Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Amon Ruadh (új)
Tharg birtokok (új)
Vaskorsó TavernaNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van vásárolni! Kattints ide, hogy vásárolhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 204 (4061. - 4080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

4080. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-09 19:30:39
 ÚJ
>Waldran Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 582
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A rég látott gyermek//

* Waldran elég jól elvan a stíröléssel, hiába, az ő korában néha már a látvány is elég, akkor legalább nem fárad el a kimerítő testmozgásban. Amikor összeakad a tekintetük, csak játékosan kacsint, és kupáját emeli köszöntésre, de nem tervez odamenni a másikhoz, legalábbis most még nem. Inkább iszik még kicsit, elvan egyedül, de szokásos morcos és barátságtalan tekintete most egész enyhe, nem úgy néz ki, mint aki letépi bárkinek a karját, aki megközelíti. Persze lehet, hogy ez csak annak köszönhető, a legtöbben ismerik már, és tudják, hogy nem szokta mások társaságát keresni. Ahogy végignézte a lány falatozását, neki is megjött az étvágya, de nem rendel még ételt, inkább tovább nézegeti a fiatal Alyot, még foghíjas vigyorát is megvillantja, ha ismét felé pillant a másik. Hiába, még a lenyugvó napnak is van ereje, ahogy az öregek mondták sokszor. És Waldranban sok erő van még, meg sok tenni akarás is. Már el is felejtette, hogy előbb még azon gondolkodott, mennyivel jobb így, hogy nincs a testmozgás, meg a látvány is elég neki. Elég a fenéket. *


4079. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-09 18:39:59
 ÚJ
>Awaiu Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A rég látott gyermek//

*Mivel láthatóan nem sok vizet zavar jelenlétével, abból a kevés figyelemből is lejjebb ad, amit eddig tanúsított a hely iránt. Elkortyolgatja a bort, ábrándozik a jövőről, néha oda-oda pillant a hangosan mulatozók felé, vagy akik épp elhaladnak az asztala mellett, de egyébként elvan a saját kis világában.
Csak akkor tanúsít újból érdeklődést a külvilág felé, amikor elé teszik a "Sziklakirály kincsei" nevet viselő, elsőre elég ínycsiklandónak tűnő bőségtálat. Gyengéje a sajt, így az étlapot olvasva nem is volt kérdés, hogy mit rendel. Jóleső mosollyal szagol bele az ételkölteménybe, majd kihasználva az alkalmat, rendel magának még egy bögre forraltbort. Rendesen megszomjazott és megéhezett az egész napos menetben, így a kiszolgáló személyzet távozását követően azonnal rá is veti magát vacsorájára. Nem kapkodja el, de láthatóan igen jó étvággyal halmozza magába a tál tartalmát, olykor egy-egy korty borral könnyítve meg a falat útját.
Nagyjából a feléig jut, tányérján még jócskán akad harapni való, de sajnos csak ennyi fért egész nap koplaltatott gyomrába. Azért egy utolsó darab sajtot még elrágcsál, miközben jóllakottan hátradől székén. Már jó ideje olyan érzése van, hogy valaki nézi, de eddig nem akart foglalkozni vele. Most viszont szinte egyből kiszúrja magának a tekintet tulajdonosát. Nem igazán tudja mire vélni a dolgot, az éhgyomorra ivott forraltbor pedig egészen jó kedvet varázsolt neki, így nem veszi intő jelnek. ~Vén vagy már te ehhez...~ Gondolja egy sanda mosoly kíséretében, majd visszatér a tányéron maradt jó falatok felkutatásához.*


4078. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-09 18:02:11
 ÚJ
>Waldran Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 582
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A rég látott gyermek//

* Waldran türelmesen várakozik, ahogy egy még sosem látott lánykát nézeget. Nem kifejezetten szép fajta, akin rajta marad a városiak tekintete, de Waldranét mindenképpen felkelti. Van benne valami, ami az otthonra, sőt, nem is az otthonra, sokkal inkább Alyora emlékezteti. Csak remélni tudja, hogy a fegyverek nem dísznek lógnak az oldalán, és bánni is tud velük. Ha pár évvel fiatalabb lenne, akkor már ott állna mögötte, hogy kiderítse, mi mindennel és hogyan tud bánni, de a kor rajta hagyta már a lenyomatát a férfin, aki egyelőre türelmesen várakozik. Hagyja, hogy a fiatalabb generáció repüljön rá előbb a nőre, akikkel alighanem több közös témája, és még az is lehet, hogy hosszabb, szórakoztatóbb éjszakája lehetne. Persze azért reménykedik benne, hogy ha valaki a lányhoz lép, akkor annak elegáns mozdulattal betöri az orrát, szereti, ha egy nő meg tudja védeni magát. Jobban megnézve talán unokahúgával lehet egy korú. Rá férne Aenaere, hogy egy keményebb kortársa társaságát keresse, és talán Ephemiára is. Egy ilyen keménynek tűnő nő mellett, ha nem csak annak tűnik, de tényleg az, akkor sokat tanulhatnának mindketten. *


4077. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-09 17:47:10
 ÚJ
>Awaiu Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A rég látott gyermek//

*Miután sikeresen tisztázza a pultossal, hogy ma este itt szándékozik megszállni, illetve a rendelését is sikerül leadnia, visszatér az imént elfoglalt asztalhoz. Nem nagyon törődik a többi vendéggel, épp csak egy pillantást vet az újonnan érkezett felé is. Magában nyugtázza, hogy nem éppen kis darab, na meg valószínűleg a csatákat sem messziről nézte, sőt még az is megfordul a fejében, hogy talán Vashegyhez tartozik valamiképp, de itt vége szakad a gondolatnak. Esze ágában sincs idegeneket kérdezgetni, egyrészt mert úgysem jutna tőle semmivel előrébb, másrészt pedig arra tanították, hogy nőként ilyen helyzetben (egy útszéli fogadóban) inkább ne kockáztasson.
Türelmesen tekint inkább pult irányába, bízva abban, hogy hamarosan megérkezik a jól megérdemelt vacsora. Illatosan gőzölgő forraltborát már hamarabb megkapja, így azt kortyolgatja lassan, amíg az ételt is kihozzák.*


