Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-14 06:09:46
Üzenet elküldve: 2015-11-14 06:09:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Zaras és árnyéka//
* Lába Amon Ruadh irányába viszi, habár nincsenek túl jó tapasztalatai az itt élő néppel kapcsolatban. Hangos, vad, barbár társaságként mutatkoztak be, s nem is kívánja őket meglátogatni. Fölfedez azonban egy épületet, mely annak idején még egészen biztosan nem állt itt.
Egy fogadó... Igazán ráférne már egy kis étel és ital, hosszú út áll mögötte, kevés pihenővel. Betér hát, és meg kell állapítania, hogy Kagan vezér népe kezd városiasodni. Ez a kis ivóhely bőven megfelel egy fáradt vándor igényeinek. Nem is véletlen, hogy nincs szabad hely. Ymra egy asztalhoz indul, hol áll még üres szék. Egy férfi és egy nő ülnek ott, és ugyan alkalmatlankodni nem akar, de édesnek éhes, szomjasnak szomjas, így most az sem érdekli különösebben, ha valamiféle randevút zavar meg.*
- Elnézést, de nincs már szabad asztal. Leülhetek?
* Lába Amon Ruadh irányába viszi, habár nincsenek túl jó tapasztalatai az itt élő néppel kapcsolatban. Hangos, vad, barbár társaságként mutatkoztak be, s nem is kívánja őket meglátogatni. Fölfedez azonban egy épületet, mely annak idején még egészen biztosan nem állt itt.
Egy fogadó... Igazán ráférne már egy kis étel és ital, hosszú út áll mögötte, kevés pihenővel. Betér hát, és meg kell állapítania, hogy Kagan vezér népe kezd városiasodni. Ez a kis ivóhely bőven megfelel egy fáradt vándor igényeinek. Nem is véletlen, hogy nincs szabad hely. Ymra egy asztalhoz indul, hol áll még üres szék. Egy férfi és egy nő ülnek ott, és ugyan alkalmatlankodni nem akar, de édesnek éhes, szomjasnak szomjas, így most az sem érdekli különösebben, ha valamiféle randevút zavar meg.*
- Elnézést, de nincs már szabad asztal. Leülhetek?
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-14 01:06:04
Üzenet elküldve: 2015-11-14 01:06:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//Turrog//
*Meera egy szó nélkül figyeli a törp ügyködését, csupán a szemein látszik a néma áhítat, amint felfogja, milyen fegyvert is tart Turrog a kezében. A maga részéről az eredar sosem lelkesedett senkiért annyira, mint a szóban forgó mélységiért, ez a tény pedig betudható annak, hogy soha senki annyi szenvedést nem élt át, s okozott, mint Elwyrien. Művészi szintre emelte a gyilkolást, ehhez kétség sem fér, alkotásait nem egyszer volt alkalma személyesen is megcsodálni, s a fejében felépített egyfajta képet a mélységi lelkéről. Szerette, amit csinált, a legjobb volt benne, ugyanakkor gyűlölte önmagát ugyanezért. Jobban mondva azért, amivé a világ tette őt, bár lelkiismeret furdalást sosem érzett, sosem bánta meg a tetteit, sőt, ahogyan Meera is, jogosnak és helyénvalónak érezte őket, éppen azért, mert a Sors keze formálta őt azzá, ami, ezáltal hibáztatni aligha lehetett volna őt bármiért is, amit tett. Meera esetében ugyanez a helyzet, nem ő kérte, hogy ilyen legyen, egyszerűen csak ilyennek született, már ha lehetséges egyáltalán születésről beszélni egy eredart illetően, de ahogyan Elwyrien is, ő is elfogadta önmagát olyannak, amilyen. Nem mintha bármelyiküknek is lett volna választási lehetősége.*
-Gyönyörű. *ért egyet lassan bólintva, s bár ég a keze a vágytól, hogy megérinthesse a pengét, ismerve a törpöket, erre aligha van esély.*
-Kivételes, sőt, páratlan fegyver, minden bizonnyal a legjobb helyen van nálad. *mosolyog a törpre. Sokért nem adná, ha az övé lehetne a fegyver, pusztán csak a tudat miatt, hogy birtokolja, használni aligha használná valaha is. Nem az a fajta, ki fegyvert ragad, sokkal jobban szereti bemocskolni a kezeit, ha már egyszer vérontásra kényszerül.*
-Bevallom, abban reménykedtem, hogy valamiféle tárgyat hagyott rád, talán egy számára kedves pengét, vagy hasonlót... tetemes összeget hajlandó lennék fizetni egy efféle ereklyéért... *mondja tűnődve.*
-Gondolom nem sok esély van rá, hogy valami hasonló holmihoz hozzájussak, nem igaz? *a kérdés jobbára költői, hiszen a választ maga is tudja. Mivel a legendás gyilkosnak egyszerűen nyoma veszett, senki nem tudja merre van, senki sem látta, vagy hallott felőle, igen csekély az esélye annak, hogy rábukkanjon bármire is, ami egykor Elwyriené volt. Nem mintha nem próbálta volna meg...*
*Meera egy szó nélkül figyeli a törp ügyködését, csupán a szemein látszik a néma áhítat, amint felfogja, milyen fegyvert is tart Turrog a kezében. A maga részéről az eredar sosem lelkesedett senkiért annyira, mint a szóban forgó mélységiért, ez a tény pedig betudható annak, hogy soha senki annyi szenvedést nem élt át, s okozott, mint Elwyrien. Művészi szintre emelte a gyilkolást, ehhez kétség sem fér, alkotásait nem egyszer volt alkalma személyesen is megcsodálni, s a fejében felépített egyfajta képet a mélységi lelkéről. Szerette, amit csinált, a legjobb volt benne, ugyanakkor gyűlölte önmagát ugyanezért. Jobban mondva azért, amivé a világ tette őt, bár lelkiismeret furdalást sosem érzett, sosem bánta meg a tetteit, sőt, ahogyan Meera is, jogosnak és helyénvalónak érezte őket, éppen azért, mert a Sors keze formálta őt azzá, ami, ezáltal hibáztatni aligha lehetett volna őt bármiért is, amit tett. Meera esetében ugyanez a helyzet, nem ő kérte, hogy ilyen legyen, egyszerűen csak ilyennek született, már ha lehetséges egyáltalán születésről beszélni egy eredart illetően, de ahogyan Elwyrien is, ő is elfogadta önmagát olyannak, amilyen. Nem mintha bármelyiküknek is lett volna választási lehetősége.*
-Gyönyörű. *ért egyet lassan bólintva, s bár ég a keze a vágytól, hogy megérinthesse a pengét, ismerve a törpöket, erre aligha van esély.*
-Kivételes, sőt, páratlan fegyver, minden bizonnyal a legjobb helyen van nálad. *mosolyog a törpre. Sokért nem adná, ha az övé lehetne a fegyver, pusztán csak a tudat miatt, hogy birtokolja, használni aligha használná valaha is. Nem az a fajta, ki fegyvert ragad, sokkal jobban szereti bemocskolni a kezeit, ha már egyszer vérontásra kényszerül.*
-Bevallom, abban reménykedtem, hogy valamiféle tárgyat hagyott rád, talán egy számára kedves pengét, vagy hasonlót... tetemes összeget hajlandó lennék fizetni egy efféle ereklyéért... *mondja tűnődve.*
-Gondolom nem sok esély van rá, hogy valami hasonló holmihoz hozzájussak, nem igaz? *a kérdés jobbára költői, hiszen a választ maga is tudja. Mivel a legendás gyilkosnak egyszerűen nyoma veszett, senki nem tudja merre van, senki sem látta, vagy hallott felőle, igen csekély az esélye annak, hogy rábukkanjon bármire is, ami egykor Elwyriené volt. Nem mintha nem próbálta volna meg...*
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-14 00:50:53
Üzenet elküldve: 2015-11-14 00:50:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
// Meera //
*Turrog finoman meghajolva köszöni meg az italt, majd koccint.*
- Elwyrienre, járja az árnyakat örökké! *Emeli ő is korsóját a rövid tósztra, majd mélyet húzz a neki ajándékozott italból. Hogyha valamilyen furcsa módon lehetséges is ez, talán ez a kupa még finomabbnak érződik mint az előző néhány. A törpe mélyeket és hosszan kortyol, mintha csak így állíthatna emléket egykori barátjának. Elvégre a mélységi nem csak társa és partnere volt a bajban, hanem hű barátja is. ~Milyen kár érte... remek egy szörnyeteg volt.~ Ahogy a korsó a pultot éri és elhangzanak azok a nem túl jól leplezett szavak, Turrog komótosan megingatja fejét. Nem hitte volna, hogy akad bárki is ebben a városban (vagy környékén) akit képes volna lenyűgözni Elwyrien hagyatéka saját magán kívül. Persze, ez számára inkább személyes okokból értékes, azonban ha úgy tekintünk rá, mégiscsak valamilyen formában Elwyrien ereklyéje. A törpe mutató ujját felemeli, ezzel félreérthetetlen módon egy perc türelmet kérve a hölgytől, majd feláll és nehéz, tiszteletteljes léptekkel visszabandukol felszereléséhez. A pajzsa és kardjai nyugodtan pihennek a széknek támasztva, pont ahol hagyta őket. Gyakorlott mozdulattal megragadja a lovagi kardját hüvelyestől, majd vissza is siet a pulthoz. Néhány másodpercig nézegeti, büszkén vizsgálgatja a nehéz fegyvert, majd halvány mosollyal az arcán társalkodó partnerére pillant.* Ezt a kardot a helyi kovács készítette saját elvárásaim szerint még annak idején. Nagyon hasonlít az otthonomban használt fegyverekre, csupán egy-két apróságban tér el az igazitól. Viszont a legfontosabb... *kezd bele határozottan, lassú mozdulattal kihúzva a kardot hüvelyéből.* Elwyrien segített nekem véghezvinni egy ősi törpe rituálét, amellyel felszentelte a pengét. Úgy tekints erre a kardra, hogy mélységi barátunk saját vérével áldotta fel. *Mondja komolyan a törpe.* Jó eséllyel az egyetlen fegyver, ami valaha is vérét érte. De a legfontosabb, hogy önként tette mindezt. Cserébe megkapta tőlem feltétlen hűségem és örök barátságom, én pedig ezt az ereklyét, melyet kérés esetén a törpék ősanyja, Wylnurana is megsegít. Csak szügség esetén használom, de talán... *suttogja elszántan, majd bal kezét a penge fölé emeli. Ha minden jól megy, a hatás azonnal látható lesz.*
