Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-17 15:02:21
Üzenet elküldve: 2020-04-17 15:02:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nolliro//
*Italozgatása közben fél szemmel nézi az ajtót, hogy ki tér be. Ez egy rossz szokása, nem tudja, hogy pontosan mikor alakult ki ez a rossz szokás, de ha már így van, akkor már nem nagyon tud rajta változtatni. Így vesz észre egy elf nőt, aki körülbelül akkora magasságú mint ő maga. Nem ismerős számára a nő, bár túlságosan sokat nem ismer. Az elfen számára feltűnő az a hosszú íja.
~Ezek szerint harcos lehet.~
Azt nagyjából tudja, hogy az elfek szeretnek íjjal játszani és nem is rosszak benne, egyes állítások szerint. Fél szemmel figyeli, ahogy a nő helyet foglal. Az arca elég kifejezéstelen, érzelem mentes, vagy csak jól leplezi azokat. Férfi szemmel még csinosnak is mondható. Teste is elég erősnek látszik.
~Egy kis társaság jól esne.~
Túlságosan sokat nem vár. Holmijait felkapva a nő melletti asztalhoz telepszik.*
-Jó napot, vagy lassan már jó estét hölgyem.
*Köszönti, udvarias hangnemben a nőt.*
-A nevem Arl, és kegyednek mi a becses neve?
*Maga is érzi, hogy kicsit nyájasra vette a figurát, úgyhogy gyorsan válaszol is normálisan.*
-Elnézést a túl nyájas megszólalásért. Ez amolyan bárd szokás.
*Kérd elnézést.*
-A nevem Arl. Ha gondolja tegeződhetünk.
//Nolliro//
*Italozgatása közben fél szemmel nézi az ajtót, hogy ki tér be. Ez egy rossz szokása, nem tudja, hogy pontosan mikor alakult ki ez a rossz szokás, de ha már így van, akkor már nem nagyon tud rajta változtatni. Így vesz észre egy elf nőt, aki körülbelül akkora magasságú mint ő maga. Nem ismerős számára a nő, bár túlságosan sokat nem ismer. Az elfen számára feltűnő az a hosszú íja.
~Ezek szerint harcos lehet.~
Azt nagyjából tudja, hogy az elfek szeretnek íjjal játszani és nem is rosszak benne, egyes állítások szerint. Fél szemmel figyeli, ahogy a nő helyet foglal. Az arca elég kifejezéstelen, érzelem mentes, vagy csak jól leplezi azokat. Férfi szemmel még csinosnak is mondható. Teste is elég erősnek látszik.
~Egy kis társaság jól esne.~
Túlságosan sokat nem vár. Holmijait felkapva a nő melletti asztalhoz telepszik.*
-Jó napot, vagy lassan már jó estét hölgyem.
*Köszönti, udvarias hangnemben a nőt.*
-A nevem Arl, és kegyednek mi a becses neve?
*Maga is érzi, hogy kicsit nyájasra vette a figurát, úgyhogy gyorsan válaszol is normálisan.*
-Elnézést a túl nyájas megszólalásért. Ez amolyan bárd szokás.
*Kérd elnézést.*
-A nevem Arl. Ha gondolja tegeződhetünk.
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-17 08:07:04
Üzenet elküldve: 2020-04-17 08:07:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Fintarret//
*Meg se fordul a fejében, hogy a pult mögé behajoljon és elcsenjen ezt- azt, ahogy a férfi az asztalhoz sétál, hogy a mosogatnivalót elpakolja árgus szemekkel követi. Ha pedig Fint őt figyeli, ő meg azon tartja a szemét, akkor furcsa módon egymást szemlélik. Mert ő inkább azt szereti, ha ugráltathat valakit, csupán ezért említette meg a mosatlant, így a pulttól ki is fordul, hogy az egészen páholyból nézhesse. Mikor a másik visszatér és elmagyarázza a megjegyzés mibenlétét, csak egy lesajnáló pillantás a jutalma első körben.*
-Sétálni, a kígyókat? *Volt már alkalom, hogy a helyzetén mások jót derültek, bár azok az alakok kisebbségben voltak. Viszont rádöbben, hogy a csuklya takarja a fejét, így a teljes összképet nem láthatja a pultos, így jogosan feltételezi, hogy a nyakában ücsörögnek a sziszegők.*
-Már nagyon unatkoztak otthon, minden patkányt megfogtak, tudod, ők sem szereti a bezártságot. *Kezdi el magyarázni, egy szempillája, annyi se rebben, miközben mindezeket taglalja. Bár a hanglejtésből lehet sejteni, hogy nem teljesen természetes a közlés. Aztán felmerül a kérdés is, hogy amúgy egy vendég minek ücsörögne a pultnál, ha nem a lebilincselő személyisége vagy társasága az, ami odavonzza.*
-Na látod, ez egy meglehetősen jó kérdés. *Áll fel a pulttól. Aztán lecsap 15 aranyat a pultra egy Szoba reményében.
*
-Csak add azt a kulcsot, aztán már itt se vagyok. *Nyújtja a kezét a férfi iránya, kicsit megmocorogtatva az ujjait közben. Ha látja, hogy a másik fogta a dolgot, úgy első dolga kibújni a cipőiből, majd azokat a kezébe venni, csak aztán elindulni a szoba irányába.*
*Meg se fordul a fejében, hogy a pult mögé behajoljon és elcsenjen ezt- azt, ahogy a férfi az asztalhoz sétál, hogy a mosogatnivalót elpakolja árgus szemekkel követi. Ha pedig Fint őt figyeli, ő meg azon tartja a szemét, akkor furcsa módon egymást szemlélik. Mert ő inkább azt szereti, ha ugráltathat valakit, csupán ezért említette meg a mosatlant, így a pulttól ki is fordul, hogy az egészen páholyból nézhesse. Mikor a másik visszatér és elmagyarázza a megjegyzés mibenlétét, csak egy lesajnáló pillantás a jutalma első körben.*
-Sétálni, a kígyókat? *Volt már alkalom, hogy a helyzetén mások jót derültek, bár azok az alakok kisebbségben voltak. Viszont rádöbben, hogy a csuklya takarja a fejét, így a teljes összképet nem láthatja a pultos, így jogosan feltételezi, hogy a nyakában ücsörögnek a sziszegők.*
-Már nagyon unatkoztak otthon, minden patkányt megfogtak, tudod, ők sem szereti a bezártságot. *Kezdi el magyarázni, egy szempillája, annyi se rebben, miközben mindezeket taglalja. Bár a hanglejtésből lehet sejteni, hogy nem teljesen természetes a közlés. Aztán felmerül a kérdés is, hogy amúgy egy vendég minek ücsörögne a pultnál, ha nem a lebilincselő személyisége vagy társasága az, ami odavonzza.*
-Na látod, ez egy meglehetősen jó kérdés. *Áll fel a pulttól. Aztán lecsap 15 aranyat a pultra egy Szoba reményében.
*-Csak add azt a kulcsot, aztán már itt se vagyok. *Nyújtja a kezét a férfi iránya, kicsit megmocorogtatva az ujjait közben. Ha látja, hogy a másik fogta a dolgot, úgy első dolga kibújni a cipőiből, majd azokat a kezébe venni, csak aztán elindulni a szoba irányába.*
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-16 21:22:52
Üzenet elküldve: 2020-04-16 21:22:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Arlintror//
*Kora este van mikor Nolliro megérkezik a méretes fogadóba. Fekete csizmájában fellépdel a három lépcsőfokon, majd benyomja a bejáratként odahelyezett nehéz ajtót. Körülpillant az asztalok és székek sokasága között, majd szintén fekete, könnyű kabátjának csuklyáját hátravetve egy lépéssel még beljebb kerül. Miközben macskaszerű szemeit végigjáratja a helyiségen, egy pillanatra mintha egy ismerős arcot vélne felfedezni. A körszakállas, fekete hajú férfit valahol látta már. Ez teljesen biztos. De fogalma sincs, hogy hol, így pillanatnyi megtorpanásából feleszmélve, folytatja is útját egy üres asztalhoz a fal mellett. Úgy rémlik neki, a felszolgálók kijönnek az asztalokhoz. Letámasztja a nála lévő hosszú íjat az egyik székhez, s leveti zekéjét. Ezek után zavartalanul helyet is foglal az asztalnál úgy, hogy háta a fal felé legyen, s így belássa az egész teret. Nincs túl hideg, mégis átfázott odakint, meleg italra vágyik. Odabiccent a felszolgálószemélyzetnek, majd amennyiben megérkezik valaki, hogy felvegye rendelését, kér egy bögre Forralt teat, s elő is kotorja érte az 5 aranyat..*
~ Egészen kellemes hely ez... ~
*Alapvetően nem szeret keveredni az utca népével, de ez a hely legalább nincs dugig tömve, mint a legtöbb Artheniorban. Tetszik neki a csend, melyet leginkább a pattogó tűz hangja zavar csak meg, s némi kedélyes beszélgetés innen-onnan. Még az is lehet, hogy meghúzza magát itt ma estére. Hátradől a széken, és az időközben bizonyára megérkezett tea köré fonja hosszú ujjait. Forró, de bírja legalább egy pár pillanatig. Miután az elviselhetetlen szintig melegszik tenyere, lefejti azt a bögréről, és előrehulló ébenfekete tincseit füle mögé tűri. Szoborszerű arcvonásait semleges kifejezésbe rendezve nézelődik, s szemléli hol az asztallapot, hol a környezetét.*
//Arlintror//
*Kora este van mikor Nolliro megérkezik a méretes fogadóba. Fekete csizmájában fellépdel a három lépcsőfokon, majd benyomja a bejáratként odahelyezett nehéz ajtót. Körülpillant az asztalok és székek sokasága között, majd szintén fekete, könnyű kabátjának csuklyáját hátravetve egy lépéssel még beljebb kerül. Miközben macskaszerű szemeit végigjáratja a helyiségen, egy pillanatra mintha egy ismerős arcot vélne felfedezni. A körszakállas, fekete hajú férfit valahol látta már. Ez teljesen biztos. De fogalma sincs, hogy hol, így pillanatnyi megtorpanásából feleszmélve, folytatja is útját egy üres asztalhoz a fal mellett. Úgy rémlik neki, a felszolgálók kijönnek az asztalokhoz. Letámasztja a nála lévő hosszú íjat az egyik székhez, s leveti zekéjét. Ezek után zavartalanul helyet is foglal az asztalnál úgy, hogy háta a fal felé legyen, s így belássa az egész teret. Nincs túl hideg, mégis átfázott odakint, meleg italra vágyik. Odabiccent a felszolgálószemélyzetnek, majd amennyiben megérkezik valaki, hogy felvegye rendelését, kér egy bögre Forralt teat, s elő is kotorja érte az 5 aranyat.
