Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 252 (5021. - 5040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5040. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-10 23:10:36
Üzenet elküldve: 2024-02-10 23:10:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Csatlakozva Relael nevetéséhez maga is felhorkan a képzelgésre, de csak az abszurditása végett. Nem nehéz elképzelnie ugyanis az elfet meztelenül valami baldachinos ágyban, ahogy kényezteti magát. Főleg, hogy ott fekszik mellette most a szalmán. E felkínált fantáziának meg is van az eredménye, így mire Relael tekintete ágyéka felé vándorol, ő már égnek mered.*
-Ha így akarod ábrázolni, elkél majd a segítség, míg modellt állok. *Vigyorodik el, miközben jobbjával megrázza a kérdéses testrészt.*
-Éneklés, hímzés, festés, társalgás? Ezt szeretik odahaza a férfiak? *Fordítja kékjeit Relael felé. Természetesen csak pimaszkodik a fajtársával.*
-Kár. Azt hittem, Te vennéd a kezedbe az ecsetet. Akkor még megfontolom az ajánlatot. *Húzza tovább. Természetesen egy marék aranyért bárkinek igent mondana ilyesmire, Relaelnek még annyiba se kerülne talán.
Elnézi az elfet, ahogy munkához lát, s meg kell hagyni, mit sem veszített külcsínéből. Még akkor sem, ha már megint fölötte foglal helyet. Még nagyobb szemeket mereszt viszont a lány füle mögül előkerülő, különös fegyverre.*
-Hát azt meg honnét szerezted? *El tudja képzelni, mennyire repesne a boldogságtól Thaleena valami hasonló hasznos holmitól. Ugyanakkor olyan mágikus tárgynak tűnik, ami egy vagyonba kerülhet. Hunyorítva veszi tudomásul, hogy Relael nem finomkodik, ahogy megszabadítja őt a tincstől.
Jobbjával a tincs helye után nyúl automatikusan, de mielőtt bármilyen megjegyzés elhagyná ajkait, az elf csókért érkezik. Elégedetten hümmögve veszi tudomásul a nem várt ajándékot, miközben kezei Relael csípője után nyúlnak.*
-A kedvedért, mi? *Szaladnak ujjai fel és alá a finom vonalak mentén.*
-Nem dolgozom ingyen. Előre vagy utána fizeted meg? *Kezdi érezni hátán a szalma szúrását, fészkelődik is kissé tőle. Noha kísérletet tehetne rá, nem próbálja meg maga alá gyűrni az elfet. Nem szívesen, de elkönyvelte Relael erejét, egy harmadik kudarcot pedig nem venne már jó néven önbecsülése.*
//Örökölt sors//
*Csatlakozva Relael nevetéséhez maga is felhorkan a képzelgésre, de csak az abszurditása végett. Nem nehéz elképzelnie ugyanis az elfet meztelenül valami baldachinos ágyban, ahogy kényezteti magát. Főleg, hogy ott fekszik mellette most a szalmán. E felkínált fantáziának meg is van az eredménye, így mire Relael tekintete ágyéka felé vándorol, ő már égnek mered.*
-Ha így akarod ábrázolni, elkél majd a segítség, míg modellt állok. *Vigyorodik el, miközben jobbjával megrázza a kérdéses testrészt.*
-Éneklés, hímzés, festés, társalgás? Ezt szeretik odahaza a férfiak? *Fordítja kékjeit Relael felé. Természetesen csak pimaszkodik a fajtársával.*
-Kár. Azt hittem, Te vennéd a kezedbe az ecsetet. Akkor még megfontolom az ajánlatot. *Húzza tovább. Természetesen egy marék aranyért bárkinek igent mondana ilyesmire, Relaelnek még annyiba se kerülne talán.
Elnézi az elfet, ahogy munkához lát, s meg kell hagyni, mit sem veszített külcsínéből. Még akkor sem, ha már megint fölötte foglal helyet. Még nagyobb szemeket mereszt viszont a lány füle mögül előkerülő, különös fegyverre.*
-Hát azt meg honnét szerezted? *El tudja képzelni, mennyire repesne a boldogságtól Thaleena valami hasonló hasznos holmitól. Ugyanakkor olyan mágikus tárgynak tűnik, ami egy vagyonba kerülhet. Hunyorítva veszi tudomásul, hogy Relael nem finomkodik, ahogy megszabadítja őt a tincstől.
Jobbjával a tincs helye után nyúl automatikusan, de mielőtt bármilyen megjegyzés elhagyná ajkait, az elf csókért érkezik. Elégedetten hümmögve veszi tudomásul a nem várt ajándékot, miközben kezei Relael csípője után nyúlnak.*
-A kedvedért, mi? *Szaladnak ujjai fel és alá a finom vonalak mentén.*
-Nem dolgozom ingyen. Előre vagy utána fizeted meg? *Kezdi érezni hátán a szalma szúrását, fészkelődik is kissé tőle. Noha kísérletet tehetne rá, nem próbálja meg maga alá gyűrni az elfet. Nem szívesen, de elkönyvelte Relael erejét, egy harmadik kudarcot pedig nem venne már jó néven önbecsülése.*
5039. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-10 21:21:49
Üzenet elküldve: 2024-02-10 21:21:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Relael kivételesen meg van elégedve azzal, amiben része volt, feltehetően mert már ez is elég volt ahhoz, hogy egyébként nyugtalankodó gyomrát még jobban felkavarja. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne kacérkodhatna tovább, ahogy mindig. Elvégre egyetlen erénye van, s az külseje, ha pedig azt óhajtja, hogy mások kezes bárányok legyenek, akkor az ujja köré kell csavarnia őket megkapó megjelenésével. Ez pedig soha véget nem érő munka a számára.*
- Tetszik a gondolat?
*Megy bele a pajzán játékba.*
- Hogy az ágyamban fekve, téged nézve játszadozom?
*Röviden, kegyetlenül felnevet. Jól tudja mi lesz a válasz, ennek ellenére nem rest ilyen kérdésekkel csigázni Tharasy fantáziáját.*
- Ó, ruha nélkül is megfelelne nekem, sőt. Esetleg egy kelmével ízlésesen eltakarni, vagy csupán leheletnyit megmutatni a tövéből.
*Tekintete lejjebb vándorol. Már látja is maga előtt a kész remekművet, s emiatt most még inkább vágyik rá.*
- Nem magamra gondoltam. Biztos akad nálam jobb festő a vidéken, de egyébként igen. Szépen énekelek, hímzek, festeni is tanítottak, és remek társalkodónő vagyok. Minden, ami kellemes társasággá tehet a férfiak számára.
*Eljátszadozik a gondolattal, hogy valóban érdemes lenne gyakorolnia, s elkezdenie újra rajzolgatnia, bár abban mindig féltestvére jeleskedett inkább. Relaelnek kevéssé volt türelme ezekhez, jobb szeretett már akkor is embereket megfigyelni és a szociális képességeit fejleszteni.*
- Talán. Kicsit.
*Nem akarja teljes mértékben aláásni Tharasy büszkeségét, ezért kedvez neki egy kicsit. Egyébként nem is hazud nagyot - bár ez sosem okozott gondot Relaelnek -, bár tagadhatatlanul valaki közelsége jobban hiányzik neki. Ellenkező esetben biztos nehezebb dolga lett volna fajtársának.*
- Milyen kényelmes valaki.
*Szemeit forgatva nehezen, de feltolja magát. Ismét Tharasy fölött helyezkedik el, ám ezúttal más céllal. Egyik fülbevalójáért nyúl, mely éles fegyverré változik kezében. Egy szabad tincsért nyúl, amit feszesen meghúz, talán ezzel némi fájdalmat is okozva, de hamar végez. A hajszálak sercegve engednek a penge könyörtelen akaratának, Relael pedig izgatottan veszi magához zsákmányát. Egy újabb pecsét, mint a Samonyr testébe vésett X.*
- Öröm veled üzletelni.
*A tincset markába zárja. Ügyelve rá, hogy ne vesztegesse el zsákmányát, füle környékén babrálva igyekszik vissza helyezni fülbevalóját.*
- És mi a kívánságod egy festményért cserébe? Vagy csak a kedvemért megtennéd?
*Legédesebb mosolyával hajol előre, hogy egy finom, szeretőktől megszokott gyengéd csókkal jutalmazza Tharasyt.*
//Örökölt sors//
*Relael kivételesen meg van elégedve azzal, amiben része volt, feltehetően mert már ez is elég volt ahhoz, hogy egyébként nyugtalankodó gyomrát még jobban felkavarja. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne kacérkodhatna tovább, ahogy mindig. Elvégre egyetlen erénye van, s az külseje, ha pedig azt óhajtja, hogy mások kezes bárányok legyenek, akkor az ujja köré kell csavarnia őket megkapó megjelenésével. Ez pedig soha véget nem érő munka a számára.*
- Tetszik a gondolat?
*Megy bele a pajzán játékba.*
- Hogy az ágyamban fekve, téged nézve játszadozom?
*Röviden, kegyetlenül felnevet. Jól tudja mi lesz a válasz, ennek ellenére nem rest ilyen kérdésekkel csigázni Tharasy fantáziáját.*
- Ó, ruha nélkül is megfelelne nekem, sőt. Esetleg egy kelmével ízlésesen eltakarni, vagy csupán leheletnyit megmutatni a tövéből.
*Tekintete lejjebb vándorol. Már látja is maga előtt a kész remekművet, s emiatt most még inkább vágyik rá.*
- Nem magamra gondoltam. Biztos akad nálam jobb festő a vidéken, de egyébként igen. Szépen énekelek, hímzek, festeni is tanítottak, és remek társalkodónő vagyok. Minden, ami kellemes társasággá tehet a férfiak számára.
*Eljátszadozik a gondolattal, hogy valóban érdemes lenne gyakorolnia, s elkezdenie újra rajzolgatnia, bár abban mindig féltestvére jeleskedett inkább. Relaelnek kevéssé volt türelme ezekhez, jobb szeretett már akkor is embereket megfigyelni és a szociális képességeit fejleszteni.*
- Talán. Kicsit.
*Nem akarja teljes mértékben aláásni Tharasy büszkeségét, ezért kedvez neki egy kicsit. Egyébként nem is hazud nagyot - bár ez sosem okozott gondot Relaelnek -, bár tagadhatatlanul valaki közelsége jobban hiányzik neki. Ellenkező esetben biztos nehezebb dolga lett volna fajtársának.*
- Milyen kényelmes valaki.
*Szemeit forgatva nehezen, de feltolja magát. Ismét Tharasy fölött helyezkedik el, ám ezúttal más céllal. Egyik fülbevalójáért nyúl, mely éles fegyverré változik kezében. Egy szabad tincsért nyúl, amit feszesen meghúz, talán ezzel némi fájdalmat is okozva, de hamar végez. A hajszálak sercegve engednek a penge könyörtelen akaratának, Relael pedig izgatottan veszi magához zsákmányát. Egy újabb pecsét, mint a Samonyr testébe vésett X.*
- Öröm veled üzletelni.
*A tincset markába zárja. Ügyelve rá, hogy ne vesztegesse el zsákmányát, füle környékén babrálva igyekszik vissza helyezni fülbevalóját.*
- És mi a kívánságod egy festményért cserébe? Vagy csak a kedvemért megtennéd?
*Legédesebb mosolyával hajol előre, hogy egy finom, szeretőktől megszokott gyengéd csókkal jutalmazza Tharasyt.*
5038. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-09 12:02:33
Üzenet elküldve: 2024-02-09 12:02:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Immáron tisztában van a határaival és azzal is, hogy ha "ágyába" óhajtja az elfet, be kell tartania a szabályait. Nehéz feladat ez egy olyan valakinek, aki hajszál híján törvényen kívül ténykedik. Nem is hajlana ilyesmire, ha nem első kézből tapasztalja meg, hogy Relael könnyűszerrel képes megvédeni magát tőle. Ráadásul a mézédes jutalomnak csupán annyi az ára, hogy meghajlik a fajtársa akaratának. "Csupán". Elég viszont ránéznie a másik hosszúéletűre hozzá, hogy engedni tudjon a csábításnak, még ha nem is könnyű szívvel.