A varázsló végigsimít egy fegyver pengéjén, melynek hatására azon lángnyelvek kúsznak végig, könnyebb égési sérüléseket okozhat a fegyver sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
*Turrog finoman meghajolva köszöni meg az italt, majd koccint.*
- Elwyrienre, járja az árnyakat örökké! *Emeli ő is korsóját a rövid tósztra, majd mélyet húzz a neki ajándékozott italból. Hogyha valamilyen furcsa módon lehetséges is ez, talán ez a kupa még finomabbnak érződik mint az előző néhány. A törpe mélyeket és hosszan kortyol, mintha csak így állíthatna emléket egykori barátjának. Elvégre a mélységi nem csak társa és partnere volt a bajban, hanem hű barátja is. ~Milyen kár érte... remek egy szörnyeteg volt.~ Ahogy a korsó a pultot éri és elhangzanak azok a nem túl jól leplezett szavak, Turrog komótosan megingatja fejét. Nem hitte volna, hogy akad bárki is ebben a városban (vagy környékén) akit képes volna lenyűgözni Elwyrien hagyatéka saját magán kívül. Persze, ez számára inkább személyes okokból értékes, azonban ha úgy tekintünk rá, mégiscsak valamilyen formában Elwyrien ereklyéje. A törpe mutató ujját felemeli, ezzel félreérthetetlen módon egy perc türelmet kérve a hölgytől, majd feláll és nehéz, tiszteletteljes léptekkel visszabandukol felszereléséhez. A pajzsa és kardjai nyugodtan pihennek a széknek támasztva, pont ahol hagyta őket. Gyakorlott mozdulattal megragadja a lovagi kardját hüvelyestől, majd vissza is siet a pulthoz. Néhány másodpercig nézegeti, büszkén vizsgálgatja a nehéz fegyvert, majd halvány mosollyal az arcán társalkodó partnerére pillant.* Ezt a kardot a helyi kovács készítette saját elvárásaim szerint még annak idején. Nagyon hasonlít az otthonomban használt fegyverekre, csupán egy-két apróságban tér el az igazitól. Viszont a legfontosabb... *kezd bele határozottan, lassú mozdulattal kihúzva a kardot hüvelyéből.* Elwyrien segített nekem véghezvinni egy ősi törpe rituálét, amellyel felszentelte a pengét. Úgy tekints erre a kardra, hogy mélységi barátunk saját vérével áldotta fel. *Mondja komolyan a törpe.* Jó eséllyel az egyetlen fegyver, ami valaha is vérét érte. De a legfontosabb, hogy önként tette mindezt. Cserébe megkapta tőlem feltétlen hűségem és örök barátságom, én pedig ezt az ereklyét, melyet kérés esetén a törpék ősanyja, Wylnurana is megsegít. Csak szügség esetén használom, de talán... *suttogja elszántan, majd bal kezét a penge fölé emeli. Ha minden jól megy, a hatás azonnal látható lesz.*
A varázsló végigsimít egy fegyver pengéjén, melynek hatására azon lángnyelvek kúsznak végig, könnyebb égési sérüléseket okozhat a fegyver sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-14 00:37:01
Üzenet elküldve: 2015-11-14 00:37:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Zaras és Árnyéka//
-Jól van már. Megértettem.
*Nyafog, nyavalyog, és kényeskedik, még mindig kicsit morcosan. Az étkek említésére csak hangosan fújja ki a levegőt, és vet egy bosszús pillantást az elfre.
Elég szűkszavú a válasz, amit kérdésre kap, és érzi, okosabb ezt most nem forszírozni tovább. A papírost átveszi, hozzá az íróeszközt is, maga elé terítve sokáig nézni rajta a férfi betűit. Gondolkodva miként is folytassa. Majd mikor az unszolás éri írja le első mondatát.
"Utálom a nevem."
És egyből a következőt.
"Nem félek Zarastól."
Szép, kerek, kislányosan gömbölyded betűket formál, majd felnézve csippent egy falat ételt Zaras tányéráról, rág, nyel, újra ír.
"Nem szeretem az édeset, és fűszereset együtt."
Igaza volt a férfinek, egyre több dolog kerül a papírra, bár semmi olyan, mivel eddig ne lett volna tisztában.*
-Jól van már. Megértettem.
*Nyafog, nyavalyog, és kényeskedik, még mindig kicsit morcosan. Az étkek említésére csak hangosan fújja ki a levegőt, és vet egy bosszús pillantást az elfre.
Elég szűkszavú a válasz, amit kérdésre kap, és érzi, okosabb ezt most nem forszírozni tovább. A papírost átveszi, hozzá az íróeszközt is, maga elé terítve sokáig nézni rajta a férfi betűit. Gondolkodva miként is folytassa. Majd mikor az unszolás éri írja le első mondatát.
"Utálom a nevem."
És egyből a következőt.
"Nem félek Zarastól."
Szép, kerek, kislányosan gömbölyded betűket formál, majd felnézve csippent egy falat ételt Zaras tányéráról, rág, nyel, újra ír.
"Nem szeretem az édeset, és fűszereset együtt."
Igaza volt a férfinek, egyre több dolog kerül a papírra, bár semmi olyan, mivel eddig ne lett volna tisztában.*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-14 00:07:53
Üzenet elküldve: 2015-11-14 00:07:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//Turrog//
*A kapott válasz egyszerre volt pozitív és negatív is. Az, hogy a legendás gyilkos egyszerűen... nos... "eltűnt", némileg elkedvteleníti az eredart, mert ez Elwyrien esetében jó eséllyel jelenti azt, hogy valahol a férgek rágják a rothadófélben lévő testét, ami nyilvánvalóan sokkal méltatlanabb vég a művésznő számára, mint amit érdemelt volna. Vagy, ahogyan a törp is mondja, egyszerűen csak eggyé vált a sötétséggel, amihez oly szorosan kötődött.*
-Talán igen... nem csodálkoznék rajta túlságosan, ha valóban így volna. Talán tényleg megtért végül az árnyakhoz, melyeket úgy szeretett... *felel lassan, elgondolkozva.*
-Már persze, ha az ő esetében lehet szeretetről beszélni. Akárhogy is, okunk van feltételezni azt, hogy már nincs közöttünk. Ha nem így volna, bizonyára hallottunk volna róla valamit. *hangja ezúttal mélységesen szomorú, mint egy gyereké, kitől elvették a kedvenc játékszerét, s csak most eszmélne rá, hogy soha többé nem kaphatja már vissza.*
-Igyunk hát Elwyrienre, vagy az emlékére! *indítványozza, s azzal a lendülettel rendel egy hatalmas korsó sört a törp számára, magának pedig egy pohár vörösbort. Nem kevesebb, mint 30 aranyat számol le Rilai Raeling elé
a pultra, mely jóval meghaladja a kért italok árát, de Meera megengedheti magának, hogy nagyvonalú legyen.
~Persze... mesék Elwyrienről... a gyerekek felét vele riogatják, a többit velem...~ gondolja kajánul, bár tény és való, hogy ha a köznép tisztában lenne csupán a töredékével mindannak, amit Meera avagy Elwyrien elkövettek, aligha lenne olyan éjszakájuk, amit képesek volnának végigaludni.
Meera szeme felcsillan az ajánlatra, elvégre egy relikvia egyenesen a legendás gyilkostól nyilván felbecsülhetetlen értékű. Legalábbis számára, hiszen egyedül a sötételf gyilkost érezte bármikor is méltónak önmagához, még a saját fajtársait sem.*
-Mi volna az? *igyekszik ugyan leplezni a lelkesedését, de a szemei csillogásán egyértelműen látszik, hogy jelen pillanatban majd megveszik érte, hogy akár csak hozzáérjen bármihez is, ami egykor Elwyriené volt.*
*A kapott válasz egyszerre volt pozitív és negatív is. Az, hogy a legendás gyilkos egyszerűen... nos... "eltűnt", némileg elkedvteleníti az eredart, mert ez Elwyrien esetében jó eséllyel jelenti azt, hogy valahol a férgek rágják a rothadófélben lévő testét, ami nyilvánvalóan sokkal méltatlanabb vég a művésznő számára, mint amit érdemelt volna. Vagy, ahogyan a törp is mondja, egyszerűen csak eggyé vált a sötétséggel, amihez oly szorosan kötődött.*
-Talán igen... nem csodálkoznék rajta túlságosan, ha valóban így volna. Talán tényleg megtért végül az árnyakhoz, melyeket úgy szeretett... *felel lassan, elgondolkozva.*
-Már persze, ha az ő esetében lehet szeretetről beszélni. Akárhogy is, okunk van feltételezni azt, hogy már nincs közöttünk. Ha nem így volna, bizonyára hallottunk volna róla valamit. *hangja ezúttal mélységesen szomorú, mint egy gyereké, kitől elvették a kedvenc játékszerét, s csak most eszmélne rá, hogy soha többé nem kaphatja már vissza.*
-Igyunk hát Elwyrienre, vagy az emlékére! *indítványozza, s azzal a lendülettel rendel egy hatalmas korsó sört a törp számára, magának pedig egy pohár vörösbort. Nem kevesebb, mint 30 aranyat számol le Rilai Raeling elé
a pultra, mely jóval meghaladja a kért italok árát, de Meera megengedheti magának, hogy nagyvonalú legyen. ~Persze... mesék Elwyrienről... a gyerekek felét vele riogatják, a többit velem...~ gondolja kajánul, bár tény és való, hogy ha a köznép tisztában lenne csupán a töredékével mindannak, amit Meera avagy Elwyrien elkövettek, aligha lenne olyan éjszakájuk, amit képesek volnának végigaludni.
