Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 78 (1541. - 1560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1560. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-02 19:46:54
Üzenet elküldve: 2016-09-02 19:46:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Leandana figyelmébe - másnap//
*Az elf szélsebesen halad keresztül a városon. Achim Kancellár csak egy nevet mondott neki: Leandana. A helyzetből és a körülményekből nem nehéz kitalálni, hogy egy gyógyítót kell keresnie, vagy legalábbis valakit aki ért a gyógyításhoz. Az utcán véletlenszerűen lép oda emberekhez és kérdezgeti őket a nő potenciális tartózkodási helyéről. Többen említik a Vaskorsót így az elf azonnal oda indul.
A vészhelyzettől hajtva, szinte berobban a fogadó ajtaján, megpróbálva felkelteni a bent lévők figyelmét.*
-Leandana! *kiáltja el magát, remélve, hogy a név tulajdonosa a helyszínen van.*
-Leandana! Achim Kancellár küldött érted! Szükség van tudományodra! *folytatja emelt hangon. Tekintetét folyamatosan az ivó vendégein tartja, várva, hogy valaki magára ismer-e. Az idő ellenük dolgozik. Ha jó helyen jár és megtalálja a nőt azonnal átadja neki az üzenetet, hogy a Kancellárnak szüksége van rá a Radkraal közelében!*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.09.03 03:44:20, a következő indokkal:
Ne irányítsd más(ok) karakterét; múlt helyett jelen idő; a rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása; jelpótlás, jeljavítás.
*Az elf szélsebesen halad keresztül a városon. Achim Kancellár csak egy nevet mondott neki: Leandana. A helyzetből és a körülményekből nem nehéz kitalálni, hogy egy gyógyítót kell keresnie, vagy legalábbis valakit aki ért a gyógyításhoz. Az utcán véletlenszerűen lép oda emberekhez és kérdezgeti őket a nő potenciális tartózkodási helyéről. Többen említik a Vaskorsót így az elf azonnal oda indul.
A vészhelyzettől hajtva, szinte berobban a fogadó ajtaján, megpróbálva felkelteni a bent lévők figyelmét.*
-Leandana! *kiáltja el magát, remélve, hogy a név tulajdonosa a helyszínen van.*
-Leandana! Achim Kancellár küldött érted! Szükség van tudományodra! *folytatja emelt hangon. Tekintetét folyamatosan az ivó vendégein tartja, várva, hogy valaki magára ismer-e. Az idő ellenük dolgozik. Ha jó helyen jár és megtalálja a nőt azonnal átadja neki az üzenetet, hogy a Kancellárnak szüksége van rá a Radkraal közelében!*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.09.03 03:44:20, a következő indokkal:
Ne irányítsd más(ok) karakterét; múlt helyett jelen idő; a rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása; jelpótlás, jeljavítás.
1559. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-02 19:27:48
Üzenet elküldve: 2016-09-02 19:27:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//kábé mindenki és napváltás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Adósod vagyok. *Valóban érezhető hála a szavaiban, ahogy talpra kecmereg és a megrázkódtatások után kissé még bizonytalanul áll meg a lábán Lea előtt. Épp csak megmentette az életét a thargok szellemjárója. Ez a hála aztán hamar átadja helyét a gúnynak, ahogy Astarohath-ot torkolja le kicsit.*
- Ha valóság lenne, akkor sem tudnál róla, nem igaz? Addigra már árkon-bokron túl voltál. *Ennyi belefér, bár Asta feladata az volt, hogy a tündért menekítse, de azért kivételes érzékkel vonta ki magát az olyan helyzetekből, ahol bármi bántódás érhette volna. Fura figura. Az égiek óvják attól, hogy valaha az életét kelljen rábíznia, de kellemes társaságnak látszik.
Ami azt illeti, a kissé meggondolatlannak látszó lovag most nagyot nőtt a szemében. Mert ököllel belepancsolni a másik arcába, az „rendben van”, férfiak között előfordul, hogy nézeteltéréseiket így rendezik. De a maga részéről felettébb megalázónak találja, amikor a nyitott tenyér csattan az arcon. Ezért semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy Celabbreh kis kardcsörtetéssel válaszol, viszont míg a hiba belátásának, elismerésének képessége sokakból hiányzik, a lovag egy füst alatt meg is követi azokat, akiket esetleg megbántott elhamarkodott szavaival.*
- Azt hiszem, kicsit túlbecsülsz. Egy lovagtól szégyenletes lenne az ilyesmi, a magamfajtától... nos, maradjunk annyiban, hogy tudom, mikor van ideje és helye az ilyesminek. *fordul egy tiszteletteljes főhajtással a lovag felé. Ethea ezt a pillanatot választja, hogy feltámadjon benne az amazon, ami érthető is; koholt kis története vérlázító lehet.*
- Ha igaz lenne, akkor majdnem az életem vetted volna a próbálkozásért. *vigyor* Persze ha választanom kéne a farkam és az életem között, kínban lennék. Most pedig, ha nélkülözni tudjátok a társaságom, megejtenék valami tisztálkodást. A saját szagom sem bírom már elviselni.
*Ellenvetés hiányában felnyalábolja mocskos felsőruházatát, a megviselt vértet és kivonul velük a taverna mögé. Visszatérve bepofátlankodik a konyhába, ahonnan egy nagy cseber vízzel és a tűzhelyből csent, parázsló végű fadarabbal távozik. A kertek alatt egy hevenyészett tábortűzön elégeti a ruhákat, a bőrvért és az alkarvédők kivételével. Ezért a holmiért már nem kár. Ott aztán a fejére zúdítja a vizet és hagyja, hogy az leömölve lemossa róla mindazt, ami a sebtisztogatás után még rajta maradt.*
- Azt hiszem, ránk fér a pihenés. *a társaság valamennyi tagjának szólnak szavai, amikor visszatér* Még ma éjszaka visszamegyünk Amonba, vagy itt töltjük? *a kérdés már csak Dharrennek*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Adósod vagyok. *Valóban érezhető hála a szavaiban, ahogy talpra kecmereg és a megrázkódtatások után kissé még bizonytalanul áll meg a lábán Lea előtt. Épp csak megmentette az életét a thargok szellemjárója. Ez a hála aztán hamar átadja helyét a gúnynak, ahogy Astarohath-ot torkolja le kicsit.*
- Ha valóság lenne, akkor sem tudnál róla, nem igaz? Addigra már árkon-bokron túl voltál. *Ennyi belefér, bár Asta feladata az volt, hogy a tündért menekítse, de azért kivételes érzékkel vonta ki magát az olyan helyzetekből, ahol bármi bántódás érhette volna. Fura figura. Az égiek óvják attól, hogy valaha az életét kelljen rábíznia, de kellemes társaságnak látszik.
Ami azt illeti, a kissé meggondolatlannak látszó lovag most nagyot nőtt a szemében. Mert ököllel belepancsolni a másik arcába, az „rendben van”, férfiak között előfordul, hogy nézeteltéréseiket így rendezik. De a maga részéről felettébb megalázónak találja, amikor a nyitott tenyér csattan az arcon. Ezért semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy Celabbreh kis kardcsörtetéssel válaszol, viszont míg a hiba belátásának, elismerésének képessége sokakból hiányzik, a lovag egy füst alatt meg is követi azokat, akiket esetleg megbántott elhamarkodott szavaival.*
- Azt hiszem, kicsit túlbecsülsz. Egy lovagtól szégyenletes lenne az ilyesmi, a magamfajtától... nos, maradjunk annyiban, hogy tudom, mikor van ideje és helye az ilyesminek. *fordul egy tiszteletteljes főhajtással a lovag felé. Ethea ezt a pillanatot választja, hogy feltámadjon benne az amazon, ami érthető is; koholt kis története vérlázító lehet.*
- Ha igaz lenne, akkor majdnem az életem vetted volna a próbálkozásért. *vigyor* Persze ha választanom kéne a farkam és az életem között, kínban lennék. Most pedig, ha nélkülözni tudjátok a társaságom, megejtenék valami tisztálkodást. A saját szagom sem bírom már elviselni.
*Ellenvetés hiányában felnyalábolja mocskos felsőruházatát, a megviselt vértet és kivonul velük a taverna mögé. Visszatérve bepofátlankodik a konyhába, ahonnan egy nagy cseber vízzel és a tűzhelyből csent, parázsló végű fadarabbal távozik. A kertek alatt egy hevenyészett tábortűzön elégeti a ruhákat, a bőrvért és az alkarvédők kivételével. Ezért a holmiért már nem kár. Ott aztán a fejére zúdítja a vizet és hagyja, hogy az leömölve lemossa róla mindazt, ami a sebtisztogatás után még rajta maradt.*
- Azt hiszem, ránk fér a pihenés. *a társaság valamennyi tagjának szólnak szavai, amikor visszatér* Még ma éjszaka visszamegyünk Amonba, vagy itt töltjük? *a kérdés már csak Dharrennek*
1558. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-02 12:23:16
Üzenet elküldve: 2016-09-02 12:23:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Annyira meglepődik, mikor kiveszik a kezéből a pohár vizet, hogy még a pofonra is csak behúzza a nyakát hirtelen reflexből, ám az így is betalál.*
-Akkor lásd el te a sebeket, nem vagyok gyógyító! *Szemei szikrákat vetnek a számára még idegen férfira. Egyek keze kardja markolatára siklik, másikkal a rövidtőrt fogja meg, de még egyiket sem veszi elő. Mikor Dharren újra hozzá beszél, bár nagyon nem tetszik neki a stílusa, mégis végig hallgatja, mi több, utána az egész történetet is. Mivel Laor is végig bólogatva nyugtázza, hogy minden úgy történt, ahogy most el lett mondva, így már nem hitetlenkedve, csupán értetlenül pislog. Mikor elhatározta, hogy ideutazik, arra számított, hogy majd a fővárosiakkal lesz gondja a Vezérnek, hogy majd ellenük segíti őt a harcban, nem arra, hogy óriás mutáns pókok és halott nők ellen kell majd küzdenie. Az igen tartalmas és részletes beszámoló után Laor egyedi verzióját is meghallgatja.*
-Róla még el is hinném komám, de rólad nem. *Mondja neki komoly hangon, most még csak meg se tudta mosolyogni ezt az alternatívát. A végén Asta felé fordul.*
-Ne haragudj. Eddig nem hittem el, hogy itt tényleg efféle dögök mászkálnak. Azt gondoltam ez csak ürügy egy politikai harcra. Meg hogy ez a sok katona kint, ellenünk van itt. De látom a probléma, némiképp komolyabb. *A mondat végén lassan újra végignéz a sérülteken, szeme végül Dharrenen állapodik meg.*
- Hibáztam, elismerem. De ha még egyszer hozzám érsz, bár nem vagyok egy óriás pók, de én is kicsipkézlek. *Úgy helyezkedik, ha a férfi támadna, mire odaérne, addigra mindkét fegyvere a kezébe lehessen. Végül Lea szavai enyhít a feszült testtartásán, bólintva is neki, hogy megértette, részéről ezzel le is zárná a kakaskodást.*
-Akkor lásd el te a sebeket, nem vagyok gyógyító! *Szemei szikrákat vetnek a számára még idegen férfira. Egyek keze kardja markolatára siklik, másikkal a rövidtőrt fogja meg, de még egyiket sem veszi elő. Mikor Dharren újra hozzá beszél, bár nagyon nem tetszik neki a stílusa, mégis végig hallgatja, mi több, utána az egész történetet is. Mivel Laor is végig bólogatva nyugtázza, hogy minden úgy történt, ahogy most el lett mondva, így már nem hitetlenkedve, csupán értetlenül pislog. Mikor elhatározta, hogy ideutazik, arra számított, hogy majd a fővárosiakkal lesz gondja a Vezérnek, hogy majd ellenük segíti őt a harcban, nem arra, hogy óriás mutáns pókok és halott nők ellen kell majd küzdenie. Az igen tartalmas és részletes beszámoló után Laor egyedi verzióját is meghallgatja.*
-Róla még el is hinném komám, de rólad nem. *Mondja neki komoly hangon, most még csak meg se tudta mosolyogni ezt az alternatívát. A végén Asta felé fordul.*
-Ne haragudj. Eddig nem hittem el, hogy itt tényleg efféle dögök mászkálnak. Azt gondoltam ez csak ürügy egy politikai harcra. Meg hogy ez a sok katona kint, ellenünk van itt. De látom a probléma, némiképp komolyabb. *A mondat végén lassan újra végignéz a sérülteken, szeme végül Dharrenen állapodik meg.*
- Hibáztam, elismerem. De ha még egyszer hozzám érsz, bár nem vagyok egy óriás pók, de én is kicsipkézlek. *Úgy helyezkedik, ha a férfi támadna, mire odaérne, addigra mindkét fegyvere a kezébe lehessen. Végül Lea szavai enyhít a feszült testtartásán, bólintva is neki, hogy megértette, részéről ezzel le is zárná a kakaskodást.*
1557. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-02 10:48:39
Üzenet elküldve: 2016-09-02 10:48:39
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//kábé mindenki//
*Ethea eszmél lassan, és eközben Laor sebei is hegedésnek indulnak, éppen ezért értetlenül néz kicsit Celára.*
- Lemosni akarom a dzsuvát róla. Tudod, lefüröszteni!
