Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 208 (4141. - 4160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4160. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-07-15 22:16:30
Üzenet elküldve: 2019-07-15 22:16:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vár a munka//
- Azzal nem lesz gond. *mosolyodik el negédesen. ~Nyugi, szívem, pénz az van. Ha nem az enyém, majd a kancelláré... ~ gondolja magában, hisz van még pár trükk a tarsolyában, hogyan is édesgesse ki az aranyakat Habrertus zsebéből. ~Már ha Dora nincs útban!~ zsörtölődik magában, bár ha őszinte akar lenni, nem sokáig szándékozik a Vashegy aranyára támaszkodni, szeretné saját erőből felfuttatni, és önellátóvá, sőt mi több, nyereségessé tenni ezt a helyet*
- Mint említettem, épp számos változás történik mostanában... *sóhajt lemondóan. Nem szereti ismételni magát, és nem szereti azt sem, ha a hibáira hívják fel a figyelmet, bár tagadhatatlan tény, pultos nélkül halálra van ítélve egy fogadó* Egyébként van pultos. De ugye te sem gondolod, hogy egész nap itt fogok állni és a részeg féleszűekkel foglalkozok majd? *teszi még hozzá nemtörődöm hangnemben, hiszen tényleg próbálkozott már a csaposkodással, de hamar ráunt a dologra. Nem az ő világa, hogy naphosszat emberekkel törődjön, sokkal jobban szeret az üzlet üzleti részével foglalkozni* Természetesen neked se kéne mindig itt lenned, előre egyeztetett beosztás szerint dolgoznánk. *fűzi tovább a szót. Ez a beosztás persze közel se lenne egyenlő, de ezt nem siet Fint orrára kötni. Tényleg nem várja el, hogy mindig a pult mögött álljon, de hogy kettejük közül ő fogja ott tölteni a több időt, az biztos*
- Hm, és vajon a te pofád tetszik valakinek? *fordítja vissza a témát, így próbálva burkoltan, vagy kevésbé burkoltan kipuhatolni, vajon van-e otthon valaki, aki várja haza a férfit, avagy szabad préda-e. ~Nem mintha összejöhetne bármi is... de flörtölni azért még szabad~ érvel magában, míg a válaszra vár. Nem kerüli el közben a figyelmét az egyre jobban előtérbe kerülő kés, de kicsit se tart tőle, hogy komoly fenyegetést jelentene. ~Ez is csak olyan férfi dolog, muszáj villantani, hogy egyértelmű legyen, ki az erősebb~ sóhajt fel magában. Biztos benne, le tudná győzni a férfit, ha tényleg támadó szándékkal lépne fel, de semmi kedve nincs egy értelmetlen erődemonstrációhoz. A tárgyaláshoz egy sör mellett annál inkább*
- Úgy nézek ki, mint aki nem tudja? *vonja fel az egyik szemöldökét, majd egy hajtásra kiissza az itala maradékát* Mi lenne, ha előbb te mutatnád meg, mit tudsz? *löki a férfi felé üres korsóját, miközben fejével a pult felé int, jelezve, most Finten van a csapolás sora* Erre a körre a ház vendége vagy, már ha bírod még... *folytatja tovább, jelezve, hogy ha már arra jár a férfi, a saját korsóját is újratöltheti az ő kontójára, ha szeretné*
- Az árról csak azután tárgyalunk, hogy megbizonyosodtam róla, képes lennél ellátni a szükséges feladatokat. *igyekszik elejét venni az esetleges ellenkezésnek, hiszen ha kiderül, tényleg csak egy zsoldossal van dolga, aki azt se tudja, hogy kerül a korsóba a sör, akkor sajnos tényleg igen rövid lesz az ismeretségük. ~Bár egy kis kitérő még akkor is belefér a búcsú előtt~ somolyog magában, míg az italára vár.*
- Azzal nem lesz gond. *mosolyodik el negédesen. ~Nyugi, szívem, pénz az van. Ha nem az enyém, majd a kancelláré... ~ gondolja magában, hisz van még pár trükk a tarsolyában, hogyan is édesgesse ki az aranyakat Habrertus zsebéből. ~Már ha Dora nincs útban!~ zsörtölődik magában, bár ha őszinte akar lenni, nem sokáig szándékozik a Vashegy aranyára támaszkodni, szeretné saját erőből felfuttatni, és önellátóvá, sőt mi több, nyereségessé tenni ezt a helyet*
- Mint említettem, épp számos változás történik mostanában... *sóhajt lemondóan. Nem szereti ismételni magát, és nem szereti azt sem, ha a hibáira hívják fel a figyelmet, bár tagadhatatlan tény, pultos nélkül halálra van ítélve egy fogadó* Egyébként van pultos. De ugye te sem gondolod, hogy egész nap itt fogok állni és a részeg féleszűekkel foglalkozok majd? *teszi még hozzá nemtörődöm hangnemben, hiszen tényleg próbálkozott már a csaposkodással, de hamar ráunt a dologra. Nem az ő világa, hogy naphosszat emberekkel törődjön, sokkal jobban szeret az üzlet üzleti részével foglalkozni* Természetesen neked se kéne mindig itt lenned, előre egyeztetett beosztás szerint dolgoznánk. *fűzi tovább a szót. Ez a beosztás persze közel se lenne egyenlő, de ezt nem siet Fint orrára kötni. Tényleg nem várja el, hogy mindig a pult mögött álljon, de hogy kettejük közül ő fogja ott tölteni a több időt, az biztos*
- Hm, és vajon a te pofád tetszik valakinek? *fordítja vissza a témát, így próbálva burkoltan, vagy kevésbé burkoltan kipuhatolni, vajon van-e otthon valaki, aki várja haza a férfit, avagy szabad préda-e. ~Nem mintha összejöhetne bármi is... de flörtölni azért még szabad~ érvel magában, míg a válaszra vár. Nem kerüli el közben a figyelmét az egyre jobban előtérbe kerülő kés, de kicsit se tart tőle, hogy komoly fenyegetést jelentene. ~Ez is csak olyan férfi dolog, muszáj villantani, hogy egyértelmű legyen, ki az erősebb~ sóhajt fel magában. Biztos benne, le tudná győzni a férfit, ha tényleg támadó szándékkal lépne fel, de semmi kedve nincs egy értelmetlen erődemonstrációhoz. A tárgyaláshoz egy sör mellett annál inkább*
- Úgy nézek ki, mint aki nem tudja? *vonja fel az egyik szemöldökét, majd egy hajtásra kiissza az itala maradékát* Mi lenne, ha előbb te mutatnád meg, mit tudsz? *löki a férfi felé üres korsóját, miközben fejével a pult felé int, jelezve, most Finten van a csapolás sora* Erre a körre a ház vendége vagy, már ha bírod még... *folytatja tovább, jelezve, hogy ha már arra jár a férfi, a saját korsóját is újratöltheti az ő kontójára, ha szeretné*
- Az árról csak azután tárgyalunk, hogy megbizonyosodtam róla, képes lennél ellátni a szükséges feladatokat. *igyekszik elejét venni az esetleges ellenkezésnek, hiszen ha kiderül, tényleg csak egy zsoldossal van dolga, aki azt se tudja, hogy kerül a korsóba a sör, akkor sajnos tényleg igen rövid lesz az ismeretségük. ~Bár egy kis kitérő még akkor is belefér a búcsú előtt~ somolyog magában, míg az italára vár.*
4159. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-07-15 20:35:30
Üzenet elküldve: 2019-07-15 20:35:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A rég látott gyermek//
- Nagyon szeretett. *Válaszolja szárazon.* - Sok évig nem hagyta, hogy más férfi érintse utánad, pedig akadt udvarlója rendesen...*Rövid életű mosoly fut át arcán, hogy aztán vonásai – ha lehet – csak még szigorúbbaknak tetszenek, mint előtte. Elhangzó kérdése valóban nem sok jót sejtet.
Eleinte feszült figyelemmel hallgatja Waldran válaszát, ujjaiba nem is jut elég vér, annyira szorítja a széktámlát, de a férfi utolsó mondatai közben tekintete már elkalandozik a sárga szemekről. Persze ettől még ugyanúgy eljut hozzá minden kiejtett szó, csupán nem kell folyamatos jelleggel szembesülnie a még mindig hihetetlen tényekkel. Kezei engednek a görcsös szorításból, vet egy pillantást épp helyet foglaló apjára, majd saját italos poharára, hogy tekintete végül valahol az ajtó magasságában kössön ki. Eszébe sem jut megfutamodni, nem az a fajta, csupán kis időre van szüksége, hogy lehiggadjon és semmi olyat ne csináljon, amit később megbánna. Korábban bőven volt rá példa, hogy a pillanat hevében nem éppen a legjobb döntést hozta – ezt a luxust most érzi, hogy nem engedheti meg magának. Nagy valószínűséggel ugyanis csak egyszer adatik meg az ember életében, hogy a halottnak hitt apjával összefut egy útszéli fogadóban. Szerencsésebbeknek egyszer se.
Néhány hosszúra nyúló pillanat erejéig még álldogál a távolba révedve, majd komótos mozdulatokkal helyet foglal Waldrannal szemben. Most már koránt sem tűnik olyan dühösnek, mint pár pillanattal korábban, habár az is lerí róla, hogy elég zaklatott állapotban van. *
- Szóval egy orkhoz akarták feleségül adni? Biztos ez? *Pillant szemöldök ráncolva apja felé, majd kortyol poharából.* Egyébként is, kinek jut eszébe orkokkal szövetkezni? * Láthatóan nincs elragadtatva az ötlettől, bár nyilván van az a helyzet, amikor ez előnyös döntésnek tűnhet. A szűkebb családjukat érintő tényekre szándékosan nem reagál, az még túlságosan korai lenne.*
//A rég látott gyermek//
- Nagyon szeretett. *Válaszolja szárazon.* - Sok évig nem hagyta, hogy más férfi érintse utánad, pedig akadt udvarlója rendesen...*Rövid életű mosoly fut át arcán, hogy aztán vonásai – ha lehet – csak még szigorúbbaknak tetszenek, mint előtte. Elhangzó kérdése valóban nem sok jót sejtet.
Eleinte feszült figyelemmel hallgatja Waldran válaszát, ujjaiba nem is jut elég vér, annyira szorítja a széktámlát, de a férfi utolsó mondatai közben tekintete már elkalandozik a sárga szemekről. Persze ettől még ugyanúgy eljut hozzá minden kiejtett szó, csupán nem kell folyamatos jelleggel szembesülnie a még mindig hihetetlen tényekkel. Kezei engednek a görcsös szorításból, vet egy pillantást épp helyet foglaló apjára, majd saját italos poharára, hogy tekintete végül valahol az ajtó magasságában kössön ki. Eszébe sem jut megfutamodni, nem az a fajta, csupán kis időre van szüksége, hogy lehiggadjon és semmi olyat ne csináljon, amit később megbánna. Korábban bőven volt rá példa, hogy a pillanat hevében nem éppen a legjobb döntést hozta – ezt a luxust most érzi, hogy nem engedheti meg magának. Nagy valószínűséggel ugyanis csak egyszer adatik meg az ember életében, hogy a halottnak hitt apjával összefut egy útszéli fogadóban. Szerencsésebbeknek egyszer se.