Meera szeme felcsillan az ajánlatra, elvégre egy relikvia egyenesen a legendás gyilkostól nyilván felbecsülhetetlen értékű. Legalábbis számára, hiszen egyedül a sötételf gyilkost érezte bármikor is méltónak önmagához, még a saját fajtársait sem.*
-Mi volna az? *igyekszik ugyan leplezni a lelkesedését, de a szemei csillogásán egyértelműen látszik, hogy jelen pillanatban majd megveszik érte, hogy akár csak hozzáérjen bármihez is, ami egykor Elwyriené volt.*
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-13 23:40:27
Üzenet elküldve: 2015-11-13 23:40:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kissé elbambul, részben a dekoltázson, részben meg csak úgy.*
- Mmm... a tánchoz dal dukál, nemde? *tekintete átvillan Tanilra, és felmerül benne, hogy felkérik a másik kurtizánt, hogy énekeljen és zenéljen, ha tud, amíg Awynnia táncol neki, de... azzal lefoglalná az összes örömlányukat. Nem elegáns.*
- Kíváncsi... *igazából semmire, csak lett volna benne hajlandóság, hogy meghallgassa a szőke félvért, mielőtt meghágja odafent.*
*Az ajtóban feltűnik Gabrien és árnyéka, a kis Janemita is, Kagan keze üdvözlésre lendül, de csak révetegen, mert jelenleg kevés vérrel rendelkezik felsőbb testtájain. Tanil már le is csap rájuk, így Kagan figyelme immár csak és kizárólag a kis Awyé, még akkor is, ha tudata peremén megállapítja: a Vaskorsó Taverna beindulni látszik.*
- Nos... bűvölj el! *húzza mosolyra a száját, egy általános engedélyt adva a kurtizánnak, hogy mozgósítsa magát. Aztán majd meglátjuk, megtalálja e a Kaganhoz való kulcsot. Megtartóztatja magát, mert ha már lehetősége van valami különlegesen fűszerezett sülthöz jutni, nem fogja behabzsolni nyersen a húst.*
*Kissé elbambul, részben a dekoltázson, részben meg csak úgy.*
- Mmm... a tánchoz dal dukál, nemde? *tekintete átvillan Tanilra, és felmerül benne, hogy felkérik a másik kurtizánt, hogy énekeljen és zenéljen, ha tud, amíg Awynnia táncol neki, de... azzal lefoglalná az összes örömlányukat. Nem elegáns.*
- Kíváncsi... *igazából semmire, csak lett volna benne hajlandóság, hogy meghallgassa a szőke félvért, mielőtt meghágja odafent.*
*Az ajtóban feltűnik Gabrien és árnyéka, a kis Janemita is, Kagan keze üdvözlésre lendül, de csak révetegen, mert jelenleg kevés vérrel rendelkezik felsőbb testtájain. Tanil már le is csap rájuk, így Kagan figyelme immár csak és kizárólag a kis Awyé, még akkor is, ha tudata peremén megállapítja: a Vaskorsó Taverna beindulni látszik.*
- Nos... bűvölj el! *húzza mosolyra a száját, egy általános engedélyt adva a kurtizánnak, hogy mozgósítsa magát. Aztán majd meglátjuk, megtalálja e a Kaganhoz való kulcsot. Megtartóztatja magát, mert ha már lehetősége van valami különlegesen fűszerezett sülthöz jutni, nem fogja behabzsolni nyersen a húst.*
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-13 23:28:29
Üzenet elküldve: 2015-11-13 23:28:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A pultnál//
*Mi tagadás, csöppet azért javít a helyzeten, hogy a nem kívánatos mélységiek jelenléte eggyel csökken a fogadóban. Vigyorogni nem fog tőle, de egy hangyányit alább hagy a feszültsége egy olyan faktor kiiktatásával, amiről igazán nem is tudott.
Szegény Rilait nem irigyli, egyedül rohangálhat fel és alá, hogy kiszolgálja a sok vendéget. Mikor is látott ekkora tömeget egy ivóban? Ó igen a nyárünnep napján, az ivóversenyen. No jó, ott többen voltak, mozdulni is alig lehetett, de tekintve, hogy a Vaskorsó a településen kívül esik, igazán szép vendégmennyiséggel bír.
Közben a törpe és az ember nő is egy másra talál, már a társaság tekintetében, míg a fogadó tulaj felszalad az emeletre. Ő pedig jó kislányként odébb húzódik a pulttól, nehogy véletlen megzavarja a páros kellemes csevegését, vagy azok az ő mélabúját.
Azonban ha Rilai visszatér a földszintre, Ydriss csak összeszedi magát, és próbál valami beszélgetés félét kezdeményezni esetlenül, már ha épp úgy ítéli, hogy nem tartaná fel vele Rilait.*
- Mindig ilyen sokan vannak itt? És ki volt az a mélységi? *Jelen pillanatban ez a két téma merül fel benne. A harmadik, ami így hirtelen akadna, nos, azt inkább hanyagolja, éppen arról igyekezne elterelni legalább egy picit a figyelmét.*
*Mi tagadás, csöppet azért javít a helyzeten, hogy a nem kívánatos mélységiek jelenléte eggyel csökken a fogadóban. Vigyorogni nem fog tőle, de egy hangyányit alább hagy a feszültsége egy olyan faktor kiiktatásával, amiről igazán nem is tudott.
Szegény Rilait nem irigyli, egyedül rohangálhat fel és alá, hogy kiszolgálja a sok vendéget. Mikor is látott ekkora tömeget egy ivóban? Ó igen a nyárünnep napján, az ivóversenyen. No jó, ott többen voltak, mozdulni is alig lehetett, de tekintve, hogy a Vaskorsó a településen kívül esik, igazán szép vendégmennyiséggel bír.
Közben a törpe és az ember nő is egy másra talál, már a társaság tekintetében, míg a fogadó tulaj felszalad az emeletre. Ő pedig jó kislányként odébb húzódik a pulttól, nehogy véletlen megzavarja a páros kellemes csevegését, vagy azok az ő mélabúját.
Azonban ha Rilai visszatér a földszintre, Ydriss csak összeszedi magát, és próbál valami beszélgetés félét kezdeményezni esetlenül, már ha épp úgy ítéli, hogy nem tartaná fel vele Rilait.*
- Mindig ilyen sokan vannak itt? És ki volt az a mélységi? *Jelen pillanatban ez a két téma merül fel benne. A harmadik, ami így hirtelen akadna, nos, azt inkább hanyagolja, éppen arról igyekezne elterelni legalább egy picit a figyelmét.*
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-13 23:27:52
Üzenet elküldve: 2015-11-13 23:27:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
// Meera //
*Turrog egy pillanatra a távolba réved, majd megpróbálja agyának minden egyes fogaskerekét beizzítani.*
- Akárhogyan is próbálom, sajnos aligha tudom felidézni az utolsó találkozásunkat. Ezer bocsánat emiatt, biztos vagyok benne, hogy ön remek társaság volt akkor is. *Biccent barátságosan újra a törpe. Ha nem is tudja felidézni pontosana hölgyet, van valami nagyon furcsa a lány tekintetében. Turrog minél tovább próbálja azt fürkészni, valahol mélyen, a legösztönibb megérzései leghalkabb soraiban mintha valami motoszkálna a nővel kapcsolatban, azonban egyszerűen nem képes ezt szavakba, vagy akár gondolatokba önteni.* A vér már csak ilyen, tudja... *kezdene beszédjébe korsója felé fordulva, azonban a következő szavak kissé megtorpantják. ~Tudja kiről beszélek, ugye?~ A kérdés lassan, visszhangozva ismétlődik fejében. A harcost mintha egy hideg vízzel átitatott törölközővel vágták volna tarkón, olyan erővel ébred tudata régen elfelejtett emlékek sokaságára.* Elwyrien. *Sóhajt maga elé végül Turrog.* Nagyon régen nem hallottam már róla. Ő egy igazi legenda volt. *Mosolyog vissza félig korsója fölött a nőre.* Mára már csak egy félelmet keltő név maradt belőle a városban. Nem lepődnék meg, hogyha a engedetlen gyerekeket az ő meséivel riasztgatnék a szülők. *Kuncog fel kicsit feloldódva a harcos, majd megpróbál a kérdésekre koncentrálni.* Sajnos azonban nagyon régen nem hallottam felőle. Legutoljára egy próbatételen láttam, ahol szétváltak útjaink. Én elhagytam a várost, ő pedig... hát, még azt is eltudom képzelni, hogy egyszerűen az egyik nap egy árnyékká változott. *Nagyot kortyol italából, ami így már lassan teljesen elfogyott.* Habár, van valamim amit nekem ajándékozott még annak idején. Úgyérzem ön értékelné, ha már az oly kevés hódolója közé tartozik. *Turrog pár pillanatig elhallgat. Megvárja a nő reakcióját és csak azután cselekszik majd.*
*Turrog egy pillanatra a távolba réved, majd megpróbálja agyának minden egyes fogaskerekét beizzítani.*
- Akárhogyan is próbálom, sajnos aligha tudom felidézni az utolsó találkozásunkat. Ezer bocsánat emiatt, biztos vagyok benne, hogy ön remek társaság volt akkor is. *Biccent barátságosan újra a törpe. Ha nem is tudja felidézni pontosana hölgyet, van valami nagyon furcsa a lány tekintetében. Turrog minél tovább próbálja azt fürkészni, valahol mélyen, a legösztönibb megérzései leghalkabb soraiban mintha valami motoszkálna a nővel kapcsolatban, azonban egyszerűen nem képes ezt szavakba, vagy akár gondolatokba önteni.* A vér már csak ilyen, tudja... *kezdene beszédjébe korsója felé fordulva, azonban a következő szavak kissé megtorpantják. ~Tudja kiről beszélek, ugye?~ A kérdés lassan, visszhangozva ismétlődik fejében. A harcost mintha egy hideg vízzel átitatott törölközővel vágták volna tarkón, olyan erővel ébred tudata régen elfelejtett emlékek sokaságára.* Elwyrien. *Sóhajt maga elé végül Turrog.* Nagyon régen nem hallottam már róla. Ő egy igazi legenda volt. *Mosolyog vissza félig korsója fölött a nőre.* Mára már csak egy félelmet keltő név maradt belőle a városban. Nem lepődnék meg, hogyha a engedetlen gyerekeket az ő meséivel riasztgatnék a szülők. *Kuncog fel kicsit feloldódva a harcos, majd megpróbál a kérdésekre koncentrálni.* Sajnos azonban nagyon régen nem hallottam felőle. Legutoljára egy próbatételen láttam, ahol szétváltak útjaink. Én elhagytam a várost, ő pedig... hát, még azt is eltudom képzelni, hogy egyszerűen az egyik nap egy árnyékká változott. *Nagyot kortyol italából, ami így már lassan teljesen elfogyott.* Habár, van valamim amit nekem ajándékozott még annak idején. Úgyérzem ön értékelné, ha már az oly kevés hódolója közé tartozik. *Turrog pár pillanatig elhallgat. Megvárja a nő reakcióját és csak azután cselekszik majd.*
