Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-24 17:45:30
Üzenet elküldve: 2020-01-24 17:45:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Dora, Esti, Hubi//
*Dora lassan túlteszi magát az eseten, és a kancellárra figyel. Amikor a férfi a nehéz terhek cipeléséről beszél, az jut eszébe, hogy hány olyan nőt látott már, aki magára értené az esetet, és azt hinné, lekövérezték. Meg persze azon is elgondolkodik, hogy ő maga mennyivel több ésszel van megáldva, mint azok a gazdag csitrik, ezért nem is játssza el, hogy megsértődne a dolgon. Ki tudná jobban, mint ő, hogy a kancellár amúgy milyen jó erőben van a kora ellenére?
Hát persze, Esti. Meg még feltehetőleg jó pár tharg hölgyike, akivel a férfi előttük kufircolt. Mindenesetre a szeretet és a tisztelet érezhetően kölcsönös a kancellár és írnoka között, és még ő is hajlandó megadni ezt Esti felé. Habár nem éppen a legszerencsésebb a dolog, nem szeretné, ha bárki is örök barátságnak hinné a joviális gesztusát. Például Relael. Dora csak békét akar, és ha el akarja fogadni, akkor először a mélységi fenekével, vagyis a kancellár kedvencével kell kezdenie. Ebben a megvilágításban már az így elnevezett étel falatjai is nehezen gördülnek majd le a torkán, hiába éhes. De hát ez van, nincs mit tenni.*
- Kíváncsivá tettél. *Mosolyog Estire visszafogottan, bár az igazat mondja.* Nem gondoltam volna, hogy valaha is különlegeset ehetek Thargföldön. Micsoda fordulat lenne! És mondd csak, te főzöl, vagy a helyes fickó a pultnál, aki folyton téged leseget? *Kíváncsiskodik, lopva Fint felé pillantva.*
*Dora úgy látja, hogy a kancellár fizet, amit azzal honorál, hogy csinos kis bokájával megsimítja a lábát, persze ebből senki nem láthat semmit. Ez csak egy röpke pillanat, szinte véletlennek is lehetne gondolni, ha nem Dorával ülne az asztalnál, de hát ugye… Közben a levélre terelődik a szó, és ha Dora kap ételt, el is kezd falatozni.*
- Kár. *Mondja, és nagyot sóhajt, hogy aztán ő is rátromfoljon.* Annyira kíváncsi voltam, hogy mit szól a szép betűimhez. Lehet, hogy nekem is üzent volna valamit. De hát így jártunk, ugye… *Mosolyog bájosan, de kegyetlenül. Azonban a hír rossz. Vagy valami olyasmi.*
- Ó! *Ebből a hangból nehéz eldönteni, hogy Dora első gondolata a „jaj ne, Kagaenae még nem jön haza”, vagy a „juhú, Kagaenae még nem jön haza” volt-e. Többek között azért, mert ő maga sem tudja eldönteni, számára a lány közömbös, és az egész tharg-utódlás ügye kissé új. Akart-akaratlan Nirs felé pillant, az egyetlen személy felé, akit fizikailag is össze tud kötni a lánnyal. És a másik asztalnál ülő kisfiú rögtön valami esküvőről is kiabál, talán az övékről? Dorát nem érdeklik a lélekügyek, úgyhogy visszafordul.*
- Mindig is úgy voltam vele, hogy a látszat az elsődleges. Vagyis ha ráhagyjuk az ügyet Artheniorra, azzal rossz fényben tüntetjük fel saját magunkat, úgy tűnhet, mintha nem akarnánk az úrnő segítségére sietni. Viszont a várost sem hagyhatjuk el nagy sebbel-lobbal, mert – ahogy te magad is mondtad – Waldrant sem láttuk már időtlen idők óta. Talán az volna a legegyszerűbb, ha mennénk is és maradnánk is, úgymond, ha valamelyikünk elindulna, és beleveszne a csigalassú ügyintézésbe, sőt csavarna rajta még egyet, amíg a többiek intézkednek Vashegyen a thargok jóléte felől. *Foglalja össze a véleményét teljes tárgyias közömbösséggel, és kíváncsian várja a többiek véleményét a dologról. Estit nagy bajkeverőnek tartja, mégsem látta még élesben megcsillogtatni ezt a képességét.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.24 17:46:19
*Dora lassan túlteszi magát az eseten, és a kancellárra figyel. Amikor a férfi a nehéz terhek cipeléséről beszél, az jut eszébe, hogy hány olyan nőt látott már, aki magára értené az esetet, és azt hinné, lekövérezték. Meg persze azon is elgondolkodik, hogy ő maga mennyivel több ésszel van megáldva, mint azok a gazdag csitrik, ezért nem is játssza el, hogy megsértődne a dolgon. Ki tudná jobban, mint ő, hogy a kancellár amúgy milyen jó erőben van a kora ellenére?
Hát persze, Esti. Meg még feltehetőleg jó pár tharg hölgyike, akivel a férfi előttük kufircolt. Mindenesetre a szeretet és a tisztelet érezhetően kölcsönös a kancellár és írnoka között, és még ő is hajlandó megadni ezt Esti felé. Habár nem éppen a legszerencsésebb a dolog, nem szeretné, ha bárki is örök barátságnak hinné a joviális gesztusát. Például Relael. Dora csak békét akar, és ha el akarja fogadni, akkor először a mélységi fenekével, vagyis a kancellár kedvencével kell kezdenie. Ebben a megvilágításban már az így elnevezett étel falatjai is nehezen gördülnek majd le a torkán, hiába éhes. De hát ez van, nincs mit tenni.*
- Kíváncsivá tettél. *Mosolyog Estire visszafogottan, bár az igazat mondja.* Nem gondoltam volna, hogy valaha is különlegeset ehetek Thargföldön. Micsoda fordulat lenne! És mondd csak, te főzöl, vagy a helyes fickó a pultnál, aki folyton téged leseget? *Kíváncsiskodik, lopva Fint felé pillantva.*
*Dora úgy látja, hogy a kancellár fizet, amit azzal honorál, hogy csinos kis bokájával megsimítja a lábát, persze ebből senki nem láthat semmit. Ez csak egy röpke pillanat, szinte véletlennek is lehetne gondolni, ha nem Dorával ülne az asztalnál, de hát ugye… Közben a levélre terelődik a szó, és ha Dora kap ételt, el is kezd falatozni.*
- Kár. *Mondja, és nagyot sóhajt, hogy aztán ő is rátromfoljon.* Annyira kíváncsi voltam, hogy mit szól a szép betűimhez. Lehet, hogy nekem is üzent volna valamit. De hát így jártunk, ugye… *Mosolyog bájosan, de kegyetlenül. Azonban a hír rossz. Vagy valami olyasmi.*
- Ó! *Ebből a hangból nehéz eldönteni, hogy Dora első gondolata a „jaj ne, Kagaenae még nem jön haza”, vagy a „juhú, Kagaenae még nem jön haza” volt-e. Többek között azért, mert ő maga sem tudja eldönteni, számára a lány közömbös, és az egész tharg-utódlás ügye kissé új. Akart-akaratlan Nirs felé pillant, az egyetlen személy felé, akit fizikailag is össze tud kötni a lánnyal. És a másik asztalnál ülő kisfiú rögtön valami esküvőről is kiabál, talán az övékről? Dorát nem érdeklik a lélekügyek, úgyhogy visszafordul.*
- Mindig is úgy voltam vele, hogy a látszat az elsődleges. Vagyis ha ráhagyjuk az ügyet Artheniorra, azzal rossz fényben tüntetjük fel saját magunkat, úgy tűnhet, mintha nem akarnánk az úrnő segítségére sietni. Viszont a várost sem hagyhatjuk el nagy sebbel-lobbal, mert – ahogy te magad is mondtad – Waldrant sem láttuk már időtlen idők óta. Talán az volna a legegyszerűbb, ha mennénk is és maradnánk is, úgymond, ha valamelyikünk elindulna, és beleveszne a csigalassú ügyintézésbe, sőt csavarna rajta még egyet, amíg a többiek intézkednek Vashegyen a thargok jóléte felől. *Foglalja össze a véleményét teljes tárgyias közömbösséggel, és kíváncsian várja a többiek véleményét a dologról. Estit nagy bajkeverőnek tartja, mégsem látta még élesben megcsillogtatni ezt a képességét.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.24 17:46:19
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-22 19:57:22
Üzenet elküldve: 2020-01-22 19:57:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki//
//Esti figyelmébe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A fiú több felszólítás ellenére sem habozik, és megpróbálja leküldeni az erős italt, aztán jó nagyokat prüszköl utána. Ez várható volt. Fint szája mosolyra húzódik, elég büszke a kölyökre, meg kell hagyni, hiszen valahol mindenki elkezdte, és fogadni merne rá, hogy mindenki így járt az első pohárkával. Egyelőre nincs is miért maradnia, inkább elvesz egy rongyot a pultról, és megtisztogatja a többi, üresen maradt asztalt, ez azonban mind csak kifogás, hogy tisztes távolból Estit és a másik csapat vendéget mustrálja elég feltűnően. No, nem mintha ilyen messziről bármit hallana abból, amit beszélgetnek, inkább Esti mozdulatai, gesztusai kötik le. Próbál olvasni belőlük. Azt neki sem nehéz kikövetkeztetni, hogy az öreg fickó gazdag, és miután a kancellár kedvencével viccelődtek, az is egyértelmű, hogy ki a kancellár. A kérdés már csak az, ki a kedvence, az elfet és a sötételfet elnézve ilyen téren nem válogatós. Fint csuklóját pedig csak úgy égeti a karperec, meg vele együtt az elhatározása.*
~ Biztosan volt köztük valami. ~ *Vagy pont, hogy nem volt semmi, ruha sem, ahogy a kocsmákban, ahol már megfordult, szokták mondogatni. Máskor viccesnek találná, de most a felismerés csak felbőszíti. Visszatér a pulthoz, lassan elfogy a tennivalója, amivel levezetheti a feszültséget. Kicsit túl nagy hévvel pakolgatja az edényeket, majd ökölbe szorított kézzel a pultra támaszkodva egy nagyot, hosszút sóhajt, hátha ettől felszívódik a dühe, de ez is csak a mesékben segít. És hogy mi lenne a jobb megoldás, mint a kancellár megverése, azt tudja a fene. Mielőtt azonban kiötölné az amúgy is meddő tervet, Esti maga érkezik hozzá, és egy pillanatra elszállnak az ilyesféle gondolatai. De csak egy pillanatra, hogy újabb haragra adjanak okot, egyrészt, mert a lány jól helyre rakja Fintet a botlásáért, másrészt, mert már szalad is a gazdag fickó után.*
- Persze, menj csak, a vén kecske nem várhat! *Mondja szintén fojtott hangon, és egy gúnyos nevetéssel próbálja elütni a dolog élét, de egyértelmű, hogy most komolyan féltékenykedik. Fäenro kiáltása sem hatja meg, mára torkig van a nőkkel.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.22 19:58:50
//Esti figyelmébe//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A fiú több felszólítás ellenére sem habozik, és megpróbálja leküldeni az erős italt, aztán jó nagyokat prüszköl utána. Ez várható volt. Fint szája mosolyra húzódik, elég büszke a kölyökre, meg kell hagyni, hiszen valahol mindenki elkezdte, és fogadni merne rá, hogy mindenki így járt az első pohárkával. Egyelőre nincs is miért maradnia, inkább elvesz egy rongyot a pultról, és megtisztogatja a többi, üresen maradt asztalt, ez azonban mind csak kifogás, hogy tisztes távolból Estit és a másik csapat vendéget mustrálja elég feltűnően. No, nem mintha ilyen messziről bármit hallana abból, amit beszélgetnek, inkább Esti mozdulatai, gesztusai kötik le. Próbál olvasni belőlük. Azt neki sem nehéz kikövetkeztetni, hogy az öreg fickó gazdag, és miután a kancellár kedvencével viccelődtek, az is egyértelmű, hogy ki a kancellár. A kérdés már csak az, ki a kedvence, az elfet és a sötételfet elnézve ilyen téren nem válogatós. Fint csuklóját pedig csak úgy égeti a karperec, meg vele együtt az elhatározása.*
~ Biztosan volt köztük valami. ~ *Vagy pont, hogy nem volt semmi, ruha sem, ahogy a kocsmákban, ahol már megfordult, szokták mondogatni. Máskor viccesnek találná, de most a felismerés csak felbőszíti. Visszatér a pulthoz, lassan elfogy a tennivalója, amivel levezetheti a feszültséget. Kicsit túl nagy hévvel pakolgatja az edényeket, majd ökölbe szorított kézzel a pultra támaszkodva egy nagyot, hosszút sóhajt, hátha ettől felszívódik a dühe, de ez is csak a mesékben segít. És hogy mi lenne a jobb megoldás, mint a kancellár megverése, azt tudja a fene. Mielőtt azonban kiötölné az amúgy is meddő tervet, Esti maga érkezik hozzá, és egy pillanatra elszállnak az ilyesféle gondolatai. De csak egy pillanatra, hogy újabb haragra adjanak okot, egyrészt, mert a lány jól helyre rakja Fintet a botlásáért, másrészt, mert már szalad is a gazdag fickó után.*
- Persze, menj csak, a vén kecske nem várhat! *Mondja szintén fojtott hangon, és egy gúnyos nevetéssel próbálja elütni a dolog élét, de egyértelmű, hogy most komolyan féltékenykedik. Fäenro kiáltása sem hatja meg, mára torkig van a nőkkel.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.22 19:58:50
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-21 22:24:14
Üzenet elküldve: 2020-01-21 22:24:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//Mindenki egy kiabálás miatt//
*Morak olyan szép beszédet tart az alkohol ellen, hogy Fäenro igazán kezd lemondani róla. Rel is óva inti, ám nem tiltja. Fint eközben megissza Morakét, és láthatóan nem okoz neki lelkiismereti kérdést. Kisvártatva Nirs is követi. A két ember megtette. Fäenro, bár megszívlelte a törp szavait, szíve mindig az emberi példa felé dönt. Szeretne a két felnőtt férfira hasonlítani.*
- Ne tessék rám megorrolni! *Szól Morakhoz.* - Nagy vagyok már, nekem sem fog ártani. *Azzal csakugyan megissza, ám ahogy az várható, köhög, krákog, prüszköl tőle. Úgy érzi, már most megutálta az egészet és elborzasztja a gondolat, hogy ezt férfiként szeretnie kéne. Ugyanakkor nem enged a "nagyfiú" színjátékból. Hiába szédítette meg az ital, erősen próbálkozik Nirs szemébe nézni stabilan és így megválaszolni az imént elhangzott kérdéseket.*
- Igen, nagyon szép a piac és finom lepényt is adnak! *Jut eszébe a reggeli. Most már éppen nem éhes, de az alkoholtól rendkívül szédül.* - A neje akkor éppen a kisasszonnyal volt. *Néz Relre és próbál mosolyogni. Elég nehéz úgy, hogy szeme előtt ugrál a kép.* - Utána elment, de nem hiszem, hogy egyedül lett volna sokáig. Kagaenae nagyon kedves, és a kedves emberek nincsenek egyedül. A Kósza Pintyben vannak barátai, ezt biztosan tudom. *A szavak jönnek, egyik a másik után. Aztán Nirs mesél. Neki most nem kell beszélni, csak hallgatja a szép történetet, miközben lassan múlni kezd a szédülés. Azonban Nirs bejelentését sokkal nagyobb, kitörő örömmel fogadja, mint ahogy alap állapotában örülne.*
- Esküvőre megyünk! - Kiáltja, hogy tudassa a jó hírt az egész Vaskorsóval.
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//Mindenki egy kiabálás miatt//
*Morak olyan szép beszédet tart az alkohol ellen, hogy Fäenro igazán kezd lemondani róla. Rel is óva inti, ám nem tiltja. Fint eközben megissza Morakét, és láthatóan nem okoz neki lelkiismereti kérdést. Kisvártatva Nirs is követi. A két ember megtette. Fäenro, bár megszívlelte a törp szavait, szíve mindig az emberi példa felé dönt. Szeretne a két felnőtt férfira hasonlítani.*
- Ne tessék rám megorrolni! *Szól Morakhoz.* - Nagy vagyok már, nekem sem fog ártani. *Azzal csakugyan megissza, ám ahogy az várható, köhög, krákog, prüszköl tőle. Úgy érzi, már most megutálta az egészet és elborzasztja a gondolat, hogy ezt férfiként szeretnie kéne. Ugyanakkor nem enged a "nagyfiú" színjátékból. Hiába szédítette meg az ital, erősen próbálkozik Nirs szemébe nézni stabilan és így megválaszolni az imént elhangzott kérdéseket.*
- Igen, nagyon szép a piac és finom lepényt is adnak! *Jut eszébe a reggeli. Most már éppen nem éhes, de az alkoholtól rendkívül szédül.* - A neje akkor éppen a kisasszonnyal volt. *Néz Relre és próbál mosolyogni. Elég nehéz úgy, hogy szeme előtt ugrál a kép.* - Utána elment, de nem hiszem, hogy egyedül lett volna sokáig. Kagaenae nagyon kedves, és a kedves emberek nincsenek egyedül. A Kósza Pintyben vannak barátai, ezt biztosan tudom. *A szavak jönnek, egyik a másik után. Aztán Nirs mesél. Neki most nem kell beszélni, csak hallgatja a szép történetet, miközben lassan múlni kezd a szédülés. Azonban Nirs bejelentését sokkal nagyobb, kitörő örömmel fogadja, mint ahogy alap állapotában örülne.*
- Esküvőre megyünk! - Kiáltja, hogy tudassa a jó hírt az egész Vaskorsóval.
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-21 20:12:47
Üzenet elküldve: 2020-01-21 20:12:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
*Ha már kezdett oldódni iménti kis zavara, Rel jó érzékkel rángatja vissza. Különös ez az elf. Ha épp szende is akar lenni, akkor is olyan hatással lehet a szerencsétlen férfiemberre, hogy felhergelt bikaként rontana neki bárminek. Ha Nirs ezt szépen végiggondolná, bizonyára rendkívül büszke lenne magára, hogy ama soha vissza nem térő alkalommal nemet tudott mondani. De idáig nem jut el. Inkább azzal foglalkozik, hogy az elf szerint a mélységi rászolgált az ellenszenvére. Oldalt fordul, Esti felé sandít, megnézi magának.*
- Nem tudom. *fordul vissza végül és megvonja a vállát* Mélységi. Mint bármelyik. Vagy tett ellened valamit?
*Azt persze jól tudja, hogy az elfek és mélységi rokonaik rendszerint kölcsönösen nem szívlelik egymást. Ennél fogva nem feltétlenül kell bármi ok az ellenszenvre. Ellenben a törpét egyre különösebbnek találja. Elvégre miféle törpe az aki nem iszik? Mert most épp a csaposnak kínálja fel az italát amit az le is gurít, Nirs pedig megránduló arccal néz az asztalra, ahogy Rel elé csúsztat egy újabb kupicát.*
- Sok lesz. *néz fel mosolyogva és szó szerint a hideg is kirázza ahogy arra gondol, hogy ezt meg kéne innia* Egy nemeslelkű mindig tudja, hogy hol a határ.
*Újra végigmozgatja jobb keze ujjait, ezúttal az asztal lapja alatt, hiszen nem vásári mutatványnak szánja a dolgot, saját magát akarja megnyugtatni azzal, hogy javul az állapota. Csuklóból megforgatja kézfejét és könyökét behajlítja. Egész jól megy. Soha nem gondolta volna, hogy ilyen természetesnek ható cselekvések ekkora örömet tudnak okozni. Míg ezzel van elfoglalva, Rel és Morak mintha évődnének kicsit, a kölyök pedig a pálinkával történt bátortalan ismerkedés után érdekes hírrel szolgál Nirs számára.*
- Ma reggel? *kérdez vissza felderülő arccal* Ez jó hír.