Nagyon úgy fest, hogy Relaelnek ínyére volt a társasága, ahogy külcsínje is. Elmorzsol egy félmosolyt, miközben végez testének tisztogatásával és a padlóra hajítja a koszos szalmát.*
-Minden nap benézek ide. *Hagyja csak úgy meg a dolgot, ha amaz valóban keresni óhajtaná.*
-A tincs. *Vigyorodik el. El is felejtette, mit ígért a félrészeg nemesnek. Nem forszírozza még a dolgot, elvégre Relael hamar továbbgörgeti a beszélgetésük fonalát. Hagyja, hogy a finom ujjak közben rajta játszanak. A legkevésbé sincs ellenére. Egy pillanatra azt gondolja a hallottakra, hogy Relael folytatni óhajtja légyottjuk. Nem csodálkozna rajta az elf hevét tapasztalva, pedig számára még láthatóan szükségeltetne némi pihenő. Az utolsó szavakra azonban csak Realel felé fordul meglepetten, miközben hitetlenkedve felhorkan.*
-A festményem az ágyaddal szemben. *Visszhangozza vigyorogva, mintha az elf ugratná. Sosem hallott még ilyen kívánságot.*
-Mint a kisasszonyokét? Nincs ünnepélyes ruhám. *Kissé összeszűkülnek kékjei, de olybá tűnik, Relael mégsem tréfálni óhajt.*
-És ki fest le? Vagy ehhez is értesz? *Ráncolja homlokát még mindig vigyorral ábrázatán. Végigsimít Relael hátsó felén, csak úgy önmaga kedvének eleget téve.*
-Miért pont az ágyaddal szemben? Ennyire hiányozni fogok? *Beharapja ajkait. Bizsergeti hiúságát az ajánlat, ez látszik mosolyán.*
-Ha a tincs kell, vágd le Te magad. Nincs nálam tőr. *Szakítja el tekintetét Relaeltől, hogy szabad kezét tarkója alá dugva a plafont vegye szemügyre. Bármily csorba is esett általa képzelt erején, mókás és izgalmas délután ez.*
//Örökölt sors//
*Immáron tisztában van a határaival és azzal is, hogy ha "ágyába" óhajtja az elfet, be kell tartania a szabályait. Nehéz feladat ez egy olyan valakinek, aki hajszál híján törvényen kívül ténykedik. Nem is hajlana ilyesmire, ha nem első kézből tapasztalja meg, hogy Relael könnyűszerrel képes megvédeni magát tőle. Ráadásul a mézédes jutalomnak csupán annyi az ára, hogy meghajlik a fajtársa akaratának. "Csupán". Elég viszont ránéznie a másik hosszúéletűre hozzá, hogy engedni tudjon a csábításnak, még ha nem is könnyű szívvel.
Nagyon úgy fest, hogy Relaelnek ínyére volt a társasága, ahogy külcsínje is. Elmorzsol egy félmosolyt, miközben végez testének tisztogatásával és a padlóra hajítja a koszos szalmát.*
-Minden nap benézek ide. *Hagyja csak úgy meg a dolgot, ha amaz valóban keresni óhajtaná.*
-A tincs. *Vigyorodik el. El is felejtette, mit ígért a félrészeg nemesnek. Nem forszírozza még a dolgot, elvégre Relael hamar továbbgörgeti a beszélgetésük fonalát. Hagyja, hogy a finom ujjak közben rajta játszanak. A legkevésbé sincs ellenére. Egy pillanatra azt gondolja a hallottakra, hogy Relael folytatni óhajtja légyottjuk. Nem csodálkozna rajta az elf hevét tapasztalva, pedig számára még láthatóan szükségeltetne némi pihenő. Az utolsó szavakra azonban csak Realel felé fordul meglepetten, miközben hitetlenkedve felhorkan.*
-A festményem az ágyaddal szemben. *Visszhangozza vigyorogva, mintha az elf ugratná. Sosem hallott még ilyen kívánságot.*
-Mint a kisasszonyokét? Nincs ünnepélyes ruhám. *Kissé összeszűkülnek kékjei, de olybá tűnik, Relael mégsem tréfálni óhajt.*
-És ki fest le? Vagy ehhez is értesz? *Ráncolja homlokát még mindig vigyorral ábrázatán. Végigsimít Relael hátsó felén, csak úgy önmaga kedvének eleget téve.*
-Miért pont az ágyaddal szemben? Ennyire hiányozni fogok? *Beharapja ajkait. Bizsergeti hiúságát az ajánlat, ez látszik mosolyán.*
-Ha a tincs kell, vágd le Te magad. Nincs nálam tőr. *Szakítja el tekintetét Relaeltől, hogy szabad kezét tarkója alá dugva a plafont vegye szemügyre. Bármily csorba is esett általa képzelt erején, mókás és izgalmas délután ez.*
5037. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-09 09:10:38
Üzenet elküldve: 2024-02-09 09:10:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Bár már megkapta amit akart, de a rövid ráadás kedvééig könnyen sikerül vissza hangolódnia. Szapora lélegzetvétellel zárja le szemhéjait, s ezúttal teljes egészében Tharasyra bízza magát. Látszólag. Elvégre ha valami úgy történne, ahogy ő nem akarná, akkor nem lenne rest ismét a fiatal férfi büszkeségének kárára cselekedni.
A kijelentésre csak egy széles, önelégült vigyor a válasz. Szavakkal most nem bajlódik, inkább élvezi rövid nászukat, s egyébként sem szükséges semmit bizonyítania. Főleg az eddigiek után. A nyakára vándorló kézfej kissé megváltoztatja hangulatát, s ellentétes érzéseket hoz fel benne. Szereti az ellene irányuló durva viselkedést, ugyanakkor ezt jelenleg csak egy embertől hajlandó eltűrni. Nem dacol, eléggé jó a kedve az elfogyasztott szereknek hála, hogy ennyivel engedékenyebb legyen.*
- Ne is mondd! De hamarosan orvosolom ezt.
*Látványosan fintorog. Még nincs ereje ezzel a kellemetlen ténnyel foglalkozni, hiszen már annak a gondolata is kimeríti, hogy fel kell valahogy öltöznie majd.*
- Lehet, hogy jövök még majd hozzád.
*Hasára fordul, alkarjaira feltámaszkodva nézi Tharasyt és azt, ahogy tisztogatja magát.*
- Főleg ha ilyen vendégszeretetben van részem.
*Alsó ajkát beharapva gyönyörködik fajtársa vonásaiban.*
- Egyébként meg tartozol nekem.
*Mutatóujjával a verejtéktől nedves mellkason játszadozik.*
- Egy tinccsel.
*Rövid szünetet tart.*
- De máshoz is volna kedvem.
*Fejét oldalra billentve elmélyülten tanulmányozza partnere reakcióit. Megint elfogja a hányinger, amit most is sikeresen leküzd.*
- Az istenek kegyesek velünk, igazán gondosan formáltak meg téged is.
*Már nem is igyekszik véka alá rejteni, hogy szemet gyönyörködtető számára fajtársa. Úgy sejti ez elég nyilvánvalóvá vált légyottjuk során.*
- S bár hosszú élettel ajándékoztak meg, de kár lenne veszni hagyni mindezt. Szívesen kiraknám a festményedet az ágyammal szemben.
//Örökölt sors//
*Bár már megkapta amit akart, de a rövid ráadás kedvééig könnyen sikerül vissza hangolódnia. Szapora lélegzetvétellel zárja le szemhéjait, s ezúttal teljes egészében Tharasyra bízza magát. Látszólag. Elvégre ha valami úgy történne, ahogy ő nem akarná, akkor nem lenne rest ismét a fiatal férfi büszkeségének kárára cselekedni.
A kijelentésre csak egy széles, önelégült vigyor a válasz. Szavakkal most nem bajlódik, inkább élvezi rövid nászukat, s egyébként sem szükséges semmit bizonyítania. Főleg az eddigiek után. A nyakára vándorló kézfej kissé megváltoztatja hangulatát, s ellentétes érzéseket hoz fel benne. Szereti az ellene irányuló durva viselkedést, ugyanakkor ezt jelenleg csak egy embertől hajlandó eltűrni. Nem dacol, eléggé jó a kedve az elfogyasztott szereknek hála, hogy ennyivel engedékenyebb legyen.*
- Ne is mondd! De hamarosan orvosolom ezt.
*Látványosan fintorog. Még nincs ereje ezzel a kellemetlen ténnyel foglalkozni, hiszen már annak a gondolata is kimeríti, hogy fel kell valahogy öltöznie majd.*
- Lehet, hogy jövök még majd hozzád.
*Hasára fordul, alkarjaira feltámaszkodva nézi Tharasyt és azt, ahogy tisztogatja magát.*
- Főleg ha ilyen vendégszeretetben van részem.
*Alsó ajkát beharapva gyönyörködik fajtársa vonásaiban.*
- Egyébként meg tartozol nekem.
*Mutatóujjával a verejtéktől nedves mellkason játszadozik.*
- Egy tinccsel.
*Rövid szünetet tart.*
- De máshoz is volna kedvem.
*Fejét oldalra billentve elmélyülten tanulmányozza partnere reakcióit. Megint elfogja a hányinger, amit most is sikeresen leküzd.*
- Az istenek kegyesek velünk, igazán gondosan formáltak meg téged is.
*Már nem is igyekszik véka alá rejteni, hogy szemet gyönyörködtető számára fajtársa. Úgy sejti ez elég nyilvánvalóvá vált légyottjuk során.*
- S bár hosszú élettel ajándékoztak meg, de kár lenne veszni hagyni mindezt. Szívesen kiraknám a festményedet az ágyammal szemben.
5036. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-08 01:09:26
Üzenet elküldve: 2024-02-08 01:09:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Az elf úgy dorombol most, akár egy macska. Ugyanakkor tudja már, hogy félrevezető e habitus; első kézből tapasztalta. Természetesen ott motoz az agya hátuljában az imént elszenvedett vereség emléke, de ez most nem annyira érdekli, mint kéjkedve az elf után.
Szavait a legkevésbé udvarlásképp szánta, de Relael legalább olyan jól forgatja ki azokat, mint amilyen megkapó a látványa. Az pedig igazán megkapó, főleg egy éhes férfi számára.
Szerencséjére olybá tűnik, a fajtársa kellően jó hangulatba került és nincs ellenére, hogy ő is befejezhesse dolgát. Azon nyomban belemerül az elfbe, ahogy az szétnyitja neki combjait. Megérzi derekán a finom kezeket, mik nem is oly rég arcát szorították. Az, hogy látszólag ínyére van az elfnek, valamit visszahoz korábban megtépázott férfiúi mivoltán.*
-Ugye... Tudod, hogy... Nem lesz mindig... Ekkora szerencséd velem. *Ütemesen dolgozik a combok között és elnézi a ritmushoz idomuló test mozgását. Alaposan szemügyre vesz mindent a lassú tempó közben; a bőséges kebleket, a keskeny csípőt, még a ki-kirajzolódó izmokat is, mikben nem szenved hiányt az elf. Megnézi magának a finom vonásokat és a még mindig kissé ködös, de kajánul csillanó, zöld szempárt. Nem tart ugyanakkor soká, egyik keze pedig az elf nyaka után vándorol, hogy a gyönyör pillanatában erősen rámarkolhasson. Nem szorítja ki a szuszt az elfből, de nem is ez a szándéka. Ha már az ő kielégülését tartja szem előtt, hát legalább imitálja saját módszereit. Alaposan kiélvezi a pillanatot, ahogy tette nem olyan rég Relael is, majd elégedett morranás kíséretében kiterül.*
-Bassza meg. *Hanyatt fekszik a szalmában, hogy kiszuszogja az iménti percek fáradalmait. Most veszi csak észre, hogy alaposan megizzadt.*
-Most már hasonlít a szagunk. *Vigyorodik el végül, miközben jobbjával keres magának némi szalmát, hogy megtörölhesse vele magát. Elvégre Relael is bizonyosan felvett magára egy keveset az istállószagból.*
-Többször kéne jönnöd. *Fecseg tovább a művelet közben.*
//Örökölt sors//
*Az elf úgy dorombol most, akár egy macska. Ugyanakkor tudja már, hogy félrevezető e habitus; első kézből tapasztalta. Természetesen ott motoz az agya hátuljában az imént elszenvedett vereség emléke, de ez most nem annyira érdekli, mint kéjkedve az elf után.
