Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 225 (4481. - 4500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4500. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-05-06 16:13:05
Üzenet elküldve: 2020-05-06 16:13:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A páncélos válaszaira alábbhagy az asztal kopogtatásával, ehelyett tisztának csöppet sem mondható körmeit kezdi tanulmányozni. Ezek szerint tévedett, valóban egy helybélivel van dolga. De akkor minek a gúnyos hangnem? Igen, egy fegyverzett orkkal beszél most, aki kifejezetten morcos amiatt, hogy nem hagyják csöndben emészteni. De ezt hamar elrendezheti azzal, hogy az épület három másik sarka egyikébe vonul vissza a megjegyzéseivel együtt, nem kockáztatva meg azt, hogy amúgy sem szépséges orcája egy kézművészeti beavatkozáson essen át. Erre meg tovább kell ütnie a vasat.
Amikor fölállt, hogy a pulthoz menjen, Ukrom furcsállva vonja föl szemöldökét. De mikor kedves kiszolgálója egy pohárka tejjel kínálja meg, azzal sikeresen kezdi kihozni sodrából. Pupillája összeszűkül, és a nyaki erek is kezdenek megjelenni tarkójánál, ahogy orrlyukait vészesen kitágítva szívja be a megnyugtatásra szánt levegőt. Sikertelenül.
A kis történetet hallgatva viszont majdhogy sértődést tettetve horkan fel. Apatikus nyugodalmat tettetve várja meg, hogy újdonsült ivópajtása befejezhesse egész mondanivalóját, hogy azután felelhessen.*
- Banditák fel akartak égetni falvakat? Nőket akartak megerőszakolni? Azta! Milyen botrányos! Majdnem úgy hangzik, mintha banditákként viselkednének! El tudod hinni? Banditák banditákként viselkednek? - *Széles vigyorral az arcán gesztikulál ivópajtásának, majdnem ledöntve a tejet az indulattól.* - És mit fogsz még mondani? Hogy nem lettek kifizetve? Hogy egyfajtájú volt a stáb? Túlnyomóan voltak a zöldbőrűek? Várjál, közlök én veled olyasmit, amitől garantáltan leesik az állad. - *Hajol vészesen közel hozzá.* - A fű zöld! Alszunk, ha fáradtak vagyunk! Az emberek nem kedvesek! - *Csak úgy arád belőle a megengedett malíciaár.* - Szomorú hírem van számodra, nagyszájú barátom: azon személyeket se én, se pedig egy magánhadsereg nem tudta volna lenyugtatni! Szerinted e földkerekség bármelyik lakosa tömény unalom céljából adja zsiványnak a fejét? Egy ilyen féregnek már nincs vesztenivalója! Ki lettek már használva, mint egy ájult paraszt a mező kellős közepén! Csak nem gondoltad, hogy egy kis nógatással vissza lehet téríteni őket egy kispolgár útjára? Még meg is köszöntem volna, amit tettél velük, csak sajnos még nem tudod megkülönböztetni a zsoldost a betyártól! - *Gyűlölettel köp egy jó nagyot a harcos elé, vastagon adva megerősítést szavainak.* - Amúgy eltaláltad. Zsoldos vagyok. Inkább karavánokkal dolgozom. Most pedig bökd ki, miből telik annyira, hogy engem zaklass? - *Hajol vissza székébe, felkapva italát a mozdulat közben, és egy hajtással ki is issza azt. Torka nem szokott ilyen megerőltetéshez, és szüksége volt a hidratálásra.*
//Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A páncélos válaszaira alábbhagy az asztal kopogtatásával, ehelyett tisztának csöppet sem mondható körmeit kezdi tanulmányozni. Ezek szerint tévedett, valóban egy helybélivel van dolga. De akkor minek a gúnyos hangnem? Igen, egy fegyverzett orkkal beszél most, aki kifejezetten morcos amiatt, hogy nem hagyják csöndben emészteni. De ezt hamar elrendezheti azzal, hogy az épület három másik sarka egyikébe vonul vissza a megjegyzéseivel együtt, nem kockáztatva meg azt, hogy amúgy sem szépséges orcája egy kézművészeti beavatkozáson essen át. Erre meg tovább kell ütnie a vasat.
Amikor fölállt, hogy a pulthoz menjen, Ukrom furcsállva vonja föl szemöldökét. De mikor kedves kiszolgálója egy pohárka tejjel kínálja meg, azzal sikeresen kezdi kihozni sodrából. Pupillája összeszűkül, és a nyaki erek is kezdenek megjelenni tarkójánál, ahogy orrlyukait vészesen kitágítva szívja be a megnyugtatásra szánt levegőt. Sikertelenül.
A kis történetet hallgatva viszont majdhogy sértődést tettetve horkan fel. Apatikus nyugodalmat tettetve várja meg, hogy újdonsült ivópajtása befejezhesse egész mondanivalóját, hogy azután felelhessen.*
- Banditák fel akartak égetni falvakat? Nőket akartak megerőszakolni? Azta! Milyen botrányos! Majdnem úgy hangzik, mintha banditákként viselkednének! El tudod hinni? Banditák banditákként viselkednek? - *Széles vigyorral az arcán gesztikulál ivópajtásának, majdnem ledöntve a tejet az indulattól.* - És mit fogsz még mondani? Hogy nem lettek kifizetve? Hogy egyfajtájú volt a stáb? Túlnyomóan voltak a zöldbőrűek? Várjál, közlök én veled olyasmit, amitől garantáltan leesik az állad. - *Hajol vészesen közel hozzá.* - A fű zöld! Alszunk, ha fáradtak vagyunk! Az emberek nem kedvesek! - *Csak úgy arád belőle a megengedett malíciaár.* - Szomorú hírem van számodra, nagyszájú barátom: azon személyeket se én, se pedig egy magánhadsereg nem tudta volna lenyugtatni! Szerinted e földkerekség bármelyik lakosa tömény unalom céljából adja zsiványnak a fejét? Egy ilyen féregnek már nincs vesztenivalója! Ki lettek már használva, mint egy ájult paraszt a mező kellős közepén! Csak nem gondoltad, hogy egy kis nógatással vissza lehet téríteni őket egy kispolgár útjára? Még meg is köszöntem volna, amit tettél velük, csak sajnos még nem tudod megkülönböztetni a zsoldost a betyártól! - *Gyűlölettel köp egy jó nagyot a harcos elé, vastagon adva megerősítést szavainak.* - Amúgy eltaláltad. Zsoldos vagyok. Inkább karavánokkal dolgozom. Most pedig bökd ki, miből telik annyira, hogy engem zaklass? - *Hajol vissza székébe, felkapva italát a mozdulat közben, és egy hajtással ki is issza azt. Torka nem szokott ilyen megerőltetéshez, és szüksége volt a hidratálásra.*
4499. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-05-06 15:10:51
Üzenet elküldve: 2020-05-06 15:10:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ukrom, Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Frandr-nek hírneve, vagy különösebb oka a túlzott óvatosságra ugyan nincs, ám a Vaskorsóban időnként azért törnek ki verekedések, hiszen ez mégsem a Pegazus, és az ilyenek feloszlatására hasznos lehet, ha itt van a helyi törvény egyik képviselője is teljes szolgálati felszerelésben.*
-Nem, olyanokra nem járok, és errefelé ritkák azok.
*Végigméri a másikat, majd elmosolyodik, ahogy elképzeli az orkot báli ruhában, ahogy egy erősen kisminkelt nőstényorkkal koptatja a táncparkettet, hátán az elmaradhatatlan pallossal.*
-Remélem, azért a mi kis tavernánk sem okoz csalódást eféle úri vendégnek.
*Teszi hozzá, továbbra is mosolyogva. A másik előtt levő üres pohár sem kerüli el a figyelmét, és nem is hagyja szó nélkül.*
-De ilyen kifinomult látogatóhoz nem is illik a pálinka. Még a végén nem viselkedne rangjához illően, ha túl erősnek bizonyul az ital.
*Mosolyog továbbra is, majd, a pulthoz sétál, átszámol a pultosnak 4 aranyat, és mielőtt az ork észbe kaphatna, már egy pohár Friss tehéntej van előtte az asztalon.
A másik ezután leírja, hogy mit szokott csinálni.*
-Ó, még pár éve találkoztam én is foglalkozásodbeliekkel, még amikor a keleti pusztán éltem. Képzeld, valaki biztos felbérelte őket is, mert nagyon ügyesen eljátszották, hogy fel akarják égetni a falvunkat, megerőszakolni az asszonyainkat... biztos tudod a többit. De sajnos túlságosan komolyan vettük ezt a színjátékot. Ha ott lettél volna, biztos elsimíthattad volna ezt a kis félreértést.
*Hangjából csöpög a maró gúny. Aztán a másik találóskérdéssel áll elő.*
-Ó, ó, nagyon szeretem az ilyesfajta játékokat.
*Lelkesedést mímel, legalábbis hanglejtésével mindenképp, ám arckifejezéséről ekkorra már lerí, hogy mit gondol a másikról.*
-Nézzük csak... hogy is keresheti meg a kenyerét egy ork, amihez a pallosának is köze van... Talán zsoldos? Ha jól hallom, Arthenior városőreinek meggyűlt a baja nemrég egy kompániával, bár lassan terjed a szó az úton, sok ideje van átformálódni.
*Kis szünetet tart, ám nem vár eleget, hogy a másik megerősíthesse, vagy tagadhassa az állítást.*
-Bár lehet, hogy csak városról városra vándorol, elvállalva az elé kerülő munkákat. Erre is volt már példa, és mindenhol fordulnak meg munkaadók, akik fizetnek, ha nem kérdez sokat a becsületes munkás.
*Itt már szünetet sem tart, rögtön vezeti át a következő tippre a gondolatmenetét.*
-Vagy, bár ilyen rosszindulatú feltételezésbe még belegondolnom is fáj... lehet, hogy egy útonállóval van dolgom, aki épp a kikötőbe igyekszik eladni, amit szerzett.
*Elfogyott a három tippje.*
-Eltaláltam? Vagy talán egyik sem igaz?
*Hátradől a székében, időt hagyva a másiknak a válaszadásra.*
//Ukrom, Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Frandr-nek hírneve, vagy különösebb oka a túlzott óvatosságra ugyan nincs, ám a Vaskorsóban időnként azért törnek ki verekedések, hiszen ez mégsem a Pegazus, és az ilyenek feloszlatására hasznos lehet, ha itt van a helyi törvény egyik képviselője is teljes szolgálati felszerelésben.*
-Nem, olyanokra nem járok, és errefelé ritkák azok.
*Végigméri a másikat, majd elmosolyodik, ahogy elképzeli az orkot báli ruhában, ahogy egy erősen kisminkelt nőstényorkkal koptatja a táncparkettet, hátán az elmaradhatatlan pallossal.*
-Remélem, azért a mi kis tavernánk sem okoz csalódást eféle úri vendégnek.
*Teszi hozzá, továbbra is mosolyogva. A másik előtt levő üres pohár sem kerüli el a figyelmét, és nem is hagyja szó nélkül.*
-De ilyen kifinomult látogatóhoz nem is illik a pálinka. Még a végén nem viselkedne rangjához illően, ha túl erősnek bizonyul az ital.
*Mosolyog továbbra is, majd, a pulthoz sétál, átszámol a pultosnak 4 aranyat, és mielőtt az ork észbe kaphatna, már egy pohár Friss tehéntej van előtte az asztalon.
A másik ezután leírja, hogy mit szokott csinálni.*
-Ó, még pár éve találkoztam én is foglalkozásodbeliekkel, még amikor a keleti pusztán éltem. Képzeld, valaki biztos felbérelte őket is, mert nagyon ügyesen eljátszották, hogy fel akarják égetni a falvunkat, megerőszakolni az asszonyainkat... biztos tudod a többit. De sajnos túlságosan komolyan vettük ezt a színjátékot. Ha ott lettél volna, biztos elsimíthattad volna ezt a kis félreértést.
