Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 234 (4661. - 4680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4680. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-09 14:21:46
Üzenet elküldve: 2020-11-09 14:21:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Szája sarkában egy apró fintorral veszi tudomásul, hogy majd csak "hamarosan". Nagyon-nagyon utálja ezt az egész szituációt. Kirakatba nem tenné az érzelmeit, nyilván nem nyalogatná álló nap Cha'yss nyelvét, viszont a kezét nagyon szívesen megfogná, lassan nyomot hagy a körme a tenyerében.
A pohárköszöntőket és az egymás fényezését sztoikus arckifejezéssel hallgatja, szíve szerint nem csak a szemét forgatná, de öklendezést is mímelne. Utána meg már rázza magát, mint a vizes kutya. Az ital pocsék, épeszű emberek meg tulajdonképpen nem is iszik ilyesfajta pocsék italt. Talán csak akkor, ha olyan pocsék napja volt, mint neki, pocsék naphoz pocsék ital dukál. Még a kupicáját méregeti, mikor a szeme sarkából látja, hogy tőle jobbra komoly baj van. Reflexszerűen kapna Habrertus után, aki már el is dől, mint az ólajtó. Bár Aenae soha nem látott eldőlő ólajtót, de valahogy ilyennek képzeli, bár a kancellár nyekkenése talán diszkrétebb, mint egy ólajtóé lenne.*
- Gyógyítót!
*Kiáltja ő is a pult felé fordulva. Nem ellenőrzi, hogy Fint tényleg eliramodik-e, inkább foglalkozik Cha'yss kérdésével, amin csak egy pillanatra tátja el értetlenül. Majd amint felfogja, már rázza is a fejét.*
- Egek, dehogy.
*Akármennyire nem kedveli a kancellárt, de akkor sem hagyná meghalni. Pláne nem ilyen méltatlan körülmények körülmények között. Cha'yss az oldalára fordítja az eszméletlen férfit, Aenae pedig felgyűri a karján a ruhát, hogy a csuklóján kitapinthassa a szívverését. Eközben egyszer azért felnéz, hogy Fint, eltűnt-e, hogy hozzon gyógyítót.*
- Azért ne törd el a csontját. Olyan törékenynek tűnik.
*Mondja a lány félrebiccentett fejjel, tényleg törékenynek találja, vagy inkább rendkívül kiszolgáltatottnak, és Aenae nem a tulajdon apja, hogy visszaéljen ezzel. El ugyan nem felejti, ha sikerül visszapofozni az életbe, akkor tartozik nekik eggyel. Maga is úgy helyezkedik, hogy Habrertus háta mögött legyen, ugyanis nem szeretné, hogy a kancellár rá is juttasson Kagan ökléből, mikor már nem akar megfulladni attól. Nem esik pánikba, megítélése szerint urai a helyzetnek.*
- Kagan kiütötte szegénykémet. Vagy Kagan ökle sötételfútra ment?
*Nem bírja ki, hogy ne vihogjon fel. Válla Cha'yss felkarjához ér, tesz egy mozdulatot, hogy most mégis megcsókolja, de aztán úgy ítéli meg, hogy nincs ennek helye a halódó Habrertus korpusza fölött térdelve.*
*Szája sarkában egy apró fintorral veszi tudomásul, hogy majd csak "hamarosan". Nagyon-nagyon utálja ezt az egész szituációt. Kirakatba nem tenné az érzelmeit, nyilván nem nyalogatná álló nap Cha'yss nyelvét, viszont a kezét nagyon szívesen megfogná, lassan nyomot hagy a körme a tenyerében.
A pohárköszöntőket és az egymás fényezését sztoikus arckifejezéssel hallgatja, szíve szerint nem csak a szemét forgatná, de öklendezést is mímelne. Utána meg már rázza magát, mint a vizes kutya. Az ital pocsék, épeszű emberek meg tulajdonképpen nem is iszik ilyesfajta pocsék italt. Talán csak akkor, ha olyan pocsék napja volt, mint neki, pocsék naphoz pocsék ital dukál. Még a kupicáját méregeti, mikor a szeme sarkából látja, hogy tőle jobbra komoly baj van. Reflexszerűen kapna Habrertus után, aki már el is dől, mint az ólajtó. Bár Aenae soha nem látott eldőlő ólajtót, de valahogy ilyennek képzeli, bár a kancellár nyekkenése talán diszkrétebb, mint egy ólajtóé lenne.*
- Gyógyítót!
*Kiáltja ő is a pult felé fordulva. Nem ellenőrzi, hogy Fint tényleg eliramodik-e, inkább foglalkozik Cha'yss kérdésével, amin csak egy pillanatra tátja el értetlenül. Majd amint felfogja, már rázza is a fejét.*
- Egek, dehogy.
*Akármennyire nem kedveli a kancellárt, de akkor sem hagyná meghalni. Pláne nem ilyen méltatlan körülmények körülmények között. Cha'yss az oldalára fordítja az eszméletlen férfit, Aenae pedig felgyűri a karján a ruhát, hogy a csuklóján kitapinthassa a szívverését. Eközben egyszer azért felnéz, hogy Fint, eltűnt-e, hogy hozzon gyógyítót.*
- Azért ne törd el a csontját. Olyan törékenynek tűnik.
*Mondja a lány félrebiccentett fejjel, tényleg törékenynek találja, vagy inkább rendkívül kiszolgáltatottnak, és Aenae nem a tulajdon apja, hogy visszaéljen ezzel. El ugyan nem felejti, ha sikerül visszapofozni az életbe, akkor tartozik nekik eggyel. Maga is úgy helyezkedik, hogy Habrertus háta mögött legyen, ugyanis nem szeretné, hogy a kancellár rá is juttasson Kagan ökléből, mikor már nem akar megfulladni attól. Nem esik pánikba, megítélése szerint urai a helyzetnek.*
- Kagan kiütötte szegénykémet. Vagy Kagan ökle sötételfútra ment?
*Nem bírja ki, hogy ne vihogjon fel. Válla Cha'yss felkarjához ér, tesz egy mozdulatot, hogy most mégis megcsókolja, de aztán úgy ítéli meg, hogy nincs ennek helye a halódó Habrertus korpusza fölött térdelve.*
4679. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-08 16:04:25
Üzenet elküldve: 2020-11-08 16:04:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az igric nem ismeri a thargokat, se a barbárokat, így a szokásaikat vagy a társadalmi felépítésüket sem. Nehezen tud napirendre térni a holt ellenségek csontjából emelt trón és a kancellári intézmény összeférhetősége felett. Olyan ez a hely, mintha a két rendszert próbálták volna összegyúrni, megőrizve a barbárias vadságot és a felvilágosult társadalmak előnyeit. Robbanásveszélyes elegy.
A meglepetést okozó mondatra felszalad a szemöldöke, sárga pillantásából ezt ki is olvashatja Aenae, ahogy azt is, hogy nem volna ellenére a kontaktus. Beleegyező mosollyal süti le szemeit egy pillanatra, mert sajnos, bármennyire szeretnék is, a csók nem történhet meg.*
- Hamarosan. *Mondja halkan. Ha tervei szerint halad az este, akkor Habretust úgy leitatják, hogy esélye sem lesz rajtuk tartania a szemét és ő nyugodt szívvel osonhat át Aenae ágyába.
Szerencsére megérkezik a pultos az italokkal és az ételekkel, így van lehetőségük lenyugodni, de egy-egy lapos pillantás azért még kijár a lánynak, mielőtt a kancellár is megjelenik az asztalnál. A sörét is megkapja, amit hálás mosollyal vesz át az unott arcú férfitől. Ekkor pedig nekilát a terv végrehajtásához is egy pohárköszöntő formájában.
Barátságos mosolyt kap Habrertustól az étkezést megnyitó erősebb szesz előtti szónoklatért, bár el tudja képzelni, mennyire utálja most. Már a ribizlibort, azt a negédes löttyöt se nagyon akarta, hát még Kagan Öklét.*
- Köszönöm, jó kancellár, elismerésed megmelengeti a szívem. *Hajtja meg fejét a férfi dicséretére. Eryon Kriss valóban remek mester volt, aki minden téren csiszolgatta az ifjú igric képességeit.
Aztán mind megemelik a kupicát és lehajtják. Aenae kisebb megpróbáltatásokkal veszi az italt. Látja, ahogy megborzong, ahogy könnyes lesz a szeme, de büszke a lányra, amiért nem köpte az asztalra a maró ízű, kellemetlenül vad szeszt.
Sárga pillantása aztán a kancellárra siklik. Nagyon kíváncsi, milyen krákogást és kifogást fog majd lerendezni, hogy ne kelljen meginnia az egészet egyszerre. De a báró már készen áll a válasszal.
Az este sokadjára éri meglepetés, amikor a férfi lehajtja egyben az italt, még némi bosszantó elégedettség szikráját is ki tudja olvasni egy pillanatra a szeméből, de aztán valami történik.
A kancellár szemeit elfutó könnyek még rendben vannak, de aztán levegőért kap, ami láthatóan nem sikerül. Ijedten kezd kalimpálni, az igric szemben ül vele, söre a jobb oldalon, Aenae felé, így talán azt nem veri le, de ez még nem ok semmi pozitívra, mert a jó Habrertus láthatóan nincs túl jól.
Aztán az idő meglódul, a kancellár megemelkedik és mire a báró észbe kap, már a földön fekszik, szemei mintha fennakadnának.*
- Nem baszod meg. *Mondja hitetlenkedve, széles mosollyal a báró. Nem tudja elhinni, hogy ez itt most velük esik meg. Az isteneknek lám mégis van humorérzékük.*
- Gyógyítót! Azonnal! *Rúgja ki hozzá nem illő rutinnal maga alól a széket az igric. Tekintete csak egy pillanatra fordul a pultos felé, hangja határozott és parancsoló. Aenae felé kerül, úgy a rövidebb, miközben a hangját egészen halkra fogva suttogja neki.*
- Csak egy szavadba kerül. *Hogy mi és miért, azt csak a kontextusból lehet kikövetkeztetni. A lány nem kedveli Habrertust és ebben a kiszolgáltatott helyzetben valóban megtalálná a módját, hogy mire ideér a gyógyító, addigra a Vashegy kancellárja már átlépjen a Kárpiton Túlra.
Az is megfordul a fejében, hogy megmérgezték őket, ám mivel ő itta meg elsőként az italt, így már neki is hasonlóan kellett volna járnia, mint Habrertusnak. Ezt a lehetőséget el is veti, mire a férfi mellé térdel. Ingét, ruháját a mellkasán megbontja, kinyitja a száját, hogy belenézzen, ne akadt-e valami a torkán. Amikor tisztának találja, oldalra fordítja az eszméletlennek tűnő testet. Elég merevrészeg fickóval akadt dolga már amikor anyja mellett dolgozott a bordélyházban. Miután páran már megfulladtak saját hányadékukban, rájöttek, hogy elég úgy fordítani a testet, hogy ez ne eshessen meg, a többiről az istenek gondoskodtak.
Ha a kancellár nem reagál, akkor az oldalra fordított test mögé térdelve háromszor ahogy erejéből telik, hatalmasat csap nyitott tenyérrel a kancellár hátára.
Eddig terjed a tudománya, ha komolyabb beavatkozás kellene, ahhoz már gyógyító vagy kuruzsló kell.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.08 16:05:02
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az igric nem ismeri a thargokat, se a barbárokat, így a szokásaikat vagy a társadalmi felépítésüket sem. Nehezen tud napirendre térni a holt ellenségek csontjából emelt trón és a kancellári intézmény összeférhetősége felett. Olyan ez a hely, mintha a két rendszert próbálták volna összegyúrni, megőrizve a barbárias vadságot és a felvilágosult társadalmak előnyeit. Robbanásveszélyes elegy.
A meglepetést okozó mondatra felszalad a szemöldöke, sárga pillantásából ezt ki is olvashatja Aenae, ahogy azt is, hogy nem volna ellenére a kontaktus. Beleegyező mosollyal süti le szemeit egy pillanatra, mert sajnos, bármennyire szeretnék is, a csók nem történhet meg.*
- Hamarosan. *Mondja halkan. Ha tervei szerint halad az este, akkor Habretust úgy leitatják, hogy esélye sem lesz rajtuk tartania a szemét és ő nyugodt szívvel osonhat át Aenae ágyába.
Szerencsére megérkezik a pultos az italokkal és az ételekkel, így van lehetőségük lenyugodni, de egy-egy lapos pillantás azért még kijár a lánynak, mielőtt a kancellár is megjelenik az asztalnál. A sörét is megkapja, amit hálás mosollyal vesz át az unott arcú férfitől. Ekkor pedig nekilát a terv végrehajtásához is egy pohárköszöntő formájában.
Barátságos mosolyt kap Habrertustól az étkezést megnyitó erősebb szesz előtti szónoklatért, bár el tudja képzelni, mennyire utálja most. Már a ribizlibort, azt a negédes löttyöt se nagyon akarta, hát még Kagan Öklét.*
- Köszönöm, jó kancellár, elismerésed megmelengeti a szívem. *Hajtja meg fejét a férfi dicséretére. Eryon Kriss valóban remek mester volt, aki minden téren csiszolgatta az ifjú igric képességeit.
Aztán mind megemelik a kupicát és lehajtják. Aenae kisebb megpróbáltatásokkal veszi az italt. Látja, ahogy megborzong, ahogy könnyes lesz a szeme, de büszke a lányra, amiért nem köpte az asztalra a maró ízű, kellemetlenül vad szeszt.
Sárga pillantása aztán a kancellárra siklik. Nagyon kíváncsi, milyen krákogást és kifogást fog majd lerendezni, hogy ne kelljen meginnia az egészet egyszerre. De a báró már készen áll a válasszal.
Az este sokadjára éri meglepetés, amikor a férfi lehajtja egyben az italt, még némi bosszantó elégedettség szikráját is ki tudja olvasni egy pillanatra a szeméből, de aztán valami történik.
A kancellár szemeit elfutó könnyek még rendben vannak, de aztán levegőért kap, ami láthatóan nem sikerül. Ijedten kezd kalimpálni, az igric szemben ül vele, söre a jobb oldalon, Aenae felé, így talán azt nem veri le, de ez még nem ok semmi pozitívra, mert a jó Habrertus láthatóan nincs túl jól.
Aztán az idő meglódul, a kancellár megemelkedik és mire a báró észbe kap, már a földön fekszik, szemei mintha fennakadnának.*
- Nem baszod meg. *Mondja hitetlenkedve, széles mosollyal a báró. Nem tudja elhinni, hogy ez itt most velük esik meg. Az isteneknek lám mégis van humorérzékük.*
- Gyógyítót! Azonnal! *Rúgja ki hozzá nem illő rutinnal maga alól a széket az igric. Tekintete csak egy pillanatra fordul a pultos felé, hangja határozott és parancsoló. Aenae felé kerül, úgy a rövidebb, miközben a hangját egészen halkra fogva suttogja neki.*
- Csak egy szavadba kerül. *Hogy mi és miért, azt csak a kontextusból lehet kikövetkeztetni. A lány nem kedveli Habrertust és ebben a kiszolgáltatott helyzetben valóban megtalálná a módját, hogy mire ideér a gyógyító, addigra a Vashegy kancellárja már átlépjen a Kárpiton Túlra.