Néhány hosszúra nyúló pillanat erejéig még álldogál a távolba révedve, majd komótos mozdulatokkal helyet foglal Waldrannal szemben. Most már koránt sem tűnik olyan dühösnek, mint pár pillanattal korábban, habár az is lerí róla, hogy elég zaklatott állapotban van. *
- Szóval egy orkhoz akarták feleségül adni? Biztos ez? *Pillant szemöldök ráncolva apja felé, majd kortyol poharából.* Egyébként is, kinek jut eszébe orkokkal szövetkezni? * Láthatóan nincs elragadtatva az ötlettől, bár nyilván van az a helyzet, amikor ez előnyös döntésnek tűnhet. A szűkebb családjukat érintő tényekre szándékosan nem reagál, az még túlságosan korai lenne.*
4158. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-07-15 20:30:59
Üzenet elküldve: 2019-07-15 20:30:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vár a munka//
- Mindig lehet több, valóban, csak legyen, aki odaadja. *Úgy tűnik, a kormos nőci jól gondolkodik, egészen Fint kedvére való a személyisége. Ha egyszer pénzzel akarja tömni, ő ugyan nem fog vitatkozni. Nem ez lenne az első eset ezeknél a bögyösöknél. Felszalad a szemöldöke, majd fent is marad, hallván az átalakításról.*
- Szóval ezért halott ez az egész hely. *Mondja kissé törve a szavakat, tudniillik a szájában most kezdte forgatni a fogpiszkálót, és közben kését kezdi pucolgatni, fel se néz szinte a lányra.* Érdekes kocsma az, ahol nincs pultos.
*Bár nem nagyon látszik rajta, azért a munka közben erőteljesen töpreng a hallottakon. Végtére is ez egy lehetőség, még akkor is, ha fáj beismerni, hogy nincs más pénzszerzési lehetősége. Márpedig be kell, mert a kormos rámutat a tényre. Fint mogorva pillantásával találkozhat, a férfi kezében még a rongy is megáll, amivel a kést sikálta, sőt még a fogpiszkáló se rezzen.*
- Én csak annak játszom zsoldost, akinek tetszik a pofája. *Feleli tárgyilagosan.* A többségé manapság nem tetszik.
*Most, hogy kiöntötte a lelkét, folytatja a munkát, és Esti kérdésére csak vállat von. Úgy gondolja, amíg nem a (leendő) felettesével beszél, nincs mondanivalója. Helyette a kést pucolja, és néha megcsodálja az élét, a levegőben megforgatva azt. Persze derült égből villámcsapásként jön a hír, hogy Esti maga a főnök itt. A férfi az asztalra vágja a kést, és elröhögi magát.*
- Én bármelyik nő kezébe szívesen adom a gyeplőt, ha tudják, mit kell vele művelni. *Mulat jót. Igazán kezdi megkedvelni a lányt.* Annyira átlátsz rajtam. Mondj egy számot, megmondom mire elég. Valamire biztos. *Vállat von, de tettetett közömbössége mögött most igazán kíváncsi.*
4157. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-07-06 21:07:45
Üzenet elküldve: 2019-07-06 21:07:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
* Az öreg jóleső érzéssel iszogatja a bort, miközben figyeli az előkerülő dolgokat. Lát mindenfélét, ami hasznos egy orvos számára, és kicsit el is húzza a száját. *
- Hát, ha tudtuk volna, hogy ez mind nálad van, nem kell az Ispotályban költsem a pénzemet. * Jegyzi meg, és ha nem kedvelné a lányt, akkor alighanem olyan irányba terelné a beszélgetést, hogy neki bizony kártérítés jár, és a hirtelen gazdagság hatására akár még meg is szánhatná néhány dologgal őt a nő. Helyette inkább mosolyogva paskolja meg a másik vállát. *
- Nem nekünk adta ezt, hanem neked, lányom. Ez mind a tiéd. * Mosolyog rá joviálisan, és amikor amaz eltolja magától a halmot, akkor visszatolja elé. * Tedd csak el ezeket, hidd el, szükséged lesz még rájuk.
* Bizonygatja, a kérdésre pedig elgondolkodik. Egy pillanatig csak, amíg azon töpreng, hogy őszinte legyen, vagy hazudjon. *
- Nem hiszem, hogy magunkat kellene kiszolgálni, de nem láttam sehol a csapost. Abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán nyitva van. * Választja végül az előbbit. Láthatóan nem zavarja a lopás gondolata, hiszen gyakorlatilag azt csinálta, amikor kihozta maguknak az italt fizetés nélkül.
Szórakozottan kortyolgatja a bort, amíg a másik intézkedik, nem szól közbe, hagyja, hogy fizessen, hiszen láthatóan ki van tömve, miközben az öreg csak egy vén hajléktalan. A visszatérő lányt barátságos mosollyal üdvözli. *
- Köszönöm, lányom. * Paskolja meg annak a kezét, ha engedi, és enni kezdi a levest. * Jól látom, hogy a bort nem kívánod? * Kérdezi meg két kanál leves között, és már húzza is maga elé a kupát, amit korábban Ziana elé tett le. *
- Ez a hely elég kellemes. Szerintem itt maradhatnánk addig, amíg visszanyered az emlékeidet. Kellemesen eltölthetnénk az időt.
* Az öreg jóleső érzéssel iszogatja a bort, miközben figyeli az előkerülő dolgokat. Lát mindenfélét, ami hasznos egy orvos számára, és kicsit el is húzza a száját. *
- Hát, ha tudtuk volna, hogy ez mind nálad van, nem kell az Ispotályban költsem a pénzemet. * Jegyzi meg, és ha nem kedvelné a lányt, akkor alighanem olyan irányba terelné a beszélgetést, hogy neki bizony kártérítés jár, és a hirtelen gazdagság hatására akár még meg is szánhatná néhány dologgal őt a nő. Helyette inkább mosolyogva paskolja meg a másik vállát. *
- Nem nekünk adta ezt, hanem neked, lányom. Ez mind a tiéd. * Mosolyog rá joviálisan, és amikor amaz eltolja magától a halmot, akkor visszatolja elé. * Tedd csak el ezeket, hidd el, szükséged lesz még rájuk.
* Bizonygatja, a kérdésre pedig elgondolkodik. Egy pillanatig csak, amíg azon töpreng, hogy őszinte legyen, vagy hazudjon. *
- Nem hiszem, hogy magunkat kellene kiszolgálni, de nem láttam sehol a csapost. Abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán nyitva van. * Választja végül az előbbit. Láthatóan nem zavarja a lopás gondolata, hiszen gyakorlatilag azt csinálta, amikor kihozta maguknak az italt fizetés nélkül.
Szórakozottan kortyolgatja a bort, amíg a másik intézkedik, nem szól közbe, hagyja, hogy fizessen, hiszen láthatóan ki van tömve, miközben az öreg csak egy vén hajléktalan. A visszatérő lányt barátságos mosollyal üdvözli. *
- Köszönöm, lányom. * Paskolja meg annak a kezét, ha engedi, és enni kezdi a levest. * Jól látom, hogy a bort nem kívánod? * Kérdezi meg két kanál leves között, és már húzza is maga elé a kupát, amit korábban Ziana elé tett le. *
- Ez a hely elég kellemes. Szerintem itt maradhatnánk addig, amíg visszanyered az emlékeidet. Kellemesen eltölthetnénk az időt.
4156. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-07-06 20:53:17
Üzenet elküldve: 2019-07-06 20:53:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vár a munka//
*Csak egy apró fejbiccentéssel és egy halvány mosollyal nyugtázza a megjegyzést. Bóknak veszi a kijelentést, hisz igaza van a férfinak, a sötételfeket tényleg nem egyszerű kiismerni, ő pedig különösen sok energiát fektet abba, hogy senki ne tudja, mire is készül pontosan. ~Támadáskor a legnagyobb előny a váratlan meglepetés ereje!~ tartotta magát mindig is ehhez az elvhez, tudat alatt folyamatosan harcra készülve, még ha most nincs is olyan látható ellenfél, aki fenyegetné*
- De mindig lehet több. *feleli negédesen a férfinak, alaptalanul vagy sem, de azt feltételezve, hogy Fint füllent kissé, és közel se olyan vastag, mint azt állítja. ~Vagy legalábbis nem pénzügyi értelemben~ somolyog magában egy újabb korty sör közben*
- Sajnos várnod kell rá, a hely átalakítás alatt van. *biggyeszti le kissé az ajkait, ahogy szóba kerülnek a fizetős szolgáltatások. Bizony, idővel nem lenne ellenére ilyen irányba elvinni ezt a helyet, már ha errefelé van kereslet ilyesmire, de mivel még csak nemrég vette át a vezetést, így nem sok alkalma volt gyakorlati intézkedéseket is foganatosítani*
- Biztos meg tudunk egyezni. *hajol kissé előre, ahogy már a részletek megtárgyalása kerül szóba, mélyen Fint szemébe nézve* Különben is, ha olyan kelendő zsoldos lennél, nem iszogatnál fényes nappal egy kocsmában. *fűzi tovább a szót, hisz ő is ismert pár felbérelhető kemény legényt eddigi életében, de azok vagy edzettek napközben, vagy valami nemes ficsúrt kísérgettek. ~Csak éjjel bújt elő belőlük a vadállat~ enged meg magának egy pillanatnyi merengést a múlton, mielőtt újra Fintre koncentrálna*
- A csinos fenekeken kívül van még egyéb ötleted is? *kérdezi meg csak úgy mellékesen, hisz ha egyéb személyzet híján rá tervezné osztani ezt a szerepet a férfi, akkor igencsak nagy tévedésben van. ~Én nem riszálom a hátsóm... mindenkinek~ gondolja határozottan, bár a javaslatot, hogy csapos mellett táncoslányokat is felbéreljen, nem veti el teljesen. A férfi következő megjegyzését hallva azonban akaratlanul is elneveti magát kissé*
- Épp vele beszélsz. Talán zavar, ha egy nő kezében van a gyeplő? *vonja fel kissé egyik szemöldökét, míg az iránt puhatolódzik, vajon van-e kifogása a férfinak egy női főnök ellen. Akár van azonban, akár nincs, akkor sem tesz le arról, hogy Fintet foglalkoztassa, legfeljebb egyik esetben kissé nehezebb lesz a közös munka*
- Szóval térjünk a lényegre. Mennyibe fájna nekem, hogy itt dolgozz? *érdeklődik a fizetség mértékéről, felkészülve rá, hogy ezen a ponton hosszas alkudozásra lesz szükség, míg egyezségre jutnak.*
*Csak egy apró fejbiccentéssel és egy halvány mosollyal nyugtázza a megjegyzést. Bóknak veszi a kijelentést, hisz igaza van a férfinak, a sötételfeket tényleg nem egyszerű kiismerni, ő pedig különösen sok energiát fektet abba, hogy senki ne tudja, mire is készül pontosan. ~Támadáskor a legnagyobb előny a váratlan meglepetés ereje!~ tartotta magát mindig is ehhez az elvhez, tudat alatt folyamatosan harcra készülve, még ha most nincs is olyan látható ellenfél, aki fenyegetné*
