Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-08 19:22:19
Üzenet elküldve: 2020-01-08 19:22:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Az otthon melege //
//Relael, Morak, Nirs, (Fäenro)//
*Kicsit erőlködnie kell, hogy el ne mosolyodjon. A törpe kíváncsisága akár egyszerű érdeklődés is lehetne, de utána olyan fürkészőn néz az arcába, hogy Nirs valószínűleg joggal gyanakszik csapdára. Tehát egy kicsit beharapja az ajkát, ami annak is lehetne jele, hogy emlékeivel viaskodik.*
- Mi másért tették volna? *kérdez vissza színtelen hangon* Elvetemült gyilkos az mind.
*Érdekes, hogy az unalomig ismert sztereotípia milyen jól hangzik. Még akkor is ha ebben az esetben pont fordított volt a felállás. A fényszuka csahos kutyái vágyták a vérüket, míg ők próbálták kerülni a konfliktust. Most már egy picit elmosolyodik. Hiszen emlékeztetnie kell magát, hogy ebben az esetben helyesebb az egyes szám első személy, mert Han bizony nem igyekezett visszafogni magát.*
- Vigyázni kell a kívánságokkal, törpe uram, mert a végén még valóra válnak. A Vérkert pedig nem barátságos hely. A gyanútlan utazó könnyen a sötét isten oltárán találhatja magát. Aranyak és vér nélkül.
*Persze ha Morak ragaszkodik elképzeléséhez, Nirs sem fog nagyon tiltakozni. Elvégre Sa'Tereth kegyeli azokat akik áldozattal kedveskednek neki. Mindezektől függetlenül akár így is ihatnának együtt a törpével, aki épp Rellel üzletel. Nirs pedig egészen megdöbben és tulajdonképpen meleg pillantással mered a fiúra, mielőtt az a pulthoz indulna.*
- Igen, ő olyan. Jó. *szólal meg halkan, de mélységes meggyőződéssel. Sóhajt egyet ahogy a távozó fiú után néz, majd miután megitta az italt, kicsit bizonytalanul vonja meg a vállát Rel kérdésére.*
- Nem tudom, zsibbad. De eddig is zsibbadt.
*Bal kezével megemeli ernyedt jobbját és kézfejét az asztal lapjára fekteti. Kis ideig tanácstalanul mered rá, nem tudja, hogy mire kéne számítania. Kis szikráknak vagy fényeknek kéne szaladgálniuk a kezén, jelezvén a varázsital hatásosságát? Persze semmi ilyesmi nem történik. Aztán próbát tesz a mutatóujjával. Az meg is rebben. Nem olyan nagy dolog ez, de Nirsnek nagy örömet jelent.*
- Azt hiszem... *néz fel Relre fülig szaladó szájjal* Nézd csak!
*Megmozdítja a középső ujját is és így tovább a többit.*
- Köszönöm.
*Azután a lépcső felé sandít. Eddig jó. Ha pedig a szerencse és istene nem pártol el tőle, hamarosan szólhat Hannak. Az elf úgyis olyan türelmetlennek látszott, biztos jó néven fogja venni ha nem kell tovább várnia. Bár ha jobban belegondol, nem türelmetlenkednie, hanem segítenie kellett volna. De biztos lesz még lehetősége szemrehányást tennie.*
//Relael, Morak, Nirs, (Fäenro)//
*Kicsit erőlködnie kell, hogy el ne mosolyodjon. A törpe kíváncsisága akár egyszerű érdeklődés is lehetne, de utána olyan fürkészőn néz az arcába, hogy Nirs valószínűleg joggal gyanakszik csapdára. Tehát egy kicsit beharapja az ajkát, ami annak is lehetne jele, hogy emlékeivel viaskodik.*
- Mi másért tették volna? *kérdez vissza színtelen hangon* Elvetemült gyilkos az mind.
*Érdekes, hogy az unalomig ismert sztereotípia milyen jól hangzik. Még akkor is ha ebben az esetben pont fordított volt a felállás. A fényszuka csahos kutyái vágyták a vérüket, míg ők próbálták kerülni a konfliktust. Most már egy picit elmosolyodik. Hiszen emlékeztetnie kell magát, hogy ebben az esetben helyesebb az egyes szám első személy, mert Han bizony nem igyekezett visszafogni magát.*
- Vigyázni kell a kívánságokkal, törpe uram, mert a végén még valóra válnak. A Vérkert pedig nem barátságos hely. A gyanútlan utazó könnyen a sötét isten oltárán találhatja magát. Aranyak és vér nélkül.
*Persze ha Morak ragaszkodik elképzeléséhez, Nirs sem fog nagyon tiltakozni. Elvégre Sa'Tereth kegyeli azokat akik áldozattal kedveskednek neki. Mindezektől függetlenül akár így is ihatnának együtt a törpével, aki épp Rellel üzletel. Nirs pedig egészen megdöbben és tulajdonképpen meleg pillantással mered a fiúra, mielőtt az a pulthoz indulna.*
- Igen, ő olyan. Jó. *szólal meg halkan, de mélységes meggyőződéssel. Sóhajt egyet ahogy a távozó fiú után néz, majd miután megitta az italt, kicsit bizonytalanul vonja meg a vállát Rel kérdésére.*
- Nem tudom, zsibbad. De eddig is zsibbadt.
*Bal kezével megemeli ernyedt jobbját és kézfejét az asztal lapjára fekteti. Kis ideig tanácstalanul mered rá, nem tudja, hogy mire kéne számítania. Kis szikráknak vagy fényeknek kéne szaladgálniuk a kezén, jelezvén a varázsital hatásosságát? Persze semmi ilyesmi nem történik. Aztán próbát tesz a mutatóujjával. Az meg is rebben. Nem olyan nagy dolog ez, de Nirsnek nagy örömet jelent.*
- Azt hiszem... *néz fel Relre fülig szaladó szájjal* Nézd csak!
*Megmozdítja a középső ujját is és így tovább a többit.*
- Köszönöm.
*Azután a lépcső felé sandít. Eddig jó. Ha pedig a szerencse és istene nem pártol el tőle, hamarosan szólhat Hannak. Az elf úgyis olyan türelmetlennek látszott, biztos jó néven fogja venni ha nem kell tovább várnia. Bár ha jobban belegondol, nem türelmetlenkednie, hanem segítenie kellett volna. De biztos lesz még lehetősége szemrehányást tennie.*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-08 14:10:34
Üzenet elküldve: 2020-01-08 14:10:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
//Említés szintjén Rel//
//Hubi, Esti//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Rick fáradt, hiszen kényelmetlennek mondható körülmények között kellett eddig menekülnie, s jelenleg semmi kedve nincsen ahhoz, hogy szottyadt öregurak és púposkodó, magukat fajtársaiknál többre tartó mélységi szukákkal foglalja el magát. Céljában elbukott és úgy néz ki, nem látják itt szívesen. Ez természetesen kölcsönös, ezek után meg főleg az. Igaz, hogy hölgyeké az elsőbbség, Madvaarick azonban mégis úgy érzi, jelenleg előnyösebb lenne az úrral kezdeni. Szemei kitágulnak, arca közönyös, hangja rideg.*
-Nem, nem igazán és nem is érdekel, bevallom. *Látszik rajta, hogy provokál. Feltehetően nemes, vagy valami fontos személy lehet az az ember, de hogy ki pontosan, fogalma nincsen. Jelenleg már az sem érdekelni, ha itt, helyben nyúznák meg élve. A barna hajú elf rima pedig úgy néz ki, viszont felvette vele a szemkontaktust és meglehetősen egyek a reakciójuk is. A kölcsönös megvetés szinte mindennapos a sötéltelfek és szarvasokkal üzekedő rokonaik között, legalábbis a vajákos eddigi tapasztalatai alapján. Gunyoros mosolyt ejt meg Esti felé, majd ha teheti, lassan feláll.*
-Tökéletesen egyet tudok érteni veled. Talán ott kissé kultúráltabb társaságot találok. Ne aggódj, megalszok és holnap már távozok is. "Hölgyem." *Amennyiben senki sem akarja felkoncolni, vagy csak feltartani, akkor valóban elindul a lépcsőn és felmegy a szobájába. Nem igazán érdekli, hogyan néz ki az, amíg a célnak megfelel és van benne egy ágy, köszöni szépen, ő akárhol el tud aludni, legalábbis jelen állapotában.*
//Említés szintjén Rel//
//Hubi, Esti//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Rick fáradt, hiszen kényelmetlennek mondható körülmények között kellett eddig menekülnie, s jelenleg semmi kedve nincsen ahhoz, hogy szottyadt öregurak és púposkodó, magukat fajtársaiknál többre tartó mélységi szukákkal foglalja el magát. Céljában elbukott és úgy néz ki, nem látják itt szívesen. Ez természetesen kölcsönös, ezek után meg főleg az. Igaz, hogy hölgyeké az elsőbbség, Madvaarick azonban mégis úgy érzi, jelenleg előnyösebb lenne az úrral kezdeni. Szemei kitágulnak, arca közönyös, hangja rideg.*
-Nem, nem igazán és nem is érdekel, bevallom. *Látszik rajta, hogy provokál. Feltehetően nemes, vagy valami fontos személy lehet az az ember, de hogy ki pontosan, fogalma nincsen. Jelenleg már az sem érdekelni, ha itt, helyben nyúznák meg élve. A barna hajú elf rima pedig úgy néz ki, viszont felvette vele a szemkontaktust és meglehetősen egyek a reakciójuk is. A kölcsönös megvetés szinte mindennapos a sötéltelfek és szarvasokkal üzekedő rokonaik között, legalábbis a vajákos eddigi tapasztalatai alapján. Gunyoros mosolyt ejt meg Esti felé, majd ha teheti, lassan feláll.*
-Tökéletesen egyet tudok érteni veled. Talán ott kissé kultúráltabb társaságot találok. Ne aggódj, megalszok és holnap már távozok is. "Hölgyem." *Amennyiben senki sem akarja felkoncolni, vagy csak feltartani, akkor valóban elindul a lépcsőn és felmegy a szobájába. Nem igazán érdekli, hogyan néz ki az, amíg a célnak megfelel és van benne egy ágy, köszöni szépen, ő akárhol el tud aludni, legalábbis jelen állapotában.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-07 22:03:52
Üzenet elküldve: 2020-01-07 22:03:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Az otthon melege //
//Relael, Morak, Nirs, (Fäenro)//
* Amikor Nirs a vérkertben szerzett élményeiről beszél a törpe kissé meglepődik. Ezt tágra nyílt szemeiről valószínűleg észre is lehet venni. Eddig, ránézésre Nirst tartotta volna Sa'Tereth hívének. Majd hirtelen nyugtalanító gondolatok villannak át Morak agyán. ~ Egyáltalán, mit keresett Nirs a vérkertben? Meg különben is, mi van, ha hazudik? ~ Ezek a gondolatok nem hagyják a törpét nyugodni, így, hát ezt feleli Nirsnek: *
- Vérkert? Még nem hallottam róla. Új vagyok a környéken. De ahogyan leírta szörnyű hely lehet. Szóval Sa'Tereth hívei megtámadták önt? Szörnyű! Ne haragudjon, nem gondoltam volna, hogy ön Eeyr híve. Mert hát ugye ezért támadtak önre?
* Miután befejezte a mondanivalóját a törpe, Nirs arcát kémleli. Vajon az arcizmai elárulnak-e valamit abból amit gondol? Pláne Eeyr említésekor. Majd kedélyesebb hangon így folytatja: *
- Örülök, hogy így is hajlandó inni velem. Csak győzzük kivárni! Különben egyszer megmutathatná azt a vérkertet! Úgy hallom oda érdemes tapasztalt kísérővel menni!
* Ekkor Relael közbeszól. *
- Hát akkor ezt a kirándulást későbbre halasszuk! Hallotta a főnökasszonyt. Nem tervezünk mostanában arrafelé menni.
* Nyugtázza Relael szavait a törpe, majd Fäenro kérdésére felel. *
- Nem, nem fiatalember! Magasnak már elég magas is lenne. Én a szélességére céloztam. Azon még van mit alakítani.
*Rokonszenves a törpének ez az emberkölyök. Lehet, hogy azért, mert olyan törpe magasságú. Vagy talán azért, mert már ő is türelmetlen az étel miatt. Nem tudni. Erre pontosan Morak sem tudja a választ. Ezek után Relaelhez fordul a törpe és így szól: *
- Ó, köszönöm a pénzt! Hát előre fizet? Wylnurana tartsa meg a jó szokását! Köszönöm!
* A törpének hirtelenjében roppant jó kedve kerekedik. Nem tehet róla. Az arany már csak ilyen hatással van a törpékre! Azt viszont észreveszi, hogy az imént Relael megmosolyogta a szavait, amiket Nirsnek mondott. De ezért nem sértődik meg, csak ennyit mond: *
- Ha saját magamra nem vigyáznék és mindenféle mérgekkel szennyezném, hogyan lenne elvárható tőlem, hogy másra vigyázzak? Miközben bódultságomban, még a saját lépéseimre sem tudnék ügyelni, nem hogy másvalaki épségéért feleljek!? Ugye ön sem bízná magát ilyen személyre?
* Mondja a törpe, miközben elmosolyodik. *
A hozzászólás írója (Morak Asthún) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.07 22:05:32
//Relael, Morak, Nirs, (Fäenro)//
* Amikor Nirs a vérkertben szerzett élményeiről beszél a törpe kissé meglepődik. Ezt tágra nyílt szemeiről valószínűleg észre is lehet venni. Eddig, ránézésre Nirst tartotta volna Sa'Tereth hívének. Majd hirtelen nyugtalanító gondolatok villannak át Morak agyán. ~ Egyáltalán, mit keresett Nirs a vérkertben? Meg különben is, mi van, ha hazudik? ~ Ezek a gondolatok nem hagyják a törpét nyugodni, így, hát ezt feleli Nirsnek: *
- Vérkert? Még nem hallottam róla. Új vagyok a környéken. De ahogyan leírta szörnyű hely lehet. Szóval Sa'Tereth hívei megtámadták önt? Szörnyű! Ne haragudjon, nem gondoltam volna, hogy ön Eeyr híve. Mert hát ugye ezért támadtak önre?
* Miután befejezte a mondanivalóját a törpe, Nirs arcát kémleli. Vajon az arcizmai elárulnak-e valamit abból amit gondol? Pláne Eeyr említésekor. Majd kedélyesebb hangon így folytatja: *
- Örülök, hogy így is hajlandó inni velem. Csak győzzük kivárni! Különben egyszer megmutathatná azt a vérkertet! Úgy hallom oda érdemes tapasztalt kísérővel menni!
* Ekkor Relael közbeszól. *
- Hát akkor ezt a kirándulást későbbre halasszuk! Hallotta a főnökasszonyt. Nem tervezünk mostanában arrafelé menni.
* Nyugtázza Relael szavait a törpe, majd Fäenro kérdésére felel. *
- Nem, nem fiatalember! Magasnak már elég magas is lenne. Én a szélességére céloztam. Azon még van mit alakítani.
*Rokonszenves a törpének ez az emberkölyök. Lehet, hogy azért, mert olyan törpe magasságú. Vagy talán azért, mert már ő is türelmetlen az étel miatt. Nem tudni. Erre pontosan Morak sem tudja a választ. Ezek után Relaelhez fordul a törpe és így szól: *
- Ó, köszönöm a pénzt! Hát előre fizet? Wylnurana tartsa meg a jó szokását! Köszönöm!