4076. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-09 17:13:38
 ÚJ
>Waldran Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 582
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A rég látott gyermek//

* Waldran egy jóleső sóhajjal nyugtázza, hogy ideje és kedve engedi, hogy ismét a Vaskorsó vendégszeretetét élvezze. Egy intéssel nyugtázza, hogy a szokásához híven egy korsó sörrel kezdene, és helyet is foglal egy eldugottabb asztalnál, amíg megvárja, hogy megkapja az italt. Közben ráérősen nyalogatja a foghíját, és maga se tudja, hogy mit kezdjen magával. Na nem mintha zavarná, hogy van egy kis ideje önmagára, és az italra, és hogy éppen nem tudja, hogy mit csináljon. Mármint, dolga az lenne, hiszen dolog mindig van, de rutinosan a szőnyeg alá söprögette a dolgot, és éppen nem foglalkozik ezekkel. *


4075. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-07 20:21:02
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 25

Játékstílus: Vakmerő

//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//

*Meghallgatja mind Dora, mind Esti beszámolóját a történtekről, és meg kell állapítania, hogy a részletek nem pontosan fedik egymást. Talán vele született gyanakvása miatt él a gyanúperrel, hogy a lányok nem osztanak meg vele minden mozzanatot, és esetleg az elmondottak sem a teljes igazságot tartalmazzák. Persze ez mindegy is most már.*
- Értem. *bólogat, és kísérletet sem tesz az ellentmondások feloldására* Így természetesen egészen más a leányzó fekvése, ahogy mondani szokták. Ha heves vérű barátaink hallgattak volna az intelmemre, és nem harciasan reagálnak, akkor távozásuk sem lett volna ennyire szégyenteljes.
*Sajnálkozva tárja szét a karjait, ami meglehetősen álságos dolog tőle, tekintve, hogy pontosan úgy akarta, ahogy végül alakult. A mélységi végül elindul a Vaskorsó felé, és Hubi épp csak a szeme sarkából sandít a ringó hátsó után. Pedig megtehetné, hogy rendesen utánafordul, akkor sem kellene senkinek arra gyanakodni, hogy Esti fenekét bámulja. Ugyanis a taverna felől egy igencsak feldúlt hegyesfülű jelenik meg. A felháborítóan közönséges kérdésre a jó kancellár csak elhúzza a száját, és rábólint Dora iránymutatására.*
- Arra.
*Sajnálkozva állapítja meg, hogy rémesen közönséges alakok lepték el a Vashegy környékét. Vagy talán mindig is ilyenek éltek errefelé, csak neki volt eddig szerencséje, és kerülte el őket. A lényeg azonban az, hogy ha végre kettesben marad Dorával és talpra kecmereg, akkor meg is ijed. Attól, hogy megijed. Ezt pedig a lány viselkedése váltja ki, mert az elf az, akivel egyszerűen sehogy sem tudja, hogy hányadán áll. Illetve Dora hányadán áll vele. De ezt, ahogy az elf leány félreérthetetlen közelségben tesz fel egy tulajdonképpen félreérthetetlen kérdést, egyszerűen nem lehet félreérteni. Hubi pedig ha nem is fiatalember, de azért még férfi valahol, és Dorát már az első pillanattól kezdve roppant vonzónak találta. Ez akkor nem volt más, mint egy jó adag nemi vágy, de az idő múlásával mintha valami más is csatlakozott volna hozzá. Valami nemesebb érzés.*
- Nekem... khm... *pillant fel a Vashegy felé, aztán gunyorosan sajnálkozó mosollyal néz Dorára* Restellem, hogy még ilyenkor is számítanom kell rád, de halaszthatatlan teendőink várnak ránk a Radkraalban. Csupa... hivatalos... izé.
*El sem hiszi, hogy ezt a szót ő kimondta. Mielőtt indulnának, vet még egy pillantást a továbbra is aléltan heverő orkra.*
- Ez a másik... *elneveti magát* izé pedig csak felébred egyszer. *a karját nyújtja* Mehetünk, kedvesem?


4074. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-07 19:42:39
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint, majd bent//

*Hogy hogy lehet az élet bizonyos területein Dora olyan okos, míg másikakon olyan ostoba, azt sosem fogja tudni megérteni. ~Már mióta azon dolgozok, hogy csillapodjanak a kedélyek, te meg képes vagy két mondattal elszúrni nekem?~ vet egy haragos pillantást a lányra, majd ajkán már a szokásos udvarias mosollyal fordul a kancellár felé, hogy ő is elmesélje a saját verzióját a történteket illetően*
- Nem is kérek mást! *pillant mélyen Habrertus szemébe, majd belekezd, hogy előadja, ő mit látott* Az óriás ok nélkül támadt neki Umonnak, biztatva az orkot, hogy ő is tegyen hasonlóképp. Umon csak védekezni próbált, csoda, hogy eddig bírta egyedül két ellenféllel szemben. Ezután érkezett meg Pycta, hogy segítsen neki, a többit pedig már te is láttad... *most, hogy a közvetlen veszély már elmúlt, és Umonék távoztak, nem is nagyon szeretne több szót vesztegetni a történtekre. Egyrészt, mert unja már azt bizonygatni, hogy nem történt semmi, másrészt meg mert nem igazán érdekli, mit gondol a kancellár. ~Dorával szemben most úgysem tudom őt meggyőzni!~ elmélkedik magában a történtekről. Örömmel látja, hogy Habrertus kezd megnyugodni, sőt, még a háláját sem utasítja vissza, bár ha őszinte akar lenni magához, el kell ismernie, ez sosem volt lehetséges opció. Ahogy az sem, hogy ő ott marad nézni az enyelgő párocskát, így inkább gyorsan kereket old, amíg még lehet. Az ajtóban azonban nem bírja megállni, hogy vissza ne forduljon egy pillanatra, csak hogy hangosan sóhajtozzon magában. ~Hogy senki nem bírja békén hagyni őket! ~ hőbörög magában, ahogy az ébredező óriás és a szöszi is pont ezeket a pillanatokat választja arra, hogy megtalálja magának Doráékat. Elgondolkozik rajta, hogy talán közbe kéne avatkoznia, de fél, az csak még több galibát szülne, így viszont hamar elrendeződnek maguktól is a dolgok, ő pedig nyugodtan léphet be immár a fogadó belső terébe, hogy a pultnál tett kis kitérő után Troddék asztalánál foglaljon helyet*
- Köszi, szépfiú! *mosolyog a pultosra, ahogy a kért ital és étel megérkezik, majd jóízűen kortyol bele a piába. ~Na végre!~ gondolja magában, elégedetten dőlve hátra a székében. A néma iszogatás azonban már neki is kezd elég egyhangú lenni, szóval igyekszik beszédre bírni hallgatag asztaltársait*
- Ó, nem kell rájuk várni! *kacsint Troddra a megjegyzés hallatán. ~Most biztos ellesznek egy darabig... ~ somolyog magában* Szóval, mivel is töltitek az időtöket a Vashegyen? *kíváncsiskodik, előbb egyikükre, majd másikukra pillantva. Igaz, Habrertus mesélt neki valamit róluk, de annak a fele sem maradt meg benne, így reméli, sikerül pár szót kicsikarnia a többiekből, hogy ne fulladjon teljes unalomba az étkezés.*


