Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Amon Ruadh (új)
Tharg birtokok (új)
Vaskorsó TavernaNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van vásárolni! Kattints ide, hogy vásárolhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 201 (4001. - 4020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

4020. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-27 20:53:39
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//A bentiek, majd kint//

*Dora nem nagyon tudja, mit kezdjen ezzel a helyzettel, az egész Relael-jelenség nem tiszta a számára. Emlékszik rá, hogy merő kíváncsiságból megcsókolták egymást, de arra is, hogy ez egyikük számára sem jelentett semmit, egyszerű játék volt az egész. Az elf nő valahol olyan az ő olvasatában, mint Esti, egy baráti kihívás, egy rejtély – annyi az egész, hogy Relaelt nem kell megfejtenie, nem múlik rajta semmi, nem érhet el rajta keresztül semmit, mert nem áll az útjába. Azonban az, hogy még most is itt van, érdekes, szokatlan érzéseket ébreszt benne, vádló tekintete pedig bűntudatot.*
- Szívesen. *Bólint, és a még mindig földön heverő fickóra néz.* Nem akaródzik még felébrednie, de nem úgy tűnik, hogy bármi akadálya lenne. Alaposan beverte a tarkóját. *Mutatja a dagadt részt.* Időbe telik, míg a szervezet összekapja magát ez után. Azt figyeld, hogy lélegzik-e. *Mutatja, tenyerét a férfi szájához és orrához emelve.* Arra is ügyelj, hogy meglegyen a pulzusa. *Mondja, és a csuklóra mutat. Feltételezi, hogy Relael elleste már az előbb, hogy kell csinálni. Ezután feltápászkodik, bár nehézkesen, de már kezd visszatérni a valóságba. Leporolja nadrágját, és körülnéz. Szeme Relael felvetésére élénken, szinte gyilkosan kezd csillogni, hiszen a kérdésnél nincs is számára izgalmasabb, és ezt mindketten jól tudják. Kezét akkorára tárja, mint kétszer a feje.*
- Egyszer boncoltam óriást. Ügyelnem kellett rá, nehogy beleessek a felvágott hasába. *Kuncog.* Többek között ezért is drukkolok ellene, de ezt ne áruld el nekik.
*Az ajtó felé pillant, odakint a dulakodás zajaiba a kancellár kiabálása vegyül. Dora gyilkos öröme vidám mosolyba fordul. Kalapjáért kap, aztán az üvegeket marja el. Jó hadifegyver, ha bántani akarják az ő drága kancellárját.*
- Mennem kell. Ó! *Fordul vissza, és lehalkítja a hangját, hogy csak a lány hallja, amit mond.* Nem tudom, hogy mennyit hallottál Umonról, de régen mintha teljesen máshogy viselkedett volna. Óvatosan.
*Bízik benne, hogy most már annyit tett Relaelért, ami talán elég, hogy a lány ne az ő torkát akarja elmetszeni keserves mérgében, és talán az Esti-ügyet is megbocsátja egyszer. Dora kilép a fényre.*

//Kint//

*A verekedés javában folyik, bár Dora először Estit találja meg tekintetével, és feltételezi, hogy ha besoroz mellé gyorsan, kisebb az esélye, hogy a nyakába kap egy óriást. Esti inkább a díj lehetne, mint a verekedés eszköze. Ezután a kancellárt veszi észre, majd a verekedőkre esik a pillantása. Mintha többen lennének, mint eddig. Döbbenetében szó szerint kiejti a kezéből a víztől amúgy is csúszós forrásvizes üveget, amely ripityomra törve ér földet.*
- Pycta. *Suttogja ámulva, mintha mi se történt volna, valószínűleg csak Esti hallhatja, amit mond. Tekintetét végigjáratja a férfin, aki alaposan megváltozott, főleg a haját hiányolja. Mozgása akár a macskáé. Eszébe jut, mennyit álmodozott róla, mikor Amonra érkezett, és most, hogy a kancellárra néz, aki nem a fajtársa, de még csak nem is fiatal, ügyes és szép, egy pillanatra Dora megzavarodik egy kissé. Megbűvölten bámulja a jelenetet. Csak a borosüveget fogja még mindig kitartóan, tudja a griff, minek.*


4019. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-27 20:47:40
 ÚJ
>Lewonor Ante avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 33

Játékstílus: Vakmerő

//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//

* Minden képzeletet felülmúló, váratlan támadását idejekorán leleplezik. Meglepetésére azonban nem az, akit el akart gázolni, hanem egy újonnan érkező gyengevérű. Ante harcmodora nem gyorsaságára irányul – hiszen az nem múlja felül az átlagot –, hanem pusztán testi erejére. Így a semmiből előtűnő szerzetes játszi könnyedséggel kerülhet orkunk elébe, s mire az észbe kapna, hűlt helyét látja csak a párosnak. Irányváltoztatásra nincs kapacitása, ráadásul a gáncsolásra kihelyezett lábat is későn fedezi fel. Ez utóbbi érdekes eset, ugyanis valahol még számított is az ilyenfajta aljas lépésre. (Mit is várhatna az ork egy gyengevérű alaktól, aki úgy szökdécsel, mint egy elf?)
Valami azonban elvonja figyelmét. A hegy. Járt már itt, s ezt csak most realizálta magában. A Thargok. A gonosz emberek, akik munkára kényszerítették. Akik Gödörbe dobták és Dörgölnek csúfolták. Mindez felsejlik előtte, ahogy a felismerés belenyilall. Ugyanakkor nincs sok ideje ezen tűnődni, mivel bokáján rúgást érez és néhány méternyi csetlés-botlás után csodával határos módon marad talpon. Fújtatva, meredt szemmel fordul hátra. Umont láthatóan jobban érdekli az óriás, így az elf marad neki, legalábbis a kocsmai bunyók íratlan szabálya ezt követeli. Antét persze az sem izgatja, ha ez a kocsmai törvény nem is létezik, ő akkor is a hosszú életűre pályázik. Reméli, hogy mihamarabb lefaraghat néhány évtizedet az elf életéből, ehhez viszont már szükség lesz bárdjára. Leakasztja hát övéről. Ekkortájt érkezik Habrertus (és társai), aki eltalálta: az orkot cseppet sem zavarja beszéde, egyenesen megindul a kiszemelt Pycta felé. Ha látná, hogy a szószólónak kísérete is akad (akik közül az óriás már csak mérete miatt is igen veszélyesnek tűnik), talán meggondolná a fegyverszünetet. Most viszont elméje nem képes befogadni az újonnan érkezőket, hiszen vadállati ösztönei és a vad dereng előtte.
~ Ezök mán ögybű' köttőn gyűnnek! Gyengevérűek! ~ Köp egy oldalra, hogy kifejezze nemtetszését a szituációval kapcsolatban, ha már gondolatait nem olvashatják a többiek.
Rohan tehát, de tanulva előbbi hibájából, ezúttal lelassít az elf elérése előtt és suhint egyet torka felé. A fegyvert jobb kezében tartja. A támadásban érdekes lehet, hogy balról jobbra teszi azt, ezzel tehát kifelé hasít, nem fordítva, ahogy kitelne egy ostoba orktól, aki semmivel sem törődik, csak vért akar fakasztani. Ezáltal amúgy is valószínűtlen találati esélye csökken, viszont ez a csel új lehetőséget nyit meg számára, azáltal, hogy másik kezét biztonságban emelheti. Bal keze üres (tudniillik, a hátán pihenő acélpajzs hadi zsákmány, trófea – nem olyan eszköz, amit szívesen használ). Terve, hogy amíg ellenfele a bárd elől próbál kitérni, addig baljával egy könyököst visz be az elf arcába. Ha amaz hátrafelé tér ki, a könyökösből könnyen öklös válhat, ha viszont elég gyorsan is reagál a trükkre, lehet, hogy nem lesz belőle semmi. Akárhogy is, ezzel letudta a támadás, így figyelhet a védekezésre. Nem viszi túlzásba, épp csak hátralép egyet-kettőt és várja, hogy mit lép a gyengevérű. Ha esetleg nem lépne semmit, nem kell aggódni, Ante készen áll egy következő támadásra is. *