.*~ Egészen kellemes hely ez... ~
*Alapvetően nem szeret keveredni az utca népével, de ez a hely legalább nincs dugig tömve, mint a legtöbb Artheniorban. Tetszik neki a csend, melyet leginkább a pattogó tűz hangja zavar csak meg, s némi kedélyes beszélgetés innen-onnan. Még az is lehet, hogy meghúzza magát itt ma estére. Hátradől a széken, és az időközben bizonyára megérkezett tea köré fonja hosszú ujjait. Forró, de bírja legalább egy pár pillanatig. Miután az elviselhetetlen szintig melegszik tenyere, lefejti azt a bögréről, és előrehulló ébenfekete tincseit füle mögé tűri. Szoborszerű arcvonásait semleges kifejezésbe rendezve nézelődik, s szemléli hol az asztallapot, hol a környezetét.*
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-16 19:39:22
Üzenet elküldve: 2020-04-16 19:39:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nolliro//
*~Milyen ritkán járok én erre felé~
Végül is ez nem meglepő. Sokkal otthonosabban érzi magát Arthenior környékén, bár erre felé még sok felfedezni való van számára. Az utazása már tart egy ideje, így nem ártana neki egy pihenő. A fogadóba betérvén a pulthoz megy és az ital kínálatot vizsgálja. Végül egy pohár Forralt vörösbort rendel és ki is fizeti a 7 aranyat. keres magának egy üres asztalt és letelepszik oda inni a forralt borát. Nagyon szereti a borokat, bár ínyencnek nem mondható. Nyithatna egy borászatot, de abban túl sok a munka számára. Inkább megvásárolja és dicséri más munkáját.*
//Nolliro//
*~Milyen ritkán járok én erre felé~
Végül is ez nem meglepő. Sokkal otthonosabban érzi magát Arthenior környékén, bár erre felé még sok felfedezni való van számára. Az utazása már tart egy ideje, így nem ártana neki egy pihenő. A fogadóba betérvén a pulthoz megy és az ital kínálatot vizsgálja. Végül egy pohár Forralt vörösbort rendel és ki is fizeti a 7 aranyat.
keres magának egy üres asztalt és letelepszik oda inni a forralt borát. Nagyon szereti a borokat, bár ínyencnek nem mondható. Nyithatna egy borászatot, de abban túl sok a munka számára. Inkább megvásárolja és dicséri más munkáját.*
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-16 10:50:07
Üzenet elküldve: 2020-04-16 10:50:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Túlórázás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nagysasszonynak ma is fel van vágva a nyelve, de hát Fint nem is számított másra. Legalább elüti a nő- és ételhiány gondolatának szomorú élét. Igaz, a férfi már azóta él együtt ezekkel a szörnyű igényekkel, és azóta szembesült azok hiányával, hogy nem fogja a könnyeit potyogtatni, ha visszagondol az ínséges időszakokra.*
- Az egyik itt fáj. *Tenyerét a hasára teszi.* A másik pedig… *Megemeli a másik kezét, elidőzik a levegőben, mintha gondolkodna, melyik részét kell ilyenkor markolászni, majd bal mellkasára szorítja, ott, ahol a szíve dobog, és felsóhajt.* Itt.
- Szerintem elsősorban kádakra lenne igény, nagysasszony. Ezek nem azt csinálni jönnek ide, hanem _fürdeni_. *Mondja olyan fennhéjazó hanghordozással, hogy mást is elgondolkodtathat, Fint maga milyen rendszerességgel űzi ezt a szokást, ha űzi egyáltalán. Pedig ránézésre és szagra sem koszos.* Majd ha mindenki hemperegni jön, akkor állok elébe.
*Így gondolkodik Fint, azt már nem áll szándékában kifejteni, hogy fiúk meg minek, mikor ott van ő. Bár Esti kegyei a fő célt jelentik, ha egy szép, fiatal lány ledobja előtte a göncöt, nem valószínű, hogy hezitálna. Viszont úgy látja, megfogta a nőt, és még meg is ijesztette.*
- Estanellaria, mitől kéne annak tartania, akinek egy zsoldos a csaposa? *Mosolyodik el majdnem, de a célja most nem a gúny, hanem a megnyugtatás. Még kezét is a lányéra teszi, ha tudja. Estit csak akkor fenekelné el, ha a lány kéri. Ilyen nagylelkű ez a Fint.*
- Egyre megy. *Hagyja rá a lányra, és nem fűz hozzá kommentárt, pedig ő maga is tudja, hogy először mást mondott a származását illetően. De mivel egyre megy, ez mindegy is. A lány se bök ki semmit az érkezéséről, ezért Fintnek gondolkodnia kell. Úgy helyezkedik, hogy a sötételf szemébe nézhessen.*
- Van egy sejtésem, mi hozott ide. A hírek a hegyeken túl is hírek. *Ha ez valami részvétnyilvánítás akart lenni, a férfi nem jó benne. De átható pillantása azt sugallja, tudja, mi történt Artheniorban.* Mindenesetre jól áll neked a város. Az itteniek kegyetlen fajták. *Tekintete végigsiklik Esti lábán, és elidőzik a csizmáján. Műveltség ide vagy oda, a férfi nagyon jól tudja, hogy a nemes leányok ott rejtegetik a fegyverüket. Tudja, mert vetkőztetett már olyat, nem is egyszer.*
//Túlórázás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nagysasszonynak ma is fel van vágva a nyelve, de hát Fint nem is számított másra. Legalább elüti a nő- és ételhiány gondolatának szomorú élét. Igaz, a férfi már azóta él együtt ezekkel a szörnyű igényekkel, és azóta szembesült azok hiányával, hogy nem fogja a könnyeit potyogtatni, ha visszagondol az ínséges időszakokra.*
- Az egyik itt fáj. *Tenyerét a hasára teszi.* A másik pedig… *Megemeli a másik kezét, elidőzik a levegőben, mintha gondolkodna, melyik részét kell ilyenkor markolászni, majd bal mellkasára szorítja, ott, ahol a szíve dobog, és felsóhajt.* Itt.
- Szerintem elsősorban kádakra lenne igény, nagysasszony. Ezek nem azt csinálni jönnek ide, hanem _fürdeni_. *Mondja olyan fennhéjazó hanghordozással, hogy mást is elgondolkodtathat, Fint maga milyen rendszerességgel űzi ezt a szokást, ha űzi egyáltalán. Pedig ránézésre és szagra sem koszos.* Majd ha mindenki hemperegni jön, akkor állok elébe.
*Így gondolkodik Fint, azt már nem áll szándékában kifejteni, hogy fiúk meg minek, mikor ott van ő. Bár Esti kegyei a fő célt jelentik, ha egy szép, fiatal lány ledobja előtte a göncöt, nem valószínű, hogy hezitálna. Viszont úgy látja, megfogta a nőt, és még meg is ijesztette.*
- Estanellaria, mitől kéne annak tartania, akinek egy zsoldos a csaposa? *Mosolyodik el majdnem, de a célja most nem a gúny, hanem a megnyugtatás. Még kezét is a lányéra teszi, ha tudja. Estit csak akkor fenekelné el, ha a lány kéri. Ilyen nagylelkű ez a Fint.*
- Egyre megy. *Hagyja rá a lányra, és nem fűz hozzá kommentárt, pedig ő maga is tudja, hogy először mást mondott a származását illetően. De mivel egyre megy, ez mindegy is. A lány se bök ki semmit az érkezéséről, ezért Fintnek gondolkodnia kell. Úgy helyezkedik, hogy a sötételf szemébe nézhessen.*
- Van egy sejtésem, mi hozott ide. A hírek a hegyeken túl is hírek. *Ha ez valami részvétnyilvánítás akart lenni, a férfi nem jó benne. De átható pillantása azt sugallja, tudja, mi történt Artheniorban.* Mindenesetre jól áll neked a város. Az itteniek kegyetlen fajták. *Tekintete végigsiklik Esti lábán, és elidőzik a csizmáján. Műveltség ide vagy oda, a férfi nagyon jól tudja, hogy a nemes leányok ott rejtegetik a fegyverüket. Tudja, mert vetkőztetett már olyat, nem is egyszer.*
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-16 10:24:11
Üzenet elküldve: 2020-04-16 10:24:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Asztéyriaa//
*Fint int a távozóknak. Épp az edényeket pakolja, amikor a nőszemély, aki feltehetően nem szereti a kormosokat (Finttel ellentétben, aki szívesen szemléli az adottságaikat, főleg a nagysasszonyét), felhívja a figyelmet az asztalán hagyott mosogatnivalóra. Persze a felszolgálónak így is van mit mosogatni, úgyhogy odamegy, és be is pakolja a többi közé. Amíg eltávolodik az asztaltól, és a lány épp nem láthatja, minden mozdulatát figyeli: a pult az ő felségterülete, nem szereti, ha valaki arra nyúlka-piszkál. Azt nem lehet mondani, hogy Fint összetöri magát a nagy munkában, de a Korsóban egyértelműen rend uralkodik, még ha fegyelem nem is mindig – ezt vendége is láthatja.*
- Abban nincs logika, hogy elvitted a kígyóidat sétálni. *Von vállat.* ~ Ha esetleg nem akarod odaadni nekik a kancellárt ebédre. Azt megköszönném. ~ *Mélázik tovább csendes magányában egy szebb, jobb világról.* Egyébként nem különösen érdekel. Csak van olyan vendég, aki igényli, hogy beszélgessek vele. *Vallja be az őszintét.* Különben minek ülnél a pulthoz?
- Nemrég jöttem a városba. Én is népesebbnek hittem. Talán régen az volt. Amit itt látsz, az már tömeg. *Nem bocsát meg a lánynak, nem az a fajta, de ezt az információt magában raktározza el, nem köti az orrára. Nem is haragtartó, egyszerűen csak közömbös, méla utálatot érez. Semmi különös.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.16 10:25:59
*Fint int a távozóknak. Épp az edényeket pakolja, amikor a nőszemély, aki feltehetően nem szereti a kormosokat (Finttel ellentétben, aki szívesen szemléli az adottságaikat, főleg a nagysasszonyét), felhívja a figyelmet az asztalán hagyott mosogatnivalóra. Persze a felszolgálónak így is van mit mosogatni, úgyhogy odamegy, és be is pakolja a többi közé. Amíg eltávolodik az asztaltól, és a lány épp nem láthatja, minden mozdulatát figyeli: a pult az ő felségterülete, nem szereti, ha valaki arra nyúlka-piszkál. Azt nem lehet mondani, hogy Fint összetöri magát a nagy munkában, de a Korsóban egyértelműen rend uralkodik, még ha fegyelem nem is mindig – ezt vendége is láthatja.*
- Abban nincs logika, hogy elvitted a kígyóidat sétálni. *Von vállat.* ~ Ha esetleg nem akarod odaadni nekik a kancellárt ebédre. Azt megköszönném. ~ *Mélázik tovább csendes magányában egy szebb, jobb világról.* Egyébként nem különösen érdekel. Csak van olyan vendég, aki igényli, hogy beszélgessek vele. *Vallja be az őszintét.* Különben minek ülnél a pulthoz?
