Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-26 14:27:48
Üzenet elküldve: 2020-04-26 14:27:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nolliro//
//Zárás//
*Örömmel veszi tudomásul, hogy Nollironak tetszett a zenéje. Azt sajnálja, hogy máris búcsúznia kell.*
-Örömömre szolgált, hogy társaságot nyújthattam önnek. Viszlát és szép álmokat.
*Ahogy Nolliro elhagyja az asztalt a borához nyúl és kortyol belőle. Látja, hogy a nő elmegy a szobák irányába. Magányosan pengeti hangszerét még meg nem issza poharából a bort. Végül a pulthoz sétál és kivesz magának egy Szobat és át is adja a 14 aranyat érte.
Lassan, nem sietve elbandukol a szobájáig. Ahogy belép a szobába bezárja az ajtót. Holmijait leteszi az ágya mellé, megszabadul felesleges ruhadarabjaitól és álomba merül.*
//Nolliro//
//Zárás//
*Örömmel veszi tudomásul, hogy Nollironak tetszett a zenéje. Azt sajnálja, hogy máris búcsúznia kell.*
-Örömömre szolgált, hogy társaságot nyújthattam önnek. Viszlát és szép álmokat.
*Ahogy Nolliro elhagyja az asztalt a borához nyúl és kortyol belőle. Látja, hogy a nő elmegy a szobák irányába. Magányosan pengeti hangszerét még meg nem issza poharából a bort. Végül a pulthoz sétál és kivesz magának egy Szobat és át is adja a 14 aranyat érte.
Lassan, nem sietve elbandukol a szobájáig. Ahogy belép a szobába bezárja az ajtót. Holmijait leteszi az ágya mellé, megszabadul felesleges ruhadarabjaitól és álomba merül.*
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-25 10:34:46
Üzenet elküldve: 2020-04-25 10:34:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Arlintror//
//Zárás//
//Pultnál – szállás reményében//
*Ellenére ugyan nincs a zene, de örömére sem kifejezetten szolgál. Még mindig boldogabb lenne, ha magányba burkolózhatna. Nem olyan sokára meg is teheti ezt. Félig már kiürült az előtte lévő, eddig gőzölgő, de lassan kellemesre meghűlt kecskeragus tál. A vacsora második felét már lassabb dallamok kísérik, melyek sokkal jobban illeszkednek Nolliro ízléséhez. Ezt egy alig észrevehető mosollyal nyugtázza. Alapjáraton sem az a vigyorgó típus, idegenek közelében meg végképp nem, így az apró ajakrándulást leszámítva továbbra is közel kifejezéstelen arccal van jelen a történésekben. Anélkül azonban, hogy észrevenné, bal keze ujjaival finoman követni kezdi a ritmust. Kellemes melegség árad szét testében a finom étel, és a lassú zene hatására. Egészen élvezhető atmoszféra kerekedett vacsorája végére. Tele hassal helyezi le a kanalat a tányérra mikor végez az evéssel. Jóllakott sóhajjal dől hátra, majd Arlintrorra emeli tekintetét. A bárd belemerülve pengeti a húrokat, Nolliro pedig nyugodtan várja, hogy végezzen. Útközben pedig egy felszolgáló elviszi az elf elől a vacsora maradványát. Fekete haja előrelibben mikor biccentve, csendben megköszöni a Taverna alkalmazottjának. Mikor az utolsó akkord hangja is elhal, kétszer határozottan összeüti tenyerét.*
- Egészen jó.
*Úgy dönt, nem tiporja sárba a bárd önbizalmát. Biztosan nem is tudná, hisz alig ismerik egymást, de mégis az udvarias, ám kissé hűvös diplomácia mellett teszi le voksát.*
- Köszönöm a kísérő muzsikát! Majdhogynem jobban esett így az étel mint csendben. Most azonban el kell köszönnöm, leragadnak a szemeim.
*Ez meg is felel a valóságnak, ólmos fáradtság önti el a ragu elfogyasztása után. Feltápászkodik, és összeszedi cókmókját. Kabátját karjára veti, íját pedig ugyanazon kezébe fogja.*
- Lehet, hogy még összehoz minket az élet. Vigyázzon magára!
*Álltában felhörpinti maradék teáját, majd egészen barátságos biccentéssel megindul a pult felé, hogy kivegyen egy szobát éjszakára. Innen már semerre, az teljesen biztos. Mikor odaér, megkeresi tekintetével az illetőt, akit zaklathat kérésével.*
- Szép estét! Meg szeretnék szállni éjszakára, amennyiben van szabad szobájuk.
*Amennyiben valaki eleget tesz kérésének, ki is fizeti a 15 aranyat a Szobaért. Egy rövid útbaigazítást követően pedig el is indulna, hogy egy kiadós fürdés után végre nyugovóra térhessen.*
//Arlintror//
//Zárás//
//Pultnál – szállás reményében//
*Ellenére ugyan nincs a zene, de örömére sem kifejezetten szolgál. Még mindig boldogabb lenne, ha magányba burkolózhatna. Nem olyan sokára meg is teheti ezt. Félig már kiürült az előtte lévő, eddig gőzölgő, de lassan kellemesre meghűlt kecskeragus tál. A vacsora második felét már lassabb dallamok kísérik, melyek sokkal jobban illeszkednek Nolliro ízléséhez. Ezt egy alig észrevehető mosollyal nyugtázza. Alapjáraton sem az a vigyorgó típus, idegenek közelében meg végképp nem, így az apró ajakrándulást leszámítva továbbra is közel kifejezéstelen arccal van jelen a történésekben. Anélkül azonban, hogy észrevenné, bal keze ujjaival finoman követni kezdi a ritmust. Kellemes melegség árad szét testében a finom étel, és a lassú zene hatására. Egészen élvezhető atmoszféra kerekedett vacsorája végére. Tele hassal helyezi le a kanalat a tányérra mikor végez az evéssel. Jóllakott sóhajjal dől hátra, majd Arlintrorra emeli tekintetét. A bárd belemerülve pengeti a húrokat, Nolliro pedig nyugodtan várja, hogy végezzen. Útközben pedig egy felszolgáló elviszi az elf elől a vacsora maradványát. Fekete haja előrelibben mikor biccentve, csendben megköszöni a Taverna alkalmazottjának. Mikor az utolsó akkord hangja is elhal, kétszer határozottan összeüti tenyerét.*
- Egészen jó.
*Úgy dönt, nem tiporja sárba a bárd önbizalmát. Biztosan nem is tudná, hisz alig ismerik egymást, de mégis az udvarias, ám kissé hűvös diplomácia mellett teszi le voksát.*
- Köszönöm a kísérő muzsikát! Majdhogynem jobban esett így az étel mint csendben. Most azonban el kell köszönnöm, leragadnak a szemeim.
*Ez meg is felel a valóságnak, ólmos fáradtság önti el a ragu elfogyasztása után. Feltápászkodik, és összeszedi cókmókját. Kabátját karjára veti, íját pedig ugyanazon kezébe fogja.*
- Lehet, hogy még összehoz minket az élet. Vigyázzon magára!
*Álltában felhörpinti maradék teáját, majd egészen barátságos biccentéssel megindul a pult felé, hogy kivegyen egy szobát éjszakára. Innen már semerre, az teljesen biztos. Mikor odaér, megkeresi tekintetével az illetőt, akit zaklathat kérésével.*
- Szép estét! Meg szeretnék szállni éjszakára, amennyiben van szabad szobájuk.
*Amennyiben valaki eleget tesz kérésének, ki is fizeti a 15 aranyat a Szobaért.
Egy rövid útbaigazítást követően pedig el is indulna, hogy egy kiadós fürdés után végre nyugovóra térhessen.*
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-24 22:57:38
Üzenet elküldve: 2020-04-24 22:57:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Túlórázás//
- Talán nem is rossz ötlet. Úgy tudom, Arthenior lakosai igazán élen járnak ebben a témában. Majd ha legközelebb a városban járok, megnézem magamnak az ottani fürdőket, hogy ihletet merítsek... *jegyzi meg elgondolkodva, részben csak azért, hogy bosszantsa Fintet a gondolattal, hogy másokkal együtt fog fürdőzni, és minő fájdalom, a férfi nem lesz szemtanúja ennek*
- Mintha annyi úri nőcske járna erre... *teszi hozzá lekicsinylően, hisz bármennyire is szívfájdalma, tagadhatatlan, hogy nem a gazdagabb réteg tagjai teszik ki a fogadó törzsközönségét* De tetszenek a javaslataid. Esetleg még valami, amivel növelhetnénk a Korsó bevételeit? *biccenti félre a fejét, miközben a csapost méregeti, elvégre ő olyan egyszerű ember, mint vendégeik többsége, az ő és a hozzá hasonlók igényeit kell kielégíteniük elsősorban*
- Milyen szerencse, hogy most nem vagyunk rossz társaságban. És hogy a te söröd tulajdonképpen az én söröm. *teszi hozzá felsőbbségteljes mosollyal, több szót azonban már nem veszteget a témára, tisztában van vele, a férfi olyan, mint a jó házőrző, csak ugat, de nem harap*
- Milyen kedves, hogy azt gondolod, van lelkem! *mosolyodik el kissé a felvetés hallatán. ~Az már régen oda, drágám!~ gondolja magában, ahogy a férfit szemléli, vajon tényleg olyan naiv-e, mint amilyennek tűnik*
- Védtél már meg bárkit ingyen? *teszi fel a kérdést csak úgy mellékesen, vajon volt-e valaha bárki, akihez a fizetségnél komolyabb érzelmek kötötték a férfit*
- Nem volt rá szükség. *enged meg egy lekicsinylő mosolyt magának, ahogy a családja kerül szóba. Vagy tudja magától is a férfi, kikről van szó, és akképp bánik vele, vagy egy életre megemlegeti majd tudatlanságát*
- Ó, nem a kis bicska az, amitől félned kellene... *rázza meg negédes mosollyal a fejét, miközben közelebb hajol a férfihoz, hogy megnézze, milyen hatást sikerült kiváltania belőle. Olyan közel, hogy ha Fint nem húzódik el a mozdulat elől, akkor egy rövidke csókban is része lehet, bár épp csak egy pillanatig tart az egész, utána már újra vissza is hanyatlik a székébe, míg a váratlan kérdésen mereng*
- Még szép, hogy próbáltam. Túl sokat is egy időben, az az igazság... *ismeri be lemondó sóhajjal* De annak már vége, azóta csak itallal bódítom magam. Bár tagadhatatlan, ebből sokkal nagyobb mennyiség kell ugyanazon hatás eléréséhez... *rázza meg célzatosan a poharát, ami, legnagyobb bánatára, már megint üres*
- Na és mi a helyzet veled, zsoldos? Vagy ez már kívül esik az erkölcsi korlátaidon? *érdeklődik a férfitől, vajon belefér-e a jó harcos eszményképébe az ilyesféle kábulat.*
//Túlórázás//
- Talán nem is rossz ötlet. Úgy tudom, Arthenior lakosai igazán élen járnak ebben a témában. Majd ha legközelebb a városban járok, megnézem magamnak az ottani fürdőket, hogy ihletet merítsek... *jegyzi meg elgondolkodva, részben csak azért, hogy bosszantsa Fintet a gondolattal, hogy másokkal együtt fog fürdőzni, és minő fájdalom, a férfi nem lesz szemtanúja ennek*