Szavait a legkevésbé udvarlásképp szánta, de Relael legalább olyan jól forgatja ki azokat, mint amilyen megkapó a látványa. Az pedig igazán megkapó, főleg egy éhes férfi számára.
Szerencséjére olybá tűnik, a fajtársa kellően jó hangulatba került és nincs ellenére, hogy ő is befejezhesse dolgát. Azon nyomban belemerül az elfbe, ahogy az szétnyitja neki combjait. Megérzi derekán a finom kezeket, mik nem is oly rég arcát szorították. Az, hogy látszólag ínyére van az elfnek, valamit visszahoz korábban megtépázott férfiúi mivoltán.*
-Ugye... Tudod, hogy... Nem lesz mindig... Ekkora szerencséd velem. *Ütemesen dolgozik a combok között és elnézi a ritmushoz idomuló test mozgását. Alaposan szemügyre vesz mindent a lassú tempó közben; a bőséges kebleket, a keskeny csípőt, még a ki-kirajzolódó izmokat is, mikben nem szenved hiányt az elf. Megnézi magának a finom vonásokat és a még mindig kissé ködös, de kajánul csillanó, zöld szempárt. Nem tart ugyanakkor soká, egyik keze pedig az elf nyaka után vándorol, hogy a gyönyör pillanatában erősen rámarkolhasson. Nem szorítja ki a szuszt az elfből, de nem is ez a szándéka. Ha már az ő kielégülését tartja szem előtt, hát legalább imitálja saját módszereit. Alaposan kiélvezi a pillanatot, ahogy tette nem olyan rég Relael is, majd elégedett morranás kíséretében kiterül.*
-Bassza meg. *Hanyatt fekszik a szalmában, hogy kiszuszogja az iménti percek fáradalmait. Most veszi csak észre, hogy alaposan megizzadt.*
-Most már hasonlít a szagunk. *Vigyorodik el végül, miközben jobbjával keres magának némi szalmát, hogy megtörölhesse vele magát. Elvégre Relael is bizonyosan felvett magára egy keveset az istállószagból.*
-Többször kéne jönnöd. *Fecseg tovább a művelet közben.*
5035. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-08 00:11:13
Üzenet elküldve: 2024-02-08 00:11:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*A tompa kábulatban lebeg, még a kellemetlen környezet sem zavarja. Szíve oly hevesen zakatol, hogy Tharasy első szavait sem teljesen érti, távoli mormogássá folyik össze a számára. Igyekszik fajtársa szájáról olvasni, de annyira nem érdekli, hogy különösebben törje magát.*
- Eredar? Hallottam rémmeséket róluk.
*Érdekes elképzelésnek tartja, s ha jobban belegondol egészen érthető is volna a következtetés. Természetesen ezt bóknak veszi.*
- Sok mindent megmagyarázna.
*Röviden felnevet. Relael tagadhatatlanul az egyik legalantasabb személy, s erre a tényre csupán rátesz az, hogy emellett egy nemesi származású elf. Tisztában van saját alávalóságával, és már régóta nem óhajt ezen változtatni.*
- Te most udvarolsz nekem. Már egészen jól megy neked.
*Túlzottan elégedett ahhoz, hogy kikérje magának Tharasy szóhasználatát. Jókedvű, emiatt elnéző, s talán kicsit kacérabb is a kelleténél, főleg azután, hogy nem is olyan rég még milyen ellentmondást nem tűrő volt fajtársával.
Az apró megjegyzést követően érzi, hogy a tharg fölé magasodik, és enyhén ránehezedik.*
- Nahát, nahát...
*Búgja igen frappánsan, s ha már ilyen kényelmes helyzetben van, akkor örömmel legelteti tekintetét partnerén. Teste is megkapó látvány a számára, de minduntalan a rideg pillantás vonja magára figyelmét.*
- Talán.
*Relael arcán is széles vigyor terül el, miközben Tharasy keze már lent jár.*
- Igen, egészen tetszel.
*Látszólag nem elutasító, sőt, combjait is jobban szétnyitva engedi közelebb magához a thargot. Korábbi megerőltető rohamát most van lehetősége kipihenni, de figyelme nem lankad, s bár jóval passzívabb, karjai viszont a szőke elf derekára vándorolnak, hogy még közelebb vonja magához.*
//Örökölt sors//
*A tompa kábulatban lebeg, még a kellemetlen környezet sem zavarja. Szíve oly hevesen zakatol, hogy Tharasy első szavait sem teljesen érti, távoli mormogássá folyik össze a számára. Igyekszik fajtársa szájáról olvasni, de annyira nem érdekli, hogy különösebben törje magát.*
- Eredar? Hallottam rémmeséket róluk.
*Érdekes elképzelésnek tartja, s ha jobban belegondol egészen érthető is volna a következtetés. Természetesen ezt bóknak veszi.*
- Sok mindent megmagyarázna.
*Röviden felnevet. Relael tagadhatatlanul az egyik legalantasabb személy, s erre a tényre csupán rátesz az, hogy emellett egy nemesi származású elf. Tisztában van saját alávalóságával, és már régóta nem óhajt ezen változtatni.*
- Te most udvarolsz nekem. Már egészen jól megy neked.
*Túlzottan elégedett ahhoz, hogy kikérje magának Tharasy szóhasználatát. Jókedvű, emiatt elnéző, s talán kicsit kacérabb is a kelleténél, főleg azután, hogy nem is olyan rég még milyen ellentmondást nem tűrő volt fajtársával.
Az apró megjegyzést követően érzi, hogy a tharg fölé magasodik, és enyhén ránehezedik.*
- Nahát, nahát...
*Búgja igen frappánsan, s ha már ilyen kényelmes helyzetben van, akkor örömmel legelteti tekintetét partnerén. Teste is megkapó látvány a számára, de minduntalan a rideg pillantás vonja magára figyelmét.*
- Talán.
*Relael arcán is széles vigyor terül el, miközben Tharasy keze már lent jár.*
- Igen, egészen tetszel.
*Látszólag nem elutasító, sőt, combjait is jobban szétnyitva engedi közelebb magához a thargot. Korábbi megerőltető rohamát most van lehetősége kipihenni, de figyelme nem lankad, s bár jóval passzívabb, karjai viszont a szőke elf derekára vándorolnak, hogy még közelebb vonja magához.*
5034. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-07 23:33:58
Üzenet elküldve: 2024-02-07 23:33:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Felhördül meglepetésében, ahogy Relael feje fölé szegezi karjait. Egészen elkerekednek kékjei, ahogy a zöld szempár közelít. Immáron bizonyos benne, hogy Relael fizikuma jobb; ezt pedig nem szívesen ismeri el még magának sem, hisz tharg férfiú. Sosem volt különösebben nagy erőművész, de látható s tapintható izomzattal rendelkezik; ez mégsem volt elég az elf nemeshez.*
-Szerencsére. *Ismétli, majd nagyot nyel. Enged Relaelnek és a kéjnek, ha nem is örömmel. Nem ellenkezik. Helyette meg-megfeszülő tagokkal hagyja, hogy fajtársa saját örömére használhassa. Nincs különösebb gondja ezzel, hisz ő is egyre közelebb kerül a gyönyörhöz; ennek pedig egyre sűrűbben hangot is ad. Ám a "nemes szuka" megáll, ő pedig pontosan tudja, hogy miért.
Nem moccan azonnal, ahogy Relael legurul róla, csak hangosan felnyög. Zihál. Szüksége van némi levegőre, hogy rendbe szedje magát. Relaelhez hasonlóan ő is ráng, csak épp a kielégületlenség miatt.*
-Az elf nemesek mind ilyenek? Nem, biztosan nem. *Nem üt meg oly kihívó hangot, mint azelőtt. Elvégre még részegen is képes volt helytállni "prédája", ami sajnos beszédes.*
-Egy pillanatra azt hittem, eredar vagy. Tudod, mik azok? *Az elf bizonyosan tudja. Hullámzó mellkassal fekszik, még fejét sem fordítja rögtön Relael felé.*
-De aztán rájöttem, hogy csupán mélyre süllyedtél a fajtádban. A képességeid ellenére. Egy mocskos, alávaló démon vagy egy elf bőrében. *Hangja színtelen, csak a megállapításait közli.*
-De nekem ez tetszik.
*Azzal a lendülettel mászik Relael fölé, hogy ismét félrehúzza az alsóneműt.*
-És szerintem neked is. *Vigyorodik el. Sajnos abban a tudatban kell megpróbálnia megszerezni a hőn áhított kielégülését, hogy a másik erőfölényt képvisel. Legalábbis olybá fest. Így nem próbálja testi erejét fitogtatni. Ugyanakkor nem kér engedélyt, megtámaszkodik Relael mellett és megkísérli ott folytatni egy határozott mozdulattal, ahol abbahagyták, mintha mi sem történt volna.*
//Örökölt sors//
*Felhördül meglepetésében, ahogy Relael feje fölé szegezi karjait. Egészen elkerekednek kékjei, ahogy a zöld szempár közelít. Immáron bizonyos benne, hogy Relael fizikuma jobb; ezt pedig nem szívesen ismeri el még magának sem, hisz tharg férfiú. Sosem volt különösebben nagy erőművész, de látható s tapintható izomzattal rendelkezik; ez mégsem volt elég az elf nemeshez.*
-Szerencsére. *Ismétli, majd nagyot nyel. Enged Relaelnek és a kéjnek, ha nem is örömmel. Nem ellenkezik. Helyette meg-megfeszülő tagokkal hagyja, hogy fajtársa saját örömére használhassa. Nincs különösebb gondja ezzel, hisz ő is egyre közelebb kerül a gyönyörhöz; ennek pedig egyre sűrűbben hangot is ad. Ám a "nemes szuka" megáll, ő pedig pontosan tudja, hogy miért.
Nem moccan azonnal, ahogy Relael legurul róla, csak hangosan felnyög. Zihál. Szüksége van némi levegőre, hogy rendbe szedje magát. Relaelhez hasonlóan ő is ráng, csak épp a kielégületlenség miatt.*
-Az elf nemesek mind ilyenek? Nem, biztosan nem. *Nem üt meg oly kihívó hangot, mint azelőtt. Elvégre még részegen is képes volt helytállni "prédája", ami sajnos beszédes.*
-Egy pillanatra azt hittem, eredar vagy. Tudod, mik azok? *Az elf bizonyosan tudja. Hullámzó mellkassal fekszik, még fejét sem fordítja rögtön Relael felé.*
-De aztán rájöttem, hogy csupán mélyre süllyedtél a fajtádban. A képességeid ellenére. Egy mocskos, alávaló démon vagy egy elf bőrében. *Hangja színtelen, csak a megállapításait közli.*
-De nekem ez tetszik.
