//Turrog, majd a pultnál, kábé mindenki//
- Ó. - *Konstatálja, hogy mellélőtt. Aztán elvigyorodik.* - Szóval Kagant. Ez lett volna a második tippem. Hogyhogy mit tudok róla mondani?
*A kérdés kissé meghökkenti. Thargarod Haduráról lighanem közel-távol mindenkinek van mesélnivalója. Rilai óvatoskodva megereszt pár mondatot.*
- Hát, Kagan Thargodar a Vashegy Ura. Nagy hatalmú, tekintélyes és erős kezű férfi és legendás harcos. Hogy milyen ember? Leginkább elfoglalt, tudod, törpe uram, mert minden, amit innen belátsz, az ő fennhatósága alá tartozik. A földek, az erdők, a hegyek, a mezők, és Amon Ruadh, és Kalácsfalva. Milyen ügyben keresed, azt megkérdezhetem? Ja, hát várj kérlek egy percre el kell rohanjak, de jövök ám vissza, mert szívesen segítek, ha tudok!
*Aztán elnyargal a pult mögé, miközben szívből reméli, hogy beszélgetőpartnere nem nézi valami ideggyenge molnárpoloskának amint fel-alá rongyolgat a színtéren egy-egy félmondat, egy elejtett pohár, egy asztaltörlés erejéig.*
- Az idő mindenen segít. - *Biccent joviálisan a vöröskének. Rajta is sokat segítene egy ki sidő, főképp, hogy jógalégzéseket gyakoroljon, és utolérje azt a sehonnai széltolót, aki az egész kutyapiszkot keverte az ügyben. Közben eszébe jut, hogy a félszeműt alighanem ma hiába keresi, rémlik neki, hogy Thargarodban valami flancos népség ül tanácsot, úgyhogy valószínűleg Khan is, meg az összes többi lovag is épp fel-alá fontoskodik a kopár hegyen, Kagan legnagyobb megelégedésére. Zarasékra sandít. Lehet, hogy a fura kis ficsúrt is valami hasonló ügy hozta erre?*
- Már is hozom a kis hölgynek! Foglaljon csak helyet addig! - *Kiált Arynának, ha az leadta a rendelését. Térül-fordul, és már jön is az asztalhoz, egyik kezében jókora fatállal, melyen a szemérmetlen pózba merevedett jérce szépellik, mézes-fűszeres kéreggel bevonva, szügyig töltve gyümölccsel, szalonnával, gombás pástétommal.*
- Tíz és kettő arany mindösszesen, de majd a végén, elébb egyél-igyál csak. - *Dünnyögi, ahogy lepakol az asztalra az elf elé.* - Ha kellek, csak rikkants!
*Az étlapot, ha nincs rá szükség, visszaviszi a pulthoz. Épp időben, hogy a bőszen hadonászó Zaras orra alá nyomja.*