Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 233 (4641. - 4660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4660. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-01 19:56:01
Üzenet elküldve: 2020-11-01 19:56:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Természetes, hogy Aenae nem csap bele a báró tenyerébe, de az így is feltűnik Hubinak, hogy ezek ketten igencsak egy húron pendülnek. Talán óvatlan, talán elbizakodott, vagy csak nem elég gyanakvó, de ebben egyelőre semmi szándékosságot nem talál. Nem gondolná, hogy szerény személye ellen szövetkeznének.*
- Való igaz, mondhatni baráti vacsora alkalmával sokkal kevesebb kötelemnek kell megfelelni. Ugyanakkor a Vashegy úrnőjével szemben is tiszteletlenség lenne, ha ezen ürügyet meglovagolva leittasodnánk.
*Igyekszik helyes megvilágításba helyezni a kérdést a báró számára, ám kedvenc tégelyét merné feltenni ha fogadásra kerülne sor, hogy Kagan lánya valami hamiskás mosollyal próbálja majd eloszlatni kételyeit és biztatja majd őket minél több alkohol elpusztítására. Annál is inkább ez az érzése, mert Aenae koccintásra emeli a poharát, ezt pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni. Hubi pedig a második pohár bor után enyhe szédülést és zsibbadást is kezd érezni.*
- És bár ez valóban nem hivatalos alkalom, miért ne ragadhatnánk meg az alkalmat, hogy pár közvetlen szót váltsunk a báró úr jutalmáról kivételes tettéért?
*Ezt már azért is jó ötletnek gondolja, mert amíg beszél nem kell innia.*
- Én egy birtokban gondolkodom. *mosolyog a báróra, két kezének ujjbegyeit összeérintve maga előtt* Talán fantáziát nélkülöző ötletnek lehetne vélni ezt, ám hasznossága megkérdőjelezhetetlen.
*Most Aenae felé pislant és bár igyekszik résen lenni, az asztal lapján nem láthat keresztül. Ezért nem is veszi észre a bútordarab fedezékében végrehajtott tornamutatványt. Elképzelhető, hogy a bárót meg fogja lepni ez a szégyentelen manőver és ez Hubnak is feltűnhet, de ebből még nem vonhat le helyes következtetést.*
- Amennyiben nincs ellenedre, egy régebb óta gazda nélkül árválkodó birtokot javasolnék, nem messze az Aenae folyótól. Varangyvidéknek nevezik.
*Sajnálkozón mosolyodik el.*
- Elismerem, nem a leghízelgőbb név, de a nép által ráragasztott megnevezés ment át a köztudatba. És csupán annyit takar, hogy estelente a békák kórusa ringatja álomba a földek gazdáját. Mely földek egyébként elsőrangúak. Legalábbis az e vidéken elismert mérték szerint.
*Hubi ezt méltányos megoldásnak tartja. A báró jutalmat kap, a közelben van érdekeltsége, de azért mégsem Amon falainak közvetlen szomszédságában. Hogy pedig a terület nevéről Hubi könnyedén asszociál Cha'yss-ra az már csak merő véletlen. Mint ahogy az is, hogy a jó kancellár most kinyújtja kissé elmacskásodott, öreg lábait és ezzel a lendülettel kicsit bokán is rúgja a bárót.*
- Ó, bocsáss meg! *pislog ezúttal őszinte restelkedéssel Cha'yss-ra, hiszen ez nem volt szándékos* Elgémberedtek a tagjaim, nem volt szándékomban kellemetlenséget okozni.
*Az már más kérdés, hogy a báró így Aenae kis incselkedését is a derék kancellár nehezen mozgó végtagjai tornáztatásának tudhatja be.*
*Természetes, hogy Aenae nem csap bele a báró tenyerébe, de az így is feltűnik Hubinak, hogy ezek ketten igencsak egy húron pendülnek. Talán óvatlan, talán elbizakodott, vagy csak nem elég gyanakvó, de ebben egyelőre semmi szándékosságot nem talál. Nem gondolná, hogy szerény személye ellen szövetkeznének.*
- Való igaz, mondhatni baráti vacsora alkalmával sokkal kevesebb kötelemnek kell megfelelni. Ugyanakkor a Vashegy úrnőjével szemben is tiszteletlenség lenne, ha ezen ürügyet meglovagolva leittasodnánk.
*Igyekszik helyes megvilágításba helyezni a kérdést a báró számára, ám kedvenc tégelyét merné feltenni ha fogadásra kerülne sor, hogy Kagan lánya valami hamiskás mosollyal próbálja majd eloszlatni kételyeit és biztatja majd őket minél több alkohol elpusztítására. Annál is inkább ez az érzése, mert Aenae koccintásra emeli a poharát, ezt pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni. Hubi pedig a második pohár bor után enyhe szédülést és zsibbadást is kezd érezni.*
- És bár ez valóban nem hivatalos alkalom, miért ne ragadhatnánk meg az alkalmat, hogy pár közvetlen szót váltsunk a báró úr jutalmáról kivételes tettéért?
*Ezt már azért is jó ötletnek gondolja, mert amíg beszél nem kell innia.*
- Én egy birtokban gondolkodom. *mosolyog a báróra, két kezének ujjbegyeit összeérintve maga előtt* Talán fantáziát nélkülöző ötletnek lehetne vélni ezt, ám hasznossága megkérdőjelezhetetlen.
*Most Aenae felé pislant és bár igyekszik résen lenni, az asztal lapján nem láthat keresztül. Ezért nem is veszi észre a bútordarab fedezékében végrehajtott tornamutatványt. Elképzelhető, hogy a bárót meg fogja lepni ez a szégyentelen manőver és ez Hubnak is feltűnhet, de ebből még nem vonhat le helyes következtetést.*
- Amennyiben nincs ellenedre, egy régebb óta gazda nélkül árválkodó birtokot javasolnék, nem messze az Aenae folyótól. Varangyvidéknek nevezik.
*Sajnálkozón mosolyodik el.*
- Elismerem, nem a leghízelgőbb név, de a nép által ráragasztott megnevezés ment át a köztudatba. És csupán annyit takar, hogy estelente a békák kórusa ringatja álomba a földek gazdáját. Mely földek egyébként elsőrangúak. Legalábbis az e vidéken elismert mérték szerint.
*Hubi ezt méltányos megoldásnak tartja. A báró jutalmat kap, a közelben van érdekeltsége, de azért mégsem Amon falainak közvetlen szomszédságában. Hogy pedig a terület nevéről Hubi könnyedén asszociál Cha'yss-ra az már csak merő véletlen. Mint ahogy az is, hogy a jó kancellár most kinyújtja kissé elmacskásodott, öreg lábait és ezzel a lendülettel kicsit bokán is rúgja a bárót.*
- Ó, bocsáss meg! *pislog ezúttal őszinte restelkedéssel Cha'yss-ra, hiszen ez nem volt szándékos* Elgémberedtek a tagjaim, nem volt szándékomban kellemetlenséget okozni.
*Az már más kérdés, hogy a báró így Aenae kis incselkedését is a derék kancellár nehezen mozgó végtagjai tornáztatásának tudhatja be.*
4659. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-01 10:31:21
Üzenet elküldve: 2020-11-01 10:31:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Hogy mi is volt Aenaere ilyen hatással, azt nehéz lenne megmondani. Valószínűleg benne volt Cha'yss keze is, de a múlt nap eseményei is, illetve megeshet, hogy anyjának is igaza van abban, hogy időnként felbuzog benne a barbárvér. Bár az alaptermészetének amúgy is része a dac, szóval lehet, hogy sokan félreismerik, mert alapvetően csendes, magának való és csomó önértékelési zavarral is küzd.
Míg Habrertusszal letárgyalja a hintó dolgát, addig nem is néz Cha'yssra, így lemarad a férfi arcának valamennyi változásáról.*
- Örülök, hogy értjük egymást.
*Más talán itt elhelyezne egy szemtelen kacsintást, de Aenae eltekint az ilyesmiktől, csak poharát koccintja hozzá Habrertus poharához, mintegy megpecsételendő az ajándékozást. Ezt úgy is megteszi, ha a kancellár pohara csak az asztalon van és nem a kezében.*
- Igazán nagyon szívesen.
*Ez az a pillanat, mikor topázsárga tekintete Cha'yssra rebben, bólint.*
- Úgy is van, ahogy azt a drága báró úr mondja!
*Erőteljes vágyat érez arra, hogy felemelje a kezét, hogy Cha'yss belecsaphasson, hogy milyen egy rugóra jár az agyuk. Viszont eme vágyát sikeresen leküzdi, de az asztalon pihenő, Cha'ysshoz közelebbi keze azért megrebben, de a külső szemlélő ezt betudhatja annak, hogy csak az ujjait tornáztatja, nyújtja.*
- Mondhattok ellent, csak nagyon megsértődnék.
*Ő nem próbálja a poharába rejteni a mosolyát, mosolyogva kortyol a borba, fél szemöldöke felszalad egy pillanatra. Arckifejezésére bárki azt mondhatná, hogy pökhendi, és igazából nem is állna messze az igazságtól. Nagyszerű fegyver ez a parancsosdi, ugyanakkor meglehetősen kétélű is és nem akar átesni vele a ló túloldalára.
Az asztal alatt mozdul a lába is, igazán ártatlan a mozdulat, csak annyi történik, hogy a saját lábfejét "beakasztja" Cha'yss sarka mögé. Ehhez fel sem kell emelje a földről a lábát és ha Cha'yssnak kifogása van a dolog ellen, akkor még mindig elnézést kérhet tőle, hogy véletlenül megrúgta.
Mivel a hintóügyet megtárgyalták, ezért most úgy érzi, hogy kifogyott a témából, remélhetőleg valamelyik férfi bedob valamit. Az evésnek tulajdonképpen meglenne az az előnye, hogy nem kéne beszélni közben.*
*Hogy mi is volt Aenaere ilyen hatással, azt nehéz lenne megmondani. Valószínűleg benne volt Cha'yss keze is, de a múlt nap eseményei is, illetve megeshet, hogy anyjának is igaza van abban, hogy időnként felbuzog benne a barbárvér. Bár az alaptermészetének amúgy is része a dac, szóval lehet, hogy sokan félreismerik, mert alapvetően csendes, magának való és csomó önértékelési zavarral is küzd.
Míg Habrertusszal letárgyalja a hintó dolgát, addig nem is néz Cha'yssra, így lemarad a férfi arcának valamennyi változásáról.*
- Örülök, hogy értjük egymást.
*Más talán itt elhelyezne egy szemtelen kacsintást, de Aenae eltekint az ilyesmiktől, csak poharát koccintja hozzá Habrertus poharához, mintegy megpecsételendő az ajándékozást. Ezt úgy is megteszi, ha a kancellár pohara csak az asztalon van és nem a kezében.*
- Igazán nagyon szívesen.
*Ez az a pillanat, mikor topázsárga tekintete Cha'yssra rebben, bólint.*
- Úgy is van, ahogy azt a drága báró úr mondja!
*Erőteljes vágyat érez arra, hogy felemelje a kezét, hogy Cha'yss belecsaphasson, hogy milyen egy rugóra jár az agyuk. Viszont eme vágyát sikeresen leküzdi, de az asztalon pihenő, Cha'ysshoz közelebbi keze azért megrebben, de a külső szemlélő ezt betudhatja annak, hogy csak az ujjait tornáztatja, nyújtja.*
- Mondhattok ellent, csak nagyon megsértődnék.
*Ő nem próbálja a poharába rejteni a mosolyát, mosolyogva kortyol a borba, fél szemöldöke felszalad egy pillanatra. Arckifejezésére bárki azt mondhatná, hogy pökhendi, és igazából nem is állna messze az igazságtól. Nagyszerű fegyver ez a parancsosdi, ugyanakkor meglehetősen kétélű is és nem akar átesni vele a ló túloldalára.
Az asztal alatt mozdul a lába is, igazán ártatlan a mozdulat, csak annyi történik, hogy a saját lábfejét "beakasztja" Cha'yss sarka mögé. Ehhez fel sem kell emelje a földről a lábát és ha Cha'yssnak kifogása van a dolog ellen, akkor még mindig elnézést kérhet tőle, hogy véletlenül megrúgta.
Mivel a hintóügyet megtárgyalták, ezért most úgy érzi, hogy kifogyott a témából, remélhetőleg valamelyik férfi bedob valamit. Az evésnek tulajdonképpen meglenne az az előnye, hogy nem kéne beszélni közben.*
4658. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-01 00:58:50
Üzenet elküldve: 2020-11-01 00:58:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Be kell vallania, hogy büszkeséget érez, amikor Aenaere néz. Elég önelégült ahhoz, hogy saját érdemének tudja be, hogy a lány lassan kezd ráérezni arra, hogy ki is ő valójában. Persze megvannak ennek a hátulütői, de egyelőre más kárán mulat és ez az egyik legmulatságosabb dolog.
Személyesen sosem találkozott Kagannal, de el tudja képzelni, milyen lehetett. Mennyit bátorította Aenaet, hogy álljon a sarkára és használja azt a hatalmat, ami az ölébe hullott. Hogy ezzel a hatalommal mire is volna képes ő maga. Elképzelhetetlen.
Ha volna még itala, biztosan belekortyolna, hogy rejtse a mosolyát, de amikor elhangzik a gonoszan mosolygó lány szájából a parancs, nem tudja megállni és csak reméli, hogy Habretus nem vele foglalkozik. Hol egyikre, hol másikra néz, sárga tekintete ide-oda cikázik a verbális csörte felett, amelyet a kancellár nem nyerhet meg. Bármennyire is igyekszik okosabbnak és befolyásosabbnak tűnni, akkor is gúzsba köti a kezét, a szavait a tény, hogy Aenae a Vashegy Úrnője és ahogy korábban is mondta, kötelessége Kagan örökösének parancsát teljesíteni.
A folytatás pedig, ahogy a lány tölt Habrertus poharába, csak növelik derűjét. Mintha csak magát hallaná, Aenae már csak azt nem mondja a kancellárnak: "Hol érdekli az oroszlánt, hogy mit ugatnak a kutyák?".
Lassan a lány olyan érvelést állít fel, amelyen nem tud majd fogást találni a férfi. Kicsit megigazítja magát a széken, mert rájön, hogy elkezdte kívánni a lányt. Azt akarja, hogy fölé kerekedjen, hogy parancsoljon neki és leuralja, nem csak így, verbálisan, de akár a párnák között is. Reméli, hogy a pultos hamar hozza neki a sört. És persze azt a valami erősebbet, amire Aenae is igent mond.
Amikor a beszélgetés közben összeakad tekintete Habrertuséval, olyan arcot vág, mintha fogalma sem volna arról, hogy honnan jött ez a hirtelen magabiztosság és határozottság. Hisz honnan is tudhatná, mert ő nem ismerheti ennyire a Vashegy úrnőjét.
Amikor pedig végre elfogadja az ajándékot, megemeli üres korsóját, hogy kifejezze mélységes örömét afelett, hogy a hintó végre a megfelelő helyre került. Bár amikor megfogalmazódott benne az ajándék ötlete, egyáltalán nem számított rá, hogy ilyen eredményes lesz majd. Végtelenül büszke most magára.
Csaknem felnevet, amikor Habrertus arcára kiül a riadalom, de mint egy jó wegtoreni véreb, nem fogja elengedni a prédát, amelynek megérezte a félelmét.*
- Ugyan, jó kancellár, hisz te magad mondtad korábban, ez nem egy hivatalos vacsora. Ránk fér egy kis ünneplés. *Mosolyog és sürgetőn int a pultos felé.*
- Arról nem is beszélve, hogy hogyan is mondhatnánk ellent a Vashegy úrnőjének? *Szélesedik ki a mosolya.
Wegtorenben nem egy férfit ivott az asztal alá, vele nem lesz gond. Ha pedig eléggé leitatták Habrertust, azt csinál Aenaevel az ágyában, amit csak akar.*
*Be kell vallania, hogy büszkeséget érez, amikor Aenaere néz. Elég önelégült ahhoz, hogy saját érdemének tudja be, hogy a lány lassan kezd ráérezni arra, hogy ki is ő valójában. Persze megvannak ennek a hátulütői, de egyelőre más kárán mulat és ez az egyik legmulatságosabb dolog.
Személyesen sosem találkozott Kagannal, de el tudja képzelni, milyen lehetett. Mennyit bátorította Aenaet, hogy álljon a sarkára és használja azt a hatalmat, ami az ölébe hullott. Hogy ezzel a hatalommal mire is volna képes ő maga. Elképzelhetetlen.
Ha volna még itala, biztosan belekortyolna, hogy rejtse a mosolyát, de amikor elhangzik a gonoszan mosolygó lány szájából a parancs, nem tudja megállni és csak reméli, hogy Habretus nem vele foglalkozik. Hol egyikre, hol másikra néz, sárga tekintete ide-oda cikázik a verbális csörte felett, amelyet a kancellár nem nyerhet meg. Bármennyire is igyekszik okosabbnak és befolyásosabbnak tűnni, akkor is gúzsba köti a kezét, a szavait a tény, hogy Aenae a Vashegy Úrnője és ahogy korábban is mondta, kötelessége Kagan örökösének parancsát teljesíteni.
A folytatás pedig, ahogy a lány tölt Habrertus poharába, csak növelik derűjét. Mintha csak magát hallaná, Aenae már csak azt nem mondja a kancellárnak: "Hol érdekli az oroszlánt, hogy mit ugatnak a kutyák?".
Lassan a lány olyan érvelést állít fel, amelyen nem tud majd fogást találni a férfi. Kicsit megigazítja magát a széken, mert rájön, hogy elkezdte kívánni a lányt. Azt akarja, hogy fölé kerekedjen, hogy parancsoljon neki és leuralja, nem csak így, verbálisan, de akár a párnák között is. Reméli, hogy a pultos hamar hozza neki a sört. És persze azt a valami erősebbet, amire Aenae is igent mond.
Amikor a beszélgetés közben összeakad tekintete Habrertuséval, olyan arcot vág, mintha fogalma sem volna arról, hogy honnan jött ez a hirtelen magabiztosság és határozottság. Hisz honnan is tudhatná, mert ő nem ismerheti ennyire a Vashegy úrnőjét.
Amikor pedig végre elfogadja az ajándékot, megemeli üres korsóját, hogy kifejezze mélységes örömét afelett, hogy a hintó végre a megfelelő helyre került. Bár amikor megfogalmazódott benne az ajándék ötlete, egyáltalán nem számított rá, hogy ilyen eredményes lesz majd. Végtelenül büszke most magára.