- Mintha annyi úri nőcske járna erre... *teszi hozzá lekicsinylően, hisz bármennyire is szívfájdalma, tagadhatatlan, hogy nem a gazdagabb réteg tagjai teszik ki a fogadó törzsközönségét* De tetszenek a javaslataid. Esetleg még valami, amivel növelhetnénk a Korsó bevételeit? *biccenti félre a fejét, miközben a csapost méregeti, elvégre ő olyan egyszerű ember, mint vendégeik többsége, az ő és a hozzá hasonlók igényeit kell kielégíteniük elsősorban*
- Milyen szerencse, hogy most nem vagyunk rossz társaságban. És hogy a te söröd tulajdonképpen az én söröm. *teszi hozzá felsőbbségteljes mosollyal, több szót azonban már nem veszteget a témára, tisztában van vele, a férfi olyan, mint a jó házőrző, csak ugat, de nem harap*
- Milyen kedves, hogy azt gondolod, van lelkem! *mosolyodik el kissé a felvetés hallatán. ~Az már régen oda, drágám!~ gondolja magában, ahogy a férfit szemléli, vajon tényleg olyan naiv-e, mint amilyennek tűnik*
- Védtél már meg bárkit ingyen? *teszi fel a kérdést csak úgy mellékesen, vajon volt-e valaha bárki, akihez a fizetségnél komolyabb érzelmek kötötték a férfit*
- Nem volt rá szükség. *enged meg egy lekicsinylő mosolyt magának, ahogy a családja kerül szóba. Vagy tudja magától is a férfi, kikről van szó, és akképp bánik vele, vagy egy életre megemlegeti majd tudatlanságát*
- Ó, nem a kis bicska az, amitől félned kellene... *rázza meg negédes mosollyal a fejét, miközben közelebb hajol a férfihoz, hogy megnézze, milyen hatást sikerült kiváltania belőle. Olyan közel, hogy ha Fint nem húzódik el a mozdulat elől, akkor egy rövidke csókban is része lehet, bár épp csak egy pillanatig tart az egész, utána már újra vissza is hanyatlik a székébe, míg a váratlan kérdésen mereng*
- Még szép, hogy próbáltam. Túl sokat is egy időben, az az igazság... *ismeri be lemondó sóhajjal* De annak már vége, azóta csak itallal bódítom magam. Bár tagadhatatlan, ebből sokkal nagyobb mennyiség kell ugyanazon hatás eléréséhez... *rázza meg célzatosan a poharát, ami, legnagyobb bánatára, már megint üres*
- Na és mi a helyzet veled, zsoldos? Vagy ez már kívül esik az erkölcsi korlátaidon? *érdeklődik a férfitől, vajon belefér-e a jó harcos eszményképébe az ilyesféle kábulat.*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-24 18:51:21
Üzenet elküldve: 2020-04-24 18:51:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nolliro//
*Úgy tűnik tetszik Nollirónak a játéka, bár ebben nem biztos, hiszen jeleket nem kap, de nem is grimaszol, ami arra engedi következtetni, hogy a zene nincs ellenére. Viszont lehet, hogy nem ártana kipróbálni egy új dallamot. A szerelmes dalokat biztos hanyagolja, bár lehetséges, hogy a dallamon nem ártana lassítania. Kicsit fél, hogy Nollironak nem fog tetszeni, de szép lassan melankólikussá, lassú ritmusúvá változtatja. A gyorsan váltakozó ritmust lassúbbá változtatja szép fokozatosan. A lassú ritmusok között ritkán alkalmaz szünetet, inkább az akkordok gyakori váltakozását használja. Ő maga ezt nem nagyon szereti, de amit eddig a nő tulajdonságairól megtudott, talán neki tetszik ez a melankólikus hangvételű dallam.*
//Nolliro//
*Úgy tűnik tetszik Nollirónak a játéka, bár ebben nem biztos, hiszen jeleket nem kap, de nem is grimaszol, ami arra engedi következtetni, hogy a zene nincs ellenére. Viszont lehet, hogy nem ártana kipróbálni egy új dallamot. A szerelmes dalokat biztos hanyagolja, bár lehetséges, hogy a dallamon nem ártana lassítania. Kicsit fél, hogy Nollironak nem fog tetszeni, de szép lassan melankólikussá, lassú ritmusúvá változtatja. A gyorsan váltakozó ritmust lassúbbá változtatja szép fokozatosan. A lassú ritmusok között ritkán alkalmaz szünetet, inkább az akkordok gyakori váltakozását használja. Ő maga ezt nem nagyon szereti, de amit eddig a nő tulajdonságairól megtudott, talán neki tetszik ez a melankólikus hangvételű dallam.*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-24 13:25:08
Üzenet elküldve: 2020-04-24 13:25:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Túlórázás//
- Engem az illatuk nem érdekel, nagysasszony. Szagoltam én már sok dolgot. De ha kérik pár fillérért, hogy csináljak fürdőt, csak a mosódézsát tudom használni. *Vallja be. Tudja és távoli ismereteiből dereng is a dolog, hogy Artheniorban rendes közfürdőt is találni. Ez úri ostobaságnak tűnik az amúgy nem etikettre oktatott Fint szemében, inkább valami praktikusabbra vágyik.* Lehetne rendes kád, legalább néhány szobában, és azokat kiadhatnánk felárral. A közös fürdő sem rossz dolog. *Folytatja elmélkedését, nem törődve azzal, hogy Esti komolyan érdeklődik-e, vagy csak úgy tesz.* De abba nem fog beleülni egy úri nőcske. Az ilyen szép hölgyek nem fürdőznek a pórnéppel. *Szúrja oda csak úgy mellékesen, persze az „ilyent” Estire értve.* Nem, annak nem lenne sok értelme.
*Esti eközben úgy reagál rá, mintha Fint a hemperegni vágyókra áhítozna. Ez egy kicsit megzavarja elmélkedését, mert saját maga sem tudja, pontosan mit gondoljon erről, vagy hogyan reagáljon rá. Összeráncolja a homlokát.*
- Erre rosszabb társaságban azt mondanám, hogy azután köpj a sörömbe, ha már megkóstoltad, de nem ízlett. *És a rosszabb társaság általában nem érti, Fint miről beszél, de a lány valószínűleg igen, mert értelmesebbnek tűnik a férfi összes ivópajtásánál. Együttvéve. Szerencsére Esti a bort, nem pedig Fint megkóstolatlan sörét pocskondiázza, még ha az jelképes is. Ő nem szól semmi rosszat rá, az ital még így is jobb, mint amit nyugaton ivott, arról nem is szólva, hogy ingyen van neki. Szidja a rosseb azt, amit ingyen adnak. Ez is valami gazdagokra jellemző szórakozás lehet. A lány keze a sajátjára téved, de úgy tűnik, nem kér a gondoskodásból.*
- Kevés lelket vagyok hajlandó megvédeni. *Jegyzi meg, és hagy néhány másodpercet, hogy a hős szerepében tetszeleghessen. Csak ezután fejezi be a mondatát.* Azokat is pénzért.
*De hát Estinél van pénz, nem? Mi lenne itt a gond? Egyedül a hegyeken túl említése zavarja meg egy kissé, el is komorul.*
- Sosem kérdezted, tudom-e, ki vagy. *Állapítja meg. Tekintete még mindig a csizmán időzik, unottan beszél.* És nem félek az úri kisbicskádtól, édesem. *Azt nem tudja, mit rejtegethet ott, de egy papírkésnél nagyobb fegyver nehezen férne el a lány lábbelijében, már csak azért sem, mert a hölgyeknek nem túl nagy a lába. Viszont Estinek szép és formás, úgyhogy elidőzik egy kicsit a látványon, kellemeset sóhajt. Már csak egy dolog hiányzik.*
- Próbáltad már az ördögvigyort? *Érdeklődik hirtelen, de már indul is érte.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.24 13:26:33
//Túlórázás//
- Engem az illatuk nem érdekel, nagysasszony. Szagoltam én már sok dolgot. De ha kérik pár fillérért, hogy csináljak fürdőt, csak a mosódézsát tudom használni. *Vallja be. Tudja és távoli ismereteiből dereng is a dolog, hogy Artheniorban rendes közfürdőt is találni. Ez úri ostobaságnak tűnik az amúgy nem etikettre oktatott Fint szemében, inkább valami praktikusabbra vágyik.* Lehetne rendes kád, legalább néhány szobában, és azokat kiadhatnánk felárral. A közös fürdő sem rossz dolog. *Folytatja elmélkedését, nem törődve azzal, hogy Esti komolyan érdeklődik-e, vagy csak úgy tesz.* De abba nem fog beleülni egy úri nőcske. Az ilyen szép hölgyek nem fürdőznek a pórnéppel. *Szúrja oda csak úgy mellékesen, persze az „ilyent” Estire értve.* Nem, annak nem lenne sok értelme.
*Esti eközben úgy reagál rá, mintha Fint a hemperegni vágyókra áhítozna. Ez egy kicsit megzavarja elmélkedését, mert saját maga sem tudja, pontosan mit gondoljon erről, vagy hogyan reagáljon rá. Összeráncolja a homlokát.*
- Erre rosszabb társaságban azt mondanám, hogy azután köpj a sörömbe, ha már megkóstoltad, de nem ízlett. *És a rosszabb társaság általában nem érti, Fint miről beszél, de a lány valószínűleg igen, mert értelmesebbnek tűnik a férfi összes ivópajtásánál. Együttvéve. Szerencsére Esti a bort, nem pedig Fint megkóstolatlan sörét pocskondiázza, még ha az jelképes is. Ő nem szól semmi rosszat rá, az ital még így is jobb, mint amit nyugaton ivott, arról nem is szólva, hogy ingyen van neki. Szidja a rosseb azt, amit ingyen adnak. Ez is valami gazdagokra jellemző szórakozás lehet. A lány keze a sajátjára téved, de úgy tűnik, nem kér a gondoskodásból.*
- Kevés lelket vagyok hajlandó megvédeni. *Jegyzi meg, és hagy néhány másodpercet, hogy a hős szerepében tetszeleghessen. Csak ezután fejezi be a mondatát.* Azokat is pénzért.
*De hát Estinél van pénz, nem? Mi lenne itt a gond? Egyedül a hegyeken túl említése zavarja meg egy kissé, el is komorul.*
- Sosem kérdezted, tudom-e, ki vagy. *Állapítja meg. Tekintete még mindig a csizmán időzik, unottan beszél.* És nem félek az úri kisbicskádtól, édesem. *Azt nem tudja, mit rejtegethet ott, de egy papírkésnél nagyobb fegyver nehezen férne el a lány lábbelijében, már csak azért sem, mert a hölgyeknek nem túl nagy a lába. Viszont Estinek szép és formás, úgyhogy elidőzik egy kicsit a látványon, kellemeset sóhajt. Már csak egy dolog hiányzik.*
- Próbáltad már az ördögvigyort? *Érdeklődik hirtelen, de már indul is érte.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.24 13:26:33
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:25:08
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:25:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Azok ketten//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Tisztességes, vagy nem, magácska olyan kíváncsi az állatvilágomra, mint még senki más, mióta itt kezdtem. *Vallja be, alaposan végmérve a lányt. Azt persze nem árulja el neki, hogy ma kezdett, minek kéne ilyesmiket tudnia?* Ha a kígyóit otthon hagyta volna, szívesen válaszolnék az enyémmel kapcsolatos kérdésekre. *Ez sem feltétlenül igaz, Esti egy kicsit túlságosan elbűvölte őt ahhoz, hogy a kígyó bárki mást megbabonázzon.* A kamrától viszont tartsa távol őket, mert eszemben sincs úgy hámozni a krumplit, hogy előzőleg valaki hozzádörgölte a hüllőjét.
