Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-21 19:09:01
Üzenet elküldve: 2021-07-21 19:09:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Meglepő, hogy valaki emlékszik a nevedre és arra, hogy honnét jöttél?
*Kérdezi félrebiccentett fejjel, miközben újra végigméri a férfit, ezúttal picit lassabban és tüzetesebben, a felnyírt hajától egészen a csizmája sarkáig. Persze ez alapvetően nagyon illetlen dolog, illetve Arthenior gazdagok lakta negyedében az lenne, de a barbár északon nyilván egészen más kultúrája van mások méregetésének.*
- Nem gondoltam, hogy elmenekülnél.
*Vonja meg flegmán, aenaesen a vállát, a mozdulat is szinte unott, amivel felhörpinti italát. Pocsék íze van, már ha ezt egyáltalán íznek lehet nevezni, égeti is rendesen a torkát meg a gyomrát. Újabb két kupicányit rendel Kagan ökleből, ismét kifizeti a 30 aranyat.
Az egyiket oda is tolja Rorkir elé.*
- Waldrannal. Igen. Yagnar egy megveszekedett bolond volt, aki hagyta, hogy egy sataretista mágus a bűvkörébe vonja. Nem kétlem, hogy ő hitt a cselekedete helyességében. Az utolsó leheletéig hitt benne. Lássuk be, hogy ha eszén lett volna, akkor nem szarik a küszöbömre.
*Aenae továbbra is úgy van vele, hogy a fosztogatás, mint olyan nem zavarná, simán szemet tudott volna hunyni felette, ha nem a Vashegy nevében teszi ezt. A zsákmányt is megtarthatták volna. Nem kellett volna egy borzalmas levelet fogalmaznia Artheniornak és nem kellett volna Yagnart a saját fokosával megölnie. Ezer kellemesebb elfoglaltságot tudott volna elképzelni. De nem, ezek az ostobák a Vashegy nevében álltak neki gyilkolászni, a Vashegy tőszomszédságában.*
- Meglepő, hogy valaki emlékszik a nevedre és arra, hogy honnét jöttél?
*Kérdezi félrebiccentett fejjel, miközben újra végigméri a férfit, ezúttal picit lassabban és tüzetesebben, a felnyírt hajától egészen a csizmája sarkáig. Persze ez alapvetően nagyon illetlen dolog, illetve Arthenior gazdagok lakta negyedében az lenne, de a barbár északon nyilván egészen más kultúrája van mások méregetésének.*
- Nem gondoltam, hogy elmenekülnél.
*Vonja meg flegmán, aenaesen a vállát, a mozdulat is szinte unott, amivel felhörpinti italát. Pocsék íze van, már ha ezt egyáltalán íznek lehet nevezni, égeti is rendesen a torkát meg a gyomrát. Újabb két kupicányit rendel Kagan ökleből, ismét kifizeti a 30 aranyat.
Az egyiket oda is tolja Rorkir elé.*- Waldrannal. Igen. Yagnar egy megveszekedett bolond volt, aki hagyta, hogy egy sataretista mágus a bűvkörébe vonja. Nem kétlem, hogy ő hitt a cselekedete helyességében. Az utolsó leheletéig hitt benne. Lássuk be, hogy ha eszén lett volna, akkor nem szarik a küszöbömre.
*Aenae továbbra is úgy van vele, hogy a fosztogatás, mint olyan nem zavarná, simán szemet tudott volna hunyni felette, ha nem a Vashegy nevében teszi ezt. A zsákmányt is megtarthatták volna. Nem kellett volna egy borzalmas levelet fogalmaznia Artheniornak és nem kellett volna Yagnart a saját fokosával megölnie. Ezer kellemesebb elfoglaltságot tudott volna elképzelni. De nem, ezek az ostobák a Vashegy nevében álltak neki gyilkolászni, a Vashegy tőszomszédságában.*
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-21 18:48:30
Üzenet elküldve: 2021-07-21 18:48:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Azóta sem tudja hová tenni az úrnőt magában a barbár. Egyrészről valahol tiszteli, hisz akárhogy is nézzük, és akármilyen Rorkir számára ismeretlen módszerekkel jutott hatalomra, de hatalomra jutott. Ő a Thargok vezére, legalábbis abból amit eddig látott és hallott ezt tudja kikövetkeztetni. Másrészről pedig egy egészen erős ellenszenv él benne éppen amiatt, amik történtek. Ami Yagnarral történt, és velük magukkal is, no meg a feltehetően mérgezett bor esete is élénken él benne. A szavakra csak finoman biccent.*
-Úgy van. Meglep, hogy emlékszel.
*Teszi hozzá, mert valóban meglepődik rajta. Nem gondolná, hogy efféle dolgok megragadnak egy olyan nő fejében, akinek valószínűleg ezer és egy egyéb más dolga és problémája lehet, ha már a Thargok vezére.*
-Hiányzott a kocsmaszag.
*Feleli, közben pedig hegyes szemfogaival széles mosolyt villant a másikra. Csupán pár pillanat, hamar visszaül arcára a komoly ábrázat.*
-Ne aggódj, nem fogok elmenekülni. Nem olyan vér folyik bennem.
*Azt persze, hogy úgy szökött-e ki, hogy elcsípte az őrségváltást, vagy egy ártatlan Amoni kíséretében megbújva jutott el idáig, vagy sikerült rábeszélnie az egyik őrt, nem árulja el. Elég ha ő és a szellemek tudják. A koccintást jó néven veszi, úgyhogy merészebben kortyol bele a kesernyés nedűbe.*
-Kiderült végül, hogy hogy is történt ez az incindens azzal a Waldarannal, vagy kivel?
*Meglehet, hogy Kagaenae éppen felejtené a történteket, de Rorkir fejében más sem jár. Tűkön ülve várja, hogy történjen már valaki, végezzék ki, vagy jöjjenek érte valakik, vagy mehessen dolgára, de ez a semmittevés felőrli a gondolatait.*
*Azóta sem tudja hová tenni az úrnőt magában a barbár. Egyrészről valahol tiszteli, hisz akárhogy is nézzük, és akármilyen Rorkir számára ismeretlen módszerekkel jutott hatalomra, de hatalomra jutott. Ő a Thargok vezére, legalábbis abból amit eddig látott és hallott ezt tudja kikövetkeztetni. Másrészről pedig egy egészen erős ellenszenv él benne éppen amiatt, amik történtek. Ami Yagnarral történt, és velük magukkal is, no meg a feltehetően mérgezett bor esete is élénken él benne. A szavakra csak finoman biccent.*
-Úgy van. Meglep, hogy emlékszel.
*Teszi hozzá, mert valóban meglepődik rajta. Nem gondolná, hogy efféle dolgok megragadnak egy olyan nő fejében, akinek valószínűleg ezer és egy egyéb más dolga és problémája lehet, ha már a Thargok vezére.*
-Hiányzott a kocsmaszag.
*Feleli, közben pedig hegyes szemfogaival széles mosolyt villant a másikra. Csupán pár pillanat, hamar visszaül arcára a komoly ábrázat.*
-Ne aggódj, nem fogok elmenekülni. Nem olyan vér folyik bennem.
*Azt persze, hogy úgy szökött-e ki, hogy elcsípte az őrségváltást, vagy egy ártatlan Amoni kíséretében megbújva jutott el idáig, vagy sikerült rábeszélnie az egyik őrt, nem árulja el. Elég ha ő és a szellemek tudják. A koccintást jó néven veszi, úgyhogy merészebben kortyol bele a kesernyés nedűbe.*
-Kiderült végül, hogy hogy is történt ez az incindens azzal a Waldarannal, vagy kivel?
*Meglehet, hogy Kagaenae éppen felejtené a történteket, de Rorkir fejében más sem jár. Tűkön ülve várja, hogy történjen már valaki, végezzék ki, vagy jöjjenek érte valakik, vagy mehessen dolgára, de ez a semmittevés felőrli a gondolatait.*
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-21 18:23:21
Üzenet elküldve: 2021-07-21 18:23:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
*Más esetben nagyot sóhajtana, talán a szemét is forgatná. Egyáltalán nem vágyott társaságra, pláne nem az egyik sziritáni mészáros társaságára. Azonban Aenaenek volt gyerekszobája. Meg jelentősen fegyelmezi magát és nem megy át pukkancsba és kéri számon, hogy Rorkir miért itt és miért nem az erődben van. Emlékei szerint nem szabadott elhagynia Thargarodot, bár lehet, hogy akkor, mikor még rá se száradt Yagnar vére a kezére, engedékenyebb volt? Mindegy. Egy nálánál sokkalta nagyobb férfit csak nem fog visszazavarni, meg sem próbálja, mert nem akarja magát nevetség tárgyává tenni. De azért a silbakkal a kapuban majd vált pár szót az ügyről.*
- Rorkir, a vérgőzös klánból, a hegyen túlról, messzi északról.
*Pillantása végigfut a férfin, már legalábbis annak olyan bőrfelületein, amiket nem fed semmi ruha, vagy páncél. Magában meg kell állapítsa, hogy ezeket az északi férfiakat jólesik nézni. Izmok, tetoválások, sebhelyek. Van bennük valami állatias romantika. Már ha az ember lánya vevő az ilyesmire.*
- Mi járatban erre?
*Teszi fel az ártatlannak ható kérdést. Mert ugye mindketten tudják, hogy Rorkirnak Thargarodon kéne dekkolnia. Mindennek ellenére hangjában nincsen egy cseppnyi számonkérés sem, mintha csak úgy csevegne. Még a kupicáját is odakoccintja Rorkir korsójához.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
*Más esetben nagyot sóhajtana, talán a szemét is forgatná. Egyáltalán nem vágyott társaságra, pláne nem az egyik sziritáni mészáros társaságára. Azonban Aenaenek volt gyerekszobája. Meg jelentősen fegyelmezi magát és nem megy át pukkancsba és kéri számon, hogy Rorkir miért itt és miért nem az erődben van. Emlékei szerint nem szabadott elhagynia Thargarodot, bár lehet, hogy akkor, mikor még rá se száradt Yagnar vére a kezére, engedékenyebb volt? Mindegy. Egy nálánál sokkalta nagyobb férfit csak nem fog visszazavarni, meg sem próbálja, mert nem akarja magát nevetség tárgyává tenni. De azért a silbakkal a kapuban majd vált pár szót az ügyről.*
- Rorkir, a vérgőzös klánból, a hegyen túlról, messzi északról.
*Pillantása végigfut a férfin, már legalábbis annak olyan bőrfelületein, amiket nem fed semmi ruha, vagy páncél. Magában meg kell állapítsa, hogy ezeket az északi férfiakat jólesik nézni. Izmok, tetoválások, sebhelyek. Van bennük valami állatias romantika. Már ha az ember lánya vevő az ilyesmire.*
- Mi járatban erre?