*mondja olyan hangon, mintha egy tanító beszélne egy még tudatlan kisgyermekhez. Közben Laor is magához tér, úgyhogy úgy tűnik, hogy nem lesz szükség arra, hogy Lea mosdassa le, mert innentől kezdve nyilván meg tudja oldani magának. Amúgy csak azokat a ruháit vették le, amik okvetlenül szükségesek voltak ahhoz, hogy Lea szemrevételezhesse a sebeit, szóval nem kell olyasmit aggódnia, hogy illetéktelenek esetleg meglátják a családi bizsut. Laor ki nem mondott kérdését már akkor válaszolja meg, mikor feltápászkodik. Megpaskolja a férfi vállát még, mielőtt odalépne Dharrenhez.*
- Mert különben meghalsz.
*közben elhangzik Cela inkriminált kérdése, amin Lea őszintén felnevet. Beszélt már egyszer Asztarohadttal, és akkor az volt a benyomása, hogy csupán egy ártalmatlan szájhős. Ezt most sem gondolja másként, azonban a hangulat olyannyira paprikássá válik igen hamar, hogy nem vicceskedik azon, hogy valószínűleg Asztarohadt egyes-egyedül gyűrte le ezt a hármat, és úszta meg anélkül, hogy egy hajszála is meggörbült volna. Meghallgatja Dharren beszámolóját, de csak fél füllel, mert ugye már elregélték ezt Kagannak, aki nyilván nem felhőtlenül boldog attól a ténytől, hogy újabb harcosait kapták el az élőholtak, meg hogy belefutottak egy újabb rémségbe is.*
- Dharrennek igaza van, tanulj meg féket tenni a nyelvedre, mert megjárhatod.
*egyebekben nem foglalkozik különösebben a gyanúsítgatással, mivel tökéletes képtelenségnek hat. Laor sztoriján viszont újfent felnevet. Ethea persze nem találja olyan viccesnek, mint amennyire Lea, de azért ő sem veszi túl komolyan. Remélhetőleg Cela sem fog egyből halálbüntetésért kiáltani*
- Hát igen, Ethea stramm nő! Örüljetek, hogy megmaradt a pisilőtök.
*közben már szerzett vizet, hogy Dharren sebeit kimossa, no meg bekenje a "varrókészletben" lévő fertőtlenítő tinktúrával. Amit kell, azt természetesen összeölti.*
- Ehh Dharren, a babarcod már a múlté!
*Ethea eszmél lassan, és eközben Laor sebei is hegedésnek indulnak, éppen ezért értetlenül néz kicsit Celára.*
- Lemosni akarom a dzsuvát róla. Tudod, lefüröszteni!
*mondja olyan hangon, mintha egy tanító beszélne egy még tudatlan kisgyermekhez. Közben Laor is magához tér, úgyhogy úgy tűnik, hogy nem lesz szükség arra, hogy Lea mosdassa le, mert innentől kezdve nyilván meg tudja oldani magának. Amúgy csak azokat a ruháit vették le, amik okvetlenül szükségesek voltak ahhoz, hogy Lea szemrevételezhesse a sebeit, szóval nem kell olyasmit aggódnia, hogy illetéktelenek esetleg meglátják a családi bizsut. Laor ki nem mondott kérdését már akkor válaszolja meg, mikor feltápászkodik. Megpaskolja a férfi vállát még, mielőtt odalépne Dharrenhez.*
- Mert különben meghalsz.
*közben elhangzik Cela inkriminált kérdése, amin Lea őszintén felnevet. Beszélt már egyszer Asztarohadttal, és akkor az volt a benyomása, hogy csupán egy ártalmatlan szájhős. Ezt most sem gondolja másként, azonban a hangulat olyannyira paprikássá válik igen hamar, hogy nem vicceskedik azon, hogy valószínűleg Asztarohadt egyes-egyedül gyűrte le ezt a hármat, és úszta meg anélkül, hogy egy hajszála is meggörbült volna. Meghallgatja Dharren beszámolóját, de csak fél füllel, mert ugye már elregélték ezt Kagannak, aki nyilván nem felhőtlenül boldog attól a ténytől, hogy újabb harcosait kapták el az élőholtak, meg hogy belefutottak egy újabb rémségbe is.*
- Dharrennek igaza van, tanulj meg féket tenni a nyelvedre, mert megjárhatod.
*egyebekben nem foglalkozik különösebben a gyanúsítgatással, mivel tökéletes képtelenségnek hat. Laor sztoriján viszont újfent felnevet. Ethea persze nem találja olyan viccesnek, mint amennyire Lea, de azért ő sem veszi túl komolyan. Remélhetőleg Cela sem fog egyből halálbüntetésért kiáltani*
- Hát igen, Ethea stramm nő! Örüljetek, hogy megmaradt a pisilőtök.
*közben már szerzett vizet, hogy Dharren sebeit kimossa, no meg bekenje a "varrókészletben" lévő fertőtlenítő tinktúrával. Amit kell, azt természetesen összeölti.*
- Ehh Dharren, a babarcod már a múlté!
1556. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-02 09:57:46
Üzenet elküldve: 2016-09-02 09:57:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//kábé mindenki//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Minden vágya a víz. Kívül és belül egyaránt. Ugyan belülre nem annyira meleget kíván, mint kívülre, de ez már részlet kérdés. Közben Laor mellette jobban lesz. Csukott szemekkel hallgatja a körülötte folyó eseményeket. Az első, ami megüti fülét az Celab szavai. Mivel amúgy erőtlen, így csak felhorgad. Még jó, hogy Dharren leosztja a fickót, mert különben a harcoslánynak kéne levernie a fejét. Már miután teljesen felerősödött. Aztán Dharren meséje következik, mely kellően részletes, és hűen adja vissza a történteket. Majd ezek után Laor is elmond egy sztorit. Mivel Dharren már adott Etheának inni, hát a lány lassan erőre kap. Na persze, senki ne gondoljon nagy javulásra, de legalább a szemeit kinyitja, és óvatosan a fejét is forgatni képes. Így, Laor története végén felhorkan.*
-Ha engedném is, hogy rám vesd magad, már nem igen lenne olyasmid, amivel kezdeni is tudnál valamit. Se kezed, se lábad, se nyelved, se farkad nem lenne.
*És ha Laor, valamint a többiek is, rápillantanak a nem túl hangosan, tökéletesen közömbös hangon felhangzó szavakra, akkor Ethea szélesen elvigyorodik.*
-Ez a változat hogy tetszik?
*A kérdés ezúttal Laornak szól, majd Dharrenre vetülnek az íriszek, és bal kezével integet az őrparancsnok felé.*
-Ne légy önző.
*Egyértelmű, hogy a lórúgást kívánja ő maga is.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Minden vágya a víz. Kívül és belül egyaránt. Ugyan belülre nem annyira meleget kíván, mint kívülre, de ez már részlet kérdés. Közben Laor mellette jobban lesz. Csukott szemekkel hallgatja a körülötte folyó eseményeket. Az első, ami megüti fülét az Celab szavai. Mivel amúgy erőtlen, így csak felhorgad. Még jó, hogy Dharren leosztja a fickót, mert különben a harcoslánynak kéne levernie a fejét. Már miután teljesen felerősödött. Aztán Dharren meséje következik, mely kellően részletes, és hűen adja vissza a történteket. Majd ezek után Laor is elmond egy sztorit. Mivel Dharren már adott Etheának inni, hát a lány lassan erőre kap. Na persze, senki ne gondoljon nagy javulásra, de legalább a szemeit kinyitja, és óvatosan a fejét is forgatni képes. Így, Laor története végén felhorkan.*
-Ha engedném is, hogy rám vesd magad, már nem igen lenne olyasmid, amivel kezdeni is tudnál valamit. Se kezed, se lábad, se nyelved, se farkad nem lenne.
*És ha Laor, valamint a többiek is, rápillantanak a nem túl hangosan, tökéletesen közömbös hangon felhangzó szavakra, akkor Ethea szélesen elvigyorodik.*
-Ez a változat hogy tetszik?
*A kérdés ezúttal Laornak szól, majd Dharrenre vetülnek az íriszek, és bal kezével integet az őrparancsnok felé.*
-Ne légy önző.
*Egyértelmű, hogy a lórúgást kívánja ő maga is.*
1555. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-02 08:00:51
Üzenet elküldve: 2016-09-02 08:00:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//kábé mindenki//
*Hogy eddig Astar a lovagot nem nagyon vette észre, az önhibájából adódik. Ámde, ahogy az egész beszélgetés fölött könyököl az asztalon, igen, hallja a szavait.*
- Én? Már hogy a vérbe tettem volna, te sült hal?
*Mondja, mert nem érti. Ez az alak most vagy az egész sérült brigádot nézi virágszálnak, vagy őt valami szupererős fenegyereknek. Vagy ez, vagy pedig tényleg a fent említett vacsoraötlet logikai képességével van megáldva szegény. Pedig hősünk sem az eszéről híres. Mindenesetre nem szívja fel magát egy kijelentésen, amit egyrészről a jelenlévők nagy része helyből megcáfol, másrészről pedig Dharren Celának kimért atyai sallerje teszi a napot fényesebbé, és vidámabbá. De ha már sztorizgatás van, akkor azt még megvárja, bár ott volt ő is, egész más szóban visszahallani. Ez még inkább igaz Laor történetére.*
- Ezt az előbb álmodtad meg ugye? Mit raktatok neki abba a löttybe? *Egyeseknek nem is kell pihenő, olyannyira egészségesek már.*
- Ja, itt van a taverna mögött, nem nehéz észrevenni. A vezér mondta, hogy így csináljuk. Mondom, a fejét levágtuk, anélkül már nem igazán fog feljönni köszönni.
*A még frissen betemetett gödröt nem nagyon igyekezett elrejteni, befedni vagy ilyenek, könnyen felismerhető, hogy ott ásva volt. És ezzel, ha nem marasztalják még valamivel, hát meg is indul.*
A hozzászólás írója (Astarohath Lienort) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.02 08:02:52
*Hogy eddig Astar a lovagot nem nagyon vette észre, az önhibájából adódik. Ámde, ahogy az egész beszélgetés fölött könyököl az asztalon, igen, hallja a szavait.*
- Én? Már hogy a vérbe tettem volna, te sült hal?
*Mondja, mert nem érti. Ez az alak most vagy az egész sérült brigádot nézi virágszálnak, vagy őt valami szupererős fenegyereknek. Vagy ez, vagy pedig tényleg a fent említett vacsoraötlet logikai képességével van megáldva szegény. Pedig hősünk sem az eszéről híres. Mindenesetre nem szívja fel magát egy kijelentésen, amit egyrészről a jelenlévők nagy része helyből megcáfol, másrészről pedig Dharren Celának kimért atyai sallerje teszi a napot fényesebbé, és vidámabbá. De ha már sztorizgatás van, akkor azt még megvárja, bár ott volt ő is, egész más szóban visszahallani. Ez még inkább igaz Laor történetére.*
- Ezt az előbb álmodtad meg ugye? Mit raktatok neki abba a löttybe? *Egyeseknek nem is kell pihenő, olyannyira egészségesek már.*
- Ja, itt van a taverna mögött, nem nehéz észrevenni. A vezér mondta, hogy így csináljuk. Mondom, a fejét levágtuk, anélkül már nem igazán fog feljönni köszönni.