*Azzal a lendülettel mászik Relael fölé, hogy ismét félrehúzza az alsóneműt.*
-És szerintem neked is. *Vigyorodik el. Sajnos abban a tudatban kell megpróbálnia megszerezni a hőn áhított kielégülését, hogy a másik erőfölényt képvisel. Legalábbis olybá fest. Így nem próbálja testi erejét fitogtatni. Ugyanakkor nem kér engedélyt, megtámaszkodik Relael mellett és megkísérli ott folytatni egy határozott mozdulattal, ahol abbahagyták, mintha mi sem történt volna.*
5033. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-07 22:59:52
Üzenet elküldve: 2024-02-07 22:59:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Arcán látható, hogy összpontosítani kezd, ahogy légyottjuk megfelelő szakaszába érve, lassan a beteljesülés magaslataiba kapaszkodik. Tharasy viszont továbbra sem elégszik meg szerencsés pozíciójával, s egy újabb kísérlettel zökkenti ki Relaelt. Egészen felháborodik ezen, de csak saját magát hibáztatja, hiszen nem pofozta fel fajtársát akkor, amikor kellett volna. Láthatóan mindig ez a lágy, engedékeny szíve szüli az engedetlenséget.
Már csírájában megtöri a lázadást. A nyaka után nyúló kezeket megragadja csuklónál, majd ellentmondást nem tűrő módon szegezi őket Tharasy feje fölé.*
- Meg kellene üsselek ezért.
*Sziszegi látszólag ingerülten a fiatal férfi arcába, ámbár hangjában szórakozottság is érzékelhető.*
- Szerencsédre olyan helyes kis pofid van.
*Nem tervezi idejüket tovább húzni, kellőképpen kiszórakozta magát, ezért szemhéjait lezárva igyekszik felvenni ott a fonalat, ahol nem olyan régen abba hagyta.
Most hogy teljes egészében nála az irányítás, valóban foglalkozhat azzal, ami neki kellemes, már amennyiben Tharasy még bírja egy kis ideig a gyűrődést. Alig pár perc szükséges már csak ahhoz, hogy izmai megfeszüljenek, és teste megrázkódjon a gyönyörtől. Kénytelen hirtelen megálljt parancsolni, hiszen minden apró mozdulatra, vagy érintésre heves reakciót ad válaszul minden porcikája. Néhány pillanatot követően elereszti végül önkéntes rabját, majd elégedetten dől oldalra és hangos szuszogással fújja ki magát a szalmán heverve.
Ismét érzi a hányingert, ahogy azt is, hogy forog vele a világ, de elégedett azzal, hogy mennyire helytállt a gőgös Tharasyval szemben.*
- Megteszi.
*Idézi fel az ismerős megjegyzést, majd vigyorogva pillant oldalra, hogy felmérhesse fajtársa hangulatát.*
//Örökölt sors//
*Arcán látható, hogy összpontosítani kezd, ahogy légyottjuk megfelelő szakaszába érve, lassan a beteljesülés magaslataiba kapaszkodik. Tharasy viszont továbbra sem elégszik meg szerencsés pozíciójával, s egy újabb kísérlettel zökkenti ki Relaelt. Egészen felháborodik ezen, de csak saját magát hibáztatja, hiszen nem pofozta fel fajtársát akkor, amikor kellett volna. Láthatóan mindig ez a lágy, engedékeny szíve szüli az engedetlenséget.
Már csírájában megtöri a lázadást. A nyaka után nyúló kezeket megragadja csuklónál, majd ellentmondást nem tűrő módon szegezi őket Tharasy feje fölé.*
- Meg kellene üsselek ezért.
*Sziszegi látszólag ingerülten a fiatal férfi arcába, ámbár hangjában szórakozottság is érzékelhető.*
- Szerencsédre olyan helyes kis pofid van.
*Nem tervezi idejüket tovább húzni, kellőképpen kiszórakozta magát, ezért szemhéjait lezárva igyekszik felvenni ott a fonalat, ahol nem olyan régen abba hagyta.
Most hogy teljes egészében nála az irányítás, valóban foglalkozhat azzal, ami neki kellemes, már amennyiben Tharasy még bírja egy kis ideig a gyűrődést. Alig pár perc szükséges már csak ahhoz, hogy izmai megfeszüljenek, és teste megrázkódjon a gyönyörtől. Kénytelen hirtelen megálljt parancsolni, hiszen minden apró mozdulatra, vagy érintésre heves reakciót ad válaszul minden porcikája. Néhány pillanatot követően elereszti végül önkéntes rabját, majd elégedetten dől oldalra és hangos szuszogással fújja ki magát a szalmán heverve.
Ismét érzi a hányingert, ahogy azt is, hogy forog vele a világ, de elégedett azzal, hogy mennyire helytállt a gőgös Tharasyval szemben.*
- Megteszi.
*Idézi fel az ismerős megjegyzést, majd vigyorogva pillant oldalra, hogy felmérhesse fajtársa hangulatát.*
5032. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-07 17:42:52
Üzenet elküldve: 2024-02-07 17:42:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Úgy érzi, mindjárt tüzet fog ágyéktájon a féktelen tempótól. Ereje vége is közel lehet, ha nem tartanak szünetet, minden értelemben. Relael bujaságának hangot is ad, nem is keveset. Nem csak az istállót tölti be. Őt sem zavarja különösebben a tényállás, hogy alighanem hallhatóak odakinn. A nemes elf még ilyen körülmények között is hatalmas trófea.
Nem tudja ugyanakkor, mennyire tekintheti trófeának a másik hosszúéletűt, aki most ránehezedve tempózik tovább. Még lehet préda a megkapó látványt nyújtó elfből, csak egy kis szerencse kell hozzá. Meg persze az ereje.
Természetesen viszonozza a csókot és hagyja, hogy nyelveik egymásba fonódjanak. A fájdalom ellenére édes, akár a méz, szinte már igéző. Az iménti jelenet is nagyszerűen példázza számára, hogy nem egyszerű elfel van dolga. Sőt! Furcsa sejlés fogalmazódik benne, de nem az a fajta, aki könnyen bedől a dajkameséknek.
Relael rövid úton véget vet a szövegelésének, innentől pedig maximum a tenyerébe nyöghet. Röviddel azután viszont, hogy Relael a száját betapasztja kezével, ő ismét mozdul. Megfeszülnek izmai az erőkifejtéstől. Az elf közelebb hajol, ő pedig mindkét kezét annak nyakára igyekszik tapasztani, s ezzel a mozdulattal tolni maga mellé a szalmába, hogy aztán fölé kerekedhessen. Még agyon használt szerszámát sem igyekszik kihúzni közben. Most vagy soha momentumnak érzi ezt kettejük kéjes táncában ahhoz, hogy átvegye a vezetést és emlékeztesse az Relaelt, ki itt a férfi. Elvégre ő egy tharg, még ha hegyesek is a fülei.
Az elf fülébe akar suttogni, miközben elhasználja. Ki tudja, talán a végén még ki is köti valahova. Ilyen és ehhez hasonló képzetek játszódnak le benne, miközben igyekszik visszaszerezni a gyeplőt.*
//Örökölt sors//
*Úgy érzi, mindjárt tüzet fog ágyéktájon a féktelen tempótól. Ereje vége is közel lehet, ha nem tartanak szünetet, minden értelemben. Relael bujaságának hangot is ad, nem is keveset. Nem csak az istállót tölti be. Őt sem zavarja különösebben a tényállás, hogy alighanem hallhatóak odakinn. A nemes elf még ilyen körülmények között is hatalmas trófea.
Nem tudja ugyanakkor, mennyire tekintheti trófeának a másik hosszúéletűt, aki most ránehezedve tempózik tovább. Még lehet préda a megkapó látványt nyújtó elfből, csak egy kis szerencse kell hozzá. Meg persze az ereje.
Természetesen viszonozza a csókot és hagyja, hogy nyelveik egymásba fonódjanak. A fájdalom ellenére édes, akár a méz, szinte már igéző. Az iménti jelenet is nagyszerűen példázza számára, hogy nem egyszerű elfel van dolga. Sőt! Furcsa sejlés fogalmazódik benne, de nem az a fajta, aki könnyen bedől a dajkameséknek.
Relael rövid úton véget vet a szövegelésének, innentől pedig maximum a tenyerébe nyöghet. Röviddel azután viszont, hogy Relael a száját betapasztja kezével, ő ismét mozdul. Megfeszülnek izmai az erőkifejtéstől. Az elf közelebb hajol, ő pedig mindkét kezét annak nyakára igyekszik tapasztani, s ezzel a mozdulattal tolni maga mellé a szalmába, hogy aztán fölé kerekedhessen. Még agyon használt szerszámát sem igyekszik kihúzni közben. Most vagy soha momentumnak érzi ezt kettejük kéjes táncában ahhoz, hogy átvegye a vezetést és emlékeztesse az Relaelt, ki itt a férfi. Elvégre ő egy tharg, még ha hegyesek is a fülei.
Az elf fülébe akar suttogni, miközben elhasználja. Ki tudja, talán a végén még ki is köti valahova. Ilyen és ehhez hasonló képzetek játszódnak le benne, miközben igyekszik visszaszerezni a gyeplőt.*
5031. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-07 17:01:50
Üzenet elküldve: 2024-02-07 17:01:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Relael nagyon eltökélt, nem is tervez tempóját visszafogni, holott nincs egyszerű dolga. Szíves örömest adná át magát az élvezeteknek, de meg kell leckéztetnie Tharasyt, ezért reakcióit is enyhíti amennyire lehetséges. Persze hangja így is betölti a teret, s feltehetően a közelben sétálók is felfigyelhetnek rájuk. Ez a tény már az elején sem zavarta, különösen most nem, hogy a külvilág teljesen megszűnt létezni számára, a környezet milyensége sem zavarja immár.
A heves reakció elégedettséggel tölti el őt, ahogy apró mozzanatának eredményül szolgáló látvány is. Ez csak még tovább csigázza, szinte még teste is belerázkódik az élvezetbe. A vércsepp útvonala és a neki szegezett kérdés többféleképpen hergeli fel őt. Érzi, hogy viszket a tenyere, ismételten kedve lenne felképelni Tharasyt, ám figyelne ezúttal is elterelődik. Előre hajolva, nyelve hegyével leköveti az apró csepp útvonalát, egészen vissza fajtársa ajkaiig. A forrásnál ezúttal édes ambrózia fogadja, mintha csak bocsánatot szeretne kérni korábbi gaztette miatt. Persze szó sincs ilyenről, csupán Relael számára éppen ez esik jól.
Amint ajkaik elválnak egymástól, szabad kezét Tharasy szájára tapasztja, ami láthatóan minden baj forrása.*
- Helyesebb vagy, amikor befogod.
*Vigyora ismételten enyhe vicsorgásba hajlik, de nem adja jelét annak, hogy tervezne lassítani, vagy szünetet tartani, holott mindkettőre szüksége volna. Szinte beleszédül az erőlködésbe, hogy hevességét képes legyen fenntartani.*
//Örökölt sors//
*Relael nagyon eltökélt, nem is tervez tempóját visszafogni, holott nincs egyszerű dolga. Szíves örömest adná át magát az élvezeteknek, de meg kell leckéztetnie Tharasyt, ezért reakcióit is enyhíti amennyire lehetséges. Persze hangja így is betölti a teret, s feltehetően a közelben sétálók is felfigyelhetnek rájuk. Ez a tény már az elején sem zavarta, különösen most nem, hogy a külvilág teljesen megszűnt létezni számára, a környezet milyensége sem zavarja immár.
A heves reakció elégedettséggel tölti el őt, ahogy apró mozzanatának eredményül szolgáló látvány is. Ez csak még tovább csigázza, szinte még teste is belerázkódik az élvezetbe. A vércsepp útvonala és a neki szegezett kérdés többféleképpen hergeli fel őt. Érzi, hogy viszket a tenyere, ismételten kedve lenne felképelni Tharasyt, ám figyelne ezúttal is elterelődik. Előre hajolva, nyelve hegyével leköveti az apró csepp útvonalát, egészen vissza fajtársa ajkaiig. A forrásnál ezúttal édes ambrózia fogadja, mintha csak bocsánatot szeretne kérni korábbi gaztette miatt. Persze szó sincs ilyenről, csupán Relael számára éppen ez esik jól.