- Nemrég jöttem a városba. Én is népesebbnek hittem. Talán régen az volt. Amit itt látsz, az már tömeg. *Nem bocsát meg a lánynak, nem az a fajta, de ezt az információt magában raktározza el, nem köti az orrára. Nem is haragtartó, egyszerűen csak közömbös, méla utálatot érez. Semmi különös.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.16 10:25:59
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-15 12:56:30
Üzenet elküldve: 2020-04-15 12:56:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Épp csak befejezi a mondókáját és Morak már láthatóan készül, hogy harsány választ adjon, mikor egyszer csak összezárja a száját és mintha elgondolkodna. Aztán hirtelen föláll és bejelenti, hogy sürgősen távoznia kell és meg is teszi azt, olyan lendülettel, amilyennel jött...*
- Hát ez gyo-gyo-gyors volt. - *Jegyzi meg Therrad a törpe mögött csukódó ajtót nézve. Aztán visszafordul az elf felé. Ismét kettesben maradtak az asztalnál, ami így szokatlanul csendes és nyugodt lett.
Majd az ifjú újra fölveszi a beszélgetés fonalát és ezzel visszatér az élet a társalgásba.*
- Óh, i-i-igen. - *Bólogat, bár azt nem tudja, hogy Zakar az elf hölgy társasága miatt gondolja szerencsésnek, inkább hiszi, hogy úgy egészében a synmirai állása és tanoncsága az irigylésre méltó.*
- Jó munka, szé-szé-szép környezet, tanulhatom, amit szeretnék... ni-ni-ni-nincs okom panaszra. - *Mosolyog és arcán látszik az az elégedettség, ami a jó kedélyű öregekre jellemző, akik igazán képesek értékelni az apróságokat is, hát még azt, ha minden rendben van az életükben.*
- Ö-ö-örülök, hogy eljöttem a városból és je-je-jelentkeztem az állásra. - *Kortyolgat a teájába.
Az elf kérdésére aztán felkuncog, mert szerinte frappáns válasz jutott eszébe.*
- Pénz! - *Ad meg egy harmadik szükséges kelléket a mágiatanuláshoz felelet gyanánt.*
- Ha-ha-ha az nincs, akkor a szorgalom és te-te-tehetség sem ér sokat. - *Bár az előbb tréfált, most szomorkásan húzza száját a bajsza alatt.*
- E-e-egyébként nehéz kérdés. - *Simogatja meg a szakállát elgondolkodva.*
- A-a-a-azt mondanám, a szo-szorgalom. Kellő kit-kit... kitartással szinte bárki megtanulhat varázsolni. Legfeljebb élete végéig fog küzdeni, hogy elsajátítsa az első varázsla-va-va-va-varázslatát. Ha van tehetség, ez gyorsabban megy. - *Zárja szavait, majd érdeklődve néz az elf arcára.*
- Csa-csa-csak nem ön is érdeklődik a mágia iránt?
*Épp csak befejezi a mondókáját és Morak már láthatóan készül, hogy harsány választ adjon, mikor egyszer csak összezárja a száját és mintha elgondolkodna. Aztán hirtelen föláll és bejelenti, hogy sürgősen távoznia kell és meg is teszi azt, olyan lendülettel, amilyennel jött...*
- Hát ez gyo-gyo-gyors volt. - *Jegyzi meg Therrad a törpe mögött csukódó ajtót nézve. Aztán visszafordul az elf felé. Ismét kettesben maradtak az asztalnál, ami így szokatlanul csendes és nyugodt lett.
Majd az ifjú újra fölveszi a beszélgetés fonalát és ezzel visszatér az élet a társalgásba.*
- Óh, i-i-igen. - *Bólogat, bár azt nem tudja, hogy Zakar az elf hölgy társasága miatt gondolja szerencsésnek, inkább hiszi, hogy úgy egészében a synmirai állása és tanoncsága az irigylésre méltó.*
- Jó munka, szé-szé-szép környezet, tanulhatom, amit szeretnék... ni-ni-ni-nincs okom panaszra. - *Mosolyog és arcán látszik az az elégedettség, ami a jó kedélyű öregekre jellemző, akik igazán képesek értékelni az apróságokat is, hát még azt, ha minden rendben van az életükben.*
- Ö-ö-örülök, hogy eljöttem a városból és je-je-jelentkeztem az állásra. - *Kortyolgat a teájába.
Az elf kérdésére aztán felkuncog, mert szerinte frappáns válasz jutott eszébe.*
- Pénz! - *Ad meg egy harmadik szükséges kelléket a mágiatanuláshoz felelet gyanánt.*
- Ha-ha-ha az nincs, akkor a szorgalom és te-te-tehetség sem ér sokat. - *Bár az előbb tréfált, most szomorkásan húzza száját a bajsza alatt.*
- E-e-egyébként nehéz kérdés. - *Simogatja meg a szakállát elgondolkodva.*
- A-a-a-azt mondanám, a szo-szorgalom. Kellő kit-kit... kitartással szinte bárki megtanulhat varázsolni. Legfeljebb élete végéig fog küzdeni, hogy elsajátítsa az első varázsla-va-va-va-varázslatát. Ha van tehetség, ez gyorsabban megy. - *Zárja szavait, majd érdeklődve néz az elf arcára.*
- Csa-csa-csak nem ön is érdeklődik a mágia iránt?
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-14 22:27:49
Üzenet elküldve: 2020-04-14 22:27:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Túlórázás//
- És mi fájt jobban? Az étel vagy a nők hiánya? *kíváncsiskodik tovább, nehogy már csak Fintnek adasson meg az a gyönyörűség, hogy a másik idegeire mehet* Egyébként akár még lehetne is a Korsóból olyan hely... épp fontolgatok pár fejlesztést, mit gondolsz, szerinted lenne igény errefelé lányokra? *vonja fel kérdőn egyik szemöldökét, elvégre, mint férfi, a csaposnak kéne értenie az ilyesmihez* Vagy esetleg fiúkra? *teszi hozzá somolyogva pillanatnyi szünet után*
- Nehogy azt hidd, hogy bármelyik is ér valamit... egyiket könnyebb elveszíteni, mint a másikat. *jegyzi meg sóhajtva, bár bővebb magyarázattal nem szolgál, akárcsak Fint, úgy ő is szereti megtartani magának a múltja sötét titkait*
- Meglepően jól látod a helyzetet! *ereszt meg egy elismerő pillantást Fint felé* De nem, nem csak a kancellárnak akarok tetszeni, hanem mindenkinek, aki egy kicsit is elősegítheti a terveim. Hogy is szokták mondani? Ha tharg földön jársz, viselkedj úgy, mint a thargok? Vagy valami hasonló... *fűzi hozzá egy nemtörődöm kézlegyintéssel. Való igaz, jelen pillanatban a kancellár az első számú célpontja, de ez igazán könnyen megváltozhat, attól függően, merről fújnak azok a bizony szelek*
- És kedves, hogy így aggódsz, de van, ami jobb, ha bezárva marad... eltemetve örökre a föld alá. *sóhajt fel, immár csukott szemmel, bár szinte így is érzi a férfi perzselő tekintetét a bőrén. Egészen élvezi is ezt a helyzetet, csak ők ketten és a férfi lágyan duruzsoló hangja a fülében, a hirtelen taps azonban kirángatja ebből az idilli pillanatból. Olyan gyorsan ül fel, és nyitja ki szemeit, mintha villám csapott volna belé, miközben keze már a csizmája felé mozdul, ahol a tőrét tartja, egy másodpercen múlik csupán, hogy nem kerül elő a fegyver*
- Ezt ne merészeld még egyszer! *villant tekintete Fintre, a szokásosnál szaporábban kapkodva a levegőt. ~Bizonyos szokások lassan halnak... és bizonyos emberek is!~ morog magában, ahogy igyekszik lenyugtatni magát, elvégre még sincsen vészhelyzet*
- Az emberek mindenhol borzasztóak... Pirtianes, Wegtoren… egyre megy, nem igaz? *jegyzi meg jelentőségteljesen, hiszen nem kerülte el a figyelmét, hogy a férfi korábban még másik várost jelölt meg korábbi otthonául, nem firtatja azonban a részleteket, hiszen biztos benne, úgyse kapna választ a kérdéseire. ~Legalábbis most nem~ napolja el egyelőre a témát*
- Itt? Nagyjából fél órája, hisz te is láthattad. *feleli a legnagyobb komolysággal, csak hogy tovább bosszantsa a férfit. Tisztában van vele, hogy Fint nem így értette a kérdést, mégis, ha ennél pontosabb választ vár, akkor legközelebb okosabban kell kérdeznie. ~Már ha még meg mer vele próbálkozni újra~ somolyog magában, míg a földön ülő férfit szemléli.*
//Túlórázás//
- És mi fájt jobban? Az étel vagy a nők hiánya? *kíváncsiskodik tovább, nehogy már csak Fintnek adasson meg az a gyönyörűség, hogy a másik idegeire mehet* Egyébként akár még lehetne is a Korsóból olyan hely... épp fontolgatok pár fejlesztést, mit gondolsz, szerinted lenne igény errefelé lányokra? *vonja fel kérdőn egyik szemöldökét, elvégre, mint férfi, a csaposnak kéne értenie az ilyesmihez* Vagy esetleg fiúkra? *teszi hozzá somolyogva pillanatnyi szünet után*
- Nehogy azt hidd, hogy bármelyik is ér valamit... egyiket könnyebb elveszíteni, mint a másikat. *jegyzi meg sóhajtva, bár bővebb magyarázattal nem szolgál, akárcsak Fint, úgy ő is szereti megtartani magának a múltja sötét titkait*
- Meglepően jól látod a helyzetet! *ereszt meg egy elismerő pillantást Fint felé* De nem, nem csak a kancellárnak akarok tetszeni, hanem mindenkinek, aki egy kicsit is elősegítheti a terveim. Hogy is szokták mondani? Ha tharg földön jársz, viselkedj úgy, mint a thargok? Vagy valami hasonló... *fűzi hozzá egy nemtörődöm kézlegyintéssel. Való igaz, jelen pillanatban a kancellár az első számú célpontja, de ez igazán könnyen megváltozhat, attól függően, merről fújnak azok a bizony szelek*
- És kedves, hogy így aggódsz, de van, ami jobb, ha bezárva marad... eltemetve örökre a föld alá. *sóhajt fel, immár csukott szemmel, bár szinte így is érzi a férfi perzselő tekintetét a bőrén. Egészen élvezi is ezt a helyzetet, csak ők ketten és a férfi lágyan duruzsoló hangja a fülében, a hirtelen taps azonban kirángatja ebből az idilli pillanatból. Olyan gyorsan ül fel, és nyitja ki szemeit, mintha villám csapott volna belé, miközben keze már a csizmája felé mozdul, ahol a tőrét tartja, egy másodpercen múlik csupán, hogy nem kerül elő a fegyver*