4073. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-07 18:03:33
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//

*Miközben a sebvarrással foglalatoskodnak, úgy tűnik, Dora nem kerülheti ki a választ a verekedőkről. Nagy dilemmában van, mert úgy érzi, tartozik Estinek azzal, hogy védi Umont, de közben megvan a saját véleménye is, ami nem feltétlenül a legjobb a sötételfnek. Nem tudja, Estivel szúrjon ki, vagy Habrertusnak hazudjon, de végül a legbölcsebbnek tűnő utat választja: azt teszi, amit szokott.*
- Az ork tényleg átkarolta a vállam, de mikor kértem, hogy vegye le a kezét, levette. *Úgy érzi, a többit nem lenne szerencsés kommentálnia.* Az óriás nem akart bántani, ő mondta, hogy kussoljon. Erre Umon ráugrott, és itt jött a verekedés. Umon megvédett volna, azt hiszem, de fölöslegesen cukkolta föl magát, és juttatta ezt verekedésig, ha érted, hogy értem. Azt a szőke elfet is ő csapta le, teljesen ok nélkül. Pycta viszont csak Umont védte a túlerő ellen, ő nem volt ott eredetileg, a helyében szerintem bármelyikünk ezt tette volna, ha a barátjával ketten verekszenek.
*Ez a véleménye és benyomása az egésszel kapcsolatban, és úgy van vele, hogy értse mindenki, ahogy akarja. Közben Esti nem átall még jobban illegetni magát, amiből a lánynak már a kocsmai eset óta teljes mértékben elege van. Inkább nem szól semmit, csak csöndben teszi a dolgát. Hogy Esti mégis kettesben hagyja őket, azt valami rokonszenvnek véli.*
- Köszönjük. *Mondja kicsit meglepetten. Most a kancellárra néz, elégedett fél mosollyal, amiért hajlandó volt vele egyetérteni az útiránnyal kapcsolatban, még ha Dora nem is mondott igazat. A férfi (egészben megmaradt) ujjaival kezd játszani, és mosolyogva állapítja meg, hogy Habrertus kissé zavartan, pirulva viszonozza a gesztust. Most az egyszer a kalapos elf lány maga sem tudja, mit csinál. A pillanat felidézi benne az emléket, hogy az imént ugyanitt már majdnem megcsókolta a férfit, de mégis, itt az óriás, itt az ork, és hirtelen heves káromkodással a szőke elf is kirobban az ajtón. Felsóhajt.*
- Arra mentek! *Int még mindig a rossz irányba kissé türelmetlenül. Most éppen mással van elfoglalva, nagy dilemma elé néz, ezért feltápászkodik a földről, és felhúzza Habrertust is, ha hagyja. A kezét még mindig fogja. Közelebb lép, épp hogy hozzá nem simul, és halkan, fürkésző tekintettel kérdezi:*
- Nem tudsz egy helyet, ahol négyszemközt beszélhetnénk? *Ha a férfinak van valami ötlete, esetleg kedve is _beszélgetni_ valahol, akkor Dora gondolkodás nélkül követi. Valahol mélyen még mindig szeretné magával elhitetni, hogy csupán ki akarja használni a kancellárt, de egyetlen porcikája sem ezt súgja.*
~ Még a végén kiderül, hogy tényleg romantikus típus vagyok. ~ *Sajnálkozik magában.*


4072. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-07 09:25:41
 ÚJ
>Trodd Molound avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 660
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Bent//

*Trodd türelmes alak. Besétál és nem zavarja az sem, hogy a kancellár és az elf lány magukra hagyják őket. Végül is ez a dolguk, hogy rendezkedjenek ilyenkor. Csak nehogy egy balhorog véletlenül a kancellár állán csattanjon. Az kellemetlen volna. Trodd a fokosát kényelmesen maga mellé támasztja a birkabőrét meg a széke háttámlájára teríti. Ha a pultos kihozza az italokat akkor koccint az óriással és meghúzza. Ha az ételt is hozzák csak megjegyzi.*
-Talán meg kéne várni a többieket.
*A mélységi kisasszony aki valami matrózna meg is érkezik. Trodd pedig elgondolkozik, hogy az a nő nem is néz ki tengerésznek. Fura.*


4071. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-07 09:12:08
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 914
OOC üzenetek: 172

Játékstílus: Megfontolt

//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Az utasításra, hogy vigyázzon magára egy játékos mosoly és egy kacsintás a válasz. Int már csak így szokta elintézni a kényes ügyeket. Nem ígér, de nem is hazudik. Milyen rendes fickó már! Kiérve viszont nem az fogadja amit várt. Az ork ájultan fekszik, a kalapos elf csajszi meg egy kecskeképű csávó kezéről mossa a vért. Persze a doki nem zavartatja magát. Szétnéz és megkérdezi az egyértelműt.*
-Hol az a geci?
*Kérdése az elf lányhoz szól, aki valószínűleg azzal is tisztában lehet, hogy kiről van szó.*


4070. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-05 19:59:51
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 25