*Teszi fel az ártatlannak ható kérdést. Mert ugye mindketten tudják, hogy Rorkirnak Thargarodon kéne dekkolnia. Mindennek ellenére hangjában nincsen egy cseppnyi számonkérés sem, mintha csak úgy csevegne. Még a kupicáját is odakoccintja Rorkir korsójához.*
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-21 17:51:48
Üzenet elküldve: 2021-07-21 17:51:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
*Nem kis erőfeszítésébe kerül, hogy kijusson az erődből egy ártatlan pofa sörre a fogadóba, főleg hogy az általa legritkábban forgatott fegyvert kellett használnia, a nyelvét, meg a józan eszét. Bele is izzadt a folyamatba, bár egyébként is jól esne neki valami hideg ital, hát még így. Ahogy belép a Korsóba, nem igazán néz szét, egyáltalán nem érdekli, hogy ki van bent, úgysem ismer senkit, legalábbis ekkor még ezt gondolja. Vaskos léptekkel hamar a pulthoz siet. Némi számolgatás után csak kijön a 10 arany, cserébe pedig a kemény fejmunkáért egy jó Tharg házi sört kap. Belekortyol egy nagyot, s csak utána fordul meg, hogy kicsit jobban szemügyre vegye a népet. Kellemetlenül érzi magát az idegen helyen, főleg hogy nincsenek nála a fegyverei. Szinte ösztönösen támaszkodnak a kardja markolatgombjára, de sajnos kénytelen a levegőt megfogni, hogy elérje kobakját a felismerés. ~Picsába... ~ Kedvét az sem javítja, hogy a szeme sarkából megpillantja a Tharg úrnő. ~Na. Nem tudtam mi hiányzik.~ Megcsóválja a fejét, de természetesen elindul felé. Ennyi tisztelet akad benne, és mást úgysem ismer itt. No meg egyenként is beszéde van a hölggyel egy-két dologgal kapcsolatban.*
-Úrnő.
*Hangja a szokásosnál gyengébb, nem akar kiabálni, bár az úrnő még mindig furcsán esik ki a száján. Látszik, hogy nincs hozzászokva a modoroskodáshoz. Rorkiron egyébként egyszerű bőrnadrág és fekete csizma van, felső testén éppen csak a vállán átdobott szőrme és bőr keverékéből adódó páncél van, mellkasa és hasa nagyrészt szabadon van. Na és persze a fekete démonnyom sem fakult még ki a bőréből. Kagaenaet egyébként nem kérdezi meg, hogy csatlakozhat-e, egyszerűen csak leül a korsójával és koccintásra emeli azt. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
*Nem kis erőfeszítésébe kerül, hogy kijusson az erődből egy ártatlan pofa sörre a fogadóba, főleg hogy az általa legritkábban forgatott fegyvert kellett használnia, a nyelvét, meg a józan eszét. Bele is izzadt a folyamatba, bár egyébként is jól esne neki valami hideg ital, hát még így. Ahogy belép a Korsóba, nem igazán néz szét, egyáltalán nem érdekli, hogy ki van bent, úgysem ismer senkit, legalábbis ekkor még ezt gondolja. Vaskos léptekkel hamar a pulthoz siet. Némi számolgatás után csak kijön a 10 arany, cserébe pedig a kemény fejmunkáért egy jó Tharg házi sört kap.
Belekortyol egy nagyot, s csak utána fordul meg, hogy kicsit jobban szemügyre vegye a népet. Kellemetlenül érzi magát az idegen helyen, főleg hogy nincsenek nála a fegyverei. Szinte ösztönösen támaszkodnak a kardja markolatgombjára, de sajnos kénytelen a levegőt megfogni, hogy elérje kobakját a felismerés. ~Picsába... ~ Kedvét az sem javítja, hogy a szeme sarkából megpillantja a Tharg úrnő. ~Na. Nem tudtam mi hiányzik.~ Megcsóválja a fejét, de természetesen elindul felé. Ennyi tisztelet akad benne, és mást úgysem ismer itt. No meg egyenként is beszéde van a hölggyel egy-két dologgal kapcsolatban.*-Úrnő.
*Hangja a szokásosnál gyengébb, nem akar kiabálni, bár az úrnő még mindig furcsán esik ki a száján. Látszik, hogy nincs hozzászokva a modoroskodáshoz. Rorkiron egyébként egyszerű bőrnadrág és fekete csizma van, felső testén éppen csak a vállán átdobott szőrme és bőr keverékéből adódó páncél van, mellkasa és hasa nagyrészt szabadon van. Na és persze a fekete démonnyom sem fakult még ki a bőréből. Kagaenaet egyébként nem kérdezi meg, hogy csatlakozhat-e, egyszerűen csak leül a korsójával és koccintásra emeli azt. *
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-21 17:31:45
Üzenet elküldve: 2021-07-21 17:31:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A Yagnar-eset megviselte, akármennyire próbál úgy tenni, mintha nem így lenne. Bár annyit már tudott fejlődni az elmúlt időkben, hogy minden szenvedést a szobája négy fala között művel. Az ördögvigyoros pipától ugyan remélte, hogy megjelenik Yagnar, de az a kurafi csak nem mutatkozott. Sőt mások sem. Ez egyszerre zavarba ejtő és megnyugtató. Kicsit reméli, hogy nem lesz az ügynek semmi folyománya, meg azt is, hogy Arthenior a füle botját sem fogja mozgatni a hírre. Főleg azért szeretné ezt, mert nem akar többet az üggyel foglalkozni. Viszont a felgyűlt feszültséget örömmel levezetné és, mivel az ördögvigyor nem váltotta ki a kívánt hatást, most úgy dönt, hogy alkoholba fojtja a bánatát.
Gyorsan le is szurkol 30 aranyat, amiért rögtön két adagot is kap a Kagan ökle nevezetű gyilkos italból. Ha már valaminek ki kell ütnie, akkor az legyen Kagan, már átvitt értelemben.
Néha jár a Tavernába, már nemigen húzzák fel a népek a szemöldöküket, ha megjelenik az "úrnő". Világos, testhezálló blúzt visel, melynek ujjai könyökig érnek, így látható alkarján a bőrébe vésett tharg rúna. Sötét szoknyája egyszerű, majdnem a földig ér, derekán széles öv, nyakában élénk színű kendő, haja egyszerű fonatban omlik a hátára. Ha a hegtetoválást nem nézzük, akkor senki nem gondolná róla, hogy a barbár észak szülötte. Bár ez sejthető abból, amilyen gyorsan beborít egyet Kagan ökléből.*
*A Yagnar-eset megviselte, akármennyire próbál úgy tenni, mintha nem így lenne. Bár annyit már tudott fejlődni az elmúlt időkben, hogy minden szenvedést a szobája négy fala között művel. Az ördögvigyoros pipától ugyan remélte, hogy megjelenik Yagnar, de az a kurafi csak nem mutatkozott. Sőt mások sem. Ez egyszerre zavarba ejtő és megnyugtató. Kicsit reméli, hogy nem lesz az ügynek semmi folyománya, meg azt is, hogy Arthenior a füle botját sem fogja mozgatni a hírre. Főleg azért szeretné ezt, mert nem akar többet az üggyel foglalkozni. Viszont a felgyűlt feszültséget örömmel levezetné és, mivel az ördögvigyor nem váltotta ki a kívánt hatást, most úgy dönt, hogy alkoholba fojtja a bánatát.
Gyorsan le is szurkol 30 aranyat, amiért rögtön két adagot is kap a Kagan ökle nevezetű gyilkos italból.
Ha már valaminek ki kell ütnie, akkor az legyen Kagan, már átvitt értelemben.Néha jár a Tavernába, már nemigen húzzák fel a népek a szemöldöküket, ha megjelenik az "úrnő". Világos, testhezálló blúzt visel, melynek ujjai könyökig érnek, így látható alkarján a bőrébe vésett tharg rúna. Sötét szoknyája egyszerű, majdnem a földig ér, derekán széles öv, nyakában élénk színű kendő, haja egyszerű fonatban omlik a hátára. Ha a hegtetoválást nem nézzük, akkor senki nem gondolná róla, hogy a barbár észak szülötte. Bár ez sejthető abból, amilyen gyorsan beborít egyet Kagan ökléből.*
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-20 15:37:06
Üzenet elküldve: 2021-07-20 15:37:06
ÚJ
![>Hathúros Strat [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11495_1556715870_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//Drulir//
//Kicsit mindenki figyelmébe//
*Jót mosolyog a törpe szavain.*
-Legyen úgy, csak aztán legyen mit megénekelni.
*Szúrja azért oda, mint egy barátságos tréfaként. Arra pedig, hogy hasonszőrű menyét is van ugyebár, és persze ezt mindenki, de mindenki tudja, még inkább nevethetnékje támad, de visszafogja magát. Természetesen nem veti el annak a lehetőségét, hogy valóban él hasonló állatfajta, de gyanítja hogy ez inkább a törpebüszkeségről szól.*
-Nem egy szép hely, meg aztán tele van gazzal és ragadozóllal, de igazából megvan a maga szépsége. Meg sok pusztai törzs is él ottan.
*Talán nem is való az mindenkinek, de tagadhatatlan, hogy van egy sajátos varázsa az állatoknak, a növényzetnek és az egész vad tájnak. *
-Nos hát csapdát ástunk, nagy gödröket míg aludt a csorda, aztán belehajtottuk őket.
*Igazából egész büszke az ötletre, főleg a megvalósításra. Persze egyedül nem sikerült volna neki, de a csapatmunka egész szépen működött.*
-Csakugyan?
*Kérdez vissza, de amolyan költői kérdés ez.*
-Persze ha akad elég magas fa. Még a fa is alig nő arrafelé.
*Valóban kietlen részei is akadnak, nem hiába nevezik pusztának. *
-Máris indul, törp'uram? Akkor hát sok szerencsét a kalandjaihoz.
*Ő maga nem tervez indulni, hisz éppen csak megérkezett, a lábai is fáradtak, meg aztán igencsak szomjas is. *
-De szóljon a kürt a kedvéért.
*Azzal leemeli oldaláról a maihhin-tülköt, s finoman megfújja azt. Tanult a legutóbbi esetből, mert a kovacsműhelyben teljes erőből szólaltatta meg a hangszert, s majdcsak baj lett belőle. Már magabiztosan tudja kezelni az elkepesztő erejét, s ha úgy kívánja, mint jelen esetben, úgy egy gyengébb hangot hallat. Ugyan a csehót így is valószínűleg betölti a mély hang, de nem fülsüketítően. A búgó, zengő hangot az ember szinte nem is a fülében, hanem a mellkasában, a csontjaiban érzi, legalábbis Strat így szokta érezni. Csak remélni tudja, hogy sikerült már finomítania a technikáján annyira, hogy ne essen neki ismét egy ostoba vén bolond lovag. *
//Kicsit mindenki figyelmébe//
*Jót mosolyog a törpe szavain.*
-Legyen úgy, csak aztán legyen mit megénekelni.
*Szúrja azért oda, mint egy barátságos tréfaként. Arra pedig, hogy hasonszőrű menyét is van ugyebár, és persze ezt mindenki, de mindenki tudja, még inkább nevethetnékje támad, de visszafogja magát. Természetesen nem veti el annak a lehetőségét, hogy valóban él hasonló állatfajta, de gyanítja hogy ez inkább a törpebüszkeségről szól.*
-Nem egy szép hely, meg aztán tele van gazzal és ragadozóllal, de igazából megvan a maga szépsége. Meg sok pusztai törzs is él ottan.
*Talán nem is való az mindenkinek, de tagadhatatlan, hogy van egy sajátos varázsa az állatoknak, a növényzetnek és az egész vad tájnak. *
-Nos hát csapdát ástunk, nagy gödröket míg aludt a csorda, aztán belehajtottuk őket.