- Ezt ne merészeld még egyszer! *villant tekintete Fintre, a szokásosnál szaporábban kapkodva a levegőt. ~Bizonyos szokások lassan halnak... és bizonyos emberek is!~ morog magában, ahogy igyekszik lenyugtatni magát, elvégre még sincsen vészhelyzet*
- Az emberek mindenhol borzasztóak... Pirtianes, Wegtoren… egyre megy, nem igaz? *jegyzi meg jelentőségteljesen, hiszen nem kerülte el a figyelmét, hogy a férfi korábban még másik várost jelölt meg korábbi otthonául, nem firtatja azonban a részleteket, hiszen biztos benne, úgyse kapna választ a kérdéseire. ~Legalábbis most nem~ napolja el egyelőre a témát*
- Itt? Nagyjából fél órája, hisz te is láthattad. *feleli a legnagyobb komolysággal, csak hogy tovább bosszantsa a férfit. Tisztában van vele, hogy Fint nem így értette a kérdést, mégis, ha ennél pontosabb választ vár, akkor legközelebb okosabban kell kérdeznie. ~Már ha még meg mer vele próbálkozni újra~ somolyog magában, míg a földön ülő férfit szemléli.*
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-13 19:05:21
Üzenet elküldve: 2020-04-13 19:05:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Fintarret//
*Mikor azonban Fint kiejti a száján, hogy az illető kormos volt, már jelentősen kevesebb érdeklődést tanúsít a dolog irányába. Mindig is úgy vélte, hogy furcsa népség, sőt elmeháborodott az egész faj, így kellett róluk vélekednie, míg nemesi körökben forgott. Ám így, hogy immár kiesett a presztízsből sem tudja, miképpen viszonyuljon hozzájuk, minél többel találkozik, annál inkább tűnik ez a betanult viselkedési forma igaznak. A furcsa megszólalásra, amit a férfi produkál a visszakérdés okán, nem igazán tud mit mondani, csak néz rá kérdően, mint, aki az imént teljesen értelmes és fontos kérdést tett fel. A meglepetés pedig nem szül választ, bár nem is hitte, hogy egy ilyen fordulatra azonnal kapcsol az agya a férfinek. ~Biztosan megbízható munkaerő, a dolgára koncentrál. ~ Sóhajt lemondóan. Majd feláll és a pulthoz sántikál, miután pedig helyet foglalt, odasétál Fint is a pult mögé és egy kérdéssel sietteti is a dolgát. ~Milyen udvariatlan. ~ Szűkülnek össze a szemei, majd úgy dönt, mielőtt még előállna a dologgal azért odaszúr.*
-Van az asztalomnál egy kis mosogatnivaló. *Jegyzi meg és fordul is, hogy mutasson is az asztal felé, nem mintha azt a férfi magától nem vinné el, csak jólesik neki felhívni rá a figyelmet. Meg is várja, míg lerendezi, addig az állát a tenyerére támasztva lesi a pulttól. Persze a férfi elejt még néhány kérdést, meg egy szintén szemtelen megjegyzést, de egyelőre nem válaszol, csak töpreng rajta, mit is mondjon. A már megbocsásson, utána köpést pedig nem igazán tudja mire vélni. ~Megbocsátani? Talán az egyik kisujjadért cserébe szívi. ~ Ha pedig visszaér azért a jó modor neki is azt diktálja, hogy feleljen.*
-Szóval… a honnéthoz nincsen közöd, a hova, hát nyilván a városba. Mi az, hogy nincsen logika benne? Bár itt elég hézagosan vagytok, talán csak rosszkor jöttem vagy a város is ennyire kihalt, mint ez a környék? *Fejezi be a mondandóját, aztán hozzácsapja még.* -… Már megbocsáss. *Ha már ettől minden rendben lesz, akkor miért ne használná ő maga is.*
*Mikor azonban Fint kiejti a száján, hogy az illető kormos volt, már jelentősen kevesebb érdeklődést tanúsít a dolog irányába. Mindig is úgy vélte, hogy furcsa népség, sőt elmeháborodott az egész faj, így kellett róluk vélekednie, míg nemesi körökben forgott. Ám így, hogy immár kiesett a presztízsből sem tudja, miképpen viszonyuljon hozzájuk, minél többel találkozik, annál inkább tűnik ez a betanult viselkedési forma igaznak. A furcsa megszólalásra, amit a férfi produkál a visszakérdés okán, nem igazán tud mit mondani, csak néz rá kérdően, mint, aki az imént teljesen értelmes és fontos kérdést tett fel. A meglepetés pedig nem szül választ, bár nem is hitte, hogy egy ilyen fordulatra azonnal kapcsol az agya a férfinek. ~Biztosan megbízható munkaerő, a dolgára koncentrál. ~ Sóhajt lemondóan. Majd feláll és a pulthoz sántikál, miután pedig helyet foglalt, odasétál Fint is a pult mögé és egy kérdéssel sietteti is a dolgát. ~Milyen udvariatlan. ~ Szűkülnek össze a szemei, majd úgy dönt, mielőtt még előállna a dologgal azért odaszúr.*
-Van az asztalomnál egy kis mosogatnivaló. *Jegyzi meg és fordul is, hogy mutasson is az asztal felé, nem mintha azt a férfi magától nem vinné el, csak jólesik neki felhívni rá a figyelmet. Meg is várja, míg lerendezi, addig az állát a tenyerére támasztva lesi a pulttól. Persze a férfi elejt még néhány kérdést, meg egy szintén szemtelen megjegyzést, de egyelőre nem válaszol, csak töpreng rajta, mit is mondjon. A már megbocsásson, utána köpést pedig nem igazán tudja mire vélni. ~Megbocsátani? Talán az egyik kisujjadért cserébe szívi. ~ Ha pedig visszaér azért a jó modor neki is azt diktálja, hogy feleljen.*
-Szóval… a honnéthoz nincsen közöd, a hova, hát nyilván a városba. Mi az, hogy nincsen logika benne? Bár itt elég hézagosan vagytok, talán csak rosszkor jöttem vagy a város is ennyire kihalt, mint ez a környék? *Fejezi be a mondandóját, aztán hozzácsapja még.* -… Már megbocsáss. *Ha már ettől minden rendben lesz, akkor miért ne használná ő maga is.*
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-13 17:06:39
Üzenet elküldve: 2020-04-13 17:06:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Tudja, kimondtam, hogy intézem, hát tartom is magam hozzá. Majd máskor elfogadom a meghívását. *Feleli Moraknak. Igazán örül, hogy a törp nem akar másokat megtéríteni az antialkoholizmus felé, mert ő bizony majd sörözni fog itt. Ezután mágusokról folyik szó és ő, mint igazi érdeklődő, alaposan fülel. Egészen elmerül az ismeretlen mágus jellemzésében, amíg egy nő szóba nem kerül. Hát igen, a nők, főleg a Zakar korú, fiatal nők éppen olyan szenvedélyes érdeklődést váltanak ki belőle, mint a mágia, ha nem nagyobbat.*
- Akkor bátyám igazán szerencsés, nemde? *Veti fel. Therrad amilyen jó kedéllyel mesél, Zakar úgy véli, a szóban forgó nő biztosan kellemes társaság.*
- Tudom, nem rég óta él mágusok között, de volna egy kérdésem. Ön szerint tehetség kell több, vagy szorgalom?
- Tudja, kimondtam, hogy intézem, hát tartom is magam hozzá. Majd máskor elfogadom a meghívását. *Feleli Moraknak. Igazán örül, hogy a törp nem akar másokat megtéríteni az antialkoholizmus felé, mert ő bizony majd sörözni fog itt. Ezután mágusokról folyik szó és ő, mint igazi érdeklődő, alaposan fülel. Egészen elmerül az ismeretlen mágus jellemzésében, amíg egy nő szóba nem kerül. Hát igen, a nők, főleg a Zakar korú, fiatal nők éppen olyan szenvedélyes érdeklődést váltanak ki belőle, mint a mágia, ha nem nagyobbat.*
- Akkor bátyám igazán szerencsés, nemde? *Veti fel. Therrad amilyen jó kedéllyel mesél, Zakar úgy véli, a szóban forgó nő biztosan kellemes társaság.*
- Tudom, nem rég óta él mágusok között, de volna egy kérdésem. Ön szerint tehetség kell több, vagy szorgalom?
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-13 16:17:08
Üzenet elküldve: 2020-04-13 16:17:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Egyszer minden jó véget ér, márpedig összességében kedvére való volt ez a társaság. Már csak azért is, mert egyébként még mindig béna jobbal kéne lézengenie. De lassan érzékeny búcsút vesznek egymástól, pedig már ideje lett volna korábban indulnia. Most aztán loholhat az elf után. Távoztában még eltöpreng azon, hogy ugyan miért is kéne futnia utána, egyáltalán utána mennie, és az egészet próbálja azzal megokolni, hogy ezzel, illetve azzal ami vele jár, tartozik az istenének. Ezt aztán nem gondolja tovább, mert attól tart, hogy végképp belezavarodna. Persze indulhatna másfelé is. Például Artheniorba, hogy megkeressen valakit. Legszívesebben valóban oda rohanna elsőnek, de mégis más úti célt választ.*
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-13 14:29:44
Üzenet elküldve: 2020-04-13 14:29:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Túlórázás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Elvek? Jó annak, akinek van. *Hagyja rá Estire a marcona férfi.* Nekem csak nem telt ételre, szép hölgyem. Meg nőre sem. Sajnálattal láttam, hogy ez nem olyan hely. *Visszaemlékszik, hogy bepróbálkozott a lánynál, hátha ő az egyik szórakoztató személyzet, de mint kiderült, tévedett. Azért persze egy csábító pillantással nyitva hagyja annak a lehetőségét is, ha esetleg meggondolná magát.* Amúgy meg nem lehet mindenki nemes. Meg ilyen csinos sem. Azzal kell dolgoznunk, amink van. *Von vállat.* ~ Te is megdolgozhatnál, ne mindig én csináljam. ~ *Villan a lányra a tekintete, szinte levetkőzteti a szemével. Na, nem mintha Esti túl sokat hagyna a képzeletre a kivágott ruhájával. Talán ennek is köszönhető, hogy Fint nem éppen a legkisebb ember a környéken, most főleg nem.*
- Úgy akarsz viselkedni. De lefogadom, csak azért, hogy a kedves kancellárodnak tetszen. *Gúnyolódik derűsen, majd hirtelen ötlettel és egy fáradt mordulással leül a karosszék mellé a földre. A bizalmas közelséget kihasználva halkabban beszél.* Néha kiengedhetnéd, ami bent motoszkál.