~Arthenior? Minek ment volna oda?~
*Míg ezen töpreng, Morak valami homályos fejtegetésbe kezd a hitves szó kapcsán, feltétlen bizalmat emlegetve. Aztán lehet, hogy nem annyira homályos az okfejtés, csak Nirs nem tud kellően koncentrálni. Sőt, furcsa mód pont erről jut eszébe valami, ami azelőtt soha. És ez egyáltalán nem kellemes érzés. Annyira nem, hogy már a gondolattól is rosszul érzi magát. Szégyenkezik. De azért csak Fäenro felé fordul.*
- A piacon? Az érdekes hely, nem igaz? Rengeteg ember, nagy nyüzsgés, érdekes árusok még érdekesebb portékákkal.
*Szinte oda sem figyelve emeli fel a kis pohárkát és dönti le a pálinkát. Ezek szerint mégsem tudja, hogy hol a határ. Vagy még nem érte el. Könnybe is lábada a szeme, a köhögést leküzdve megköszörüli a torkát és ahogy leteszi az asztalra a kupicát, mintegy mellékesen, színtelen hangon teszi fel a kérdést. Mintha csak egy érdektelen részletről lenne szó, ami tulajdonképpen nem is érdekes.*
- Mondd csak, egyedül volt?
*Visszafordul a többiek felé és némileg zavartan elmosolyodik. Ha kérdeznék se tudná megmondani, hogy miért vannak kevesen a törpék. Morak ugyan mondott erről valamit, csak hát... De erről szó sincs, sőt. Morak Aenae-re kíváncsi.*
- Aenae-ről? *hökken meg egy kicsit, mert meglepi a kérés. Tulajdonképpen nem is ismerik egymást a szakállas testőrrel. De miért is ne?*
- Érdekes történet ez, törpe uram. A hosszabb mesére vagy kíváncsi vagy a rövidebbre?
*Nem nagyon várja meg a választ, beszél tovább.*
- Persze a hosszabb sem annyira terjedelmes. Artheniprban találkoztunk először. Soha nem felejtem el azt a pillanatot. Talán úgy fogod érezni, hogy valami ócska trubadúrénekből idézek, de ahogy a fény megcsillant a haján, valóban olyan volt az, mintha bearanyozták volna. És amikor nevetett... Az istenekre! Nincs olyan csodálatos ének, ami felvehetné a versenyt azzal a hanggal. Tehát nyugodtan mondhatom, hogy első látásra beleszerettem. Aztán kiderült róla, hogy Kagan Thargodarnak a leánya, aki akkoriban a Vashegy ura volt. Róla pedig lehetett hallani jót is, rosszat is, így nem mondhatom, hogy nem izgultam amikor először a színe elé járultam. De végül elfogadott, ha idő is kellett hozzá. Nemrég pedig össze is házasodtunk.
*Félmosolyra húzza a száját.*
- Mármint Aenae-vel, nem Kagannal. Sajnos csak a dolog formális részére tudnunk sort keríteni, a kancellár adott össze minket.
*Fejével a mélységi és egy elf társaságában a bendőjét tömő Hubi felé biccent.*
- De talán nemsokára megülhetjük a lakodalmat is, ahogy illik, amire titeket is elvárunk.
*Most igazán kedvesen mosolyog az asztaltársaság minden tagjára, aztán tekintetét ismét a törpére veti és mintha kicsit arcára fagyna a mosoly.*
- A rövid változat nem ennyire szép, de legalább érdekes. Azért indultam el északról, hogy végezzek Kagan Thargodarral, apám gyilkosával. És minden ivadékával. A lányával is. Az unokatestvéremmel. Kagan apám öccse volt.
*Bujkál valami kaján mosolyféle a szája sarkában. Van egy olyan érzése, hogy a törpe konzervatív gondolkodású lehet, így az elhangzottak meglepetésként érhetik, esetleg rosszallását is kiválthatják. És valami gyerekes jókedvvel pont ezt várja.*
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
*Ha már kezdett oldódni iménti kis zavara, Rel jó érzékkel rángatja vissza. Különös ez az elf. Ha épp szende is akar lenni, akkor is olyan hatással lehet a szerencsétlen férfiemberre, hogy felhergelt bikaként rontana neki bárminek. Ha Nirs ezt szépen végiggondolná, bizonyára rendkívül büszke lenne magára, hogy ama soha vissza nem térő alkalommal nemet tudott mondani. De idáig nem jut el. Inkább azzal foglalkozik, hogy az elf szerint a mélységi rászolgált az ellenszenvére. Oldalt fordul, Esti felé sandít, megnézi magának.*
- Nem tudom. *fordul vissza végül és megvonja a vállát* Mélységi. Mint bármelyik. Vagy tett ellened valamit?
*Azt persze jól tudja, hogy az elfek és mélységi rokonaik rendszerint kölcsönösen nem szívlelik egymást. Ennél fogva nem feltétlenül kell bármi ok az ellenszenvre. Ellenben a törpét egyre különösebbnek találja. Elvégre miféle törpe az aki nem iszik? Mert most épp a csaposnak kínálja fel az italát amit az le is gurít, Nirs pedig megránduló arccal néz az asztalra, ahogy Rel elé csúsztat egy újabb kupicát.*
- Sok lesz. *néz fel mosolyogva és szó szerint a hideg is kirázza ahogy arra gondol, hogy ezt meg kéne innia* Egy nemeslelkű mindig tudja, hogy hol a határ.
*Újra végigmozgatja jobb keze ujjait, ezúttal az asztal lapja alatt, hiszen nem vásári mutatványnak szánja a dolgot, saját magát akarja megnyugtatni azzal, hogy javul az állapota. Csuklóból megforgatja kézfejét és könyökét behajlítja. Egész jól megy. Soha nem gondolta volna, hogy ilyen természetesnek ható cselekvések ekkora örömet tudnak okozni. Míg ezzel van elfoglalva, Rel és Morak mintha évődnének kicsit, a kölyök pedig a pálinkával történt bátortalan ismerkedés után érdekes hírrel szolgál Nirs számára.*
- Ma reggel? *kérdez vissza felderülő arccal* Ez jó hír.
~Arthenior? Minek ment volna oda?~
*Míg ezen töpreng, Morak valami homályos fejtegetésbe kezd a hitves szó kapcsán, feltétlen bizalmat emlegetve. Aztán lehet, hogy nem annyira homályos az okfejtés, csak Nirs nem tud kellően koncentrálni. Sőt, furcsa mód pont erről jut eszébe valami, ami azelőtt soha. És ez egyáltalán nem kellemes érzés. Annyira nem, hogy már a gondolattól is rosszul érzi magát. Szégyenkezik. De azért csak Fäenro felé fordul.*
- A piacon? Az érdekes hely, nem igaz? Rengeteg ember, nagy nyüzsgés, érdekes árusok még érdekesebb portékákkal.
*Szinte oda sem figyelve emeli fel a kis pohárkát és dönti le a pálinkát. Ezek szerint mégsem tudja, hogy hol a határ. Vagy még nem érte el. Könnybe is lábada a szeme, a köhögést leküzdve megköszörüli a torkát és ahogy leteszi az asztalra a kupicát, mintegy mellékesen, színtelen hangon teszi fel a kérdést. Mintha csak egy érdektelen részletről lenne szó, ami tulajdonképpen nem is érdekes.*
- Mondd csak, egyedül volt?
*Visszafordul a többiek felé és némileg zavartan elmosolyodik. Ha kérdeznék se tudná megmondani, hogy miért vannak kevesen a törpék. Morak ugyan mondott erről valamit, csak hát... De erről szó sincs, sőt. Morak Aenae-re kíváncsi.*
- Aenae-ről? *hökken meg egy kicsit, mert meglepi a kérés. Tulajdonképpen nem is ismerik egymást a szakállas testőrrel. De miért is ne?*
- Érdekes történet ez, törpe uram. A hosszabb mesére vagy kíváncsi vagy a rövidebbre?
*Nem nagyon várja meg a választ, beszél tovább.*
- Persze a hosszabb sem annyira terjedelmes. Artheniprban találkoztunk először. Soha nem felejtem el azt a pillanatot. Talán úgy fogod érezni, hogy valami ócska trubadúrénekből idézek, de ahogy a fény megcsillant a haján, valóban olyan volt az, mintha bearanyozták volna. És amikor nevetett... Az istenekre! Nincs olyan csodálatos ének, ami felvehetné a versenyt azzal a hanggal. Tehát nyugodtan mondhatom, hogy első látásra beleszerettem. Aztán kiderült róla, hogy Kagan Thargodarnak a leánya, aki akkoriban a Vashegy ura volt. Róla pedig lehetett hallani jót is, rosszat is, így nem mondhatom, hogy nem izgultam amikor először a színe elé járultam. De végül elfogadott, ha idő is kellett hozzá. Nemrég pedig össze is házasodtunk.
*Félmosolyra húzza a száját.*
- Mármint Aenae-vel, nem Kagannal. Sajnos csak a dolog formális részére tudnunk sort keríteni, a kancellár adott össze minket.
*Fejével a mélységi és egy elf társaságában a bendőjét tömő Hubi felé biccent.*
- De talán nemsokára megülhetjük a lakodalmat is, ahogy illik, amire titeket is elvárunk.
*Most igazán kedvesen mosolyog az asztaltársaság minden tagjára, aztán tekintetét ismét a törpére veti és mintha kicsit arcára fagyna a mosoly.*
- A rövid változat nem ennyire szép, de legalább érdekes. Azért indultam el északról, hogy végezzek Kagan Thargodarral, apám gyilkosával. És minden ivadékával. A lányával is. Az unokatestvéremmel. Kagan apám öccse volt.
*Bujkál valami kaján mosolyféle a szája sarkában. Van egy olyan érzése, hogy a törpe konzervatív gondolkodású lehet, így az elhangzottak meglepetésként érhetik, esetleg rosszallását is kiválthatják. És valami gyerekes jókedvvel pont ezt várja.*
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-20 19:55:38
Üzenet elküldve: 2020-01-20 19:55:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Dora, Esti, Hubi//
*A maga részéről tökéletesen meg tudja érteni Dora reakcióját, amit a repkedő malacra adott. Valóban nem mindennapos látvány, akár ki is zökkentheti az embert vagy az elfet a nyugalmából. Ő persze nem kezdett sivalkodni, mert egy hozzá hasonló, komoly férfiúhoz ez mégis méltatlan lenne, de azt nem lehetne mondani, hogy könnyedén tér napirendre a dolog felett. Más kérdés, hogy őt inkább a tudományos kíváncsiság hajtja.*
- Ilyen nehéz terhet kell cipelnem. *mosolyodik el negédesen Esti észrevételére, miszerint a kancellár akkor is kancellár ha éppen ki szeretne kapcsolódni. A mélységi - kis szabódás után - elfogadja a plusz aranyakat is, amit Hubi megelégedéssel nyugtáz. Különben ő sértődött volna meg.*
- Ez igazán csábítóan hangzik. *mosolyodik el ismét, immár az asztaluknál, a felajánlott különleges vacsorára bólogatva.* Alkalomadtán örömmel fogadjuk el a meghívásod, nem igaz, kedvesem?
*Dorára pillant, hiszen az illem kedvéért az ő véleményét is ki kell kérnie, hiszen rá is vonatkozik a meghívás, de valahogy látszik a jó kancelláron, hogy nem számít nemleges válaszra. Esti a megrendelt étkek után néz, Dora pedig valami pimasz hangon kezd kíváncsiskodni. Hubi ugyan belül vigyorog, de olyan hangon szólal meg ahogy az iskolamester beszél kissé nehéz felfogású tanítványával.*
- A küldöncünk, ha még annyira is hajszolja a lovát, még nem érhetett el Artheniorba. A báró úr pedig bizonyára eszes férfiú, de annyira bizonyosan nem, hogy kitalálja üzenetünk tartalmát. Ebből következik, hogy nem a bárótól kaptam levelet.
*Itt már kedvesen mosolyog, mintegy engesztelően az iménti nem túl komoly kioktatás miatt.*
- De kíváncsiságod érthető és tetszik is. A kíváncsiság élteti a tudóst. Legyen szó ilyen apróságról is. Köszönjük!
*Az utóbbi már Estinek és a minden bizonnyal kitűnő fogásoknak szól. Előbbi helyet is foglal az asztaluknál.*
- Azt hiszem, hogy erre semmi szükség. *rázza meg egy kicsit a fejét a felajánlott különteremre* Elég nagy a nyüzsgés itt hozzá, hogy senki se törődjön velünk és senki se hallja amit beszélünk.
*Mivel kellőképpen éhes, miután jó étvágyat kívánt, meg is ízleli a róla elnevezett eledelt.*
- Fogadd őszinte elismerésem. *bazsalyog a sötételfre* Ez valóban remek. Örömömre szolgál, hogy egy ilyen ízletes étel viseli a nevem.
*Falatozgat is tovább, de közben időt szakít bizonyos kérdések megválaszolására is.*
- Nos, attól tartok, hogy a hír rossz. Rossznak kell lennie.
*A második mondatban a kell szó kap valami furcsa hangsúlyt.*
- Kagaenae kisasszony izent Artheniorból. Eladta a Kósza Pintyet. Ezt jó hírnek vehetjük, hiszen az a hely mostanra inkább csak kolonc volt a nyakunkon. Ugyan a vevő személyét nem érinti az írásában, de arra kell gondolnom, hogy Cha'yss Cano Caldorcor báró lesz az, hiszen eddig ő bérelte azt a műintézményt. Bár a kisasszony meglehetősen kurtán fogalmaz, úgy tűnik, hogy bajba került a városban. Azt írja, hogy komoly, halálos fenyegetést kapott, amit a Városi Őrség vizsgál ki.
*Kicsit elhúzza a száját, lenyel egy falatot és a villájával gesztikulál.*
- Nagyjából ennyi a hír. Sem azt nem tudjuk meg, hogy kitől érkezett a fenyegetés, sem azt, hogy mennyi ideig kell még Artheniorban maradnia. Csak annyit ír még, hogy igyekszik haza, bármit is jelentsen ez, valamint arra kér, hogy ügyeljek Waldran nagyúrra, nehogy valami meggondolatlanságra ragadtassa magát a hír hallatán.
*Kis mosollyal tárja szét a karjait.*
- Ez utóbbitól persze nem kell tartanom, hiszen a nagyurat sem láttam már egy ideje. Tehát jelen állás szerint a Hadúr örökösei közül az egyik eltűnt, a másik pedig Artheniorban időzik és ismeretlenekkel rúgja össze a port. A helyzet megoldása - szinte kimondani is félek - ránk vár. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.*
- Mosolyog először Dorára azután Estire, majd bekap még egy falatot. És bár valóban érdekli, hogy a másik kettő mit gondol (bár Dorával már beszélt ilyesmiről, noha akkor még nem volt birtokában a levélnek) mégis ő folytatja egyelőre.*
- Küldjünk harcosokat a városba, hogy kivágják a kisasszonyt szorult helyzetéből és hozzák haza? Esetleg utazzunk mi oda, hogy diplomáciai módszerekkel hassunk az Őrségre, a vizsgálat túlzott elhúzódását megakadályozandó? Esetleg magát a kisasszonyt keressük meg? Ez utóbbi problémás is lehet, hiszen Kagaenae semmit nem ír arról, hogy Arthenioron belül hol tartózkodik, a város pedig nagy. Kiindulópont lehetne a Kósza Pinty, hiszen ha nemrég adott túl rajta, akkor ott esetleg tudják, hogy hol tartózkodik, de... *megvonja a vállát* ez csak egy teória.
*Leteszi az evőeszközöket, megtörli száját és bajszát az asztalkendővel, majd a bor után nyúl.*
- Persze azt is megkockáztathatjuk, hogy az ügy kivizsgálását az artheniori hatóságokra hagyjuk. Ebben az lehet a rizikó, hogy a Vashegy huzamosabb időre - ne adják az istenek - végelegesen vezető nélkül marad.
*Kicsit előrehajol, lekönyököl az asztalra és hamiskásan mosolyodik el.*
- Nem mintha most más lenne a helyzet, ugyebár.
*A maga részéről tökéletesen meg tudja érteni Dora reakcióját, amit a repkedő malacra adott. Valóban nem mindennapos látvány, akár ki is zökkentheti az embert vagy az elfet a nyugalmából. Ő persze nem kezdett sivalkodni, mert egy hozzá hasonló, komoly férfiúhoz ez mégis méltatlan lenne, de azt nem lehetne mondani, hogy könnyedén tér napirendre a dolog felett. Más kérdés, hogy őt inkább a tudományos kíváncsiság hajtja.*
- Ilyen nehéz terhet kell cipelnem. *mosolyodik el negédesen Esti észrevételére, miszerint a kancellár akkor is kancellár ha éppen ki szeretne kapcsolódni. A mélységi - kis szabódás után - elfogadja a plusz aranyakat is, amit Hubi megelégedéssel nyugtáz. Különben ő sértődött volna meg.*
- Ez igazán csábítóan hangzik. *mosolyodik el ismét, immár az asztaluknál, a felajánlott különleges vacsorára bólogatva.* Alkalomadtán örömmel fogadjuk el a meghívásod, nem igaz, kedvesem?
*Dorára pillant, hiszen az illem kedvéért az ő véleményét is ki kell kérnie, hiszen rá is vonatkozik a meghívás, de valahogy látszik a jó kancelláron, hogy nem számít nemleges válaszra. Esti a megrendelt étkek után néz, Dora pedig valami pimasz hangon kezd kíváncsiskodni. Hubi ugyan belül vigyorog, de olyan hangon szólal meg ahogy az iskolamester beszél kissé nehéz felfogású tanítványával.*
- A küldöncünk, ha még annyira is hajszolja a lovát, még nem érhetett el Artheniorba. A báró úr pedig bizonyára eszes férfiú, de annyira bizonyosan nem, hogy kitalálja üzenetünk tartalmát. Ebből következik, hogy nem a bárótól kaptam levelet.
*Itt már kedvesen mosolyog, mintegy engesztelően az iménti nem túl komoly kioktatás miatt.*
- De kíváncsiságod érthető és tetszik is. A kíváncsiság élteti a tudóst. Legyen szó ilyen apróságról is. Köszönjük!
*Az utóbbi már Estinek és a minden bizonnyal kitűnő fogásoknak szól. Előbbi helyet is foglal az asztaluknál.*
- Azt hiszem, hogy erre semmi szükség. *rázza meg egy kicsit a fejét a felajánlott különteremre* Elég nagy a nyüzsgés itt hozzá, hogy senki se törődjön velünk és senki se hallja amit beszélünk.
*Mivel kellőképpen éhes, miután jó étvágyat kívánt, meg is ízleli a róla elnevezett eledelt.*
- Fogadd őszinte elismerésem. *bazsalyog a sötételfre* Ez valóban remek. Örömömre szolgál, hogy egy ilyen ízletes étel viseli a nevem.
*Falatozgat is tovább, de közben időt szakít bizonyos kérdések megválaszolására is.*
- Nos, attól tartok, hogy a hír rossz. Rossznak kell lennie.