*Hangjából csöpög a maró gúny. Aztán a másik találóskérdéssel áll elő.*
-Ó, ó, nagyon szeretem az ilyesfajta játékokat.
*Lelkesedést mímel, legalábbis hanglejtésével mindenképp, ám arckifejezéséről ekkorra már lerí, hogy mit gondol a másikról.*
-Nézzük csak... hogy is keresheti meg a kenyerét egy ork, amihez a pallosának is köze van... Talán zsoldos? Ha jól hallom, Arthenior városőreinek meggyűlt a baja nemrég egy kompániával, bár lassan terjed a szó az úton, sok ideje van átformálódni.
*Kis szünetet tart, ám nem vár eleget, hogy a másik megerősíthesse, vagy tagadhassa az állítást.*
-Bár lehet, hogy csak városról városra vándorol, elvállalva az elé kerülő munkákat. Erre is volt már példa, és mindenhol fordulnak meg munkaadók, akik fizetnek, ha nem kérdez sokat a becsületes munkás.
*Itt már szünetet sem tart, rögtön vezeti át a következő tippre a gondolatmenetét.*
-Vagy, bár ilyen rosszindulatú feltételezésbe még belegondolnom is fáj... lehet, hogy egy útonállóval van dolgom, aki épp a kikötőbe igyekszik eladni, amit szerzett.
*Elfogyott a három tippje.*
-Eltaláltam? Vagy talán egyik sem igaz?
*Hátradől a székében, időt hagyva a másiknak a válaszadásra.*
4498. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-05-06 13:24:25
Üzenet elküldve: 2020-05-06 13:24:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az egyértelmű válaszra, és az azt követő megjegyzésre csak száját húzza el. Nem mintha nem lenne kicsi igazság a szavaiban, de csak nem kéne aggódnia egy kettejükhöz hasonlóan acélos alaknak attól, hogy egy nyilvános helyen bármerről megbökhetik, méghozzá különösebb ok nélkül. Hacsak éppenséggel nincs hírneve a környéken...*
- Feltételezem, hogy nem úri estélyek vendégei miatt jutottál erre az álláspontra. - *Jön ki a szarkazmus a szájából. Látja Ukrom, hogy különösebb gerjesztés nélkül egyikük sem fog offenzív mozdulatot tenni, de azt nem állja meg, hogy passzív-agresszívan sértegessék őt. Legalább valahogy vissza kell adnia azt. Mivel már elfogyott itala, gyomra pedig most feszes a maradék étel bevételéhez, így csak ujjával koppintgatja az asztalt, le nem véve tekintetét a pasasról. A foglalkozását firtató kérdésre pedig szemeit forgatja. Azt hiszi, hogy csak türelmét próbálja tesztelni, és nem állja ki, hogy valami csípőset ne válaszoljon.*
- Az erdei banditát szoktam eljátszani családanyák kérésére, hogy a kölkeik ne kóboroljanak. *Horkant egyet, sikerként elkönyvelve első mondatát.* - Munka miatt. Hogy milyen munka, arra hármat találhatsz. És ha nyersz, jutalomként a te elfoglaltságodat is elmondhatod. - *Egy pillanattal később ismét felnyársaló tekintetet szegez a fegyveres idegenre. Egy porcikája sem kívánja társaságát, azt már egész idáig próbálja megértetni vele. Nem is érti, miért érzi magát nyugtalannak miatta, hiszen még csak nem is néz ki olyan vészjóslóan. Igaz, a fülek hiánya megkérdőjelezhető békességét illetően, de eddig nem mutatta jelét annak, hogy bajt jött volna keverni. Még.*
//Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az egyértelmű válaszra, és az azt követő megjegyzésre csak száját húzza el. Nem mintha nem lenne kicsi igazság a szavaiban, de csak nem kéne aggódnia egy kettejükhöz hasonlóan acélos alaknak attól, hogy egy nyilvános helyen bármerről megbökhetik, méghozzá különösebb ok nélkül. Hacsak éppenséggel nincs hírneve a környéken...*
- Feltételezem, hogy nem úri estélyek vendégei miatt jutottál erre az álláspontra. - *Jön ki a szarkazmus a szájából. Látja Ukrom, hogy különösebb gerjesztés nélkül egyikük sem fog offenzív mozdulatot tenni, de azt nem állja meg, hogy passzív-agresszívan sértegessék őt. Legalább valahogy vissza kell adnia azt. Mivel már elfogyott itala, gyomra pedig most feszes a maradék étel bevételéhez, így csak ujjával koppintgatja az asztalt, le nem véve tekintetét a pasasról. A foglalkozását firtató kérdésre pedig szemeit forgatja. Azt hiszi, hogy csak türelmét próbálja tesztelni, és nem állja ki, hogy valami csípőset ne válaszoljon.*
- Az erdei banditát szoktam eljátszani családanyák kérésére, hogy a kölkeik ne kóboroljanak. *Horkant egyet, sikerként elkönyvelve első mondatát.* - Munka miatt. Hogy milyen munka, arra hármat találhatsz. És ha nyersz, jutalomként a te elfoglaltságodat is elmondhatod. - *Egy pillanattal később ismét felnyársaló tekintetet szegez a fegyveres idegenre. Egy porcikája sem kívánja társaságát, azt már egész idáig próbálja megértetni vele. Nem is érti, miért érzi magát nyugtalannak miatta, hiszen még csak nem is néz ki olyan vészjóslóan. Igaz, a fülek hiánya megkérdőjelezhető békességét illetően, de eddig nem mutatta jelét annak, hogy bajt jött volna keverni. Még.*
4497. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-05-05 23:12:13
Üzenet elküldve: 2020-05-05 23:12:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ukrom, Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Frandr nem az az ember, aki csak úgy véletlenszerűen megrágalmaz másokat, viszont az alapvető óvatosságon azért szokása túlmenni egy-két lépéssel. Főleg, ha van oka gyanakodni, és számára bőven elég ok, hogy egy jól felfegyverzett ork betért a Vaskorsóba, ráadásul úgy, hogy szinte üres a hely.
A másik válaszára csak annyival reagál, hogy felhúzza az egyik szemöldökét. Még meg is eshet, hogy a másik minden ok nélkül erre tévedt. A tharg kovácsok, maga az erőd, a piac, és nem utolsósorban maga a taverna is mind olyan helyek, amik akár vonzhatnak is látogatókat.
Ezen kívül Amon Ruadh közvetlenül Arthenior és a Kikötő között helyezkedik el, emiatt a Korsó népszerű hely az utazóknak a lepihenésre.
A másik megérzése, ami már bizonyosságba csap át, becsapja őt, hiszen bizony Amon Ruadh egyik lakosával hozta össze a sors. Ez egyben választ adhat a kimondott kérdésre is.*
-Páncélnak hívják. Harcosok szokták viselni.
*Vonja fel a szemöldökét, hiszen öltözetén egyébként semmi felesleges dísz nincs.*
-És néha tűnnek fel olyan alakok a Korsóban,
*Itt apró, szuggesztív szünetet tart, amit Ukrom úgy értelmezhet, ahogy akar*
-akik miatt úgy érzem, szükség lehet rá.
*Na meg övé az éjszakai őrség a kapuban, bár addig még van pár órája.
A másik tekintete eléggé érdekes. Nem tükröz szimpátiát, amin legkevésbé sem lepődik meg Frandr, ám mintha viszolyogna is tőle. Viszont nem rágódik ezen pár másodpercnél tovább.*
-És te? A lándzsát még értem, hasznos, ha vadászni akar az ember, de a pallos nem a leggyakoribb önvédelmi fegyver.
*Kérdez vissza.*
//Ukrom, Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Frandr nem az az ember, aki csak úgy véletlenszerűen megrágalmaz másokat, viszont az alapvető óvatosságon azért szokása túlmenni egy-két lépéssel. Főleg, ha van oka gyanakodni, és számára bőven elég ok, hogy egy jól felfegyverzett ork betért a Vaskorsóba, ráadásul úgy, hogy szinte üres a hely.
A másik válaszára csak annyival reagál, hogy felhúzza az egyik szemöldökét. Még meg is eshet, hogy a másik minden ok nélkül erre tévedt. A tharg kovácsok, maga az erőd, a piac, és nem utolsósorban maga a taverna is mind olyan helyek, amik akár vonzhatnak is látogatókat.
Ezen kívül Amon Ruadh közvetlenül Arthenior és a Kikötő között helyezkedik el, emiatt a Korsó népszerű hely az utazóknak a lepihenésre.
A másik megérzése, ami már bizonyosságba csap át, becsapja őt, hiszen bizony Amon Ruadh egyik lakosával hozta össze a sors. Ez egyben választ adhat a kimondott kérdésre is.*
-Páncélnak hívják. Harcosok szokták viselni.
*Vonja fel a szemöldökét, hiszen öltözetén egyébként semmi felesleges dísz nincs.*
-És néha tűnnek fel olyan alakok a Korsóban,
*Itt apró, szuggesztív szünetet tart, amit Ukrom úgy értelmezhet, ahogy akar*
-akik miatt úgy érzem, szükség lehet rá.
*Na meg övé az éjszakai őrség a kapuban, bár addig még van pár órája.
A másik tekintete eléggé érdekes. Nem tükröz szimpátiát, amin legkevésbé sem lepődik meg Frandr, ám mintha viszolyogna is tőle. Viszont nem rágódik ezen pár másodpercnél tovább.*
-És te? A lándzsát még értem, hasznos, ha vadászni akar az ember, de a pallos nem a leggyakoribb önvédelmi fegyver.
*Kérdez vissza.*
4496. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-05-05 21:48:44
Üzenet elküldve: 2020-05-05 21:48:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ukrom//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Rágalmazó megjegyzésekre számítva ül le helyére, fejében már készítve a csípőseknél csípősebb retorziókat. És csodának csodájára egy mindennapos kérdéssel állnak neki elő. Megkönnyebbülve sóhajtana, ha nem venné észre, hogy a hibájára felfigyelő személy nem tervez mozdulni a közeléből. Valamint az az arckifejezés. Ebből nem lesz nyugodt este.*
- Kellemes a környék. Gondoltam, kiélvezem. - *Morogja kikényszerítve. Hogy mi járatban lenne? Hát virágot szedegetni, és a nemesek fenekét szagolgatni! Természetesen vajmi csekély információt, és némi aranyat tervezett volna szerezni abból, hogy óvatosan körülnéz a falak között. De ha még a hozzá hasonló átutazóban lévők (mert hogy nem e város lakosával van dolga, abban teljesen biztos) is elkezdik kikérdezni, akkor akár rögtön vissza is fordulhat.*
- Minek a csicsás ruha? - *Utal a páncélra.* - Az ágyi bolha nem öl meg, bár tud zavarni. - *Vonja föl szemöldökét. E kérdésre valóban tudni kívánja a választ. Még ő sem olyan paranoiás, hogy egész nap kilónyi fémben rohangáljon.*
~ Sőt, akár megmagyarázhatnád, hogy miért nézel ki úgy, mintha fából próbáltak volna kifaragni, és félúton föladták. ~ *Indikálja tekintete, miközben gyorsan kiissza maradék italát. Szomorúan tekint bele a korsó aljára, és nagy koppanással le is teszi azt. 13 arany fölöslegesen elherdálva.*
//Ukrom//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Rágalmazó megjegyzésekre számítva ül le helyére, fejében már készítve a csípőseknél csípősebb retorziókat. És csodának csodájára egy mindennapos kérdéssel állnak neki elő. Megkönnyebbülve sóhajtana, ha nem venné észre, hogy a hibájára felfigyelő személy nem tervez mozdulni a közeléből. Valamint az az arckifejezés. Ebből nem lesz nyugodt este.*
- Kellemes a környék. Gondoltam, kiélvezem. - *Morogja kikényszerítve. Hogy mi járatban lenne? Hát virágot szedegetni, és a nemesek fenekét szagolgatni! Természetesen vajmi csekély információt, és némi aranyat tervezett volna szerezni abból, hogy óvatosan körülnéz a falak között. De ha még a hozzá hasonló átutazóban lévők (mert hogy nem e város lakosával van dolga, abban teljesen biztos) is elkezdik kikérdezni, akkor akár rögtön vissza is fordulhat.*
- Minek a csicsás ruha? - *Utal a páncélra.* - Az ágyi bolha nem öl meg, bár tud zavarni. - *Vonja föl szemöldökét. E kérdésre valóban tudni kívánja a választ. Még ő sem olyan paranoiás, hogy egész nap kilónyi fémben rohangáljon.*
~ Sőt, akár megmagyarázhatnád, hogy miért nézel ki úgy, mintha fából próbáltak volna kifaragni, és félúton föladták. ~ *Indikálja tekintete, miközben gyorsan kiissza maradék italát. Szomorúan tekint bele a korsó aljára, és nagy koppanással le is teszi azt. 13 arany fölöslegesen elherdálva.*
4495. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-05-05 21:15:22
Üzenet elküldve: 2020-05-05 21:15:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ukrom//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A másik úgy iszik, mintha komolyan le akarna részegedni. Legalábbis Frandr erre utal, mikor látja, hogy dönti le a másik a pálinkát. Ez korántsem nyugtatja meg, hiszen nem úgy képzeli, hogy egy részeg ork nagyon beszámítható jelenség lenne.