*Saját banális tréfáját egy reszelős, bagós hangú röhögéssel spékeli meg. Úgy látja, a nő talált is másik társaságot, akit szemmel verhet. Az áldozat éppen a hölgyek jelenlétét kifogásolja, amire csak egy elnyúlt, fáradt pofa a válasz.*
- Van. *Ilyen rövid választ présel ki magából Fint, hiszen mit tegye a szépet valakinek, aki nem elég, hogy hím, de még olyan is, mint ő. Szegény fickó.* De nemrég elment.
*A rendelést persze teljesíti, ahogy azt kell, és nemsokára az asztalon koppan a két pohár ital. Ezután Fint a pult mögé vonul, unalmában néha Zaejnre pillantva, mintha csak egy másokat mímelő városi mutatványost igyekezne kizárni tudatából, de érdekessége miatt akaratlanul is odavonzódna a tekintete. A pasas esélyeit latolgatja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Tisztességes, vagy nem, magácska olyan kíváncsi az állatvilágomra, mint még senki más, mióta itt kezdtem. *Vallja be, alaposan végmérve a lányt. Azt persze nem árulja el neki, hogy ma kezdett, minek kéne ilyesmiket tudnia?* Ha a kígyóit otthon hagyta volna, szívesen válaszolnék az enyémmel kapcsolatos kérdésekre. *Ez sem feltétlenül igaz, Esti egy kicsit túlságosan elbűvölte őt ahhoz, hogy a kígyó bárki mást megbabonázzon.* A kamrától viszont tartsa távol őket, mert eszemben sincs úgy hámozni a krumplit, hogy előzőleg valaki hozzádörgölte a hüllőjét.
*Saját banális tréfáját egy reszelős, bagós hangú röhögéssel spékeli meg. Úgy látja, a nő talált is másik társaságot, akit szemmel verhet. Az áldozat éppen a hölgyek jelenlétét kifogásolja, amire csak egy elnyúlt, fáradt pofa a válasz.*
- Van. *Ilyen rövid választ présel ki magából Fint, hiszen mit tegye a szépet valakinek, aki nem elég, hogy hím, de még olyan is, mint ő. Szegény fickó.* De nemrég elment.
*A rendelést persze teljesíti, ahogy azt kell, és nemsokára az asztalon koppan a két pohár ital. Ezután Fint a pult mögé vonul, unalmában néha Zaejnre pillantva, mintha csak egy másokat mímelő városi mutatványost igyekezne kizárni tudatából, de érdekessége miatt akaratlanul is odavonzódna a tekintete. A pasas esélyeit latolgatja.*
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-23 19:47:04
Üzenet elküldve: 2020-04-23 19:47:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Arlintror//
*Azért azt túlzás lenne kijelenteni, hogy közelebb engedte magához. Egészen egyszerűen nem akar energiát ölni abba, hogy elküldje a félvért. Egyelőre. Nol ráadásul a zenét még szereti is, mint ahogy lényegében minden művészeti ágat. Már, ha azt megfelelően űzik. Ezidáig kizárólag elfek és emberek munkájával találkozott, ami tetszett is neki, legyen az festészet, költészet, tánc, vagy zene. A lenézés és az őszinte érdeklődés egészen furcsa elegye keveredik benne, ahogy várja, hogy a másik nekiálljon hangszere pengetésének. Nem örül neki, hogy egyedül kell ennie, de sürgetően korgó gyomra ezzen már nem foglalkozik. Vannak, mikor a szükségletek felülírják az elf háklijait. Kisvártatva megérkezik a vacsora, egy felszolgáló által az asztalra pakolt illatosan gőzölgő tányér formájában. Nolliro szeme felcsillan, és se szó, se beszéd kezébe veszi az evőeszközt, mely az étellel együtt érkezett. A gyakorlásnak szánt akkordokat szinte teljes egészével kizárja a fejéből, úgysem tud rá koncentrálni amíg megveszik az éhségtől. Egyenes háttal ül, és szíve szerint habzsolna, de nem teszi. Ehelyett kimérten falatozik. Egyrészt mert a kecskeragu iszonyatosan forró, másrészt mert muszáj neki fenntartania a felsőbbrendűség érzetét. Ez utóbbi nem egy tudatos döntés, de hát egy fél-elffel ül egy asztalnál. Igazodnia kell saját megszokásához.
Nol egyébként a melankolikusabb, lassú dallamokat szereti, ezek passzolnak leginkább állandónak mondható hangulatához. Viszont a férfi egyáltalán nem lőtt messze a valóságtól, mikor feltételezte, hogy a szerelmes szólamok itt nem találnak értő fülekre. Az kéne még. Semleges véleménnyel van a jelenleg felhangzó pörgős tánczenéről, de ez a felálláshoz képest meglepő, sőt, jónak mondható eredmény. A másik egyelőre nem csinált magából teljesen hülyét Nol szemében. Csendesen fogyasztja tovább vacsoráját, anélkül, hogy bármiféle érzelem kiütközésének teret adna arcán. A márványszerű vonások leolvashatatlanok maradnak. Ezzel a viselkedéssel szándéka szerint szinte már gúnyolja a férfit. A bárdok és az ehhez hasonló fura népek általában nagyon büszkék és egyúttal érzékenyek művészetükre. Ennek pedig legjobb ellenszere az, ha valaki nem fejez ki érzelmet kezük munkájával kapcsolatban. Mintha annyira sem lenne jelentős, hogy arcizmát rezdítse miatta. Belül viszont jól szórakozik a helyzeten. Lehet, hogy utána ő is megmutatja hogy használja saját hangszerét, nevezetesen hosszú íját.*
//Arlintror//
*Azért azt túlzás lenne kijelenteni, hogy közelebb engedte magához. Egészen egyszerűen nem akar energiát ölni abba, hogy elküldje a félvért. Egyelőre. Nol ráadásul a zenét még szereti is, mint ahogy lényegében minden művészeti ágat. Már, ha azt megfelelően űzik. Ezidáig kizárólag elfek és emberek munkájával találkozott, ami tetszett is neki, legyen az festészet, költészet, tánc, vagy zene. A lenézés és az őszinte érdeklődés egészen furcsa elegye keveredik benne, ahogy várja, hogy a másik nekiálljon hangszere pengetésének. Nem örül neki, hogy egyedül kell ennie, de sürgetően korgó gyomra ezzen már nem foglalkozik. Vannak, mikor a szükségletek felülírják az elf háklijait. Kisvártatva megérkezik a vacsora, egy felszolgáló által az asztalra pakolt illatosan gőzölgő tányér formájában. Nolliro szeme felcsillan, és se szó, se beszéd kezébe veszi az evőeszközt, mely az étellel együtt érkezett. A gyakorlásnak szánt akkordokat szinte teljes egészével kizárja a fejéből, úgysem tud rá koncentrálni amíg megveszik az éhségtől. Egyenes háttal ül, és szíve szerint habzsolna, de nem teszi. Ehelyett kimérten falatozik. Egyrészt mert a kecskeragu iszonyatosan forró, másrészt mert muszáj neki fenntartania a felsőbbrendűség érzetét. Ez utóbbi nem egy tudatos döntés, de hát egy fél-elffel ül egy asztalnál. Igazodnia kell saját megszokásához.
Nol egyébként a melankolikusabb, lassú dallamokat szereti, ezek passzolnak leginkább állandónak mondható hangulatához. Viszont a férfi egyáltalán nem lőtt messze a valóságtól, mikor feltételezte, hogy a szerelmes szólamok itt nem találnak értő fülekre. Az kéne még. Semleges véleménnyel van a jelenleg felhangzó pörgős tánczenéről, de ez a felálláshoz képest meglepő, sőt, jónak mondható eredmény. A másik egyelőre nem csinált magából teljesen hülyét Nol szemében. Csendesen fogyasztja tovább vacsoráját, anélkül, hogy bármiféle érzelem kiütközésének teret adna arcán. A márványszerű vonások leolvashatatlanok maradnak. Ezzel a viselkedéssel szándéka szerint szinte már gúnyolja a férfit. A bárdok és az ehhez hasonló fura népek általában nagyon büszkék és egyúttal érzékenyek művészetükre. Ennek pedig legjobb ellenszere az, ha valaki nem fejez ki érzelmet kezük munkájával kapcsolatban. Mintha annyira sem lenne jelentős, hogy arcizmát rezdítse miatta. Belül viszont jól szórakozik a helyzeten. Lehet, hogy utána ő is megmutatja hogy használja saját hangszerét, nevezetesen hosszú íját.*
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-22 07:49:45
Üzenet elküldve: 2020-04-22 07:49:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nolliro//
*Úgy tűnik Nolliro kezdi közelebb engedni magához. Már vacsora meghívást is kapott. A zenére tett ajánlatának elfogadása is örömét növeli, még talán magabiztosságát is. A napjáról csak annyit tud meg, hogy sokat utazott.*
-Meg tudom érteni. Azok az unalmas hosszú utazások engem is gyakran lefárasztanak.
*Ért egyet a nővel. Valamikor még társaság mellett is fárasztó.*
-Egyen nyugodtan. Míg ön eszik, addig én bemelegítek egy kicsit és játszom egyet.
*Nagyot kortyolna borából, de már csak egy kis korty maradt benne. Így rendel magának egy pohár Forralt vörösbort, amiért át is agyja a 7 aranyat. Amíg Nolliro belekezd a vacsorájába, ő addig bemelegít, hogy szórakoztassa az elf hölgyet. Kicsit hangol is hangszerén, ha egyes húrok nem a megfelelő hangon szólalnának meg. Elsőnek néhány akkordot szólaltat meg, majd egy kis skálázás. Közben gondolkodóba esik. Nolliro elf, akik közül nem mindenki kedveli a félvéreket. Az is felötlik fejében, hogy lehet ki akarja deríteni, hogy milyen zenész, mert nem bízik benne. Végül ezt elveti, hiszen mindenki így csinálná. Viszont azért le szeretné nyűgözni a nőt, hogy lássa, a félvérek is tudnak valamit. Bár ezt a gondolatot gyorsan kiveri fejéből. Nem a félvérek sorsa dől ma el. Csak játszik egy elf nőnek, aki ha nem is neveti ki, az csak illemből teszi. Ha nagyon ügyetlenül játszana, akkor nem is ajánlotta volna fel. Természetesen nem tudja, mi Nolliro kedvenc ritmusa. Nem tudja, hogy a szerelmes, bár ezt valószínűleg utálja, táncra való, pötgősebb vagy szomorúbb hangvételű zenéket szeretni. Így marad a saját kedvenc dallam stílusánál. A húrokat aránylag gyorsan pengeti, kisebb szünetek között. A pengetések gyorsaságával és a szünetekkel játszadozik. Van mikor könnyen követhető gyorsasággal pengeti a húrokat nagyon rövid, lig észre vehető szünetekkel. Utána fokozatosan gyorsít a pengetésen, egyre kevesebb szünetet hagyva. Így kialakul egy táncra alkalmas ritmus, amit Nolliro lenyűgözése céljából játszik.*
//Nolliro//
*Úgy tűnik Nolliro kezdi közelebb engedni magához. Már vacsora meghívást is kapott. A zenére tett ajánlatának elfogadása is örömét növeli, még talán magabiztosságát is. A napjáról csak annyit tud meg, hogy sokat utazott.*
-Meg tudom érteni. Azok az unalmas hosszú utazások engem is gyakran lefárasztanak.