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-13 23:06:31
Üzenet elküldve: 2015-11-13 23:06:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//Turrog//
*Sejtése beigazolódott, a törp csakugyan az, akinek korábban gondolta, akkor pedig bizony egyéb feltételezései is helytállónak bizonyulnak, avagy annak fognak bizonyulni a közeli jövőben. Halk, csilingelő kacajt hallat Turrog következő kérdésére.*
-Azt nem is csodálom törp uram, én koránt sem örvendek akkora hírnévnek, mint uraságod, s ha emlékezetem nem csal, személyesen talán csak pár futó mondatot váltottunk egyszer régen, egy artheniori eseményen. Sajnos az már nem maradt meg bennem, hogy tavaszt, avagy telet köszöntöttek éppen a város derék lakói, de úgy vélem, nem is különösebben számít most már. *mosolya kedves, pillantása pedig oly átható, hogy a törp úgy érezheti, a veséjébe lát. Ez persze nincs így, legalábbis a szó szoros értelmében véve, ha csak nem vesszük figyelembe azt, hogy Meera igen sokat tud a különböző fajokról, s amit a törpökről tudni érdemes, az leginkább Turrog személyében kristályosodik ki.*
-Ha a városi előkelőségekre gondol, kik a szegények elnyomásában lelik legnagyobb örömüket, s úgy tesznek, mintha különbek volnának náluk... nos... nem, attól tartok, téved, semmi közöm hozzájuk. *ingatja lassan a fejét.*
-Ha azonban a vérem minősége érdekli, be kell valljam, az enyémnél tisztábbat aligha találhat, bár úgy tudom, volt egy kedves ismerőse, aki munkásságának igen csak nagy tisztelője vagyok, nos ő tán felvehetné a versenyt velem, bár nem a vére, sokkalta inkább a lényének makulátlansága miatt. *folytatja kissé rejtélyesen.*
-Tudja kiről beszélek, ugye? *kérdi ravaszkásan hunyorogva, sejtelmes mosollyal.*
-Ha már itt tartunk, nem találkozott mostanában a drága mélységi hölgyeménnyel? Szívesen szót váltanék vele alkalomadtán... *játssza ki az egyik legjobb ütőkártyáját.*
*Sejtése beigazolódott, a törp csakugyan az, akinek korábban gondolta, akkor pedig bizony egyéb feltételezései is helytállónak bizonyulnak, avagy annak fognak bizonyulni a közeli jövőben. Halk, csilingelő kacajt hallat Turrog következő kérdésére.*
-Azt nem is csodálom törp uram, én koránt sem örvendek akkora hírnévnek, mint uraságod, s ha emlékezetem nem csal, személyesen talán csak pár futó mondatot váltottunk egyszer régen, egy artheniori eseményen. Sajnos az már nem maradt meg bennem, hogy tavaszt, avagy telet köszöntöttek éppen a város derék lakói, de úgy vélem, nem is különösebben számít most már. *mosolya kedves, pillantása pedig oly átható, hogy a törp úgy érezheti, a veséjébe lát. Ez persze nincs így, legalábbis a szó szoros értelmében véve, ha csak nem vesszük figyelembe azt, hogy Meera igen sokat tud a különböző fajokról, s amit a törpökről tudni érdemes, az leginkább Turrog személyében kristályosodik ki.*
-Ha a városi előkelőségekre gondol, kik a szegények elnyomásában lelik legnagyobb örömüket, s úgy tesznek, mintha különbek volnának náluk... nos... nem, attól tartok, téved, semmi közöm hozzájuk. *ingatja lassan a fejét.*
-Ha azonban a vérem minősége érdekli, be kell valljam, az enyémnél tisztábbat aligha találhat, bár úgy tudom, volt egy kedves ismerőse, aki munkásságának igen csak nagy tisztelője vagyok, nos ő tán felvehetné a versenyt velem, bár nem a vére, sokkalta inkább a lényének makulátlansága miatt. *folytatja kissé rejtélyesen.*
-Tudja kiről beszélek, ugye? *kérdi ravaszkásan hunyorogva, sejtelmes mosollyal.*
-Ha már itt tartunk, nem találkozott mostanában a drága mélységi hölgyeménnyel? Szívesen szót váltanék vele alkalomadtán... *játssza ki az egyik legjobb ütőkártyáját.*
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-13 22:44:24
Üzenet elküldve: 2015-11-13 22:44:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
// Meera //
*A törpe igazi érzelmi hullámvasúton ébred alkoholos mámorából. A nő kuncogása először felélénkíti, már majdhogynem az ő ajkain is kiszalad egy kisebb hangocska, azonban az idegen hirtelen jellemváltozása úgy éri, mintha egy forró napon páncélostul a folyóba hajítaná valaki. A harcos zavartan emelné kezét és kezdene mentegetőzni, amikor a személyiségek közt cikázó nőszemély újra melegebb hangvételre vált. Az ezután következő szavak talán még a vacsorájánál és a több korsó sörnél is jobban esnek neki. A törpe fején még az a variáció is átvillan, hogy a nő talán mágus, azonban be kell látnia, hogy efféle varázserővel valőszínüleg minden jólnevelt leány felruházódik amint egy modortalanabb részeg megjelenik mellettük. Turrog őszintén reméli, hogy nem kell átesnie többé efféle mentális akadálypályán. A harcos a hozzá intézett utolsó szavakra büszkén biccent, majd végig simítva szakállán kissé kihúzza magát.*
- Ugyan-ugyan, mikor volt már az! *Nevet fel kedélyesen a törpe.* Bár a megérzése nagyon is helyes. Én volnék az, Turrog. *Mutatkozik be szinte feleslegesen a férfi, csak az illem kedvéért.* És elnézést az előbbiért. *teszi hozzá barátságosan.* Önben viszont sajnos nem ismerek fel senkit, sajnálom. Talán nemesi vér? *Kérdezi kissé közelebb hajolva a lányhoz. Nem lepődne meg, hogyha valóban Arthenior valamelyik gazdagabb családjának sarja állna most előtte, hiszen a nő kifogástalan küllemmel rendelkezik. Nem csak külsejét, de viselkedését, testartását és szavait is átitatja az a nemesi hangulat, mely a gazdagnegyed utcán minden járókelőt megszáll.*
*A törpe igazi érzelmi hullámvasúton ébred alkoholos mámorából. A nő kuncogása először felélénkíti, már majdhogynem az ő ajkain is kiszalad egy kisebb hangocska, azonban az idegen hirtelen jellemváltozása úgy éri, mintha egy forró napon páncélostul a folyóba hajítaná valaki. A harcos zavartan emelné kezét és kezdene mentegetőzni, amikor a személyiségek közt cikázó nőszemély újra melegebb hangvételre vált. Az ezután következő szavak talán még a vacsorájánál és a több korsó sörnél is jobban esnek neki. A törpe fején még az a variáció is átvillan, hogy a nő talán mágus, azonban be kell látnia, hogy efféle varázserővel valőszínüleg minden jólnevelt leány felruházódik amint egy modortalanabb részeg megjelenik mellettük. Turrog őszintén reméli, hogy nem kell átesnie többé efféle mentális akadálypályán. A harcos a hozzá intézett utolsó szavakra büszkén biccent, majd végig simítva szakállán kissé kihúzza magát.*
- Ugyan-ugyan, mikor volt már az! *Nevet fel kedélyesen a törpe.* Bár a megérzése nagyon is helyes. Én volnék az, Turrog. *Mutatkozik be szinte feleslegesen a férfi, csak az illem kedvéért.* És elnézést az előbbiért. *teszi hozzá barátságosan.* Önben viszont sajnos nem ismerek fel senkit, sajnálom. Talán nemesi vér? *Kérdezi kissé közelebb hajolva a lányhoz. Nem lepődne meg, hogyha valóban Arthenior valamelyik gazdagabb családjának sarja állna most előtte, hiszen a nő kifogástalan küllemmel rendelkezik. Nem csak külsejét, de viselkedését, testartását és szavait is átitatja az a nemesi hangulat, mely a gazdagnegyed utcán minden járókelőt megszáll.*
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-13 22:17:15
Üzenet elküldve: 2015-11-13 22:17:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//Turrog//
*Meera a pultnak dőlve ácsorog és nézelődik. Most, hogy az iménti melodráma lecsengett, a hely jóval unalmasabbá vált, bár tény, hogy remekül szórakozott a jeleneteken. A pultosnak azonban dolga akadt, s mindenki eredt, amerre akart, ő maga pedig egyedül maradt a gondolataival, melyek, mint rendesen, leginkább mások bírálata körül járnak. Mindenkit értékel, elemez magában, s ebben több ezer év tapasztalata is segítségére van. Ritkán szokott tévedni, ha valaki jelleméről van szó, már rég észrevette, hogy bizonyos sémákra épülnek az itteni lények. Vannak faji, vallási, nemi beállítottságok, s ezeknek meglehetősen széles skálája, de azért alapvetően mégis csak bizonyos mintákat követnek.
Mélázásából egy borízű, érdes hang rántja vissza a valóság illékony szövetére. Ez a hang egy törphöz tartozik, ki eddig valahogy elkerülhette Meera figyelmét, pedig ezt a bizonyos törpöt Arthenior városában szinte mindenki ismeri. A szavak mosolyt csalnak a démon ajkaira, s kuncogást fakasztanak torkából.*
-Köszönöm törp uram a bókot, de attól tartok nincs. S a következő kérdése az volna, szeretném-e, hogy legyen?*szélesedik a mosolya, akárcsak egy útszéli szajhának, ki potenciális kuncsaftra bukkant. Ám Meera nem utcalány, legalábbis jelen szerepe szerint semmiképpen sem, s csupán egy kósza pillanat műve az átváltozás, mely testtartását, s egész kisugárzását érinti. Több ezer év méltósága és felsőbbrendűsége villan meg rajta, ahogy kihúzza magát, s a mosolya kedvesről hidegre, hangja bársonyosról metszőre vált.*
-Igen nagy kár volna, ha összetévesztene egy örömlánnyal uraságod, attól tartok kénytelen lennék megsértődni a feltételezésen. *kimért, hűvös, akár a legnemesebb házak szülöttei, kik mögött nemesi felmenők százai sorakoznak a múlt homályába veszve.