Ahogy aztán a másik elkezdi falni ételét, már más gondolata támad.*
~Ez siet valahová?~
*Mindenesetre nem az ő dolga, amíg az ork betartja a helyi szabályokat. Kicsivel később, mikor felhívja annak figyelmét hibájára, úgy tűnik, ez meg is fog történni. Nem keresi a bajt, szépen fizet, bár abban az egy helyeslő szócskában is annyi feszültséget lehet érzékelni, hogy Frandr nem teljesen biztos a másik béketűrő képességében.
Mire a másik visszatér, Frandr már kényelembe helyezte magát, csendben iszogatja a sörét, miközben a másikat méri végig.*
~Pallos, dárda. Pajzs nincs nála, ahogy páncél sem.~
*Valahogy úgy érzi, hogy a vele szemben ülő férfi nem csak önvédelemre hordoz magával ilyen komoly szakértelmet igénylő fegyvereket.*
~Zsoldos? Vagy útonálló?~
*Mindenesetre gyanítja, hogy ha valakinél ilyen fegyverek vannak, annak oka is van.
Azt is érdekesnek találja, hogy az orkot ennyire feszélyezi a jelenléte. Semmiképp sem ad okot a bizalomra a dolog.*
-És mi járatban itt a thargok földjén?
*Teljesen kellemes, kedélyes hangon teszi fel a kérdést, viszont arckifejezése mást tükröz. Ukrom sok módon értelmezheti a nézését, ám Frandr csak biztosítani akarja, hogy az ork viselkedjen, legalábbis amíg itt van.*
//Ukrom//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A másik úgy iszik, mintha komolyan le akarna részegedni. Legalábbis Frandr erre utal, mikor látja, hogy dönti le a másik a pálinkát. Ez korántsem nyugtatja meg, hiszen nem úgy képzeli, hogy egy részeg ork nagyon beszámítható jelenség lenne.
Ahogy aztán a másik elkezdi falni ételét, már más gondolata támad.*
~Ez siet valahová?~
*Mindenesetre nem az ő dolga, amíg az ork betartja a helyi szabályokat. Kicsivel később, mikor felhívja annak figyelmét hibájára, úgy tűnik, ez meg is fog történni. Nem keresi a bajt, szépen fizet, bár abban az egy helyeslő szócskában is annyi feszültséget lehet érzékelni, hogy Frandr nem teljesen biztos a másik béketűrő képességében.
Mire a másik visszatér, Frandr már kényelembe helyezte magát, csendben iszogatja a sörét, miközben a másikat méri végig.*
~Pallos, dárda. Pajzs nincs nála, ahogy páncél sem.~
*Valahogy úgy érzi, hogy a vele szemben ülő férfi nem csak önvédelemre hordoz magával ilyen komoly szakértelmet igénylő fegyvereket.*
~Zsoldos? Vagy útonálló?~
*Mindenesetre gyanítja, hogy ha valakinél ilyen fegyverek vannak, annak oka is van.
Azt is érdekesnek találja, hogy az orkot ennyire feszélyezi a jelenléte. Semmiképp sem ad okot a bizalomra a dolog.*
-És mi járatban itt a thargok földjén?
*Teljesen kellemes, kedélyes hangon teszi fel a kérdést, viszont arckifejezése mást tükröz. Ukrom sok módon értelmezheti a nézését, ám Frandr csak biztosítani akarja, hogy az ork viselkedjen, legalábbis amíg itt van.*
4494. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-05-05 20:36:21
Üzenet elküldve: 2020-05-05 20:36:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ukrom//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Háborítatlan paranoiája továbbra sem hagyja cserben. Ahelyett, hogy lassan kortyolgatva ki tudná élvezni a kincseket érő ital ízét, most csak pár hajtásra kis híján ki is issza azt. Kezdő hiba, mert pillanatok múltán az alkohol olyan erősen csapja meg, mintha egy magafajtája kólintotta volna fejbe egy utcakővel. megmentőjét keresi az előtte ülő pörköltben, nagy harapásokban el is kezdi leküldeni, remélve, hogy a darabok felszárítják a benne pezsgő folyadékot.
Csakhogy elköveti ezzel azt a hibát, hogy leveszi a szemét a fogadó egyetlen másik vendégéről. Erre a hibára akkor jön rá, amikor két falat és egy nyelés közepette mozgást vél hallani, és mire fölnéz, az ember-alak már mellette mutogat a táljára. Egy darabig eltart, mire felfogja a pasas szavait, és alapjából is sötét ábrázatára még sötétebb árnyék lendül.*
~ A rohadt életbe. ~ *Na nem amiatt jut eszébe ezen mondat, mert igaza van a modortalan idegennek. Holt lenne ő már, ha bűncselekményre adta volna is egyszer a fejét, főleg egy ilyesfajta helyen. Inkább az alak teljes külseje az, ami ordította a veszélyt a fülébe. Utálatos ábrázat, a fülek teljes hiánya (más esetben ezt szóvá is tenné), a veszélyes fölszerelés amitől látszik, hogy nem holmi pimasz polgárról van szó. És a haj. Valami nincs rendben vele, bár még nem tudja kivenni, hogy mi.
Szemöldökét összehúzza, ahogy farkasszemet néz a férfival. Nagy levegőt vesz, ahogy próbálja lenyugtatni magát. Még nem tett semmi fenyegető mozdulatot, úgyhogy neki sincs oka bármi hasonlóra.*
- Igaz. - *Köpi ki ingerülten. Félig megevett vacsoráját otthagyva áll föl, és magasságát kiélvezve most lefelé nézve tanulmányozza az emberkét. Egy pillanat múlva már el is halad mellette, hogy rendezze a pulton a számlát.
Kifizeti a 13 aranyat érő italt ami az Ogrepálinka lenne, , és megfizeti a 13 aranyat érő Boros csülökpörköltöt is. .
Mindenre felkészülten ül vissza helyéhez. A feszültség még tapintható.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.05 20:39:47
//Ukrom//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Háborítatlan paranoiája továbbra sem hagyja cserben. Ahelyett, hogy lassan kortyolgatva ki tudná élvezni a kincseket érő ital ízét, most csak pár hajtásra kis híján ki is issza azt. Kezdő hiba, mert pillanatok múltán az alkohol olyan erősen csapja meg, mintha egy magafajtája kólintotta volna fejbe egy utcakővel. megmentőjét keresi az előtte ülő pörköltben, nagy harapásokban el is kezdi leküldeni, remélve, hogy a darabok felszárítják a benne pezsgő folyadékot.
Csakhogy elköveti ezzel azt a hibát, hogy leveszi a szemét a fogadó egyetlen másik vendégéről. Erre a hibára akkor jön rá, amikor két falat és egy nyelés közepette mozgást vél hallani, és mire fölnéz, az ember-alak már mellette mutogat a táljára. Egy darabig eltart, mire felfogja a pasas szavait, és alapjából is sötét ábrázatára még sötétebb árnyék lendül.*
~ A rohadt életbe. ~ *Na nem amiatt jut eszébe ezen mondat, mert igaza van a modortalan idegennek. Holt lenne ő már, ha bűncselekményre adta volna is egyszer a fejét, főleg egy ilyesfajta helyen. Inkább az alak teljes külseje az, ami ordította a veszélyt a fülébe. Utálatos ábrázat, a fülek teljes hiánya (más esetben ezt szóvá is tenné), a veszélyes fölszerelés amitől látszik, hogy nem holmi pimasz polgárról van szó. És a haj. Valami nincs rendben vele, bár még nem tudja kivenni, hogy mi.
Szemöldökét összehúzza, ahogy farkasszemet néz a férfival. Nagy levegőt vesz, ahogy próbálja lenyugtatni magát. Még nem tett semmi fenyegető mozdulatot, úgyhogy neki sincs oka bármi hasonlóra.*
- Igaz. - *Köpi ki ingerülten. Félig megevett vacsoráját otthagyva áll föl, és magasságát kiélvezve most lefelé nézve tanulmányozza az emberkét. Egy pillanat múlva már el is halad mellette, hogy rendezze a pulton a számlát.
Kifizeti a 13 aranyat érő italt ami az Ogrepálinka lenne,
, és megfizeti a 13 aranyat érő Boros csülökpörköltöt is. .Mindenre felkészülten ül vissza helyéhez. A feszültség még tapintható.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.05 20:39:47
4493. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-05-05 19:06:16
Üzenet elküldve: 2020-05-05 19:06:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ukrom//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bár lehet, hogy ennek Frandr keleti gyökerei az okai, ő teljesen meg van elégedve a tharg fogadóval. Bizonyára meg is lepődne, hogy az újonnan érkező magasabbra teszi a lécet, ám mivel nem gondolatolvasó, így csak az alapján formálhat gondolatokat, amit lát.*
~Persze, hogy egy kibaszott ork...~
*Kívülről nem sok változás látszik rajta, bár haja egy fél árnyalattal sötétebb lesz, és teljes teste megfeszül, készenléti állapotba kerül. Ahogy végigméri, úgy látja, fegyver is van az orknál, viszont páncéltalannak tűnik.
Ahogy a szürkebőrű rendel, majd leül egy asztalhoz, Frandr megenyhül.*
~Talán mégsem azért van itt, hogy a bajt keresse.~
*Ám gyors pillantást vetve Ukrom felé látja, hogy az őt bámulja. Frandr pár másodpercre felveszi a szemkontaktust, a másik szemébe fúrja a tekintetét, majd visszatér az ételéhez. Mikor végzett, a pulthoz sétál. Kifizeti neki a 13 aranyat, amivel a Boros csülökpörköltért tartozott, majd a Tharg házi söréért is fizet, ami szintén elfogyott. Rövid gondolkozás után rendel még egyet, és így 18 aranyat fizet.
Az orkra nézve elgondolkozik, majd a sörével együtt a másik asztalához telepszik át.*
-Feltételezem, fizetni is tervezel.