* A törpének hirtelenjében roppant jó kedve kerekedik. Nem tehet róla. Az arany már csak ilyen hatással van a törpékre! Azt viszont észreveszi, hogy az imént Relael megmosolyogta a szavait, amiket Nirsnek mondott. De ezért nem sértődik meg, csak ennyit mond: *
- Ha saját magamra nem vigyáznék és mindenféle mérgekkel szennyezném, hogyan lenne elvárható tőlem, hogy másra vigyázzak? Miközben bódultságomban, még a saját lépéseimre sem tudnék ügyelni, nem hogy másvalaki épségéért feleljek!? Ugye ön sem bízná magát ilyen személyre?
* Mondja a törpe, miközben elmosolyodik. *
A hozzászólás írója (Morak Asthún) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.07 22:05:32
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-07 01:00:02
Üzenet elküldve: 2020-01-07 01:00:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
// Az otthon melege //
//Relael, Morak, Nirs, (Fäenro)//
*Ha lenne végre bora, akkor abba kortyolva próbálná leplezni mosolyát Morak szavait hallva. De nincsen, ezért semmi sem rejti el nyílt véleményét arról, hogy mennyire komikus amit mond. Ha egy egyszerű törpe így tekint a testére, akkor Relaelé feltehetően egy ocsmány, városszéli kupleráj lehet, tekintve, hogy mennyit iszik és mi egyebeket csinál még szabad idejében.*
- Valóban igen lehangoló a kiszolgálás. Mélységiek, és lassú személyzet... A vaskorsó sem a régi, egyre csökken a színvonal.
*Rosszallóan ingatja a fejét. Egykoron szeretett ide járni, de azt nem szereti, hogy megváratják, na meg persze Estanellariát sem, ahogy a bámuló mélységi férfit sem.
Csendesen elnézi, ahogy a törpe és a kis árva fiúcska beszélgetnek, örömtelien tapasztalva azt is, hogy milyen nyugtatóan hatott érintése Fäenrora. Relael is szokatlannak találja, hogy újdonsült testőre ilyen udvariasan viselkedik egy egyszerű gyerekkel, ugyanakkor örömmel is látja, így legalább amiatt nem kell aggódnia, hogy Morak akár szavakkal bántaná a kisfiút. Közben ügyelve arra, hogy ne zavarja meg a csevelyt, elővesz egy másik erszénykét ami 100 aranyat tartalmaz, és átadja Morak Asthúnnak.
*
- Kezdetként.
*A későbbieket meg persze megbeszélik majd. Idejük elviekben lesz rá, tekintve, hogy Moraknak az lesz a dolga, hogy kísérgesse őt. Meglepő, és egyszersmind rendkívül szórakoztató dolgot tapasztal, ahogy a gyermek ijedtében, vagy a váratlan pillanatnak hála megdobja a szárnyas malacot. Önkéntelenül is felszabadult nevetésben tör ki, és megsimogatja a kisfiú fejecskéjét. Ezt követően amaz rövid időre távozik asztaluktól, hogy teljesítse Relael kérését, aki több mint elégedett ezzel a végtelenül jólelkű gyermekkel.*
- Nos? Hogy érzed?
*Kérdezi feszült figyelemmel vizslatva Nirst, aki elfogadva az italt már meg is itta azt. Őszintén reméli, hogy végül hasznára vált az ital, és ezzel ki is pipálhatja a napi jócselekedetét. Ekkor viszont olyat tapasztal, amit Nirs esetében korábban nem. Csak néma résztvevőként szemléli, és próbálja megállapítani, hogy mi volt az a furcsa fény, amit az ifjú tharg szemében látott. Szeretné azt hinni, hogy egyszerű düh, de túl ismerős volt számára annak a pillantásnak a jellege ahhoz, hogy valahol ne szomorítsa el őt. Nem is tudja mit szóljon a hallottakhoz, talán nem is kellene semmit, mégis megteszi.*
- Egyhamar viszont nem fogja megtapasztalni, mert más teendők várnak ránk.
*Mondja mindezt a szokott módon, töretlen mosolyával.*
- Mindenesetre ez a Vérkert elég lehangoló helynek hangzik. Feltételezem nem is érdemes oda menni, ha csak romlás burjánzik ott. Ugyanez igaz a Vaskorsóra is, de itt legalább van sör.
*Próbálkozik meg egy kicsit a mókázással, közben pedig a pult felé pillantgat, ahol a két mélységi, a kancellár és Dorawyna van. Még mindig neheztel fajtársára, amiért az Estanellaria oldalán állt vele szemben.*
//Relael, Morak, Nirs, (Fäenro)//
*Ha lenne végre bora, akkor abba kortyolva próbálná leplezni mosolyát Morak szavait hallva. De nincsen, ezért semmi sem rejti el nyílt véleményét arról, hogy mennyire komikus amit mond. Ha egy egyszerű törpe így tekint a testére, akkor Relaelé feltehetően egy ocsmány, városszéli kupleráj lehet, tekintve, hogy mennyit iszik és mi egyebeket csinál még szabad idejében.*
- Valóban igen lehangoló a kiszolgálás. Mélységiek, és lassú személyzet... A vaskorsó sem a régi, egyre csökken a színvonal.
*Rosszallóan ingatja a fejét. Egykoron szeretett ide járni, de azt nem szereti, hogy megváratják, na meg persze Estanellariát sem, ahogy a bámuló mélységi férfit sem.
Csendesen elnézi, ahogy a törpe és a kis árva fiúcska beszélgetnek, örömtelien tapasztalva azt is, hogy milyen nyugtatóan hatott érintése Fäenrora. Relael is szokatlannak találja, hogy újdonsült testőre ilyen udvariasan viselkedik egy egyszerű gyerekkel, ugyanakkor örömmel is látja, így legalább amiatt nem kell aggódnia, hogy Morak akár szavakkal bántaná a kisfiút. Közben ügyelve arra, hogy ne zavarja meg a csevelyt, elővesz egy másik erszénykét ami 100 aranyat tartalmaz, és átadja Morak Asthúnnak.
*- Kezdetként.
*A későbbieket meg persze megbeszélik majd. Idejük elviekben lesz rá, tekintve, hogy Moraknak az lesz a dolga, hogy kísérgesse őt. Meglepő, és egyszersmind rendkívül szórakoztató dolgot tapasztal, ahogy a gyermek ijedtében, vagy a váratlan pillanatnak hála megdobja a szárnyas malacot. Önkéntelenül is felszabadult nevetésben tör ki, és megsimogatja a kisfiú fejecskéjét. Ezt követően amaz rövid időre távozik asztaluktól, hogy teljesítse Relael kérését, aki több mint elégedett ezzel a végtelenül jólelkű gyermekkel.*
- Nos? Hogy érzed?
*Kérdezi feszült figyelemmel vizslatva Nirst, aki elfogadva az italt már meg is itta azt. Őszintén reméli, hogy végül hasznára vált az ital, és ezzel ki is pipálhatja a napi jócselekedetét. Ekkor viszont olyat tapasztal, amit Nirs esetében korábban nem. Csak néma résztvevőként szemléli, és próbálja megállapítani, hogy mi volt az a furcsa fény, amit az ifjú tharg szemében látott. Szeretné azt hinni, hogy egyszerű düh, de túl ismerős volt számára annak a pillantásnak a jellege ahhoz, hogy valahol ne szomorítsa el őt. Nem is tudja mit szóljon a hallottakhoz, talán nem is kellene semmit, mégis megteszi.*
- Egyhamar viszont nem fogja megtapasztalni, mert más teendők várnak ránk.
*Mondja mindezt a szokott módon, töretlen mosolyával.*
- Mindenesetre ez a Vérkert elég lehangoló helynek hangzik. Feltételezem nem is érdemes oda menni, ha csak romlás burjánzik ott. Ugyanez igaz a Vaskorsóra is, de itt legalább van sör.
*Próbálkozik meg egy kicsit a mókázással, közben pedig a pult felé pillantgat, ahol a két mélységi, a kancellár és Dorawyna van. Még mindig neheztel fajtársára, amiért az Estanellaria oldalán állt vele szemben.*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-05 21:49:09
Üzenet elküldve: 2020-01-05 21:49:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
*Rel megérinti a hátát, ekkor hagyja abba a kopogást. Mi több, ekkor veszi észre, hogy eddig mit csinált. A hirtelen csend néha feltűnőbb, mint a nagy zajok. A két férfi idegen, de miután Rel bemutatja Nirst, mint Kagaenae kedvesét, máris szimpatikusabb lesz. Fäenro jó szívvel gondol vissza a nemes kisasszonyra.*
- Ismerem a feleségét, nagyon jó volt hozzám! *Lelkendezik. Ugyan Rel nem mondta, hogy házasok is, tehát lehet, Fäenro kicsit előreszaladt az időben.
A törp kedvesen szól hozzá, sőt, magázza. Ettől egészen meglepődik a gyerek, ami kiül tekintetére. Még soha senki nem beszélt hozzá így.
- Biztosan nem sokára hozzák a kaját. *Felel Moraknak, kissé talán parasztosan, de nincs benne rossz szándék.* - Nem vagyok még olyan magas, mint ön? *Lepődik meg ismét. Azt hitte, már legalább a törp magasságot elérte, ám könnyen tévedhet az, aki ráül az összehajtott kabátjára. Mialatt ezen tűnődik, valami fura lény vágtat be az ajtón. Felfogni sincs ideje, hogy a malac Relt vette célba. Csak akkor cselekszik, mikor az már kifelé indul, vagyis utána vágja az étlapot. Az értékes étlapot, melyet nem rég még Rellel olvasgattak közös erővel. Szerencsére elvéti a dobást, így nem kell annyira szégyellnie magát egy perccel később. Ugyanis a malac ajándékot hozott.
- Sajnálom! *Szól, kissé zavarban. Mivel nem rég egy kérés is elhangzott, feláll, hogy hasznossá tegye magát.* - Hozom máris!
//Egy szóra Fintaret és Rick//
*Megcélozza a férfit, akire Rel mutat. Útközben elhalad egy sötételf asztala mellett. Mivel Nimral és Rulcar megismerése óta egészen kedveli a mélységieket, örömmel vigyorog rá.*
- Jó estét! *Köszön neki, majd folytatja útját. Fintaret mellett megköszörüli torkát, ami egészen vékony hangúra sikerül. Sokkal inkább egér cincogás, mint figyelmeztető dörmögés.*
- Bocsánat Uram! Kérhetnék Öntől papírt és tintát? A hölgynek vinném, annál az asztalnál. *Mutat Relre, bár mutogatni nem igazán illik.*
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
*Rel megérinti a hátát, ekkor hagyja abba a kopogást. Mi több, ekkor veszi észre, hogy eddig mit csinált. A hirtelen csend néha feltűnőbb, mint a nagy zajok. A két férfi idegen, de miután Rel bemutatja Nirst, mint Kagaenae kedvesét, máris szimpatikusabb lesz. Fäenro jó szívvel gondol vissza a nemes kisasszonyra.*
- Ismerem a feleségét, nagyon jó volt hozzám! *Lelkendezik. Ugyan Rel nem mondta, hogy házasok is, tehát lehet, Fäenro kicsit előreszaladt az időben.
A törp kedvesen szól hozzá, sőt, magázza. Ettől egészen meglepődik a gyerek, ami kiül tekintetére. Még soha senki nem beszélt hozzá így.
- Biztosan nem sokára hozzák a kaját. *Felel Moraknak, kissé talán parasztosan, de nincs benne rossz szándék.* - Nem vagyok még olyan magas, mint ön? *Lepődik meg ismét. Azt hitte, már legalább a törp magasságot elérte, ám könnyen tévedhet az, aki ráül az összehajtott kabátjára. Mialatt ezen tűnődik, valami fura lény vágtat be az ajtón. Felfogni sincs ideje, hogy a malac Relt vette célba. Csak akkor cselekszik, mikor az már kifelé indul, vagyis utána vágja az étlapot. Az értékes étlapot, melyet nem rég még Rellel olvasgattak közös erővel. Szerencsére elvéti a dobást, így nem kell annyira szégyellnie magát egy perccel később. Ugyanis a malac ajándékot hozott.
- Sajnálom! *Szól, kissé zavarban. Mivel nem rég egy kérés is elhangzott, feláll, hogy hasznossá tegye magát.* - Hozom máris!
//Egy szóra Fintaret és Rick//
*Megcélozza a férfit, akire Rel mutat. Útközben elhalad egy sötételf asztala mellett. Mivel Nimral és Rulcar megismerése óta egészen kedveli a mélységieket, örömmel vigyorog rá.*
- Jó estét! *Köszön neki, majd folytatja útját. Fintaret mellett megköszörüli torkát, ami egészen vékony hangúra sikerül. Sokkal inkább egér cincogás, mint figyelmeztető dörmögés.*
- Bocsánat Uram! Kérhetnék Öntől papírt és tintát? A hölgynek vinném, annál az asztalnál. *Mutat Relre, bár mutogatni nem igazán illik.*
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-05 20:43:41
Üzenet elküldve: 2020-01-05 20:43:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
*Pislog kettőt és csendes részvéttel néz a törpére. Nyilvánvalóan elmeháborodott. Nirs ugyanis eddig úgy tapasztalta, hogy a törpék számára még a bor vagy a sör sem igazán számít italnak, legfeljebb a tömények. Erre most az történik, hogy teát akar inni... Merthogy a test szentély...*
- Ahogy tetszik. *vonja meg végül a vállát. Nem sok kedve van ezen vitába szállni. Amikor Rel bemutatja nekik a fiúcskát, megpróbál elmosolyodni. Egész jól sikerül.*
- Üdvözöllek, Fäenro.
*Még a címzés, miszerint ő Kagaenae kedvese is jólesik neki. Legott arra gondol, hogy lassan nem is biztos ebben, hiszen olyan rég látta fiatal hitvesét. Persze csak a szerelmes ifjú érzi így, hiszen legutóbbi látásuk óta alig telt el egy nap.*
- Köszönöm. *babrál ujjaival a kis üvegcsén amit Rel nyomott a kezébe. Annyira persze nem ismeri ezeket az italokat, hogy meg tudja ítélni az erejét, de reméli, hogy elég lesz. Szabadulna már a bénultságától. Amíg Rel a rendelést összesíti és adja le, amit Nirs amúgy sem tudna követni, pár pillanatig rajta felejti tekintetét a hegyesfülűn. Nem tudja hova tenni. Régi beidegződés nála, hogy nem szívleli az elfeket, de ez itt mindig feltűnően kedves volt vele. Pedig oka nem is kellett lennie rá. Mielőtt ez végképp zavarba hozná, fogaival kihúzza a dugót a fiolából és lehajtja tartalmát. Szinte azonnal érezni vél valami kellemes bizsergést és azt ahogy a melegség elönti belülről. Ha egy kis szerencséje van akkor nemcsak azért érzi így, mert ezt akarja érezni. Sokáig nem figyelhet erre az érzésre, mert a törpe ismét megszólítja, Nirs szemei pedig sárgán, gonoszul villannak az újdonsült testőrre. A színről persze a természet tehet, de mintha valóban lenne ott valami rosszindulat.*
- Nem olyan vidám az, törpe uram. Mennyire ismered a Vérkertet? Azt beszélik, hogy valaha üde liget volt, élettel teli és derűs hely. Talán pont ez szúrta a szemét az elvetemült istennek, Sa'Tereth-nek. *mosolyodik el halványan* Bűnös mágiájával megrontotta a tiszta helyet, fertőző miazmát lehelő ingovánnyá változtatva, ahol torz teremtmények, az ő hívei mormolják átkos imáikat és mindenki más akit rossz sorsa odavet, örülhet ha néhány sérüléssel ki tud menekülni onnan.