*A még frissen betemetett gödröt nem nagyon igyekezett elrejteni, befedni vagy ilyenek, könnyen felismerhető, hogy ott ásva volt. És ezzel, ha nem marasztalják még valamivel, hát meg is indul.*
A hozzászólás írója (Astarohath Lienort) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.02 08:02:52
1554. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-01 19:59:09
Üzenet elküldve: 2016-09-01 19:59:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//kábé mindenki//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Annyi már bizonyos, hogy a lovagnak a tapintat és a diplomatikus viselkedés nem erős oldala. Pár napja, ha emlékei nem csalnak, szinte pont ugyanitt hazugozta le nyilvánosan azt a barna hajú leányzót, aki a taverna tulajdonosa vagy vezetője. Most pedig a piperkőcöt és, közvetve, a vörös hajú lányt és Laort. Ahogy felül, figyelmesebb szemlélőnek feltűnhet, – és bizonyára sokan szemlélik figyelmesen az erősen hiányos öltözetű Laort – hogy lábait ugrásra készen húzza maga alá. Hogy Lea varázslattal vagy valami főzettel látta el a bajait, nem tudja, de az eljárás mintha külön energiával is feltöltötte volna. Azt persze nem tudja, hogy ez utóbbi gyorsan múló állapot. Nagyot sóhajt, ahogy a kétkedő lovagra néz.*
- Vallomást teszek. Bűntársammal *széles kézmozdulat a kissé ingerültnek tűnő Dharren felé* az erdőben sétáltunk, amikor a fák sűrűje mögül szívszaggató zokogásra lettünk figyelmesek. A hangot követve bukkantunk e bájos teremtésre, *pillantás a lassan eszmélő Etheára* aki elmondta, hogy egy kereskedő szekérkaravánjával igyekezett Arthenior felé, amikor élőhalottnak látszó orkok vagy orkoknak látszó élőhalottak ütöttek rajtuk. A nagy kavarodásban ő elszakadt a csapattól, és most egyedül van a rengetegben, éhes, fázik és fél. Bűntársam ekkor megértően pillantott rá, majd „Hát, ez nem a te napod, kislány!” felkiáltással elkezdte kigombolni a nadrágját. Én természetesen azonnal az ártatlan leányra vetettem magam, lévén első akartam lenni az erkölcstelen cselekményben, de áldozatunk nehezményezte magatartásunk. A többire nem igazán emlékszem, de állapotunkból ítélve több súlyos hibát is véthettünk. Ez a változat hogyan hangzik?
*Asta ekkor, talán a feszültséget enyhítendő, közli, hogy a tündér nem élte túl a megpróbáltatásokat. Elhúzza a száját, bólint. Valószínűleg hasznos információktól estek el így. Dharren hosszas és részletes élménybeszámolójára többször is egyetértően biccent, a végén pedig, talpra is pattan. Nem számít komolyabb cirkuszra, de mivel a kis csapat vezetője nem vette jó néven Celabbreh kételkedését, és meglendítette a kezét, bármi előfordulhat.*
- Szerintem pedig elég volt mára a jóból! Különben is, a dögök itt kószálnak az ablak alatt, nem egymással kéne torzsalkodni.
*Semmi kedve a békebíró szerepéhez, de ha ez így megy tovább, az élőhalottaknak dolguk nem lesz, elintézik saját magukat.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Annyi már bizonyos, hogy a lovagnak a tapintat és a diplomatikus viselkedés nem erős oldala. Pár napja, ha emlékei nem csalnak, szinte pont ugyanitt hazugozta le nyilvánosan azt a barna hajú leányzót, aki a taverna tulajdonosa vagy vezetője. Most pedig a piperkőcöt és, közvetve, a vörös hajú lányt és Laort. Ahogy felül, figyelmesebb szemlélőnek feltűnhet, – és bizonyára sokan szemlélik figyelmesen az erősen hiányos öltözetű Laort – hogy lábait ugrásra készen húzza maga alá. Hogy Lea varázslattal vagy valami főzettel látta el a bajait, nem tudja, de az eljárás mintha külön energiával is feltöltötte volna. Azt persze nem tudja, hogy ez utóbbi gyorsan múló állapot. Nagyot sóhajt, ahogy a kétkedő lovagra néz.*
- Vallomást teszek. Bűntársammal *széles kézmozdulat a kissé ingerültnek tűnő Dharren felé* az erdőben sétáltunk, amikor a fák sűrűje mögül szívszaggató zokogásra lettünk figyelmesek. A hangot követve bukkantunk e bájos teremtésre, *pillantás a lassan eszmélő Etheára* aki elmondta, hogy egy kereskedő szekérkaravánjával igyekezett Arthenior felé, amikor élőhalottnak látszó orkok vagy orkoknak látszó élőhalottak ütöttek rajtuk. A nagy kavarodásban ő elszakadt a csapattól, és most egyedül van a rengetegben, éhes, fázik és fél. Bűntársam ekkor megértően pillantott rá, majd „Hát, ez nem a te napod, kislány!” felkiáltással elkezdte kigombolni a nadrágját. Én természetesen azonnal az ártatlan leányra vetettem magam, lévén első akartam lenni az erkölcstelen cselekményben, de áldozatunk nehezményezte magatartásunk. A többire nem igazán emlékszem, de állapotunkból ítélve több súlyos hibát is véthettünk. Ez a változat hogyan hangzik?
*Asta ekkor, talán a feszültséget enyhítendő, közli, hogy a tündér nem élte túl a megpróbáltatásokat. Elhúzza a száját, bólint. Valószínűleg hasznos információktól estek el így. Dharren hosszas és részletes élménybeszámolójára többször is egyetértően biccent, a végén pedig, talpra is pattan. Nem számít komolyabb cirkuszra, de mivel a kis csapat vezetője nem vette jó néven Celabbreh kételkedését, és meglendítette a kezét, bármi előfordulhat.*
- Szerintem pedig elég volt mára a jóból! Különben is, a dögök itt kószálnak az ablak alatt, nem egymással kéne torzsalkodni.
*Semmi kedve a békebíró szerepéhez, de ha ez így megy tovább, az élőhalottaknak dolguk nem lesz, elintézik saját magukat.*
1553. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-01 18:56:06
Üzenet elküldve: 2016-09-01 18:56:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//kábé mindenki - Celabbreh Borderfin //
//A hozzászólás 16+ részeket tartalmaz//
* Szoba vagy a fogadó közepe, neki egyre megy, csak a sebek legyenek ellátva. Egy mutatott helyre segíti két társág, mert ő van kevésbé leütött vagy kilyukasztott állapotban. Asta is itt van még, a máguslányt nem látja. Akkor az elrohanhatott jelenteni Kagannak. Viszont nagy örömére Leandana toppan be. El lesznek látva a sebeik! *
- Jó hogy pont most erre hoztak a Szellemek!
* Laornak hamar neki is esnek, ő meg vetkőzik magától. Az arcát kicsit kidíszítette néhány éles kitinpáncél darabka, egy meg a vérten át is belé fúródott kicsit. Ezt a vért levétele előtt most húzza csak ki, nem akart csak úgy pötyörészni az úton a sebével. Leül a közelben és várja, miként látják el Laor sebét, közben Etheát nézi. Így mikor a lány magához tér és inni kér, elveszi a számára idegen férfi kezéből azt a pohár vizet. Majd lekever neki egy pofont. *
- Előbb a sebek legyenek ellátva.
* Majd ő megitatja a lányt, óvatosan tartja egyik kezével a fejét, a másikkal a poharat emeli a szájához, hogy lassanként tudjon inni belőle. *
- Nem csak az a pók volt az egyetlen, ami mocskosul bűzlik itt. Leandana, ezek már itt mászkálnak a kertek alatt. Két élőholt nő is volt, az egyiket sikerült megváltanom a fejétől, de a másik meglógott. A pók akkor került elő, mikor az a kettő menekülni akart, fedezte őket. De inkább kezdem az elejéről, csak varrjál össze vagy valami.
* Ethea már ivott, most rajta a sor. Megáll az idegen férfi előtt és igen komoran a szemébe nézz. *
- Használd az eszed. Ha csak a szád jár és gyanúsítgatsz, legalább ne hangosan mond ki sejtéseid. Egy érzékenyebb lélek itt ezért elmetszi a torkod.
* Útját folytatja a pult felé és kiszolgálja magát egy üveg töménnyel. Közben persze morog. Egy évet se volt távol, erre itt valami jól fésült selyemfiúk járkálnak itt okoskodva. Visszatér az üveggel Ethea és Laor közelébe. *
- Az ösvényen haladtunk befelé az erdőbe, amikor sok szétfröcsögtetett vérre találtunk. Az egész középpontjában egy hamukupac állt, amit kis árkok vagy mik vettek körbe. Igazából minden vájat ehhez a hamukupachoz fut be. Felmászva a fára ezt a rajzot készítettem róla. Nem vagyok egy művész, de azért a lényeg kivehető belőle.
* Veszi elő a rajzot is a táskájából, majd annak száját nem bezárva megmutatja benne a „trófeákat”. A rajz egyébként egy olyan lényt ábrázol, ami félig-meddig denevér, félig-meddig pók. Mint egy keverékfajta. *
- Három csapás volt, ami kifelé vezetett a tisztásról. Az egyik a mi bejövetelünkkel kis szöget bezárva, attól balra indult el, úgy tűnt a folyó irányába. A mi utunktól jobbra egy másik ösvény, a harmadik pedig ugye az, amin mi bementünk oda. Ezen kívül a másik két ösvényen látszottak lábnyomok, pár törött gallyacska.
- Amit még észrevettünk. Laor talált a hamukupacban fém kupákat, díszes kelyheket, amiket a tűz elkoszolt és megnyomorított. Ethea karmolt, karcolt fatörzseket vett észre, néhány fekete szövetdarabot és egy vérfoltot, a folyó irányában. Asta volt az első, meg Ethea, aki egy levágott fejet talált. Fején díszek, előtte hét aranyérme.
* A pókos-denevéres rajzos papír másik oldalára vázolja fel az irányokat, mert nagyban szarik most a még vérző sebére. Majd megmutatja az Kagannak is. A zsákban vannak szövetdarabok, néhány példány a megégetett kupákból, a levágott fej hajából egy tincs. Megy egy gyermeknyi levágott kéz. *
- Eltettem ezt-azt, hogy a varázslók meg tudják nézni, hátha mágiával valami előkotorható, aminek hasznát vesszük. Tudom, hogy van ilyen humbug náluk.
- Ezek után kettéváltunk, hogy a két ösvényt megnézhessük. Én Astával mentem és a vérnyomok egyre sűrűsödtek, mintha az, aki vagy ami megsérült, arra ment volna tovább és közben folyamatosan szivárgott el vörös életereje. Aztán találtunk egy levágott, gyermeknyi kezet. Köröm azon nem volt egy sem, de minden ujjvége meg volt égetve. Mint kiderült, egy tündér lánykáé volt, akit hamar megtaláltunk a keze után. Az akkor már hozzánk csapódó Ewangel próbálta ellátni a sebet, de nem volt jó bőrben. Valamit próbált elmondani, hogy is volt?
* Megvakarja a fejét, töpreng egy kicsit. *
- Megvan már. Azt mondta a tündérke: Baj volt. Elvittek. Szörnyet csináltak egy lányból. Vér kellett, de megölte őket, nem ment el, üldöz. Ekkor kezdett el zizegni a lombos. Asta felkapta és elindultunk vissza. Mikor a többiek is felzárkóztak hozzánk, akkor bukkantak elő az élőholt lányok.