- De mindig lehet több. *feleli negédesen a férfinak, alaptalanul vagy sem, de azt feltételezve, hogy Fint füllent kissé, és közel se olyan vastag, mint azt állítja. ~Vagy legalábbis nem pénzügyi értelemben~ somolyog magában egy újabb korty sör közben*
- Sajnos várnod kell rá, a hely átalakítás alatt van. *biggyeszti le kissé az ajkait, ahogy szóba kerülnek a fizetős szolgáltatások. Bizony, idővel nem lenne ellenére ilyen irányba elvinni ezt a helyet, már ha errefelé van kereslet ilyesmire, de mivel még csak nemrég vette át a vezetést, így nem sok alkalma volt gyakorlati intézkedéseket is foganatosítani*
- Biztos meg tudunk egyezni. *hajol kissé előre, ahogy már a részletek megtárgyalása kerül szóba, mélyen Fint szemébe nézve* Különben is, ha olyan kelendő zsoldos lennél, nem iszogatnál fényes nappal egy kocsmában. *fűzi tovább a szót, hisz ő is ismert pár felbérelhető kemény legényt eddigi életében, de azok vagy edzettek napközben, vagy valami nemes ficsúrt kísérgettek. ~Csak éjjel bújt elő belőlük a vadállat~ enged meg magának egy pillanatnyi merengést a múlton, mielőtt újra Fintre koncentrálna*
- A csinos fenekeken kívül van még egyéb ötleted is? *kérdezi meg csak úgy mellékesen, hisz ha egyéb személyzet híján rá tervezné osztani ezt a szerepet a férfi, akkor igencsak nagy tévedésben van. ~Én nem riszálom a hátsóm... mindenkinek~ gondolja határozottan, bár a javaslatot, hogy csapos mellett táncoslányokat is felbéreljen, nem veti el teljesen. A férfi következő megjegyzését hallva azonban akaratlanul is elneveti magát kissé*
- Épp vele beszélsz. Talán zavar, ha egy nő kezében van a gyeplő? *vonja fel kissé egyik szemöldökét, míg az iránt puhatolódzik, vajon van-e kifogása a férfinak egy női főnök ellen. Akár van azonban, akár nincs, akkor sem tesz le arról, hogy Fintet foglalkoztassa, legfeljebb egyik esetben kissé nehezebb lesz a közös munka*
- Szóval térjünk a lényegre. Mennyibe fájna nekem, hogy itt dolgozz? *érdeklődik a fizetség mértékéről, felkészülve rá, hogy ezen a ponton hosszas alkudozásra lesz szükség, míg egyezségre jutnak.*
4155. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-07-06 18:43:50
Üzenet elküldve: 2019-07-06 18:43:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vár a munka//
- A sötételfeket viszont annál kevésbé könnyű kiismerni. *Véli, csak úgy mellékesen megjegyezve. Hangjában nem hallatszik semmi ellenszenv vagy utálat a fajjal kapcsolatban, és pillantásából is látszik, hogy nem berzenkedik bizonyos gondolatoktól. A nő tényleg átlát rajta, nem is buta tyúk, mint ahogy sokakról elsőre feltételezi. De hát Fint nem is akarja véka alá rejteni az érzéseit – egyszerűen nem az a típus.*
- Van még ott, ahonnét ez jött. *Mondja a pénzre. Végül is most sem hazudik, van, ha nem is sok. Bár úgy véli, egy jó menetre nem éppen elég, hacsak nem sikerül kellően leitatni előtte a hölgyikét, hogy ne pénzért árulja magát. Persze ezt sem lehetetlen elérni, de az még idő volna. Helyette csak felemelt szemöldökével jelzi, hogy tetszik neki a terv.*
- Hogyne szeretném. *Mondja, de nem rezzen, jelezvén, hogy azért ez még nem felhívás a pásztorórára. Még nem itta meg azt az alkoholmennyiséget, amiért betért ide. Helyette szinte már elegánsan, urasan kortyol egyet a sörből, és közben hallgatja a lány mondanivalóját. Mire a végére ér, a férfi már megint majdnem nevet, de csak szája széle húzódik kisebb mosolyba. Kivesz egy fogpiszkálónak használt fadarabkát, és ajkai közt táncoltatja. Most jól jönne valami pöfékelő, de bezzeg nincs nála. Talán majd vehet, ha lesz több pénze.*
- Szóval felfogadnál egy zsoldost csaposnak? *Foglalja össze.* Sokba fájna ez nektek, picinyem. De lenne ötletem, hogy ezt a pocsék helyet felrázzuk egy kissé, például egy csinos fenékkel. *Csap a székre tettre készen, és körülnéz.* A főnök mikor jön?
*A részleteket nem ismeri, de nem is érdekli, ha egyszer jó a sör. Azt majd később tisztázza, hogy mennyire lehet kiloccsantani a rendetlenkedők agyvelejét. Vagy a pillanat hevében ő maga dönti el.*
- A sötételfeket viszont annál kevésbé könnyű kiismerni. *Véli, csak úgy mellékesen megjegyezve. Hangjában nem hallatszik semmi ellenszenv vagy utálat a fajjal kapcsolatban, és pillantásából is látszik, hogy nem berzenkedik bizonyos gondolatoktól. A nő tényleg átlát rajta, nem is buta tyúk, mint ahogy sokakról elsőre feltételezi. De hát Fint nem is akarja véka alá rejteni az érzéseit – egyszerűen nem az a típus.*
- Van még ott, ahonnét ez jött. *Mondja a pénzre. Végül is most sem hazudik, van, ha nem is sok. Bár úgy véli, egy jó menetre nem éppen elég, hacsak nem sikerül kellően leitatni előtte a hölgyikét, hogy ne pénzért árulja magát. Persze ezt sem lehetetlen elérni, de az még idő volna. Helyette csak felemelt szemöldökével jelzi, hogy tetszik neki a terv.*
- Hogyne szeretném. *Mondja, de nem rezzen, jelezvén, hogy azért ez még nem felhívás a pásztorórára. Még nem itta meg azt az alkoholmennyiséget, amiért betért ide. Helyette szinte már elegánsan, urasan kortyol egyet a sörből, és közben hallgatja a lány mondanivalóját. Mire a végére ér, a férfi már megint majdnem nevet, de csak szája széle húzódik kisebb mosolyba. Kivesz egy fogpiszkálónak használt fadarabkát, és ajkai közt táncoltatja. Most jól jönne valami pöfékelő, de bezzeg nincs nála. Talán majd vehet, ha lesz több pénze.*
- Szóval felfogadnál egy zsoldost csaposnak? *Foglalja össze.* Sokba fájna ez nektek, picinyem. De lenne ötletem, hogy ezt a pocsék helyet felrázzuk egy kissé, például egy csinos fenékkel. *Csap a székre tettre készen, és körülnéz.* A főnök mikor jön?
*A részleteket nem ismeri, de nem is érdekli, ha egyszer jó a sör. Azt majd később tisztázza, hogy mennyire lehet kiloccsantani a rendetlenkedők agyvelejét. Vagy a pillanat hevében ő maga dönti el.*
4154. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-07-02 21:01:06
Üzenet elküldve: 2019-07-02 21:01:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vár a munka//
*Örömmel látja, hogy Fint sikeresen veszi az akadályokat, látszólag nem fél kimondani, amit gondol, még ha nem is épp az a beszédes fajta. ~Talán jobb is, hogy nem az~ bólogat magában helyeslően, ahogy már a korsója pereme mögül méregeti a férfit*
- Soha. *mosolyodik el negédesen a megjegyzést hallva* Könnyű kiismerni az embereket... *teszi még hozzá, csak a rend kedvéért. Fint esetében se kell sok idő neki, hamar nyilvánvalóvá válik a számára, kapcsolatuk alapja elsősorban a pénz lesz, de hát nincs is ebben semmi kivetnivaló, a legtöbb kapcsolata erre épül*
- Lehangoló vagy. *teszi hozzá kissé csalódottan, amiért Fint ilyen könnyen hajlandó fizetni neki. Azt hitte, ennél kissé érdekesebb lesz a játékuk, de persze ez nem jelenti, hogy ne süllyesztené el a korábbi aranyak mellé az imént kapottat*
- Olyat is lehet, ha szeretnél. *folytatja sokatmondó mosollyal, hiszen tökéletesen érti, mire célozgat a férfi. Ennyi felvezető után azonban, úgy véli, épp itt az ideje, hogy rátérjenek a dolog lényegi részére*
- Azonban ez a hely rendeltetését tekintve elsősorban kocsma. Ami igencsak híján van a személyzetnek... Hiányzik például egy marconán jóképű kidobó ember. Valaki, aki rendet rak a sok részeg között, és alkalmanként csapolna is, ha úgy van. Mit szólsz? Tudom, nem egy haramiákkal teli álommunka, de egész jól fizet, és észszerű keretek között a személyes fogyasztás is belefér. *bök fejével a söröskancsó felé, hogy jelezze, ha Fint esetleg elvállalná a munkát, az azt is jelentené, a további korsók már ingyen lennének a számára. Több részletet azonban egyelőre nem árul el, azokat ráérnek akkor tisztázni, ha kiderült, a kereslet és a kínálat találkozott-e, vagyis hogy a férfi hosszabb időre is itt tervez-e maradni, mint ami pár korsó sör legurításához szükséges.*
*Örömmel látja, hogy Fint sikeresen veszi az akadályokat, látszólag nem fél kimondani, amit gondol, még ha nem is épp az a beszédes fajta. ~Talán jobb is, hogy nem az~ bólogat magában helyeslően, ahogy már a korsója pereme mögül méregeti a férfit*
- Soha. *mosolyodik el negédesen a megjegyzést hallva* Könnyű kiismerni az embereket... *teszi még hozzá, csak a rend kedvéért. Fint esetében se kell sok idő neki, hamar nyilvánvalóvá válik a számára, kapcsolatuk alapja elsősorban a pénz lesz, de hát nincs is ebben semmi kivetnivaló, a legtöbb kapcsolata erre épül*
- Lehangoló vagy. *teszi hozzá kissé csalódottan, amiért Fint ilyen könnyen hajlandó fizetni neki. Azt hitte, ennél kissé érdekesebb lesz a játékuk, de persze ez nem jelenti, hogy ne süllyesztené el a korábbi aranyak mellé az imént kapottat*
- Olyat is lehet, ha szeretnél. *folytatja sokatmondó mosollyal, hiszen tökéletesen érti, mire célozgat a férfi. Ennyi felvezető után azonban, úgy véli, épp itt az ideje, hogy rátérjenek a dolog lényegi részére*
- Azonban ez a hely rendeltetését tekintve elsősorban kocsma. Ami igencsak híján van a személyzetnek... Hiányzik például egy marconán jóképű kidobó ember. Valaki, aki rendet rak a sok részeg között, és alkalmanként csapolna is, ha úgy van. Mit szólsz? Tudom, nem egy haramiákkal teli álommunka, de egész jól fizet, és észszerű keretek között a személyes fogyasztás is belefér. *bök fejével a söröskancsó felé, hogy jelezze, ha Fint esetleg elvállalná a munkát, az azt is jelentené, a további korsók már ingyen lennének a számára. Több részletet azonban egyelőre nem árul el, azokat ráérnek akkor tisztázni, ha kiderült, a kereslet és a kínálat találkozott-e, vagyis hogy a férfi hosszabb időre is itt tervez-e maradni, mint ami pár korsó sör legurításához szükséges.*