*Bök a másik tálja felé, hiszen amennyire látta, a másik nem vette elő az erszényét a rendelés közben. És a másik fajához tartozóktól már sokkal rosszabb dolgokat is látott, mint hogy egyikük fizetés nélkül távozzon egy tavernából.
Hangjából nagyon nehezen lehet csak kihallani az ellenségeskedést, ám ha a másik figyel, megtalálhatja azt. És a pusztai harcosnak jó oka is van ellenségeskedni, hiszen személyes tapasztalata is van velük, és azt is tudja, hogy a nyugati világban sem szép emlékeket fűznek ehhez a fajhoz.*
//Ukrom//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bár lehet, hogy ennek Frandr keleti gyökerei az okai, ő teljesen meg van elégedve a tharg fogadóval. Bizonyára meg is lepődne, hogy az újonnan érkező magasabbra teszi a lécet, ám mivel nem gondolatolvasó, így csak az alapján formálhat gondolatokat, amit lát.*
~Persze, hogy egy kibaszott ork...~
*Kívülről nem sok változás látszik rajta, bár haja egy fél árnyalattal sötétebb lesz, és teljes teste megfeszül, készenléti állapotba kerül. Ahogy végigméri, úgy látja, fegyver is van az orknál, viszont páncéltalannak tűnik.
Ahogy a szürkebőrű rendel, majd leül egy asztalhoz, Frandr megenyhül.*
~Talán mégsem azért van itt, hogy a bajt keresse.~
*Ám gyors pillantást vetve Ukrom felé látja, hogy az őt bámulja. Frandr pár másodpercre felveszi a szemkontaktust, a másik szemébe fúrja a tekintetét, majd visszatér az ételéhez. Mikor végzett, a pulthoz sétál. Kifizeti neki a 13 aranyat, amivel a Boros csülökpörköltért tartozott, majd
a Tharg házi söréért is fizet, ami szintén elfogyott. Rövid gondolkozás után rendel még egyet, és így 18 aranyat fizet. Az orkra nézve elgondolkozik, majd a sörével együtt a másik asztalához telepszik át.*
-Feltételezem, fizetni is tervezel.
*Bök a másik tálja felé, hiszen amennyire látta, a másik nem vette elő az erszényét a rendelés közben. És a másik fajához tartozóktól már sokkal rosszabb dolgokat is látott, mint hogy egyikük fizetés nélkül távozzon egy tavernából.
Hangjából nagyon nehezen lehet csak kihallani az ellenségeskedést, ám ha a másik figyel, megtalálhatja azt. És a pusztai harcosnak jó oka is van ellenségeskedni, hiszen személyes tapasztalata is van velük, és azt is tudja, hogy a nyugati világban sem szép emlékeket fűznek ehhez a fajhoz.*
4492. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-05-05 17:47:15
Üzenet elküldve: 2020-05-05 17:47:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Gruad//
*Már a fogadó növénytakaró fedte fala is kétkedésre késztette azt illetően, hogy valóban itt pihenjen e meg. Változó tapasztalatai vannak az efféle helyeket illetően, és a minőséget általában az épület külső részének ápoltsága, valamint az alkoholfajták változatossága határozza meg. Márpedig rossz első benyomást kelt most a fogadó.
Az ajtón belépve rögtön szemébe szúródik a pult, és más berendezést nem is tanulmányozva meg is közelíti azt. Mindössze rendelés után kezdi el körülményesebben tanulmányozni a helyiséget. A karosszék hízelgő, de nem ül rá. A lélekszám gyakorlatilag üres, kivéve egy enyhén szólva is gyanúsnak tűnő alakot, aki már első kinézetre is ellenszenvesnek néz ki számára. gyorsan le is veszi róla tekintetét.
Miután a pultnál megvárja ételét, a szerény mennyiségű csülökpörköltet, jó öreg ogre pálinkával leöblítve, gyorsan helyet keres magának. Végül a fogadóhelyiség sarkában, a vállas idegentől legtávolabb ül le, nagy koppanással le is téve italát, követi vacsorája. Időközben elkezdi méregetni a másikat, összefúrt szemhéjakkal. Nem érzi magát nyugodtan, ez látszik testbeszédjén is.*
//Gruad//
*Már a fogadó növénytakaró fedte fala is kétkedésre késztette azt illetően, hogy valóban itt pihenjen e meg. Változó tapasztalatai vannak az efféle helyeket illetően, és a minőséget általában az épület külső részének ápoltsága, valamint az alkoholfajták változatossága határozza meg. Márpedig rossz első benyomást kelt most a fogadó.
Az ajtón belépve rögtön szemébe szúródik a pult, és más berendezést nem is tanulmányozva meg is közelíti azt. Mindössze rendelés után kezdi el körülményesebben tanulmányozni a helyiséget. A karosszék hízelgő, de nem ül rá. A lélekszám gyakorlatilag üres, kivéve egy enyhén szólva is gyanúsnak tűnő alakot, aki már első kinézetre is ellenszenvesnek néz ki számára. gyorsan le is veszi róla tekintetét.
Miután a pultnál megvárja ételét, a szerény mennyiségű csülökpörköltet, jó öreg ogre pálinkával leöblítve, gyorsan helyet keres magának. Végül a fogadóhelyiség sarkában, a vállas idegentől legtávolabb ül le, nagy koppanással le is téve italát, követi vacsorája. Időközben elkezdi méregetni a másikat, összefúrt szemhéjakkal. Nem érzi magát nyugodtan, ez látszik testbeszédjén is.*
4491. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-05-05 17:20:27
Üzenet elküldve: 2020-05-05 17:20:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Frandr estéi többségét a Korsóban szokta tölteni, és ez alól a mostani sem kivétel. Bár általában ez nem feltétlenül csendes iszogatást jelent, most szokatlan módon kevesen vannak a tavernában.
Ezt is tudja értékelni, hiszen így nyugalomban élvezheti ki a hely kínálatát. Egy üres asztalnál ül, előtte egy tál pörkölt és egy korsónyi sör. Jóízűen falatozik, időnként az ajtó felé pillantva, hogy érkezik-e bárki, aki nem tartozik a kocsma szokásos törzsvendégei közé.
Az utazók szinte mindig elő tudnak állni valami érdekes hírrel, bár ahhoz is tapasztalat kell, hogy ezekből a történetekből kihámozza az ember az igazságot. Ám egyelőre csukva marad az ajtó, így Frandr teljes figyelmét a vacsorájának szentelheti.*
*Frandr estéi többségét a Korsóban szokta tölteni, és ez alól a mostani sem kivétel. Bár általában ez nem feltétlenül csendes iszogatást jelent, most szokatlan módon kevesen vannak a tavernában.
Ezt is tudja értékelni, hiszen így nyugalomban élvezheti ki a hely kínálatát. Egy üres asztalnál ül, előtte egy tál pörkölt és egy korsónyi sör. Jóízűen falatozik, időnként az ajtó felé pillantva, hogy érkezik-e bárki, aki nem tartozik a kocsma szokásos törzsvendégei közé.
Az utazók szinte mindig elő tudnak állni valami érdekes hírrel, bár ahhoz is tapasztalat kell, hogy ezekből a történetekből kihámozza az ember az igazságot. Ám egyelőre csukva marad az ajtó, így Frandr teljes figyelmét a vacsorájának szentelheti.*
4490. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-05-03 18:56:53
Üzenet elküldve: 2020-05-03 18:56:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Túlórázás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Még ennél is? *horkant fel halkan a választ hallva, hisz saját megítélése szerint még így is sokkal több időt tölt a kocsmában, mint az ajánlatos lenne, de persze ezt nem fogja az alkalmazottja orrára kötni* De még megfontolom a javaslatod. Ki nem hagynám, hogy a jó... khm, munkádban gyönyörködjek. *teszi hozzá somolyogva, inkább a férfi más kvalitásaira gondolva, mintsem a sörcsapoló képességére*
- Milyen kár! *jegyzi meg tettetett szomorúsággal, ahogy Fint munkája kerül szóba. ~Ezek szerint mégse bolondult még teljesen belém~ vonja le magában a tanulságot, hogy bár a férfi gatyájába már sikerült beférkőznie, a szívében még mindig nem foglal el elég fontos helyet ahhoz, hogy tényleg megbízhasson benne*
- Ha már ilyen szépen kérded, elárulom, hogy igen. *felel komolyan a kérdésre, bár annak eldöntését, hogy tényleg igazat mond-e, Fintre bízza. További magyarázat helyett inkább hozzálát, hogy egészen másfajta vágyait élje ki, és úgy látszik, ez a férfinak sincs ellenére. Az egész persze nem tart sokáig, bizonyos tekintetben magát a játszadozást még sokkal jobban is élvezi, mint a végcélt, így nem szándéka elkapkodni semmit se. Az, hogy a férfi részéről semmi érdemleges reakciót nem tapasztal, csak tovább fokozza érdeklődését*
- A remény hal meg utoljára. *feleli kitérően Fint válaszára, magában azonban egyetért vele, ha bármi is gátat szab nekik, az semmiképp se az erkölcs, tulajdonképpen ez az egyik dolog, ami annyira megfogta a férfiban*
- Ó, te csak szeretnéd, hogy lebukjak! *jegyzi meg sokatmondó mosollyal, míg kicsit helyezkedik a székben, immár szembefordulva a földön ülő férfival, széles terpeszben hagyva lábait, hogy a szoknya csak a legszükségesebbeket takarja, szinte teljesen szabadon hagyva egyik lábát. A szivart közben érdeklődve forgatja az ujjai közt, néha közelebb emelve orrához, hogy be tudja szívni az illatát, mint egy függő, aki igyekszik kiélvezni minden apró cseppjét az oly vágyott anyagnak, mégis tartja magát az elhatározásához, nem emeli ajkaihoz a szivart és nem szív bele egyszer sem, csak Fintet szemléli, ahogy egyre inkább hatása alá keríti a szer*
- Mit gondolsz? Miben hazudtam neked? *jegyzi meg pillanatnyi szünet után, arra számítva, az ördögvigyor hatása alatt talán a férfi őszintébb lesz, és olyasmit is megoszt vele, amit normál esetben nem tenne*