Csaknem felnevet, amikor Habrertus arcára kiül a riadalom, de mint egy jó wegtoreni véreb, nem fogja elengedni a prédát, amelynek megérezte a félelmét.*
- Ugyan, jó kancellár, hisz te magad mondtad korábban, ez nem egy hivatalos vacsora. Ránk fér egy kis ünneplés. *Mosolyog és sürgetőn int a pultos felé.*
- Arról nem is beszélve, hogy hogyan is mondhatnánk ellent a Vashegy úrnőjének? *Szélesedik ki a mosolya.
Wegtorenben nem egy férfit ivott az asztal alá, vele nem lesz gond. Ha pedig eléggé leitatták Habrertust, azt csinál Aenaevel az ágyában, amit csak akar.*
4657. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-30 19:22:20
Üzenet elküldve: 2020-10-30 19:22:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Ha Hubi ismerné Cha'yss gondolatait, mélységesen fel lenne háborodva. Hogy ne ismerné a hála fogalmát vagy az emberi érzéseket? Magától értetődik, hogy kikérné magának a feltételezést is. Pláne, hogy az elsőben a bárónak némiképp igaza is lehet. Ráadásul a bárónak különös érzéke van hozzá, hogy Hubiból kihozza azt, aki nem úriember. Így majdnem oda is vakkantja neki elég modortalanul, hogy a rossebet nem érdekli a pórok véleménye, de időben észbe kap. Egyrészt igyekszik úriember maradni, másrészt épp az imént fejtegette Aenae-nek, hogy milyen fontos adni a látszatra, mennyire lényeges, hogy mit tartanak felőlünk. Akinek vacsorameghívását egyre hasznosabbnak érzi. Bár eleinte nem rajongott a gondolatért, hogy egy kis fruskával és valószínűsíthető szeretőjével töltse az estét, ez a véleménye mostanra megváltozni látszik. Mert egyre világosabbá válik, hogy Aenae változott, előnyére. Persze ez nézőpont kérdése, mert ettől a változástól Hubi nem maradéktalanul boldog. Hiszen Aenae valahogy nem az a naiv kislány ahogy megismerte, de ügyesen csavarja a szót, helyén van az esze, ügyesen válogatja meg a riposztokat és bizonyos ravaszság is felismerhető viselkedésében. De vajon Hubi hol érzett ilyen ravaszságot. Vet is egy pillantást a báróra. Ez az ő műve lehet. Ez a sehonnai úgy tesz keresztbe terveinek meglehetős sikerrel, hogy elméletileg nem is ismerheti azokat. Így Hubi előtt két eshetőség dereng fel. Vagy úgy kell intéznie, hogy Cha'yss-t zárós határidőn belül valami tragikus szerencsétlenség érje, vagy meg kell nyernie magának. Legalább annyira, hogy ne legyen útban. Hogy melyik a jobb választás azt még nem tudja, de szerencsére nem is most kell döntenie.*
- Nagyon köszönöm. *bazsalyog a jó kancellár amikor Aenae újratölti a poharát. Sajnos elődjével, a boldog emlékű Achimmal ellentétben Hubi nem bírja jól az alkoholt. Már egy pohár bortól is előfordul az, hogy bizseregni kezd az arca, de most nem utasíthatja vissza a kínálást.*
- Tharg vagy, így nem is feltételezném, hogy ne lennél kitűnő lovas. Megfontolásaimban az irántad érzett tisztelet motivált és mivel ez természetesen most sem változik, megtisztelve érzem magam, hogy elfogadhatom ajándékod.
*Messze nem így tervezte a dolgot, de kényszerpályára került. Talán sikerül kihoznia a helyzetből a legjobbat. Korának felemlegetésére mintha felhő futna át a kancellár homlokán, és mivel műveltsége, kifinomultsága ellenére ott él benne az állat, amit rendesen férfinak neveznek, rögtön arra is gondol, hogy alkalomadtán be kéne bizonyítania a szemtelen cédának, hogy az öreg- illetve öregedő ember nem vénember.*
- Mivel pedig okfejtésedben tőlem távol álló rosszindulattal sem találnék logikai bukfencet, meghajtom magam előtte.
*Pár nappal ezelőtt elégedetten dörzsölgette volna kezeit, ha Aenae ilyen kedvesen szól vele és még kezét is vállán pihenteti. Hiszen ez a bizalom jele. Most már viszont nem biztos ebben. Ezért is bosszantja, hogy még így is jólesik neki a dolog. Nem sokkal később a lány valami töményre vágyik, Hubi pedig magában kajánul vigyorog. A tharg pálinkák kerítésszaggató hírében állnak, nem kell majd sok, hogy a Vashegy úrnője az asztal alól kurjongasson. És ez az a pillanat amikor a báró további lépéseket tesz annak érdekében, hogy Hubi továbbra se kedvelje meg.*
- Kérlek! *pislog a kettősre félig tettetett, félig valós riadalommal* Legyetek rám tekintettel! Egy magamfajta vénember már nem bírja annyira a szeszt, mint az ifjúság. Talán remélhetem, hogy nem kívánjátok a méltatlan látványt, amint részegen dülöngélek.
*Ha Hubi ismerné Cha'yss gondolatait, mélységesen fel lenne háborodva. Hogy ne ismerné a hála fogalmát vagy az emberi érzéseket? Magától értetődik, hogy kikérné magának a feltételezést is. Pláne, hogy az elsőben a bárónak némiképp igaza is lehet. Ráadásul a bárónak különös érzéke van hozzá, hogy Hubiból kihozza azt, aki nem úriember. Így majdnem oda is vakkantja neki elég modortalanul, hogy a rossebet nem érdekli a pórok véleménye, de időben észbe kap. Egyrészt igyekszik úriember maradni, másrészt épp az imént fejtegette Aenae-nek, hogy milyen fontos adni a látszatra, mennyire lényeges, hogy mit tartanak felőlünk. Akinek vacsorameghívását egyre hasznosabbnak érzi. Bár eleinte nem rajongott a gondolatért, hogy egy kis fruskával és valószínűsíthető szeretőjével töltse az estét, ez a véleménye mostanra megváltozni látszik. Mert egyre világosabbá válik, hogy Aenae változott, előnyére. Persze ez nézőpont kérdése, mert ettől a változástól Hubi nem maradéktalanul boldog. Hiszen Aenae valahogy nem az a naiv kislány ahogy megismerte, de ügyesen csavarja a szót, helyén van az esze, ügyesen válogatja meg a riposztokat és bizonyos ravaszság is felismerhető viselkedésében. De vajon Hubi hol érzett ilyen ravaszságot. Vet is egy pillantást a báróra. Ez az ő műve lehet. Ez a sehonnai úgy tesz keresztbe terveinek meglehetős sikerrel, hogy elméletileg nem is ismerheti azokat. Így Hubi előtt két eshetőség dereng fel. Vagy úgy kell intéznie, hogy Cha'yss-t zárós határidőn belül valami tragikus szerencsétlenség érje, vagy meg kell nyernie magának. Legalább annyira, hogy ne legyen útban. Hogy melyik a jobb választás azt még nem tudja, de szerencsére nem is most kell döntenie.*
- Nagyon köszönöm. *bazsalyog a jó kancellár amikor Aenae újratölti a poharát. Sajnos elődjével, a boldog emlékű Achimmal ellentétben Hubi nem bírja jól az alkoholt. Már egy pohár bortól is előfordul az, hogy bizseregni kezd az arca, de most nem utasíthatja vissza a kínálást.*
- Tharg vagy, így nem is feltételezném, hogy ne lennél kitűnő lovas. Megfontolásaimban az irántad érzett tisztelet motivált és mivel ez természetesen most sem változik, megtisztelve érzem magam, hogy elfogadhatom ajándékod.
*Messze nem így tervezte a dolgot, de kényszerpályára került. Talán sikerül kihoznia a helyzetből a legjobbat. Korának felemlegetésére mintha felhő futna át a kancellár homlokán, és mivel műveltsége, kifinomultsága ellenére ott él benne az állat, amit rendesen férfinak neveznek, rögtön arra is gondol, hogy alkalomadtán be kéne bizonyítania a szemtelen cédának, hogy az öreg- illetve öregedő ember nem vénember.*
- Mivel pedig okfejtésedben tőlem távol álló rosszindulattal sem találnék logikai bukfencet, meghajtom magam előtte.
*Pár nappal ezelőtt elégedetten dörzsölgette volna kezeit, ha Aenae ilyen kedvesen szól vele és még kezét is vállán pihenteti. Hiszen ez a bizalom jele. Most már viszont nem biztos ebben. Ezért is bosszantja, hogy még így is jólesik neki a dolog. Nem sokkal később a lány valami töményre vágyik, Hubi pedig magában kajánul vigyorog. A tharg pálinkák kerítésszaggató hírében állnak, nem kell majd sok, hogy a Vashegy úrnője az asztal alól kurjongasson. És ez az a pillanat amikor a báró további lépéseket tesz annak érdekében, hogy Hubi továbbra se kedvelje meg.*
- Kérlek! *pislog a kettősre félig tettetett, félig valós riadalommal* Legyetek rám tekintettel! Egy magamfajta vénember már nem bírja annyira a szeszt, mint az ifjúság. Talán remélhetem, hogy nem kívánjátok a méltatlan látványt, amint részegen dülöngélek.
4656. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-30 17:21:40
Üzenet elküldve: 2020-10-30 17:21:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Nincs ott semmi, csak néhány apró falu mogorva lakosokkal, kibaszott hideg és megszámlálhatatlan tömegsír.
*Nyilvánvalóan akad ott más is, de Bredoc szemeibe ezek a képek égtek bele. Valószínűleg, ha más körülmények között utazik oda másként vélekedne arról a tájról. A Thargok kérdésére biccent. Még az is lehet, hogy ő maga is találkozott, netán még harcolt is velük együtt, vagy éppen ellenük. ~De vajon a sajátjaikkal, vagy a városiakéval?~ A kérdést inkább csak magának szánja, s egy alkalmasabb időpontban talán majd fel is teszi. Azonban arra a kérdésre, amit feltett, Frandr hajszíne igencsak változni kezd ismét, s ő már csak a szemét nyitogatja hol tágabbra, hol szűkebbre, hogy biztosan nem csak az játszik vele.*
-Rendben van.
*Nem is firtatja tovább az ilyen kérést, többet nem is szükséges mondania, túl régóta tapossa a földet, hogy ne sejthessen semmit. Hamar oda is érnek közben a tavernához, ahol Bredoc egy pillanatra megáll, hogy megszemlélhesse az épületet. Takarosnak t űnik. Nagy levegőt véve belép, s körbepillant a bent lévőkön, ha akadnak egyáltalán. Kicsit feszélyezve érzi magát, idegen föld, idegen népek, de igyekszik úgy tenni, hogy ez ne látszódjon rajta, s egy helyet foglal magának az egyik asztalnál, ahonnan rá tud látni a bejáratra.*
-Most már öblítsük le a torkunkat, jól mondom?
*Magára erőltet egy apróbb mosolyt, s azt kezdi nézegetni, hogy mit is lehet itt kapni, mert nem tudja, hogy mihez is kellene fognia.*
//Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Nincs ott semmi, csak néhány apró falu mogorva lakosokkal, kibaszott hideg és megszámlálhatatlan tömegsír.
*Nyilvánvalóan akad ott más is, de Bredoc szemeibe ezek a képek égtek bele. Valószínűleg, ha más körülmények között utazik oda másként vélekedne arról a tájról. A Thargok kérdésére biccent. Még az is lehet, hogy ő maga is találkozott, netán még harcolt is velük együtt, vagy éppen ellenük. ~De vajon a sajátjaikkal, vagy a városiakéval?~ A kérdést inkább csak magának szánja, s egy alkalmasabb időpontban talán majd fel is teszi. Azonban arra a kérdésre, amit feltett, Frandr hajszíne igencsak változni kezd ismét, s ő már csak a szemét nyitogatja hol tágabbra, hol szűkebbre, hogy biztosan nem csak az játszik vele.*
-Rendben van.
*Nem is firtatja tovább az ilyen kérést, többet nem is szükséges mondania, túl régóta tapossa a földet, hogy ne sejthessen semmit. Hamar oda is érnek közben a tavernához, ahol Bredoc egy pillanatra megáll, hogy megszemlélhesse az épületet. Takarosnak t űnik. Nagy levegőt véve belép, s körbepillant a bent lévőkön, ha akadnak egyáltalán. Kicsit feszélyezve érzi magát, idegen föld, idegen népek, de igyekszik úgy tenni, hogy ez ne látszódjon rajta, s egy helyet foglal magának az egyik asztalnál, ahonnan rá tud látni a bejáratra.*
-Most már öblítsük le a torkunkat, jól mondom?
*Magára erőltet egy apróbb mosolyt, s azt kezdi nézegetni, hogy mit is lehet itt kapni, mert nem tudja, hogy mihez is kellene fognia.*
4655. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-29 13:31:55
Üzenet elküldve: 2020-10-29 13:31:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Aenaeben felfedezhető Kagan, no persze nem olyan magas, nem olyan szőrös, és nagyon is eleven, de azért vannak hasonlóságok. Az egyik az, hogy tulajdonképpen Aenae sem szereti ha ellent mondanak neki, a másik pedig az, hogy az ellentmondás körülményére pont ugyanúgy szűkül össze a szeme, mint Kagané is összeszűkülne. Aenae végighallgatja - Kagan valószínűleg félbeszakítaná - Habrertust, végtére is volt neki gyerekszobája. Arcára felkúszik egy mosoly, bár nem a legszebb fajta, inkább amolyan gonoszkás.*
- Először is, ha úgy gondolod, hogy a Vashegy kancellárjaként kellene hozzám szólnod ebben az ügyben, akkor nekem a Vashegy úrnőjeként kellene megfelelnem erre. Ebben az eset meg kellene parancsolnom, hogy elfogadd.
*Ezúttal nem fecsérli az energiát a látszatra, simán felhajtja a ribizlibort és már nyúl is az üvegért, hogy újratöltse a poharát.*
- Neked is önthetek?
*Kínálja oda Habrertus felé a palackot és ha amaz elfogadja, akkor neki is tölt.*
- Másodszor is, négy lovam is van. Kitűnő lovas vagyok és sétálni is szeretek. Ráadásul az én pozíciómban megtehetem azt, hogy ne érdekeljen, hogy mások mit gondolnak rólam és azt gondolom, hogy magad is ilyen pozícióban vagy.
*Első kijelentése igaz, Effyvel valóban zsákmányoltak négy lovat. Abban már lódít, hogy kitünő lovas, maximum elfogadható. Sétálni viszont tényleg szeret. Az viszont több, mint lódítsá, hogy nem érdekli, hogy mások mit gondolnak róla, mert folyamatosan szenved attól, hogy megfeleljen másoknak.*
- És már meg ne bántsalak ezzel, de feleannyi idős vagyok, mint te.
*Először azt akarja mondani, hogy harmadannyi idős, de aztán még időben korrigálja magát valami kevésbé bántróra. Amúgy fogalma sincsen, hogy Habrertus valójában hány éves lehet.*
- Egy a te korodban járó úriembernek senki nem róhatja fel, hogy a kényelmet részesíti előnyben. Továbbá, bár nem szeretem ismételni magamat, de a pestis legyőzője vagy, miért ne élvezhetnéd a jutalmat, amiben részesítünk?
*A mosolya ezúttal már szelídebb, kedvesnek is mondható, meg a mozdulat, amivel kezét a kancellár vállára teszi.*
- Ugye elfogadod az érveimet és nem kell úgy szólnom mint a Vashegy úrnője szólna a Vashegy kancellárjához?
*Fenyegetésnek hangzik, talán az is, de olyan aranyos, kislányos mosollyal adja elő, hogy bármelyik apa elolvadna, ha a lánya így nézne rá.*
- Ó igen, remek ötlet, igyunk mind valami ütőset.
*Mosolyog Cha'yssra és közben a kezét is visszahúzza Habrertus válláról. Egyrészt nyugtalanító ott tartania, másrészt pedig az annak a papagájnak a helye, akit venni fog neki. Piros színű lesz, a beszélő fajta.*
*Aenaeben felfedezhető Kagan, no persze nem olyan magas, nem olyan szőrös, és nagyon is eleven, de azért vannak hasonlóságok. Az egyik az, hogy tulajdonképpen Aenae sem szereti ha ellent mondanak neki, a másik pedig az, hogy az ellentmondás körülményére pont ugyanúgy szűkül össze a szeme, mint Kagané is összeszűkülne. Aenae végighallgatja - Kagan valószínűleg félbeszakítaná - Habrertust, végtére is volt neki gyerekszobája. Arcára felkúszik egy mosoly, bár nem a legszebb fajta, inkább amolyan gonoszkás.*
- Először is, ha úgy gondolod, hogy a Vashegy kancellárjaként kellene hozzám szólnod ebben az ügyben, akkor nekem a Vashegy úrnőjeként kellene megfelelnem erre. Ebben az eset meg kellene parancsolnom, hogy elfogadd.
*Ezúttal nem fecsérli az energiát a látszatra, simán felhajtja a ribizlibort és már nyúl is az üvegért, hogy újratöltse a poharát.*
- Neked is önthetek?
*Kínálja oda Habrertus felé a palackot és ha amaz elfogadja, akkor neki is tölt.*
- Másodszor is, négy lovam is van. Kitűnő lovas vagyok és sétálni is szeretek. Ráadásul az én pozíciómban megtehetem azt, hogy ne érdekeljen, hogy mások mit gondolnak rólam és azt gondolom, hogy magad is ilyen pozícióban vagy.
*Első kijelentése igaz, Effyvel valóban zsákmányoltak négy lovat. Abban már lódít, hogy kitünő lovas, maximum elfogadható. Sétálni viszont tényleg szeret. Az viszont több, mint lódítsá, hogy nem érdekli, hogy mások mit gondolnak róla, mert folyamatosan szenved attól, hogy megfeleljen másoknak.*
- És már meg ne bántsalak ezzel, de feleannyi idős vagyok, mint te.
*Először azt akarja mondani, hogy harmadannyi idős, de aztán még időben korrigálja magát valami kevésbé bántróra. Amúgy fogalma sincsen, hogy Habrertus valójában hány éves lehet.*
- Egy a te korodban járó úriembernek senki nem róhatja fel, hogy a kényelmet részesíti előnyben. Továbbá, bár nem szeretem ismételni magamat, de a pestis legyőzője vagy, miért ne élvezhetnéd a jutalmat, amiben részesítünk?
*A mosolya ezúttal már szelídebb, kedvesnek is mondható, meg a mozdulat, amivel kezét a kancellár vállára teszi.*
- Ugye elfogadod az érveimet és nem kell úgy szólnom mint a Vashegy úrnője szólna a Vashegy kancellárjához?
*Fenyegetésnek hangzik, talán az is, de olyan aranyos, kislányos mosollyal adja elő, hogy bármelyik apa elolvadna, ha a lánya így nézne rá.*
- Ó igen, remek ötlet, igyunk mind valami ütőset.