4153. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-07-01 23:04:53
Üzenet elküldve: 2019-07-01 23:04:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vár a munka//
*A kormos lány kifejezetten ügyesen riszálja a csípőjét, ezt Fintnek is el kell ismernie. Láthatóan megcsodálja a jelenetet, még ha erőltetettnek is tűnik egy kissé. Soha nem bánta, ha egy nő miatta túloz, töri magát érte. Addig se neki kell erőlködnie. S ha már erőlködés, a sötételf láthatóan reménykedik a folytatásban is. Fint felszaladó szemöldöke elárulja, hogy bár a szája nem húzódik mosolyra, jól mulat a hirtelen érdeklődéstől.*
- Nem bízod el kissé magad, kedves Estanellaria Dwirithalen? *Kérdez vissza, tökéletesen megismételve a nevet. Mindig jó volt az ilyesmiben, de ha mond is neki valamit a név, semmi jelét nem adja. Az erszényébe nyúlva egy 10 arany értékű tallért gurít élén Estanellaria Dwirinthalen felé
, ha elég ügyes, és időben észreveszi, elkaphatja.*
- Törleszteni? Errefelé nem a férfi fizet a nőnek azért a bizonyos dologért? *Kérdezi. Valóban nem egy jóvágású lovagféle, de ez nem gátolja meg abban, hogy kötözködjön. Csak akkor méregeti gyanakodva a lányt, és még meg is rándul az arca egy kissé, mikor a munkájáról kérdezik, mintha csak apró tűszúrástól szenvedne.*
- Haramiák ellen fogadtak fel. Persze nem ingyen. *Hátradől a széken, és a lány dekoltázsát nézi. Amíg Estanellaria nem nyeri el a bizalmát, nem gazdag, vagy nem biztos, hogy fizetne – eddig Fint mindegyikkel kapcsolatban bizonytalan –, addig hosszútávon nincs miről beszélniük.*
*A kormos lány kifejezetten ügyesen riszálja a csípőjét, ezt Fintnek is el kell ismernie. Láthatóan megcsodálja a jelenetet, még ha erőltetettnek is tűnik egy kissé. Soha nem bánta, ha egy nő miatta túloz, töri magát érte. Addig se neki kell erőlködnie. S ha már erőlködés, a sötételf láthatóan reménykedik a folytatásban is. Fint felszaladó szemöldöke elárulja, hogy bár a szája nem húzódik mosolyra, jól mulat a hirtelen érdeklődéstől.*
- Nem bízod el kissé magad, kedves Estanellaria Dwirithalen? *Kérdez vissza, tökéletesen megismételve a nevet. Mindig jó volt az ilyesmiben, de ha mond is neki valamit a név, semmi jelét nem adja. Az erszényébe nyúlva egy 10 arany értékű tallért gurít élén Estanellaria Dwirinthalen felé
, ha elég ügyes, és időben észreveszi, elkaphatja.*- Törleszteni? Errefelé nem a férfi fizet a nőnek azért a bizonyos dologért? *Kérdezi. Valóban nem egy jóvágású lovagféle, de ez nem gátolja meg abban, hogy kötözködjön. Csak akkor méregeti gyanakodva a lányt, és még meg is rándul az arca egy kissé, mikor a munkájáról kérdezik, mintha csak apró tűszúrástól szenvedne.*
- Haramiák ellen fogadtak fel. Persze nem ingyen. *Hátradől a széken, és a lány dekoltázsát nézi. Amíg Estanellaria nem nyeri el a bizalmát, nem gazdag, vagy nem biztos, hogy fizetne – eddig Fint mindegyikkel kapcsolatban bizonytalan –, addig hosszútávon nincs miről beszélniük.*
4152. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-06-29 23:14:27
Üzenet elküldve: 2019-06-29 23:14:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vár a munka//
- Elvehetted volna. *hagyja helyben a férfi kijelentését* De akkor lemaradtál volna erről a csodás látványról! *folytatja tovább, a kelleténél jobban ringatva csípőjét, míg a két korsó sörrel az asztalhoz libeg. Van valami az idegenben, amit mindig is hiányolt a kancellárhoz hasonló férfiakból, és ami mindig is felcsigázta az érdeklődését, ezért is dönt úgy, hogy korábbi sietségével ellentétben mégiscsak marad még egy kicsit a Vaskorsóban, legalább egy sör erejéig*
- Még lehet hosszabb. *kacsint a férfira, hiszen ennek eldöntése csak rajta áll, ő a maga részéről semmi jónak nem elrontója. Ezt be is bizonyítja tetemes sörfogyasztásával, halvány mosollyal nyugtázva az elismerő hangokat. Bizony, nem túlzott az előbb sem, mikor Dorával beszélt erről, igazán rutinosnak mondható, ha alkoholfogyasztásról van szó*
- Örvendek, Fint. Estanellaria Dwirithalen vagyok. *mutatkozik be, kíváncsian várva, ismerősen cseng-e a családneve Fintnek, avagy sem. Az újabb bókra is csak egy újabb mosoly a válasz, annyi ilyesmit hallott, már fel sem veszi*
- Egyébként tíz arany lesz. De ha nincs nálad annyi, biztos kitalálhatunk más módot, hogy törleszd az adósságod... *mélyül el mosolya egy pillanatra. Már messziről megérzi az ilyesmit, és Fint kapcsán is az a benyomása, nem veti fel a pénz. ~Ez talán még kapóra is jöhet!~ gondolja magában, még inkább csak megerősödve ezen meggyőződésében, mikor kiderül, a férfi zsoldos*
- Miféle? *kérdez vissza a furcsa megfogalmazásra* Talán még hasznodat is vehetném. Érdekelne egy állásajánlat? *hajol előre kissé, állát az asztalon nyugvó kezére támasztva, kíváncsian várva, mit szól a hallottakhoz a férfi.*
- Elvehetted volna. *hagyja helyben a férfi kijelentését* De akkor lemaradtál volna erről a csodás látványról! *folytatja tovább, a kelleténél jobban ringatva csípőjét, míg a két korsó sörrel az asztalhoz libeg. Van valami az idegenben, amit mindig is hiányolt a kancellárhoz hasonló férfiakból, és ami mindig is felcsigázta az érdeklődését, ezért is dönt úgy, hogy korábbi sietségével ellentétben mégiscsak marad még egy kicsit a Vaskorsóban, legalább egy sör erejéig*
- Még lehet hosszabb. *kacsint a férfira, hiszen ennek eldöntése csak rajta áll, ő a maga részéről semmi jónak nem elrontója. Ezt be is bizonyítja tetemes sörfogyasztásával, halvány mosollyal nyugtázva az elismerő hangokat. Bizony, nem túlzott az előbb sem, mikor Dorával beszélt erről, igazán rutinosnak mondható, ha alkoholfogyasztásról van szó*
- Örvendek, Fint. Estanellaria Dwirithalen vagyok. *mutatkozik be, kíváncsian várva, ismerősen cseng-e a családneve Fintnek, avagy sem. Az újabb bókra is csak egy újabb mosoly a válasz, annyi ilyesmit hallott, már fel sem veszi*
- Egyébként tíz arany lesz. De ha nincs nálad annyi, biztos kitalálhatunk más módot, hogy törleszd az adósságod... *mélyül el mosolya egy pillanatra. Már messziről megérzi az ilyesmit, és Fint kapcsán is az a benyomása, nem veti fel a pénz. ~Ez talán még kapóra is jöhet!~ gondolja magában, még inkább csak megerősödve ezen meggyőződésében, mikor kiderül, a férfi zsoldos*
- Miféle? *kérdez vissza a furcsa megfogalmazásra* Talán még hasznodat is vehetném. Érdekelne egy állásajánlat? *hajol előre kissé, állát az asztalon nyugvó kezére támasztva, kíváncsian várva, mit szól a hallottakhoz a férfi.*
4151. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-06-28 23:02:23
Üzenet elküldve: 2019-06-28 23:02:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vár a munka//
- Kérhettem volna. Sőt, el is vehettem volna. *Mutat kisujjával lezserül a pultra, ahonnan Estinek hála eltűnnek az ott hagyott aranyak. Így legalább már nem fájlalják a szívét. Neki nem sok zörög a zsebében, lett volna ott hely még többnek is. Ettől függetlenül nem bosszúsak a szavai, csak kicsit piszkálni szeretné a csapost, aki nem úgy néz ki, mint aki magára venné az ilyesmit. A látvány mindenért kárpótolja a férfit, az ingyen sör pedig már a ráadás. Lábait leveszi a székről, a hölgy kedvéért rendesen helyezkedik el, és a korsó füléért nyúl, hogy koccintson. A lány szavain meglepetten felhúzza a szemöldökét.*
- Rövid ismertség ez. *Jegyzi meg kissé gúnyos éllel. A szándék a fontos, azt mondják, de a kormoska Fint olvasatában valami úrikisasszonyt játszik épp. Egészen addig, amíg le nem gördíti a sör harmadát. Ezért kap egy elismerő „ó”-t, mielőtt a férfi is hozzálát a maga italához.*
- Fint. *Mondja a nevét egy nagy nyelés után, és könyökét az asztalra támasztja. Nem kerüli el figyelmét a lány csábos ajka sem, egy darabig oda szegezi tekintetét.* Ha tudtam volna, hogy ilyen hölgyikék mérik a sört, hamarabb jövök. *Aztán még röviden, ezúttal komolyabban hozzáteszi.* Zsoldos vagyok. Afféle. *Nem kérdez vissza a lányra, de a figyelme teljes egészében az övé, úgy issza a szavait, mint a sört.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.28 23:03:14
- Kérhettem volna. Sőt, el is vehettem volna. *Mutat kisujjával lezserül a pultra, ahonnan Estinek hála eltűnnek az ott hagyott aranyak. Így legalább már nem fájlalják a szívét. Neki nem sok zörög a zsebében, lett volna ott hely még többnek is. Ettől függetlenül nem bosszúsak a szavai, csak kicsit piszkálni szeretné a csapost, aki nem úgy néz ki, mint aki magára venné az ilyesmit. A látvány mindenért kárpótolja a férfit, az ingyen sör pedig már a ráadás. Lábait leveszi a székről, a hölgy kedvéért rendesen helyezkedik el, és a korsó füléért nyúl, hogy koccintson. A lány szavain meglepetten felhúzza a szemöldökét.*
- Rövid ismertség ez. *Jegyzi meg kissé gúnyos éllel. A szándék a fontos, azt mondják, de a kormoska Fint olvasatában valami úrikisasszonyt játszik épp. Egészen addig, amíg le nem gördíti a sör harmadát. Ezért kap egy elismerő „ó”-t, mielőtt a férfi is hozzálát a maga italához.*
- Fint. *Mondja a nevét egy nagy nyelés után, és könyökét az asztalra támasztja. Nem kerüli el figyelmét a lány csábos ajka sem, egy darabig oda szegezi tekintetét.* Ha tudtam volna, hogy ilyen hölgyikék mérik a sört, hamarabb jövök. *Aztán még röviden, ezúttal komolyabban hozzáteszi.* Zsoldos vagyok. Afféle. *Nem kérdez vissza a lányra, de a figyelme teljes egészében az övé, úgy issza a szavait, mint a sört.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.28 23:03:14