*Igazából egész büszke az ötletre, főleg a megvalósításra. Persze egyedül nem sikerült volna neki, de a csapatmunka egész szépen működött.*
-Csakugyan?
*Kérdez vissza, de amolyan költői kérdés ez.*
-Persze ha akad elég magas fa. Még a fa is alig nő arrafelé.
*Valóban kietlen részei is akadnak, nem hiába nevezik pusztának. *
-Máris indul, törp'uram? Akkor hát sok szerencsét a kalandjaihoz.
*Ő maga nem tervez indulni, hisz éppen csak megérkezett, a lábai is fáradtak, meg aztán igencsak szomjas is. *
-De szóljon a kürt a kedvéért.
*Azzal leemeli oldaláról a maihhin-tülköt, s finoman megfújja azt. Tanult a legutóbbi esetből, mert a kovacsműhelyben teljes erőből szólaltatta meg a hangszert, s majdcsak baj lett belőle. Már magabiztosan tudja kezelni az elkepesztő erejét, s ha úgy kívánja, mint jelen esetben, úgy egy gyengébb hangot hallat. Ugyan a csehót így is valószínűleg betölti a mély hang, de nem fülsüketítően. A búgó, zengő hangot az ember szinte nem is a fülében, hanem a mellkasában, a csontjaiban érzi, legalábbis Strat így szokta érezni. Csak remélni tudja, hogy sikerült már finomítania a technikáján annyira, hogy ne essen neki ismét egy ostoba vén bolond lovag. *
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-20 13:43:18
Üzenet elküldve: 2021-07-20 13:43:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
*Ysa visszakérdezésére maga is elmosolyodik, majd válaszol is.*
-Egyszer kipróbáltam magam festőként. Nos jobb, ha arról nem beszélünk, de szerencsére több mindenhez értek, mint amihez nem! *Ez nem nagyzolás, mert tényleg így van. Aki egy falun nő föl, aztán járja a világot, majd egy erdőben él évekig és végül egy hatalmas városban köt ki, ara sok tudás ragad már csak azért is, nehogy éhen haljon. Mikor Relael Sfetts bácsit említi, a Sajt-mester mosolya kissé alábbhagy. Kezdi azt gondolni, hogy valami szörnyű történt a kedvenc öregjével. Bólint a lánynak, majd visszafordul a többiek felé. Ahogy hallgatja a mélységi történetét, először csupa csúfondáros dolog jut eszébe, de ezeket elnyomja magában.* ~Persze, hogy otthagytak. Az ilyen mélységi szutykokat kasztrálni kéne, mint a rossz birkákat odahaza! Csak szennyezi a nyájat az ilyet.~
-Gondolom az emberek inkább a csúfolódás miatt figyeltek oda, nem a tehetségére, amit nem vitatok el, bár még nem hallottam. Tudja, mint a bazári majom. *Mivel ez az utolsó mondat, csak véletlenül csúszik ki a száján, rögtön fel is emeli a kezét, mintegy elnézést kérve.*
-Revideálom magam. Nem tehetett róla, mikor gyerek volt, szóval sajnálatos a dolog, de így legalább életben maradt. ~Nem mintha ennek bárki örülne.~
-Vagy tévedek és a városi népek ennyire szerették hallgatni egy mélységi énekszavát? Ahogy ismerem a hozzám hasonló népeket, ebben kételkedem. *Aztán egyből el is pirul zavarában, sőt fel is ugrik a talpára amikor amaz a megzenésítésről és városszerte széténeklésről beszél.*
-Ön uram, lassan kezdi elérni a célját és elfeledtetni velem, hogy milyen rossz vérből származik! Ilyen jó ötlete még egy embernek vagy bármi másnak sem volt! Ha nem mélységi lenne, most talán fejet is hajtanék maga előtt, tiszteletem jeléül! Azonban erre a mesélésre később fogunk rátérni, most nincs ideje neki. Az ötlet azonban pompás.
*Aztán ahogy újdonsült barátnője leszámolja elé a pénzt, hirtelen azt sem tudja miről van szó, de a borkóstoló hamar eszébe juttatja. Emlékszik, hogy kisebb összeget mondott a borért, de nem akadékoskodik, hiszen ez a barátságuk megalapozása is egyben. Kellemetlen lenne ötven aranyért bármi szót is ejteni.* ~Majd teszek mellé egy nagyobb darab sajtot meg kenyeret is, hogy jobban meghozza a borhoz a kedvet!~ *Na nem mintha ahhoz bármikor is kedv kéne egy régen volt alkoholista pásztornak és utcai dalnoknak, egy nemesnek meg annál inkább sem.*
-Megbeszéltük! De ha már bor, kár lenne rögtön csapra verni, nekem van egy megbontva otthon, és Fortas asszony biztos örülne, ha lenne egy kis nyüzsgés a birtokon, nem kéne unatkoznia. Na meg ehetnénk egy jót! Egy kis mágiával olyan ételt ütök össze, amilyet még sosem ettek! *Ha már a csodafarkas főz rá, kár lenne bárki ételét is pazarolni. A mágia ingyen van és a prémes komáját is régen látta már. Meg talán Salwar is jobban érezné magát a két Fortas fiúval, akikben nincs harag a mélységiek felé.*
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
*Ysa visszakérdezésére maga is elmosolyodik, majd válaszol is.*
-Egyszer kipróbáltam magam festőként. Nos jobb, ha arról nem beszélünk, de szerencsére több mindenhez értek, mint amihez nem! *Ez nem nagyzolás, mert tényleg így van. Aki egy falun nő föl, aztán járja a világot, majd egy erdőben él évekig és végül egy hatalmas városban köt ki, ara sok tudás ragad már csak azért is, nehogy éhen haljon. Mikor Relael Sfetts bácsit említi, a Sajt-mester mosolya kissé alábbhagy. Kezdi azt gondolni, hogy valami szörnyű történt a kedvenc öregjével. Bólint a lánynak, majd visszafordul a többiek felé. Ahogy hallgatja a mélységi történetét, először csupa csúfondáros dolog jut eszébe, de ezeket elnyomja magában.* ~Persze, hogy otthagytak. Az ilyen mélységi szutykokat kasztrálni kéne, mint a rossz birkákat odahaza! Csak szennyezi a nyájat az ilyet.~
-Gondolom az emberek inkább a csúfolódás miatt figyeltek oda, nem a tehetségére, amit nem vitatok el, bár még nem hallottam. Tudja, mint a bazári majom. *Mivel ez az utolsó mondat, csak véletlenül csúszik ki a száján, rögtön fel is emeli a kezét, mintegy elnézést kérve.*
-Revideálom magam. Nem tehetett róla, mikor gyerek volt, szóval sajnálatos a dolog, de így legalább életben maradt. ~Nem mintha ennek bárki örülne.~
-Vagy tévedek és a városi népek ennyire szerették hallgatni egy mélységi énekszavát? Ahogy ismerem a hozzám hasonló népeket, ebben kételkedem. *Aztán egyből el is pirul zavarában, sőt fel is ugrik a talpára amikor amaz a megzenésítésről és városszerte széténeklésről beszél.*
-Ön uram, lassan kezdi elérni a célját és elfeledtetni velem, hogy milyen rossz vérből származik! Ilyen jó ötlete még egy embernek vagy bármi másnak sem volt! Ha nem mélységi lenne, most talán fejet is hajtanék maga előtt, tiszteletem jeléül! Azonban erre a mesélésre később fogunk rátérni, most nincs ideje neki. Az ötlet azonban pompás.
*Aztán ahogy újdonsült barátnője leszámolja elé a pénzt, hirtelen azt sem tudja miről van szó, de a borkóstoló hamar eszébe juttatja. Emlékszik, hogy kisebb összeget mondott a borért, de nem akadékoskodik, hiszen ez a barátságuk megalapozása is egyben. Kellemetlen lenne ötven aranyért bármi szót is ejteni.* ~Majd teszek mellé egy nagyobb darab sajtot meg kenyeret is, hogy jobban meghozza a borhoz a kedvet!~ *Na nem mintha ahhoz bármikor is kedv kéne egy régen volt alkoholista pásztornak és utcai dalnoknak, egy nemesnek meg annál inkább sem.*
-Megbeszéltük! De ha már bor, kár lenne rögtön csapra verni, nekem van egy megbontva otthon, és Fortas asszony biztos örülne, ha lenne egy kis nyüzsgés a birtokon, nem kéne unatkoznia. Na meg ehetnénk egy jót! Egy kis mágiával olyan ételt ütök össze, amilyet még sosem ettek! *Ha már a csodafarkas főz rá, kár lenne bárki ételét is pazarolni. A mágia ingyen van és a prémes komáját is régen látta már. Meg talán Salwar is jobban érezné magát a két Fortas fiúval, akikben nincs harag a mélységiek felé.*
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-20 11:36:52
Üzenet elküldve: 2021-07-20 11:36:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Drulir//
//Nyílt//
*Az énekesdalnok megesküszik, hogy legendás törpénk regéit megénekeli és halhatatlan dalba foglalja. Ez igen szép igencsak szép dolog.*
- Szavadon foglak!
*A mahimicsoda nem menyétféle mint utóbb kisült.*
- No sejtettem, hogy nem a menyét lesz mer ugye van egy hasonszőrű nevű menyét is.
*Kimossa magát az állatismereti lyukból.*
- Dehogy megyek én a füves pusztába. Ha bolond volnék.
*Nem mennek oda csak őrültek vagy csapat vadászni.*
- Szép jószágok lehetnek igen szépek. Aztán, hogy ejtetted el?
- Én úgy csináltam volna, hogy egy fáról ráugrok és a fejszével elvágom a gigáját. Aztán szépen kivérzett volna.
*Egyszerű mint a pofon. Ezek az erdei jószágom amúgy se túl okosak.*
- Fújd meg a kürtöt komám mer a kalandunk elkezdődik. No gyere indulás!
*Hős törpe harcosunk a kezében tartott csatabárdal elindul kifelé. Ha követik ha nem akkor is elmegy mert itt semmi se történik már jó ideje. kalandot keres és meg is fogja találni. A tündér cimborája ha akar legendává válni akkor jöhet. Ha akar marad. De a harcos törpe elmegy bizony.*
//Nyílt//
*Az énekesdalnok megesküszik, hogy legendás törpénk regéit megénekeli és halhatatlan dalba foglalja. Ez igen szép igencsak szép dolog.*
- Szavadon foglak!
*A mahimicsoda nem menyétféle mint utóbb kisült.*
- No sejtettem, hogy nem a menyét lesz mer ugye van egy hasonszőrű nevű menyét is.
*Kimossa magát az állatismereti lyukból.*
- Dehogy megyek én a füves pusztába. Ha bolond volnék.
*Nem mennek oda csak őrültek vagy csapat vadászni.*
- Szép jószágok lehetnek igen szépek. Aztán, hogy ejtetted el?
- Én úgy csináltam volna, hogy egy fáról ráugrok és a fejszével elvágom a gigáját. Aztán szépen kivérzett volna.
*Egyszerű mint a pofon. Ezek az erdei jószágom amúgy se túl okosak.*
- Fújd meg a kürtöt komám mer a kalandunk elkezdődik. No gyere indulás!