Az is megfordul a fejében, hogy megmérgezték őket, ám mivel ő itta meg elsőként az italt, így már neki is hasonlóan kellett volna járnia, mint Habrertusnak. Ezt a lehetőséget el is veti, mire a férfi mellé térdel. Ingét, ruháját a mellkasán megbontja, kinyitja a száját, hogy belenézzen, ne akadt-e valami a torkán. Amikor tisztának találja, oldalra fordítja az eszméletlennek tűnő testet. Elég merevrészeg fickóval akadt dolga már amikor anyja mellett dolgozott a bordélyházban. Miután páran már megfulladtak saját hányadékukban, rájöttek, hogy elég úgy fordítani a testet, hogy ez ne eshessen meg, a többiről az istenek gondoskodtak.
Ha a kancellár nem reagál, akkor az oldalra fordított test mögé térdelve háromszor ahogy erejéből telik, hatalmasat csap nyitott tenyérrel a kancellár hátára.
Eddig terjed a tudománya, ha komolyabb beavatkozás kellene, ahhoz már gyógyító vagy kuruzsló kell.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.08 16:05:02
4678. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-06 18:46:22
Üzenet elküldve: 2020-11-06 18:46:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Talán már a kora okán sem olyan jó a hallása, mint ifjabb éveiben, de egészen addig nem sokat csíp el a beszélgetésből, míg vissza nem tér az asztalhoz. Ez bosszantja kissé, szeretett volna olyasmit is megtudni, amit nem az ő füleinek szántak. De annyi baj legyen. Hubi van annyira rosszmájú, hogy arra gondoljon: csupán pajzán évődés tanúja lehetett volna. Noha a kancellár nem erre lett volna kíváncsi, de Hubi nagyon is. Igazán szerencse, hogy nem feltétlenül kell majd füleire hagyatkoznia, szerencsére a látása még kiváló. És ha minden igaz, mostanra már Aenae lakosztályának falát ékíti a jeles gnóm piktor, Towin Orupip alkotása, az Eeyr felmagasztalása című festmény, Hubi kívánalmainak megfelelő módosításokkal. De egyelőre a vacsorán kell túlesni.
~Hogy az istenek rogyasztanák rád az eget!~
Igen barátságosan mosolyog a báróra, aki épp szólásra emelkedik és Aenae-t magasztalja. Ezzel nincs nagy baj, csakhogy erre inni is kell. És a jó kancellár eddig ezt igyekezett elkerülni. Ráadásul a kocsmáros is körülöttük sündörgött eddig, újabb italokat hozva. Hát sosem lesz ennek vége? Míg Cha'yss-t hallgatja udvarias figyelemmel, felháborító orcátlanságának számlájára írja az iménti, meglehetősen kétértelmű szavait amikkel a vacsorát és ezen keresztül a Vashegyet illette. Nem honfiúi fellángolásból határozza el, hogy ezekre meg fog felelni, egyszerűen nem hagyhatja, hogy a báró az ő rovására tréfálkozzon. De előtte még van egy kis dolga.*
- Nagyon szépen beszéltél, báró uram, fiatalabb éveidben retorika mestered kitűnő oktatásban részesíthetett.
*Elnyom egy fintort, ahogy a megemelt kupicából kiáramló aroma megcsavarja az orrát.*
- A Vashegy úrnőjére, a Vashegyre!
*Nem lepődik meg túlságosan, hogy Aenae mindenféle modort és kellemet mellőzve nyugtázza a köszöntését és amikor asztaltársai igen rutinosan legurítják az italt, követi példájukat. Egyszerűen nem teheti meg, hogy másként cselekedjen. Lekoppantja az asztalra a kiürült pohárkát és majdnem el is mosolyodik elégedetten. Ez semmi volt. Ezt érzi nagyjából két szívdobbanásnyi ideig. Aztán megérzi. Át kell gondolnia, hogy mire lehet jó ez a kotyvalék. Különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságon kívül nem sokra. Mert mintha eleven tűz perzselné végig a torkát, egészen a gyomráig. Könnybe lábad a szeme, vesz egy nagy levegőt. Venne. De az valahogy nem jön. Egy csomóba rándul össze a gyomra, feszül felfelé, neki a mellkasának és a jó kancellár most már tátott szájjal kapkod levegő után, hiába. Kétségbeesetten markol a levegőbe, mintha onnan várna segítséget, a mozdulattal le is ver valamit az asztalról. Kis szerencsével Cha'yss sörét. Persze ezzel most nem törődik, mert ennek már fele sem tréfa, Hubit határozottan halálfélelem környékezi. Továbbra is pánikszerűen tátog, kicsit meg is emelkedik ültében, amikor az eddig könnyein keresztül homályosan látott fogadó megingani látszik. Vagy inkább ő tántorodik meg? Ráadásul a mécsesek, fáklyák fénye is ijesztően gyorsan halványul el, de mire ezt felfoghatná, egy félfordulattal dől oldalt és mire a padlóra zuhanva feje neki is koccan a deszkáknak, már nincs eszméletén.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.06 18:47:07
*Talán már a kora okán sem olyan jó a hallása, mint ifjabb éveiben, de egészen addig nem sokat csíp el a beszélgetésből, míg vissza nem tér az asztalhoz. Ez bosszantja kissé, szeretett volna olyasmit is megtudni, amit nem az ő füleinek szántak. De annyi baj legyen. Hubi van annyira rosszmájú, hogy arra gondoljon: csupán pajzán évődés tanúja lehetett volna. Noha a kancellár nem erre lett volna kíváncsi, de Hubi nagyon is. Igazán szerencse, hogy nem feltétlenül kell majd füleire hagyatkoznia, szerencsére a látása még kiváló. És ha minden igaz, mostanra már Aenae lakosztályának falát ékíti a jeles gnóm piktor, Towin Orupip alkotása, az Eeyr felmagasztalása című festmény, Hubi kívánalmainak megfelelő módosításokkal. De egyelőre a vacsorán kell túlesni.
~Hogy az istenek rogyasztanák rád az eget!~
Igen barátságosan mosolyog a báróra, aki épp szólásra emelkedik és Aenae-t magasztalja. Ezzel nincs nagy baj, csakhogy erre inni is kell. És a jó kancellár eddig ezt igyekezett elkerülni. Ráadásul a kocsmáros is körülöttük sündörgött eddig, újabb italokat hozva. Hát sosem lesz ennek vége? Míg Cha'yss-t hallgatja udvarias figyelemmel, felháborító orcátlanságának számlájára írja az iménti, meglehetősen kétértelmű szavait amikkel a vacsorát és ezen keresztül a Vashegyet illette. Nem honfiúi fellángolásból határozza el, hogy ezekre meg fog felelni, egyszerűen nem hagyhatja, hogy a báró az ő rovására tréfálkozzon. De előtte még van egy kis dolga.*
- Nagyon szépen beszéltél, báró uram, fiatalabb éveidben retorika mestered kitűnő oktatásban részesíthetett.
*Elnyom egy fintort, ahogy a megemelt kupicából kiáramló aroma megcsavarja az orrát.*
- A Vashegy úrnőjére, a Vashegyre!
*Nem lepődik meg túlságosan, hogy Aenae mindenféle modort és kellemet mellőzve nyugtázza a köszöntését és amikor asztaltársai igen rutinosan legurítják az italt, követi példájukat. Egyszerűen nem teheti meg, hogy másként cselekedjen. Lekoppantja az asztalra a kiürült pohárkát és majdnem el is mosolyodik elégedetten. Ez semmi volt. Ezt érzi nagyjából két szívdobbanásnyi ideig. Aztán megérzi. Át kell gondolnia, hogy mire lehet jó ez a kotyvalék. Különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságon kívül nem sokra. Mert mintha eleven tűz perzselné végig a torkát, egészen a gyomráig. Könnybe lábad a szeme, vesz egy nagy levegőt. Venne. De az valahogy nem jön. Egy csomóba rándul össze a gyomra, feszül felfelé, neki a mellkasának és a jó kancellár most már tátott szájjal kapkod levegő után, hiába. Kétségbeesetten markol a levegőbe, mintha onnan várna segítséget, a mozdulattal le is ver valamit az asztalról. Kis szerencsével Cha'yss sörét. Persze ezzel most nem törődik, mert ennek már fele sem tréfa, Hubit határozottan halálfélelem környékezi. Továbbra is pánikszerűen tátog, kicsit meg is emelkedik ültében, amikor az eddig könnyein keresztül homályosan látott fogadó megingani látszik. Vagy inkább ő tántorodik meg? Ráadásul a mécsesek, fáklyák fénye is ijesztően gyorsan halványul el, de mire ezt felfoghatná, egy félfordulattal dől oldalt és mire a padlóra zuhanva feje neki is koccan a deszkáknak, már nincs eszméletén.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.06 18:47:07
4677. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-06 18:09:37
Üzenet elküldve: 2020-11-06 18:09:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Fintet nem nagyon érdekli a nemes hölgyike és uracska, ahogy az sem, mit művelnek vagy beszélnek ott ketten. Előbb tudja elképzelni, hogy ők kavarnak, mint hogy a kancellár a fruskával, de körülbelül ennyi telik tőle, még ha unalmában oda is pillant néha feléjük.
Az viszont annál jobban izgatja, hogy a lány belefullad-e a Kagan öklébe. Magában eljátszik a gondolattal, hogy ő lesz a megmentő, aki kiveri belőle a torkán akadt italt, a többi bohóc meg bőkezűen megfizeti a hőstettéért. A másik, ami kifejezetten izgatja, az a kancellár, mármint a viselkedése. Na, erre aztán Fint felkapja a fejét, árgus szemekkel figyeli a pohárköszöntőt, és hogy Habrertus végül arra a görbe útra tér-e, amelyre ő már rátért (meg le is téregetett róla), tudniillik, aminek a végén néha az árokban szokás kikötni. Az se zavarja, ha a férfi észreveszi. Gúnyt úgyse lehet leolvasni a képéről, mogorva ábrázata nem sokat mesél a belső kis világáról.
Közben rájön, hogy a fiatalabb fickónak ígért még egy sört, és ideje megmozdulnia. A korsó már ott van a kezében, gyorsan meg is tölti, és leteszi Cha'yss keze ügyébe.*
- Ezzel még tartozom. *Teszi hozzá. Nem is akar zavarni, visszatér a pulthoz, leül a kedvenc kis székére, és álmodozva teker magának egy szivarkát, de még nem gyújtja meg.*
*Fintet nem nagyon érdekli a nemes hölgyike és uracska, ahogy az sem, mit művelnek vagy beszélnek ott ketten. Előbb tudja elképzelni, hogy ők kavarnak, mint hogy a kancellár a fruskával, de körülbelül ennyi telik tőle, még ha unalmában oda is pillant néha feléjük.
Az viszont annál jobban izgatja, hogy a lány belefullad-e a Kagan öklébe. Magában eljátszik a gondolattal, hogy ő lesz a megmentő, aki kiveri belőle a torkán akadt italt, a többi bohóc meg bőkezűen megfizeti a hőstettéért. A másik, ami kifejezetten izgatja, az a kancellár, mármint a viselkedése. Na, erre aztán Fint felkapja a fejét, árgus szemekkel figyeli a pohárköszöntőt, és hogy Habrertus végül arra a görbe útra tér-e, amelyre ő már rátért (meg le is téregetett róla), tudniillik, aminek a végén néha az árokban szokás kikötni. Az se zavarja, ha a férfi észreveszi. Gúnyt úgyse lehet leolvasni a képéről, mogorva ábrázata nem sokat mesél a belső kis világáról.
Közben rájön, hogy a fiatalabb fickónak ígért még egy sört, és ideje megmozdulnia. A korsó már ott van a kezében, gyorsan meg is tölti, és leteszi Cha'yss keze ügyébe.*
- Ezzel még tartozom. *Teszi hozzá. Nem is akar zavarni, visszatér a pulthoz, leül a kedvenc kis székére, és álmodozva teker magának egy szivarkát, de még nem gyújtja meg.*
4676. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-06 14:06:30
Üzenet elküldve: 2020-11-06 14:06:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
- Ühüm.
*Bólogat a sámán kérdésére, bár ő ugye tudja, hogy a thargok rendelkeztek sámánnal egészen addig, amíg a lázadásban agyon nem verték a nőt. Bár a lánynak meggyőződése, hogy a tharg kancellár intézménye azért születhetett meg, mert a thargok letelepedése egy csomó olyan feladatot is magával hozott, amit azok nem tudtak, vagy egyszerűen csak nem akartak elvégezni. Kényelmesebb kiszervezni a feladatot, Aenae számára is kényelmesebb ez. Szóval jóban kell lenni Habrertusszal, ugyanakkor a határokat is meg kell neki szabni. Ezen a problémán még gondolkodik kicsit, most csak egy pillantást szán a jó kancellár hátára.*
- Úgy megcsókolnálak.
*Csúszik ki a száján, de a mentségére szóljon, hogy Cha'yss provokálta ki azzal, hogy a vágyai kielégítéséről beszélt. Pillanatnyilag az az egyetlen vágya, hogy megcsókolja, érzi is saját, felgyorsuló szívverését, talán meg is moccan, de végül nem ragadtatja magát ilyesmire, csak beharapja az alsó ajkát, topáz tekintete pedig a férfi szájára tapad. Komoly harcot vív önmagával, hogy elszakítsa onnan a pillantását, és inkább a megérkező ételre és italra koncentráljon.*
- Köszönjük.
*Mosolyog Fintre, aki ugyanolyan életunt, mint eddig volt, de valószínűleg Aenae is az lenne, ha a napjait itt kéne töltenie, pláne, hogy úgy tűnik, hogy nem túl nagy itt a pörgés. Bár lehet, hogy csak rossz napszakot választott és máskor többen vannak. Bár Aenae számára így tökéletes, nem igazán szenvedheti a tömeget.*
- Biztos nagyon finom lesz.
*Mondja Habrertusnak, aki éppen visszatér már az asztalukhoz. Nehéz eldönteni, hogy Aenae pontosan mire is érti, hogy "finom lesz" a ragura, vagy Kagan öklére. Az előbbit közelebb húzza magához, az utóbbit tartalmazó kupicát pedig a kezébe veszi, méregeti és forgatja. Miután beleszagol elfintorodik. Meggyőződése, hogy vacak, barbárízlésnek és barbárgyomornak való itóka ez. De hát szegről végről csak ő is barbár.
Habrertus méltatja önmaga fontosságát, hogy még vacsora közben is dolgoznia kell, így Aenaenek már nem kell megtennie ezt, a szabadkozásra nem is reagál. Mert ugye tényleg nem történt semmi, az étel csak hangyányival előbb érkezik, mint a kancellár. Lötyköli még kupicájában Kagan öklét, éppen felhajtaná, ha Cha'yss nem gondolná úgy, hogy okvetlenül szükség van egy pohárköszöntőre.*
- Ja, legyen így.
*Válaszolja kissé szárazon és meglehetősen gyilkos pillantással. Kicsit azért leutánozza Cha'yss mozdulatát és megemeli a poharát, aztán férfiakat is megszégyenítve felhajtja. A szeme nyilván könnyes lesz, a hideg kirázza és ezzel egy időben érzi, hogy verejték csorog a hátán. Kagan ökle pont olyan, mint amire számított: pocsék.*
- Ühüm.
