// Második szál //
// Syoud Th'amer //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*„Meg.” Határozottan tikkel egyet, haragja tovább fokozódik. Persze nem egy hosszú életű érzelem ez, pillanatnyi fellángolás, ami valahol pozitívum is. Végre érez valamit. A szavak szinte el sem jutnak tudatáig, egyszerűen nem számítanak ebben a helyzetben, akkor is ha Syoud formálja meg azokkal a bosszantóan finom ajkaival. Elégedetten konstatálja a kézfejet, ami erősen fogja haját, illetve azt, hogy végre megkapja azt amit akar. Mert kifejtés alatt Relael leginkább reprezentálásra gondolt, végül is majdnem ugyanaz a kettő.
Pontosan olyan, mint amilyet várt volna, és amilyennek akarná. Visszacsókol, mérsékeltebb intenzitással, hiszen most a férfié a terep, engedi érvényesülni. Éppen elmerülne kettejük találkozási pontjában, amikor egészen új ingerek is érik. Meg sem próbálja elégedettségének hangjait visszafogni, de ha akarná sem tudná. A ritmusból egyértelműen kiesik, nem is tudja ismételten felvenni, hiszen a kínzóan kellemes élvezeteknek nem szakad vége egyhamar. Szerencsére. Szívverésével párhuzamosan a csókokat megszakító aprócska nyögések is felerősödnek.
Aztán vége. Búcsúzóul fogait még a férfi ajkaiba mélyeszti, finoman, éppen csak megkóstolva azokat, sérülést viszont nem okozva. Még így is hosszabb játszadozás volt, mint amit ő kezdeményezett az előbb, de a befejezés továbbra sem kellemes. Combjai néha megremegnek a férfi ujjainak érintése nyomán. Igyekszik összeszedni magát, nagyokat sóhajt, majd nyel egyet. Szikrázó tekintete mellé, egy édes kis mosoly is párosul, amikor megtörli száját.*
- Mmmm, nem rossz.
*Mondja miközben megköszörüli torkát. Egyértelmű, hogy a „nem rossznál” sokkal jobban tetszett neki az, amit tapasztalt. Aztán csak felkacag magasabb tónusú hangján. Hogy min és miért nevetgél, arra több megoldás is lehet, de a leginkább kézenfekvő az, hogy nincs különösebb oka.*
- Kár, hogy nem szeretem a kóstolókat.
~ Sokkal inkább a hét fogásos lakomákat. ~
*Duruzsolja félrebillentett fejjel, miközben mereng valamin. Valamin. Tekintetét lassan feljebb emeli, végig pásztázza vele az elf minden porcikáját, aztán megállapodik íriszeinél. A szoknyája alatt lévő zavaró kézfejet határozott mozdulattal kihúzza onnan. Vállára csúsznak karjai, erősen belemarkol miközben minden erejével a háttámlának feszíti Syoudot. Különösebben sok értelme nincs, csak jóleső érzéssel tölti el, hogy nem kell finomkodjon, meg ha ezt nem töri meg a férfi saját erejével, akkor valamelyest az uralkodás illuziójával kecsegteti. Lábait megveti a földön, kicsit megemelkedik, most pedig az ő jobb keze csúszik egy bizonyos területre. Igyekezete, hogy higgadt maradjon, illetve ne kapkodjon, csődöt mond. Jóval kevesebb önuralommal áldották meg, mint jelen esetben társát.
Kis remegő kezű ügyetlenkedés után végül megszabadítja a férfiúi éket börtönétől, és attól a bosszantó határtól ami közéjük állt eddig. Lassan visszaereszkedik helyére, csak félig, miközben átkarolja a férfi nyakát. Éppen csak érintik egymást. Óvatos, finom mozdulatokat tesz csípőjével, miközben Syoud arcát figyeli. Minden idegszálával odakoncentrál, közben pedig igyekszik higgadt maradni, leplezni a nyilvánvalót, erre segítségére van beharapott ajka és a már szorítástól elfehéredett kézfeje. Elfoglaltsága közben észre sem veszi a széknyikorgását kicsit távolabb.*