megjelenik egy elfféle szerzet, érdekesnek ígérkező, kereskedői mivolttal. Bár... Ha nem tud mondani szakértői dolgokat az áruiról, úgy ő sem nagyon érdekes. Kivéve ha fiatalkorában például egy asztalosnál dolgozott, de igen halvány remény. Végül marad a gasztronómiai szakértő, akinek furcsa módon tűnnek el az alkalmazottjai. Csakhogy... A dicséreten kívül nem nagyon tudna az étel témájához hozzászólni. Mit meg nem adna most egy helyi könyvtárért...*
-Meg szabad kérdezni mi az amitől ilyen finomak ezek a gyümölcsök?
-Hogy van? Felmondtak, valami problémájuk volt?
*Visszaemlékezve a törpére csak olyan problémákra emlékezik, hogy nem tudta hogy kell elkészíteni a csirkéjét. De végül az finom lett, mindentől függetlenül. Nem érti miért hagyhatta itt a helyet. Főleg ha meg voltak vele elégedve.
Ebédje/vacsorája végeztével a szép tálat visszaadja, s körbenéz, vajon kit lenne érdemleges zaklatnia. Rajta kívül van egy nagyobb, vélhetően harcos társaság, egy eléggé merev férfi, aki vélhetően nem fizikai munkával foglalkozik, és félő hogy hamar lekoptatná a gnómot. Legalábbis ő ezt gondolja.
Rövid időn belül megjelenik egy elfféle szerzet, érdekesnek ígérkező, kereskedői mivolttal. Bár... Ha nem tud mondani szakértői dolgokat az áruiról, úgy ő sem nagyon érdekes. Kivéve ha fiatalkorában például egy asztalosnál dolgozott, de igen halvány remény. Végül marad a gasztronómiai szakértő, akinek furcsa módon tűnnek el az alkalmazottjai. Csakhogy... A dicséreten kívül nem nagyon tudna az étel témájához hozzászólni. Mit meg nem adna most egy helyi könyvtárért...*
-Meg szabad kérdezni mi az amitől ilyen finomak ezek a gyümölcsök?
913. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-29 17:05:29
Üzenet elküldve: 2016-03-29 17:05:29
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Érkezés//
//Rilai//
*Eman jó ideje halad már a szekerével az úton, reménykedvén benne, hogy mielőtt a kikötőbe tér árut venni, valamiféle rendelést összeszedhet Amon Ruadhon is. Elvégre egy törzs székhelyén biztosan akad olyasmi, amiből újabb adag kell. Így aztán erre veszi az irányt. A szürke ló, ami már nem sokáig húzza a szekeret lassan fordul be a kocsma elé, és áll meg a más kocsik és lovak által már kopárrá tett részen. Eman energikusan ugrik le a bakról, fehér nadrágjában, fekete csizmájában, és zöld ingében süt róla az elegancia. Haját induláskor hátrafésülte, de most, az út alatt néhány kiszabadult hajszál az arca előtt lóg. Laza mozdulattal tűri őket a füle mögé, és indul meg a taverna felé. Övén, mint mindig, most is ott lóg a két penge, a családi örökségből. Lassú, megfontolt léptekkel halad, tartása szögegyenes, az ember azt hihetné, lenyelt egy karót. Állát magasan tartja, tekintete fürkésző. Ahogy belép a kocsma ajtaján, egyből a pult felé veszi az irányt. Arcán a kereskedő maszkja, negédes mosoly, ami biztosít róla, hogy ha megrendelsz valamit, akkor azt meg is kapod tőle. Közelebb lép a pulthoz, és mielőtt az ember válaszolhatna a hölgy hozzá intézett kérdésére, közbevág.*
- Szépjónapot kisasszony! Nem lenne esetleg szüksége valamire a kikötőből, amit hozzak? Tudja éppen oda tartok friss áruért, és gondoltam megkérdezem itt is. Egy ilyen csinos fogadónak bizonyára nagy forgalma van, így egy kis utánpótlás mindig jól jön, nemdebár? Szóval, mit hozhatok kegyednek a kikötőből?
*Teljesen magától értetődőnek állítja be, hogy van rendelés, hiszen miért ne lenne? Ha Eman elhiszi, akkor sokkal jobban el tudja hitetni a kedves vásárlókkal is, hogy szükségük van valamire.*
A hozzászólás írója (Emangriel Ertenniord) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.29 17:07:05
//Rilai//
*Eman jó ideje halad már a szekerével az úton, reménykedvén benne, hogy mielőtt a kikötőbe tér árut venni, valamiféle rendelést összeszedhet Amon Ruadhon is. Elvégre egy törzs székhelyén biztosan akad olyasmi, amiből újabb adag kell. Így aztán erre veszi az irányt. A szürke ló, ami már nem sokáig húzza a szekeret lassan fordul be a kocsma elé, és áll meg a más kocsik és lovak által már kopárrá tett részen. Eman energikusan ugrik le a bakról, fehér nadrágjában, fekete csizmájában, és zöld ingében süt róla az elegancia. Haját induláskor hátrafésülte, de most, az út alatt néhány kiszabadult hajszál az arca előtt lóg. Laza mozdulattal tűri őket a füle mögé, és indul meg a taverna felé. Övén, mint mindig, most is ott lóg a két penge, a családi örökségből. Lassú, megfontolt léptekkel halad, tartása szögegyenes, az ember azt hihetné, lenyelt egy karót. Állát magasan tartja, tekintete fürkésző. Ahogy belép a kocsma ajtaján, egyből a pult felé veszi az irányt. Arcán a kereskedő maszkja, negédes mosoly, ami biztosít róla, hogy ha megrendelsz valamit, akkor azt meg is kapod tőle. Közelebb lép a pulthoz, és mielőtt az ember válaszolhatna a hölgy hozzá intézett kérdésére, közbevág.*
- Szépjónapot kisasszony! Nem lenne esetleg szüksége valamire a kikötőből, amit hozzak? Tudja éppen oda tartok friss áruért, és gondoltam megkérdezem itt is. Egy ilyen csinos fogadónak bizonyára nagy forgalma van, így egy kis utánpótlás mindig jól jön, nemdebár? Szóval, mit hozhatok kegyednek a kikötőből?