- A halott lányok siettek valahová, már amennyire tellett romló testüktől. Nem sokat tudtunk kihúzni belőlük, csak hogy sietnek, most nem éhesek és biztos nem akarunk hozzájuk csapódni. Elkezdtek futni, az egyiknek sikerült lekaszálnom a lábait és utána levágni a fejét. A másik meglépett és nem mentünk utána. A lombok zizegéséből egy pókháló vetődött és tekeredett rá Etheára. Utána rögtön felbukkant a pók is, ami lényegében ezt a hálót csak úgy kilőtte rá. Hatalmas dög volt, lábai és kezei térdtől, illetve könyöktől váltottak két karomba, arcán csáprágók és Etheára rontott. Elsőnek Laor ért közelebb hozzá, hogy távol tartsa tőle. Én közben útnak indítottam Ewangelt és Astát, a sérült tündérrel. Azt hiszem Ewangel varázsolt még valami fényes izét. Utána becsapódtam én a póknál és Ethea is kiszabadul. Hárman nekiestünk és szúrtuk, ahol értük. Levágtunk ezt-azt belőle de a sérülések miatt azokból ezeket a cafatokat hoztuk magunkkal, meg a kitinpáncéljából. Ugyanis egyszer csak felvisított emberi hangon, hogy „mind meg fogunk halni”, és szétdurrant.
- Jó nagyot repültünk tőle. Ethea beverte a fejét, Laor is megsérült és az én képembe és a mellkasomba is így kerültek kitinpáncél darabkák.
* Néha kortyolgat a töményből és figyeli, milyen állapotba szedi össze magát Ethea. Majd Asta is jelent. *
- Majd mutasd azért meg, hogy hol ástad el. Személy szerint nyugodtabb lennék, ha elégne. Menj és keresd meg Kagant és szólj neki, hogy mihelyst kerül valami kötés a sebemre, megyek jelenteni.
A hozzászólás írója (Dharren Tinshyth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.01 19:02:01
//A hozzászólás 16+ részeket tartalmaz//
* Szoba vagy a fogadó közepe, neki egyre megy, csak a sebek legyenek ellátva. Egy mutatott helyre segíti két társág, mert ő van kevésbé leütött vagy kilyukasztott állapotban. Asta is itt van még, a máguslányt nem látja. Akkor az elrohanhatott jelenteni Kagannak. Viszont nagy örömére Leandana toppan be. El lesznek látva a sebeik! *
- Jó hogy pont most erre hoztak a Szellemek!
* Laornak hamar neki is esnek, ő meg vetkőzik magától. Az arcát kicsit kidíszítette néhány éles kitinpáncél darabka, egy meg a vérten át is belé fúródott kicsit. Ezt a vért levétele előtt most húzza csak ki, nem akart csak úgy pötyörészni az úton a sebével. Leül a közelben és várja, miként látják el Laor sebét, közben Etheát nézi. Így mikor a lány magához tér és inni kér, elveszi a számára idegen férfi kezéből azt a pohár vizet. Majd lekever neki egy pofont. *
- Előbb a sebek legyenek ellátva.
* Majd ő megitatja a lányt, óvatosan tartja egyik kezével a fejét, a másikkal a poharat emeli a szájához, hogy lassanként tudjon inni belőle. *
- Nem csak az a pók volt az egyetlen, ami mocskosul bűzlik itt. Leandana, ezek már itt mászkálnak a kertek alatt. Két élőholt nő is volt, az egyiket sikerült megváltanom a fejétől, de a másik meglógott. A pók akkor került elő, mikor az a kettő menekülni akart, fedezte őket. De inkább kezdem az elejéről, csak varrjál össze vagy valami.
* Ethea már ivott, most rajta a sor. Megáll az idegen férfi előtt és igen komoran a szemébe nézz. *
- Használd az eszed. Ha csak a szád jár és gyanúsítgatsz, legalább ne hangosan mond ki sejtéseid. Egy érzékenyebb lélek itt ezért elmetszi a torkod.
* Útját folytatja a pult felé és kiszolgálja magát egy üveg töménnyel. Közben persze morog. Egy évet se volt távol, erre itt valami jól fésült selyemfiúk járkálnak itt okoskodva. Visszatér az üveggel Ethea és Laor közelébe. *
- Az ösvényen haladtunk befelé az erdőbe, amikor sok szétfröcsögtetett vérre találtunk. Az egész középpontjában egy hamukupac állt, amit kis árkok vagy mik vettek körbe. Igazából minden vájat ehhez a hamukupachoz fut be. Felmászva a fára ezt a rajzot készítettem róla. Nem vagyok egy művész, de azért a lényeg kivehető belőle.
* Veszi elő a rajzot is a táskájából, majd annak száját nem bezárva megmutatja benne a „trófeákat”. A rajz egyébként egy olyan lényt ábrázol, ami félig-meddig denevér, félig-meddig pók. Mint egy keverékfajta. *
- Három csapás volt, ami kifelé vezetett a tisztásról. Az egyik a mi bejövetelünkkel kis szöget bezárva, attól balra indult el, úgy tűnt a folyó irányába. A mi utunktól jobbra egy másik ösvény, a harmadik pedig ugye az, amin mi bementünk oda. Ezen kívül a másik két ösvényen látszottak lábnyomok, pár törött gallyacska.
- Amit még észrevettünk. Laor talált a hamukupacban fém kupákat, díszes kelyheket, amiket a tűz elkoszolt és megnyomorított. Ethea karmolt, karcolt fatörzseket vett észre, néhány fekete szövetdarabot és egy vérfoltot, a folyó irányában. Asta volt az első, meg Ethea, aki egy levágott fejet talált. Fején díszek, előtte hét aranyérme.
* A pókos-denevéres rajzos papír másik oldalára vázolja fel az irányokat, mert nagyban szarik most a még vérző sebére. Majd megmutatja az Kagannak is. A zsákban vannak szövetdarabok, néhány példány a megégetett kupákból, a levágott fej hajából egy tincs. Megy egy gyermeknyi levágott kéz. *
- Eltettem ezt-azt, hogy a varázslók meg tudják nézni, hátha mágiával valami előkotorható, aminek hasznát vesszük. Tudom, hogy van ilyen humbug náluk.
- Ezek után kettéváltunk, hogy a két ösvényt megnézhessük. Én Astával mentem és a vérnyomok egyre sűrűsödtek, mintha az, aki vagy ami megsérült, arra ment volna tovább és közben folyamatosan szivárgott el vörös életereje. Aztán találtunk egy levágott, gyermeknyi kezet. Köröm azon nem volt egy sem, de minden ujjvége meg volt égetve. Mint kiderült, egy tündér lánykáé volt, akit hamar megtaláltunk a keze után. Az akkor már hozzánk csapódó Ewangel próbálta ellátni a sebet, de nem volt jó bőrben. Valamit próbált elmondani, hogy is volt?
* Megvakarja a fejét, töpreng egy kicsit. *
- Megvan már. Azt mondta a tündérke: Baj volt. Elvittek. Szörnyet csináltak egy lányból. Vér kellett, de megölte őket, nem ment el, üldöz. Ekkor kezdett el zizegni a lombos. Asta felkapta és elindultunk vissza. Mikor a többiek is felzárkóztak hozzánk, akkor bukkantak elő az élőholt lányok.
- A halott lányok siettek valahová, már amennyire tellett romló testüktől. Nem sokat tudtunk kihúzni belőlük, csak hogy sietnek, most nem éhesek és biztos nem akarunk hozzájuk csapódni. Elkezdtek futni, az egyiknek sikerült lekaszálnom a lábait és utána levágni a fejét. A másik meglépett és nem mentünk utána. A lombok zizegéséből egy pókháló vetődött és tekeredett rá Etheára. Utána rögtön felbukkant a pók is, ami lényegében ezt a hálót csak úgy kilőtte rá. Hatalmas dög volt, lábai és kezei térdtől, illetve könyöktől váltottak két karomba, arcán csáprágók és Etheára rontott. Elsőnek Laor ért közelebb hozzá, hogy távol tartsa tőle. Én közben útnak indítottam Ewangelt és Astát, a sérült tündérrel. Azt hiszem Ewangel varázsolt még valami fényes izét. Utána becsapódtam én a póknál és Ethea is kiszabadul. Hárman nekiestünk és szúrtuk, ahol értük. Levágtunk ezt-azt belőle de a sérülések miatt azokból ezeket a cafatokat hoztuk magunkkal, meg a kitinpáncéljából. Ugyanis egyszer csak felvisított emberi hangon, hogy „mind meg fogunk halni”, és szétdurrant.
- Jó nagyot repültünk tőle. Ethea beverte a fejét, Laor is megsérült és az én képembe és a mellkasomba is így kerültek kitinpáncél darabkák.
* Néha kortyolgat a töményből és figyeli, milyen állapotba szedi össze magát Ethea. Majd Asta is jelent. *
- Majd mutasd azért meg, hogy hol ástad el. Személy szerint nyugodtabb lennék, ha elégne. Menj és keresd meg Kagant és szólj neki, hogy mihelyst kerül valami kötés a sebemre, megyek jelenteni.
A hozzászólás írója (Dharren Tinshyth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.01 19:02:01
1552. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-01 18:04:21
Üzenet elküldve: 2016-09-01 18:04:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Kába mindenki//
*Na, igen, valamiképp azt is közölni kell, hogy a csapat hősies áldozata majdnem hiábavaló volt, de hát megkísérli a lehető legtapintatosabban elmondani.*
- A tündérke az megpurcant. Az előbb ástam el. Ja, és Ewa begyűjtötte a fejét.
*Néz Dharrenre, mivel egyértelmű, hogy miről van szó: egy testrészgyűjtő klubról, s míg az őrparancsnok szerzett egy kezet, valószínű Ewa messze lekörözte a legújabb szerzeményével. Amúgy mindenki kitartóan haldoklik, kábul, vagy csak úgy tesz, és mivel ő sokat nem tud itt már segíteni (hacsak nem kell valamelyik csapattársát is temetni végül), nem várja meg, míg az őrparancsnok kitombolja magát dühében a veresége miatt.*
- Felszóljak, hogy megérkeztetek?
*Kérdezi bárkitől, aki tud épkézláb választ adni, majd ha azt mondják, hogy igen, akkor megy. Ha nem, akkor is megy, csak akkor nem az erődbe, hanem szunyálni. Kivéve, ha kérik az ő jelenlétét, amit meg is ért, hiszen olyan biztató, ahogy ő itt van, mindenki körülbelül úgy érezheti tőle, hogy megéri a holnapot. Vagy ha netán cipelni kéne a holtte... izé, sérülteket valahova, fel, alá, abban is besegít.*
*Na, igen, valamiképp azt is közölni kell, hogy a csapat hősies áldozata majdnem hiábavaló volt, de hát megkísérli a lehető legtapintatosabban elmondani.*
- A tündérke az megpurcant. Az előbb ástam el. Ja, és Ewa begyűjtötte a fejét.
*Néz Dharrenre, mivel egyértelmű, hogy miről van szó: egy testrészgyűjtő klubról, s míg az őrparancsnok szerzett egy kezet, valószínű Ewa messze lekörözte a legújabb szerzeményével. Amúgy mindenki kitartóan haldoklik, kábul, vagy csak úgy tesz, és mivel ő sokat nem tud itt már segíteni (hacsak nem kell valamelyik csapattársát is temetni végül), nem várja meg, míg az őrparancsnok kitombolja magát dühében a veresége miatt.*
- Felszóljak, hogy megérkeztetek?