*Mosolyog Cha'yssra és közben a kezét is visszahúzza Habrertus válláról. Egyrészt nyugtalanító ott tartania, másrészt pedig az annak a papagájnak a helye, akit venni fog neki. Piros színű lesz, a beszélő fajta.*
4654. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-29 12:37:33
Üzenet elküldve: 2020-10-29 12:37:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Valamiért azt érzi, hogy Aenae nem élvezi a társaságukat. Az is megfordul a fejében, hogy Habrertus miatt van, ismeri, milyen ellenérzéseket táplál a kancellár iránt. De az is eszébe jut, hogy jelenleg az ő társasága is terhes a lány számára. Felírná a Vashegy láthatatlan hatásának, de tart tőle, hogy valami más is meghúzódhat a háttérben. Egyre kevésbé kedveli ezt a helyet és nem csak a Tavernát, de az egész tharg földet is érti alatta. Wegtorenben legalább nem kellett ennyire színlelnie, bár törvények nincsenek odahaza, valahogy mégis őszintébb az a világ, mint ez. Olyan, mintha lépten-nyomon alakoskodnia kellene, mert az őszinte szavak megpecsételnék a sorsát.
A hintó sorsa csak részben látszik elrendezettnek, mert Aenae úgy tűnik, nemcsak a kancellárt, de az igricet is meglepi. A szipogás és a látszólagos könnyektől zavarba jön. Sosem érezte jól magát síró nők társaságában.
Azonban a lány és a kancellár visszafogott huzavonájába nem kíván beleszólni. Hisz most ő csak egy kereskedő itt, aki felett egy ajándékról vitázik két másik személy. Zavartan a sörébe iszik és figyelmét igyekszik másfelé fordítani, míg Aenae és Habrertus elrendezik a hintó kérdését egymás között.
Aztán újabb meglepetés éri, amikor, ha a pultos kiér hozzájuk, a lány egy erős italt rendel magának, ami, ahogy fogalmaz: "nagyot üt".
Mosolyát a korsója mögé rejti, egyre inkább tetszik neki a lány viselkedése. Olyan, mint egy súlyos kőgolyó, amit egy apró lökéssel indított el a sekély lejtőn. Eleinte lassan gördül lefelé, de ha megtett bizonyos távolságot, olyan erőre hetet szert, ami mindent kilapít, ha az útjába kerül. Persze, lehet, hogy őt magát is, de ezt a problémát későbbre halasztja.
A rendeléskor úgy látszik a báró számára, hogy sikerült meglepetést okoznia Habrertusnak, hogy végül mégis a kecske mellett döntött. Apróságnak tűnik a döntése megmásítása, de lehet, később kifizetődik. Megmutatja, hogy az igric képes kompromisszumot kötni.
A negédes beszélgetés folytatódni látszik, amikor Habrertus arról beszél, mennyire hízelgő számára, ha a dicséret olyanoktól származik, akik szavának súlya van.*
- Biztos vagyok benne, hogy akadnak olyanok az egyszerű nép körében is, kik imába foglalják annak a nevét, aki megfékezte a járványt. Úgy itt, a Vashegyen, mint Arthenior városában. *Ha már lúd, legyen kövér. Ha már hízelegni kell, a kancellár nevének imába foglalásánál kevés mázosabb elismerés lehet.
Aenae pityergésére a hintó visszautasítása felett a kancellár is reagálni próbál. A válasz, amelyet ad, már-már felfordítja az igric gyomrát. Mélységes meghatódás és hála. Olyan dolgok, amelyeket nem igazán tud elképzelni Habrertusról. Az pedig, hogy Kagant emlegeti a lánynak, a báró véleménye szerint csak tovább ront a helyzeten. Aenae nem kedvelte az apját és biztosan nem akar semmiben hasonlítani rá. Legfeljebb határozottságban.
A szónoklatra, mely szerint, ha a hintót elfogadná a lánytól, csak pletykákat szüle, lopva a lányra pillant. Szeretne egy apró lökést adni neki, hogy átlendítse azon a bizonyos határon, de inkább tartja magát ahhoz, hogy nem foglal állást egyik fél mellett sem.
A monológ lezárásaként megemlített, szerényebb hintó dolgára csak kurtán biccent és lehúzza a sörét. Annyit kortyolgatta, hogy leplezze valódi gondolatait és gesztusait, hogy lassan elfogyott az ital. Ha a pultos kiér hozzájuk, hogy felvegye Aenae "ütős" rendelését, a báró is felnéz a férfire.*
- Kérek még egy korsóval. *Mondja, majd a lány felé pillant.*
- És nekem is ugyanabból. *Most már bevállalja akár Kagan Öklét is, bár ezt így magában kimondva elég bizarról hangzik.*
- Remélem, a kancellár úr sem sért meg bennünket azzal, hogy kimarad egy ilyen körből. *Fordul figyelme Habrertus felé. Ahogy sejti, a férfi nem igazán bírja az erős szeszeket. Kíváncsi, tud-e annyit itatni vele, hogy felszínre hozza a valódi Habrertust. Hisz úgy tartják, részeg ember nem hazudik.*
*Valamiért azt érzi, hogy Aenae nem élvezi a társaságukat. Az is megfordul a fejében, hogy Habrertus miatt van, ismeri, milyen ellenérzéseket táplál a kancellár iránt. De az is eszébe jut, hogy jelenleg az ő társasága is terhes a lány számára. Felírná a Vashegy láthatatlan hatásának, de tart tőle, hogy valami más is meghúzódhat a háttérben. Egyre kevésbé kedveli ezt a helyet és nem csak a Tavernát, de az egész tharg földet is érti alatta. Wegtorenben legalább nem kellett ennyire színlelnie, bár törvények nincsenek odahaza, valahogy mégis őszintébb az a világ, mint ez. Olyan, mintha lépten-nyomon alakoskodnia kellene, mert az őszinte szavak megpecsételnék a sorsát.
A hintó sorsa csak részben látszik elrendezettnek, mert Aenae úgy tűnik, nemcsak a kancellárt, de az igricet is meglepi. A szipogás és a látszólagos könnyektől zavarba jön. Sosem érezte jól magát síró nők társaságában.
Azonban a lány és a kancellár visszafogott huzavonájába nem kíván beleszólni. Hisz most ő csak egy kereskedő itt, aki felett egy ajándékról vitázik két másik személy. Zavartan a sörébe iszik és figyelmét igyekszik másfelé fordítani, míg Aenae és Habrertus elrendezik a hintó kérdését egymás között.
Aztán újabb meglepetés éri, amikor, ha a pultos kiér hozzájuk, a lány egy erős italt rendel magának, ami, ahogy fogalmaz: "nagyot üt".
Mosolyát a korsója mögé rejti, egyre inkább tetszik neki a lány viselkedése. Olyan, mint egy súlyos kőgolyó, amit egy apró lökéssel indított el a sekély lejtőn. Eleinte lassan gördül lefelé, de ha megtett bizonyos távolságot, olyan erőre hetet szert, ami mindent kilapít, ha az útjába kerül. Persze, lehet, hogy őt magát is, de ezt a problémát későbbre halasztja.
A rendeléskor úgy látszik a báró számára, hogy sikerült meglepetést okoznia Habrertusnak, hogy végül mégis a kecske mellett döntött. Apróságnak tűnik a döntése megmásítása, de lehet, később kifizetődik. Megmutatja, hogy az igric képes kompromisszumot kötni.
A negédes beszélgetés folytatódni látszik, amikor Habrertus arról beszél, mennyire hízelgő számára, ha a dicséret olyanoktól származik, akik szavának súlya van.*
- Biztos vagyok benne, hogy akadnak olyanok az egyszerű nép körében is, kik imába foglalják annak a nevét, aki megfékezte a járványt. Úgy itt, a Vashegyen, mint Arthenior városában. *Ha már lúd, legyen kövér. Ha már hízelegni kell, a kancellár nevének imába foglalásánál kevés mázosabb elismerés lehet.
Aenae pityergésére a hintó visszautasítása felett a kancellár is reagálni próbál. A válasz, amelyet ad, már-már felfordítja az igric gyomrát. Mélységes meghatódás és hála. Olyan dolgok, amelyeket nem igazán tud elképzelni Habrertusról. Az pedig, hogy Kagant emlegeti a lánynak, a báró véleménye szerint csak tovább ront a helyzeten. Aenae nem kedvelte az apját és biztosan nem akar semmiben hasonlítani rá. Legfeljebb határozottságban.
A szónoklatra, mely szerint, ha a hintót elfogadná a lánytól, csak pletykákat szüle, lopva a lányra pillant. Szeretne egy apró lökést adni neki, hogy átlendítse azon a bizonyos határon, de inkább tartja magát ahhoz, hogy nem foglal állást egyik fél mellett sem.
A monológ lezárásaként megemlített, szerényebb hintó dolgára csak kurtán biccent és lehúzza a sörét. Annyit kortyolgatta, hogy leplezze valódi gondolatait és gesztusait, hogy lassan elfogyott az ital. Ha a pultos kiér hozzájuk, hogy felvegye Aenae "ütős" rendelését, a báró is felnéz a férfire.*
- Kérek még egy korsóval. *Mondja, majd a lány felé pillant.*
- És nekem is ugyanabból. *Most már bevállalja akár Kagan Öklét is, bár ezt így magában kimondva elég bizarról hangzik.*
- Remélem, a kancellár úr sem sért meg bennünket azzal, hogy kimarad egy ilyen körből. *Fordul figyelme Habrertus felé. Ahogy sejti, a férfi nem igazán bírja az erős szeszeket. Kíváncsi, tud-e annyit itatni vele, hogy felszínre hozza a valódi Habrertust. Hisz úgy tartják, részeg ember nem hazudik.*
4653. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-28 19:41:02
Üzenet elküldve: 2020-10-28 19:41:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*A báró tanúságát adja, hogy nincs híján diplomáciai érzéknek és nem hagyja figyelmen kívül Hubi ajánlatát a vacsorát illetően. Könnyen meglehet, hogy a rafináltabb fogásokhoz szokott ízlésének idegen lesz a kecskeragu, de a lépést Hubi értékeli. Akár egy gesztus az, akár kiszámított lépés. A jó kancellár az illemtudást és a ravaszságot is nagyra tartja. Miután ismét asztalukhoz intette a személyzetet és leadta a rendelést, apró mosollyal hallgatja a méltatást. Amiben némi gúnyt is felfedezni vél. Csalódna is, ha nem így lenne. Valóban túljátszotta a szerepét, mondhatni ripacskodott. Nyílt titok Amon Ruadh-on - és Hubinak hízeleg a gondolat, hogy a Vashegyen túl is - az, hogy a kancellár nem éppen a szerénység szobra. Pontosan tudja, hogy milyen kevély, fennhéjázó modora van, amit legfeljebb csendes leereszkedésbe csomagol. Talán próbára tette a báró megfigyelőképességét vagy ismereteit, de az is lehet, hogy csak saját magát szórakoztatta ezzel.*
- Az elismerő szavak mindig jólesnek, kiváltképp ha azoknak a szavaknak súlya is van, s nem jelentéktelen ember ajkairól röppennek el. Ez megerősít elhatározásomban, hogy folytassam kutatásaim.
*A hintóval kapcsolatos csörtét is megvívják és úgy fest, hogy mindenki számára kielégítő megoldást találnak. Egészen addig van meg ez az érzés, amíg Aenae szipogva meg nem szólal. A kancellár csodálkozva néz rá, és minden további nélkül felül az előadásnak. Biztos benne, hogy Cha'yss bármikor képes hihetően színlelni, de a lányról ezt nem feltételezné. Olyannak tartja, mint a thargokat általában: ami a szívén, az a száján. Ez kétségkívül szép és egyenes mentalitás, azonban számos hátulütője is van. Akárhogy is, Hubi most egy kicsit meg is ijed, hogy valamit elrontott. Eddig egész kellemesen csordogált az idő, bár eddig sohasem érzett rokonszenvet Aenae irányából személye felé, de ez az este ebben is változást hozott. És most Kagan lánya megbántva törölgeti könnyeit.*
- Attól tartok félreértettél, kedves Kagaenae. Bizonyára én fogalmaztam pontatlanul.
*Hubi gyorsan visszanyerte lélekjelenlétét és nem látszik rajta az iménti belső megingás, szinte vigasztalóan szólal meg. Ezúttal eszébe sem jut túljátszani a dolgot, tartózkodik az atyáskodástól.*
- A gesztusod, mellyel nekem szántad ama pompás hintót, mondhatatlanul meghatott és hálás vagyok érte. Bár ragaszkodtál hozzá, hogy vacsoránk kötetlen formában költsük el, mégis kényszerítenem kell magam, hogy a Vashegy kancellárjaként beszéljek és ne hű barátodként. Számos alkalommal fordult elő annak idején, hogy atyád kikérte véleményem és meghallgatta tanácsaim. A kancellárnak ez egyik kötelessége. Meglátásaival, tanácsaival segíteni a Vashegy első emberét. Ezúttal is - mint mindig - a segíteni vágyás sarkalt döntésemre és ez az oka annak is, hogy annak hátterét megvilágítom.
*Könnyedén elmosolyodik.*
- És persze az is, hogy ne vetülhessem rá a háládatlanság árnyéka. Mint az előbb is utaltam rá, megengedhetetlen lenne, hogy a Vashegy úrnőjének kutyagolnia kelljen, ha útra kel, esetleg kényelmetlen nyeregben zötykölődve utazzon. Ennél csak az lenne felháborítóbb ha én mindeközben kényelmes párnákon terpeszkedve élvezném a hintó kényelmét. Óhatatlanul is rosszindulatú pletykák táptalaja lenne az a helyzet, hogy a Vashegy úrnőjét vándorbotot szorítva látják az utakon, míg a kancellár brokátfüggönyökkel védi arcát a nyár melegétől, a tél hidegétől hintója mélyén. Megértem, ha őszinte gondolkodásodtól esetleg távol áll az efféle gondolatmenet, de sajnos a látszatra is adni kell. Ha szabad személyes jelleget is adnom magyarázatomnak, jómagam sem tudnék felhőtlenül örülni ajándékomnak annak tudatában, hogy e külsőségekkel akaratomon kívül is föléd helyezem magam.
*Hubi mostanság egy elf és egy mélysági bűvöletében él, de nem ő lenne ha magában ne adna kétértelmű jelentést szavainak és nem futna át fején a gondolat, hogy annyira azért nem lenne kellemetlen Aenae fölé kerekedni. Itt egy kicsit irigy is a báróra.*
- Mindössze ezért vettem magamnak a bátorságot, hogy ne fogadjam el nagylelkű gesztusod és javasoltam, hogy Cha'yss barátunk gyönyörű ajándékát te használd. Ezért aztán magától értetődik *mosolyog a báróra* hogy bár hintóm részletein el fogok gondolkodni, azt már most le kívánom szögezni, hogy egy szerényebb, visszafogottabb kivitelút képzelek el. Így kívánja mind az etikett, mind Aenae iránt érzett hűségem.
*A báró tanúságát adja, hogy nincs híján diplomáciai érzéknek és nem hagyja figyelmen kívül Hubi ajánlatát a vacsorát illetően. Könnyen meglehet, hogy a rafináltabb fogásokhoz szokott ízlésének idegen lesz a kecskeragu, de a lépést Hubi értékeli. Akár egy gesztus az, akár kiszámított lépés. A jó kancellár az illemtudást és a ravaszságot is nagyra tartja. Miután ismét asztalukhoz intette a személyzetet és leadta a rendelést, apró mosollyal hallgatja a méltatást. Amiben némi gúnyt is felfedezni vél. Csalódna is, ha nem így lenne. Valóban túljátszotta a szerepét, mondhatni ripacskodott. Nyílt titok Amon Ruadh-on - és Hubinak hízeleg a gondolat, hogy a Vashegyen túl is - az, hogy a kancellár nem éppen a szerénység szobra. Pontosan tudja, hogy milyen kevély, fennhéjázó modora van, amit legfeljebb csendes leereszkedésbe csomagol. Talán próbára tette a báró megfigyelőképességét vagy ismereteit, de az is lehet, hogy csak saját magát szórakoztatta ezzel.*
- Az elismerő szavak mindig jólesnek, kiváltképp ha azoknak a szavaknak súlya is van, s nem jelentéktelen ember ajkairól röppennek el. Ez megerősít elhatározásomban, hogy folytassam kutatásaim.
*A hintóval kapcsolatos csörtét is megvívják és úgy fest, hogy mindenki számára kielégítő megoldást találnak. Egészen addig van meg ez az érzés, amíg Aenae szipogva meg nem szólal. A kancellár csodálkozva néz rá, és minden további nélkül felül az előadásnak. Biztos benne, hogy Cha'yss bármikor képes hihetően színlelni, de a lányról ezt nem feltételezné. Olyannak tartja, mint a thargokat általában: ami a szívén, az a száján. Ez kétségkívül szép és egyenes mentalitás, azonban számos hátulütője is van. Akárhogy is, Hubi most egy kicsit meg is ijed, hogy valamit elrontott. Eddig egész kellemesen csordogált az idő, bár eddig sohasem érzett rokonszenvet Aenae irányából személye felé, de ez az este ebben is változást hozott. És most Kagan lánya megbántva törölgeti könnyeit.*
- Attól tartok félreértettél, kedves Kagaenae. Bizonyára én fogalmaztam pontatlanul.
*Hubi gyorsan visszanyerte lélekjelenlétét és nem látszik rajta az iménti belső megingás, szinte vigasztalóan szólal meg. Ezúttal eszébe sem jut túljátszani a dolgot, tartózkodik az atyáskodástól.*
- A gesztusod, mellyel nekem szántad ama pompás hintót, mondhatatlanul meghatott és hálás vagyok érte. Bár ragaszkodtál hozzá, hogy vacsoránk kötetlen formában költsük el, mégis kényszerítenem kell magam, hogy a Vashegy kancellárjaként beszéljek és ne hű barátodként. Számos alkalommal fordult elő annak idején, hogy atyád kikérte véleményem és meghallgatta tanácsaim. A kancellárnak ez egyik kötelessége. Meglátásaival, tanácsaival segíteni a Vashegy első emberét. Ezúttal is - mint mindig - a segíteni vágyás sarkalt döntésemre és ez az oka annak is, hogy annak hátterét megvilágítom.