*Hős törpe harcosunk a kezében tartott csatabárdal elindul kifelé. Ha követik ha nem akkor is elmegy mert itt semmi se történik már jó ideje. kalandot keres és meg is fogja találni. A tündér cimborája ha akar legendává válni akkor jöhet. Ha akar marad. De a harcos törpe elmegy bizony.*
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-19 20:51:25
Üzenet elküldve: 2021-07-19 20:51:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
-Orvosként?
*Őszinte meglepődés csendül hangjában, ahogy visszakérdez, arcán a feszült körülményekre ellenére is derűs mosoly nyúlik el, miközben szórakozottan babrálja aranyfülbevalóját.*
-Mágusmester, borász, gyógyító... hát van amihez nem ért?
*Visszafogottan hízeleg, feltett szándéka megkedveltetni magát Learonnal, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy vele lesz könnyebb dolguk. Relael most túlságosan is távolságtartó, a birtokokon történt kis incidensből a tolvaj arra következtet, jelenleg csak azért tűri meg őket, mert a pásztor is így tesz. Egyébként mióta betértek a tavernába minden alkalmat megragad, hogy ha csak egy kis időre is, de távol kerüljön tőlük. Ysa sokszor figyeli őt, lopva, tekintetét gondosan elkerülve, miközben a két férfi az asztalnál cseverészik. Nem mondhatná, hogy túl jól ismeri a lányt, néhány mélyebb, finoman szólva is ittas momentumot leszámítva barátságuk meglehetősen felületesnek mondható. Azzal tisztában van, hogy önérzetes, mint ahogy ez a hosszúfülű népség legtöbb tagjáról elmondható, most viszont jó lenne tudni, mennyire csökönyös. Hajlandó lesz megbékélni egy mélységivel? Eltűri őt akárcsak erre a néhány órára vagy próbálkozásuk teljesen felesleges? Általában nem esik nehezére a tolvajnak ilyen apróságokat megállapítani az emberekről, most viszont végtelenül bosszantja, hogy nem tudja megmondani. Fogalma sincs, mire számítson.
Elgondolkodva kortyol az elé kerülő ribizliborból, fél füllel pedig Cale történetét hallgatja, melyet neki is elmesélt első találkozásukkor a Pintyben. Átszalad egy alig látható, halvány mosoly arcán visszaidézve az emléket. Akkor azt gondolta, hogy az egészet csak kitalálta, mondjuk épp most sincs meggyőződve ennek az ellenkezőjéről.*
-Mármint a Senkiknél?
*Kérdez vissza, mikor az elf úgy tűnik magához invitálja őket, igyekszik leplezni illetődöttségét. Erre aztán végképp nem számított. Nem igazán törődik azzal, hogy a lány elsősorban a mágushoz beszél, úgy tesz, mint aki tudomást sem vesz a hűvös viselkedéséről.*
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
-Orvosként?
*Őszinte meglepődés csendül hangjában, ahogy visszakérdez, arcán a feszült körülményekre ellenére is derűs mosoly nyúlik el, miközben szórakozottan babrálja aranyfülbevalóját.*
-Mágusmester, borász, gyógyító... hát van amihez nem ért?
*Visszafogottan hízeleg, feltett szándéka megkedveltetni magát Learonnal, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy vele lesz könnyebb dolguk. Relael most túlságosan is távolságtartó, a birtokokon történt kis incidensből a tolvaj arra következtet, jelenleg csak azért tűri meg őket, mert a pásztor is így tesz. Egyébként mióta betértek a tavernába minden alkalmat megragad, hogy ha csak egy kis időre is, de távol kerüljön tőlük. Ysa sokszor figyeli őt, lopva, tekintetét gondosan elkerülve, miközben a két férfi az asztalnál cseverészik. Nem mondhatná, hogy túl jól ismeri a lányt, néhány mélyebb, finoman szólva is ittas momentumot leszámítva barátságuk meglehetősen felületesnek mondható. Azzal tisztában van, hogy önérzetes, mint ahogy ez a hosszúfülű népség legtöbb tagjáról elmondható, most viszont jó lenne tudni, mennyire csökönyös. Hajlandó lesz megbékélni egy mélységivel? Eltűri őt akárcsak erre a néhány órára vagy próbálkozásuk teljesen felesleges? Általában nem esik nehezére a tolvajnak ilyen apróságokat megállapítani az emberekről, most viszont végtelenül bosszantja, hogy nem tudja megmondani. Fogalma sincs, mire számítson.
Elgondolkodva kortyol az elé kerülő ribizliborból, fél füllel pedig Cale történetét hallgatja, melyet neki is elmesélt első találkozásukkor a Pintyben. Átszalad egy alig látható, halvány mosoly arcán visszaidézve az emléket. Akkor azt gondolta, hogy az egészet csak kitalálta, mondjuk épp most sincs meggyőződve ennek az ellenkezőjéről.*
-Mármint a Senkiknél?
*Kérdez vissza, mikor az elf úgy tűnik magához invitálja őket, igyekszik leplezni illetődöttségét. Erre aztán végképp nem számított. Nem igazán törődik azzal, hogy a lány elsősorban a mágushoz beszél, úgy tesz, mint aki tudomást sem vesz a hűvös viselkedéséről.*
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-18 10:44:12
Üzenet elküldve: 2021-07-18 10:44:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//Drulir//
//Nyílt//
*A törpe lelkesedésére alapvetően elmosolyodik, s igazán örül neki, hogy nem egy fene ette mogorva alakkal sodorta össze a sors. Arra pedig, hogy majd megénekelheti a legendáit egyenesen felnevet, de nem rosszallásból, pusztán a helyzeten.*
-Hát ez csak természetes törp' uram. Megéneklek én bármit, főleg ha kalandorokról van szó.
*A maihhin dolgán kicsit elgondolkozik, s érzi, hogy valami egészen érdekes dolog fog ebből kisülni.*
-Nos nem olyan mint a menyét, attól nem kell félni. Ez az állat a füves puszták belsejében él, nem tudom arra járt-e már?
*Kérdezi, de azért folytatja.*
-Szaggatott, mély hangon bőgnek, mely távolról hallatszik. Marmagasságuk átlagosan négy méter, hímeké és nőstényeké egyaránt. Leginkább óriási jávorszarvasokra emlékeztetnek, a hímeknek egy pár hatalmas agancs ékesíti fejüket, mely leginkább egy szétnyitott tenyérhez hasonló. Továbbá orruk hegyén is helyet kap egy bő fél méter hosszú, hegyes tülök, mely minden bizonnyal harcra szolgál. Növényevők, nincsenek fogaik, ajkuk viszont elszarusodott, mellyel könnyedén csippentheti le a tundra zuzmóit.
*Közben pedig előveszi a hátáról a tülökből készült hangszert, hogy megmutathassa.*
-Ez a tülökből készült például. Elég nehéz velük bírni, mert ormótlan nagy állatok, viszont egy kis cselezéssel, és eszeléssel meg lehet oldani.
*Itt kacsint is egyet, hisz láthatóan erőnek igencsak híján van, de az esze azért vág mint a beretva. Még ha ez nem is látszik ránézésre senkiről.*
//Nyílt//
*A törpe lelkesedésére alapvetően elmosolyodik, s igazán örül neki, hogy nem egy fene ette mogorva alakkal sodorta össze a sors. Arra pedig, hogy majd megénekelheti a legendáit egyenesen felnevet, de nem rosszallásból, pusztán a helyzeten.*
-Hát ez csak természetes törp' uram. Megéneklek én bármit, főleg ha kalandorokról van szó.
*A maihhin dolgán kicsit elgondolkozik, s érzi, hogy valami egészen érdekes dolog fog ebből kisülni.*
-Nos nem olyan mint a menyét, attól nem kell félni. Ez az állat a füves puszták belsejében él, nem tudom arra járt-e már?
*Kérdezi, de azért folytatja.*
-Szaggatott, mély hangon bőgnek, mely távolról hallatszik. Marmagasságuk átlagosan négy méter, hímeké és nőstényeké egyaránt. Leginkább óriási jávorszarvasokra emlékeztetnek, a hímeknek egy pár hatalmas agancs ékesíti fejüket, mely leginkább egy szétnyitott tenyérhez hasonló. Továbbá orruk hegyén is helyet kap egy bő fél méter hosszú, hegyes tülök, mely minden bizonnyal harcra szolgál. Növényevők, nincsenek fogaik, ajkuk viszont elszarusodott, mellyel könnyedén csippentheti le a tundra zuzmóit.
*Közben pedig előveszi a hátáról a tülökből készült hangszert, hogy megmutathassa.*
-Ez a tülökből készült például. Elég nehéz velük bírni, mert ormótlan nagy állatok, viszont egy kis cselezéssel, és eszeléssel meg lehet oldani.
*Itt kacsint is egyet, hisz láthatóan erőnek igencsak híján van, de az esze azért vág mint a beretva. Még ha ez nem is látszik ránézésre senkiről.*
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-16 13:18:21
Üzenet elküldve: 2021-07-16 13:18:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Álmok útján//
*Relael személy szerint nem bánja, hogy éppen nem óriások vegzálják, vagy mélységiekkel kell szócsatát vívjon, vagy arcon vágott és elájult népeket összekaparjon, mert ezen események nem ritkák a Vaskorsóban. Most kifejezetten nagy vigadalomra sem vágyik ellenben Lilyennel, aki ifjú, emiatt meggondolatlan és nyelvét jócskán fel is vágták, ezt rögtön leszűri a hosszú életű.*
- Részemről rendben.
*Biccent mosolyogva a tegeződés lehetőségére.*
- Relael, a lae'Natar családból.
*Hadarja el a már untig ismételt mondatot, ami aligha mondhat Lilyennek bármit, hacsak nem járatosabb Arthenior nemesi családjainak listájában.*
- Nocsak, mióta tud a pór olvasni?
*Lepődik meg az étlap fogását emlegetve, és egyben Lilyenn képességein is. Ez is egy újabb olyan tulajdonsága a még idegen lánynak, ami szokatlanná teszi őt. Ha már szó esett a Sárkánypörköltrők, akkor meg is rendeli 10 aranyért.*
- Helyi? Úgy is mondhatjuk.
*Valahogy még mindig idegennek érzi magát a barbárok között, pedig idő viszonylatában már igazán megszokhatta volna ezt. Ha pedig valaki ránéz azt is elmondhatja, hogy jobban asszimilálódott a körülményekhez, mint a thargok úrnője maga, aki továbbra is nemesi múltját őrizgeti.*
- Egyike vagyok a menekült nemeseknek az artheniori lázadásból.
*Teszi hozzá, hogy esetleg Lilyenn is érthesse miért érzi két szék közé esve magát, és öltözete is miért sugallhat kevert üzenetet mások felé.*
- Törzsgyökeres ugyan nem vagyok, így a helyiek hitéről nem sokat tudnék mesélni. Mármint meséltek róla, de még annyira nem értem, és nem érzem magaménak, hogy bátran jelentsek ki dolgokat.
*Beszédét megszakítja egy óvatos korttyal, majd azt követően nyelvével benedvesíti ajkait.*
- Mi érdekel? Azt elmondhatom, hogy a város mendemondák nem mind igazak. Nem piszkálják ellenfeleik csontjaival a fogukat a thargok, de nem rettennek meg az erőszaktól ha felbosszantják őket. Meglepően...