*Kérdezi bárkitől, aki tud épkézláb választ adni, majd ha azt mondják, hogy igen, akkor megy. Ha nem, akkor is megy, csak akkor nem az erődbe, hanem szunyálni. Kivéve, ha kérik az ő jelenlétét, amit meg is ért, hiszen olyan biztató, ahogy ő itt van, mindenki körülbelül úgy érezheti tőle, hogy megéri a holnapot. Vagy ha netán cipelni kéne a holtte... izé, sérülteket valahova, fel, alá, abban is besegít.*
1551. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-01 16:58:42
Üzenet elküldve: 2016-09-01 16:58:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Tény ami tény, nőket sokkal szívesebben vetkőztetne, de gondolkodás nélkül segít Leának szabaddá tenni Laor sebeit. Akkor is segítene, ha nem ismerné, így meg főleg, hogy ő az egyetlen, akit kicsit is ismer a helyi legények közül. Ha tudná, hogy próbált visszaélni a nevével, biztos mérges lenne. Vagy nem, ki tudja, lehet csak nevetne egy jót, ahogy így utólag ő maga is, hiszen semmit nem ért el vele. Őrzi a sebet, amíg a lány vissza nem tér a varázsitallal, aztán parancsra ugrik fel, besiet a konyha részre, edényt keres, megtölti vízzel, majd siet vele vissza.*
-Nem értek hozzá, de talán ezzel is locsolhatod a sebet. *Mutatja az üveg alkoholt, amit már előzőleg odavitt.*
-Látom te sem hiszed el ezt a pókos mesét. Gondolod, hogy ő tette? Kérdi Leát, közben fejével Asta felé bök. Az sem zavarja, ha a férfi hallotta a gyanúsítgatást. Elmegy a pult mögé és egy vízzel teli pohárral tér vissza. Lehajol Etheához és mint egy gondos apa, ő próbálja itatni.*
A hozzászólás írója (Celabbreh Borderfin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.01 17:03:58
-Nem értek hozzá, de talán ezzel is locsolhatod a sebet. *Mutatja az üveg alkoholt, amit már előzőleg odavitt.*
-Látom te sem hiszed el ezt a pókos mesét. Gondolod, hogy ő tette? Kérdi Leát, közben fejével Asta felé bök. Az sem zavarja, ha a férfi hallotta a gyanúsítgatást. Elmegy a pult mögé és egy vízzel teli pohárral tér vissza. Lehajol Etheához és mint egy gondos apa, ő próbálja itatni.*
A hozzászólás írója (Celabbreh Borderfin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.01 17:03:58
1550. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-08-31 14:39:55
Üzenet elküldve: 2016-08-31 14:39:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//kábé mindenki//
*Annyira nem rossz az arcmemóriája, hogy ne ismerje meg a lovagot. Furcsa, de legszívesebben visszakérdezne, hogy sikerült-e találkoznia a Vashegy urával? Két napja még ez foglalkoztatta leginkább. Sajnos nincs már ereje, hogy válaszoljon, Lea szavai után szinte megkönnyebbülten hanyatlik el. Még érzi, hogy egy kéz megfogja az esését és óvón fekteti el, és hallja a szavakat, melyek ruhái eltávolítására szólítanak fel. Ha Celabbreh helyett egy szemrevaló fehérszemély lenne Leandana mellett, kifejezetten örülne az események ilyetén alakulásának, persze ha nem ilyen állapotban lenne. De nincs több ha, és a továbbiakra ráhatása sem lehet.*
*Csak egy kis tanyaépület, valahol egy névtelen gázlótól nem messze, egy lankás domb oldalában. Járt már itt nem is egyszer, ismerős a látvány. Csakhogy utolsó alkalommal a zsúptetős, takaros ház, a rendben tartott udvar, a szaladgáló aprójószágok, a gazda és a lánya helyett csak üszkös romokat talált, és semmi életet. Mégsem lassít, hogy nesztelen léptekkel óvakodjon közelebb, mégsem csúszik keze a kard markolatára. Nem érzi, tudja, hogy nem lehet semmi baj. Már ott is van, ő pedig most lép ki a házból. Fiatal és gyönyörű, mint tizenvalahány éve. Valamit tart az összefogott kötényében és semmi meglepetés nincs az arcán, mikor Laorra pillant.*
- Rég láttalak. Azt hittem, soha nem jössz vissza.
- Tudom. Ne haragudj!
- Nincs miért. Tudtam, hogy így lesz. *Lesöpri a kötényét, a lehulló magokra zajongva röppenek rá a baromfiak.* Örülök, hogy most mégis láttalak. ~Miért fogalmaz múlt időben?~ Bejössz?
- Apád?
- Ő is itt van. *Mintha valami fekete ülne a szeme sarkában, a nevetés szülte ráncokban. Korom?
Az alacsony mennyezetű házban sem változott semmi, leszámítva, hogy a gazda sehol. Nem mer rákérdezni, retteg tőle, hogy egy rossz szó, egy rossz mozdulat megtörheti a varázst. Mert ez nem a valóság, tudja jól.*
- Ülj le! Nem vagy szomjas?
*Bólint, ahogy lezökken a kecskelábú asztal mellé. Taplószáraz a torka, cserepes ajka végigreped, ahogy mosolyra húzódik. Csodálkozva nézi a vizeskancsót. Kecses, dísztelen, karcsú vonalú holmi, de fényes ezüstszín, hogy az ablakon bevágó világosság szemkápráztatón szikrázik rajta. Nem stimmel. Ránézésre is teljes marhacsordát érhet, hogy kerülne ide? Az egyszerű fakupába csordogáló víz csillogva ragyog fel a fényben, esküdni merne rá, hogy nem áttetsző az, hanem olyan, mint az olvadt ezüst. Csodálatosan hűsít és mintha végig is perzselné belülről. Furcsa, mégis kellemes zsongás kél bal oldalában a nyakánál, vállánál és a bordák alatt. Ijedten néz fel.*
- Most menned kell!
*Nem kérdés, nem kijelentés, felszólítás ez és valahogy tudja, hogy nem vitatkozhat. Akárhogy is, kétségbeesve rúgja ki maga alól a széket, ahogy felpattan, kiált és löki előre a karját.*
- Kérlek, ne!
*Nem úgy törik szét a kép, mint amikor egy tükörbe követ vágnak, éles szilánkokra hullva, csak elmosódik, színes csíkokra bomolva tűnik tova.*
*Csak sötétség marad és lassan térnek vissza az érzékei. A hangok. Halk vízcsobogás, egyelőre érthetetlen szavak. A szagok. Füst és vér bűze, ételek illatával keveredve. Halkan nyög fel, megrebben a keze.*
- Kérlek, ne... *Talán ha megpróbálná kinyitni a szemét, a sötétség is oszolna. Nehézkesen, de sikerül. A gondolatok, emlékek nem lassan, egymás után térnek vissza, hanem egyszerre, hirtelen. A Vaskorsóban van, egy borzalommal viaskodtak az Amonra vezető úton és a valóság képei azonmód ki is törlik emlékezetéből az iménti káprázatot. Helyzetéből adódóan egy fakó bőrű, finoman szeplős, sötét, hullámos haj keretezte bájos arcot pillant meg először.*
- Egy tündér. *Most már tétován nyakához emeli kezét. Noha valószínűleg az a sérülés volt a legenyhébb, helyéből adódóan az aggasztotta legjobban. A cakkos szélű seb helyén csak egy heget talál, az azt borító friss bőrt. Persze tud róla, hogy léteznek mágikus praktikák, varázsos tinktúrák, melyek képesek a legsúlyosabb sebesüléseket, betegségeket is gyorsan gyógyítani, azonban a világ más részein ilyesmiket nemeseknek, magasabb rangú tiszteknek tartogatnak. Az egyszerű népnek, az alantasoknak be kell érniük a felcserek kötözéseivel, kenőcseivel és persze a reménnyel, hogy nem fertőződik el a kötés alatt a seb.*
- Köszönöm! De... *A kérdő mondat második fele, a „miért” szócska bent marad, így Leának csak akkor kell rá felelnie, ha megsejti. És ha akar. Megpróbál felülni és ha sikerül, zavartan néz végig magán, kínjában felkuncog.*
- Esküdni mertem volna rá, hogy felöltözve indultam el. Tud valaki valamit a ruháimról?
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán hárommal növeli az állóképességet a következő két körre.
*Annyira nem rossz az arcmemóriája, hogy ne ismerje meg a lovagot. Furcsa, de legszívesebben visszakérdezne, hogy sikerült-e találkoznia a Vashegy urával? Két napja még ez foglalkoztatta leginkább. Sajnos nincs már ereje, hogy válaszoljon, Lea szavai után szinte megkönnyebbülten hanyatlik el. Még érzi, hogy egy kéz megfogja az esését és óvón fekteti el, és hallja a szavakat, melyek ruhái eltávolítására szólítanak fel. Ha Celabbreh helyett egy szemrevaló fehérszemély lenne Leandana mellett, kifejezetten örülne az események ilyetén alakulásának, persze ha nem ilyen állapotban lenne. De nincs több ha, és a továbbiakra ráhatása sem lehet.*
*Csak egy kis tanyaépület, valahol egy névtelen gázlótól nem messze, egy lankás domb oldalában. Járt már itt nem is egyszer, ismerős a látvány. Csakhogy utolsó alkalommal a zsúptetős, takaros ház, a rendben tartott udvar, a szaladgáló aprójószágok, a gazda és a lánya helyett csak üszkös romokat talált, és semmi életet. Mégsem lassít, hogy nesztelen léptekkel óvakodjon közelebb, mégsem csúszik keze a kard markolatára. Nem érzi, tudja, hogy nem lehet semmi baj. Már ott is van, ő pedig most lép ki a házból. Fiatal és gyönyörű, mint tizenvalahány éve. Valamit tart az összefogott kötényében és semmi meglepetés nincs az arcán, mikor Laorra pillant.*
- Rég láttalak. Azt hittem, soha nem jössz vissza.
- Tudom. Ne haragudj!
- Nincs miért. Tudtam, hogy így lesz. *Lesöpri a kötényét, a lehulló magokra zajongva röppenek rá a baromfiak.* Örülök, hogy most mégis láttalak. ~Miért fogalmaz múlt időben?~ Bejössz?
- Apád?
- Ő is itt van. *Mintha valami fekete ülne a szeme sarkában, a nevetés szülte ráncokban. Korom?
Az alacsony mennyezetű házban sem változott semmi, leszámítva, hogy a gazda sehol. Nem mer rákérdezni, retteg tőle, hogy egy rossz szó, egy rossz mozdulat megtörheti a varázst. Mert ez nem a valóság, tudja jól.*
- Ülj le! Nem vagy szomjas?
*Bólint, ahogy lezökken a kecskelábú asztal mellé. Taplószáraz a torka, cserepes ajka végigreped, ahogy mosolyra húzódik. Csodálkozva nézi a vizeskancsót. Kecses, dísztelen, karcsú vonalú holmi, de fényes ezüstszín, hogy az ablakon bevágó világosság szemkápráztatón szikrázik rajta. Nem stimmel. Ránézésre is teljes marhacsordát érhet, hogy kerülne ide? Az egyszerű fakupába csordogáló víz csillogva ragyog fel a fényben, esküdni merne rá, hogy nem áttetsző az, hanem olyan, mint az olvadt ezüst. Csodálatosan hűsít és mintha végig is perzselné belülről. Furcsa, mégis kellemes zsongás kél bal oldalában a nyakánál, vállánál és a bordák alatt. Ijedten néz fel.*
- Most menned kell!
*Nem kérdés, nem kijelentés, felszólítás ez és valahogy tudja, hogy nem vitatkozhat. Akárhogy is, kétségbeesve rúgja ki maga alól a széket, ahogy felpattan, kiált és löki előre a karját.*
- Kérlek, ne!
*Nem úgy törik szét a kép, mint amikor egy tükörbe követ vágnak, éles szilánkokra hullva, csak elmosódik, színes csíkokra bomolva tűnik tova.*
*Csak sötétség marad és lassan térnek vissza az érzékei. A hangok. Halk vízcsobogás, egyelőre érthetetlen szavak. A szagok. Füst és vér bűze, ételek illatával keveredve. Halkan nyög fel, megrebben a keze.*
- Kérlek, ne... *Talán ha megpróbálná kinyitni a szemét, a sötétség is oszolna. Nehézkesen, de sikerül. A gondolatok, emlékek nem lassan, egymás után térnek vissza, hanem egyszerre, hirtelen. A Vaskorsóban van, egy borzalommal viaskodtak az Amonra vezető úton és a valóság képei azonmód ki is törlik emlékezetéből az iménti káprázatot. Helyzetéből adódóan egy fakó bőrű, finoman szeplős, sötét, hullámos haj keretezte bájos arcot pillant meg először.*
- Egy tündér. *Most már tétován nyakához emeli kezét. Noha valószínűleg az a sérülés volt a legenyhébb, helyéből adódóan az aggasztotta legjobban. A cakkos szélű seb helyén csak egy heget talál, az azt borító friss bőrt. Persze tud róla, hogy léteznek mágikus praktikák, varázsos tinktúrák, melyek képesek a legsúlyosabb sebesüléseket, betegségeket is gyorsan gyógyítani, azonban a világ más részein ilyesmiket nemeseknek, magasabb rangú tiszteknek tartogatnak. Az egyszerű népnek, az alantasoknak be kell érniük a felcserek kötözéseivel, kenőcseivel és persze a reménnyel, hogy nem fertőződik el a kötés alatt a seb.*
- Köszönöm! De... *A kérdő mondat második fele, a „miért” szócska bent marad, így Leának csak akkor kell rá felelnie, ha megsejti. És ha akar. Megpróbál felülni és ha sikerül, zavartan néz végig magán, kínjában felkuncog.*
- Esküdni mertem volna rá, hogy felöltözve indultam el. Tud valaki valamit a ruháimról?