Megint csupán egy szívdobbanás műve az, ahogyan ajkain a mosoly derűsre vált, szemeibe visszatér a melegség.*
-Ha nem tévedek, egy hős lapul a bozontos szakáll mögött, ki Arthenior megmentőjeként ismert bizonyos körökben, s ez a hős nem más, mint uraságod, igazam van? *kérdi kissé fojtottabb hangon, hogy illetéktelen fülek, ha nem muszáj, ne legyenek tanúi a kérdésnek. Ki tudja ugyebár, hogy Turrog szeretné-e titkolni a kilétét, avagy inkább maradna a névtelen törp harcos szerepében.*
*Meera a pultnak dőlve ácsorog és nézelődik. Most, hogy az iménti melodráma lecsengett, a hely jóval unalmasabbá vált, bár tény, hogy remekül szórakozott a jeleneteken. A pultosnak azonban dolga akadt, s mindenki eredt, amerre akart, ő maga pedig egyedül maradt a gondolataival, melyek, mint rendesen, leginkább mások bírálata körül járnak. Mindenkit értékel, elemez magában, s ebben több ezer év tapasztalata is segítségére van. Ritkán szokott tévedni, ha valaki jelleméről van szó, már rég észrevette, hogy bizonyos sémákra épülnek az itteni lények. Vannak faji, vallási, nemi beállítottságok, s ezeknek meglehetősen széles skálája, de azért alapvetően mégis csak bizonyos mintákat követnek.
Mélázásából egy borízű, érdes hang rántja vissza a valóság illékony szövetére. Ez a hang egy törphöz tartozik, ki eddig valahogy elkerülhette Meera figyelmét, pedig ezt a bizonyos törpöt Arthenior városában szinte mindenki ismeri. A szavak mosolyt csalnak a démon ajkaira, s kuncogást fakasztanak torkából.*
-Köszönöm törp uram a bókot, de attól tartok nincs. S a következő kérdése az volna, szeretném-e, hogy legyen?*szélesedik a mosolya, akárcsak egy útszéli szajhának, ki potenciális kuncsaftra bukkant. Ám Meera nem utcalány, legalábbis jelen szerepe szerint semmiképpen sem, s csupán egy kósza pillanat műve az átváltozás, mely testtartását, s egész kisugárzását érinti. Több ezer év méltósága és felsőbbrendűsége villan meg rajta, ahogy kihúzza magát, s a mosolya kedvesről hidegre, hangja bársonyosról metszőre vált.*
-Igen nagy kár volna, ha összetévesztene egy örömlánnyal uraságod, attól tartok kénytelen lennék megsértődni a feltételezésen. *kimért, hűvös, akár a legnemesebb házak szülöttei, kik mögött nemesi felmenők százai sorakoznak a múlt homályába veszve.
Megint csupán egy szívdobbanás műve az, ahogyan ajkain a mosoly derűsre vált, szemeibe visszatér a melegség.*
-Ha nem tévedek, egy hős lapul a bozontos szakáll mögött, ki Arthenior megmentőjeként ismert bizonyos körökben, s ez a hős nem más, mint uraságod, igazam van? *kérdi kissé fojtottabb hangon, hogy illetéktelen fülek, ha nem muszáj, ne legyenek tanúi a kérdésnek. Ki tudja ugyebár, hogy Turrog szeretné-e titkolni a kilétét, avagy inkább maradna a névtelen törp harcos szerepében.*
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-13 22:05:22
Üzenet elküldve: 2015-11-13 22:05:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
// A pultos kisasszonyhoz, majd a pultnál //
*Turrog először kissé elbágyad a nő szavaira, azonban a válasz végére már bőszen dörzsölgeti kezeit.*
- Úgy-úgy! *Mosolyodik el kajánul ahogy a 'finom hölgyek' szóba kerülnek.* Ez már valami, egészen megtetszett ez a hely! *Néhány percig még a helyén marad, eltünteti az elé hozott étel utolsó darabkáit, majd pedig korsóját felmarkolva (mely körülbelül még félig van töltve) elindul a pult felé. Valószínűleg a hölgy társaságára még várnia kell, így jobbnak látja, hogyha beszélgetésbe elegyed a már jelen lévőkkel. A pultnál megérkezése óta igen nagy tömeg van, így biztos benne, hogy neki is jut hely. A sörnek még csak az áldásos hatásait érzi, törpe lévén ez az italmennyiség még csak bemelegítésnek volt jó. A pulthoz érkezvén maga alá húz egy széket, hogy legalább megközelítse a jelenlévők szemmagasságát. A biztonság kedvéért néha hátrapillant felszerelésére, azonban majdnem teljesen biztos benne, hogy senki sem fogja megfosztani értékeitől. Félig teli korsóját a pultra teszi, keményen koppanó hangot előidézve ezzel. A magasba emeli a kupát a jelenlévők felé, amolyan üdvözlésképpen, majd meghúzza az italt... vagyis, meghúzná, hogyha nem dermedne meg félúton a keze. Na mármost, van egy fajta érzés, amit minden férfi pontosan ismer. Olyasmi érzés ez, mint amikor az ember az utcán sétálgat és egyszer csak az égen fényes nappal egy hatalmas, tüzes hullócsillag süvít át. Gyönyörű, megmagyarázhatatlan és teljesen dermesztő. Pontosan ezt érezte a törpe is, amikor a pultnál összeverődött alakok közt meglátta azt a hölgyet. Az a nő nem olyasféle jelenség volt mint amit az ember akkor érez, amikor egy lengén öltözött utcalány ellibben előtte. Sokkal inkább valami olyan, amiben az ember gyönyörködik, közben pedig próbálja megfejteni... bár mitagadás, az ismeretlen hölgy az előzőleg említett utcalányos vonzerővel is rendelkezett. A törpe finoman megrázza fejét, majd gyorsan befejezi elkezdett mozdulatát. Letörli szájáról a makacsul ragaszkodó sörcseppeket, majd a lány felé fordulva (talán az alkohol áldásos hatásaitól vezérelve választott szavakkal) megszólal.*
- Kegyed gyönyörű, nincs véletlenül magában egy kis törpe?
*Turrog először kissé elbágyad a nő szavaira, azonban a válasz végére már bőszen dörzsölgeti kezeit.*
- Úgy-úgy! *Mosolyodik el kajánul ahogy a 'finom hölgyek' szóba kerülnek.* Ez már valami, egészen megtetszett ez a hely! *Néhány percig még a helyén marad, eltünteti az elé hozott étel utolsó darabkáit, majd pedig korsóját felmarkolva (mely körülbelül még félig van töltve) elindul a pult felé. Valószínűleg a hölgy társaságára még várnia kell, így jobbnak látja, hogyha beszélgetésbe elegyed a már jelen lévőkkel. A pultnál megérkezése óta igen nagy tömeg van, így biztos benne, hogy neki is jut hely. A sörnek még csak az áldásos hatásait érzi, törpe lévén ez az italmennyiség még csak bemelegítésnek volt jó. A pulthoz érkezvén maga alá húz egy széket, hogy legalább megközelítse a jelenlévők szemmagasságát. A biztonság kedvéért néha hátrapillant felszerelésére, azonban majdnem teljesen biztos benne, hogy senki sem fogja megfosztani értékeitől. Félig teli korsóját a pultra teszi, keményen koppanó hangot előidézve ezzel. A magasba emeli a kupát a jelenlévők felé, amolyan üdvözlésképpen, majd meghúzza az italt... vagyis, meghúzná, hogyha nem dermedne meg félúton a keze. Na mármost, van egy fajta érzés, amit minden férfi pontosan ismer. Olyasmi érzés ez, mint amikor az ember az utcán sétálgat és egyszer csak az égen fényes nappal egy hatalmas, tüzes hullócsillag süvít át. Gyönyörű, megmagyarázhatatlan és teljesen dermesztő. Pontosan ezt érezte a törpe is, amikor a pultnál összeverődött alakok közt meglátta azt a hölgyet. Az a nő nem olyasféle jelenség volt mint amit az ember akkor érez, amikor egy lengén öltözött utcalány ellibben előtte. Sokkal inkább valami olyan, amiben az ember gyönyörködik, közben pedig próbálja megfejteni... bár mitagadás, az ismeretlen hölgy az előzőleg említett utcalányos vonzerővel is rendelkezett. A törpe finoman megrázza fejét, majd gyorsan befejezi elkezdett mozdulatát. Letörli szájáról a makacsul ragaszkodó sörcseppeket, majd a lány felé fordulva (talán az alkohol áldásos hatásaitól vezérelve választott szavakkal) megszólal.*
- Kegyed gyönyörű, nincs véletlenül magában egy kis törpe?
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-13 21:18:54
Üzenet elküldve: 2015-11-13 21:18:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Turrog, a Behemót//
- Ehhe, szóval hatalmi ellentétek! - *Színpadiasan sóhajt és megvakargatja állcsúcsát. Ezen gesztusokból a színjátszásban kevéssé szakavatottaknak is feltűnhet, hogy kábé annyi fogalma van a hatalmasok játszmázásairól, mint Turrognak a selyemságtekergetésről. Azt mindenesetre érdekesnek találja, hogy a jó kedélyű, vastag erszényű törpe uraságot Kagan valaha is el akarta tenni láb alól.*
- Hát, ha már itt töltöd azt, ami hátra van a napból, megpróbálok a kedvedre tenni, bár szerencsejátékosokat, kocsmai bunyósokat nem tudok előrántani a semmiből... Be kell valljam, az egész Taverna még nem üzemel teljes gőzzel, még én is épp csak, hogy bele kell jöjjek a vendégszeretésbe! - *Elgondolkodva ráncolja fitos orrát. Hát erre bizony nem gondolt! Lehetne ám szervezni ide mindenféle mulatságot, kricsmibunyót, fogadással, késdobálással, zajos szurkolással! Amint lesz rá alkalma, neki is kezd felkutatni ezeket az arcokat. Valszeg nem kell majd messzire mennie.*
- Máris előkészítem a szobádat, uram! Sőt, megpróbálok előkeríteni egy olyan finom hölgyet, amilyen csak megterem a Kopár Hegyen! - *Kacarászva felbaktat a lépcsőn.*
//Awynnia, Tanil Diao//
- Hahó, lányok! - *Szólongatja a két kurtizánt, két karján egyensúlyozva a toronymagasan egymásra polcolt, habfehér ágyneműt, meg törölközőt.*
- Tanil? Awy? - *Mivel mellső végtagjai egytől egyig foglaltak, rúg egyet-kettőt a nevezett örömleányok szobaajtaján.* - Gyertek, hamar, dolog van! Lefelé, mozgás!