- Nocsak! Még ennél is vidámabb? Nehéz elképzelni... *jegyzi meg ironikusan, bujkáló mosollyal* Mondd csak, tulajdonképpen kik mondták ezt neked? Kikkel szoktál te együtt szívni? *érdeklődik kíváncsian, kissé előrébb dőlve ültében Fint felé, míg óvatosan a földre pöccinti a hamut a szivarról, hogy aztán a cipőjével lassan eldörzsölje azt a padlón. Nem kerüli el a figyelmét, hogy a férfi már jó ideje a lábát bámulja, és bár az ördögvigyor számlájára írja a dolgot, felettébb mulattatja az események ilyetén alakulása*
- Masszázs? Nem mondom, rám férne az ilyesmi... Nos, mint korábban mondtad, most épp itt vagyok, nézhetsz is, meg is mutathatod, hogy mit tudsz! *ajánlja fel a férfinak, felé nyújtva az egyik lábát, hogy lehúzhassa a csizmáját és bizonyíthasson, nem csak a szavak nagy mestere, de a tetteké is.*
//Túlórázás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Még ennél is? *horkant fel halkan a választ hallva, hisz saját megítélése szerint még így is sokkal több időt tölt a kocsmában, mint az ajánlatos lenne, de persze ezt nem fogja az alkalmazottja orrára kötni* De még megfontolom a javaslatod. Ki nem hagynám, hogy a jó... khm, munkádban gyönyörködjek. *teszi hozzá somolyogva, inkább a férfi más kvalitásaira gondolva, mintsem a sörcsapoló képességére*
- Milyen kár! *jegyzi meg tettetett szomorúsággal, ahogy Fint munkája kerül szóba. ~Ezek szerint mégse bolondult még teljesen belém~ vonja le magában a tanulságot, hogy bár a férfi gatyájába már sikerült beférkőznie, a szívében még mindig nem foglal el elég fontos helyet ahhoz, hogy tényleg megbízhasson benne*
- Ha már ilyen szépen kérded, elárulom, hogy igen. *felel komolyan a kérdésre, bár annak eldöntését, hogy tényleg igazat mond-e, Fintre bízza. További magyarázat helyett inkább hozzálát, hogy egészen másfajta vágyait élje ki, és úgy látszik, ez a férfinak sincs ellenére. Az egész persze nem tart sokáig, bizonyos tekintetben magát a játszadozást még sokkal jobban is élvezi, mint a végcélt, így nem szándéka elkapkodni semmit se. Az, hogy a férfi részéről semmi érdemleges reakciót nem tapasztal, csak tovább fokozza érdeklődését*
- A remény hal meg utoljára. *feleli kitérően Fint válaszára, magában azonban egyetért vele, ha bármi is gátat szab nekik, az semmiképp se az erkölcs, tulajdonképpen ez az egyik dolog, ami annyira megfogta a férfiban*
- Ó, te csak szeretnéd, hogy lebukjak! *jegyzi meg sokatmondó mosollyal, míg kicsit helyezkedik a székben, immár szembefordulva a földön ülő férfival, széles terpeszben hagyva lábait, hogy a szoknya csak a legszükségesebbeket takarja, szinte teljesen szabadon hagyva egyik lábát. A szivart közben érdeklődve forgatja az ujjai közt, néha közelebb emelve orrához, hogy be tudja szívni az illatát, mint egy függő, aki igyekszik kiélvezni minden apró cseppjét az oly vágyott anyagnak, mégis tartja magát az elhatározásához, nem emeli ajkaihoz a szivart és nem szív bele egyszer sem, csak Fintet szemléli, ahogy egyre inkább hatása alá keríti a szer*
- Mit gondolsz? Miben hazudtam neked? *jegyzi meg pillanatnyi szünet után, arra számítva, az ördögvigyor hatása alatt talán a férfi őszintébb lesz, és olyasmit is megoszt vele, amit normál esetben nem tenne*
- Nocsak! Még ennél is vidámabb? Nehéz elképzelni... *jegyzi meg ironikusan, bujkáló mosollyal* Mondd csak, tulajdonképpen kik mondták ezt neked? Kikkel szoktál te együtt szívni? *érdeklődik kíváncsian, kissé előrébb dőlve ültében Fint felé, míg óvatosan a földre pöccinti a hamut a szivarról, hogy aztán a cipőjével lassan eldörzsölje azt a padlón. Nem kerüli el a figyelmét, hogy a férfi már jó ideje a lábát bámulja, és bár az ördögvigyor számlájára írja a dolgot, felettébb mulattatja az események ilyetén alakulása*
- Masszázs? Nem mondom, rám férne az ilyesmi... Nos, mint korábban mondtad, most épp itt vagyok, nézhetsz is, meg is mutathatod, hogy mit tudsz! *ajánlja fel a férfinak, felé nyújtva az egyik lábát, hogy lehúzhassa a csizmáját és bizonyíthasson, nem csak a szavak nagy mestere, de a tetteké is.*
4489. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-28 23:35:42
Üzenet elküldve: 2020-04-28 23:35:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Túlórázás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fintben egy filozófus veszett el, olyannyira, hogy most is azon filozofál, milyen könnyen el lehet jutni ahhoz a ruha alatti világhoz. Csak le kell tépni a göncöket, és kész! A nők meg mindezt úgy adják elő, mintha valami sejtelmes, már-már megvalósíthatatlan dolog lenne, és köztük is Esti a legrosszabb. Nem azért, mert jobban rejtegetné, hanem mert folyamatosan incselkedik, ezzel pedig egyenesen a gyengepontján támadja a marcona férfit – nem véletlen, hogy a szavaira csak egy „hah” a válasz, meg persze, amit a lány nem láthat, talán csak sejthet: a zsoldos gondolatai abba a bizonyos fürdőbe vándorolnak. Persze attól még kíváncsian figyel.*
- Mondjuk… Járhatnál erre egy kissé többet, nagysasszony. Lenne mit nézni. A vendégeknek is. Na meg én is megmutathatnám, milyen jól dolgozom. *Állapítja meg a Vaskorsó fejlesztésével kapcsolatban, mert hát azért a legtöbbet ebből ő maga profitálhatna. Hangját gúny övezi, ő maga is tudja, hogy bókjait nem lehet komolyan venni, nem is annak szánja őket. A zsoldoskodással kapcsolatos kérdésre mintha megváltozna az arca, komolyabb és eltökéltebb lesz, amiért „szakmájáról” kérdezik. Megfontolja a választ, mégis rövidre zárja.*
- Ingyen nem. *Hogy aztán mit tekint fizetségnek, azt pillantása is elárulja. A szép lábak egyenesen megbabonázzák.* Te védtél már meg bárkit valaha, nagysasszony? A kis bicskáddal?
~ Az én kardomtól sem kell félned, kislány. ~ *Jut eszébe, és már hangot is adna a dolognak, vagy éppen azon töpreng, hogy megfosztja a lányt lábbelijétől egy masszázs erejéig, ám minden terve kudarcba fullad egy nagyobb jóért. Pimaszul felel a csókra, mert sem meglepettség, sem kicsattanó öröm nem látszik az arcán, legfeljebb ha csöndes elégedettség ül ki rá, ahogy Estit méregeti. Mintha minden pont úgy alakulna, ahogy Fint szeretné.*
- Ugyan már, ne légy ünneprontó. Egyikünknek sincsenek erkölcsi korlátai.
*Persze nem fogad el nemleges választ az ördögvigyort illetően, ha teheti, akár erővel is elmarja a sötételf kezéből a poharat, majd odaadva neki rögtön meg is gyújtja mindkettejük szivarját. Vele szemben, törökülésben helyezkedik el a padlón, és a szivart a szája közé szorítva nagyot nyújtózkodik.*
- Na, erre kíváncsi leszek. Még a végén lebuksz, hogy hazudtál, és azt fogod képzelni, valami madár vagy. *Jegyzi meg közben, nehezen ejtve a hangokat a teli szája miatt, és egy adag füstöt pöffent maga elé. Egyelőre nem történik semmi különös, a szervezetét nem érte utol a bódító szer, ezért csak a lábakat nézegeti újfent. Nem is tudta magáról, hogy rajong értük. Vagy talán csak a sötételf lábakra igaz ez? Milyen érdekes.* Azt mondják, én vidám leszek tőle. *Von vállat, ujja között a sodort bagóval játszadozva, mintha ránézésre szeretné felmérni, jóféle-e.*
- Masszázst is vállalok ám. De csak a nagysasszonynak, más nem kap belőle. Ilyen ez az üzlet. *Közli hirtelen, lemaradva, mintha nem is ő találta volna ki a mondatot. De azok a lábak…*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.28 23:36:16
//Túlórázás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fintben egy filozófus veszett el, olyannyira, hogy most is azon filozofál, milyen könnyen el lehet jutni ahhoz a ruha alatti világhoz. Csak le kell tépni a göncöket, és kész! A nők meg mindezt úgy adják elő, mintha valami sejtelmes, már-már megvalósíthatatlan dolog lenne, és köztük is Esti a legrosszabb. Nem azért, mert jobban rejtegetné, hanem mert folyamatosan incselkedik, ezzel pedig egyenesen a gyengepontján támadja a marcona férfit – nem véletlen, hogy a szavaira csak egy „hah” a válasz, meg persze, amit a lány nem láthat, talán csak sejthet: a zsoldos gondolatai abba a bizonyos fürdőbe vándorolnak. Persze attól még kíváncsian figyel.*
- Mondjuk… Járhatnál erre egy kissé többet, nagysasszony. Lenne mit nézni. A vendégeknek is. Na meg én is megmutathatnám, milyen jól dolgozom. *Állapítja meg a Vaskorsó fejlesztésével kapcsolatban, mert hát azért a legtöbbet ebből ő maga profitálhatna. Hangját gúny övezi, ő maga is tudja, hogy bókjait nem lehet komolyan venni, nem is annak szánja őket. A zsoldoskodással kapcsolatos kérdésre mintha megváltozna az arca, komolyabb és eltökéltebb lesz, amiért „szakmájáról” kérdezik. Megfontolja a választ, mégis rövidre zárja.*
- Ingyen nem. *Hogy aztán mit tekint fizetségnek, azt pillantása is elárulja. A szép lábak egyenesen megbabonázzák.* Te védtél már meg bárkit valaha, nagysasszony? A kis bicskáddal?
~ Az én kardomtól sem kell félned, kislány. ~ *Jut eszébe, és már hangot is adna a dolognak, vagy éppen azon töpreng, hogy megfosztja a lányt lábbelijétől egy masszázs erejéig, ám minden terve kudarcba fullad egy nagyobb jóért. Pimaszul felel a csókra, mert sem meglepettség, sem kicsattanó öröm nem látszik az arcán, legfeljebb ha csöndes elégedettség ül ki rá, ahogy Estit méregeti. Mintha minden pont úgy alakulna, ahogy Fint szeretné.*
- Ugyan már, ne légy ünneprontó. Egyikünknek sincsenek erkölcsi korlátai.