*Ért egyet a nővel. Valamikor még társaság mellett is fárasztó.*
-Egyen nyugodtan. Míg ön eszik, addig én bemelegítek egy kicsit és játszom egyet.
*Nagyot kortyolna borából, de már csak egy kis korty maradt benne. Így rendel magának egy pohár Forralt vörösbort, amiért át is agyja a 7 aranyat.
Amíg Nolliro belekezd a vacsorájába, ő addig bemelegít, hogy szórakoztassa az elf hölgyet. Kicsit hangol is hangszerén, ha egyes húrok nem a megfelelő hangon szólalnának meg. Elsőnek néhány akkordot szólaltat meg, majd egy kis skálázás. Közben gondolkodóba esik. Nolliro elf, akik közül nem mindenki kedveli a félvéreket. Az is felötlik fejében, hogy lehet ki akarja deríteni, hogy milyen zenész, mert nem bízik benne. Végül ezt elveti, hiszen mindenki így csinálná. Viszont azért le szeretné nyűgözni a nőt, hogy lássa, a félvérek is tudnak valamit. Bár ezt a gondolatot gyorsan kiveri fejéből. Nem a félvérek sorsa dől ma el. Csak játszik egy elf nőnek, aki ha nem is neveti ki, az csak illemből teszi. Ha nagyon ügyetlenül játszana, akkor nem is ajánlotta volna fel. Természetesen nem tudja, mi Nolliro kedvenc ritmusa. Nem tudja, hogy a szerelmes, bár ezt valószínűleg utálja, táncra való, pötgősebb vagy szomorúbb hangvételű zenéket szeretni. Így marad a saját kedvenc dallam stílusánál. A húrokat aránylag gyorsan pengeti, kisebb szünetek között. A pengetések gyorsaságával és a szünetekkel játszadozik. Van mikor könnyen követhető gyorsasággal pengeti a húrokat nagyon rövid, lig észre vehető szünetekkel. Utána fokozatosan gyorsít a pengetésen, egyre kevesebb szünetet hagyva. Így kialakul egy táncra alkalmas ritmus, amit Nolliro lenyűgözése céljából játszik.*
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-22 02:24:08
Üzenet elküldve: 2020-04-22 02:24:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Fintarret és Asztéyriaa//
*A barbárok láthatóan felkészültek, és udvariasak, így nem kell sokat várnia ahhoz, hogy valaki asztalához lépjen, és rendelése felől érdeklődjön. Mélységes bánatára ez a valaki egy férfi, aki bosszantóan hasonlít is rá, vagy ő hasonlít Fintarretre, valójában mindegy. Megint hüment egyet mielőtt hozzáteszi.*
- Egy csinos női felszolgálóval jobban mehetne az üzlet.
*Biztos benne, hogy nem árult el nagy titkot, sokkal inkább csak azt, hogy másra számított, mint amit valójában kapott. De ez nem viseli meg mélységesen, mert egy ruhán keresztül formásnak tűnő hölgyike éppen asztala mellett libben el, őt nézve és szobakulcsát feltűnően mutogatva. Zaejn szemöldökei feljebb emelkednek, és szája szegletében megjelenik jellegzetes mosolya.
~ Máris oda van értem a kicsike? ~
Természetesen ez a gondolat végtelenül elégedetté teszi, főleg mert valójában el is hisz, hogy mindez az ő sármjának szól. Nem is kívánja visszafogni magát - nem törődve azzal, hogy Fintarret éppen rá vár - és odaszól a lánynak.*
- Szép hölgyem! Nem lenne esetleg kedve csatlakozni hozzám, és elfogyasztani velem egy finom édes bort? Nem szeretném ha csak úgy pocsékba menne.
*Rögvest az asztalra helyez 22 aranyat a megrendelt Ribizliborokért. Elég magabiztos ahhoz, hogy ne várjon visszautasítást, és ne fájjon a feje előre, hogy rögtön két pohárral rendelt. Amellett pedig azt sem venné a lelkére, ha az ismeretlen hölgyet a plusz ital megrendelésével tudná asztalához kényszeríteni.*
- Igazán megtisztelne vele.
*Mondja, és egyik kezét szívére helyezi, és egy meghajláshoz hasonlatos gesztust mutat be, ami inkább egy mélyebb biccentés, tekintve azt, hogy még mindig a helyén ül és csak ennyire futja hirtelen.*
A hozzászólás írója (Zaejn Draek Rhozzar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.22 02:26:39
*A barbárok láthatóan felkészültek, és udvariasak, így nem kell sokat várnia ahhoz, hogy valaki asztalához lépjen, és rendelése felől érdeklődjön. Mélységes bánatára ez a valaki egy férfi, aki bosszantóan hasonlít is rá, vagy ő hasonlít Fintarretre, valójában mindegy. Megint hüment egyet mielőtt hozzáteszi.*
- Egy csinos női felszolgálóval jobban mehetne az üzlet.
*Biztos benne, hogy nem árult el nagy titkot, sokkal inkább csak azt, hogy másra számított, mint amit valójában kapott. De ez nem viseli meg mélységesen, mert egy ruhán keresztül formásnak tűnő hölgyike éppen asztala mellett libben el, őt nézve és szobakulcsát feltűnően mutogatva. Zaejn szemöldökei feljebb emelkednek, és szája szegletében megjelenik jellegzetes mosolya.
~ Máris oda van értem a kicsike? ~
Természetesen ez a gondolat végtelenül elégedetté teszi, főleg mert valójában el is hisz, hogy mindez az ő sármjának szól. Nem is kívánja visszafogni magát - nem törődve azzal, hogy Fintarret éppen rá vár - és odaszól a lánynak.*
- Szép hölgyem! Nem lenne esetleg kedve csatlakozni hozzám, és elfogyasztani velem egy finom édes bort? Nem szeretném ha csak úgy pocsékba menne.
*Rögvest az asztalra helyez 22 aranyat a megrendelt Ribizliborokért.
Elég magabiztos ahhoz, hogy ne várjon visszautasítást, és ne fájjon a feje előre, hogy rögtön két pohárral rendelt. Amellett pedig azt sem venné a lelkére, ha az ismeretlen hölgyet a plusz ital megrendelésével tudná asztalához kényszeríteni.*- Igazán megtisztelne vele.
*Mondja, és egyik kezét szívére helyezi, és egy meghajláshoz hasonlatos gesztust mutat be, ami inkább egy mélyebb biccentés, tekintve azt, hogy még mindig a helyén ül és csak ennyire futja hirtelen.*
A hozzászólás írója (Zaejn Draek Rhozzar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.22 02:26:39
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-21 19:12:59
Üzenet elküldve: 2020-04-21 19:12:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Arlintror//
*Nem sok kedve van elmesélni a napját, de nem azért, mert bármi titkos vagy túl érdekes dolog történt volna vele. Körbejárta a környéket, igyekezett valakit megtalálni – sikertelenül -, de ezáltal legalább gyakorolta a nyomolvasást. Korábban tervezett otthonához érni, de későn vette észre, hogy túl messzire elcsatangolt, s végül ezen a környéken érte az este. Ehhez azonban a fél-elfnek semmi köze. Főleg, mert pont annak a típusnak tűnik ennyi beszélgetés után, aki még több kérdést tenne fel.*
- Utazás. *Feleli egész röviden, nem érzi, hogy bármi mást hozzá kéne fűznie. Ahogy kiejti száján a szót, gyomra fájdalmasan kordul egyet, mintegy alátámasztva ezzel a hosszú nap mítoszát.* Nem volt időm és alkalmam enni. Ha gondolja, csatlakozhat a vacsora idejére, de aztán el kell köszönnöm. Kiveszek egy szobát éjszakára, és minden vágyam lefeküdni.
*Ezzel egyúttal meg is invitálta a fél-elfet asztalához. Így is, úgy is enni fog, a másik meg biztosan nem tágít még egy ideig, így elkerüli a kínos jelenetet. Nem akarná olyan helyzetbe hozni magát, hogy megrendeli az ételt, a másik meg nem tudva mit kezdjen magával, végignézze ahogy eszik. Nol mindig is utálta, ha evés közben tétlenül ülnek vele szemben.
A pultnál már korábban megleste a kínálatot, s ha valaki felveszi rendelését, Kecskeragu t kér, és ki is fizeti érte a 12 aranyat. Mindez nyilván csak akkor történik meg, miután Arlintror is eldönti, kíván-e enni valamit, és ha igen, mit. *
- Igazából... Nem is esne rosszul egy kis muzsika. Halljuk, amíg várunk!
*Kaján vigyorral dől hátra székén miután kortyol még egyet teájából. Jobb szemöldökét felhúzva, már-már kihívóan tekint a bárdra, szinte jelezve, hogy ha az gyengén játszik, kíméletlenül szóvá fogja tenni. Nem árul zsákbamacskát. Továbbra sem túl beszédes, de már beletörődött, hogy nem töltheti estéjét békében, egyedül. Mint minden – szerinte -valamire való elf, ő is rühelli a félvéreket. Ez azonban egy egész jó alkalomnak tűnik arra, hogy lefekvés előtt nevessen egy jóízűt, így is levezetve feszültségét ezen a túlontúl nyálasnak ítélt idegenen.*
//Arlintror//
*Nem sok kedve van elmesélni a napját, de nem azért, mert bármi titkos vagy túl érdekes dolog történt volna vele. Körbejárta a környéket, igyekezett valakit megtalálni – sikertelenül -, de ezáltal legalább gyakorolta a nyomolvasást. Korábban tervezett otthonához érni, de későn vette észre, hogy túl messzire elcsatangolt, s végül ezen a környéken érte az este. Ehhez azonban a fél-elfnek semmi köze. Főleg, mert pont annak a típusnak tűnik ennyi beszélgetés után, aki még több kérdést tenne fel.*
- Utazás. *Feleli egész röviden, nem érzi, hogy bármi mást hozzá kéne fűznie. Ahogy kiejti száján a szót, gyomra fájdalmasan kordul egyet, mintegy alátámasztva ezzel a hosszú nap mítoszát.* Nem volt időm és alkalmam enni. Ha gondolja, csatlakozhat a vacsora idejére, de aztán el kell köszönnöm. Kiveszek egy szobát éjszakára, és minden vágyam lefeküdni.
