//Második szál//
//Fehérnépek napja//
*Kezd kifogyni a kifogásokból, és az a legszörnyűbb, hogy ezt nem is bánja annyira. Zaras kellőképpen találékonynak bizonyul és ha húzódozott is, amikor magához akarta vonni, mondván, hogy nyitott ajtó mellett ilyesmiről szó sem lehet, most már erre nem hivatkozhat. Továbbá a szürke hajú elf nemcsak találékony, hanem fürge is. Most például elég gyorsan szabadul meg a ruháitól, annyira, hogy mire észbe kapna, már anyaszült meztelen és ekkor szemmel is megbizonyosodhat róla, hogy jól érezte Zaras lelkesedését ruhán keresztül is. Egy pillanatra felvillan előtte annak lehetősége, hogy a csapodár kispapa ruháit kivágja az ablakon, aztán kajánul vigyorogjon, de mire összeszedegetné azokat, kinyitná az ablakot, addigra Zaras már végezne is a pásztorórával, ha minden téren ilyen gyors.*
- Nagyon igyekszel.
*Nem állja meg, hogy hangot ne adjon enyhe csodálkozásának és alaposan végig ne mérje a másikat. A magabiztosság persze színlelt, izgul rendesen, hiszen a testi szerelem terén nem rendelkezik valami nagy tapasztalattal. Reméli, hogy a szemlélődés közben nem vörösödik el, és akaratlanul is eszébe jut az a bugyuta történet, amikor a fölöttébb buzgó és igyekvő szerető elképedve kérdezi az alatta fekvő leányzót: „Te még szűz vagy? ” A válasz kissé rezignált: „Nem, csak még rajtam van a nadrág. ”
Persze ilyesmi nem fordulhat elő, például azért sem, mert szoknyát visel. Egyelőre nem is szabadul meg tőle, még csak a csizmákat rúgta le a lábáról, és kezdte kigombolni a blúzát. Ekkor már átkozza az őseit, akiktől langaléta, vékony testalkatot örökölt. Talán hogy kis zavarát palástolja, megragadja Zaras egy kiálló testrészét, egyelőre csak a karját, maga mellé húzza és most rajta a sor, hogy megcsókolja a pimaszt.*
- És aztán visszamegyünk Synmirára, mint két barát, néha kedvesen mosolygunk egymásra, és nem mondunk senkinek semmit. Ugye? Így lenne kényelmes? Esetleg néha kitalálunk valami ürügyet, mondjuk varázsitalért kell menni Artheniorba vagy málnát szedni az erdőbe, és akkor megint rekvirálsz egy szobát valamely fogadóban. Ez a terved, ugye?
*Mintha haragosan villogna a szeme, mint azé, aki felismeri, hogy csak játékszernek tekinti a másik. Csak egy szeretőnek, akit előrángathat, ha rátör a kangörcs, aztán egy darabig nem kell foglalkoznia vele. Aztán, talán kicsit váratlanul, elneveti magát. Elvégre miért ne gondolhatna ő is így Zarasra? Micsoda gondolat! Fogalma sincs, honnan jött ez elő. Valószínűleg a hamuszín hajú gazfickó hatása lehet.*
- Hát, majd meglátjuk. Attól függ, hogy mennyire leszek elégedett veled.
*Hadd legyen ő is annyira arcátlan, hogy feltételeket támasszon.*