Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Amon Ruadh (új)
Tharg birtokok (új)
Vaskorsó TavernaNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van vásárolni! Kattints ide, hogy vásárolhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 53 (1041. - 1060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1060. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-04-26 23:26:03
 ÚJ
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 699
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Reggel//
// én és asztaltársai//

*Az érkező ételt Quantall egy mosollyal fogadja. Még egy kis borravalót is ad a gnómnak.*
-A maradékot nyugodtan megtarthatja.
*Ezzel átad 20 aranyat Cathan Moray-nak. Neki is kezd az evésnek. Az italt megkóstolva a szeme elkerekedik.*
-Ez bor. Ilyen korán azért nem szoktam borozgatni.
*Közli az óriással. Úgy látszik, hogy a gnóm félreértette a gyümölcslevet. Na, mindegy. Viszont az evés nem lett elég nyugodalma. Először vidáman köszön a nőnek.*
-Szép jó reggelt.
*A történet elmesélésére sóhajt egyet.*
-Hát rendben. A mostani események előtt pár hónappal történt ez a dolog. Nem volt pénzem és éhes is voltam. Egy óriás házaspár akik közül az egyik valamiféle sámán, a másik pedig egy harcos adtak enni és némi pénzt. Cserébe azt kérték, hogy nézzek szét a pihenőben mert úgy érzik van ott valami készülőben. Odaérve magamra hagytak és én is éreztem, hogy van valami. Ugyanis természetfeletti köd volt. Rajtam kívül egy óriás és még két ember volt ott. Nem tudom, hogy a másik kettő mit keresett ott. Óriás méretű csontvázak támadtak ránk csontkardokkal. Az egyik ember menekült mi hárman pedig védtük magunkat. Sérülések nélkül megúsztuk azt a harcot. Mikor véget ért akkor előkerült a menekülő ember és megszólalt mindannyiunk fejében Wylnurana a fény istennőjének hangja. Kicsit sokkoló volt viszont mintha akkor mondta volna el, hogy eljön a világvége és nekünk kell megállítanunk. Ettől a menekülő férfi megzavarodott és engem vádolt meg, hogy azt mondták neki, hogy én okoztam ezt az egészet. Szerencsémre ezt az másik két férfi nem hitte el. Erre a férfi aki engem megvádolt menekülőre fogta és a másik emberférfi megölte. Az okát nem tudtam, de a körülmények miatt nem vonhattam komolyabb felelősségre. Az istennő most megjelent nekünk. Kaptunk egy kardot amivel képesek lettünk megsebezni Theorekh-et az alvilág őrzőjét és mind különböző isteni hatalmakat kaptunk. Én egy egyszerű managömb varázslatommal képes lettem volna elpusztítani ezt az egész hegyet is akár. Ezen kívül úgy éreztem a mágiát is mintha erre lett volna egy saját érzékszervem. Ha jól emlékszem három csuklyás csontváz támadt ezek után ránk. Az óriás akkor halt meg. A varázslat nyomán amit kapott a vér szó szerint megfagyott az ereiben. Szörnyű halál lehetett. Igazán kár érte. A csontvázak legyőzése után érkezett ellenünk Theorekh. Veszélyes ellenfél volt. Én mint egy rongybaba el lettem hajítva és úgy megrándult a lábam, hogy aztán mikor visszatértem a városba másfél hétig pihentethettem. Ott is haltunk volna még az erőinkkel együtt is meg ha a napsugár nem űzi vissza az istenséget. Másnap mindketten egy kupac aranyon ébredtünk és rajtunk volt az istennő jele.
*Ezzel fel is húzza a karján a ruhát és kitesz az asztalra egy érmét rajta az istennő arcképével.*
-Ha szükségesnek látják le lehet rajzolni.
*Ha így tesznek akkor közben eszik kicsit és iszik is hisz a sok beszédtől kiszáradt a szája.*
-És a mostaninál a karavánpihenőnél nem voltak ott, de én szemtanúja voltam egy eseménynek mikor egy ork volt az aki kérdőre vont egy elfet amiért hátba lőtte a saját fajtársát, hogy mentse az életét. A pihenő vezetője az orkokra bízta az elfet akik kegyesek voltak hozzá és szabadon hagyták távozni. Van még kérdés?


1059. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-04-26 21:22:43
 ÚJ
>Draenon Argien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43

Játékstílus: Vakmerő

//Rilai//

*A tengerészkifejezések üdítően hatnak a férfira, főleg, hogy egy ilyen nő szájából hallja vissza őket, akinek amúgy nyilvánvalóan fogalma sincs, hogy ezek mit is jelentenek.*
-Igen, igen az ilyesmi olyan húsz évnyi tengeri lét után már teljesen megszokottá válik, hiszen a matrózok szinte már saját nyelven kommunikálnak egymással. A "belenyalt a sóba" például azt jelenti, hogy valaki beleesett a tengerbe, s ha belegondolsz, ez például igen elmés megfogalmazás. *kuncog egy sort, majd az idő közben elaludt pipáját a mellényzsebébe rejti.*
-Értem én. *bólogat a nő szavaira.*
-Ami azt illeti, nagyon is, bár bevallom, hogy azelőtt sosem gondoltam volna, hogy egy napon a tengeren fogok kikötni. A Sors akarhatta így, mert, mint kiderült, ezt a fajta életet többnyire a hozzám hasonlóknak találták ki. Szeretném azt gondolni, hogy egy napon majd megtalálom a helyem a világban, letelepszek, meg hasonlók, de attól tartok, a nyugodt öregkor nem nekem való. *ingatja fejét vigyorogva.*
-Sajnos, aki egyszer ráérzett a kaland ízére, azt többé nem ereszti, s előbb végzem kötélen lógva, mint lehorgonyozva egy asszony mellett, gyereket nevelve. *vonja le a konklúziót, bár egyébként egy saját gyermek gondolata mindettől függetlenül nem annyira állna messze tőle, már úgy alapvetően.*
-Hogy szerintem? Nos... szerintem éppen időben sikerült magad mellé segítséget találnod, de talán még így is kevés lesz. Egy győztesen hazatérő sereg bizony tudja pusztítani az ételt, meg az italt. *ért egyet bólogatva, empátiájáról biztosítva a fogadóst, aki éppen igen közelről szemléli a pultot.*
-Ám, ha most megbocsátasz néhány pillanatra, ó, Vaskorsó gyönyörű úrnője, egy újabb tengerész kifejezéssel élve, ki kell meregetnem a fenékvizet. *szabadkozik nevetve, midőn hívja a természet, s nem rest felpattanni a székről, majd kifelé irányítani a lépteit, hogy alkalmasint odakünn, egy neki tetsző helyet megtiszteljen azzal, amivel.*


1058. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-04-26 16:22:12
 ÚJ
>Cathan Moray avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Vakmerő

* A két legújabban betérő vendég igazán örvendetes hírrel érkezik. Főnöke reakciójából legalábbis ezt szűri le. Saját véleménye ennél sokkal árnyaltabb. Mindenesetre egyetértően bólogat a dologra.*
- Persze, ennél jobb hír nem is érkezhetett volna ma.
* Mondja nem túl nagy átéléssel. Nem tudja kiről van szó, de nem repes túlzottan az ilyen nagyurakért általában. A másik nem elhanyagolható tényező, hogy ha csatából jön biztosan hoz egy rakat koszlott semmirekellőt akik csak annyira vitték az életben, hogy egymást püföljék. A csatatereken legalábbis ilyesmi szerzetek szoktak lenni tudomása szerint. Jobban örülne, ha egy wegtoreni nemes háreme térne be inkább.
A 'csodás' hír hatására meg is kell látogatnia legkedvesebb ládikóját, hogy tubákoljon egyet mentás dohányából. Azzal végezve készen áll, hogy állja a szomjas vendégsereg rohamát. Ami egyelőre várat magára.*


1057. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-04-26 14:48:53
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Draenon//