*Bólogat a sámán kérdésére, bár ő ugye tudja, hogy a thargok rendelkeztek sámánnal egészen addig, amíg a lázadásban agyon nem verték a nőt. Bár a lánynak meggyőződése, hogy a tharg kancellár intézménye azért születhetett meg, mert a thargok letelepedése egy csomó olyan feladatot is magával hozott, amit azok nem tudtak, vagy egyszerűen csak nem akartak elvégezni. Kényelmesebb kiszervezni a feladatot, Aenae számára is kényelmesebb ez. Szóval jóban kell lenni Habrertusszal, ugyanakkor a határokat is meg kell neki szabni. Ezen a problémán még gondolkodik kicsit, most csak egy pillantást szán a jó kancellár hátára.*
- Úgy megcsókolnálak.
*Csúszik ki a száján, de a mentségére szóljon, hogy Cha'yss provokálta ki azzal, hogy a vágyai kielégítéséről beszélt. Pillanatnyilag az az egyetlen vágya, hogy megcsókolja, érzi is saját, felgyorsuló szívverését, talán meg is moccan, de végül nem ragadtatja magát ilyesmire, csak beharapja az alsó ajkát, topáz tekintete pedig a férfi szájára tapad. Komoly harcot vív önmagával, hogy elszakítsa onnan a pillantását, és inkább a megérkező ételre és italra koncentráljon.*
- Köszönjük.
*Mosolyog Fintre, aki ugyanolyan életunt, mint eddig volt, de valószínűleg Aenae is az lenne, ha a napjait itt kéne töltenie, pláne, hogy úgy tűnik, hogy nem túl nagy itt a pörgés. Bár lehet, hogy csak rossz napszakot választott és máskor többen vannak. Bár Aenae számára így tökéletes, nem igazán szenvedheti a tömeget.*
- Biztos nagyon finom lesz.
*Mondja Habrertusnak, aki éppen visszatér már az asztalukhoz. Nehéz eldönteni, hogy Aenae pontosan mire is érti, hogy "finom lesz" a ragura, vagy Kagan öklére. Az előbbit közelebb húzza magához, az utóbbit tartalmazó kupicát pedig a kezébe veszi, méregeti és forgatja. Miután beleszagol elfintorodik. Meggyőződése, hogy vacak, barbárízlésnek és barbárgyomornak való itóka ez. De hát szegről végről csak ő is barbár.
Habrertus méltatja önmaga fontosságát, hogy még vacsora közben is dolgoznia kell, így Aenaenek már nem kell megtennie ezt, a szabadkozásra nem is reagál. Mert ugye tényleg nem történt semmi, az étel csak hangyányival előbb érkezik, mint a kancellár. Lötyköli még kupicájában Kagan öklét, éppen felhajtaná, ha Cha'yss nem gondolná úgy, hogy okvetlenül szükség van egy pohárköszöntőre.*
- Ja, legyen így.
*Válaszolja kissé szárazon és meglehetősen gyilkos pillantással. Kicsit azért leutánozza Cha'yss mozdulatát és megemeli a poharát, aztán férfiakat is megszégyenítve felhajtja. A szeme nyilván könnyes lesz, a hideg kirázza és ezzel egy időben érzi, hogy verejték csorog a hátán. Kagan ökle pont olyan, mint amire számított: pocsék.*
4675. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-06 12:34:26
Üzenet elküldve: 2020-11-06 12:34:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*A hivatalos hangnem miatt az igric joggal hiheti, hogy Aenae nem vette a szavak mögött megbújó valódi jelentést. De ez nem zökkenti ki a bárót derűs és nyugodt hangulatából. Nem tudja figyelemmel követni, hogy mögötte, a pultnál megálló kancellár mennyire hallgatózik, de alapvető szabály nála, hogy ilyen esetekben mindig úgy viselkedik és beszél, válogatja meg szavait, mintha figyelő tekintetek és fülelők vennék körül. Így kevésbé érheti meglepetés.
A körbevezetés kérdésében tökéletesen egyet értenek és az istálló említésére az igric szakálla alatt is kiszélesedik a mosoly. Jól emlékszik az első alkalomra az istállóban. Kellemes volt és vadon romantikus, de azért egy kényelmes ágyban még mindig szívesebben bújna össze a lánnyal. Bár a régi szép emlékek kedvéért talán újra benne lenne egy gyors liezonban a szalmán.*
- Ha annyira barbárok, inkább egy sámán illene hozzájuk, nem egy kancellár. *Az utolsó szót már egészen halkan ejti ki, ajkai szinte csak formálják a szavakat, így bizonyára csak Aenae találhatja ki.*
- Mi sem fontosabb számomra, mint vágyaid kielégítése, úrnőm. *Hajtja meg kissé fejét, de sárga pillantásában félreérthetetlen fények csillannak.
Az arcpirító kérdéskor kénytelen kicsit kibillenni játszott szerepéből, de valóban nem tudja másképp megfogalmazni, hogy mennyire vágyik már egy újabb korsó sörre.
Az említett mélységi nőről tudja, hogy nem jöhet szóba "kufircolás" terén, mert épp a Kalmár fogadóban van, bár, ha átadták neki a levelet, akkor már minden bizonnyal visszafelé tart és hamarosan be kell futnia. Reméli, hogy nem kell megvárni őt a kiszolgálással.*
- Ebben az esetben kénytelen vagyok várni. *Sóhajtja, amikor a második lehetőség is szóba kerül. Elképzelni sem tudja, hogy egy tál rágós kecskeraguért bármit is tegyen a kancellárral. De másért se nagyon.
Amikor a távozó férfi odaköszön nekik, az igric csak unottan felemeli jobbját, jelezve, hogy fogadta a köszöntést, de még csak figyelmét sem fordítja arra felé.
Aztán még mielőtt Habrertus visszatérne, megérkezik az unott arcú pultos az ételekkel és italokkal. Az üres korsót hagyja elvinni, remélve, hogy abból is kapott egy újabbat. És miért ne kapott volna?*
- Köszönjük. Remekül néz ki. *Mosolyog barátságosan a pultos férfire, amikor elé kerül a ragu. Kecskepörkölt és kenyér. Milyen egyszerű fogás és köret.*
- Egyáltalán nem, Habrertus. *Hárítja el a bocsánatkérést.*
- Bizonyára rengeteg feladatod van, épp ezért még megtisztelőbb, hogy szűkös idődből fordítasz ránk. *Teszi hozzá enyhén meghajtva fejét. Nem mintha tehetne mást a férfi, hisz a Vashegy nagyasszonya hívta meg vacsorára.
Az étel éltetésére újra a tányérjára pillant, majd onnan vissza a kancellárra.*
- Az egyszerűség szépsége, bizonyára kellemes vacsora lesz. *Élteti és szúr oda egyszerre a kecskeraguval kapcsolatban. Nevezhetik sznobnak a bárót - mert az is -, de kedveli pórias fogásokat is. Az üvegek, még Kagan Öklének üvege is az asztalon marad, a poharaikba is kerül az erős szagú szeszből.
A saját kupicáját jobbjába veszi az igric, felemeli és az épp jó étvágyat kívánó kancellárra néz.*
- Wegtorenben van egy szokás, hogy az étel előtt megiszunk egy pohár italt, általában rumot, de ebben az esetben természetesen ez is kiváló. Meghozza az étvágyat, segít az emésztésben és felmelegíti a gyomrot. *Magyarázza Aenae felé is pillantva.*
- És remek alkalom, hogy köszöntőt mondjunk. *Egészíti ki, majd fel is áll a folytatáshoz.*
- Emeljük poharunk és ürítsük Kagaenae nagyasszony egészségére! Hogy visszatérhetett birodalmába mindannyiunk legnagyobb örömére! Éljen és uralkodjon sokáig épségben, egészségben! *Amikor befejezte, előbb a lány felé, majd a kancellár felé is megemeli a poharát, majd egy hajtásra leküldi az egészet. Számít rá, hogy erős lesz, hogy a maró szesz könnyeket csempész majd a szemébe, de ha nem is gyakorlott, de tapasztalt fogyasztó, így pár krákogástól eltekintve jól veszi az első kanyart.
Ha megitták mind, visszaül a helyére és maga elé húzná a tányért.*
*A hivatalos hangnem miatt az igric joggal hiheti, hogy Aenae nem vette a szavak mögött megbújó valódi jelentést. De ez nem zökkenti ki a bárót derűs és nyugodt hangulatából. Nem tudja figyelemmel követni, hogy mögötte, a pultnál megálló kancellár mennyire hallgatózik, de alapvető szabály nála, hogy ilyen esetekben mindig úgy viselkedik és beszél, válogatja meg szavait, mintha figyelő tekintetek és fülelők vennék körül. Így kevésbé érheti meglepetés.
A körbevezetés kérdésében tökéletesen egyet értenek és az istálló említésére az igric szakálla alatt is kiszélesedik a mosoly. Jól emlékszik az első alkalomra az istállóban. Kellemes volt és vadon romantikus, de azért egy kényelmes ágyban még mindig szívesebben bújna össze a lánnyal. Bár a régi szép emlékek kedvéért talán újra benne lenne egy gyors liezonban a szalmán.*
- Ha annyira barbárok, inkább egy sámán illene hozzájuk, nem egy kancellár. *Az utolsó szót már egészen halkan ejti ki, ajkai szinte csak formálják a szavakat, így bizonyára csak Aenae találhatja ki.*
- Mi sem fontosabb számomra, mint vágyaid kielégítése, úrnőm. *Hajtja meg kissé fejét, de sárga pillantásában félreérthetetlen fények csillannak.
Az arcpirító kérdéskor kénytelen kicsit kibillenni játszott szerepéből, de valóban nem tudja másképp megfogalmazni, hogy mennyire vágyik már egy újabb korsó sörre.
Az említett mélységi nőről tudja, hogy nem jöhet szóba "kufircolás" terén, mert épp a Kalmár fogadóban van, bár, ha átadták neki a levelet, akkor már minden bizonnyal visszafelé tart és hamarosan be kell futnia. Reméli, hogy nem kell megvárni őt a kiszolgálással.*
- Ebben az esetben kénytelen vagyok várni. *Sóhajtja, amikor a második lehetőség is szóba kerül. Elképzelni sem tudja, hogy egy tál rágós kecskeraguért bármit is tegyen a kancellárral. De másért se nagyon.
Amikor a távozó férfi odaköszön nekik, az igric csak unottan felemeli jobbját, jelezve, hogy fogadta a köszöntést, de még csak figyelmét sem fordítja arra felé.
Aztán még mielőtt Habrertus visszatérne, megérkezik az unott arcú pultos az ételekkel és italokkal. Az üres korsót hagyja elvinni, remélve, hogy abból is kapott egy újabbat. És miért ne kapott volna?*
- Köszönjük. Remekül néz ki. *Mosolyog barátságosan a pultos férfire, amikor elé kerül a ragu. Kecskepörkölt és kenyér. Milyen egyszerű fogás és köret.*
- Egyáltalán nem, Habrertus. *Hárítja el a bocsánatkérést.*
- Bizonyára rengeteg feladatod van, épp ezért még megtisztelőbb, hogy szűkös idődből fordítasz ránk. *Teszi hozzá enyhén meghajtva fejét. Nem mintha tehetne mást a férfi, hisz a Vashegy nagyasszonya hívta meg vacsorára.
Az étel éltetésére újra a tányérjára pillant, majd onnan vissza a kancellárra.*
- Az egyszerűség szépsége, bizonyára kellemes vacsora lesz. *Élteti és szúr oda egyszerre a kecskeraguval kapcsolatban. Nevezhetik sznobnak a bárót - mert az is -, de kedveli pórias fogásokat is. Az üvegek, még Kagan Öklének üvege is az asztalon marad, a poharaikba is kerül az erős szagú szeszből.
A saját kupicáját jobbjába veszi az igric, felemeli és az épp jó étvágyat kívánó kancellárra néz.*
- Wegtorenben van egy szokás, hogy az étel előtt megiszunk egy pohár italt, általában rumot, de ebben az esetben természetesen ez is kiváló. Meghozza az étvágyat, segít az emésztésben és felmelegíti a gyomrot. *Magyarázza Aenae felé is pillantva.*
- És remek alkalom, hogy köszöntőt mondjunk. *Egészíti ki, majd fel is áll a folytatáshoz.*
- Emeljük poharunk és ürítsük Kagaenae nagyasszony egészségére! Hogy visszatérhetett birodalmába mindannyiunk legnagyobb örömére! Éljen és uralkodjon sokáig épségben, egészségben! *Amikor befejezte, előbb a lány felé, majd a kancellár felé is megemeli a poharát, majd egy hajtásra leküldi az egészet. Számít rá, hogy erős lesz, hogy a maró szesz könnyeket csempész majd a szemébe, de ha nem is gyakorlott, de tapasztalt fogyasztó, így pár krákogástól eltekintve jól veszi az első kanyart.
Ha megitták mind, visszaül a helyére és maga elé húzná a tányért.*
4674. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-05 18:28:15
Üzenet elküldve: 2020-11-05 18:28:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
//Learon//
*Ha mindenki olyan tisztelettudó lenne, mint Learon, Hubinak sokkal kevesebb baja lenne a Vasheggyel. De a kováccsá avanzsált pásztor csupán az üdítő kivétel. Tudomásul veszi, hogy Learon csak afféle kisegítőként gondol a kovácsműhelyben ténykedni, de biztosítja róla, hogy ezt is rendkívül nagyra értékeli. Ezután már nem marad más, mint a búcsú és Hubi nem húzódozik a kézfogás barbár szokásától sem. Ha tiszteletet vár el, neki is tisztelnie kell a helyben bevett tradíciókat. Mikor pedig visszatér az asztalához, a fogadós épp szervírozza az étket. Úgy látszik kis sürgetése megtette a hatását, bár a faragatlan fickó nem átallott feleselni vele. Hiába, még keveseknek adatott meg az a kegy, hogy felismerjék a kancellár rendkívüliségét.*
- Köszönjük! *biccent egyet egész barátságosan Fintnek ahogy ismét helyet foglal, aztán asztaltársaihoz fordul egy szabadkozó mosollyal* Remélem nem várattalak meg titeket túlságosan. A kancellári teendők ellátása egész embert kíván, gyakran hivatali időn túl is.
*Miért ne használná ki a lehetőséget arra, hogy kicsit fényezze magát? Még akkor is, ha a megjegyzés barokkos túlzás. Learonnak egyszerűen szerencséje volt azzal, hogy összefutottak. Hubi rendszerint kulcsra zárja a Kancellária ajtaját ha már nem kíván a nép ügyes-bajos dolgaival foglalkozni.*
- Remek, remek! *mosolyog a tányérjára, aztán felpillant* Azért bátorkodtam ezt a fogást ajánlani, mert annyian dicsérik. Őszintén bízom benne, hogy nem fogtam mellé.
*Az italokkal igyekszik nem foglalkozni, bár van egy olyan sanda gyanúja, hogy nem fogja megúszni további poharak legurítását. A Kagan öklének nevezett, töménysége okán leginkább rozsdás kardpengék tisztítására alkalmas pancs gondolatára a hideg is kirázza, és ahogy az evőeszközök után nyúl, mintegy véletlenül, odébb is tolja a saját kupicáját.*
- Csatlakoznék is derék fogadósunkhoz: jó étvágyat!