4018. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-27 20:46:47
 ÚJ
>Trodd Molound avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 646
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Hubi, Grotg//
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//

*Az óriás is velük tart a földjének az ügyét intézni. A kancellár ki is fejti, hogy majd evés után megbeszélik és elindulnak a korsó felé. A közben érkező kérdésre Trodd egykedvűen válaszol.*
-Hát jó lenne.
*Dolgozni fog rajta, de ez ugye nem csak rajta múlik. Kevés a jóféle asszonynak való a környéken meg azoknak is van beleszólásuk a dolgokba. Szomorú dolog az ilyesmi. Grotg esetében meg főleg kérdéses. Ugyanis óriáslányok nincsenek a környéken. Trodd csendesen hallgatja és ballag a többiek mellett fokosával a vállán. Mikor a vaskorsóhoz érnek akkor se látszik rajta meglepettség. A nemrég látott elf valami ismeretlen társaságában verekszik egy lángoló öklű orkkal meg egy kalapácslóbáló óriással. Megesik errefelé az ilyesmi. Hagyni kell, hogy kitombolják magukat és aki túléli, azt bevágni a gödörbe. A kancellár viszont nem akar emellett elmenni. A kérdő pillantásra a pásztor csak megvonja a vállát és figyeli mi történik.*


4017. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-27 19:51:52
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 754
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Trodd, Grotg//
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//

*A pásztor azonnal kap az ajánlata után, amit meg is tud érteni. Neki is jólesne már valami ital és étek. Grotg észrevétele is teljesen helyénvaló, és már a Vaskorsó felé tartanak, amikor Hubi még mindig neki magyaráz.*
- Attól pedig nem kell tartanod, hogy elfelejteném függőben maradt ügyünket. *finoman elmosolyodik* Sok mindennel meg lehet vádolni, noha ezek nagy része közönséges rosszindulatú koholmány, de a hivatali ügyekben mindig is precíz voltam és vagyok. De talán nem veszed rossz néven ha azt mondom, hogy még az ilyen, az építkezéshez képest könnyebbnek tűnő munkát is kellemesebb tele hassal elvégezni.
*A derék kancellár valóban éhes. Elvégre talán már hatok is elmúltak azóta, hogy csillapíthatta éhét. És ha már a Vaskorsó felé tartanak, akkor olyasmi étel is szóba jöhet, ami alatt általában ilyet értenek, és nem átvitt értelemben. Talán azért, mert efféle gondolatok járnak Hubi fejében, nyájasan fordul a pásztorhoz.*
- Trodd barátom, még nem gondoltál rá, hogy asszonyt szerezz magadnak? Biztosan elkelne egy női két a gazdaságodban.
*Ha nem is rohannak, legalábbis Hubi biztosan nem, szép lassan azért csak beérik a Vaskorsót. Ami idő pedig még hátravan, pont elég arra, hogy ezt a kérdést az óriásnak is feltegye.*
- Hát te?

*Lelki szemei előtt már látja is a Vaskorsó épületét, és nem kell sok hozzá, hogy ez valósággá is váljon. Ám jó kancellár nem pont ilyen érkezésre számított. Hiszen a rendszerint csendes és békés taverna előtt és díszes társaságot pillant meg, akik szemmel láthatóan azzal vannak elfoglalva, hogy a földdel tegyék egyenlővé egymást. Ilyen esetben higgadtabb lelket egyszerűen elosonnak a verekedők mellett, remélve, hogy odabent békésebb a légkör. Hubi is békés lélek, csak hát nem tudna elvonatkoztatni attól, hogy ő a Vashegyet képviseli. Ezért aztán, a biztonság kedvéért kellő távolságban, megáll a kompániától, hitetlenkedve néz társaira, azután kihúzza magát és kiengedi a hangját.*
- Mi ez itt? Azonnal abbahagyni! A Vashegy nevében. *teszi hozzá, hogy a kakaskodók is érezzék, nem holmi senkiházi inti őket illő viselkedésre. Van egy olyan sanda gyanúja, hogy rá sem fognak hederíteni, főleg mert egy ork is akad köztük. Márpedig ez a népség vajmi kevésre tartja az írott és íratlan törvényeket. De így senki nem mondhatja, hogy szó nélkül tűri a rendbontást.*


4016. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-27 18:11:56
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//Kint//

*Ha az ork azt hiszi, hogy három ugrásból már harcmodort ismer ki, hát borzasztóan téved. Csökött agyában vélhetően el sem fér az a technikai tudás, amivel Umon már jelenleg rendelkezik, vélhetően ezért is gondolták úgy, hogy megpróbálják móresre tanítani. Valójában Umon jelenleg csak szórakozik, akár eggyel, akár kettővel, igazából ez nem számít. Egyedül is boldogulna a helyzettel, persze ettől függetlenül nem bánja, ha Pycta is csatakozik a szituációhoz. Jól tudja, hogy az ork csak kedvező pillanatra vár, s felpillantva a robogó Pyctát is észreveszi, így annak lendületét kihasználva karját akasztva övébe fordul el az útból egy félfordulattal. Nem tartja szükségesnek, hogy közölje, miként osztoznak, az elf legalább olyan jól, ha nem jobban feltalálja magát a harctéren. Tudja, tapasztalta már, mikor egymással vívtak, olykor komolyan, olykor pedig csak gyakorlás céljából. Azt is tudja, hogy az elffel szemben, ebből a társaságból csak Umonnak lenne esélye, szerencsésnek érzi magát, hogy feltétel nélkül maga mellett tudhatja. Az ork sértegetésére nem reagál, szája csak annak nagy, aki mással nem boldogul, így inkább az óriásra koncentrál, ki bődületes erővel érkezik, s tekintve, hogy lábával Umon fejére lépni nem tud, hát bizonyára kalapácsát lendíti meg ismét előtte. A szerzetes nincs messze, persze arra figyel, hogy ne érjen kalapács távolba, így leheletnyit hátraugrik, s amint a fordulat a középpontot elhagyta, azonnal támad, s közvetlenül a mamlasz elé lép, hogy egy jobbos csellel, baljával üsse fel egy ugrással annak állát alulról felfelé, kifelé ívelő csapással. Umon ereje nagyon jó, ahogy ügyessége is, gyorsasága ugyan csak jó, legendás pusztakezes jártasságával klasszisokkal az óriás előtt jár, azonban megölni esze ágában sincs. De ezt, az óriás kizárólag Pyctának köszönheti. Hagyományos esetben ez egy ütéses manőver, azonnali ájulást okoz, de legalábbis megtántorítja a mamlaszt, így a következő lépés ismét az övé lesz. A kalapács feje ezúttal már nem fenyegeti, a tőr talán igen, de az arra irányuló mozdulatot hamarabb észreveszi, minthogy bármit ártson neki.*


