//Seles//
*Learon a lánnyal nevet, és megérti, hogy az miről beszél, hiszen ő is találkozott ezekkel a borászokkal.*
-Igen, nos, tudja itt már semmi sem a bor lelkéről szól! Ezt a bort már csak külsőségeiben hívhatjuk annak, hiszen nálunk a faluban még ezt az italt úgy készítették, hogy maguk fogják meginni, és így, ősi, ősi receptek alapján, a legjobb készült, itt viszont csak a szabályok meg az urak kiszolgálása! Csupán annyi a lényeg, hogy a lehető legtöbb pénzért adhassák el a végén, nem az íze és a munkás, na meg a gyümölcs jókedve miközben terem és szedik! Nem ér fabatkát sem az egész a korszerű hordókkal és tiszta kezekkel! *Talán a monológ kicsit hosszúra is nyúlik, de a pásztor ilyesmi nem zavarja, hiszen ha elkezd beszélni olyanról ami érdekli, akkor semmi nem állhat nyelve útjába.*
-Képzelje, hallottam olyat is, hogy egy gnóm szólóprést épített, és már nem is lábbal taposnak! Na ez a szőlő meggyalázása. *Forgatja meg a szemét egy kicsit.*
-Ne bánkódjék emiatt! Vannak erre jó építőmesterek, csak meg kell találnom őket. *Hallgatva a lányt, most rajta a meglepődés sora, hiszen ez a lány, még ha kinézetében és beszédstílusában messze is áll egy igazi földművestől, ez a mentalitás folyamatosan közelebb viszi hozzá a Sajt-mester szemében.*
-Ez igen hölgyem! Ez igen! *Ekkor megáll, és meghajol a nő előtt. Igazi meghajlás, nem olyan biccentésféle.*
-Öröm hallani, hogy szeretne bizonyítani. Látszik, hogy ön igazi földműves, hiszen ilyet nem mondana más! Remélem sokáig fogunk tudni együtt dolgozni! *A következőkre Learon elgondolkodik. Erre már van egy kész kigondolása, amihez Lorew, Trodd és Worenth juttatták el. Na nem egyszerre, csak ahogy hallgatta őket, mindig adtak pár érdemes mondatot az ideológiájához.*
-Tudja, van egy hatalmas puszta és végeláthatatlan erdők azon túl arrafelé! *Mutat a füves puszta irányába. Azok előtt van az ő földje is.*
-Amott pedig nagyon sokan nyomorognak és éheznek! *Ujját most a városra szegezi.*
-Valahogy az egész nevetséges. Nekem teli van az erszényem, sosem volt kenyérgondom, és képes voltam földet venni, meg állatokat, mert szerencsém volt. Mégis, van, akinek ennyi nem jut, de dolgozni akar. Én azt gondolom, hogy mindenkinek kell munkát adni, aki szeretne! Sőt, tovább megyek. Annak is, aki nem szeretne. Mindenkinek dolgozni kell. Tömegek éheznek, miközben a legelők dúsak, az erdő és a mezők pedig egy kis verejtékért százszor nagyobb várost is el tudnának látni. *Itt elneveti magát.*
-Mégis, a nemeseknek az a céljuk, hogy ők feleslegesen költsék a pénzt, és egész néprétegeket nyomorban tartsanak. Az én célom az, hogy azt a sok embert kivezessem a pusztába, és kapát, kaszát pásztorbotot adjak a kezükbe. Egy idő után pedig beomolnak majd a paloták, és azok helyére érdemesebb emberek kerülnek majd. *Itt megáll és a lányra néz, várja a reakciót.*