*Teljesen magától értetődőnek állítja be, hogy van rendelés, hiszen miért ne lenne? Ha Eman elhiszi, akkor sokkal jobban el tudja hitetni a kedves vásárlókkal is, hogy szükségük van valamire.*
A hozzászólás írója (Emangriel Ertenniord) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.29 17:07:05
912. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-29 16:23:15
Üzenet elküldve: 2016-03-29 16:23:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Főként Achim és Kelser//
- Hát, tudod hogy van ez, úrficska - *Vonja meg a lány egykedvűen a vállát. Most mit mondjon? A kistáskája televan már az eltünedező, megbízhatatlan munkavállalókkal, akik alig töltenek itt munkával egy rövid időt, aztán útilaput kötnek a talpukra. Egészen elment tőle a kedve, hogy egyáltalán bárkit idevegyen maga mellé, de sajnos ő meg egyedül nem bírja a munkát, egyrészt a forgalom miatt, másrészt meg azért, mert már nem csak abból él, hogy pultot súrol, ágyaz, sört mér. Már vannak olyan feladatai is, mind gyakrabban, amik elszólítják a Vashegyről, és a fél szeme világát odaadná, ha találna végre valakit, aki huzamosabb ideig, szépen tisztességesen megcsinálná azt a pár nem túl összetett feladatot, ami együtt jár a fogadó működésével. De minderről perpillanat nincs igazán sok kedve beszélni, úgyhogy hagyja falatozni a kicsi szerzetet.*
- Na, uraság, éhes-szomjas? - *Fordul Achimhoz csípőre tett kézzel, fitos orrát ráncolva végigméri az újonnan jött szerzetet, ha az a pult közelébe jön. Öltözködéséből adódóan aligha törzstag, de mocorgál a feje hátsó fertályában, hogy Lea mesélt neki valamit a Hegyen ténykedő karótnyelt tollnokokról, az élen azzal a rémisztő szemöldökű Quer intézővel, így igyekszik megfelelően udvarias hangnemet megütni majd vele.*
- Hát, tudod hogy van ez, úrficska - *Vonja meg a lány egykedvűen a vállát. Most mit mondjon? A kistáskája televan már az eltünedező, megbízhatatlan munkavállalókkal, akik alig töltenek itt munkával egy rövid időt, aztán útilaput kötnek a talpukra. Egészen elment tőle a kedve, hogy egyáltalán bárkit idevegyen maga mellé, de sajnos ő meg egyedül nem bírja a munkát, egyrészt a forgalom miatt, másrészt meg azért, mert már nem csak abból él, hogy pultot súrol, ágyaz, sört mér. Már vannak olyan feladatai is, mind gyakrabban, amik elszólítják a Vashegyről, és a fél szeme világát odaadná, ha találna végre valakit, aki huzamosabb ideig, szépen tisztességesen megcsinálná azt a pár nem túl összetett feladatot, ami együtt jár a fogadó működésével. De minderről perpillanat nincs igazán sok kedve beszélni, úgyhogy hagyja falatozni a kicsi szerzetet.*
- Na, uraság, éhes-szomjas? - *Fordul Achimhoz csípőre tett kézzel, fitos orrát ráncolva végigméri az újonnan jött szerzetet, ha az a pult közelébe jön. Öltözködéséből adódóan aligha törzstag, de mocorgál a feje hátsó fertályában, hogy Lea mesélt neki valamit a Hegyen ténykedő karótnyelt tollnokokról, az élen azzal a rémisztő szemöldökű Quer intézővel, így igyekszik megfelelően udvarias hangnemet megütni majd vele.*
911. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-29 14:33:34
Üzenet elküldve: 2016-03-29 14:33:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Újabb vendégek, meg még újabbak //
*Szóval a városban már barikádok emelésére készülnek. Ewangelnek igaza van: északról és délről is támadtak.* - Talán valóban körbe akarják zárni a várost. *teszi hozzá ő is elgondolkodva.* - Vagy el akarják lehetetleníteni a szokásos útvonalakat. Hiszen a Levegő városát mágia védi. Azt talán nem tudják áttörni. De ha hetekig üressé válik a Piac, ha a parasztok, a halászok, a karavánkereskedők szekerei nem tudnak bejutni... *nem folytatja. Jobb ebbe nem belegondolni. ~Majd megtudod.~ kúszik az elméjébe újra a sírontúli, kongó hang. ~Kihez, miféle hatalom szolgálatába szegődhetett hát odaát a Bakó?! Ki az az Úr, akit szolgálhat?!~*
- Miféle gonosz hatalom tör Arthenior ellen? Ocsmány életre bűvölt, foszló húsú, halott harcosokkal, lidércekkel, bűzlő hárpiák és szárnyasgyíkok lomha tetemeivel? *tör ki belőle, mindenkihez, és senkihez sem intézve szavait a társaság tagjai közül. Hiszen a pontos választ valószínűleg hozzá hasonlóan nem tudja egyik faj képviselője sem.
Közben újfent nyílik a Taverna ajtaja, és egy fiatalka, fitosorrú, borostyántekintetű, fürge kis embernő nyomakodik be rajta utazóköpenyben, egy hatalmas, megpakolt iszákot ölelve a hasára. Egy pillanatra megállva, némileg meglepődve végigjártatja rajtuk gyorsan a tekintetét. Aztán igen hamar el is tűnik, majd kisvártatva már egy frissen felkötött fehér kötényben kezd el sürgölődni a pult mögött. Ewangel hamar rákérdez nála a szobák dolgára, nyilván a bor és a leves árát is ki kell majd fizetniük, nem mintha Drann bánná, finom volt, szó se róla, de jó móka lett volna csupán egy üzenetet hagyni köszönetképpen a Fogadósnak. Aki Fogadósné. Vagy Fogadós kisasszony. Mindenesetre takaros egy kisgazdasszonynak látszik. És ha már a felszólítás elhangzik, úgy Drann kér is még a forralt borból magának, ha elcsíp egy kis figyelmet a szobák árának, meg számának, meg gazdájának, meg méretének megtárgyalása közben.* - Én még kérnék egy kupával ebből a forralt borból. Jó fájdalomcsillapító. Meg ki is fizetem. Volt egy adag pirítós is. *mondja, és átnyújt Rilai Raelingnek 11 aranyat.