*Arról sejtelme sincs, hogy ezek ketten nem rajonganak a kecskéért. Csak azt tudja, hogy ő maga sem. Akárhogy is, vidám vacsorának néznek elébe.*
//Learon//
*Ha mindenki olyan tisztelettudó lenne, mint Learon, Hubinak sokkal kevesebb baja lenne a Vasheggyel. De a kováccsá avanzsált pásztor csupán az üdítő kivétel. Tudomásul veszi, hogy Learon csak afféle kisegítőként gondol a kovácsműhelyben ténykedni, de biztosítja róla, hogy ezt is rendkívül nagyra értékeli. Ezután már nem marad más, mint a búcsú és Hubi nem húzódozik a kézfogás barbár szokásától sem. Ha tiszteletet vár el, neki is tisztelnie kell a helyben bevett tradíciókat. Mikor pedig visszatér az asztalához, a fogadós épp szervírozza az étket. Úgy látszik kis sürgetése megtette a hatását, bár a faragatlan fickó nem átallott feleselni vele. Hiába, még keveseknek adatott meg az a kegy, hogy felismerjék a kancellár rendkívüliségét.*
- Köszönjük! *biccent egyet egész barátságosan Fintnek ahogy ismét helyet foglal, aztán asztaltársaihoz fordul egy szabadkozó mosollyal* Remélem nem várattalak meg titeket túlságosan. A kancellári teendők ellátása egész embert kíván, gyakran hivatali időn túl is.
*Miért ne használná ki a lehetőséget arra, hogy kicsit fényezze magát? Még akkor is, ha a megjegyzés barokkos túlzás. Learonnak egyszerűen szerencséje volt azzal, hogy összefutottak. Hubi rendszerint kulcsra zárja a Kancellária ajtaját ha már nem kíván a nép ügyes-bajos dolgaival foglalkozni.*
- Remek, remek! *mosolyog a tányérjára, aztán felpillant* Azért bátorkodtam ezt a fogást ajánlani, mert annyian dicsérik. Őszintén bízom benne, hogy nem fogtam mellé.
*Az italokkal igyekszik nem foglalkozni, bár van egy olyan sanda gyanúja, hogy nem fogja megúszni további poharak legurítását. A Kagan öklének nevezett, töménysége okán leginkább rozsdás kardpengék tisztítására alkalmas pancs gondolatára a hideg is kirázza, és ahogy az evőeszközök után nyúl, mintegy véletlenül, odébb is tolja a saját kupicáját.*
- Csatlakoznék is derék fogadósunkhoz: jó étvágyat!
*Arról sejtelme sincs, hogy ezek ketten nem rajonganak a kecskéért. Csak azt tudja, hogy ő maga sem. Akárhogy is, vidám vacsorának néznek elébe.*
4673. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-05 11:37:13
Üzenet elküldve: 2020-11-05 11:37:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bredoc//
-A hideget leszámítva mintha a Keleti Pusztát írnád le nekem. Mondjuk ott több háborúskodó nomád törzs meg ork horda van, mint fűszál.
*A túlzást leszámítva sem feltétlenül őszinte. Mikor egy teljes életet leél valaki egy helyen, az a hely jelenteni kezd valamit a sírokon túl is. Ám nem véletlenül távozott onnan, és nem is tervez visszamenni.
Bredoc szerencsére nem faggatja, elfogadja, hogy Frandr számára ez nem egy könnyű téma. És ezután már nincs is sok idejük további beszélgetésre, ugyanis megérkeztek a Vaskorsó Tavernához. Ő nem nagyon teketóriázik, hanem elsőnek nyitja az ajtót. Ha Bredoc odafigyel, láthatja, hogy egy rövid ideig be sem lép.*
~Ehhez a szarsághoz sem fogok hozzászokni soha.~
*Gondolja magában, miközben várja, hogy felé tekintsen a fogadós. Rövidesen ez meg is történik, és a csapos fennhangon be is hívja. Csak ekkor lép be a Vaskorsó ajtaján. Enyhén megborzong, ahogy a hideg esőből végre bejut a száraz, meleg levegőjű ivóba.
Bredoc már választott is maguknak asztalt. Ahogy Frandr is csatlakozik hozzá, elsétál a fogadós mellett, akinek biccent köszönetképpen, majd leül az asztalhoz.*
-Ha rám hallgatsz, kipróbálod a Sárkánypörköltet. *Ő maga is ezt rendel, 11 aranyat helyez maga elé az asztalra.
Ez a kupac 18 arannyal gazdagodik, ahogy magának és Bredocnak is rendel egy-egy korsó Tharg házi sört.
*A kocsmáros zsebre is teszi az érméket, majd még megvárja Bredoc rendelését, mielőtt végül elsétálna kihozni a kért ételeket és italokat.*
-És milyen egy városőr élete? Egyáltalán hol vagy a ranglétrán?
*Tesz fel végül egy kérdést. Mert bár a gyanúja, miszerint amaz tiszt, megalapozottnak tűnik, ennél többet valójában nem is igazán tud az Őrség rangjairól.*
//Bredoc//
-A hideget leszámítva mintha a Keleti Pusztát írnád le nekem. Mondjuk ott több háborúskodó nomád törzs meg ork horda van, mint fűszál.
*A túlzást leszámítva sem feltétlenül őszinte. Mikor egy teljes életet leél valaki egy helyen, az a hely jelenteni kezd valamit a sírokon túl is. Ám nem véletlenül távozott onnan, és nem is tervez visszamenni.
Bredoc szerencsére nem faggatja, elfogadja, hogy Frandr számára ez nem egy könnyű téma. És ezután már nincs is sok idejük további beszélgetésre, ugyanis megérkeztek a Vaskorsó Tavernához. Ő nem nagyon teketóriázik, hanem elsőnek nyitja az ajtót. Ha Bredoc odafigyel, láthatja, hogy egy rövid ideig be sem lép.*
~Ehhez a szarsághoz sem fogok hozzászokni soha.~
*Gondolja magában, miközben várja, hogy felé tekintsen a fogadós. Rövidesen ez meg is történik, és a csapos fennhangon be is hívja. Csak ekkor lép be a Vaskorsó ajtaján. Enyhén megborzong, ahogy a hideg esőből végre bejut a száraz, meleg levegőjű ivóba.
Bredoc már választott is maguknak asztalt. Ahogy Frandr is csatlakozik hozzá, elsétál a fogadós mellett, akinek biccent köszönetképpen, majd leül az asztalhoz.*
-Ha rám hallgatsz, kipróbálod a Sárkánypörköltet. *Ő maga is ezt rendel, 11 aranyat helyez maga elé az asztalra.
Ez a kupac 18 arannyal gazdagodik, ahogy magának és Bredocnak is rendel egy-egy korsó Tharg házi sört. *A kocsmáros zsebre is teszi az érméket, majd még megvárja Bredoc rendelését, mielőtt végül elsétálna kihozni a kért ételeket és italokat.*
-És milyen egy városőr élete? Egyáltalán hol vagy a ranglétrán?
*Tesz fel végül egy kérdést. Mert bár a gyanúja, miszerint amaz tiszt, megalapozottnak tűnik, ennél többet valójában nem is igazán tud az Őrség rangjairól.*
4672. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-05 03:35:36
Üzenet elküldve: 2020-11-05 03:35:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Hogy egy kicsit visszatekintsünk Fint, a Vaskorsó Taverna helyettes fogadósa ígéretéhez híven visszatért a vendégek asztalához, és a tőle megszokott, szolid fapofával felvette a rendelést. Még annyit szól:*
- Kérem. A Kagan ökle az ütősebb fajta. *Egy pillanatra enyhe gyanakvással néz a lányra, de pusztán azt méri fel, hány másodperc esélye lehet a kőkemény szeszes itallal, és látszólag nem ide valósi, talán a pottyantóshoz vezető utat se tudja. Ha tudná, hogy valójában éppen a névadó lányára bámul, valószínűleg meg lenne lepődve. Fintnek nem kenyere az ilyen fokú iskolázottság. Inkább hozzálát hátul az étel előkészítésének. Komótosan. Ráérősen.
Szóval amikor a jó kancellár udvariasan felhívja a figyelmet, Fint, a Vaskorsó Taverna helyettes fogadósa, egyben a környék nyugalmazott zsoldosa éppen kést tart a kezében. Ugyan nem éles, éppen arra jó, hogy különösebb kényelmetlenségek nélkül kenyeret szeljen a tűzön melegedő ragu mellé. Lassan fordul felé, és minden izmával azon van, hogy ne kopogjon neki vissza.*
~ Anyukádat. ~ *Üzeni a pillantása, meg azt is, hogy baromira aznapos. Ez már a kettejük titka marad az öreggel, aki bezzeg még azt sem hajlandó értékelni, hogy pár perce - órája? - Fint dülöngélve rontott be a hivatalba, most mégis képes egész mondatokban kommunikálni.*
- Fölösleges a királyi többes, uraságod. Talán látsz itt valakit? *Mutat maga mögé, ahol üresen tátong a sötét kamraajtó, és sehol egy teremtett lélek. De a lényeg a lényeg, az étel elkészül, és a finom, kissé fűszeres illatú kecskeragu az asztalra kerül. Fint számára a díszítés fölösleges, de a ragu a maga egyszerűségében is étvágygerjesztő, laktatós, jó ránézni, és biztos, hogy az íze sem okoz csalódást. Ha már körítés, néhány szelet kenyérke is kerül a finom fogás mellé.*
- Jó étvágyat kívánok hozzá! *Teszi hozzá szűkszavúan. Ha Cha'yss engedi, elvinné az üres korsót. Hozott helyette a megígért Kagan ökléből, új, kisebb poharaikba apró adagokban porciózza ki az üveg tartalmát, de ahogy a bort, ezt is ott hagyja nekik. Pillantása közben lopva a kecskeszagú vendégre téved, aki bejön, majd fogyasztás nélkül távozik. Na, nem mintha ez Fintet zavarná, ebben a fogadóban már azon se csodálkozna, ha kiderülne, hogy valójában csak álmodja az egészet.
Bárcsak.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.05 03:38:12
*Hogy egy kicsit visszatekintsünk Fint, a Vaskorsó Taverna helyettes fogadósa ígéretéhez híven visszatért a vendégek asztalához, és a tőle megszokott, szolid fapofával felvette a rendelést. Még annyit szól:*
- Kérem. A Kagan ökle az ütősebb fajta. *Egy pillanatra enyhe gyanakvással néz a lányra, de pusztán azt méri fel, hány másodperc esélye lehet a kőkemény szeszes itallal, és látszólag nem ide valósi, talán a pottyantóshoz vezető utat se tudja. Ha tudná, hogy valójában éppen a névadó lányára bámul, valószínűleg meg lenne lepődve. Fintnek nem kenyere az ilyen fokú iskolázottság. Inkább hozzálát hátul az étel előkészítésének. Komótosan. Ráérősen.
Szóval amikor a jó kancellár udvariasan felhívja a figyelmet, Fint, a Vaskorsó Taverna helyettes fogadósa, egyben a környék nyugalmazott zsoldosa éppen kést tart a kezében. Ugyan nem éles, éppen arra jó, hogy különösebb kényelmetlenségek nélkül kenyeret szeljen a tűzön melegedő ragu mellé. Lassan fordul felé, és minden izmával azon van, hogy ne kopogjon neki vissza.*
~ Anyukádat. ~ *Üzeni a pillantása, meg azt is, hogy baromira aznapos. Ez már a kettejük titka marad az öreggel, aki bezzeg még azt sem hajlandó értékelni, hogy pár perce - órája? - Fint dülöngélve rontott be a hivatalba, most mégis képes egész mondatokban kommunikálni.*
- Fölösleges a királyi többes, uraságod. Talán látsz itt valakit? *Mutat maga mögé, ahol üresen tátong a sötét kamraajtó, és sehol egy teremtett lélek. De a lényeg a lényeg, az étel elkészül, és a finom, kissé fűszeres illatú kecskeragu az asztalra kerül. Fint számára a díszítés fölösleges, de a ragu a maga egyszerűségében is étvágygerjesztő, laktatós, jó ránézni, és biztos, hogy az íze sem okoz csalódást. Ha már körítés, néhány szelet kenyérke is kerül a finom fogás mellé.*
- Jó étvágyat kívánok hozzá! *Teszi hozzá szűkszavúan. Ha Cha'yss engedi, elvinné az üres korsót. Hozott helyette a megígért Kagan ökléből, új, kisebb poharaikba apró adagokban porciózza ki az üveg tartalmát, de ahogy a bort, ezt is ott hagyja nekik. Pillantása közben lopva a kecskeszagú vendégre téved, aki bejön, majd fogyasztás nélkül távozik. Na, nem mintha ez Fintet zavarná, ebben a fogadóban már azon se csodálkozna, ha kiderülne, hogy valójában csak álmodja az egészet.
Bárcsak.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.05 03:38:12
4671. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-04 12:58:53
Üzenet elküldve: 2020-11-04 12:58:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Nem feltétlenül arról van szó, hogy a lány nem vette volna észre a rejtett megjegyzést, egyszerűen csak arról, hogy nem reagált rá. Ha megtette volna, akkor valószínűleg túlságosan lelkendezett volna, azonban nem felejtkezik meg a lebegtetett fülekről. Ugyanakkor az is lehet, hogy Habrertus valójában nem kagylózik, csak rosszindulatú rágalom ez a részükről, vagy túlzott óvatosság. Ugyanakkor a férfi megránduló szemöldökére az övé is megrándul, a szája is mosolyra húzódik, egyszerűen nem bírja visszafojtani, meglehet, hogy valójában nem is akarja.
A kecskeragut illetően egyetértenek, pedig hát Learon bizonyára a legjobb kecskéjét vagy kecskéit hozta el a raguba, illene jó képet vágni ehhez. Persze lehet, hogy finom.*
- Alkalomadtán mindenképpen.
*Szíve szerint akár most is indulna, hiszen az étel késik, Habrertusnak meg dolga van a pásztorral.*
- Az istálló építészete egészen lenyűgöző.
*Nem bírja ki, hogy ne tegyen megjegyzést, muszáj neki egyszerűen és még csak el sem pirul. Kívülről pedig igazán ártalmatlannak tűnhet a beszélgetés, leszámítva azt a tényt - azt az apró tényt -, hogy a nevezett istálló építészetileg pont olyan, mint a többi istálló szerte a világban.*
- Barbárok, mit is várunk tőlük?
*Rántja meg a vállát elmosolyodva. Azt már félrebiccentett fejjel hallgatja. Kevés szörnyűbbet tudna elképzelni, mint egy márványtrónust. Bár egy emberi csontokból készült darab kétségtelenül szörnyűbb.*
- Még meggondolom, hogy szerepel-e a vágyaim között az ilyesmi.
*Hárítja későbbre ezt a problémát. Főleg mert Cha'yss feltesz egy arcpirító kérdést. Mármint akár el is pirulna, ha nem lennének olyan viszonyban, mint amilyenben vannak. Azon mondjuk meglepődik, hogy Cha'yss olyan szavakat használ, mint "kufircolni", sosem hallott hasonlót a szájából.*
- Hát a tulajdonos a Dwirinthalen nő, aki a Vashegyen él. Estanellaria. Szóval vele volna célszerű.