Játékstílus: Vakmerő

//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//

*Az elfnek végül megjön a jobbik esze és távozna, azonban a másik bajkeverő még úgy érzi, hogy szemtelenkednie kell egy sort. Hubi leereszkedő kedvességgel hallgatja végig a mondandóját, és amikor Umon odáig jut eszeveszett orcátlanságában, hogy adósának meri nevezni a jó kancellárt, rezzenéstelen derűvel válaszol.*
- Feltétlenül.
*És ezt történetesen így is gondolja. Hiszen ha Umon visszavetemedne a Vashegyre, lerója felé a tartozását, egy határozatlan időre szóló beutalóval a Gödörbe. Egyébiránt akár igaza is lehet ennek a nyikhajnak. Előfordulhat, hogy az eszméletlenül heverő páros felel az egész felfordulásért, és ezek ketten valóban csak Doráékat védték. Ebben az esetben elnézést kéne kérnie. Csak hogy valóban így történt-e, arra alighanem most nem fog fény derülni, hiszen Pyctáék távoznak. Önként, minden presszió nélkül. Aztán amikor nekilát sebet varrni, mindenben követi Dora instrukcióit, és e művelet közben, szinte mintegy mellékesen teszi a fel a kérdést.*
- Úgy történt, ahogy mondták?
*Ugyan Dora van közelebb hozzá, de kérdés közben fel is pislant, így Esti is magára veheti. Mert Hubi persze tudja, hogy nem élete leginkább logikus döntését hozta meg. Legalábbis hallott már erről a Pycta del Ventus-ról, tudja, hogy milyen viszonyban áll ő és kompániája a Vasheggyel. Viszont most olyasmi történt, ami nem jellemző a kancellárra: személyes érdekeit helyezte a hivatali szempontok elé, ami egy elkötelezett bürokratánál mégsem mindennapos. Ha pedig kiderülne, hogy nem volt ez olyan nagyszerű döntés, még mindig hivatkozhat szerencsétlen félreértésre. Mint ahogy voltaképpen az is volt. Más kérdés, hogy Hubi alakította így, de mindenesetre semmit nem tett, hogy ne így alakuljon. Ezután történik, hogy az óriás magához tér, ráadásul olyan hevesen kapálózva, hogy a guggoló Hubi a kancellári hátsóra huppan.*
- Héé... nyugalom! *tiltakozik és próbálna a félig befejezett varrás után kapni, de ez a Mog'o', vagy kicsoda már kecmereg is talpra.*
- Még nem fejeztem b... mindegy. *sóhajt egyet fáradtan, aztán ő is felkel a földről. Arra gondol, hogy kikérdezi a melákot, de néhány pillanatnyi habozás után letesz erről. A jelek szerint egy kivételesen nehézfejű óriást sodort ide a szél, és per pillanat semmi erőt nem érez magában, hogy ezzel vesződjön. Ő is megerősíti, hogy senkivel nem kell végezni, aztán Dorára néz. Pyctáék határozottan nem arra mentek. Késztetést érez, hogy kijavítsa a sajnálatos tévedést, és útba igazítsa Mogrort, hiszen több probléma is köddé válna, ha beérné és beledolgozná őket a jó tharg anyaföldbe.*
- Arra mentek. *bólint végül rá Dora iránymutatására. Érzi, hogy ha megmondaná az igazat, abból botrány lenne, amihez szintén nincs kedve. Persze jó kérdés, hogy mi oka lenne a botránynak? Dora miért védelmezi ennyire azt a másik hegyesfülűt? Hirtelen pedig valami teljesen váratlan történik. Esti köszönetnyilvánítását egyszerűen lehetetlen lenne félreértenie. Mi sem szolgál nagyobb örömére, hiszen a Dwirinthalen az egyik, ha nem a legszebb mélységi nőstény akit valaha látott, és kevés nagyobb vágya lenne, mint behatóbb ismeretséget kötni a formás fenekével. De akkor mi ez a kis rossz érzés? Ami Dora jelenléte miatt van. Pontosabban valószínűleg akkor is érezné, ha Dora nem lenne itt, csak az a tudat lenne meg, hogy nem teheti meg ezt vele.
~De miért nem?~
Ebben a pillanatban úgy érzi, hogy szétrobban a feje, és nagyon tele van a hócipője.*
- Meg fogom hallgatni mindkettőtök beszámolóját a történtekről, és biztosíthatlak, hogy a tényeknek megfelelő döntést fogok hozni.
*Ezt lehet a köszönet elfogadásának is venni. Már csak azért is, mert Hubi - minden kellemetlen érzése dacára - egyelőre nem hajlandó lemondani arról, Esti és Dora egyszer vállt vállnak vetve küzdjenek. Rajta. Amikor pedig Dora a kezét kezdi lemosni, a jó kancellárral olyan történik, ami időtlen idők óta nem fordult elő. Elvörösödik. Mert ebben az egyszerű gesztusban annyi gyengédséget, annyi törődést, annyi kedvességet vél felfedezni, amennyivel talán még egész élete során sem találkozott. Ez a varázs pedig szinte teljesen lebénítja. Szerencsére a sötételf időben reagál, és a fajtájához képest meglepően tapintatosan. Megérzi, hogy itt és most - kivételesen - felesleges, és egy kis ürüggyel magára is hagyja őket. Meg persze az ébredező óriással és a továbbra is kiütött orkkal. Kicsit szórakozottan, esetleg zavartan cirógatja Dorának a kezén felejtett ujjait, és hirtelen nagy vágyat érez arra, hogy végre valahára megcsókolja. Nem követelőzően, nem lerohanásszerűen, csak gyöngéden, finoman. No de ilyesmit úriember nem tesz eszméletlen orkok és hörögve kajabáló óriások társaságában. És Hubi úriember.*
- Arra mentek. *int megint Pyctáékkal átellenes irányba, aztán az óriásra néz* Ha jól kilépsz, hamar utolérheted őket. De azt javasolnám, hogy ezekkel a sebekkel ne nagyon ugrálj, bajod lehet. A legjobb az lenne, ha hagynád, hogy befejezzem az ellátásod.
*Persze ha Mogror menni akar, egy pillanatig nem tartóztatja. Azt a tűt csak pótolják majd valahogy, az ork meg elkotródhat később, amikor magához tér. Az ő esetében mindenképp ez lenne a bölcs lépés. Errefelé nem szívlelik a fajtáját. Errefelé sem.*


