//Draenon, Cathan, Achim//
*A magas, hímnemű idegen, aki nemrég érkezett a kocsmába, akkora pénzesbugyrot vág le a pultra, hogy arra már felszalad Rilai amúgy szépen ívelt szemöldöke. Markába veszi, méricskéli a súlyát, utóbb beleles. Vissza nem adja, de azért hangot ad megilletődésének.*
- Nahát! Ennyi pénzért én még arra is esélyt látok, hogy virágszirmot szóró szűzlányok hordják a lábad elé az étket, az italt. - *Gyanakodva szemléli a férfit.* - Remélem, nem valami gyanús ügylet nyomait készülsz lerázni a fogadóban? Bár tudod mit, tedd csak!
*Térül-fordul, és egy foszlott címkézett, gömbölyű üveget, kupicát rak a férfi elé, elszalad a konyhába, onnan fatállal tér vissza, amin szaftos hús, friss fehér kenyér, aranybarna, gőzölgő sült burgonya van.* - Jó étvágyat.
*Borostyános macskaszeme összébb szűkül, és gyanút fogott ábrázattal figyeli a letelepedő Cathant. Utóbb nem átall markába kapni egy törlőrongyot, letörölni az asztalát. Közben jól hallgatóan, szipogva körülszaglássza. Nem csoda: múltkorjába a csóka saturészegen le talált rókázni ezt-azt a fogadó körül, és él a gyanúval, hogy szegény pihent lovait is molesztálta az éj folyamán, az istállóban, ezért bűnjeleket keres. Mivel nem árad belőle idült alkoholistaszag, vagy csak nem érzi a dohánytól, keze hátával ellöbböli a füstkarikákat arca elől, és nyájasan megszólítja.*
- Nos? Enni-inni? - *Érdeklődik százharmincfogas vigyorral, majd ha a pasas kitalálja, mit szeretne, elindul kihozni azt. Út közben útba ejti Achimot.*
- Ne haragudj, uram, hogy csak ilyen szaggatottan tudok rád figyelni, de már megint nincs segítségem, és annyi a dolog! - *Panaszkodik fennhangon, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem a munka büdös neki, hanem jobb szereti az időt a kedvenc tevékenységével tölteni: messziről jött vendégek izgalmas történeteivel múlatni az időt, vagy fűzögetni a jobbképű széltolókat, akik épp a pultot támasztják.* - Azért kérdeztem csak, mikor tér haza a Hadúr, mert segítséget remélek tőle ez ügyben. Attól tartok, a kalácsfalviakra nem számíthatok, akiket meg felveszek, lányokat, lusták, csúfak, és még meg is szökdösnek. Szégyen!
*Elkapja az intéző pillantását, a távozó Ewangel után. Jóindulatúan biccent, totál félreértelmezve a helyzetet.*
- Nyugalom, a csinoska máskor is szokott erre járni. Mértéktelenül igazságtalan az élet ezekkel a hosszúfülűekkel, nem? Láttad azt a hosszú combját, meddig ér? - *Kezével mutatja, neki meddig. Szügyig. Utóbb cinkosan kacsint egyet.* - De persze, ha legközelebb látom, szólok neki. Ami azt illeti, a kis kócos csinoska amott épp a Kikötőbe készül, én valami kereskedőnek saccolnám. Ööö... Nem mutatkozott be.
*Mutatóujjával Emangrielre bök, ha az nem hallaná meg, miről folyik a diskurzus, úgy megkocogtatja vállát.*
- Nézd csak, úrficska, szereztem máris neked további klienseket!
*Elveszi Achim butykosát, míg teleereszti a vörösborból neki, próbálja összefoglalni miben- vagy kibenlétét.*
- Hát, mostanában leginkább rohangálással. Tudod, uram, én nem vagyok harcos, még a kardot sem bírnám el, így próbálok úgy hasznára lenni a Vashegynek, ahogyan tudok. Gyakorta megfordulok a városban, hozok ezt-azt, ritka portékát, varázsszert, gyógyfüvet, nyersanyagot, amire épp szükség van. Kagan nem nagyon szól bele abba, hogy mit miként csinálok, de azt hiszem, hasznára van, hogy nem neki kell huzakodni az artheniori, jócskán dörzsölt kereskedőkkel, meg ilyesmi. Néha a Szellemjáró is velem tart, de ez nem gyakori. Rá itt van szükség, mint egyébként rám is lenne, csak hát, míg a háború tart, mindenki kettő helyett dolgozik.