Közben a Taverna ajtaja újra nyílik, és egy különös kis szerzet kerül beljebb, miután egy ideig elbámészkodva elnézelődik a bejáratnál. Aztán a pulthoz sétál. Drann nem hallja, mit kér pontosan, de az biztos, hogy jó illata van annak, amit egy nagy agyagtálban eléje tesznek. Drann fiatal gnóm gyerekre tippel a kilétét illetően, a fizimiskája alapján. Eléggé megviselt a külseje, látszik, hogy egy ideje már útonjáró. Közben figyelme újra a társaság felé fordul, pontosan a versbe szedett, furcsa szövegre, amit Quantall kezd el hirtelen mondani. "Üllő s kalapács közt Thenior népe". Kérdőn néz Ewangelre: talán a máguslány érti, miről beszél a sötételf?! Ekkor éri az óriás kérdése, miközben megint csak újabb vendég érkezik.*
- Némák. *válaszolja a kérdésre: milyenek?* - Halottak. Foszladozó húsúak, és csontvázak. És mégis mozognak. Jönnek hangtalanul, és támadnak. Addig nem hagyják abba, amíg apró darabokra nem vágod őket. *Újra eszébe villan a halott íjász.* - A tűztől sem félnek. De égnek, mint a rongy. Lámpaolajjal, robbanó üveggel, gyújtóvesszőkkel próbáltuk őket visszaverni.
Ha nincs az a villámlássorozat, biztos, hogy beveszik a Pihenőt. *Gondol vissza újra az érthetetlen jelenségre, és arra, ahogy azt követően a Bakó figyelme végleg délnek fordult, és otthagyta a Pihenő környékét. Ennek köszönheti az életét.* - De az utak lezárultak Lihanech felé. Talán ötvenen ha maradtak a Karavánpihenőben. *Néz megerősítésért a többiekre.* - A tisztek legtöbbjét és a parancsnokot mind megölték. *Mondja még fáradtan.* - A Szentély... a Szentély is kiürült. *teszi hozzá a saját utolsó tapasztalatát, bár az elfnek az ottani különös eseményekről nincs tudomása.*
*Szóval a városban már barikádok emelésére készülnek. Ewangelnek igaza van: északról és délről is támadtak.* - Talán valóban körbe akarják zárni a várost. *teszi hozzá ő is elgondolkodva.* - Vagy el akarják lehetetleníteni a szokásos útvonalakat. Hiszen a Levegő városát mágia védi. Azt talán nem tudják áttörni. De ha hetekig üressé válik a Piac, ha a parasztok, a halászok, a karavánkereskedők szekerei nem tudnak bejutni... *nem folytatja. Jobb ebbe nem belegondolni. ~Majd megtudod.~ kúszik az elméjébe újra a sírontúli, kongó hang. ~Kihez, miféle hatalom szolgálatába szegődhetett hát odaát a Bakó?! Ki az az Úr, akit szolgálhat?!~*
- Miféle gonosz hatalom tör Arthenior ellen? Ocsmány életre bűvölt, foszló húsú, halott harcosokkal, lidércekkel, bűzlő hárpiák és szárnyasgyíkok lomha tetemeivel? *tör ki belőle, mindenkihez, és senkihez sem intézve szavait a társaság tagjai közül. Hiszen a pontos választ valószínűleg hozzá hasonlóan nem tudja egyik faj képviselője sem.
Közben újfent nyílik a Taverna ajtaja, és egy fiatalka, fitosorrú, borostyántekintetű, fürge kis embernő nyomakodik be rajta utazóköpenyben, egy hatalmas, megpakolt iszákot ölelve a hasára. Egy pillanatra megállva, némileg meglepődve végigjártatja rajtuk gyorsan a tekintetét. Aztán igen hamar el is tűnik, majd kisvártatva már egy frissen felkötött fehér kötényben kezd el sürgölődni a pult mögött. Ewangel hamar rákérdez nála a szobák dolgára, nyilván a bor és a leves árát is ki kell majd fizetniük, nem mintha Drann bánná, finom volt, szó se róla, de jó móka lett volna csupán egy üzenetet hagyni köszönetképpen a Fogadósnak. Aki Fogadósné. Vagy Fogadós kisasszony. Mindenesetre takaros egy kisgazdasszonynak látszik. És ha már a felszólítás elhangzik, úgy Drann kér is még a forralt borból magának, ha elcsíp egy kis figyelmet a szobák árának, meg számának, meg gazdájának, meg méretének megtárgyalása közben.* - Én még kérnék egy kupával ebből a forralt borból. Jó fájdalomcsillapító. Meg ki is fizetem. Volt egy adag pirítós is. *mondja, és átnyújt Rilai Raelingnek 11 aranyat.
Közben a Taverna ajtaja újra nyílik, és egy különös kis szerzet kerül beljebb, miután egy ideig elbámészkodva elnézelődik a bejáratnál. Aztán a pulthoz sétál. Drann nem hallja, mit kér pontosan, de az biztos, hogy jó illata van annak, amit egy nagy agyagtálban eléje tesznek. Drann fiatal gnóm gyerekre tippel a kilétét illetően, a fizimiskája alapján. Eléggé megviselt a külseje, látszik, hogy egy ideje már útonjáró. Közben figyelme újra a társaság felé fordul, pontosan a versbe szedett, furcsa szövegre, amit Quantall kezd el hirtelen mondani. "Üllő s kalapács közt Thenior népe". Kérdőn néz Ewangelre: talán a máguslány érti, miről beszél a sötételf?! Ekkor éri az óriás kérdése, miközben megint csak újabb vendég érkezik.*
- Némák. *válaszolja a kérdésre: milyenek?* - Halottak. Foszladozó húsúak, és csontvázak. És mégis mozognak. Jönnek hangtalanul, és támadnak. Addig nem hagyják abba, amíg apró darabokra nem vágod őket. *Újra eszébe villan a halott íjász.* - A tűztől sem félnek. De égnek, mint a rongy. Lámpaolajjal, robbanó üveggel, gyújtóvesszőkkel próbáltuk őket visszaverni.