*A lánynak nem tisztje felmérni, ki szól igazat, és ki nem, ezért ő általában nem is kíváncsi feltétlenül arra, hogy a történet mely része hanta, és melyik alapul megtörtént eseményeken. Már jócskán megégette magát párszor ilyen-olyan szélhámos személyekkel, hogy levonja a tanulságot, és feladja a törekvést, hogy őszinteségért őszinteséget adjon vagy kapjon. Így hát minden megütközés vagy gyanakvás nélkül reflektál erre a sztorira is, ahogy valószínűleg arra is rábólintott volna, ha Draenon egy hétfejű hidra által széttépett, háromszor elátkozott, félzombi hajóskapitányról mesélt volna.
De azért azt el lehet róla mondani, hogy relatíve jó emberismerő, így aztán nem kerüli el figyelmét az, hogy megkeményedik pillantása, akármennyire bizonygatja, hogy őt ugyan nem viseli meg a hajdan volt társai halála.*
- Akkor jó... - *Mosolyodik el kedvesen, és megteszi azt a szívességet, amit minden férfiember akaratlanul is elvár még azoktól a nőneműektől is, sőt, főleg azoktól, akiknek amúgy van sütnivalójuk: úgy tesz, mint ha mi sem történt volna, mit sem venne észre, és felcsippenti a társalgás fonalát, mielőtt a csend elmélyülne, vagy Draenon esetleg bele találna ragadni a kellemetlen emlékek mocsaras tartományába.*
- Várj, várj, tudok még egy csomót! - *IInti le a kacagó férfit.* - Egyszer megismerkedtem egy igazi tengeri medvével, amolyan félig kereskedő, félig csempész volt az öreg, és úgy beszélt, hogy a felét sem értettem annak, amit mond, de a másik fele viszont tűzdelve volt káromkodással. Ilyen kifejezéseket használt, hogy "megcsókolta a tüzér lányát", meg "adott egy fekete foltot", ötletem sincs, mit jelentenek, de rém baljósan hangzik!
*A kocsma említésére elgondolkozik a válasszal. Igen, neki általában minden létező alkalommal a szemébe vágja az élet, hogy milyen marha szerencsés, van hivatása, van hajléka, van gyümölcsöző vállalkozása, ne legyen hát nyughatatlan, sem pedig kalandvágyó, egyrészt, mert fölösleges kockázat, másrészt meg az ilyen kalandok szele jószerint úgyis azokat érinti csak meg, akik készek és képesek egy csapásra mindent hátrahagyni, Rilai pedig sosem hagyna csapot-papot, mert amit felépített, főként azért, mert a saját tíz körmével vájta ki magának ezt a kicsi részt, amit magáénak tudhat ebből a világból. Az más kérdés, hogy néha annyira az agyára húzódnak az apró-cseprő problémák, hogy bizonyos időközönként se szó, se beszéd, lóra vágja magát, és farokfelvágva elüget a horizont felé. De rendre vissza és visszatér, és nem hagy hátra elvarratlan szálakat, és nem is tudná elképzelni, hogy csak úgy teng-lengjen a világban, gyökerek vagy kötődés nélkül.*
- Nem, tényleg nem rossz. Itt megvan mindenem, amire szükségem lehet. - *Bólint végül.* - Nem unalmas, egyáltalán. Tulajdonképp egész sokat vagyok úton, így nincs időm belesavanyodni a poharazásba, mosogatásba. Sokféle emberrel találkozom, akik érdekeseket mesélnek. Egy kicsit ezért olyan, mintha én is jártam volna azokon a tájakon, amikről a történetük szól.
*Körbesandít.*
- Igazából, mint látod, pont nem tolonganak a szomjas és éhes vendégek. Szóval tökre' ráérek beszélgetni, semmit tenni! Te gonosz ember, hát miért nem engeded, hogy kiélvezzem a percnyi nyugalmam? Szerinted mi lesz itt, ha holnap elözönlik a hegyet a Grombarosok?! - *Feje lebukik és homloka halkan koppan a tölgyasztal lapján. A súlyos, gesztenyebarna tincsek alól szűrten szüremlik a sirám. Már előre berzenkedik a tenger mosatlantól, egész álló nap történő fel- és alá futkározástól, ricsajtól, részegektől.* - Lehet, holnap is piával kéne indítanom.


1056. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-04-26 13:21:31
 ÚJ
>Draenon Argien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43

Játékstílus: Vakmerő

//Rilai//

*Ami azt illeti, Draenon eddig is az igazat mondta... na jó, többnyire az igazat, csupán az előadásmódja miatt nem igazán lehet eldönteni, hogy a tengerészlélek által kiszínezett, a mesemondás érdekében feltupírozott történetet, vagy épp a rideg valóságot hallgatja Rilai. Persze az emberek jobb szeretik a mesét, s a mesés dolgokat, mintsem azt, ha a valót, a tényeket tárják eléjük, ám ettől függetlenül Draenonnak nem árthat az igazság, így nem is fél azt feltárni. Főleg, mert, mint a mellékelt ábra is mutatja, a hallgatóság jobbára amúgy sem hiszi ez teljes mértékben ezeket a történeteket.*
-Ó, nem szomorodtam én el. *pillant fel a nőre, s már vigyorog, bár, ha Rilai eléggé alaposan szemlélné esetleg, akkor a borostyánnal keretezett íriszek mögött felfedezhet valami ürességet, ami eddig nem volt ott.*
-Így van, mind tudtuk, hogy egy nap eljön a pillanat, amikor megkapjuk a kalózok nyakkendőjét, nincs ezen semmi szánni, vagy meglepődni való. *von vállat, majd midőn visszakapja az italát, nem átall nyomban bele is kortyolni, csupán csak a biztonság végett. Jókedvűen felkacag, midőn Rilai mórikálni próbálja a tengerészek híres-hírhedt beszédstílusát.*
-Valahogy úgy, bár a helyes kiejtés a "Yarrr". *válaszol még mindig nevetve.*
-De azért ez az élet sem lehet annyira rossz. Elvégre van egy kocsmád, s ha szereted csinálni, s úgy látom igen, hisz' egészen tehetségesnek mutatkozol az üzletnek ezen a területén, akkor aligha lehet ez baj. A probléma ott kezdődik, ha valaki olyan nyughatatlan természetű, mint szerénytelen jómagam, mert számára sosem elég, ami van, amit elérhet, az mindig kevés, többre, magasabbra vágyik, s onnan aztán jó nagyot lehet ám zuhanni... *somolyog ravaszkásan.*
-Tetszene neked. Mármint a tenger. *jegyzi meg úgy mellékesen, nem, mintha számítana egyébiránt.*
-Ó, és még a felét sem hallottad. *dobja be újra a már ismert gazfickós vigyorát.*
-Reggelig tudnék mesélni neked a kalandjainkról, messzi vidékekről, borzalmas tengeri szörnyekről, de gyanítom, aligha van annyi fölösleges szabadidőd, amit egy kötélre való kalózra szánhatnál.