4150. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-06-28 22:25:25
Üzenet elküldve: 2019-06-28 22:25:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vár a munka//
*~Ó, ha ez tényleg az enyém, akkor kevés lesz!~ pillant somolyogva a férfira, miközben az egyik érmét élére állítva óvatosan megpörgeti a pulton, majd hagyja, hogy zörögve hulljon vissza a többi közé, egy gyors mozdulattal lesöpörve mindet a pultról, hogy valami biztosabb helyre tegye őket. Nem kerüli el a figyelmét a férfi vizslató pillantása, de kicsit sincs ellenére a dolog. Megszokta már, hogy bámulják, sőt, voltaképp el is várja, most pedig sütkérezik a kitüntetett figyelemben, amiben Dora mellett egyre kevésbé volt része a kancellár oldalán*
- Kérem, vagy valami? *vonja fel kissé a szemöldökét a nem túl udvarias kérés hallatán, bár töretlen mosolyán látszik, egyáltalán nem vette a szívére a dolgot, csupán szereti kéretni magát. Ennek megfelelően vissza is teszi a boros palackot a pult mögé, majd tölt nem is egy, de két korsó sört, és óvatosan az asztalhoz egyensúlyoz velük. Az egyik korsót magánál tartja, miközben leül a szemközti oldalon, míg a másikat a férfi felé csúsztatja*
- Az új ismerősökre! *emeli koccintásra saját adagját, majd meg is ízleli azt, egy húzásra eltüntetve nagyjából a sör harmadát*
- És mi szél hozott erre, kedves...? *érdeklődik a idegen neve és szándékai felől, látványos mozdulattal simítva végig nyelvével ajkain, hogy eltüntesse az esetlegesen ottmaradt sörhabot.*
*~Ó, ha ez tényleg az enyém, akkor kevés lesz!~ pillant somolyogva a férfira, miközben az egyik érmét élére állítva óvatosan megpörgeti a pulton, majd hagyja, hogy zörögve hulljon vissza a többi közé, egy gyors mozdulattal lesöpörve mindet a pultról, hogy valami biztosabb helyre tegye őket. Nem kerüli el a figyelmét a férfi vizslató pillantása, de kicsit sincs ellenére a dolog. Megszokta már, hogy bámulják, sőt, voltaképp el is várja, most pedig sütkérezik a kitüntetett figyelemben, amiben Dora mellett egyre kevésbé volt része a kancellár oldalán*
- Kérem, vagy valami? *vonja fel kissé a szemöldökét a nem túl udvarias kérés hallatán, bár töretlen mosolyán látszik, egyáltalán nem vette a szívére a dolgot, csupán szereti kéretni magát. Ennek megfelelően vissza is teszi a boros palackot a pult mögé, majd tölt nem is egy, de két korsó sört, és óvatosan az asztalhoz egyensúlyoz velük. Az egyik korsót magánál tartja, miközben leül a szemközti oldalon, míg a másikat a férfi felé csúsztatja*
- Az új ismerősökre! *emeli koccintásra saját adagját, majd meg is ízleli azt, egy húzásra eltüntetve nagyjából a sör harmadát*
- És mi szél hozott erre, kedves...? *érdeklődik a idegen neve és szándékai felől, látványos mozdulattal simítva végig nyelvével ajkain, hogy eltüntesse az esetlegesen ottmaradt sörhabot.*
4149. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-06-28 21:52:34
Üzenet elküldve: 2019-06-28 21:52:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vár a munka//
*Ez a kocsma pocsék egy lebuj. Sehol egy teremtett lélek, aki az ostobaságaival szórakoztatná Fintet, pedig már hozzászokott az ilyesmihez. Az túlzás lenne, hogy élvezi. Hozzászokott. És a szokásnak hatalma van, ő pedig nélküle igen unja magát. Ahogy telik az idő, a sör se igazán kárpótolja, pedig jó eresztés.
Az ajtó ekkor azonban nyikordulva kinyílik, és belejt egy sötét alak, akit az ablak fényében Fint egy kormos szépségként azonosít. Mozdulatlanul figyeli, szinte levetkőzteti tekintetével, s időnként a visszacsukódó ajtóra pillant, hátha vele tart valaki más is, aki nem díjazná a gesztust. Olyan magabiztossággal vonul az asztal mögé, hogy a férfi inkább az előbb eltűnt csaposnak képzeli. Inge még illik is hozzá, de alaposan felvágott szoknyája azt is láttatja, ami felcsigázza az embert. Fint elégedetten mordul. A kellemes látványra, ahogy pakolgat, felvonja fél szemöldökét, ajkán pedig alig látható mosoly bujkál, kezével engedő mozdulatot tesz, mintha csak azt mondaná, a lány viheti a pénzt.*
- A tiéd, szépségem! *Mondja, majd szinte üres korsójából kiisza az utolsó kortyot, és az asztalra csapja.* És ha már ott vagy, hozz nekem még egy ilyet. *Mondja magabiztosan, és pillantását ezután se veszi le a lányról.*
- Új. *Teszi még hozzá velősen.*
*Ez a kocsma pocsék egy lebuj. Sehol egy teremtett lélek, aki az ostobaságaival szórakoztatná Fintet, pedig már hozzászokott az ilyesmihez. Az túlzás lenne, hogy élvezi. Hozzászokott. És a szokásnak hatalma van, ő pedig nélküle igen unja magát. Ahogy telik az idő, a sör se igazán kárpótolja, pedig jó eresztés.
Az ajtó ekkor azonban nyikordulva kinyílik, és belejt egy sötét alak, akit az ablak fényében Fint egy kormos szépségként azonosít. Mozdulatlanul figyeli, szinte levetkőzteti tekintetével, s időnként a visszacsukódó ajtóra pillant, hátha vele tart valaki más is, aki nem díjazná a gesztust. Olyan magabiztossággal vonul az asztal mögé, hogy a férfi inkább az előbb eltűnt csaposnak képzeli. Inge még illik is hozzá, de alaposan felvágott szoknyája azt is láttatja, ami felcsigázza az embert. Fint elégedetten mordul. A kellemes látványra, ahogy pakolgat, felvonja fél szemöldökét, ajkán pedig alig látható mosoly bujkál, kezével engedő mozdulatot tesz, mintha csak azt mondaná, a lány viheti a pénzt.*
- A tiéd, szépségem! *Mondja, majd szinte üres korsójából kiisza az utolsó kortyot, és az asztalra csapja.* És ha már ott vagy, hozz nekem még egy ilyet. *Mondja magabiztosan, és pillantását ezután se veszi le a lányról.*
- Új. *Teszi még hozzá velősen.*
4148. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-06-28 20:54:38
Üzenet elküldve: 2019-06-28 20:54:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vár a munka//
*Dora szavaira csak nevetéssel reagál. ~Látszik, hogy éretlen vagy még~ sóhajt fel magában, és bár szívesen hallana többet Dora lányos kalandjairól, úgy dönt, ezt inkább egy másik alkalomra halasztja. Bár eléggé szabad szelleműnek tartja magát, aki semmi jónak nem elrontója, furcsamód a nők sose vonzották annyira, hogy közelebbi ismeretséget kössön velük, legfőképp azért, mert épp az a részük hiányzik, amit olyannyira élvez a férfiakban. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, míg hű útitársa hátán visszanyargal a Vaskorsóba. Odaérve azonban meglepve látja, közel se olyan üres a hely, mint várta. ~A Radkraal helyett biztos itt van mindenki~ mosolyodik el magában, ahogy a pult mögé sétál, hogy megdézsmálja kissé a készleteket. Keresgél egy darabig, mire megtalálja, amit szeretne, ezután siklik csak tekintete a pulton hagyott aranyakra és a közelben söröző férfira*
- Tőled? *kérdezi, előbb az aranyakra, majd az idegenre pillantva* Nem láttalak még erre, új vagy? *veti még oda foghegyről. ~Nem mintha bármit is jelentene, hogy nem láttalak itt. Az emberek nagy részét nem láttam még itt~ ismeri be magában, a borospalackkal a kezében a pultra támaszkodva, hogy jobban szemügyre vehesse a férfit. ~Hm, egész jóképű~ mosolyodik el, ahogy magában erre a megállapításra jut, továbbra is az idegent fixírozva, míg válaszra vár. Hirtelen egyre kevésbé akaródzik visszamennie a Kancelláriára.*
*Dora szavaira csak nevetéssel reagál. ~Látszik, hogy éretlen vagy még~ sóhajt fel magában, és bár szívesen hallana többet Dora lányos kalandjairól, úgy dönt, ezt inkább egy másik alkalomra halasztja. Bár eléggé szabad szelleműnek tartja magát, aki semmi jónak nem elrontója, furcsamód a nők sose vonzották annyira, hogy közelebbi ismeretséget kössön velük, legfőképp azért, mert épp az a részük hiányzik, amit olyannyira élvez a férfiakban. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, míg hű útitársa hátán visszanyargal a Vaskorsóba. Odaérve azonban meglepve látja, közel se olyan üres a hely, mint várta. ~A Radkraal helyett biztos itt van mindenki~ mosolyodik el magában, ahogy a pult mögé sétál, hogy megdézsmálja kissé a készleteket. Keresgél egy darabig, mire megtalálja, amit szeretne, ezután siklik csak tekintete a pulton hagyott aranyakra és a közelben söröző férfira*
- Tőled? *kérdezi, előbb az aranyakra, majd az idegenre pillantva* Nem láttalak még erre, új vagy? *veti még oda foghegyről. ~Nem mintha bármit is jelentene, hogy nem láttalak itt. Az emberek nagy részét nem láttam még itt~ ismeri be magában, a borospalackkal a kezében a pultra támaszkodva, hogy jobban szemügyre vehesse a férfit. ~Hm, egész jóképű~ mosolyodik el, ahogy magában erre a megállapításra jut, továbbra is az idegent fixírozva, míg válaszra vár. Hirtelen egyre kevésbé akaródzik visszamennie a Kancelláriára.*
4147. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-06-26 23:10:44
Üzenet elküldve: 2019-06-26 23:10:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Vár a munka//
*Talán észre se lehet venni, de az ajtó kinyílik, és egy marcona alak toppan be, majd vegyül is el a bentiek között. Tekintetével felméri a helyzetet, ez amolyan rutinféle, mégis csak egy főút menti kocsmában jár, rosszarcú legényekből ott sosincs hiány. Most – szerencsére vagy épp sajnálatosan – nincs igazi feszültség, ezért leveheti kezét szablyája markolatáról, és a pulthoz lép. Ekkor jön rá, hogy a kocsmárost teljesen feleslegesen keresi. Halkan morran az asztalon hagyott aranyakra. Persze ez arra a morális dilemmára vezethető vissza, hogy szívesen eltenné mindet, mégis érzi, hogy bajba keveredhet Amonon tett első látogatása alatt – az pedig hosszútávon nem jó a zsebének. Azzal 8 aranyat helyez a pultra, a csapos (Mesélő (Hádész)) hiányát pótolva.