4069. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-05 19:44:54
 ÚJ
>Awaiu Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Úton Vashegyre//

*Az út porától kicsit megszürkülten, tagjaiban a jólesőnél egy fokkal nagyobb fáradtsággal lép be a tavernába. Körbenéz, vet egy pillantást a jelenlévőkre is, majd nehéz batyuját az egyik üres asztal melletti székre helyezi. Lehet, hogy azonnal kitűnik idegensége, lehet, hogy gond nélkül vegyül el a sokfelől érkezett népek körében... bánja is ő. Annyit remél, hogy ezúttal sem köt belé egy részeg sem, vagy ha mégis, akkor az illető kellően ittas lesz ahhoz, hogy ne jelentsen nagy problémát. Nem siet, sőt, kifejezetten ráérősen indul meg a pult felé is. Most kezdi csak igazán megérezni az egész napos lovaglás árnyoldalait.
Míg rá nem kerül a sor, alaposabban is szemrevételezi a fogadó belső terét. Nem mintha túlzottan érdekelné, vagy sok előremutató következtetést le tudna vonni belőle, egyszerűen fáradt gondolkodni. Jól esik végre csak legeltetni a szemét, és elengedni hosszú útjának terhét... na meg azt is, hogy csak néhány nyamvadt órán múlott, hogy nem ért fel már ma. ~ Talán jobb is.~ Kitudja, kit találna ott éjnek idején... bár az is jó kérdés, hogy úgy általánosságban mire számíthat. Napok, sőt inkább hetek óta kínozza ez a kérdés, meg a száz másik vele járó. Az utóbbi néhány napban már olyan gyakorisággal, hogy egyesek azt mondanák, idegeskedik miatta. Pedig ő nem... ~Ez csak kíváncsiság.~
Fejét enyhén megrázva igyekszik elhessegetni a gyomortájon furcsa érzéseket okozó gondolatmenetet. Talán egy pohár jó bor és némi harapnivaló majd helyre teszi a dolgokat.*


4068. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-05 19:28:06
 ÚJ
 avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A Csapos//

*Nem mondhatni, hogy csaposunk ne lenne elhivatott, mert az. Példának okáért, mikor kialakulóban a balhé, akkor rögtön gondja van arra, hogy az alkohol biztonságba kerüljön, megkönnyebbülten sóhajt, hogy végül a dolog lényegi része odakint zajlik.
Eztán már halálos nyugalommal tud a pultra tehénkedni és kupicákat fényesíteni, belelehelve és időnként beleköpve azokba. Nem beszél senkivel, de természetesen meghallgatja a népek sirámait, mert egy csaposnak ez is a feladata. Meg természetesen az, hogy mindenkit kiszolgáljon, ezek fényében pedig a dolgok rendjén mennek. A kupicák fényesednek, a vendégek kiszolgálódnak és a berendezést sem törték össze. Igazán csodálatos a nap.*


4067. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-04 22:12:44
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//

*Örömmel látja, hogy Umonék ügyében minden a számításai szerint alakul. ~A férfiak egyszerűek, csak egy megfelelően lovagias indok kell nekik, amely mögé bújva meghátrálhatnak a harc elől!~ gondolja magában somolyogva, ahogy a kancellár szavait hallgatja*
- Természetesen, a törvények mindenkire vonatkoznak. Nem is kérek mást, csak elfogulatlan ítélkezést. A részletek ismeretében biztos vagyok, te is egyetértenél abban, hogy ez a két úriember ártatlan! *érti szavait Umonra és Pyctára, ám természetesen továbbra is a kancellárhoz beszél. Ha a férfi kíváncsi rá, később beavatja őt abba, miért is robbant ki a verekedés, ám természetesen csak ha már lecsillapodtak a kedélyek*
- A Dwirinthalen-ház igazán hálás neked ezért a nagylelkű gesztusért és nem lesz rest kifejezni a köszönetét! *mosolyog sokatmondóan Habrertusra, remélve, hogy a férfi érti a célzást, majd a távozó Umonra is veszteget egy gyors mosolyt. Többet nem mer, nehogy a kancellár esetleg meggondolja magát, magában azonban, meglepő módon, alig várja a viszontlátást. Ez pedig őt döbbenti meg a legjobban, talán ennek is köszönhető, hogy a tőle megszokottól nagyobb lelkesedéssel veti bele magát a sebesültek gyógyításába, csak hogy kiverje a fejéből Umont, ám egy pillanatig sem ellenkezik, mikor Habrertus átvállalja tőle a varrás kényes műveletét. Bár meglepi a férfi felajánlása, eszébe sem jut rákérdezni hirtelen segítőkészsége okára, inkább csak a háttérbe húzódik, átengedve a terepet a kancellárnak. Azért a közelben marad, hogy figyeljen, ám nem nagyon szól bele a dologba, nehogy valakinek eszébe jusson mégis a segítségét kérni. Megnyugodva látja azonban, hogy nemsokára nem csak a segítségére, de a jelenlétére se lesz szükség*
- Hoppá, úgy látom, ez elfogyott! *veszi el Dorától az üres pálinkás üveget* Megyek, keresek egy újat! *somolyog magában, remélve, hogy ha már az előbb nem akartak kettesben maradni odabent, talán most végre lesz alkalmuk tisztázni a dolgokat idekint. Határozott léptekkel indul meg a fogadó felé, bízva benne, hogy senki nem fogja hiányolni őt odakint, bár az ajtóból azért még visszatekint, hiszen az kéne még csak, hogy egy ébredező és hirtelen feldühödő ork vagy óriás elrontsa ezt az idilli jelentet. Ha azonban egyik veszély sem fenyeget, akkor végleg távozóra fogja, egy nagy sóhajjal csatlakozva odabent Grotghoz és Troddhoz, remélve, hogy most már tényleg elkészült a vacsora, hiszen a nagy izgalmak után ő se bánná, ha végre ehetne valamit. ~Na meg persze, ha ihatnék!~ tekint szomorúan a kezében lévő kiürült üvegre, amit tompa puffanással tesz le a pultra, mielőtt az asztalhoz ülne*
- Még egy ilyet, de gyorsan! *rendel attól, akit a pult mögött talál, örömmel látva, hogy a fekete hisztérika már nem tartózkodik a fogadóban.*