*Könnyedén elmosolyodik.*
- És persze az is, hogy ne vetülhessem rá a háládatlanság árnyéka. Mint az előbb is utaltam rá, megengedhetetlen lenne, hogy a Vashegy úrnőjének kutyagolnia kelljen, ha útra kel, esetleg kényelmetlen nyeregben zötykölődve utazzon. Ennél csak az lenne felháborítóbb ha én mindeközben kényelmes párnákon terpeszkedve élvezném a hintó kényelmét. Óhatatlanul is rosszindulatú pletykák táptalaja lenne az a helyzet, hogy a Vashegy úrnőjét vándorbotot szorítva látják az utakon, míg a kancellár brokátfüggönyökkel védi arcát a nyár melegétől, a tél hidegétől hintója mélyén. Megértem, ha őszinte gondolkodásodtól esetleg távol áll az efféle gondolatmenet, de sajnos a látszatra is adni kell. Ha szabad személyes jelleget is adnom magyarázatomnak, jómagam sem tudnék felhőtlenül örülni ajándékomnak annak tudatában, hogy e külsőségekkel akaratomon kívül is föléd helyezem magam.
*Hubi mostanság egy elf és egy mélysági bűvöletében él, de nem ő lenne ha magában ne adna kétértelmű jelentést szavainak és nem futna át fején a gondolat, hogy annyira azért nem lenne kellemetlen Aenae fölé kerekedni. Itt egy kicsit irigy is a báróra.*
- Mindössze ezért vettem magamnak a bátorságot, hogy ne fogadjam el nagylelkű gesztusod és javasoltam, hogy Cha'yss barátunk gyönyörű ajándékát te használd. Ezért aztán magától értetődik *mosolyog a báróra* hogy bár hintóm részletein el fogok gondolkodni, azt már most le kívánom szögezni, hogy egy szerényebb, visszafogottabb kivitelút képzelek el. Így kívánja mind az etikett, mind Aenae iránt érzett hűségem.
4652. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-27 20:50:59
Üzenet elküldve: 2020-10-27 20:50:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*A ribizlibor tulajdonképpen egészen finom, kedve lenne felhajtani rögtön az egész pohárnyit, de hát az ugye nem lenne illő, sem túl úrinős, sem túl úrnős vagy nagyasszonyos. Elhatározza, hogy első adandó alkalommal, vagyis mikor a pultost legközelebb ide sodorja a rossz sorsa, akkor gyorsan kér valami erőset. Valamiért úgy érzi, hogy szüksége lesz rá, hogy el tudja viselni ezt a szituációt. Igazából nem szeretne Habrertusszal sem kötetlenül, sem hivatalos keretek között cseverészni. Mondjuk jelenleg Cha'ysszal sem.
Egyik kezével a borospoharát fogja, a másik mutatóujjával pedig a pohár szélén köröz. Otthon, a városban, egy másik életben olyan poharaik voltak, hogy ha ugyanezt csinálta, akkor az üveg "megszólalt". Ezen mintegy mellékes cselekvés közben azért figyel a másik kettőre, igazából minden apró gesztust jól megfigyel. Apró kis mozdulatok, pillanatnyi megakadások és rájön, hogy ezzel a hintókérdéssel beletrafált valamibe. Ez kicsit piszkálja a fantáziáját.
Ő persze nem valami jó színész, igazából nem is törekszik rá, hogy az legyen. Viszont ami most történik, ahhoz teljesen hatásos az őszinte reakciója is. Nagyot sóhajt és két csuklójával töröl bele a két szemébe, mintha csak valami könnyeket itatna fel, vagy száműzne. Bárki megérthetné, ha pityereg kicsit, nehéz napja volt, elrabolták, megverték, majdnem meghalt és ezek után még az ajándékát is visszautasítanák.*
- Hát, jó. Ha tőlem, a Vashegytől nem akarod elfogadni, akkor vásárolj csak másikat...
*Flegmán megvonja a vállát. Igazából ez remek pillanat lehetne arra, hogy az asztalra csapjon és némi szolid hisztivel kísérten elvonuljon aludni. A másik kettő elkönyvelné hisztis libának, talán kicsit mentegetnék, hiszen nehéz napja volt. Alhatna, nem kéne feszengenie, nem kellene turkálnia valami ételben, amiről már előre tudja, hogy nem fogja megenni. Kényelmesebb lenne. Igazából hajszál választja el tőle, hogy megtegye, de aztán nem pattan fel, nem száguld el, valójában szórakoztatja a dolog. Úgy tesz, mintha tényleg a könnyeket törölné ki a szemeiből. Még szipog is hozzá. Valószínűleg élete legjobb alakítása. Olyan felmenőkkel és mesterekkel, mint Kagan, akár a manipuláció mesterévé is válhat, noha ez csak esetleg szárnypróbálgatás.
Ha a pultos közben megérkezett, akkor ő is elmondja az egyéb kívánalmait.*
- Kagan ökle üt nagyobbat, vagy az ogrepálinka? Mert azt kérném, amelyik nagyot üt. Köszönöm.
*Mint valami tragikus hősnő, úgy adja ezt elő. Félrebillentett fejjel, kissé kínos mosollyal.*
*A ribizlibor tulajdonképpen egészen finom, kedve lenne felhajtani rögtön az egész pohárnyit, de hát az ugye nem lenne illő, sem túl úrinős, sem túl úrnős vagy nagyasszonyos. Elhatározza, hogy első adandó alkalommal, vagyis mikor a pultost legközelebb ide sodorja a rossz sorsa, akkor gyorsan kér valami erőset. Valamiért úgy érzi, hogy szüksége lesz rá, hogy el tudja viselni ezt a szituációt. Igazából nem szeretne Habrertusszal sem kötetlenül, sem hivatalos keretek között cseverészni. Mondjuk jelenleg Cha'ysszal sem.
Egyik kezével a borospoharát fogja, a másik mutatóujjával pedig a pohár szélén köröz. Otthon, a városban, egy másik életben olyan poharaik voltak, hogy ha ugyanezt csinálta, akkor az üveg "megszólalt". Ezen mintegy mellékes cselekvés közben azért figyel a másik kettőre, igazából minden apró gesztust jól megfigyel. Apró kis mozdulatok, pillanatnyi megakadások és rájön, hogy ezzel a hintókérdéssel beletrafált valamibe. Ez kicsit piszkálja a fantáziáját.
Ő persze nem valami jó színész, igazából nem is törekszik rá, hogy az legyen. Viszont ami most történik, ahhoz teljesen hatásos az őszinte reakciója is. Nagyot sóhajt és két csuklójával töröl bele a két szemébe, mintha csak valami könnyeket itatna fel, vagy száműzne. Bárki megérthetné, ha pityereg kicsit, nehéz napja volt, elrabolták, megverték, majdnem meghalt és ezek után még az ajándékát is visszautasítanák.*
- Hát, jó. Ha tőlem, a Vashegytől nem akarod elfogadni, akkor vásárolj csak másikat...
*Flegmán megvonja a vállát. Igazából ez remek pillanat lehetne arra, hogy az asztalra csapjon és némi szolid hisztivel kísérten elvonuljon aludni. A másik kettő elkönyvelné hisztis libának, talán kicsit mentegetnék, hiszen nehéz napja volt. Alhatna, nem kéne feszengenie, nem kellene turkálnia valami ételben, amiről már előre tudja, hogy nem fogja megenni. Kényelmesebb lenne. Igazából hajszál választja el tőle, hogy megtegye, de aztán nem pattan fel, nem száguld el, valójában szórakoztatja a dolog. Úgy tesz, mintha tényleg a könnyeket törölné ki a szemeiből. Még szipog is hozzá. Valószínűleg élete legjobb alakítása. Olyan felmenőkkel és mesterekkel, mint Kagan, akár a manipuláció mesterévé is válhat, noha ez csak esetleg szárnypróbálgatás.
Ha a pultos közben megérkezett, akkor ő is elmondja az egyéb kívánalmait.*
- Kagan ökle üt nagyobbat, vagy az ogrepálinka? Mert azt kérném, amelyik nagyot üt. Köszönöm.
*Mint valami tragikus hősnő, úgy adja ezt elő. Félrebillentett fejjel, kissé kínos mosollyal.*
4651. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-27 20:01:21
Üzenet elküldve: 2020-10-27 20:01:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Szívesen adna tanácsot a fogadó vezetőjének, hogy hogyan tudná emelni a hely színvonalát, sőt, az is eszébe jut, hogy erényei elismeréseként és azért, hogy megmentette a thargok nagyasszonyát, ezt a paraszti romantikával meghintett fogadót kéri cserébe. Ám azt is tudja, hogy csak púp volna a hátán, valakit ide kellene tennie, hogy ne zülljön vissza a fogadó, Aztyant pedig semmi pénzért nem küldené ide. Az ő képességeire máshol van szükség. Hangtalan sóhajjal hessegeti el a gondolatot, mert lassan rátérnek a vacsorára.
Derűs mosollyal biccent a kiszolgálónak a sörrendelésre kapott válaszra. Az biztos, hogy jobban fog ízleni neki, mint a ribizlibor. Kicsit csodálja, hogy a lány ide hívta őket, az étlap alapján nem sok olyan van, amiről el tudja képzelni, hogy Aenae szívesen megenné. A Kalmárban is csak a sajttal töltött csirkét fogyasztotta szívesen, de azt sem ette meg soha teljesen.
Az értelmetlen csevegésre kapott reakcióját ugyancsak kedves mosollyal fogadja. Nem teljesen biztos benne, hogy valóban a hely szolgált volna pihenésre. Tudja, mennyire nem vágyott vissza a lány a Vashegyre.
Amikor megkapja a sörét köszönetképp biccent a férfinek és maga felé fordítja a korsó fülét, de még nem iszik bele. Ahogy Aenae a kancellár szerénységét élteti, megemeli felé a korsóját, tisztelegve előtte.
A hintós kérdés tovább bonyolódik, mert a lány nem megy bele abba, hogy a kocsi a Vashegyre szálljon, valamiért azt akarja, hogy egy cetlire írjon egy összeget a hintó feléért. Igyekszik úgy tenni, mintha ez teljesen rendben volna és nem okozna neki semmilyen problémát. Pedig halvány fogalma sincs róla, hogy mennyibe került a hintó vagy hogy mennyiért adják. Csak egy újabb nyűg. Nem csodálja, hogy ilyen kedvetlenek az itt élők. Persze bólint, mintha mi sem volna egyszerűbb ennél, de már nagyon szeretne beleinni a sörébe.
Az ömlengős pohárköszöntő elmaradására Megkönnyebbülten sóhajtana, ha megengedhetné magának, de csak derűsen mosolyog a kancellár szavain.*
- Egészségünkre! *Visszhangozza a férfi szavát. Előbb Aenae, majd a kancellár felé emelve a poharát végre beleiszik a sörbe. Ugyan nem Elgretor törpesöre, de megfelelően pezsdítő, a habját is megtartotta. Kiváló minőség. Elégedetten teszi le egy nagy korty után a korsót.
Persze nem kerüli el a figyelmét Habrertus pillanatnyi megakadása a korty előtt, amikor nem ad egyértelmű választ a kecskeragu kérdésére. A saját mozdulatát nem torpantja meg, de elraktározza a reakciót.
Minden lélekjelenlétére szüksége van, hogy ne nevessen fel, amikor a kancellár gyarló embernek titulálja magát. Sok mindent el tudna mondani a férfiről, de azt nem, hogy gyarló. Hogy is mondják egyes Sa'Tereth hívők: "A pofátlanság egy fokon túl bénítóan hat környezetére."? Reakció helyett inkább újra a sörébe kortyol, ami kicsit feledteti vele ezt a kellemetlen társalgást.*
- Ahogy szeretnéd, kancellár. Vedd elintézettnek a dolgot. Végül is kereskedő volnék elsősorban. *Válaszol széles mosollyal a megrendelésre.*
- A hintót így tökéletesen az igényeidre igazíthatjuk. Kérlek, jegyezd le ezen igényeid, hogy a hintókészítőknek leadhassam a rendeléskor. *Ezt úgyis rábízza Aztyanra.
Ha most ítéletet kellene mondania Habrertus felett, felróná neki, hogy most túljátszotta a szerepét. Ez az ömlengés nem áll jól neki és kissé hiteltelenné is teszi a korábbi, kancelláriabeli eseményeket. Szája sarkában apró mosoly jelenik meg, amely ugyanúgy szólhat az elhangzottaknak, mint a felismerés örömének. Amikor a férfi befejezte, korsóját emeli felé.*
- Bárcsak több ilyen szerény ember élne a világunkban. De elévülhetetlen érdemed neked és társaidnak, hogy rengeteg ember és más fajú életét mentettétek meg. Ez mindenképp tiszteletre és elismerésre méltó. *Tiszteleg Habrertus előtt, bár nem tudja, a férfi mennyire vett részt a gyógymód kifejlesztésének vagy csak a dicsőség fényében sütkérezik.*
- A Vashegy üdvére! *Emeli korsóját újra pohárköszöntőre mosolyogva. Legalább így elrendeződik a hintó dolga, mert kezdett már kellemetlenül elhúzódni ez az ügy. Neki teljesen mindegy, hogy kié lesz, már elérte vele azt, amit akart.
Végül eljön a pillanat, hogy rendeljenek végre, ami örömteli, mert az igric már kezd éhes lenni. Sárga tekintete egy pillanatra az étlap felé siklik, de ha emlékei nem csalnak, egyik tétel se volt igazán az ínyére. Emellett pedig élesen él még benne a kancellár megakadó mozdulata, amikor nem adott egyértelmű választ. Hát mégsem annyira baráti hangvételű a vacsora, hogy szabadon dönthessen. Amikor a férfi kérdőn tekint rá a rendeléskor, az asztal lapjára koppint mutatóujjával.*
- Hogyan is engedhetném meg magamnak, hogy ne adjak Vashegy kancellárjának ajánlására, ha maga az úrnő is ugyanazt rendelte. *Mondja kedélyes mosollyal.*
- Magam is egy kecskeragut kérek. A sör pedig valóban kiváló! *Hajtja meg fejét a kiszolgáló felé elismerésképp.*
*Szívesen adna tanácsot a fogadó vezetőjének, hogy hogyan tudná emelni a hely színvonalát, sőt, az is eszébe jut, hogy erényei elismeréseként és azért, hogy megmentette a thargok nagyasszonyát, ezt a paraszti romantikával meghintett fogadót kéri cserébe. Ám azt is tudja, hogy csak púp volna a hátán, valakit ide kellene tennie, hogy ne zülljön vissza a fogadó, Aztyant pedig semmi pénzért nem küldené ide. Az ő képességeire máshol van szükség. Hangtalan sóhajjal hessegeti el a gondolatot, mert lassan rátérnek a vacsorára.
Derűs mosollyal biccent a kiszolgálónak a sörrendelésre kapott válaszra. Az biztos, hogy jobban fog ízleni neki, mint a ribizlibor. Kicsit csodálja, hogy a lány ide hívta őket, az étlap alapján nem sok olyan van, amiről el tudja képzelni, hogy Aenae szívesen megenné. A Kalmárban is csak a sajttal töltött csirkét fogyasztotta szívesen, de azt sem ette meg soha teljesen.
Az értelmetlen csevegésre kapott reakcióját ugyancsak kedves mosollyal fogadja. Nem teljesen biztos benne, hogy valóban a hely szolgált volna pihenésre. Tudja, mennyire nem vágyott vissza a lány a Vashegyre.
Amikor megkapja a sörét köszönetképp biccent a férfinek és maga felé fordítja a korsó fülét, de még nem iszik bele. Ahogy Aenae a kancellár szerénységét élteti, megemeli felé a korsóját, tisztelegve előtte.
A hintós kérdés tovább bonyolódik, mert a lány nem megy bele abba, hogy a kocsi a Vashegyre szálljon, valamiért azt akarja, hogy egy cetlire írjon egy összeget a hintó feléért. Igyekszik úgy tenni, mintha ez teljesen rendben volna és nem okozna neki semmilyen problémát. Pedig halvány fogalma sincs róla, hogy mennyibe került a hintó vagy hogy mennyiért adják. Csak egy újabb nyűg. Nem csodálja, hogy ilyen kedvetlenek az itt élők. Persze bólint, mintha mi sem volna egyszerűbb ennél, de már nagyon szeretne beleinni a sörébe.
Az ömlengős pohárköszöntő elmaradására Megkönnyebbülten sóhajtana, ha megengedhetné magának, de csak derűsen mosolyog a kancellár szavain.*
- Egészségünkre! *Visszhangozza a férfi szavát. Előbb Aenae, majd a kancellár felé emelve a poharát végre beleiszik a sörbe. Ugyan nem Elgretor törpesöre, de megfelelően pezsdítő, a habját is megtartotta. Kiváló minőség. Elégedetten teszi le egy nagy korty után a korsót.
Persze nem kerüli el a figyelmét Habrertus pillanatnyi megakadása a korty előtt, amikor nem ad egyértelmű választ a kecskeragu kérdésére. A saját mozdulatát nem torpantja meg, de elraktározza a reakciót.
Minden lélekjelenlétére szüksége van, hogy ne nevessen fel, amikor a kancellár gyarló embernek titulálja magát. Sok mindent el tudna mondani a férfiről, de azt nem, hogy gyarló. Hogy is mondják egyes Sa'Tereth hívők: "A pofátlanság egy fokon túl bénítóan hat környezetére."? Reakció helyett inkább újra a sörébe kortyol, ami kicsit feledteti vele ezt a kellemetlen társalgást.*
- Ahogy szeretnéd, kancellár. Vedd elintézettnek a dolgot. Végül is kereskedő volnék elsősorban. *Válaszol széles mosollyal a megrendelésre.*
- A hintót így tökéletesen az igényeidre igazíthatjuk. Kérlek, jegyezd le ezen igényeid, hogy a hintókészítőknek leadhassam a rendeléskor. *Ezt úgyis rábízza Aztyanra.
Ha most ítéletet kellene mondania Habrertus felett, felróná neki, hogy most túljátszotta a szerepét. Ez az ömlengés nem áll jól neki és kissé hiteltelenné is teszi a korábbi, kancelláriabeli eseményeket. Szája sarkában apró mosoly jelenik meg, amely ugyanúgy szólhat az elhangzottaknak, mint a felismerés örömének. Amikor a férfi befejezte, korsóját emeli felé.*
- Bárcsak több ilyen szerény ember élne a világunkban. De elévülhetetlen érdemed neked és társaidnak, hogy rengeteg ember és más fajú életét mentettétek meg. Ez mindenképp tiszteletre és elismerésre méltó. *Tiszteleg Habrertus előtt, bár nem tudja, a férfi mennyire vett részt a gyógymód kifejlesztésének vagy csak a dicsőség fényében sütkérezik.*
- A Vashegy üdvére! *Emeli korsóját újra pohárköszöntőre mosolyogva. Legalább így elrendeződik a hintó dolga, mert kezdett már kellemetlenül elhúzódni ez az ügy. Neki teljesen mindegy, hogy kié lesz, már elérte vele azt, amit akart.