1055. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-04-26 11:34:20
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Draenon//

- Végül is mind a kettő megteszi... - *Somolyog a feleleten. Ő maga is az első verziót hallotta: A tengeren hajózni szeszélyes, kiszámíthatatlan, a végtelen víz emésztő sóvárgásra, ha nem egyenesen szenvedélyre gyújtja a derék tengerészeket, mi más okoz még ilyesmit meglett férfiemberekben, ha nem a női bájak? Kissé türelmetlenül várja a történet végét de nem akarja indokolatlanul cseszegetni a történetmesélőt, úgyhogy míg a pasas a dohánnyal szöszmötöl, ő maga alá rántja lábával az egyik hosszú bárszéket és két tenyerét a rumosüveg szájára támasztja, állát a kézhátára, ilyen módon figyelőpozícióba kerülve követi le a történet további lefolyását.
Ez mondjuk nem abba az irányba alakult, amerre azt az ő élénknek mondható fantáziája kanyarította volna, se tengeri sárkány, se sellőraj, de még egy árva kicses sziget sem, helyette cserébe egy olyan történet tárul elé, amely bár nem kifejezetten sejteti a boldog véget, határozottan életszagúbb. Még az sincs kizárva, hogy Draenon az igazat mondta ezúttal. A lány elhúzza a száját, kissé féredönti a fejét, ahogy próbálja a férfi arckifejezése alapján méricskélni, így történhetett-e, avagy színjáték az egész.*
- Nem akartalam, hogy elszomorodj. - *Szól aztán riadtan, mikor árnyat lát átsuhanni a másik arcán. Ha így történt valóban, az elég szomorú história, és Rilainak nem állt szándékában előkotorni valami olyat, amire amúgy nem szívesen emlékszik vissza. Sajnos vígasztalásban sosem volt valami penge, és nem is feltétlen gondolja, hogy a kalóznak erre különösebb szüksége volna.*
- De ti választottátok ezt az életet. - *A lány összevonja szemöldökét, bár hangja nem szigorú, mint inkább értetlen.* - És talán nem is olyan ostoba dolog a mának élni, ha úgy tudod, nincs nagyon sok holnapod. Nézz csak ránk, a szárazföldi patkányokra! Arrrh! Így mondják?
*Vicsorog a hangeffekthez. Most már határozottan vidáman csillognak a borostyános macskaszemei.*
- Mi úgy élünk, hogy mást se csinálunk, mint kuporgatunk, aggódunk és gürcölünk, a holnapi napra, az azutánira, a télre, az öregkorunkra, de minek? Ha többen élnének úgy, ahogyan te és a tieid, igazán pompás összevisszaság volna a világban. Szívesen kipróbálnám. Még sosem jártam a tengeren. Sőt, még csak nem is láttam közelről.
*Visszaszolgáltatja az italos üveget, hisz a végén még kiszárad Draenon torka a nagy mesemondásban.*
- Egy oda. Jó történet volt. Majdnem, hogy megérte érte leperzselni az összes belső szervemet.


1054. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-04-25 17:46:13
 ÚJ
>Draenon Argien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43

Játékstílus: Vakmerő

//Rilai//

-Nem tartok számon konkurenciát, s ha már itt tartunk, veszett bolond minden férfi, ki nem kegyedre áhítozik ezen a helyen. *kacsint cinkos vigyorral Rilaira.
*A fiatalabbik Thargodar iránt érzett ellenszenv olybá tűnik, közös tulajdonság bennük, mert bár Draenon csupán egyszer találkozott az említett nővel, úgy véli, hogy az elegendő is volt számára egy egész életre, vagy még többre is. Megérti ő, hogy a mágusokat errefelé nagy becsben tartják, mert félnek tőlük, tisztelik őket tudásuk végett, de attól még ők is emberek, s nem különbek másoknál. Ezt hajlamosak elfelejteni, s olykor-olykor mások kénytelenek eszükbe juttatni, hogy biz' ők is halandó lények. Ha másként nem, hát egy fültől-fülig érő vörös vigyor képében.
A végtelenül őszinte megnyilvánuláson azonban őszinte kacaj tör fel a férfi torkából, s hiába is szabadkozik Rilai, ezt már aligha mossa le magáról a későbbiek során.*
-Értem, értem, egy szót se többet, ez abszolút beleillik a képbe. Szegény bátyám is hajlamos volt a szívét a legalkalmatlanabb kezekbe ajánlani. Ez afféle családi vonás lehet felénk. *felel kaján vigyorral, majd követve azt a bizonyos huszárvágást, el is kanyarodnak a témától, jó messzire.*
-Ó, számtalan oka van annak, s bármelyik tengerészt kérdezed, mind más magyarázatot adna a kérdésre. Szerintem kétféle megoldása létezik a talánynak, egyik a tengerészek színes fantáziájáról tesz tanúbizonyságot, míg a másik, nos... attól tartok, épp az ellenkezőjéről. *tömködi meg alaposan a pipáját.*
-Előbbi szerint, úgy tartja a hiedelem, hogy a hajó csupán férfiakat tűr meg a fedélzeten, ősidők óta balszerencsét jelent, ha nő is tartózkodik ott, ezért aztán a hajót női névvel illetik, a matrózok feleségül veszik, életüket hozzá kötik, vigyáznak rá, óvják, akár egy szép hölgyet. *ezen a ponton megáll, s két apró kovakővel szikrát csihol a pipába, míg az füstölni nem kezd.*
-A másik magyarázat végtelenül egyszerű... a hajó alul mindig nedves, a férfiak pedig szeretnek rajta lenni. *a megszokott, gazfickós vigyorával hunyorog Rilaira, vajon ezt a választ várta-e.*
-Ó nem, semmi ilyesmi, ennél a történet vége jóval szomorúbb és prózaibb. *ingatja lassan a fejét, majd próbaképpen fúj néhány igazán figyelemre méltó füstkarikát. Pár pillanatig elnézi őket, aztán folytatja.*
-Messzi partok mellett jártunk, kikötöttünk egy városban, Aryznar volt a neve. Céllal mentünk oda, tudniillik a helyi bíró volt egyben a város teljhatalmú uralkodója is, egy személyben. Végtelenül gonosz, kegyetlen és kicsinyes ember volt, olyan történetek keringtek róla, melyektől minden jó érzésű ember elborzadna. Természetesen, ahogy lenni szokott, az elnyomott nép egy idő után elkezdett megoldások után kutatni, s mit adnak az istenek, éppen mi voltunk a megoldás. Kapitányunkat megbízták a feladattal, hogy tegye el láb alól a tisztelendő bíró urat, cserébe pedig roskadásig töltik a hajónkat selyemmel, rummal és cukorral. Elegendő lett volna arra, hogy a hajó teljes tatarozását kifizessük, még maradt is volna bőven, így hát elvállaltuk a megbízatást.
Ki is kötöttünk, annak rendje és módja szerint, szépen mindent megterveztünk. Hármónkra volt szükség a feladathoz, természetesen a Kapitányra, a másodtisztre, illetve jómagamra. Rendkívül aprólékosan, lépésről lépésre megterveztünk mindent. Egy szolgáló engedett be minket, s utat biztosítottak számunkra, egészen a bíró úr lakrészéig, ahol sajnálatos módon járulékos veszteségként kénytelenek voltunk leírni egynehány túlbuzgó őrt. Odakint vártunk, míg a Kapitány elintézte, amit el kellett, majd ahogy jöttünk, akár az árnyak, távoztunk is.
Túlságosan simán ment minden, végig rossz előérzetem volt, ám az okát nem tudhattam. Másnap reggel derült ki, hogy akit a Kapitány úr eltett láb alól, az sajnos nem a bíró úr volt, hanem csupán egy szolgálója, ki igen hasonlított rá, s ezért csaliként használták. Tudták, hogy megyünk, azt is, hogy mikor, valaki feldobott minket. Én magam csodával határos módon megúsztam, el tudtam vegyülni a tömegben, ám a többiek nem voltak ilyen szerencsések. Alig néhány lépésről néztem végig, ahogy a legénység minden tagját felakasztották, végül pedig magát a Kapitányt is. Mindenkit, aki az elmúlt tíz évben a barátom volt, szinte családtagok... mind ott lógtak előttem, sorban felfűzve, akár a lelőtt varjak. *ahogy beszél, érthetően egyre inkább halványodik a mosoly a képén, s végül csaknem egészben eltűnik. Néhány pillanatig csendben bámulja a pipájából felszálló füstöt, majd nagyot sóhajt, s megvonja a vállát.*
-Az élet sajnos ilyen, különösen a miénk. Mind tudtuk, hogy egy nap pontosan azt kapjuk, ami jár: kötelet a nyakunkba. Talán majd egy szép napon én is megkapom a kalózok nyakkendőjét, ki tudja, nem igaz? *ezen a ponton már újra alakulni kezd szája szegletében a mosolya.*