4066. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-04 20:06:48
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Dora még fogadja Pycta sokatmondó pillantását, de erőnek erejével elfordítja a fejét, és nem néz vissza rá többé, még akkor sem, ha a kancellár szigorú szavai igaznak bizonyulnak, és többé nem is láthatja. Neki itt van dolga, hozott egy döntést, és bármilyen körülmény próbálja is felrúgni… Vissza kéne szólnia, megjegyzést tenni, vagy bármi. A kancellár iránti érzései már-már bosszantóan akadályozzák, hogy olyan nemtörődöm módon gondolkodjon, mint a „régi” Dora. De hát azóta sok dolog történt, és az élete megváltozott. Habrertus is más lehet, mint volt, mert erősen meglepi felajánlásával, Esti kedvességén már szinte fent sem akad, mintha a nő csapdába akarná csalni.*
~ Vagy kedves. Á, biztos nem. ~ *Hessegeti el esetlenül a gondolatot. Hármasukat egészen megváltoztatta a pestis ténye, de most mintha összekovácsoltabbak is volnának az eddiginél. Dora értőn megroppantja az ork orrát, csak hogy épp elkapja Habrertus szörnyülködő pillantását. Halványan, kissé szadistán elmosolyodik.*
- Helyre kell tenni a csontot, különben rosszul forr össze. Aztán a beteg még csúnyább lesz, mint volt. *Ha a többiek undorodnak az orktól, neki egyenesen gyomorforgató érzés a fickót tapogatni, de így járt. Legalább már elmondhatja magáról, hogy valamirevaló elf.*
- Még nem varrtatok sebet? Nem olyan nehéz az ám. *Mondja, most már minden figyelmét a csapatra fordítva. A levegőben ügyesen megmutatja, hogyan kell végezni az öltést – a mozdulat maga nem nehéz –, és az esetleges kérdésekre is szívesen válaszol. Kezével odanyúl, hogy összefogja a felszakadt bőrrészeket, amíg a kancellár összeölti őket, de nem feszíti őket, hogy ne okozzon további fájdalmat az óriásnak, ha a varrat túl szoros.*
- Csak úgy, ahogy mutattam. *Bólint felé. Úgy tűnik, a dolog sikerül is, mire végeznek, és összeöltik az óriást meg az orkot, előbbi megrezzen, feltápászkodik, és szép termetével az alatta kuporgó társaság fölé magasodik.* Öhm… *Mordul Dora, hogy szó nélkül, de azért figyelmeztesse a többieket a veszélyre, kinyújtott karját védelmezőn a kancellár és a lány elé teszi. Nem bízik az óriásban, bár őt nem akarta bántani, elég nagydarab hozzá, hogy akár véletlen is csak úgy rájuk lépjen. Megpróbálja kezelni a helyzetet, lévén ő a legismerősebb a fickó számára a társaságból. Feláll, és leporolja magát, majd hangosan szól az orkot érintő kérdésre.*
- Nem kell megölni! *Tiltakozik hevesen.* Meggyógyítottuk, és téged is! Az ember pedig… Arra ment! *Mutat az ellenkező irányba az erdő felé, mint amerre Umonékat látta eltűnni. Mert hát Dorának is van lelke. Reméli, hogy ha kevés szókinccsel beszél, azt jobban megérti HegyHó. Azt már nem mondja neki, hogy a varratot tisztán kell tartani, és két hét után nála kiszedetni, úgyis hiába. Ezután a maradék alkohollal lemossa a kezét, a tűt, és közelebb húzódva Habrertushoz az ő kezét is megmossa, ha a férfi engedi. Ujjai gyengéden, de határozottan simogatják az övét, miközben a vér lassan eltűnik a férfi kezéről is.*
- Köszönöm, hogy átvállaltad. *Mondja neki halkan, bár Esti valószínűleg így is hallja. Mikor végeznek, sem engedi el a kezet, olyan jó volt fogni az imént. Már csak pár pocsolyányi vér meg egy ájult ork rontja a romantikus összképet, de hát ez Amonon biztosan normális. Némi gondolkodás után hozzáteszi:* Nem bánom, hogy elküldted őket. Ez már nekem se hiányzott.
*Nem tudja, hogy a kancellárnak mi a terve vagy mondanivalója ezek után, de ha úgy döntenének, hogy csatlakoznak a vacsorázó csapathoz, természetesen Dora is velük tart. Az orknak elméletileg idővel fel kell ébrednie, ő mást már nem tud vele kezdeni.*

A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.04 20:08:23


4065. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-04 19:54:41
 ÚJ
>Lewonor Ante avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 33

Játékstílus: Vakmerő

//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//

* Fogalma sincs róla, hogy mi történik körülötte. Kábultan fekszik, talán ork nőkről álmodik, esetleg néhány gyengevérű férfiról, akiknek leharapja az orrát, majd még több ork nőről és így tovább. Habár mire felébred, ezekre aligha fog emlékezni, már most is csak sötétséget tapasztal maga körül. Pedig nem is tudja, mikor van, hol van, van-e egyáltalán. Nem tud semmit, csak fekszik ájultan. Arra sem kel fel, hogy csinos nők fogdossák, így tényleg azt csinálnak vele, amit akarnak. Azért remélhetőleg nem jut eszükbe a Gödör, se más embertelen találmány, így felébredve majd visszatérhet a fogadóba, hogy megöljön mindenkit, aki nem szolgálja majd ki azonnal. Már, ha lesz rá ereje. Más kérdés, hogy talán hatok óta nem evett semmit és épp most van túl egy vesztes küzdelmen, így majd, ha felébred, lábra állni is nehézkes lesz valószínűleg. Viszont ahogy a jó öreg ork mondás tartja: fosztogatásra mindig van erő. Még, ha lehetőség nem is. Mint most. Csak fekszik. *