Amint ajkaik elválnak egymástól, szabad kezét Tharasy szájára tapasztja, ami láthatóan minden baj forrása.*
- Helyesebb vagy, amikor befogod.
*Vigyora ismételten enyhe vicsorgásba hajlik, de nem adja jelét annak, hogy tervezne lassítani, vagy szünetet tartani, holott mindkettőre szüksége volna. Szinte beleszédül az erőlködésbe, hogy hevességét képes legyen fenntartani.*
5030. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-07 12:49:19
Üzenet elküldve: 2024-02-07 12:49:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Nem kell hozzá sok idő, hogy észrevegye; Relael a saját pecsenyéjét sütögeti rajta. Pontosan azt teszi, amit ő készült tenni vele. Kedve szerint játszadozni. Persze ettől függetlenül igen csak élvezi kétes biztonságérzettel átitatott nászuk. Fel-felnyög az elf alatt, s ugyan a kéj igyekszik háttérbe szorítani uralkodási vágyát, valahol hátul ott motoz a kényszer, hogy ő vezethesse táncuk.
Ugyanakkor első próbálkozása eme törekvésre visszafelé sül el, Relael pedig válaszul még szorosabbra fogja a gyeplőt. Beszédesek az izmok, mik kirajzolódnak a lányon az erőlködésre körülötte, s ugyan továbbra is momentumára vár, sejti már, hogy elfjére akadt a játszmában.
Felnyög meglepettségében, ahogy az elf hajánál fogva hátrafeszíti, s közben valósággal maga alá szegezi. A lány combjaiba markol kezeivel, miközben érzi a mohó ajkakat az övére tapadni. Nagy hévvel viszonozza a közeledést, igyekszik birokra kelni Relaellel. Csakhogy a következőkre körmei egy pillanat erejéig a nemes lábának húsába vájnak, miközben ő felszisszen. *
-Megmartál, Te kígyó! *Nyelvével nyalja le az alsóajkán cseppenő vért. Tekintete szinte villan a hirtelen dühtől, ahogy az önelégült szépségre esik pillantása. Más szituációban egy kiadós pofon lenne a lány
jutalma, ám egyelőre altatni kíván. Főleg, mert alaposan hatalmába keríti a kéjes örvény, amit Relael idéz épp elő. A nemes eszetlen tempóra kapcsol. Nehezen veszi le tekintetét a felette ritmusra ringó keblekről és a fülledt élvezetekkel átitatott, csinos ábrázatról. Zihálva, egyik kezével a szalmát markolja feje mellett, másikkal Relael keblével teszi ugyanezt, csak hogy szép lassan felfelé igyekezzennek ujjai majd a nyaka felé.*
-Ez minden? *Húzódik arca kegyetlen mosolyra, egy vércsepp pedig elindul nyaka felé ajkai szegletéből. Nem kívánja belelovalni Relaelt a dologba, de szeretné elterelni a figyelmét közelgő trükkjéről. Mindemellett nem felejti el élvezni is a kényszerű helyzetet, s ezt Relael láthatja és hallhatja. Muszáj lesz tennie valamit, mert az ő férfiereje is véges.*
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.07 12:49:38
//Örökölt sors//
*Nem kell hozzá sok idő, hogy észrevegye; Relael a saját pecsenyéjét sütögeti rajta. Pontosan azt teszi, amit ő készült tenni vele. Kedve szerint játszadozni. Persze ettől függetlenül igen csak élvezi kétes biztonságérzettel átitatott nászuk. Fel-felnyög az elf alatt, s ugyan a kéj igyekszik háttérbe szorítani uralkodási vágyát, valahol hátul ott motoz a kényszer, hogy ő vezethesse táncuk.
Ugyanakkor első próbálkozása eme törekvésre visszafelé sül el, Relael pedig válaszul még szorosabbra fogja a gyeplőt. Beszédesek az izmok, mik kirajzolódnak a lányon az erőlködésre körülötte, s ugyan továbbra is momentumára vár, sejti már, hogy elfjére akadt a játszmában.
Felnyög meglepettségében, ahogy az elf hajánál fogva hátrafeszíti, s közben valósággal maga alá szegezi. A lány combjaiba markol kezeivel, miközben érzi a mohó ajkakat az övére tapadni. Nagy hévvel viszonozza a közeledést, igyekszik birokra kelni Relaellel. Csakhogy a következőkre körmei egy pillanat erejéig a nemes lábának húsába vájnak, miközben ő felszisszen. *
-Megmartál, Te kígyó! *Nyelvével nyalja le az alsóajkán cseppenő vért. Tekintete szinte villan a hirtelen dühtől, ahogy az önelégült szépségre esik pillantása. Más szituációban egy kiadós pofon lenne a lány
jutalma, ám egyelőre altatni kíván. Főleg, mert alaposan hatalmába keríti a kéjes örvény, amit Relael idéz épp elő. A nemes eszetlen tempóra kapcsol. Nehezen veszi le tekintetét a felette ritmusra ringó keblekről és a fülledt élvezetekkel átitatott, csinos ábrázatról. Zihálva, egyik kezével a szalmát markolja feje mellett, másikkal Relael keblével teszi ugyanezt, csak hogy szép lassan felfelé igyekezzennek ujjai majd a nyaka felé.*
-Ez minden? *Húzódik arca kegyetlen mosolyra, egy vércsepp pedig elindul nyaka felé ajkai szegletéből. Nem kívánja belelovalni Relaelt a dologba, de szeretné elterelni a figyelmét közelgő trükkjéről. Mindemellett nem felejti el élvezni is a kényszerű helyzetet, s ezt Relael láthatja és hallhatja. Muszáj lesz tennie valamit, mert az ő férfiereje is véges.*
A hozzászólás írója (Hegyvidéki Tharasy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.07 12:49:38
5029. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-07 09:42:17
Üzenet elküldve: 2024-02-07 09:42:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Nem zavarja Tharasy kételye, leginkább azért, mert cseppet sem érdekli, hogy mit gondol róla. Nem csupán ezzel kapcsolatban érdektelen, de fajtársa örömét illetően is. Minden mozzanata saját örömét szolgálja, még az elf mellkasára vagy nyakára nyomott csókok is Relael kedvének feltüzeléséhez szükséges.
A csók is egészen kellemes, főleg mert közben a szót is belé folythatja partnerébe. Tagadhatatlanul nem sok gyöngédség zajlik közöttük, még ajkaik érintkezése is vad, éhes, követelőző.
Állkapcsa megfeszül, s minden igyekezete ellenére belőle is egy elégedett nyögés szakad ki. Minden porcikáját elönti a forróság, Tharasy hamar érezheti magán Relael fokozódó örömét, akinek vágyát tovább tetézi a közelről alaposan szemrevételezett arc. A szimmetrikus vonásokat a fiatal férfi önelégült, szinte már gonosz tekintete teszi érdekesebbé számára.
Egészen sikerül bele feledkeznie abba, hogy csodálja milyen hatást gyakorol Tharasyra, amikor amaz többféleképpen is lázadni kezd. Relael két oldalt megtámaszkodik, igyekszik erősen tartani magát lábaival. Megfeszülő izmai valamelyest kirajzolódnak, így láthatóvá téve azt, hogy utóbbi időben valóban edzettebbé vált, ennek köszönheti, hogy tapon marad még illuminált állapotában is.*
- Te kis szemét!
*Sziszegi, miután sikeresen elhárította a hatalmának elbitorlása elleni támadást. Szíve szerint felképelné fajtársát az alávaló kifejezés miatt, ám képes annyira visszafognia magát, hogy beérje mással. Eddig Tharasy arcát szorongató kézfeje a szőke fonatok közé siklik, hogy azokat erősen megmarkolva megpróbálja hátrébb feszíteni a hím fejét, másik, támaszkodó karjával pedig mellkasára nehezedik, hogy lejjebb szoríthassa őt.*
- Nem tűröm az engedetlenséget.
*Határozott kijelentése korábbi ördögi vigyorát rajzolja arcára, amit újabb csókkal tör meg. Ám ez még annyira sem finomkodó, mint a korábbi. Sőt, örömmel engedi ki méregfogait, hogy lehetőleg apró sebet ejtsen partnere finom ajkán. Addig nem rest próbálkozni, míg a vér fémes ízét meg nem érzi nyelve hegyén.
Közben teste töretlenül munkál, ösztönösen gyorsítva, és fokozva az intenzitást. Ki van merülve, izmai égnek, de hajtja tovább magát, holott már fejbőre is viszket saját verejtékétől.*
//Örökölt sors//
*Nem zavarja Tharasy kételye, leginkább azért, mert cseppet sem érdekli, hogy mit gondol róla. Nem csupán ezzel kapcsolatban érdektelen, de fajtársa örömét illetően is. Minden mozzanata saját örömét szolgálja, még az elf mellkasára vagy nyakára nyomott csókok is Relael kedvének feltüzeléséhez szükséges.
A csók is egészen kellemes, főleg mert közben a szót is belé folythatja partnerébe. Tagadhatatlanul nem sok gyöngédség zajlik közöttük, még ajkaik érintkezése is vad, éhes, követelőző.
Állkapcsa megfeszül, s minden igyekezete ellenére belőle is egy elégedett nyögés szakad ki. Minden porcikáját elönti a forróság, Tharasy hamar érezheti magán Relael fokozódó örömét, akinek vágyát tovább tetézi a közelről alaposan szemrevételezett arc. A szimmetrikus vonásokat a fiatal férfi önelégült, szinte már gonosz tekintete teszi érdekesebbé számára.
Egészen sikerül bele feledkeznie abba, hogy csodálja milyen hatást gyakorol Tharasyra, amikor amaz többféleképpen is lázadni kezd. Relael két oldalt megtámaszkodik, igyekszik erősen tartani magát lábaival. Megfeszülő izmai valamelyest kirajzolódnak, így láthatóvá téve azt, hogy utóbbi időben valóban edzettebbé vált, ennek köszönheti, hogy tapon marad még illuminált állapotában is.*
- Te kis szemét!
*Sziszegi, miután sikeresen elhárította a hatalmának elbitorlása elleni támadást. Szíve szerint felképelné fajtársát az alávaló kifejezés miatt, ám képes annyira visszafognia magát, hogy beérje mással. Eddig Tharasy arcát szorongató kézfeje a szőke fonatok közé siklik, hogy azokat erősen megmarkolva megpróbálja hátrébb feszíteni a hím fejét, másik, támaszkodó karjával pedig mellkasára nehezedik, hogy lejjebb szoríthassa őt.*
- Nem tűröm az engedetlenséget.
*Határozott kijelentése korábbi ördögi vigyorát rajzolja arcára, amit újabb csókkal tör meg. Ám ez még annyira sem finomkodó, mint a korábbi. Sőt, örömmel engedi ki méregfogait, hogy lehetőleg apró sebet ejtsen partnere finom ajkán. Addig nem rest próbálkozni, míg a vér fémes ízét meg nem érzi nyelve hegyén.
Közben teste töretlenül munkál, ösztönösen gyorsítva, és fokozva az intenzitást. Ki van merülve, izmai égnek, de hajtja tovább magát, holott már fejbőre is viszket saját verejtékétől.*
5028. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-07 06:07:31
Üzenet elküldve: 2024-02-07 06:07:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*A szalmából követi figyelemmel, miként válik meg a fajtárs a ruháitól. Ínyére van, amit lát, s ez hamar megmutatkozik. Míg Relael a testét fedezi fel, ő nem átall ismét a sötét hajkoronába túrni, csak a miheztartás végett. Egyelőre hagyja munkálkodni az elfet, ennél messzebbre nem megy. Főleg, mert tetszik neki a játszadozás.*
-Fajtárssal? Itt? *Megrázza fejét. Mióta itt vannak, csak maguk vannak hegyesfülű thargok, meg félvér sem igen akad. Ugyanakkor most nem koncentrál erre a kérdésre, mert sokkal kellemesebb felfedezni valója akad. Kezei végigfutnak a kellemes vonalú csípőn, majd megállapodnak a kebleken, ahogy Relael combjaira huppan.*
-Egy Olyannal, mint Te... *A mondatot nem fejezi be, mert Relael egy forró csókot követel, amit ő szíves-örömest áruba is bocsájt. Kellemesnek találja a lány munkálkodását, habár az ezt követőeket még inkább.