*Lekönyököl az asztalra, fanyar mosoly jelenik meg a képén ahogy kicsit közelebb hajol a törpéhez.*
- Sok mese létezik, szebbek és borzasztóbbak is. Ám az igazi vallási élmény a személyes megtapasztalás. Egyszer talán magadnak is része lesz benne.
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
*Pislog kettőt és csendes részvéttel néz a törpére. Nyilvánvalóan elmeháborodott. Nirs ugyanis eddig úgy tapasztalta, hogy a törpék számára még a bor vagy a sör sem igazán számít italnak, legfeljebb a tömények. Erre most az történik, hogy teát akar inni... Merthogy a test szentély...*
- Ahogy tetszik. *vonja meg végül a vállát. Nem sok kedve van ezen vitába szállni. Amikor Rel bemutatja nekik a fiúcskát, megpróbál elmosolyodni. Egész jól sikerül.*
- Üdvözöllek, Fäenro.
*Még a címzés, miszerint ő Kagaenae kedvese is jólesik neki. Legott arra gondol, hogy lassan nem is biztos ebben, hiszen olyan rég látta fiatal hitvesét. Persze csak a szerelmes ifjú érzi így, hiszen legutóbbi látásuk óta alig telt el egy nap.*
- Köszönöm. *babrál ujjaival a kis üvegcsén amit Rel nyomott a kezébe. Annyira persze nem ismeri ezeket az italokat, hogy meg tudja ítélni az erejét, de reméli, hogy elég lesz. Szabadulna már a bénultságától. Amíg Rel a rendelést összesíti és adja le, amit Nirs amúgy sem tudna követni, pár pillanatig rajta felejti tekintetét a hegyesfülűn. Nem tudja hova tenni. Régi beidegződés nála, hogy nem szívleli az elfeket, de ez itt mindig feltűnően kedves volt vele. Pedig oka nem is kellett lennie rá. Mielőtt ez végképp zavarba hozná, fogaival kihúzza a dugót a fiolából és lehajtja tartalmát. Szinte azonnal érezni vél valami kellemes bizsergést és azt ahogy a melegség elönti belülről. Ha egy kis szerencséje van akkor nemcsak azért érzi így, mert ezt akarja érezni. Sokáig nem figyelhet erre az érzésre, mert a törpe ismét megszólítja, Nirs szemei pedig sárgán, gonoszul villannak az újdonsült testőrre. A színről persze a természet tehet, de mintha valóban lenne ott valami rosszindulat.*
- Nem olyan vidám az, törpe uram. Mennyire ismered a Vérkertet? Azt beszélik, hogy valaha üde liget volt, élettel teli és derűs hely. Talán pont ez szúrta a szemét az elvetemült istennek, Sa'Tereth-nek. *mosolyodik el halványan* Bűnös mágiájával megrontotta a tiszta helyet, fertőző miazmát lehelő ingovánnyá változtatva, ahol torz teremtmények, az ő hívei mormolják átkos imáikat és mindenki más akit rossz sorsa odavet, örülhet ha néhány sérüléssel ki tud menekülni onnan.
*Lekönyököl az asztalra, fanyar mosoly jelenik meg a képén ahogy kicsit közelebb hajol a törpéhez.*
- Sok mese létezik, szebbek és borzasztóbbak is. Ám az igazi vallási élmény a személyes megtapasztalás. Egyszer talán magadnak is része lesz benne.
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-05 20:09:43
Üzenet elküldve: 2020-01-05 20:09:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Esti, Dora, Rick, Hubi//
*Hát igen, ennek mindig így kéne történnie. Mindig úgy lenne helyes ha magas hivatalának megfelelően üdvözölnék. Igazán sajnálatos, hogy a thargok egyszerűen képtelenek felismerni zsenialitását és nélkülözhetetlenségét. De talán ez is megváltozik, nem is olyan sokára.*
- Úrnőm... *mosolyodik el nyájasan amikor a mélységi illően üdvözli, majd kénytelen besietni a pult mögé. Úriemberek nem fognak kezet asztal vagy más bútordarab felett és Hubi úriember. Más kérdés, hogy nem parolázni akar. A kézcsók viszont (hacsak Esti nem kapkodja el a kacsóját) olyan, amilyennek lennie kell egy úriember részéről. Nem rángatja szájához a sötételf kezét, csak mellmagasságig emeli meg finoman és ő hajol rá derékből. Persze nem nyálazza végig a kézfejet, nem is érinti ajkaival.*
- Örvend a szívem, hogy ismét társaságod élvezhetem.
*Mostanra már visszatért a pult másik oldalára és Esti figyelmeztetése nélkül is észreveszi, hogy Dorával valami nem stimmel.*
- Öhm... biztosíthatlak felőle, hogy semmilyen szempontból nem róttam rá olyan terhet, melyet nehezen viselt volna. *dünnyögi Estinek, aztán tenyerére fekteti Dora kezét és megpaskolja azt.* Kedvesem, minden rendben van? Mintha valami...
*Hubi valóban aggódik Dora furcsa viselkedése miatt és szeretne a dolog végére járni (úgy általában mindenre válaszokat akar), de van itt valami ami még a báván álló lánynál is jobban zavarja. Lassan, tulajdonképpen hitetlenkedve fordul a tőlük nem messze pultot támasztó orcátlan felé.*
- Attól tartok, modortalan barátom, hogy neked fogalmad sincs, ki vagyok én.
*Épp csak annyi fenyegető élt próbál csempészni a hangjába, hogy a sötételf pernahajder érezhesse, botor módon olyasvalakibe kötött bele, akibe nem volt bölcs dolog. Hogy ki is ő, azt egyelőre nem árulja el. Egyrészt Esti szavaiból már kiviláglik valamelyest, másrészt pedig Hubi nemcsak úriember, de kegyes úriember is. Lehetőséget kíván adni a mélységi számára, hogy a lábai elé borulva esdekeljen irgalomért és egyben Hubi személyét illető kérdésre is választ kaphasson. Persze nem lenne meglepve, hogy ha a sötételf könnyebb sokkot kapna a felismeréstől, ezért talán van még ideje arra, hogy Esti invitálására is reagáljon.*
- Talán bűnös dolog, hogy nem nevezhetem a Vaskorsó törzsvendégének ám úgy rémlik, hogy a Kancellár kedvence új, vagy viszonylag új fogás az étlapon. Igazán megtisztelő, hogy egy ilyen ínyencség viseli a nevem, köszönöm. Meg is kóstolnám!
*Elvigyorodik aztán Dorára pillant. Talán a lány lassan kizökken a furcsa lelkiállapotából. Ha nem, Hubi ismét megpaskolja, most már az arcát. Persze még ezt sem lehet pofozkodásnak nevezni.*
- Dora, kedvesem, te mit ennél?
*Valamivel később pedig hamis mosollyal emeli meg a poharát a többiek felé.*
- Szabadjon megjegyeznem, hogy a Vashegy legfontosabb személyei jelenleg nem tisztelnek meg minket társaságukkal. Ugyanakkor elégedettséggel kell eltöltenie minket az a tény, hogy hármasunknak köszönhetően ez a hiány éppen csak érezhető.
*Most már a pálinkába mosolyog bele is szuszog, ami egy könnyebb köhögőrohamot vált ki belőle.*
- Eh... *törli meg a szemét* Már az illata is földhöz vág.
*Hát igen, ennek mindig így kéne történnie. Mindig úgy lenne helyes ha magas hivatalának megfelelően üdvözölnék. Igazán sajnálatos, hogy a thargok egyszerűen képtelenek felismerni zsenialitását és nélkülözhetetlenségét. De talán ez is megváltozik, nem is olyan sokára.*
- Úrnőm... *mosolyodik el nyájasan amikor a mélységi illően üdvözli, majd kénytelen besietni a pult mögé. Úriemberek nem fognak kezet asztal vagy más bútordarab felett és Hubi úriember. Más kérdés, hogy nem parolázni akar. A kézcsók viszont (hacsak Esti nem kapkodja el a kacsóját) olyan, amilyennek lennie kell egy úriember részéről. Nem rángatja szájához a sötételf kezét, csak mellmagasságig emeli meg finoman és ő hajol rá derékből. Persze nem nyálazza végig a kézfejet, nem is érinti ajkaival.*
- Örvend a szívem, hogy ismét társaságod élvezhetem.
*Mostanra már visszatért a pult másik oldalára és Esti figyelmeztetése nélkül is észreveszi, hogy Dorával valami nem stimmel.*
- Öhm... biztosíthatlak felőle, hogy semmilyen szempontból nem róttam rá olyan terhet, melyet nehezen viselt volna. *dünnyögi Estinek, aztán tenyerére fekteti Dora kezét és megpaskolja azt.* Kedvesem, minden rendben van? Mintha valami...
*Hubi valóban aggódik Dora furcsa viselkedése miatt és szeretne a dolog végére járni (úgy általában mindenre válaszokat akar), de van itt valami ami még a báván álló lánynál is jobban zavarja. Lassan, tulajdonképpen hitetlenkedve fordul a tőlük nem messze pultot támasztó orcátlan felé.*
- Attól tartok, modortalan barátom, hogy neked fogalmad sincs, ki vagyok én.
*Épp csak annyi fenyegető élt próbál csempészni a hangjába, hogy a sötételf pernahajder érezhesse, botor módon olyasvalakibe kötött bele, akibe nem volt bölcs dolog. Hogy ki is ő, azt egyelőre nem árulja el. Egyrészt Esti szavaiból már kiviláglik valamelyest, másrészt pedig Hubi nemcsak úriember, de kegyes úriember is. Lehetőséget kíván adni a mélységi számára, hogy a lábai elé borulva esdekeljen irgalomért és egyben Hubi személyét illető kérdésre is választ kaphasson. Persze nem lenne meglepve, hogy ha a sötételf könnyebb sokkot kapna a felismeréstől, ezért talán van még ideje arra, hogy Esti invitálására is reagáljon.*
- Talán bűnös dolog, hogy nem nevezhetem a Vaskorsó törzsvendégének ám úgy rémlik, hogy a Kancellár kedvence új, vagy viszonylag új fogás az étlapon. Igazán megtisztelő, hogy egy ilyen ínyencség viseli a nevem, köszönöm. Meg is kóstolnám!
*Elvigyorodik aztán Dorára pillant. Talán a lány lassan kizökken a furcsa lelkiállapotából. Ha nem, Hubi ismét megpaskolja, most már az arcát. Persze még ezt sem lehet pofozkodásnak nevezni.*
- Dora, kedvesem, te mit ennél?
*Valamivel később pedig hamis mosollyal emeli meg a poharát a többiek felé.*
- Szabadjon megjegyeznem, hogy a Vashegy legfontosabb személyei jelenleg nem tisztelnek meg minket társaságukkal. Ugyanakkor elégedettséggel kell eltöltenie minket az a tény, hogy hármasunknak köszönhetően ez a hiány éppen csak érezhető.
*Most már a pálinkába mosolyog bele is szuszog, ami egy könnyebb köhögőrohamot vált ki belőle.*
- Eh... *törli meg a szemét* Már az illata is földhöz vág.
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-03 22:03:39
Üzenet elküldve: 2020-01-03 22:03:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Az otthon melege //
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//Estanellaria//
- Én? Igen iszok! Vizet. Esetleg teát. Szeszes italokat sosem!
* Utasítja el Morak, Nirs szívélyesnek tűnő invitálását, hogy igyanak meg egy korsóval. *
- A test szentély, nem szennyezem be semmi ilyesmivel.
* Folytatja, majd hátra tekint, a pult felé *
- Inni nem iszok, de ahogy elnézem enni sem eszünk ma. Úgy látom itt mindenki előbbre való nálunk. Ez nem vaskorsó, hanem vaskoporsó, ha ez így megy tovább itt halok éhen.
* Mondja, miközben szemöldökét ráncolva a felszolgálólányt nézi, aki ahelyett, hogy hozzájuk jött volna leállt szórakozni valami pojácával, aki az imént lépett be. Amúgy sem szimpatikusak neki az ilyen vasaltképűek, hát még most, hogy miatta még egy darabig éhen is marad. Ezután ismét az asztaltársaság felé fordul, majd Fäenro köszöntését illendőképpen fogadja: *
- Viszont önnek is fiatal ember.
* Észreveszi, hogy az asztalon kopog az ujjaival. Látja, hogy feszült. De az eszébe sem jut, hogy ezt ő okozza. Azt hiszi, hogy már ő is kezdi elveszíteni a türelmét a kiszolgálás lassúsága miatt. *
- Látom már ön is éhes. Már bizonyára régóta várnak az ételre. Bizony az ön korában sokat kell enni, hogy felnőve legalább akkora legyen mint én!
* Mondja teljes komolysággal a fiatalembernek. Ezek után az elf hölgyhöz fordul. *
- Azt szégyellem, hogy törpe ilyenre vetemedik. Nem jól van ez így! Lopni? Hol vannak már azok a korok, amikor a törpének a legtöbbet a verejtékes munka jelentette és az, ha az életét adhatta otthonáért!
* Mondja Morak ismét kissé indulattól fűtve. *
- Rendben van, elfogadom!
* Nem tartja méltatlannak az ajánlatot, pláne, hogy az elf egy órája még nem is ismerte. És persze a munka is könnyűnek tűnik. „ Eseménytelen kísérgetésért” nem is vár többet. Majd ismét Nirshez fordul:*
- Persze, ha önnek úgy is megfelel, hogy én teát iszok, ön pedig sört... Nos, akkor szívesen iszok együtt önnel! Aztán közben elmesélheti a vallási élményeit.
* Utal kissé humorizálva a helyzetet Nirs karjára. *
A hozzászólás írója (Morak Asthún) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.03 22:06:50
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//Estanellaria//
- Én? Igen iszok! Vizet. Esetleg teát. Szeszes italokat sosem!
* Utasítja el Morak, Nirs szívélyesnek tűnő invitálását, hogy igyanak meg egy korsóval. *
- A test szentély, nem szennyezem be semmi ilyesmivel.
* Folytatja, majd hátra tekint, a pult felé *
- Inni nem iszok, de ahogy elnézem enni sem eszünk ma. Úgy látom itt mindenki előbbre való nálunk. Ez nem vaskorsó, hanem vaskoporsó, ha ez így megy tovább itt halok éhen.
* Mondja, miközben szemöldökét ráncolva a felszolgálólányt nézi, aki ahelyett, hogy hozzájuk jött volna leállt szórakozni valami pojácával, aki az imént lépett be. Amúgy sem szimpatikusak neki az ilyen vasaltképűek, hát még most, hogy miatta még egy darabig éhen is marad. Ezután ismét az asztaltársaság felé fordul, majd Fäenro köszöntését illendőképpen fogadja: *
- Viszont önnek is fiatal ember.
* Észreveszi, hogy az asztalon kopog az ujjaival. Látja, hogy feszült. De az eszébe sem jut, hogy ezt ő okozza. Azt hiszi, hogy már ő is kezdi elveszíteni a türelmét a kiszolgálás lassúsága miatt. *
- Látom már ön is éhes. Már bizonyára régóta várnak az ételre. Bizony az ön korában sokat kell enni, hogy felnőve legalább akkora legyen mint én!