4015. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-26 02:28:35
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 184

Játékstílus: Vakmerő

//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//A bentiek//

*Arra nem számított, hogy végül segíteni fog neki bárki is, hiszen tapasztalta azt, hogy a szükség órájában általában elfordulnak tőle. Kivéve azt a férfit, aki a lázadásokkor is megmentette, de a kivétel erősíti a szabályt ugyebár. Meglepettsége arcán is tisztán látszik, persze mindezt csak azután, hogy a mélységi távozott köreikből, mert nem bízik a fajtájában, és érzései elfojtásában is egész sok év tapasztalata van már.
Az elf lány ténykedését némán kíséri figyelemmel, nem csak azért, hogy rácsodálkozzon, hanem azért is, hogy ellessen tőle pár praktikát, hogy legközelebb legalább sejtése legyen, hogy mi a teendő. Mert határozottan úgy érzi, hogy ez a thargoknál nem haszontalan tudás, és bizony lesz legközelebb, amikor szükség lesz rá. A légzés ellenőrzése így kérdezés nélkül nem teljesen érthető számára, de a fej kitámasztása és a férfi oldalra fordítása igen. Az elf lányon az alkohol hatásait is felfedezi, de csak mert szeme érzékennyé vált az emberi reakciókra nemesi évei alatt.
Megkönnyebbülten felsóhajt a ténymegállapításra, miszerint Intath feltehetően nem itt fog meghalni, vagy megnyomorodni a szeme láttára, és a korábbiakat leszámítva - amit nem tud elnézni és megbocsájtani, mert olyan erősen élnek benne az előítéletek – hálás Dorawynának a segítségéért. Úgy érzi ezt szükséges is a lány tudtára adnia, mert nem egyértelmű, így megerőlteti magát, bár nem szívesen teszi egy kormossal cimborálóval.*
- Köszönöm.
*Amíg a másik lány a pult mögé sétál, addig is rendíthetetlenül Intathtal marad és figyeli, hátha apró jelét adja annak, hogy lassan magához tér, de egyelőre semmi. Tovább szemléli a víz, és apró pofonok után, de ekkor sem lát reakciót, egyelőre viszont kivár. Megint először az oldalán lévő tőrét érinti meg, amolyan megnyugtatásként, majd a hátán lévőt, hogy megbizonyosodjon arról, hogy ott vannak és számíthat rájuk, ellentétben az emberekkel akik megbízhatatlanok és bármikor elfordulhatnak bárkitől. Mint ahogy Relael érzései szerint Dorawyna is tette.*
- Remélem nem nyírják ki egymást.
*Morogja orra alatt az ajtó felé pillantva, aminek túl oldalán zajlanak az események. Nem rendítené meg, és a bunyókat élvezi is, de most jelenleg mindentől elment a kedve, és szíve szerint már menne inkább Alyohoz haza, és pihenne egy nagyot.*
- Mekkora gödröt kell ásni egyáltalán egy óriásnak?
*Töpreng tovább a szokásos módján, ahogy korábban a mélységi színét illetően is tette, csak ezt hangosan is kimondva. Persze ez nem jelenti azt, hogy már temeti a mamlaszt, csak a korábban említett megfigyelőképességének köszönhetően az alapján amit látott Umon egy képzettebb harcosnak tűnik. Aztán majd kiderül.*
- Vajon mekkora szíve lehet egy ilyen behemótnak?
*Fűzi tovább a gondolatot inkább csak magának mondva, mint esetlegesen Dorával társalogva.*


4014. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-25 20:31:17
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Kocsmárost keresve//
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//

- Ó, volt már! Igazán élveztem! *mosolyodik el a szöszi megjegyzése hallatán, magában somolyogva, ahogy a kellemes emlékek felidéződnek benne. Jókedve azonban hamar alább hagy, ahogy újra a pultos lánynak szenteli figyelmét. Az ő szeme is igencsak beszédes, sok mindent elárul, melyek közül egyik se ígér jót. A tagadásra azonban csak egy nemtörődöm vállrándítás a válasz, érdekli is őt, hogy mi van köztük a ficsúrral. Más körülmények közt méltó ellenfélnek találná, akit határozottan élvezne utálni, ám most önmagát is meglepő módon sokkal jobban érdeklik másfajta érzelmek. Egy pillanatig zavarodottan méregeti Dorát, magában azon töprengve, mit is érez pontosan. Nem tagadhatja, határozottan jól esik neki, hogy Dora a védelmére kelt, de hiúságán túl egészen másfajta, mondhatni baráti érzések is megmozdulnak benne. Jelen pillanatban különösen hálás, hogy nem itta meg saját pálinka adagját, mikor lehetősége volt rá, különben még valami nagyobb őrültségre is vetemedne, mint például hogy megölelje a lányt. Így csak egy baráti hátba lökés jár neki, miközben az ajtó felé halad. Meglepődve látja azonban, hogy Dora még maradni tervez. Nem mintha az a tény zavarná, hogy nem azt teszi, amit ő akar, sokkal inkább az, hogy a lány viselkedésében van valami, ami aggasztani kezdi. ~Talán jobb is, ha marad... ~ gondolja magában, miközben az ajtó felé tart, menet közben még visszapillantva a kiütött férfi körül gyülekező kis csapatra. Nem szentel azonban sok időt nekik, sokkal jobban érdekli, hogyan alakul kint a bunyó. Az pedig határozottan egyre jobb mókának tűnik, főleg, amikor Umonnak segítsége is akad egy új érkező személyében. Bár fogalma sincs, honnan ismerik egymást, szemmel láthatóan nem először harcolnak együtt. A két férfi mozgása inkább emlékezteti valamiféle bizarr táncra, melyben alig várja a kecses befejező mozdulatot, mely remélhetőleg az ork és az óriás kiütéséhez vezet. Bár az összecsapás távolabb zajlik tőle, nem kísérti a szerencséjét, inkább csak a fogadó falának dőlve szemléli az eseményeket, magában Umon és új barátja győzelméért szurkolva. ~De kár, hogy nem lehet fogadni rátok, fiúk!~ sóhajt fel magában, kicsit bosszankodva rajta, hogy a többiek képesek kihagyni ezt a fantasztikus műsort. ~Lehetetlen banda!~ forgatja a szemeit, időnként az ajtóra pillantva, vajon Dora méltóztatik-e csatlakozni hozzá.*