*Ezzel egyúttal meg is invitálta a fél-elfet asztalához. Így is, úgy is enni fog, a másik meg biztosan nem tágít még egy ideig, így elkerüli a kínos jelenetet. Nem akarná olyan helyzetbe hozni magát, hogy megrendeli az ételt, a másik meg nem tudva mit kezdjen magával, végignézze ahogy eszik. Nol mindig is utálta, ha evés közben tétlenül ülnek vele szemben.
A pultnál már korábban megleste a kínálatot, s ha valaki felveszi rendelését, Kecskeragu t kér, és ki is fizeti érte a 12 aranyat.
Mindez nyilván csak akkor történik meg, miután Arlintror is eldönti, kíván-e enni valamit, és ha igen, mit. *- Igazából... Nem is esne rosszul egy kis muzsika. Halljuk, amíg várunk!
*Kaján vigyorral dől hátra székén miután kortyol még egyet teájából. Jobb szemöldökét felhúzva, már-már kihívóan tekint a bárdra, szinte jelezve, hogy ha az gyengén játszik, kíméletlenül szóvá fogja tenni. Nem árul zsákbamacskát. Továbbra sem túl beszédes, de már beletörődött, hogy nem töltheti estéjét békében, egyedül. Mint minden – szerinte -valamire való elf, ő is rühelli a félvéreket. Ez azonban egy egész jó alkalomnak tűnik arra, hogy lefekvés előtt nevessen egy jóízűt, így is levezetve feszültségét ezen a túlontúl nyálasnak ítélt idegenen.*
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-21 10:55:29
Üzenet elküldve: 2020-04-21 10:55:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nolliro//
*Úgy tűnik Nolliro kezd megenyhülni irányába. Legalább a virágos bókot úgy ahogy elfogadta. Már ez is haladásnak számít. Az meg hogy más virágot mond, mint amit ő, az magabiztos, erős nőt mutat. Nem csak egy kis irulós-pirulós nő, bár ez már az elején bebizonyosodott. Szerencsére a nő még nevet is kijelentésén, bár kissé rideg nevetés, de nevetés. Az italt is elfogadja, ami szintén egy jó pont.*
-Nagyon szívesen.
*Mondja a köszönésre.*
-Kimerítő nap? Utazás vagy talán küzdelmekkel teli nap?
*Pillant Nolliro íjára. Ő maga is tudja, hogy milyen egy fárasztó nap. Előfordult már vele még jóval fiatalabb korában, hogy egyik előadás után a másikat adta, majd egy kis csábítás, férjek előlli menekülés, aztán csak sikerül találni magának egy lányt, akinél az éjszakát töltötte. Bár ilyen szerencse nem mindig volt. A hajszál híján való megmenekülés gyakran magányos estékkel járt vagy pedig szórakozó helyeken való kis szórakozással. Természetesen az utóbbi esett meg vele gyakrabban. Azóta persze bölcsebb lett. Már figyel, hogy melyik nő mellett van férfi. A túlhajtást sem engedi meg. Akkor és ott muzsikál amikor akar.*
-Egy kis zene sok mindenre gyógyír tud lenni.
*Néz a hangszerére, de még nem játszik rajta, kivárja míg Nolliro is beszél.*
//Nolliro//
*Úgy tűnik Nolliro kezd megenyhülni irányába. Legalább a virágos bókot úgy ahogy elfogadta. Már ez is haladásnak számít. Az meg hogy más virágot mond, mint amit ő, az magabiztos, erős nőt mutat. Nem csak egy kis irulós-pirulós nő, bár ez már az elején bebizonyosodott. Szerencsére a nő még nevet is kijelentésén, bár kissé rideg nevetés, de nevetés. Az italt is elfogadja, ami szintén egy jó pont.*
-Nagyon szívesen.
*Mondja a köszönésre.*
-Kimerítő nap? Utazás vagy talán küzdelmekkel teli nap?
*Pillant Nolliro íjára. Ő maga is tudja, hogy milyen egy fárasztó nap. Előfordult már vele még jóval fiatalabb korában, hogy egyik előadás után a másikat adta, majd egy kis csábítás, férjek előlli menekülés, aztán csak sikerül találni magának egy lányt, akinél az éjszakát töltötte. Bár ilyen szerencse nem mindig volt. A hajszál híján való megmenekülés gyakran magányos estékkel járt vagy pedig szórakozó helyeken való kis szórakozással. Természetesen az utóbbi esett meg vele gyakrabban. Azóta persze bölcsebb lett. Már figyel, hogy melyik nő mellett van férfi. A túlhajtást sem engedi meg. Akkor és ott muzsikál amikor akar.*
-Egy kis zene sok mindenre gyógyír tud lenni.
*Néz a hangszerére, de még nem játszik rajta, kivárja míg Nolliro is beszél.*
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-21 08:28:53
Üzenet elküldve: 2020-04-21 08:28:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Fintarret//
//Érintve Zaejn//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azaz egy számára is kiderült már, hogy a férfi nem szívbajos. Első pillantásra ugyan meglepődött, de ez kicsit sem ment a magabiztos fellépés rovására. Ez némiképp magyarázható azzal, hogy nyakban kígyót látott már, és itt azért sejti, hogy ha felfedné teljes egészében a fejét, újabb megdöbbent szempárok fürkésznék. De ma este itt szeretne aludni és nem akarja, hogy kidobják az erdőbe, így ezt a lehetőséget el is veti. Mert egy-egy embernek még csak felfedi magát, négyszemközt, csak hogy fürdőzzön a rémületben, de több ember már veszélyes.*
-Ebben van valami, de ő is tudja, hol kapja a kosztot, nem igaz? *Utal egy köztük furcsa mód fennálló kapcsolatra, de minden bizonnyal azok az állatok kapva kapnának az alkalmon, ha egyszer éreznék, hogy a szorítás enyhül a végükön és szétszélednének, éhen veszés ide vagy oda. A patkányos dolgon felkacag, váratlanul éri és felettébb találónak hat.*
-Patkány… az mindenfelé van. *Jegyzi meg gúnyosan, és érződik a szavaiból, itt talán nem a konkrét állatra gondol csupán.*
-Az mindenhol túlél. Esetleg a fogadó szeretné, ha a kicsikém rágcsáló ritkítást végezne a kamrában? *Kérdez rá, bár a helyzetéből adódóan nem gondolja komolyan a felvetést, viszont ezt a másik egyelőre nem is sejtheti.*
-Csak nem azt akarja sugallni, hogy én nem vagyok tisztességes? Már a feltételezés is sértő…*Kérdez rá, bár a hangjában nem érződik semmiféle felháborodás, csupán tárgyilagos a hangnem. Majd feláll, és a szobakulcsot kéri, aminek a férfi igen parádésan eleget is tesz, így felszalad a szemöldöke.*
-Na mi fenek! Ez ilyen helyi szokás? Vagy csak a saját kígyója rakoncátlankodik odalent? El se tudom képzelni, milyen lehet, mikor a dorongja harapdálja az ember combját. *Jegyzi meg gúnyosan, miután elveszi a kulcsot. Ekkor Zaejn már a kiválasztott asztalnál lebzsel, el is halad mellette, meg is nézi magának, miközben az hanyagul az asztalra dobja az étlapot. ~Nem ismerős. ~ Mert fene tudja, ki jött utána a kikötőből, hogy aztán a vérét vegye. ~Ismerőst biztos nem is küldenének, az túl egyértelmű lenne. ~ Morfondírozik magában, miközben fél szemmel megnézi, kicsit lengeti a kulcsot is, hogy a másik lássa, épp a szobák felé megy.*
A hozzászólás írója (Asztéyriaa Llhuyniel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 08:29:47
//Érintve Zaejn//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azaz egy számára is kiderült már, hogy a férfi nem szívbajos. Első pillantásra ugyan meglepődött, de ez kicsit sem ment a magabiztos fellépés rovására. Ez némiképp magyarázható azzal, hogy nyakban kígyót látott már, és itt azért sejti, hogy ha felfedné teljes egészében a fejét, újabb megdöbbent szempárok fürkésznék. De ma este itt szeretne aludni és nem akarja, hogy kidobják az erdőbe, így ezt a lehetőséget el is veti. Mert egy-egy embernek még csak felfedi magát, négyszemközt, csak hogy fürdőzzön a rémületben, de több ember már veszélyes.*
-Ebben van valami, de ő is tudja, hol kapja a kosztot, nem igaz? *Utal egy köztük furcsa mód fennálló kapcsolatra, de minden bizonnyal azok az állatok kapva kapnának az alkalmon, ha egyszer éreznék, hogy a szorítás enyhül a végükön és szétszélednének, éhen veszés ide vagy oda. A patkányos dolgon felkacag, váratlanul éri és felettébb találónak hat.*
-Patkány… az mindenfelé van. *Jegyzi meg gúnyosan, és érződik a szavaiból, itt talán nem a konkrét állatra gondol csupán.*
-Az mindenhol túlél. Esetleg a fogadó szeretné, ha a kicsikém rágcsáló ritkítást végezne a kamrában? *Kérdez rá, bár a helyzetéből adódóan nem gondolja komolyan a felvetést, viszont ezt a másik egyelőre nem is sejtheti.*
-Csak nem azt akarja sugallni, hogy én nem vagyok tisztességes? Már a feltételezés is sértő…*Kérdez rá, bár a hangjában nem érződik semmiféle felháborodás, csupán tárgyilagos a hangnem. Majd feláll, és a szobakulcsot kéri, aminek a férfi igen parádésan eleget is tesz, így felszalad a szemöldöke.*
-Na mi fenek! Ez ilyen helyi szokás? Vagy csak a saját kígyója rakoncátlankodik odalent? El se tudom képzelni, milyen lehet, mikor a dorongja harapdálja az ember combját. *Jegyzi meg gúnyosan, miután elveszi a kulcsot. Ekkor Zaejn már a kiválasztott asztalnál lebzsel, el is halad mellette, meg is nézi magának, miközben az hanyagul az asztalra dobja az étlapot. ~Nem ismerős. ~ Mert fene tudja, ki jött utána a kikötőből, hogy aztán a vérét vegye. ~Ismerőst biztos nem is küldenének, az túl egyértelmű lenne. ~ Morfondírozik magában, miközben fél szemmel megnézi, kicsit lengeti a kulcsot is, hogy a másik lássa, épp a szobák felé megy.*
A hozzászólás írója (Asztéyriaa Llhuyniel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 08:29:47
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-21 01:03:57
Üzenet elküldve: 2020-04-21 01:03:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Asztéyriaa//
*Amilyen veszélyes szerzetnek tűnik ez a fura, felvágott nyelvű nőszemély, Fint akkor sem bizonytalanodik el, mikor pillantása megtalálja az övét. Nézze csak meg magának bátran, legalább láthatja, milyen egy igazi férfi. Persze munka közben továbbra is abban a meggyőződésben él, hogy a nő a nyakában hordja a barátait, ez tűnik a legracionálisabbnak a számára, ő pedig egy egyszerű ember.*
- Ha lába nincs is, attól még mehetnékje lehet. *Von vállat.*
- Ez még mindig nem magyarázat arra, mit keresel itt velük. Errefelé nincs patkány. *Jelenti ki nagy merészen. Igazából egy napja van itt, ha van patkány, lehet, hogy még nem tűnt fel neki. De hát vitatkozzon a fene.* Ez egy tisztességes csehó.