* Mondja teljes komolysággal a fiatalembernek. Ezek után az elf hölgyhöz fordul. *
- Azt szégyellem, hogy törpe ilyenre vetemedik. Nem jól van ez így! Lopni? Hol vannak már azok a korok, amikor a törpének a legtöbbet a verejtékes munka jelentette és az, ha az életét adhatta otthonáért!
* Mondja Morak ismét kissé indulattól fűtve. *
- Rendben van, elfogadom!
* Nem tartja méltatlannak az ajánlatot, pláne, hogy az elf egy órája még nem is ismerte. És persze a munka is könnyűnek tűnik. „ Eseménytelen kísérgetésért” nem is vár többet. Majd ismét Nirshez fordul:*
- Persze, ha önnek úgy is megfelel, hogy én teát iszok, ön pedig sört... Nos, akkor szívesen iszok együtt önnel! Aztán közben elmesélheti a vallási élményeit.
* Utal kissé humorizálva a helyzetet Nirs karjára. *
A hozzászólás írója (Morak Asthún) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.03 22:06:50
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-03 00:47:27
Üzenet elküldve: 2020-01-03 00:47:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//Szemezgetés szintjén Madvaarick//
//Mindenki figyelmébe ajánlva a repülő malacok miatt//
*Nem sejtette volna, hogy a tárnák említése ennyire hatással lesz Morakra. Persze elképzelése volt róla, hiszen törpe, de a szenvedélyes beszéd mégis meglepi. Valójában kicsit érdeklődését is felkelti, és tetszik neki amit hall, főleg mert úgy véli, hogy ez igen sokat elárul Morak jelleméről. A tudás pedig igen értékes kincs.*
- Valóban nem tudom elképzelni.
*Ismeri be, és némi tiszteletet erőltet magára. Lenyeli megjegyzését a szebbnél szebb ékszerekről is, amit a meggyalázott föld ad. Relaelt mindezt nem érdekli, nem erdei elf, ellenben nemes igen, meg persze hiú is, ezért amíg arany nyaklánc lóghat a nyakában, addig nem érdekli ha az egész hegység magába omlik a nevezetes féreglyukak miatt.*
- De tetszik a szenvedélyed. Anélkül nincs is értelme semminek.
*Relael is sok szenvedélyt őriz magában igen sok dolog iránt, csak ezek a heves lángok viszik előre, azok viszont nagyon.*
- Szégyelled magad helyette?
*Kérdez vissza mosolyogva, úgy, ahogy a felnőttek tekintenek a gyermekek naivitására.*
- Milyen becsületes. Ez bájos, majdhogynem meghat. Ugyanakkor elismerendő is. Kedvelem a lojális személyeket.
*Persze csak akkor, ha hozzá, vagy az általa dicsért eszmékhez lojálisak, ellenkező esetben ez is, mint sok minden bosszantja őt.*
- Akadna, igen. Fizetem a fogyasztásodat, és hatonként 100 aranyat kapnál mellé, meg persze szobát a Vaskorsóban.
*Haza nem szeretné vinni, nem csak azért, mert Alyonál sem akarja túlfeszíteni a húrt, hanem azért sem, mert nem bízik meg még a törpében. Egy próbát mindenesetre megér.*
- Úgy vélem ez jó ár eseménytelen kísérgetésekért. Idővel nyilván nőhet, annak függvényében, hogy mennyire vagyok elégedett veled, és a munkáddal.
*Nirs továbbra is üde színfolt, akármikor lássa meg. Valamiért mindig jó kedve lesz a közelében, feltehetően azért, mert végtelenül jó embernek tartja, és a társasága őt is jobbá teszi. Ölelése kurta, és kellőképpen távolságtartó is. Örömteliségét viszont megzavarja, hogy magán érzi valaki pillantását. Tekintetét a fogadóban körbehordozva észreveszi a látványosan bámuló mélységi férfit, akire kihívóan pillant vissza. Viszonozza annak ellenszenvét egy röpke pillanatig, majd helyet foglalva vissza is merül asztaltársaságába, és ügyet sem vet rá a továbbiakban.*
- Úgy valahogy. Meg meg is loptak. Utóbbiban szerencsére sikerült igazságot tenni.
~ Sajnos a keze, és a feje is megmaradt a tolvajnak. ~
*Nyilvánvalóan mosolyog, úgy, mint akkor felettébb örül annak, hogy békés úton sikerült megegyezni.*
- Hogy mi történt?
*Kérdez vissza döbbenten, arcán őszintének tűnő sajnálattal. Így már érti a takarót is, ami fokozza a benne feltámadó együttérzést.*
- Ez borzalmas!
*Fejét ingatja, pár pillanatra elcsendesedik, majd felvillanyozott tekintettel kezd el kotorászni holmijai között.*
- Dermesztő ez a sok szörnyűség a világban, de talán akad nálam valami, ami segíthet rajtad. Nem tudom, de egy próbát igazán megérhet.
*Ezzel át is nyújtja Nirs Thargodrym számára az 1 db Világoszöld varázsitalt. Közben úgy látja rendelésük nem sokat haladt előre, de ha már kotorászni kezdett, akkor 13 aranyat tesz az asztalra a Szoba áráért, ahol Morak pihenhet. Folytatja ezt 9 arannyal a Négy tojásos hagymás rántottaért, majd 16 arany a Vajas pirítósokért, 20 arany A Sziklakirály kincsei tálért szintén Moraknak, 4 arany a Friss tehéntejért az árva fiúcskának, ezután 5 arany a Forralt teaért magának, előkotor még 12 aranyat az Édes zabkásakért maguknak, még 7 arany a legfontosabbért, a Forralt vörösborért. Végezetül még 30 arany Komor Fintarretnek az étlapon nem szereplő pluszokért, meg persze az odaadó munkáért. Ezután türelmesen vár ő is, meg halomnyi aranya, és reméli nem halnak éhen közben.
Éppen csak kifújja magát, amikor nagyjából ekkortájt érkezhet meg a díszes csapat, nyitva ki az ajtót, amin egy sebesen repülő malac érkezik meg. Relael döbbenten húzódik lejjebb székében, miközben a malac egy kört tesz a fogadóban, asztalára ejt egy kisebb csomagot, majd úgy távozik, ahogy érkezett.*
- Mik nem történnek még meg ma?
*Sóhajtja, és a neki szánt csomagocskáért nyúl. Ragyogó szemekkel szemléli meg közelebbről a fülbevalókat, amik rögvest szívébe lopják magukat.*
- Ahh, mennyire imádnivaló!
*Lelkendezik, miközben meg is feledkezik a többiekről, persze csak erre a rövid időre.*
- Ó, bocsánat.
*Koppint fejére, amint visszazökken a fülbevalók iránti áhítatból.*
- Ő itt Fäenro, egy bűbájos, és okos fiúcska. Fäenro, ő itt Nirs Thargodrym, Kagaenae kedvese.
*Hagyja, hogy megtörténjen a bemutatkozás, közben bátorítóan kezét a gyermek hátára teszi, főleg mert érzékeli rajta az idegességet. Relael felfogja az aggodalmat, de úgy sejti csak az idegenek okozzák, és nem az, hogy féltené őt.*
- Fäenro kedves, annyira megkérhetlek, hogy kérsz papírt és tintát attól a kedves úrtól ott? Nagyon hálás lennék érte.
*Bök kezével Fintaret irányába, aki jócskán ellátott munkával, és aki úgy tűnik nem társalog senkivel, ezért őt nem zavarja meg, nem úgy mint adott esetben Estit, aki a kancellárral társalog.*
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//Szemezgetés szintjén Madvaarick//
//Mindenki figyelmébe ajánlva a repülő malacok miatt//
*Nem sejtette volna, hogy a tárnák említése ennyire hatással lesz Morakra. Persze elképzelése volt róla, hiszen törpe, de a szenvedélyes beszéd mégis meglepi. Valójában kicsit érdeklődését is felkelti, és tetszik neki amit hall, főleg mert úgy véli, hogy ez igen sokat elárul Morak jelleméről. A tudás pedig igen értékes kincs.*
- Valóban nem tudom elképzelni.
*Ismeri be, és némi tiszteletet erőltet magára. Lenyeli megjegyzését a szebbnél szebb ékszerekről is, amit a meggyalázott föld ad. Relaelt mindezt nem érdekli, nem erdei elf, ellenben nemes igen, meg persze hiú is, ezért amíg arany nyaklánc lóghat a nyakában, addig nem érdekli ha az egész hegység magába omlik a nevezetes féreglyukak miatt.*
- De tetszik a szenvedélyed. Anélkül nincs is értelme semminek.
*Relael is sok szenvedélyt őriz magában igen sok dolog iránt, csak ezek a heves lángok viszik előre, azok viszont nagyon.*
- Szégyelled magad helyette?
*Kérdez vissza mosolyogva, úgy, ahogy a felnőttek tekintenek a gyermekek naivitására.*
- Milyen becsületes. Ez bájos, majdhogynem meghat. Ugyanakkor elismerendő is. Kedvelem a lojális személyeket.
*Persze csak akkor, ha hozzá, vagy az általa dicsért eszmékhez lojálisak, ellenkező esetben ez is, mint sok minden bosszantja őt.*
- Akadna, igen. Fizetem a fogyasztásodat, és hatonként 100 aranyat kapnál mellé, meg persze szobát a Vaskorsóban.
*Haza nem szeretné vinni, nem csak azért, mert Alyonál sem akarja túlfeszíteni a húrt, hanem azért sem, mert nem bízik meg még a törpében. Egy próbát mindenesetre megér.*
- Úgy vélem ez jó ár eseménytelen kísérgetésekért. Idővel nyilván nőhet, annak függvényében, hogy mennyire vagyok elégedett veled, és a munkáddal.
*Nirs továbbra is üde színfolt, akármikor lássa meg. Valamiért mindig jó kedve lesz a közelében, feltehetően azért, mert végtelenül jó embernek tartja, és a társasága őt is jobbá teszi. Ölelése kurta, és kellőképpen távolságtartó is. Örömteliségét viszont megzavarja, hogy magán érzi valaki pillantását. Tekintetét a fogadóban körbehordozva észreveszi a látványosan bámuló mélységi férfit, akire kihívóan pillant vissza. Viszonozza annak ellenszenvét egy röpke pillanatig, majd helyet foglalva vissza is merül asztaltársaságába, és ügyet sem vet rá a továbbiakban.*
- Úgy valahogy. Meg meg is loptak. Utóbbiban szerencsére sikerült igazságot tenni.
~ Sajnos a keze, és a feje is megmaradt a tolvajnak. ~
*Nyilvánvalóan mosolyog, úgy, mint akkor felettébb örül annak, hogy békés úton sikerült megegyezni.*
- Hogy mi történt?
*Kérdez vissza döbbenten, arcán őszintének tűnő sajnálattal. Így már érti a takarót is, ami fokozza a benne feltámadó együttérzést.*
- Ez borzalmas!
*Fejét ingatja, pár pillanatra elcsendesedik, majd felvillanyozott tekintettel kezd el kotorászni holmijai között.*
- Dermesztő ez a sok szörnyűség a világban, de talán akad nálam valami, ami segíthet rajtad. Nem tudom, de egy próbát igazán megérhet.
*Ezzel át is nyújtja Nirs Thargodrym számára az 1 db Világoszöld varázsitalt.
Közben úgy látja rendelésük nem sokat haladt előre, de ha már kotorászni kezdett, akkor 13 aranyat tesz az asztalra a Szoba áráért, ahol Morak pihenhet. Folytatja ezt 9 arannyal a Négy tojásos hagymás rántottaért, majd 16 arany a Vajas pirítósokért, 20 arany A Sziklakirály kincsei tálért szintén Moraknak, 4 arany a Friss tehéntejért az árva fiúcskának, ezután 5 arany a Forralt teaért magának, előkotor még 12 aranyat az Édes zabkásakért maguknak, még 7 arany a legfontosabbért, a Forralt vörösborért. Végezetül még 30 arany Komor Fintarretnek az étlapon nem szereplő pluszokért, meg persze az odaadó munkáért. Ezután türelmesen vár ő is, meg halomnyi aranya, és reméli nem halnak éhen közben.Éppen csak kifújja magát, amikor nagyjából ekkortájt érkezhet meg a díszes csapat, nyitva ki az ajtót, amin egy sebesen repülő malac érkezik meg. Relael döbbenten húzódik lejjebb székében, miközben a malac egy kört tesz a fogadóban, asztalára ejt egy kisebb csomagot, majd úgy távozik, ahogy érkezett.*
- Mik nem történnek még meg ma?
*Sóhajtja, és a neki szánt csomagocskáért nyúl. Ragyogó szemekkel szemléli meg közelebbről a fülbevalókat, amik rögvest szívébe lopják magukat.*
- Ahh, mennyire imádnivaló!
*Lelkendezik, miközben meg is feledkezik a többiekről, persze csak erre a rövid időre.*
- Ó, bocsánat.
*Koppint fejére, amint visszazökken a fülbevalók iránti áhítatból.*
- Ő itt Fäenro, egy bűbájos, és okos fiúcska. Fäenro, ő itt Nirs Thargodrym, Kagaenae kedvese.
*Hagyja, hogy megtörténjen a bemutatkozás, közben bátorítóan kezét a gyermek hátára teszi, főleg mert érzékeli rajta az idegességet. Relael felfogja az aggodalmat, de úgy sejti csak az idegenek okozzák, és nem az, hogy féltené őt.*
- Fäenro kedves, annyira megkérhetlek, hogy kérsz papírt és tintát attól a kedves úrtól ott? Nagyon hálás lennék érte.
*Bök kezével Fintaret irányába, aki jócskán ellátott munkával, és aki úgy tűnik nem társalog senkivel, ezért őt nem zavarja meg, nem úgy mint adott esetben Estit, aki a kancellárral társalog.*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-03 00:05:11
Üzenet elküldve: 2020-01-03 00:05:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs//
*Súlyos percek telnek el, amiket mintha átugrott volna ez a gyermek. Finom illatok szöktek a levegőbe, hogy bemutassák a konyha világát, mely láthatatlan a vendégek számára. Fäenro elbóbiskolt. Teljesen átadta magát az illatok élvezetének, holott korábban erősen elhatározta, hogy Relael segítségére lesz mindenben.
Ehhez képest észre sem veszi, hogy egy idegen foglal mellettük helyet, amíg Rel nem vonja kérdőre a törpét. Úgy hallatszik, Morak tiszteletlen Rellel és Fäenroban gyűlni kezd a fékezhetetlen feszültség. Arca vörösödik, kitörni készül, mint egy vulkán. Azonban Rel nyit Morak felé. Szerencse, hogy Fäenro, mielőtt még csúnyát mondana a törpének, felfogja, hogy ezzel a húzással Rel üzletének tenne keresztbe, ami éppen csak most születik. Ilyen nem tenne. Tudattalanul kopogtat az asztalon, így vezetve le az iménti feszültséget. Ez sem éppen illendő egy ilyen helyen. Az itt dolgozók könnyen vehetik türelmetlenségnek, míg az asztalnál ülők beszélgetését zavarhatja. Később még egy férfi csatlakozik hozzájuk. Mivel korábban Moraknak sem köszönt, most egyszerre pótolja ezt és üdvözli Nirst.*
- Szép jó estét! *szól és tovább kopog, mert nem érzékeli, mit csinál a saját keze. Veszélyezi a két férfi jelenléte, mert erősebbek, idősebbek és tapasztaltabbak nála, viszont Rel mellett csak ő áll. Legalábbis még. ~ És ha nem megbízhatóak? ~ aggódik, egyelőre csak magában.*
//Relael, Morak, Nirs//
*Súlyos percek telnek el, amiket mintha átugrott volna ez a gyermek. Finom illatok szöktek a levegőbe, hogy bemutassák a konyha világát, mely láthatatlan a vendégek számára. Fäenro elbóbiskolt. Teljesen átadta magát az illatok élvezetének, holott korábban erősen elhatározta, hogy Relael segítségére lesz mindenben.
