//Korsónép - Segandrina//
*Egy szép leány köszönti elsőként a torzonborz férfit.*
~Mellehetne rakni, akara rakottkompért!~
*Amíg várja, hogy Bütyök kiszolgálja, (Mogrim) addig közben beszédbe elegyedik a nővel.*
-Mög hát!
~De mé mennyire, hogy mög!~
-Nem harap a Kapitány, csak ha a nyáj veszélybe vón!
*A kis fekete kutyus lassacskán odamegy a nőhöz és leül elé, majd nyújtja a mancsát. Rolf meg morog.*
-No, úllátom vón egy hódolója!
~Nyeh... hozzám lassabban gyün.~
*Segandrina megsimogathatja a kutyust, vagy meg is vakargathatja a hasát. Lehetőleg a szájába ne nyúlkáljon, mert azért mégiscsak kutya, de bizonyára van annyi esze.*
-Hó, most egy jó üzletet, biza! Nyőtt az állomány, Drast úr jó árba atta nékem a tehent. Jó, csöppet mevviselte őköt a perzselő nyári nap, de majd messzedik magukot, akara asszonyok, mikó gyermeket várnak! Szóval... mostan inni kő! Mer há mi mást csináljék a jó munkásembör, mint igyon? Nem e?
*Tényleg jó a kedve, bár rá ez egyébként is jellemző. Párszor megpaskolja a pultot, kicsit türelmetlen, de egyáltalán nem agresszívan. Amolyan jámbor melák ő, kedves medvejárással, csak most... szomjas.*
-Gyün e mán az a serital?
*Majd tekintete ismét a nőcskére vándorol.*
-Osztán maga honnét került ide, szép hőgy? Sosem láttam mé itten, pedig én gyakran betérek ide.