A hozzászólás írója (Draenon Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.25 17:48:37


1053. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-04-25 17:22:12
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Draenon//

- Meg kell mondjam, erős a konkurencia. - *Közli flegmán a csüggesztő hírt a nőstények kérdésére.* - Tán te még nem vetted hírét, de Kagan Thargodar igencsak kedveli ezeket a. Khm. Egzotikus szépségeket, és mifelénk egy kicsit. Izé. Hát, fogyóeszköz számba mennek. Ha még te is nekilátsz elhasználni azt a párat, akit a jó szerencse vagy a vak vágy idevezérelt, a végén még tényleg elterjed, hogy errefelé nem csípjük a fajtájukat.
*Ha eddig elég szemfüles volt Draenon, tán láthatta Rilai szeme csillanását, a lopott grimaszt a hóhajú varázslónő említésére, de további firtatózásokra aligha lenne szüksége, ugyanis Rilai száján olyan szalad ki az idősebb testvér felismerhetőségét illető kérdésben, amit aligha lehet félreértelmezni. Rilai valami okből nem kedveli Isurii Thargodart.*
- Hjam, hát nehéz dolga is lenne, ha számon tartaná... - *Nyikkan, aztán persze észbe kap, mert marha nagy tiszteletlenség ilyet mondani a Hegy urának húgáról, még akkor is, ha neki személy szerint mondjuk nyomós oka van erre. De azért persze szemmel láthatóan zavarba jön, és szabadkozni kezd. Kezeivel hessegető mozdulatokat tesz, a borostyános szempár körbefut számos berendezési tárgyon a helyiségben, gerendán, padlaton, mindenhol, csak a fickó szemébe ne kelljen nézni.* - Már úgy értem, ez szabad föld, szabad a szerelem is. És hát olyan messze is lakik a varázslónő, abban az erdőben, odaát. A Hadúr meg rémesen elfoglalt, folyton tele a feje tervekkel és hadseregekkel és megannyi kötelesség nyomja a vállát. Tudod, na.
*És akkor huszárvágással beszéljünk valami másról. Ha már itt a tengerről meg a tengeri kalandokról lesz szó, vagy mi a szösz. A maroknyi leányzó egyébként igen áhítatos hallgatóságnak bizonyulhat, mert rémesen odavan a tengerért meg a mindenféle mesés kincsekről, szörnyekről, viharszellemekről és sosemvolt szigetekről szóló történetekért. Aztán persze közbekérdez, nem lévén olyan személy, aki huzamosabb ideig csendben bírna maradni.*
- Tényleg a nő a veszte a férfinépnek. Tudod-e miért női nevet adnak mindig a hajóknak a tengeri medvék? - *Erre a kérdésre amúgy több féle helyes válasz is létezik, és kíváncsi, hogy Draenon eltalálja-e a helyzetbe passzentosat. Míg amaz szünetet tart a történetben, a lány sürgeti.* - És mi lett a kapitánnyal? Elragadta a tenger? A tengeri szörnyek? Szirének? Óriás cethal?
*Több mélységi kreatúra nem jut eszébe, és valószínűleg az eddig felsoroltak is inkább a képzelet szüleményei, mintsem valós tényezők odakinn, a vízen. Másmilyen befejezést nem tart lehetségesnek. Elvégre a boldog vég el kell kerülje a hányadtatott sorsú hősöket, különben mi motiválná őket, hogy újabb, meg újabb kalandra adják a fejük?*


1052. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-04-25 17:00:12
 ÚJ
>Draenon Argien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43

Játékstílus: Vakmerő

//Rilai//

-Amennyiben efféle horda jelenne meg a küszöbödön, kérlek, egy percet se habozz, én vagyok a te embered! Önként feláldozom magam az ében szépség oltárán, ezen ne múljon a háziak nyugodt álma. Igen nagy szakértelemmel rendelkezem hasonló témákban. *neveti el magát, persze, mint minden viccnek, az alapja alighanem ennek is igaz, Rilai sem különösebben dédelgethet illúziókat ilyen tekintetben, bár talán ez eddig is nagyjából többé-kevésbé talán egyértelmű volt.
Midőn azonban az emberek ismeretében kalózunk nem különben jártas, s mivel egész közel vannak egymáshoz, ő pedig se nem vak, se nem süket, de esetünkben inkább előbbi nem, mintha látni vélne valamit a vele szemben könyöklő nő arcán, épp csak egy futó pillanatig, egy apró rándulás, vagy ahhoz hasonló, talán ott sem volt. Mindenesetre, mint minden mást is, ezt is elraktározza magában, mint később megvizsgálandó tényezőt.*
-Igen, mindjárt gondoltam, hogy így van, ám szerencsére én nem sietek sehová. Ez már egyébiránt is régi ügy, néhány nap ide vagy oda már amúgy sem számít. *vonja meg a vállát.*
-S hogy miért is kellett volna ennyire megmaradnia fivérem emlékének a hadúrban? *kissé halkabbra veszi, de vigyora csak szélesedik.*
-Nos, ha az összeset nem is, azért az elsőt, aki megprütykölte a húgát, csak megjegyezte, nem? Főleg, hogy amint tudomásomra jutott, az én kedves bátyám több ízben is járt Kagan Thargodar háza táján, s Kagan jól ismerte őt. Lehet, hogy potyára jöttem ide, de mégis ez az egyetlen nyom, amin elindulhatok. *válaszolja meg a kérdést, véleménye szerint igen átfogóan, s ezzel rá is térhetnek a következőre, mely egyébként kalózunk számára is érdekesebb jelen pillanatban, mint holt fivére ügyes-bajos dolgai.*
-Bölcs választás úrnőm. *veszi vissza kacsintva az üveget, s jól meghúzza, mielőtt belekezdene a történetbe.*
-Ifjú, zsenge titán voltam még, tele ifjonti hévvel, akarattal és erővel, úgy a karomban, mint másutt, s ezutóbbi okozta végül vesztem. Hogy, hogy nem az ifjú Draenon olybá tűnt, hogy szemet vetett egy befolyásos ember lányára, aki szintén érdekeltnek tetszett a dologban, olyannyira, hogy a küszöbön álló esküvője ellenére is boldogan vetette magát az ifjú ölelő karjaiba. Felettébb kínos volt, amikor kiderült az esküvő után, hogy bizony a leány már nem érintetlen, s szerénytelen jómagamnak biz' menekülnie kellett. *vezeti elő a szükséges expozíciót.*
-A sors iróniája, haaaj, a nők okozzák minden tisztes férfi vesztét előbb, vagy utóbb. *kuncogja el magát, majd újabbat kortyol italából.*
-Ifjú önmagam másfelé nem mehetett, mint a tenger irányába, s ott csakhamar fel is magyarázta magát egy hajóra, melyet ezeken a vizeken kevésbé ismertek, jobbára csak kereskedőhajóként emlegették, ám a világnak más részein, bizony minden magára valamit adó hajós reszketni kezdett, ha meglátta a távolban a Pária lobogóját. *nem csekély büszkeséggel beszél a hajóról, mintha legalábbis a sajátja lett volna.*
-Az ifjú Draenon különös tehetséget mutatott a tengerész élet csínja-bínja felé, s igen hamar magára is vonta a Kapitány figyelmét, na meg az elsőtiszt haragját. Ez utóbbi nyilvánvaló irigység szülötte volt csupán, amiért mind a ketten meglakoltunk később kegyetlenül, mind az ő hibájából. Kisvártatva, egy-két éven belül már én voltam a Pária elsőtisztje, s a Kapitány bizalmasa. Oly vidékeket láttunk, ó, Italok Bájos Úrnője, hogy el sem hinnéd. Hegyeket, melyek csúcsa a víz felszínét karcolta alulról, s jaj volt annak a hajónak, mely a közelébe merészkedett. Oly' partokat, miket örökkön gomolygó köd takar el a tenger felől érkező hajós szeme elől, ám mögötte napsütötte, békés tájak húzódnak.
Éreztük a végtelen víz szeretetét, ha tisztelettel bántunk vele, ilyenkor kedvező széllel jutalmazott, s lágy hullámokkal, ám láttuk, bizony láttuk a tenger haragját is, mert ha dühös, vad fúria is tud lenni. Öt ember magas hullámok csaptak át a hajókorláton, sodorták magukkal, ki nem vigyázott, villámok cikáztak körülöttünk, kötelek feszültek, vitorlák sikoltottak, vízpermet verte arcunkat, s az orrunkig sem láttunk. Háromszor repítette hullám a levegőbe a Páriát, s háromszor zuhantunk vissza.
S a Kapitány? Ő bizony, akár önmaga szobra, rezzenéstelenül állta a hullámokat, a szelet a kormánykeréknél, s mi tudtuk, amíg ő áll ott, amíg ő a Kapitány, addig a Pária a víz felszínén marad, s bizony, ez így is volt. *tart némi szünetet, amíg kiütögeti a pipájából a dohányt, s újabb töméssel helyettesíti az előzőt.*