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán hárommal növeli az állóképességet a következő két körre.
1549. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-08-31 12:53:53
Üzenet elküldve: 2016-08-31 12:53:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*A kocsma cégérének jellegzetes nyikorgása mélyen belekúszik az elf fülébe. Soha nem fogja eltéveszteni ezt a hangot mostantól. A fogadó rendkívül hívogató és békés látvány nyújt, főleg a zöldellő kúszónövényeknek köszönhetően. Kifejezetten illik a tájhoz amelyre a város épült. Benyit a fogadóba és igyekszik észrevétlenül helyet foglalni egy félreeső asztalnál. Szemeivel körbejárja a pultot, a lépcsőt az öntődét és a teljes helyet. Táskájából előkotorja rövid pipáját, megtömi egy kis dohánnyal és rágyújt. Újra előveszi bőrkötéses füzetét, újra körbefordítja tekintetét és rajzolni kezd. Néhány perc múlva a fogadó tágas alsó szintjének fekete-fehér vázlatánál zárja be a füzetet. Élvezve a dohány ellazító hatását kicsit lentebb csúszik székében és hallgatja a vendégek duruzsolását. Nem kell sokáig fülelnie, hamar kiderül, hogy eddig az itt élők hétköznapjai lassan, széles mederben csordogáltak, most azonban mindenkin érződik, hogy váratlan dolgok lepték és lephetik meg a várost. Beleszív pipájába, azonban a füst hiánya jelzi számára, ez bizony ennyi volt. Épp eleget látott és hallott, Achim kancellárnak pedig biztosan jobb dolga is lenne annál, minthogy rá várjon, már így is órákat töltött el a városban. Nesztelenül áll fel asztalától és hagyja el a Vaskorsót.*
1548. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-08-31 11:50:15
Üzenet elküldve: 2016-08-31 11:50:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Hazatérés//
//kábé mindenki//
*Dharren valahogy lelket ver Etheába. A harcoslány társa karjába kapaszkodva, félig a férfin lógva próbál lépegetni. Baromi hosszúnak tűnik az út, míg végre eléjük bukkan a Taverna. Ethea mindezt nem látja igazán, feje kába, szédül és fáj is. Látása homályos, épp csak árnyak és fényes, semmi éles kontúr.
Azért az érzékeli a távolból, hogy belépnek az ajtón, és hogy végre valami puhára fekhet. Hogy ez medvebőr az igazán nem számít. Újra engedhet az ájulásnak, ő nem kér engedélyt hozzá, mint nem sokkal később Laor.
Az eszméletlenség ezúttal sem tart túl sokáig, elméje visszatér a jelenbe, hangok veszik körül. Ismerős és ismeretlenek is. Érzékeli, hogy Laor is mellette fekszik már, bár még mindig nem lát tökéletesen. Azért azt már kiveszi, hogy Leandana sürgölődik körülöttük.
Igazából nagy ápolásra neki nem nagyon van szüksége, a púp, melyet szerzett, majd lelohad. A fejfájással, szédüléssel, és kettős látással kell csupán megküzdenie, meg a tompa hányingerrel, melyet a fentiek okoznak.
Nem elhanyagolhatóan, mélyen vágyik egy alapos fürdőre, elsőnek ha lehet, ruhástól. Reméli kiszedhető lesz a pókbél-tartalom az anyagból, lemosható a fegyverekről, és a hajából is.
Halkan felnyög egy aprót, ahogy megpróbál mozdulni, szemeit kinyitja, fókuszálni próbál.*
-Valaki, egy kis vizet.
*Dadogja el. Sajnos, amit Laor kicsivel korábban rálocsolt, abból nem igazán ivott. A kellemetlen érzéseken pedig sokat javítana.*
//Hazatérés//
//kábé mindenki//
*Dharren valahogy lelket ver Etheába. A harcoslány társa karjába kapaszkodva, félig a férfin lógva próbál lépegetni. Baromi hosszúnak tűnik az út, míg végre eléjük bukkan a Taverna. Ethea mindezt nem látja igazán, feje kába, szédül és fáj is. Látása homályos, épp csak árnyak és fényes, semmi éles kontúr.
Azért az érzékeli a távolból, hogy belépnek az ajtón, és hogy végre valami puhára fekhet. Hogy ez medvebőr az igazán nem számít. Újra engedhet az ájulásnak, ő nem kér engedélyt hozzá, mint nem sokkal később Laor.
Az eszméletlenség ezúttal sem tart túl sokáig, elméje visszatér a jelenbe, hangok veszik körül. Ismerős és ismeretlenek is. Érzékeli, hogy Laor is mellette fekszik már, bár még mindig nem lát tökéletesen. Azért azt már kiveszi, hogy Leandana sürgölődik körülöttük.
Igazából nagy ápolásra neki nem nagyon van szüksége, a púp, melyet szerzett, majd lelohad. A fejfájással, szédüléssel, és kettős látással kell csupán megküzdenie, meg a tompa hányingerrel, melyet a fentiek okoznak.
Nem elhanyagolhatóan, mélyen vágyik egy alapos fürdőre, elsőnek ha lehet, ruhástól. Reméli kiszedhető lesz a pókbél-tartalom az anyagból, lemosható a fegyverekről, és a hajából is.
Halkan felnyög egy aprót, ahogy megpróbál mozdulni, szemeit kinyitja, fókuszálni próbál.*
-Valaki, egy kis vizet.
*Dadogja el. Sajnos, amit Laor kicsivel korábban rálocsolt, abból nem igazán ivott. A kellemetlen érzéseken pedig sokat javítana.*
1547. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-08-31 11:15:52
Üzenet elküldve: 2016-08-31 11:15:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//kábé mindenki//
- Veszett, nagy zombipók?
*kérdez vissza felhúzott szemöldökkel, talán kicsit hitetlenkedve, de összességében azért nem csodálkozik semmin. Látott ő már falon pókot. Meg egyéb rusnya lényeket is, így aztán nincs oka kételkedni. De neki valójában tényleg mindegy, hogy mi is okozta a csipetcsapat lerongyolódását. Gyorsan szemrevételezi hát közelebbről, hogy kinek mi a kehe. Laor nagyjából ezt a pillanatot választja arra, hogy megkérdezze, hogy elájulhat-e. Cela már valószínűleg későn kezd el hozzá beszélni, és nemigen tudja eszméletén tartani egy csevejjel.*
- Akkor ájulsz el, amikor tetszik.
*Adja meg az "engedélyt", arcán ott az elhivatott ápolónő mosolya, ami nagyban hozzá tud járulni ahhoz, hogy az ember meggyógyuljon. Gyors vizsgálódása ezennel véget is ér, szemlátomást Laor a legrosszabb állapotú, mert a másik kettő ha vérzik is, nem annyira. Laort mindenesetre szépen el kell fektetni Ethea mellé.*
- Húzzuk le a ruháját!
*Ez inkább Celának szól, mert a másik két harcimarcit nem egzecíroztatná azzal, hogy segítsenek a vetkőztetésben, meg aztán Ethea amúgy se nagyon van magánál. Mindenesetre ő gyorsan neki is lát. Ruha és vért nélkül már látszik is egyből a valós, és igen borzalmas helyzet. Arcán látszik, hogy elég komoly sérülésről van szó, ugyanis már nem mosolyog.*
- Jó, ide bájital kell!
*Azzal már el is robog a konyha irányába, hogy onnan is elővarázsolja Rili dugi-készletét, amit csak Rili és Lea tudja, hogy hol van, hiszen nem lenne jó, ha boldog-boldogtalan rájárna, és dézsmálná, de az ilyen, és ehhez hasonló vészhelyzetekben viszont pont jó, ha van. Kisebb, kevésbé komoly sebek esetén persze nem durrogtatja el a dugi-készletet, de ez a sérülés indokolja a mielőbb beavatkozást. Miután sikeresen megtalálta a varázsitalt, már le is térdel a férfi mellé, fejét az ölébe veszi, hogy beleönthesse Laor Vylnis szájába az 1 Smaradgzöld varázsitalt.
Ha minden igaz, akkor a bájital hamarosan hatni fog, amíg pedig arra várnak, addig le lehet róla mosni a dzsuvát és a vért. Ehhez kerít - vagyis elküldi az első épkézláb figurát, vagyis Celát - valami fazekat vízzel, meg erre alkalmas. Aztán amint Laor jelét adja valami életnek, akkor rátérhet a másik kettőre.*
- Veszett, nagy zombipók?
*kérdez vissza felhúzott szemöldökkel, talán kicsit hitetlenkedve, de összességében azért nem csodálkozik semmin. Látott ő már falon pókot. Meg egyéb rusnya lényeket is, így aztán nincs oka kételkedni. De neki valójában tényleg mindegy, hogy mi is okozta a csipetcsapat lerongyolódását. Gyorsan szemrevételezi hát közelebbről, hogy kinek mi a kehe. Laor nagyjából ezt a pillanatot választja arra, hogy megkérdezze, hogy elájulhat-e. Cela már valószínűleg későn kezd el hozzá beszélni, és nemigen tudja eszméletén tartani egy csevejjel.*
- Akkor ájulsz el, amikor tetszik.
*Adja meg az "engedélyt", arcán ott az elhivatott ápolónő mosolya, ami nagyban hozzá tud járulni ahhoz, hogy az ember meggyógyuljon. Gyors vizsgálódása ezennel véget is ér, szemlátomást Laor a legrosszabb állapotú, mert a másik kettő ha vérzik is, nem annyira. Laort mindenesetre szépen el kell fektetni Ethea mellé.*
- Húzzuk le a ruháját!
*Ez inkább Celának szól, mert a másik két harcimarcit nem egzecíroztatná azzal, hogy segítsenek a vetkőztetésben, meg aztán Ethea amúgy se nagyon van magánál. Mindenesetre ő gyorsan neki is lát. Ruha és vért nélkül már látszik is egyből a valós, és igen borzalmas helyzet. Arcán látszik, hogy elég komoly sérülésről van szó, ugyanis már nem mosolyog.*
- Jó, ide bájital kell!
*Azzal már el is robog a konyha irányába, hogy onnan is elővarázsolja Rili dugi-készletét, amit csak Rili és Lea tudja, hogy hol van, hiszen nem lenne jó, ha boldog-boldogtalan rájárna, és dézsmálná, de az ilyen, és ehhez hasonló vészhelyzetekben viszont pont jó, ha van. Kisebb, kevésbé komoly sebek esetén persze nem durrogtatja el a dugi-készletet, de ez a sérülés indokolja a mielőbb beavatkozást. Miután sikeresen megtalálta a varázsitalt, már le is térdel a férfi mellé, fejét az ölébe veszi, hogy beleönthesse Laor Vylnis szájába az 1 Smaradgzöld varázsitalt.
Ha minden igaz, akkor a bájital hamarosan hatni fog, amíg pedig arra várnak, addig le lehet róla mosni a dzsuvát és a vért. Ehhez kerít - vagyis elküldi az első épkézláb figurát, vagyis Celát - valami fazekat vízzel, meg erre alkalmas. Aztán amint Laor jelét adja valami életnek, akkor rátérhet a másik kettőre.*
1546. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-08-30 20:42:39
Üzenet elküldve: 2016-08-30 20:42:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
-Akkor majd próbálom felülről súrolni. Ahogy óhajtja, asszonyom. *Meg is hajol picit színpadiasan, de persze szüntelenül mosolyog közben. Ahogy sétál a taverna fele, keze megakad oldalára csatolt kardjának markolatában. Már el is felejtette, hogy séta közben mindig azon pihentette karját. Megnyugvással tölti el, valamint mindig harcra késszé teszi, amikor fogja. Örömmel megragadja ismét. Bár nem sok idő telt el azóta, mióta leadta, ő mégis éveknek érezte, azok után, hogy előtte még az ágyába is magával vitte. Gondolataiból hamar vissza réved, mikor belép a lány után a Vaskorsóba. Hirtelen nem is tudja, odarohanjon-e a sérültekhez, aztán Lea higgadtsága átragad rá is. Ha más eddig nem tette, Lea szavaira kihozza ő a pult mögül Rili varrókészletét. Ha esetleg már a lány saját maga megtette, akkor egy üveg alkoholt visz oda és adja át neki fertőtlenítő és sebösszehúzó gyanánt. Nem kapkodta el a keresést, erősebb italt keresett.*
-Zombi pók mi? *Néz Astára kétkedve, majd Laor felé fordul.*
-Legutóbb, mikor itt találkoztunk, kicsit jobb bőrben voltál koma. Mesélj csak, ki a fene tette ezt veletek?