Ha nincs az a villámlássorozat, biztos, hogy beveszik a Pihenőt. *Gondol vissza újra az érthetetlen jelenségre, és arra, ahogy azt követően a Bakó figyelme végleg délnek fordult, és otthagyta a Pihenő környékét. Ennek köszönheti az életét.* - De az utak lezárultak Lihanech felé. Talán ötvenen ha maradtak a Karavánpihenőben. *Néz megerősítésért a többiekre.* - A tisztek legtöbbjét és a parancsnokot mind megölték. *Mondja még fáradtan.* - A Szentély... a Szentély is kiürült. *teszi hozzá a saját utolsó tapasztalatát, bár az elfnek az ottani különös eseményekről nincs tudomása.*
910. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-29 08:15:05
Üzenet elküldve: 2016-03-29 08:15:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Egy jó ital//
*Achim nagy szomjasan betoppan a Vaskorsóba, ahol nem is olyan régen már tiszteletét tette. Amikor körbe néz meglepődve ugyan, de örömmel nyugtázza, hogy igencsak sokan vannak. Mivel ilyen létszámhoz eddig nem volt hozzászokva, így egy szikrányi gyanú támad benne, hogy esetleg nem mindenki tartozik a Szövetséghez. esetleg vándorokról van szó, akik erre tévedtek.
Illedelmesen biccent egyet a jelenlévők felé, majd az egyik asztalhoz sétál és leül, hogy rendelni tudjon. Közben csak nem tudja elkerülni a tekintete azt a nagy asztaltársaságot, amely tulajdonképpen az egyetlen nagy társaság és azon morfondírozik, hogy vajon kik lehetnek ők. Van köztük ember, mélységi, orjás, elf és nem is olyan távol megpillant egy gnómot is, aki valószínűleg a taverna vezetőjével beszélget, mivel a nő cselekedetei erre engednek következtetni. Ekkor eszébe ötlik a várnagy által meghagyott munka, amely bizony előírta, hogy ildomos lenne megismernie a Tharg vezetőket és közöttük Rilait. Egyelőre azonban vár arra, hogy kiszolgálják és ha a pult mögötti hölgy valóban Rilai akkor úgy gondolja hamarosan amúgy is beszélni tud vele és akkor bemutatkozik majd.
Tekintetét a gnómról és a nőről visszatereli a nagy csoportosulásra, és amikor elmereng, rajtuk eszébe jut a kötelessége.* ~Ki kéne deríteni kik és mifélék is ezek a népek. Hm. Lehet, hogy a várnagy úr is örülne, ha háború idején tudhatna, arról kiféle miféle népek jönnek, mennek a környéken és a Vaskorsóban.~ *Hümmög magában a titkár és gondolatai már azon járnak, hogy utána nézzen ennek a dolognak, hiszen a várnagy szereti, ha mindenről tudomása van, amely Amon Ruadhon történik. Azonban előtte jó lenne inni egyet és ha ez megtörtént akkor majd munkához lát.*
*Achim nagy szomjasan betoppan a Vaskorsóba, ahol nem is olyan régen már tiszteletét tette. Amikor körbe néz meglepődve ugyan, de örömmel nyugtázza, hogy igencsak sokan vannak. Mivel ilyen létszámhoz eddig nem volt hozzászokva, így egy szikrányi gyanú támad benne, hogy esetleg nem mindenki tartozik a Szövetséghez. esetleg vándorokról van szó, akik erre tévedtek.
Illedelmesen biccent egyet a jelenlévők felé, majd az egyik asztalhoz sétál és leül, hogy rendelni tudjon. Közben csak nem tudja elkerülni a tekintete azt a nagy asztaltársaságot, amely tulajdonképpen az egyetlen nagy társaság és azon morfondírozik, hogy vajon kik lehetnek ők. Van köztük ember, mélységi, orjás, elf és nem is olyan távol megpillant egy gnómot is, aki valószínűleg a taverna vezetőjével beszélget, mivel a nő cselekedetei erre engednek következtetni. Ekkor eszébe ötlik a várnagy által meghagyott munka, amely bizony előírta, hogy ildomos lenne megismernie a Tharg vezetőket és közöttük Rilait. Egyelőre azonban vár arra, hogy kiszolgálják és ha a pult mögötti hölgy valóban Rilai akkor úgy gondolja hamarosan amúgy is beszélni tud vele és akkor bemutatkozik majd.
Tekintetét a gnómról és a nőről visszatereli a nagy csoportosulásra, és amikor elmereng, rajtuk eszébe jut a kötelessége.* ~Ki kéne deríteni kik és mifélék is ezek a népek. Hm. Lehet, hogy a várnagy úr is örülne, ha háború idején tudhatna, arról kiféle miféle népek jönnek, mennek a környéken és a Vaskorsóban.~ *Hümmög magában a titkár és gondolatai már azon járnak, hogy utána nézzen ennek a dolognak, hiszen a várnagy szereti, ha mindenről tudomása van, amely Amon Ruadhon történik. Azonban előtte jó lenne inni egyet és ha ez megtörtént akkor majd munkához lát.*
909. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-29 00:23:51
Üzenet elküldve: 2016-03-29 00:23:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Rilai//
*Nagyon örvend a kedélyes kiszolgálásnak, és már előre össze fut a nyál a szájában az étel láttán. Szereti a gyümölcsöket, sőt evett már pirított cukrozott almát is. De vörösboros sült almát még nem.
~Meg tudnám ezt szokni...~ El sem tudja képzelni mennyi vesződség van egy ilyen étellel, vagy mennyi gyakorlat kellhet hozzá. Ő más tereken igen logikusan tud gondolkodni, de az ízek (ugyanúgy mint az érzelmek) teljesen rendszertelenek a fejében. Tudtával nincs pontos törvénye a főzésnek, egy-egy iránymutatás kivételével.