*A második mondatban a kell szó kap valami furcsa hangsúlyt.*
- Kagaenae kisasszony izent Artheniorból. Eladta a Kósza Pintyet. Ezt jó hírnek vehetjük, hiszen az a hely mostanra inkább csak kolonc volt a nyakunkon. Ugyan a vevő személyét nem érinti az írásában, de arra kell gondolnom, hogy Cha'yss Cano Caldorcor báró lesz az, hiszen eddig ő bérelte azt a műintézményt. Bár a kisasszony meglehetősen kurtán fogalmaz, úgy tűnik, hogy bajba került a városban. Azt írja, hogy komoly, halálos fenyegetést kapott, amit a Városi Őrség vizsgál ki.
*Kicsit elhúzza a száját, lenyel egy falatot és a villájával gesztikulál.*
- Nagyjából ennyi a hír. Sem azt nem tudjuk meg, hogy kitől érkezett a fenyegetés, sem azt, hogy mennyi ideig kell még Artheniorban maradnia. Csak annyit ír még, hogy igyekszik haza, bármit is jelentsen ez, valamint arra kér, hogy ügyeljek Waldran nagyúrra, nehogy valami meggondolatlanságra ragadtassa magát a hír hallatán.
*Kis mosollyal tárja szét a karjait.*
- Ez utóbbitól persze nem kell tartanom, hiszen a nagyurat sem láttam már egy ideje. Tehát jelen állás szerint a Hadúr örökösei közül az egyik eltűnt, a másik pedig Artheniorban időzik és ismeretlenekkel rúgja össze a port. A helyzet megoldása - szinte kimondani is félek - ránk vár. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.*
- Mosolyog először Dorára azután Estire, majd bekap még egy falatot. És bár valóban érdekli, hogy a másik kettő mit gondol (bár Dorával már beszélt ilyesmiről, noha akkor még nem volt birtokában a levélnek) mégis ő folytatja egyelőre.*
- Küldjünk harcosokat a városba, hogy kivágják a kisasszonyt szorult helyzetéből és hozzák haza? Esetleg utazzunk mi oda, hogy diplomáciai módszerekkel hassunk az Őrségre, a vizsgálat túlzott elhúzódását megakadályozandó? Esetleg magát a kisasszonyt keressük meg? Ez utóbbi problémás is lehet, hiszen Kagaenae semmit nem ír arról, hogy Arthenioron belül hol tartózkodik, a város pedig nagy. Kiindulópont lehetne a Kósza Pinty, hiszen ha nemrég adott túl rajta, akkor ott esetleg tudják, hogy hol tartózkodik, de... *megvonja a vállát* ez csak egy teória.
*Leteszi az evőeszközöket, megtörli száját és bajszát az asztalkendővel, majd a bor után nyúl.*
- Persze azt is megkockáztathatjuk, hogy az ügy kivizsgálását az artheniori hatóságokra hagyjuk. Ebben az lehet a rizikó, hogy a Vashegy huzamosabb időre - ne adják az istenek - végelegesen vezető nélkül marad.
*Kicsit előrehajol, lekönyököl az asztalra és hamiskásan mosolyodik el.*
- Nem mintha most más lenne a helyzet, ugyebár.
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-19 20:08:36
Üzenet elküldve: 2020-01-19 20:08:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Dora, Esti, Hubi//
//Fint//
*Bár nem örül neki, hogy így alakult a helyzet, jó pontnak könyveli el, hogy Fint hajlandó vállalni a felelősséget a hibájáért. Épp ezért, na meg persze a nagyszámú nézőközönség miatt, a hosszas fejmosást is hanyagolja, csak egy elégedetlen pillantást ereszt meg a férfi felé, mielőtt útjára bocsátaná, hogy korrigálja a rendelésben ejtett tévedést és kivigye az engesztelő italt. Innentől kezdve a maga részéről elintézettnek tekinti a dolgokat és nem is fordít nagy figyelmet a társaságra, csak akkor tekint feléjük egy pillanatra, mikor a cirkáló coca épp arra száll. Hamar visszafordítja azonban tekintetét a kancellárra, és a belecsimpaszkodó Dorára, aki úgy viselkedik, mint egy gyerek. ~Vagy még annál is nevetségesebben~ gondolja magában, hiszen a Korsóban éppenséggel akad egy tényleges gyermek is, de még őt sem viselte meg annyira a szárnyas malac látványa, mint az elf lányt*
- Megnyugtató tudni, hogy varázslóink a legváratlanabb helyzetekre is fel vannak készülve mágia terén. *jegyzi meg negédes mosollyal, jól leplezve mondandója valójában igencsak epés tartalmát. ~Na szép, ilyen ostoba bűvészmutatványokra van eszük, de arra, hogy valami hasznosat találjanak ki, arra már nincs... ~gondolja magában, hiszen sosem tartotta túl sokra a mágusokat. Bár a lázadás után elgondolkodott rajta, talán nem is lenne rossz elsajátítania egy-két fortélyt, eddig akárhány varázstudót sodort útjába a sors, mind eszement tökfilkó volt, így hamar letett erről az ötletéről. Jelenlegi nem túl fényes hangulata ennek, na meg persze Dora viselkedésének köszönhető, de arcán semmi nem látszik ebből, legudvariasabb mosolyával várja, hogy vendégei döntsenek, mit is szeretnének az étlapról*
- Már intézem is! *bólint a döntésre, Fintnek is továbbadva ezt az információt, míg Habrertus a levelet olvassa*
- Úgy látom, kancellárként sosem pihenhet az ember, a hivatali teendők mindenhová követik... Remélem, semmi rossz hír! *jegyzi meg aggodalmas hangon, immár egy távolabbi asztal felé terelve a kis társaságot. Szívesen megtudna többet is arról, mi volt abban a bizalmas és fontos levélben, amit nem lehetett a Radkraalban hagyni, hanem azonnal a kancellár után kellett hozni, de persze nem akar túlságosan kíváncsinak tűnni, így nem is tesz fel több kérdést, csak reménykedik, hátha Habrertus önként is elárul majd ezt-azt*
- Ugyan, erre semmi szükség... De köszönöm. *kezdene tiltakozásba, de nem akarja megsérteni a férfit azzal, hogy visszautasítja a pénzét, így végül mégiscsak a zsebébe vándorolnak azok az aranyak* Engedjétek meg, hogy legközelebb én hívjalak meg titeket egy zárt körű vacsorára. Sokkal különlegesebb ételekkel, mint amiket egyébként felszolgálunk. *ajánlja fel cserébe, mintegy viszonzásképp, hogy megmutathassa, a Vaskorsó igencsak jó kezekben van az ő irányítása alatt, ahol a Vashegy legfontosabb személyeit mindig kiemelt figyelemmel fogadják*
- Ó, ez igazán megtisztelő! *hökken meg egy pillanatra, mikor kiderül, Dora és a kancellár épp az ő társaságát kereste, de arcára hamar visszatér a megszokott, udvarias mosoly. Fogalma sincs, milyen ügyről van szó, de biztos benne, hogy csak jól jöhet ki belőle* Mindig örömet okoz a társaságotok. Remélem, nektek is örömet fog okozni az ízletes étel. Elnézést! *teszi hozzá bocsánatkérő mosollyal, magukra hagyva vendégeit pár percre, míg visszatér a pulthoz, hogy a rendelés után nézzen*
- Figyelj rájuk! És ne legyen több olyan hiba, mint az előbb! *beszél Finttel továbbra is fojtott hangon, fejével Relaelék felé biccentve* Van egy kis dolgom, csak akkor zavarj, ha nagyon fontos! *pillant Habrertusék felé, remélve, egyértelmű, mi is az a halaszthatatlan tennivalója. Míg az utasításokat osztja, az étel után néz, és hacsak Fint nem tartóztatja fel, akkor nemsokára előbb két tányér étellel, majd egy újabb körben három pohár forralt borral tér vissza Habrertusék asztalához, mindannyiuknak kiosztva egyet az italból*
- Jó étvágyat! *ereszt meg egy, kifejezetten a vendégeknek tartogatott mosolyt az asztalnál ülök felé, majd ő maga is csatlakozik hozzájuk, leereszkedve egy még üres székre*
- Szóval megtudhatom, miről van szó? *pillant várakozón Dorára és a kancellárra* Vagy esetleg szeretnétek valami diszkrétebb helyen tárgyalni? Ez esetben örömmel felajánlom a szobámat egy kis hat szem közti csevejre ebéd után... *teszi még hozzá, mielőtt figyelmét Dora és a kis kacatjai vonják magukra*
- Nahát, ez igazán érdekes! *álmélkodik tettetett lelkesedéssel a kincsek láttán* Talán erről is érdemes lenne megkérdezni a mágusokat, meg tudják-e mondani, van-e varázsereje ezeknek a tárgyaknak... *veti fel a lánynak, bár a maga részéről kizártnak tartja, hogy egyik tárgy is érjen valamit. Ezen véleményét azonban megtartja inkább magának, és érdeklődő figyelemmel vár, hogy kiderüljön, miről is szeretne vele társalogni a páros.*
//Fint//
*Bár nem örül neki, hogy így alakult a helyzet, jó pontnak könyveli el, hogy Fint hajlandó vállalni a felelősséget a hibájáért. Épp ezért, na meg persze a nagyszámú nézőközönség miatt, a hosszas fejmosást is hanyagolja, csak egy elégedetlen pillantást ereszt meg a férfi felé, mielőtt útjára bocsátaná, hogy korrigálja a rendelésben ejtett tévedést és kivigye az engesztelő italt. Innentől kezdve a maga részéről elintézettnek tekinti a dolgokat és nem is fordít nagy figyelmet a társaságra, csak akkor tekint feléjük egy pillanatra, mikor a cirkáló coca épp arra száll. Hamar visszafordítja azonban tekintetét a kancellárra, és a belecsimpaszkodó Dorára, aki úgy viselkedik, mint egy gyerek. ~Vagy még annál is nevetségesebben~ gondolja magában, hiszen a Korsóban éppenséggel akad egy tényleges gyermek is, de még őt sem viselte meg annyira a szárnyas malac látványa, mint az elf lányt*
- Megnyugtató tudni, hogy varázslóink a legváratlanabb helyzetekre is fel vannak készülve mágia terén. *jegyzi meg negédes mosollyal, jól leplezve mondandója valójában igencsak epés tartalmát. ~Na szép, ilyen ostoba bűvészmutatványokra van eszük, de arra, hogy valami hasznosat találjanak ki, arra már nincs... ~gondolja magában, hiszen sosem tartotta túl sokra a mágusokat. Bár a lázadás után elgondolkodott rajta, talán nem is lenne rossz elsajátítania egy-két fortélyt, eddig akárhány varázstudót sodort útjába a sors, mind eszement tökfilkó volt, így hamar letett erről az ötletéről. Jelenlegi nem túl fényes hangulata ennek, na meg persze Dora viselkedésének köszönhető, de arcán semmi nem látszik ebből, legudvariasabb mosolyával várja, hogy vendégei döntsenek, mit is szeretnének az étlapról*
- Már intézem is! *bólint a döntésre, Fintnek is továbbadva ezt az információt, míg Habrertus a levelet olvassa*
- Úgy látom, kancellárként sosem pihenhet az ember, a hivatali teendők mindenhová követik... Remélem, semmi rossz hír! *jegyzi meg aggodalmas hangon, immár egy távolabbi asztal felé terelve a kis társaságot. Szívesen megtudna többet is arról, mi volt abban a bizalmas és fontos levélben, amit nem lehetett a Radkraalban hagyni, hanem azonnal a kancellár után kellett hozni, de persze nem akar túlságosan kíváncsinak tűnni, így nem is tesz fel több kérdést, csak reménykedik, hátha Habrertus önként is elárul majd ezt-azt*
- Ugyan, erre semmi szükség... De köszönöm. *kezdene tiltakozásba, de nem akarja megsérteni a férfit azzal, hogy visszautasítja a pénzét, így végül mégiscsak a zsebébe vándorolnak azok az aranyak* Engedjétek meg, hogy legközelebb én hívjalak meg titeket egy zárt körű vacsorára. Sokkal különlegesebb ételekkel, mint amiket egyébként felszolgálunk. *ajánlja fel cserébe, mintegy viszonzásképp, hogy megmutathassa, a Vaskorsó igencsak jó kezekben van az ő irányítása alatt, ahol a Vashegy legfontosabb személyeit mindig kiemelt figyelemmel fogadják*
- Ó, ez igazán megtisztelő! *hökken meg egy pillanatra, mikor kiderül, Dora és a kancellár épp az ő társaságát kereste, de arcára hamar visszatér a megszokott, udvarias mosoly. Fogalma sincs, milyen ügyről van szó, de biztos benne, hogy csak jól jöhet ki belőle* Mindig örömet okoz a társaságotok. Remélem, nektek is örömet fog okozni az ízletes étel. Elnézést! *teszi hozzá bocsánatkérő mosollyal, magukra hagyva vendégeit pár percre, míg visszatér a pulthoz, hogy a rendelés után nézzen*
- Figyelj rájuk! És ne legyen több olyan hiba, mint az előbb! *beszél Finttel továbbra is fojtott hangon, fejével Relaelék felé biccentve* Van egy kis dolgom, csak akkor zavarj, ha nagyon fontos! *pillant Habrertusék felé, remélve, egyértelmű, mi is az a halaszthatatlan tennivalója. Míg az utasításokat osztja, az étel után néz, és hacsak Fint nem tartóztatja fel, akkor nemsokára előbb két tányér étellel, majd egy újabb körben három pohár forralt borral tér vissza Habrertusék asztalához, mindannyiuknak kiosztva egyet az italból*
- Jó étvágyat! *ereszt meg egy, kifejezetten a vendégeknek tartogatott mosolyt az asztalnál ülök felé, majd ő maga is csatlakozik hozzájuk, leereszkedve egy még üres székre*
- Szóval megtudhatom, miről van szó? *pillant várakozón Dorára és a kancellárra* Vagy esetleg szeretnétek valami diszkrétebb helyen tárgyalni? Ez esetben örömmel felajánlom a szobámat egy kis hat szem közti csevejre ebéd után... *teszi még hozzá, mielőtt figyelmét Dora és a kis kacatjai vonják magukra*
- Nahát, ez igazán érdekes! *álmélkodik tettetett lelkesedéssel a kincsek láttán* Talán erről is érdemes lenne megkérdezni a mágusokat, meg tudják-e mondani, van-e varázsereje ezeknek a tárgyaknak... *veti fel a lánynak, bár a maga részéről kizártnak tartja, hogy egyik tárgy is érjen valamit. Ezen véleményét azonban megtartja inkább magának, és érdeklődő figyelemmel vár, hogy kiderüljön, miről is szeretne vele társalogni a páros.*
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-19 00:02:07
Üzenet elküldve: 2020-01-19 00:02:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Relael asztala//
*Fint nem tud úgy olvasni a női lelkekben, mint ahogy azt például Esti tenné, de úgy értelmezi Relael szavait, hogy a korsó teával és a tálca itallal már rendben vannak. Na, nem mintha a szíve ugrott volna ki, ha nem, de ha már úgyis elvégzi a munkáját, inkább igyekezne jól. A soványka fiú komolyan vette a fenyegetését, és csak úgy hízlalja magát a finom falatokkal, itt már nem lesz semmi gond. Ezután azonban az italért nyúl, ami veszedelmesebb ötletnek tűnik, de Fint csak mosolyog rá a bajsza alatt. És még a törpének is ízlik az étel.*
- Jó étvágyat! *Biccent Fint kurtán, hiszen nem a szavak embere. Már éppen indulna is, nem akarja zavarni az asztaltársaságot, amikor a tömzsi fickó felajánlja neki az italát. Izmai szinte megmerevednek, az ilyesmit nem veti meg soha.*
- Hát, ezen segíthetek. *Mondja, de csak akkor fogadja el a pohárkát, ha valóban senkit sem bánt meg vele. Végighordozza a tekintetét az asztaltársaságon. Az „Eeyrre” felkiáltásra Teysus híveként csak emeli poharát, legurítja az italt – szőrös torkú öreg róka már a maga negyven évével, amiből majd' harmincat ivással töltött, nem igazán érinti meg a dolog –, és már tényleg nem akar zavarni. Azt még mindenképpen megnézi, hogy a fiú hallgat-e az anyáskodó megjegyzésekre, vagy ő maga is leküldi a maró pálinkát. Fint arcán nem látszik, hogy bánná a dolgot, sőt, egyre keményebb legénynek találja ezt a kis fickót. De persze dolgáról sem feledkezik meg a mutatvány után, valakinek a székeket is el kell rendezgetnie. És persze azt a lehetőséget sem hagyja ki, hogy esetleg a pultnál összefusson Estivel, és férfias kiállásával emlékeztesse rá, hogy sokkal vonzóbb, mint a gazdag vén kecskeszakállas, akit folyton abajgat, mióta az betette a lábát az ajtón.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.19 00:03:03
*Fint nem tud úgy olvasni a női lelkekben, mint ahogy azt például Esti tenné, de úgy értelmezi Relael szavait, hogy a korsó teával és a tálca itallal már rendben vannak. Na, nem mintha a szíve ugrott volna ki, ha nem, de ha már úgyis elvégzi a munkáját, inkább igyekezne jól. A soványka fiú komolyan vette a fenyegetését, és csak úgy hízlalja magát a finom falatokkal, itt már nem lesz semmi gond. Ezután azonban az italért nyúl, ami veszedelmesebb ötletnek tűnik, de Fint csak mosolyog rá a bajsza alatt. És még a törpének is ízlik az étel.*
- Jó étvágyat! *Biccent Fint kurtán, hiszen nem a szavak embere. Már éppen indulna is, nem akarja zavarni az asztaltársaságot, amikor a tömzsi fickó felajánlja neki az italát. Izmai szinte megmerevednek, az ilyesmit nem veti meg soha.*
- Hát, ezen segíthetek. *Mondja, de csak akkor fogadja el a pohárkát, ha valóban senkit sem bánt meg vele. Végighordozza a tekintetét az asztaltársaságon. Az „Eeyrre” felkiáltásra Teysus híveként csak emeli poharát, legurítja az italt – szőrös torkú öreg róka már a maga negyven évével, amiből majd' harmincat ivással töltött, nem igazán érinti meg a dolog –, és már tényleg nem akar zavarni. Azt még mindenképpen megnézi, hogy a fiú hallgat-e az anyáskodó megjegyzésekre, vagy ő maga is leküldi a maró pálinkát. Fint arcán nem látszik, hogy bánná a dolgot, sőt, egyre keményebb legénynek találja ezt a kis fickót. De persze dolgáról sem feledkezik meg a mutatvány után, valakinek a székeket is el kell rendezgetnie. És persze azt a lehetőséget sem hagyja ki, hogy esetleg a pultnál összefusson Estivel, és férfias kiállásával emlékeztesse rá, hogy sokkal vonzóbb, mint a gazdag vén kecskeszakállas, akit folyton abajgat, mióta az betette a lábát az ajtón.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.19 00:03:03
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-18 23:28:51
Üzenet elküldve: 2020-01-18 23:28:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Dora, a visító malac, mert szúrt//
*Történt akkor, hogy Dora a kancellár nyakába ugrott rémületében, és az italuk szomorú kárát szenvedte az esetnek. Látszik, hogy a kancellár sem tudja hova tenni a repülő malac esetét, de a lánynak éppen elég, hogy megölelte, most valahogy jobban érzi magát, hogy többen is igazolták az épelméjűségét. Mit is kezdhetne anélkül, mi maradna neki, hogy érvényesüljön?*
- Elnézést kérek. *Mondja, eligazgatva ruháját, és kalapját is rendezgeti, talán egy kicsit túl sokáig is, de úgy érzi, méltóságát csak úgy tudja visszanyerni, ha a kifogástalan fejfedőre hívja fel a figyelmet saját botlása helyett, akár egy úrihölgy.* Ez volt a második malac, amit ma láttam. Azt hittem, a fejembe szállt a tintaszag, de most már tudom, hogy ez a valóság. *Ezt olyan tárgyilagosan, sőt kimódoltan közli, mintha az előbb nem sikítozott volna ijedtében. Tényleg nagyon igyekszik a lány.*
- A kancellár kedvence remek ötlet. *Bólogat ő is, mert úgy van vele, hogy neki aztán mindegy, csak jöjjön az a bor, mert egekre, az talán enyhíti a szégyent, és másmerre tereli a gondolatait. Lesz is elfoglaltsága, mert érkezik valami titokzatos levél, amelyet Habrertus nagy élvezettel szagolgat. Dora szemöldöke a papír túloldaláról igen felszalad. Valami szerelmes levelet gyanít, de ha az is, minek szagolgatják éppen az orra előtt? A kancellár nem ekkora csínytevő. Megköszörüli a torkát.*
- Igen, lenne mit megbeszélnünk veled. *Bólogat ő is, és lezuttyan a férfi mellé a székre. Még mindig úgy van vele, hogy kíváncsi lenne arra a vásárra, és szívesen venné, ha Esti is velük tartana. Valamiért. Most már kezdi sejteni, hogy Relael miért haragudott rá annyira a legutóbb, mikor megvédte a kormost. Egy nagyot sóhajt, és inkább Habrertushoz fordul, mert ő legalább minden csinos hölgynek a tomporát szereti, benne sosem lehet csalódni.*
- Te meg kivel levelezgetsz? A báró úr üzenget neked? *Kíváncsiskodik kacéran, de azért még lopva körbepillant, hányan nézik idiótának az előző eset óta. Úgy látja, ideje megmutatnia a szatyra tartalmát a férfinak, meg Estinek is, ha épp arra jár. Kiemel belőle egy homokórát meg egy kockát formázó amulettet.* Kint az egyik malac ezeket dobta nekem. Szerintem varázserejük lehet. *Mondja izgatottan. Nyúlkapiszkát nem enged senkinek, már el is rakja a zsebébe a csillogó holmikat.* Így ni.