Kéjesen nyög fel, ahogy Relael ráereszkedik. A forróság hamar átjárja ágyékát, s az elf sem habozik sokat. Érdes tenyerével végigsimít a sötéthajú elf combjain, ám mielőtt egyebet tenne, Relael közrefogja arcát és belebámul. Megannyi kéjes vonást találhat rajta, ugyanakkor nem sokáig van lehetősége szemrevételezni őket.*
-Egy elfszukával. *Fejezi be a mondatot ajkai között préselve, miközben akcióba lendül. Legalábbis Tharassy elképzelésében. Balja az elf keze után nyúl, hogy lefejtse magáról, miközben igyekszik felülni, hogy aztán a hátára dönthesse Relaelt és kedve szerint eljátszogasson vele. Őt is érdekelné, vajon mily vonásokat hoz elő az elf arcán, mikor kezei megtalálják nyakát.
Ugyanakkor ilyesmi egyelőre nem következik be; még a fajtárs kezét sem képes lefejteni magáról. Vagy több van az elfben, mint amennyi látszik, vagy valahol elszámolta magát menet közben. Nincs szerencséje, ereje elhagyni látszik őt ezúttal. Tekintetén meglepettséggel vegyes zavarodottság kúszik át. Végül - egyelőre - megadóan hanyatlik vissza, s míg egyik kezét a gyengén lány csuklóján tartja, másikkal a keblei után vándorol. Nem mondhatná, hogy nem élvezi, ahogy Relael az ölében ténykedik, ugyanakkor a szerephez nem szokott hozzá. Most azonban az érzésekre koncentrál, s még csípőjével is rásegít a táncukra, hogy valamennyi irányítást ő is bírhasson.*
//Örökölt sors//
*A szalmából követi figyelemmel, miként válik meg a fajtárs a ruháitól. Ínyére van, amit lát, s ez hamar megmutatkozik. Míg Relael a testét fedezi fel, ő nem átall ismét a sötét hajkoronába túrni, csak a miheztartás végett. Egyelőre hagyja munkálkodni az elfet, ennél messzebbre nem megy. Főleg, mert tetszik neki a játszadozás.*
-Fajtárssal? Itt? *Megrázza fejét. Mióta itt vannak, csak maguk vannak hegyesfülű thargok, meg félvér sem igen akad. Ugyanakkor most nem koncentrál erre a kérdésre, mert sokkal kellemesebb felfedezni valója akad. Kezei végigfutnak a kellemes vonalú csípőn, majd megállapodnak a kebleken, ahogy Relael combjaira huppan.*
-Egy Olyannal, mint Te... *A mondatot nem fejezi be, mert Relael egy forró csókot követel, amit ő szíves-örömest áruba is bocsájt. Kellemesnek találja a lány munkálkodását, habár az ezt követőeket még inkább.
Kéjesen nyög fel, ahogy Relael ráereszkedik. A forróság hamar átjárja ágyékát, s az elf sem habozik sokat. Érdes tenyerével végigsimít a sötéthajú elf combjain, ám mielőtt egyebet tenne, Relael közrefogja arcát és belebámul. Megannyi kéjes vonást találhat rajta, ugyanakkor nem sokáig van lehetősége szemrevételezni őket.*
-Egy elfszukával. *Fejezi be a mondatot ajkai között préselve, miközben akcióba lendül. Legalábbis Tharassy elképzelésében. Balja az elf keze után nyúl, hogy lefejtse magáról, miközben igyekszik felülni, hogy aztán a hátára dönthesse Relaelt és kedve szerint eljátszogasson vele. Őt is érdekelné, vajon mily vonásokat hoz elő az elf arcán, mikor kezei megtalálják nyakát.
Ugyanakkor ilyesmi egyelőre nem következik be; még a fajtárs kezét sem képes lefejteni magáról. Vagy több van az elfben, mint amennyi látszik, vagy valahol elszámolta magát menet közben. Nincs szerencséje, ereje elhagyni látszik őt ezúttal. Tekintetén meglepettséggel vegyes zavarodottság kúszik át. Végül - egyelőre - megadóan hanyatlik vissza, s míg egyik kezét a gyengén lány csuklóján tartja, másikkal a keblei után vándorol. Nem mondhatná, hogy nem élvezi, ahogy Relael az ölében ténykedik, ugyanakkor a szerephez nem szokott hozzá. Most azonban az érzésekre koncentrál, s még csípőjével is rásegít a táncukra, hogy valamennyi irányítást ő is bírhasson.*
5027. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-06 23:09:38
Üzenet elküldve: 2024-02-06 23:09:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Meglepi a beleegyezés, hiszen már készen állt arra, hogy esetlegesen kést rántson. Megkönnyebbül, hogy nincs szükség ilyesfajta radikális lépésekre.
Tharasy vetkőzni kezd, amit Relael kíváncsian követ nyomon. Ő is csak akkor lát neki, hogy csizmáját kioldja, amikor fajtársa már a szalmára huppan. Talán ha akarna, most megpróbálhatna kibújni ebből a zavarba ejtő helyzetből, csupán az a kérdéses, hogy meddig jutna ilyen kótyagosan. Emellett nem éri meg a fáradtságot, hiszen Tharasy modorán és szagán kívül egészen kedvére való az elf hím.
Csizmáját követően könnyedén kibújik finom anyagú ruhájából, csupán fehérneműjét hagyja magán. Négykézláb araszol közelebb Tharasyhoz, majd lábát átvetve fölötte helyezkedik el rajta, egyelőre csak combján ülve pillant le rá.*
- Megteszi. Főleg mert így inkább téged szúr.
*Korábbi mosolya vissza költözik arcára, ahogy előre hajol. Tetszik neki az edzett test, ezért eljátszadozik rajta ajkaival. Néhány csók között persze válaszol a neki feltett kérdésre.*
- Voltam. Ráadásul egy hozzád hasonló fajtárssal.
*Nem fáradozik azzal, hogy Syoud nevét emlegesse, vagy azzal, hogy a számára kellemetlen Waldranos élményt felhozza, amiben leginkább Alyo lelte örömét. Utólag valamelyest bánja azt, ezért azt nem is számolja bele.*
- És te voltál már olyan finom hölggyel, mint én?
*Búgó hangon feltett kérdése inkább formalitás, nem feltétlenül vár rá választ, főleg mert rögtön ezután egy rövid, de szenvedélyes csókot követelt partnerétől. Remélhetőleg meztelen testének látványa, lágy mozdulatai, és ajkuk összefonódása eléggé felkeltik Tharasy érdeklődését. Relael lassan felegyenesedik, tekintete még mindig ködös, de már éberebb, mint korábban. Talán a friss levegő, talán az adrenalin az okozója.*
- Egyedülálló lesz.
*Mosolya önelégültté válik, miközben fehérneműjét félrehúzva lassan Tharasyra ereszkedik. Nem alél el rögtön az élménytől, hiába magával ragadó, s az alkohol hatására talán intenzívebben is éli meg. Ehelyett előrébb hajol, hogy az egyik szabad kezével fajtársa arcára markolhasson, s közelről szemlélhesse, hogy csípőjének mozgása miként változtatja meg annak vonásait.*
//Örökölt sors//
*Meglepi a beleegyezés, hiszen már készen állt arra, hogy esetlegesen kést rántson. Megkönnyebbül, hogy nincs szükség ilyesfajta radikális lépésekre.
Tharasy vetkőzni kezd, amit Relael kíváncsian követ nyomon. Ő is csak akkor lát neki, hogy csizmáját kioldja, amikor fajtársa már a szalmára huppan. Talán ha akarna, most megpróbálhatna kibújni ebből a zavarba ejtő helyzetből, csupán az a kérdéses, hogy meddig jutna ilyen kótyagosan. Emellett nem éri meg a fáradtságot, hiszen Tharasy modorán és szagán kívül egészen kedvére való az elf hím.
Csizmáját követően könnyedén kibújik finom anyagú ruhájából, csupán fehérneműjét hagyja magán. Négykézláb araszol közelebb Tharasyhoz, majd lábát átvetve fölötte helyezkedik el rajta, egyelőre csak combján ülve pillant le rá.*
- Megteszi. Főleg mert így inkább téged szúr.
*Korábbi mosolya vissza költözik arcára, ahogy előre hajol. Tetszik neki az edzett test, ezért eljátszadozik rajta ajkaival. Néhány csók között persze válaszol a neki feltett kérdésre.*
- Voltam. Ráadásul egy hozzád hasonló fajtárssal.
*Nem fáradozik azzal, hogy Syoud nevét emlegesse, vagy azzal, hogy a számára kellemetlen Waldranos élményt felhozza, amiben leginkább Alyo lelte örömét. Utólag valamelyest bánja azt, ezért azt nem is számolja bele.*
- És te voltál már olyan finom hölggyel, mint én?
*Búgó hangon feltett kérdése inkább formalitás, nem feltétlenül vár rá választ, főleg mert rögtön ezután egy rövid, de szenvedélyes csókot követelt partnerétől. Remélhetőleg meztelen testének látványa, lágy mozdulatai, és ajkuk összefonódása eléggé felkeltik Tharasy érdeklődését. Relael lassan felegyenesedik, tekintete még mindig ködös, de már éberebb, mint korábban. Talán a friss levegő, talán az adrenalin az okozója.*
- Egyedülálló lesz.
*Mosolya önelégültté válik, miközben fehérneműjét félrehúzva lassan Tharasyra ereszkedik. Nem alél el rögtön az élménytől, hiába magával ragadó, s az alkohol hatására talán intenzívebben is éli meg. Ehelyett előrébb hajol, hogy az egyik szabad kezével fajtársa arcára markolhasson, s közelről szemlélhesse, hogy csípőjének mozgása miként változtatja meg annak vonásait.*
5026. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-06 22:13:49
Üzenet elküldve: 2024-02-06 22:13:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Tharasyt semmire sem emlékezteti Relael, amihez valaha dolga volt. Nemhogy nemessel nem sokszor esett dolga, de fajtabélivel sem. Azt viszont kötve hiszi, hogy bármelyik is hasonló ehhez itt.
Hátrébb lép, mint aki elmélyülten töpreng. Közben természetesen alaposan szemügyre veszi a sokat ígérő dekoltázst, s noha nem épp a kedvére való az elképzelés, hogy a sötéthajú fajtárs osztja magára az irányítás szerepét, ezt a kompromisszumot hajlandó megtenni. Legalábbis addig, míg rábírja az elfet a közösülésre. Aztán majd úgyis érvényesíti akaratát, hisz kétsége sincs afelől, hogy az erőfölény nála van.*
-Rendben van, Te dög. *Mosolyodik el, de tekintetében ravaszság csillan. Úgy látszik, mégis megcsillan valami a nemesebbik vérből; nem szívesen adja ki kezei közül az irányítást. Alig várja, hogy kiábrándíthassa.
Annak rendje és módja szerint lép ki a nadrágból, oldja le prémkabátját és ingét. Elfekhez híven szőrtelen, de a kemény munka kellő izomzattal párosította, még ha nem is oly vaskos módon, mint a thargokat.*
-Megteszi a szalma? Sajnos itt nincsenek baldachinos ágyak. *Vigyorodik el, miközben a szalmarakás felé veszi az irányt. Egyelőre fékezi magát és nyelvére is csomót köt; ez az állapot viszont csak addig áll fenn, míg be nem melegszik.
A szalmába dobja magát háttal, onnan támaszkodik fel, hogy megnézze magának Relaelt.*
-Voltál már thargal?