*Erre a nő azt feleli, hogy Fintnek egyszerű.*
- Na igen. *Búgja sejtelmesen, és nagyot sóhajt.* Az ilyen kijelentésekért is rá szoktam verni mások fenekére. Csak úgy egyszerűen. *Összecsapja a két tenyerét, hátha megijeszti vele a lányt. A hangulatot befelhőzik a hirtelen feltörekvő emlékek. A férfi maga elé réved, de láthatóan nem a szemközti ajtót fixírozza, hanem egészen máshol jár, a saját lelke mélységeiben.*
- Nem az. Az emberek azok. *Jelenti ki, és Esti többi kérdését mintha el is engedné a füle mellett.*
- Mióta vagy itt? *Kérdezi hirtelen. Érzi magán a lány pillantását, de úgy tesz, mintha nem törődne vele.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.13 14:30:00
//Túlórázás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Elvek? Jó annak, akinek van. *Hagyja rá Estire a marcona férfi.* Nekem csak nem telt ételre, szép hölgyem. Meg nőre sem. Sajnálattal láttam, hogy ez nem olyan hely. *Visszaemlékszik, hogy bepróbálkozott a lánynál, hátha ő az egyik szórakoztató személyzet, de mint kiderült, tévedett. Azért persze egy csábító pillantással nyitva hagyja annak a lehetőségét is, ha esetleg meggondolná magát.* Amúgy meg nem lehet mindenki nemes. Meg ilyen csinos sem. Azzal kell dolgoznunk, amink van. *Von vállat.* ~ Te is megdolgozhatnál, ne mindig én csináljam. ~ *Villan a lányra a tekintete, szinte levetkőzteti a szemével. Na, nem mintha Esti túl sokat hagyna a képzeletre a kivágott ruhájával. Talán ennek is köszönhető, hogy Fint nem éppen a legkisebb ember a környéken, most főleg nem.*
- Úgy akarsz viselkedni. De lefogadom, csak azért, hogy a kedves kancellárodnak tetszen. *Gúnyolódik derűsen, majd hirtelen ötlettel és egy fáradt mordulással leül a karosszék mellé a földre. A bizalmas közelséget kihasználva halkabban beszél.* Néha kiengedhetnéd, ami bent motoszkál.
*Erre a nő azt feleli, hogy Fintnek egyszerű.*
- Na igen. *Búgja sejtelmesen, és nagyot sóhajt.* Az ilyen kijelentésekért is rá szoktam verni mások fenekére. Csak úgy egyszerűen. *Összecsapja a két tenyerét, hátha megijeszti vele a lányt. A hangulatot befelhőzik a hirtelen feltörekvő emlékek. A férfi maga elé réved, de láthatóan nem a szemközti ajtót fixírozza, hanem egészen máshol jár, a saját lelke mélységeiben.*
- Nem az. Az emberek azok. *Jelenti ki, és Esti többi kérdését mintha el is engedné a füle mellett.*
- Mióta vagy itt? *Kérdezi hirtelen. Érzi magán a lány pillantását, de úgy tesz, mintha nem törődne vele.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.13 14:30:00
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-13 13:32:49
Üzenet elküldve: 2020-04-13 13:32:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Túlórázás//
- Merhettél volna. Szeretem, ha egy férfi ragaszkodik az elveihez. Talán még jobb ajánlatot is tettem volna, csak hogy maradj... *neveti el magát kissé, Fintre bízva, elhiszi-e, amit mond. ~Talán igaz, talán nem~ mereng magában, míg a borát kortyolgatja*
- Nagy szavak ezek egy ilyen... kis embertől. *húzza gonosz kis félmosolyra a száját, miközben tekintete Fint derekára, majd kicsit lejjebb siklik, hogy szemmel próbálja felmérni, mi a helyzet ezen a téren* Ha nem zavarnak közben, ez a könyv jó tíz perc alatt képes boldoggá tenni. Te mit tudsz ajánlani? *csukja össze a könyvet, hogy jelezze, most már teljes figyelmét a férfi bírja, kíváncsian várva az ellenajánlatát, ha már az előbb ily fennhangon merte fitogtatni képességeit, próbálva elfeledkezni arról, mennyire is idegesíti a fel-felreppenő gyűrű*
- Helyi szokás? Nem! *rázza meg a fejét jóindulatú mosollyal, mint amit a félkegyelműeknek és a gyerekeknek tartogat az ember* Szerinted úgy nézek ki, mint aki idevalósi? *vonja fel kérdőn egyik szemöldökét, vajon Fint tényleg olyan ostoba-e, mint azt szavai következtetni engedik. ~Szép is lenne, még hogy idevalósi!~ dohog magában, inkább kortyolva egyet a borból, mint hogy tovább bosszantsa magát a feltevésen*
- Ezt szeretem benned, hogy ilyen egyenes vagy. Olyan egyszerű lehet számodra az élet... *sóhajt fel magában, egy pillanatra lehunyva a szemét, míg az emlékeibe merül, így a bámuló pillantások elkerülik a figyelmét*
- Sejtettem. A pirtianesiek szinte mind titkolják, hogy odavalósiak. Ennyire rémes hely lenne? Miért jöttél el onnan? *nyitja ki szemét az utolsó kérdésnél, hogy Fint pillantását keresse. A könyveléssel úgyis végzett mára, és amúgy se tudna haladni, ha kedvenc csaposa itt áll a feje felett, így úgy dönt, inkább későbbre halasztja a további tennivalókat, és inkább a férfi megfigyelésével tölti az idejét, hátha sikerül több mindent megtudnia róla.*
//Túlórázás//
- Merhettél volna. Szeretem, ha egy férfi ragaszkodik az elveihez. Talán még jobb ajánlatot is tettem volna, csak hogy maradj... *neveti el magát kissé, Fintre bízva, elhiszi-e, amit mond. ~Talán igaz, talán nem~ mereng magában, míg a borát kortyolgatja*
- Nagy szavak ezek egy ilyen... kis embertől. *húzza gonosz kis félmosolyra a száját, miközben tekintete Fint derekára, majd kicsit lejjebb siklik, hogy szemmel próbálja felmérni, mi a helyzet ezen a téren* Ha nem zavarnak közben, ez a könyv jó tíz perc alatt képes boldoggá tenni. Te mit tudsz ajánlani? *csukja össze a könyvet, hogy jelezze, most már teljes figyelmét a férfi bírja, kíváncsian várva az ellenajánlatát, ha már az előbb ily fennhangon merte fitogtatni képességeit, próbálva elfeledkezni arról, mennyire is idegesíti a fel-felreppenő gyűrű*
- Helyi szokás? Nem! *rázza meg a fejét jóindulatú mosollyal, mint amit a félkegyelműeknek és a gyerekeknek tartogat az ember* Szerinted úgy nézek ki, mint aki idevalósi? *vonja fel kérdőn egyik szemöldökét, vajon Fint tényleg olyan ostoba-e, mint azt szavai következtetni engedik. ~Szép is lenne, még hogy idevalósi!~ dohog magában, inkább kortyolva egyet a borból, mint hogy tovább bosszantsa magát a feltevésen*
- Ezt szeretem benned, hogy ilyen egyenes vagy. Olyan egyszerű lehet számodra az élet... *sóhajt fel magában, egy pillanatra lehunyva a szemét, míg az emlékeibe merül, így a bámuló pillantások elkerülik a figyelmét*
- Sejtettem. A pirtianesiek szinte mind titkolják, hogy odavalósiak. Ennyire rémes hely lenne? Miért jöttél el onnan? *nyitja ki szemét az utolsó kérdésnél, hogy Fint pillantását keresse. A könyveléssel úgyis végzett mára, és amúgy se tudna haladni, ha kedvenc csaposa itt áll a feje felett, így úgy dönt, inkább későbbre halasztja a további tennivalókat, és inkább a férfi megfigyelésével tölti az idejét, hátha sikerül több mindent megtudnia róla.*
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-13 07:25:15
Üzenet elküldve: 2020-04-13 07:25:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Fontos ügy//
//Nyílt//
//Mindenki//
*Most, hogy Czerenä megkapta szükséges információkat és meg is ebédelt, elindulhat, hogy a dolgait intézze.*
-Én is örülök, hogy így össze futottunk. Jó utazást és sok sikert.
*Búcsúzik el Czerenätól. Ahogy a nő kilép az ajtón ő maga is felkészül az induláshoz. Össze szedi a dolgait és ő is távozik.*
-További szép napot mindenkinek!
*Mondja hangosan a fogadóban lévő többi vendégnek és az itt dolgozóknak. Amint kilép az ajtón Arthenior felé veszi az útját. Hosszú út vár rá, így már elő is készíti hangszerét, hogy a gyaloglást így dobja fel.*
//Nyílt//
//Mindenki//
*Most, hogy Czerenä megkapta szükséges információkat és meg is ebédelt, elindulhat, hogy a dolgait intézze.*
-Én is örülök, hogy így össze futottunk. Jó utazást és sok sikert.
*Búcsúzik el Czerenätól. Ahogy a nő kilép az ajtón ő maga is felkészül az induláshoz. Össze szedi a dolgait és ő is távozik.*
-További szép napot mindenkinek!
*Mondja hangosan a fogadóban lévő többi vendégnek és az itt dolgozóknak. Amint kilép az ajtón Arthenior felé veszi az útját. Hosszú út vár rá, így már elő is készíti hangszerét, hogy a gyaloglást így dobja fel.*
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-12 21:45:51
Üzenet elküldve: 2020-04-12 21:45:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Fontos ügy//
//Nyílt//
//Arl, Fintarret//
- Áh, köszönöm a segítségét. * Feleli a felszolgálónak kedves mosollyal, és feláll. *
- Hát, örülök, hogy találkoztunk, Arl. Biztosan összefutunk még. Ha zenélnél egyet, és össze is futunk, csak szólj. Minden jót.
* S ezzel elindul kifelé. *
- Szép napot! * Ez Fintarretnek szól. Végezetül kilép a fogadó ajtaján, s lassú léptekkel indul meg. El van még telve az ebéddel, és emiatt nem akar gyorsan mozogni. Meg amúgy is, ráér, nem égetően sürgős az ügy, ami miatt meg akarja keresni a kancellárt. Ha kérdezik, legalább Fintarretnek köszönhetően meg tudja mutatni, hogy milyen kecskeszakálla van a férfinak. Abból biztosan tudni fogják. Elvégre Radkraalban ismerniük kell a lényeknek. Egyelőre furulyáját sem veszi elő. Majd egy kicsit később. *
//Nyílt//
//Arl, Fintarret//
- Áh, köszönöm a segítségét. * Feleli a felszolgálónak kedves mosollyal, és feláll. *
- Hát, örülök, hogy találkoztunk, Arl. Biztosan összefutunk még. Ha zenélnél egyet, és össze is futunk, csak szólj. Minden jót.