1051. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-04-25 16:36:04
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Draenon//

*Megvonja vállait.*
- Eh-gen. - *Töprenkedik látványosan, miközben orrát ráncolva fixírozza a pasas ábrázatát.* - Tulajdonképp egészen átlagos arcod van. Határozottan felejthető. Már-már azt mondanám, fel se tűnik, hogy itt vagy, s ha voltál, mikor mentél el. De természetesen ha üzekedni vágyő éjbőrű nőstényhorda kutatja nyomod, készségesen útbaigazítom őket. Abban aztán nem lesz hiba!
*Kajánul vigyorog, vajon ez volt-e a válasz, amelyet Draenon oly hőn vágyott hallani? A maga részéről nem különösebben kedveli ezeket a nevenincs fickókat - pont ezért, mert ilyen illékony a jelenlétük, az ember sosem tudhatja, nem valami kígyót dédelget-e keblén? Ez esetben persze nem tartunk itt, de azért Rili nem szeretné, ha kiderülne, hogy valami hétpróbás gazfickót, törvényszegőt vagy bérgyilkost falazna, legalábbis akkor semmiképp, ha ebből más haszna nem származik, csak az, hogy kap érte egy fondorlatos vigyort meg egy bajusz alatt elmormogott köszönömöt. Persze ezeket egyelőre megtartja magának, mert még mindig érdekes pofának tartja a jövevényt, és hogy egész őszinték legyünk, minél többet beszél, annál inkább.*
- Hát szervusz, Draenon. Az én nevem Rilai. - *Somolyog, s ha alkalma nyílik, hamar elkapja csókkal illetett kacsóját. Rém kényelmetlenül tudja érezni magát ezektől a fölösleges maníroktól, és hogy őszinték legyünk, neki nem igazán szoktak kezet csókdosni, és kissé feszélyezi a lovagiasság. A varázslónő nevére csak egy egészen apró, már-már észrevehetetlen fintor kúszik fel az arcára, és azt is menten lekapja onnan, ahogy a sztori folytatódik. Pedig igencsak kedve szottyan közbeszúrni, hogy neki bizony igencsak úgytűnik, hogy Synmira első asszonya alighanem olyan hálóhelyen hajthatja álomra a fejét, mely szegélyezve van az általa használt vagy elhasznált férfiak koponyáival. Nahát!*
- Annak bizony ki kell várni a sorát. A Hadúr igen elfoglalt, és alighanem az elöljáróink is hőn vágynak szót váltani vele. - *Böki ki mégis, és ezalatt kábé magára gondol. Van neki pár ügyes-bajos dolga Kagannal, ami nemigen tűr halasztást, és biztos benne, hogy a Thargodar úr előbbre veszi az övéi dolgát annál, hogy holmi jöttment kalózok retyerutyái után nyomozzon.* - Nem el akarlak keseríteni, barátom, de ő meglehetősen sok emberrel találkozik, elmondod, miből gondolod, hogy a testvéred maradandó emléket hagyott benne?
*Magyarán: barát vagy ellenség? Mert ha az első, akkor jó eséllyel nem emlékszik rá, ha a második, akkor még jobb eséllyel halott. Ez már csak így szokás feléjük. Tőle aztán hagyhatják is a témát, egyébként nem akarja beleártani magát valami olyasmibe, ami esetleg a férfi kedvét szegheti a további pletykálkodásban, ezért mímelt elragadtatással válaszolgat.*
- Gavallér nem lehetsz, nem látok rózsát a fogaid közt, és lantot sem a kezedben. Gaz csábító éppen lehetsz, de azt inkább mutasd, mint mondd. A Halál behajtója? Hát, én még élek. Marad a kalóz, a tengerész. Ez legyél ma. - *Hogy-hogy nem, elbabrálja a férfi elől a rumosüveget és beleiszik. Borzalmas, égető érzés lenyelni azt a fél korty rumot, de hősnőnk hősiesen tűr, még könny sem szökik a szemébe, csak egészen enyhe fanyalgás színezi következő szavait.*
- Az én részem letudva. Mesélj a végtelen vízről!


1050. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-04-25 12:04:59
 ÚJ
>Draenon Argien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43

Játékstílus: Vakmerő

//Rilai//

-Meglepődnél, hány ilyen akad szerte a világban. *neveti el magát Rilai mókájára. Még a végén kisül, hogy a Korsó Úrnője szórakoztatóbb társaság, mint gondolni vélte volt korábban, ez pedig, ami azt illeti, egészen szerencsés véletlennek is bizonyulhat.*
-Egészen hasonlóképp fogalmazott a szóban forgó alkalmazott is. Valami olyasmit mondott, hogy túl sok sötét hajú fickó fordul meg errefelé ahhoz, hogy bizonyosat lehessen állítani, ám az teljesen kizárt, hogy ő akár egyet is látott volna közülük. *némileg maga is komolyra fordítja a szót, bár ez nála igen rövid időszakokra szokott csupán csak sikerülni.*
-Ha már itt tartunk, értékelném, ha itt létem nem lenne szétkürtölve, bár, ha az említett ébenszínű hölgyemény keresne, ő éppen kivételt képezhet. Hajlandó vagyok a kényelmetlenséget bőkezűen ellensúlyozni. *biztosítja tisztességes szándékai felől Rilait, mert amint azt már tapasztalta, általában az emberek jóval segítőkészebbek, ha ki van tömve a zsebük.*
-Ám legyen, ez így fair, sőt, jogosnak is mondható, hiszen nem tudhatod, a történetem megér-e egy italt. *ért maga is egyet és adja be végül a derekát Rilai igényeinek.*
-Draenonnak hívnak, tán illő volna ezzel kezdenem. *nyújt mosolyogva kezet a hölgynek, s ha amaz elfogadja, hát igazi úriember módjára kezet is csókol neki.*
-Itt létem oka valójában az, hogy korábban volt szerencsém találkozni egy bizonyos Isurii Thargodarral, bár való igaz, nem túl szerencsés körülmények közepette. Nem mondhatnám, hogy ismeretségünk hosszú életűnek bizonyult volna, avagy különösebben egymás szívébe zártuk volna magunkat, ám úgy tudom, hogy a bátyámmal annak idején, nos... khmm... *megköszörüli a torkát.*-Mélyrehatóbb volt a kapcsolatuk. Na már most, az említett hölgytől úgy tudom, hogy a kedves bátyja volt az utolsó, aki még élve látta a fivéremet, s ennek okán óhajtanék vele szót váltani, lehetőleg egyéb figyelő szemek és fülek nélkül. *úgy dönt, jobb az, ha többnyire őszintének mutatkozik idejövetelével kapcsolatban, hiszen nincs oka igazság szerint hazudni.*
-Egyébiránt igen nehéz volna meghatározni, mindezt leszámítva, hogy ki is vagyok én. Attól függ, melyik oldalról közelíted a dolgot... lehetek gavallér, gaz csábító, kötélre való kalóz, tisztes tengerész, netán éppen a Halál követelésének behajtója, avagy annak megnyugvást adó keze... *von vállat, képén állandó vendég a gazfickós vigyora.*
-Mely történetet szeretnéd hát hallani, ó, Korsók Királynője?