4013. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-25 17:39:26
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1186
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Kocsmárost keresve//
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//

*Ha van is tömeg vagy pár szájtáti a kialakuló csetepaté körül, úgy az erdőmélyi elf az első sorba lép, gyengéd erőszakkal tolva félre azt, ki útjában áll.
Umon észreveszi őt, szavaira csak egy igencsak bosszús pillantást kap válaszul, a csuhátlan, s most már páncélos csuhás nem kíván hozzáfűzni semmit a gyermeki kifogásra. Nem tudja, hogy ennyire félreismerte az átkozott szerzetest vagy valóban unaloműzésként keveredett a két nagydarab figyelmének középpontjába.
Minthogy pár lépésre áll a, jól fel tudja mérni a történéseket. Umon könnyedén kerüli el a felé lendülő kalapácsot, hogy egy ütést adjon vissza, ami bizonyosan nem tetszett az óriásnak. Viszont a Vaskorsóból kilépő és félreálló orkot is látja, aki hirtelen rohamozni kezd társa felé, öklét lendítve ütésre.
Az erdőmélyi elf nem mérlegel, szinte egyszerre indul meg maga is Umon felé robbanásszerűen, egy vonalban az orkkal. Bár felmérnie nem sikerült, milyen gyors lehet az ork, de a kitűnő gyorsaságú hosszúéletű bizonyosan hamarabb érheti el társát, mint a zöldbőrű.
Ha így esik, az óriással harcoló másik szerzetest oldalra lendíti, el kalapáccsal vagdalkozó ellenfelétől, ő maga is arrafelé térne ki, miközben egy alacsony rúgást-gáncsot kísérel meg a rohamozó ork ellen, ezzel hiúsítva meg a legázolást. Egyszerűen, de erőteljesen a szerzetesvért lábszárpáncéljával hatalmasat rúg a zöldbőrű sípcsontjába. Az egykori lovagi vért átalakított csatacsizmája bírni fogja, viszont az orknak nagyon fog fájni ha sikerül és még talajt is foghat a nagy lendülettől.
Ha minden terve bevált, akkor immáron ketten fordulhatnak szembe az óriással és az orrán vagy lábán továbbrobogó orkkal.*


4012. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-25 16:48:46
 ÚJ
>Mogror Wunharal avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kocsmárost keresve//
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//

-HÖHH!
*Kap a friss ütés okozta fájdalom helyére szabad kezével, majd lassan ellenfele után fordul, hogy célba vegye kidülledő szemeivel.*
-Há most meghalsz!
*Jelenti ki ellentmondást nem tűrően, de még mielőtt megrohamozhatná a szemtelen fickót, az ork robban bele a látómezejébe, ki egyenesen Umon felé tart.*
-ÚÚÚÚ!
*Kíséri végig az akciót, majd megindul a kettős felé, akár sikerül az orknak leterítenie a fickót, akár nem. Ki kell nyírnia az embert, ez most már így rendeltetett.
Amennyiben az ork sikerrel jár, úgy egy óriáshoz mérten óvatosan lép melléjük, hogy lábát felemelve lesújthasson Umon fejére, lehetőség szerint jó erővel és ezúttal nem az orkot eltalálva. Ezt valamivel biztosabbnak érzi, mint a kalapáccsal ütlegelni a kettőst.
Ha az ork elbénázná a dolgot, hát megrohanja ő is a fickót, hogy a közelébe érve körbelendítse deréktájt maga körül a kalapácsot, igyekezvén kevés lehetőséget adni Umonnak az elugrásra.*



4011. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-25 16:20:01
 ÚJ
>Lewonor Ante avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 33

Játékstílus: Vakmerő

//Kocsmárost keresve//
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//

* Mint három kismacska, úgy rohan ki egymás után a három férfi. A sort Umon vezeti, aztán Ante, végül pedig a kalapácsát lóbáló HegyHó. Orkunk jól döntött, mikor félreállt az ajtóból, így bár nem övé az első ütés joga, legalább nem rohan rajta keresztül egy ránézésre legalább két mázsás behemót. Egyéb előnye is származik a várakozásból: mégpedig, hogy kiismeri a másik kettő harcmodorát. Legalábbis részben. Az óriás hozzá hasonlóan a nyers erő hívének tűnik, Umon viszont némi cselt is visz a harcba. *
– Úgy ugralsz, ment ögy gyengevérű elf! Ozoknak szörötem am kitekörni o nyokuk! * Nem sieti el a támadást, hiszen mondandója végeztével és fel is nevet. Azután pedig beleveri öklét a tenyerébe és eltűnődik azon, hogy túl erős, vagy túl gyenge, ha ez fájdalommal jár. Merthogy úgy megüti magát, hogy akár fel is szisszenne, ha nem lenne a közelben két rivális. Ezen viszont már nem tűnődik sokat, inkább rohanni kezd Umon felé – egyelőre bármiféle fegyver nélkül, mindössze öklét lóbálva. *
– Vegyazz, gyengevérű! * Nem komplikálja túl a dolgot: még futás közben lendíti karját és egy jobbossal akar fejfájást hozni a férfira. Közben bal kezét maga előtt tartja, hogy ellentámadásra ne – vagy csak nehezen – kerülhessen sor. Hátrálni nem hátrál, sőt! Úgy rohan tovább, mintha nem találná a féket. Bár látta, hogy Umon úgy ugrál, mint egy szöcske, a terve az, hogy magával rántja a földre. Hiszen, ha nem tudja kihasználni mozgékonyságát, gyorsan eldőlhet a bunyó végkimenetele. Az elképzelés legalábbis ez. Ha a férfi kitér előle, akkor is továbbrohan még legalább két-három métert, csak azt követően fordul meg, hogy felkészüljön a következő rohamra. *