//Örökölt sors//
*Tharasyt semmire sem emlékezteti Relael, amihez valaha dolga volt. Nemhogy nemessel nem sokszor esett dolga, de fajtabélivel sem. Azt viszont kötve hiszi, hogy bármelyik is hasonló ehhez itt.
Hátrébb lép, mint aki elmélyülten töpreng. Közben természetesen alaposan szemügyre veszi a sokat ígérő dekoltázst, s noha nem épp a kedvére való az elképzelés, hogy a sötéthajú fajtárs osztja magára az irányítás szerepét, ezt a kompromisszumot hajlandó megtenni. Legalábbis addig, míg rábírja az elfet a közösülésre. Aztán majd úgyis érvényesíti akaratát, hisz kétsége sincs afelől, hogy az erőfölény nála van.*
-Rendben van, Te dög. *Mosolyodik el, de tekintetében ravaszság csillan. Úgy látszik, mégis megcsillan valami a nemesebbik vérből; nem szívesen adja ki kezei közül az irányítást. Alig várja, hogy kiábrándíthassa.
Annak rendje és módja szerint lép ki a nadrágból, oldja le prémkabátját és ingét. Elfekhez híven szőrtelen, de a kemény munka kellő izomzattal párosította, még ha nem is oly vaskos módon, mint a thargokat.*
-Megteszi a szalma? Sajnos itt nincsenek baldachinos ágyak. *Vigyorodik el, miközben a szalmarakás felé veszi az irányt. Egyelőre fékezi magát és nyelvére is csomót köt; ez az állapot viszont csak addig áll fenn, míg be nem melegszik.
A szalmába dobja magát háttal, onnan támaszkodik fel, hogy megnézze magának Relaelt.*
-Voltál már thargal?
5025. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-06 20:21:43
Üzenet elküldve: 2024-02-06 20:21:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Relael nem volt teljes egészében biztos a sikerében, pont kiszolgáltatott helyzetéből fakadóan, ezért magában örül, hogy legalább megtorpanásra késztette Tharasyt. Egyelőre vár, ahogy fajtársa is, s annak következő lépését igyekszik kitalálni. Talán célszerűbb lenne sajátján töprengeni, ám elméjének fogaskerekei lassan forognak, ezért nem fáradozik ezzel.
A haját markoló kéz enged, majd megsimogatja őt. Ismerős mozdulat, túlzottan is. Talán ha jobban belegondol ezt a stratégiát ő maga is sikeresen elleste és alkalmazta az évek során, de jellemzően az őt birtokolni óhajtó férfiak éltek vele előszeretettel. Tharasy emlékezteti is egyre, amitől szívébe ismételten melankólia hasít, ám figyelmét a jelenlegi igen veszélyes helyzetére összpontosítja. Most ezt kell megoldania.
Tharasy figyel és vár, Relael viszont nem tervelt ki semmi konkrétat. Ezúttal is improvizációhoz kell folyamodnia.*
- Egy szabály, könnyen teljesíthető.
*Húzza valamelyest az időt. Jól meg kell fontolnia, hogy mit kérjen, mert úgy érzi egy kívánsága lehet, aminek sikeressége igencsak kétséges.
Az újabb simításba burkolt alávaló törekvést sem akadályozza meg. A probléma csupán, hogy Tharasy fellépése, és a szervezetében serényen dolgozó alkohol hatással van rá. Rossz hatással.*
- Én leszek felül.
*Kijelentése kissé határozatlan, mert szívesen elcserélné másra. Például egy fürdésre, az viszont már túl sok lépést igényelne ahhoz, hogy a fenyegetően előtte tornyosuló Tharasy engedjen ebben.*
//Örökölt sors//
*Relael nem volt teljes egészében biztos a sikerében, pont kiszolgáltatott helyzetéből fakadóan, ezért magában örül, hogy legalább megtorpanásra késztette Tharasyt. Egyelőre vár, ahogy fajtársa is, s annak következő lépését igyekszik kitalálni. Talán célszerűbb lenne sajátján töprengeni, ám elméjének fogaskerekei lassan forognak, ezért nem fáradozik ezzel.
A haját markoló kéz enged, majd megsimogatja őt. Ismerős mozdulat, túlzottan is. Talán ha jobban belegondol ezt a stratégiát ő maga is sikeresen elleste és alkalmazta az évek során, de jellemzően az őt birtokolni óhajtó férfiak éltek vele előszeretettel. Tharasy emlékezteti is egyre, amitől szívébe ismételten melankólia hasít, ám figyelmét a jelenlegi igen veszélyes helyzetére összpontosítja. Most ezt kell megoldania.
Tharasy figyel és vár, Relael viszont nem tervelt ki semmi konkrétat. Ezúttal is improvizációhoz kell folyamodnia.*
- Egy szabály, könnyen teljesíthető.
*Húzza valamelyest az időt. Jól meg kell fontolnia, hogy mit kérjen, mert úgy érzi egy kívánsága lehet, aminek sikeressége igencsak kétséges.
Az újabb simításba burkolt alávaló törekvést sem akadályozza meg. A probléma csupán, hogy Tharasy fellépése, és a szervezetében serényen dolgozó alkohol hatással van rá. Rossz hatással.*
- Én leszek felül.
*Kijelentése kissé határozatlan, mert szívesen elcserélné másra. Például egy fürdésre, az viszont már túl sok lépést igényelne ahhoz, hogy a fenyegetően előtte tornyosuló Tharasy engedjen ebben.*
5024. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-06 18:32:31
Üzenet elküldve: 2024-02-06 18:32:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Még száját is eltátja kissé a meglepő válaszon. Relael olyan képet vág, mint aki tőből fogja leharapni, ha ilyesmivel próbálkozik. Ezt elkerülné. Teljesen abban a szellemben volt, hogy az elf ki van neki szolgáltatva. Talán nem is téved, de a folytatás még inkább lenyűgözi. Olybá tűnik, nem csak az ő igényeit elégíti ki a szituáció. Ez a gondolat még fel is villanyozná, ha nem állítanák éppen választás elé. Szemmel láthatóan mérlegel, még Relael haját sem engedi ki markából. A nemes jóformán felkínálja magát, ellenben a saját szabályai szerint óhajt játszani. Igen nagy érvágás, ha nem rakhatja arcon a cudar kis bestiát kedve szerint. Beharapja ajkait, majd ökle kienged és végigsimít a sötét hajzuhatagon. Nem lép azonban hátra, továbbra is a lány fölé magasodik.* ~Gyerünk, Te szuka.~
-És mik lennének azok a szabályok? *Őszintén furdalja a kíváncsiság. Még senki sem állított fel számára szabályt ezen a téren, vagy legalábbis nem mertek. Nem gondolja, hogy az elf, aki a lábán alig bír állni, elbírna vele, de a lélekjelenlétének még birtokosa. Nem, a gyeplőt véletlenül sem engedi el, ugyanakkor ha nem kell megküzdenie a prédával, már nyert. Ezt a tényállást megerősítvén végigsimít az előtte ülő elf arcán, hogy aztán megkísérelje a ruhaanyagot éppen csak lehúzva közszemlére bocsájtani Relael kebleit. Amennyiben ez sikerül, egy elismerő pillantással méltatja azok formás méretét, mielőtt visszakúszna kékjeivel a zöldekre.*
//Örökölt sors//
*Még száját is eltátja kissé a meglepő válaszon. Relael olyan képet vág, mint aki tőből fogja leharapni, ha ilyesmivel próbálkozik. Ezt elkerülné. Teljesen abban a szellemben volt, hogy az elf ki van neki szolgáltatva. Talán nem is téved, de a folytatás még inkább lenyűgözi. Olybá tűnik, nem csak az ő igényeit elégíti ki a szituáció. Ez a gondolat még fel is villanyozná, ha nem állítanák éppen választás elé. Szemmel láthatóan mérlegel, még Relael haját sem engedi ki markából. A nemes jóformán felkínálja magát, ellenben a saját szabályai szerint óhajt játszani. Igen nagy érvágás, ha nem rakhatja arcon a cudar kis bestiát kedve szerint. Beharapja ajkait, majd ökle kienged és végigsimít a sötét hajzuhatagon. Nem lép azonban hátra, továbbra is a lány fölé magasodik.* ~Gyerünk, Te szuka.~
-És mik lennének azok a szabályok? *Őszintén furdalja a kíváncsiság. Még senki sem állított fel számára szabályt ezen a téren, vagy legalábbis nem mertek. Nem gondolja, hogy az elf, aki a lábán alig bír állni, elbírna vele, de a lélekjelenlétének még birtokosa. Nem, a gyeplőt véletlenül sem engedi el, ugyanakkor ha nem kell megküzdenie a prédával, már nyert. Ezt a tényállást megerősítvén végigsimít az előtte ülő elf arcán, hogy aztán megkísérelje a ruhaanyagot éppen csak lehúzva közszemlére bocsájtani Relael kebleit. Amennyiben ez sikerül, egy elismerő pillantással méltatja azok formás méretét, mielőtt visszakúszna kékjeivel a zöldekre.*
5023. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-06 18:08:30
Üzenet elküldve: 2024-02-06 18:08:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
- Abban nem kételkedem.
*S valóban nem, Tharasy egyszerűsége a maga módján elragadó, de visszataszító is. Kedveli ezt a kettőséget, valamelyest magára ismer benne.
Járni még csak-csak tud, ám az egyensúlyával komoly problémák adódnak, ezért ha megtámaszkodhat fajtársában, akkor annak nem is szükséges cipelnie. Időnként kissé kileng, megbillen, de Tharasynak hála talpon marad.
Egyértelmű választ természetesen nem kap, de ezzel nem is törődik túlságosan, cserébe ő is figyelmen kívül hagyja a felé érkező viszont kérdéseket.
Rövidesen megérkeznek az istállóhoz, ahol Tharasy előzékenyen egy ülőhelyet keres neki mindjárt. Relael szépen elhelyezkedik a szalmán, bár szúróssága miatt nem rajong érte, és háta mögött megtámaszkodva megpihen. Szemhéjait is lezárja közben, élvezi azt a könnyedséget ami átjárja, holott végtagjait nehéznek érzi, valami iszonyatos erővel húzza őt lefelé. Tharasy szinte már gondoskodó bánásmódja, s elismerő szavai hízelgőek, ám elméjének hátsó szegletében, egy még józan zugban valami óva inti őt.
Tarkója tájékán megérzi fajtársa ujjainak szorítását és húzását. Zöldjeivel kissé értetlenül bámul maga elé, majd felpillant a thargra. Szíve heves zakatolásba kezd, s korábbi kedvessége pillanatokon belül illan el, mely zavaros tekintetében mutatkozik meg először.*
- Komolyan azt képzeled, hogy a koszos farkadat, majd a számba rakod?
*Továbbra is vigyorog az elszívott dohány miatt, ám annak jellege valamelyest megváltozik, s enyhe vicsorgásba csap át. Közben karját kinyújtva támasztja meg magát Tharasy testén, hogy amaz ne legyen képes közelebb tolni őt. Nagy levegőt vesz és igyekszik artikuláltan, összeszedetten beszélni.*
- Kefélni akarsz? *Kis szünetet tart. Tekintete közben végig szalad Tharasyn, mintha most először mérné fel magának.* Rendben. De az ÉN szabályaim szerint játszunk.
*Ha nem pánikból cselekedne, akkor még talán büszke is volna lélekjelenlétére, most viszont valódi rémület fut végig gerincén, hiszen tisztában van kiszolgáltatottságával. A valódi oka félelmének viszont nem maga a szituáció, hanem az irányítás elvesztése.*
//Örökölt sors//
- Abban nem kételkedem.
*S valóban nem, Tharasy egyszerűsége a maga módján elragadó, de visszataszító is. Kedveli ezt a kettőséget, valamelyest magára ismer benne.
Járni még csak-csak tud, ám az egyensúlyával komoly problémák adódnak, ezért ha megtámaszkodhat fajtársában, akkor annak nem is szükséges cipelnie. Időnként kissé kileng, megbillen, de Tharasynak hála talpon marad.
