//Második szál//
//Fehérnépek napja//
* Különös dolog ez. Régebben ő maga sem gondolta volna, hogy valaha is romantikusnak, gerjesztőnek fogja találni azt, hogy egy nő sebet ejt rajta. Sőt, épp ellenkezőleg: tökéletes testét óvta - már amennyire lehetett - minden karcolástól. Ez nyilvánvalóan nem jött össze, de ha nem volt muszáj, hát nem tette. Most pedig, mióta Lokával találkozott nem csupán rákapott a dolog ízére, alig tudná elképzelni együttléteit a tőr előkerülése, s sebejtés nélkül. Ennek a vágynak kifejlődéséért minden bizonnyal a számtalan, démoni nőszeméllyel töltött éjszaka a felelős.
Az, hogy Daewe retteg, hiszen még sosem tett ilyesmit, érthető, ezen próbál segíteni. Sikertelenül. *
- Nyugalom, lazíts. Nem bántasz ezzel.
* A nyakát karoló kézre nyom egy csókot.
A tőr végigkarcolja bőrét, miközben az új pontra vándorol, kellemes bizsergést hozva magával. Ez az egész helyzet olyan, mintha Zaras épp most venné el Daewe szüzességét, s teljesen érthetőek az aggályai.
Ez a gondolat csupán egyetlen pillanatig lebeg előtte, amint a kés belészúr, felhasítja bőrét, minden gondolata tovaszáll, hangosan felnyög.
Egyértelműen nem a fájdalom adatja ki a hangot belőle, az élvezet az, ami szétfeszíti ajkait. Loka persze sokkal többet és komolyabban szokott ártani a már tökéletesnek egyáltalán nem mondható bőrnek, de az, hogy Daewe ezt először teszi, és az, hogy ilyen felkavartnak tűnik, olyan erővel tölti fel, amit ritkán szokott érezni.
Nem törődve azzal, hol landol a penge, vagy hogy mennyire keni össze a másikat vérével, félreüti, és felkapja a lányt. Ott csókolja, ahol éri, aztán az asztalra ülteti. Mondani sem kell, milyen állapotban van most a szoknyavadász. *