Kelser szerint, ha minden apró részletbe kitérnének, még az is megeshet hogy nem találnak két ugyanolyat. A baj csak az, hogy élő szervezet nincs aki érezné ezeket az árnyalatnyi különbségeket.
Persze mindehhez tényeket csak ízlelés útján szerezhet, így gondolatait félretéve minden figyelnét a finom éteknek szenteli. Nagyon figyel hogy túl forró ételt ne egyen, mert az elzsibbasztaná a nyelvét, és az egész kárba vész. Így mosolyogva, éppenhogy nem hümmögve, szép komótosan eszi meg a röpke vacsorát. Ha a szakácsnét nem hívják el, vagy ha a közelébe van, kérdez tőle valamit.*
-Korábban egy törpe volt itt mint... kiszolgáló. Mi lett vele, nem tudja?
*Ha valamikor enni akarna még bárcás csirkét, akkor azt kérné ő készítse el. De még előtte legalább egyszer végigkostól mindent. Nem egyszere, néha-néha ha erre jár.
Mindezek után, végiggondolva, kostólva mindent mi előtte van, kicsit ellazul, s körbenéz a helyiségen kik vannak itt rajta kívül...*
*Nagyon örvend a kedélyes kiszolgálásnak, és már előre össze fut a nyál a szájában az étel láttán. Szereti a gyümölcsöket, sőt evett már pirított cukrozott almát is. De vörösboros sült almát még nem.
~Meg tudnám ezt szokni...~ El sem tudja képzelni mennyi vesződség van egy ilyen étellel, vagy mennyi gyakorlat kellhet hozzá. Ő más tereken igen logikusan tud gondolkodni, de az ízek (ugyanúgy mint az érzelmek) teljesen rendszertelenek a fejében. Tudtával nincs pontos törvénye a főzésnek, egy-egy iránymutatás kivételével.
Kelser szerint, ha minden apró részletbe kitérnének, még az is megeshet hogy nem találnak két ugyanolyat. A baj csak az, hogy élő szervezet nincs aki érezné ezeket az árnyalatnyi különbségeket.
Persze mindehhez tényeket csak ízlelés útján szerezhet, így gondolatait félretéve minden figyelnét a finom éteknek szenteli. Nagyon figyel hogy túl forró ételt ne egyen, mert az elzsibbasztaná a nyelvét, és az egész kárba vész. Így mosolyogva, éppenhogy nem hümmögve, szép komótosan eszi meg a röpke vacsorát. Ha a szakácsnét nem hívják el, vagy ha a közelébe van, kérdez tőle valamit.*
-Korábban egy törpe volt itt mint... kiszolgáló. Mi lett vele, nem tudja?
*Ha valamikor enni akarna még bárcás csirkét, akkor azt kérné ő készítse el. De még előtte legalább egyszer végigkostól mindent. Nem egyszere, néha-néha ha erre jár.
Mindezek után, végiggondolva, kostólva mindent mi előtte van, kicsit ellazul, s körbenéz a helyiségen kik vannak itt rajta kívül...*
908. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-28 21:41:28
Üzenet elküldve: 2016-03-28 21:41:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
// Újabb vendégek - és Kelser//
*Felvidulva biccent Quantallnak.*
- Na jó, akkor kettő kulcs, egy éj, tíz és három arany. Tíz és hét arany szobánként, ha reggelit is fogyasztanak.
*Persze neki azzal sem lett volna különösebb problémája, ha az óriás és a kormos hím osztoznak a nyoszolyán, merthogy a szobáiban nincsen két külön ágy, mert ugye ízlések és pofonok. Ha megkapja a csengő aranypénzeket, elszámol, átnyújtja a kulcsokat.*
- A szobák odafenn, a lépcső után, amarra. - *Mutatja a feljáratot az emeletre. Utóbb, mikor a társaság figyelme visszafordul a saját dolgukra, elnyom egy ásítást, nekilát mosogatni, ha visszaér a pult mögé. A jókora dézsából csak akkor pillant ki, amikor elé perdül a kicsi szerzet. Kipislog a pult mögül.*
- Egy pillanat, kicsi úrfi! - *Biccent jókedvűen, aztán megtörli kezét a kötényében, a konyhába megy. Amikor visszatér, egy mázas agyagtálban gőzölgő, cukros és fahéjas körtét, téli almát, aszalt szilvát hoz.*
- Forró. - *Figyelmezteti kedélyesen Kelsert. Közben magában azon morfondírozik, hogy milyen furcsa egy ügy, hogy így megszaporodtak a gnóm vendégei mostanában. Aztán végül arra jut, biztosan terjed a jó híre, és az is felmerül benne, hogy állandósítja a pult előtt álló hosszú, magas székek elé a kicsi sámlit, mely megkönnyíti az aprónépnek, hogy feljussanak és le tudjanak oda ülni, lógathassák a lábuk alanyi jogon, csak úgy, mint a más, normál méretű szerzetek.*
*Felvidulva biccent Quantallnak.*
- Na jó, akkor kettő kulcs, egy éj, tíz és három arany. Tíz és hét arany szobánként, ha reggelit is fogyasztanak.