*Persze nem fogad el nemleges választ az ördögvigyort illetően, ha teheti, akár erővel is elmarja a sötételf kezéből a poharat, majd odaadva neki rögtön meg is gyújtja mindkettejük szivarját. Vele szemben, törökülésben helyezkedik el a padlón, és a szivart a szája közé szorítva nagyot nyújtózkodik.*
- Na, erre kíváncsi leszek. Még a végén lebuksz, hogy hazudtál, és azt fogod képzelni, valami madár vagy. *Jegyzi meg közben, nehezen ejtve a hangokat a teli szája miatt, és egy adag füstöt pöffent maga elé. Egyelőre nem történik semmi különös, a szervezetét nem érte utol a bódító szer, ezért csak a lábakat nézegeti újfent. Nem is tudta magáról, hogy rajong értük. Vagy talán csak a sötételf lábakra igaz ez? Milyen érdekes.* Azt mondják, én vidám leszek tőle. *Von vállat, ujja között a sodort bagóval játszadozva, mintha ránézésre szeretné felmérni, jóféle-e.*
- Masszázst is vállalok ám. De csak a nagysasszonynak, más nem kap belőle. Ilyen ez az üzlet. *Közli hirtelen, lemaradva, mintha nem is ő találta volna ki a mondatot. De azok a lábak…*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.28 23:36:16
4488. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-27 06:04:29
Üzenet elküldve: 2020-04-27 06:04:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Fintarret, Zaejn//
-Állatvilágára? Hát többen is vannak? *Ki is bukik egy kuncogás a feltételezés elhangzása után, nem is igazán vár rá választ, csak úgy odaszúrta a dolgot. Majd csak vállat von.*
-Ha… mindig ezek a feltételek… ha fiatalabb lenne, talán még otthon is hagytam volna, de ezt már nem tudjuk meg, nem igaz? *Kétségtelen, hogy a szurkálódás a vérében van, de ezen nincsen mit csodálkozni. A következő megjegyzéssel együtt arra is fény derült, hogy a férfi nem csak felszolgáló, hanem a konyha kisegítő munkákat is végzi. Erre nem is reagál mással csak egy elégedetten szétterülő mosollyal az arcán. ~Egy ilyen vén kecske, már csak erre jó, na meg a vágóhídra.~ Majd távozóra is fogja, közben szemmel tartva a gyanús férfit, az egyik közeli asztalnál. Bár azt tervezte, hogy a folyosón bevárja, hátha követi, ám, az odaszól neki és meginvitálja egy pohár alkoholra, amit rögvest ki is rendel. ~Érdekes módja ez a dolognak, előtte megpróbál leitatni? ~ Ő is ismeri a mondást, minthogy tartsd az ellenségeidet a közeledben, de ez fel sem merült benne. Egy pillanatig habozik, majd úgy dönt, hogy él a lehetőséggel.*
-Köszönöm, milyen figyelmes, egy igazi úriember. *Ejti ki az utolsó szót, gyanúsan hangsúlyosan, szinte minden szándékosság nélkül. Helyet is foglal, majd lassan érkezik a két pohár rendelt ribizlibor is, amelyet a vénség tesz eléjük. ~A végén még megmérgeznek ezek ketten. ~ Nyúl azon nyomban a pohárért, de nem azért, amit elé tettek le, hanem pont az ellenkezőért, hogy maga elé húzza.*
-Mi szél hozta erre a félreeső helyre? *Kérdi a férfit, közben az asztaltól távozó felszolgálót méregeti gyanúsan, majd a pohár bort, maga előtt, hátha még meglát benne valamit, pont az alján szállingózni.*
-Hm… igazán jófajta, szép a színe… *Dicséri az italt, hogy az ne keltsen gyanút, bár amilyen gyorsan lecsapott a borra, az már eleve meghökkentő.*
-Állatvilágára? Hát többen is vannak? *Ki is bukik egy kuncogás a feltételezés elhangzása után, nem is igazán vár rá választ, csak úgy odaszúrta a dolgot. Majd csak vállat von.*
-Ha… mindig ezek a feltételek… ha fiatalabb lenne, talán még otthon is hagytam volna, de ezt már nem tudjuk meg, nem igaz? *Kétségtelen, hogy a szurkálódás a vérében van, de ezen nincsen mit csodálkozni. A következő megjegyzéssel együtt arra is fény derült, hogy a férfi nem csak felszolgáló, hanem a konyha kisegítő munkákat is végzi. Erre nem is reagál mással csak egy elégedetten szétterülő mosollyal az arcán. ~Egy ilyen vén kecske, már csak erre jó, na meg a vágóhídra.~ Majd távozóra is fogja, közben szemmel tartva a gyanús férfit, az egyik közeli asztalnál. Bár azt tervezte, hogy a folyosón bevárja, hátha követi, ám, az odaszól neki és meginvitálja egy pohár alkoholra, amit rögvest ki is rendel. ~Érdekes módja ez a dolognak, előtte megpróbál leitatni? ~ Ő is ismeri a mondást, minthogy tartsd az ellenségeidet a közeledben, de ez fel sem merült benne. Egy pillanatig habozik, majd úgy dönt, hogy él a lehetőséggel.*
-Köszönöm, milyen figyelmes, egy igazi úriember. *Ejti ki az utolsó szót, gyanúsan hangsúlyosan, szinte minden szándékosság nélkül. Helyet is foglal, majd lassan érkezik a két pohár rendelt ribizlibor is, amelyet a vénség tesz eléjük. ~A végén még megmérgeznek ezek ketten. ~ Nyúl azon nyomban a pohárért, de nem azért, amit elé tettek le, hanem pont az ellenkezőért, hogy maga elé húzza.*
-Mi szél hozta erre a félreeső helyre? *Kérdi a férfit, közben az asztaltól távozó felszolgálót méregeti gyanúsan, majd a pohár bort, maga előtt, hátha még meglát benne valamit, pont az alján szállingózni.*
-Hm… igazán jófajta, szép a színe… *Dicséri az italt, hogy az ne keltsen gyanút, bár amilyen gyorsan lecsapott a borra, az már eleve meghökkentő.*
4487. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-26 14:27:48
Üzenet elküldve: 2020-04-26 14:27:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nolliro//
//Zárás//
*Örömmel veszi tudomásul, hogy Nollironak tetszett a zenéje. Azt sajnálja, hogy máris búcsúznia kell.*
-Örömömre szolgált, hogy társaságot nyújthattam önnek. Viszlát és szép álmokat.
*Ahogy Nolliro elhagyja az asztalt a borához nyúl és kortyol belőle. Látja, hogy a nő elmegy a szobák irányába. Magányosan pengeti hangszerét még meg nem issza poharából a bort. Végül a pulthoz sétál és kivesz magának egy Szobat és át is adja a 14 aranyat érte. Lassan, nem sietve elbandukol a szobájáig. Ahogy belép a szobába bezárja az ajtót. Holmijait leteszi az ágya mellé, megszabadul felesleges ruhadarabjaitól és álomba merül.*
//Nolliro//
//Zárás//
*Örömmel veszi tudomásul, hogy Nollironak tetszett a zenéje. Azt sajnálja, hogy máris búcsúznia kell.*
-Örömömre szolgált, hogy társaságot nyújthattam önnek. Viszlát és szép álmokat.
*Ahogy Nolliro elhagyja az asztalt a borához nyúl és kortyol belőle. Látja, hogy a nő elmegy a szobák irányába. Magányosan pengeti hangszerét még meg nem issza poharából a bort. Végül a pulthoz sétál és kivesz magának egy Szobat és át is adja a 14 aranyat érte.
Lassan, nem sietve elbandukol a szobájáig. Ahogy belép a szobába bezárja az ajtót. Holmijait leteszi az ágya mellé, megszabadul felesleges ruhadarabjaitól és álomba merül.*
4486. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-25 10:34:46
Üzenet elküldve: 2020-04-25 10:34:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Arlintror//
//Zárás//
//Pultnál – szállás reményében//
*Ellenére ugyan nincs a zene, de örömére sem kifejezetten szolgál. Még mindig boldogabb lenne, ha magányba burkolózhatna. Nem olyan sokára meg is teheti ezt. Félig már kiürült az előtte lévő, eddig gőzölgő, de lassan kellemesre meghűlt kecskeragus tál. A vacsora második felét már lassabb dallamok kísérik, melyek sokkal jobban illeszkednek Nolliro ízléséhez. Ezt egy alig észrevehető mosollyal nyugtázza. Alapjáraton sem az a vigyorgó típus, idegenek közelében meg végképp nem, így az apró ajakrándulást leszámítva továbbra is közel kifejezéstelen arccal van jelen a történésekben. Anélkül azonban, hogy észrevenné, bal keze ujjaival finoman követni kezdi a ritmust. Kellemes melegség árad szét testében a finom étel, és a lassú zene hatására. Egészen élvezhető atmoszféra kerekedett vacsorája végére. Tele hassal helyezi le a kanalat a tányérra mikor végez az evéssel. Jóllakott sóhajjal dől hátra, majd Arlintrorra emeli tekintetét. A bárd belemerülve pengeti a húrokat, Nolliro pedig nyugodtan várja, hogy végezzen. Útközben pedig egy felszolgáló elviszi az elf elől a vacsora maradványát. Fekete haja előrelibben mikor biccentve, csendben megköszöni a Taverna alkalmazottjának. Mikor az utolsó akkord hangja is elhal, kétszer határozottan összeüti tenyerét.*
- Egészen jó.
*Úgy dönt, nem tiporja sárba a bárd önbizalmát. Biztosan nem is tudná, hisz alig ismerik egymást, de mégis az udvarias, ám kissé hűvös diplomácia mellett teszi le voksát.*
- Köszönöm a kísérő muzsikát! Majdhogynem jobban esett így az étel mint csendben. Most azonban el kell köszönnöm, leragadnak a szemeim.
*Ez meg is felel a valóságnak, ólmos fáradtság önti el a ragu elfogyasztása után. Feltápászkodik, és összeszedi cókmókját. Kabátját karjára veti, íját pedig ugyanazon kezébe fogja.*
- Lehet, hogy még összehoz minket az élet. Vigyázzon magára!
*Álltában felhörpinti maradék teáját, majd egészen barátságos biccentéssel megindul a pult felé, hogy kivegyen egy szobát éjszakára. Innen már semerre, az teljesen biztos. Mikor odaér, megkeresi tekintetével az illetőt, akit zaklathat kérésével.*
- Szép estét! Meg szeretnék szállni éjszakára, amennyiben van szabad szobájuk.
*Amennyiben valaki eleget tesz kérésének, ki is fizeti a 15 aranyat a Szobaért. Egy rövid útbaigazítást követően pedig el is indulna, hogy egy kiadós fürdés után végre nyugovóra térhessen.*
//Arlintror//
//Zárás//
//Pultnál – szállás reményében//
*Ellenére ugyan nincs a zene, de örömére sem kifejezetten szolgál. Még mindig boldogabb lenne, ha magányba burkolózhatna. Nem olyan sokára meg is teheti ezt. Félig már kiürült az előtte lévő, eddig gőzölgő, de lassan kellemesre meghűlt kecskeragus tál. A vacsora második felét már lassabb dallamok kísérik, melyek sokkal jobban illeszkednek Nolliro ízléséhez. Ezt egy alig észrevehető mosollyal nyugtázza. Alapjáraton sem az a vigyorgó típus, idegenek közelében meg végképp nem, így az apró ajakrándulást leszámítva továbbra is közel kifejezéstelen arccal van jelen a történésekben. Anélkül azonban, hogy észrevenné, bal keze ujjaival finoman követni kezdi a ritmust. Kellemes melegség árad szét testében a finom étel, és a lassú zene hatására. Egészen élvezhető atmoszféra kerekedett vacsorája végére. Tele hassal helyezi le a kanalat a tányérra mikor végez az evéssel. Jóllakott sóhajjal dől hátra, majd Arlintrorra emeli tekintetét. A bárd belemerülve pengeti a húrokat, Nolliro pedig nyugodtan várja, hogy végezzen. Útközben pedig egy felszolgáló elviszi az elf elől a vacsora maradványát. Fekete haja előrelibben mikor biccentve, csendben megköszöni a Taverna alkalmazottjának. Mikor az utolsó akkord hangja is elhal, kétszer határozottan összeüti tenyerét.*
- Egészen jó.
*Úgy dönt, nem tiporja sárba a bárd önbizalmát. Biztosan nem is tudná, hisz alig ismerik egymást, de mégis az udvarias, ám kissé hűvös diplomácia mellett teszi le voksát.*
- Köszönöm a kísérő muzsikát! Majdhogynem jobban esett így az étel mint csendben. Most azonban el kell köszönnöm, leragadnak a szemeim.
*Ez meg is felel a valóságnak, ólmos fáradtság önti el a ragu elfogyasztása után. Feltápászkodik, és összeszedi cókmókját. Kabátját karjára veti, íját pedig ugyanazon kezébe fogja.*
- Lehet, hogy még összehoz minket az élet. Vigyázzon magára!
*Álltában felhörpinti maradék teáját, majd egészen barátságos biccentéssel megindul a pult felé, hogy kivegyen egy szobát éjszakára. Innen már semerre, az teljesen biztos. Mikor odaér, megkeresi tekintetével az illetőt, akit zaklathat kérésével.*
- Szép estét! Meg szeretnék szállni éjszakára, amennyiben van szabad szobájuk.
*Amennyiben valaki eleget tesz kérésének, ki is fizeti a 15 aranyat a Szobaért.