4010. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-24 20:38:44
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Kocsmárost keresve//
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Vigyorogva és látszólag türelmesen, egykedvűen várja az óriás érkezését, ami reményei szerint nem marad el. Több döndülő léptet és artikulálatlan ordítást is hall, csak feltételezi, hogy nem a kiütött elf az, aki így szerez érvényt földet érésének. Feltételezi, hogy nem Dora, vagy Esti és nem Rel az, ki így kiabál, így tippje rögtön kettőre zsugorodik. ~ Tehát az ork is jön, mesés! ~ Szélesedik a mosoly és marha büszke magára, hogy milyen kedves volt, hogy kocsmán kívül rendezik le ezt a dolgot. Mielőtt az óriás kiérne, halk lépteket és patadobogást hall maga mögül. ~ Ne Pycta legyen, ne Pycta legyen, ne Pycta legyen... bassza meg, ez Pycta. ~ Ahogy válla felett hátranéz, csak szélesedik a vigyor, majd hüledezve kapja maga elé kezét.*
- Öhm... hellóka! Eskü, nem én kezdtem! Az volt az! *Mutat szemrehányóan a bejáraton kiszáguldó óriás felé, majd felröhögve azonnal eliramodik, s a lendülő kalapács alatt, kihasználva az óriás lendületét egy tigrisbukfenccel veti át magát. Felugrik a hegyomlás mögött, majd hátát kopogtatja meg:*
- Itt vagyok pubiiiii! Hehehe! DURR! *Kiáltja, miközben megpróbál egy oldalas jobbost elhelyezni amannak a veséjén, bár vélhetően csak bosszantja ezzel, főleg, hogy már veti is oldalra magát az ajtóból, mielőtt az ork is észhez térne. Fegyvereit esze ágában sincs elővenni, így sokkal mulatságosabb. Végre egy kis testmozgás, egy kis kocsmai balhé, bár a kalapácsra azért kellő megfontoltsággal tekint. Ez a mamlasz veszett könnyedén forgatja, azt a majd' olyan súlyú fegyvert, mint Umon maga. Ha eldurvulna a helyzet, legfeljebb előkerülnek a dobótőrök, hogy kicsit lassítson a tempón.*


4009. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-24 20:05:49
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Kocsmárost keresve//
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//

*Dora mélyen Esti szemébe néz. Látszik, hogy a sötételfet is elérte a döbbenetes felismerés: kedves volt vele.*
~ Jóságos maihhin. ~ *Megpróbál úgy tenni, mintha ez az egész közjáték meg sem történt volna, és legszívesebben kiosonna, de Rel láthatóan megsértődik rá. Valahol megérti, néhány hónappal ezelőtt ő is így vélekedett volna, de Esti segítsége akkor is segítség volt, és bár Dora nem az igazság lovagja, szabad-e vagy sem, egészen megkedvelte. Annyira viszont nem érzi magát közel Relhez, hogy magyarázkodni kezdjen.
A gyepálás persze folytatódik, és már bútordarabok is röpködnek, ami valószínűleg költséges lesz a fenntartóknak, de Dorát ennél jobban zavarja a szükségtelen erőszak. Sose értette a verekedő férfiak logikáját, feltéve, hogy van egyáltalán e mögött bármiféle logika, és nem ösztönös-e az egész. Csak egy lemondót sóhajt, bár az nem kerüli el a figyelmét, hogy Umon – azon kívül, hogy abszurd módon viselkedik – egyszerre csapja a szelet Relnek és Estinek, vagy valami hasonló. A tudós lány nem bánja, hogy ő kimaradt ebből, bolondokkal nem jó kikezdeni. Éppen távozóban van, mikor félúton az ajtó felé megtorpan, mert csattanásra lesz figyelmes. Először azt hiszi, hogy Rel nekiesett Estinek, de csak a félkezű elfet látja kiütve, és a beszédből ítélve Umon volt az elkövető. Inkább nem is siet az ajtóhoz, amíg nem muszáj, nehogy ezeknek a kiváló úriembereknek az útjába álljon, félrehúzódva megvárja, míg a baj forrása, avagy Umon, az étel hiányában felháborodó Ork és HegyHó távozik.*
- Milyen csönd lett. *Szól bele epésen a hirtelen jött hallgatásba. A balhénak azonban nincs vége, bár a kancsata kint folytatódik. Leteszi a két üveget a pultra. Esti megkopogtatja a hátát.*
- Öh, majd mindjárt csatlakozom. *Mondja az alkoholtól még mindig kicsit zavartan, de azért nagyjából tudja, mit kell tennie. Többek között azt is, hogy ő a környék nagybetűs Gyógyítója vagy mije, és nem hagyhatja ott az elfet csak úgy. És valahol mélyen a Rel iránti rokonszenve és bűntudata is motiválja, hogy segítsen. Sajnos Dora sem erős, úgyhogy nem valószínű, hogy akár együtt fel tudnák tornászni a székre a fickót. De hacsak Rel nem hajtja el onnan, a test mellé térdel, és saját batyuját a feje alá tömködve úgy fordítja Intath fejét, hogy hányás, vérzés esetén ne fulladjon meg az elf, és a tarkóján jól kitapintható puklit se nyomja. Pulzust tapint, van, és a szájához is közel hajol, hogy érezze, a légzése is rendben. Dora közben a kalapjáról megfeledkezik, úgyhogy az legurul, egyenesen Intath arcára pottyan.*
- Hoppá. *Mondja az alkoholtól kissé mélázva, és visszaveszi a kalapot. Megérinti az állát, ahol láthatóan az ütést kapta, de minden rendben.* Rendben lesz. *Mondja Relnek, mert úgy gondolja, valószínűleg érdekli, bár a lány szeme inkább bosszúszomjasan villog. Ezután feltápászkodik, teljesen otthonosan belép a pult mögé, és mielőtt bárki is rászólna, megragad egy vödör tisztának látszó vizet, és Intath arcára locsol belőle épp annyit, amennyivel még nem árasztja el a fogadó padlóját, aztán jobbról-balról meg is pofozgatja egy kicsit.*
- Ébresztő! *Kiált rá, és várja, használt-e a dolog. Amíg meg nincs eredmény, gyorsan a saját arcát is megmossa a hideg vízben, hátha felébred egy kicsit. Abban már csak reménykedik, hogy kedves gesztusa pozitívan hat Relre.*

A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.24 20:08:15


4008. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-24 03:45:15
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 906
OOC üzenetek: 171

Játékstílus: Megfontolt

//Kocsmárost keresve//
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//

*Int imádja a káoszt. Mikor az indulatok elszabadulnak az kimondottan szórakoztató. A kalapos csajszi is a védelmére kel. Rel pedig sötét pillantásokat vet rá amit egy vigyorral reagál le. Ha magukban lesznek akkor azért számíthat rá a lány, hogy kenyérre lehet majd a dokit kenni. Mikor a mélységi csaj felé szól akkor vigyorogva válaszol.*
-A te nyelved is felvágták csajszi és rajtad sincs. Pedig nyakörv kéne.
*Kacsint rá majd érkezik a hideg zuhany a zöld szeműtől. Ennél szebben is fogalmazhatott volna. Mindenesetre annyira nem törte le az elfet. Kívülről nem is látszik rajta, hogy letörte volna kicsit sem. A vigyora szélesebb lesz egy kicsit majd ismét a normális. Az ork hőbörgésével addig nem törődik míg nem akarja bántani a zöld szeműt. Annak az idegen fickónak a megjegyzésére viszont húzza a száját.*
~Mit akar ez beszélni vele? Nem látja, hogy velem van?~
*Majd jön is a váratlan felütés. Egy pillanatra még átfut a képén a döbbenet. Szerencse, hogy most nem röhögött mert a fogai csúnyán koccantak volna. Mikor a tarkója a földön koppan akkor már elragadta a feketeség. Nem érzékeli sem kormos megjegyzését, sem azt, hogy a fogadó kiürült, de még az se téríti magához mikor a lány megpróbálja arrébb cibálni. Viszont kívülről nem látszok, hogy súlyos baja lenne. Fogai megvannak, állcsontja ép. A ráncigálás hatására talán a lány kéznyoma megmaradt rajta vagy lehorzsolta magát. Ja és a tarkóján nőtt szép pukli.*