*Persze neki azzal sem lett volna különösebb problémája, ha az óriás és a kormos hím osztoznak a nyoszolyán, merthogy a szobáiban nincsen két külön ágy, mert ugye ízlések és pofonok. Ha megkapja a csengő aranypénzeket, elszámol, átnyújtja a kulcsokat.*
- A szobák odafenn, a lépcső után, amarra. - *Mutatja a feljáratot az emeletre. Utóbb, mikor a társaság figyelme visszafordul a saját dolgukra, elnyom egy ásítást, nekilát mosogatni, ha visszaér a pult mögé. A jókora dézsából csak akkor pillant ki, amikor elé perdül a kicsi szerzet. Kipislog a pult mögül.*
- Egy pillanat, kicsi úrfi! - *Biccent jókedvűen, aztán megtörli kezét a kötényében, a konyhába megy. Amikor visszatér, egy mázas agyagtálban gőzölgő, cukros és fahéjas körtét, téli almát, aszalt szilvát hoz.*
- Forró. - *Figyelmezteti kedélyesen Kelsert. Közben magában azon morfondírozik, hogy milyen furcsa egy ügy, hogy így megszaporodtak a gnóm vendégei mostanában. Aztán végül arra jut, biztosan terjed a jó híre, és az is felmerül benne, hogy állandósítja a pult előtt álló hosszú, magas székek elé a kicsi sámlit, mely megkönnyíti az aprónépnek, hogy feljussanak és le tudjanak oda ülni, lógathassák a lábuk alanyi jogon, csak úgy, mint a más, normál méretű szerzetek.*
907. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-28 19:06:36
Üzenet elküldve: 2016-03-28 19:06:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Újabb vendégek //
*A hatalmas medvebőrön törökülésbe helyezkedve ölébe veszi a tálat és nagy elánnal kanalazza annak tartalmát miközben az elfet hallgatja.*
-A városban? Ööö, nem ott tudtommal még senki sem látta őket. Szép kis kalamajka kerekedne abból, ha beszabadulnának a városba. Bár az ottani kocsmában a pultos és az a félkarú elf már arra készül, hogy minden esetre elbarikádozzák magukat odabent.
*Csakhamar végez a levessel, leteszi maga mellé a tálat és felveszi a kancsót amiben a sört kapta. Jót húz a hűs nedűből, majd visszateszi a kancsót a padlóra.*
-Talán csak azért választották épp Grombart, mert a közelben az a legnagyobb olyan hely ahol összegyűlhetnek.
*Feleli az elf lány kérdésére, bár nem biztos benne, hogy az neki lett címezve.
Ekkor érkezik egy újabb nő, akiről csakhamar kiderül, hogy ő a fogadósné.*
-Üdvözlöm asszonyom!
*A szállás kérdésében is csakhamar dűlőre jutnak.*
-Igen, két szobát kérnénk, ha szabad!
*A mélységi monológját zavart pillantásokkal kíséri, nem igazán érti miről beszél. Will észjárása nem túl éles, és ráadásul most fáradt is és már a sör is kezdi éreztetni a hatását. Ekkor eszébe jut az elf férfi korábbi megjegyzése.*
-Szóval harcoltatok az élőhalókkal? És milyenek? És hogyan sikerült legyőzni őket?
*A hatalmas medvebőrön törökülésbe helyezkedve ölébe veszi a tálat és nagy elánnal kanalazza annak tartalmát miközben az elfet hallgatja.*
-A városban? Ööö, nem ott tudtommal még senki sem látta őket. Szép kis kalamajka kerekedne abból, ha beszabadulnának a városba. Bár az ottani kocsmában a pultos és az a félkarú elf már arra készül, hogy minden esetre elbarikádozzák magukat odabent.
*Csakhamar végez a levessel, leteszi maga mellé a tálat és felveszi a kancsót amiben a sört kapta. Jót húz a hűs nedűből, majd visszateszi a kancsót a padlóra.*
-Talán csak azért választották épp Grombart, mert a közelben az a legnagyobb olyan hely ahol összegyűlhetnek.
*Feleli az elf lány kérdésére, bár nem biztos benne, hogy az neki lett címezve.
Ekkor érkezik egy újabb nő, akiről csakhamar kiderül, hogy ő a fogadósné.*
-Üdvözlöm asszonyom!
*A szállás kérdésében is csakhamar dűlőre jutnak.*
-Igen, két szobát kérnénk, ha szabad!
*A mélységi monológját zavart pillantásokkal kíséri, nem igazán érti miről beszél. Will észjárása nem túl éles, és ráadásul most fáradt is és már a sör is kezdi éreztetni a hatását. Ekkor eszébe jut az elf férfi korábbi megjegyzése.*
-Szóval harcoltatok az élőhalókkal? És milyenek? És hogyan sikerült legyőzni őket?
906. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-28 18:15:09
Üzenet elküldve: 2016-03-28 18:15:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Délután, kicsit esteledő időszakban ér az út szebb részéhez. Innentől van valami, ami nem fa és bokor, méghozzá az ivó ahol pár napja járt. És ahol a Cathan nevű emberrel találkozott.
Eszébe jut a pár nappal ezelőtti finom mézes hús, és már biztos benne hogy szívesen enne még ilyet. De abban is biztos hogy ennyi, jóval kevésbé változatos étek után nem bírná a gyomra a hirtelen malac néretű állatot. De valami kisebb szárnyassal elbírkóznak az ő méretei is...
Bambát kiköti az istállószerű épületbe, majd belép a kocsmaszerű fogadóba. Vagy fogadószerű kocsmába.
Amikor ő járt itt reggel volt, és elsőként érkezett. Most már vannak mások is szép számmal, s már nincs is annyira reggel. Körülnéz, majd végül a beszélgetőtárs-keresést az ízek élvezete után halasztja. Evés közben még ő sem tud beszélni. A pulthoz megy, majd ha felé fordul a kiszolgáló személyzet figyelme, rendel, 7 arany ellenében Rilai Raeling-tól. *
-Egy tál vörösborban sült gyümölcsöt kérek.
*Ha mindezt megkapja, akkor a vörösbor nagyobb mértékű fogyasztása nélkül fogyasztja a könnyű vacsorát jelképező gyümölcsöket.*
Eszébe jut a pár nappal ezelőtti finom mézes hús, és már biztos benne hogy szívesen enne még ilyet. De abban is biztos hogy ennyi, jóval kevésbé változatos étek után nem bírná a gyomra a hirtelen malac néretű állatot. De valami kisebb szárnyassal elbírkóznak az ő méretei is...
Bambát kiköti az istállószerű épületbe, majd belép a kocsmaszerű fogadóba. Vagy fogadószerű kocsmába.
Amikor ő járt itt reggel volt, és elsőként érkezett. Most már vannak mások is szép számmal, s már nincs is annyira reggel. Körülnéz, majd végül a beszélgetőtárs-keresést az ízek élvezete után halasztja. Evés közben még ő sem tud beszélni. A pulthoz megy, majd ha felé fordul a kiszolgáló személyzet figyelme, rendel, 7 arany ellenében Rilai Raeling-tól.