Körülnéz a helyen. Várakozása ellenére eléggé rokonszenvesnek találja. El tudja képzelni, hogy egy ideig itt szálljon meg, amíg nem talál magának valami jobb lakhatást. Egyelőre azonban nem töri magát, az ajtó felé fordulva leül, és miközben időnként sörébe kortyol, lábait a mellette lévő széken pihenteti.*
*Talán észre se lehet venni, de az ajtó kinyílik, és egy marcona alak toppan be, majd vegyül is el a bentiek között. Tekintetével felméri a helyzetet, ez amolyan rutinféle, mégis csak egy főút menti kocsmában jár, rosszarcú legényekből ott sosincs hiány. Most – szerencsére vagy épp sajnálatosan – nincs igazi feszültség, ezért leveheti kezét szablyája markolatáról, és a pulthoz lép. Ekkor jön rá, hogy a kocsmárost teljesen feleslegesen keresi. Halkan morran az asztalon hagyott aranyakra. Persze ez arra a morális dilemmára vezethető vissza, hogy szívesen eltenné mindet, mégis érzi, hogy bajba keveredhet Amonon tett első látogatása alatt – az pedig hosszútávon nem jó a zsebének. Azzal 8 aranyat helyez a pultra, a csapos (Mesélő (Hádész)) hiányát pótolva.
Körülnéz a helyen. Várakozása ellenére eléggé rokonszenvesnek találja. El tudja képzelni, hogy egy ideig itt szálljon meg, amíg nem talál magának valami jobb lakhatást. Egyelőre azonban nem töri magát, az ajtó felé fordulva leül, és miközben időnként sörébe kortyol, lábait a mellette lévő széken pihenteti.*
4146. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-06-24 13:20:59
Üzenet elküldve: 2019-06-24 13:20:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drogbárók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio gondolatban megrántja a vállát, ha nincsen Relnek pipája, akkor nincsen pipája, a szelencét azonban ott hagyja az asztalon szem előtt, Rel szippanthat még belőle, ha akar.*
- Látod, a vidéki élet szépségei. ~Barbárok, mi?~ *Szája csibészes mosolyra húzódik, mintha valami nagy cinkosságról sutyorognának, de a mosoly hamar el is hal, Tizio nem egy mosolygós típus.* - És mi történt, mikor megtudták? ~Szobafogság? Nem ehettél egy hatig süteményt?~ *Kifejezéstelen arccal nézi a nőt, de közben azon gondolkodik, hogy a szép Relt mégis hogyan szankcionálhatták, ha egy kis bűnös élvezeten kapták.* - Elnézést, semmi közöm hozzá.
*Rel persze lecsap érdes kezének kissé továbbfűzött témájára, Tizionak rögtön feltűnik a mosolykezdemény a nő szájának sarkában, ezért úgy dönt, hogy kifejti. ~Majd nem lesz kedved mosolyogni. A nők zavarba jönnek az ilyesmitől.~*
- Hát nézd, ha magamnak csinálom, hát jobb szeretem ha sima a bőröm. És élek a gyanúperrel, hogy a lányok sem szeretik, ha érdes kezek matatnak rajtuk, netán bennük. Persze lehet, hogy vannak ilyen lányok is, nem vitatom. Te például szereted? *Rezzenéstelen arccal beszél, végig szigorúan Rel arcát nézve. ~Azért megcsöcsörésznélek. Az elfcsöcs ugyanolyan, mint az embercsöcs?~* - Bocsáss meg a túl személyes kérdésért, természetesen nem várom el, hogy válaszolj. *A csibészes mosoly újra ott van az arcán, de ismét csak pár pillanat az egész, furcsa dolgok szórakoztatják, például olyanok, hogy zavarba hozzon másokat, vagy teljesen kiborítson másokat, mindkettőben elég nagy sikereket ért már el; ráadásul, mivel sosem hagyja arcára ülni érzelmeit, ezért akik nem ismerik azok eldönteni sem tudják, hogy viccel-e vagy sem.*
- A bátyám már csak ilyen. Nemes és hősies. ~Minden olyan, ami én nem vagyok.~ Nem, ugyan. Túl vagyunk mindannyian az első sokkon, nem tagadom, hogy aznap éjjel nagyon kiborultam, mikor megérkezett. Tudod én erőltettem, hogy váljunk el, ha vele lettem volna, akkor talán nem esik baja. ~Vagy mindkettőnknek.~ *Bűntudata van Briwal miatt, amin nem enyhít az sem, hogy Briwal már százszor kifejtette, hogy baromság, hogy ezt érzi, ráadásul igen irracionális is.* - Talán a húgomnak kellhet orvos, mikor szül. De nem tudom, hogy az mikor lesz, nem értek az ilyen női dolgokhoz. *Kezeit széttárja és a vállát megrántja, nemcsak, hogy nem ért az ilyen dolgokhoz, de nem is érdeklik különösebben.*
//Drogbárók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio gondolatban megrántja a vállát, ha nincsen Relnek pipája, akkor nincsen pipája, a szelencét azonban ott hagyja az asztalon szem előtt, Rel szippanthat még belőle, ha akar.*
- Látod, a vidéki élet szépségei. ~Barbárok, mi?~ *Szája csibészes mosolyra húzódik, mintha valami nagy cinkosságról sutyorognának, de a mosoly hamar el is hal, Tizio nem egy mosolygós típus.* - És mi történt, mikor megtudták? ~Szobafogság? Nem ehettél egy hatig süteményt?~ *Kifejezéstelen arccal nézi a nőt, de közben azon gondolkodik, hogy a szép Relt mégis hogyan szankcionálhatták, ha egy kis bűnös élvezeten kapták.* - Elnézést, semmi közöm hozzá.
*Rel persze lecsap érdes kezének kissé továbbfűzött témájára, Tizionak rögtön feltűnik a mosolykezdemény a nő szájának sarkában, ezért úgy dönt, hogy kifejti. ~Majd nem lesz kedved mosolyogni. A nők zavarba jönnek az ilyesmitől.~*
- Hát nézd, ha magamnak csinálom, hát jobb szeretem ha sima a bőröm. És élek a gyanúperrel, hogy a lányok sem szeretik, ha érdes kezek matatnak rajtuk, netán bennük. Persze lehet, hogy vannak ilyen lányok is, nem vitatom. Te például szereted? *Rezzenéstelen arccal beszél, végig szigorúan Rel arcát nézve. ~Azért megcsöcsörésznélek. Az elfcsöcs ugyanolyan, mint az embercsöcs?~* - Bocsáss meg a túl személyes kérdésért, természetesen nem várom el, hogy válaszolj. *A csibészes mosoly újra ott van az arcán, de ismét csak pár pillanat az egész, furcsa dolgok szórakoztatják, például olyanok, hogy zavarba hozzon másokat, vagy teljesen kiborítson másokat, mindkettőben elég nagy sikereket ért már el; ráadásul, mivel sosem hagyja arcára ülni érzelmeit, ezért akik nem ismerik azok eldönteni sem tudják, hogy viccel-e vagy sem.*
- A bátyám már csak ilyen. Nemes és hősies. ~Minden olyan, ami én nem vagyok.~ Nem, ugyan. Túl vagyunk mindannyian az első sokkon, nem tagadom, hogy aznap éjjel nagyon kiborultam, mikor megérkezett. Tudod én erőltettem, hogy váljunk el, ha vele lettem volna, akkor talán nem esik baja. ~Vagy mindkettőnknek.~ *Bűntudata van Briwal miatt, amin nem enyhít az sem, hogy Briwal már százszor kifejtette, hogy baromság, hogy ezt érzi, ráadásul igen irracionális is.* - Talán a húgomnak kellhet orvos, mikor szül. De nem tudom, hogy az mikor lesz, nem értek az ilyen női dolgokhoz. *Kezeit széttárja és a vállát megrántja, nemcsak, hogy nem ért az ilyen dolgokhoz, de nem is érdeklik különösebben.*
4145. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-06-18 18:26:40
Üzenet elküldve: 2019-06-18 18:26:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
*Először, még a taverna előtt csak vállát vonta a táskák tartalmát firtató kérdésre. Akkor a kellő információ hiányában volt képtelen választ adni, most a reá zúduló érzelmek, emléktöredékek miatt szükséges keresnie a szavakat, időt hagyni a megnyugvásra.
Egy fél pillantást vet a borra, de bár szomjas az üveget érintetlenül hagyja, és inkább igyekszik az asztalra halmozni mindazt, amit a táskákban talált. Előbb egy nagy, randa, barna tarisznyát, féltő szeretettel simítva végig.*
-Halványan emlékszem rá. Majdnem olyan idős, mint Ziana, és szinte végig elkísérte.
*Komótos lassúsággal előkerülnek még apróbb bőrszütyők, üvegcsék, pár tekercs kötszer, két puha bőrbe, és egy sárga textilbe tekert csomag, egy kopott sildes sapka, olyasmi, melyet a városi fiatal fiúk hordanak, valamint egy papírköteg szalaggal átkötve.*
-Ezeken felül még pénz van bennük. Rengeteg pénz.
*Pislog immár kétségbeesetten a gnómra.*
-Nem értem Rhalkumn bácsi. Miért adta mindezeket nekünk a Kámzsás?
*Valahol, lelke mélyén azért sejti a választ, és ettől csak növekszik félelme. Emlékezésre akarja kényszeríteni a férfi, ha ütlegekkel nem sikerült, hát így próbálja.
Tolja el magától a holmik kupacát, pillantást vetni sem akarózik azokra. Mindezen tárgyak hivatottak elszakítani őt a világtól, és helyett teremteni a másik nőnek.
Nagy sóhajjal, és erőltetett aprócska mosollyal áll fel inkább, és indul ezúttal maga a pult felé, csak némi aranyat markolva fel az asztalról.*
-Szóval itt mindenki magát kell kiszolgálja? Furcsa, de érthető. Hogyan bizonyosodnak meg róla, hogy mindenki fizetni is fog?
*Mondjuk fel sem merül benne, hogy fizetés nélkül távozzon, pillantása már a pulton kutat, s talál magyarázatot a kínálat, és árak szépen jegyzett formájában. Gyors fejszámolást követve 92 aranyat számol le a pultra (Mesélő (Hádész)) ez fedezni fogja talán fogyasztásukat, és egy itt töltött éjszakát. Csak ezután fordul körbe, keresve azt, miért már fizetett. Tétova léptei pillanatok alatt bátorodnak fel, és hamarosan a konyhából tér vissza asztalukhoz, megpakolt tálcával.*
-Hoztam enni is Rhalkumn bácsi.