4007. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-24 02:04:36
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 184

Játékstílus: Vakmerő

//Kocsmárost keresve//
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//

*Intath cseppet sem segít a helyzeten azzal, hogy nyugtatgatni próbálja, mert mi a legrosszabb amit egy férfi tehet egy dühös nő esetében? Pont ez. Ha éppen nem lenne itt a mélységi valószínűleg csendre is intené, helyette csupán ráemeli metsző pillantását, ami enyhülni látszik, amikor Dora számon kéri a sötételfet. Egy pillanatig elégedett is, amikor az elf ellene fordul, hogy fajtársával szemben egy kormos kurvát védjen. Relael persze dühös, de inkább mondható csalódottnak, ez arcán is látszik. Hiába mosolyog, de tekintete megvetésről árulkodik. Egy baráttal kevesebb, igazán nem nagy ügy számára, tekintve azt, hogy gyakran lök el magától másokat. Mivel szépen kéri a lány, ezért őt nem bántja. Most. Majd később, ha alkalmuk lesz találkozni, akkor lehet, hogy fogja. Attól függ, hogy milyen kedve lesz.
Úgy tűnik kettejük közül mégiscsak a mélységi a békésebb, vagy talán nevezzük okosabbnak, így érdeklődés hiányában ő sem fogja megtépni a nőt. Elég volt az, hogy gondolatban mindketten kibelezték egymást és tekintetükkel egymás tudtára is adták ezt. Azért még gyorsan hozzáfűzi, ha már szó esett róla.*
- Nem vagyok a barátnője.
*Utóbbi részével nem vitázik, mert szívesen megharapná Estanellariát, mondjuk úgy nyak tájékon. Kíváncsi lenne rá, hogy vajon képes lenne elharapni a torkát, és ha igen, az milyen érzés lenne? Mindig olyan izgalmas gondolatai vannak, csak sajnos gátat kell szabnia nekik. Aztán eszébe jut az is, hogy nem szeretne mélységi vért a szájába, mert az gusztustalan és lehet fekete is, mint a bőrük. Bár ezt nem tudja biztosan, majd ha alkalma lesz rá, akkor fényt derít a dologra.
Az ork felháborodására csak megvonja vállait. Már nem különösebben foglalkoztatja az sem, hogy a berendezés újabb alakzatot vesz fel általa, még csak azt sem reméli, hogy nem talál el valakit, mert örülne neki. Főleg ha éppen a kormos fejének csapódna. Sajnálatára ez nem történik meg.*
- Már miért beszélnénk?
*Fordul egy kérdő kifejezéssel arcán Umon felé, aki már másodjára említi, hogy beszélni akar vele. Persze magát elragadónak, sőt csodálatosnak tartja – látszólag legalábbis ezt mutatja – de a feltűnő bámulás, és ez is talán kissé mégis túlzás lenne, azt nézve, hogy a mélységivel bájcsevegett a férfi. Ami persze egy mínusz pont neki is, és még lejjebb kerül a lehetséges barátok listáján, amikor kifelé menet öklét megismerteti Intathtal is. Éppen csak lehiggadt volna, miután jól felhergelte magát a férfiakon és a mélységin, erre megint ideges lesz, ahogy látja az orvos összecsuklását. Na hát ennyit a beszélgetésről, mert Relael nem szereti, ha megpróbálják elvenni azt ami az övé, vagy kárt próbálnak tenni a tulajdonában.
Mivel a fél fogadó távozott, ezért zavartalanul léphet ki a pult mögül, hogy megpróbálja felsegíteni Intathot és egy közeli székre ültetni, majd szemügyre venni, hogy mekkora a baj. Nem sok sikerrel jár, mivel a férfi súlya meghaladja az ő erejét, ezért esetleges rövidtávú vonszolgatás után inkább csak megnézi, hogy mennyire sérült meg, és kalkulálgat, hogy várhatóan mikor tér magához. Nem tudja mit kéne tegyen, ezért csak vár. Közben kezével ellenőrzi, hogy tőre még mindig a helyén van-e. Megállapítja, hogy igen, mindkettő megvan, főleg a kedvence, ami deréktájon, de hátul helyezkedik el. Felkészül arra is, hogyha Umon visszatér, akkor esetleg rajta töltse ki sikertelen próbálkozása után a dühét, mert abból van elég az egész kocsma számára. Már csak az a kérdés, hogy milyen módszert válasszon.*

A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.24 02:21:52


4006. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-23 09:04:22
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1186
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Vakmerő

//Kocsmárost keresve//
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//

*Éjvihart magához véve a Tharg birtokokon az első arra alkalmas helyen felveszi a vértet. Amikor az első szíjakat meghúzza, érzi, hogy remek ötlet volt Hrothgaar mesterre bízni ezt az igen kényes munkát. Amikor átvette a páncélt a kecskeszakállú fickótól, már érezte, hogy sokkal könnyebb, mint amikor elhozta neki, emlékszik vissza csaknem egy év távlatából.
A vért úgy illik a testére, mintha ráöntötték volna, kicsit mozog benne, de nem akadályozza, nem veszít fürgeségéből, ami elégedettséggel és némi örömmel tölti el szomorú szívét és lelkét.
Kantáron vezetve az éjfekete telivért indul el a Vaskorsó felé és találkozzon Umonnal, akivel a fogadót beszélték meg, mint közös ismert pontot a vásárlás és a tharg földek elhagyása előtt.
Amit pedig a fogadónál lát, sajnos eltörli azt a kevéske jókedvét is, amit a páncél megszerzése okozott. Umont látja többekkel körülvéve, akit éppen egy kalapácsos óriás szeretne megtámadni. De lát ott egy orkot is, ahogy egy mélységi nőt is és, ha minden igaz, egy ismerős, kalapos elfet is megpillanthat a Korsóból kilépni.
Halk sóhajjal köti ki Éjvihart az istálló mellé, majd érdeklődve lép közelebb Umon háta felől közelítve, így őt magát is észrevehetik a jelenlévő többiek.
Pedig nem is töltött olyan sok időt a Vashegyen és az átkozott szerzetes is azt ígérte neki, nem fog bajt keverni. Úgy tűnik, nem sikerült tartania magát a megbeszéltekhez.*