*Történt akkor, hogy Dora a kancellár nyakába ugrott rémületében, és az italuk szomorú kárát szenvedte az esetnek. Látszik, hogy a kancellár sem tudja hova tenni a repülő malac esetét, de a lánynak éppen elég, hogy megölelte, most valahogy jobban érzi magát, hogy többen is igazolták az épelméjűségét. Mit is kezdhetne anélkül, mi maradna neki, hogy érvényesüljön?*
- Elnézést kérek. *Mondja, eligazgatva ruháját, és kalapját is rendezgeti, talán egy kicsit túl sokáig is, de úgy érzi, méltóságát csak úgy tudja visszanyerni, ha a kifogástalan fejfedőre hívja fel a figyelmet saját botlása helyett, akár egy úrihölgy.* Ez volt a második malac, amit ma láttam. Azt hittem, a fejembe szállt a tintaszag, de most már tudom, hogy ez a valóság. *Ezt olyan tárgyilagosan, sőt kimódoltan közli, mintha az előbb nem sikítozott volna ijedtében. Tényleg nagyon igyekszik a lány.*
- A kancellár kedvence remek ötlet. *Bólogat ő is, mert úgy van vele, hogy neki aztán mindegy, csak jöjjön az a bor, mert egekre, az talán enyhíti a szégyent, és másmerre tereli a gondolatait. Lesz is elfoglaltsága, mert érkezik valami titokzatos levél, amelyet Habrertus nagy élvezettel szagolgat. Dora szemöldöke a papír túloldaláról igen felszalad. Valami szerelmes levelet gyanít, de ha az is, minek szagolgatják éppen az orra előtt? A kancellár nem ekkora csínytevő. Megköszörüli a torkát.*
- Igen, lenne mit megbeszélnünk veled. *Bólogat ő is, és lezuttyan a férfi mellé a székre. Még mindig úgy van vele, hogy kíváncsi lenne arra a vásárra, és szívesen venné, ha Esti is velük tartana. Valamiért. Most már kezdi sejteni, hogy Relael miért haragudott rá annyira a legutóbb, mikor megvédte a kormost. Egy nagyot sóhajt, és inkább Habrertushoz fordul, mert ő legalább minden csinos hölgynek a tomporát szereti, benne sosem lehet csalódni.*
- Te meg kivel levelezgetsz? A báró úr üzenget neked? *Kíváncsiskodik kacéran, de azért még lopva körbepillant, hányan nézik idiótának az előző eset óta. Úgy látja, ideje megmutatnia a szatyra tartalmát a férfinak, meg Estinek is, ha épp arra jár. Kiemel belőle egy homokórát meg egy kockát formázó amulettet.* Kint az egyik malac ezeket dobta nekem. Szerintem varázserejük lehet. *Mondja izgatottan. Nyúlkapiszkát nem enged senkinek, már el is rakja a zsebébe a csillogó holmikat.* Így ni.
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-16 23:18:49
Üzenet elküldve: 2020-01-16 23:18:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
// Az elején Fintarret //
- Köszönöm uram, ez pompás! * Morakot rögtön jobb kedvre deríti már az étel puszta látványa és illata is. * És semmi gond! Sőt, ön ne haragudjon, csak tudja az énes törpe, morgós törpe. Alkoholt viszont én nem iszok és az asztaltársaságot sem szeretném lerészegíteni. De, ha nem sértem meg vele meginná helyettem az egészségemre? * Kérdi Morak Fintarrettől. És örülne neki, ha az ember elfogadná az ajánlatát kiengesztelés képen. Persze azt is megérti, ha nem fogadja el, hiszen ő sem iszik. *
* Ekkor veszi észre a törpe, hogy Fäenro is kapott italt és koccintani szeretne velük. *
- Persze fiatalember még mit nem! Én nem iszok és önnek sem ajánlom. A részegségből nem sok jó származik. Mi szeretne lenni, ha felnő? Állat, vagy ember? Nos ha ember, akkor inkább egyék.
*Ad a törpe egy kis atyai fejmosást a fiatalúrnak, majd enni kezdi ő is az elé tett ételt. Két-három harapás után teát tölt, előbb a fiúnak, majd magának is egy csészével. Az külön megnyugtatja, hogy a főnökasszony is leállítja a fiút. Sőt, ő sem iszik pálinkát. Viszont bort igen. Így tehát inkább teával kínálja őt is. Hátha így kevesebb bor csúszik le.*
- Egy csésze teát asszonyom? Tölthetek?
*Kérdi Relaelt a törpe, miközben a kancsót és a csészét már a kezében tartja töltésre készen. *
- Igazán finom, kóstolja csak meg. * Meg sem várja Relael válaszát, már ki is tölti neki a teát, majd leteszi elé. Majd Rel hozzá intézett szavaira tér ki. *
- Hm. Lelkiismeret érdekes szó. Ugyebár a jóság valamiféle szinonimája. De az alapján, hogy ismerem a lelkem még nem feltétlenül kell jónak lennem. Hacsak a lélek szavának ismerete nem feltétlenül jó. Vagyis ennek a szónak az alapján nincs gonosz lélek, csak olyan értelmes lény, aki igyekszik elnyomni magában a jót. Vagy a külső és főleg belső zaj miatt nem hajlandó figyelni rá. Értik ugye?
Apropó, hogy Nirsről jut eszembe a hitves szó. Megfigyelték, hogy a hit az alapja? Vagyis az hogy hiszek abban, hogy az a másik igazat mond, amikor azt mondja szeret és hűséget fogad. Sőt akkor is megérdemli a bizalmamat, amikor nem látom. És az a szép ebben a hitben, hogy ezt nem a másiktól kell, hogy elvárjuk mifelénk, ahogy ezt egy önző kapcsolatban tenni szokták, szinte parancsolva a másiknak. Hanem ezt a hitet és bizalmat mi adjuk annak a másiknak...
* Ekkor Morak észreveszi, hogy kissé sokat jár már megint a szája és szinte senkit sem érdekel a monológja. Sőt már már az evésről is megfeledkezett. Gyorsan a szájába tesz egy nagy falatot és teli szájjal folytatja. *
- Hát ez csak úgy hirtelen eszembe jutott, de nem akarom önöket untatni! Különben tudták, hogy a törpék életükben csak egyszer választanak párt? Lehet, hogy azért vagyunk oly kevesen.
* Ezene kissé elmosolyodik, majd Nirshez fordul és valódi érdeklődéssel, nem pedig úgy, mint aki a szót akarja elterelni, ezt kérdi tőle: *
- Nirs mesélne nekem a hitveséről? Sokszor szóba kerül önök között, valóban érdekelne ki lehet az.
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
// Az elején Fintarret //
- Köszönöm uram, ez pompás! * Morakot rögtön jobb kedvre deríti már az étel puszta látványa és illata is. * És semmi gond! Sőt, ön ne haragudjon, csak tudja az énes törpe, morgós törpe. Alkoholt viszont én nem iszok és az asztaltársaságot sem szeretném lerészegíteni. De, ha nem sértem meg vele meginná helyettem az egészségemre? * Kérdi Morak Fintarrettől. És örülne neki, ha az ember elfogadná az ajánlatát kiengesztelés képen. Persze azt is megérti, ha nem fogadja el, hiszen ő sem iszik. *
* Ekkor veszi észre a törpe, hogy Fäenro is kapott italt és koccintani szeretne velük. *
- Persze fiatalember még mit nem! Én nem iszok és önnek sem ajánlom. A részegségből nem sok jó származik. Mi szeretne lenni, ha felnő? Állat, vagy ember? Nos ha ember, akkor inkább egyék.
*Ad a törpe egy kis atyai fejmosást a fiatalúrnak, majd enni kezdi ő is az elé tett ételt. Két-három harapás után teát tölt, előbb a fiúnak, majd magának is egy csészével. Az külön megnyugtatja, hogy a főnökasszony is leállítja a fiút. Sőt, ő sem iszik pálinkát. Viszont bort igen. Így tehát inkább teával kínálja őt is. Hátha így kevesebb bor csúszik le.*
- Egy csésze teát asszonyom? Tölthetek?
*Kérdi Relaelt a törpe, miközben a kancsót és a csészét már a kezében tartja töltésre készen. *
- Igazán finom, kóstolja csak meg. * Meg sem várja Relael válaszát, már ki is tölti neki a teát, majd leteszi elé. Majd Rel hozzá intézett szavaira tér ki. *
- Hm. Lelkiismeret érdekes szó. Ugyebár a jóság valamiféle szinonimája. De az alapján, hogy ismerem a lelkem még nem feltétlenül kell jónak lennem. Hacsak a lélek szavának ismerete nem feltétlenül jó. Vagyis ennek a szónak az alapján nincs gonosz lélek, csak olyan értelmes lény, aki igyekszik elnyomni magában a jót. Vagy a külső és főleg belső zaj miatt nem hajlandó figyelni rá. Értik ugye?
Apropó, hogy Nirsről jut eszembe a hitves szó. Megfigyelték, hogy a hit az alapja? Vagyis az hogy hiszek abban, hogy az a másik igazat mond, amikor azt mondja szeret és hűséget fogad. Sőt akkor is megérdemli a bizalmamat, amikor nem látom. És az a szép ebben a hitben, hogy ezt nem a másiktól kell, hogy elvárjuk mifelénk, ahogy ezt egy önző kapcsolatban tenni szokták, szinte parancsolva a másiknak. Hanem ezt a hitet és bizalmat mi adjuk annak a másiknak...
* Ekkor Morak észreveszi, hogy kissé sokat jár már megint a szája és szinte senkit sem érdekel a monológja. Sőt már már az evésről is megfeledkezett. Gyorsan a szájába tesz egy nagy falatot és teli szájjal folytatja. *
- Hát ez csak úgy hirtelen eszembe jutott, de nem akarom önöket untatni! Különben tudták, hogy a törpék életükben csak egyszer választanak párt? Lehet, hogy azért vagyunk oly kevesen.
* Ezene kissé elmosolyodik, majd Nirshez fordul és valódi érdeklődéssel, nem pedig úgy, mint aki a szót akarja elterelni, ezt kérdi tőle: *
- Nirs mesélne nekem a hitveséről? Sokszor szóba kerül önök között, valóban érdekelne ki lehet az.
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-16 00:21:10
Üzenet elküldve: 2020-01-16 00:21:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//Dora, mert visít, mint a szúrt malac//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Nem e? Pedig Nirs a leginkább nemeslelkű innen s tova Lihanechig.
*Hízeleg egy kevéskét a kedvenc tharg ifjújának, meg persze azért is mondja mindezt, hogy magával elhitesse, hogy a korábbi szokatlan pillantás nem éppen a nagyterhű fiúban megjelenő gonosz csíráját jelentené. Relael kedveli őt, és sajnálja azt is, amit Kagaenae mesélt neki.*
- Arra!
*Szája szeglete megrándul, mert igyekszik nem fancsali pofát vágni, miközben Eeyr, vagy bármelyik istenség neve elhangzik. Felettébb untatják őt, ugyanakkor jól tudja milyen mély hatást tud gyakorolni a hit az emberek jellemére.*
- Milyen lelkiismeretes itt valaki.
*Persze Relael nem erőlteti a törpére saját akaratát, inkább csak szerette volna, ha az tudja, hogy létezik ilyen opció is. Az ő gondja, hogy élni kíván e vele.*
- Ez egészen költői. Tetszik.
*Hangjában valódi elismerés cseng vissza, ahogy elképzeli miként faragta ki ez az állítólagos istenség a törpéket hatalmas hegyek szikláiból.*
~ Bár a lábaiknál kicsit megszaladhatott a véső. ~
- Így van. Vásároltunk, miután a kis incidens után támogatott. Olyan egy bájos teremtés ez az Éné, még álmomban is mellettem maradt.
*Legalábbis Relael így tudja, és mivel szereti Kagaenaet, ezért nem feltételezi azt, hogy reggeli korai eltűnése nem a kakas kukorékolás miatt volt, hanem azért, mert valójában nem is együtt pihentek. Közben bátorkodik pár falatot lopni Fäenrotól, csak azért, hogy legyen némi étel a hasában, valójában nem éhes, és örömmel nyújt át mindent a többieknek, kivéve az egyik zabkását. Azzal jól elmolyolgat borának iszogatása közben.*
- Ez sajnálatos, de képes vagyok megbékélni a helyzettel. Ugyanakkor nyugodtan érezz csak bűntudatot.
*Szomorúan biggyeszti le alsó ajkát, inkább csak a játék, és szórakoztatás kedvéért, mint tényleges sajnálattal, hogy nem bámulhatja a félmeztelen Nirst. Persze semmi probléma az ifjú tharggal, egyszerűen csak baráti szemmel néz rá. Ez pedig talán a legideálisabb szerepkör, ami Relaelt illeti. A szeretők, szerelmek, ellenfelek mind gyors, és szerencsétlen véget szoktak érni általában.*
- Pánik? Ugyan. Csak a kiérdemelt ellenszenv.
*Persze a saját oldaláról mindenki kiérdemeltnek véli az utálatot. Relael is gyermekként végtelenül pacifista és elfogadó volt, ám idővel rájött, hogy az ellentétek nem alaptalanul jöttek létre. Apja minden tanító jellegű ütése, amikor szegény gyermekekkel barátkozott, okkal történt. Relael jólétének okából. Ma már ő is elhiszi ezt. Elvégre a pór gyújtotta rá házát, égette el mindenét ami volt, és üldözte el úgy, hogy egyiküknek sem ártott. A pór hagyta magára a tolvajjal szemben. A törpe lopta meg, és nem fajtársa, ahogy a mélységi tett megjegyzéseket Intathra. Az elfeket sem alaptalanul tartják arrogánsnak, és így tovább. Minden okkal történik. Az is, hogy Relael mentális állapota egyre romlik hála ezen bűnös, rideg világnak, és az is, hogy egyre kevésbé bízik, szeret, és egyre inkább gyűlöl, megvet. Persze az egyik mélyen gyökerező ok a nagyon alapos verés, és manipulálás, amit egykoron átélt.
Relaelnek hosszú fülei vannak, mégsem hallja Dora sikoltozásán kívül, hogy mit társalognak mások arrébb. Talán az alapzaj teszi, talán az, hogy nem érdekli. Ennek okán úgy hiszi az ő elhangzott szavaira sem figyel fel senki, elvégre azokat nem fennhangon közölte, valójában téved, és ha ennek tudatában lenne sem zavarná. Azt sem tudja, hogy nem látják szívesen, hiszen ő maga csak azt látja, hogy kellemesnek nevezett társaságban fogyaszt, nem is keveset, és asztalokat sem borogat, így akár mondhatni, hogy ideális vendég. A Vaskorsóban kevesekről mondható el ez. Persze panasszal él, ez várható is, miután négyükből rajta kívül kettő is megjegyezte mennyire éhesek már. Relael azt sem bánja, hogy hangot adott ellenvetése miatt ő lesz a helyi mumus, hiszen számára aligha jelent itt bárki bármit, legfeljebb kéjes örömmel nézné végig, ahogy elvéreznek lábai előtt.
~ Talán el is jön az a perc. Nem is olyan hamarosan. ~
~ Talán. Talán. Talán. ~
Visszhangzik számtalanszor fejében, miközben kellemes dúdolgatásba kezd.*
- Semmi gond.
*Mondja nagy kegyesen, amikor Fintarret elnézést kér. Persze a véleménye nem változik Estit illetően, ám ez nem személyes, inkább faji dolog. Főleg azok után, hogy meggyőződése Syoud eltűnésének is mélységi nőstényekhez van köze. Észre sem veszi, hogy ennek a gondolatára fogai csikorgatásába kezd, talán ha asztaltársasága is meghalja furcsállhatja ezt, elvégre töretlenül mosolyog, ahogy mindig is teszi.
Hamarosan nem csak egy bögre teát, hanem egy egész kancsónyit kapnak, mellé persze töményet is. Relael elcsábulna, de elég határozott marad ahhoz, hogy sajátját Nirs elé tolja.*
- Igazán nagyon figyelmes, köszönjük.
*Valóban értékeli a gesztust, a harag és kellemetlenség pedig nem volt elég mélyreható ahhoz, hogy a kis félreértést ne tudja Relael megbocsátani.*
- Na na!
*Szól rá a gyermekre talán még éppen időben, kezével pedig letakarja a pohár tetejét.*
- Ez elég erős ital. Biztos vagy benne? Nem mondom, hogy ne, ha esetleg szeretnéd, de csak óvatosan, jó?
*Köti anyáskodva az árva fiúcska lelkére, egyenesen annak szemeibe meredve világoszöld íriszeivel. Ezután kezét elveszi, hogy Fäenro saját maga hozhassa meg ezt a döntést.*
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//Dora, mert visít, mint a szúrt malac//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Nem e? Pedig Nirs a leginkább nemeslelkű innen s tova Lihanechig.
*Hízeleg egy kevéskét a kedvenc tharg ifjújának, meg persze azért is mondja mindezt, hogy magával elhitesse, hogy a korábbi szokatlan pillantás nem éppen a nagyterhű fiúban megjelenő gonosz csíráját jelentené. Relael kedveli őt, és sajnálja azt is, amit Kagaenae mesélt neki.*
- Arra!
*Szája szeglete megrándul, mert igyekszik nem fancsali pofát vágni, miközben Eeyr, vagy bármelyik istenség neve elhangzik. Felettébb untatják őt, ugyanakkor jól tudja milyen mély hatást tud gyakorolni a hit az emberek jellemére.*
- Milyen lelkiismeretes itt valaki.