*De ha minden igaz, akkor a nevezett sötételf hölgy éppen a Kalmárban múlatja az idejét, pont azért, mert Habrertus odaküldte.*
- De az is lehet, hogy a kancellárral. Megmondom őszintén, hogy nem tudom.
*Tárja szét a karjait, közben pedig még gonoszul mosolyog is. Estanellaria miatt nyilván nem, az elfek és a sötételfek is lenyűgöző szépségek Aenae szerint, de ugyanez nem mondható el a kancellárról.
Ez utóbbi úgy tűnik, hogy sikeresen elintézte az elintéznivalót Learonnal, mert a pásztor odaköszön nekik, amire Aenae biccentéssel válaszol. Nyilván nem fogja udvariasságból sem az asztalukhoz invitálni, hogy ezzel is késleltesse a pillanatot, mikor végre lerázhatják Habrertust. Ezen pillanat úgy tűnik, hogy egyre messzebb kerül, hisz még nem kapták meg sem az italuk, sem az ételük.*
*Nem feltétlenül arról van szó, hogy a lány nem vette volna észre a rejtett megjegyzést, egyszerűen csak arról, hogy nem reagált rá. Ha megtette volna, akkor valószínűleg túlságosan lelkendezett volna, azonban nem felejtkezik meg a lebegtetett fülekről. Ugyanakkor az is lehet, hogy Habrertus valójában nem kagylózik, csak rosszindulatú rágalom ez a részükről, vagy túlzott óvatosság. Ugyanakkor a férfi megránduló szemöldökére az övé is megrándul, a szája is mosolyra húzódik, egyszerűen nem bírja visszafojtani, meglehet, hogy valójában nem is akarja.
A kecskeragut illetően egyetértenek, pedig hát Learon bizonyára a legjobb kecskéjét vagy kecskéit hozta el a raguba, illene jó képet vágni ehhez. Persze lehet, hogy finom.*
- Alkalomadtán mindenképpen.
*Szíve szerint akár most is indulna, hiszen az étel késik, Habrertusnak meg dolga van a pásztorral.*
- Az istálló építészete egészen lenyűgöző.
*Nem bírja ki, hogy ne tegyen megjegyzést, muszáj neki egyszerűen és még csak el sem pirul. Kívülről pedig igazán ártalmatlannak tűnhet a beszélgetés, leszámítva azt a tényt - azt az apró tényt -, hogy a nevezett istálló építészetileg pont olyan, mint a többi istálló szerte a világban.*
- Barbárok, mit is várunk tőlük?
*Rántja meg a vállát elmosolyodva. Azt már félrebiccentett fejjel hallgatja. Kevés szörnyűbbet tudna elképzelni, mint egy márványtrónust. Bár egy emberi csontokból készült darab kétségtelenül szörnyűbb.*
- Még meggondolom, hogy szerepel-e a vágyaim között az ilyesmi.
*Hárítja későbbre ezt a problémát. Főleg mert Cha'yss feltesz egy arcpirító kérdést. Mármint akár el is pirulna, ha nem lennének olyan viszonyban, mint amilyenben vannak. Azon mondjuk meglepődik, hogy Cha'yss olyan szavakat használ, mint "kufircolni", sosem hallott hasonlót a szájából.*
- Hát a tulajdonos a Dwirinthalen nő, aki a Vashegyen él. Estanellaria. Szóval vele volna célszerű.
*De ha minden igaz, akkor a nevezett sötételf hölgy éppen a Kalmárban múlatja az idejét, pont azért, mert Habrertus odaküldte.*
- De az is lehet, hogy a kancellárral. Megmondom őszintén, hogy nem tudom.
*Tárja szét a karjait, közben pedig még gonoszul mosolyog is. Estanellaria miatt nyilván nem, az elfek és a sötételfek is lenyűgöző szépségek Aenae szerint, de ugyanez nem mondható el a kancellárról.
Ez utóbbi úgy tűnik, hogy sikeresen elintézte az elintéznivalót Learonnal, mert a pásztor odaköszön nekik, amire Aenae biccentéssel válaszol. Nyilván nem fogja udvariasságból sem az asztalukhoz invitálni, hogy ezzel is késleltesse a pillanatot, mikor végre lerázhatják Habrertust. Ezen pillanat úgy tűnik, hogy egyre messzebb kerül, hisz még nem kapták meg sem az italuk, sem az ételük.*
4670. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-03 20:06:45
Üzenet elküldve: 2020-11-03 20:06:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*A flegma vállrándítással megtoldott válaszra jobbnak látja nem felelni semmit. Csak olaj volna a tűzre. Elképesztő, hogy mennyire könnyen tud visszalépni eredeti szerepébe Aenae. Az öntértékelészavaros, határozatlan kislány szerepébe.
Az igric csak egy néma, visszafogott biccentéssel engedi útjára Habrertust, majd figyelme a lány felé terelődik.
A hivatalos hangnemű válaszra kicsit elhallgat, bal szemöldöke egy leheletnyit feljebb kúszik, jelezve halovány értetlenségét afelett, hogy Aenae nem vette az elejtett megjegyzést a birtok személyes meglátogatásával kapcsolatban.*
- Azt hiszem, nem csak a Pinttyel. *Válaszolja és ezúttal más módon emeli meg a szemöldökét. Abban a szemöldökrándulásban elég sok minden van benne. Elismerés. Szenvedély. Ígéretek.*
- Megértem. Én sem vagyok érte oda, de a kancellár annyira ajánlgatta. *Most a bárón az alig látható vállvonás sora. Olyan, mint amikor valami kellemetlen, de bevállaljuk a későbbi pozitív előnyökért.
A Vashegyre vonatkozó kérdésre adott válasz előtt röviden elgondolkodik.*
- Nem sokat láttam még belőle, alkalomadtán körbevezethetne. *Kéri kedves hangon a lányt.*
- Barbárias dolognak hangzik. *Húzza el a száját a csontokból készült trón gondolatára.*
- Nemrég egy lihanechi művész érkezett a Kalmárba, aki ha jól tudom, márvánnyal is foglalkozik. Ha szeretné, úrnőm, készíttethetek önnek egy szép márvány trónt. Természetesen gondosan kipárnázva állatbőrökkel és bársonnyal. *Ajánlja fel a lehetőséget. Tudja, Aenae mennyire nem szívlelte az apját, így a trón biztosan azért is annyira kényelmetlen. De egy saját trónban jobban érezhetné magát.
A kancellárral diskuráló férfinek csaknem háttal van, így nem nagyon tekintget feléjük. Egyrészt, mert megfájdulna a nyaka, másrészt meg udvariatlanság is volna. Mindazonáltal, ha tudná, hogy bárki "párocskának" titulálja őket, rosszalló érzelmeket váltana ki belőle. Azok, akik nem ismerik őket és most láthatják először együtt a bárót és a Vashegy úrnőjét, bizonyosan sejtésük sem lehet, milyen kapcsolatban leledzhetnek.
A mögötte zajló beszélgetésre akkor sem figyel, amikor a Habrertussal lévő férfi elköszön. Ha fontos személy volna, biztosan az asztalukhoz invitálná és bemutatná.
Ám sem az étel, sem az ital nem érkezett még ki annak ellenére sem, hogy a kancellár közbenjárt a dolgok meggyorsítása mellett. Halkan sóhajt, majd körbenéz a fogadóban.*
- Komolyan, kivel kell kufircolnom, hogy kapjunk egy pohár italt és valami rendes ételt? *Ezt már egészen halkan mondja, legfeljebb Aenae értheti. Jót mosolyog a nyomorukon, de reméli, hogy hamarosan elég italt tudnak tukmálni Habrertusba, hogy később a lány hasáról szürcsölhessen fel valami rendes vörösbort.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.03 20:10:11
*A flegma vállrándítással megtoldott válaszra jobbnak látja nem felelni semmit. Csak olaj volna a tűzre. Elképesztő, hogy mennyire könnyen tud visszalépni eredeti szerepébe Aenae. Az öntértékelészavaros, határozatlan kislány szerepébe.
Az igric csak egy néma, visszafogott biccentéssel engedi útjára Habrertust, majd figyelme a lány felé terelődik.
A hivatalos hangnemű válaszra kicsit elhallgat, bal szemöldöke egy leheletnyit feljebb kúszik, jelezve halovány értetlenségét afelett, hogy Aenae nem vette az elejtett megjegyzést a birtok személyes meglátogatásával kapcsolatban.*
- Azt hiszem, nem csak a Pinttyel. *Válaszolja és ezúttal más módon emeli meg a szemöldökét. Abban a szemöldökrándulásban elég sok minden van benne. Elismerés. Szenvedély. Ígéretek.*
- Megértem. Én sem vagyok érte oda, de a kancellár annyira ajánlgatta. *Most a bárón az alig látható vállvonás sora. Olyan, mint amikor valami kellemetlen, de bevállaljuk a későbbi pozitív előnyökért.
A Vashegyre vonatkozó kérdésre adott válasz előtt röviden elgondolkodik.*
- Nem sokat láttam még belőle, alkalomadtán körbevezethetne. *Kéri kedves hangon a lányt.*
- Barbárias dolognak hangzik. *Húzza el a száját a csontokból készült trón gondolatára.*
- Nemrég egy lihanechi művész érkezett a Kalmárba, aki ha jól tudom, márvánnyal is foglalkozik. Ha szeretné, úrnőm, készíttethetek önnek egy szép márvány trónt. Természetesen gondosan kipárnázva állatbőrökkel és bársonnyal. *Ajánlja fel a lehetőséget. Tudja, Aenae mennyire nem szívlelte az apját, így a trón biztosan azért is annyira kényelmetlen. De egy saját trónban jobban érezhetné magát.
A kancellárral diskuráló férfinek csaknem háttal van, így nem nagyon tekintget feléjük. Egyrészt, mert megfájdulna a nyaka, másrészt meg udvariatlanság is volna. Mindazonáltal, ha tudná, hogy bárki "párocskának" titulálja őket, rosszalló érzelmeket váltana ki belőle. Azok, akik nem ismerik őket és most láthatják először együtt a bárót és a Vashegy úrnőjét, bizonyosan sejtésük sem lehet, milyen kapcsolatban leledzhetnek.
A mögötte zajló beszélgetésre akkor sem figyel, amikor a Habrertussal lévő férfi elköszön. Ha fontos személy volna, biztosan az asztalukhoz invitálná és bemutatná.
Ám sem az étel, sem az ital nem érkezett még ki annak ellenére sem, hogy a kancellár közbenjárt a dolgok meggyorsítása mellett. Halkan sóhajt, majd körbenéz a fogadóban.*
- Komolyan, kivel kell kufircolnom, hogy kapjunk egy pohár italt és valami rendes ételt? *Ezt már egészen halkan mondja, legfeljebb Aenae értheti. Jót mosolyog a nyomorukon, de reméli, hogy hamarosan elég italt tudnak tukmálni Habrertusba, hogy később a lány hasáról szürcsölhessen fel valami rendes vörösbort.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.03 20:10:11
4669. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-03 19:49:16
Üzenet elküldve: 2020-11-03 19:49:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1659
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1659
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Hubi//
*Learon sosem fogja megszokni, hogy mások egészen furcsán állnak a kecskéihez, mint ő és csak az ételt látják bennük és nem a szeretett társat. Ezek az emberek kihagynak egy hatalmas szeletet az életből, de hát ki ő, hogy megmondja, hogyan éljenek? Most is mosolyogni igyekszik és ez nem is esik nehezére, hiszen kedveli a Kancellárt, mindennek ellenére.*
-Nem garantálom, hogy beállok teljes értékű kovácsnak, hiszen a gazdaságban hatalmas szükség van rám, de ha valamit feltétlenül szükséges elkészíteni, akkor keress meg nyugodtan, jó Kancellárom és segítek, ha tudok! *A részéről le is tudva az udvariaskodás és az ajánlata még úgy is komoly, hogy talán nem hangzik annak. Még nem ismeri teljesen a képességeit, de abban biztos, hogy egy egyszerűbb fegyvert vagy szerszámot is el tudna készíteni, nem csak a mesterkardokat, szóval ami ide kell a Vashegyre, arra képes elviekben.*
-Természetesen! *Vágja rá a papírok kérdésére, hiszen megszokta, hogy mióta itt van Habrertus, azóta nem elég a régi törvények szerinti kézfogás és eskü. Neki pedig ez az egy út nem egy nagy áldozat, mert amúgy is ott van a műhely a kancellár irodája közelében.*
-Akkor köszönöm az engedélyt! *nyújtja ki kezét egy kézfogásra, hiszen mégis elmaradhatatlan része ez a megegyezésnek a pásztor szerint. Ha ez megtörtént, a Vashegy Úrnőjéhez és annak beszélgetőtársához fordul, de közelebb egy percig sem lép hozzájuk.*
-Akkor a viszont látásra és további jó szórakozást a hölgynek és az uraknak! *Gyors fejbiccentés feléjük, majd, ha nincs más, akkor távozik is a kovácsműhely felé.*
*Learon sosem fogja megszokni, hogy mások egészen furcsán állnak a kecskéihez, mint ő és csak az ételt látják bennük és nem a szeretett társat. Ezek az emberek kihagynak egy hatalmas szeletet az életből, de hát ki ő, hogy megmondja, hogyan éljenek? Most is mosolyogni igyekszik és ez nem is esik nehezére, hiszen kedveli a Kancellárt, mindennek ellenére.*
-Nem garantálom, hogy beállok teljes értékű kovácsnak, hiszen a gazdaságban hatalmas szükség van rám, de ha valamit feltétlenül szükséges elkészíteni, akkor keress meg nyugodtan, jó Kancellárom és segítek, ha tudok! *A részéről le is tudva az udvariaskodás és az ajánlata még úgy is komoly, hogy talán nem hangzik annak. Még nem ismeri teljesen a képességeit, de abban biztos, hogy egy egyszerűbb fegyvert vagy szerszámot is el tudna készíteni, nem csak a mesterkardokat, szóval ami ide kell a Vashegyre, arra képes elviekben.*
-Természetesen! *Vágja rá a papírok kérdésére, hiszen megszokta, hogy mióta itt van Habrertus, azóta nem elég a régi törvények szerinti kézfogás és eskü. Neki pedig ez az egy út nem egy nagy áldozat, mert amúgy is ott van a műhely a kancellár irodája közelében.*
-Akkor köszönöm az engedélyt! *nyújtja ki kezét egy kézfogásra, hiszen mégis elmaradhatatlan része ez a megegyezésnek a pásztor szerint. Ha ez megtörtént, a Vashegy Úrnőjéhez és annak beszélgetőtársához fordul, de közelebb egy percig sem lép hozzájuk.*
-Akkor a viszont látásra és további jó szórakozást a hölgynek és az uraknak! *Gyors fejbiccentés feléjük, majd, ha nincs más, akkor távozik is a kovácsműhely felé.*
4668. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-03 18:39:07
Üzenet elküldve: 2020-11-03 18:39:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Learon, meg egy kis halas torta//
*Learon mintha meglepődne azon, hogy egyesek az ő kecskéit óhajtanák elfogyasztani. Talán a gonosz pletykák igazak lehetnek, melyek szerint Learon szorosabban is kötődik az állataihoz, mint azt konzervatív körökben kívánatosnak tartanák. Rögtön ezután Hubi már azon vigyorog magában, hogy rendszerint éppen a véresszájú erkölcscsőszök ragadtatják magukat a leghajmeresztőbb extremitásokra. A kecskék kérdése mindazonáltal elrendeződni látszik, Hubi pedig udvariasan bólint egyet, mintha azt akarná kifejezni, hogy Trodd kecskéi is megfelelőek lesznek. Egyébiránt kezd elege lenni ebből a napból. Túl sok meglepetés érte, és a jó kancellár csak bizonyos meglepetéseknek örül. Most például annak sem tud felhőtlenül örülni, hogy Learon olyan információt oszt meg vele, amiről eddig nem tudott. Nem az infó tartalmával van baja, az örvendetes, csupán nem szereti, ha nem tud valamiről ami fontos.*
- Ez nagyszerű hír! *derül fel az arca és azon gondolkodik, hogy Learon mihez nem érthet* A műhely ebben a pillanatban kihasználatlanul áll, márpedig a thargok földjén égető szükség van egy ügyes kezű kovácsra. Nem látok olyan akadályt, ami miatt megtagadhatnám kérésed. Mindazonáltal ez csupán elvi hozzájárulás.