*Amint múlt este, most is serény, gyakorlott mozdulatokkal igyekszik kiszolgálni az öreget, poharat, szalvétát, kanalat helyezve elé, megtoldva a gazdag, barna színű erőlevessel, mely forrónak nem mondható, de még hidegre sem dermedt.
Magának is hozott egy adagot, mellé illatából következtethetően egy bögre teát is.*
-Jó étvágyat.
*Mosolyog fel megtörten, mielőtt kanalát a levesbe merítené.*
*Először, még a taverna előtt csak vállát vonta a táskák tartalmát firtató kérdésre. Akkor a kellő információ hiányában volt képtelen választ adni, most a reá zúduló érzelmek, emléktöredékek miatt szükséges keresnie a szavakat, időt hagyni a megnyugvásra.
Egy fél pillantást vet a borra, de bár szomjas az üveget érintetlenül hagyja, és inkább igyekszik az asztalra halmozni mindazt, amit a táskákban talált. Előbb egy nagy, randa, barna tarisznyát, féltő szeretettel simítva végig.*
-Halványan emlékszem rá. Majdnem olyan idős, mint Ziana, és szinte végig elkísérte.
*Komótos lassúsággal előkerülnek még apróbb bőrszütyők, üvegcsék, pár tekercs kötszer, két puha bőrbe, és egy sárga textilbe tekert csomag, egy kopott sildes sapka, olyasmi, melyet a városi fiatal fiúk hordanak, valamint egy papírköteg szalaggal átkötve.*
-Ezeken felül még pénz van bennük. Rengeteg pénz.
*Pislog immár kétségbeesetten a gnómra.*
-Nem értem Rhalkumn bácsi. Miért adta mindezeket nekünk a Kámzsás?
*Valahol, lelke mélyén azért sejti a választ, és ettől csak növekszik félelme. Emlékezésre akarja kényszeríteni a férfi, ha ütlegekkel nem sikerült, hát így próbálja.
Tolja el magától a holmik kupacát, pillantást vetni sem akarózik azokra. Mindezen tárgyak hivatottak elszakítani őt a világtól, és helyett teremteni a másik nőnek.
Nagy sóhajjal, és erőltetett aprócska mosollyal áll fel inkább, és indul ezúttal maga a pult felé, csak némi aranyat markolva fel az asztalról.*
-Szóval itt mindenki magát kell kiszolgálja? Furcsa, de érthető. Hogyan bizonyosodnak meg róla, hogy mindenki fizetni is fog?
*Mondjuk fel sem merül benne, hogy fizetés nélkül távozzon, pillantása már a pulton kutat, s talál magyarázatot a kínálat, és árak szépen jegyzett formájában. Gyors fejszámolást követve 92 aranyat számol le a pultra (Mesélő (Hádész)) ez fedezni fogja talán fogyasztásukat, és egy itt töltött éjszakát.
Csak ezután fordul körbe, keresve azt, miért már fizetett. Tétova léptei pillanatok alatt bátorodnak fel, és hamarosan a konyhából tér vissza asztalukhoz, megpakolt tálcával.*-Hoztam enni is Rhalkumn bácsi.
*Amint múlt este, most is serény, gyakorlott mozdulatokkal igyekszik kiszolgálni az öreget, poharat, szalvétát, kanalat helyezve elé, megtoldva a gazdag, barna színű erőlevessel, mely forrónak nem mondható, de még hidegre sem dermedt.
Magának is hozott egy adagot, mellé illatából következtethetően egy bögre teát is.*
-Jó étvágyat.
*Mosolyog fel megtörten, mielőtt kanalát a levesbe merítené.*
4144. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-06-11 22:20:46
Üzenet elküldve: 2019-06-11 22:20:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
//A Taverna előtt//
* Szerencsére nem kell sokat sétáljanak az ivóig, és Rhalkumn nem is morog azért, mert Iwa nem akar felülni a nyeregbe. Megérti a dolgot, és magában be is látja, hogy valóban jót tesz a lánynak, ha nem kapaszkodik fel most a ló hátára. Egyébként az öreg gnóm se néz ki túl jól, bár sebek és sérülések tekintetében sokkal jobb helyzetben van, mint az ember. Egész szótlan, és már csak az ital lebeg lelki szemei előtt, de ekkor megszólal a lány, amire felkapja a fejét. *
- Mi van bennük? * Morogja kelletlenül, mert amúgy nem sok kedve van húzni az időt, de persze azért azt se akarja, hogy az előbbi kötözés és sebtisztítás, kenőcsözés felesleges legyen. Ezért oda is lép a lányhoz, és segít neki hozni a holmikat, amiket fájós dereka miatt nem szívlel túlságosan. Azzal nem törődik, hogy mi van bennük, nem az ő dolga, meg amúgy is, odabent van pia, idekint nincs. Akkor már inkább nézegeti odabent. *
//Odabent//
* Ahogy beérnek, a gnóm egyből körbenéz, és úgy látja, hogy nincs senki a söntés mögött. Lerakja a holmit az asztalhoz, amit a lány kinézett magához, aztán az idős alkoholisták pofátlanságával sétál be a pult mögé, és tölt maguknak egy-egy kupa bort, és még valami erősebbet is kerít, amit helyben fogyaszt el. Ahogy ezzel megvan, visszasétál a lányhoz. *
- Nos, miket találtál? * Teszi fel a kérdést immár sokkal kedvesebben, és arcán jovális mosollyal foglal helyet, és tolja a vörös hajú elé az egyik üveg bort. Láthatóan nem csinál nagy ügyet abból, hogy ki kellett szolgálnia magát. Nem hiába hívják Vasbordának, rugdosták már meg korábban is hasonlóért. *
//A Taverna előtt//
* Szerencsére nem kell sokat sétáljanak az ivóig, és Rhalkumn nem is morog azért, mert Iwa nem akar felülni a nyeregbe. Megérti a dolgot, és magában be is látja, hogy valóban jót tesz a lánynak, ha nem kapaszkodik fel most a ló hátára. Egyébként az öreg gnóm se néz ki túl jól, bár sebek és sérülések tekintetében sokkal jobb helyzetben van, mint az ember. Egész szótlan, és már csak az ital lebeg lelki szemei előtt, de ekkor megszólal a lány, amire felkapja a fejét. *
- Mi van bennük? * Morogja kelletlenül, mert amúgy nem sok kedve van húzni az időt, de persze azért azt se akarja, hogy az előbbi kötözés és sebtisztítás, kenőcsözés felesleges legyen. Ezért oda is lép a lányhoz, és segít neki hozni a holmikat, amiket fájós dereka miatt nem szívlel túlságosan. Azzal nem törődik, hogy mi van bennük, nem az ő dolga, meg amúgy is, odabent van pia, idekint nincs. Akkor már inkább nézegeti odabent. *
//Odabent//
* Ahogy beérnek, a gnóm egyből körbenéz, és úgy látja, hogy nincs senki a söntés mögött. Lerakja a holmit az asztalhoz, amit a lány kinézett magához, aztán az idős alkoholisták pofátlanságával sétál be a pult mögé, és tölt maguknak egy-egy kupa bort, és még valami erősebbet is kerít, amit helyben fogyaszt el. Ahogy ezzel megvan, visszasétál a lányhoz. *
- Nos, miket találtál? * Teszi fel a kérdést immár sokkal kedvesebben, és arcán jovális mosollyal foglal helyet, és tolja a vörös hajú elé az egyik üveg bort. Láthatóan nem csinál nagy ügyet abból, hogy ki kellett szolgálnia magát. Nem hiába hívják Vasbordának, rugdosták már meg korábban is hasonlóért. *
4143. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-06-11 22:05:49
Üzenet elküldve: 2019-06-11 22:05:49
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A rég látott gyermek//
- Rólam... énekelt? * Kérdez vissza megdöbbenten a férfi, aki nem is érti, hogy mi sokat lehetett róla összeénekelni. Persze lehet, hogy a fele hazugság volt, ha nem több. Lehet, hogy azzal akarta a saját lelkiismeret furdalását tompítani az asszony, hogy egykori urát helyettesítette be a régi történetek főhőseinek helyére. Nem tudja, hogy mit gondoljon, de nem is nagyon tud ezen agyalni, mert hamar kizökkenti a vádló kérdés. A kérdés, ami jobban fáj ezer tőrnél, és minden sérülésnél, amit eddig átélt. Megcsóválja a fejét, szomorúan, és halkan felel. *
- Csatába, Kagannal... az unokatestvéremmel. * Nagyot sóhajt, nem tudja, hogy mit mondjon, nem akarja túlzottan védeni magát, de azért az igazságot is joga van tudni a lánynak. Láthatóan vívódik legbelül. * Tudod... akkoriban feszült volt a helyzet. A családunk néhány tagja szövetséget kötött az orkokkal, és ezt azzal akarták megpecsételni, hogy az egyik nőt, egy rokonunkat akarata ellenére adják hozzá az egyik ilyen korcshoz. * Ismét sóhajt, és próbál nyálat gyűjteni, de felesleges szélmalomharc, hiszen teljesen kiszáradt a torkán mit sem segít. *
- Harc volt... vérengzés. El kellett jönnünk, titeket is el akartalak hozni, de kétséges volt, hogy egyáltalán megéljük-e a következő hónapokat. Anyád nem akart kitenni ennek a kockázatnak, de én már nem maradhattam, hát elváltak az útjaink... Ekkor láttalak utoljára. * Teszi hozzá csalódottan, ahogy lerogy a székre, kupájában egy csepp sört sem hagyva, mind kiissza. *
//A rég látott gyermek//
- Rólam... énekelt? * Kérdez vissza megdöbbenten a férfi, aki nem is érti, hogy mi sokat lehetett róla összeénekelni. Persze lehet, hogy a fele hazugság volt, ha nem több. Lehet, hogy azzal akarta a saját lelkiismeret furdalását tompítani az asszony, hogy egykori urát helyettesítette be a régi történetek főhőseinek helyére. Nem tudja, hogy mit gondoljon, de nem is nagyon tud ezen agyalni, mert hamar kizökkenti a vádló kérdés. A kérdés, ami jobban fáj ezer tőrnél, és minden sérülésnél, amit eddig átélt. Megcsóválja a fejét, szomorúan, és halkan felel. *
- Csatába, Kagannal... az unokatestvéremmel. * Nagyot sóhajt, nem tudja, hogy mit mondjon, nem akarja túlzottan védeni magát, de azért az igazságot is joga van tudni a lánynak. Láthatóan vívódik legbelül. * Tudod... akkoriban feszült volt a helyzet. A családunk néhány tagja szövetséget kötött az orkokkal, és ezt azzal akarták megpecsételni, hogy az egyik nőt, egy rokonunkat akarata ellenére adják hozzá az egyik ilyen korcshoz. * Ismét sóhajt, és próbál nyálat gyűjteni, de felesleges szélmalomharc, hiszen teljesen kiszáradt a torkán mit sem segít. *
- Harc volt... vérengzés. El kellett jönnünk, titeket is el akartalak hozni, de kétséges volt, hogy egyáltalán megéljük-e a következő hónapokat. Anyád nem akart kitenni ennek a kockázatnak, de én már nem maradhattam, hát elváltak az útjaink... Ekkor láttalak utoljára. * Teszi hozzá csalódottan, ahogy lerogy a székre, kupájában egy csepp sört sem hagyva, mind kiissza. *
4142. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-06-10 12:56:35
Üzenet elküldve: 2019-06-10 12:56:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
//A Taverna előtt//
*Az ispotálynál már nem ült újra nyeregbe, felkapaszkodni a lóra csak újra megnyitotta volna a hátán lévő sebeket. És immár újra van lábbelije, a gyaloglás így nem lehet olyan keserves, mint a gnóm számára.