*Persze Relael nem erőlteti a törpére saját akaratát, inkább csak szerette volna, ha az tudja, hogy létezik ilyen opció is. Az ő gondja, hogy élni kíván e vele.*
- Ez egészen költői. Tetszik.
*Hangjában valódi elismerés cseng vissza, ahogy elképzeli miként faragta ki ez az állítólagos istenség a törpéket hatalmas hegyek szikláiból.*
~ Bár a lábaiknál kicsit megszaladhatott a véső. ~
- Így van. Vásároltunk, miután a kis incidens után támogatott. Olyan egy bájos teremtés ez az Éné, még álmomban is mellettem maradt.
*Legalábbis Relael így tudja, és mivel szereti Kagaenaet, ezért nem feltételezi azt, hogy reggeli korai eltűnése nem a kakas kukorékolás miatt volt, hanem azért, mert valójában nem is együtt pihentek. Közben bátorkodik pár falatot lopni Fäenrotól, csak azért, hogy legyen némi étel a hasában, valójában nem éhes, és örömmel nyújt át mindent a többieknek, kivéve az egyik zabkását. Azzal jól elmolyolgat borának iszogatása közben.*
- Ez sajnálatos, de képes vagyok megbékélni a helyzettel. Ugyanakkor nyugodtan érezz csak bűntudatot.
*Szomorúan biggyeszti le alsó ajkát, inkább csak a játék, és szórakoztatás kedvéért, mint tényleges sajnálattal, hogy nem bámulhatja a félmeztelen Nirst. Persze semmi probléma az ifjú tharggal, egyszerűen csak baráti szemmel néz rá. Ez pedig talán a legideálisabb szerepkör, ami Relaelt illeti. A szeretők, szerelmek, ellenfelek mind gyors, és szerencsétlen véget szoktak érni általában.*
- Pánik? Ugyan. Csak a kiérdemelt ellenszenv.
*Persze a saját oldaláról mindenki kiérdemeltnek véli az utálatot. Relael is gyermekként végtelenül pacifista és elfogadó volt, ám idővel rájött, hogy az ellentétek nem alaptalanul jöttek létre. Apja minden tanító jellegű ütése, amikor szegény gyermekekkel barátkozott, okkal történt. Relael jólétének okából. Ma már ő is elhiszi ezt. Elvégre a pór gyújtotta rá házát, égette el mindenét ami volt, és üldözte el úgy, hogy egyiküknek sem ártott. A pór hagyta magára a tolvajjal szemben. A törpe lopta meg, és nem fajtársa, ahogy a mélységi tett megjegyzéseket Intathra. Az elfeket sem alaptalanul tartják arrogánsnak, és így tovább. Minden okkal történik. Az is, hogy Relael mentális állapota egyre romlik hála ezen bűnös, rideg világnak, és az is, hogy egyre kevésbé bízik, szeret, és egyre inkább gyűlöl, megvet. Persze az egyik mélyen gyökerező ok a nagyon alapos verés, és manipulálás, amit egykoron átélt.
Relaelnek hosszú fülei vannak, mégsem hallja Dora sikoltozásán kívül, hogy mit társalognak mások arrébb. Talán az alapzaj teszi, talán az, hogy nem érdekli. Ennek okán úgy hiszi az ő elhangzott szavaira sem figyel fel senki, elvégre azokat nem fennhangon közölte, valójában téved, és ha ennek tudatában lenne sem zavarná. Azt sem tudja, hogy nem látják szívesen, hiszen ő maga csak azt látja, hogy kellemesnek nevezett társaságban fogyaszt, nem is keveset, és asztalokat sem borogat, így akár mondhatni, hogy ideális vendég. A Vaskorsóban kevesekről mondható el ez. Persze panasszal él, ez várható is, miután négyükből rajta kívül kettő is megjegyezte mennyire éhesek már. Relael azt sem bánja, hogy hangot adott ellenvetése miatt ő lesz a helyi mumus, hiszen számára aligha jelent itt bárki bármit, legfeljebb kéjes örömmel nézné végig, ahogy elvéreznek lábai előtt.
~ Talán el is jön az a perc. Nem is olyan hamarosan. ~
~ Talán. Talán. Talán. ~
Visszhangzik számtalanszor fejében, miközben kellemes dúdolgatásba kezd.*
- Semmi gond.
*Mondja nagy kegyesen, amikor Fintarret elnézést kér. Persze a véleménye nem változik Estit illetően, ám ez nem személyes, inkább faji dolog. Főleg azok után, hogy meggyőződése Syoud eltűnésének is mélységi nőstényekhez van köze. Észre sem veszi, hogy ennek a gondolatára fogai csikorgatásába kezd, talán ha asztaltársasága is meghalja furcsállhatja ezt, elvégre töretlenül mosolyog, ahogy mindig is teszi.
Hamarosan nem csak egy bögre teát, hanem egy egész kancsónyit kapnak, mellé persze töményet is. Relael elcsábulna, de elég határozott marad ahhoz, hogy sajátját Nirs elé tolja.*
- Igazán nagyon figyelmes, köszönjük.
*Valóban értékeli a gesztust, a harag és kellemetlenség pedig nem volt elég mélyreható ahhoz, hogy a kis félreértést ne tudja Relael megbocsátani.*
- Na na!
*Szól rá a gyermekre talán még éppen időben, kezével pedig letakarja a pohár tetejét.*
- Ez elég erős ital. Biztos vagy benne? Nem mondom, hogy ne, ha esetleg szeretnéd, de csak óvatosan, jó?
*Köti anyáskodva az árva fiúcska lelkére, egyenesen annak szemeibe meredve világoszöld íriszeivel. Ezután kezét elveszi, hogy Fäenro saját maga hozhassa meg ezt a döntést.*
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-14 22:26:44
Üzenet elküldve: 2020-01-14 22:26:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//kacsintás erejéig Fintarret//
*Morak és Rel biztatására tovább eszik. Ugyan nem kell nagyon kérlelni erre, jól esnek neki Morak szavai és Rel érintése. Bár mintha ennek most más lenne a hangulata. Fagyos a levegő, ahogy Rel kemény szavakkal süllyeszti el a kedves felszolgáló urat. Ezalatt ő egy nagyobb falattal küzd, mert túl mohón préselte a szájába. Fäenro nem tartja hibásnak az embert. Sok a vendég, nagy a nyüzsgés. Kifejtené ezt, de inkább mégsem, ugyanis a majdan esedékes ingyen szalonnának is nagy szerepe van a szimpátiában. Azt viszont még nem verte nagy dobra az asztalnál. Örül, hogy Nirsnek tetszik a bakancs és sikerült mosolyt csalni az arcára. Ismét egy nagy falatot nyom be, miközben próbálja kitalálni, mikor látta Aenaet utoljára. Meglepi a felismerés, hogy tulajdonképlen ma reggel. Távoli emléknek tűnik, mert aludt egy mélyet azóta, Rel ölében utazva, lóháton ringatózva. Szemein látszik, hogy hirtelen jött rá valamire és Nirsnek teli szájjal válaszol.*
- Reggel láttam Arthenior piacán. *Közben újra itt van Fint és ajándék italt kap mindenki. Természetesen Fäenro sem feledte az ígért szalonnát. Hogy is felejthetné? Visszakacsint, és azon van hogy helyet csináljon a tányérjában annak a finomságnak is. Megszemléli az elé került pohárkát. Tudja, mi az az alkohol de még soha nem ivott. Nagy fiú szeretne lenni és koccintani Morakkal, Nirssel, mint a férfiak. Gyorsan lenyeli a falatot és így is tesz, ha a felnőttek is hajlandóak rá. Ha senki sem állítja meg, gyanútlanul dönti le az igen erős folyadékot, amitől erősen prüszköl és köhécsel.*
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//kacsintás erejéig Fintarret//
*Morak és Rel biztatására tovább eszik. Ugyan nem kell nagyon kérlelni erre, jól esnek neki Morak szavai és Rel érintése. Bár mintha ennek most más lenne a hangulata. Fagyos a levegő, ahogy Rel kemény szavakkal süllyeszti el a kedves felszolgáló urat. Ezalatt ő egy nagyobb falattal küzd, mert túl mohón préselte a szájába. Fäenro nem tartja hibásnak az embert. Sok a vendég, nagy a nyüzsgés. Kifejtené ezt, de inkább mégsem, ugyanis a majdan esedékes ingyen szalonnának is nagy szerepe van a szimpátiában. Azt viszont még nem verte nagy dobra az asztalnál. Örül, hogy Nirsnek tetszik a bakancs és sikerült mosolyt csalni az arcára. Ismét egy nagy falatot nyom be, miközben próbálja kitalálni, mikor látta Aenaet utoljára. Meglepi a felismerés, hogy tulajdonképlen ma reggel. Távoli emléknek tűnik, mert aludt egy mélyet azóta, Rel ölében utazva, lóháton ringatózva. Szemein látszik, hogy hirtelen jött rá valamire és Nirsnek teli szájjal válaszol.*
- Reggel láttam Arthenior piacán. *Közben újra itt van Fint és ajándék italt kap mindenki. Természetesen Fäenro sem feledte az ígért szalonnát. Hogy is felejthetné? Visszakacsint, és azon van hogy helyet csináljon a tányérjában annak a finomságnak is. Megszemléli az elé került pohárkát. Tudja, mi az az alkohol de még soha nem ivott. Nagy fiú szeretne lenni és koccintani Morakkal, Nirssel, mint a férfiak. Gyorsan lenyeli a falatot és így is tesz, ha a felnőttek is hajlandóak rá. Ha senki sem állítja meg, gyanútlanul dönti le az igen erős folyadékot, amitől erősen prüszköl és köhécsel.*
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-13 20:09:56
Üzenet elküldve: 2020-01-13 20:09:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//Reklamácó erejéig Fintarret//
//Dora, mert visít, mint a szúrt malac//
*Azt persze nem tudja, hogy Fäenro őt szeretné felvidítani azzal, hogy megmutatja új cipőit, de egész kedvesen mosolyodik el a lábbelik láttán. De mivel Aenae-nek köze van a dologhoz, valóban őszinte az a mosoly.*
- Nagyon szép. Szóval Aenae-től kaptad? Nem lep meg. Mostanában nem találkoztál vele véletlenül?
*A mostanában alatt az elmúlt egy-két nap értendő, de Nirs ezt nem fejti ki részletesebben. Számára olyan ez a rövid idő, mintha hatok teltek volna el. Kis mosollyal nézi még a habzsoló fiút, aztán Rel felé fordítja a fejét.*
- Ó, igen. Pontosan ilyenek.
*Persze jelen esetben ennek pont az ellentettje igaz. A fényszuka hívei jelentek meg orcátlan módon a Vérkertben és akarták átvágni a torkukat. Hogy arról tényleg ne tétessék említés, hogy északon a tharok messze nem olyan ellenségesek az orokokkal. De minek kéne minden apró és jelentéktelen részlettel terhelnie az asztaltársaságot? Ha pedig Rel hiányolta a félszeg Nirset, most ízelítőt kaphat belőle. A némileg félreérthető ajánlatra ugyanis a jeles ifjú fülei a bíbor egy igen élénk árnyalatában kezdenek játszani.*
- A fegyverforgatásban biztos nem jeleskedem annyira, mint új testőröd, szóval nem hiszem, hogy nagy hasznom vennéd.
*Kicsit táncoltatja még az ujjait ha már ez annyira tetszett Relnek, és persze arra is jó, hogy kicsit elterelje a figyelmet a témáról. Meg arról, hogy Rel a szőrmók testőr másféle szolgálataira is igényt tarthat, pedig ezt igazán nem akarta elképzelni. Szerencsére Morak is a segítségére siet egy megjegyzéssel.*
- Igazán? És miért nem? Olyan elvetemültnek látszom? * mosolyog szelíden, bár a tószt után szívesen látná a törpét ura oltárán* Eeyrre!
*Nagyokat kortyol az italából. Azután csuklik egyet. Bár Rel felfedezni vél néhány változást, van ami a régi maradt. Például az, hogy nem igazán bírja az italt. Aztán követi az elf pillantását és a megjegyzése után őszintén nevet fel.*
- Ennyire mindennaposak errefelé a repkedő malacok, hogy attól már megijedni sem lehet és egy mélységi kell a pánikhoz?
*Mivel még mindig a kancellárt és társaságát nézi a szárnyas disznó eltűnése után, kérdése az asztaltársaság bármelyik tagjának szólhat.*
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//Reklamácó erejéig Fintarret//
//Dora, mert visít, mint a szúrt malac//
*Azt persze nem tudja, hogy Fäenro őt szeretné felvidítani azzal, hogy megmutatja új cipőit, de egész kedvesen mosolyodik el a lábbelik láttán. De mivel Aenae-nek köze van a dologhoz, valóban őszinte az a mosoly.*
- Nagyon szép. Szóval Aenae-től kaptad? Nem lep meg. Mostanában nem találkoztál vele véletlenül?
*A mostanában alatt az elmúlt egy-két nap értendő, de Nirs ezt nem fejti ki részletesebben. Számára olyan ez a rövid idő, mintha hatok teltek volna el. Kis mosollyal nézi még a habzsoló fiút, aztán Rel felé fordítja a fejét.*
- Ó, igen. Pontosan ilyenek.
*Persze jelen esetben ennek pont az ellentettje igaz. A fényszuka hívei jelentek meg orcátlan módon a Vérkertben és akarták átvágni a torkukat. Hogy arról tényleg ne tétessék említés, hogy északon a tharok messze nem olyan ellenségesek az orokokkal. De minek kéne minden apró és jelentéktelen részlettel terhelnie az asztaltársaságot? Ha pedig Rel hiányolta a félszeg Nirset, most ízelítőt kaphat belőle. A némileg félreérthető ajánlatra ugyanis a jeles ifjú fülei a bíbor egy igen élénk árnyalatában kezdenek játszani.*
- A fegyverforgatásban biztos nem jeleskedem annyira, mint új testőröd, szóval nem hiszem, hogy nagy hasznom vennéd.
*Kicsit táncoltatja még az ujjait ha már ez annyira tetszett Relnek, és persze arra is jó, hogy kicsit elterelje a figyelmet a témáról. Meg arról, hogy Rel a szőrmók testőr másféle szolgálataira is igényt tarthat, pedig ezt igazán nem akarta elképzelni. Szerencsére Morak is a segítségére siet egy megjegyzéssel.*
- Igazán? És miért nem? Olyan elvetemültnek látszom? * mosolyog szelíden, bár a tószt után szívesen látná a törpét ura oltárán* Eeyrre!
*Nagyokat kortyol az italából. Azután csuklik egyet. Bár Rel felfedezni vél néhány változást, van ami a régi maradt. Például az, hogy nem igazán bírja az italt. Aztán követi az elf pillantását és a megjegyzése után őszintén nevet fel.*
- Ennyire mindennaposak errefelé a repkedő malacok, hogy attól már megijedni sem lehet és egy mélységi kell a pánikhoz?
*Mivel még mindig a kancellárt és társaságát nézi a szárnyas disznó eltűnése után, kérdése az asztaltársaság bármelyik tagjának szólhat.*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-13 19:42:18
Üzenet elküldve: 2020-01-13 19:42:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki figyelmébe//
//Dora visít, mint a szúrt… malac//
//Hubi, Dora, Esti, Rick//
//Malac jő//
*Világos, hogy a mélységi kötekedni akar, ami meglehetős botorság. Hubi ugyanis kegyes kedvében volt. Ha bocsánatáért esedezik modortalansága miatt, a kancellár bizonyára hajlandó lett volna elnézni a kis incidenst. Így viszont egy rosszindulatú mosollyal néz a távozó sötételf után. Hubi memóriája még a régi, beleértve az arcmemóriáját is és ezt nem felejti el. Most viszont fontosabb dolgokkal kell foglalkoznia, például az új fogás megkóstolása.*
- Tehát két adaggal kérünk a Kancellár kedvencéből, és... *fordul vissza Esti felé és rendezi át kissé az arcvonásait, de nem tudja befejezni a rendelés leadását. Dora ugyanis szó szerint a nyakába ugrik és a hirtelen mozdulatnak egy pohárka jóféle itóka is kárát látja.*
- No, no... mégis mi történt? *motyogja kissé zavarodottan, de már látja is ami ezt a reakciót kiváltotta. Összevont szemöldökkel mered a sajátosan repkedő malacra és mire bármit is tehetne, a szárnyas jószág már távozik is.*
- Ez igazán érdekes... *dünnyögi, mint amikor valamire nem talál magyarázatot* Attól tartok, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint a hízók nem rendelkeznek szárnyakkal, így megkockáztatom, hogy mágia szülte jelenséggel állunk szemben. Alkalmasint konzultálnom kell Taitos mesterrel. Hátha ő ismer efféle varázslatokat.
*Bár nincs ellenére ha Dora a nyakában csüng, most azért finoman kibontakozik az ölelésből és bátorítóan megpaskolja a lány arcát.*
- Mindazonáltal nem gondolnám, hogy aggódnunk kéne miatta. Szemmel láthatóan nem volt ellenséges repkedő barátunk.
*Azért még megcsóválja a fejét, mert zavarja ha valamire nem talál magyarázatot és saját magát ismerve ez nem is fog változni mindaddig míg végére nem tud járni a szokatlan jelenésnek. Hogy egyelőre napirendre tér a dolog felett, abban szerepe van Estinek is aki kicsit távolabb kalauzolja őket a pulttól. Közben természetesen felcsillan a szeme ahogy ő úgy értelmezi az iménti javaslatot, hogy a mélységi kolbászra vágyna. Ugyanis Hubi még nem tett le arról, hogy egy szép napon halmozhatja az élvezeteket amennyiben Dora és Esti együttes jelenlétére gondol az ágyában.*
- Elsősorban csak harapnivalóért ugrottunk be.
*Dorára pillant kicsit kérdőn ahogy arra gondol, hogy akár Estit is be lehetne avatni kis tervükbe. Ha így is alakulna, erre még egy kicsit várni kell. Ugyanis váratlanul egy suhanc lép oda hozzájuk és miután kideríti, hogy a Vashegy kancellárjával áll szemben, egy levelet nyom Hubi kezébe. Hubi pedig úriember, így 10 arannyal honorálja a kissé pimasz mosolyú illető (Mesélő (Daidalos)) szolgálatait.
- Bocsássatok meg egy pillanatra! *mosolyog társaságára, azután kihajtogatja a papirost és átfutja az írást. Ez néhol nehézségbe ütközik, ugyanis az írás néhány helyen gyanúsan elmosódott. Nem a kancellár lenne ha a levél tartalmán kívül ennek oka ne érdekelné. Így talán kicsit furcsának tűnhet, hogy orrához emeli a lapot és szimatol egy kicsit. Majd hümmög egyet.*
- Köszönöm a türelmetek. *gyűri zsebébe a levelet* De ez egy igen figyelemreméltó levél volt.
*Később alighanem megosztja tartalmát Dorával és Estivel, hiszen őket is érintheti és egyébként is kíváncsi a véleményükre, de ezt mégis kényelmesebb lesz megtenni egy asztalnál ülve és teli hassal.*
- Tehát két Kancellár kedvencét légy oly szíves. *bazsalyog Estire* És mellé két jó kupa forralt bort.
*Méltóságán alulinak érezné, ha magas tisztségére tekintettel ingyen fogyaszthatna a Vaskorsóban, ezért a két Kancellár Kedvenceért leszámol 36aranyat, majd további 14 arannyal lesz szegényebb a két kupányi Forralt vörösborért. . Bízva benne, hogy nem sérti meg vele Estanellaria Dwirinthalent, felkerekíti a végösszeget 15 arannyal.