Ehhez képest észre sem veszi, hogy egy idegen foglal mellettük helyet, amíg Rel nem vonja kérdőre a törpét. Úgy hallatszik, Morak tiszteletlen Rellel és Fäenroban gyűlni kezd a fékezhetetlen feszültség. Arca vörösödik, kitörni készül, mint egy vulkán. Azonban Rel nyit Morak felé. Szerencse, hogy Fäenro, mielőtt még csúnyát mondana a törpének, felfogja, hogy ezzel a húzással Rel üzletének tenne keresztbe, ami éppen csak most születik. Ilyen nem tenne. Tudattalanul kopogtat az asztalon, így vezetve le az iménti feszültséget. Ez sem éppen illendő egy ilyen helyen. Az itt dolgozók könnyen vehetik türelmetlenségnek, míg az asztalnál ülők beszélgetését zavarhatja. Később még egy férfi csatlakozik hozzájuk. Mivel korábban Moraknak sem köszönt, most egyszerre pótolja ezt és üdvözli Nirst.*
- Szép jó estét! *szól és tovább kopog, mert nem érzékeli, mit csinál a saját keze. Veszélyezi a két férfi jelenléte, mert erősebbek, idősebbek és tapasztaltabbak nála, viszont Rel mellett csak ő áll. Legalábbis még. ~ És ha nem megbízhatóak? ~ aggódik, egyelőre csak magában.*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-02 22:49:46
Üzenet elküldve: 2020-01-02 22:49:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hubi, Dora, Rick//
//Érintőlegesen Nirs, Fint//
- Úgy legyen. *nyugtázza mind a néni visszatértét, mind hozzáértését. Ő a maga részéről egyikben sem bízna túlságosan, de igazán nem akarja Nirs reményeit lelombozni. ~Remélem, nem előre fizettél neki a segítségéért, mert akkor biztos, hogy nem fogod viszontlátni!~ gondolja magában, míg takaró után kutat*
- Szerencsére a kormosok nem ilyen érzékenyek... *kacsint a fiúra, mielőtt visszatérne a pult mögé, hiszen ő a maga részéről egyáltalán nem bánná, ha a fogadójában fess, fiatal férfiak flangálnának félmeztelenül, de nem tudja nem észrevenni Nirs zavarát hiányos öltözetét illetően, amit a lehetőségekhez képest igyekszik orvosolni*
- Nahát, ismered őt? *húzza el kissé a száját, mikor Relael integetni kezd a fiúnak, aki ezzel máris sokkal kevésbé lesz szimpatikus a szemében, hisz ha a kis liba ismerőse, akkor még annyi esze sincs, mint amennyi látszik. Ezt követően nem is szentel sok figyelmet se neki, se az egész társaságnak, csak Fintnek jelzi, ha már visszatért, hogy az ő jutalma a tűz körül gyülekező bagázs, míg ő tartja a frontot a pultnál*
- Ha sok vizet zavarna, nyugodtan dobd ki! *suttogja a férfinak, miközben a törpére tekint, aki becses vendégeit háborgatni merte, de persze csak a Vaskorsó jó híre miatt szánná rá magát ilyen lépésre, a maga részéről kifejezetten örül neki, hogy az új vendég helyette is bosszantja Relaelt. ~Bár úgy látom, a mókának már vége... ~ teszi hozzá magában csalódottan, ahogy a kezdeti, felháborodott szóváltás lassan békés beszélgetésbe megy át. Neki pedig nem marad más, csak a néma sötételf a pultnál, na meg persze a nemsokára érkező, váratlan látogató*
- Micsoda öröm és megtiszteltetés itt látni egy ilyen nagybecsű vendéget! *villant csábos mosolyt a belépő kancellárra, egy lépést téve a pult felé, hogy a lehetőségekhez mérten a legközelebb legyen hozzá*
- Ugyan, ugyan. Nem olyan rossz ez, egy fogadóban sok mindent lát és hall az ember... A részeg semmirekellőkkel meg van más, aki foglalkozzon! *jegyzi meg, mintegy mellékesen, beszéd közben futó pillantást vetve Fintre. Tagadhatatlan, a sok pletyka és esetlegesen elcsípett információmorzsa fontos szempont volt, mikor a kocsmában maradás mellett döntött, meg persze az is, hogy így függetlensége is megmaradt, nem kell pusztán csak a vén kecskére támaszkodnia amoni tartózkodása során. ~És itt sokkal könnyebb beleköpni mások levesébe... persze csak képletesen~ somolyog magában, hisz bár tetszik neki az elképzelés, odáig sosem süllyedne, hogy ezt ténylegesen is megvalósítsa, inkább másféle módon igyekszik szabotálni a számára nem szimpatikus vendégek életét, már ha egyáltalán érdeklik annyira, hogy foglalkozzunk velük. A pultnál ácsingózó hím egyelőre csak az érdektelen kategóriába tartozik, de ahogy a kancellárral keveredik szóváltásba, azt már ő sem tudja szótlanul hallgatni*
- Ez egy kocsma. Még szép, hogy hangos. *torkolja le az elégedetlenkedőt, hisz amúgy is nehezen szívleli, hogy az ő fogadójában más meri kritizálni a vendégeit rajta kívül* Ha csendre és nyugalomra vágysz, ajánlom az imént kivett szobánkat. Tudod, ott is megengedett az evés és az ivás... *teszi még hozzá gúnyosan, hisz semmi kedve egész este a fancsali képét és az ostoba megjegyzéseit hallgatni. ~Pláne, ha semmi alapja. Hol éltél te eddig, valami kolostorban, hogy ez hangos neked? ~vizslatja felhúzott szemöldökkel a férfit, míg próbál magyarázatot találni a történtekre. Nincs azonban sok ideje ezen törni a fejét, hiszen hamarosan Dora is feltűnik az ajtóban*
- Nocsak, téged is látni errefelé? *pillant kérdő a jövevényre, csak hogy aztán rövid szünet után folytassa* Mi történt? Tán csak nem kísértetet láttál? *mered egy pillanatra óvatosan a lányra, aki olyan fehérnek tűnik, mint a fal. ~Csak nem visszatértek a holtak? Vagy csak a lelkiismereted nem hagy nyugodni?~ próbál rájönni a titok nyitjára, ám hamar elmúlik érdeklődése, és inkább tréfára veszi a dolgot*
- Ejnye, drága Habrertus, hát mit tettél szegénnyel, míg nem találkoztunk? Remélem, nem hajszoltad agyon őt! Néha a legjobb írnokoknak is kell egy kis pihenő... *teszi hozzá tréfásan, mintha csak a kancellár hibája lenne a lány jelenlegi, elgyötört kinézete. ~Bár nem hiszem, hogy a munka viselte volna meg ennyire!~ teszi hozzá magában kajánul, mielőtt a kínálatot illető kérdésre is válaszolna*
- Nos, bár talán a helyzetből többet is ki lehetne hozni... az étlapról a Kancellár kedvencét javasolnám. Igazán különleges csemege, a legfinomabb nyúlpecsenye, szigorúan pestismentes nyulakból! *ismerteti a kínálatuk egyik legkülönlegesebb darabját, miközben Dora kérésének megfelelően pálinkát tölt, nem is egy, de rögtön három pohárba, hogy egyet-egyet az új érkezőknek adjon, egyet pedig megtartson magának*
- Igyunk erre a váratlan találkozásra. Kivételes alkalom, hogy a Vashegy legfontosabb személyei is tiszteletüket teszik errefelé! *erőlteti arcára a szokásos, udvarias mosolyt, koccintásra emelve poharát, miközben látványosan nem vesz tudomást a sötételfről, aki igencsak leszerepelt a szemében korábbi megjegyzéseivel.*
//Érintőlegesen Nirs, Fint//
- Úgy legyen. *nyugtázza mind a néni visszatértét, mind hozzáértését. Ő a maga részéről egyikben sem bízna túlságosan, de igazán nem akarja Nirs reményeit lelombozni. ~Remélem, nem előre fizettél neki a segítségéért, mert akkor biztos, hogy nem fogod viszontlátni!~ gondolja magában, míg takaró után kutat*
- Szerencsére a kormosok nem ilyen érzékenyek... *kacsint a fiúra, mielőtt visszatérne a pult mögé, hiszen ő a maga részéről egyáltalán nem bánná, ha a fogadójában fess, fiatal férfiak flangálnának félmeztelenül, de nem tudja nem észrevenni Nirs zavarát hiányos öltözetét illetően, amit a lehetőségekhez képest igyekszik orvosolni*
- Nahát, ismered őt? *húzza el kissé a száját, mikor Relael integetni kezd a fiúnak, aki ezzel máris sokkal kevésbé lesz szimpatikus a szemében, hisz ha a kis liba ismerőse, akkor még annyi esze sincs, mint amennyi látszik. Ezt követően nem is szentel sok figyelmet se neki, se az egész társaságnak, csak Fintnek jelzi, ha már visszatért, hogy az ő jutalma a tűz körül gyülekező bagázs, míg ő tartja a frontot a pultnál*
- Ha sok vizet zavarna, nyugodtan dobd ki! *suttogja a férfinak, miközben a törpére tekint, aki becses vendégeit háborgatni merte, de persze csak a Vaskorsó jó híre miatt szánná rá magát ilyen lépésre, a maga részéről kifejezetten örül neki, hogy az új vendég helyette is bosszantja Relaelt. ~Bár úgy látom, a mókának már vége... ~ teszi hozzá magában csalódottan, ahogy a kezdeti, felháborodott szóváltás lassan békés beszélgetésbe megy át. Neki pedig nem marad más, csak a néma sötételf a pultnál, na meg persze a nemsokára érkező, váratlan látogató*
- Micsoda öröm és megtiszteltetés itt látni egy ilyen nagybecsű vendéget! *villant csábos mosolyt a belépő kancellárra, egy lépést téve a pult felé, hogy a lehetőségekhez mérten a legközelebb legyen hozzá*
- Ugyan, ugyan. Nem olyan rossz ez, egy fogadóban sok mindent lát és hall az ember... A részeg semmirekellőkkel meg van más, aki foglalkozzon! *jegyzi meg, mintegy mellékesen, beszéd közben futó pillantást vetve Fintre. Tagadhatatlan, a sok pletyka és esetlegesen elcsípett információmorzsa fontos szempont volt, mikor a kocsmában maradás mellett döntött, meg persze az is, hogy így függetlensége is megmaradt, nem kell pusztán csak a vén kecskére támaszkodnia amoni tartózkodása során. ~És itt sokkal könnyebb beleköpni mások levesébe... persze csak képletesen~ somolyog magában, hisz bár tetszik neki az elképzelés, odáig sosem süllyedne, hogy ezt ténylegesen is megvalósítsa, inkább másféle módon igyekszik szabotálni a számára nem szimpatikus vendégek életét, már ha egyáltalán érdeklik annyira, hogy foglalkozzunk velük. A pultnál ácsingózó hím egyelőre csak az érdektelen kategóriába tartozik, de ahogy a kancellárral keveredik szóváltásba, azt már ő sem tudja szótlanul hallgatni*
- Ez egy kocsma. Még szép, hogy hangos. *torkolja le az elégedetlenkedőt, hisz amúgy is nehezen szívleli, hogy az ő fogadójában más meri kritizálni a vendégeit rajta kívül* Ha csendre és nyugalomra vágysz, ajánlom az imént kivett szobánkat. Tudod, ott is megengedett az evés és az ivás... *teszi még hozzá gúnyosan, hisz semmi kedve egész este a fancsali képét és az ostoba megjegyzéseit hallgatni. ~Pláne, ha semmi alapja. Hol éltél te eddig, valami kolostorban, hogy ez hangos neked? ~vizslatja felhúzott szemöldökkel a férfit, míg próbál magyarázatot találni a történtekre. Nincs azonban sok ideje ezen törni a fejét, hiszen hamarosan Dora is feltűnik az ajtóban*
- Nocsak, téged is látni errefelé? *pillant kérdő a jövevényre, csak hogy aztán rövid szünet után folytassa* Mi történt? Tán csak nem kísértetet láttál? *mered egy pillanatra óvatosan a lányra, aki olyan fehérnek tűnik, mint a fal. ~Csak nem visszatértek a holtak? Vagy csak a lelkiismereted nem hagy nyugodni?~ próbál rájönni a titok nyitjára, ám hamar elmúlik érdeklődése, és inkább tréfára veszi a dolgot*
- Ejnye, drága Habrertus, hát mit tettél szegénnyel, míg nem találkoztunk? Remélem, nem hajszoltad agyon őt! Néha a legjobb írnokoknak is kell egy kis pihenő... *teszi hozzá tréfásan, mintha csak a kancellár hibája lenne a lány jelenlegi, elgyötört kinézete. ~Bár nem hiszem, hogy a munka viselte volna meg ennyire!~ teszi hozzá magában kajánul, mielőtt a kínálatot illető kérdésre is válaszolna*
- Nos, bár talán a helyzetből többet is ki lehetne hozni... az étlapról a Kancellár kedvencét javasolnám. Igazán különleges csemege, a legfinomabb nyúlpecsenye, szigorúan pestismentes nyulakból! *ismerteti a kínálatuk egyik legkülönlegesebb darabját, miközben Dora kérésének megfelelően pálinkát tölt, nem is egy, de rögtön három pohárba, hogy egyet-egyet az új érkezőknek adjon, egyet pedig megtartson magának*
- Igyunk erre a váratlan találkozásra. Kivételes alkalom, hogy a Vashegy legfontosabb személyei is tiszteletüket teszik errefelé! *erőlteti arcára a szokásos, udvarias mosolyt, koccintásra emelve poharát, miközben látványosan nem vesz tudomást a sötételfről, aki igencsak leszerepelt a szemében korábbi megjegyzéseivel.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-02 19:57:21
Üzenet elküldve: 2020-01-02 19:57:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki//
//Dora visít//
//Malacbombázás//
*Minden a lehető legnagyobb rendben megy, de igazán. Odafelé a kancellár és lelkes írnoka még pár szót beszélgetnek a diplomácia kérdéséről, amiről a lány szívesen hallgatja, hiszen a férfi jóval többet tapasztalt a kérdésben. Az pedig, hogy Estihez közel engedni Habrertust milyen veszélyes, Dora számára, révén nem buta, soha nem volt titok, mégis valahol mélyen valami félelmetes erő kezd eluralkodni rajta a sötételf iránt, ami már-már, szomorú hír, de szeretetnek is nevezhető. Hogy a kancellár ebből mit lát, az egy dolog, a másik, hogy nem kell sokáig kéretni, és Dora szerint a vicceiből is az sántít, hogy a férfi érez valamit, még ha nem is szívesen mutatná. Ez kissé kiábrándító, de azt mondhatnánk, várható, ez is normális. Ami ezután jön, azonban nem az. Ugyanis amikor Habrertus úriemberként a fogadóban a lányt megelőzve belép, és szóba elegyedik Estivel, Dora egy pillanatra másra lesz figyelmes.