4064. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-04 19:28:28
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//El thargföldről//
//Habrertus//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A közepesen mulatságos tréfán vigyorogva és bólogatva, Habrertussal együtt derül, persze tekintetében a hidegség immár kissé fagyosabb jégcsapokat képez, mint, amikor valaki arra gondol közben "röhögsz kiscsíra? most még röhögsz.". Ennek persze hangot nem ad, sőt, ami azt illeti most még viszonylag meg is őrzi hidegvérét és az idős Habrertus kancellár nem jut a vigyorgó elf sorsára, hogy fogaival gyomlálja ki a Korsó gazos földjét. Persze a hallottak körülbelül annyit tesznek, hogy blablabla, mert időközben már inkább azon morfondírozik, hogy a beleit tekerje a nyaka köré, vagy a nyakát a belei köré, ne adja ég, mindkettőt egyszerre. Az ezzel kapcsolatos kivitelezhetőségi esettanulmány lepörög fejében, majd azon veszi észre magát, hogy a nagyon kancellár Kancellár egyszeriben befejezte mondandóját. Ő bizony Pyctával ellentétben becsülettel végighallgatta.*
- Oké, pubi! Részemről rendi! *Hajol meg pukedlizve.* Mos bocsesz, de fontos teendőim egyike elszólít! Majd jövök Esti! *El is indul annak rendje módja szerint, így a kancellár is megnézheti az ork sérülését. Azonban megáll.*
- Oh! Majd elfelejtettem! *Fordul vissza hirtelen Habrertus felé.* És köszönöm a vendéglátást Kancellár! Egyébiránt... kérdezd meg Dorától, hogy hogyan is robbant ki a balhé! Éppenséggel annak a kezét, akit úgy ápoltok, majdhogynem én fejtegettem le a kecses kis hattyúnyakáról nagy szerelmes pillanatában! *Kacsint a férfira, majd hirtelen lehervad a vigyor a pofájáról.*
- Szóval jössz nekem eggyel, barátom. Bár nem tudom milyen viszony van köztetek, de egy nő védelme még nem biztos, hogy bűn, Vashegyen. Vagy igen? *Húzza fel a szemöldökét.* Minden jót!
*Kiált fel integetve, majd Pycta után indul, aki lehet, hogy hét határon át jár, amint utoléri, egy darabig némán ballag mellette, majd halkan megszólal.*
- Dorawynát zaklatta az ork. Rászóltam. Kezét levette. Az óriás meg sértegetett. Elkaptam a grabancát, hogy megfenyegessem, megütött. Ennyi a sztori. *Merevedik meg az arcéle.*
- Nem a másik Umon hibája volt, hanem Umon Umoné. Egyedül vagyok magamban.
*Egy kicsit groteszkül hat a szituáció, ahogy magáról beszél, de tudja, hogy Pycta világosan fogja érteni, hogy miről is van szó.*


4063. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-03 00:17:32
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1198
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//El thargföldről//

*Az erdőmélyi elfnek valójában fogalma sincs arról, ki okozta a felfordulást. Amikor a Vaskorsóhoz ért, Umon már kint volt, az óriás támadta és az ork támadásakor volt kénytelen közbeavatkozni. Másképp egyáltalán nem keveredett volna olyan helyzetbe, amilyenben éppen vannak. Nincs tudomása arról sem, hogy valójában talán Umon okolható a kialakult helyzetért, de nem ez az az alkalom, amikor erre fény derülhet.
Az ő fegyvere még valóban kéznél van, amit persze a kecskeszakálló nem átall megjegyezni. Valójában az átkozott szerzetes csak ront a helyzeten, bár kétséges, hogy lehet-e még rontani rajta. Bár biztosan lehetne, de az erdőmélyi elf nem kíván élni ezzel a lehetőségével.*
- Hagyd, Umon. *Sóhajtja társa felé, s bár nem érti, miért említi a Pegazust, mint céljukat, nem kívánja megjegyezni.
Szótlanul törli az ork vérét ingujjába és teszi el a wegtoreni pengét, belátja, hogy bármennyire is védjék igazukat a helyiekkel szemben, bármilyen indokkal lefogathatnák. Jobb odébb állni.
Szinte nem is hallja a kecskeszakállú elfogulatlan és korrekt vizsgálatról szóló monológját, egyszerűen elege lett ebből a vidékből. Egyetlen dolog kötötte ide és már az sincs meg.
Nem kíván semmit szólni, valamiért úgy gondolja, Umon úgyis mondani fog valami frappánsat, de neki még sok is volt az a beszéd, amely éppen elhangzott a magát kancellárnak valló egyéntől. Megfeszülő állkapoccsal fordul el a kecskeszakállútól, pillantása az előkerülő Dorára siklik, akitől Umon is elbúcsúzik. Emlékszik a kalapos elfre, akivel a Pegazusban húzták meg magukat a lázadás ideje alatt, s akit maga kísért ki a városból. Kurta biccentéssel köszönti csak, de ő maga nem szól hozzá.*
- Menjünk. *Mondja halk, fáradt szavakkal az átkozott szerzetes felé. A szája széle sajog az ork ütésétől, a fején lapos púp jelzi a találat helyét, de neki nincs szüksége ellátásra, csak jó messze akarja tudni magát ettől a vidéktől és lakóitól.
Az istállóhoz sétál és ott eloldotta Éjvihart, majd megindul a piac felé, hogy végre bevásároljanak, amiért eredetileg felkeresték ezt a vidéket.
Zsongó gondolatokkal, de egyenes gerinccel vezeti el a telivért a fogadó elől, s ha meg nem állítják, akkor a thag piacig meg sem áll.*


4062. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-02 23:51:30
 ÚJ
>Mogror Wunharal avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//