*Tesz egy kézmozdulatot, mintha a nyilvánvalót magyarázná. Ami számára az, de másnak nem biztos.*
- Mint azt bizonyára tudod, az ilyesmit - ahogy mondani szokták - le kell papírozni. Ezért arra kérlek, hogy alkalomadtán, mondjuk holnap, keress fel hivatalomban, hogy a részleteket is megbeszélhessük. Természetesen ha már ma dolgozni szeretnél a műhelyben, ehhez megadom a Vashegy hozzájárulását.
*Valószínú, hogy Learon megkapta azt a választ amiben reménykedett, de Hubi nem indul vissza azonnal az asztalhoz. Nem lenne illendő. Megvárja, hogy Learon még szeretne valamit, vagy búcsúzni kezd. Persze így módfelett nehéz figyelni a pár lépésnyi távolságra zajló, bosszantó módon halk beszélgetésre. Talán nem is ért mindent belőle. Most például azt próbálja kihüvelyezni, hogy Cha'yss miért helyez hangsúlyt arra, hogy személyesen ellenőrizze: a pórok számára kényelmetlenek-e Kagan csontjai?*
*Learon mintha meglepődne azon, hogy egyesek az ő kecskéit óhajtanák elfogyasztani. Talán a gonosz pletykák igazak lehetnek, melyek szerint Learon szorosabban is kötődik az állataihoz, mint azt konzervatív körökben kívánatosnak tartanák. Rögtön ezután Hubi már azon vigyorog magában, hogy rendszerint éppen a véresszájú erkölcscsőszök ragadtatják magukat a leghajmeresztőbb extremitásokra. A kecskék kérdése mindazonáltal elrendeződni látszik, Hubi pedig udvariasan bólint egyet, mintha azt akarná kifejezni, hogy Trodd kecskéi is megfelelőek lesznek. Egyébiránt kezd elege lenni ebből a napból. Túl sok meglepetés érte, és a jó kancellár csak bizonyos meglepetéseknek örül. Most például annak sem tud felhőtlenül örülni, hogy Learon olyan információt oszt meg vele, amiről eddig nem tudott. Nem az infó tartalmával van baja, az örvendetes, csupán nem szereti, ha nem tud valamiről ami fontos.*
- Ez nagyszerű hír! *derül fel az arca és azon gondolkodik, hogy Learon mihez nem érthet* A műhely ebben a pillanatban kihasználatlanul áll, márpedig a thargok földjén égető szükség van egy ügyes kezű kovácsra. Nem látok olyan akadályt, ami miatt megtagadhatnám kérésed. Mindazonáltal ez csupán elvi hozzájárulás.
*Tesz egy kézmozdulatot, mintha a nyilvánvalót magyarázná. Ami számára az, de másnak nem biztos.*
- Mint azt bizonyára tudod, az ilyesmit - ahogy mondani szokták - le kell papírozni. Ezért arra kérlek, hogy alkalomadtán, mondjuk holnap, keress fel hivatalomban, hogy a részleteket is megbeszélhessük. Természetesen ha már ma dolgozni szeretnél a műhelyben, ehhez megadom a Vashegy hozzájárulását.
*Valószínú, hogy Learon megkapta azt a választ amiben reménykedett, de Hubi nem indul vissza azonnal az asztalhoz. Nem lenne illendő. Megvárja, hogy Learon még szeretne valamit, vagy búcsúzni kezd. Persze így módfelett nehéz figyelni a pár lépésnyi távolságra zajló, bosszantó módon halk beszélgetésre. Talán nem is ért mindent belőle. Most például azt próbálja kihüvelyezni, hogy Cha'yss miért helyez hangsúlyt arra, hogy személyesen ellenőrizze: a pórok számára kényelmetlenek-e Kagan csontjai?*
4667. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-02 22:50:28
Üzenet elküldve: 2020-11-02 22:50:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1659
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1659
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Hubi//
*Csakhamar észreveszi őt a kis egybegyűltség és Learon meglátja a vashegy úrnőjét is, akit valami módon eddig nem látott. Talán a dolgaira koncentrált meg a nagy lehetőségeire a kohóval kapcsolatban. Azonban neki külön odabiccent, mégiscsak Kagan Vezér leánya.*
-Üdvözöllek jó Kancellárom! *Hajtja meg kissé a fejét a pásztor nagy mosolyogva. Aztán a kecskeragun egy pillanatra elcsodálkozik, de aztán elhessegeti magától a képet, hogy az ő egyik állata is lehetne feltálalva és végül egy kibúvó mondattal zárja le a kényes témát.*
-Úgy tudom Trodd barátom kecskéiből készül. *Aztán gyorsan rá is tér a saját kérésére.*
-De nem szeretnék én itt zavarni, látom elfoglaltak az urak és a hölgy! *Nem beszél halkan, szóval akár hallhatja bárki, amit mond, ha szeretné, bár a párocska szemmel láthatóan mással van elfoglalva, nem ő kis csipcsupságaival.*
-Nem tudom tudod-e, de nemrég képessé váltam mesterkardok kovácsolására, de sajnos nincsen még saját kovácsműhelyem. Szeretném használni a Vashegyét szóval, ha lehetne, annak nagyon örülnék! *Zárja le ennyivel a dolgot és reménykedik benne, hogy régi jó ismeretségük elég arra, hogy különösebb díjazás ellenében használhassa az említett épületet. A két másik jelenlévőnek, akiknek társalgását megszakította érkezésével, beszélgetésére nem figyel, bár tény, hogyha meghallaná, hogy a férfi is birtokot kap a közelben, nem lenne túl boldog, de ahogyan itt terjednek a hírek, úgyis ki fog derülni nemsokára. Ha mástól nem, majd a szomszédaitól.*
*Csakhamar észreveszi őt a kis egybegyűltség és Learon meglátja a vashegy úrnőjét is, akit valami módon eddig nem látott. Talán a dolgaira koncentrált meg a nagy lehetőségeire a kohóval kapcsolatban. Azonban neki külön odabiccent, mégiscsak Kagan Vezér leánya.*
-Üdvözöllek jó Kancellárom! *Hajtja meg kissé a fejét a pásztor nagy mosolyogva. Aztán a kecskeragun egy pillanatra elcsodálkozik, de aztán elhessegeti magától a képet, hogy az ő egyik állata is lehetne feltálalva és végül egy kibúvó mondattal zárja le a kényes témát.*
-Úgy tudom Trodd barátom kecskéiből készül. *Aztán gyorsan rá is tér a saját kérésére.*
-De nem szeretnék én itt zavarni, látom elfoglaltak az urak és a hölgy! *Nem beszél halkan, szóval akár hallhatja bárki, amit mond, ha szeretné, bár a párocska szemmel láthatóan mással van elfoglalva, nem ő kis csipcsupságaival.*
-Nem tudom tudod-e, de nemrég képessé váltam mesterkardok kovácsolására, de sajnos nincsen még saját kovácsműhelyem. Szeretném használni a Vashegyét szóval, ha lehetne, annak nagyon örülnék! *Zárja le ennyivel a dolgot és reménykedik benne, hogy régi jó ismeretségük elég arra, hogy különösebb díjazás ellenében használhassa az említett épületet. A két másik jelenlévőnek, akiknek társalgását megszakította érkezésével, beszélgetésére nem figyel, bár tény, hogyha meghallaná, hogy a férfi is birtokot kap a közelben, nem lenne túl boldog, de ahogyan itt terjednek a hírek, úgyis ki fog derülni nemsokára. Ha mástól nem, majd a szomszédaitól.*
4666. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-02 21:47:35
Üzenet elküldve: 2020-11-02 21:47:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
- Fogalmam sincs, hogy milyen a wegtoreni fajta, nem ismerek egyet sem.
*Rántja meg a vállát flegmán.*
- Csak tippeltem. De nyilván rosszul.
*Érdekes, hogy Habrertusnak megfordul a fejében az, hogy ők ketten itt és most egymásnak eshetnek, mert Aenae nem gondol ilyesmire. Számára is kiábrándító lenne a dolog. Mármint, ha gondolna rá.*
- Ez igazán rendes tőled, Habrertus.
*Válaszolja arra, hogy a kancellár elmegy, hogy megsürgesse az ételüket. Nem mintha különösebben éhes lenne. Nézi Habrertust, ahogyan távolodik tőlük, majd megáll a pultnál és kiosztja kicsit az ottaniakat. Pillantása egy kicsit megpihen a pásztoron, akit Cha'yss még ennyire sem méltat. Aenae ebben a pillanatban el is felejti, hogy nemrég még mennyire haragudott Cha'yssra. Miért is haragudna rá, mikor teljesen nyilvánvaló, hogy mást észre sem vesz valójában, mikor vele van? Egy újabb pillanattal később már megint haragszik a hivatalos hangnem miatt. Jó, kicsit megérti, hiszen a fül (és az orr) állítólag az ember élete végéig nő, szóval Habrertusnak is van már mivel kagylózni.*
- Azt hiszem, hogy jó kezekbe adjuk azt a darab földet, elvégre a Pinttyel is csodát tettél.
*Ha hivatalos hangnem, akkor hivatalos hangnem. Csak annyit enged meg magának, hogy kicsit lehalkítsa a hangját.*
- Nem is vagyok éhes. Kecskére végképp.
*Elhúzza a száját is, az egész persze csak egy szempillantás, tekintettel Habrertus füleire, a szemeire is tekintettel van, mert Cha'yss felé fordul.*
- És, hogy tetszik a Vashegy? Körül néztél a fellegvárban? Kagan trónja állítólag ellenségei csontjából van. Bizonyra ezért annyira kényelmetlen.
*Vagy azért olyan kényelmetlen, mert Kagan ellenségeiből készült, vagy mert Kagan hátsójára méretezték. Vagy Aenae simán csak lábrázást kap attól, hogy Kagannak trónja volt és abban ücsörgött.*
- Fogalmam sincs, hogy milyen a wegtoreni fajta, nem ismerek egyet sem.
*Rántja meg a vállát flegmán.*
- Csak tippeltem. De nyilván rosszul.
*Érdekes, hogy Habrertusnak megfordul a fejében az, hogy ők ketten itt és most egymásnak eshetnek, mert Aenae nem gondol ilyesmire. Számára is kiábrándító lenne a dolog. Mármint, ha gondolna rá.*
- Ez igazán rendes tőled, Habrertus.
*Válaszolja arra, hogy a kancellár elmegy, hogy megsürgesse az ételüket. Nem mintha különösebben éhes lenne. Nézi Habrertust, ahogyan távolodik tőlük, majd megáll a pultnál és kiosztja kicsit az ottaniakat. Pillantása egy kicsit megpihen a pásztoron, akit Cha'yss még ennyire sem méltat. Aenae ebben a pillanatban el is felejti, hogy nemrég még mennyire haragudott Cha'yssra. Miért is haragudna rá, mikor teljesen nyilvánvaló, hogy mást észre sem vesz valójában, mikor vele van? Egy újabb pillanattal később már megint haragszik a hivatalos hangnem miatt. Jó, kicsit megérti, hiszen a fül (és az orr) állítólag az ember élete végéig nő, szóval Habrertusnak is van már mivel kagylózni.*
- Azt hiszem, hogy jó kezekbe adjuk azt a darab földet, elvégre a Pinttyel is csodát tettél.
*Ha hivatalos hangnem, akkor hivatalos hangnem. Csak annyit enged meg magának, hogy kicsit lehalkítsa a hangját.*
- Nem is vagyok éhes. Kecskére végképp.
*Elhúzza a száját is, az egész persze csak egy szempillantás, tekintettel Habrertus füleire, a szemeire is tekintettel van, mert Cha'yss felé fordul.*
- És, hogy tetszik a Vashegy? Körül néztél a fellegvárban? Kagan trónja állítólag ellenségei csontjából van. Bizonyra ezért annyira kényelmetlen.
*Vagy azért olyan kényelmetlen, mert Kagan ellenségeiből készült, vagy mert Kagan hátsójára méretezték. Vagy Aenae simán csak lábrázást kap attól, hogy Kagannak trónja volt és abban ücsörgött.*
4665. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-02 20:07:14
Üzenet elküldve: 2020-11-02 20:07:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
- Nem tudom, miért gondolod, úrnőm, hogy a wegtoreni ellentmondó fajta. Hisz épp ennek ellenkezőjéről teszek most tanúbizonyságot. *Válaszolja kissé széttárva karjait szinte azonnal a származását illető negatív feltételezésre. Nem tudja, Aenae mennyi wegtorenit ismer, de bizonyosan nem túl sokat.
Ám közben a lány is egyetért vele, hogy nem az aljas lerészegedés a cél egyikük számára sem. Már csak azért sem, mert nem egy merevrészeg lánnyal akarna ágyba bújni még az éjjel. Az nem érdekli, hogy Habrertus mennyire lesz részeg, felőle bele is fulladhat.
A vidámsággal nincs problémája és ha terveihez azon az egy-két pohárkán át vezet az út, akkor mindent megtesz, hogy eljusson oda. Az asztal alatti kis kontaktus felélénkülni látszik kissé, meggyőzve az igricet, hogy nem csak az italozásról vannak hasonló elképzelésük.
Az ital és a vacsora elmaradását Aenae is megszólja, így a bárónak már nem kell megtennie. Nem is szívesen tenné, hisz ő most itt vendég, nem az ő dolga intézkedni. Persze a Kalmárban már másképp történnének a dolgok. De persze a saját fogadójában nem is fordulhatna elő ilyen probléma. A lány szavait visszafogott mosollyal fogadja, a kancellár felé pillantva, hisz hármuk közül ő tehet valójában a kiszolgálás minőségének emelése ügyében.
Aenae a jutalom dolgában is egyetért Habrertus-szal, így immáron biztosra veheti, hogy lesz egy birtoka földdel a Vashegy közelében. Bár valószínűleg ritkán fogja látogatni, akkor is talán csak Aenae miatt, de majd az intézője hasznát veszi a területnek valamilyen módon.
Aenae kecskés megjegyzését nem tudja mire vélni. Egyrészt mert nem látja az érkező férfit, másrészt mert továbbra sem tudja, kiről lehet szó. De egy kecskepásztor nem olyan fontos személy, aki megragadhatott az emlékezetében. A Learon név említését betudja apró csipkelődésnek, nem társít mellé személyt vagy arcot.