- Ehhe, szóval hatalmi ellentétek! - *Színpadiasan sóhajt és megvakargatja állcsúcsát. Ezen gesztusokból a színjátszásban kevéssé szakavatottaknak is feltűnhet, hogy kábé annyi fogalma van a hatalmasok játszmázásairól, mint Turrognak a selyemságtekergetésről. Azt mindenesetre érdekesnek találja, hogy a jó kedélyű, vastag erszényű törpe uraságot Kagan valaha is el akarta tenni láb alól.*
- Hát, ha már itt töltöd azt, ami hátra van a napból, megpróbálok a kedvedre tenni, bár szerencsejátékosokat, kocsmai bunyósokat nem tudok előrántani a semmiből... Be kell valljam, az egész Taverna még nem üzemel teljes gőzzel, még én is épp csak, hogy bele kell jöjjek a vendégszeretésbe! - *Elgondolkodva ráncolja fitos orrát. Hát erre bizony nem gondolt! Lehetne ám szervezni ide mindenféle mulatságot, kricsmibunyót, fogadással, késdobálással, zajos szurkolással! Amint lesz rá alkalma, neki is kezd felkutatni ezeket az arcokat. Valszeg nem kell majd messzire mennie.*
- Máris előkészítem a szobádat, uram! Sőt, megpróbálok előkeríteni egy olyan finom hölgyet, amilyen csak megterem a Kopár Hegyen! - *Kacarászva felbaktat a lépcsőn.*
//Awynnia, Tanil Diao//
- Hahó, lányok! - *Szólongatja a két kurtizánt, két karján egyensúlyozva a toronymagasan egymásra polcolt, habfehér ágyneműt, meg törölközőt.*
- Tanil? Awy? - *Mivel mellső végtagjai egytől egyig foglaltak, rúg egyet-kettőt a nevezett örömleányok szobaajtaján.* - Gyertek, hamar, dolog van! Lefelé, mozgás!
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-13 19:06:37
Üzenet elküldve: 2015-11-13 19:06:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//A pultos kisasszonynak//
*Turrog már-már csillogó tekintettel pillant a közelgő tál felé. Összegezve, pillanatnyilag nagyon is jó helyen van: egy ragyogó, fiatal nőcske hoz sörrel előmelegített hasába ételt. Kell ennél több? ~Hogyha lenne itt egy dalnok meg néhány szabadabb erkölcsű cafka valahol, akkor még a végén azthinném hogy álmodom.~ Nyugtázza magában a koros törpe, majd mohón lehúzza utolsó korty sörét, hogy legyen hely az új korsónak. Éhségét visszafogva illedelmesen kezdi kezével fejtegetni a húst és tördelni a kenyeret amit eléhozott fürge pincérnője. Elégedetten kezd lakomázni, majd két harapást között itt-ott felszólal.*
- Vérdíjakat ma már nem bűnözőkre tűznek ki a városban, hanem hatalmi ellentétek miatt. Egy nagy jutalmú próbatétel miatt valakinek nagyon megérte, hogy bármilyen módon eltűnjek a városból. *válaszol kezében egy kis darabka kenyérrel. ~Ami ha úgy nézzük, meg is történt. Bár ha jól hallottam, Eralil nyerte a játékot, szóval valami biztosan félresikerülthetet.~ a törpe egy kicsit elmosolyodik, majd oldalra pillantva fejével az Artheniori mesterkardja felé int.* Való igaz, nem vagyok az az eszeveszett harcos fajta, azonban megvan a magam hírneve. Nem sokan mernek manapság kiállni Turrog ellen. *Dicsekszik alig észrevehető büszkeséggel a hangjában.* Sajnálom hogy a hadúr ilyen elfoglalt, bár van nekem időm. Köszönöm az ajánlatot, azthiszem élek vele. *Biccent barátságosan a hölgy felé, majd 20 aranyat helyez Rilai Raeling elé az asztalra. * Ha megkérhetem, lenne szives a szobámba vinni egy kevéske meleg vizet. Mosdáshoz. *Teszi hozzá magyarázatképp a törpe, ahogy éppen egy krumpli darabkáért nyúl.* Még lenne egy kérdésem, ha nem foglalom le nagyon. Mit tehet itt egy utazó, hogy gyorsabban teljen a várakozás? Korán van még nekem a lefekvéshez, söröm is van, pazarlás lenne ilyen hamar lezárni ezt a napot. Fogadoznak itt errefelé, kockáznak vagy hasonló? *találgat a harcos érdeklődve.* Vagy teszem az, ha akadna egy finomabb hölgy társaságnak, azt sem vetném meg. *Kacag fel öblösen, majd megvájra a választ. Abbahagyja az evést, hiszen illetlenség lenne kérdezés után is oly mohón folytatni a lapátolást, mint eddig.*
*Turrog már-már csillogó tekintettel pillant a közelgő tál felé. Összegezve, pillanatnyilag nagyon is jó helyen van: egy ragyogó, fiatal nőcske hoz sörrel előmelegített hasába ételt. Kell ennél több? ~Hogyha lenne itt egy dalnok meg néhány szabadabb erkölcsű cafka valahol, akkor még a végén azthinném hogy álmodom.~ Nyugtázza magában a koros törpe, majd mohón lehúzza utolsó korty sörét, hogy legyen hely az új korsónak. Éhségét visszafogva illedelmesen kezdi kezével fejtegetni a húst és tördelni a kenyeret amit eléhozott fürge pincérnője. Elégedetten kezd lakomázni, majd két harapást között itt-ott felszólal.*
- Vérdíjakat ma már nem bűnözőkre tűznek ki a városban, hanem hatalmi ellentétek miatt. Egy nagy jutalmú próbatétel miatt valakinek nagyon megérte, hogy bármilyen módon eltűnjek a városból. *válaszol kezében egy kis darabka kenyérrel. ~Ami ha úgy nézzük, meg is történt. Bár ha jól hallottam, Eralil nyerte a játékot, szóval valami biztosan félresikerülthetet.~ a törpe egy kicsit elmosolyodik, majd oldalra pillantva fejével az Artheniori mesterkardja felé int.* Való igaz, nem vagyok az az eszeveszett harcos fajta, azonban megvan a magam hírneve. Nem sokan mernek manapság kiállni Turrog ellen. *Dicsekszik alig észrevehető büszkeséggel a hangjában.* Sajnálom hogy a hadúr ilyen elfoglalt, bár van nekem időm. Köszönöm az ajánlatot, azthiszem élek vele. *Biccent barátságosan a hölgy felé, majd 20 aranyat helyez Rilai Raeling elé az asztalra.
* Ha megkérhetem, lenne szives a szobámba vinni egy kevéske meleg vizet. Mosdáshoz. *Teszi hozzá magyarázatképp a törpe, ahogy éppen egy krumpli darabkáért nyúl.* Még lenne egy kérdésem, ha nem foglalom le nagyon. Mit tehet itt egy utazó, hogy gyorsabban teljen a várakozás? Korán van még nekem a lefekvéshez, söröm is van, pazarlás lenne ilyen hamar lezárni ezt a napot. Fogadoznak itt errefelé, kockáznak vagy hasonló? *találgat a harcos érdeklődve.* Vagy teszem az, ha akadna egy finomabb hölgy társaságnak, azt sem vetném meg. *Kacag fel öblösen, majd megvájra a választ. Abbahagyja az evést, hiszen illetlenség lenne kérdezés után is oly mohón folytatni a lapátolást, mint eddig.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-13 16:36:59
Üzenet elküldve: 2015-11-13 16:36:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Pult környéke//
*Lelkendezve megszámolgatja Aryna nagylelkűn túlszámolt aranytallérjait, aztán a fényes érmék el is tűnnek hamar a sokráncos, csalafintán dekoltált homokszín ruha redőiben. Utóbb homlokát ráncolva memorizál, hogy eszébe véssen mindent, amit Zaras rendel.*
- Hát, úrficska, ha ezt ti mind megeszitek, az lesz a vészhelyzet. Már úgy értem, hogy kipukkadtok. - *Jegyzi meg pajkosan, aztán egy rövid időre eltűnik a konyha irányába, hogy onnan két jókora fatállal kerüljön elő. Az egyiken a már ismert, szégyentelenül terpesztő mézes-fűszeres párcban sült csirke terpeszkedik, a másik, jókorább hordeszközön sült vadhús és marhaszeletek sorakoznak kackiásan, körbevéve krumplival, hagymával, apró szemű, édes paradicsommal, sajttal, szőlővel, dióval, aszalt gyümölcsökkel. Rilai szervírozás közben azon töprenkedik, vajon technikailag hogy fél ennyi étel az egyszálbél ficsúrba meg a kis barátnőjébe. Mivel a rendelést előre kifizették, mégpedig busásan, végül a macskaszmű úgy határoz, itt is ülhetnek fölötte napestig, az árát már megadták. Egy sanda pillantással felméri, hogy a kis vörös még mindig ott lógatja az orrát a pult mellett - jusson eszébe kifaggatni Khant, ha visszatér, hogy most aztán mi a jó eget csináljon a csóringer vadásszal, addig akár el is szállásolhatja itt, a Vaskorsóban.*
- Örültem, Arixu. - *Integet a távozó mélységinek. Fura egy szerzet, meg is csóválja a fejét a háta mögött, ha meggyőződött róla, hogy a nőstény hallótávolságon kívül van.* - Bár tudnám, ki a csuda vagy te...!
//Turrog//
*Miként a hely bölcs és előrelátó aranyasszonya, legközelebb már egy kiadós tál étellel, friss kenyérrel és egy újabb korsó sörrel közelít Turrog, a Behemót irányába. Álszerénykedve elvigyorogja magát.*
- Nem olyan vészesen barbár a népség, na. A városban is találsz ugyanilyen kőfejűeket, morcosokat és vérmeseket. Mondhatnám, hogy beleillenek a portfólióba. - *Ő maga ugyan nem sok időt töltött legutóbbi látogatásánál Artheniorban, de menten szerte is foszlottak azon irányú téveszméi, hogy a nagyvárosban eltartott kisujjal esznek-isznak az emberek, meg mindenki kultúrlény, mindenki jól idomított és barátságos. Sőt, kifejezetten öklendezhetnékje támadt egynéhány megnyilvánulástól, szóval az elhatározás ezért is érett meg benne: vissza a szőröstalpúakhoz!*
- Kíváncsi lennék, miért tűztek vérdíjat a fejedre, már megbocsáss, jó uram! Nem tűnsz vad és vérengző harcosnak, nem mintha bánnám, de véres csatabárdot se látok, vagy eszelős tekintetet. - *Hogy mást ne mondjon, a Thargodarok passziója inkább a fekete elfek űzése-hajtása, e nemes sport űzését már nem egyszer látta különféle aspektusaiban.* - De szerintem is megér futni nála egy kört, csak ne ma: A Hegyen ma valami esemény van, és bizton tudom, hogy a Hadúr ma nem fogad be nem jelentett vendéget. Holnapig itt megalhatsz.