*A megfelelő szó után kutat.*
- Haladó gondolkodásúak bizonyos téren. A vendégszeretetük egyénenként nagyon változó, például az őrök mindennek nevezhetőek, csak barátságosnak nem.
//Álmok útján//
*Relael személy szerint nem bánja, hogy éppen nem óriások vegzálják, vagy mélységiekkel kell szócsatát vívjon, vagy arcon vágott és elájult népeket összekaparjon, mert ezen események nem ritkák a Vaskorsóban. Most kifejezetten nagy vigadalomra sem vágyik ellenben Lilyennel, aki ifjú, emiatt meggondolatlan és nyelvét jócskán fel is vágták, ezt rögtön leszűri a hosszú életű.*
- Részemről rendben.
*Biccent mosolyogva a tegeződés lehetőségére.*
- Relael, a lae'Natar családból.
*Hadarja el a már untig ismételt mondatot, ami aligha mondhat Lilyennek bármit, hacsak nem járatosabb Arthenior nemesi családjainak listájában.*
- Nocsak, mióta tud a pór olvasni?
*Lepődik meg az étlap fogását emlegetve, és egyben Lilyenn képességein is. Ez is egy újabb olyan tulajdonsága a még idegen lánynak, ami szokatlanná teszi őt. Ha már szó esett a Sárkánypörköltrők, akkor meg is rendeli 10 aranyért.
*- Helyi? Úgy is mondhatjuk.
*Valahogy még mindig idegennek érzi magát a barbárok között, pedig idő viszonylatában már igazán megszokhatta volna ezt. Ha pedig valaki ránéz azt is elmondhatja, hogy jobban asszimilálódott a körülményekhez, mint a thargok úrnője maga, aki továbbra is nemesi múltját őrizgeti.*
- Egyike vagyok a menekült nemeseknek az artheniori lázadásból.
*Teszi hozzá, hogy esetleg Lilyenn is érthesse miért érzi két szék közé esve magát, és öltözete is miért sugallhat kevert üzenetet mások felé.*
- Törzsgyökeres ugyan nem vagyok, így a helyiek hitéről nem sokat tudnék mesélni. Mármint meséltek róla, de még annyira nem értem, és nem érzem magaménak, hogy bátran jelentsek ki dolgokat.
*Beszédét megszakítja egy óvatos korttyal, majd azt követően nyelvével benedvesíti ajkait.*
- Mi érdekel? Azt elmondhatom, hogy a város mendemondák nem mind igazak. Nem piszkálják ellenfeleik csontjaival a fogukat a thargok, de nem rettennek meg az erőszaktól ha felbosszantják őket. Meglepően...
*A megfelelő szó után kutat.*
- Haladó gondolkodásúak bizonyos téren. A vendégszeretetük egyénenként nagyon változó, például az őrök mindennek nevezhetőek, csak barátságosnak nem.
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-15 07:35:24
Üzenet elküldve: 2021-07-15 07:35:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
//Kicsit Fint//
*Ahogy halad előre az idő Ysanee iránti ellenszenve valamelyest csappant, de a mélységiről ez sajnos nem mondható el. Learon tagadhatatlanul felülmúlja az ő csapnivaló viselkedését, és már már mondhatni azzal a tharg vendégszeretettel igyekszik újra megismerni a másikat, mint amivel egykoron őt is fogadta. Eszébe jut a halotti tor, ami egy szörnyű időszaknak egy apró szép pillanata volt, és emiatt a mágussal folytatott korábbi beszélgetés is.*
- Sfetts bácsi...
*Szalad ki a száján óvatlanul, amit vélhetően meghallottak a többiek.*
- Megkérdezem látták e.
*Teszi hozzá Learonra pillantva, és ő ekkor elvonul a pulthoz, ezzel talán egy kis időt hagyva, hogy fellélegezzenek az asztalnál beszélgetők. Észleli Fint viselkedésében a hirtelen változást, de most nem tulajdonít ennek komolyabb jelentőséget. Relael láthatóan gondolkodik, valamit nagyon elemezget magában, ennek ellenére mégis arcára kúszik udvarias mosolya.*
- Egy sör és ribizlibor megteszi, köszönöm.
*Rutinosan számolja le a 9 aranyat a Tharg házi sörért majd a 10 aranyat a Ribizliborért is. Amíg megvárja, hogy kitöltsék az italokat megragadja az alkalmat, hogy Sfetts bácsiról kérdezzen.*
- Az elmúlt hatokban nem láttak egy kedves, vidám, öreg gnómot? Sfetts bácsi néven emlegetik, elég szeleburdi ahhoz, hogy ne lehessen figyelmen kívül hagyni.
*De a szívének nagyon kedves volt, és bizony hiányzik neki. A választ követően visszatér az asztalukhoz, és természetesen a saját maga által vett italokat választja inkább. Közben kíváncsi íriszei lopva Calere siklanak, de igyekszik mindezt diszkréten művelni. Belekortyol a poharába.*
- Már a bor sem a régi, Latlie pedig százszor kellemesebb volt, mint az a savanyúképű a pultnál.
*Mormogja maga elé, és időnként körbenéz, hogy megbizonyosodjon róla csak egy mélységi van a fogadóban.*
- Csapnivaló.
*Látszólag elgondolkodik, de szeme sarkából Salwar arcának apró rezdüléseit figyeli.*
- Tudod mit?
*Szakít félbe mindenkit, mit sem törődve a jó modorral, ellenben mintha fellelkesedett volna valamiért. Erszénye hamar elő is kerül, és leszámol 400 aranyat Learon Derinnek. *
- Tartunk egy borkóstolót nálam.
*Magyarázza, és hagy időt a mágusnak, hogy megbizonyosodjon az összegről.*
- Ez akkor egy hordó és a szállítás is, igaz?
*Kérdez vissza a biztonság kedvéért. Kicsit nyilván több is, de Relael igazán nem fukarkodik ebben.*
- Mit szólsz?
*Csak Learontól vár választ, és bár futólag Ysára is kérdőn néz, de láthatóan még mindig neheztel rá, Salwarról nem is beszélve, aki egyre gyanúsabb a számára.*
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
//Kicsit Fint//
*Ahogy halad előre az idő Ysanee iránti ellenszenve valamelyest csappant, de a mélységiről ez sajnos nem mondható el. Learon tagadhatatlanul felülmúlja az ő csapnivaló viselkedését, és már már mondhatni azzal a tharg vendégszeretettel igyekszik újra megismerni a másikat, mint amivel egykoron őt is fogadta. Eszébe jut a halotti tor, ami egy szörnyű időszaknak egy apró szép pillanata volt, és emiatt a mágussal folytatott korábbi beszélgetés is.*
- Sfetts bácsi...
*Szalad ki a száján óvatlanul, amit vélhetően meghallottak a többiek.*
- Megkérdezem látták e.
*Teszi hozzá Learonra pillantva, és ő ekkor elvonul a pulthoz, ezzel talán egy kis időt hagyva, hogy fellélegezzenek az asztalnál beszélgetők. Észleli Fint viselkedésében a hirtelen változást, de most nem tulajdonít ennek komolyabb jelentőséget. Relael láthatóan gondolkodik, valamit nagyon elemezget magában, ennek ellenére mégis arcára kúszik udvarias mosolya.*
- Egy sör és ribizlibor megteszi, köszönöm.
*Rutinosan számolja le a 9 aranyat a Tharg házi sörért
majd a 10 aranyat a Ribizliborért is. Amíg megvárja, hogy kitöltsék az italokat megragadja az alkalmat, hogy Sfetts bácsiról kérdezzen.*- Az elmúlt hatokban nem láttak egy kedves, vidám, öreg gnómot? Sfetts bácsi néven emlegetik, elég szeleburdi ahhoz, hogy ne lehessen figyelmen kívül hagyni.
*De a szívének nagyon kedves volt, és bizony hiányzik neki. A választ követően visszatér az asztalukhoz, és természetesen a saját maga által vett italokat választja inkább. Közben kíváncsi íriszei lopva Calere siklanak, de igyekszik mindezt diszkréten művelni. Belekortyol a poharába.*
- Már a bor sem a régi, Latlie pedig százszor kellemesebb volt, mint az a savanyúképű a pultnál.
*Mormogja maga elé, és időnként körbenéz, hogy megbizonyosodjon róla csak egy mélységi van a fogadóban.*
- Csapnivaló.
*Látszólag elgondolkodik, de szeme sarkából Salwar arcának apró rezdüléseit figyeli.*
- Tudod mit?
*Szakít félbe mindenkit, mit sem törődve a jó modorral, ellenben mintha fellelkesedett volna valamiért. Erszénye hamar elő is kerül, és leszámol 400 aranyat Learon Derinnek.
*- Tartunk egy borkóstolót nálam.
*Magyarázza, és hagy időt a mágusnak, hogy megbizonyosodjon az összegről.*
- Ez akkor egy hordó és a szállítás is, igaz?
*Kérdez vissza a biztonság kedvéért. Kicsit nyilván több is, de Relael igazán nem fukarkodik ebben.*
- Mit szólsz?
*Csak Learontól vár választ, és bár futólag Ysára is kérdőn néz, de láthatóan még mindig neheztel rá, Salwarról nem is beszélve, aki egyre gyanúsabb a számára.*
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-13 13:43:23
Üzenet elküldve: 2021-07-13 13:43:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Álmok útján//
*Míg a teáját várja hátat fordít a pultnak és mindkét könyökével rátámaszkodik. Így tekint végig a bent evők-ivók nem túl népes társaságán.
~Ez egy fogadó, az istenekre!~
Bosszankodik magában a bent uralkodó nesztelenségen. Teljes joggal háborog, hisz annak ellenére, hogy egy ivóban tartózkodik, olyan a hangulat, mint egy könyvtárban ahol az idős gnóm nő épp most pisszegett le valakit morcosan. De mit lehet tenni? Ő biztosan nem áll neki táncolni, vagy énekelni, hogy megalapozza ezeknek a gyászhuszároknak a jókedvét. Mivel senki sem kelti fel igazán az érdeklődését és hamar beleunja magát a sutyorgó népek bámulásába, visszafordul a pult felé ahol meg is kapja a kért frissítőt. Hamar a szájához is emeli, majd egy aprót kortyol vigyázva, hogy ne forrázza le a torkát. Megbizonyosdva a tényről, hogy ezzel még várni kell amíg iható hőmérsékletűvé válik, főleg ha az ízét is ki szeretné élvezni, az étlapot kezdi fürkészni. Némi hozzáértéssel áll a dologhoz, tekintve, hogy az árvaház konyháján jelentős gyakorlatra tett szert a főzés terén. Meg is próbál épkézláb hátteret adni a felsorolt fantázianeveknek, ám ez a sárkánypörkölt még a félvér tudományán is kifog. Látott ő már kutyán fuszeklit, de azzal is tisztában van, hogy sárkányok csak a legendákban léteznek. Az úgynevezett szakmai kíváncsiság már kaparja is a kis koponyáját, na meg persze az éhség is gyötri. Az sem elhanyagolható tényező, hogy az ára sem karcolja az égiek talpát. Összességében már emelné is a szót, hogy ő bizony megkóstolná ezt az érdekes nevű ételt, de egy kortalan lány tolakszik be a félvér, egyébként is gyenge, komfortzónájába. Üres poharát a pulton tologatva egy következő italt követel. Az alkohol súlyos bilincs. Lily ezért is tartja magát távol tőle. És persze egy picit azért is, mert még sosem érezte a jótékony hatását.
