//Mogrim Jorlin, Aletai//
-Csak nagy vonalakban ismerem a gnómok történetét.
*Nem csoda, hogy a kis fickó is szeretne oda eljutni, hiszen a Titkos Város az, amit legalább egyszer az életben minden gnómnak látnia kell. Természetesen Worenth sem járt még ott, de fiatalkorában tanulmányi kirándulások keretében látogatott egy kisebb gnóm közösséget.*
-Egyszer a szemem láttára halt meg egy gnóm nő. *sóhajt bánatosan.* -A mágustoronyban történt, tragikus hirtelenséggel. Aztán megjelent egy másik gnóm, aki az elhunyt után érkezett és a visszatérő kórról beszélt.
*Régen volt már, de még most is gyakran jut eszébe. A mágustorony varázslója sem tudta megmenteni az életét.*
-Értem.
*Valami tehát történt a szántón, amiről időközben lemaradt. Tudja, hogy vannak, akik a annak ellenére ott maradtak, hogy fel lettek szólítva, hagyják el a környéket és menjenek Amon Ruadh városába, amíg otthonaik nem lesznek újra biztonságosak. Lehet, hogy az ellenség őket mészárolta le. Mielőtt nagyon belemélyedne gondolataiba a fiú kérdése annyira meglepi, hogy ezt egyből el is felejti.*
-Mondd csak. *fordul felé és összevonja szemöldökét, úgy tekint le a gnómra.* -Hol hallottál te Synmiraról? Egyébként az nem más, mint a mágusok otthona. Innen bő félóra az út oda.
*Tényleg kíváncsi lesz, hogy honnan tud erről a gnóm, mert egészen biztos benne, hogy ő nem tett róla említést. Vajon útközben mesélt neki valaki róla? Vagy egy távolabbi vidéken esett szó Synmiraról? Nem ez lenne az első, konkrétan volt, aki azt állította, hogy messze földről küldték kifejezetten ide. Az oké, hogy híresek és a legerősebb mágusszövetség, de ez a "hírnév", ha létezik egyáltalán a mai napig megdöbbenti a hóhajút.*
-Nekünk az, nekik meg nem.
*Gonosz akad bőven, de az már tényleg baljós, hogy milyen régóta vannak ide berendezkedve.*
-Most már úgy formálhatod az utadat, ahogy csak szeretnéd. Azt javaslom, hogy mielőtt tovább indulsz a nagyvilágba maradj itt kicsit. Meglátod megéri. *kacsint biztatóan.* -Nos kis barátom, szerencséd van. Én meg tudlak vizsgálni, hogy fogékony vagy e a mágiára. Persze, csak ha szeretnéd. De nem itt. Majd kint valahol, ahol csak ketten vagyunk.
*Az affinitásérzékelés akkor a leghatásosabb, ha nem zavar be más a képbe.*
-Lehet, hogy a Főmérnököd tartott attól, hogy a mágusok a fejére nőnek és idővel megkérdőjelezik hatalmát, pozícióját.
*Mogrim kérdésére halványan elmosolyodik.*
-Jó ideje már.
*Egy ismerős hangra lesz figyelmes, aminek hallatán odakapja tekintetét. A hang forrása nem más, mint Aletai, aki szépen le is "buktatja" őt. A mester megnevezés és az, hogy hozzád megyek Synmirara egyértelmű jel lehet a gnómnak, hogy Worenth érdekelt arrafelé.*
-Aletai! Bizony, nagy szerencse.
*A hírek hallatán a gnómra pillant.*
-Bocsáss meg kérlek, de négyszemközt kell beszélnem Aletai barátommal. Nemsokára visszajövök, addig készülj fel a vizsgálatra. *teszi vállára kezét, majd a pulttól egy távolabbi asztal felé sétál. Mikor odaér biccent Aletainak, hogy üljön csak le, aztán ő maga is így tesz. Itt már nyugodtabban beszélgethetnek, elvégre is a gnómnak nincs köze ahhoz, ami itt most el fog hangzani.*
-Hallgatlak. *fonja össze ujjait maga előtt és kíváncsian fürkészi a harcost.* -Közben pedig jó étvágyat!