Végül eljön a pillanat, hogy rendeljenek végre, ami örömteli, mert az igric már kezd éhes lenni. Sárga tekintete egy pillanatra az étlap felé siklik, de ha emlékei nem csalnak, egyik tétel se volt igazán az ínyére. Emellett pedig élesen él még benne a kancellár megakadó mozdulata, amikor nem adott egyértelmű választ. Hát mégsem annyira baráti hangvételű a vacsora, hogy szabadon dönthessen. Amikor a férfi kérdőn tekint rá a rendeléskor, az asztal lapjára koppint mutatóujjával.*
- Hogyan is engedhetném meg magamnak, hogy ne adjak Vashegy kancellárjának ajánlására, ha maga az úrnő is ugyanazt rendelte. *Mondja kedélyes mosollyal.*
- Magam is egy kecskeragut kérek. A sör pedig valóban kiváló! *Hajtja meg fejét a kiszolgáló felé elismerésképp.*
4650. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-27 17:59:50
Üzenet elküldve: 2020-10-27 17:59:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
- Óhajod szer... *veszi tudomásul Hubi, hogy Aenae kötetlenebb hangot szeretne, de félúton elakad és most határozottan úgy pislog a lányra, mint egy komisz kölyök akit valami csintalanságon kaptak* Köszönöm, ez igazán kedves tőled.
~Mi a francokat akarhat?~
*Hubinak nehezére esik megemészteni a gondolatot, hogy Aenae esetleg csak barátságos akar lenni, mindenféle hátsó szándék nélkül. Vele kevesen akarnak barátságosak lenni. Hiába, a hatalomnak is vannak árnyoldalai. De nem talán észérvet arra ami miatt gyanakodnia kellene. Még az jut eszébe, hogy ilyen közvetlenség a Hadúrral nem fordult volna elő. Aztán elmosolyodik magában, mert az sem fordulhatott volna elő, hogy szoborrá válik. Közben a báró is megérkezik és Hubi - tisztesség ne essék - nyerít magában, ahogy Cha'yss pillanatnyi ideig töpreng azon, hogy hova is üljön le. A jó kancellár imádja az ilyen mindennapi aljasságokat. Közben megérkeznek az italok, Hubi szívébe pedig továbbra sem lopja be magát a báró. Esetleg ha kapva kapott volna a vacsorára ajánlott étken... Köszönetképp biccent egyet a kocsmárosnak, aztán poharát kezébe fogva néz a többiekre.*
- Megvallom, egy hatásos pohárköszöntővel készültem e kellemes alkalomra. ám az úrnő az imént jelezte, hogy kedvére lenne ha a vacsora kötetlen légkörben telne. Így nem érezném helyénvalónak, ha hosszasan adóznék a diplomáciai illem oltárán...
*Egy pillanatra elakad, mert a jelek szerint Aenae kívánsága egészen rettenetes képzavarba kergette.*
- Tehát kedves Kagaenae, báró uram! *megemeli a poharát* Egészségetekre!
*Akármit is kért Aenae, egy darabig még merő udvariaskodás a társalgás, de ez mindig így szokott lenni. Egészen addig, míg Hubi épp kortyol borából, Cha'yss pedig vérlázító orcátlanságra ragadtatja magát. A kancellár mozdulata megakad, ott tartja ajkánál a poharat, ami fölött határozottan sötét pillantást vet a férfira. Még hogy visszautasította! Nem a hintót, a vesztegetést. Felajánlotta, hogy fizet érte egy mérsékeltebb árat, hogy Hubi is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Ez visszautasítás? Aztán koppan a pohár az asztalon, Hubi pedig már mosolyogva bólogat Aenae felé.*
- Noha a báró úr igazat szólott, elismerő szavaid nem érdemlem meg. A szerénység azt diktálná, hogy ne kívánjak magamnak egy ilyen pompás hintót. Sajnos gyarló ember vagyok, nehéz lenne lemondanom ilyen csodálatos tárgyról. Ezért - bár talán nem ez a legjobb alkalom és ígérem, hasonló kérdéseket nem hozok szóba többet ma este - ezennel megrendelnék a báró úr tiszteletreméltó céhénél egy hasonló hintót. Amiért arannyal fizethetek.
*Nem hangsúlyoz jelentős nyomatékkal, de mivel Cha'yss-t sokkal lehet vádolni csak azzal nem, hogy ostoba lenne, érezheti, hogy a lényeg az utolsó mondat. Mivel az előzményekkel nincs tisztában, elképzelhető, hogy Aenae számára ez furcsa lenne. Hiszen mi mással fizethetne Hubi? Aenae pedig a jelek szerint arra hajlik, hogy megjutalmazza a derék kancellárt és bár a gesztust Hubi valóban nagyra értékeli, ez ebben a helyzetben egyáltalán nincs ínyére.*
- Látod, kedves Cha'yss, ezért érzem én magam Lanawin legszerencsésebb emberének. Kiváltság a thargok vezérét szolgálni. Ahogy a Hadúr értékelte a tudást, megbecsülte a szorgalmat és jutalmazta a hűséget, úgy teszi ezt Kagaenae is. Amit tettem a pestis megfékezése érdekében *és itt valóban szerénységi roham tör rá a jó kancellárra* megjegyzem, egyedül nem sokra mentem volna, csak adósságom törlesztése volt a Vashegy felé mindazért, amit itt kaptam.
*Kicsit megvonja a vállát és most olyan a képe, mint egy mártíré aki jó tetteiért nem vár sem jutalmat, sem köszönő szavakat.*
- És bár választott népemen kívül távolabbi városok lakóiért is sokat tettünk, igazán szóra sem érdemes. Azt hiszem kiváló segédem és Estanellaria úrnő nevében is beszélek amikor azt mondom, hogy önzetlenségünk lényünkből fakadt.
*Ez persze Cha'yss-nak szól, lévén artheniori, Hubi csőrét pedig módfelett piszkálja, hogy világraszóló tettükért, tettéért a Levegő Városától annyit sem kapott, hogy "kösz, te fattyú."*
- Úgy vélem helyes, ha a báró úr nagylelkű ajándékát az egész Vashegy üdvére fordítjuk.* pillant a lányra* Biztos vagyok benne, hogy nem tévedek amikor azt mondom, hogy ha te használod azt a fejedelmi hintó, akkor ez maradéktalanul teljesül. Hiszen a Vashegy úrnőjéhez nem való, hogy gyalogszerrel járja az utakat, a port nyelve. No de *mosolyodik el szélesen* nem kell a beszélgetést üres hassal folytatnunk.
*Int Fint felé és ha a mogorva és modortalan fickó az asztalukhoz lép, egy mosollyal őt is megajándékozza. Nem mintha megérdemelné.*
- Itt az ideje, hogy elköltsük vacsoránkat. Az úrnő és szerénységem kecskeragut kérünk, a báró úr pedig...
*És várakozón pillant Cha'yss felé. Kizártnak tartja, hogy csatlakozzon hozzájuk az étel kiválasztásában. Nagy összegben merne fogadni rá.*
- Óhajod szer... *veszi tudomásul Hubi, hogy Aenae kötetlenebb hangot szeretne, de félúton elakad és most határozottan úgy pislog a lányra, mint egy komisz kölyök akit valami csintalanságon kaptak* Köszönöm, ez igazán kedves tőled.
~Mi a francokat akarhat?~
*Hubinak nehezére esik megemészteni a gondolatot, hogy Aenae esetleg csak barátságos akar lenni, mindenféle hátsó szándék nélkül. Vele kevesen akarnak barátságosak lenni. Hiába, a hatalomnak is vannak árnyoldalai. De nem talán észérvet arra ami miatt gyanakodnia kellene. Még az jut eszébe, hogy ilyen közvetlenség a Hadúrral nem fordult volna elő. Aztán elmosolyodik magában, mert az sem fordulhatott volna elő, hogy szoborrá válik. Közben a báró is megérkezik és Hubi - tisztesség ne essék - nyerít magában, ahogy Cha'yss pillanatnyi ideig töpreng azon, hogy hova is üljön le. A jó kancellár imádja az ilyen mindennapi aljasságokat. Közben megérkeznek az italok, Hubi szívébe pedig továbbra sem lopja be magát a báró. Esetleg ha kapva kapott volna a vacsorára ajánlott étken... Köszönetképp biccent egyet a kocsmárosnak, aztán poharát kezébe fogva néz a többiekre.*
- Megvallom, egy hatásos pohárköszöntővel készültem e kellemes alkalomra. ám az úrnő az imént jelezte, hogy kedvére lenne ha a vacsora kötetlen légkörben telne. Így nem érezném helyénvalónak, ha hosszasan adóznék a diplomáciai illem oltárán...
*Egy pillanatra elakad, mert a jelek szerint Aenae kívánsága egészen rettenetes képzavarba kergette.*
- Tehát kedves Kagaenae, báró uram! *megemeli a poharát* Egészségetekre!
*Akármit is kért Aenae, egy darabig még merő udvariaskodás a társalgás, de ez mindig így szokott lenni. Egészen addig, míg Hubi épp kortyol borából, Cha'yss pedig vérlázító orcátlanságra ragadtatja magát. A kancellár mozdulata megakad, ott tartja ajkánál a poharat, ami fölött határozottan sötét pillantást vet a férfira. Még hogy visszautasította! Nem a hintót, a vesztegetést. Felajánlotta, hogy fizet érte egy mérsékeltebb árat, hogy Hubi is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Ez visszautasítás? Aztán koppan a pohár az asztalon, Hubi pedig már mosolyogva bólogat Aenae felé.*
- Noha a báró úr igazat szólott, elismerő szavaid nem érdemlem meg. A szerénység azt diktálná, hogy ne kívánjak magamnak egy ilyen pompás hintót. Sajnos gyarló ember vagyok, nehéz lenne lemondanom ilyen csodálatos tárgyról. Ezért - bár talán nem ez a legjobb alkalom és ígérem, hasonló kérdéseket nem hozok szóba többet ma este - ezennel megrendelnék a báró úr tiszteletreméltó céhénél egy hasonló hintót. Amiért arannyal fizethetek.
*Nem hangsúlyoz jelentős nyomatékkal, de mivel Cha'yss-t sokkal lehet vádolni csak azzal nem, hogy ostoba lenne, érezheti, hogy a lényeg az utolsó mondat. Mivel az előzményekkel nincs tisztában, elképzelhető, hogy Aenae számára ez furcsa lenne. Hiszen mi mással fizethetne Hubi? Aenae pedig a jelek szerint arra hajlik, hogy megjutalmazza a derék kancellárt és bár a gesztust Hubi valóban nagyra értékeli, ez ebben a helyzetben egyáltalán nincs ínyére.*
- Látod, kedves Cha'yss, ezért érzem én magam Lanawin legszerencsésebb emberének. Kiváltság a thargok vezérét szolgálni. Ahogy a Hadúr értékelte a tudást, megbecsülte a szorgalmat és jutalmazta a hűséget, úgy teszi ezt Kagaenae is. Amit tettem a pestis megfékezése érdekében *és itt valóban szerénységi roham tör rá a jó kancellárra* megjegyzem, egyedül nem sokra mentem volna, csak adósságom törlesztése volt a Vashegy felé mindazért, amit itt kaptam.
*Kicsit megvonja a vállát és most olyan a képe, mint egy mártíré aki jó tetteiért nem vár sem jutalmat, sem köszönő szavakat.*
- És bár választott népemen kívül távolabbi városok lakóiért is sokat tettünk, igazán szóra sem érdemes. Azt hiszem kiváló segédem és Estanellaria úrnő nevében is beszélek amikor azt mondom, hogy önzetlenségünk lényünkből fakadt.
*Ez persze Cha'yss-nak szól, lévén artheniori, Hubi csőrét pedig módfelett piszkálja, hogy világraszóló tettükért, tettéért a Levegő Városától annyit sem kapott, hogy "kösz, te fattyú."*
- Úgy vélem helyes, ha a báró úr nagylelkű ajándékát az egész Vashegy üdvére fordítjuk.* pillant a lányra* Biztos vagyok benne, hogy nem tévedek amikor azt mondom, hogy ha te használod azt a fejedelmi hintó, akkor ez maradéktalanul teljesül. Hiszen a Vashegy úrnőjéhez nem való, hogy gyalogszerrel járja az utakat, a port nyelve. No de *mosolyodik el szélesen* nem kell a beszélgetést üres hassal folytatnunk.
*Int Fint felé és ha a mogorva és modortalan fickó az asztalukhoz lép, egy mosollyal őt is megajándékozza. Nem mintha megérdemelné.*
- Itt az ideje, hogy elköltsük vacsoránkat. Az úrnő és szerénységem kecskeragut kérünk, a báró úr pedig...
*És várakozón pillant Cha'yss felé. Kizártnak tartja, hogy csatlakozzon hozzájuk az étel kiválasztásában. Nagy összegben merne fogadni rá.*
4649. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-27 16:57:59
Üzenet elküldve: 2020-10-27 16:57:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
- Magam a városban nevelkedtem. Annak is a jobbik felén. Csoda lenne, hogy azt értékelem, amit jobban ismerek? Jól fogalmaztál, túlságosan nyers a barbár kultúra.
*Persze a burokban nevelkedett városi kislányok mind így találnák, ez alól Aenae sem lehet kivétel, hiába csörgedezik az ereiben a thargok vére. Persze szokás mondani, hogy a vér nem válik vízzé, de Aenae még nem kezdett el durván cserzett bőrholmikban járni és ellenségei koponyájából inni a tulajdon vérüket.*
- Nézd Habrertus, szeretnék egy kötetlen estét eltölteni, amikor nem úgy vagyunk egymással, mint általában, hanem mint régi barátok, vagy ilyesmik.
*Valójában nagyon nehezére esik fenntartani ezt az úrnős, nagyasszonyos látszatot, ami nem is csoda, hiszen eleve ideglelést kap tőle. Egy este erejéig miért is ne lazíthatna a hierarchián? Ami ráadásul elképzelései szerint mindkettőjüket - bár más-más okból - bosszantja.
Aenae maga nem tulajdonít különösebb jelentőséget annak, hogy Cha'yss hová ül, olyannyira nem, hogy míg amaz elfoglalja a helyét, addig Aenae az étlapot bújja. Magában megállapítja azt, hogy azóta sem került fel kedvére való étel a menüre, mióta legutoljára itt járt. Habrertus persze rögtön ajánl is valamit, Aenae pedig felnéz rá, az étlap iránt már olyannyira nem érdeklődik, hogy az asztalra teszi és rákönyököl.*
- Remekül hangzik.
*Mosolyodik el. Persze Aenae tudja magáról, amit Habrertus nem biztos, hogy tud, vagyis azt, hogy komoly étkezési problémákkal küszködik. Egyszóval, teljesen mindegy, hogy mit választ, azt nagy eséllyel úgyis csak turkálni fogja.*
- Igen, bizonyára ezek segítettek a feledésben.
*Közben megérkezik a ribizlibor is.*
- Köszönjük.
*Aenae meg azon töpreng, hogy vajon milyen mennyiséget kellene magához vennie ebből az italból ahhoz, hogy tényleg sikerüljön a feledés? Valószínűleg sokkal többet, mint amit meg bír inni, következésképpen kérnie kell majd valami erősebbet.*
- Ó. A kancellár úr tényleg végtelenül szerény.
*Cha'yssra pillant, arcáról nagyjából azt lehet leolvasni, hogy "Ugye megmondtam?". Bár nem teljesen ezt jósolta, de valami hasonlót.*
- Akkor a báró úr nagylelkűségének hála a Vashegy végre méltóképpen megjutalmazhat téged kancellárom, a pestis megfékezéséért. Báróm, kérlek, hogy egy cetlire majd írd fel, hogy tudjam, mennyivel tartozom. Mármint csak annak a felét, hiszen a pestis megállítása mindannyiunk érdeke volt.
*Nem mintha akarna egy fillért is fizetni Cha'yssnak, de ez így pont kapóra jön a pestisügy miatt, de az meg ugye mégsem járja, hogy egy ajándékot ajándékozzon tovább, de ha van valami tranzakció, vagy tranzakciónak látszó valami az ügylet mögött.*
- Magam a városban nevelkedtem. Annak is a jobbik felén. Csoda lenne, hogy azt értékelem, amit jobban ismerek? Jól fogalmaztál, túlságosan nyers a barbár kultúra.
*Persze a burokban nevelkedett városi kislányok mind így találnák, ez alól Aenae sem lehet kivétel, hiába csörgedezik az ereiben a thargok vére. Persze szokás mondani, hogy a vér nem válik vízzé, de Aenae még nem kezdett el durván cserzett bőrholmikban járni és ellenségei koponyájából inni a tulajdon vérüket.*
- Nézd Habrertus, szeretnék egy kötetlen estét eltölteni, amikor nem úgy vagyunk egymással, mint általában, hanem mint régi barátok, vagy ilyesmik.
*Valójában nagyon nehezére esik fenntartani ezt az úrnős, nagyasszonyos látszatot, ami nem is csoda, hiszen eleve ideglelést kap tőle. Egy este erejéig miért is ne lazíthatna a hierarchián? Ami ráadásul elképzelései szerint mindkettőjüket - bár más-más okból - bosszantja.
Aenae maga nem tulajdonít különösebb jelentőséget annak, hogy Cha'yss hová ül, olyannyira nem, hogy míg amaz elfoglalja a helyét, addig Aenae az étlapot bújja. Magában megállapítja azt, hogy azóta sem került fel kedvére való étel a menüre, mióta legutoljára itt járt. Habrertus persze rögtön ajánl is valamit, Aenae pedig felnéz rá, az étlap iránt már olyannyira nem érdeklődik, hogy az asztalra teszi és rákönyököl.*
- Remekül hangzik.
*Mosolyodik el. Persze Aenae tudja magáról, amit Habrertus nem biztos, hogy tud, vagyis azt, hogy komoly étkezési problémákkal küszködik. Egyszóval, teljesen mindegy, hogy mit választ, azt nagy eséllyel úgyis csak turkálni fogja.*
- Igen, bizonyára ezek segítettek a feledésben.
*Közben megérkezik a ribizlibor is.*
- Köszönjük.
*Aenae meg azon töpreng, hogy vajon milyen mennyiséget kellene magához vennie ebből az italból ahhoz, hogy tényleg sikerüljön a feledés? Valószínűleg sokkal többet, mint amit meg bír inni, következésképpen kérnie kell majd valami erősebbet.*
- Ó. A kancellár úr tényleg végtelenül szerény.
*Cha'yssra pillant, arcáról nagyjából azt lehet leolvasni, hogy "Ugye megmondtam?". Bár nem teljesen ezt jósolta, de valami hasonlót.*
- Akkor a báró úr nagylelkűségének hála a Vashegy végre méltóképpen megjutalmazhat téged kancellárom, a pestis megfékezéséért. Báróm, kérlek, hogy egy cetlire majd írd fel, hogy tudjam, mennyivel tartozom. Mármint csak annak a felét, hiszen a pestis megállítása mindannyiunk érdeke volt.
