//kábé mindenki - indulás//
*Beletörődőn bólint - hogy gondolhatta valaha hogy nevezett tengerjáró rum nélkül is cselekvőképes...? Miképp várhatott tőle ilyesmit? Elsüllyeszti a flaskát a poggyászában. Kábé ekkor csaphatja fel az ajtót Leandana, mégpedig olyan vehemenciával, amivel akármit lehet kezdeni, csak ignorálni nem. Szügyig beragadva a nő markaiba félvakon, továbbá teljesen fogalmatlanul markolászni kezdi maga körül a pultot, korsó, tányér, bármi egyéb fogódzkodó után kutatva.*
- Szerintem jó vagy így! - *Szűri fogai között, mert felismeri a csábgöncöt, amit saját kezével választott a vásári fogatagból. Az említett ruhadarabot csuszamlós selyemből, kényelmetlen pántocskákból és illetlen férfigondolatokból szabták ilyenre, és valószínűleg az ég összes istene arra teremtette, hogy tulajdonosuk fitosan fel-alá járjon benne és kihívó pillantásokat arasson le mindenfele, amikor csak lehetséges. Mert a nőknek amúgy igen jól áll a selyem - naná, tudják jól, a bőrük is abból van.*
- Kis türelmet. Levegőt. - *Leheli, aztán lefejtegeti magáról a nő szorító ujjait. Lendül is felfele az emeletre, útközben barátságosan levállalja Achimot, és a pult fele bök, jelezve hogy reggelit, társaságot is arrafele talál majd.
Odafenn a saját holmijai közül választ néhányat a Szellemjáró számára: egyszerű fehér vászoninget, vékonyka pánttal csípőre köthető, bokáig lógó, förgetegszerűen sokrétegű és alsó részén lebbenékeny szoknyát. Lefele tartva igen nagy az esély, hogy valahol a pult és a szálláshelyek között találja lemerevedni barátnéját a látomás hatására - amit egyébként mint más se, úgy Rili sem hall,
sem lát, nem érzékel. Szinte meg sem lepődik, csak a kicserepesedett ajkú lány kezébe nyom egy korsó hideg vizet, a karjára fűzi a ruhákat, amiket hozott neki, bátorítón megszorongatja csuklóját, kisimít egy tincset a sápadt, szeplős orcáról. Hát igen, ezek a mindenféle éghető, ehető vagy belélegezhető kábnövények csúnya dolgokat művelnek az emberrel helyenként, de a Szellemjárónál ez kvázi szakmai ártalom.*
- Egyél, igyál, majd elmúlik. - *Motyogja bátorítóan, aztán visszacsattog a pult környékére. Mivel Syoudon már szemmel láthatóan rajta van a mehetnék, ezért állára kanyarítja a köpenyt, a málhát, búcsúzóul Cathan és Mila felé fordul, fölényesen ignorálva azt, ha ők esetleg épp mással beszélgetnének.*
- Indulunk, és nem tudom, mikor jövünk legközelebb. Viseljétek jól gondját a helynek, miként máskor, jót ne halljak róla. A városba megyek, kaptok vásárfiát. Ügyesen! - *Barátságosan integet. Visszafordul a kalózhoz, az íjászhoz.*
- Kész vagyok. Mehetünk. - *Utóbb remélhetőleg felcihelődnek a pihent lovakra és elhagyják a Taverna körzetét.*