Ha ismerné, hogy a thargok és velük együtt a kancellárjuk milyen paranoiás, akkor sem jutna eszébe, hogy Habrertus bármit is belelát az egyetértésükbe. Nem is kelti fel a figyelmét, hogy mennyire egy rugóra jár az agyuk a lánnyal.*
- Nem kívánom a nép által ráragasztott nevet megmásítani. Szeretnék tisztelegni ezzel a helyiek és jószándékod előtt, kancellár. *Mosolyog vissza a férfire barátságosan.
Amikor pedig Habrertus is mentegetőzni kezd a vacsora miatt és mellé a Kalmárt hozza fel ellenpéldaként, az igricen a sor, hogy szerényen elmosolyodjon.*
- Ugyan, szóra sem érdemes. Biztosan megvan az oka és kellemes társaságban észre sem venni az idő múlását. *Hárítja el a dolgot barátságosan.
A bocsánatkérésre és a kancellár távozására az asztaltól csak megengedő mozdulattal válaszol, de végignézi a férfit, ahogy a pulthoz megy és megsürgeti a vacsorájukat. Aztán Habrertus a pultnál álló másik férfivel kezd beszélgetésbe, a báró pedig visszafordul asztalukhoz és Aenaehez.*
- Köszönöm a birtokot, úrnőm. Ígérem, gondját viselem a földnek és parasztjainak. Ha kell, személyesen ellenőrzöm, hogy minden rendben van-e a területén. *Mondja bizalmasan, de nem bizalmas mozdulattal. Nem hajol előre, nem suttog, egyszerűen csak visszafogott hangon szólal meg. Szája sarkában hamis mosollyal toldva meg az elhangzottakat.*
- Nem tudom, miért gondolod, úrnőm, hogy a wegtoreni ellentmondó fajta. Hisz épp ennek ellenkezőjéről teszek most tanúbizonyságot. *Válaszolja kissé széttárva karjait szinte azonnal a származását illető negatív feltételezésre. Nem tudja, Aenae mennyi wegtorenit ismer, de bizonyosan nem túl sokat.
Ám közben a lány is egyetért vele, hogy nem az aljas lerészegedés a cél egyikük számára sem. Már csak azért sem, mert nem egy merevrészeg lánnyal akarna ágyba bújni még az éjjel. Az nem érdekli, hogy Habrertus mennyire lesz részeg, felőle bele is fulladhat.
A vidámsággal nincs problémája és ha terveihez azon az egy-két pohárkán át vezet az út, akkor mindent megtesz, hogy eljusson oda. Az asztal alatti kis kontaktus felélénkülni látszik kissé, meggyőzve az igricet, hogy nem csak az italozásról vannak hasonló elképzelésük.
Az ital és a vacsora elmaradását Aenae is megszólja, így a bárónak már nem kell megtennie. Nem is szívesen tenné, hisz ő most itt vendég, nem az ő dolga intézkedni. Persze a Kalmárban már másképp történnének a dolgok. De persze a saját fogadójában nem is fordulhatna elő ilyen probléma. A lány szavait visszafogott mosollyal fogadja, a kancellár felé pillantva, hisz hármuk közül ő tehet valójában a kiszolgálás minőségének emelése ügyében.
Aenae a jutalom dolgában is egyetért Habrertus-szal, így immáron biztosra veheti, hogy lesz egy birtoka földdel a Vashegy közelében. Bár valószínűleg ritkán fogja látogatni, akkor is talán csak Aenae miatt, de majd az intézője hasznát veszi a területnek valamilyen módon.
Aenae kecskés megjegyzését nem tudja mire vélni. Egyrészt mert nem látja az érkező férfit, másrészt mert továbbra sem tudja, kiről lehet szó. De egy kecskepásztor nem olyan fontos személy, aki megragadhatott az emlékezetében. A Learon név említését betudja apró csipkelődésnek, nem társít mellé személyt vagy arcot.
Ha ismerné, hogy a thargok és velük együtt a kancellárjuk milyen paranoiás, akkor sem jutna eszébe, hogy Habrertus bármit is belelát az egyetértésükbe. Nem is kelti fel a figyelmét, hogy mennyire egy rugóra jár az agyuk a lánnyal.*
- Nem kívánom a nép által ráragasztott nevet megmásítani. Szeretnék tisztelegni ezzel a helyiek és jószándékod előtt, kancellár. *Mosolyog vissza a férfire barátságosan.
Amikor pedig Habrertus is mentegetőzni kezd a vacsora miatt és mellé a Kalmárt hozza fel ellenpéldaként, az igricen a sor, hogy szerényen elmosolyodjon.*
- Ugyan, szóra sem érdemes. Biztosan megvan az oka és kellemes társaságban észre sem venni az idő múlását. *Hárítja el a dolgot barátságosan.
A bocsánatkérésre és a kancellár távozására az asztaltól csak megengedő mozdulattal válaszol, de végignézi a férfit, ahogy a pulthoz megy és megsürgeti a vacsorájukat. Aztán Habrertus a pultnál álló másik férfivel kezd beszélgetésbe, a báró pedig visszafordul asztalukhoz és Aenaehez.*
- Köszönöm a birtokot, úrnőm. Ígérem, gondját viselem a földnek és parasztjainak. Ha kell, személyesen ellenőrzöm, hogy minden rendben van-e a területén. *Mondja bizalmasan, de nem bizalmas mozdulattal. Nem hajol előre, nem suttog, egyszerűen csak visszafogott hangon szólal meg. Szája sarkában hamis mosollyal toldva meg az elhangzottakat.*
4664. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-02 18:54:10
Üzenet elküldve: 2020-11-02 18:54:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
//Learon//
*Elnéző mosollyal hallgatja a párocska évődését. Ebbe végképp nem kíván belefolyni, talán nem fajul odáig a dolog, hogy itt essenek egymásnak. Az teljesen kiábrándító lenne. Hubi ínyenc, teljesen egészséges kedvteléseit is ideértve. Márpedig egy profi úgy kukkol, hogy arról csak neki van tudomása, az áldozatoknak nincs. Hasonlóan negédes mosollyal és egy főhajtással nyugtázza, hogy Cha'yss és Aenae is biztosítják róla, nem áll szándékukban lerészegedni és nem biztatják erre őt sem. Persze ez a tökéletes szinkron felkelti a figyelmét, de bízik benne, hogy valóban nem fogják tovább tukmálni amikor jelzi, hogy részéről nem kér többet. Mint ahogy azt is reméli, hogy tudni fogja a mértéket.*
- Örömömre szolgál, hogy ötletem elnyerte a tetszésed. *bazsalyog Aenae-re a birtok említése után, majd a báróra pillant* Magától értetődik, hogy saját birtokodnak olyan nevet adsz, amilyet szeretnél. Senki sem kívánná, hogy ilyen méltatlan megnevezéssel hozzák összefüggésbe neved.
*Hubi kis rugdosódása ellenére nem vette észre az asztal alatti manővereket, bár ha így lenne és már néhány rövidet is felhajtott volna, talán bemászna az asztal alá, hogy közelebbről szemlélje a szemérmetlen tapogatózásokat. Mivel erre nem kerül sor, most ő is kicsit rosszallón csóválja a fejét.*
- Elnézésetek kérem a vacsora késedelmes érkezéséért. Úgy értesültem, hogy a báró úr kitűnő fogadót varázsolt az egykori Kósza Pintyből, ott bizonyára nem váratnák meg ennyire a vendéget. Ezeken a végeken viszont azt is értékelni kell, hogy az ember fedéllel feje felett, asztal mellett fogyaszthatja el az egyszerű, de kiváló étket.
*A konyha felé pillant, felemelkedik ültéből.*
- Bocsássatok meg egy percre! Megsürgetem kissé a vacsoránk.
*Ez már csak azért is kapóra jön neki, mert így megbizonyosodhat felőle, hogy szilárdan áll-e még a lábán? Egyelőre nem tűnik vészesnek a dolog, bár a ribizlibor kellemesen zsibong a kancellár gyomrában. A pulthoz lépve ha nem is csapkodja azt, de megkopogtatja, hogy akár a konyha felé is hallhassák türelmetlenségét.*
- A Vashegy úrnőjét és tiszteletreméltó vendégét váratjátok. Csipkedjétek magatokat!
*Talán mégis van már hatása az italnak. Hubi maga is elcsodálkozik rajta, hogy olyan pórias fordulatokkal él, mint csipkedjétek magatok. Ekkor veszi észre a kutyája társaságában bevonuló Learont, aki rá is köszön.*
- Üdvözöllek, Learon mester! *mosolyog nyájas-spiccesen a kancellár* Épp az imént... illetve valamivel régebben rendeltük három kitűnő kecskeragut. Remélem, hogy nem azért érkeztél, hogy az alapanyagról gondoskodj!
*Ebben az esetben alighanem fel fog kopni az álluk. És ha mégsem így lenne, Learon előadhatja jövetele okát. Közben persze Hubi igyekszik fülét is hegyezni, hogy esetleg elcsípjen néhány szót odahagyott asztala felől, amiket esetleg nem az ő füleinek szánnak.*
//Learon//
*Elnéző mosollyal hallgatja a párocska évődését. Ebbe végképp nem kíván belefolyni, talán nem fajul odáig a dolog, hogy itt essenek egymásnak. Az teljesen kiábrándító lenne. Hubi ínyenc, teljesen egészséges kedvteléseit is ideértve. Márpedig egy profi úgy kukkol, hogy arról csak neki van tudomása, az áldozatoknak nincs. Hasonlóan negédes mosollyal és egy főhajtással nyugtázza, hogy Cha'yss és Aenae is biztosítják róla, nem áll szándékukban lerészegedni és nem biztatják erre őt sem. Persze ez a tökéletes szinkron felkelti a figyelmét, de bízik benne, hogy valóban nem fogják tovább tukmálni amikor jelzi, hogy részéről nem kér többet. Mint ahogy azt is reméli, hogy tudni fogja a mértéket.*
- Örömömre szolgál, hogy ötletem elnyerte a tetszésed. *bazsalyog Aenae-re a birtok említése után, majd a báróra pillant* Magától értetődik, hogy saját birtokodnak olyan nevet adsz, amilyet szeretnél. Senki sem kívánná, hogy ilyen méltatlan megnevezéssel hozzák összefüggésbe neved.
*Hubi kis rugdosódása ellenére nem vette észre az asztal alatti manővereket, bár ha így lenne és már néhány rövidet is felhajtott volna, talán bemászna az asztal alá, hogy közelebbről szemlélje a szemérmetlen tapogatózásokat. Mivel erre nem kerül sor, most ő is kicsit rosszallón csóválja a fejét.*
- Elnézésetek kérem a vacsora késedelmes érkezéséért. Úgy értesültem, hogy a báró úr kitűnő fogadót varázsolt az egykori Kósza Pintyből, ott bizonyára nem váratnák meg ennyire a vendéget. Ezeken a végeken viszont azt is értékelni kell, hogy az ember fedéllel feje felett, asztal mellett fogyaszthatja el az egyszerű, de kiváló étket.
*A konyha felé pillant, felemelkedik ültéből.*
- Bocsássatok meg egy percre! Megsürgetem kissé a vacsoránk.
*Ez már csak azért is kapóra jön neki, mert így megbizonyosodhat felőle, hogy szilárdan áll-e még a lábán? Egyelőre nem tűnik vészesnek a dolog, bár a ribizlibor kellemesen zsibong a kancellár gyomrában. A pulthoz lépve ha nem is csapkodja azt, de megkopogtatja, hogy akár a konyha felé is hallhassák türelmetlenségét.*
- A Vashegy úrnőjét és tiszteletreméltó vendégét váratjátok. Csipkedjétek magatokat!
*Talán mégis van már hatása az italnak. Hubi maga is elcsodálkozik rajta, hogy olyan pórias fordulatokkal él, mint csipkedjétek magatok. Ekkor veszi észre a kutyája társaságában bevonuló Learont, aki rá is köszön.*
- Üdvözöllek, Learon mester! *mosolyog nyájas-spiccesen a kancellár* Épp az imént... illetve valamivel régebben rendeltük három kitűnő kecskeragut. Remélem, hogy nem azért érkeztél, hogy az alapanyagról gondoskodj!
*Ebben az esetben alighanem fel fog kopni az álluk. És ha mégsem így lenne, Learon előadhatja jövetele okát. Közben persze Hubi igyekszik fülét is hegyezni, hogy esetleg elcsípjen néhány szót odahagyott asztala felől, amiket esetleg nem az ő füleinek szánnak.*
4663. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-02 18:13:32
Üzenet elküldve: 2020-11-02 18:13:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
- Nem tudom, mert a wegtoreni olyan fajta, hogy szeret ellentmondani?
*Kérdezi Cha'ysst egy szolid mosollyal az arcán. Attól a ténytől most akár el is lehet tekinteni, hogy Cha'yss az egyetlen wegtoreni, akit kicsit is ismer közelebbről.*
- Kedves Habrertus, hidd el, hogy nem célom a leittasodás. Annak okvetlenül másnaposság a vége. Az meg köszönöm, de életemben egyszer elég volt, többé nem vágyom rá.
*A másnaposságnál csak az az éjszaka volt szörnyűbb, ami megelőzte. Illetve ami lehet, hogy nem is volt szörnyű, csak ugye nem emlékszik rá, hosszútávú eredménye viszont lett. Már azonkívül, hogy többé nem akar túl sokat inni.*
- De azért egy-két pohárkától még nem lesz semmi bajunk, csak kicsit jobban érezzük magunkat és vidámabbak leszünk. Személy szerint úgy érzem, hogy rám fér a vidámság a múlt nap után.
*Fejét kicsit oldalra biccenti, úgy néz a kancellárra, majd tekintete Cha'yssra siklik. Mintha látna valamit a tekintetében, ezért mozdít egy kicsit a lábfején, mintha csak megsimítaná a másikat. Lopva. Az asztal alatt. Lábbal.*
- Na, ezt mondom én is.
*Cha'yss csak megerősíti azt, amit maga is mondott a lerészegedésről. Túlságosan is egy rugóra jár az agyuk, megint ingert érez a pacsizásra, de újfent elnyomja.*
- Mondjuk a mufurc fickó kicsit csipkedhetné magát, mielőtt kitikkadok és éhen pusztulok.
*Ezt halkabban mondja, úgy, hogy Fint még véletlenül se hallhassa meg. Csakúgy, mint Cha'yss, Aenae is lassúnak érzi a kiszolgálást, és hasonló gondolatok fogalmazódnak meg benne is a kecskéket illetően.
Habrertus javaslatára bólint, csak az Aenae-folyó említésére forgatja a szemét és sóhajt.*
- Kiváló ötlet, kancellárom.
*Legalább lesz Cha'yssnak oka a Vashegyre jönni, hisz azok után, hogy eladták neki a Pintyet, már nemigen maradt ürügy a találkára. De most a kancellár maga szolgáltat egyet. Bólint, hisz miért ne egyezne bele? Azért igyekszik uralni az arcvonásait és nem túlságosan látványosan örülni ennek a fejleménynek.*
- Nem is tudtam, hogy ennyire frissen hozza Learon a kecskét. Talán ezért készül olyan lassan... Gondolom, hogy dicsérni akarja.