* S ezzel elindul kifelé. *
- Szép napot! * Ez Fintarretnek szól. Végezetül kilép a fogadó ajtaján, s lassú léptekkel indul meg. El van még telve az ebéddel, és emiatt nem akar gyorsan mozogni. Meg amúgy is, ráér, nem égetően sürgős az ügy, ami miatt meg akarja keresni a kancellárt. Ha kérdezik, legalább Fintarretnek köszönhetően meg tudja mutatni, hogy milyen kecskeszakálla van a férfinak. Abból biztosan tudni fogják. Elvégre Radkraalban ismerniük kell a lényeknek. Egyelőre furulyáját sem veszi elő. Majd egy kicsit később. *
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-12 20:14:55
Üzenet elküldve: 2020-04-12 20:14:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Therrad//
*A gnóm apóka nem felejt el fizetni sem, és Fint a szeme sarkából a borravalót is érzékeli. A gyengéket, öregeket általában védelembe kellett vennie, mi sem természetesebb ennél. Viszont most úgy véli, az ellenkezés teljesen felesleges lenne a részéről, hadd érezze a vendég is, hogy meghálálhatta, amit tett. Elengedi a dolgot, és besöpri a pénzt. Miután megtalálja a szatyrot, amit a másik elpottyantott, viszont úgy érzi, már többszörösen is megdolgozott érte, úgyhogy talán igazságos is volt a dolog.*
- Csinosítsa ki az irodát. *Mondja neki kedélyesen, és még siettében óvatosan meg is lapogatja az öreg vállát, ha az hagyja.* Meg aztán vigyázzon ám magára!
//Fontos ügy//
//Nyílt//
- Remek. *Fint pillantása Czerről Arlra siklik, aki, úgy látszik, rajta is kapta, hogy a kedveskedés alapvetően a hölgynek szól. Bár nincs gondja a hölgyekkel, a szíve már a nagysasszonyért dobog, ez csak amolyan formaság volt, de azért ez az Arl is kap egy elismerő pillantást.* ~ Hajrá, pajtás. ~ *Gondolja magában Fint. Az ilyen környéken nem is baj, ha egy hölgyike nem egyedül kóricál.
Úgy tűnik, a csinoska fiatal lány nem is szeretne semmi mást, ezért a férfi egy biccentés kíséretével indulna is pakolni, amikor egy kérdés utoléri. Hirtelen azt se tudja elképzelni, mit mondhatott neki rosszul az előbb, hogy nem tudja, kiről van szó. Aztán rájön, hogy Czer sem idevalósi, mint ő maga – és a felszolgálóban is csak azért él olyan elevenen a vén kancellár emléke, mert gazdag, és mert Estanellariát fixírozta az előbb a szeme láttára. Elég lehangoló, hogy holmi ronda uraságok bárkit megkaphatnak, csak mert csörög a zsebük.
Szóval először a korábbi sérelmei jutnak eszébe, aztán pedig az, hogy fogalma sincs, hogy hívják a fickót.*
- Nem. Valami Habu… Hubi… Habertus, vagy ki. Öreg, kecskeszakállas pasas. *Még a kezével is mutatja, hogy néz ki a szakáll.* Akire gondol, Estanellaria a Dwirinthalen család feje, ő a taverna tulajdonosa, az én közvetlen főnököm. *Az én szócskát talán túlságosan is megnyomja. Egy pillanatra belegondol, milyen undorító lenne Czer elmélete a gyakorlatban, az, ha a kancellár és Esti összeházasodnának, és tényleg a kancellár lenne a Dwirinthalen ház feje. Bele is borzong. Persze nem akarja zaklatni a beszélgetőket, ha megvannak, távozik is, vissza a kígyós sálas lányhoz.*
//Asztéyriaa//
- Nem tudom, kijöttek-e volna. Ha jól emlékszem, kormos volt. Errefelé ki így, ki úgy vélekedik róluk. *Állapítja meg. Számára a sötételf megszokott látvány, de tudja, meg nemrégiben személyesen volt alkalma hallani, hogy jó néhány elf undorodik tőlük. Ellenpéldának viszont ott van az a kalapos, aki Estivel járt-kelt, mintha barátok lennének. Ki érti ezt?
Azt nem tudja eldönteni, hogy Asztéyriaa azért mosolyog a bugyuta viccén, mert udvarias akar lenni, vagy mert fél tőle. A válasza viszont igen frappáns.*
- Heh. *Horkan fel a fickó, és már majdnem mosolyog is, fapofáján megrándul a szája sarka. Ennek a nőnek úgy fel van vágva a nyelve, mint a nagysasszonynak, ha nem jobban. Micsoda frissítő találkozás! Ennél már csak a kígyók nélkül lehetne jobb.* Még nem panaszkodtak rá. ~ Meg én is mérges lennék, ha megcsapkodnák. ~ *Teszi hozzá magában.*
*Közben Therrad távozik, sőt még illedelmesen el is búcsúzik.*
- Viszlát! *Mondja neki Fint, és még utoljára ellenőrzi, hogy a hagymás szatyor nála van-e, nehogy valami feledékenység miatt felejtse ott ismét. Bánja, hogy így elbántak vele, valószínűleg amilyen hirtelen felbukkant, úgy el is vesztette az egyik, mondhatni, normálisabb vendégét. Közben a lány is mozgolódni kezd, és Fint folyamatosan szemmel követi az útját, de láthatóan a pulthoz tér vissza. Furcsa sántikálása feltűnik a férfinak, de nem reagál rá. Lehet, hogy egyszerűen nyomorék, olyat is látott már életében.*
- Szóval? *Kérdezi meg tőle, miközben ő is áttelepül a pulthoz, hogy elmossa az üres edényeket, és néha belekortyol a teájába. Láthatóan nagyobb szenvedést okoz neki forralt, ízesített, egészséges vizet inni, mint a kedvenc itókáit, de azért ugyanúgy felhajtja a maradékot, mintha ogrepálinka lenne.* Honnan és hová tart? Tartanak? Nyilván érdekel, mert semmi logika nincs benne. *Állapítja meg. Aztán rájön, hogy a nagysasszony szerint udvariasnak kell lennie a vendégekkel, ezért még kiköpi ezt is:* Már megbocsásson.
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.12 20:15:58
*A gnóm apóka nem felejt el fizetni sem, és Fint a szeme sarkából a borravalót is érzékeli. A gyengéket, öregeket általában védelembe kellett vennie, mi sem természetesebb ennél. Viszont most úgy véli, az ellenkezés teljesen felesleges lenne a részéről, hadd érezze a vendég is, hogy meghálálhatta, amit tett. Elengedi a dolgot, és besöpri a pénzt. Miután megtalálja a szatyrot, amit a másik elpottyantott, viszont úgy érzi, már többszörösen is megdolgozott érte, úgyhogy talán igazságos is volt a dolog.*
- Csinosítsa ki az irodát. *Mondja neki kedélyesen, és még siettében óvatosan meg is lapogatja az öreg vállát, ha az hagyja.* Meg aztán vigyázzon ám magára!
//Fontos ügy//
//Nyílt//
- Remek. *Fint pillantása Czerről Arlra siklik, aki, úgy látszik, rajta is kapta, hogy a kedveskedés alapvetően a hölgynek szól. Bár nincs gondja a hölgyekkel, a szíve már a nagysasszonyért dobog, ez csak amolyan formaság volt, de azért ez az Arl is kap egy elismerő pillantást.* ~ Hajrá, pajtás. ~ *Gondolja magában Fint. Az ilyen környéken nem is baj, ha egy hölgyike nem egyedül kóricál.
Úgy tűnik, a csinoska fiatal lány nem is szeretne semmi mást, ezért a férfi egy biccentés kíséretével indulna is pakolni, amikor egy kérdés utoléri. Hirtelen azt se tudja elképzelni, mit mondhatott neki rosszul az előbb, hogy nem tudja, kiről van szó. Aztán rájön, hogy Czer sem idevalósi, mint ő maga – és a felszolgálóban is csak azért él olyan elevenen a vén kancellár emléke, mert gazdag, és mert Estanellariát fixírozta az előbb a szeme láttára. Elég lehangoló, hogy holmi ronda uraságok bárkit megkaphatnak, csak mert csörög a zsebük.
Szóval először a korábbi sérelmei jutnak eszébe, aztán pedig az, hogy fogalma sincs, hogy hívják a fickót.*
- Nem. Valami Habu… Hubi… Habertus, vagy ki. Öreg, kecskeszakállas pasas. *Még a kezével is mutatja, hogy néz ki a szakáll.* Akire gondol, Estanellaria a Dwirinthalen család feje, ő a taverna tulajdonosa, az én közvetlen főnököm. *Az én szócskát talán túlságosan is megnyomja. Egy pillanatra belegondol, milyen undorító lenne Czer elmélete a gyakorlatban, az, ha a kancellár és Esti összeházasodnának, és tényleg a kancellár lenne a Dwirinthalen ház feje. Bele is borzong. Persze nem akarja zaklatni a beszélgetőket, ha megvannak, távozik is, vissza a kígyós sálas lányhoz.*
//Asztéyriaa//
- Nem tudom, kijöttek-e volna. Ha jól emlékszem, kormos volt. Errefelé ki így, ki úgy vélekedik róluk. *Állapítja meg. Számára a sötételf megszokott látvány, de tudja, meg nemrégiben személyesen volt alkalma hallani, hogy jó néhány elf undorodik tőlük. Ellenpéldának viszont ott van az a kalapos, aki Estivel járt-kelt, mintha barátok lennének. Ki érti ezt?
Azt nem tudja eldönteni, hogy Asztéyriaa azért mosolyog a bugyuta viccén, mert udvarias akar lenni, vagy mert fél tőle. A válasza viszont igen frappáns.*
- Heh. *Horkan fel a fickó, és már majdnem mosolyog is, fapofáján megrándul a szája sarka. Ennek a nőnek úgy fel van vágva a nyelve, mint a nagysasszonynak, ha nem jobban. Micsoda frissítő találkozás! Ennél már csak a kígyók nélkül lehetne jobb.* Még nem panaszkodtak rá. ~ Meg én is mérges lennék, ha megcsapkodnák. ~ *Teszi hozzá magában.*
*Közben Therrad távozik, sőt még illedelmesen el is búcsúzik.*
- Viszlát! *Mondja neki Fint, és még utoljára ellenőrzi, hogy a hagymás szatyor nála van-e, nehogy valami feledékenység miatt felejtse ott ismét. Bánja, hogy így elbántak vele, valószínűleg amilyen hirtelen felbukkant, úgy el is vesztette az egyik, mondhatni, normálisabb vendégét. Közben a lány is mozgolódni kezd, és Fint folyamatosan szemmel követi az útját, de láthatóan a pulthoz tér vissza. Furcsa sántikálása feltűnik a férfinak, de nem reagál rá. Lehet, hogy egyszerűen nyomorék, olyat is látott már életében.*
- Szóval? *Kérdezi meg tőle, miközben ő is áttelepül a pulthoz, hogy elmossa az üres edényeket, és néha belekortyol a teájába. Láthatóan nagyobb szenvedést okoz neki forralt, ízesített, egészséges vizet inni, mint a kedvenc itókáit, de azért ugyanúgy felhajtja a maradékot, mintha ogrepálinka lenne.* Honnan és hová tart? Tartanak? Nyilván érdekel, mert semmi logika nincs benne. *Állapítja meg. Aztán rájön, hogy a nagysasszony szerint udvariasnak kell lennie a vendégekkel, ezért még kiköpi ezt is:* Már megbocsásson.