4005. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-22 20:40:28
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Kocsmárost keresve//
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//

*Egy kacsintás innen, egy halvány mosoly onnan, és nem is kell több, már meg is beszéltek mindent Umonnal, amit csak meg kellett, épp időben, mielőtt még Dora is bepróbálkozott volna. Így is bosszantja azért a lány viselkedése, talán ennek is köszönhető a beszólás a szöszinek, de a férfi röhögése önmagában irritálja annyira, hogy ilyen megjegyzést tegyen. A környezetének reakciója azonban teljesen megdöbbenti, hiszen látszólag pont az érintettet rázták meg legkevésbé szavai, míg mindenki más teljesen kiakadt*
- Parancsolsz? Nem, köszönöm, nem kérek semmit, elég lesz a pálinka! *fordul kifejezéstelen arccal és udvarias mosollyal Rel felé, ám ha egy pillantással ölni lehetne, a lány már nem lenne az élők sorában. ~Neked? Semmit!~ válaszol gondolatban a neki intézett kérdésre, ám végső soron mégiscsak úri hölgy, vagy mi a fene, nem süllyed le arra a szintre, amit ez a kis kocsmatöltelék megenged magának. ~Igazán mocskos a szád, édes, ráférne egy szappanos mosás!~ nevet fel magában, bár az a érzése, a többiek nem díjaznák ezt a megjegyzést, így inkább megtartja magának*
- Jobban kéne vigyáznod a barátnődre! Tegyél rá szájkosarat, mielőtt még megharap valakit! *fordul nevetve a szöszi felé, feltételezve, hogy van köztük valami, ilyen heves indulatok után. ~Bár kinézem belőle, hogy még élvezné is...~ vet tűnődő pillantást Relre, míg meg nem ütik a fülét Dora szavai*
- Miért ne? *pillant értetlenül a lányra, továbbra se értve, miért csinál mindenki ekkora nagy ügyet ebből. Már épp megjegyezné, mennyire igazságtalan is a kettős mérce, hiszen Rel sokkal sértőbb szavai látszólag senkit nem zavarnak, mikor az kel a védelmére, akire a legkevésbé se számított. Talán ez volt a legkedvesebb mondat, amit Dora valaha is mondott róla, ez pedig épp elég ahhoz, hogy egy pillanatra szóhoz se jusson. Persze a nagy összeborulástól még messze állnak, alkalmi némaságát tekintheti elismerésnek is a lány. Rég nem állt ki mellette senki, így egy darabig nem is tud rájönni, mit is érez pontosan ezzel kapcsolatban, hiszen régóta elnyomott érzelmek kezdenek kavarogni benne. Szerencsére mielőtt még valami őrültséget tenne, például hogy megöleli Dorát, úgy tűnik, végre valaki más is érti a viccet rajta kívül*
- Én mondtam, hogy most jön a csattanó... *jegyzi meg a kiütött férfi felé pillantva, majd előismerően mosolyog Umonra. Úgy látszik, pillanatnyi zavara után a férfi igencsak összekapta magát, a többszörös felszólításnak eleget téve pedig odakint folytatja a bulit*
- Na gyere már! *taszít egyet hátulról Dorán, így próbálva rávenni a lányt, hogy jöjjön ki vele az épület elé, nehogy lemaradjanak a legjobb részről, egyúttal pedig teszteli is, milyen állapotban van, hiszen nem tud szabadulni a gyanútól, hogy esetleg megártott a lánynak az ital, és azért hord össze olyasmiket, amiket normális körülmények között eszébe se jutna. Akárhogy is, vagy Dorával, vagy nélküle, de ő maga bizony kisétál az ajtón, majd attól nem messze, az épületnek támaszkodva megáll, és onnan figyeli a szeme előtt kibontakozó jelenetet.*


4004. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-21 22:44:54
 ÚJ
>Mogror Wunharal avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kocsmárost keresve//
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//

*Miután bevágott az embernek, bambán bámul a hatást várva, kezei még mindig ökölbe szorulva arca mellett. Sajnos sokáig nem hadonászhat a kalapáccsal sem, mert rövid úton egy kisebb asztal landol rajta. Hogy tompítsa az érkező tárgyat, dühödt ordítás mellett hátravágódik a székkel, innen várja a további események alakulását. Mivel az események szerencsére nem irányába alakulnak, ezért feltápászkodik a földről és a hangok irányába bambul. Az ork robog ki az ajtón a röhögő ellenfele nyomában, ő sem rest az asztalt felborítva utánuk szegődni.*
-FUT!
*Üvölti ő is, nagyot lóbálva a méretes kalapácson. Ha az ajtó csukva van, hát feltépi, hogy kirontva rajta bal válla felől lendüljön a fegyver Umon irányába, hogy lehetőség szerint összezúzhassa ellenfele koponyáját vele.*



4003. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-21 19:51:09
 ÚJ
>Lewonor Ante avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 33

Játékstílus: Vakmerő

//Kocsmárost keresve//
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//

* Jól tükrözi a helyiek barbárságát, hogy a felfordulás közepette épp egy ork marad a legnyugodtabb. Az is közrejátszhat, hogy öreg már az efféle fiatalos szórakozásokhoz, vagy csak nem ivott még eleget. Kacag is magában, miközben szeme sarkából még mindig látja, ahogy a többiek egymást püfölik. Figyelme központjában azonban Rel van, aki már a második kiszolgáló, és egyenes egy harmadikhoz irányítja. Ez azért már több a soknál. *
– O féreg maszutt volna onyatokba, retkös banda! Velöm nöm fogtok szórakozni! * Most már az ogrepálinka sem érdekli. Elrugaszkodik a pulttól és a legközelebbi széket felemeli, majd elhajítja a tömeg felé, amolyan "aki kapja, marja" alapon. Egy pillanatig tűnődik csak azon, hogy bárdját elővegye-e, de annyira talán még nem súlyos a helyzet, így azt most még mellőzi. Ellenben öklét készenlétbe helyezi és súlyos léptekkel rohan a kijárat felé. Az óriás – ironikus módon – kisebb ellenfélnek tűnik, ezért vele nem törődik (hacsak HegyHó nem tesz így). Helyette egyből Umont szemeli ki, aki a kocsmán kívül tervezi folytatni a verekedést. *
– Fut o gyava férög! * Kiabál utána, aztán (hacsak időközben valaki, vagy valami nem állította meg) ő is elhagyja az épületet. Ott aztán félreáll, mert nem akarja egy óriás-roham áldozataként végezni. *


4002. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-20 22:33:50
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Kocsmárost keresve//
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//