*-Egy tál vörösborban sült gyümölcsöt kérek.
*Ha mindezt megkapja, akkor a vörösbor nagyobb mértékű fogyasztása nélkül fogyasztja a könnyű vacsorát jelképező gyümölcsöket.*
905. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-28 15:34:13
Üzenet elküldve: 2016-03-28 15:34:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
// Újabb vendégek //
~Helyes akkor van egy szabad út. Remélem az is marad.~
*Az elf megjegyzésére az ő szeme is összeszűkül. Az ha a városban is fel-fel bukkannának az élőholtak az-azt jelentené, hogy elkésett. Ebben az esetben most rögtön el akarna indulni a városba. Heves meggondolatlanság párosul a mártírtudattal. Az elf lány jól összefoglalta. Quantall ezt már tudta előre, hisz megjósolta neki a karavánpihenő szelleme.*
-Üllő s kalapács közt thenior népe.
*Majd rögtön meg is érti a pihenő alatti robbanószerek értelmét is.*
-A Pihenő alatt végső a menedék
De használni ne habozz, ha erőd már nem elég
de még van remény, van idő élni
összefogásban keresni, sötéttől nem félni. A végső menedék! Fel akarták robbantani a pihenőt.
*Talán kicsit lassan esett le, de tényleg nem értette eddig.Az óriás meg talán bolondnak hiszi, de a többiek talán értik. Azt, hogy miért a grombar kastély választották azt Quantall sem érti.*
-Elátkozott hely olyan titkokkal melyeknek a megfejtéséhez sok életnek kell kihunynia. Talán van ott valami. Annyit tudok, hogy a következő támadás más lesz.
*A fogadóslány is feltűnt.*
-Üdvözletem. Quantall.
*A szobák kérdésére bólint.*
-Igen kettőt.
*Nincs baja az óriással, de nem szívesen osztozna most vele szobán és nem lepődne meg ha a másiknak is ez a kényelmesebb.*
~Helyes akkor van egy szabad út. Remélem az is marad.~
*Az elf megjegyzésére az ő szeme is összeszűkül. Az ha a városban is fel-fel bukkannának az élőholtak az-azt jelentené, hogy elkésett. Ebben az esetben most rögtön el akarna indulni a városba. Heves meggondolatlanság párosul a mártírtudattal. Az elf lány jól összefoglalta. Quantall ezt már tudta előre, hisz megjósolta neki a karavánpihenő szelleme.*
-Üllő s kalapács közt thenior népe.
*Majd rögtön meg is érti a pihenő alatti robbanószerek értelmét is.*
-A Pihenő alatt végső a menedék
De használni ne habozz, ha erőd már nem elég
de még van remény, van idő élni
összefogásban keresni, sötéttől nem félni. A végső menedék! Fel akarták robbantani a pihenőt.
*Talán kicsit lassan esett le, de tényleg nem értette eddig.Az óriás meg talán bolondnak hiszi, de a többiek talán értik. Azt, hogy miért a grombar kastély választották azt Quantall sem érti.*
-Elátkozott hely olyan titkokkal melyeknek a megfejtéséhez sok életnek kell kihunynia. Talán van ott valami. Annyit tudok, hogy a következő támadás más lesz.
*A fogadóslány is feltűnt.*
-Üdvözletem. Quantall.
*A szobák kérdésére bólint.*
-Igen kettőt.
*Nincs baja az óriással, de nem szívesen osztozna most vele szobán és nem lepődne meg ha a másiknak is ez a kényelmesebb.*
904. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-28 15:07:27
Üzenet elküldve: 2016-03-28 15:07:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
// Újabb vendégek //
- Szia, Ewangel! - *Vigyorog félszegen a szöszkeségre. Leporolja kötényét, mielőtt odalépne a társasághoz.* - Hát, van szabad szobánk éppenséggel.
*Érdeklődve az óriásra pislog: aligha látta a Hegyen, se őt, se a sötételfet. De ha már itt tartunk, az átható tekintetű fekete embernővel sem találkozott még. Ha már így alakult, a falra tekint: a pult fölött bal kér felől faragott fatábla: a szobákat számozás jelöli, szögre akasztva ott sorakoznak a szám alatt a réztollú, indamintás fogantyújú, nagyobbacska kulcsok.*
- Majd a gerendánál lehajtjátok, hogy be ne verjétek a fejetek, nem? - *Vonja meg a vállát, és a nevezettek felé fordul.* - Gondolom ez kettő szobát jelent?
- Szia, Ewangel! - *Vigyorog félszegen a szöszkeségre. Leporolja kötényét, mielőtt odalépne a társasághoz.* - Hát, van szabad szobánk éppenséggel.
*Érdeklődve az óriásra pislog: aligha látta a Hegyen, se őt, se a sötételfet. De ha már itt tartunk, az átható tekintetű fekete embernővel sem találkozott még. Ha már így alakult, a falra tekint: a pult fölött bal kér felől faragott fatábla: a szobákat számozás jelöli, szögre akasztva ott sorakoznak a szám alatt a réztollú, indamintás fogantyújú, nagyobbacska kulcsok.*
- Majd a gerendánál lehajtjátok, hogy be ne verjétek a fejetek, nem? - *Vonja meg a vállát, és a nevezettek felé fordul.* - Gondolom ez kettő szobát jelent?
903. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-28 15:00:45
Üzenet elküldve: 2016-03-28 15:00:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Újabb vendégek //
* A bemutatkozásból kimaradt, de most nem is nagyon erőlteti. Megszokta már, hogy a kocsmákban csak ritkán ismerkedik. Miközben levesét jó étvággyal kanalazza figyel a beszélgetésre is na meg észreveszi, hogy az imént még pöfékelő óriás igen csak gyorsan felhagyott az illatos dohány élvezetével. A leves lassan elfogy a tányérjából miként ha jól látja még mások is az utolsó kanalak környékén tartanak már.*
- Megpróbálták körbezárni Artheniort. *jegyzi meg miközben arra gondol, hogy megpróbálták bevenni Karavánpihenőt, majd pedig a Kikötőt is.*
- Kíváncsi volnék arra, hogy miért pont a Grombár kastélyba vetették be most magukat? *kérdezi beszélgetőtársait elgondolkodva amikor látja, hogy Rilai megérkezett.*
- Szép napot. *köszönti egy főhajtással, bár félhangos szavak is elhagyják ajkait. Amikor visszatér Rilai az étkezőbe, érdeklődve fordul ismét felé.*
- Van néhány új vendég. Egy sötételf és egy óriás. El tudod őket helyezni a Tavernában? *kérdezi. Kíváncsi rá, hogy van-e az óriásokra méretezett szoba itt.*
* A bemutatkozásból kimaradt, de most nem is nagyon erőlteti. Megszokta már, hogy a kocsmákban csak ritkán ismerkedik. Miközben levesét jó étvággyal kanalazza figyel a beszélgetésre is na meg észreveszi, hogy az imént még pöfékelő óriás igen csak gyorsan felhagyott az illatos dohány élvezetével. A leves lassan elfogy a tányérjából miként ha jól látja még mások is az utolsó kanalak környékén tartanak már.*
- Megpróbálták körbezárni Artheniort. *jegyzi meg miközben arra gondol, hogy megpróbálták bevenni Karavánpihenőt, majd pedig a Kikötőt is.*
- Kíváncsi volnék arra, hogy miért pont a Grombár kastélyba vetették be most magukat? *kérdezi beszélgetőtársait elgondolkodva amikor látja, hogy Rilai megérkezett.*
- Szép napot. *köszönti egy főhajtással, bár félhangos szavak is elhagyják ajkait. Amikor visszatér Rilai az étkezőbe, érdeklődve fordul ismét felé.*
- Van néhány új vendég. Egy sötételf és egy óriás. El tudod őket helyezni a Tavernában? *kérdezi. Kíváncsi rá, hogy van-e az óriásokra méretezett szoba itt.*
902. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-28 10:24:35
Üzenet elküldve: 2016-03-28 10:24:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Újabb vendégek //
*Visszamosolyog Ewangelre. Valóban jól elboldogul a konyhában. Néhány körbepillantás elég ahhoz, hogy felmérje, mit merre talál. A rendszer számára hamar átlátható, nem okoz problémát. Így aztán az elf jelzéseire, fordul is. Méretes, azaz literes korsót emel le az egyik polcról társai közül, majd tölti azt meg seritallal, és a kiválasztott kanállal együtt érkezik vissza az óriáshoz. A kanalat annak egyik markába nyomja, a sert pedig kézügybe helyezi.
Ewangel is hamarosan követi, egyensúlyozva a leveses tállal. Újra együtt a csapat. Van aki még falatozik, van aki már befejezte.
A beszélgetés pedig átterelődik a kölcsönös ismerkedés medréből újra, az élőholtak seregei felé. A kérdés, melyet Drann tesz fel az óriásnak elgondolkodtatja. Eddig még bele sem gondolt, mekkora tragédia lenne, ha az élőholt sereg egy nagyobb városba, mint amilyen Arthenior, masírozna be. Véres pusztítás lenne, s egy idő után az egész városban csak holtak mászkálnának az utcákon. Iszonyat még belegondolni is. Megborzong tőle, és magában megrázza kicsit a fejét. Nem, ez túl szörnyű ahhoz, hogy engedjék bekövetkezni.*
*Visszamosolyog Ewangelre. Valóban jól elboldogul a konyhában. Néhány körbepillantás elég ahhoz, hogy felmérje, mit merre talál. A rendszer számára hamar átlátható, nem okoz problémát. Így aztán az elf jelzéseire, fordul is. Méretes, azaz literes korsót emel le az egyik polcról társai közül, majd tölti azt meg seritallal, és a kiválasztott kanállal együtt érkezik vissza az óriáshoz. A kanalat annak egyik markába nyomja, a sert pedig kézügybe helyezi.
Ewangel is hamarosan követi, egyensúlyozva a leveses tállal. Újra együtt a csapat. Van aki még falatozik, van aki már befejezte.
A beszélgetés pedig átterelődik a kölcsönös ismerkedés medréből újra, az élőholtak seregei felé. A kérdés, melyet Drann tesz fel az óriásnak elgondolkodtatja. Eddig még bele sem gondolt, mekkora tragédia lenne, ha az élőholt sereg egy nagyobb városba, mint amilyen Arthenior, masírozna be. Véres pusztítás lenne, s egy idő után az egész városban csak holtak mászkálnának az utcákon. Iszonyat még belegondolni is. Megborzong tőle, és magában megrázza kicsit a fejét. Nem, ez túl szörnyű ahhoz, hogy engedjék bekövetkezni.*
901. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-28 09:55:26
Üzenet elküldve: 2016-03-28 09:55:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
*Visszatér a kocsmába, lecuccolja a jámbor párductarkát, aztán hasára ölelve a jókora iszákot a fogadó területére hág. Sasszeme végigszalad a fogadótéren, a vendégeken, asztalokon, pultokon, aztán felrohan a lakrészébe, a kincset érő zsákmányt lepakolja, az utazóköpönyegét leveti. Immár szokásos megjelenéssel érkezik ismét le a fogadótérbe, nyelvét kidugva koncentrál, hogy megkösse háta mögött a hófehér kötényt.*
- Csak szóljanak, ha valami kell, enni vagy inni! - *Kiáltja el magát általános érvénnyel, aztán beáll a pult mögé és nekilát összegyűjteni a tonnányi üres üveget, üres poharat, miegyebet, melyek távolléte óta úgy fest, szaporodtak.*
- Csak szóljanak, ha valami kell, enni vagy inni! - *Kiáltja el magát általános érvénnyel, aztán beáll a pult mögé és nekilát összegyűjteni a tonnányi üres üveget, üres poharat, miegyebet, melyek távolléte óta úgy fest, szaporodtak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051