1049. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-04-25 11:38:02
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő


*Tovább méltatlankodik.*
- Már hogy ne mondta volna el, ha egyszer érdekelte? Miért is hazudna? - *Megpróbálkozik egy ártatlan, öklömnyi őzikeszemmel, megrebegteti dús pilláit, de minden valószínűség szerint jócskán levesz az effektből, hogy kissé rázza az elfojtott röhögés. Színtiszta szemétkedésből Rili amúgy kifejezetten a kedvét lelné az ilyesmi közjátékokban. Visszanyeldesi a kacagást és nagy komolyan ingatja a fejét.* - De természetesen, míg az úrfi itt óhajtja nyakló nélkül vedelni a rumot, meg szívni azt a füstölő micsodát, gondom lesz rá, hogy egyetlen alkalmatlankodó hölgyemény se zavarja nyugalmát, hovatovább, ha egyszer majd el kell mennie, minden epedő hölgyvendég bottal fogja ütni a nyomát, csipkés zsebkendővel törölgetni a kilátástalanság könnyeit! Majd faggatnak minket: ugyan, merre járhatsz? Ki volt az a nemes arcélű ifjú, akivel oly' nagyon vágytam volna szót váltani? De mi, mint a lojalitás és odaadás élő szobrai, kihúzzuk majd magunk és ezt mondjuk: Bár tudnék segíteni! És közben buzgón csörgetjük arannyal kitömött zsebeink.
*Készséggel el is játssza a szituációt grimaszaival, hangszíne váltogatásával. Végtelenül komikusnak tartja, hogy Draenon tényleg ezelől a kecses mélységi nőstény elől menekül, pláne, hogy esetleg nem is ő az egyetlen, aki az ő nyomában van, ugyanakkor nyilván nem zárhatja ki, hogy akár olyan fontos ember is lehet, akire egy szakajtónyi bérgyilkos van rácuppanva. Ezért engesztelőleg megígéri:*
- De tényleg. Gondunk lesz rá, csak tudod, errefelé nem igazán élnek titkolódzós népek, és az ilyesmi felkeltheti egyesek gyanúját.
*Elgondolkozva a kulcsos italosszekrény felé néz, ami a pult innenső oldalán található, és roskadásig van töltve mindenféle ritka és erős matériával. Egy sincs közöttük, amihez fűlne a foga, úgyhogy visszafordul.*
- De honnan tudjam, hogy a történet érdemes-e arra, hogy tósztot igyunk rá? Elébb halljuk, utóbb iszunk. Mármint majd én, mert te, úrficska, úgy látom előtte, utána, helyette és közben is tudsz. Na, ki vele, ki vagy te, és mi járatban?
*A bizalom kiépítését elősegítendő jobbját a szíve dülé helyezi, bal kezét pedig felemelve keresztbe fonja mutató és középső ujját.*
- Az ég haragját vonjam magamra, ha visszaélek a hallottakkal!



1048. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-04-25 11:22:07
 ÚJ
>Draenon Argien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43

Játékstílus: Vakmerő

//Rilai//

-Á, igen, a kis ébenszínű szépség... elragadó teremtmény a maga módján. *bólogat egyetértően, majd aprót kortyol az italából. Annak ellenére egyébként, hogy immáron ez a második üveg az ittléte óta, legkevésbé sem látszódik a tengerészen, hogy ittas volna, szemeiben értelem, s nem alkoholmámor csillan, meg az a fura, oda nem illő smaragd gyűrű, de az ugyebár nem tartozik a tárgyhoz.*
-Ám mindezt leszámítva, a rideg és komor valóság az, hogy mind úgy halunk meg végül, ahogy álmodunk és születünk: egyedül. *ránt egyet a vállán, elhessegetve a kissé borongós gondolatot.*
-Ó semmi, a világon, sőt, ami azt illeti, kifejezetten elégedett vagyok azzal a fickóval ott. *bök rá Cathanra.*
-Csupán tudtára kellett hoznom, hogy tanácsos a pénzes vendég számára némi diszkréciót biztosítani az itt tartózkodása alatt. Midőn a fekete bőrű hölgyemény megjelent itt, s utánam kérdezősködött, sajnos ezt elmulasztotta a fiatalember, ám immáron orvosoltuk a problémát. Még kész szerencse, hogy nem valami fizetett gyilkosnak adta ki a hollétem, nem igaz? *kacsint ravaszkás vigyorral Rilaira.*
-Akkor majdnem olyan feddhetetlen, mint szerénytelen jómagam. Én is legalább egy napja rontom itt a levegőt. *kuncogását egy újabb korttyal fojtja le.*
-Legyen hát, szabd meg te az ital mibenlétét, én pedig a történetet. *adja be a derekát, elvégre ez még mindig jobb, mint egyedül inni, s valamivel el kell üsse az időt, amíg a földesurat hazaeszi a rosseb.*


1047. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-04-25 11:10:41
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

- Nem vagyunk! Az ember társas lény. - *Mutat rá Rilai.* - Ezért is jár kocsmákba, vendégházakba, hogy enyhítse magányát. Például a kicsi ébenbőrűvel, teszem azt.
*Fejét forgatva keresi, ám az valószínűleg már azelőtt elhagyta a színt, hogy ők ketten Lokával felvonultak volna az emeletre. Kár, mert egyébként a Thargodarok földjén egzotikumnak számítanak a mélységiek, ha feltétlenül nagy biztonságban nincsenek is, főként, ha nőstények. Na de ha már így esett, legalább alkalma nyílik megismerkedni a fura fickóval, akiben egyébként nem csak gazfickós vigyora fogta meg, hanem az is, hogy szemmel láthatóan nem az övéihez tartozik: nem tűnik barbárnak, nem tűnik harcosnak sem feltétlenül, következetesen vagy marhára berúghatott, hogy itt eszi a fene már második napja, vagy valami elsőre nem egyértelmű céllal érkezett feléjük, ami miatt viszont furkájla a barna leány oldalát a kíváncsiság.*
- Mi bajod a személyzettel? - *Értetlenkedik egy sort tettetett megütközéssel. Cathant keresi pillantása. Ha megtalálja, gyorsan csekkolja, hogy van-e a megjelenésén valami illetlen, netán részeg-e csöppet, vagy áll-e valami szer hatása alatt épp, vagy egyéb kirívó szabálytalankodás után kutat. Mivel ilyesmit nem talál, tovább méltatlankodik.* - Jóravaló, dolgos ember, és már majdnem egy teljes napja áll az alkalmazásomban. Tökre' feddhetetlen, nem?
*Az alku hallatára lebiggyeszti ajkait.*
- Feltétel? Nem, nem emlékszem ilyenre. - *Mert tényleg nem emlékszik. Általában az ilyesmi üzelmekből szereti azt a felét megjegyezni, amelyik neki hasznosabb vagy kényelmesebb. De üsse kavics. Körmei hegyével ráérősen kocogtatja a tölgyfapultot.* - De legyen, egyezzünk meg.
*Aztán beugrik valami. Úgyhogy siet is feltételeket szabni.*
- De nem iszom, míg dolgozom. Vagy legalábbis nem sokat. És nem abból a kerítésszaggatóból. És természetesen nem teszek semmit, amit egy erkölcsös ifjú hölgy ne tenne. Mármint, az előzőkből kifolyólag. - *Utóbb halkan felhorkant nevettében. Kábé olyan messze van a fenti megnevezéstől, mint ide Arthenior.* - Szóval hogy őszinte legyek, nincs nagyon más ötletem, mi egyebet tudnánk ezeken kívül kezdeni.