*Az incidens előtt még jut egy széles vigyor a sötételfnek, sőt, a sötét, csábos szempárt követő körülményeket is megvizsgálja. Miután mindkettejük végzett, a tekintetek találkozhatnak, s Dora beavatkozása miatt sem kerüli el a mondat a férfi figyelmét.*
- Úgy legyen, édesem! *Kacsint a lányra nyugtázva az éjszakát, mielőtt megindul. Nem látja a közvetlen ezután érkező, magát pultosnak kiadó férfit, csak a nőt, ki megfogta abban a pillanatban, ahogy megjelent. Hosszasan csapódik le elméjében, a tökéletességnek kell egy kis idő, hogy felfogják, s a hasonlatosságnak is, mely kapcsán hideg kúszik végig a gerincén.*
- Beszélnünk... NYEKK... kell. *Emeli fel kezét egy pillanatra, mielőtt betalál az óriás ökle. Az ork kimaradását nem veszi észre már, csak lassan indul el benne az ideg. A találat hátraveti, aztán megáll az idő. Látja magát kívülről, amint a földet érést követő néhány pillanatban gurítja át magát a vállán, épp csak annyival, hogy az, azt követő támadást elkerülje, s ösztönei azonnal beindulnak. Hosszú és eredményes képzésen van túl, ebben a kolostor és Pycta tanításai is közrejátszottak, így már azelőtt észleli az óriás vörös ködét, hogy az egyáltalán annak agyában átkapcsolná a mozdulatok kivitelezésére. Gúnyosan vigyorodik el menet közben, s nemes egyszerűséggel a legközelebbi asztal alá nyúlva kézzel vágja azt az óriás képébe, így ha volt is pörgés, mielőtt az elindult volna, már véget is ér. Emellett a vörös köd is. Képességtörés, talán így hívják, de igazából soha nem nevezte el magában, nem szükséges nevet adni neki. Csak egy pillantás oldalra, míg az óriás összeszedi magát:*
- Így lesz! Két sört, egyet magadnak, egyet nekem. Utána. Beszéljünk! *Kiált Relnek, s abban a pillanatban indul meg az ajtó felé, lendülő bitang erejű, derékból indított jobbossal, hajszálpontosan Intath állcsúcsára célozva. Gyorsasága, ereje, ügyessége, legendás pusztakezes jártassága minden bizonnyal borítékolhatja a végeredményt, s a férfi számára csendes pihenőt biztosít a továbbiakban. Azért futtában még megkérdezi, reményei szerint a lassan összecsukló ürgéhez címezve:*
- Te meg mi a fasznak örülsz? Hehehe! *Azért őt is elkapja a röhögés, szereti az ilyen vidám fickókat.*
- Gyere Böhöm! Kint megvárlak, csak el ne fáradj közben! *Akkor is röhög vidáman, mikor az ajtón szalad kifelé, bár fejének oldalán alapos pukli kezdi meg emelkedését. ~ Bitang kemény ökle van ennek a bumburnyáknak. ~ Aztán ezen is felröhög.*
- BULI VAAAAAAAN! NYOMJAD ÉDES!! *Üzen Estinek, közben kezét az ég felé tárva, fejével a felhőkbe bámulva, óriásira felnyitott őrült szemekkel ordítja el magát az udvaron, miközben lassan alsó ajkát megnyalva felveszi az alapállást és várja a bikát kifelé jövet. Fenemód jókedve kerekedett, annyi bizonyos.*

A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.20 22:34:17


4001. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-20 17:24:12
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Kocsmárost keresve//
//Egy korsó, két korsó, vaskorsó//

- Részemről az öröm. *Dora először csak örül rég nem látott Rel barátnőjének, azután pedig elszabadulnak a kedélyek. Nem kis aggodalommal, kellő távolságba húzódva figyeli fél szemmel, mit művel ez a kettő, hátha odébb kell lépnie a nagy dulakodásban, és magában csak arra gondol, hogy ennek az ég egy adta világon semmi értelme sincsen. Umon mintha csak verekedni jött volna ide, mert ha nem kell, láthatóan akkor is csinálja. Sőt, mintha azt se tudná, hogy kell, mintha megbűvölné Rel felbukkanása, aki persze szép, de ha az ember verekszik, akkor csinálja rendesen. Lehetséges, hogy errefelé minden férfi ilyen agresszív, csak Dorának eddig nem tűnt fel, tekintve, hogy nem jár eleget a Vaskorsóba. Mindenesetre nem ehhez van szokva, és undorral és kis félsszel szemléli a dolgot. Rellel ellentétben ő meg se próbálja szóvá tenni, hogy ez a viselkedés tűrhetetlen, mert még ő maga jár pórul.*
~ A kancellárt legalább könnyű lecsapni, ha vitatkozik. ~ *Töpreng unottan, és egy halvány mosollyal azért leküldi a neki szánt pohárka ogrepálinkát, majd egy határozott sóhajjal, bátorságot merítve lecsapja az asztalra. A többiekre eső részt meghagyja, hátha a szebb napjaikon, öt óriáspofon után még meginnák. Ha meg meghalnak, lesz mit felboncolni. Az újabb pultos fickónak odabiccent, és már a mocskos szájú elf szőkeségnek is búcsúzóul és romantikusan intene, mikor megüti a fülét Esti sértő szava, és Rel felháborodott visszaszólása. Fejét hátrahajtva, megtörten sóhajt, és a két üveggel a lányok felé fordul.*
- Ezt most miért kellett? *Kérdezi a mélységitől olyan hévvel a pálinka után, hogy majdnem elejti kezében tartott üveget, úgy kell derekával a pultnak dőlnie. Csak ekkor tudatosul benne, hogy egyáltalán mire célzott Esti: lenézve észreveszi ő is, hogy a férfinak hiányzik a jobb keze, de csak annyi látványos figyelmet kölcsönöz ennek a körülménynek, amennyit tényleg muszáj, arca ekkor is közömbös marad. A fickót láthatóan feleannyira se zavarja ez a megjegyzés, mint Relt – a kalapos elf akaratlanul is arra gondol, hogy lehet köztük valami. Hogy a pálinkától kapja-e el az Esti iránt érzett rokonszenv, nem tudni, de a következő villámló pillantását Relnek szegezi.*
- Esti egy tuskó, de sokat köszönhetek neki. Már így is van itt elég balhé, ne törődj vele, kérlek. *Mondja komolyan. Szeretne még szólni valamit, vagy tenni valamit, érzi a csontjaiban, de megrázza a fejét, és hacsak a két lány nem esik egymásnak, Dora inkább az ajtó felé indul. Koncentrálnia kell közben, mert még most is kicsit homályos a kép az ital miatt. És hát, mivel ideje engedi, eltöpreng, hogy mi volt ez az imént? Miért bántja ennyire, amit Rel mondott Estire?*
~ Mi volt az italomban? ~ *Gondolja magában. Ezek a gyengéd érzések olyanok, mint valami aljas méreg. Beleborzong.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4853-4872