-Zombi pók mi? *Néz Astára kétkedve, majd Laor felé fordul.*
-Legutóbb, mikor itt találkoztunk, kicsit jobb bőrben voltál koma. Mesélj csak, ki a fene tette ezt veletek?
1545. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-08-30 20:26:04
Üzenet elküldve: 2016-08-30 20:26:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//kábé mindenki//
*Félredobja a kiürült kulacsot. Nem gyógyító, sem felcser, de viszontagságos élete során már látott pár sebet, és most úgy ítéli meg, hogy Ethea nem szerzett olyat, ami életveszélyes lenne. Valószínűbb, hogy mikor szuicid hajlamokkal megáldott pók felrobbanása szétvetette őket, beüthette a fejét és két nagy frász és egy vödör hideg víz hamar magához térítené. Jelenleg azonban sem kedve, sem ereje nincs az orvoslás eme drasztikus formájához, és annyira nem is biztos a dolgában, hogy ilyesmit kockáztasson. Az ajtó felé emeli tekintetét, ahogy megérkezik a gázló melletti csetepatéból hősiesen távol maradó Astarohath. Természetesen oka van annak, hogy a piperkőcnek kinéző Asta a túlméretezett ízeltlábú feltűnésekor Amon irányába távozott: ő cipelte az erdőben talált, megcsonkított, még épp pihegő tündért, aki esetleg többet tudhatott arról, hogy mi történik itt? Dharren gyorsan segítségért küldi, de úgy néz ki, hogy az megérkezik hívás nélkül is.
~Egy tündér hogy a fenébe nőtt ekkorára?~ Lassan elködösülő elmével mintha még áttetsző szárnyakat is vizionálna Lea hátára, akit - a többiekkel ellentétben – még látásból sem ismer. A humorát mindenesetre elragadónak találja.*
- Megjegyeztem, hogy előnytelen, ahogy a haját összeköti. *int fejével a medvebőrön előtte heverő Ethea felé* Szó szót követett, és...
*Valami fura grimaszba rándul az arca, amiben némi jóindulattal egy mosolyt is fel lehet fedezni. Mivel Asta már megadta a választ a kérdésre, megengedhette magának, hogy ne vegye teljesen komolyan az érdeklődést. Úgy tűnik, hogy Lea ért a sebekhez, ahogy vizsgáló tekintettel végigméri őket, legalábbis erősen reméli, így amikor odaér melléjük, fáradtan emeli rá a pillantását. Sebek, vérveszteség, robbanás. Sok volt ez egyszerre.*
- Akkor én elájulnék, ha nem gond, hm? *Térdelő helyzetből féloldalt dől, könyökével még megtámasztja magát és úgy marad, mintha csak engedélyre várna, hogy átcsúszhasson az öntudatlan állapotba, ahol nincsenek sérülések, nincs fájdalom és főleg: nincs bomló emberi testrészekből összerótt pók. Hiába, egy rendes katona még ilyenkor is parancsra vár. Még eszébe jut valami, Asta felé szól a kérdés.*
- A tündérrel mi van?
*Sajnos arra sem ideje, sem ereje nem marad, hogy egy félreeső asztalnál ücsörgő, tetőtől talpig csuklyás alakot és sötét gondolatait figyelmével tüntesse ki.*
*Félredobja a kiürült kulacsot. Nem gyógyító, sem felcser, de viszontagságos élete során már látott pár sebet, és most úgy ítéli meg, hogy Ethea nem szerzett olyat, ami életveszélyes lenne. Valószínűbb, hogy mikor szuicid hajlamokkal megáldott pók felrobbanása szétvetette őket, beüthette a fejét és két nagy frász és egy vödör hideg víz hamar magához térítené. Jelenleg azonban sem kedve, sem ereje nincs az orvoslás eme drasztikus formájához, és annyira nem is biztos a dolgában, hogy ilyesmit kockáztasson. Az ajtó felé emeli tekintetét, ahogy megérkezik a gázló melletti csetepatéból hősiesen távol maradó Astarohath. Természetesen oka van annak, hogy a piperkőcnek kinéző Asta a túlméretezett ízeltlábú feltűnésekor Amon irányába távozott: ő cipelte az erdőben talált, megcsonkított, még épp pihegő tündért, aki esetleg többet tudhatott arról, hogy mi történik itt? Dharren gyorsan segítségért küldi, de úgy néz ki, hogy az megérkezik hívás nélkül is.
~Egy tündér hogy a fenébe nőtt ekkorára?~ Lassan elködösülő elmével mintha még áttetsző szárnyakat is vizionálna Lea hátára, akit - a többiekkel ellentétben – még látásból sem ismer. A humorát mindenesetre elragadónak találja.*
- Megjegyeztem, hogy előnytelen, ahogy a haját összeköti. *int fejével a medvebőrön előtte heverő Ethea felé* Szó szót követett, és...
*Valami fura grimaszba rándul az arca, amiben némi jóindulattal egy mosolyt is fel lehet fedezni. Mivel Asta már megadta a választ a kérdésre, megengedhette magának, hogy ne vegye teljesen komolyan az érdeklődést. Úgy tűnik, hogy Lea ért a sebekhez, ahogy vizsgáló tekintettel végigméri őket, legalábbis erősen reméli, így amikor odaér melléjük, fáradtan emeli rá a pillantását. Sebek, vérveszteség, robbanás. Sok volt ez egyszerre.*
- Akkor én elájulnék, ha nem gond, hm? *Térdelő helyzetből féloldalt dől, könyökével még megtámasztja magát és úgy marad, mintha csak engedélyre várna, hogy átcsúszhasson az öntudatlan állapotba, ahol nincsenek sérülések, nincs fájdalom és főleg: nincs bomló emberi testrészekből összerótt pók. Hiába, egy rendes katona még ilyenkor is parancsra vár. Még eszébe jut valami, Asta felé szól a kérdés.*
- A tündérrel mi van?
*Sajnos arra sem ideje, sem ereje nem marad, hogy egy félreeső asztalnál ücsörgő, tetőtől talpig csuklyás alakot és sötét gondolatait figyelmével tüntesse ki.*
1544. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-08-30 17:27:57
Üzenet elküldve: 2016-08-30 17:27:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Ewa, később kábé mindenki//
//A hozzászólás 16+ részeket tartalmaz//
- Höh. felőlem. *Már meg se kérdezi, mire ez a nagy gyűjtögetés, Dharren is ezt csinálta. Ő aztán igazán nem ítélkezik mások fölött. Csak amikor azok nem hallják.* Ha kellene a hiányzó keze, az Dharrennél van. Ha majd visszaérnek.
*Teszi fel az ajánlatot. Nem sokkal később már Ewangel sincs itt, meg a tündér sem, és azt veszi észre, hogy tök egyedül van itt.*
- Hát, szia. *Köszön el az üres levegőtől, s ezután fejezi be a temetési szertartást, amikor is visszahordja a földet a tündérgödörbe. Megáll nézni remekművét az ásóra támaszkodva a Vaskorsó mögött, amikor furcsa hangokat hall. ~Mintha valaki kufircolna... Nem, ez annál szenvedősebb.~ Megindul, körbe a tavernán. ~Mivan ha rohadtak jutottak el ide?~ Megszaporázza a lépteit, buzogányát idegesen markolássza – harci készenléti mód ez nála. Előre ér, és látja, pár nagyon is ismerős alak lép be éppen a tavernába.*
- Na bazmeg!
*Bizony, fél órája ezeket hagyta ott egy bazinagy pókkal. Mivel nem volt semmi személyes e tettében, odasiet hozzájuk, ahogy azok bekecmeregnek a fogadó ajtaján.*
- Látom nem ment túl jól. Legalább megfingattátok, ugye?
*Ha kell, besegít azt a fennmaradó öt métert végigcipekedni, bár a világért sem zavarná meg az édes hármast.*
-Aha, elintézem. *Indulna is Dharren szavaira, ám ahogy nekilendül az ajtónak, valamikor ilyenkor megérkezik Lea. Akivel már beszélt is. Egyszer. Régen.*
- Á, ő, szia! Kicsit megcsócsálta őket egy veszett nagy zombi pók, úgy tudom.
*Adja a választ, hatalmas információtömeget felvázolva ezáltal a csapat állapotáról. Segített, bizony. És most tovább is menne, kicsusszanva az ajtón, de a nő lehet, hogy beleillik a „gyógyító” kategóriába is, mert egyből vizsgálódásba kezd, így hősünk itt marad.*
- Ewangel azt hiszem már szólt a vezérnek a pókról. Mondjuk, még nem tudnak... Rólatok.
*Persze, mert csak most értek vissza. Vagyis, egyelőre marad itt, és varázslatos jelenlétével támogatja a sebesültek felépülését.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.09.01 18:06:38, a következő indokkal:
Korhatár jelzés pótlása. Igénytelen szleng szavak javítása.
//A hozzászólás 16+ részeket tartalmaz//
- Höh. felőlem. *Már meg se kérdezi, mire ez a nagy gyűjtögetés, Dharren is ezt csinálta. Ő aztán igazán nem ítélkezik mások fölött. Csak amikor azok nem hallják.* Ha kellene a hiányzó keze, az Dharrennél van. Ha majd visszaérnek.
*Teszi fel az ajánlatot. Nem sokkal később már Ewangel sincs itt, meg a tündér sem, és azt veszi észre, hogy tök egyedül van itt.*
- Hát, szia. *Köszön el az üres levegőtől, s ezután fejezi be a temetési szertartást, amikor is visszahordja a földet a tündérgödörbe. Megáll nézni remekművét az ásóra támaszkodva a Vaskorsó mögött, amikor furcsa hangokat hall. ~Mintha valaki kufircolna... Nem, ez annál szenvedősebb.~ Megindul, körbe a tavernán. ~Mivan ha rohadtak jutottak el ide?~ Megszaporázza a lépteit, buzogányát idegesen markolássza – harci készenléti mód ez nála. Előre ér, és látja, pár nagyon is ismerős alak lép be éppen a tavernába.*
- Na bazmeg!
*Bizony, fél órája ezeket hagyta ott egy bazinagy pókkal. Mivel nem volt semmi személyes e tettében, odasiet hozzájuk, ahogy azok bekecmeregnek a fogadó ajtaján.*
- Látom nem ment túl jól. Legalább megfingattátok, ugye?
*Ha kell, besegít azt a fennmaradó öt métert végigcipekedni, bár a világért sem zavarná meg az édes hármast.*
-Aha, elintézem. *Indulna is Dharren szavaira, ám ahogy nekilendül az ajtónak, valamikor ilyenkor megérkezik Lea. Akivel már beszélt is. Egyszer. Régen.*
- Á, ő, szia! Kicsit megcsócsálta őket egy veszett nagy zombi pók, úgy tudom.
*Adja a választ, hatalmas információtömeget felvázolva ezáltal a csapat állapotáról. Segített, bizony. És most tovább is menne, kicsusszanva az ajtón, de a nő lehet, hogy beleillik a „gyógyító” kategóriába is, mert egyből vizsgálódásba kezd, így hősünk itt marad.*
- Ewangel azt hiszem már szólt a vezérnek a pókról. Mondjuk, még nem tudnak... Rólatok.
*Persze, mert csak most értek vissza. Vagyis, egyelőre marad itt, és varázslatos jelenlétével támogatja a sebesültek felépülését.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.09.01 18:06:38, a következő indokkal:
Korhatár jelzés pótlása. Igénytelen szleng szavak javítása.