*Persze ezek után saját nem létező meggyőzőerejének könyveli el, hogy Asztéyriaa még egy szobát is kivenne. Olyan parádésan nyújtja át a kulcsot, hogy még meg is hajol hozzá, ironikusan felhívva a vendég figyelmét, hogy kérése nem kedves.*
- Hölgyem, a szoba az öné. Szívesen, máskor is. *Persze azt nem bánja, ha nincs itt. Az ilyesmiért általában nem potyognak Fintarret könnyei. Ennek ellenére azért megejt egy álmodozó pillantást az ajtó felé, ahol Estit látta távozni, és ahol belátható időn belül nem fogja látni belépni újra. Most jól jönne egy idióta, aki feldobja a hangulatát. Szuggerálja az ajtót, hátha belép megint valami tejivó óriás, tyúkos néne… Bármi, ami felvidítja vagy összetöri, néhány percre.*
//Nyílt//
//Zaejn//
*Gyakorlatilag ebben a minutumban toppan be egy magas fickó, akit Fint meglepően közel érez magához. A marcona pofa, az őszes haj. Hát ezt is megélte, szó szerint emberére talált, főleg, mikor látja, hogy a férfi is legalább annyira beszédes, mint jómaga. Vár egy ideig, ha már válogat az illető, majd odalép hozzá.*
- Üdv. Mit adhatok? *Kérdezi velősen. Azokkal ilyen, akik nem köszönnek. Mert csak.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 01:05:00
*Amilyen veszélyes szerzetnek tűnik ez a fura, felvágott nyelvű nőszemély, Fint akkor sem bizonytalanodik el, mikor pillantása megtalálja az övét. Nézze csak meg magának bátran, legalább láthatja, milyen egy igazi férfi. Persze munka közben továbbra is abban a meggyőződésben él, hogy a nő a nyakában hordja a barátait, ez tűnik a legracionálisabbnak a számára, ő pedig egy egyszerű ember.*
- Ha lába nincs is, attól még mehetnékje lehet. *Von vállat.*
- Ez még mindig nem magyarázat arra, mit keresel itt velük. Errefelé nincs patkány. *Jelenti ki nagy merészen. Igazából egy napja van itt, ha van patkány, lehet, hogy még nem tűnt fel neki. De hát vitatkozzon a fene.* Ez egy tisztességes csehó.
*Persze ezek után saját nem létező meggyőzőerejének könyveli el, hogy Asztéyriaa még egy szobát is kivenne. Olyan parádésan nyújtja át a kulcsot, hogy még meg is hajol hozzá, ironikusan felhívva a vendég figyelmét, hogy kérése nem kedves.*
- Hölgyem, a szoba az öné. Szívesen, máskor is. *Persze azt nem bánja, ha nincs itt. Az ilyesmiért általában nem potyognak Fintarret könnyei. Ennek ellenére azért megejt egy álmodozó pillantást az ajtó felé, ahol Estit látta távozni, és ahol belátható időn belül nem fogja látni belépni újra. Most jól jönne egy idióta, aki feldobja a hangulatát. Szuggerálja az ajtót, hátha belép megint valami tejivó óriás, tyúkos néne… Bármi, ami felvidítja vagy összetöri, néhány percre.*
//Nyílt//
//Zaejn//
*Gyakorlatilag ebben a minutumban toppan be egy magas fickó, akit Fint meglepően közel érez magához. A marcona pofa, az őszes haj. Hát ezt is megélte, szó szerint emberére talált, főleg, mikor látja, hogy a férfi is legalább annyira beszédes, mint jómaga. Vár egy ideig, ha már válogat az illető, majd odalép hozzá.*
- Üdv. Mit adhatok? *Kérdezi velősen. Azokkal ilyen, akik nem köszönnek. Mert csak.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.21 01:05:00
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-21 00:50:09
Üzenet elküldve: 2020-04-21 00:50:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Könnyedén belöki a Vaskorsó ajtaját, és határozott léptekkel meg is indul egy szabad asztal felé. Tekintete közben minduntalan a jelenlévőket, és magát az ivót fürkészi, és már számtalan tervet készít arról, hogy kiből milyen hasznot fog húzni. Ha más nem, akkor legalább egy kellemes időtöltés reményében a legérdekesebbet szemeli ki magának.
Lehuppan székébe, egyik lábát térdére helyezi sípcsontjánál megtámasztva, miközben kezébe veszi az ét és itallapot, hogy jól szemügyre vehesse mit kínálnak itt a barbárok földjén.*
- Hüm.
*Állapítja meg nagy bölcsen, és az asztallapra dobja a kínálatot, hogy tovább bámulhassa a népeket teljesen szemérmetlenül. Leginkább egy hölgy társaságára vágyik, nem titkolt szándék miatt, de azért sem panaszkodna, ha véletlenül székdobálásba torkolna a kellemes látkép.*
*Könnyedén belöki a Vaskorsó ajtaját, és határozott léptekkel meg is indul egy szabad asztal felé. Tekintete közben minduntalan a jelenlévőket, és magát az ivót fürkészi, és már számtalan tervet készít arról, hogy kiből milyen hasznot fog húzni. Ha más nem, akkor legalább egy kellemes időtöltés reményében a legérdekesebbet szemeli ki magának.
Lehuppan székébe, egyik lábát térdére helyezi sípcsontjánál megtámasztva, miközben kezébe veszi az ét és itallapot, hogy jól szemügyre vehesse mit kínálnak itt a barbárok földjén.*
- Hüm.
*Állapítja meg nagy bölcsen, és az asztallapra dobja a kínálatot, hogy tovább bámulhassa a népeket teljesen szemérmetlenül. Leginkább egy hölgy társaságára vágyik, nem titkolt szándék miatt, de azért sem panaszkodna, ha véletlenül székdobálásba torkolna a kellemes látkép.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-20 21:37:05
Üzenet elküldve: 2020-04-20 21:37:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Arlintror//
*A nyers beszéd nem vált be, olybá tűnik, hogy lehetetlen kizökkenteni a bárdot kedveskedő hangulatából.*
~ Már virágokhoz is hasonlít! Szent ég, ha tudná...~
*Szemei villannak, s egy kissé előredőlve, metsző hangon válaszol.*
- Ha már választani kell, inkább pengevirág lennék.
*Utal a tőrszerű szúrós növényre, mellyel valószínűleg Arlintror sem találkozna szívesen. Már ha épeszűnek lehet nevezni a férfit. Erről Nolt egyelőre nem sikerült meggyőznie. Fura neki ez a tempó, mikor valaki teljesen váratlanul idegenekre kezdi szórni nyálasabbnál nyálasabb bókjait. Mindig is magányos farkas volt, és ha társaságra is vágyott, sokkal jobban élvezett szűkszavú, maguknak való elfek körében mozogni. Ez meg még ráadásul félvér is.*
~ Cöh... Mintha nem tudnám megvenni magamnak. ~
*Arl utolsó, udvarias mondatát valamiért igazán viccesnek találja, ridegen és kurtán felnevet. Nem is áll szándékában ráborítani az italt, hisz éppen elfogyóban van az előző. Jobban nevelték annál, hogy teljes mértékben fogyasztható ételt vagy italt borogasson csak úgy, heccből. Még akkor sem vetemedik ilyen tiszteletlenségre a természet adta teafűvel és a Vaskorsó Taverna dolgozóival szemben, mikor akarata ellenére itatják. Lehúzza az előző tea utolsó kortyát, és félretolja a bögrét, majd maga elég húzza az új, ajándékba kapottat.*
- Köszönöm.
*Az illem úgy diktálja, hogy megköszönje, így ezt is teszi. Ahhoz ugyan továbbra sem fűlik a foga, hogy megossza asztalát a másikkal, így nem invitálja. Viszont a gesztustól egy kissé megenyhül, de csak annyira, hogy odadobja nevét.*
- Nolliro vagyok. Hosszú napom volt, nemigen vágyom társaságra.
//Arlintror//
*A nyers beszéd nem vált be, olybá tűnik, hogy lehetetlen kizökkenteni a bárdot kedveskedő hangulatából.*
~ Már virágokhoz is hasonlít! Szent ég, ha tudná...~
*Szemei villannak, s egy kissé előredőlve, metsző hangon válaszol.*
- Ha már választani kell, inkább pengevirág lennék.
*Utal a tőrszerű szúrós növényre, mellyel valószínűleg Arlintror sem találkozna szívesen. Már ha épeszűnek lehet nevezni a férfit. Erről Nolt egyelőre nem sikerült meggyőznie. Fura neki ez a tempó, mikor valaki teljesen váratlanul idegenekre kezdi szórni nyálasabbnál nyálasabb bókjait. Mindig is magányos farkas volt, és ha társaságra is vágyott, sokkal jobban élvezett szűkszavú, maguknak való elfek körében mozogni. Ez meg még ráadásul félvér is.*
~ Cöh... Mintha nem tudnám megvenni magamnak. ~
*Arl utolsó, udvarias mondatát valamiért igazán viccesnek találja, ridegen és kurtán felnevet. Nem is áll szándékában ráborítani az italt, hisz éppen elfogyóban van az előző. Jobban nevelték annál, hogy teljes mértékben fogyasztható ételt vagy italt borogasson csak úgy, heccből. Még akkor sem vetemedik ilyen tiszteletlenségre a természet adta teafűvel és a Vaskorsó Taverna dolgozóival szemben, mikor akarata ellenére itatják. Lehúzza az előző tea utolsó kortyát, és félretolja a bögrét, majd maga elég húzza az új, ajándékba kapottat.*
- Köszönöm.
*Az illem úgy diktálja, hogy megköszönje, így ezt is teszi. Ahhoz ugyan továbbra sem fűlik a foga, hogy megossza asztalát a másikkal, így nem invitálja. Viszont a gesztustól egy kissé megenyhül, de csak annyira, hogy odadobja nevét.*
- Nolliro vagyok. Hosszú napom volt, nemigen vágyom társaságra.
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-20 11:20:07
Üzenet elküldve: 2020-04-20 11:20:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nolliro//
*A nő nem kezdi a legkedvesebben a beszédet, de végül is igaza van. Ő egy ismeretlen személy a nő számára, így nem lehet biztos a szándékában amiért mellé ült. A nő gondolhatja azt, hogy egy tolvaj, aki csak a megfelelő pillanatra vár, hogy meglopja. A tegeződésre adott válasz is igen durva, de még ezt is megérti. Van aki inkább tegeződik és van aki inkább nem. Ez így természetes.*
-Távolról egy szép virágnak látszott, de most látom, hogy egy gyönyörű rózsa. Azt gondoltam, hogy jól fog jönni egy kis társaság mindkettőnknek.
*Kezdi a mondandóját egy bókkal, ami szerinte szintén túlzás.
~Nála ez nem jön be. Valami lágyabbal, de nagyon nem nyájassal kell vele beszélni.~
Állapítja meg gyorsan. Gondolja rendel neki egy italt, bár lehet, hogy az rajta fog kikötni. Int a kiszolgálónak, hogy rendelne. Amint a nő leteszi a poharát az asztalra láthatja, hogy tea van benne, úgyhogy rendel egy pohár Forralt teat a nőnek és kifizeti az 5 aranyat.*
-Tudom, hogy már van itala, de ez az öné.