*Lelkendezve megszámolgatja Aryna nagylelkűn túlszámolt aranytallérjait, aztán a fényes érmék el is tűnnek hamar a sokráncos, csalafintán dekoltált homokszín ruha redőiben. Utóbb homlokát ráncolva memorizál, hogy eszébe véssen mindent, amit Zaras rendel.*
- Hát, úrficska, ha ezt ti mind megeszitek, az lesz a vészhelyzet. Már úgy értem, hogy kipukkadtok. - *Jegyzi meg pajkosan, aztán egy rövid időre eltűnik a konyha irányába, hogy onnan két jókora fatállal kerüljön elő. Az egyiken a már ismert, szégyentelenül terpesztő mézes-fűszeres párcban sült csirke terpeszkedik, a másik, jókorább hordeszközön sült vadhús és marhaszeletek sorakoznak kackiásan, körbevéve krumplival, hagymával, apró szemű, édes paradicsommal, sajttal, szőlővel, dióval, aszalt gyümölcsökkel. Rilai szervírozás közben azon töprenkedik, vajon technikailag hogy fél ennyi étel az egyszálbél ficsúrba meg a kis barátnőjébe. Mivel a rendelést előre kifizették, mégpedig busásan, végül a macskaszmű úgy határoz, itt is ülhetnek fölötte napestig, az árát már megadták. Egy sanda pillantással felméri, hogy a kis vörös még mindig ott lógatja az orrát a pult mellett - jusson eszébe kifaggatni Khant, ha visszatér, hogy most aztán mi a jó eget csináljon a csóringer vadásszal, addig akár el is szállásolhatja itt, a Vaskorsóban.*
- Örültem, Arixu. - *Integet a távozó mélységinek. Fura egy szerzet, meg is csóválja a fejét a háta mögött, ha meggyőződött róla, hogy a nőstény hallótávolságon kívül van.* - Bár tudnám, ki a csuda vagy te...!
//Turrog//
*Miként a hely bölcs és előrelátó aranyasszonya, legközelebb már egy kiadós tál étellel, friss kenyérrel és egy újabb korsó sörrel közelít Turrog, a Behemót irányába. Álszerénykedve elvigyorogja magát.*
- Nem olyan vészesen barbár a népség, na. A városban is találsz ugyanilyen kőfejűeket, morcosokat és vérmeseket. Mondhatnám, hogy beleillenek a portfólióba. - *Ő maga ugyan nem sok időt töltött legutóbbi látogatásánál Artheniorban, de menten szerte is foszlottak azon irányú téveszméi, hogy a nagyvárosban eltartott kisujjal esznek-isznak az emberek, meg mindenki kultúrlény, mindenki jól idomított és barátságos. Sőt, kifejezetten öklendezhetnékje támadt egynéhány megnyilvánulástól, szóval az elhatározás ezért is érett meg benne: vissza a szőröstalpúakhoz!*
- Kíváncsi lennék, miért tűztek vérdíjat a fejedre, már megbocsáss, jó uram! Nem tűnsz vad és vérengző harcosnak, nem mintha bánnám, de véres csatabárdot se látok, vagy eszelős tekintetet. - *Hogy mást ne mondjon, a Thargodarok passziója inkább a fekete elfek űzése-hajtása, e nemes sport űzését már nem egyszer látta különféle aspektusaiban.* - De szerintem is megér futni nála egy kört, csak ne ma: A Hegyen ma valami esemény van, és bizton tudom, hogy a Hadúr ma nem fogad be nem jelentett vendéget. Holnapig itt megalhatsz.
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-13 13:55:02
Üzenet elküldve: 2015-11-13 13:55:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Zaras és Árnyéka//
* Lelkének örökgyermek része most boldog, mikor az emberleány tekintetét elkapja. Annyira, hogy ideje háttérbe szorítani azt. *
- De komolyan. A legapróbb dolgot is jegyezd le.
* Az, hogy a lány nem éhes, igazán lesújtó hír, ugyanis így rá hárul a világmegváltó feladat; elpusztítani, amit eléjük tesznek.
Persze benne van az a kicsike százalék is, hogy egy nagy rakás ehetetlen vackot tesznek eléjük, amiért ugyebár köteles reklamálni.
De ennek igen kicsi az esélye: olyan ötven százalék. *
- Igazán nagy kár. Így sosem tudod meg, hogy szereted e ezeket az ételeket...
* Sóhajt egy nagyot, szomorút, de persze komolytalanul.
A lány kérdése viszont valódivá teszi az előbbi szomorúságot. *
- Igen, ismerem.
* Feleli, s látszik rajta, hogy nem nagyon akar beszélni erről. Hogy mégis ki ő? Az elf rengeteg jelzővel tudná illetni, és persze, egyik sem negatív lenne. Legalábbis a varázslás előtti énjéről sok jót tudna mondani...
~ De mit keres itt? Na nem mintha nem lehetne itt, de akkor is. ~
Mosolyt erőltet magára, úgy fordul a lány felé. *
- Inkább kezdjünk el jegyzetelni, hmm?
* Aztán hátra is nyúl a székre akasztott kis tatyóért, amiben a lány magával cipelt cuccai vannak és elő is vesz egy pergamenlapot meg egy íróeszközt.
" Nem szeretem a vért. "
Írja a lapra kanyarintott betűkkel, majd odacsúsztatja a lánynak egy kacsintás kíséretében. *
- Most te jössz, hajrá! Addig megkóstolom, amit kapunk.
* Bárcsak olyan vidám lenne, mint amilyennek mutatja magát (vagyis reméli, hogy mutatja magát), de lopva oda-oda pillant Aryna felé, s egyre több kép kúszik elő elmélyének egyik zárt fiókjából.
~ Ch, a francba... ~
Jobb szeme hirtelen viszkedni kezd, ő pedig ösztönösen nyúl, hogy megvakarja.
~ Igen, "viszked"... ~
Szerencsére képes időben észbe kapni, így megelőzi a kínos jelenetet egy saját térdére csapással. *
- Na gyerünk, Lapu!
* Lelkének örökgyermek része most boldog, mikor az emberleány tekintetét elkapja. Annyira, hogy ideje háttérbe szorítani azt. *
- De komolyan. A legapróbb dolgot is jegyezd le.
* Az, hogy a lány nem éhes, igazán lesújtó hír, ugyanis így rá hárul a világmegváltó feladat; elpusztítani, amit eléjük tesznek.
Persze benne van az a kicsike százalék is, hogy egy nagy rakás ehetetlen vackot tesznek eléjük, amiért ugyebár köteles reklamálni.
De ennek igen kicsi az esélye: olyan ötven százalék. *
- Igazán nagy kár. Így sosem tudod meg, hogy szereted e ezeket az ételeket...
* Sóhajt egy nagyot, szomorút, de persze komolytalanul.
A lány kérdése viszont valódivá teszi az előbbi szomorúságot. *
- Igen, ismerem.
* Feleli, s látszik rajta, hogy nem nagyon akar beszélni erről. Hogy mégis ki ő? Az elf rengeteg jelzővel tudná illetni, és persze, egyik sem negatív lenne. Legalábbis a varázslás előtti énjéről sok jót tudna mondani...
~ De mit keres itt? Na nem mintha nem lehetne itt, de akkor is. ~
Mosolyt erőltet magára, úgy fordul a lány felé. *
- Inkább kezdjünk el jegyzetelni, hmm?
* Aztán hátra is nyúl a székre akasztott kis tatyóért, amiben a lány magával cipelt cuccai vannak és elő is vesz egy pergamenlapot meg egy íróeszközt.
" Nem szeretem a vért. "
Írja a lapra kanyarintott betűkkel, majd odacsúsztatja a lánynak egy kacsintás kíséretében. *
- Most te jössz, hajrá! Addig megkóstolom, amit kapunk.
* Bárcsak olyan vidám lenne, mint amilyennek mutatja magát (vagyis reméli, hogy mutatja magát), de lopva oda-oda pillant Aryna felé, s egyre több kép kúszik elő elmélyének egyik zárt fiókjából.
~ Ch, a francba... ~
Jobb szeme hirtelen viszkedni kezd, ő pedig ösztönösen nyúl, hogy megvakarja.
~ Igen, "viszked"... ~
Szerencsére képes időben észbe kapni, így megelőzi a kínos jelenetet egy saját térdére csapással. *
- Na gyerünk, Lapu!
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-12 23:16:28
Üzenet elküldve: 2015-11-12 23:16:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//Pult közeli asztalnál - Rendelés//
*Aryna elég sokáig rágódik a jércén, mert elég emberes adagot kapott, igazán kitesznek magukért itt, talán majd Mordi mamának is elárulja mit evett és ő is készül majd hasonlóval, csak természetesen az sokkal finomabb lesz majd mint ez, legalábbis a szakácstudását ismerve szinte biztosan ki tudja ezt jelenteni. Felemeli a kezét, amint elfogy előtte a bor, de az étel fele még hátra van. Amint odalibben mellé a kedves felszolgáló lány, akkor le is adja a rendelését.*
-Még kettőt ebből a jó kis ribizliborból! *Aryna számára nagyon megnyerő ez az ízvilág. Az előző körben rájön, hogy nem mondta el rendesen a varázslatot, így most kijavítja magát és legalább leteszteli, hogy a sok bor finom ízén kívül a bódult állapotot sikerül e kikerülnie. Ki is fizeti a rendelését Rilai Raelingnek és az előző összeget megtoldja 10 arannyal. *
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a következő egy órában az elfogyasztott alkohol vagy más bódító szerek nem járnak számára semmilyen hatással, mintha az nem is került volna szervezetébe.