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.12 20:15:58
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-12 20:02:32
Üzenet elküldve: 2020-04-12 20:02:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hogy az elf is vele nevet, csak még jobban derül a dolgon és persze kicsit tovább is tart a jókedve. De azt azért észre kell vennie, hogy a törpe nem nevet velük, ettől pedig sikerül lassan lehiggadnia. Igazán nem akarná őt megsérteni....
Feltűnik neki, hogy Zakar igen szűkszavúan válaszolgat. Nem tudja, hogy ez még mindig a törpe korábbi modortalanságának szól, vagy pedig csak nem szeret beszélni a maga ügyeiről... Mindenesetre a meghívással kapcsolatban nagyon tapintatosan járna el, de mint kiderül, Morakot nem zavarja, ha más iszik, csak neki ne kelljen.*
- Kö-köszönöm, de nekem már itt a teám. Több po-po-po-pohárral meg nem fér belém. - *Válaszol ő is. Sosem értette, hogyan tudnak egyesek lerészegedni több korsó sört legurítva. Az ilyenek biztos annyit edzenek rá, hogy kitágul a gyomruk, hogy legyen benne elég hely annyi folyadéknak!*
- E-egyébként én sem iszok szeszes italt, ha ne-ne-ne-nem muszáj... Má-má-márpedig ritkán muszáj... Méreg az, pu-pusztítja az agyat! - *Kocogtatja meg ujjával halántékát.
Majd a mágusokról kérdezik, mire elgondolkodottan simítgatja szakállát.*
- Tu-tu-tudós népek a mágusok, az elementalisták legalábbis. Va-va-van köztük ilyen is, olyan is, ebben bi-bi-bi-biztos vagyok. Synmirán sajnos a legtöbben most házon kívül vannak, mé-mé-még nem találkoztam mindenkivel... Csak a vezetővel, meg egy tanonccal. A vezető, Taitos, na-na-nagyon fiatal, mi-mi-mint egy suhanc. De ha-ha-hatalmas mágus, az bi-bi-biztos! Egy wargot tart házőrzőnek, az meg szo-szo-szótfogad neki! De én azért csak óvatos vagyok vele... Mi-mi-mikor megérkeztem Synmirára és kopogtattam, akkor e-e-egyszer csak ott termett a hátam mögött! U-u-úgy rohantam be előle, mint valami be-be-betörő! - *Meséli és még mindig izgatott lesz, ha rá gondol.*
- E-e-egyébként kedves, tisztelettudó fickó ez a Taitos. Előttem ő lakott az irodában, de mikor jöttem én, rögtön á-á-átköltözött az emeletre, hogy nekem ne kelljen lépcsőznöm. - *Fűzi hozzá bólogatva.*
- A ta-ta-tanonc meg egy elf kishölgy. Olyan érzékeny lelkű, mint ezek a fi-fi-fiatal lányok lenni szoktak... Vé-vé-véletlenül sót tett a teánkba, hát teljesen vi-vi-vigasztalhatatlan lett! - *Meséli el ezt is és ábrázatán látszik, hogy még most is bántja az eset, hogy úgy megríkatta azt a fiatal lánykát.
Egészen sokat tud beszélni, ha egyszer belekezd. Ahogy öregszik, egyre többet és egyre meggondolatlanabbul.*
- De-de-de én magam is tanulom már a má-má-mágia alapjait. - *Teszi hozzá, azt már a törpe megítélésére hagyva, hogy őt olyannak tartja-e, amilyennek feléjük leírták a mágusokat.
Később aztán ő is érdeklődéssel hallgatja Morakot.*
- Áh, é-értem. Va-van ott valami kisebb településük, a hegyek között?...
*Hogy az elf is vele nevet, csak még jobban derül a dolgon és persze kicsit tovább is tart a jókedve. De azt azért észre kell vennie, hogy a törpe nem nevet velük, ettől pedig sikerül lassan lehiggadnia. Igazán nem akarná őt megsérteni....
Feltűnik neki, hogy Zakar igen szűkszavúan válaszolgat. Nem tudja, hogy ez még mindig a törpe korábbi modortalanságának szól, vagy pedig csak nem szeret beszélni a maga ügyeiről... Mindenesetre a meghívással kapcsolatban nagyon tapintatosan járna el, de mint kiderül, Morakot nem zavarja, ha más iszik, csak neki ne kelljen.*
- Kö-köszönöm, de nekem már itt a teám. Több po-po-po-pohárral meg nem fér belém. - *Válaszol ő is. Sosem értette, hogyan tudnak egyesek lerészegedni több korsó sört legurítva. Az ilyenek biztos annyit edzenek rá, hogy kitágul a gyomruk, hogy legyen benne elég hely annyi folyadéknak!*
- E-egyébként én sem iszok szeszes italt, ha ne-ne-ne-nem muszáj... Má-má-márpedig ritkán muszáj... Méreg az, pu-pusztítja az agyat! - *Kocogtatja meg ujjával halántékát.
Majd a mágusokról kérdezik, mire elgondolkodottan simítgatja szakállát.*
- Tu-tu-tudós népek a mágusok, az elementalisták legalábbis. Va-va-van köztük ilyen is, olyan is, ebben bi-bi-bi-biztos vagyok. Synmirán sajnos a legtöbben most házon kívül vannak, mé-mé-még nem találkoztam mindenkivel... Csak a vezetővel, meg egy tanonccal. A vezető, Taitos, na-na-nagyon fiatal, mi-mi-mint egy suhanc. De ha-ha-hatalmas mágus, az bi-bi-biztos! Egy wargot tart házőrzőnek, az meg szo-szo-szótfogad neki! De én azért csak óvatos vagyok vele... Mi-mi-mikor megérkeztem Synmirára és kopogtattam, akkor e-e-egyszer csak ott termett a hátam mögött! U-u-úgy rohantam be előle, mint valami be-be-betörő! - *Meséli és még mindig izgatott lesz, ha rá gondol.*
- E-e-egyébként kedves, tisztelettudó fickó ez a Taitos. Előttem ő lakott az irodában, de mikor jöttem én, rögtön á-á-átköltözött az emeletre, hogy nekem ne kelljen lépcsőznöm. - *Fűzi hozzá bólogatva.*
- A ta-ta-tanonc meg egy elf kishölgy. Olyan érzékeny lelkű, mint ezek a fi-fi-fiatal lányok lenni szoktak... Vé-vé-véletlenül sót tett a teánkba, hát teljesen vi-vi-vigasztalhatatlan lett! - *Meséli el ezt is és ábrázatán látszik, hogy még most is bántja az eset, hogy úgy megríkatta azt a fiatal lánykát.
Egészen sokat tud beszélni, ha egyszer belekezd. Ahogy öregszik, egyre többet és egyre meggondolatlanabbul.*
- De-de-de én magam is tanulom már a má-má-mágia alapjait. - *Teszi hozzá, azt már a törpe megítélésére hagyva, hogy őt olyannak tartja-e, amilyennek feléjük leírták a mágusokat.
Később aztán ő is érdeklődéssel hallgatja Morakot.*
- Áh, é-értem. Va-van ott valami kisebb településük, a hegyek között?...
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-12 19:18:18
Üzenet elküldve: 2020-04-12 19:18:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Therrad, Fintarret//
*Egészen nagy elégedettséggel tölti el, ahogy az öreg méregeti, kicsit rémült tekintettel oda- odasandít felé. Általában ez szokott történni, azonban azt már megtapasztalta, hogy sosem szabad felfednie magát, a végén még a tömeg pánikhangulata győz és futhat a sebes lábával. Jót mosolyog magában, mikor az öreg helyezkedik, nagyon taktikusan, azonban immár nem csak őt figyeli, körbe is néz, nehogy mások is gyanúsan méregessék. Ha szerencséje van, és szokott, akkor néhány súgás és egymásnak tett megjegyzés után ismét minden beszélgetés a megszokott medrébe terelődik vissza. Meg sem fordul a fejében, hogy a vénséget kövesse, ha esetleg elindul, innét kifelé, már csak azért sem, mert ezúttal a véráldozat már megvolt. Ekkor érkezik meg elé a rántotta és a pohár bor, a szívélyesség még nem az igazi, de a férfitől nem is várt mást.*
-Megtisztel. *Jegyzi meg gúnyosan, majd maga elé húzza a tányért és eszik, közben a borát kortyolgatja, és egyéb dolga sincsen, minthogy bámészkodjon. Bár az étel meglehetősen gyorsan eltűnik előle, nem szokott totojázni érthető okokból. Ekkor veszi észre a gyanúsan mellette sepregető pultost. ~Nini! Miből lesz a cserebogár. A végén még nem jutok ki innen a saját lábamon. ~ Mert miért is közeledne felé bárki kedvesen vagy barátságosan, ha csak nem rosszban sántikál.*
-Hát... elhiszem neked. Kár, hogy már nincsen itt, szívesen megismerném. *Eddig hallott már olyat, hogy kedvtelésből bizonyos emberek tartanak otthon ilyen vadállatokat, de sosem értette őket. Ha nem volna muszáj, ő bizony elkerülné ezeket, meglehetősen nagy ívben. A rögtönzött tréfa hallatán csak felnéz a másikra, eddig nem tanúsított odaadó figyelmet, ez ebben a pillanatban megváltozik. ~Sa'Tereth szerelmére, még kínoz is. ~ Kicsit elmosolyodik, de akár fintornak is értékelhető, ami kiül az arcára. Majd érkezik a lényegre törő kérdés.*
-Hát a magáé? *Küldi meg egy újabb kérdéssel válasz helyett. Ekkor veszi észre, hogy az öreg távozóra fogja, addig nem is akarta megközelíteni a pultot, még a végén összezördülés lesz megint a vége. Ekkor azonban feláll és megindul lassú léptekkel, kicsit húzza is a lábát, Fint esetleg hiheti, hogy az öreg után kíván menni, bár csak szemmel leköveti, nehogy baj legyen. Ha a férfi nem áll az útjába, akkor a pult felé veszi az irányt.*
A hozzászólás írója (Asztéyriaa Llhuyniel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.12 19:20:39
*Egészen nagy elégedettséggel tölti el, ahogy az öreg méregeti, kicsit rémült tekintettel oda- odasandít felé. Általában ez szokott történni, azonban azt már megtapasztalta, hogy sosem szabad felfednie magát, a végén még a tömeg pánikhangulata győz és futhat a sebes lábával. Jót mosolyog magában, mikor az öreg helyezkedik, nagyon taktikusan, azonban immár nem csak őt figyeli, körbe is néz, nehogy mások is gyanúsan méregessék. Ha szerencséje van, és szokott, akkor néhány súgás és egymásnak tett megjegyzés után ismét minden beszélgetés a megszokott medrébe terelődik vissza. Meg sem fordul a fejében, hogy a vénséget kövesse, ha esetleg elindul, innét kifelé, már csak azért sem, mert ezúttal a véráldozat már megvolt. Ekkor érkezik meg elé a rántotta és a pohár bor, a szívélyesség még nem az igazi, de a férfitől nem is várt mást.*