1046. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-04-25 10:31:04
 ÚJ
>Draenon Argien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43

Játékstílus: Vakmerő

//Rilai//

*Hogy a kocsmárosné, aranyvirág, miféle fanyar füstfelhőket hesseget, az remek talány, de bizonnyal akad ilyen is a fogadóban. Mindenesetre az a füst, mely lágyan körüllengi a megnyerő kalózt, többnyire valamiféle zsályához hasonlatos, meglepően kellemes illatot áraszt, nyilván valamiféle speciális keverék.
Amint a kocsma úrnője megszólítani méltóztatik, Draenon kellőek lassú mozdulattal fordul felé a széken, s képén máris ott a pimasz vigyor, ahogy válaszol, nem különben cinikus hangnemben.*
-Hát nem vagyunk mind egyedül? *sóhajt színpadiasan, majd a pipát félreteszi, s maga is rákönyököl a pultra, ám tekintete továbbra is a fogadó belsejét pásztázza, legalábbis egyelőre.*
-Ami azt illeti, épp az imént volt egy igen tartalmas beszélgetésem az egyik alkalmazottaddal, és ez elég volt ahhoz, hogy némi magányra vágyjak. *kuncogja el magát, majd félresöpör egy pimasz hajtincset a képéből, mely ki tudja, miképpen került oda, s mégis minek. Elvégre tudhatta ő is jól, hogy ez lesz a vége, hogy csak úgy félresöprik, mint valami jelentéktelen dolgot. Érthetetlen.*
-Az túlzás, hogy ígértem, ha jól rémlik, volt egy feltétele is. *somolyog csibészesen, majd a rumosüvegre esik a pillantása.*
-Voltaképpen megegyezhetünk. *nem kell őt félteni egy csípős nyelvű, csúfos vigyorú vendéglőstől, ha félteni kéne, az régen rossz volna. Szerencsére azonban, szarkazmusért Draenonnak sem kell elfutnia a szomszéd csűrig.*


1045. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-04-25 10:22:55
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

- Egészségedre. És köszönöm! No nem akarlak persze titeket feltartani a locsogással. - *Gyűjti be a megüresedett poharakat a pult környékén, miközben Aletai kap egy százkarátos mosolyt. Marhára örül amiért ilyen jó hírt kapott, meg ilyen jó üzletet csinált, ez a reggel egyre csak jobb és jobb lesz!* - Menjetek csak, ahova dolgotok szólít.
*Jelentőségteljesen biccent az újoncnak.*
- Aztán, ha van kedved a hazatérés alkalmából rendezett haddelhaddon zenélni, énekelni, történetet mesélni, vagy ki tudja, miféle akrobatikus mutatványokra vagy hajlandó, én szívesen látlak. Ezek egyébként jópofa események, és a zsebed sem marad valószínűleg üresen. - *Biztatóan megpaskolja a férfi vállát, aztán fordul egyet a konyhában, és a dézsába zúdítja a mosatlant. A helyzet az, hogy marhára nincs kedve nekiállni sikálni őket, úgyhogy fülényesen negligálva a konyha kaotikus mivoltát, bal lábával belöki maga mögött az ajtót és visszatér a fogadótérbe. Végre van egy szabad perce arra, hogy megkörnyékezze Draenont, mert már tegnap furkálta oldalát, hogy miféle fura szerzet, és mit mosolyog folyton ilyen csúfondárosan a Tavernában történteken.
Színpadias mozdulalattal elhessegeti a fanyar illatú füstfelhőket hogy a pult átellenes oldalára támaszkodhasson.*
- Na? - *Vigyora most is inkább csúfondáros, mint megnyerő. Tenyerébe támasztja állát.* - Egyedül maradtál? Még tegnap ígértél nekem egy történetet!


1044. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-04-24 22:51:58
 ÚJ
>Loka Gorthwen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Fenn– Rilai //

*Nincs szükség hosszas tárgyalásra, a kocsmároslány belemegy az ajánlott összegbe. ~Talán lejjebb is alkudhattam volna.~ Miközben egy súlyos erszényt tesz le Rilai kezébe eltöpreng megboldogult atyja, ki hajdan Lihanech üzleti életének egyik legsikeresebbje volt hogyan értékelné lánya képességeit.
Loka megvárja, hogy Rilai Raeling ha akarja utánaszámoljon az 1260 aranynak. Utána teszi fel kényes kérdését, mely szerencsére nyitott fülekre talál. Jól gondolta hát az elf, hogy egy „ilyen” lány érti a dörgést.*
- A Szellemjáró. Leandana? *Enyhe meglepettség látható arcán, majd elmosolyodik.*
- Pont őt keresem. Szóval a Vashegyen van.
*Na igen, Taitos csupán annyi instrukciót adott neki, hogy a levelet adja oda Leandanának. Azt kegyesen elfelejtette megemlíteni hol találja az illetőt, vagy hogy miről ismeri fel. Megnyugtató a tudat, hogy legalább nem kell nagyon messze mennie. És ha tényleg rendelkezik azzal ami neki kell, akkor két legyet egy csapásra üthet az elf.
Egyenként, óvatosan saját táskájába pakolja az értékes üvegcséket.*
- Természetesen. Köszönöm a segítséged és remélem, találkozunk a későbbiekben is. *Udvariasan biccent, mielőtt követné Rilait az alsó szintre.* Valószínűleg megtalálsz engem is Synmirán, de ha véletlenül úgy alakulna, hogy házon kívül lennék szinte bárkinek átadhatod. Bízom benne, hogy továbbítják majd nekem.
*Szinte bárkinek. Szinte, kivéve egy-két megbízhatatlan alaknak.*

// Lenn //

*A lépcső aljában állva meghallgatja a híreket. Szóval a seregek visszaérkeznek Gorombarból, élükön Kagan Thargodarral, Isurii bátyjával. ~Vajon ez milyen kihatással lesz a Szilánkokra?~
Nem töpreng sokáig a dolgon, elköszön Rilaitól és elindul Thargarod felé.*


1043. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-04-24 18:32:20
 ÚJ
>Draenon Argien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43

Játékstílus: Vakmerő

//Cathan, aztán mindegy//

-Nagy kár. *vonja meg a vállát kalózunk majd visszasöpri erszényébe az okafogyottá vált tíz aranyat.*
-Ha mégis eszébe jutna valami, kérem, ne habozzon tudomásomra hozni azt. *ezzel biccent a fickónak, hogy részéről tulajdonképpen végeztek, mehet a dolgára, vagy amerre akar. Draenon pedig nekiáll, s komótosan megtömi a pipáját, valami igencsak különleges illatú dohánnyal. Nem sieti el, elvégre nem rohan sehová sem, alkalmasint csak Rilaira várna, ám a fogadó úrnőjének nyilván fontosabb dolga akadt, mintsem a pénzes vendég nyűgje után rohangálni. Draenon teljesen megérti, bár ő maga előbb nyelne epét, mintsem, hogy idejét egy nyafka hegyesfülűvel töltse, bármilyen okból kifolyólag is, de hát az emberek különbözőek. Érdekes a kontraszt, amennyire kedveli a mélységi szülötteit, Draenon éppannyira hajlamos falra mászni a felszíni elfektől, főleg a "kihaénnem" stílusuktól, amiért alkalomadtán kijárna néhány nevelő célzatú nyakleves.
Akárhogy is, kalózunk pillanatnyilag egyedül maradt, társaságát csupán az immáron vidáman füstölgő pipája, no meg a fél üveg rum szolgáltatja, s az az igazság, hogy kifogástalannak ítéli meg társalkodópartnereit. Nem mintha az egyedülléttel bármikor is komolyabb gondja akadt volna, ilyenkor ugyanis kifogástalan a társaság, s nem kell mások hülyeségeit hallgatnia.
A fogadó népe kissé felbolydulni látszék, midőn a hír megerősítést nyer, hogy a Vashegy ura hazatér egy győztes csata után. Ez persze szép és jó, ám fájdalom, a Rilaival való társalgás és esetleges egyezkedés eztán olybá tűnik, okafogyottá vált, mert a helyi erők önként és majdhogynem dalolva vezették elő Kagan Thargodar napirendjét. Draenon él a gyanúperrel, hogy alapvetően a hadúr nem repesne a boldogságtól, ha mindez tudomására jutna, így egyelőre elraktározza magában a szerzett információkat, s gyanús csendbe burkolózva szippantgat a pipájából nagyokat, midőn az eseményeket szemléli.*