- De kérdésedre válaszolva, ha jóllaktunk szívesen váltanánk veled pár szót.
*Mézesmázosan mosolyog a mélységire miközben megpróbálja az asztal melletti székre lenyomni Dorát, remélve, hogy a lány már magához tért a repkedő malac okozta sokkból.*
//Dora visít, mint a szúrt… malac//
//Hubi, Dora, Esti, Rick//
//Malac jő//
*Világos, hogy a mélységi kötekedni akar, ami meglehetős botorság. Hubi ugyanis kegyes kedvében volt. Ha bocsánatáért esedezik modortalansága miatt, a kancellár bizonyára hajlandó lett volna elnézni a kis incidenst. Így viszont egy rosszindulatú mosollyal néz a távozó sötételf után. Hubi memóriája még a régi, beleértve az arcmemóriáját is és ezt nem felejti el. Most viszont fontosabb dolgokkal kell foglalkoznia, például az új fogás megkóstolása.*
- Tehát két adaggal kérünk a Kancellár kedvencéből, és... *fordul vissza Esti felé és rendezi át kissé az arcvonásait, de nem tudja befejezni a rendelés leadását. Dora ugyanis szó szerint a nyakába ugrik és a hirtelen mozdulatnak egy pohárka jóféle itóka is kárát látja.*
- No, no... mégis mi történt? *motyogja kissé zavarodottan, de már látja is ami ezt a reakciót kiváltotta. Összevont szemöldökkel mered a sajátosan repkedő malacra és mire bármit is tehetne, a szárnyas jószág már távozik is.*
- Ez igazán érdekes... *dünnyögi, mint amikor valamire nem talál magyarázatot* Attól tartok, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint a hízók nem rendelkeznek szárnyakkal, így megkockáztatom, hogy mágia szülte jelenséggel állunk szemben. Alkalmasint konzultálnom kell Taitos mesterrel. Hátha ő ismer efféle varázslatokat.
*Bár nincs ellenére ha Dora a nyakában csüng, most azért finoman kibontakozik az ölelésből és bátorítóan megpaskolja a lány arcát.*
- Mindazonáltal nem gondolnám, hogy aggódnunk kéne miatta. Szemmel láthatóan nem volt ellenséges repkedő barátunk.
*Azért még megcsóválja a fejét, mert zavarja ha valamire nem talál magyarázatot és saját magát ismerve ez nem is fog változni mindaddig míg végére nem tud járni a szokatlan jelenésnek. Hogy egyelőre napirendre tér a dolog felett, abban szerepe van Estinek is aki kicsit távolabb kalauzolja őket a pulttól. Közben természetesen felcsillan a szeme ahogy ő úgy értelmezi az iménti javaslatot, hogy a mélységi kolbászra vágyna. Ugyanis Hubi még nem tett le arról, hogy egy szép napon halmozhatja az élvezeteket amennyiben Dora és Esti együttes jelenlétére gondol az ágyában.*
- Elsősorban csak harapnivalóért ugrottunk be.
*Dorára pillant kicsit kérdőn ahogy arra gondol, hogy akár Estit is be lehetne avatni kis tervükbe. Ha így is alakulna, erre még egy kicsit várni kell. Ugyanis váratlanul egy suhanc lép oda hozzájuk és miután kideríti, hogy a Vashegy kancellárjával áll szemben, egy levelet nyom Hubi kezébe. Hubi pedig úriember, így 10 arannyal honorálja a kissé pimasz mosolyú illető (Mesélő (Daidalos)) szolgálatait.
- Bocsássatok meg egy pillanatra! *mosolyog társaságára, azután kihajtogatja a papirost és átfutja az írást. Ez néhol nehézségbe ütközik, ugyanis az írás néhány helyen gyanúsan elmosódott. Nem a kancellár lenne ha a levél tartalmán kívül ennek oka ne érdekelné. Így talán kicsit furcsának tűnhet, hogy orrához emeli a lapot és szimatol egy kicsit. Majd hümmög egyet.*
- Köszönöm a türelmetek. *gyűri zsebébe a levelet* De ez egy igen figyelemreméltó levél volt.
*Később alighanem megosztja tartalmát Dorával és Estivel, hiszen őket is érintheti és egyébként is kíváncsi a véleményükre, de ezt mégis kényelmesebb lesz megtenni egy asztalnál ülve és teli hassal.*
- Tehát két Kancellár kedvencét légy oly szíves. *bazsalyog Estire* És mellé két jó kupa forralt bort.
*Méltóságán alulinak érezné, ha magas tisztségére tekintettel ingyen fogyaszthatna a Vaskorsóban, ezért a két Kancellár Kedvenceért leszámol 36aranyat,
majd további 14 arannyal lesz szegényebb a két kupányi Forralt vörösborért. . Bízva benne, hogy nem sérti meg vele Estanellaria Dwirinthalent, felkerekíti a végösszeget 15 arannyal. - De kérdésedre válaszolva, ha jóllaktunk szívesen váltanánk veled pár szót.
*Mézesmázosan mosolyog a mélységire miközben megpróbálja az asztal melletti székre lenyomni Dorát, remélve, hogy a lány már magához tért a repkedő malac okozta sokkból.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-12 20:57:23
Üzenet elküldve: 2020-01-12 20:57:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rel asztala//
*Fint igyekszik mindent megtenni az ügy érdekében, de valószínűleg annyira leköti Esti, pontosabban a féltékenykedés, hogy a tea kimegy a fejéből. Nagy baj nincs, ugyanis feltette forrni a vizet, csak ügyesen meg is feledkezett a dologról, mikor a többi ételt kihordta. A hanghordozás, főleg mert a szép elf lány Estit, éppen Estit szidja, egy kissé felpaprikázza. Az egyértelmű számára is, hogy nehéz eset, de azzal együtt, hogy az ő saját munkáját is szidják, nehéz visszafognia magát. Eddig nem mosolygott, de arcára van írva, hogy most már garantáltan nem is fog, vagy ha igen, akkor sem Relaelre, inkább simogat egy vadászkutyát. Attól még tiszta vizet önt a pohárba.*
- Estanellaria szólt nekem, én voltam az, aki megfeledkezett róla, elnézést. *Jelzi, de még így sem sikerül lepleznie a sértettséget a hangjában, így az „elnézést” sem éppen a legmeggyőzőbb, de mindenképpen elhangzik. A törpe kérésére biccent.* Egy pillanat, és hozom.
//Esti//
*Gyorsan összerakja a bőségtálat, a tea azonnal kész, és a csenevész fiúval is sikerül elrendezniük a papír és toll ügyét. Közben a nemrég érkező kalapos elf is egy repülő malacra lesz figyelmes, és rémületében sikerül ripityomra törnie a poharát a földön, az alkohol pedig szétfröccsen a padlón. Fint ettől már lassacskán agyérgörcsöt kap, de egy nagy levegő után legalább az az öröme megvan, hogy Esti neki intézi szavait. Persze a boldogság nem látszik rajta, sőt sértett képpel vonul a rongyért.*
- Azonnal! *Mondja. Esti is hallotta az esetet, úgy tűnik, mert okosan próbálja oldani a feszültséget. Fint bízik benne, hogy tényleg beválik a potyapia.* Rendben, legyen úgy. Elnézést. *Teszi hozzá, ezúttal meggyőzőbben, mint az asztalnál. Tényleg nem akart gondot, eléggé meg van kavarodva, főleg most, hogy Estit suttogni hallja. Valahogy ez a bizalmaskodás főleg tetszik neki, de nem akarja megkockáztatni, hogy netán kivágják, így összekapja magát. Ennél közelebb már nem lehet a kormoshoz, munka terén, persze.*
//Rel asztala//
*A ronggyal összegyűjti a kis üvegcserepeket, és kidobja őket, ügyelve, hogy ne essen át senkin. Szerencsére ilyen pohár még akad bőven. Egy szapora kézmosás után már nincs más teendő, mint a kész ételeket, az italt és az egész kanna teát kivinni. A ház ajándéka, ugyebár, ha már ennyire ügyetlen volt. Útközben egy szobakulcsot is lekap, egyelőre zsebre vágva.*
- Parancsoljanak, még egyszer elnézést az előbbi kellemetlenségért. *Mondja. Leteszi az asztalra a kancsó teát, több csészét is kapnak hozzá, ha esetleg többen szeretnének belőle fogyasztani, illetve egy környi meglepetés ogrepálinka is az asztalra kerül.* Hadd engeszteljem ki önöket néhány frissítővel. *Prezentálja az asztalon keletkezett művet. Ezután a törpe elé kerül a bőségtál, no meg a szobakulcsot is átadja neki. Ha nincs egyéb kérés, kérdés, visszatérne a pulthoz, ám ekkor megakad a szeme Fäenron, aki olyan sebességgel kezdte magába lapátolni az ételt, mintha nem lenne holnap. Szája szegélyében mosolyféle jelenik meg, és egy pillanatra egészen barátságosra festi marcona arcát.*
- Ízlik, mi, fiú? Csak lassan, nehogy félremenjen! Az egyezségünkről pedig ne feledkezz meg. *Mondja. Ha nem szeretnének mást, kapja a tálcát és visszatér a soha el nem fogyó mosogatnivalóhoz és Esti fenekének bámulásához, ha igen, akkor pedig meghallgatja kérésüket.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.12 20:57:59
*Fint igyekszik mindent megtenni az ügy érdekében, de valószínűleg annyira leköti Esti, pontosabban a féltékenykedés, hogy a tea kimegy a fejéből. Nagy baj nincs, ugyanis feltette forrni a vizet, csak ügyesen meg is feledkezett a dologról, mikor a többi ételt kihordta. A hanghordozás, főleg mert a szép elf lány Estit, éppen Estit szidja, egy kissé felpaprikázza. Az egyértelmű számára is, hogy nehéz eset, de azzal együtt, hogy az ő saját munkáját is szidják, nehéz visszafognia magát. Eddig nem mosolygott, de arcára van írva, hogy most már garantáltan nem is fog, vagy ha igen, akkor sem Relaelre, inkább simogat egy vadászkutyát. Attól még tiszta vizet önt a pohárba.*
- Estanellaria szólt nekem, én voltam az, aki megfeledkezett róla, elnézést. *Jelzi, de még így sem sikerül lepleznie a sértettséget a hangjában, így az „elnézést” sem éppen a legmeggyőzőbb, de mindenképpen elhangzik. A törpe kérésére biccent.* Egy pillanat, és hozom.
//Esti//
*Gyorsan összerakja a bőségtálat, a tea azonnal kész, és a csenevész fiúval is sikerül elrendezniük a papír és toll ügyét. Közben a nemrég érkező kalapos elf is egy repülő malacra lesz figyelmes, és rémületében sikerül ripityomra törnie a poharát a földön, az alkohol pedig szétfröccsen a padlón. Fint ettől már lassacskán agyérgörcsöt kap, de egy nagy levegő után legalább az az öröme megvan, hogy Esti neki intézi szavait. Persze a boldogság nem látszik rajta, sőt sértett képpel vonul a rongyért.*
- Azonnal! *Mondja. Esti is hallotta az esetet, úgy tűnik, mert okosan próbálja oldani a feszültséget. Fint bízik benne, hogy tényleg beválik a potyapia.* Rendben, legyen úgy. Elnézést. *Teszi hozzá, ezúttal meggyőzőbben, mint az asztalnál. Tényleg nem akart gondot, eléggé meg van kavarodva, főleg most, hogy Estit suttogni hallja. Valahogy ez a bizalmaskodás főleg tetszik neki, de nem akarja megkockáztatni, hogy netán kivágják, így összekapja magát. Ennél közelebb már nem lehet a kormoshoz, munka terén, persze.*
//Rel asztala//
*A ronggyal összegyűjti a kis üvegcserepeket, és kidobja őket, ügyelve, hogy ne essen át senkin. Szerencsére ilyen pohár még akad bőven. Egy szapora kézmosás után már nincs más teendő, mint a kész ételeket, az italt és az egész kanna teát kivinni. A ház ajándéka, ugyebár, ha már ennyire ügyetlen volt. Útközben egy szobakulcsot is lekap, egyelőre zsebre vágva.*
- Parancsoljanak, még egyszer elnézést az előbbi kellemetlenségért. *Mondja. Leteszi az asztalra a kancsó teát, több csészét is kapnak hozzá, ha esetleg többen szeretnének belőle fogyasztani, illetve egy környi meglepetés ogrepálinka is az asztalra kerül.* Hadd engeszteljem ki önöket néhány frissítővel. *Prezentálja az asztalon keletkezett művet. Ezután a törpe elé kerül a bőségtál, no meg a szobakulcsot is átadja neki. Ha nincs egyéb kérés, kérdés, visszatérne a pulthoz, ám ekkor megakad a szeme Fäenron, aki olyan sebességgel kezdte magába lapátolni az ételt, mintha nem lenne holnap. Szája szegélyében mosolyféle jelenik meg, és egy pillanatra egészen barátságosra festi marcona arcát.*
- Ízlik, mi, fiú? Csak lassan, nehogy félremenjen! Az egyezségünkről pedig ne feledkezz meg. *Mondja. Ha nem szeretnének mást, kapja a tálcát és visszatér a soha el nem fogyó mosogatnivalóhoz és Esti fenekének bámulásához, ha igen, akkor pedig meghallgatja kérésüket.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.12 20:57:59
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-12 00:32:19
Üzenet elküldve: 2020-01-12 00:32:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hubi, Dora//
//Érintőlegesen Fint, Rick//
*Bármennyire se szeretné, a társalgásból mégis eljut pár szó a fülébe, bár a legkevésbé se zavartatja magát amiatt, hogy egyesek lassúnak találják a kiszolgálást. Legfőképp azért, mert így is igazán közel áll hozzá, hogy tettleges formában fejezze ki nemtetszését a díszes társaság iránt, egy előkelő hölgy azonban mégse engedheti meg magának, hogy ilyen alantas semmirekellők miatt elveszítse a hidegvérét és a méltóságát. ~Senki nem kényszerített rá, hogy idegyertek, sőt, nem is látnak itt szívesen. Egyetek, igyatok, aztán húzzatok innen!~ morgolódik magában, miközben összehúzott szemmel méregeti a pultnál álló sötételfet, aki legalább annyira nem nyerte el a tetszését, mint Relael és koszlott bandája. Szerencsére azonban nem sokáig kell bámulnia a mélységi fancsali pofáját, hiszen hamarosan sokkal érdekesebb vendégei akadnak*
- Az érzés kölcsönös. *viszonozza a kancellár köszöntését a szokásos félmosollyal és hízelgő pillantással, ami az ilyen üdvözlésnek kijár, magában elégedetten konstatálva, hogy legalább egyvalaki ismeri az illemet ezek közt az ostoba barbárok közt. ~Nem mintha kicsit is érdekelne, de a látszat a fontos... ~elmélkedik magában, szomorúan látva, hogy nem is Relael az a mai este folyamán, aki ebből a legnagyobb hiányt szenvedi, hanem a mogorva hím a pult túloldalán*
- Mérhetetlenül megkönnyebbültem. *fordul a férfi felé legtökéletesebb műmosolyával, miközben legszívesebben most rögtön távozásra bírná. ~Látszik rajta, hogy valami nincstelen lelenc lehet, ha nincs vele tisztában, hogyan illik a mélységi nőstényekkel bánni, pláne nem a Dwirinthalen ház matrónájával~ sajnálja egy pillanatra őszintén, hogy nem otthon van, hiszen akkor csak elég lenne egy sokatmondó pillantás a megfelelő személyek felé, és ez a pimasz hím nem élné meg a reggelt. ~Bár talán itt is találok erre megfelelő személyt~ vándorol egy pillanatra tekintete Fintre, de az az érzése, sajnálatos módon még nem tartanak ott, hogy a férfi feltétel, és legfőképp kérdezés nélkül teljesítse a kéréseit. A probléma azonban ideiglenesen megoldódni látszik, bár akad helyette újabb, ahogy Dorára terelődik a figyelem*
- Örülök, hogy nem okoz számára gondot kötelességeinek teljesítése. *biccenti meg kissé fejét a kancellár felé, tisztelete jeléül fáradhatatlan munkájukért Amon jólétéért, majd tekintete Dorára villan egy pillanatra, kifejezve, szívesen átveszi ezen kötelességek egy részét, ha a lány esetleg túlságosan leterheltnek érezné magát, azért nézne ki úgy, mint aki már legalább három hónapja nem jutott ki a napfényre*
- Nos, a Korsó átvétele után úgy gondoltam, ráférne egy kis vérfrissítés az étlapra, illetve úgy véltem, így méltóképpen leróhatnám hálámat azért a sok segítségért, amit ideérkezésemkor kaptam. *fordul vissza azonban somolyogva Habrertus felé, ahogy az étlap új fogásai kerülnek szóba* Be kell valljam, a Kancellár Kedvence az egész fogadó egyik kedvenc étele. Remélem, neked is elnyeri majd a tetszésed. *mosolyog jelentőségteljesen a kancellárra, miközben a koccintásra szánt italokat tölti, legfőképp a félholtnak tűnő Dora megnyugtatására*
- De ha esetleg valami megszokottabb ízre vágysz, tudok igazán elsőrangú kolbászokkal is szolgálni. *pillant kihívóan a lányra, ahogy felé tolja a pálinkát*
- Ugyan! *legyint közben a kancellár közbeszólására, mintha csak jelentéktelen apróság lenne, miközben mosolya és tekintete ennek épp az ellenkezőjéről árulkodik. ~Az, hogy ki a legfontosabb személy, csak nézőpont kérdése... ráadásul, valljuk be, igazán könnyen megváltoztatható~ igyekszik üzenni pillantásával, mielőtt lehúzná a saját adagját, csak hogy pillanatnyi szünet után elégedetten koppanjon pohara a pulton. Úgy tűnik azonban, csak Habrertus és jómaga képesek értékelni eme finom nedűt, Dora inkább a padlót mossa fel vele. Ezúttal viszont legalább érti, mi okozza a lány hirtelen meghökkenését, hisz a szárnyas malac láttán neki is eláll a szava egy pillanatra és kiül az őszinte döbbenet az arcára. Persze hamar összeszedi magát, felöltve a szokásos, kifejezéstelen álarcát, miközben próbál úgy tenni, mintha semmiség lenne az egész*
- Milyen alacsonyan szállnak ma a malacok! *jegyzi meg gúnyosan, szemével továbbra is a furcsa jelenést követve, míg az nem távozik a fogadóból, Dora eltúlzott reakcióját pedig inkább szóra se méltatja*
- Takarítsd fel! *int Fintnek a padlón lévő törött pohár és kifolyt pálinka felé mutatva, majd ha a férfi közelebb ér, suttogóra fogja*
- A kis szukának meg vidd ki a teát, amit kért, és egy kör töményet mindenkinek. A ház ajándéka. *szűri a fogai közt a szavakat, nem titkoltan mérges pillantást vetve Fintre, amiért pont ennek a libának nem tudja felszolgálni, amit kért. ~Nem baj, igyál csak. Remélem, neked is annyira megárt, mint anyádnak, mikor felcsinálták~ somolyog magában elégedetten, ahogy a borba kortyoló Relaelre pillant. Ahogy azonban a feladatokat kiosztotta, a pultot megkerülve Dora és a kancellár mellé lép, a kocsma túlsó végébe terelve őket, lehetőleg minél távolabb a kétes hírű kavalkádtól a kandalló körül*