-Megtisztel. *Jegyzi meg gúnyosan, majd maga elé húzza a tányért és eszik, közben a borát kortyolgatja, és egyéb dolga sincsen, minthogy bámészkodjon. Bár az étel meglehetősen gyorsan eltűnik előle, nem szokott totojázni érthető okokból. Ekkor veszi észre a gyanúsan mellette sepregető pultost. ~Nini! Miből lesz a cserebogár. A végén még nem jutok ki innen a saját lábamon. ~ Mert miért is közeledne felé bárki kedvesen vagy barátságosan, ha csak nem rosszban sántikál.*
-Hát... elhiszem neked. Kár, hogy már nincsen itt, szívesen megismerném. *Eddig hallott már olyat, hogy kedvtelésből bizonyos emberek tartanak otthon ilyen vadállatokat, de sosem értette őket. Ha nem volna muszáj, ő bizony elkerülné ezeket, meglehetősen nagy ívben. A rögtönzött tréfa hallatán csak felnéz a másikra, eddig nem tanúsított odaadó figyelmet, ez ebben a pillanatban megváltozik. ~Sa'Tereth szerelmére, még kínoz is. ~ Kicsit elmosolyodik, de akár fintornak is értékelhető, ami kiül az arcára. Majd érkezik a lényegre törő kérdés.*
-Hát a magáé? *Küldi meg egy újabb kérdéssel válasz helyett. Ekkor veszi észre, hogy az öreg távozóra fogja, addig nem is akarta megközelíteni a pultot, még a végén összezördülés lesz megint a vége. Ekkor azonban feláll és megindul lassú léptekkel, kicsit húzza is a lábát, Fint esetleg hiheti, hogy az öreg után kíván menni, bár csak szemmel leköveti, nehogy baj legyen. Ha a férfi nem áll az útjába, akkor a pult felé veszi az irányt.*
A hozzászólás írója (Asztéyriaa Llhuyniel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.12 19:20:39
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-12 18:59:38
Üzenet elküldve: 2020-04-12 18:59:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fintarret, fél szemmel Asztéyriaa//
*Bólogat és hümmög a férfi szavaira. Részéről nem pártolja az erőszakot, de van, hogy nem lehet elkerülni.*
- A-azért itt is jól jöhet, ha nem fél használni az öklét. De azért i-i-inkább ne kelljen! - *Fűzi hozzá a rövid gondolatot. Nagyon nem akarja szóval tartani a férfit, mert látja, hogy sok dolga van.*
- Igen, kérem! - *Biccent, hogy szeretné, ha Fintarret elfogadná a meghívását. Nagyra értékeli, hogy a férfi kiállt érte. Amennyire megviselte a nő fönnhéjázó viselkedése, a fogadósé megvigasztalta, hogy lám, még mindig lehet számítani valakire a bajban, nem hagynak csak úgy pácban egy magafajta öreget.
Mikor a vizet megkapja, rögtön fölhajtja a felét, majd bizalmas kérésre inti közelebb a férfit, aki pedig megnyugtatja válaszával.*
- Köszönöm! - *Biccent hálásan.
Majd észbe kap, hogy akkor egyből fizetne is. Ezúttal rendkívül körültekintően veszi elő és nyitja a pénzes szütyőjét, nehogy megint szétguruljanak az aranyai, majd szépen leszámolja a megfelelő összeget az asztalra. 2 aranyat a Hegyi forrásvízért, 5 aranyat, ami a Forralt tea ára és végül még ezt fölkerekíti és megtoldja 3 arannyal, amit Komor Fintarretnek szán borravaló gyanánt. Nincs túl sok pénze, de ennyit még megengedhet magának, értékelendő nem csak a kiszolgálást, de a segítséget is.
Hagyja aztán távozni a férfit, addig elkortyolgatja még a maradék vizét. Fintarret azonban visszatér még hozzá. Elsőre úgy néz a fickónál lévő csomagra, mintha még életében nem látta volna. Majd fény gyúl az elméjében és ráismer.*
- Óh, i-i-i-igen! Köszönöm! Vi-vi-vi-virághagymák! Most vettem a piacon. Kicsit szebbé teszik majd az i-i-irodát! - *Vált kissé fecsegős kedvűvé, megosztva kéretlenül is a férfi számára lényegtelen információkat és elnyújtva a válaszadást.
Érzékelhetően megnyugodott egy kissé az öreg, mert még el is mosolyodik, ahogy a virágokról beszél és megörül a csomagnak.*
- Jo-jo-jo-jó, hogy szólt, elfelejtettem volna!
*Ha Fintarret ismét magára hagyja, úgy fölhajtja most már a vize maradékát is, majd látván, hogy a férfi a kellemetlen nőszemély asztalához indul, ezt egy jelnek tekinti, hogy itt az alkalom, hogy távozzon.
Öregesen fölcihelődik, ellenőrzi, hogy mindene megvan-e, különös tekintettel a zsákjára, a virághagymás csomagra és az erszényére.
Aztán az ajtó felé veszi az irányt, szinte lopakodva. Nézni sem mer, csak a szeme sarkából Asztéyriaa felé.
Na, de annyira csak nem képes megtartani a "lopakodást", hogy még el se köszönjön, úgyhogy...*
- Vi-vi-viszont látásra! - *Mondja kapkodva, majd, ha meg nem állítják, már csukja is be maga mögött az ajtót és alighanem igen sietősre fogja a hazautat.*
*Bólogat és hümmög a férfi szavaira. Részéről nem pártolja az erőszakot, de van, hogy nem lehet elkerülni.*
- A-azért itt is jól jöhet, ha nem fél használni az öklét. De azért i-i-inkább ne kelljen! - *Fűzi hozzá a rövid gondolatot. Nagyon nem akarja szóval tartani a férfit, mert látja, hogy sok dolga van.*
- Igen, kérem! - *Biccent, hogy szeretné, ha Fintarret elfogadná a meghívását. Nagyra értékeli, hogy a férfi kiállt érte. Amennyire megviselte a nő fönnhéjázó viselkedése, a fogadósé megvigasztalta, hogy lám, még mindig lehet számítani valakire a bajban, nem hagynak csak úgy pácban egy magafajta öreget.
Mikor a vizet megkapja, rögtön fölhajtja a felét, majd bizalmas kérésre inti közelebb a férfit, aki pedig megnyugtatja válaszával.*
- Köszönöm! - *Biccent hálásan.
Majd észbe kap, hogy akkor egyből fizetne is. Ezúttal rendkívül körültekintően veszi elő és nyitja a pénzes szütyőjét, nehogy megint szétguruljanak az aranyai, majd szépen leszámolja a megfelelő összeget az asztalra. 2 aranyat a Hegyi forrásvízért,
5 aranyat, ami a Forralt tea ára és végül még ezt fölkerekíti és megtoldja 3 arannyal, amit Komor Fintarretnek szán borravaló gyanánt. Nincs túl sok pénze, de ennyit még megengedhet magának, értékelendő nem csak a kiszolgálást, de a segítséget is.Hagyja aztán távozni a férfit, addig elkortyolgatja még a maradék vizét. Fintarret azonban visszatér még hozzá. Elsőre úgy néz a fickónál lévő csomagra, mintha még életében nem látta volna. Majd fény gyúl az elméjében és ráismer.*
- Óh, i-i-i-igen! Köszönöm! Vi-vi-vi-virághagymák! Most vettem a piacon. Kicsit szebbé teszik majd az i-i-irodát! - *Vált kissé fecsegős kedvűvé, megosztva kéretlenül is a férfi számára lényegtelen információkat és elnyújtva a válaszadást.
Érzékelhetően megnyugodott egy kissé az öreg, mert még el is mosolyodik, ahogy a virágokról beszél és megörül a csomagnak.*
- Jo-jo-jo-jó, hogy szólt, elfelejtettem volna!
*Ha Fintarret ismét magára hagyja, úgy fölhajtja most már a vize maradékát is, majd látván, hogy a férfi a kellemetlen nőszemély asztalához indul, ezt egy jelnek tekinti, hogy itt az alkalom, hogy távozzon.
Öregesen fölcihelődik, ellenőrzi, hogy mindene megvan-e, különös tekintettel a zsákjára, a virághagymás csomagra és az erszényére.
Aztán az ajtó felé veszi az irányt, szinte lopakodva. Nézni sem mer, csak a szeme sarkából Asztéyriaa felé.
Na, de annyira csak nem képes megtartani a "lopakodást", hogy még el se köszönjön, úgyhogy...*
- Vi-vi-viszont látásra! - *Mondja kapkodva, majd, ha meg nem állítják, már csukja is be maga mögött az ajtót és alighanem igen sietősre fogja a hazautat.*
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-04-12 17:34:28
Üzenet elküldve: 2020-04-12 17:34:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Fontos ügy//
//Nyílt//
//Czer, Fintarret//
*Megissza bora maradékát és nem sokkal ez után Fintarret is feltűnik.*
-Igen. Nagyon finom volt a bor.
*Bár tudja, hogy a kérdést nem neki szánták, de azért válaszol rá. Már csak a vicc kedvéért. Még mosolyog is jókedvében, hátha átragad valami Fintarretre is. Bár látja a kis mosolyt a férfi arcán.*
-Én sem kérek mást. Köszönjük.
*Válaszol udvariasan. Kíváncsi, hogy milyen választ ad majd Fintarret Czerenänak. Nem árt ha kicsit képben van, hogy ki kicsoda. Bármikor jól jöhet egy információ, csak el ne felejtse.*
//Nyílt//
//Czer, Fintarret//
*Megissza bora maradékát és nem sokkal ez után Fintarret is feltűnik.*
-Igen. Nagyon finom volt a bor.
*Bár tudja, hogy a kérdést nem neki szánták, de azért válaszol rá. Már csak a vicc kedvéért. Még mosolyog is jókedvében, hátha átragad valami Fintarretre is. Bár látja a kis mosolyt a férfi arcán.*
-Én sem kérek mást. Köszönjük.
*Válaszol udvariasan. Kíváncsi, hogy milyen választ ad majd Fintarret Czerenänak. Nem árt ha kicsit képben van, hogy ki kicsoda. Bármikor jól jöhet egy információ, csak el ne felejtse.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 855-874