Egy rövid útbaigazítást követően pedig el is indulna, hogy egy kiadós fürdés után végre nyugovóra térhessen.*
4485. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-24 22:57:38
Üzenet elküldve: 2020-04-24 22:57:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Túlórázás//
- Talán nem is rossz ötlet. Úgy tudom, Arthenior lakosai igazán élen járnak ebben a témában. Majd ha legközelebb a városban járok, megnézem magamnak az ottani fürdőket, hogy ihletet merítsek... *jegyzi meg elgondolkodva, részben csak azért, hogy bosszantsa Fintet a gondolattal, hogy másokkal együtt fog fürdőzni, és minő fájdalom, a férfi nem lesz szemtanúja ennek*
- Mintha annyi úri nőcske járna erre... *teszi hozzá lekicsinylően, hisz bármennyire is szívfájdalma, tagadhatatlan, hogy nem a gazdagabb réteg tagjai teszik ki a fogadó törzsközönségét* De tetszenek a javaslataid. Esetleg még valami, amivel növelhetnénk a Korsó bevételeit? *biccenti félre a fejét, miközben a csapost méregeti, elvégre ő olyan egyszerű ember, mint vendégeik többsége, az ő és a hozzá hasonlók igényeit kell kielégíteniük elsősorban*
- Milyen szerencse, hogy most nem vagyunk rossz társaságban. És hogy a te söröd tulajdonképpen az én söröm. *teszi hozzá felsőbbségteljes mosollyal, több szót azonban már nem veszteget a témára, tisztában van vele, a férfi olyan, mint a jó házőrző, csak ugat, de nem harap*
- Milyen kedves, hogy azt gondolod, van lelkem! *mosolyodik el kissé a felvetés hallatán. ~Az már régen oda, drágám!~ gondolja magában, ahogy a férfit szemléli, vajon tényleg olyan naiv-e, mint amilyennek tűnik*
- Védtél már meg bárkit ingyen? *teszi fel a kérdést csak úgy mellékesen, vajon volt-e valaha bárki, akihez a fizetségnél komolyabb érzelmek kötötték a férfit*
- Nem volt rá szükség. *enged meg egy lekicsinylő mosolyt magának, ahogy a családja kerül szóba. Vagy tudja magától is a férfi, kikről van szó, és akképp bánik vele, vagy egy életre megemlegeti majd tudatlanságát*
- Ó, nem a kis bicska az, amitől félned kellene... *rázza meg negédes mosollyal a fejét, miközben közelebb hajol a férfihoz, hogy megnézze, milyen hatást sikerült kiváltania belőle. Olyan közel, hogy ha Fint nem húzódik el a mozdulat elől, akkor egy rövidke csókban is része lehet, bár épp csak egy pillanatig tart az egész, utána már újra vissza is hanyatlik a székébe, míg a váratlan kérdésen mereng*
- Még szép, hogy próbáltam. Túl sokat is egy időben, az az igazság... *ismeri be lemondó sóhajjal* De annak már vége, azóta csak itallal bódítom magam. Bár tagadhatatlan, ebből sokkal nagyobb mennyiség kell ugyanazon hatás eléréséhez... *rázza meg célzatosan a poharát, ami, legnagyobb bánatára, már megint üres*
- Na és mi a helyzet veled, zsoldos? Vagy ez már kívül esik az erkölcsi korlátaidon? *érdeklődik a férfitől, vajon belefér-e a jó harcos eszményképébe az ilyesféle kábulat.*
//Túlórázás//
- Talán nem is rossz ötlet. Úgy tudom, Arthenior lakosai igazán élen járnak ebben a témában. Majd ha legközelebb a városban járok, megnézem magamnak az ottani fürdőket, hogy ihletet merítsek... *jegyzi meg elgondolkodva, részben csak azért, hogy bosszantsa Fintet a gondolattal, hogy másokkal együtt fog fürdőzni, és minő fájdalom, a férfi nem lesz szemtanúja ennek*
- Mintha annyi úri nőcske járna erre... *teszi hozzá lekicsinylően, hisz bármennyire is szívfájdalma, tagadhatatlan, hogy nem a gazdagabb réteg tagjai teszik ki a fogadó törzsközönségét* De tetszenek a javaslataid. Esetleg még valami, amivel növelhetnénk a Korsó bevételeit? *biccenti félre a fejét, miközben a csapost méregeti, elvégre ő olyan egyszerű ember, mint vendégeik többsége, az ő és a hozzá hasonlók igényeit kell kielégíteniük elsősorban*
- Milyen szerencse, hogy most nem vagyunk rossz társaságban. És hogy a te söröd tulajdonképpen az én söröm. *teszi hozzá felsőbbségteljes mosollyal, több szót azonban már nem veszteget a témára, tisztában van vele, a férfi olyan, mint a jó házőrző, csak ugat, de nem harap*
- Milyen kedves, hogy azt gondolod, van lelkem! *mosolyodik el kissé a felvetés hallatán. ~Az már régen oda, drágám!~ gondolja magában, ahogy a férfit szemléli, vajon tényleg olyan naiv-e, mint amilyennek tűnik*
- Védtél már meg bárkit ingyen? *teszi fel a kérdést csak úgy mellékesen, vajon volt-e valaha bárki, akihez a fizetségnél komolyabb érzelmek kötötték a férfit*
- Nem volt rá szükség. *enged meg egy lekicsinylő mosolyt magának, ahogy a családja kerül szóba. Vagy tudja magától is a férfi, kikről van szó, és akképp bánik vele, vagy egy életre megemlegeti majd tudatlanságát*
- Ó, nem a kis bicska az, amitől félned kellene... *rázza meg negédes mosollyal a fejét, miközben közelebb hajol a férfihoz, hogy megnézze, milyen hatást sikerült kiváltania belőle. Olyan közel, hogy ha Fint nem húzódik el a mozdulat elől, akkor egy rövidke csókban is része lehet, bár épp csak egy pillanatig tart az egész, utána már újra vissza is hanyatlik a székébe, míg a váratlan kérdésen mereng*
- Még szép, hogy próbáltam. Túl sokat is egy időben, az az igazság... *ismeri be lemondó sóhajjal* De annak már vége, azóta csak itallal bódítom magam. Bár tagadhatatlan, ebből sokkal nagyobb mennyiség kell ugyanazon hatás eléréséhez... *rázza meg célzatosan a poharát, ami, legnagyobb bánatára, már megint üres*
- Na és mi a helyzet veled, zsoldos? Vagy ez már kívül esik az erkölcsi korlátaidon? *érdeklődik a férfitől, vajon belefér-e a jó harcos eszményképébe az ilyesféle kábulat.*
4484. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-24 18:51:21
Üzenet elküldve: 2020-04-24 18:51:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nolliro//
*Úgy tűnik tetszik Nollirónak a játéka, bár ebben nem biztos, hiszen jeleket nem kap, de nem is grimaszol, ami arra engedi következtetni, hogy a zene nincs ellenére. Viszont lehet, hogy nem ártana kipróbálni egy új dallamot. A szerelmes dalokat biztos hanyagolja, bár lehetséges, hogy a dallamon nem ártana lassítania. Kicsit fél, hogy Nollironak nem fog tetszeni, de szép lassan melankólikussá, lassú ritmusúvá változtatja. A gyorsan váltakozó ritmust lassúbbá változtatja szép fokozatosan. A lassú ritmusok között ritkán alkalmaz szünetet, inkább az akkordok gyakori váltakozását használja. Ő maga ezt nem nagyon szereti, de amit eddig a nő tulajdonságairól megtudott, talán neki tetszik ez a melankólikus hangvételű dallam.*
//Nolliro//
*Úgy tűnik tetszik Nollirónak a játéka, bár ebben nem biztos, hiszen jeleket nem kap, de nem is grimaszol, ami arra engedi következtetni, hogy a zene nincs ellenére. Viszont lehet, hogy nem ártana kipróbálni egy új dallamot. A szerelmes dalokat biztos hanyagolja, bár lehetséges, hogy a dallamon nem ártana lassítania. Kicsit fél, hogy Nollironak nem fog tetszeni, de szép lassan melankólikussá, lassú ritmusúvá változtatja. A gyorsan váltakozó ritmust lassúbbá változtatja szép fokozatosan. A lassú ritmusok között ritkán alkalmaz szünetet, inkább az akkordok gyakori váltakozását használja. Ő maga ezt nem nagyon szereti, de amit eddig a nő tulajdonságairól megtudott, talán neki tetszik ez a melankólikus hangvételű dallam.*
4483. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-24 13:25:08
Üzenet elküldve: 2020-04-24 13:25:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Túlórázás//
- Engem az illatuk nem érdekel, nagysasszony. Szagoltam én már sok dolgot. De ha kérik pár fillérért, hogy csináljak fürdőt, csak a mosódézsát tudom használni. *Vallja be. Tudja és távoli ismereteiből dereng is a dolog, hogy Artheniorban rendes közfürdőt is találni. Ez úri ostobaságnak tűnik az amúgy nem etikettre oktatott Fint szemében, inkább valami praktikusabbra vágyik.* Lehetne rendes kád, legalább néhány szobában, és azokat kiadhatnánk felárral. A közös fürdő sem rossz dolog. *Folytatja elmélkedését, nem törődve azzal, hogy Esti komolyan érdeklődik-e, vagy csak úgy tesz.* De abba nem fog beleülni egy úri nőcske. Az ilyen szép hölgyek nem fürdőznek a pórnéppel. *Szúrja oda csak úgy mellékesen, persze az „ilyent” Estire értve.* Nem, annak nem lenne sok értelme.
*Esti eközben úgy reagál rá, mintha Fint a hemperegni vágyókra áhítozna. Ez egy kicsit megzavarja elmélkedését, mert saját maga sem tudja, pontosan mit gondoljon erről, vagy hogyan reagáljon rá. Összeráncolja a homlokát.*
- Erre rosszabb társaságban azt mondanám, hogy azután köpj a sörömbe, ha már megkóstoltad, de nem ízlett. *És a rosszabb társaság általában nem érti, Fint miről beszél, de a lány valószínűleg igen, mert értelmesebbnek tűnik a férfi összes ivópajtásánál. Együttvéve. Szerencsére Esti a bort, nem pedig Fint megkóstolatlan sörét pocskondiázza, még ha az jelképes is. Ő nem szól semmi rosszat rá, az ital még így is jobb, mint amit nyugaton ivott, arról nem is szólva, hogy ingyen van neki. Szidja a rosseb azt, amit ingyen adnak. Ez is valami gazdagokra jellemző szórakozás lehet. A lány keze a sajátjára téved, de úgy tűnik, nem kér a gondoskodásból.*
- Kevés lelket vagyok hajlandó megvédeni. *Jegyzi meg, és hagy néhány másodpercet, hogy a hős szerepében tetszeleghessen. Csak ezután fejezi be a mondatát.* Azokat is pénzért.
*De hát Estinél van pénz, nem? Mi lenne itt a gond? Egyedül a hegyeken túl említése zavarja meg egy kissé, el is komorul.*
- Sosem kérdezted, tudom-e, ki vagy. *Állapítja meg. Tekintete még mindig a csizmán időzik, unottan beszél.* És nem félek az úri kisbicskádtól, édesem. *Azt nem tudja, mit rejtegethet ott, de egy papírkésnél nagyobb fegyver nehezen férne el a lány lábbelijében, már csak azért sem, mert a hölgyeknek nem túl nagy a lába. Viszont Estinek szép és formás, úgyhogy elidőzik egy kicsit a látványon, kellemeset sóhajt. Már csak egy dolog hiányzik.*
- Próbáltad már az ördögvigyort? *Érdeklődik hirtelen, de már indul is érte.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.24 13:26:33
//Túlórázás//
- Engem az illatuk nem érdekel, nagysasszony. Szagoltam én már sok dolgot. De ha kérik pár fillérért, hogy csináljak fürdőt, csak a mosódézsát tudom használni. *Vallja be. Tudja és távoli ismereteiből dereng is a dolog, hogy Artheniorban rendes közfürdőt is találni. Ez úri ostobaságnak tűnik az amúgy nem etikettre oktatott Fint szemében, inkább valami praktikusabbra vágyik.* Lehetne rendes kád, legalább néhány szobában, és azokat kiadhatnánk felárral. A közös fürdő sem rossz dolog. *Folytatja elmélkedését, nem törődve azzal, hogy Esti komolyan érdeklődik-e, vagy csak úgy tesz.* De abba nem fog beleülni egy úri nőcske. Az ilyen szép hölgyek nem fürdőznek a pórnéppel. *Szúrja oda csak úgy mellékesen, persze az „ilyent” Estire értve.* Nem, annak nem lenne sok értelme.