Először nagyokat pislog, hátha hallucinál. Aztán arra jut, hogy a valóság félelmetesebb, mint hitte.
Egy dagadt, szárnyas malacot lát, amely fantasztikus sebességgel repül, egyenesen felé.
Persze logikus volna, hogy a lány pánikszerűen beugorjon a fogadó ajtaján, kivédve a támadást, de szkeptikus lelkét annyira letaglózza a látvány, hogy lába földbe gyökerezik, és csak egy rémült kiáltásra futja az erejéből, mielőtt… A malac irányt változtat, és odapottyant neki egy kis csomagot. Az elf csak áll, áll a kis zacskóval a kezében, és megvizsgálja a két medált, amit kapott. Aztán az izgalmaktól még mindig traumatizálva, falfehéren lép be a helyiségbe. Tekintete megállapodik Estin, Relen, Nirsen, meg persze Habrertust is megtalálja, és felzárkózik mellé – a kis csomagot mintegy bizonyítékként szorongatja, hogy nem őrült meg.*
- Üdv... *Mondja még mindig elkerekedett szemekkel, mint aki szellemet látott, csak azért, hogy mondjon valamit. Komolyan gondolkodik rajta, hogy elmondja a kancellárnak, amit látott, de nem biztos, hogy a férfi hinne neki. Ha pedig ő sem, mástól tényleg nem várhatja. Persze a kis incidens miatt a sötételf férfi szavairól teljesen lemarad.* Én valami erőset kérek.
*Szeretné meghívni Estit is a vásárba, de addig ki nem lép az ajtón, amíg össze nem gyűjti a bátorságát. Nincs az a kincs.*
//Dora visít//
//Malacbombázás//
*Minden a lehető legnagyobb rendben megy, de igazán. Odafelé a kancellár és lelkes írnoka még pár szót beszélgetnek a diplomácia kérdéséről, amiről a lány szívesen hallgatja, hiszen a férfi jóval többet tapasztalt a kérdésben. Az pedig, hogy Estihez közel engedni Habrertust milyen veszélyes, Dora számára, révén nem buta, soha nem volt titok, mégis valahol mélyen valami félelmetes erő kezd eluralkodni rajta a sötételf iránt, ami már-már, szomorú hír, de szeretetnek is nevezhető. Hogy a kancellár ebből mit lát, az egy dolog, a másik, hogy nem kell sokáig kéretni, és Dora szerint a vicceiből is az sántít, hogy a férfi érez valamit, még ha nem is szívesen mutatná. Ez kissé kiábrándító, de azt mondhatnánk, várható, ez is normális. Ami ezután jön, azonban nem az. Ugyanis amikor Habrertus úriemberként a fogadóban a lányt megelőzve belép, és szóba elegyedik Estivel, Dora egy pillanatra másra lesz figyelmes.
Először nagyokat pislog, hátha hallucinál. Aztán arra jut, hogy a valóság félelmetesebb, mint hitte.
Egy dagadt, szárnyas malacot lát, amely fantasztikus sebességgel repül, egyenesen felé.
Persze logikus volna, hogy a lány pánikszerűen beugorjon a fogadó ajtaján, kivédve a támadást, de szkeptikus lelkét annyira letaglózza a látvány, hogy lába földbe gyökerezik, és csak egy rémült kiáltásra futja az erejéből, mielőtt… A malac irányt változtat, és odapottyant neki egy kis csomagot. Az elf csak áll, áll a kis zacskóval a kezében, és megvizsgálja a két medált, amit kapott. Aztán az izgalmaktól még mindig traumatizálva, falfehéren lép be a helyiségbe. Tekintete megállapodik Estin, Relen, Nirsen, meg persze Habrertust is megtalálja, és felzárkózik mellé – a kis csomagot mintegy bizonyítékként szorongatja, hogy nem őrült meg.*
- Üdv... *Mondja még mindig elkerekedett szemekkel, mint aki szellemet látott, csak azért, hogy mondjon valamit. Komolyan gondolkodik rajta, hogy elmondja a kancellárnak, amit látott, de nem biztos, hogy a férfi hinne neki. Ha pedig ő sem, mástól tényleg nem várhatja. Persze a kis incidens miatt a sötételf férfi szavairól teljesen lemarad.* Én valami erőset kérek.
*Szeretné meghívni Estit is a vásárba, de addig ki nem lép az ajtón, amíg össze nem gyűjti a bátorságát. Nincs az a kincs.*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-02 19:41:12
Üzenet elküldve: 2020-01-02 19:41:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs//
*Fölöttébb érdekesnek találja, hogy míg az egész Vashegyen tulajdonképpen csak megtűrték, addig a Vaskorsó olyannak látszik, mintha nem is ide tartozna. Itt mindenki örömmel üdvözli. Furcsa. Így aztán nem is tiltakozik amikor Rel megöleli. Félszegen ő is átkarolja az elfet, persze csak ballal, aztán amikor ismét szétválnak, többé-kevésbé lopva végig is méri a másikat. A domborodó pocakot akár mérték nélkül fogyasztott habos sütemények számlájára is lehetne írni, de Nirs úgy veszi észre, hogy emlékeihez képest Rel keblekben is gyarapodott, bár az ő esetében ez szinte a lehetetlennel határos. Tehát Nirs arra gondolhat, hogy gyermekáldásnak néz elébe, de most erre nem kérdez rá. Annál is inkább, mert következik egy kicsit kellemetlen közjáték, melynek keretében a törpe megajándékozza pár barátságtalan pillantással. Ezt Nirs nem veszi fel, megszokta az ilyesmit. Meg aztán igaza is lehet a törpének, elvégre ő csapódott oda az asztalukhoz.*
- Engem igazán nem zavarsz. Remélem én sem téged.
*Persze ez inkább csak egy udvariassági frázis, kellően színtelen a hangja hozzá, hogy világos lehessen: kevéssé érdekelné, ha a törpének gondja lenne a jelenlétével.*
- És ő lenne az? *pillant a törpére miután lezökkent egy székre, aztán vissza Relre* Mi történt Artheniorban? Valaki kezet mert emelni rád?
*Igyekszik nagyon szigorú hangon kérdezni, mintha gondolatban máris ízekre szaggatná a bitangot aki bántotta ez elfet. Pedig ezzel csak kikívánkozó kuncogását leplezi. Valahogy nehezen tudná elképzelni a légiesen kecses elf testőreként a határozottan zömök törpét.*
- Ez? *kérdez vissza a takaróra és reflexszerűen meg is igazítja magán az említett textíliát* Mostanában az ilyesmi lehet nekem a legkényelmesebb ruha.
*Keserűen elhúzza a száját és az ajtó felé néz, mintha azt várná, hogy az anyó mikor tér vissza, minden gyógyító rekvizítumaival. Tulajdonképpen így is van.*
- Gyógyítót keresni jöttünk be ide, a jobb karom... lebénult. Volt egy kis nézeteltérésünk a Vérkertben három... vallási fanatikussal. Tulajdonképpen még egész olcsón megúsztam, nem igaz?
*Próbál mosolyogni, aránylag jól is sikerül. Még úgy is, hogy amióta megpillantotta Relt, egy kérdést szeretne feltenni, de nem akar ajtóstól rontani a házba. A sörön is csak egy kicsit gondolkodik. Elvégre amíg a néne visszatér, ihat egy-két kortyot. Sokkal többet úgysem bírna.*
- Köszönöm. De csak ha a törpe uraság is iszik.
*Kicsit félrehajtja a fejét, úgy néz Morakra. Csak hogy érezze, mennyire nem zavaró a jelenléte.*
//Relael, Morak, Nirs//
*Fölöttébb érdekesnek találja, hogy míg az egész Vashegyen tulajdonképpen csak megtűrték, addig a Vaskorsó olyannak látszik, mintha nem is ide tartozna. Itt mindenki örömmel üdvözli. Furcsa. Így aztán nem is tiltakozik amikor Rel megöleli. Félszegen ő is átkarolja az elfet, persze csak ballal, aztán amikor ismét szétválnak, többé-kevésbé lopva végig is méri a másikat. A domborodó pocakot akár mérték nélkül fogyasztott habos sütemények számlájára is lehetne írni, de Nirs úgy veszi észre, hogy emlékeihez képest Rel keblekben is gyarapodott, bár az ő esetében ez szinte a lehetetlennel határos. Tehát Nirs arra gondolhat, hogy gyermekáldásnak néz elébe, de most erre nem kérdez rá. Annál is inkább, mert következik egy kicsit kellemetlen közjáték, melynek keretében a törpe megajándékozza pár barátságtalan pillantással. Ezt Nirs nem veszi fel, megszokta az ilyesmit. Meg aztán igaza is lehet a törpének, elvégre ő csapódott oda az asztalukhoz.*
- Engem igazán nem zavarsz. Remélem én sem téged.
*Persze ez inkább csak egy udvariassági frázis, kellően színtelen a hangja hozzá, hogy világos lehessen: kevéssé érdekelné, ha a törpének gondja lenne a jelenlétével.*
- És ő lenne az? *pillant a törpére miután lezökkent egy székre, aztán vissza Relre* Mi történt Artheniorban? Valaki kezet mert emelni rád?
*Igyekszik nagyon szigorú hangon kérdezni, mintha gondolatban máris ízekre szaggatná a bitangot aki bántotta ez elfet. Pedig ezzel csak kikívánkozó kuncogását leplezi. Valahogy nehezen tudná elképzelni a légiesen kecses elf testőreként a határozottan zömök törpét.*
- Ez? *kérdez vissza a takaróra és reflexszerűen meg is igazítja magán az említett textíliát* Mostanában az ilyesmi lehet nekem a legkényelmesebb ruha.
*Keserűen elhúzza a száját és az ajtó felé néz, mintha azt várná, hogy az anyó mikor tér vissza, minden gyógyító rekvizítumaival. Tulajdonképpen így is van.*
- Gyógyítót keresni jöttünk be ide, a jobb karom... lebénult. Volt egy kis nézeteltérésünk a Vérkertben három... vallási fanatikussal. Tulajdonképpen még egész olcsón megúsztam, nem igaz?
*Próbál mosolyogni, aránylag jól is sikerül. Még úgy is, hogy amióta megpillantotta Relt, egy kérdést szeretne feltenni, de nem akar ajtóstól rontani a házba. A sörön is csak egy kicsit gondolkodik. Elvégre amíg a néne visszatér, ihat egy-két kortyot. Sokkal többet úgysem bírna.*
- Köszönöm. De csak ha a törpe uraság is iszik.
*Kicsit félrehajtja a fejét, úgy néz Morakra. Csak hogy érezze, mennyire nem zavaró a jelenléte.*
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-01 23:18:21
Üzenet elküldve: 2020-01-01 23:18:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki, meg otthon melege//
* ~ Na ez most nem jött össze! ~ Gondolja magában a törpe és már majdnem távozik az asztaltól, amikor is az elf békülékenyebb hangot üt meg.
Na ez meglepte, erre már nem számított. Amikor pedig a tárnákat hozza fel a hölgy, szinte lázba jön. Már, már arról is megfeledkezik, hogy miért is van itt. Kihúzza magát és csillogó szemmel így szól: *
- Tárnák? Tárnákat mondott? A tárna szó nem tudja leírni azokat a helyeket! Tárnákat az emberek, orkok, vagy mindenféle hitvány népek használnak arra, hogy kiszipojozzák a föld mélyének gazdagságát. A tárnák nem mások, mint férgek fúrta lyukak, amelyekkel sebet ejtenek a földanya testén. Nem, a törpék nem vájnak tárnákat! Itt fenn el sem tudja képzelni azt a szépséget és rendet ami ott van!
* Mondja Morak, szinte gejzírként a felszínre törő büszkeséggel. Arca pedig szinte ragyog, amikor hátrahagyott otthonáról mesél.
De hirtelen eszébe ötlik, hogy nem jó az, amikor ő sokat beszél. Így hát rögtön a nyelvébe harap, nehogy többet mondjon a kelleténél és gyorsan vissza is tér ahhoz, amiért jött. *
- Hát igen, nehéz idők járnak. Amikor egy törpe arra vetemedik, hogy lopjon… Nos, hát. Én szégyellem magam helyette. Szóval disznók etetésén túl mégis lenne itt valami munka!?
* Morak eddig észre sem vette, hogy a hölgy állapotos. Lehet azért, mert ül. Így már mindjárt kicsit más szemmel nézi őt. *
- Megértem önt. Az ilyen helyzetben mindig jól jön egy megbízható…
* De mielőtt befejezhetné a mondatot észreveszi, hogy az elf hölgy már nem őt nézi. Ekkor egy ember lép oda. Az elf hölgy pedig társalogni kezd a most érkezettel. ~ Na ez is a legjobbkor jött! ~ Morgolódik magában a törpe. *
- Hát az jól esne! De a világért sem zavarnék (közben a férfire pillant, nem túl vidám tekintettel), ha gondolja, majd megbeszéljük a dolgot máskor! Persze, ha nem zavarok, szívesen maradok!
* ~ Na ez most nem jött össze! ~ Gondolja magában a törpe és már majdnem távozik az asztaltól, amikor is az elf békülékenyebb hangot üt meg.
Na ez meglepte, erre már nem számított. Amikor pedig a tárnákat hozza fel a hölgy, szinte lázba jön. Már, már arról is megfeledkezik, hogy miért is van itt. Kihúzza magát és csillogó szemmel így szól: *
- Tárnák? Tárnákat mondott? A tárna szó nem tudja leírni azokat a helyeket! Tárnákat az emberek, orkok, vagy mindenféle hitvány népek használnak arra, hogy kiszipojozzák a föld mélyének gazdagságát. A tárnák nem mások, mint férgek fúrta lyukak, amelyekkel sebet ejtenek a földanya testén. Nem, a törpék nem vájnak tárnákat! Itt fenn el sem tudja képzelni azt a szépséget és rendet ami ott van!
* Mondja Morak, szinte gejzírként a felszínre törő büszkeséggel. Arca pedig szinte ragyog, amikor hátrahagyott otthonáról mesél.
De hirtelen eszébe ötlik, hogy nem jó az, amikor ő sokat beszél. Így hát rögtön a nyelvébe harap, nehogy többet mondjon a kelleténél és gyorsan vissza is tér ahhoz, amiért jött. *
- Hát igen, nehéz idők járnak. Amikor egy törpe arra vetemedik, hogy lopjon… Nos, hát. Én szégyellem magam helyette. Szóval disznók etetésén túl mégis lenne itt valami munka!?
* Morak eddig észre sem vette, hogy a hölgy állapotos. Lehet azért, mert ül. Így már mindjárt kicsit más szemmel nézi őt. *
- Megértem önt. Az ilyen helyzetben mindig jól jön egy megbízható…
* De mielőtt befejezhetné a mondatot észreveszi, hogy az elf hölgy már nem őt nézi. Ekkor egy ember lép oda. Az elf hölgy pedig társalogni kezd a most érkezettel. ~ Na ez is a legjobbkor jött! ~ Morgolódik magában a törpe. *
- Hát az jól esne! De a világért sem zavarnék (közben a férfire pillant, nem túl vidám tekintettel), ha gondolja, majd megbeszéljük a dolgot máskor! Persze, ha nem zavarok, szívesen maradok!
