//Második szál//
//Túlórázás//
- Cöh. *eleinte csak ennyit fűz hozzá Fint szavaihoz, újra kinyitva inkább a könyvet és csak egyik kezét nyújtja ki, ujjai közt az üres pohárral, míg az olyannyira áhított italra vár. Ahogy megérkezik a férfi, és vele együtt az alkohol is, egy húzásra eltünteti a pohár tartalmának felét, azt remélve, hogy kedvenc csaposa majd visszatér a pult mögé, és magára hagyja zsörtölődni, úgy tűnik azonban, Fint feltett szándéka a mai nap, hogy az idegeire menjen. Hajszál híja, hogy felpattanjon egy ültő helyéből, és elkobozza a gyűrűt, azonban alapos mérlegelés után úgy dönt, nem éri meg a dolog a fáradságot*
- Neked se kéne fájdítanod a fejem... *feleli sóhajtva, miközben kicsit helyezkedik a székben, egyik lábát a medve helyett immár a karfán nyugtatva* Különben is, mire alapozod ezt a kijelentést? Honnan tudod, hogy nincs tele izgalmas dolgokkal ez a kis könyvecske? *vonja fel kérdőn egyik szemöldökét, ahogy a férfira tekint* Szerintem számos olyan dolog van benne, ami igazán boldoggá tehet egy nőt... *somolyog magában, hisz valóban, igencsak sok szám van benne, mely igencsak sok aranyat takar, ami okot adhat az örömre, bár a maga részéről még jobban örülne, ha még nagyobb számok szerepelnének a bevételeket tartalmazó oldalon, és kisebbek a kiadásoknál. Miközben beszél, vigyáz persze, nehogy kiszáradjon a torka, így a monológja végeztével újra nyújtja a kezét, bár ezúttal már az egész üvegért, amit a férfi magával hozott*
- És honnan tudod, kiben lehet megbízni? Tudod, a titoktartással az a gond, csak azután derül ki, valaki jó-e a titkolózásban, miután már elárultad neki a legféltettebb gondolataidat... *suttogja halkan, elrévedezve kissé a múlt nem annyira kellemes emlékein*
- Mit gondolsz? Szerinted meg lehet bennem bízni? Elég jóban vagyunk már ahhoz, hogy beavass a piszkos kis ügyeidbe? *dől kissé előre ültében, kíváncsian keresve a férfi pillantását, vajon mit felel a kérdésre. Hogy mi a jó válasz, abban még ő maga se biztos, sok múlik azon is, milyen tálalásban érkezik majd a felelet. ~Meg mered mondani az igazat?~ billenti kissé oldalra a fejét, míg arra vár, hogy Fint újra fecsegni kezdjen, ami a mai nap, láthatóan, cseppet se esik nehezére.*