~Na! Várd ki a sorod!~
Forrong magában, miközben a bal szemöldökét a homloka közepéig emelve méri végig az idegent. Első pillantásra kiabál róla, hogy jómódú családból származik. Nyilván több pohár bort ivott, mint gazszálat tett arrébb. A második, ami szemet szúr, hogy hosszúéletű. Ennek ellenére elég türelmetlen. A kérdésre hirtelen felkapja a fejét és tengerszín pislogóit a másik arcába fúrja.*
-Hölgy az anyám volt. Lilynek hívnak. Tegeződhetnénk? *Mutatkozik be szalonképes ábrázatot erőltetve magára. Aenae bárónő említette, hogy a Vashegy népe szívesen segít a rászorulókon, csak kérni kell. Ellenben az árva jelét sem adta a rászorultaságának. A szívesség vékony jég. Ami nagyon rövidéletű dolog egy ilyen meleg napon. De ott van a mérleg másik fele. Hiába van most némi aranya, amiből elvesznek és nem raknak hozzá, az bizony fogy. Miért ne élhetne a felajánlással? Azt mondjuk nem könnyű eldönteni, hogy hol a található a határ, az udvariasan elfogadom a meghívást, és a visszaélek a nagylelkűségeddel között. Ám az elf hamar a tolvaj segítségére siet a mondandója folytatásával.*
-Aranyat nem áll módomban elfogadni. Bármennyire is csábító. *Kortyol egy újabbat a teából és örömmel veszi tudomásul, hogy sokkal édesebb, mint amit az árvaházban kaptak.* De találtam az étlapon egy érdekes fogást. Ez a sárkánypörkölt felkeltette az érdeklődésem. Már csak kíváncsiságból és a tudásom repertoárját növelve is szeretném látni és ízlelni. *Húzza apró mosolyra ajkait, hátha ettől bizalomgerjesztőbb külsőt kölcsönözhet magának.* Ha lennél olyan kedves és kifizetnéd helyettem, cserébe mutatnék valamit, ami számodra is érdekes lehet. *Fűszerezi egy kacsintással a szavait.* Egyébként helyi vagy? Mármint itt élsz a Vashegyen? Én először járok a vidéken. Akár mesélhetnél is róla.
//Álmok útján//
*Míg a teáját várja hátat fordít a pultnak és mindkét könyökével rátámaszkodik. Így tekint végig a bent evők-ivók nem túl népes társaságán.
~Ez egy fogadó, az istenekre!~
Bosszankodik magában a bent uralkodó nesztelenségen. Teljes joggal háborog, hisz annak ellenére, hogy egy ivóban tartózkodik, olyan a hangulat, mint egy könyvtárban ahol az idős gnóm nő épp most pisszegett le valakit morcosan. De mit lehet tenni? Ő biztosan nem áll neki táncolni, vagy énekelni, hogy megalapozza ezeknek a gyászhuszároknak a jókedvét. Mivel senki sem kelti fel igazán az érdeklődését és hamar beleunja magát a sutyorgó népek bámulásába, visszafordul a pult felé ahol meg is kapja a kért frissítőt. Hamar a szájához is emeli, majd egy aprót kortyol vigyázva, hogy ne forrázza le a torkát. Megbizonyosdva a tényről, hogy ezzel még várni kell amíg iható hőmérsékletűvé válik, főleg ha az ízét is ki szeretné élvezni, az étlapot kezdi fürkészni. Némi hozzáértéssel áll a dologhoz, tekintve, hogy az árvaház konyháján jelentős gyakorlatra tett szert a főzés terén. Meg is próbál épkézláb hátteret adni a felsorolt fantázianeveknek, ám ez a sárkánypörkölt még a félvér tudományán is kifog. Látott ő már kutyán fuszeklit, de azzal is tisztában van, hogy sárkányok csak a legendákban léteznek. Az úgynevezett szakmai kíváncsiság már kaparja is a kis koponyáját, na meg persze az éhség is gyötri. Az sem elhanyagolható tényező, hogy az ára sem karcolja az égiek talpát. Összességében már emelné is a szót, hogy ő bizony megkóstolná ezt az érdekes nevű ételt, de egy kortalan lány tolakszik be a félvér, egyébként is gyenge, komfortzónájába. Üres poharát a pulton tologatva egy következő italt követel. Az alkohol súlyos bilincs. Lily ezért is tartja magát távol tőle. És persze egy picit azért is, mert még sosem érezte a jótékony hatását.
~Na! Várd ki a sorod!~
Forrong magában, miközben a bal szemöldökét a homloka közepéig emelve méri végig az idegent. Első pillantásra kiabál róla, hogy jómódú családból származik. Nyilván több pohár bort ivott, mint gazszálat tett arrébb. A második, ami szemet szúr, hogy hosszúéletű. Ennek ellenére elég türelmetlen. A kérdésre hirtelen felkapja a fejét és tengerszín pislogóit a másik arcába fúrja.*
-Hölgy az anyám volt. Lilynek hívnak. Tegeződhetnénk? *Mutatkozik be szalonképes ábrázatot erőltetve magára. Aenae bárónő említette, hogy a Vashegy népe szívesen segít a rászorulókon, csak kérni kell. Ellenben az árva jelét sem adta a rászorultaságának. A szívesség vékony jég. Ami nagyon rövidéletű dolog egy ilyen meleg napon. De ott van a mérleg másik fele. Hiába van most némi aranya, amiből elvesznek és nem raknak hozzá, az bizony fogy. Miért ne élhetne a felajánlással? Azt mondjuk nem könnyű eldönteni, hogy hol a található a határ, az udvariasan elfogadom a meghívást, és a visszaélek a nagylelkűségeddel között. Ám az elf hamar a tolvaj segítségére siet a mondandója folytatásával.*
-Aranyat nem áll módomban elfogadni. Bármennyire is csábító. *Kortyol egy újabbat a teából és örömmel veszi tudomásul, hogy sokkal édesebb, mint amit az árvaházban kaptak.* De találtam az étlapon egy érdekes fogást. Ez a sárkánypörkölt felkeltette az érdeklődésem. Már csak kíváncsiságból és a tudásom repertoárját növelve is szeretném látni és ízlelni. *Húzza apró mosolyra ajkait, hátha ettől bizalomgerjesztőbb külsőt kölcsönözhet magának.* Ha lennél olyan kedves és kifizetnéd helyettem, cserébe mutatnék valamit, ami számodra is érdekes lehet. *Fűszerezi egy kacsintással a szavait.* Egyébként helyi vagy? Mármint itt élsz a Vashegyen? Én először járok a vidéken. Akár mesélhetnél is róla.
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-13 11:21:31
Üzenet elküldve: 2021-07-13 11:21:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Álmok útján//
*Relael a szokásos alkoholadagját fogyasztgatja el éppen, csak éppenséggel nem otthon, mert már valamelyest unja az ismerős falakat, az ismerős bútorokat, a gyereksírást, és időnként Latlie is szörnyen bosszantja, de igyekszik nem gonoszkodni szegény lánnyal. Most éppen egyedül ül egy asztalnál, ami nem csak ingerszegény Relael számára, de hangulatára nézve sem túl szerencsés az egyedüllét.
Mir adnak az istenek, szerencséje van, mert egy potenciális áldozat téved be, akit bántalmazhat a jelenlétével.
~ Tökéletes. ~
Bár ez a megállapítás megtörténik, de még nem mozdul az elf lány, helyette kíváncsi jáde íriszeivel nyomon követi a félvért és közben elfogyasztja itala maradékát. A kis titokzatos zsákocskák ugyan felkeltik az érdeklődését, de ezekből még nem von le messzemenő következtetéseket.
Feltápászkodik helyéről, hogy a pulthoz lépjen Lilyenn mellé. Arcán a tőle már megszokott bájos mosolya tündököl, miközben üres poharát a pultos felé tolja.*
- Még egyet kérnek.
*Mondja szelíden, és szeme sarkából Lilyennre pillant töretlen mosollyal arcán.*
- Esetleg a hölgynek valamit? Szívesen kisegítem, ha rászorulna pár aranyra.
*Relael joggal hiheti, hogy a félvérnek nincs elegendő aranya, hiszen igen sokáig kutakodott táskájában is, illetve öltözete sem jómódúságról árulkodik. Ellenben Relaelé, akin nem csak a barbárok ízlése mutatkozik meg, de nemesi mivolta is. Amíg válaszra vár, addig készségesen kifizeti a 10 aranyat a Ribizliboráért. *
//Álmok útján//
*Relael a szokásos alkoholadagját fogyasztgatja el éppen, csak éppenséggel nem otthon, mert már valamelyest unja az ismerős falakat, az ismerős bútorokat, a gyereksírást, és időnként Latlie is szörnyen bosszantja, de igyekszik nem gonoszkodni szegény lánnyal. Most éppen egyedül ül egy asztalnál, ami nem csak ingerszegény Relael számára, de hangulatára nézve sem túl szerencsés az egyedüllét.
Mir adnak az istenek, szerencséje van, mert egy potenciális áldozat téved be, akit bántalmazhat a jelenlétével.
~ Tökéletes. ~
Bár ez a megállapítás megtörténik, de még nem mozdul az elf lány, helyette kíváncsi jáde íriszeivel nyomon követi a félvért és közben elfogyasztja itala maradékát. A kis titokzatos zsákocskák ugyan felkeltik az érdeklődését, de ezekből még nem von le messzemenő következtetéseket.
Feltápászkodik helyéről, hogy a pulthoz lépjen Lilyenn mellé. Arcán a tőle már megszokott bájos mosolya tündököl, miközben üres poharát a pultos felé tolja.*
- Még egyet kérnek.
*Mondja szelíden, és szeme sarkából Lilyennre pillant töretlen mosollyal arcán.*
- Esetleg a hölgynek valamit? Szívesen kisegítem, ha rászorulna pár aranyra.
*Relael joggal hiheti, hogy a félvérnek nincs elegendő aranya, hiszen igen sokáig kutakodott táskájában is, illetve öltözete sem jómódúságról árulkodik. Ellenben Relaelé, akin nem csak a barbárok ízlése mutatkozik meg, de nemesi mivolta is. Amíg válaszra vár, addig készségesen kifizeti a 10 aranyat a Ribizliboráért.
*
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-13 00:35:42
Üzenet elküldve: 2021-07-13 00:35:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Drulir//
//Nyílt//
*A fogadós még mindig sehol úgyhogy a profi bőrvértes tündérrel kezd diskurálni.*
- Meséket?? Nofejne. Aztán valami meséljé már nekem!
*Kapva harap az alkalmon, hogy valami jó kis históriát halljon.*
- Én kalandor vagyok. Majd ezután megénekelheted a legendáimat.
*Hatalmasat kacag rajta de amúgy az egészet komolyan gondolja. Még szép, hogy legendákba illő kalandjai lesznek Drulirnak.*
- Mahiinri? Az meg milyen állat komám? Valami menyétféle?