- Talán kényelmesebb lenne ülve megvárni, míg elkészül az étel, nemde? *kérdezi mosolyogva, remélve, hogy sikerül rábírni vendégeit a pulttól való távozásra*
- Lesz még két Kancellár Kedvence is! *szól még vissza Fintnek, készen rá, hogy majd maga szolgálja fel a kért ételeket, addig pedig csatlakozik becses vendégeihez*
- És minek köszönhetem a megtisztelő jelenlétetek? Pusztán baráti látogatásról van szó, vagy esetleg az ételen kívül lehetek még mással is a szolgálatotokra? *érdeklődik a lehető legudvariasabb hangján, némileg átugorva az ilyenkor illendő bájcsevejt. ~Térjünk inkább a lényegre~ gondolja magában, míg a válaszra vár, figyelemre se méltatva Relael megjegyzését. ~Nos, az ezzel a mélységivel való cimborálás legalább megmentette Amont a kipusztulástól. Te mit is tudsz felmutatni azon kívül, hogy széttetted a lábad valami jöttment senkiházinak?~ dörgölné legszívesebben az elf orra alá, de a kancellár jelenlétében még fontosabbnak érzi, hogy kicsit se adjon hangot ellenérzéseinek problémás vendégével kapcsolatban és kicsit se látszódjon rajta irritáltsága, amit a kis cafkával szemben érez.*
//Érintőlegesen Fint, Rick//
*Bármennyire se szeretné, a társalgásból mégis eljut pár szó a fülébe, bár a legkevésbé se zavartatja magát amiatt, hogy egyesek lassúnak találják a kiszolgálást. Legfőképp azért, mert így is igazán közel áll hozzá, hogy tettleges formában fejezze ki nemtetszését a díszes társaság iránt, egy előkelő hölgy azonban mégse engedheti meg magának, hogy ilyen alantas semmirekellők miatt elveszítse a hidegvérét és a méltóságát. ~Senki nem kényszerített rá, hogy idegyertek, sőt, nem is látnak itt szívesen. Egyetek, igyatok, aztán húzzatok innen!~ morgolódik magában, miközben összehúzott szemmel méregeti a pultnál álló sötételfet, aki legalább annyira nem nyerte el a tetszését, mint Relael és koszlott bandája. Szerencsére azonban nem sokáig kell bámulnia a mélységi fancsali pofáját, hiszen hamarosan sokkal érdekesebb vendégei akadnak*
- Az érzés kölcsönös. *viszonozza a kancellár köszöntését a szokásos félmosollyal és hízelgő pillantással, ami az ilyen üdvözlésnek kijár, magában elégedetten konstatálva, hogy legalább egyvalaki ismeri az illemet ezek közt az ostoba barbárok közt. ~Nem mintha kicsit is érdekelne, de a látszat a fontos... ~elmélkedik magában, szomorúan látva, hogy nem is Relael az a mai este folyamán, aki ebből a legnagyobb hiányt szenvedi, hanem a mogorva hím a pult túloldalán*
- Mérhetetlenül megkönnyebbültem. *fordul a férfi felé legtökéletesebb műmosolyával, miközben legszívesebben most rögtön távozásra bírná. ~Látszik rajta, hogy valami nincstelen lelenc lehet, ha nincs vele tisztában, hogyan illik a mélységi nőstényekkel bánni, pláne nem a Dwirinthalen ház matrónájával~ sajnálja egy pillanatra őszintén, hogy nem otthon van, hiszen akkor csak elég lenne egy sokatmondó pillantás a megfelelő személyek felé, és ez a pimasz hím nem élné meg a reggelt. ~Bár talán itt is találok erre megfelelő személyt~ vándorol egy pillanatra tekintete Fintre, de az az érzése, sajnálatos módon még nem tartanak ott, hogy a férfi feltétel, és legfőképp kérdezés nélkül teljesítse a kéréseit. A probléma azonban ideiglenesen megoldódni látszik, bár akad helyette újabb, ahogy Dorára terelődik a figyelem*
- Örülök, hogy nem okoz számára gondot kötelességeinek teljesítése. *biccenti meg kissé fejét a kancellár felé, tisztelete jeléül fáradhatatlan munkájukért Amon jólétéért, majd tekintete Dorára villan egy pillanatra, kifejezve, szívesen átveszi ezen kötelességek egy részét, ha a lány esetleg túlságosan leterheltnek érezné magát, azért nézne ki úgy, mint aki már legalább három hónapja nem jutott ki a napfényre*
- Nos, a Korsó átvétele után úgy gondoltam, ráférne egy kis vérfrissítés az étlapra, illetve úgy véltem, így méltóképpen leróhatnám hálámat azért a sok segítségért, amit ideérkezésemkor kaptam. *fordul vissza azonban somolyogva Habrertus felé, ahogy az étlap új fogásai kerülnek szóba* Be kell valljam, a Kancellár Kedvence az egész fogadó egyik kedvenc étele. Remélem, neked is elnyeri majd a tetszésed. *mosolyog jelentőségteljesen a kancellárra, miközben a koccintásra szánt italokat tölti, legfőképp a félholtnak tűnő Dora megnyugtatására*
- De ha esetleg valami megszokottabb ízre vágysz, tudok igazán elsőrangú kolbászokkal is szolgálni. *pillant kihívóan a lányra, ahogy felé tolja a pálinkát*
- Ugyan! *legyint közben a kancellár közbeszólására, mintha csak jelentéktelen apróság lenne, miközben mosolya és tekintete ennek épp az ellenkezőjéről árulkodik. ~Az, hogy ki a legfontosabb személy, csak nézőpont kérdése... ráadásul, valljuk be, igazán könnyen megváltoztatható~ igyekszik üzenni pillantásával, mielőtt lehúzná a saját adagját, csak hogy pillanatnyi szünet után elégedetten koppanjon pohara a pulton. Úgy tűnik azonban, csak Habrertus és jómaga képesek értékelni eme finom nedűt, Dora inkább a padlót mossa fel vele. Ezúttal viszont legalább érti, mi okozza a lány hirtelen meghökkenését, hisz a szárnyas malac láttán neki is eláll a szava egy pillanatra és kiül az őszinte döbbenet az arcára. Persze hamar összeszedi magát, felöltve a szokásos, kifejezéstelen álarcát, miközben próbál úgy tenni, mintha semmiség lenne az egész*
- Milyen alacsonyan szállnak ma a malacok! *jegyzi meg gúnyosan, szemével továbbra is a furcsa jelenést követve, míg az nem távozik a fogadóból, Dora eltúlzott reakcióját pedig inkább szóra se méltatja*
- Takarítsd fel! *int Fintnek a padlón lévő törött pohár és kifolyt pálinka felé mutatva, majd ha a férfi közelebb ér, suttogóra fogja*
- A kis szukának meg vidd ki a teát, amit kért, és egy kör töményet mindenkinek. A ház ajándéka. *szűri a fogai közt a szavakat, nem titkoltan mérges pillantást vetve Fintre, amiért pont ennek a libának nem tudja felszolgálni, amit kért. ~Nem baj, igyál csak. Remélem, neked is annyira megárt, mint anyádnak, mikor felcsinálták~ somolyog magában elégedetten, ahogy a borba kortyoló Relaelre pillant. Ahogy azonban a feladatokat kiosztotta, a pultot megkerülve Dora és a kancellár mellé lép, a kocsma túlsó végébe terelve őket, lehetőleg minél távolabb a kétes hírű kavalkádtól a kandalló körül*
- Talán kényelmesebb lenne ülve megvárni, míg elkészül az étel, nemde? *kérdezi mosolyogva, remélve, hogy sikerül rábírni vendégeit a pulttól való távozásra*
- Lesz még két Kancellár Kedvence is! *szól még vissza Fintnek, készen rá, hogy majd maga szolgálja fel a kért ételeket, addig pedig csatlakozik becses vendégeihez*
- És minek köszönhetem a megtisztelő jelenlétetek? Pusztán baráti látogatásról van szó, vagy esetleg az ételen kívül lehetek még mással is a szolgálatotokra? *érdeklődik a lehető legudvariasabb hangján, némileg átugorva az ilyenkor illendő bájcsevejt. ~Térjünk inkább a lényegre~ gondolja magában, míg a válaszra vár, figyelemre se méltatva Relael megjegyzését. ~Nos, az ezzel a mélységivel való cimborálás legalább megmentette Amont a kipusztulástól. Te mit is tudsz felmutatni azon kívül, hogy széttetted a lábad valami jöttment senkiházinak?~ dörgölné legszívesebben az elf orra alá, de a kancellár jelenlétében még fontosabbnak érzi, hogy kicsit se adjon hangot ellenérzéseinek problémás vendégével kapcsolatban és kicsit se látszódjon rajta irritáltsága, amit a kis cafkával szemben érez.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-11 14:23:37
Üzenet elküldve: 2020-01-11 14:23:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
* Nirs arcán egy mosoly jelenik meg, miközben a történekről beszél. Ez a törpét végképp nem nyugtatja meg. Miért mosolyodik el valaki, miközben a történtekről mesél, aki majdnem ott hagyta a fogát? De ez most lényegtelen is. Végül is az ő dolga. *
- Hát ne haragudjon, de tényleg nem néztem ki magából, hogy a szeretet istenét követi. * Mondja a törpe, miközben a mondat végére már, már elneveti magát. Majd így folytatja. *
- Nos akkor majd igyunk Eeyr dicsőségére! * Mondja a törpe bizakodva abban, hogy mihamarább megérkezik a rendelésük. És ekkor oda is lép az asztalhoz a felszolgáló az étellel és a borral.*
// Fintarret//
- Nos, igen. Én még kérnék egy teát, ha nem gond! * Feleli Morak Fintarret kérdésére. Azután pedig
újdonsült főnöke szavait hallgatja. *
- Micsoda, hogy kimenő? * Hökken meg a törpe. *
- Az meg mi a búbánat? Mostantól, hogy ön kiszámolta nekem a száz aranyat nincs olyan, hogy szabad idő! * Majd arra a kérdésre, hogy ki az a Wylnurana, így felel: *
- Minket, törpéket ő teremtett a sziklából, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.
* Mivel ezután Relael már Nirsel foglalkozik Morak az éppen visszaérkező Fäenronak szenteli a figyelmet. Aki miután leteszi Rel elé, amit hozott enni kezd, amit hirtelen abba hagy. *
- Mi az, hogy bocsánat fiatalember? Tán nem ízlik az étel? Na egyen, csak egyen! Ne is törődjön velünk! Maga még növésben van, magáé az elsőbbség! * Mondja az emberkölyöknek, miközben biztatásképpen, kissé megveregeti a hátát. *
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
* Nirs arcán egy mosoly jelenik meg, miközben a történekről beszél. Ez a törpét végképp nem nyugtatja meg. Miért mosolyodik el valaki, miközben a történtekről mesél, aki majdnem ott hagyta a fogát? De ez most lényegtelen is. Végül is az ő dolga. *
- Hát ne haragudjon, de tényleg nem néztem ki magából, hogy a szeretet istenét követi. * Mondja a törpe, miközben a mondat végére már, már elneveti magát. Majd így folytatja. *
- Nos akkor majd igyunk Eeyr dicsőségére! * Mondja a törpe bizakodva abban, hogy mihamarább megérkezik a rendelésük. És ekkor oda is lép az asztalhoz a felszolgáló az étellel és a borral.*
// Fintarret//
- Nos, igen. Én még kérnék egy teát, ha nem gond! * Feleli Morak Fintarret kérdésére. Azután pedig
újdonsült főnöke szavait hallgatja. *
- Micsoda, hogy kimenő? * Hökken meg a törpe. *
- Az meg mi a búbánat? Mostantól, hogy ön kiszámolta nekem a száz aranyat nincs olyan, hogy szabad idő! * Majd arra a kérdésre, hogy ki az a Wylnurana, így felel: *
- Minket, törpéket ő teremtett a sziklából, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.
* Mivel ezután Relael már Nirsel foglalkozik Morak az éppen visszaérkező Fäenronak szenteli a figyelmet. Aki miután leteszi Rel elé, amit hozott enni kezd, amit hirtelen abba hagy. *
- Mi az, hogy bocsánat fiatalember? Tán nem ízlik az étel? Na egyen, csak egyen! Ne is törődjön velünk! Maga még növésben van, magáé az elsőbbség! * Mondja az emberkölyöknek, miközben biztatásképpen, kissé megveregeti a hátát. *
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-10 19:45:05
Üzenet elküldve: 2020-01-10 19:45:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//Reklamácó erejéig Fintarret//
//Dora, mert visít, mint a szúrt malac//
- Nem hinném, hogy a Sa'Tereth híveknek különösebb ok kellene a támadáshoz. Általában durva, agresszív népek, mint az orkok és a mélységiek.
*Hangja enyhén megvető, holott Relael maga sem sokkal békésebb természetű, és ha valakinek, akkor neki igazán nem szabadna pálcát törnie mások felett. Viszont abban a szerencsés helyzetben van, hogy asztaltársasága nem ismeri lelkének fekete bugyrait, így egészen nyugodtan lehet képmutató.*
- Ahh, főnökasszony. Tetszik ez a megnevezés.
*Mosolyogva megveregeti a törpe vállát amolyan baráti módon. Relael nem szigorú, nyilván vannak elvárásai, de jócskán tudja értékelni a kedves szavakat, vagy a lojalitást is.*
- Kérhetsz majd kimenőt, ha úgy tetszik.
*Bár nem örülne, ha egyetlen testőre a Vérkertben andalogna, és megtalálna halni, de nem fogja rövid pórázon vezetni, és szabadidejében úgy cselekszik, és ott, ahol neki jól esik.*
- Ez a bizalom alapja. Wylnurana amúgy ki vagy mi? Még nem hallottam róla.
*Morak beszédje a vigyázásról elgondolkodtatja Relaelt, aki ha nem is köztudottan, de már némely körökben elég jól ismert élet szeretetéről. A forralt bort is magának kérte, és bizony a kábult állapotok sem ritkák esetében, ugyanakkor hamarosan majd vigyáznia kell valakire, aki sokkal sebezhetőbb nála.
Elmélkedéséből az zökkenti ki, hogy Nirs ujja megmozdul.*
- Nézem nézem!
*Mondja lelkesen, miközben feszülten figyeli az ifjú tharg kézfejét. Az pedig úgy reagál, ahogy annak reagálnia kellene, erre pedig Relael igencsak megörül, még tapsol is párat izgatottsága közben.*
- Jaj de jó, ez nagyon jó hír! Örülök neked Nirs.
*Valóban örül Nirsnek, annak ellenére, hogy számára megmagyarázhatatlan módon megváltozott. Igaz, nem is ismerte eddig eléggé, de Relael jobb kedvelte a szende fiúcskát, mint ezt a magabiztosabbnak tűnő fiatal férfit.*
- Most már te is lehetsz a testőröm.
*Mondja, és felkönyököl az asztalra, fejét oldalra billentve mosolyogva néz a topázszeműre.*
- A félmeztelenkedésért plusz aranyat kapnál.
*Teszi hozzá viccelődve. Hogy a viccben mennyi igazság van, az kérdéses, de ő röviden felnevet saját ajánlatán. Közben a fiúcska is visszatér közéjük, meg is hozva neki a tintát és a papírt.*
- Köszönöm.
*Mondja, miközben maga elé húzza, és eltűnődve gondolkodna azon, hogy mit is írjon, de előtte el kell intéznie valamit. Mégpedig reklamálnia kell a pocsék kiszolgálás miatt.*
- Talán a mélységinek az agyára ment a korom, hogy egy egyszerű listát nem tudott helyesen elmondani? Teát is kértem.
*Teszi hozzá, és közben a leszámolt aranyakat is Fintarret elé tolja, amiket korábban az asztallapra helyezett.*
- Lesz majd egy szoba, meg egy bőségtál is. Örülnék, ha azok nem tartanának eddig.
*Morgolódik némileg, és cseppet sem zavarja ha esetleg ez a felszolgálónak nem tetszik, elvégre egy fogadóban az ő aranyára van szükségük, és ha úgy tetszik szívesen elviszi máshova, ahol mondjuk nincsenek bosszantó mélységiek.*
- Egyél csak nyugodtan Fäenro.
*Simogatja meg az éhes gyermek buksiját, egyúttal némileg bűntudatot is keltene Fintarretben, mert az megvárakoztatott egy szegény, éhes kisfiút. Tekintetét viszont ezután Dorawyna irányába kapja, aki rémültnek, de leginkább elmeháborodottnak tűnik.*
- Szegénykém elmeháborodott lett. Mondjuk nem csodálom, hiszen egy mélységivel cimborál.
*Állapítja meg bölcsen és a meleg borba kortyol. Láthatóan kisimul arca, és talán csípős megjegyzései is lényegesen csökkenni fognak az alkoholnak hála. Már vagy két vagy három napja nem ivott, nem is csoda, hogy Relael ilyen ingerlékeny.*
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//Reklamácó erejéig Fintarret//
//Dora, mert visít, mint a szúrt malac//
- Nem hinném, hogy a Sa'Tereth híveknek különösebb ok kellene a támadáshoz. Általában durva, agresszív népek, mint az orkok és a mélységiek.
*Hangja enyhén megvető, holott Relael maga sem sokkal békésebb természetű, és ha valakinek, akkor neki igazán nem szabadna pálcát törnie mások felett. Viszont abban a szerencsés helyzetben van, hogy asztaltársasága nem ismeri lelkének fekete bugyrait, így egészen nyugodtan lehet képmutató.*
- Ahh, főnökasszony. Tetszik ez a megnevezés.
*Mosolyogva megveregeti a törpe vállát amolyan baráti módon. Relael nem szigorú, nyilván vannak elvárásai, de jócskán tudja értékelni a kedves szavakat, vagy a lojalitást is.*
- Kérhetsz majd kimenőt, ha úgy tetszik.
*Bár nem örülne, ha egyetlen testőre a Vérkertben andalogna, és megtalálna halni, de nem fogja rövid pórázon vezetni, és szabadidejében úgy cselekszik, és ott, ahol neki jól esik.*
- Ez a bizalom alapja. Wylnurana amúgy ki vagy mi? Még nem hallottam róla.
*Morak beszédje a vigyázásról elgondolkodtatja Relaelt, aki ha nem is köztudottan, de már némely körökben elég jól ismert élet szeretetéről. A forralt bort is magának kérte, és bizony a kábult állapotok sem ritkák esetében, ugyanakkor hamarosan majd vigyáznia kell valakire, aki sokkal sebezhetőbb nála.
Elmélkedéséből az zökkenti ki, hogy Nirs ujja megmozdul.*
- Nézem nézem!
*Mondja lelkesen, miközben feszülten figyeli az ifjú tharg kézfejét. Az pedig úgy reagál, ahogy annak reagálnia kellene, erre pedig Relael igencsak megörül, még tapsol is párat izgatottsága közben.*
- Jaj de jó, ez nagyon jó hír! Örülök neked Nirs.
*Valóban örül Nirsnek, annak ellenére, hogy számára megmagyarázhatatlan módon megváltozott. Igaz, nem is ismerte eddig eléggé, de Relael jobb kedvelte a szende fiúcskát, mint ezt a magabiztosabbnak tűnő fiatal férfit.*
- Most már te is lehetsz a testőröm.
*Mondja, és felkönyököl az asztalra, fejét oldalra billentve mosolyogva néz a topázszeműre.*
- A félmeztelenkedésért plusz aranyat kapnál.
*Teszi hozzá viccelődve. Hogy a viccben mennyi igazság van, az kérdéses, de ő röviden felnevet saját ajánlatán. Közben a fiúcska is visszatér közéjük, meg is hozva neki a tintát és a papírt.*
- Köszönöm.