*Tiszta szerencse, hogy legalább már hajkurászni nem kell az állatot. Aenae kicsit reméli, hogy a kancellárnak csalapáló pásztor nem lábon hozta a kecskét, hanem konyhakészen. Különben egyértelműen látszik rajta, hogy akar valamit. Nem mintha különösebben örülne annak, hogy megzavarják a vacsoráját, de ennek nem ad hangot. Remélhetőleg pár szóval lerendezhetik, meg kis udvariaskodással.
Amúgy nagy szerencse, hogy kiszúrta Learont, mert így az asztal alatti dolgok miatti meglepetése betudható annak, hogy meglepte a pásztor megjelenése. Kicsit igazít a lábán, de nem távolodik el túlságosan Cha'yssétól.*
- Nem tudom, mert a wegtoreni olyan fajta, hogy szeret ellentmondani?
*Kérdezi Cha'ysst egy szolid mosollyal az arcán. Attól a ténytől most akár el is lehet tekinteni, hogy Cha'yss az egyetlen wegtoreni, akit kicsit is ismer közelebbről.*
- Kedves Habrertus, hidd el, hogy nem célom a leittasodás. Annak okvetlenül másnaposság a vége. Az meg köszönöm, de életemben egyszer elég volt, többé nem vágyom rá.
*A másnaposságnál csak az az éjszaka volt szörnyűbb, ami megelőzte. Illetve ami lehet, hogy nem is volt szörnyű, csak ugye nem emlékszik rá, hosszútávú eredménye viszont lett. Már azonkívül, hogy többé nem akar túl sokat inni.*
- De azért egy-két pohárkától még nem lesz semmi bajunk, csak kicsit jobban érezzük magunkat és vidámabbak leszünk. Személy szerint úgy érzem, hogy rám fér a vidámság a múlt nap után.
*Fejét kicsit oldalra biccenti, úgy néz a kancellárra, majd tekintete Cha'yssra siklik. Mintha látna valamit a tekintetében, ezért mozdít egy kicsit a lábfején, mintha csak megsimítaná a másikat. Lopva. Az asztal alatt. Lábbal.*
- Na, ezt mondom én is.
*Cha'yss csak megerősíti azt, amit maga is mondott a lerészegedésről. Túlságosan is egy rugóra jár az agyuk, megint ingert érez a pacsizásra, de újfent elnyomja.*
- Mondjuk a mufurc fickó kicsit csipkedhetné magát, mielőtt kitikkadok és éhen pusztulok.
*Ezt halkabban mondja, úgy, hogy Fint még véletlenül se hallhassa meg. Csakúgy, mint Cha'yss, Aenae is lassúnak érzi a kiszolgálást, és hasonló gondolatok fogalmazódnak meg benne is a kecskéket illetően.
Habrertus javaslatára bólint, csak az Aenae-folyó említésére forgatja a szemét és sóhajt.*
- Kiváló ötlet, kancellárom.
*Legalább lesz Cha'yssnak oka a Vashegyre jönni, hisz azok után, hogy eladták neki a Pintyet, már nemigen maradt ürügy a találkára. De most a kancellár maga szolgáltat egyet. Bólint, hisz miért ne egyezne bele? Azért igyekszik uralni az arcvonásait és nem túlságosan látványosan örülni ennek a fejleménynek.*
- Nem is tudtam, hogy ennyire frissen hozza Learon a kecskét. Talán ezért készül olyan lassan... Gondolom, hogy dicsérni akarja.
*Tiszta szerencse, hogy legalább már hajkurászni nem kell az állatot. Aenae kicsit reméli, hogy a kancellárnak csalapáló pásztor nem lábon hozta a kecskét, hanem konyhakészen. Különben egyértelműen látszik rajta, hogy akar valamit. Nem mintha különösebben örülne annak, hogy megzavarják a vacsoráját, de ennek nem ad hangot. Remélhetőleg pár szóval lerendezhetik, meg kis udvariaskodással.
Amúgy nagy szerencse, hogy kiszúrta Learont, mert így az asztal alatti dolgok miatti meglepetése betudható annak, hogy meglepte a pásztor megjelenése. Kicsit igazít a lábán, de nem távolodik el túlságosan Cha'yssétól.*
4662. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-02 17:16:43
Üzenet elküldve: 2020-11-02 17:16:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1659
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1659
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Mielőtt még felmenne Amonra, úgy véli, hogy jó lenne lemosni a hosszú út porát egy finom sörrel vagy bármi mással, aminek van alkoholtartalma.* ~De csak kevéssel! Az alkohol melegít, nem lenne jó a kohó mellé még több melegség!~ *Aztán kinyitja az ajtót és belépve egyből egy jó fél méter távolságra bebaktat kutyája is, aki elégedetten szimatol a levegőbe és boldognak látszik, hogy a birtok megszokott illatjai után itt valami egészen más szagok vannak. Learon szerint rosszabbak, mint a föld és a trágya, de egy kutya orrával mérve mindegy is, hogy mi, csak más legyen.*
//Habrertusék figyelmébe//
*Mielőtt leülhetne egy korsó italra, meg is látja azt az embert, akit keres.* ~Óh, tehát végül rákapott az italra? Nehéz is kibírni a Vashegyet anélkül!~ *Egyből közelebb is lép, de csak egy visszafogott intéssel zavarja meg a beszélgetést, hiszen nem szeretne túlzottan belekontárkodni egy talán fontos ügybe. Emlékszik ugyanis a furcsán hosszú nevű férfira, aki egyszer vásárolt tőle valamit, de végül annyi pénze sem volt, hogy rendes árat kínáljon a boráért* ~Lehet, hogy mégsem olyan fontos ügy? Mit is szeretne ez a csóró báró a Kancellártól? Kölcsönt?~ *Mosolyodik el magában, de igyekszik úgy kitűnni, mintha csak a két férfi viszontlátásának örülne ennyire. Azért egy kicsit közelebb lép, hogy látszódjon, szeretne valamit a jó Kancellártól, nem csak úgy ok nélkül odaköszönt.*
//Habrertusék figyelmébe//
*Mielőtt leülhetne egy korsó italra, meg is látja azt az embert, akit keres.* ~Óh, tehát végül rákapott az italra? Nehéz is kibírni a Vashegyet anélkül!~ *Egyből közelebb is lép, de csak egy visszafogott intéssel zavarja meg a beszélgetést, hiszen nem szeretne túlzottan belekontárkodni egy talán fontos ügybe. Emlékszik ugyanis a furcsán hosszú nevű férfira, aki egyszer vásárolt tőle valamit, de végül annyi pénze sem volt, hogy rendes árat kínáljon a boráért* ~Lehet, hogy mégsem olyan fontos ügy? Mit is szeretne ez a csóró báró a Kancellártól? Kölcsönt?~ *Mosolyodik el magában, de igyekszik úgy kitűnni, mintha csak a két férfi viszontlátásának örülne ennyire. Azért egy kicsit közelebb lép, hogy látszódjon, szeretne valamit a jó Kancellártól, nem csak úgy ok nélkül odaköszönt.*
4661. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-01 22:13:11
Üzenet elküldve: 2020-11-01 22:13:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Csak a nagyképűség mondatja vele, hogy mindez csak az ő érdeme. De ettől még nem kevésbé örül a dolgok alakulásának. Míg amazok ketten megvívják kis csörtéjüket, addig is van ideje gondolkodni. Körvonalazódik benne egy terv, de előbb több részletet kell megismernie, hogy eljusson a megvalósításig.
Amikor pedig végre találkozik sárga tekintete a lányéval, zavartan pillant le üres korsójára, majd onnan vissza. Érzi, hogy valami elmarad, de csak kettészelt szemöldöke mozdul leheletnyit.*
- Miért mondanék ellent önnek, úrnőm? *Kérdi megvonva vállát. Nem olyan profi, mint Aenae, de azért elég hihető.
Minden pillanattal jobban tetszik neki a lány magabiztossága és az, hogy végre nem csak elszenvedi, de használja is örökségét. Reméli, hogy rákap az ízére és akkor kicsit közelebb kerül eredeti terveihez.
Szórakozottan forgatja üres korsóját. Úgy tűnik, az az étel olyan frissen készül, hogy valamelyik hentesfiú épp most kergeti egy méretes bárddal annak a Learonnak vagy kinek a kecskéjét a raguhoz. Vagy maga a pultos, mert az italuk még mindig nem érkezett ki. Aztán egyszer csak egy lábat érez a sarka mögé kerülni. Habretus túl messze van ahhoz, hogy így cselekedhessen, így csak Aenae marad a bűnös. Mivel sokkal komolyabb testi kapcsolat is történt már közöttük, így nem ugrik meg, csak pillantása rebben a lányra, az asztalnál felvett derűs mosolya sem változik meg, legfeljebb Aenae láthat meg egy ismerős csillanást az igric sárga tekintetében. És persze a lábát sem húzza el, mással nemigen tudja jelezni, hogy nincs ellenére a kontaktus.
A kancellár kifogáskeresése messziről bűzlik, a báró úgy érzi, Habrertis nagyon nem szeretné őszintére inni magát.*
- Ugyan, jó kancellár, úgy érzem, félreértés áldozata vagy. *Pillant a férfire a megmentő szerepében tetszelegve.*
- Nem a lerészegedés a cél, nem is áll más távolabb tőlem. De pár pohár nem árt meg, egyes tudorok szerint még jót is tesz az egészségnek. *Él újabb érveléssel az ital mellett.
Bár a kancellár eltér a beszélgetés korábbi témájáról és Aenae is elnémul, de a következők sincsenek az igric ellenére. Szó esik ugyanis a jutalmáról, amiért hősiesen megmentette a Vashegy úrnőjét.
A birtok említésénél érdeklődve szalad fel egyik szemöldöke, kíváncsian várva a folytatást. A birtok nevének elhangzásakor kiszélesedik a mosolya. Nem tud elvonatkoztatni a név kiemelésének szándékosságától, de ez legfeljebb csak tudat alatt fogalmazódik meg benne.*
- Ugyan, a pórok ilyen egyszerű neveket szoktak adni a területeknek. *Hárítja el a sajnálkozó mosolyt. Az Aenae folyó nevének említésére a lányra pillant, tudja, mennyire utálja ezt az elnevezést.*
- Megtisztelő és méltányos jutalom, ha az úrnő is beleegyezését adja, tisztelettel és hálával fogadom el és ígérem, nemcsak a saját, de a Vashegy örömére is fogom felhasználni. *Ekkor Aenaere pillant. Kívülről tűnhet úgy, hogy háláját kívánja ilyen módon is megerősíteni. De mennyivel könnyebb volna, ha nem kellene minden alkalommal leitatni Habrertust, ha össze szeretnének bújni.
Nyugalmából és hálájából egy rúgás zökkenti ki, amely szemből érkezik. Ugyan nem okoz fájdalmat, csak múló kellemetlenséget, amit a kancellár sopánkodása követ. Kicsit hátrahúzza a lábát, mosolya kissé zavart.*
- Ugyan, nem történt semmi. Felesleges bocsánatot kérni. *Hárítja el a a férfire nézve. Reméli, nem vette észre Aenae lábát, de hogyan is vehetné észre, hisz ugyanúgy hiheti az igric lábának a lányét.*
*Csak a nagyképűség mondatja vele, hogy mindez csak az ő érdeme. De ettől még nem kevésbé örül a dolgok alakulásának. Míg amazok ketten megvívják kis csörtéjüket, addig is van ideje gondolkodni. Körvonalazódik benne egy terv, de előbb több részletet kell megismernie, hogy eljusson a megvalósításig.
Amikor pedig végre találkozik sárga tekintete a lányéval, zavartan pillant le üres korsójára, majd onnan vissza. Érzi, hogy valami elmarad, de csak kettészelt szemöldöke mozdul leheletnyit.*
- Miért mondanék ellent önnek, úrnőm? *Kérdi megvonva vállát. Nem olyan profi, mint Aenae, de azért elég hihető.
Minden pillanattal jobban tetszik neki a lány magabiztossága és az, hogy végre nem csak elszenvedi, de használja is örökségét. Reméli, hogy rákap az ízére és akkor kicsit közelebb kerül eredeti terveihez.
Szórakozottan forgatja üres korsóját. Úgy tűnik, az az étel olyan frissen készül, hogy valamelyik hentesfiú épp most kergeti egy méretes bárddal annak a Learonnak vagy kinek a kecskéjét a raguhoz. Vagy maga a pultos, mert az italuk még mindig nem érkezett ki. Aztán egyszer csak egy lábat érez a sarka mögé kerülni. Habretus túl messze van ahhoz, hogy így cselekedhessen, így csak Aenae marad a bűnös. Mivel sokkal komolyabb testi kapcsolat is történt már közöttük, így nem ugrik meg, csak pillantása rebben a lányra, az asztalnál felvett derűs mosolya sem változik meg, legfeljebb Aenae láthat meg egy ismerős csillanást az igric sárga tekintetében. És persze a lábát sem húzza el, mással nemigen tudja jelezni, hogy nincs ellenére a kontaktus.
A kancellár kifogáskeresése messziről bűzlik, a báró úgy érzi, Habrertis nagyon nem szeretné őszintére inni magát.*
- Ugyan, jó kancellár, úgy érzem, félreértés áldozata vagy. *Pillant a férfire a megmentő szerepében tetszelegve.*
- Nem a lerészegedés a cél, nem is áll más távolabb tőlem. De pár pohár nem árt meg, egyes tudorok szerint még jót is tesz az egészségnek. *Él újabb érveléssel az ital mellett.
Bár a kancellár eltér a beszélgetés korábbi témájáról és Aenae is elnémul, de a következők sincsenek az igric ellenére. Szó esik ugyanis a jutalmáról, amiért hősiesen megmentette a Vashegy úrnőjét.
A birtok említésénél érdeklődve szalad fel egyik szemöldöke, kíváncsian várva a folytatást. A birtok nevének elhangzásakor kiszélesedik a mosolya. Nem tud elvonatkoztatni a név kiemelésének szándékosságától, de ez legfeljebb csak tudat alatt fogalmazódik meg benne.*
- Ugyan, a pórok ilyen egyszerű neveket szoktak adni a területeknek. *Hárítja el a sajnálkozó mosolyt. Az Aenae folyó nevének említésére a lányra pillant, tudja, mennyire utálja ezt az elnevezést.*
- Megtisztelő és méltányos jutalom, ha az úrnő is beleegyezését adja, tisztelettel és hálával fogadom el és ígérem, nemcsak a saját, de a Vashegy örömére is fogom felhasználni. *Ekkor Aenaere pillant. Kívülről tűnhet úgy, hogy háláját kívánja ilyen módon is megerősíteni. De mennyivel könnyebb volna, ha nem kellene minden alkalommal leitatni Habrertust, ha össze szeretnének bújni.
Nyugalmából és hálájából egy rúgás zökkenti ki, amely szemből érkezik. Ugyan nem okoz fájdalmat, csak múló kellemetlenséget, amit a kancellár sopánkodása követ. Kicsit hátrahúzza a lábát, mosolya kissé zavart.*
- Ugyan, nem történt semmi. Felesleges bocsánatot kérni. *Hárítja el a a férfire nézve. Reméli, nem vette észre Aenae lábát, de hogyan is vehetné észre, hisz ugyanúgy hiheti az igric lábának a lányét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051