Egyértelmű választ természetesen nem kap, de ezzel nem is törődik túlságosan, cserébe ő is figyelmen kívül hagyja a felé érkező viszont kérdéseket.
Rövidesen megérkeznek az istállóhoz, ahol Tharasy előzékenyen egy ülőhelyet keres neki mindjárt. Relael szépen elhelyezkedik a szalmán, bár szúróssága miatt nem rajong érte, és háta mögött megtámaszkodva megpihen. Szemhéjait is lezárja közben, élvezi azt a könnyedséget ami átjárja, holott végtagjait nehéznek érzi, valami iszonyatos erővel húzza őt lefelé. Tharasy szinte már gondoskodó bánásmódja, s elismerő szavai hízelgőek, ám elméjének hátsó szegletében, egy még józan zugban valami óva inti őt.
Tarkója tájékán megérzi fajtársa ujjainak szorítását és húzását. Zöldjeivel kissé értetlenül bámul maga elé, majd felpillant a thargra. Szíve heves zakatolásba kezd, s korábbi kedvessége pillanatokon belül illan el, mely zavaros tekintetében mutatkozik meg először.*
- Komolyan azt képzeled, hogy a koszos farkadat, majd a számba rakod?
*Továbbra is vigyorog az elszívott dohány miatt, ám annak jellege valamelyest megváltozik, s enyhe vicsorgásba csap át. Közben karját kinyújtva támasztja meg magát Tharasy testén, hogy amaz ne legyen képes közelebb tolni őt. Nagy levegőt vesz és igyekszik artikuláltan, összeszedetten beszélni.*
- Kefélni akarsz? *Kis szünetet tart. Tekintete közben végig szalad Tharasyn, mintha most először mérné fel magának.* Rendben. De az ÉN szabályaim szerint játszunk.
*Ha nem pánikból cselekedne, akkor még talán büszke is volna lélekjelenlétére, most viszont valódi rémület fut végig gerincén, hiszen tisztában van kiszolgáltatottságával. A valódi oka félelmének viszont nem maga a szituáció, hanem az irányítás elvesztése.*
5022. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-06 16:12:38
Üzenet elküldve: 2024-02-06 16:12:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
-Tudok ennél cifrábbakat is mondani. *Somolyog. Nehéz elképzelni, hogy a nemesnek tűnő Relael önmagától ily óvatlan legyen egy ilyen helyen, most még is így tűnik.
Tekintettel rá, hogy az elf már a lábán is éppen, hogy járni tud, hóna alá nyúl. Támogatott ő már meg sok leányt, de ilyet még nem. Még a bőrének tapintása is olyan, ahogy azt egy nemestől elképzeli a laikus.*
-Meglátjuk, mennyire vagy rossz. *Hagyja helyben a dolgot, miközben az ajtó felé támogatja a sötéthajú elfet. Nem tudja levakarni a mosolyt képéről. Főnyereményt ütött, ezt pedig leginkább magának köszönheti. Mintha őzet ejtett volna a róka.*
-Éppen eleget. *Válaszolja meg a kérdést. Ami azt illeti, sosem tartotta számon. Talán Thaleena megtudná mondani, nagyjából mennyi idősek lehetnek, ő viszont akkor sem lenne hajlandó összeszámolni, ha kérnék.*
-Te mennyit? *A kérdés igazából csak reflexből jön, valójában nem túlságosan kíváncsi a válaszra. Amúgy is nehéz megállapítani a magukfajtákról. Más annál jobban érdekli.*
-Mit is mondtál, honnan jössz? Lehet, hogy tiszteletem teszem. *Lepillant a megtámogatott elfre, majd az istálló felé vonszolja. Nem túl nagy, de néhány lónak pont elég, s nekik is.*
-Itt is volnánk. *Szép komótosan, már-már óvatosan segíti Relaelt egy szépen kockázott szalmabálára az istálló oldalában.*
-Tudod, nem láttam még olyat, mint Te. Mármint nemest láttam már, meg elfet is. *Félbehagyja a mondatot, mert övével matat. Nem is esik nehezére combig tolnia a nadrágját, hogy aztán egy kurta lépéssel Relael fölé magasodjon. Mindig kedvelte az efféle szituációkat, de most valami különös, mocskos gyémántra lelt. Meghagyja a nyitott kérdést későbbre. Helyette egyik kezével Relael sötét, puha hajzuhataga után nyúl.*
//Örökölt sors//
-Tudok ennél cifrábbakat is mondani. *Somolyog. Nehéz elképzelni, hogy a nemesnek tűnő Relael önmagától ily óvatlan legyen egy ilyen helyen, most még is így tűnik.
Tekintettel rá, hogy az elf már a lábán is éppen, hogy járni tud, hóna alá nyúl. Támogatott ő már meg sok leányt, de ilyet még nem. Még a bőrének tapintása is olyan, ahogy azt egy nemestől elképzeli a laikus.*
-Meglátjuk, mennyire vagy rossz. *Hagyja helyben a dolgot, miközben az ajtó felé támogatja a sötéthajú elfet. Nem tudja levakarni a mosolyt képéről. Főnyereményt ütött, ezt pedig leginkább magának köszönheti. Mintha őzet ejtett volna a róka.*
-Éppen eleget. *Válaszolja meg a kérdést. Ami azt illeti, sosem tartotta számon. Talán Thaleena megtudná mondani, nagyjából mennyi idősek lehetnek, ő viszont akkor sem lenne hajlandó összeszámolni, ha kérnék.*
-Te mennyit? *A kérdés igazából csak reflexből jön, valójában nem túlságosan kíváncsi a válaszra. Amúgy is nehéz megállapítani a magukfajtákról. Más annál jobban érdekli.*
-Mit is mondtál, honnan jössz? Lehet, hogy tiszteletem teszem. *Lepillant a megtámogatott elfre, majd az istálló felé vonszolja. Nem túl nagy, de néhány lónak pont elég, s nekik is.*
-Itt is volnánk. *Szép komótosan, már-már óvatosan segíti Relaelt egy szépen kockázott szalmabálára az istálló oldalában.*
-Tudod, nem láttam még olyat, mint Te. Mármint nemest láttam már, meg elfet is. *Félbehagyja a mondatot, mert övével matat. Nem is esik nehezére combig tolnia a nadrágját, hogy aztán egy kurta lépéssel Relael fölé magasodjon. Mindig kedvelte az efféle szituációkat, de most valami különös, mocskos gyémántra lelt. Meghagyja a nyitott kérdést későbbre. Helyette egyik kezével Relael sötét, puha hajzuhataga után nyúl.*
5021. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-06 13:55:34
Üzenet elküldve: 2024-02-06 13:55:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 778
OOC üzenetek: 265
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Túlzás lenne azt állítani, hogy Relaelt nem zavarja fajtársa kellemetlen szaga, de már eléggé felszabadult állapotban van ahhoz, hogy ezt a részletet képes legyen most figyelmen kívül hagyni. Egyébként is láthatóan rendkívül leköti őt az említett poharak rakosgatása, amit rövidesen úgyis elvisznek majd az asztaltól. Eközben Tharasy combjának markolgatásával üti el saját idejét, amit Relael nem is bátorít, de nem is utasít el, ez persze fel is bátorítja számító fajtársát.
Egészen megmagyarázhatatlanul felszabadulttá válik, jókedvtől szinte kicsattan, hirtelen kedve volna táncra is perdülni, ámbár belátja, hogy ez nem lenne túl bölcs gondolat. Még ültében is úgy érzi, hogy hol az egyik, hol a másik irányba dől a szoba, de ez is inkább szórakoztatja, mintsem zavarja őt. Nem is nagyon figyel társára, amíg amaz combja helyett arcáért nem nyúl. Zöldjei kíváncsiak, de zavarosak is egyben.*
- Ahh, te szörnyű alak vagy Tharasy!
*Játékosan mellkason is vágja a fiatal férfit úgy, mintha nem éppen ő adta volna a szájába a szavakat. Emellett meg persze nevetgél, hiszen a pajzán humort még józanul is képes értékelni, hát még a bódító növények hatása alatt.*
- NA!
*Mutatóujját a fiú szájára tapasztja, hogy elcsitítsa.*
- Szépen beszélj a társaságomban!
*A fürkész pillantásra érzi, hogy valami rossz érzés járja át, gyomra fordul egyet. Persze lehetséges, hogy ez csupán az alkohol hatása.*
- Oh!
*Kicsit ráncolja a homlokát. Mindenképpen akar egy tincset, ezt már eltökélte.*
- Jó kislány?
*Libabőrössé válik a kifejezéstől.*
- Nem szokásom annak lenni. Ha rossz leszek, az is megfelel?
*Kérdezi vigyorogva, közben megteszi első kísérletét arra, hogy felálljon székéről, ám rögtön vissza is huppan oda.*
- Hopsz. Lehet elkél egy kis segítség. *Nem is rest bele kapaszkodni Tharasy felkarjába, s már csak arra vár, hogy segítsen neki talpra állni.*
- Fiatal az arcod. Hány nyarat is éltél meg?
*Másik, szabad kezével végig simít Tharasy arcának -szerinte - puha bőrén. Első ránézésre talán egykorúak lehetnek, de jelen állapotában nehéz határozott következtetésekre jutnia.*
//Örökölt sors//
*Túlzás lenne azt állítani, hogy Relaelt nem zavarja fajtársa kellemetlen szaga, de már eléggé felszabadult állapotban van ahhoz, hogy ezt a részletet képes legyen most figyelmen kívül hagyni. Egyébként is láthatóan rendkívül leköti őt az említett poharak rakosgatása, amit rövidesen úgyis elvisznek majd az asztaltól. Eközben Tharasy combjának markolgatásával üti el saját idejét, amit Relael nem is bátorít, de nem is utasít el, ez persze fel is bátorítja számító fajtársát.
Egészen megmagyarázhatatlanul felszabadulttá válik, jókedvtől szinte kicsattan, hirtelen kedve volna táncra is perdülni, ámbár belátja, hogy ez nem lenne túl bölcs gondolat. Még ültében is úgy érzi, hogy hol az egyik, hol a másik irányba dől a szoba, de ez is inkább szórakoztatja, mintsem zavarja őt. Nem is nagyon figyel társára, amíg amaz combja helyett arcáért nem nyúl. Zöldjei kíváncsiak, de zavarosak is egyben.*
- Ahh, te szörnyű alak vagy Tharasy!
*Játékosan mellkason is vágja a fiatal férfit úgy, mintha nem éppen ő adta volna a szájába a szavakat. Emellett meg persze nevetgél, hiszen a pajzán humort még józanul is képes értékelni, hát még a bódító növények hatása alatt.*
- NA!
*Mutatóujját a fiú szájára tapasztja, hogy elcsitítsa.*
- Szépen beszélj a társaságomban!
*A fürkész pillantásra érzi, hogy valami rossz érzés járja át, gyomra fordul egyet. Persze lehetséges, hogy ez csupán az alkohol hatása.*
- Oh!
*Kicsit ráncolja a homlokát. Mindenképpen akar egy tincset, ezt már eltökélte.*
- Jó kislány?
*Libabőrössé válik a kifejezéstől.*
- Nem szokásom annak lenni. Ha rossz leszek, az is megfelel?
*Kérdezi vigyorogva, közben megteszi első kísérletét arra, hogy felálljon székéről, ám rögtön vissza is huppan oda.*
- Hopsz. Lehet elkél egy kis segítség. *Nem is rest bele kapaszkodni Tharasy felkarjába, s már csak arra vár, hogy segítsen neki talpra állni.*
- Fiatal az arcod. Hány nyarat is éltél meg?
*Másik, szabad kezével végig simít Tharasy arcának -szerinte - puha bőrén. Első ránézésre talán egykorúak lehetnek, de jelen állapotában nehéz határozott következtetésekre jutnia.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051