*Aryna elég sokáig rágódik a jércén, mert elég emberes adagot kapott, igazán kitesznek magukért itt, talán majd Mordi mamának is elárulja mit evett és ő is készül majd hasonlóval, csak természetesen az sokkal finomabb lesz majd mint ez, legalábbis a szakácstudását ismerve szinte biztosan ki tudja ezt jelenteni. Felemeli a kezét, amint elfogy előtte a bor, de az étel fele még hátra van. Amint odalibben mellé a kedves felszolgáló lány, akkor le is adja a rendelését.*
-Még kettőt ebből a jó kis ribizliborból! *Aryna számára nagyon megnyerő ez az ízvilág. Az előző körben rájön, hogy nem mondta el rendesen a varázslatot, így most kijavítja magát és legalább leteszteli, hogy a sok bor finom ízén kívül a bódult állapotot sikerül e kikerülnie. Ki is fizeti a rendelését Rilai Raelingnek és az előző összeget megtoldja 10 arannyal.
*A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a következő egy órában az elfogyasztott alkohol vagy más bódító szerek nem járnak számára semmilyen hatással, mintha az nem is került volna szervezetébe.
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-12 22:37:00
Üzenet elküldve: 2015-11-12 22:37:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//A pultos kisasszonynak//
*Turrog elismerően biccent a pultos minden szavára. Egészen jó válaszokat ad ahhoz képest, hogy folyton sürögnie kell a vendégsereg miatt. A törpe értékeli, hogy jut egy ilyen ismeretlen vándorra is ideje a hölgynek, mint jómaga. Türelmesen megvárja, amíg a leány minden keze ügyébe való dolgot elintéz. A percek alatt italát kortyolgatja, nézelődik a vendégsereg közt, hátha meglát valami érdekeset. ~Az utazók errefelé igen felszereltek. Mindnél fegyver vagy hasonló pihen. Hát, már csak ilyen környék ez, gondolom.~ Fut végig agyán az egyszerű gondolat. Furcsamód nem érzi magát veszélyeztetve a sok fegyveres közelségén. Valahogy ennek a tavernának megvan a maga barátságos, nyugodt kisugárzása. Lejegyzi magában az eddig Kaganról hallottakat, majd pedig ha vendéglátója visszatér hozzá, tovább kérdez.*
- Én régi lakó volnék Artheniorban, azonban hosszú időre el kellett hagynom a várost. Most visszatértem, hogy felmérjem hogyan is alakultak itt a dolgok míg távol voltam. *Kezd bele mély, öblös hangján.* Annak idején a Thargodar klán barbárjai még csak éppen megérkeztek a város küszöbére. Nem hittem volna, hogy valaki ilyen fényesre sikálja őket. *A törpe finoman kortyol italából.* Megnézném magamnak ezt a Kagant, hogy miféle-kiféle. Azthiszem ő még emlékezhet rám régről. Annak idején kapott egy egészen szép kis ajánlatot a fejemért cserébe. Persze, hol van már a tavalyi hó, igaz? *Nevet fel a kissé különös, már-már groteszk helyzeten a törpe, majd lehúzza a maradék sörét is.* Megtenné hogy hoz nekem mégegyet ebből? Igazán finom, ha mondhatok ilyet. *Pillant barátságosan a pultoslányra, majd újabb erszényt tol felé az asztalon. Hogyha Rilai Raeling megszámolja, ebben is pontosan 20 aranyat találhat. * Dobjon mellé valami harapnivalót is, legyen szives.
*Turrog elismerően biccent a pultos minden szavára. Egészen jó válaszokat ad ahhoz képest, hogy folyton sürögnie kell a vendégsereg miatt. A törpe értékeli, hogy jut egy ilyen ismeretlen vándorra is ideje a hölgynek, mint jómaga. Türelmesen megvárja, amíg a leány minden keze ügyébe való dolgot elintéz. A percek alatt italát kortyolgatja, nézelődik a vendégsereg közt, hátha meglát valami érdekeset. ~Az utazók errefelé igen felszereltek. Mindnél fegyver vagy hasonló pihen. Hát, már csak ilyen környék ez, gondolom.~ Fut végig agyán az egyszerű gondolat. Furcsamód nem érzi magát veszélyeztetve a sok fegyveres közelségén. Valahogy ennek a tavernának megvan a maga barátságos, nyugodt kisugárzása. Lejegyzi magában az eddig Kaganról hallottakat, majd pedig ha vendéglátója visszatér hozzá, tovább kérdez.*
- Én régi lakó volnék Artheniorban, azonban hosszú időre el kellett hagynom a várost. Most visszatértem, hogy felmérjem hogyan is alakultak itt a dolgok míg távol voltam. *Kezd bele mély, öblös hangján.* Annak idején a Thargodar klán barbárjai még csak éppen megérkeztek a város küszöbére. Nem hittem volna, hogy valaki ilyen fényesre sikálja őket. *A törpe finoman kortyol italából.* Megnézném magamnak ezt a Kagant, hogy miféle-kiféle. Azthiszem ő még emlékezhet rám régről. Annak idején kapott egy egészen szép kis ajánlatot a fejemért cserébe. Persze, hol van már a tavalyi hó, igaz? *Nevet fel a kissé különös, már-már groteszk helyzeten a törpe, majd lehúzza a maradék sörét is.* Megtenné hogy hoz nekem mégegyet ebből? Igazán finom, ha mondhatok ilyet. *Pillant barátságosan a pultoslányra, majd újabb erszényt tol felé az asztalon. Hogyha Rilai Raeling megszámolja, ebben is pontosan 20 aranyat találhat.
* Dobjon mellé valami harapnivalót is, legyen szives.
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-12 21:00:56
Üzenet elküldve: 2015-11-12 21:00:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hosszú út, tiszteletkörök, mindenféle díszes nemesféle... Túl sok ez a félvérnek, így boldogan követi a hatalmas lovagot a forralt bor illatú tavernába. Megszokta már, hogy ha késdobálóba vagy veszélyes helyekre lépnek be, akkor a Kolosszus nem hagyja őt előrenyomulni, így most is megvárja, amíg Gabrien kitakarja az összes fényt a bent lévők elől rendesen besötétítve a helyiséget. Így több mint valószínű, hogy az is felfigyel rájuk, aki nem akar, bár ez jó eséllyel sem a férfit, sem Janemitát nem zavarja. A lovag túl nagy, hogy csak úgy kötekedjen vele bárki is.*
-Mennyit változott a hely, ugye?
*Kérdezi Gabrient mellé lépve, bár igazából erre nem vár választ. Emlékszik még arra a picike fabódéra a nagy tüdejű, malacképű csaplárlánnyal és a borzalmasan savanyú borra.*
-Szerinted Hildi is itt dolgozik?
*Körbenéz gyorsan, majd elindul a pult felé lényegében elkerülve az elébük siető Tanilt. Az irdatlan nagy, fényes páncélzatú lovagon bőven van mit nézni, így valószínűleg a lány továbbra is csak ilyen "valami a lovag mögött" státuszban marad, amit cseppet sem bán.
Ám hiába rongyol olyan nagy erőkkel Rilai felé, hogy a pultnál cseverészhessen vele miközben megpróbál kidumálni a lányból néhány ingyen kört, a fogadó macskaszerű tulajdonosa igen elfoglalt ahhoz, hogy Janey ne akarjon a közelében lábatlankodni.*
*Hosszú út, tiszteletkörök, mindenféle díszes nemesféle... Túl sok ez a félvérnek, így boldogan követi a hatalmas lovagot a forralt bor illatú tavernába. Megszokta már, hogy ha késdobálóba vagy veszélyes helyekre lépnek be, akkor a Kolosszus nem hagyja őt előrenyomulni, így most is megvárja, amíg Gabrien kitakarja az összes fényt a bent lévők elől rendesen besötétítve a helyiséget. Így több mint valószínű, hogy az is felfigyel rájuk, aki nem akar, bár ez jó eséllyel sem a férfit, sem Janemitát nem zavarja. A lovag túl nagy, hogy csak úgy kötekedjen vele bárki is.*
-Mennyit változott a hely, ugye?
*Kérdezi Gabrient mellé lépve, bár igazából erre nem vár választ. Emlékszik még arra a picike fabódéra a nagy tüdejű, malacképű csaplárlánnyal és a borzalmasan savanyú borra.*
-Szerinted Hildi is itt dolgozik?
*Körbenéz gyorsan, majd elindul a pult felé lényegében elkerülve az elébük siető Tanilt. Az irdatlan nagy, fényes páncélzatú lovagon bőven van mit nézni, így valószínűleg a lány továbbra is csak ilyen "valami a lovag mögött" státuszban marad, amit cseppet sem bán.
Ám hiába rongyol olyan nagy erőkkel Rilai felé, hogy a pultnál cseverészhessen vele miközben megpróbál kidumálni a lányból néhány ingyen kört, a fogadó macskaszerű tulajdonosa igen elfoglalt ahhoz, hogy Janey ne akarjon a közelében lábatlankodni.*
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-12 20:21:40
Üzenet elküldve: 2015-11-12 20:21:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Zaras és Árnyéka - Aryna felé pislogva//
*Pici meglepettség, és hatalmas adag kíváncsiság, mindezekkel vértezve hajol maga is kissé közelebb az egyetlen személyhez, kinek ilyen közeledése nem riasztja, nem ijeszti meg.
Aztán a kapott választ hallva mereven egyenesedik ki ültében, mint kinek popsijába csíptek, és értetlenül, latolgatva pislog párat. Majd érkezik a dühös, bár inkább lefárasztott pillantás is.
Közben az elf leadja a rendelést Lapu pedig tétován forgolódva tekinget Aryna irányába. Csak a kérdésre kapja vissza fejét.*
-Hogy? Nem, nem igazán.
*Rázza meg fejét, itt nem szívesen fogyasztana semmit sem, ha nem muszáj.*
-Ki az a nő Zaras? Ismered?
*Pici meglepettség, és hatalmas adag kíváncsiság, mindezekkel vértezve hajol maga is kissé közelebb az egyetlen személyhez, kinek ilyen közeledése nem riasztja, nem ijeszti meg.
Aztán a kapott választ hallva mereven egyenesedik ki ültében, mint kinek popsijába csíptek, és értetlenül, latolgatva pislog párat. Majd érkezik a dühös, bár inkább lefárasztott pillantás is.
Közben az elf leadja a rendelést Lapu pedig tétován forgolódva tekinget Aryna irányába. Csak a kérdésre kapja vissza fejét.*
-Hogy? Nem, nem igazán.
*Rázza meg fejét, itt nem szívesen fogyasztana semmit sem, ha nem muszáj.*
-Ki az a nő Zaras? Ismered?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051