*Mondja, miközben maga elé húzza, és eltűnődve gondolkodna azon, hogy mit is írjon, de előtte el kell intéznie valamit. Mégpedig reklamálnia kell a pocsék kiszolgálás miatt.*
- Talán a mélységinek az agyára ment a korom, hogy egy egyszerű listát nem tudott helyesen elmondani? Teát is kértem.
*Teszi hozzá, és közben a leszámolt aranyakat is Fintarret elé tolja, amiket korábban az asztallapra helyezett.*
- Lesz majd egy szoba, meg egy bőségtál is. Örülnék, ha azok nem tartanának eddig.
*Morgolódik némileg, és cseppet sem zavarja ha esetleg ez a felszolgálónak nem tetszik, elvégre egy fogadóban az ő aranyára van szükségük, és ha úgy tetszik szívesen elviszi máshova, ahol mondjuk nincsenek bosszantó mélységiek.*
- Egyél csak nyugodtan Fäenro.
*Simogatja meg az éhes gyermek buksiját, egyúttal némileg bűntudatot is keltene Fintarretben, mert az megvárakoztatott egy szegény, éhes kisfiút. Tekintetét viszont ezután Dorawyna irányába kapja, aki rémültnek, de leginkább elmeháborodottnak tűnik.*
- Szegénykém elmeháborodott lett. Mondjuk nem csodálom, hiszen egy mélységivel cimborál.
*Állapítja meg bölcsen és a meleg borba kortyol. Láthatóan kisimul arca, és talán csípős megjegyzései is lényegesen csökkenni fognak az alkoholnak hála. Már vagy két vagy három napja nem ivott, nem is csoda, hogy Relael ilyen ingerlékeny.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-09 14:53:02
Üzenet elküldve: 2020-01-09 14:53:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Fintarret//
- Köszönjük! *Veszi át a papírt és a tintát. El kell ismernie, hogy nem éri még el egy normális embergyermek szélességét, hát még a törpökét, mint azt Morak megjegyezte korábban. Az esélye viszont meg van rá. Főleg a közelmúltban indult be igazán a szerencse szériája. Bár ez még nem mérhető, nagyon is látható, mert igazán élettel telivé vált az elmúlt napokban. Hosszú lesz még a fejlődés útja, és egy ingyen szalonna sosem jön rosszul. Ennek hallatán azonnal elmosolyodik és visszakacsint.*
- Rendben, köszönöm! *Feleli halkan, mintha ez titok volna. Na de éhes már, ezért rohan is vissza az asztalhoz.*
// Az otthon melege //
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
- Papír és tinta! *Szól, mikor visszaérkezik és Rel elé teszi a kívánt eszközöket. Az asztalon már sok jó finomság megjelent, Fäenro pedig elveszíti józan eszét. Azonnal leül és enni kezd. Csak a harmadik-negyedik falat után jön rá, hogy mennyire mohó.*
- Bocsánat! *Néz a többiekre. Most már meg tudja várni, míg mindenki más is enni kezd. Rel lehet, hogy előbb megírja, amit megszeretne, a két férfi lehet, hogy rendel még. Ő pedig gyakorolja a türelmet. Valamikor azt is kell. Nirst kissé szomorkásnak látja. Ha igaza van, azt is tudja, hogy a férfinak meg van erre az oka. Valami nem stimmel a karjával. Szeretne egy kis jókedvet csinálni neki, ha már gyógyítani nem tud. Még. De egyszer remek gyógyító varázsitalokat fog majd főzni.*
- Nézze! Kagaenaetól kaptam. Nagyon jó! *Szól Nirshez és az asztal mellé kiteszi egyik lábát. Makulátlan új bakancs virít rajta. Fäenron semmi sem ennyire szép és tiszta. Talán még a kabát, amiben jött, és amin most rajta ül, de az nem sajátja.*
- Köszönjük! *Veszi át a papírt és a tintát. El kell ismernie, hogy nem éri még el egy normális embergyermek szélességét, hát még a törpökét, mint azt Morak megjegyezte korábban. Az esélye viszont meg van rá. Főleg a közelmúltban indult be igazán a szerencse szériája. Bár ez még nem mérhető, nagyon is látható, mert igazán élettel telivé vált az elmúlt napokban. Hosszú lesz még a fejlődés útja, és egy ingyen szalonna sosem jön rosszul. Ennek hallatán azonnal elmosolyodik és visszakacsint.*
- Rendben, köszönöm! *Feleli halkan, mintha ez titok volna. Na de éhes már, ezért rohan is vissza az asztalhoz.*
// Az otthon melege //
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
- Papír és tinta! *Szól, mikor visszaérkezik és Rel elé teszi a kívánt eszközöket. Az asztalon már sok jó finomság megjelent, Fäenro pedig elveszíti józan eszét. Azonnal leül és enni kezd. Csak a harmadik-negyedik falat után jön rá, hogy mennyire mohó.*
- Bocsánat! *Néz a többiekre. Most már meg tudja várni, míg mindenki más is enni kezd. Rel lehet, hogy előbb megírja, amit megszeretne, a két férfi lehet, hogy rendel még. Ő pedig gyakorolja a türelmet. Valamikor azt is kell. Nirst kissé szomorkásnak látja. Ha igaza van, azt is tudja, hogy a férfinak meg van erre az oka. Valami nem stimmel a karjával. Szeretne egy kis jókedvet csinálni neki, ha már gyógyítani nem tud. Még. De egyszer remek gyógyító varázsitalokat fog majd főzni.*
- Nézze! Kagaenaetól kaptam. Nagyon jó! *Szól Nirshez és az asztal mellé kiteszi egyik lábát. Makulátlan új bakancs virít rajta. Fäenron semmi sem ennyire szép és tiszta. Talán még a kabát, amiben jött, és amin most rajta ül, de az nem sajátja.*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-09 00:24:43
Üzenet elküldve: 2020-01-09 00:24:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki figyelmébe//
//Dora visít, mint a szúrt… malac//
//Hubi, Dora, Esti//
//Malac jő//
*Dora éppen belép, és elégedetlenül konstatálja, hogy Hubi máris más lányok kezét csókolgatja, illetve elégedetten konstatálja, hogy már érkezik is a jó pálinkája, amivel leöblítheti ezt az egész incidenst. Két társa láthatóan aggódik érte. Szó nélkül, kissé félve nyúl a pohárért.*
- Nekem is jó a Kancellár kedv...
*Ebben a pillanatban azonban észreveszi az utána kicikkanó másik szárnyas malacot, elsüvít mellette, kifelé, miután egy az lányéhoz hasonló csomagot pottyantott le Relnek. Hogy valami belső megfontolás és feltűnési vágy mozgatja-e, vagy elsősorban a halálfélelem teszi ezt vele, de Dora szó szerint Habrertus karjai közé ugrik, szorosan magához ölelve a férfit, és persze eközben nem számolva a kezükben lévő pohár pálinka túlélési esélyeivel. Az övé ijedtében a földön landol, és ripityomra tör, az ital pedig végigfröccsen a padlón.*
- OTT VOLT! OTT VOLT MEGINT EGY SZÁRNYAS MALAC! *Kiabál rémülten, oda se mer nézni. Dorawyna Olaphine, a nagy gyógyító, a pestis elleni küzdelem hőse most ijedten reszket, a kancellárt ölelgetve, csukott szemmel.* MONDJÁTOK, HOGY TI IS LÁTTÁTOK!
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.09 00:25:32
//Dora visít, mint a szúrt… malac//
//Hubi, Dora, Esti//
//Malac jő//
*Dora éppen belép, és elégedetlenül konstatálja, hogy Hubi máris más lányok kezét csókolgatja, illetve elégedetten konstatálja, hogy már érkezik is a jó pálinkája, amivel leöblítheti ezt az egész incidenst. Két társa láthatóan aggódik érte. Szó nélkül, kissé félve nyúl a pohárért.*
- Nekem is jó a Kancellár kedv...
*Ebben a pillanatban azonban észreveszi az utána kicikkanó másik szárnyas malacot, elsüvít mellette, kifelé, miután egy az lányéhoz hasonló csomagot pottyantott le Relnek. Hogy valami belső megfontolás és feltűnési vágy mozgatja-e, vagy elsősorban a halálfélelem teszi ezt vele, de Dora szó szerint Habrertus karjai közé ugrik, szorosan magához ölelve a férfit, és persze eközben nem számolva a kezükben lévő pohár pálinka túlélési esélyeivel. Az övé ijedtében a földön landol, és ripityomra tör, az ital pedig végigfröccsen a padlón.*
- OTT VOLT! OTT VOLT MEGINT EGY SZÁRNYAS MALAC! *Kiabál rémülten, oda se mer nézni. Dorawyna Olaphine, a nagy gyógyító, a pestis elleni küzdelem hőse most ijedten reszket, a kancellárt ölelgetve, csukott szemmel.* MONDJÁTOK, HOGY TI IS LÁTTÁTOK!
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.09 00:25:32
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-08 23:55:06
Üzenet elküldve: 2020-01-08 23:55:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki//
*Fint nem különösebb örömmel az arcán veszi tudomásul, hogy a főnökasszony más férfiakkal flörtöl. Már éppen kinyitná a száját, hogy megjegyezze, kellemetlen helyzetbe hozza a kedves vendéget, mikor az túl jól reagál a pokrócra. Hát nem szól semmit, csak mogorva sóhajjal felcaplat a lépcsőn, és leteszi a vizestálat a megfelelő szobában, no meg persze a rongyot is mellé. Mikor végzett, és mindent rendben talál, az ablakon kinézve valami különöset lát, valami rózsaszínt elcikkanni a bejárat előtt. Kikukucskál, még az ablakot is kitárja, de semmi újság. Aztán hirtelen egy malaccal találja magát szemközt.*
- MI? *Kiált fel döbbenten, és már kardjához is kaphat, ám a meglepő módon szárnyas állat egy tasakot ejt hozzá, majd el is repül. Megdörgöli a szemét, de úgy látja, a tasak megvan, ő pedig nem képzelődött.*
- Ezek az ostoba varázslók mindig tréfát űznek az ember fiából. *Mondja. Ám ahogy a fogadó közös terébe menet végiggondolja, a varázslók holmijai nagyon értékesek is. Ha eladja a piacon, talán még annyi vagyonra is szert tesz, amire Esti végre felfigyelne. Hátha az eltévedt röpmalac ajándékából még valami hasznosat tudna kihozni. Amikor beleles a csomagba, azonban csalódnia kell, nem talál benne semmi jót, csupán egy nevetséges, disznós gyűrűt, meg egy vas karperecet. A disznóssal nem is akar kezdeni semmit, a karperecet is csak úgy tréfából próbálja fel a kezére. Még soha nem viselt ékszert, de ez még nem is áll olyan rosszul, habár nem tűnik valami különlegesnek. Hiába, az marad, ami – ma se lett uracska, ez a csapossá lett zsoldosok sorsa. És ezt még csak tetőzi, hogy Esti éppen valami öreg, jól öltözött fickóval smúzol. Már ki tudja, hányadik ez ma. Fintet elönti a féltékenység, úgy vonul hátra a konyhába, hogy feltegye főni, sülni a lány és társa rendelését.*
- Esküszöm, hogy enyém lesz az a kormos. *Suttogja mérgesen, tekintve, hogy a sercegő olaj elnyomja a hangját. Hirtelen kis fény hatására a mondata apró betűkkel, de megjelenik a karperecen: „esküszöm, hogy enyém lesz az a kormos”. Még jó, hogy olyan semmitmondó színe van, talán nem veszik észre. Mérgesen ráhúzza az inge ujját.*
- Varázslók, disznók, meg az istenek tudják, mi még! *Kirakosgatja a bögréket, tányérokat, és rendkívül ironikusan megtölti őket finomabbnál finomabb falatokkal, amiktől másnak jó kedve lesz. Ezután a művét egy nagy tálcára pakolja, és még sikerül is ellavíroznia a hölgy asztalához.*
//Rel asztala//
- Rántotta, szalonna, pirítós, tej, forralt bor, két zabkása, ahogy kérték. Jó étvágyat hozzá. *Mondja kissé komoran, de nem udvariatlanul, és egyesével ki is rakosgatja a holmikat az asztalra, azután elszámolja az összeget, de nyilvánvalóan még csavargóként is igen sokallja.* Az úr is kér valamit? Mit adhatok? *Érdeklődik az újonnan érkező törpétől. Feltételezi, hogy az ő rendelését is tartalmazza a dolog, de amiatt futnia kell még egy kört.*
- És maga, uram? *Pillant Nirsre.* Valami italt esetleg?
*Ha választ kap a kérdéseire, csak bólint és elvonul, hogy beszerezze a maradék ellátmányt, feltegye melegedni, amit kell.*
//Kicsit mindenki, többnyire Fäenro//
*Amíg az étel készül, Fint a lépcső felé sandít, ahol látja a sötételfet elvonulni. Ez egy kicsit könnyít a lelkén, már csak az öreg fickó, meg a kis bájos elftársa az, aki a fogadóban különösebb figyelmet igényel, és nem örül neki, hogy Esti meg is adja a vén kecskének ezt a figyelmet. De hát öröm az ürömben, hogy legalább nem neki kell velük is foglalkoznia. Helyette a karperecet nézegeti a pultra dőlve, és küzd az érzéseivel. Úgy érzi, valamit tennie kellene, de fogalma sincs, mit. A kormos hideg lelkéhez aligha jut közelebb, nagyon okosnak kell lennie. Gondolataiból a vékony fiúcska ébreszti fel, aki hozzá lép, és papírt és tintát kér.*
- Ó, biztos akad. *Mondja, és kutatni kezd hátul. A leltárt is vezetni kell valamivel, vissza is tér egy üveg tintával, tollal és papírral, és átadja neki, de csak ha nem jelent gondot a cipekedés.*
- Eszel te eleget, fiú? *Méregeti a sovány kölyköt, és kicsit mintha magát látná húsz évvel ezelőttről.* Menj, kóstold meg a szalonnát, nagyon finom. Ha kell még, szólj, neked ingyen adom. *Arcán ugyan nem látszik mosoly, mint általában soha, de szemével cinkosan kacsint egyet. Ki tudja? Lehet, hogy Fint a lelke mélyén azért vidám fickó is tud lenni.*
*Fint nem különösebb örömmel az arcán veszi tudomásul, hogy a főnökasszony más férfiakkal flörtöl. Már éppen kinyitná a száját, hogy megjegyezze, kellemetlen helyzetbe hozza a kedves vendéget, mikor az túl jól reagál a pokrócra. Hát nem szól semmit, csak mogorva sóhajjal felcaplat a lépcsőn, és leteszi a vizestálat a megfelelő szobában, no meg persze a rongyot is mellé. Mikor végzett, és mindent rendben talál, az ablakon kinézve valami különöset lát, valami rózsaszínt elcikkanni a bejárat előtt. Kikukucskál, még az ablakot is kitárja, de semmi újság. Aztán hirtelen egy malaccal találja magát szemközt.*
- MI? *Kiált fel döbbenten, és már kardjához is kaphat, ám a meglepő módon szárnyas állat egy tasakot ejt hozzá, majd el is repül. Megdörgöli a szemét, de úgy látja, a tasak megvan, ő pedig nem képzelődött.*
- Ezek az ostoba varázslók mindig tréfát űznek az ember fiából. *Mondja. Ám ahogy a fogadó közös terébe menet végiggondolja, a varázslók holmijai nagyon értékesek is. Ha eladja a piacon, talán még annyi vagyonra is szert tesz, amire Esti végre felfigyelne. Hátha az eltévedt röpmalac ajándékából még valami hasznosat tudna kihozni. Amikor beleles a csomagba, azonban csalódnia kell, nem talál benne semmi jót, csupán egy nevetséges, disznós gyűrűt, meg egy vas karperecet. A disznóssal nem is akar kezdeni semmit, a karperecet is csak úgy tréfából próbálja fel a kezére. Még soha nem viselt ékszert, de ez még nem is áll olyan rosszul, habár nem tűnik valami különlegesnek. Hiába, az marad, ami – ma se lett uracska, ez a csapossá lett zsoldosok sorsa. És ezt még csak tetőzi, hogy Esti éppen valami öreg, jól öltözött fickóval smúzol. Már ki tudja, hányadik ez ma. Fintet elönti a féltékenység, úgy vonul hátra a konyhába, hogy feltegye főni, sülni a lány és társa rendelését.*
- Esküszöm, hogy enyém lesz az a kormos. *Suttogja mérgesen, tekintve, hogy a sercegő olaj elnyomja a hangját. Hirtelen kis fény hatására a mondata apró betűkkel, de megjelenik a karperecen: „esküszöm, hogy enyém lesz az a kormos”. Még jó, hogy olyan semmitmondó színe van, talán nem veszik észre. Mérgesen ráhúzza az inge ujját.*
- Varázslók, disznók, meg az istenek tudják, mi még! *Kirakosgatja a bögréket, tányérokat, és rendkívül ironikusan megtölti őket finomabbnál finomabb falatokkal, amiktől másnak jó kedve lesz. Ezután a művét egy nagy tálcára pakolja, és még sikerül is ellavíroznia a hölgy asztalához.*
//Rel asztala//
- Rántotta, szalonna, pirítós, tej, forralt bor, két zabkása, ahogy kérték. Jó étvágyat hozzá. *Mondja kissé komoran, de nem udvariatlanul, és egyesével ki is rakosgatja a holmikat az asztalra, azután elszámolja az összeget, de nyilvánvalóan még csavargóként is igen sokallja.* Az úr is kér valamit? Mit adhatok? *Érdeklődik az újonnan érkező törpétől. Feltételezi, hogy az ő rendelését is tartalmazza a dolog, de amiatt futnia kell még egy kört.*
- És maga, uram? *Pillant Nirsre.* Valami italt esetleg?
*Ha választ kap a kérdéseire, csak bólint és elvonul, hogy beszerezze a maradék ellátmányt, feltegye melegedni, amit kell.*
//Kicsit mindenki, többnyire Fäenro//
*Amíg az étel készül, Fint a lépcső felé sandít, ahol látja a sötételfet elvonulni. Ez egy kicsit könnyít a lelkén, már csak az öreg fickó, meg a kis bájos elftársa az, aki a fogadóban különösebb figyelmet igényel, és nem örül neki, hogy Esti meg is adja a vén kecskének ezt a figyelmet. De hát öröm az ürömben, hogy legalább nem neki kell velük is foglalkoznia. Helyette a karperecet nézegeti a pultra dőlve, és küzd az érzéseivel. Úgy érzi, valamit tennie kellene, de fogalma sincs, mit. A kormos hideg lelkéhez aligha jut közelebb, nagyon okosnak kell lennie. Gondolataiból a vékony fiúcska ébreszti fel, aki hozzá lép, és papírt és tintát kér.*
- Ó, biztos akad. *Mondja, és kutatni kezd hátul. A leltárt is vezetni kell valamivel, vissza is tér egy üveg tintával, tollal és papírral, és átadja neki, de csak ha nem jelent gondot a cipekedés.*
- Eszel te eleget, fiú? *Méregeti a sovány kölyköt, és kicsit mintha magát látná húsz évvel ezelőttről.* Menj, kóstold meg a szalonnát, nagyon finom. Ha kell még, szólj, neked ingyen adom. *Arcán ugyan nem látszik mosoly, mint általában soha, de szemével cinkosan kacsint egyet. Ki tudja? Lehet, hogy Fint a lelke mélyén azért vidám fickó is tud lenni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 851-870