*Nem mintha akarna egy fillért is fizetni Cha'yssnak, de ez így pont kapóra jön a pestisügy miatt, de az meg ugye mégsem járja, hogy egy ajándékot ajándékozzon tovább, de ha van valami tranzakció, vagy tranzakciónak látszó valami az ügylet mögött.*
4648. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-27 16:16:59
Üzenet elküldve: 2020-10-27 16:16:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Azt szokták mondani, hogy a helyi szórakoztató intézmény mindig a nép igényeit tükrözi. És ha a népnek piára van szüksége, jókora adagokban, meg arra, hogy egy kellemes helyen beverhessen egy pörköltet, meg néhanapján az adósa képét, esetleg ünnepnapokon kedve lenne igazi ágyban aludni, akkor erre a Vaskorsó patinás intézménye a legtökéletesebb hely, sőt, hatványozottan jobb annál. A komor felszolgáló, Fint nem idevalósi, de ő is hasonlóan gondolkodik a lehetetlen úri igényekről. Neki aztán édesmindegy, még a báró vizsgálódó pillantása sem hagy mély nyomot benne.
Fint az ételeket és italokat sem misztifikálja túl. Inni azt szokott, amiben van alkohol, és lehetőleg egyszerre sok. Vagy sört. De abból a mély és ősi bölcsességből építkezik, hogy az urak borozni szoktak eltartott kisujjal. A ribizlibor pedig valóban zamatos nála, finom, és fanyarsága miatt nyitásnak éppen jó. A báró ellenben a sör mellett dönt.*
- Nem fogja megbánni. *Állapítja meg majdnem(!) mosolyogva – szája széle kissé megrándul. Ki tudja? Még az is lehet, hogy Cha'yss személyében egy férfival van dolga.* Máris hozom az italt.
~ Egy férfi, egy asszony meg egy kecske bement a kocsmába. ~ *Kezdi magában fogalmazni a remeknek készülő adomát, de még hagy egy kicsi időt a társaságnak, hogy a vicc részét ők egészítsék ki. A fogadó most igazán csöndes és néptelen, ezért Fint úgyis kedvenc szórakozásának fog élni, és egyszer-kétszer odapillant majd a hármasra. De addig is ügyes kézzel kiméri a korsó sört, illetve két pohár, és a palack bor is megérkezik az asztalhoz. Kinyitja és tölt belőle, az üveget pedig ott hagyja nekik. Mozdulataiból látszik, hogy nem épp fonóasszony volt előző életében, de azért elvégzi a feladatot.*
- Egészségükre. *Teszi hozzá. Egyelőre visszatér a pulthoz, hogy titokban kiválassza a legszebb tányérokat – persze véletlenül sem azért, mert a kancellár szerette volna, ha minden tökéletes lenne. Addig hagyja őket, hadd válogassanak.*
*Azt szokták mondani, hogy a helyi szórakoztató intézmény mindig a nép igényeit tükrözi. És ha a népnek piára van szüksége, jókora adagokban, meg arra, hogy egy kellemes helyen beverhessen egy pörköltet, meg néhanapján az adósa képét, esetleg ünnepnapokon kedve lenne igazi ágyban aludni, akkor erre a Vaskorsó patinás intézménye a legtökéletesebb hely, sőt, hatványozottan jobb annál. A komor felszolgáló, Fint nem idevalósi, de ő is hasonlóan gondolkodik a lehetetlen úri igényekről. Neki aztán édesmindegy, még a báró vizsgálódó pillantása sem hagy mély nyomot benne.
Fint az ételeket és italokat sem misztifikálja túl. Inni azt szokott, amiben van alkohol, és lehetőleg egyszerre sok. Vagy sört. De abból a mély és ősi bölcsességből építkezik, hogy az urak borozni szoktak eltartott kisujjal. A ribizlibor pedig valóban zamatos nála, finom, és fanyarsága miatt nyitásnak éppen jó. A báró ellenben a sör mellett dönt.*
- Nem fogja megbánni. *Állapítja meg majdnem(!) mosolyogva – szája széle kissé megrándul. Ki tudja? Még az is lehet, hogy Cha'yss személyében egy férfival van dolga.* Máris hozom az italt.
~ Egy férfi, egy asszony meg egy kecske bement a kocsmába. ~ *Kezdi magában fogalmazni a remeknek készülő adomát, de még hagy egy kicsi időt a társaságnak, hogy a vicc részét ők egészítsék ki. A fogadó most igazán csöndes és néptelen, ezért Fint úgyis kedvenc szórakozásának fog élni, és egyszer-kétszer odapillant majd a hármasra. De addig is ügyes kézzel kiméri a korsó sört, illetve két pohár, és a palack bor is megérkezik az asztalhoz. Kinyitja és tölt belőle, az üveget pedig ott hagyja nekik. Mozdulataiból látszik, hogy nem épp fonóasszony volt előző életében, de azért elvégzi a feladatot.*
- Egészségükre. *Teszi hozzá. Egyelőre visszatér a pulthoz, hogy titokban kiválassza a legszebb tányérokat – persze véletlenül sem azért, mert a kancellár szerette volna, ha minden tökéletes lenne. Addig hagyja őket, hadd válogassanak.*
4647. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-27 15:36:58
Üzenet elküldve: 2020-10-27 15:36:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Úgy tűnik, Aenae és a kancellár kedélyesen elbeszélgetnek, ami meglepné, ha nem tudná, hogy Habrertus milyen jó színész. Ha a lányon múlna, biztosan kínosnak ható csendben ülnének.
Az asztalhoz érve biztosítják, hogy nem késett sokat, így nem is aggódik tovább, persze azért még látszólag sopánkodik a késés miatt. Neki sincs ínyére ez a színlelés, de azok után, amilyen látszólag ártatlan megjegyzéseket elejtett Habrertus, jobbnak látja nem kísérteni a sorsot.
A helyfoglalásnál elgondolkodik. A négy fős asztalnál két szabad hely van, egy Aenaevel szemben, egy pedig mellette a kancellárral szemközt. Egy hivatalos vacsorán a fontos vendégek általában a méltóságok mellett kapnak helyet, kiemelve ezzel is a személyük iránti tiszteletet és megbecsülést. Ám a kancellár korábbi viselkedése ad okot némi aggodalomra, de azt is tudja, hogy Aenae sem nézné jó szemmel, ha nem mellé ülne. Félő, összerugdosná a bokáját az asztal alatt. Viszont, ha Habrertus mellé ül le, akkor is meggyanúsíthatja túlzott távolságtartással. Magában egy bosszús sóhajjal rendezi le az ügyet, amíg a lány a közelében van, addig nincs oka tartani bármitől is és nem is kíván sokáig maradni a Vashegyen. Tökéletesen megérti már Aenaet, olyan, mintha pórázt viselne, ami megfojtja. Képzeletben megrántja a vállát, majd helyet foglal a férfivel szemközt, a lány mellett.
Egy unottnak tetsző férfi érkezik, aki a rendelésük felől érdeklődik. Az igric értő szemmel néz végig és nem csak a külsőjén, a gesztusain is. Megállapítja, hogy a Kalmár személyzete mérföldekkel lelkesebb, ami enyhe büszkeséggel tölti el. Az itallapot átfutva, hisz ribizlibort a ficsúrok és a nemeskisasszonyok isznak, sajnos nem talál semmi kedvérevalót. Megakad a pillantása a tejen és a "Kagan Ökle" névre keresztelt italon, de nem is szeretné kideríteni, milyen összetevőket rejthet a tétel. Viszont nem szeretné húzni az időt, így rövid gondolkodás után kiböki.*
- Egy korsóval kérnék a thargok söréből. *Mosolyodik el és teszi félre a lapot.
Aenae ribizlibort rendel és Habrertus is, de nem is számított másra tőle.
A kis kulináris ajánlat alatt elgondolkodik, hogy mikor hallotta ezt a Learon nevet, de csak nem jut eszébe a dolog. Viszont valamiért úgy érzi, nem kellemes emlék társul az említett kecskepásztorhoz.*
- Meggondolom, köszönöm. *Válaszolja, de biztos benne, hogy nem fog kérni belőle. A Vaskorsó ételkínálata is elég szegényes, nyoma sincs benne semmi eleganciának, csupa egyszerű, parasztias étel. Az igric már előre látja, hogy nehezen fog tudni választani. De ez legyen a korai jövő problémája.*
- A szállás kitűnő, kancellár. Köszönöm a kitüntető figyelmet. *Mosolyog a férfire nyugodtan. Az egész helytől és a körülményektől viszket a háta, mintha valami ólomsúllyal telepedne a mellkasára. De persze a viselkedésén ebből alig lehet kiolvasni valamit, türelmes nyugalommal helyezkedik el kényelmesen az etikett adta szabályok keretein belül.*
- Nagyasszony, örömmel látom, hogy jobban van. Remélem a hazai levegő és a pihenés segített kicsit feledni a történteket. *Hajtja meg fejét kissé a lány felé.*
- Az ajándéknak szánt hintót Habrertus kancellár szerényen visszautasította, ezért bátorkodtam azzal a javaslattal élni, hogy a jármű legyen a Vashegy tulajdona köszönetem és a további jó viszony megőrzésének zálogaként. *Néz az említett személyre egy pillantás erejéig.*
- Öröm látni, hogy ilyen megbízható és szerény ember kezében van a kancellári pozíció, ön igazán szerencsés, úrnőm. *Most Habrertus felé hajtja meg kissé fejét, érdemei elismeréseként.*
*Úgy tűnik, Aenae és a kancellár kedélyesen elbeszélgetnek, ami meglepné, ha nem tudná, hogy Habrertus milyen jó színész. Ha a lányon múlna, biztosan kínosnak ható csendben ülnének.
Az asztalhoz érve biztosítják, hogy nem késett sokat, így nem is aggódik tovább, persze azért még látszólag sopánkodik a késés miatt. Neki sincs ínyére ez a színlelés, de azok után, amilyen látszólag ártatlan megjegyzéseket elejtett Habrertus, jobbnak látja nem kísérteni a sorsot.
A helyfoglalásnál elgondolkodik. A négy fős asztalnál két szabad hely van, egy Aenaevel szemben, egy pedig mellette a kancellárral szemközt. Egy hivatalos vacsorán a fontos vendégek általában a méltóságok mellett kapnak helyet, kiemelve ezzel is a személyük iránti tiszteletet és megbecsülést. Ám a kancellár korábbi viselkedése ad okot némi aggodalomra, de azt is tudja, hogy Aenae sem nézné jó szemmel, ha nem mellé ülne. Félő, összerugdosná a bokáját az asztal alatt. Viszont, ha Habrertus mellé ül le, akkor is meggyanúsíthatja túlzott távolságtartással. Magában egy bosszús sóhajjal rendezi le az ügyet, amíg a lány a közelében van, addig nincs oka tartani bármitől is és nem is kíván sokáig maradni a Vashegyen. Tökéletesen megérti már Aenaet, olyan, mintha pórázt viselne, ami megfojtja. Képzeletben megrántja a vállát, majd helyet foglal a férfivel szemközt, a lány mellett.
Egy unottnak tetsző férfi érkezik, aki a rendelésük felől érdeklődik. Az igric értő szemmel néz végig és nem csak a külsőjén, a gesztusain is. Megállapítja, hogy a Kalmár személyzete mérföldekkel lelkesebb, ami enyhe büszkeséggel tölti el. Az itallapot átfutva, hisz ribizlibort a ficsúrok és a nemeskisasszonyok isznak, sajnos nem talál semmi kedvérevalót. Megakad a pillantása a tejen és a "Kagan Ökle" névre keresztelt italon, de nem is szeretné kideríteni, milyen összetevőket rejthet a tétel. Viszont nem szeretné húzni az időt, így rövid gondolkodás után kiböki.*
- Egy korsóval kérnék a thargok söréből. *Mosolyodik el és teszi félre a lapot.
Aenae ribizlibort rendel és Habrertus is, de nem is számított másra tőle.
A kis kulináris ajánlat alatt elgondolkodik, hogy mikor hallotta ezt a Learon nevet, de csak nem jut eszébe a dolog. Viszont valamiért úgy érzi, nem kellemes emlék társul az említett kecskepásztorhoz.*
- Meggondolom, köszönöm. *Válaszolja, de biztos benne, hogy nem fog kérni belőle. A Vaskorsó ételkínálata is elég szegényes, nyoma sincs benne semmi eleganciának, csupa egyszerű, parasztias étel. Az igric már előre látja, hogy nehezen fog tudni választani. De ez legyen a korai jövő problémája.*
- A szállás kitűnő, kancellár. Köszönöm a kitüntető figyelmet. *Mosolyog a férfire nyugodtan. Az egész helytől és a körülményektől viszket a háta, mintha valami ólomsúllyal telepedne a mellkasára. De persze a viselkedésén ebből alig lehet kiolvasni valamit, türelmes nyugalommal helyezkedik el kényelmesen az etikett adta szabályok keretein belül.*
- Nagyasszony, örömmel látom, hogy jobban van. Remélem a hazai levegő és a pihenés segített kicsit feledni a történteket. *Hajtja meg fejét kissé a lány felé.*
- Az ajándéknak szánt hintót Habrertus kancellár szerényen visszautasította, ezért bátorkodtam azzal a javaslattal élni, hogy a jármű legyen a Vashegy tulajdona köszönetem és a további jó viszony megőrzésének zálogaként. *Néz az említett személyre egy pillantás erejéig.*
- Öröm látni, hogy ilyen megbízható és szerény ember kezében van a kancellári pozíció, ön igazán szerencsés, úrnőm. *Most Habrertus felé hajtja meg kissé fejét, érdemei elismeréseként.*
4646. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-26 17:21:37
Üzenet elküldve: 2020-10-26 17:21:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Mintha nem nehezedne elég teher Hubi öregedő vállaira, úgy fest, hogy egy újabbat kell felvennie amennyiben esetleg ajánlásokat kell tennie a Vaskorsó személyzeti politikáját illetően. Talán már az sem szerencsés, hogy egy ilyen citromba harapott képű alak szolgálja ki a vendégeket, de a mégis tarthatatlan, hogy vele szemben is modortalan. Persze most semmi kedve jelenetet rendezni, így elegánsan túllendül a modortalanságon és ha már így alakult, bemutatót tart udvariasságból. Mert a jó kancellár megbántódna ha ismerné Aenae gondolatait. Távol áll tőle, hogy efféle olcsó tréfákkal szórakoztassa a fogadó közönségét, ráadásul Kagan leánya sérelmére. Miután Aenae helyet foglalt, visszaül helyére ami történetesen a Vashegy úrnőjétől jobbra található.*
- Ennek igazán örülök. *bólint egyet arra, hogy a nagyasszonynak nincsenek panaszai, aztán egy boldog mosoly terül el az arcán* Mint ahogy elismerésed is mondhatatlanul jólesik. Megvallom, hogy bár a tharg kultúrát, szokásokat csodálatra méltónak találom, legalábbis városi szemmel észlelt nyersességét minden igyekezetem ellenére sem tudtam még teljesen megszokni. És míg a thargok nagy általánosságban elutasítják azt, ami saját értékrendjüktől különbözik, külön megtisztelő, hogy te értékeled ezt. Á, megérkezett vendégünk is.
*Itt az ajtón épp belépett báró felé biccent és amikor Cha'yss az asztalukhoz ér, ismét felkel ültéből. Bár Aenae ezt nem teszi, nem is lenne illendő ha megtenné, részéről ez elvárható. Hubi pedig úriember.*
- Ahogy a nagyasszony mondja, szó sem volt várakozásról. Magunk is alig most érkeztünk.
*Előzékeny mosollyal és kézmozdulattal kínálja hellyel a bárót, aki választhat. A négyszemélyes asztalnál vagy Aenae balján foglal helyet, vagy vele szemben. Mikor kényelembe helyezték maguk és Fint is oda somfordál az asztalukhoz, meghallgatja a hevenyészett ajánlatot és miután Aenae választott, rábólint a döntésre.*
- Egy ribizlibor nagyon jó lesz nekem is, köszönöm.
*Ha Cha'yss is választott italt és a vendéglős elindult, hogy kiszolgálja őket, Hubi kicsit felveszi a házigazda szerepét.*
- Ha megengedtek egy javaslatot, ízleljétek meg a kecskeragut, a Vaskorsó konyhájának egyik messze földön híres remeke. Learon mester kecskéi közül a legszebbeket válogatja ki a szakács és a galuskához kizárólag frissen köpült vajat használ.
*Ez jól hangzik és itt Hubi nem tér ki arra, hogy egyes rossz nyelvek szerint mit művel Learon a kecskéivel, a takarmányozáson és almozáson kívül.*
- Remélhetem, hogy megfelelőnek találtad szállásod, báró uram? *mosolyog Hubi Cha'yss-ra, ha már Aenae erre nem felelt meg. Pontosabban a válasz elmaradása is annak tekinthető. Ezért most nem kerülőutakon akar információhoz jutni, egyszerűen csak illemtudóan érdeklődik. És amíg semmiségekről csevegnek, van ideje kis pohárköszöntőt kigondolni arra az időre, ha italaik megérkeznek.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.26 17:23:06
*Mintha nem nehezedne elég teher Hubi öregedő vállaira, úgy fest, hogy egy újabbat kell felvennie amennyiben esetleg ajánlásokat kell tennie a Vaskorsó személyzeti politikáját illetően. Talán már az sem szerencsés, hogy egy ilyen citromba harapott képű alak szolgálja ki a vendégeket, de a mégis tarthatatlan, hogy vele szemben is modortalan. Persze most semmi kedve jelenetet rendezni, így elegánsan túllendül a modortalanságon és ha már így alakult, bemutatót tart udvariasságból. Mert a jó kancellár megbántódna ha ismerné Aenae gondolatait. Távol áll tőle, hogy efféle olcsó tréfákkal szórakoztassa a fogadó közönségét, ráadásul Kagan leánya sérelmére. Miután Aenae helyet foglalt, visszaül helyére ami történetesen a Vashegy úrnőjétől jobbra található.*
- Ennek igazán örülök. *bólint egyet arra, hogy a nagyasszonynak nincsenek panaszai, aztán egy boldog mosoly terül el az arcán* Mint ahogy elismerésed is mondhatatlanul jólesik. Megvallom, hogy bár a tharg kultúrát, szokásokat csodálatra méltónak találom, legalábbis városi szemmel észlelt nyersességét minden igyekezetem ellenére sem tudtam még teljesen megszokni. És míg a thargok nagy általánosságban elutasítják azt, ami saját értékrendjüktől különbözik, külön megtisztelő, hogy te értékeled ezt. Á, megérkezett vendégünk is.