*Persze, hogy elgiszi, hogy a dalnok tündér vágta le a jószágot mivel valami pocokfélének véli.*
- Aztán merre lehet ilyen szép példányokat nyúzni?
*Majdan lehet magának is levadászik egy ilyen Mahi micsodát. Nem lehet olyan nagy ördöngösség, ha egy tündér is megcsinálta aki ugye nem az erejükről meg a harci tudásukról híresek.*
//Nyílt//
*A fogadós még mindig sehol úgyhogy a profi bőrvértes tündérrel kezd diskurálni.*
- Meséket?? Nofejne. Aztán valami meséljé már nekem!
*Kapva harap az alkalmon, hogy valami jó kis históriát halljon.*
- Én kalandor vagyok. Majd ezután megénekelheted a legendáimat.
*Hatalmasat kacag rajta de amúgy az egészet komolyan gondolja. Még szép, hogy legendákba illő kalandjai lesznek Drulirnak.*
- Mahiinri? Az meg milyen állat komám? Valami menyétféle?
*Persze, hogy elgiszi, hogy a dalnok tündér vágta le a jószágot mivel valami pocokfélének véli.*
- Aztán merre lehet ilyen szép példányokat nyúzni?
*Majdan lehet magának is levadászik egy ilyen Mahi micsodát. Nem lehet olyan nagy ördöngösség, ha egy tündér is megcsinálta aki ugye nem az erejükről meg a harci tudásukról híresek.*
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-09 16:15:44
Üzenet elküldve: 2021-07-09 16:15:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//Drulir//
//Nyílt//
*Van benne egy szikrányi félsz, hogy nehogy úgy járjon, mint már korábban sokszor. Sajnos nem mindenfelé szívlelik a népek azt, ha valaki ismeretlen elegyedik velük beszélgetésbe, de Stratnak, aki szinte senkit nem ismer, más eszköze aligha akad, hogy elkerülje az egyedülivás borzalmait. Szerencsére a törp nem a baltáját akarja megszagoltatni vele, legalábbis egyelőre még nem.*
-Ó, nem vagyok én semmiféle járatban. Csak vándorlok, tudja. Meséket gyűjtök, dalnak valót, meg ilyesmi. És maga?
*Kérdez vissza, s tényleg kíváncsi. Nem tudja, hogy csak ő nem igazán találkozott egy jó ideje törpével, főleg ekkorával, vagy eleve ritkák errefelé. A dicséreten el kell gondolkoznia egy darabig, mire leesik neki a dolog. *
-Köszönöm! Maihhinbőrből készült, magam vadásztam le.
*Közel sem biztos, hogy törpe tudja, hogy miféle lények ezek, de ezt Strat nem tudhatja. Bár a tündér nem néz ki egy vadászalkatnak az biztos, talán van olyan karizmatikus személyiség, hogy
Drulir elhiggye amit mond. *
//Nyílt//
*Van benne egy szikrányi félsz, hogy nehogy úgy járjon, mint már korábban sokszor. Sajnos nem mindenfelé szívlelik a népek azt, ha valaki ismeretlen elegyedik velük beszélgetésbe, de Stratnak, aki szinte senkit nem ismer, más eszköze aligha akad, hogy elkerülje az egyedülivás borzalmait. Szerencsére a törp nem a baltáját akarja megszagoltatni vele, legalábbis egyelőre még nem.*
-Ó, nem vagyok én semmiféle járatban. Csak vándorlok, tudja. Meséket gyűjtök, dalnak valót, meg ilyesmi. És maga?
*Kérdez vissza, s tényleg kíváncsi. Nem tudja, hogy csak ő nem igazán találkozott egy jó ideje törpével, főleg ekkorával, vagy eleve ritkák errefelé. A dicséreten el kell gondolkoznia egy darabig, mire leesik neki a dolog. *
-Köszönöm! Maihhinbőrből készült, magam vadásztam le.
*Közel sem biztos, hogy törpe tudja, hogy miféle lények ezek, de ezt Strat nem tudhatja. Bár a tündér nem néz ki egy vadászalkatnak az biztos, talán van olyan karizmatikus személyiség, hogy
Drulir elhiggye amit mond. *
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-09 12:11:35
Üzenet elküldve: 2021-07-09 12:11:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hathúros//
//Nyílt//
*Igen igen furcsa hely ez egy találkozóra. A csapos nép alszik valahol vagy kint fetreng. A csoda se tudja. Oldalra fordítja már a fejét mert valami szöszmötölést hall. Egy vékonyka hang megszólítja.*
- Nofene. Tündér uram jól mondja.
- Az én torkom meg porzik már de ezek itt lusták kiszolgálni.
*A tündér megadja a tisztelet amit hősünk nem mutat ki de hasonlóan viszonyul a nálánál jóval vékonyabb és törékenyebb szárnyashoz. *
- Miféle járatban erre?
- Egyébként igen szép a bőr vértje.
*Már meg kell mondania az igazad mert ilyet se sokat látni. Egy tündéren meg pláne akik nem a harci érdemeikről híresek. De most lehet megtalálta a fekete bárányt a fehér csordában.*
//Nyílt//
*Igen igen furcsa hely ez egy találkozóra. A csapos nép alszik valahol vagy kint fetreng. A csoda se tudja. Oldalra fordítja már a fejét mert valami szöszmötölést hall. Egy vékonyka hang megszólítja.*
- Nofene. Tündér uram jól mondja.
- Az én torkom meg porzik már de ezek itt lusták kiszolgálni.
*A tündér megadja a tisztelet amit hősünk nem mutat ki de hasonlóan viszonyul a nálánál jóval vékonyabb és törékenyebb szárnyashoz. *
- Miféle járatban erre?
- Egyébként igen szép a bőr vértje.
*Már meg kell mondania az igazad mert ilyet se sokat látni. Egy tündéren meg pláne akik nem a harci érdemeikről híresek. De most lehet megtalálta a fekete bárányt a fehér csordában.*
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-08 18:12:08
Üzenet elküldve: 2021-07-08 18:12:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//Drulir//
//Nyílt//
*Ahogy ott várakozik, s figyeli az események alakulását akárcsak egy csendes asztaltárs, látja ő azt már előre, hogy nem-igen fognak hamar végezni, s kitudja, hogy a rendeléssel még meddig húzzák Strat egyáltalán nem drága idejét. Ha így tudja, legalább hozott volna valami szívnivalót legalább, de sajnos erre nem gondolt hamarabb, így most marad az üres asztal, s a várakozás. Gondol közben sok dologra. Hogy milyen volt a maihhin vadászat, hogy vajon hogy hangozhat szabadtéren az új kürtje, s hogy vajon tényleg igaz-e, amit Bathrak mesélt neki a maihhin bőrről. ~Hát idővel csak kiderül majd.~ Főleg, ha tesz is érte, hogy megtudja. Egyébként nem egyedül ő vár, ahogy látja, egy zömök törpe is éppen serre szomjazik, akárcsak ő maga. Nem kell sokat várnia, hogy akaratlanul előtörjön belőle az az éne, aminek nem okoz gondot idegenek megszólítása.*
-Törp'uram! Ne igyék egyedül, üljön ide, ha van kedve. Nekem is vízköves már a torkom, egyedül meg csak a szamár iszik meg aki igazán szomjas.
*Közben igyekszik a legtisztelettudóbb hangnemet megütni, amire csak képes, mert tapasztalatai alapján úgy tudja, hogy a törpék igencsak kényesek az ilyesmire.*
//Nyílt//
*Ahogy ott várakozik, s figyeli az események alakulását akárcsak egy csendes asztaltárs, látja ő azt már előre, hogy nem-igen fognak hamar végezni, s kitudja, hogy a rendeléssel még meddig húzzák Strat egyáltalán nem drága idejét. Ha így tudja, legalább hozott volna valami szívnivalót legalább, de sajnos erre nem gondolt hamarabb, így most marad az üres asztal, s a várakozás. Gondol közben sok dologra. Hogy milyen volt a maihhin vadászat, hogy vajon hogy hangozhat szabadtéren az új kürtje, s hogy vajon tényleg igaz-e, amit Bathrak mesélt neki a maihhin bőrről. ~Hát idővel csak kiderül majd.~ Főleg, ha tesz is érte, hogy megtudja. Egyébként nem egyedül ő vár, ahogy látja, egy zömök törpe is éppen serre szomjazik, akárcsak ő maga. Nem kell sokat várnia, hogy akaratlanul előtörjön belőle az az éne, aminek nem okoz gondot idegenek megszólítása.*
-Törp'uram! Ne igyék egyedül, üljön ide, ha van kedve. Nekem is vízköves már a torkom, egyedül meg csak a szamár iszik meg aki igazán szomjas.
