//Reggel//
* A köszönő Tanilra pillant. Hümmög egyet azon tűnődve, hogy ki is lehet a lány, hogy így ismerő Morwont, hogy még a nevét is tudja. Végül kivételesen ezúttal eszébe jut valami. Annak ellenére, hogy még "józan" állapotban sem szokott sikerülni az ilyen nehézkes feladat, most meg járni is alig tud. Kész csoda! ~ Hisz ez az egyik fogadóslány... Valami... ~ No, igen. Itt már egy kicsit bajban van. Rémlik neki, hogy van egy Riláj, meg egy T... De nem jut eszébe a név, így ő csak jól meggondoltam válaszol, kihagyva a név helyét. *
- Szia! * Még rá is mosolyog egy kissé, bár fáradt ábrázatából ez nem biztos, hogy kivehető.
Rilai kérdésére megvonja a vállait. *
- Voltam őrködni. És láttam huhogósat. * Magyarázza, az éjjel látott (és főképp hallott) baglyokra utalva. Látott persze sok mást is, de a baglyok maradtak meg benne a leginkább. Az nem lepi meg túlzottan, hogy a lány a trágyához hasonlítja, ám arra már felvonja a szemöldökét, hogy egy _marék_ trágya. Homlokráncolva pillant kezeire, hátha valóban összement volna. De nem. Legalábbis a két és fél métert biztosan továbbra is eléri, a fölötte lévő egy méter meg már úgyis mindegy. Egy méter ide, vagy oda, azért felteszi a kérdést, hogy megbizonyosodjon, vagy épp ne. *
- Annyira összementem volna?
* Aztán lassacskán áttérnek a reggelire. Az újonc lány szolgálja ki Morwont, akit még nem látott korábban... Vagy, ha igen, hát elfeledte.
Ezúttal sem kell csalódnia a Taverna vendégszeretetében, mivel nem sokkal azután, hogy elmondja kérését, már érkezik is a reggeli. Bőségesen megrakva minden földi jóval, ahogy azt már csak szokták itt a tavernában... Na meg igazából majdnem mindenhol, ahol meglátják, hogy mekkora óriással van dolguk. Mondjuk ez alól lehet kivételt képez immár a városi Pegazus, mivel nemrégiben igencsak megcsappant a bevétele és a pálinkatartománya Morwon ingyen piára feljogosító jelvényének köszönhetően. ~ Milyen kár is, hogy csak egy évig működik. ~ Morfondírozik magában, majd rá is veti magát a rántottafélére. Majdhogynem szó szerint. Rettentően éhes most. Ezzel a reggelivel nem csak az éjszakát pótolja be, hanem már vagy egy hati étkezését teszi ki. Annyira azért nem éheztették ki, mindig kap finom ételeket, amikor megjelenik itt, mégis az utóbbi időben nem volt sok ideje enni. Mindig csak az őrség, meg a harckészültségre készülés. Valóban... Maga a harckészültség valahogy ki is maradt. No, mindegy. Majd alvás közben felkészül a harcra is. Mert olyan sok zombi lófrál erre. *
- Nyamm... Ez jólesett. * Jelenti be a tányér kiürítését követően. Gyorsan felhúzza a sört is, aztán a továbbra is a pulton heverő két aranytallérra ér. Annyira azért nem elhanyagolható összeg, hogy szó nélkül hagyja. Így ismét megszólal. Csak nehogy átsikoljanak fölötte, aztán a végén valami csőcselék vágja zsebre a húsz aranyat. *
- Ide raktam ám ezt a pénzt. * Mutat ujjával a két tallérra. *
- Tényleg, mi a neved és mióta dolgozol itt? * Kérdi az őt kiszolgáló lányt. Nem tűnik a legtapasztaltabbnak, már csak azért sem, mivel Morwon emlékei szerint még sosem látta itt. Pedig, ha minden jöttment katonát meg sem jegyez, egy ilyen hivalkodó ruhájú csinos lány csak megmarad az emlékeiben.
Lassan menni készül, mivel már evés közben is ásított párat és szemei is egyre jobban csukódnak le, de azért még megvárja Hinir válaszát, meg, ha kell ő is mond egy-két szót magáról.
Ha minden efféle beszéd-dologgal végzett, akkor szól Rilaihoz, a "kulcsfelelőshöz". *
- A kaján kívül más is érdekel. Van egy szabad szobád számomra? Néhány órára ledőlnék.