*Hangos horkantás kíséretében ocsúdik fel, alighanem a tűvel és cérnával a lábában.*
-HÖEE?
*Vizslat körbe kábán, karját vészesen közel suhogtatva a holtterében guggoló Habrertushoz, a még zsongó fejéhez kapja méretes kezét.*
-MI E?!
*Üvölt bele Estenellaria képébe virsliujjával a lábára mutatva, majd ismét vadul körbehordozza tekintetét, szinte kicsavarva a nyakát.*
-HOL EMBE'? HOL?!
*Sehol. Tudatosul benne lassan a tényállás és az, hogy kimaradt némi idő.*
-Mog'o' elaludni.
*Prüszköl csalódottan, felül, egy néma pillanatig a lábára mered majd esztelen és hangos vihogásba tör ki.*
-ALUDNI!
*Horkan fel rajta még egyszer, majd akár végzett a nőstény lábával, akár nem, kisebb nehézségek árán feltápászkodik a földről.*
-KALI?
*Apró szemei cikáznak a földön, a kalapácsát keresve, majd ha senki sem állítja meg, némi sántítás kíséretében begyűjti a fegyvereit.*
-Mivan.
*Sandít Habrertusra, aki emlékei szerint eddig nem tartózkodott a környékén.*
-Na, ez jó vó't.
*Lendíti a vállára a kalapácsot, majd a még alélt orkra sandít, aki felett Dora térdel épp.*
-Meg kell ölni?
*Ráncolja össze homlokát értetlenkedve, még az általánosnál is ostobább küllemet kölcsönözve magának.*



4061. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-04-02 20:09:42
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 25

Játékstílus: Vakmerő

//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//

- Rég? *néz Umonra olyan arckifejezéssel, mint aki egy közepesen mulatságos társasági tréfát hallott az imént* Akkor az mégis micsoda?
*Bök Pycta jobbja felé, pontosabban az markában tartott, csatakvér wegtoreni acél felé. Egyébként ez az a pillantat amikor a jó kancellárnak nagyon kell uralkodnia magán. Nem holmi dühkitöréstől kell tartani. Benne nem dolgozik úgy a tesztoszteron, mint a két felhevült kakaskodóban, akik már vállt vállnak vetve acsarognak vele szemben. Arra már kicsit oda kell figyelnie, hogy ne tegyen önkéntelenül is egy lépést hátra. Valószínűleg szerencsésebb, ha nem mutat félelmet. A legjobban azonban arra kell koncentrálnia, hogy egy könnyű, elégedett mosoly ne jelenjen meg az ajkán. Hiszen ennél szebben nem is alakulhatna ez az este.*
- A gyilkosságot büntetik halállal a Vashegy törvényei. *adja meg a kért felvilágosítást Pyctának, ismét, aztán az eszelősebbnek tűnő Umon felé pillant* Szó sem volt büntetés kiszabásáról. Csupán megemlítettem, hogy mi lehet a következménye az itteni dolgoknak, hogy lehűtsem a kedélyeket. A ti érdeketekben. És lám, sikerült.
*Csak tesz egy lépést oldalra és hátra, mert nem állhatja, hogy már ketten szuszognának bele az arcába közvetlen közelről. Nagyjából ekkor lép közbe Esti. Aki ügyesen csinálja amit csinál, azt meg kell hagyni. A pragmatikus Habrertusra próbál hatni, ami kétségkívül eszes húzás, csak a pragmatikus Habrertus épp nincs itt.*
- Természetesen elfogulatlan és korrekt vizsgálat után lehetne szó esetleges büntetések kiszabásáról. *és itt vet egy jelentőségteljes pillantást Estire* Mert a törvények azért törvények, hogy mindenkire vonatkozzanak. Az utolsó földtúró pórtól kezdve a kitűnő harcos szövetségesekig.
*Hubinak éppesnéggel majdnem mindegy, hogy az az ork és az óriás él-e, hal-e, de ilyen remek alkalmat bolond lenne elszalasztani. Hiszen pontosan emlékszik rá, hogy Dora milyen pillantásokat vetett Pyctára, és Esti hogyan kacérkodott a kissé megszállottnak tűnő fickóval.*
- De legyen. *bólint végül kegyesen* Nem szokásom eltérni a hivatalos úttól, de az úrnő kedvéért mégis megteszem. Eredjetek! Mivel így, vizsgálat híján nem tudom, hogy mi a fene is történt itt - éppúgy lehettek áldozatok, mint bűnösök, ugyebár - fogadjatok el útravalóul egy jó tanácsot: a thargok kancellárjaként azt javallom, hogy ne gyertek többé a Vashegy közelébe! Nemrég söpört itt végig egy pusztító járvány, a Hadúr sincs közöttünk, beláthatjátok, hogy van elég problémánk. Igazán nincs szükségünk bajkeverőkre. És még az is megeshet, hogy legközelebb ismét eltekintenék a hivatalos úttól. Csak akkor a ti károtokra.
*Most már igazán mehetnek Pyctáék, ahova csak szeretnének. Umon viselkedésén sem húzza fel magát. Nagyon. Hiszen nem fog ő semmiféle gyertyát látni, legalábbis errefelé nem nagyon. És hát ez volt a lehetőség, amit megragadni gondolt. Ha már így alakult, akkor megpróbálja jó messze tudni ezt a két ficsúrt Dorától és Estitől. Hiszen a jó kancellár féltékeny természet. Közben Dora már a két alélt alak mellett guggol, és ha már semmi és senki nem akadályozza, csatlakozik hozzá, Estivel együtt. Kicsit meglepi, hogy Dora nem akar bűvészkedni a tűvel és a cérnával. Úgy gondolná, hogy az ilyesmit kifejezetten élvezné is. Arra most nem gondol, hogy a lány pálinkaszagú lehelete állhat a dolog hátterében. Esti elvállalja a dolgot, amire Hubi bólint egyet. Szíve szerint ő most csak szakmai tanácsokkal működne közre a sebesültek ellátásában, de elkapja a mélységi pillantását, és sóhajt egy nagyot.*
- Add csak! *kis hunyorgatással fűzi a cérnát amíg Dora a sebeket tisztítja, aztán kicsit megáll, és csak figyeli, hogy mit művel az elf az ork orrával.*
- Uh... *borzad össze a roppanó hangra* Ennek tényleg ez a módja?
*Aztán mire végez az összes sebbel kiderül, hogy bölcs gondolat volt felgyűrni az ingujjat. Csuklóig véres mindkét keze. Meglehetősen undorítónak találja, hiszen az egyik mégiscsak egy koszos ork, de úgy gondolja, hogy ennyivel tartozik a lét lánynak, ha már a gaz csábítókat elüldözte a Vashegy környékéről. Vagy legalábbis reméli, hogy sikerült ezt elérnie.*

A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.02 20:12:47


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4874-4893