1543. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-08-30 09:41:12
Üzenet elküldve: 2016-08-30 09:41:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//kábé mindenki//
- Hasznomra? Hát nemtom, nincsenek ilyen szempontból hatalmas igényeim, de azért egy van egy bizonyos méret, amit jó lenne felülről súrolni.
*Folytatja az évődést még egy picit, aztán részéről lezártnak tekinti a témát, és némán caplat a Taverna irányába.
Talán a Szellemek keze van a dologban, hiszen láthatóan pont jókor érkeznek, csupán percekkel a Dharren csapat után. A fogadóba lépve, először az idegen arcon akad meg borostyánszínű tekintete, neki csak biccent, majd ahogyan tovább nézelődik úgy rögtön ki is szúrja a rokkant csapatot, elnyúlik a képe, és bizony üdvözlés még annak ellenére sem jön ki a száján, hogy nagyon örül Dharren viszontlátásának.*
- Mi a pi...
*Nyeli végül vissza a kibuggyanni készülő ízes, vashegyi káromkodásfolyamot, amikor felméri a helyzetet, és azt ebből nem lesz csípős, babos étek, hanem csak valami kevésbé étvágygerjesztő dolog, vagyis sebek helyrepofozása. Hát ennél kellemesebb kikapcsolódást is el tudott volna képzelni. Mondjuk egy nagy tányért sárkánypörkölt társaságát élvezve, de úgy tűnik, hogy nincs szerencséje. Mindenesetre pillanatok alatt "átvedlik" gyógyítóvá, igaz, hogy korgó gyomrú gyógyítóvá.*
- Akarom én tudni, hogy mi történt?
*teszi fel a meglehetősen költői kérdést, ugyanis különösebben nem érdeklik a részletek, mert a sebek szempontjából nem különösebben lényegesek, kivéve ha mondjuk valami rusnya dög méregfoga tört bele a delikvensekbe.*
- Szerencsétek, hogy Rili tart varrókészletet a pult alatt.
*rázza a fejét és közben már közelebb is lép a lerongyolódott társasághoz, hogy felmérje a helyzetet, de főleg a sérüléseiket. Közben megbeszéli magával, hogy háború idején ez egyáltalán nem meglepő kép, de ettől függetlenül mindig rossz érzés az ilyesmi.*
- Hasznomra? Hát nemtom, nincsenek ilyen szempontból hatalmas igényeim, de azért egy van egy bizonyos méret, amit jó lenne felülről súrolni.
*Folytatja az évődést még egy picit, aztán részéről lezártnak tekinti a témát, és némán caplat a Taverna irányába.
Talán a Szellemek keze van a dologban, hiszen láthatóan pont jókor érkeznek, csupán percekkel a Dharren csapat után. A fogadóba lépve, először az idegen arcon akad meg borostyánszínű tekintete, neki csak biccent, majd ahogyan tovább nézelődik úgy rögtön ki is szúrja a rokkant csapatot, elnyúlik a képe, és bizony üdvözlés még annak ellenére sem jön ki a száján, hogy nagyon örül Dharren viszontlátásának.*
- Mi a pi...
*Nyeli végül vissza a kibuggyanni készülő ízes, vashegyi káromkodásfolyamot, amikor felméri a helyzetet, és azt ebből nem lesz csípős, babos étek, hanem csak valami kevésbé étvágygerjesztő dolog, vagyis sebek helyrepofozása. Hát ennél kellemesebb kikapcsolódást is el tudott volna képzelni. Mondjuk egy nagy tányért sárkánypörkölt társaságát élvezve, de úgy tűnik, hogy nincs szerencséje. Mindenesetre pillanatok alatt "átvedlik" gyógyítóvá, igaz, hogy korgó gyomrú gyógyítóvá.*
- Akarom én tudni, hogy mi történt?
*teszi fel a meglehetősen költői kérdést, ugyanis különösebben nem érdeklik a részletek, mert a sebek szempontjából nem különösebben lényegesek, kivéve ha mondjuk valami rusnya dög méregfoga tört bele a delikvensekbe.*
- Szerencsétek, hogy Rili tart varrókészletet a pult alatt.
*rázza a fejét és közben már közelebb is lép a lerongyolódott társasághoz, hogy felmérje a helyzetet, de főleg a sérüléseiket. Közben megbeszéli magával, hogy háború idején ez egyáltalán nem meglepő kép, de ettől függetlenül mindig rossz érzés az ilyesmi.*
1542. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-08-29 06:37:34
Üzenet elküldve: 2016-08-29 06:37:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Odakapja tekintetét az ajtó felé, mikor berúgják azt. Kicsit megemeli fejét, hogy ki lásson a csuklya alól, hisz magasabbra kell néznie a széken ülve, ha meg akarja figyelni az érkezők arcait is. Látja, hogy sérültet cipelnek, de nem segít nekik. Körbe pillant, a felcseres kérésre mozdul-e valaki, de nem tartja valószínűnek, hogy így lesz. Lehetne rendes, és felszaladhatna a közeli táborba segítségért, de az nem vallana rá. Még akkor sem, ha ezzel esetleg közelebb kerülne céljához, ami miatt ide jött. Inkább abban bizakodik, hogy a három sérült alak közül a legkevésbé szerencsétlenül járt egyén majd elsiet a táborba. Így a két itt maradt társa könnyű préda lenne neki, feltéve ha a pultnál várakozó óriás nem akar beleavatkozni a dolgába. Azon még nem gondolkodik, mi lesz ha utána társuk visszatér a felcserrel, hisz az egész még csak ködös terv a fejében. Csak ül egy árnyékosabb asztalnál csendben és türelmesen megvárja, hogy alakul a további helyzet. Egyébként nem érte annyira váratlanul az idegenek megjelenése, hisz idefele jövet hallotta messziről a küzdelem zajait, de igyekezett elkerülni azt. Ki tudja, talán kíváncsisága okán majd mégis kikérdezi az egyiket, mi történt ott, mielőtt megölné.*
1541. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-08-28 23:50:37
Üzenet elküldve: 2016-08-28 23:50:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Hazatérés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Jól van, jól. Tudok én járni.
*Önérzet is van a világon, és mégsem járja, hogy Dharrenbe csimpaszkodjon, miközben társának az ájult Etheát is cipelnie kell. Így még az ajtó berúgása előtt átsiet, jobban mondva botorkál a lány másik oldalára, így most már a vörös hajú van középen és támogatják kétfelől. Mostanra világos lett számára, hogy az élőholtakról szóló kedélyes kocsmai mendemondák, miszerint nem komoly az egész, csupán néhány kóborló hulla, legfeljebb néhány kékvérű ficsúr kieresztheti a gőzt rájuk vadászva, borzasztó tévedés. Ha az a valami vagy valaki, aki az egész felfordulás mögött áll, ilyen kedves kis háziállatokat tud az élőkre szabadítani, mint az a pók, amivel huzakodtak az Amonra vezető ösvényen, akkor nagyon nagy baj van.
Egyikük sincs valami szívderítő állapotban, amikor betoppannak a tavernába, de ha a vendégek között van valaki, akit tudja, hogy Amonban egy városőr épp démonokat egzecíroztat, most könnyen a katonáért küldethet: Laor egyik kezével Etheát öleli, másikat füle alatt a nyakára tapasztja. Így nem látszik az ott éktelenkedő, tépett seb, de ujjai között szépen csordogál le a vér az oldalán, az ottani, bőrvértet átütő csapás szakította másik sebig és az abból folydogáló vérrel keveredhet. Mindehhez társul a vérmocskos vicsor az arcán és a végső kétségbeesésében magát feláldozó dög rajta száradó nyálkája.*
- Oda! *bök állával a sarok felé, ahol egy dúsan faragott, trónusnak is beillő karszék előtt egy medvebőr hever a padlón. Ha odáig eltámogatják Etheát és végigfektetik a szőrmén – legalább feküdjön kényelmesen - leguggol mellé. Ez a terv, inkább térdre zuhanás lesz belőle.* Felcsert! *bődül el, megfeledkezve arról, hogy nem csatamezőn van és egy fogadóban ritkán nyüzsögnek a szanitécek. A varázsló és a tündért menekítő társa most eszébe sem jut, csak kulacsát akasztja le az övéről és a maradék vízzel tessék-lássék lemossa a vörös hajú sebeit. Nem ismeri, alig egy napja látta először és eddig csak néhány csípős megjegyzést kapott tőle, de azért mégsem járná, hogy egy fogadó sarkában haljon meg, egy förtelem okozta sebektől. Ahogy a pók ismét eszébe jut, megereszt egy hosszabb, cikornyás káromkodást, részletesen érintve a dögöt, annak kedves édesanyját, egészen bonyolult biológiai utalásokkal fűszerezve.*
- De azért elintéztük a kurafit. *néz fel Dharrenre, mintha eddig is erről beszélgettek volna* Valakinek szólnia kéne a Vashegyen, hogy ezek a mocskok már a falak alatt vannak. Annyi időnk sem nagyon lehet, mint hittük.
*Kész csoda, hogy még nem roskadt össze. Ha tudná, hogy mi az az adrenalin, annak számlájára írná.*
//Hazatérés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Jól van, jól. Tudok én járni.
*Önérzet is van a világon, és mégsem járja, hogy Dharrenbe csimpaszkodjon, miközben társának az ájult Etheát is cipelnie kell. Így még az ajtó berúgása előtt átsiet, jobban mondva botorkál a lány másik oldalára, így most már a vörös hajú van középen és támogatják kétfelől. Mostanra világos lett számára, hogy az élőholtakról szóló kedélyes kocsmai mendemondák, miszerint nem komoly az egész, csupán néhány kóborló hulla, legfeljebb néhány kékvérű ficsúr kieresztheti a gőzt rájuk vadászva, borzasztó tévedés. Ha az a valami vagy valaki, aki az egész felfordulás mögött áll, ilyen kedves kis háziállatokat tud az élőkre szabadítani, mint az a pók, amivel huzakodtak az Amonra vezető ösvényen, akkor nagyon nagy baj van.
Egyikük sincs valami szívderítő állapotban, amikor betoppannak a tavernába, de ha a vendégek között van valaki, akit tudja, hogy Amonban egy városőr épp démonokat egzecíroztat, most könnyen a katonáért küldethet: Laor egyik kezével Etheát öleli, másikat füle alatt a nyakára tapasztja. Így nem látszik az ott éktelenkedő, tépett seb, de ujjai között szépen csordogál le a vér az oldalán, az ottani, bőrvértet átütő csapás szakította másik sebig és az abból folydogáló vérrel keveredhet. Mindehhez társul a vérmocskos vicsor az arcán és a végső kétségbeesésében magát feláldozó dög rajta száradó nyálkája.*
- Oda! *bök állával a sarok felé, ahol egy dúsan faragott, trónusnak is beillő karszék előtt egy medvebőr hever a padlón. Ha odáig eltámogatják Etheát és végigfektetik a szőrmén – legalább feküdjön kényelmesen - leguggol mellé. Ez a terv, inkább térdre zuhanás lesz belőle.* Felcsert! *bődül el, megfeledkezve arról, hogy nem csatamezőn van és egy fogadóban ritkán nyüzsögnek a szanitécek. A varázsló és a tündért menekítő társa most eszébe sem jut, csak kulacsát akasztja le az övéről és a maradék vízzel tessék-lássék lemossa a vörös hajú sebeit. Nem ismeri, alig egy napja látta először és eddig csak néhány csípős megjegyzést kapott tőle, de azért mégsem járná, hogy egy fogadó sarkában haljon meg, egy förtelem okozta sebektől. Ahogy a pók ismét eszébe jut, megereszt egy hosszabb, cikornyás káromkodást, részletesen érintve a dögöt, annak kedves édesanyját, egészen bonyolult biológiai utalásokkal fűszerezve.*
- De azért elintéztük a kurafit. *néz fel Dharrenre, mintha eddig is erről beszélgettek volna* Valakinek szólnia kéne a Vashegyen, hogy ezek a mocskok már a falak alatt vannak. Annyi időnk sem nagyon lehet, mint hittük.
*Kész csoda, hogy még nem roskadt össze. Ha tudná, hogy mi az az adrenalin, annak számlájára írná.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051