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-01 21:26:59
Üzenet elküldve: 2020-01-01 21:26:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Úttalan utakon//
//Említés szintjén Esti, Morak, Rel, Nirs//
//Részben Fint//
//Hubi//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Madvaarick megkapja az étket, s az italt is, szobája feltehetően várja őt a hosszas megpróbáltatásai után. Bólint egyet Fintnek, a megfáradt, szürke arcról leolvasható, hogy ezt köszönetnek szánja. Nyugodtan falatozgat csirkéjéből, közben pedig csuklyája mögül a nőstény mélységire villantja tekintetét. Gondolja, hogy észrevette, de eléggé felkapaszkodottnak látszik, bár ez több, mint elrugaszkodott. Rick nem a legjobb formájában van, ilyenkor pedig paranoiája krónikusan képes eluralkodni rajta, egyszerűen képtelen rá, hogy ne lásson bele minden létezőbe valami belső arroganciát, lekezelésre való hajlamot. Egyelőre nem szól a nőstényhez, inkább lassacskán hátrafordul, s a betoppanókat szemléli meg. Először egy magas törpe, esetleg alacsony ember az, aki feltehetően egy elf asztalához ül le. Egyik fajtáját sem kedveli, az emberrel kiegészülve pedig kifejezetten irritálónak hat a társaság. Ha pedig az ölelés be is következne, arcán egy fintorral elfordulna tőlük. Természetesen a hosszas meredését észlelhetik az ottaniak, kifejezetten irritáló lehet a citromképű, kiégett vajákos. ~ Szukák. ~ Eléggé fura gondolat, ha figyelembe vesszük, hogy az elfre jut vagy két férfi. Aztán a helyzet egyre rosszabb lesz a megfáradt utazó számára, ugyanis beérkezik egy Rick füleinek ércesnek tűnő orgánummal megáldott férfi is, akinek a viccei, ha egyáltalán nem is nekik vannak szánva, felhergelik, s arra ösztönzik, hogy szóljon oda.*
-Attól még, öregem, hogy már alig hallasz, mások nem szeretnének a te sorsodra jutni. Kérlek, halkabban, fárasztó napjaim voltak. *Nyugodt, de jól hallható hangon ejti meg ezt, ha az első mondatát nem is repítette volna a Korsó ételszagú levegőjébe, talán még egy sötételfhez képest kedvesnek is hathatna.*
//Említés szintjén Esti, Morak, Rel, Nirs//
//Részben Fint//
//Hubi//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Madvaarick megkapja az étket, s az italt is, szobája feltehetően várja őt a hosszas megpróbáltatásai után. Bólint egyet Fintnek, a megfáradt, szürke arcról leolvasható, hogy ezt köszönetnek szánja. Nyugodtan falatozgat csirkéjéből, közben pedig csuklyája mögül a nőstény mélységire villantja tekintetét. Gondolja, hogy észrevette, de eléggé felkapaszkodottnak látszik, bár ez több, mint elrugaszkodott. Rick nem a legjobb formájában van, ilyenkor pedig paranoiája krónikusan képes eluralkodni rajta, egyszerűen képtelen rá, hogy ne lásson bele minden létezőbe valami belső arroganciát, lekezelésre való hajlamot. Egyelőre nem szól a nőstényhez, inkább lassacskán hátrafordul, s a betoppanókat szemléli meg. Először egy magas törpe, esetleg alacsony ember az, aki feltehetően egy elf asztalához ül le. Egyik fajtáját sem kedveli, az emberrel kiegészülve pedig kifejezetten irritálónak hat a társaság. Ha pedig az ölelés be is következne, arcán egy fintorral elfordulna tőlük. Természetesen a hosszas meredését észlelhetik az ottaniak, kifejezetten irritáló lehet a citromképű, kiégett vajákos. ~ Szukák. ~ Eléggé fura gondolat, ha figyelembe vesszük, hogy az elfre jut vagy két férfi. Aztán a helyzet egyre rosszabb lesz a megfáradt utazó számára, ugyanis beérkezik egy Rick füleinek ércesnek tűnő orgánummal megáldott férfi is, akinek a viccei, ha egyáltalán nem is nekik vannak szánva, felhergelik, s arra ösztönzik, hogy szóljon oda.*
-Attól még, öregem, hogy már alig hallasz, mások nem szeretnének a te sorsodra jutni. Kérlek, halkabban, fárasztó napjaim voltak. *Nyugodt, de jól hallható hangon ejti meg ezt, ha az első mondatát nem is repítette volna a Korsó ételszagú levegőjébe, talán még egy sötételfhez képest kedvesnek is hathatna.*
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-01 21:03:20
Üzenet elküldve: 2020-01-01 21:03:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs//
//Említés szintjén Fint//
~ Éhes? ~
*Akad meg ezen, annak ellenére is, hogy láthatóan morcos. Természetesen foghatná állapotára is, ám a hevesség mindig Relael jellemzője volt.
~ Ezek a törpék mind koldusok? Mondjuk nem lep meg. ~
Elvégre nem lehet mindenki annyira fantasztikus, mint Relael, és annak gyönyörű, ügyes, intelligens fajtája. Ő legalábbis mindenképpen így vélekedik erről. Az éhesség ennek ellenére valamelyest megenyhíti, mert nem szívtelen, csak azokkal szemben, akik ártottak neki, például Grimoryan.*
- Semmi gond, megesik.
*Olykor neki is akadnak botlásai. Ami azt illeti igen gyakran, és igen nagyok, noha nem az illem terén. Az, hogy Morak a hegyekből jött, kíváncsivá teszi őt. Nehezen tudná elképzelni, hogy miként lehetne egy olyan kopár vidéken élni, bár a nemesércek határozottan elviselhetőbbé tennék számára.*
- Feltételezem megvan a tárnáknak is a maguk szépsége.
*Mondja, miközben figyelmesen hallgat, hagyja, hogy a törpe beszéljen.*
- Természetesen értem.
~ Hogyne érteném? ~
- Elég... konkrét volt.
*Ami viszont nem is feltétlenül tetszik számára, ennek végül visszafogottan hangot is ad.*
- Egy ilyen hivatásnál fontos a diszkréció.
*Mondja mindezt olyan céltalanul, hogy Morak ne feltétlenül vegye magára, ha úgy véli ezzel nincsenek gondjai. Ez inkább amolyan általános bölcselkedés.*
- Ami azt illeti pont jól jönne számomra pár erős harcos.
*Megejt egy mosolyt is, hogy bájos arcát ne csúfítsák el kelletlen gesztusai.*
- A közelmúltban sajnálatosan megloptak Arthenior piacán, pont egy törpe követte el ezt.
*Fejét lemondóan ingatja, és szomorkás arckifejezést ölt magára.*
- Azóta aggaszt a saját, és születendő gyermekem épsége. Jó hasznát venném egy testőrnek.
*Mivel úgy látja, hogy Estanellariát megszólították, ezért Finttel törekszik felvenni a szemkontaktust, és inteni neki, hogy legyen szíves az asztalukhoz jönni. Ha nem, úgy az is megfelel neki, hogy akkor rendeljen tovább, amikor kihozza nekik a korábban kért ételeket. Meg természetesen a fizetést sem mulasztja el, de már azt sem tudja mennyivel tartozik.*
- Nirs, de jó látni téged!
*Üdvözli széles mosollyal, szívélyesen a fiatal férfit. Ha engedi, akkor fel is áll, és röviden, barátian megöleli.*
- Jaj, nem, dehogy! Éppen testőrködésről esett szó, mert történt némi sajnálatos incidens Arthenior utcáin.
*Kézfejével legyint is, hogy ugyan ügyet se vessen rá. Egyúttal pedig hellyel is kínálja az ifjú Thargodrymet.*
- Mi ez a takaró rajtad? Meg egyébként is, hogy vagy mostanság?
*Kissé elszomorítja Nirs jelenléte, mert feldereng benne az, amikről Kagaenaevel beszéltek, és az is, hogy Nirs milyen nemeslelkű volt mindig, mind szerelmével, és mind vele.*
- Mit óhajtotok? Egy sör?
*Ekkor Morakra pillant.*
- Esetleg egy kis bőségtál?
//Relael, Morak, Nirs//
//Említés szintjén Fint//
~ Éhes? ~
*Akad meg ezen, annak ellenére is, hogy láthatóan morcos. Természetesen foghatná állapotára is, ám a hevesség mindig Relael jellemzője volt.
~ Ezek a törpék mind koldusok? Mondjuk nem lep meg. ~
Elvégre nem lehet mindenki annyira fantasztikus, mint Relael, és annak gyönyörű, ügyes, intelligens fajtája. Ő legalábbis mindenképpen így vélekedik erről. Az éhesség ennek ellenére valamelyest megenyhíti, mert nem szívtelen, csak azokkal szemben, akik ártottak neki, például Grimoryan.*
- Semmi gond, megesik.
*Olykor neki is akadnak botlásai. Ami azt illeti igen gyakran, és igen nagyok, noha nem az illem terén. Az, hogy Morak a hegyekből jött, kíváncsivá teszi őt. Nehezen tudná elképzelni, hogy miként lehetne egy olyan kopár vidéken élni, bár a nemesércek határozottan elviselhetőbbé tennék számára.*
- Feltételezem megvan a tárnáknak is a maguk szépsége.
*Mondja, miközben figyelmesen hallgat, hagyja, hogy a törpe beszéljen.*
- Természetesen értem.
~ Hogyne érteném? ~
- Elég... konkrét volt.
*Ami viszont nem is feltétlenül tetszik számára, ennek végül visszafogottan hangot is ad.*
- Egy ilyen hivatásnál fontos a diszkréció.
*Mondja mindezt olyan céltalanul, hogy Morak ne feltétlenül vegye magára, ha úgy véli ezzel nincsenek gondjai. Ez inkább amolyan általános bölcselkedés.*
- Ami azt illeti pont jól jönne számomra pár erős harcos.
*Megejt egy mosolyt is, hogy bájos arcát ne csúfítsák el kelletlen gesztusai.*
- A közelmúltban sajnálatosan megloptak Arthenior piacán, pont egy törpe követte el ezt.
*Fejét lemondóan ingatja, és szomorkás arckifejezést ölt magára.*
- Azóta aggaszt a saját, és születendő gyermekem épsége. Jó hasznát venném egy testőrnek.
*Mivel úgy látja, hogy Estanellariát megszólították, ezért Finttel törekszik felvenni a szemkontaktust, és inteni neki, hogy legyen szíves az asztalukhoz jönni. Ha nem, úgy az is megfelel neki, hogy akkor rendeljen tovább, amikor kihozza nekik a korábban kért ételeket. Meg természetesen a fizetést sem mulasztja el, de már azt sem tudja mennyivel tartozik.*
- Nirs, de jó látni téged!
*Üdvözli széles mosollyal, szívélyesen a fiatal férfit. Ha engedi, akkor fel is áll, és röviden, barátian megöleli.*
- Jaj, nem, dehogy! Éppen testőrködésről esett szó, mert történt némi sajnálatos incidens Arthenior utcáin.
*Kézfejével legyint is, hogy ugyan ügyet se vessen rá. Egyúttal pedig hellyel is kínálja az ifjú Thargodrymet.*
- Mi ez a takaró rajtad? Meg egyébként is, hogy vagy mostanság?
*Kissé elszomorítja Nirs jelenléte, mert feldereng benne az, amikről Kagaenaevel beszéltek, és az is, hogy Nirs milyen nemeslelkű volt mindig, mind szerelmével, és mind vele.*
- Mit óhajtotok? Egy sör?
*Ekkor Morakra pillant.*
- Esetleg egy kis bőségtál?
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-01 20:21:18
Üzenet elküldve: 2020-01-01 20:21:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki, meg Esti//
*Míg a Vaskorsóig eljutnak van ideje kifejteni, hogy nem nemesi címek miatt kell tisztelni valakit, ám annak is meg kell adni a tiszteletet. Merthogy ez a diplomácia. Ez is. De abban is biztos, hogy Dora tisztában van ezzel. Tehát eljutnak a Vaskorsóig, bár az elfnek más ötlete is akadt. Ami elnyerte Hubi tetszését, bár itt mindjárt némi gyanakvás is jogos lehet. Noha emlékei szerint ilyesmiről soha nem beszéltek, de Dora biztosan ismeri Hubi gyengéit. Ezek közül pedig, ugyebár, az egyik legnagyobb a nőnemű mélységiek iránti vonzalma. Tehát gyanús, hogy Estit pont Dora akarja meglátogatni, de ez olyan primitív csapda lenne, hogy méltatlannak érzi Dorához. Mindenesetre nem árt majd résen lenni.*
- Jó ötlet volt, hogy ide jöjjünk. *teszi kezét a kilincsre* Mikor elindultunk még nem voltam éhes, most viszont úgy érzem, hogy egy lovat is fel tudnék falni. Bár kötve hiszem, hogy már ilyen fogás is szerepelne az étlapon.
*Egy bocsánatkérő mosoly kíséretében néz Dorára, hiszen ez az élc rémesen gyenge volt. Aztán be is nyit és mivel Hubi úriember, elsőként lép be. Odabent viszont béke és nyugalom honol, nem kell pofonokra számítani. Ahogy pedig egy ilyen helyen lenni szokott, vannak ismeretlen és ismerős arcok is. Az egyik mindjárt a pult mögött.*
- Jók voltak a megérzéseid. *somolyog Dorára és el is indul a pult felé. Ott pedig eltúlzott felháborodással fújja fel a képét.*
- De hát ez botrány! Te? Egy kocsma pultja mögött? Hogy részeg semmirekellőkkel huzakodj? Micsoda méltánytalanság ez!
*Persze végig érezhető, hogy nem gondolja komolyan, de a végén csak elmosolyodik.*
- Ha már így alakult, hozzuk ki a helyzetből a legtöbbet? Mit tudsz ajánlani az étlapról?
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.01 20:21:36
*Míg a Vaskorsóig eljutnak van ideje kifejteni, hogy nem nemesi címek miatt kell tisztelni valakit, ám annak is meg kell adni a tiszteletet. Merthogy ez a diplomácia. Ez is. De abban is biztos, hogy Dora tisztában van ezzel. Tehát eljutnak a Vaskorsóig, bár az elfnek más ötlete is akadt. Ami elnyerte Hubi tetszését, bár itt mindjárt némi gyanakvás is jogos lehet. Noha emlékei szerint ilyesmiről soha nem beszéltek, de Dora biztosan ismeri Hubi gyengéit. Ezek közül pedig, ugyebár, az egyik legnagyobb a nőnemű mélységiek iránti vonzalma. Tehát gyanús, hogy Estit pont Dora akarja meglátogatni, de ez olyan primitív csapda lenne, hogy méltatlannak érzi Dorához. Mindenesetre nem árt majd résen lenni.*
- Jó ötlet volt, hogy ide jöjjünk. *teszi kezét a kilincsre* Mikor elindultunk még nem voltam éhes, most viszont úgy érzem, hogy egy lovat is fel tudnék falni. Bár kötve hiszem, hogy már ilyen fogás is szerepelne az étlapon.
*Egy bocsánatkérő mosoly kíséretében néz Dorára, hiszen ez az élc rémesen gyenge volt. Aztán be is nyit és mivel Hubi úriember, elsőként lép be. Odabent viszont béke és nyugalom honol, nem kell pofonokra számítani. Ahogy pedig egy ilyen helyen lenni szokott, vannak ismeretlen és ismerős arcok is. Az egyik mindjárt a pult mögött.*
- Jók voltak a megérzéseid. *somolyog Dorára és el is indul a pult felé. Ott pedig eltúlzott felháborodással fújja fel a képét.*
- De hát ez botrány! Te? Egy kocsma pultja mögött? Hogy részeg semmirekellőkkel huzakodj? Micsoda méltánytalanság ez!