*Közben igyekszik a legtisztelettudóbb hangnemet megütni, amire csak képes, mert tapasztalatai alapján úgy tudja, hogy a törpék igencsak kényesek az ilyesmire.*
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-08 10:10:32
Üzenet elküldve: 2021-07-08 10:10:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Álmok útján//
*Három, vagy négy nap telt el a bárónővel történt találkozás óta. Valójában ő maga sem számolja. Mióta elhagyta Artheniort és elhatározta magában, hogy Xidros haragját sem kel már rettegnie, a napok csak elszállnak a félvér felett. Vehette volna az irányt egyenesen a fogadó felé is, de ő úgy döntött, hogy próbára teszi a szerencséjét a környező falvakban. Utólag már jó döntésnek bizonyult, mivel sikerült szert tennie némi aranyra, és egy öreg gnóm apó jóvoltából egy használható hátizsákra is. Ezekkel felszerelve és újult erővel érkezik meg a Vashegy lábánál található fogadóba. Az ide vezető út hosszasra sikerült és nagyon nem volt zökkenőmentes. Leginkább az útbaigazítások színessége, néhányan letudták egy morgással, vagy azok hiánya miatt. Ám most itt van és készen áll, hogy kipihenje a kiadós túra fáradalmait. Mély sóhajjal veszi a lépcsőket és egy határozott ajtónyitást követően már bent is terem. Picit megnyugodva veszi tudomásul, hogy zajlik bent az élet. Persze nincs tömve a terem, de azért nem is üres. Így senki sem fog túl nagy figyelmet szentelni a lánynak. És talán egy borbűzös, matrózkülsejű paraszt sem akar majd beszélgetést kezdeményezni.*
-Szép napot! *Köszön úgy mindenkinek címezve és ezzel le is tudja az udvariaskodás minden formáját. Mindenféle szemkontaktust, ezzel pedig a "Mit bámulsz?!" jellegű kérdéseket is kerülve, szaporázza lépteit a pult irányába. Aki mégis jobban megnénzné magának, egy nagyon fiatal, de a korához képest, igen magas félvért láthat. Az öltözéke nem árulkodik sem jómódról, sem nemesi származásról. Egy sokat megélt, szürke inget visel, ami az igencsak túlméretezett, fekete bőrvértje alól kandikál ki. Hozzáillő, nem kevésbé leharcolt, itt-ott kirepedt bőrnadrágja, az út porával borított, csizmákban ér véget. Fegyverként egy egyszerű kardocskát hord a bal válla mögött. Legalábbis ennyi tárul a kíváncsi szemek elé. A pulthoz érve megszabadul a hátizsáktól, amit óvatosan a le is tesz rá, majd az itallapon kezd kutatni a megfelelő frissítő után. Választása végül, Bunkó Toren után szabadon, a Forralt tea mellet állapodik meg. Ki is fizetné az érte járó 6 aranyat, ha az előkerülő erszényben nem csak egy nyaklánc foglalna helyet. Bosszankodó grimasszal kezd matatni a hátizsákban, kis idő múlva pedig, az előző zsákocska mellé, még öt darabot sorakoztat fel a pulton. A hőség ellenszere a forró ital. Az árva pedig nem adja fel amíg hozzá nem jut. Csakhamar meg is kerül az említett összeg, így le is csenghet a tranzakció. Bár a szemfüles nézelődő, már csak abból ítélve, hogy az összes erszény tartalma kényelmesen elférne egyben is, gyaníthat valami turpisságot. Kis merészséggel még zsebmetszőnek is titulálhatja a félvért. Ezen fennakadva, a szütyők hamar vissza is kerülnek a hátizsák rejtekébe. Így várja a kiszolgálást azon gondolkodva, hogy vajon mit is szeretne enni.*
//Álmok útján//
*Három, vagy négy nap telt el a bárónővel történt találkozás óta. Valójában ő maga sem számolja. Mióta elhagyta Artheniort és elhatározta magában, hogy Xidros haragját sem kel már rettegnie, a napok csak elszállnak a félvér felett. Vehette volna az irányt egyenesen a fogadó felé is, de ő úgy döntött, hogy próbára teszi a szerencséjét a környező falvakban. Utólag már jó döntésnek bizonyult, mivel sikerült szert tennie némi aranyra, és egy öreg gnóm apó jóvoltából egy használható hátizsákra is. Ezekkel felszerelve és újult erővel érkezik meg a Vashegy lábánál található fogadóba. Az ide vezető út hosszasra sikerült és nagyon nem volt zökkenőmentes. Leginkább az útbaigazítások színessége, néhányan letudták egy morgással, vagy azok hiánya miatt. Ám most itt van és készen áll, hogy kipihenje a kiadós túra fáradalmait. Mély sóhajjal veszi a lépcsőket és egy határozott ajtónyitást követően már bent is terem. Picit megnyugodva veszi tudomásul, hogy zajlik bent az élet. Persze nincs tömve a terem, de azért nem is üres. Így senki sem fog túl nagy figyelmet szentelni a lánynak. És talán egy borbűzös, matrózkülsejű paraszt sem akar majd beszélgetést kezdeményezni.*
-Szép napot! *Köszön úgy mindenkinek címezve és ezzel le is tudja az udvariaskodás minden formáját. Mindenféle szemkontaktust, ezzel pedig a "Mit bámulsz?!" jellegű kérdéseket is kerülve, szaporázza lépteit a pult irányába. Aki mégis jobban megnénzné magának, egy nagyon fiatal, de a korához képest, igen magas félvért láthat. Az öltözéke nem árulkodik sem jómódról, sem nemesi származásról. Egy sokat megélt, szürke inget visel, ami az igencsak túlméretezett, fekete bőrvértje alól kandikál ki. Hozzáillő, nem kevésbé leharcolt, itt-ott kirepedt bőrnadrágja, az út porával borított, csizmákban ér véget. Fegyverként egy egyszerű kardocskát hord a bal válla mögött. Legalábbis ennyi tárul a kíváncsi szemek elé. A pulthoz érve megszabadul a hátizsáktól, amit óvatosan a le is tesz rá, majd az itallapon kezd kutatni a megfelelő frissítő után. Választása végül, Bunkó Toren után szabadon, a Forralt tea mellet állapodik meg. Ki is fizetné az érte járó 6 aranyat, ha az előkerülő erszényben nem csak egy nyaklánc foglalna helyet.
Bosszankodó grimasszal kezd matatni a hátizsákban, kis idő múlva pedig, az előző zsákocska mellé, még öt darabot sorakoztat fel a pulton. A hőség ellenszere a forró ital. Az árva pedig nem adja fel amíg hozzá nem jut. Csakhamar meg is kerül az említett összeg, így le is csenghet a tranzakció. Bár a szemfüles nézelődő, már csak abból ítélve, hogy az összes erszény tartalma kényelmesen elférne egyben is, gyaníthat valami turpisságot. Kis merészséggel még zsebmetszőnek is titulálhatja a félvért. Ezen fennakadva, a szütyők hamar vissza is kerülnek a hátizsák rejtekébe. Így várja a kiszolgálást azon gondolkodva, hogy vajon mit is szeretne enni.*
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2021-07-07 20:32:33
Üzenet elküldve: 2021-07-07 20:32:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Jobb később mint soha//
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
* Cale elengedi a füle mellett a megjegyzést, látszólag bántja ugyan kicsit, mintha hirtelen valami kellemetlen dologhoz érne, de csak egy kósza pillanat, egy őszintének tűnő sajnálkozó pillantás az egész csupán. Az évek alatt felépített rutinja és színészi képességeit alaposan próbára teszi ez a páros, Salwar küzd, mint disznó a jégen. Egyelőre viszont úgy látszik, hogy fent marad, nem szakad be alatta a hazugságok megszilárdult tava. *
- Mágiával nem tudott volna segíteni rajtuk? * Érdeklődik inkább mosolyogva Learonhoz fordulva, beszéltetve a férfit, mert addig se kell megjátszania magát, addig sem muszáj odafigyeljen minden árva szóra, amit megpróbál elmondani, úgy gondolkodni, hogy ne lássák rajta, milyen lázasan jár az agya. *
- Én is sört kérnék, és négyet ebből a Kagan ökléből, meg egy kis ördögvigyort hozzá, ha már kapható. Hátha attól jobb kedvünk lesz. * Teszi hozzá kedvesen a rendelésükről érdeklődő férfinak címezve, Relael pedig ott pukkadhat meg ahol van felőle, akkor is kifizeti a kettő Ribizlibort, ami összesen 20 aranyba kerül. A kupachoz hozzá számol még 18 aranyat, mert az itallap szerint annyiba kerül a két Tharg házi sör. Az egészet pedig a négy négy Kagan ökle miatt kifizetendő 60 arany koronázza meg. Ha valaki nem akarja meginni azt, amit ő fizet, akkor majd megissza helyette, nem zavartatja magát. Az itallapot vizsgálva viszont kikér még egy adag Ördögvigyort is, az egészből ez a legdrágább, 39 aranyba fáj a mélységinek, de nem bánja. Ha valaki szeretné oldani a hangulatot, és a feszültséget, így legalább nyugodtan megteheti. *
- Nem ismertem a valódi szüleimet. * Válaszolja a mágusnak, és még hazudnia sem kell. * Magamra hagytak, anyám talán nem tartott rám igényt, talán valami más oka volt, nem tudhatom meg soha már. Az út szélén, piszkosan, és éhesen feküdtem, még járni sem tudtam igazán. Ha volt bármilyen bűnöm is, azon kívül, hogy világra jöttem, azért aligha lehet felelősségre vonni egy gyereket, aki nem hogy beszélni nem tud, de minden cselekvése kimerül a kúszásban, és a gügyögésben. Így találtak meg, gondolom nem akartak a sorsomra hagyni. Az az ember mentette meg az életem, és miatta lettem az, aki. Vándorzenész volt, mellette tanultam meg énekelni, és hangszeren játszani. * Teszi hozzá, vidáman megkopogtatva a míves lantot, amit a wegtoreni karavánpihenő óta mindenhová magával visz. *
- Ha megtenné, hogy mesél még nekem arról a küldetésről, amit a mágusmesternek végzett, vagy ha gondolja, egy másikról, amire nem gondol vissza olyan nehéz szívvel, akkor szívesen megzenésítem. Aztán eléneklem, nem csak Artheniorban, de amerre csak visz az út és a sors, mindenhol megismerik majd a nagy Learon nevét. * Teszi hozzá, ismét a férfi egóját igyekezve megpuhítani. *
//Ysanee, Learon, Cale, Relael//
* Cale elengedi a füle mellett a megjegyzést, látszólag bántja ugyan kicsit, mintha hirtelen valami kellemetlen dologhoz érne, de csak egy kósza pillanat, egy őszintének tűnő sajnálkozó pillantás az egész csupán. Az évek alatt felépített rutinja és színészi képességeit alaposan próbára teszi ez a páros, Salwar küzd, mint disznó a jégen. Egyelőre viszont úgy látszik, hogy fent marad, nem szakad be alatta a hazugságok megszilárdult tava. *
- Mágiával nem tudott volna segíteni rajtuk? * Érdeklődik inkább mosolyogva Learonhoz fordulva, beszéltetve a férfit, mert addig se kell megjátszania magát, addig sem muszáj odafigyeljen minden árva szóra, amit megpróbál elmondani, úgy gondolkodni, hogy ne lássák rajta, milyen lázasan jár az agya. *
- Én is sört kérnék, és négyet ebből a Kagan ökléből, meg egy kis ördögvigyort hozzá, ha már kapható. Hátha attól jobb kedvünk lesz. * Teszi hozzá kedvesen a rendelésükről érdeklődő férfinak címezve, Relael pedig ott pukkadhat meg ahol van felőle, akkor is kifizeti a kettő Ribizlibort, ami összesen 20 aranyba kerül.
A kupachoz hozzá számol még 18 aranyat, mert az itallap szerint annyiba kerül a két Tharg házi sör. Az egészet pedig a négy négy Kagan ökle miatt kifizetendő 60 arany koronázza meg. Ha valaki nem akarja meginni azt, amit ő fizet, akkor majd megissza helyette, nem zavartatja magát. Az itallapot vizsgálva viszont kikér még egy adag Ördögvigyort is, az egészből ez a legdrágább, 39 aranyba fáj a mélységinek, de nem bánja. Ha valaki szeretné oldani a hangulatot, és a feszültséget, így legalább nyugodtan megteheti. *- Nem ismertem a valódi szüleimet. * Válaszolja a mágusnak, és még hazudnia sem kell. * Magamra hagytak, anyám talán nem tartott rám igényt, talán valami más oka volt, nem tudhatom meg soha már. Az út szélén, piszkosan, és éhesen feküdtem, még járni sem tudtam igazán. Ha volt bármilyen bűnöm is, azon kívül, hogy világra jöttem, azért aligha lehet felelősségre vonni egy gyereket, aki nem hogy beszélni nem tud, de minden cselekvése kimerül a kúszásban, és a gügyögésben. Így találtak meg, gondolom nem akartak a sorsomra hagyni. Az az ember mentette meg az életem, és miatta lettem az, aki. Vándorzenész volt, mellette tanultam meg énekelni, és hangszeren játszani. * Teszi hozzá, vidáman megkopogtatva a míves lantot, amit a wegtoreni karavánpihenő óta mindenhová magával visz. *
- Ha megtenné, hogy mesél még nekem arról a küldetésről, amit a mágusmesternek végzett, vagy ha gondolja, egy másikról, amire nem gondol vissza olyan nehéz szívvel, akkor szívesen megzenésítem. Aztán eléneklem, nem csak Artheniorban, de amerre csak visz az út és a sors, mindenhol megismerik majd a nagy Learon nevét. * Teszi hozzá, ismét a férfi egóját igyekezve megpuhítani. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 851-870