*Mondja, mikor a kiszolgáló kihozza az italt.*
-Csak azt kérem, ha nem tart rá igényt, akkor ne rám öntse.
*Mondja nyugodtan és udvarias hangnemben.*
//Nolliro//
*A nő nem kezdi a legkedvesebben a beszédet, de végül is igaza van. Ő egy ismeretlen személy a nő számára, így nem lehet biztos a szándékában amiért mellé ült. A nő gondolhatja azt, hogy egy tolvaj, aki csak a megfelelő pillanatra vár, hogy meglopja. A tegeződésre adott válasz is igen durva, de még ezt is megérti. Van aki inkább tegeződik és van aki inkább nem. Ez így természetes.*
-Távolról egy szép virágnak látszott, de most látom, hogy egy gyönyörű rózsa. Azt gondoltam, hogy jól fog jönni egy kis társaság mindkettőnknek.
*Kezdi a mondandóját egy bókkal, ami szerinte szintén túlzás.
~Nála ez nem jön be. Valami lágyabbal, de nagyon nem nyájassal kell vele beszélni.~
Állapítja meg gyorsan. Gondolja rendel neki egy italt, bár lehet, hogy az rajta fog kikötni. Int a kiszolgálónak, hogy rendelne. Amint a nő leteszi a poharát az asztalra láthatja, hogy tea van benne, úgyhogy rendel egy pohár Forralt teat a nőnek és kifizeti az 5 aranyat.
*-Tudom, hogy már van itala, de ez az öné.
*Mondja, mikor a kiszolgáló kihozza az italt.*
-Csak azt kérem, ha nem tart rá igényt, akkor ne rám öntse.
*Mondja nyugodtan és udvarias hangnemben.*
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-19 23:01:12
Üzenet elküldve: 2020-04-19 23:01:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bólogat az ifjúnak egyetértőn, keserű szájhúzással.*
- A-a-azt is. Meg a tekercseket sem adják ki ingyen. A Má-má-mágustoronyban borsosan megkérik az árát. - *Bizony, még akkor sem olcsó a tanulás, ha valaki egyedül vetné magát bele és próbálná értelmezni a tekercsekre írtakat.
Fölfigyel az előkerülő pipára, majd pedig elégedetten elmosolyodik Zakar szavait hallva.*
- Köszönöm. I-i-igazán figyelmes! Jó munkát végeztek a nevelői. - *Hangjából őszinte elismerés cseng, dicsérendő az ifjú jó modorát.
Talán lehetne engedékeny, de az a helyzet, hogy kimondottan ellenére van a pipafüst. Ugyan nincs tudomása róla, hogy született volna már egyöntetű vélemény arról, hogy a dohány és a különféle pipafüvek füstölése jótékony-e avagy káros - márpedig a káros dolgokat ő igyekszik kerülni -, ő inkább azért csak távol tartja magát a füsttől, ha teheti. Büdös is, köhögtet is, nem érti, miért vannak érte odáig egyesek...*
- Me-me-megy azért az másképp is. Én sem vagyok vagyonos, a-a-aztán vénségemre mégis mágusinas vagyok. - *Mosolyog a szakállát simogatva, majd iszik egy kortyot a teájából.*
- Ha talál egy mestert magának, ta-ta-talán olcsóbban megússza, mint a Toronyban. Synmira is egy le-le-lehetőség. - *Mond azért valami bátorítót is, mielőtt még az ifjú addig várna, míg olyan hajlott korú lesz mint ő, csak hogy biztosan legyen elég pénze a tanulásra. Kár volna azért, a fiatal elme még fogékonyabb, ezt sajnos magán is tapasztalja.*
- Na-na-nagyon egyszerű... A lázadás miatt megszűnt az áll-áll-állásom és az otthonom is. - *Kezdi egy egyszerű felütéssel, nem megy bele részletekbe, mert ez még neki sem kellemes.*
- Egy ideje már itt húztam meg magamat, a Pegazusban... - *Int az emelet felé, ahol feltételezhetően a szálláshelyek vannak itt is, noha ez nem a Pegazus, csak szegény öreg fejében kicsit összekavarodtak a dolgok és azt hiszi hirtelen, hogy ott vannak.*
- Aztán ol-ol-olvastam, hogy Synmirán az Ezü-ezüstszilánk Szövetség intézőt keres... ahhoz meg én éppenséggel értek... U-u-utánajártam, mi ez a Szövetség és hol van és kiderült, hogy mágiával fo-fo-foglalkoznak. Engem meg már egy ideje érdekel a mágia. Először ugyan nem tetszett az ötlet, ho-hogy a városon kívül éljek és do-do-dolgozzak. Hallani ugye mindenfélét... - *Hunyorog fél szemével az elfre, visszautalva a már korábban kitárgyalt témára, hogy biztonságos-e Amon környéke.*
- De ne-ne-ne-nem sok kötött már a városhoz, szomorú is, ahogy most kinéz. U-u-u-úgyhogy elmentem sze-sze-szerencsét próbálni. És meg is leltem. - *Zárja az egyszerű történetet egy mosollyal.*
- Azt mondta, mu-mu-munkaügyben jött? - *Tér vissza egy korábban elejtett megjegyzésre, amit még a törpének válaszolt az elf. Finoman próbál rá utalni, hogy érdekelné a téma, hogy mifélében, de úgy tapasztalta, ifjú asztaltársasága nem nagyon szeret magáról beszélni, inkább az ő meséit hallgatja, bár azt kétségtelenül türelmesen. Azért mégiscsak szívesen ismerné meg ő is valamelyest a vele szemben ülőt.*
*Bólogat az ifjúnak egyetértőn, keserű szájhúzással.*
- A-a-azt is. Meg a tekercseket sem adják ki ingyen. A Má-má-mágustoronyban borsosan megkérik az árát. - *Bizony, még akkor sem olcsó a tanulás, ha valaki egyedül vetné magát bele és próbálná értelmezni a tekercsekre írtakat.
Fölfigyel az előkerülő pipára, majd pedig elégedetten elmosolyodik Zakar szavait hallva.*
- Köszönöm. I-i-igazán figyelmes! Jó munkát végeztek a nevelői. - *Hangjából őszinte elismerés cseng, dicsérendő az ifjú jó modorát.
Talán lehetne engedékeny, de az a helyzet, hogy kimondottan ellenére van a pipafüst. Ugyan nincs tudomása róla, hogy született volna már egyöntetű vélemény arról, hogy a dohány és a különféle pipafüvek füstölése jótékony-e avagy káros - márpedig a káros dolgokat ő igyekszik kerülni -, ő inkább azért csak távol tartja magát a füsttől, ha teheti. Büdös is, köhögtet is, nem érti, miért vannak érte odáig egyesek...*
- Me-me-megy azért az másképp is. Én sem vagyok vagyonos, a-a-aztán vénségemre mégis mágusinas vagyok. - *Mosolyog a szakállát simogatva, majd iszik egy kortyot a teájából.*
- Ha talál egy mestert magának, ta-ta-talán olcsóbban megússza, mint a Toronyban. Synmira is egy le-le-lehetőség. - *Mond azért valami bátorítót is, mielőtt még az ifjú addig várna, míg olyan hajlott korú lesz mint ő, csak hogy biztosan legyen elég pénze a tanulásra. Kár volna azért, a fiatal elme még fogékonyabb, ezt sajnos magán is tapasztalja.*
- Na-na-nagyon egyszerű... A lázadás miatt megszűnt az áll-áll-állásom és az otthonom is. - *Kezdi egy egyszerű felütéssel, nem megy bele részletekbe, mert ez még neki sem kellemes.*
- Egy ideje már itt húztam meg magamat, a Pegazusban... - *Int az emelet felé, ahol feltételezhetően a szálláshelyek vannak itt is, noha ez nem a Pegazus, csak szegény öreg fejében kicsit összekavarodtak a dolgok és azt hiszi hirtelen, hogy ott vannak.*
- Aztán ol-ol-olvastam, hogy Synmirán az Ezü-ezüstszilánk Szövetség intézőt keres... ahhoz meg én éppenséggel értek... U-u-utánajártam, mi ez a Szövetség és hol van és kiderült, hogy mágiával fo-fo-foglalkoznak. Engem meg már egy ideje érdekel a mágia. Először ugyan nem tetszett az ötlet, ho-hogy a városon kívül éljek és do-do-dolgozzak. Hallani ugye mindenfélét... - *Hunyorog fél szemével az elfre, visszautalva a már korábban kitárgyalt témára, hogy biztonságos-e Amon környéke.*
- De ne-ne-ne-nem sok kötött már a városhoz, szomorú is, ahogy most kinéz. U-u-u-úgyhogy elmentem sze-sze-szerencsét próbálni. És meg is leltem. - *Zárja az egyszerű történetet egy mosollyal.*
- Azt mondta, mu-mu-munkaügyben jött? - *Tér vissza egy korábban elejtett megjegyzésre, amit még a törpének válaszolt az elf. Finoman próbál rá utalni, hogy érdekelné a téma, hogy mifélében, de úgy tapasztalta, ifjú asztaltársasága nem nagyon szeret magáról beszélni, inkább az ő meséit hallgatja, bár azt kétségtelenül türelmesen. Azért mégiscsak szívesen ismerné meg ő is valamelyest a vele szemben ülőt.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-19 21:24:41
Üzenet elküldve: 2020-04-19 21:24:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Therrad//
*Láthatóan sürgős dolga akadt Moraknak. Zakar némán vállat von. Egyik legkedveltebb témája forog szóban, így érdeklődve várja a választ. A választ, ami bár kézenfekvő, mégis meglepetésként éri, így kimondva hirtelen. És valóban, a pénz! Jó nagyot bólint rá.*
- Aaaaz, igen! *Kevés igazabb dolgot hallott az elmúlt napokban.* - Nehéz tudomány. Jól megtanítani sokáig tart, a munkaórákat pedig ki kell fizetni. Hmm... sajnos hobbinak ez elég drága. *Beszéd közben a gyertyák lángjaira tekint. Ekkor egy önkéntelen mozdulattal előveszi pipáját és erre csak akkor eszmél rá, amikor már a kezében van. Meglepett tekintettel mered a tárgyra egy pillanatig, majd azonnal vissza is teszi.*
- Ilyen ez a függőség! Bocsásson meg, természetesen nem gyújtok rá az asztalánál. *Amíg ezt kimondja, belül is elfogadja, hogy dohányfüst helyett önuralommal fog telítődni.*
- Valóban érdekel a mágia. Biztos vagyok benne, hogy egyszer lesz rá lehetőségem, de igyekeznem kell megvagyonosodni, másképp nem megy. *Megtollasodni sosem volt egyszerű. Zakar szereti vagyonosnak gondolni saját családját, csak utána mosolyogva hozzá teszi, hogy a vagyon negatív előjelű.*
- Ha van hozzá kedve, elmondja, hogyan került Synmirára?