*Itt az ajtón épp belépett báró felé biccent és amikor Cha'yss az asztalukhoz ér, ismét felkel ültéből. Bár Aenae ezt nem teszi, nem is lenne illendő ha megtenné, részéről ez elvárható. Hubi pedig úriember.*
- Ahogy a nagyasszony mondja, szó sem volt várakozásról. Magunk is alig most érkeztünk.
*Előzékeny mosollyal és kézmozdulattal kínálja hellyel a bárót, aki választhat. A négyszemélyes asztalnál vagy Aenae balján foglal helyet, vagy vele szemben. Mikor kényelembe helyezték maguk és Fint is oda somfordál az asztalukhoz, meghallgatja a hevenyészett ajánlatot és miután Aenae választott, rábólint a döntésre.*
- Egy ribizlibor nagyon jó lesz nekem is, köszönöm.
*Ha Cha'yss is választott italt és a vendéglős elindult, hogy kiszolgálja őket, Hubi kicsit felveszi a házigazda szerepét.*
- Ha megengedtek egy javaslatot, ízleljétek meg a kecskeragut, a Vaskorsó konyhájának egyik messze földön híres remeke. Learon mester kecskéi közül a legszebbeket válogatja ki a szakács és a galuskához kizárólag frissen köpült vajat használ.
*Ez jól hangzik és itt Hubi nem tér ki arra, hogy egyes rossz nyelvek szerint mit művel Learon a kecskéivel, a takarmányozáson és almozáson kívül.*
- Remélhetem, hogy megfelelőnek találtad szállásod, báró uram? *mosolyog Hubi Cha'yss-ra, ha már Aenae erre nem felelt meg. Pontosabban a válasz elmaradása is annak tekinthető. Ezért most nem kerülőutakon akar információhoz jutni, egyszerűen csak illemtudóan érdeklődik. És amíg semmiségekről csevegnek, van ideje kis pohárköszöntőt kigondolni arra az időre, ha italaik megérkeznek.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.26 17:23:06
4645. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-26 13:35:15
Üzenet elküldve: 2020-10-26 13:35:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Szerencsére mit sem tud arról, hogy a kancellár és Cha'yss között miféle beszélgetés zajlott le, de talán jobb is, hogy nem tudja, mert úgy kiakadna, mint a sezlonyrugó. Így saját hülyeségén akadhat ki, hogy mégsem az alvást választotta az evéssel szemben, hisz nem is szeret enni. Az elmúlt napokban ugyan normális mennyiségeket evett, de ez általában nem jellemző rá, most sem érzi magát igazán éhesnek.
Belépés előtt mosolyt erőltet az arcára, közben arra gondol, hogy talán kicsit megismerheti ebben a nagyjából kötetlen környezetben a kancellárt, bebizonyítva ezzel, hogy csupán ő gondol Habrertusról mindenféle gonoszságot, mert felült a rosszindulatú pletykáknak.
A Taverna személyzetét biccentéssel üdvözli, ha valaki lesegíti a pelerint a válláról, akkor megköszöni, ha nem, akkor magától használja a fogast - mert nem esik le az aranygyűrű az ujjáról. Mosollyal fogadj, hogy a kancellár alásegíti a széket.*
- Köszönöm.
*Ellenáll a késztetésnek, hogy az asztal szélébe kapaszkodjon attól való félelmében, hogy Habrertus udvariasságnak álcázott gazsággal egyszerűen kirántja alóla a széket. Apró pici bizalom, de megérte, hiszen a férfi nem vetemedett ilyen aljasságra. Gondolkodik közben valami udvariasságon, hogy mit is mondhatna Habrertus szavaira arról, hogy mennyire megtisztelve érzi magát. Mosolyog, biccent, talán kicsit vörösebb is lesz az amúgy is kipirult arca.*
- Köszönöm, tökéletes volt minden. Szerencsére figyelmeztetés nélkül is tudják a dolgukat.
*A férfira néz válasz közben, de lelki szemei előtt egy fura formájú pohárba töltött, émelyítően édes, szirupos ital jelenik meg, amit kacskaringós szalmaszállal szolgálnak fel és amitől kicsit ellazulhatna. Vajon lehet egy szalmaszálat úgy kacskaringósítani, hogy utána még fel lehessen szívni vele az émelyítően édes, szirupos italt?*
- Tudod örülök, hogy valaki városi is van a Vashegyen.
*Persze ott van Effy is, de éppen azon van, hogy valami kedvességet mondjon. Arról fogalma sincsen, hogy Cha'yss igényeinek megfelel-e a szobája, de mivel nem is gondolja, hogy Habrertus neki szánná a szavait, így nem is reagál. Különben meg pont megérkezik az említett, így a kancellár egyből neki is szegezheti a kérdést. Mármint azután, hogy tisztázták:*
- Nem történt semmi, mi magunk is most érkeztünk.
*Illetve ő valóban egy pillanattal ezelőtt, remélhetőleg Habrertus sem várakozott túl sokat.*
- Foglalj helyet, kérlek.
*Nagyon unja és nagyon a terhére van ez a színi előadás, amiben kétségbeesetten igyekeznek úgy csinálni, mintha idegenek lennének egymás számára. Eljátszik a gondolattal, hogy az abrosz rejtekén simán simogathatná lábával a másikét, de inkább csak maga alá húzza a lábait, mert félő, hogy inkább bokán rúgná.
A hozzájuk lépő alkalmazott megzavarja a bokán rúgás vizionálásban, ránéz Fintre. Első gondolatát, hogy "mindig olyan a képed, mint aki citromba harapott?", nem mondja ki.*
- A ribizlibor jól hangzik, köszönöm.
*Válaszolja végül anélkül, hogy megjegyzést tenne Fint ábrázatára, vagy hogy elkezdené ecsetelni, hogy milyen émelyítő, szirupos italra vágyik. Meg kacskaringós szalmaszálra.*
*Szerencsére mit sem tud arról, hogy a kancellár és Cha'yss között miféle beszélgetés zajlott le, de talán jobb is, hogy nem tudja, mert úgy kiakadna, mint a sezlonyrugó. Így saját hülyeségén akadhat ki, hogy mégsem az alvást választotta az evéssel szemben, hisz nem is szeret enni. Az elmúlt napokban ugyan normális mennyiségeket evett, de ez általában nem jellemző rá, most sem érzi magát igazán éhesnek.
Belépés előtt mosolyt erőltet az arcára, közben arra gondol, hogy talán kicsit megismerheti ebben a nagyjából kötetlen környezetben a kancellárt, bebizonyítva ezzel, hogy csupán ő gondol Habrertusról mindenféle gonoszságot, mert felült a rosszindulatú pletykáknak.
A Taverna személyzetét biccentéssel üdvözli, ha valaki lesegíti a pelerint a válláról, akkor megköszöni, ha nem, akkor magától használja a fogast - mert nem esik le az aranygyűrű az ujjáról. Mosollyal fogadj, hogy a kancellár alásegíti a széket.*
- Köszönöm.
*Ellenáll a késztetésnek, hogy az asztal szélébe kapaszkodjon attól való félelmében, hogy Habrertus udvariasságnak álcázott gazsággal egyszerűen kirántja alóla a széket. Apró pici bizalom, de megérte, hiszen a férfi nem vetemedett ilyen aljasságra. Gondolkodik közben valami udvariasságon, hogy mit is mondhatna Habrertus szavaira arról, hogy mennyire megtisztelve érzi magát. Mosolyog, biccent, talán kicsit vörösebb is lesz az amúgy is kipirult arca.*
- Köszönöm, tökéletes volt minden. Szerencsére figyelmeztetés nélkül is tudják a dolgukat.
*A férfira néz válasz közben, de lelki szemei előtt egy fura formájú pohárba töltött, émelyítően édes, szirupos ital jelenik meg, amit kacskaringós szalmaszállal szolgálnak fel és amitől kicsit ellazulhatna. Vajon lehet egy szalmaszálat úgy kacskaringósítani, hogy utána még fel lehessen szívni vele az émelyítően édes, szirupos italt?*
- Tudod örülök, hogy valaki városi is van a Vashegyen.
*Persze ott van Effy is, de éppen azon van, hogy valami kedvességet mondjon. Arról fogalma sincsen, hogy Cha'yss igényeinek megfelel-e a szobája, de mivel nem is gondolja, hogy Habrertus neki szánná a szavait, így nem is reagál. Különben meg pont megérkezik az említett, így a kancellár egyből neki is szegezheti a kérdést. Mármint azután, hogy tisztázták:*
- Nem történt semmi, mi magunk is most érkeztünk.
*Illetve ő valóban egy pillanattal ezelőtt, remélhetőleg Habrertus sem várakozott túl sokat.*
- Foglalj helyet, kérlek.
*Nagyon unja és nagyon a terhére van ez a színi előadás, amiben kétségbeesetten igyekeznek úgy csinálni, mintha idegenek lennének egymás számára. Eljátszik a gondolattal, hogy az abrosz rejtekén simán simogathatná lábával a másikét, de inkább csak maga alá húzza a lábait, mert félő, hogy inkább bokán rúgná.
A hozzájuk lépő alkalmazott megzavarja a bokán rúgás vizionálásban, ránéz Fintre. Első gondolatát, hogy "mindig olyan a képed, mint aki citromba harapott?", nem mondja ki.*
- A ribizlibor jól hangzik, köszönöm.
*Válaszolja végül anélkül, hogy megjegyzést tenne Fint ábrázatára, vagy hogy elkezdené ecsetelni, hogy milyen émelyítő, szirupos italra vágyik. Meg kacskaringós szalmaszálra.*
4644. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-26 13:23:53
Üzenet elküldve: 2020-10-26 13:23:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Szóval Fint a pultnál tesz-vesz, keserves unalmában kifejezetten rendet rakva, amikor hirtelen az előző bölcsessége elevenedik meg a szemei előtt. Ami késik, tényleg jön: a kancellár maga toppan be az ajtón, és a képe még mindig áhítozik arra, hogy Fint belepróbálja munkától kemény öklét. Azonban a pultos józanabb ennél, hála a válogatott próbálkozásainak, hogy felöntse, illetve kiadja magából a benne lévő alkoholt. Azt nem lehet mondani, hogy arcán nem látszik némi elgyötörtség, de sosem a szépségéért szerették, ezért a megállapításért most sem hibáztatna senkit. Sőt, az előbbi alkoholszagát sem érezni, a mosdásnak hála. Vizslató pillantásával azonban úgy követi Habrertus minden mozdulatát, mintha a Vaskorsó alfahímjeként bármilyen eltört pohár után hajlandó lenne a torkának ugrani. Üdvözlésképpen biccent, és csöndben, fenyegetőn hallgat, miközben verekedésre készen leteszi a kezében tartott rongyot.*
- Jó. *Feleli végül nem túl közlékenyen. Azt nem mondaná, hogy tudja, kik ezek az alakok, akiket a jóember emleget, de nemesek, szóval valószínűleg hírnevet és pénzt is bezsebelhet. Itt minden finom, azon nem múlik, csak győzze az uraságok és úrihölgyek salátához szokott gyomra a nagy mennyiséget, amit annak idején tharg harcosgyomorra szabtak.
Amint a kancellár körülnéz a helyiségben, egyébiránt megbizonyosodhat róla, hogy Fint a saját portáján tényleg úr. A székek a helyükön, az asztalok tiszták, mint a patyolat, és a pultnál minden pohár és edény gyönyörűen csillog. A levegőben még egy kis enyhe fűszeres illatot, talán pörköltet lehet szimatolni, de ez is csak éppen arra elegendő, hogy szavak helyett is meggyőzze a látogatókat róla, valóban finom itt az ennivaló.*
~ Félsz, hogy beleköpök a levesedbe, mi, surmó? ~ *Villan a tekintete, mikor a kecskeszakállas hátat fordít neki.
Lám, kisvártatva a nagyasszony is belép – aki szigorúan nem Esti nagySasszony, és még csak nem is nagy, azt pedig, hogy asszony-e, döntse el az, aki alányúl. Őt követően a harmadik alak is belép, valami jóvágású fickó, a báró, ha minden igaz, aki nem tűnik nagyon… bárósnak. Fint teszi a dolgát a maga rendes, ám mégis örömtelen módján, és ha megtalálták a helyüket, mindegyikükhöz kihelyezi az evőeszközt, és egy-egy, Esti portájáról elővadászott étlapot ad át, közben pedig rövid tőmondatokban nekilát a lényegnek élces hangján, egyszerű modorában.*
- Üdvözlöm Önöket a Vaskorsóban. Amíg válogatnak, valami italt? A ribizliborunk mindig jól csúszik egy tisztességes vacsora előtt. *Amíg a választ várja, Fintnek kelletlenül el kell ismernie, hogy ha a kancellár nem szól, ő maga sem erőlködne ennyire a vendégekkel. Éppen túlteljesíti önmagát. Persze ehhez az is kell, hogy ne borogassák a bútorokat, ne akarjanak tyúkot vágni a szoba közepén… Mióta, ó, mióta fohászkodott normális vendégekért? Ha ennyi pultosmunka után még lennének érzései, talán egy könnycseppet is elmorzsolna. Ám marad a szokásos, komor és kiégett Fint-ábrázat.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.26 13:25:14
*Szóval Fint a pultnál tesz-vesz, keserves unalmában kifejezetten rendet rakva, amikor hirtelen az előző bölcsessége elevenedik meg a szemei előtt. Ami késik, tényleg jön: a kancellár maga toppan be az ajtón, és a képe még mindig áhítozik arra, hogy Fint belepróbálja munkától kemény öklét. Azonban a pultos józanabb ennél, hála a válogatott próbálkozásainak, hogy felöntse, illetve kiadja magából a benne lévő alkoholt. Azt nem lehet mondani, hogy arcán nem látszik némi elgyötörtség, de sosem a szépségéért szerették, ezért a megállapításért most sem hibáztatna senkit. Sőt, az előbbi alkoholszagát sem érezni, a mosdásnak hála. Vizslató pillantásával azonban úgy követi Habrertus minden mozdulatát, mintha a Vaskorsó alfahímjeként bármilyen eltört pohár után hajlandó lenne a torkának ugrani. Üdvözlésképpen biccent, és csöndben, fenyegetőn hallgat, miközben verekedésre készen leteszi a kezében tartott rongyot.*
- Jó. *Feleli végül nem túl közlékenyen. Azt nem mondaná, hogy tudja, kik ezek az alakok, akiket a jóember emleget, de nemesek, szóval valószínűleg hírnevet és pénzt is bezsebelhet. Itt minden finom, azon nem múlik, csak győzze az uraságok és úrihölgyek salátához szokott gyomra a nagy mennyiséget, amit annak idején tharg harcosgyomorra szabtak.
Amint a kancellár körülnéz a helyiségben, egyébiránt megbizonyosodhat róla, hogy Fint a saját portáján tényleg úr. A székek a helyükön, az asztalok tiszták, mint a patyolat, és a pultnál minden pohár és edény gyönyörűen csillog. A levegőben még egy kis enyhe fűszeres illatot, talán pörköltet lehet szimatolni, de ez is csak éppen arra elegendő, hogy szavak helyett is meggyőzze a látogatókat róla, valóban finom itt az ennivaló.*
~ Félsz, hogy beleköpök a levesedbe, mi, surmó? ~ *Villan a tekintete, mikor a kecskeszakállas hátat fordít neki.
Lám, kisvártatva a nagyasszony is belép – aki szigorúan nem Esti nagySasszony, és még csak nem is nagy, azt pedig, hogy asszony-e, döntse el az, aki alányúl. Őt követően a harmadik alak is belép, valami jóvágású fickó, a báró, ha minden igaz, aki nem tűnik nagyon… bárósnak. Fint teszi a dolgát a maga rendes, ám mégis örömtelen módján, és ha megtalálták a helyüket, mindegyikükhöz kihelyezi az evőeszközt, és egy-egy, Esti portájáról elővadászott étlapot ad át, közben pedig rövid tőmondatokban nekilát a lényegnek élces hangján, egyszerű modorában.*
- Üdvözlöm Önöket a Vaskorsóban. Amíg válogatnak, valami italt? A ribizliborunk mindig jól csúszik egy tisztességes vacsora előtt. *Amíg a választ várja, Fintnek kelletlenül el kell ismernie, hogy ha a kancellár nem szól, ő maga sem erőlködne ennyire a vendégekkel. Éppen túlteljesíti önmagát. Persze ehhez az is kell, hogy ne borogassák a bútorokat, ne akarjanak tyúkot vágni a szoba közepén… Mióta, ó, mióta fohászkodott normális vendégekért? Ha ennyi pultosmunka után még lennének érzései, talán egy könnycseppet is elmorzsolna. Ám marad a szokásos, komor és kiégett Fint-ábrázat.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.26 13:25:14
4643. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-26 12:18:20
Üzenet elküldve: 2020-10-26 12:18:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Esze ágában sem volt akárcsak megközelíteni Aeane lakosztályát, azok után, hogy Habrertus milyen "tanácsot" adott neki. Alapvető dolog, hogy nem hozza magát olyan helyzetbe, amiből rosszul jöhet ki és ha hallgat a kancellárra, akkor biztos benne, hogy csúnya meglepetésben lett volna része.
Ennek megfelelően az erőd azon részét jól elkerülte. Megkérte az egyik szolgálót, hogy vezesse a saját szobájához, ahol, ha lehetősége volt rá, forró fürdőt vett és mindent alaposan átgondolt.
A kancellár furfangos fickó és tart tőle, hogy sokkal többet képzel bele a tharg lány és közte lévő kapcsolatba, mint azt éreztetni kívánta. Persze, ettől még van köztük testi kapcsolat, de ezt természetesen nem fogja az orrára kötni. Sem most, sem máskor. És már abban sem biztos, hogy csak testi kapcsolat van közöttük, ahogy azt eleinte tervezte, hogy céljaihoz könnyebben jusson el.
Nem kívánna utolsóként érkezni, így időben elindul. Még a végén Habrertus ezen is fogást akarna találni. Nem hozott magával másik, az alkalomhoz jobban illő ruhát, így azzal kell beérnie, amije van. Az eleganciát kevésbé támogató, inkább praktikus darabok. Persze ebben sem tűnik slamposnak, de a tharg úrnő és kancellárjával eltöltött vacsorához más választana. Ám a vacsorát a Vaskorsóban tartják, így mégsem annyira protokolláris az esemény, hogy aggódnia kelljen miatta.
A puha szarvasbőr kesztyűket felhúzza és végül fejébe veszi széles karimájú kalapját. A wegtoreni stílusban szabott ruhák és a vívómellény tökéletesen áll rajta, mint mindig, csizmája makulátlan, mosolya töretlen, ahogy az erődből indulva a Tavernához érkezik.