Immár megmosakodva, tiszta öltözékben kevésbé érzi nyomorúságosnak saját helyzetét, holott az ing, és a köpeny alatt a hátán lévő sebek továbbra is égnek, csuklóin, és bokáin a kötél marta nyomok, karján és lábán a vonszolás okozta horzsolások lángolnak, arca pedig szembetűnően árulkodik azokról az ütlegekről melyeket a múlt este beszerzett; ajka felrepedve, pofijának bal oldalát vöröslő folt csúfítja.
A lovat gondosan kötözi ki a Vaskorsó elé, egy belső, figyelmeztető hang hatására a nyeregtáskákat igyekszik épp leoldani.*
-Rhalkumn bácsi? Azt hiszem ezek nem üresek.
*Súlyukból ítélve biztos ebben, engedi le a földre azt, mivel épp bajlódott, majd odabent átvizsgálják miféle holmikkal látta el még őket a Kámzsás, most épp elegendő gond úgy rendszerezni felszerelését, hogy kínjait ne növelje, de elbírjon mindent: az íjat, a tegzet, a durva szövésű pokrócot, és a táskákat. Akasztja bal vállára fegyvereit, szorítja hóna alá a takarót, és fogja kezébe az egyik nyeregtáskát.*
-Hoznád a másikat kérlek?
*Vet egy bocsánatkérő pillantást az öregre, restellve, hogy a sérült, idős gnómtól ilyesmit vár el. Várja be Rhalkumnt, engedi előre, hogy majd egy nagy sóhajt hallatva, torkában dobogó szívvel lépje át a taverna küszöbét.*
//Odabent//
*A bejárathoz legközelebbi szabad ülőhelyet foglalja el hangtalanul, halmozva le kevéske javait, köpenyének csuklyáját nem vetve hátra fejéről. Még közel sem készült fel arra, hogy idegeneknek, idegen néven mutatkozzon be. Jó indok az időhúzásra, hogy átvizsgálja a nyeregtáskák tartalmát. Bíbelődik kicsit a csattal, majd szédül be az elé táruló látványba. Ismerős minden holmi, szívet tépőn, fájdalmasan, holott emlékei között hiába kutat azok eredete után. Mégis sírás fojtogatja látványukra, s könny nehezíti el pilláit. Reszkető kézzel húzza elő a pénzes erszénykét, momentán ez az, mire szükségük lehet.*
//A Taverna előtt//
*Az ispotálynál már nem ült újra nyeregbe, felkapaszkodni a lóra csak újra megnyitotta volna a hátán lévő sebeket. És immár újra van lábbelije, a gyaloglás így nem lehet olyan keserves, mint a gnóm számára.
Immár megmosakodva, tiszta öltözékben kevésbé érzi nyomorúságosnak saját helyzetét, holott az ing, és a köpeny alatt a hátán lévő sebek továbbra is égnek, csuklóin, és bokáin a kötél marta nyomok, karján és lábán a vonszolás okozta horzsolások lángolnak, arca pedig szembetűnően árulkodik azokról az ütlegekről melyeket a múlt este beszerzett; ajka felrepedve, pofijának bal oldalát vöröslő folt csúfítja.
A lovat gondosan kötözi ki a Vaskorsó elé, egy belső, figyelmeztető hang hatására a nyeregtáskákat igyekszik épp leoldani.*
-Rhalkumn bácsi? Azt hiszem ezek nem üresek.
*Súlyukból ítélve biztos ebben, engedi le a földre azt, mivel épp bajlódott, majd odabent átvizsgálják miféle holmikkal látta el még őket a Kámzsás, most épp elegendő gond úgy rendszerezni felszerelését, hogy kínjait ne növelje, de elbírjon mindent: az íjat, a tegzet, a durva szövésű pokrócot, és a táskákat. Akasztja bal vállára fegyvereit, szorítja hóna alá a takarót, és fogja kezébe az egyik nyeregtáskát.*
-Hoznád a másikat kérlek?
*Vet egy bocsánatkérő pillantást az öregre, restellve, hogy a sérült, idős gnómtól ilyesmit vár el. Várja be Rhalkumnt, engedi előre, hogy majd egy nagy sóhajt hallatva, torkában dobogó szívvel lépje át a taverna küszöbét.*
//Odabent//
*A bejárathoz legközelebbi szabad ülőhelyet foglalja el hangtalanul, halmozva le kevéske javait, köpenyének csuklyáját nem vetve hátra fejéről. Még közel sem készült fel arra, hogy idegeneknek, idegen néven mutatkozzon be. Jó indok az időhúzásra, hogy átvizsgálja a nyeregtáskák tartalmát. Bíbelődik kicsit a csattal, majd szédül be az elé táruló látványba. Ismerős minden holmi, szívet tépőn, fájdalmasan, holott emlékei között hiába kutat azok eredete után. Mégis sírás fojtogatja látványukra, s könny nehezíti el pilláit. Reszkető kézzel húzza elő a pénzes erszénykét, momentán ez az, mire szükségük lehet.*
4141. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-06-04 14:40:17
Üzenet elküldve: 2019-06-04 14:40:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drogbárók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ami azt illeti nálam sincs, de azért köszönöm.
*Feleli egy lemondó sóhajt kíséretében, miután már képes egyáltalán szóhoz jutni. Lehet majd azt sem ártana beszereznie. Ahogy belegondol igazából elég sok teendője van, köztük szerepel például Syoud felkutatása, aki esetében kicsit reménykedik abban, hogy halott és mégsem.*
- Igen? Ezt mondjuk örömteli hallani.
*A szabadság jó. Relael határozottan kedveli, amikor nem próbálják korlátozni. Illetve minimálisan mégis, mert legalább ott van a szabályok megszegésének izgalma, de ez pont olyan dolog, amiben örül, ha kedve szerint cselekedhet. Elvégre a lazítás fontos, szinte elengedhetetlen, és ő ilyen módon teszi meg.*
- Az én környezetem szigorúan vette ezt. De persze amit nem tudtak, az nem fájt nekik. Csak sajnos néha megtudták.
*Akkor bizony csúnya verést kapott, ami csak azért fájt annyira, mert drága édesapja előszeretettel tartotta otthon az összeszedett örömlányt. Na meg persze nincs is bosszantóbb a pletykáló szolgálóknál, akikről tudod milyen gondolatok rejlenek a mosolyuk mögött.*
- Másnak sem?
*Kérdez vissza, miközben szája széle halványan megrándul, egy elfojtott mosoly ígérete miatt. Lehet csak ő érzékeli áthajlásosnak, vagy ezzel a feltételezéssel ő teszi azzá, mindenesetre próbál ezen túllépni. Tizio feltehetően nem venné ezt jó néven, aki látványosan merev és ez kissé bosszantja Relaelt és untatja is valamelyest.*
- Ó nem probléma, én is gyakran szoktam...
*Már vesz is egy levegőt, hogy lelkesen megossza Tizioval az éppen foglalkoztató kérdését, miszerint szerinte milyen lehet egy szemgolyót éles pengével nemes egyszerűséggel elvágni. Mostanság ez az ami felpezsdíti Relaelt, minden értelemben. De hallgat. Tudja, hogy hallgatnia kell és nem szabad önmagát adnia, mert az túlságosan taszító. Csak bájosan mosolyog tovább.*
- Milyen hősies és nemes ez tőle.
*Valódi elismerés veszi át a helyét. Ő bizonyosan nem töltött volna időt bárki eltemetésével, de főleg nem az apjáéval, akivel viharos volt a viszonya. Persze azért a temetésen illő módon zokogott, mert elég jól tud már parancsra sírni.*
- Na de mindegy. Remélem nem zaklattalak fel ezekkel túlságosan. Én is remélem, hogy nem sok teendője lesz az orvosnak.
//Drogbárók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ami azt illeti nálam sincs, de azért köszönöm.
*Feleli egy lemondó sóhajt kíséretében, miután már képes egyáltalán szóhoz jutni. Lehet majd azt sem ártana beszereznie. Ahogy belegondol igazából elég sok teendője van, köztük szerepel például Syoud felkutatása, aki esetében kicsit reménykedik abban, hogy halott és mégsem.*
- Igen? Ezt mondjuk örömteli hallani.
*A szabadság jó. Relael határozottan kedveli, amikor nem próbálják korlátozni. Illetve minimálisan mégis, mert legalább ott van a szabályok megszegésének izgalma, de ez pont olyan dolog, amiben örül, ha kedve szerint cselekedhet. Elvégre a lazítás fontos, szinte elengedhetetlen, és ő ilyen módon teszi meg.*
- Az én környezetem szigorúan vette ezt. De persze amit nem tudtak, az nem fájt nekik. Csak sajnos néha megtudták.
*Akkor bizony csúnya verést kapott, ami csak azért fájt annyira, mert drága édesapja előszeretettel tartotta otthon az összeszedett örömlányt. Na meg persze nincs is bosszantóbb a pletykáló szolgálóknál, akikről tudod milyen gondolatok rejlenek a mosolyuk mögött.*
- Másnak sem?
*Kérdez vissza, miközben szája széle halványan megrándul, egy elfojtott mosoly ígérete miatt. Lehet csak ő érzékeli áthajlásosnak, vagy ezzel a feltételezéssel ő teszi azzá, mindenesetre próbál ezen túllépni. Tizio feltehetően nem venné ezt jó néven, aki látványosan merev és ez kissé bosszantja Relaelt és untatja is valamelyest.*
- Ó nem probléma, én is gyakran szoktam...
*Már vesz is egy levegőt, hogy lelkesen megossza Tizioval az éppen foglalkoztató kérdését, miszerint szerinte milyen lehet egy szemgolyót éles pengével nemes egyszerűséggel elvágni. Mostanság ez az ami felpezsdíti Relaelt, minden értelemben. De hallgat. Tudja, hogy hallgatnia kell és nem szabad önmagát adnia, mert az túlságosan taszító. Csak bájosan mosolyog tovább.*
- Milyen hősies és nemes ez tőle.
*Valódi elismerés veszi át a helyét. Ő bizonyosan nem töltött volna időt bárki eltemetésével, de főleg nem az apjáéval, akivel viharos volt a viszonya. Persze azért a temetésen illő módon zokogott, mert elég jól tud már parancsra sírni.*
- Na de mindegy. Remélem nem zaklattalak fel ezekkel túlságosan. Én is remélem, hogy nem sok teendője lesz az orvosnak.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051