//Therrad//
*Láthatóan sürgős dolga akadt Moraknak. Zakar némán vállat von. Egyik legkedveltebb témája forog szóban, így érdeklődve várja a választ. A választ, ami bár kézenfekvő, mégis meglepetésként éri, így kimondva hirtelen. És valóban, a pénz! Jó nagyot bólint rá.*
- Aaaaz, igen! *Kevés igazabb dolgot hallott az elmúlt napokban.* - Nehéz tudomány. Jól megtanítani sokáig tart, a munkaórákat pedig ki kell fizetni. Hmm... sajnos hobbinak ez elég drága. *Beszéd közben a gyertyák lángjaira tekint. Ekkor egy önkéntelen mozdulattal előveszi pipáját és erre csak akkor eszmél rá, amikor már a kezében van. Meglepett tekintettel mered a tárgyra egy pillanatig, majd azonnal vissza is teszi.*
- Ilyen ez a függőség! Bocsásson meg, természetesen nem gyújtok rá az asztalánál. *Amíg ezt kimondja, belül is elfogadja, hogy dohányfüst helyett önuralommal fog telítődni.*
- Valóban érdekel a mágia. Biztos vagyok benne, hogy egyszer lesz rá lehetőségem, de igyekeznem kell megvagyonosodni, másképp nem megy. *Megtollasodni sosem volt egyszerű. Zakar szereti vagyonosnak gondolni saját családját, csak utána mosolyogva hozzá teszi, hogy a vagyon negatív előjelű.*
- Ha van hozzá kedve, elmondja, hogyan került Synmirára?
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-19 16:54:45
Üzenet elküldve: 2020-04-19 16:54:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Arlintror//
*Gondolataiból a mellette lévő asztalnál lévő szék lábának nyikorgása rángatják ki. Mire odafordítja a fejét, a férfi már beszél is hozzá.*
~ Na, tessék... Egy perc nyugtom se lehet!? Nyamvadt félvér... ~
*Az a figura az, akit ismerősnek vélt egy pillanatra, és ezt az érzést továbbra sem rázta le magáról. Valahol már látta, de ez nem jelenti azt, hogy erre fényt is akar deríteni. Vagy, hogy egyáltalán meg akarja ismerni a másikat. Női szemmel ugyan nem rossz, egész jó erőben van, és fel is van fegyverkezve. Ezek mind jó pontok Nol szemében. Objektíven nézve jóvágású, de a nyájas hangnemtől az elf nő mindig is falra mászott. Kicsit durvábban válaszol, mint az illendő lenne, de emiatt egy fél csepp bűntudatot sem érez.*
- Nem kérdeztem.
*Feleli a másik nevére reagálva, az övére vonatkozó kérdést pedig egészen egyszerűen figyelmen kívül hagyja.*
~ Bárd...? Akkor biztos valami zenés bohóckodás közben láttam valahol. ~
*Számára untig elég, hogy ebben a formában fény is derült a rejtélyre, de úgy tűnik, a férfi nem tágít, és még egyszer közli Nollal nevét. Felvonja szemöldökét, és bögréjét eleresztve hátradől a széken. Megvonja vállát, majd keresztbe fonja maga előtt karjait.*
- Tegeződjön a bánat! Mit akar tőlem?
*Kérdezi nyersen. Egyedül akart lenni, erre az élet a nyakába varr egy ilyen lantos jött-mentet.*
//Arlintror//
*Gondolataiból a mellette lévő asztalnál lévő szék lábának nyikorgása rángatják ki. Mire odafordítja a fejét, a férfi már beszél is hozzá.*
~ Na, tessék... Egy perc nyugtom se lehet!? Nyamvadt félvér... ~
*Az a figura az, akit ismerősnek vélt egy pillanatra, és ezt az érzést továbbra sem rázta le magáról. Valahol már látta, de ez nem jelenti azt, hogy erre fényt is akar deríteni. Vagy, hogy egyáltalán meg akarja ismerni a másikat. Női szemmel ugyan nem rossz, egész jó erőben van, és fel is van fegyverkezve. Ezek mind jó pontok Nol szemében. Objektíven nézve jóvágású, de a nyájas hangnemtől az elf nő mindig is falra mászott. Kicsit durvábban válaszol, mint az illendő lenne, de emiatt egy fél csepp bűntudatot sem érez.*
- Nem kérdeztem.
*Feleli a másik nevére reagálva, az övére vonatkozó kérdést pedig egészen egyszerűen figyelmen kívül hagyja.*
~ Bárd...? Akkor biztos valami zenés bohóckodás közben láttam valahol. ~
*Számára untig elég, hogy ebben a formában fény is derült a rejtélyre, de úgy tűnik, a férfi nem tágít, és még egyszer közli Nollal nevét. Felvonja szemöldökét, és bögréjét eleresztve hátradől a széken. Megvonja vállát, majd keresztbe fonja maga előtt karjait.*
- Tegeződjön a bánat! Mit akar tőlem?
*Kérdezi nyersen. Egyedül akart lenni, erre az élet a nyakába varr egy ilyen lantos jött-mentet.*
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-17 22:01:21
Üzenet elküldve: 2020-04-17 22:01:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Túlórázás//
- Hát persze. *bólint Fint szavaira, magában kuncogva a férfi bemutatóján, hiszen biztos benne, a hasa mellett nem épp a szíve a másik testrésze, amit nagyon megviselne bárminek, vagy éppen bárkinek is a hiánya*
- Kádak? *vonja fel azonban kérdőn az egyik szemöldökét, látszólag a férfinek ezúttal sikerült teljesen meglepnie őt, és kicsit felcsigáznia az érdeklődését* Nos, ha már ilyen nagy szakértője vagy a témának, mesélj! Hogyan lehetne javítani az itteniek... illatán? Építsünk egy külön fürdőházat? Esetleg csak egy hatalmas dézsát a kertbe? *kérdezősködik tovább, látszólag sokkal nagyobb lelkesedéssel, mint amennyire ténylegesen érdeklődik a téma. Ő a maga részéről sokkal inkább úgy tartja, nagyobb igény lenne itt bármire kapható nőkre és férfiakra, de jó munkaadóként nem akarja elvenni az alkalmazottai kedvét, hagyja, hadd bontsa ki a férfi az ötletét, talán a végén még valami használható is kisül belőle*
- Minek is állsz te elébe? Mindenkinek, aki hemperegni jön ide? Tartok tőle, annyi lelkes jelentkezővel még te se bírnál... *élcelődik azért kicsit Fint kárára, miközben a bort kóstolgatja*
- Jobb beszállítók kellenének, borzasztó ez a lőre! *jegyzi meg fintorogva, inkább csak magának, mintsem a csaposnak, gondolatban feljegyezve magának, hogy alkalomadtán gondoskodjon minőségibb utánpótlásról a készleteket illetően. Nem sokáig merenghet ezen, a férfi rossz tréfája hamar előhozza régi beidegződéseit*
- Valóban, mitől? *pillant felsőbbségteljes mosollyal a férfira, szabad kezét az ujjait szorító kézre téve. Megtévesztő a mozdulat, hiszen közel sem az a célja, hogy meghitt közelségbe kerüljenek, pusztán csak Fint szorításától igyekszik megszabadulni. ~Mindentől~ olvasható ki szeméből a válasz, hiszen ha az életéről van szó, zsoldosokban bízna meg a legkevésbé, akik pénzért bármikor, bárkit elárulnak. ~Csak magára számíthat az ember~ gondolja magában, Fintet szemlélve, vajon belebolondult-e már annyira, hogy az életét áldozza érte, ha úgy hozza a sors. ~Ostoba!~ gondolja magában lekicsinylőn, mint mindenkiről, aki a vágyai rabja*
- Nocsak, igazán jól informáltak lehettek ott a hegyeken túl. *horkan fel az érdeklődés legcsekélyebb jele nélkül. Ha tényleg Pirtianesből jött a férfi, akkor korábban is hallania, sőt, mit több, félnie is kellett volna a Dwirinthalen nevet. ~Nem nyomulnál ennyire, ha tényleg odavalósi lennél~ igazítja helyre gondolatban csaposát*
- Úgy érted, én is kegyetlen lennék? *pillant összehúzott szemöldökkel Fintre, miközben egyik lábát is felhúzza, látszólag pusztán a kényelmesebb pozíció miatt, ujjai pedig a csizmája peremén játszadoznak, míg a férfi válaszára vár.*
//Túlórázás//
- Hát persze. *bólint Fint szavaira, magában kuncogva a férfi bemutatóján, hiszen biztos benne, a hasa mellett nem épp a szíve a másik testrésze, amit nagyon megviselne bárminek, vagy éppen bárkinek is a hiánya*
- Kádak? *vonja fel azonban kérdőn az egyik szemöldökét, látszólag a férfinek ezúttal sikerült teljesen meglepnie őt, és kicsit felcsigáznia az érdeklődését* Nos, ha már ilyen nagy szakértője vagy a témának, mesélj! Hogyan lehetne javítani az itteniek... illatán? Építsünk egy külön fürdőházat? Esetleg csak egy hatalmas dézsát a kertbe? *kérdezősködik tovább, látszólag sokkal nagyobb lelkesedéssel, mint amennyire ténylegesen érdeklődik a téma. Ő a maga részéről sokkal inkább úgy tartja, nagyobb igény lenne itt bármire kapható nőkre és férfiakra, de jó munkaadóként nem akarja elvenni az alkalmazottai kedvét, hagyja, hadd bontsa ki a férfi az ötletét, talán a végén még valami használható is kisül belőle*
- Minek is állsz te elébe? Mindenkinek, aki hemperegni jön ide? Tartok tőle, annyi lelkes jelentkezővel még te se bírnál... *élcelődik azért kicsit Fint kárára, miközben a bort kóstolgatja*
- Jobb beszállítók kellenének, borzasztó ez a lőre! *jegyzi meg fintorogva, inkább csak magának, mintsem a csaposnak, gondolatban feljegyezve magának, hogy alkalomadtán gondoskodjon minőségibb utánpótlásról a készleteket illetően. Nem sokáig merenghet ezen, a férfi rossz tréfája hamar előhozza régi beidegződéseit*
- Valóban, mitől? *pillant felsőbbségteljes mosollyal a férfira, szabad kezét az ujjait szorító kézre téve. Megtévesztő a mozdulat, hiszen közel sem az a célja, hogy meghitt közelségbe kerüljenek, pusztán csak Fint szorításától igyekszik megszabadulni. ~Mindentől~ olvasható ki szeméből a válasz, hiszen ha az életéről van szó, zsoldosokban bízna meg a legkevésbé, akik pénzért bármikor, bárkit elárulnak. ~Csak magára számíthat az ember~ gondolja magában, Fintet szemlélve, vajon belebolondult-e már annyira, hogy az életét áldozza érte, ha úgy hozza a sors. ~Ostoba!~ gondolja magában lekicsinylőn, mint mindenkiről, aki a vágyai rabja*
- Nocsak, igazán jól informáltak lehettek ott a hegyeken túl. *horkan fel az érdeklődés legcsekélyebb jele nélkül. Ha tényleg Pirtianesből jött a férfi, akkor korábban is hallania, sőt, mit több, félnie is kellett volna a Dwirinthalen nevet. ~Nem nyomulnál ennyire, ha tényleg odavalósi lennél~ igazítja helyre gondolatban csaposát*
- Úgy érted, én is kegyetlen lennék? *pillant összehúzott szemöldökkel Fintre, miközben egyik lábát is felhúzza, látszólag pusztán a kényelmesebb pozíció miatt, ujjai pedig a csizmája peremén játszadoznak, míg a férfi válaszára vár.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 851-870