*Persze végig érezhető, hogy nem gondolja komolyan, de a végén csak elmosolyodik.*
- Ha már így alakult, hozzuk ki a helyzetből a legtöbbet? Mit tudsz ajánlani az étlapról?
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.01 20:21:36
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-01 19:58:24
Üzenet elküldve: 2020-01-01 19:58:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki, meg otthon melege//
*Kicsit idegesen rágcsálja a szája szélét, mert egyre világosabb, hogy másnak is feltűnt a hevenyészve magára kapott ing. Szerencsére a csapos épp csak kis figyelmet szentel ennek. Valószínűleg látott már cifrább dolgokat is pályafutása során. Nirsnek nem kell sokat várnia, hogy kívánságát teljesítse és Fint kérdése után szinte esetlenül kapaszkodik az erszényébe.*
- A szobámba, köszönöm. *Természetesen elárulja azt is, hogy melyik az övé.* A nénike azt mondta, hogy hamarosan visszatér.
*Hogy ez jó vagy rossz, azt egyelőre nem tudja eldönteni. A maga részéről nincs oka kételkedni az anyó tudásában. Megteszi ezt helyette a sötételf.*
- Nem tudom, hogy mire készül. *vonja meg a vállát kicsit tétován* De úgy tűnik, hogy tudja mit miért csinál. Legalábbis remélem.
*Esti már messze nem olyan tapintatos a ruházatát illetően, mint Fint volt. A mélységihez hasonlóan Nirs is elmosolyodik, de ez inkább amolyan kínos gesztus.*
- Hát ha ennyi is elég a helybéli fehérnépeknek, akkor elég szomorú életük lehet...
*Elég nyomorult helyzet ez, legalább valami halvány tréfával megpróbálja elviselhetővé tenni. Viszont őszintén meglepődik amikor a sötételf a vállára teríti a takarót, ami ellen természetesen nem tiltakozik. Valószínűleg csak egy egyszerű gesztus volt, de Nirs szinte meg is hatódik.*
- Köszönöm. *hebegi, de ha azt hitte, hogy a kényes helyzetek ezzel véget értek, akkor nagyon nagyot tévedett. Hiába próbálta meg, most már nem hagyhatja figyelmen kívül az elfet. Elvégre integet is neki. Persze, hogy eszébe jut az a nap amikor olyan lehetőséget szalasztott el, amelytől bármely épeszű férfiember fejét verné a falba. De a szerelem már csak ilyen. Akkor az ember nem lát, nem hall. Bal kezével összehúzza maga előtt a takarót, még egyszer Estire mosolyog, aztán elindul Rel asztala felé. Akiről ismét meg kell állapítania, hogy igen szemrevaló még ha csak egy elf is. Vagy talán pont azért. Mostanra már kezd rájönni, hogy néhány régi meggyőződését felül kell majd vizsgálnia.*
- Üdv! Rég találkoztunk... *mosolyog Relre, azután vet egy kissé bizalmatlan pillantást a társaságában időző mélynövésű emberre. A következő pillanatban arra kell gondolnia, hogy nem ember, hanem égimeszelő törpe ez. Ember nem lehet ennyire szőrös. Mivel pedig a törpe éppen cihelődik, muszáj feltennie a kérdést.*
- Ugye nem zavartam meg semmit?
*Kicsit idegesen rágcsálja a szája szélét, mert egyre világosabb, hogy másnak is feltűnt a hevenyészve magára kapott ing. Szerencsére a csapos épp csak kis figyelmet szentel ennek. Valószínűleg látott már cifrább dolgokat is pályafutása során. Nirsnek nem kell sokat várnia, hogy kívánságát teljesítse és Fint kérdése után szinte esetlenül kapaszkodik az erszényébe.*
- A szobámba, köszönöm. *Természetesen elárulja azt is, hogy melyik az övé.* A nénike azt mondta, hogy hamarosan visszatér.
*Hogy ez jó vagy rossz, azt egyelőre nem tudja eldönteni. A maga részéről nincs oka kételkedni az anyó tudásában. Megteszi ezt helyette a sötételf.*
- Nem tudom, hogy mire készül. *vonja meg a vállát kicsit tétován* De úgy tűnik, hogy tudja mit miért csinál. Legalábbis remélem.
*Esti már messze nem olyan tapintatos a ruházatát illetően, mint Fint volt. A mélységihez hasonlóan Nirs is elmosolyodik, de ez inkább amolyan kínos gesztus.*
- Hát ha ennyi is elég a helybéli fehérnépeknek, akkor elég szomorú életük lehet...
*Elég nyomorult helyzet ez, legalább valami halvány tréfával megpróbálja elviselhetővé tenni. Viszont őszintén meglepődik amikor a sötételf a vállára teríti a takarót, ami ellen természetesen nem tiltakozik. Valószínűleg csak egy egyszerű gesztus volt, de Nirs szinte meg is hatódik.*
- Köszönöm. *hebegi, de ha azt hitte, hogy a kényes helyzetek ezzel véget értek, akkor nagyon nagyot tévedett. Hiába próbálta meg, most már nem hagyhatja figyelmen kívül az elfet. Elvégre integet is neki. Persze, hogy eszébe jut az a nap amikor olyan lehetőséget szalasztott el, amelytől bármely épeszű férfiember fejét verné a falba. De a szerelem már csak ilyen. Akkor az ember nem lát, nem hall. Bal kezével összehúzza maga előtt a takarót, még egyszer Estire mosolyog, aztán elindul Rel asztala felé. Akiről ismét meg kell állapítania, hogy igen szemrevaló még ha csak egy elf is. Vagy talán pont azért. Mostanra már kezd rájönni, hogy néhány régi meggyőződését felül kell majd vizsgálnia.*
- Üdv! Rég találkoztunk... *mosolyog Relre, azután vet egy kissé bizalmatlan pillantást a társaságában időző mélynövésű emberre. A következő pillanatban arra kell gondolnia, hogy nem ember, hanem égimeszelő törpe ez. Ember nem lehet ennyire szőrös. Mivel pedig a törpe éppen cihelődik, muszáj feltennie a kérdést.*
- Ugye nem zavartam meg semmit?
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-01 13:37:08
Üzenet elküldve: 2020-01-01 13:37:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
* Morak ismét kiegyenesedik és összeráncolja szemöldökét, mintha meglepte volna a nő reakciója és nem egészen értené, hogy mivel érdemelte ki ezt a hangnemet.
Pedig dehogy nem érti! Hozzászokott ő már ahhoz, hogy leparasztozzák, vagy koldus csavargónak nézzék. De ez cseppet sem zavarja. Sőt! Az ilyen helyzeteket még kifejezetten szereti is. Meghökkenése csupán színjáték. *
~ Az ellenség megtévesztése a győztes háború alapja! ~
* Fut végig az agyán a kiképzése alatt szinte unalomig ismételt mondat.
De azért nem kellene túljátszani a hülyét sem. Nemhogy elrontja a dolgot! Sikerült megtalálnia azt, akit keresett, most már nem szúrhatja el. Mindenáron a bizalmába kell férkőznie, hogy valamilyen munkát kapjon tőle. Így hát a törpe megköszörüli a torkát és így szól: *
- Ó elnézést, ha éhes vagyok kissé figyelmetlenebb leszek. Hát persze, hiszen még be sem mutatkoztam! A nevem Morak Asthún. Új vagyok a környéken, a hegyekből jöttem le nemrég. Bocsássák meg, ha kissé modortalan vagyok!
* Ezután ismét kissé közelebb hajol a nőhöz, hangja elhalkul és így folytatja: *
- Természetesen nem a földet akarom túrni, ha azt akartam volna, maradhattam volna a vadonban is fát vágni, vagy a hegyekben bányásznak. Harcos vagyok, a kezembe fegyver való nem ásó.
A bármit természetesen úgy értettem, hogy az sincs ellenemre, ha nem teljesen törvényes a dolog. Érti ugye?
* Ezek után a törpe ismét visszaegyenesedik, majd derékból hátra fordul és körülnéz, mintha keresne valakit. *
- Különben jöhetne már valaki, hogy rendeljek. Jó, jó, hogy sokan vannak, de azért mégiscsak! Sok mindent kibír a törpe, csak az éhséget nem!
* Ismét visszafordul az asztalnál ülőkhöz, majd folytatja: *
- Persze lehet, hogy rossz helyen kopogtatok. Még egyszer elnézést! Ne haragudjanak, hogy megzavartam önöket!
* Mi közben úgy tesz, mintha szedelődzködne, hogy átüljön egy másik asztalhoz így folytatja: *
- Nem is zavarok tovább! Jó étvágyat!
* Feláll és kínos lassúsággal szedi össze a holmiját elegendő időt hagyva a nőnek, hogy megállítsa ebben... *
A hozzászólás írója (Morak Asthún) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.01 13:40:22
* Morak ismét kiegyenesedik és összeráncolja szemöldökét, mintha meglepte volna a nő reakciója és nem egészen értené, hogy mivel érdemelte ki ezt a hangnemet.
Pedig dehogy nem érti! Hozzászokott ő már ahhoz, hogy leparasztozzák, vagy koldus csavargónak nézzék. De ez cseppet sem zavarja. Sőt! Az ilyen helyzeteket még kifejezetten szereti is. Meghökkenése csupán színjáték. *
~ Az ellenség megtévesztése a győztes háború alapja! ~
* Fut végig az agyán a kiképzése alatt szinte unalomig ismételt mondat.
De azért nem kellene túljátszani a hülyét sem. Nemhogy elrontja a dolgot! Sikerült megtalálnia azt, akit keresett, most már nem szúrhatja el. Mindenáron a bizalmába kell férkőznie, hogy valamilyen munkát kapjon tőle. Így hát a törpe megköszörüli a torkát és így szól: *
- Ó elnézést, ha éhes vagyok kissé figyelmetlenebb leszek. Hát persze, hiszen még be sem mutatkoztam! A nevem Morak Asthún. Új vagyok a környéken, a hegyekből jöttem le nemrég. Bocsássák meg, ha kissé modortalan vagyok!
* Ezután ismét kissé közelebb hajol a nőhöz, hangja elhalkul és így folytatja: *
- Természetesen nem a földet akarom túrni, ha azt akartam volna, maradhattam volna a vadonban is fát vágni, vagy a hegyekben bányásznak. Harcos vagyok, a kezembe fegyver való nem ásó.
A bármit természetesen úgy értettem, hogy az sincs ellenemre, ha nem teljesen törvényes a dolog. Érti ugye?
* Ezek után a törpe ismét visszaegyenesedik, majd derékból hátra fordul és körülnéz, mintha keresne valakit. *
- Különben jöhetne már valaki, hogy rendeljek. Jó, jó, hogy sokan vannak, de azért mégiscsak! Sok mindent kibír a törpe, csak az éhséget nem!
* Ismét visszafordul az asztalnál ülőkhöz, majd folytatja: *
- Persze lehet, hogy rossz helyen kopogtatok. Még egyszer elnézést! Ne haragudjanak, hogy megzavartam önöket!
* Mi közben úgy tesz, mintha szedelődzködne, hogy átüljön egy másik asztalhoz így folytatja: *
- Nem is zavarok tovább! Jó étvágyat!
* Feláll és kínos lassúsággal szedi össze a holmiját elegendő időt hagyva a nőnek, hogy megállítsa ebben... *
A hozzászólás írója (Morak Asthún) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.01 13:40:22
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-01 12:34:59
Üzenet elküldve: 2020-01-01 12:34:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
*Relael kevésszer mondhatja el magáról, hogy megdöbbentette valaki, vagy valami, hála hosszú éveinek tapasztalatainak, és mert ez alatt igen jó emberismerő is lett. Most mégis teljesen megdöbben, mert felháborodása úgy tűnik nem tette elég nyilvánvalóvá, hogy Morak viselkedésében mit kifogásolt.*
- Ennyire együgyű vagy, vagy szimplán modortalan földműves?
*Kérdezi végtelen gúnyos hangnemben, és szúrós pillantásokkal.*
- Illem órát esetleg ne tartsak, kedves idegen?
*Mert még a nevét sem tudja, csak úgy leült az asztalukhoz, neki háttal. Morak ezzel egyelőre csak erősítette a törpék iránti ellenszenvét, és egyelőre szándékaival sincs tisztában. Furcsa módon elsőként Fäenro biztonságáért aggódik, és nem a sajátjáért. Tőre a közelben is van, ha esetleg szükség lenne rá.*
- Mondhatni.
*Felel röviden, és egyelőre gyanakvóan méregeti a névtelen idegent.*
- Bármit? A földeken biztos akadna munka, vagy a disznóólak környékén.
*Körmeit piszkálgatja, de nem azokat bámulja, hanem félrebillentett fejjel a törpét. Ezzel a pillantással alaposabban megméri magának, és igyekszik annak veséjébe látni.*
- Felszerelt vagy, és erősnek is tűnsz.
*Ha valamit, akkor azt elismeri, hogy a törpék szívós népség, és ez elismerendő. Elvileg nem is olyan ostobák, már csak Grimoryan körmönfontságából kiindulva, viszont így első ránézésre ezt Morakról nem mondaná meg.*
- Feltételezem harcban is van némi tapasztalatod, de nem vagy túl megnyerő. Biztos, hogy a munka milyensége nem foglalkoztat?
*Relael kevésszer mondhatja el magáról, hogy megdöbbentette valaki, vagy valami, hála hosszú éveinek tapasztalatainak, és mert ez alatt igen jó emberismerő is lett. Most mégis teljesen megdöbben, mert felháborodása úgy tűnik nem tette elég nyilvánvalóvá, hogy Morak viselkedésében mit kifogásolt.*
- Ennyire együgyű vagy, vagy szimplán modortalan földműves?
*Kérdezi végtelen gúnyos hangnemben, és szúrós pillantásokkal.*
- Illem órát esetleg ne tartsak, kedves idegen?
*Mert még a nevét sem tudja, csak úgy leült az asztalukhoz, neki háttal. Morak ezzel egyelőre csak erősítette a törpék iránti ellenszenvét, és egyelőre szándékaival sincs tisztában. Furcsa módon elsőként Fäenro biztonságáért aggódik, és nem a sajátjáért. Tőre a közelben is van, ha esetleg szükség lenne rá.*
- Mondhatni.
*Felel röviden, és egyelőre gyanakvóan méregeti a névtelen idegent.*
- Bármit? A földeken biztos akadna munka, vagy a disznóólak környékén.
*Körmeit piszkálgatja, de nem azokat bámulja, hanem félrebillentett fejjel a törpét. Ezzel a pillantással alaposabban megméri magának, és igyekszik annak veséjébe látni.*
- Felszerelt vagy, és erősnek is tűnsz.
*Ha valamit, akkor azt elismeri, hogy a törpék szívós népség, és ez elismerendő. Elvileg nem is olyan ostobák, már csak Grimoryan körmönfontságából kiindulva, viszont így első ránézésre ezt Morakról nem mondaná meg.*
- Feltételezem harcban is van némi tapasztalatod, de nem vagy túl megnyerő. Biztos, hogy a munka milyensége nem foglalkoztat?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 851-870