//A kocsmában//
*A nő olyan szeszélyes, mint a villám maga. Egyszer ide szalad, máskor pedig oda, s félelf legyen a talpán, aki lebírja követni. Aletai is hol ide, hol oda rángatja a fejét, de végül cselekvésre szánja el magát, amint Ethea nekiesik az egyik óriásnak.*
~Ebből baj lesz!~
*Sietve a lány után megy és elé is lép, hogy élő falat képezzen a nő és Arnulf között.*
-Hé, hé, hé, hé! Nyugalom fiatalok! Az ellenség nem idebent van, hanem a falakok kívül!
*Bök az ujjával a bejárat felé, majd Etheára néz.*
-Biztosan nem akart megbántani, Ethea, csak nem jól fejezte ki magát! Tudod, az óriások egyszerű népek, és nagyszájúak! Nem kell őket komolyan venni, jámbor népség! Igazam van?
*Fordítja a fejét az óriás felé, és szívből reméli, hogy helyesel a termetes lény.*
-Inkább fogd a bevételt, és gyere velem! Felmegyünk Amonra, és út közben elbeszélem, hogy mi is folyik itt.
*Bök a Vashegy irányába, aztán egy pillanatra egyéb érveken agyal.*
-Leandana az új vezérünk, és gyanítom, hogy hamarosan szüksége lesz ránk, mint harcosokra. Segítünk neki?
*Kérdezi a lobbanékony nőt, miközben gyengéden a bejárat felé tessékeli.*
-Aztán meg majd teszünk egy kis rendet mindenütt, ahol káosz van. Jössz?
*Kérdezi a nőt, miközben reméli, hogy mindenki megnyugszik, s megússzák felesleges vérontás nélkül. Akárhogy is, de meg fogja akadályozni a félvér, hogy itt balhé legyen, elvégre ő is az őrség tagja!
Tény, hogy akárhogy is alakul az este, az óriás és a nő nem lesznek a továbbiakban kebelbarátok. Rossznak mondható első benyomást produkáltak mind a ketten.*