1042. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-04-24 11:26:28
 ÚJ
>Aletai Agetkin Rilash avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115

Játékstílus: Vakmerő

//Astar és a fogadósok//

*A férfi reflektált a kérdésére, amiből Aletai számára le is szűrődik a lényeg.*
~Tehát afféle kalandozó típus! Hát itt lesz majd kalandokban részed, ez nem kétséges!~
*Hamarosan megtapasztalja a férfi majd a tharg nép hihetetlen sebességű életvitelét, az állandó nyüzsgést, a folyamatos harci, és nem harci teendőket. Dinamikus csapat, magas elvárásokkal, mely elvárások alapjainak éppen most felelt meg Astar. Amikor a lelkesítő beszédet mondja, és a férfi is örömködni kezd, Aletai elmosolyodik, de ahogy tovább játssza a szerepét, kap egy rosszalló pillantást, majd a felderítő reménytelenül megrázza a fejét. Idő közben Rilai nem várt lelkesedéssel előttük terem, és megkapják a nekik szánt sört is.*
-Hallottad Astar, holnapra máris van egy alkalmi melód! Mulattatni! Itt az alkalom, hogy bizonyítsd Rilainak, hogy értesz hozzá! Az állandó munkáért meg ne aggódj! Hamarosan meglátogatom az őrparancsnokot, és érdeklődöm nála is. Lesz helyed! És most egészségedre!
*Emeli meg a sört, majd egy jól irányzott mozdulattal útjának is engedi a pohár tartalmát. Körülbelül félig jut, amikor elveszi a szájától.*
-Áh! Kösz Rilai, ez most életmentő volt!
*Mosolyog a nőre, majd hagyja, hogy az tovább végezze a munkáját. Ismét Astar felé fordul.*
-Addig is, míg az ügyedben intézkedem, kapsz egy feladatot máris!
*Újfent meghúzza a sörét, majd folytatja.*
-Amon Ruadhon van egy nagy központi, fából és kőből épült épület, a Radkraal. Nem fogod eltéveszteni, vagy ha mégis, kérdezősködj!
*Bőszen bólogat, miközben el is magyarázza a kezével mutogatva, hogy merre keresse az épületet.*
-Kérdezősködj szerte Amonon, és itt a fogadóban az újoncok felől, és gyújtsd össze őket ebben a Radkraalban! Hamarosan odamegyek én is, és tartok egy kis eligazítást! Remélhetőleg azt is fogom tudni, hogy hány emberre van szükség az őrségben! Ideje egy kicsit szétosztani a munkát közöttük!
*Hogy miként teljesíti a feladatot a férfi, azt a felderítők vezére rábízza. Lényeg, hogy ott legyen az összes újonc, akinek még nincs semmi dolga, vagy akik elbírálásra várnak.*
-Én is indulok az őrparancsnokhoz! További szép napot Rilai!
*Lehúzza a maradék italt, majd a korsó mellé a pultra érkezik a két ital ára is, egészen pontosan 6 arany, amit Rilai Raelingnek szán. Ezt követően feláll, és távozik a Vaskorsóból.*


1041. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-04-24 09:28:19
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Fenn - Loka//

*Felcsillan a szeme az összeg említésére, de azért fejbven gyorsan utánaszámol a darabárnak.*
- Legyen! - *Biccent végül rá, bár jócskán bement a hatvanas darabár alá, úgy gondolja, megéri jó kapcsolatot kiépíteni a mágusnéppel, mert hosszútávon megtérülhet az a pár arany, amit most az elf nő megspórolt az üzleten. A tarisznyába söpri az asztalkára állított fiolakészletet. Az 5 Világoszöld varázsital immár Loka Gorthwen tulajdonát képezi. Meg az 5 Világoskék varázsital is, az is Loka Gorthwené. Van még 5 Piros varázsital is, Loka Gorthwen számára. No meg az 5 Fakósárga varázsital, Loka Gorthwennek. Végül Loka Gorthwennél landol a 3 Fehér varázsital is. *
- Azt hiszem, ez minden. - *Várakozva megáll, hogy megkapja a fizetségét. Ha ez is megvan, közelebb lép, hogy hallgassa, mit akar a nő ilyenbizalmas közelségben, aztán bátorítón elmosolyodik.*
- Á, értem hogy mondod! - *Bólint bizalmasan. Az ő véleménye szerint nincs abban semmi rossz, ha az ember lánya elővigyázatos.* - Azt hiszem Thargarodban a Szellemjáró tud segíteni. Neki van valami keveréke, amitől lapos marad a hasad és sértetlen az idegrendszered.
*Laposan elvigyorodik. Ez egy ilyen csajok-egymás-közt pillanat. Ellentétben az általánosan elvárt és feltételezett női hozzáállástól Rilinek körülbelül a legrosszabb rémálma, hogy zsenge kora ellenére meglátogassa a gólya, és semmi kivetnivalója nincs az ilyesmi praktikákban.*
- Hamar felérsz, alig egy kis séta. - *Ha nincs más, elindul a folyosó felé. Bocsánatkérően széttárja karját.* - Ha nincs más, én visszamennék odalentre. A szállítmányt egy pár napon belül átadom Synmirán. Téged keresselek, vagy mást?

//Lenn - Aletai, Asta//

*Ha megkapta válaszát, és visszatértek a földszinti ivótérbe, mit adnak az istenek pont akkor, amikor Aletai és Astarohath érkeznek. A fennhangon kihirdetettek hallatára szája elé kapja kezét, és csakhogy nem táncra perdülve rohan a harcoshoz.*
- Juj, ennél jobb híreket rég hallottam, Aletai! Jaj, de jó! Végre! - *Tényleg kevés hiányzik hozzá hogy örömében centikre emelkedjen el a földtől.* - Cathan! Kelser! Hallottátok! Hazatér a Hegy ura!
*Szóval a mögöttes mondandó: nekiállhatnak összefogdosni a hátsó kertben kaparászó tyúkokat, felhordani a bort, hordószám, és elszaladni Kalácsfalvára friss zöldségért, gyümölcsért. De ezt majd később, mert most az elő-ünneplés ideje következik. Rongyol a pult mögé a két korsó sörért*
- Egészségetekre! - *Mosolyog kedvesen a két férfiúra. Aztán elgondolkozva végigméri az általa ismeretlen Astarohathot, hogy rá gondolt-e Aletai az önkéntes mulattató címszó alatt.*
- Hát, hogy őszinte legyek, nem tudom, mi lenne. Mármint, ha amúgy nem állandóra gondolod, akkor szíves-örömest venném a szolgálatait, de mindennapos munkát most nem tudok kifizetni. - *Morfondírozva kopogtat állán a mutatóujjával. Aztán vállat von.* - De így, hogy már vissza fog térni az élet a Vashegyre - mert ugye vissza fog térni? Így itt, a fogadóban is több vendégre számítok, legalábbis a Hadúr érkeztével bizonyosan, úgyhogy akár a holnapi napon is szívesen látnám, mert össznépi ereszd-el-a-hajamra alapoznék. És ha már lesz bor, sültek, lányok és hősi történetek a harcról, passzentos lenne egy énekmondó, nem gondolod?


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4838-4857