Nem kedveli ezt a helyet. Meronnant itt ölték meg és a gyilkost azóta sem sikerült megtalálnia. Pár pillanatig csak nézi a fogadót, majd rendezve vonásait nyit be az épületbe.
Belépve beteszi az ajtót maga mögött és leveszi kalapját, miközben szétnéz. Nem a Kalmár, de megteszi. Amint észrevette a már bent lévő Aenaet és Habrertust, azonnal elindul feléjük, hogy elérve az asztalukat, mélyen meghajoljon a két tharg méltóság előtt.*
- Kagaenae nagyasszony, kérem, bocsássa meg késedelmem. Attól tartok, a szolgálók elmulasztottak értesíteni a vacsora kezdésének pontos időpontjáról. *Lopva a kancellár felé pillant, majd kiegyenesedik.*
- Remélem, nem várakoztattam meg önöket túlságosan. *Teszi még hozzá, majd lehúzza kesztyűit és megvárja, míg a lány vagy a kancellár hellyel kínálja. Így legalább megtudja, hogy hova szántak neki helyet. Amint megkapta az engedélyt, úgy lekanyarintja válláról a fekete, sötét liliomokkal hímzett vállú köpenyt és leül.*
*Esze ágában sem volt akárcsak megközelíteni Aeane lakosztályát, azok után, hogy Habrertus milyen "tanácsot" adott neki. Alapvető dolog, hogy nem hozza magát olyan helyzetbe, amiből rosszul jöhet ki és ha hallgat a kancellárra, akkor biztos benne, hogy csúnya meglepetésben lett volna része.
Ennek megfelelően az erőd azon részét jól elkerülte. Megkérte az egyik szolgálót, hogy vezesse a saját szobájához, ahol, ha lehetősége volt rá, forró fürdőt vett és mindent alaposan átgondolt.
A kancellár furfangos fickó és tart tőle, hogy sokkal többet képzel bele a tharg lány és közte lévő kapcsolatba, mint azt éreztetni kívánta. Persze, ettől még van köztük testi kapcsolat, de ezt természetesen nem fogja az orrára kötni. Sem most, sem máskor. És már abban sem biztos, hogy csak testi kapcsolat van közöttük, ahogy azt eleinte tervezte, hogy céljaihoz könnyebben jusson el.
Nem kívánna utolsóként érkezni, így időben elindul. Még a végén Habrertus ezen is fogást akarna találni. Nem hozott magával másik, az alkalomhoz jobban illő ruhát, így azzal kell beérnie, amije van. Az eleganciát kevésbé támogató, inkább praktikus darabok. Persze ebben sem tűnik slamposnak, de a tharg úrnő és kancellárjával eltöltött vacsorához más választana. Ám a vacsorát a Vaskorsóban tartják, így mégsem annyira protokolláris az esemény, hogy aggódnia kelljen miatta.
A puha szarvasbőr kesztyűket felhúzza és végül fejébe veszi széles karimájú kalapját. A wegtoreni stílusban szabott ruhák és a vívómellény tökéletesen áll rajta, mint mindig, csizmája makulátlan, mosolya töretlen, ahogy az erődből indulva a Tavernához érkezik.
Nem kedveli ezt a helyet. Meronnant itt ölték meg és a gyilkost azóta sem sikerült megtalálnia. Pár pillanatig csak nézi a fogadót, majd rendezve vonásait nyit be az épületbe.
Belépve beteszi az ajtót maga mögött és leveszi kalapját, miközben szétnéz. Nem a Kalmár, de megteszi. Amint észrevette a már bent lévő Aenaet és Habrertust, azonnal elindul feléjük, hogy elérve az asztalukat, mélyen meghajoljon a két tharg méltóság előtt.*
- Kagaenae nagyasszony, kérem, bocsássa meg késedelmem. Attól tartok, a szolgálók elmulasztottak értesíteni a vacsora kezdésének pontos időpontjáról. *Lopva a kancellár felé pillant, majd kiegyenesedik.*
- Remélem, nem várakoztattam meg önöket túlságosan. *Teszi még hozzá, majd lehúzza kesztyűit és megvárja, míg a lány vagy a kancellár hellyel kínálja. Így legalább megtudja, hogy hova szántak neki helyet. Amint megkapta az engedélyt, úgy lekanyarintja válláról a fekete, sötét liliomokkal hímzett vállú köpenyt és leül.*
4642. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-25 21:36:19
Üzenet elküldve: 2020-10-25 21:36:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
//Meg Fint//
*Sajnos legszebb kaftánját elorozták tőle a kikötőben, de természetesen nem hétköznapi öltözékében jelenik meg. Meg is tisztálkodott, szakálla rendezett, bár azt soha nem látni másként. Míg rendbe szedte magát és a Vaskorsóig ért, volt ideje gondolkodni. Érdekes kis játszmában volt része a báróval és bár csak a miheztartás végett volt kis fenyegető él utolsó mondataiban, szinte biztosra veszi, hogy nem tudott ráijeszteni Cha'yss-ra. Különösebben nem is állt szándékában, csupán azt akarta jelezni, hogy nem ma jött le a falvédőről és a wegtoreni jól teszi, ha óvatosan cselekszik, nem hagyja magát elszédíteni a lehetőségektől. Most pedig mintha még mindig mosolyogna egy kicsit. Az jár a fejében, hogy a báró, saját szavai szerint, nem lát esélyt maga számára Aenae-nél. Holott Hubi biztosra veszi, hogy villás nyelvét szép szavak formálásán kívül másképp is hasznosíthatja, hasznosítja, az úrnő legnagyobb örömére. Ez a mosoly aztán elhalványul amikor megpillantja a kocsmárost, akitől nem a legjobb barátságban váltak el legutóbb. Ez egyébként jellemző Hubira, az emberek valahogy nem érteni, hanem félreérteni szokták. Ki tudja, hogy miért?*
- Üdvözöllek! *köszönti a jó kancellár a fogadóst, az előzményektől függetlenül egészen nyájasan* Nálad költöm el az estebédet Kagaenae nagyasszony és Cha'yss Cano Caldorcor báró társaságában. *körülnéz* Amint látom, még nem érkeztek meg. Jobb is így. Bár tudom, hogy a Vaskorsó konyhája és pincéje kiváló, mégis kérjelek kell rá, hogy mindenből csak a legjobbat tálaljátok fel asztalunkra.
*Széles mosoly terül el az arcán.*
- De lehetséges, hogy mégis felesleges volt megemlítenem ezt. Biztos vagyok benne, hogy nem követtek el hibát.
*Ezután helyet foglal egy asztalnál, bár még nem rendel semmit. Illetlenségnek tartaná, ha iszogatna míg Aenae meg nem érkezett. Akire nem is kell olyan sokat várnia. Hubi megállapítja, hogy a fruskának jót tett a kis pihenő és az, hogy rendbe hozhatta magát a mozgalmas út után. Persze még így is látszik rajta, hogy az nem volt eseményektől mentes, de Hubi nem olyan tapintatlan, hogy ilyesmit felemlegessen. Feláll az asztaltól ahogy Aenae odaér és meghajtja magát.*
- Nagyasszony! Ritkán van alkalmam ilyen kellemes társaságban fogyasztani vacsorám, megtisztelve érzem magam. Parancsolj helyet foglalni!
*Ebben is segédkezik, kihúzza, majd segít Aenae alá tolni a széket. Feltéve, hogy a lány engedi ezt. Ellenkező esetben sem változik az udvarias mosoly az arcán, legfeljebb ismét megjegyzi magában, hogy még nem lenne késő számára illemet tanulni. Ha mondjuk egy rémes modorú virágáruslány lenne, akkor ezt a feladatot Hubi is vállalhatná, de így...*
- Meghagytam, hogy ínycsiklandó falatokat és kitűnő italokat kapjunk vacsorára, csupán választanunk kell. Talán ha a báró úr őméltósága is megérkezik. Bizonyos vagyok benne, hogy nem kell sokat várunk rá.
*Hubinak uralkodnia kell magán, hogy az utolsó mondatba ne csempésszen valami epés felhangot, sikerrel jár. Aztán kicsit sajnálkozó arcot vág.*
- Remélem, hogy e rövid idő alatt is sikerült valamicskét pihenned és e megtisztelő invitálás nem okoz számodra nagy fáradtságot. Ez rendkívül szomorítana.
*Ismét elmosolyodik, szinte szabadkozón, mint akinek csak most jut eszébe egy nagy horderejű kérdés.*
- Amikor kényelmed felől intézkedtem, sajnos elmulasztottam figyelmeztetni a szolgálókat, hogy részedre fürdősóról is gondoskodjanak fürdőd mellé. Bízom benne, hogy erről nem feledkeztek meg intelmem nélkül.
*A választ természetesen megvárja és csak utána folytatja, félig mintha magéhoz intézve a kérdést. Elvégre elképzelhető, hogy Aenae erről mit sem tud.*
- Szintén nagy megnyugvással töltene el ha tudnám, hogy a báró úr tiszteletre méltó igényeit is sikerült kielégíteni szállása kényelmével.
*Ugyan Cha'yss azt mondta neki, hogy nem keresi fel a lányt, de ki tudja, hogy mit tett valójában? És ha esetleg nem úgy tett volna ahogy neki mondta, ennek az ártatlannak tetsző megjegyzés segítségével esetleg megbizonyosodhat róla.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.25 21:40:40
//Meg Fint//
*Sajnos legszebb kaftánját elorozták tőle a kikötőben, de természetesen nem hétköznapi öltözékében jelenik meg. Meg is tisztálkodott, szakálla rendezett, bár azt soha nem látni másként. Míg rendbe szedte magát és a Vaskorsóig ért, volt ideje gondolkodni. Érdekes kis játszmában volt része a báróval és bár csak a miheztartás végett volt kis fenyegető él utolsó mondataiban, szinte biztosra veszi, hogy nem tudott ráijeszteni Cha'yss-ra. Különösebben nem is állt szándékában, csupán azt akarta jelezni, hogy nem ma jött le a falvédőről és a wegtoreni jól teszi, ha óvatosan cselekszik, nem hagyja magát elszédíteni a lehetőségektől. Most pedig mintha még mindig mosolyogna egy kicsit. Az jár a fejében, hogy a báró, saját szavai szerint, nem lát esélyt maga számára Aenae-nél. Holott Hubi biztosra veszi, hogy villás nyelvét szép szavak formálásán kívül másképp is hasznosíthatja, hasznosítja, az úrnő legnagyobb örömére. Ez a mosoly aztán elhalványul amikor megpillantja a kocsmárost, akitől nem a legjobb barátságban váltak el legutóbb. Ez egyébként jellemző Hubira, az emberek valahogy nem érteni, hanem félreérteni szokták. Ki tudja, hogy miért?*
- Üdvözöllek! *köszönti a jó kancellár a fogadóst, az előzményektől függetlenül egészen nyájasan* Nálad költöm el az estebédet Kagaenae nagyasszony és Cha'yss Cano Caldorcor báró társaságában. *körülnéz* Amint látom, még nem érkeztek meg. Jobb is így. Bár tudom, hogy a Vaskorsó konyhája és pincéje kiváló, mégis kérjelek kell rá, hogy mindenből csak a legjobbat tálaljátok fel asztalunkra.
*Széles mosoly terül el az arcán.*
- De lehetséges, hogy mégis felesleges volt megemlítenem ezt. Biztos vagyok benne, hogy nem követtek el hibát.
*Ezután helyet foglal egy asztalnál, bár még nem rendel semmit. Illetlenségnek tartaná, ha iszogatna míg Aenae meg nem érkezett. Akire nem is kell olyan sokat várnia. Hubi megállapítja, hogy a fruskának jót tett a kis pihenő és az, hogy rendbe hozhatta magát a mozgalmas út után. Persze még így is látszik rajta, hogy az nem volt eseményektől mentes, de Hubi nem olyan tapintatlan, hogy ilyesmit felemlegessen. Feláll az asztaltól ahogy Aenae odaér és meghajtja magát.*
- Nagyasszony! Ritkán van alkalmam ilyen kellemes társaságban fogyasztani vacsorám, megtisztelve érzem magam. Parancsolj helyet foglalni!
*Ebben is segédkezik, kihúzza, majd segít Aenae alá tolni a széket. Feltéve, hogy a lány engedi ezt. Ellenkező esetben sem változik az udvarias mosoly az arcán, legfeljebb ismét megjegyzi magában, hogy még nem lenne késő számára illemet tanulni. Ha mondjuk egy rémes modorú virágáruslány lenne, akkor ezt a feladatot Hubi is vállalhatná, de így...*
- Meghagytam, hogy ínycsiklandó falatokat és kitűnő italokat kapjunk vacsorára, csupán választanunk kell. Talán ha a báró úr őméltósága is megérkezik. Bizonyos vagyok benne, hogy nem kell sokat várunk rá.
*Hubinak uralkodnia kell magán, hogy az utolsó mondatba ne csempésszen valami epés felhangot, sikerrel jár. Aztán kicsit sajnálkozó arcot vág.*
- Remélem, hogy e rövid idő alatt is sikerült valamicskét pihenned és e megtisztelő invitálás nem okoz számodra nagy fáradtságot. Ez rendkívül szomorítana.
*Ismét elmosolyodik, szinte szabadkozón, mint akinek csak most jut eszébe egy nagy horderejű kérdés.*
- Amikor kényelmed felől intézkedtem, sajnos elmulasztottam figyelmeztetni a szolgálókat, hogy részedre fürdősóról is gondoskodjanak fürdőd mellé. Bízom benne, hogy erről nem feledkeztek meg intelmem nélkül.
*A választ természetesen megvárja és csak utána folytatja, félig mintha magéhoz intézve a kérdést. Elvégre elképzelhető, hogy Aenae erről mit sem tud.*
- Szintén nagy megnyugvással töltene el ha tudnám, hogy a báró úr tiszteletre méltó igényeit is sikerült kielégíteni szállása kényelmével.
*Ugyan Cha'yss azt mondta neki, hogy nem keresi fel a lányt, de ki tudja, hogy mit tett valójában? És ha esetleg nem úgy tett volna ahogy neki mondta, ennek az ártatlannak tetsző megjegyzés segítségével esetleg megbizonyosodhat róla.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.25 21:40:40
4641. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-10-25 16:50:28
Üzenet elküldve: 2020-10-25 16:50:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Maga sem hitte volna, hogy ilyen rövid idő alatt nagyjából vállalható állapotúra tudja hozni magát. Az összkép tulajdonképpen egészen rendben van, leszámítva talán a szája sarkában a pofon okozta duzzanatot.
Összességében olyan, mint máskor, bár az ütleg nyoma némiképpen ront az összképen. Frizurája csinos, laza konty, a hímzett selyemtunika rásimul sovány alakjára, a földig érő szoknyának tűnő bőszárú nadrág optikailag nyújtja termetét, a magasított sarkú bokacsizmák pedig fizikailag is hozzáadnak pár centit a magasságához. Pelerinje egyszerű, majdnem a térdéig ér, bal vállán méretes, festett, funkciónélküli gombok díszítik, kezei eltűnnek az anyag redői között. Noha neki magának az a fixaideája, hogy slampos - pláne Cha'yss mellett, vagy hozzá képest -, de ruháit jó ízléssel válogatja. Visszafogott, csinos.
És továbbra is dühös. Elsősorban magára és azért, mert maga sem tudja, hogy mi a fene miatt is gondolta azt, hogy egy vacsora a kancellárral olyan jó ötlet. Mikor aludhatna is. Ó tényleg, mennyire jó is lenne az alvás!
Gyalogosan érkezik, mert egy kis sétára volt szüksége, hogy kiszellőztesse a fejét, üzenetet hagyott a másik kettőnek, hogy majd a Tavernában találkozhatnak.
Megállapítása szerint a vashegyi levegő sokkal kellemesebb, mint az artheniori. Bár lehet, hogy ha Artheniorban lenne, akkor azt állapítaná meg, hogy az ottani levegő a jobb. Most éppen dühös mindenre, mindenkire, beleértve saját magát is, de még azt a kavicsot is, amibe belerúg séta közben. Meg az ösvényt is, ami úgy vitte el a Taverna mellett, hogy észre sem vette. Dühítő, hogy vissza kellett kanyarodnia. Viszont így, hogy kimelegedett kicsit egész arca rózsás, nem csupán a szája sarkában a pofon nyoma. És az sem látszik rajta, hogy elpirul amiatt, hogy illetlen módon megvárakoztatta akár egyik, akár másik, akár mindkét vendégét egyszerre.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.25 16:52:30
*Maga sem hitte volna, hogy ilyen rövid idő alatt nagyjából vállalható állapotúra tudja hozni magát. Az összkép tulajdonképpen egészen rendben van, leszámítva talán a szája sarkában a pofon okozta duzzanatot.
Összességében olyan, mint máskor, bár az ütleg nyoma némiképpen ront az összképen. Frizurája csinos, laza konty, a hímzett selyemtunika rásimul sovány alakjára, a földig érő szoknyának tűnő bőszárú nadrág optikailag nyújtja termetét, a magasított sarkú bokacsizmák pedig fizikailag is hozzáadnak pár centit a magasságához. Pelerinje egyszerű, majdnem a térdéig ér, bal vállán méretes, festett, funkciónélküli gombok díszítik, kezei eltűnnek az anyag redői között. Noha neki magának az a fixaideája, hogy slampos - pláne Cha'yss mellett, vagy hozzá képest -, de ruháit jó ízléssel válogatja. Visszafogott, csinos.
És továbbra is dühös. Elsősorban magára és azért, mert maga sem tudja, hogy mi a fene miatt is gondolta azt, hogy egy vacsora a kancellárral olyan jó ötlet. Mikor aludhatna is. Ó tényleg, mennyire jó is lenne az alvás!
Gyalogosan érkezik, mert egy kis sétára volt szüksége, hogy kiszellőztesse a fejét, üzenetet hagyott a másik kettőnek, hogy majd a Tavernában találkozhatnak.
Megállapítása szerint a vashegyi levegő sokkal kellemesebb, mint az artheniori. Bár lehet, hogy ha Artheniorban lenne, akkor azt állapítaná meg, hogy az ottani levegő a jobb. Most éppen dühös mindenre, mindenkire, beleértve saját magát is, de még azt a kavicsot is, amibe belerúg séta közben. Meg az ösvényt is, ami úgy vitte el a Taverna mellett, hogy észre sem vette. Dühítő, hogy vissza kellett kanyarodnia. Viszont így, hogy kimelegedett kicsit egész arca rózsás, nem csupán a szája sarkában a pofon nyoma. És az sem látszik rajta, hogy elpirul amiatt, hogy illetlen módon megvárakoztatta akár egyik, akár másik, akár mindkét vendégét egyszerre.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.25 16:52:30
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051