*Esti eközben úgy reagál rá, mintha Fint a hemperegni vágyókra áhítozna. Ez egy kicsit megzavarja elmélkedését, mert saját maga sem tudja, pontosan mit gondoljon erről, vagy hogyan reagáljon rá. Összeráncolja a homlokát.*
- Erre rosszabb társaságban azt mondanám, hogy azután köpj a sörömbe, ha már megkóstoltad, de nem ízlett. *És a rosszabb társaság általában nem érti, Fint miről beszél, de a lány valószínűleg igen, mert értelmesebbnek tűnik a férfi összes ivópajtásánál. Együttvéve. Szerencsére Esti a bort, nem pedig Fint megkóstolatlan sörét pocskondiázza, még ha az jelképes is. Ő nem szól semmi rosszat rá, az ital még így is jobb, mint amit nyugaton ivott, arról nem is szólva, hogy ingyen van neki. Szidja a rosseb azt, amit ingyen adnak. Ez is valami gazdagokra jellemző szórakozás lehet. A lány keze a sajátjára téved, de úgy tűnik, nem kér a gondoskodásból.*
- Kevés lelket vagyok hajlandó megvédeni. *Jegyzi meg, és hagy néhány másodpercet, hogy a hős szerepében tetszeleghessen. Csak ezután fejezi be a mondatát.* Azokat is pénzért.
*De hát Estinél van pénz, nem? Mi lenne itt a gond? Egyedül a hegyeken túl említése zavarja meg egy kissé, el is komorul.*
- Sosem kérdezted, tudom-e, ki vagy. *Állapítja meg. Tekintete még mindig a csizmán időzik, unottan beszél.* És nem félek az úri kisbicskádtól, édesem. *Azt nem tudja, mit rejtegethet ott, de egy papírkésnél nagyobb fegyver nehezen férne el a lány lábbelijében, már csak azért sem, mert a hölgyeknek nem túl nagy a lába. Viszont Estinek szép és formás, úgyhogy elidőzik egy kicsit a látványon, kellemeset sóhajt. Már csak egy dolog hiányzik.*
- Próbáltad már az ördögvigyort? *Érdeklődik hirtelen, de már indul is érte.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.24 13:26:33
4482. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:25:08
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:25:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Azok ketten//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Tisztességes, vagy nem, magácska olyan kíváncsi az állatvilágomra, mint még senki más, mióta itt kezdtem. *Vallja be, alaposan végmérve a lányt. Azt persze nem árulja el neki, hogy ma kezdett, minek kéne ilyesmiket tudnia?* Ha a kígyóit otthon hagyta volna, szívesen válaszolnék az enyémmel kapcsolatos kérdésekre. *Ez sem feltétlenül igaz, Esti egy kicsit túlságosan elbűvölte őt ahhoz, hogy a kígyó bárki mást megbabonázzon.* A kamrától viszont tartsa távol őket, mert eszemben sincs úgy hámozni a krumplit, hogy előzőleg valaki hozzádörgölte a hüllőjét.
*Saját banális tréfáját egy reszelős, bagós hangú röhögéssel spékeli meg. Úgy látja, a nő talált is másik társaságot, akit szemmel verhet. Az áldozat éppen a hölgyek jelenlétét kifogásolja, amire csak egy elnyúlt, fáradt pofa a válasz.*
- Van. *Ilyen rövid választ présel ki magából Fint, hiszen mit tegye a szépet valakinek, aki nem elég, hogy hím, de még olyan is, mint ő. Szegény fickó.* De nemrég elment.
*A rendelést persze teljesíti, ahogy azt kell, és nemsokára az asztalon koppan a két pohár ital. Ezután Fint a pult mögé vonul, unalmában néha Zaejnre pillantva, mintha csak egy másokat mímelő városi mutatványost igyekezne kizárni tudatából, de érdekessége miatt akaratlanul is odavonzódna a tekintete. A pasas esélyeit latolgatja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Tisztességes, vagy nem, magácska olyan kíváncsi az állatvilágomra, mint még senki más, mióta itt kezdtem. *Vallja be, alaposan végmérve a lányt. Azt persze nem árulja el neki, hogy ma kezdett, minek kéne ilyesmiket tudnia?* Ha a kígyóit otthon hagyta volna, szívesen válaszolnék az enyémmel kapcsolatos kérdésekre. *Ez sem feltétlenül igaz, Esti egy kicsit túlságosan elbűvölte őt ahhoz, hogy a kígyó bárki mást megbabonázzon.* A kamrától viszont tartsa távol őket, mert eszemben sincs úgy hámozni a krumplit, hogy előzőleg valaki hozzádörgölte a hüllőjét.
*Saját banális tréfáját egy reszelős, bagós hangú röhögéssel spékeli meg. Úgy látja, a nő talált is másik társaságot, akit szemmel verhet. Az áldozat éppen a hölgyek jelenlétét kifogásolja, amire csak egy elnyúlt, fáradt pofa a válasz.*
- Van. *Ilyen rövid választ présel ki magából Fint, hiszen mit tegye a szépet valakinek, aki nem elég, hogy hím, de még olyan is, mint ő. Szegény fickó.* De nemrég elment.
*A rendelést persze teljesíti, ahogy azt kell, és nemsokára az asztalon koppan a két pohár ital. Ezután Fint a pult mögé vonul, unalmában néha Zaejnre pillantva, mintha csak egy másokat mímelő városi mutatványost igyekezne kizárni tudatából, de érdekessége miatt akaratlanul is odavonzódna a tekintete. A pasas esélyeit latolgatja.*
4481. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-23 19:47:04
Üzenet elküldve: 2020-04-23 19:47:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Arlintror//
*Azért azt túlzás lenne kijelenteni, hogy közelebb engedte magához. Egészen egyszerűen nem akar energiát ölni abba, hogy elküldje a félvért. Egyelőre. Nol ráadásul a zenét még szereti is, mint ahogy lényegében minden művészeti ágat. Már, ha azt megfelelően űzik. Ezidáig kizárólag elfek és emberek munkájával találkozott, ami tetszett is neki, legyen az festészet, költészet, tánc, vagy zene. A lenézés és az őszinte érdeklődés egészen furcsa elegye keveredik benne, ahogy várja, hogy a másik nekiálljon hangszere pengetésének. Nem örül neki, hogy egyedül kell ennie, de sürgetően korgó gyomra ezzen már nem foglalkozik. Vannak, mikor a szükségletek felülírják az elf háklijait. Kisvártatva megérkezik a vacsora, egy felszolgáló által az asztalra pakolt illatosan gőzölgő tányér formájában. Nolliro szeme felcsillan, és se szó, se beszéd kezébe veszi az evőeszközt, mely az étellel együtt érkezett. A gyakorlásnak szánt akkordokat szinte teljes egészével kizárja a fejéből, úgysem tud rá koncentrálni amíg megveszik az éhségtől. Egyenes háttal ül, és szíve szerint habzsolna, de nem teszi. Ehelyett kimérten falatozik. Egyrészt mert a kecskeragu iszonyatosan forró, másrészt mert muszáj neki fenntartania a felsőbbrendűség érzetét. Ez utóbbi nem egy tudatos döntés, de hát egy fél-elffel ül egy asztalnál. Igazodnia kell saját megszokásához.
Nol egyébként a melankolikusabb, lassú dallamokat szereti, ezek passzolnak leginkább állandónak mondható hangulatához. Viszont a férfi egyáltalán nem lőtt messze a valóságtól, mikor feltételezte, hogy a szerelmes szólamok itt nem találnak értő fülekre. Az kéne még. Semleges véleménnyel van a jelenleg felhangzó pörgős tánczenéről, de ez a felálláshoz képest meglepő, sőt, jónak mondható eredmény. A másik egyelőre nem csinált magából teljesen hülyét Nol szemében. Csendesen fogyasztja tovább vacsoráját, anélkül, hogy bármiféle érzelem kiütközésének teret adna arcán. A márványszerű vonások leolvashatatlanok maradnak. Ezzel a viselkedéssel szándéka szerint szinte már gúnyolja a férfit. A bárdok és az ehhez hasonló fura népek általában nagyon büszkék és egyúttal érzékenyek művészetükre. Ennek pedig legjobb ellenszere az, ha valaki nem fejez ki érzelmet kezük munkájával kapcsolatban. Mintha annyira sem lenne jelentős, hogy arcizmát rezdítse miatta. Belül viszont jól szórakozik a helyzeten. Lehet, hogy utána ő is megmutatja hogy használja saját hangszerét, nevezetesen hosszú íját.*
//Arlintror//
*Azért azt túlzás lenne kijelenteni, hogy közelebb engedte magához. Egészen egyszerűen nem akar energiát ölni abba, hogy elküldje a félvért. Egyelőre. Nol ráadásul a zenét még szereti is, mint ahogy lényegében minden művészeti ágat. Már, ha azt megfelelően űzik. Ezidáig kizárólag elfek és emberek munkájával találkozott, ami tetszett is neki, legyen az festészet, költészet, tánc, vagy zene. A lenézés és az őszinte érdeklődés egészen furcsa elegye keveredik benne, ahogy várja, hogy a másik nekiálljon hangszere pengetésének. Nem örül neki, hogy egyedül kell ennie, de sürgetően korgó gyomra ezzen már nem foglalkozik. Vannak, mikor a szükségletek felülírják az elf háklijait. Kisvártatva megérkezik a vacsora, egy felszolgáló által az asztalra pakolt illatosan gőzölgő tányér formájában. Nolliro szeme felcsillan, és se szó, se beszéd kezébe veszi az evőeszközt, mely az étellel együtt érkezett. A gyakorlásnak szánt akkordokat szinte teljes egészével kizárja a fejéből, úgysem tud rá koncentrálni amíg megveszik az éhségtől. Egyenes háttal ül, és szíve szerint habzsolna, de nem teszi. Ehelyett kimérten falatozik. Egyrészt mert a kecskeragu iszonyatosan forró, másrészt mert muszáj neki fenntartania a felsőbbrendűség érzetét. Ez utóbbi nem egy tudatos döntés, de hát egy fél-elffel ül egy asztalnál. Igazodnia kell saját megszokásához.
Nol egyébként a melankolikusabb, lassú dallamokat szereti, ezek passzolnak leginkább állandónak mondható hangulatához. Viszont a férfi egyáltalán nem lőtt messze a valóságtól, mikor feltételezte, hogy a szerelmes szólamok itt nem találnak értő fülekre. Az kéne még. Semleges véleménnyel van a jelenleg felhangzó pörgős tánczenéről, de ez a felálláshoz képest meglepő, sőt, jónak mondható eredmény. A másik egyelőre nem csinált magából teljesen hülyét Nol szemében. Csendesen fogyasztja tovább vacsoráját, anélkül, hogy bármiféle érzelem kiütközésének teret adna arcán. A márványszerű vonások leolvashatatlanok maradnak. Ezzel a viselkedéssel szándéka szerint szinte már gúnyolja a férfit. A bárdok és az ehhez hasonló fura népek általában nagyon büszkék és egyúttal érzékenyek művészetükre. Ennek pedig legjobb ellenszere az, ha valaki nem fejez ki érzelmet kezük munkájával kapcsolatban. Mintha annyira sem lenne jelentős, hogy arcizmát rezdítse miatta. Belül viszont jól szórakozik a helyzeten. Lehet, hogy utána ő is megmutatja hogy használja saját hangszerét, nevezetesen hosszú íját.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051