Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 117 (2321. - 2340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2340. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-11 09:52:18
Üzenet elküldve: 2017-06-11 09:52:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Lassan nyitja csak ki szemeit, mintha attól tartana, hogy csupán álmából fog ébredni, de nem így történik. Yrä csinos pofikája továbbra is közel az övéhez, ajkain az édes zsibogás pedig végképp biztosítja arról, hogy az elmúlt pillanatok nem egyedül képzeletében játszódtak le.*
~Megtettem tényleg?~
*Kérdi önmagát és minden jel arra utal, hogy igen. Fura hiányérzet keríti hatalmába, mintha valahol a lelkén most szakadt volna egy rés. Kissé zavartan kezd újra beszélni, mintha nyugtalanság költözött volna Zherába, így láthatja a külső szemlélő.*
- No lám... hát... *Hangja vidáman cseng.* Hová tettük a modorunkat? Még a végén szájára vesz minket a környék...
*Kacsint cinkos módon a másik elfre. Nem igazán tudja először mire vélni Yrä szavait. Vajon a másik ténylegesen a karjai közé vágyik? Vagy az ölébe akarna ülni? Vagy csak képletesen értette azt a mondatot? Mindenesetre most kicsit mocorogni kezd a karosszékben, aminek a végén felveszi azt az ülő pozitúrát, amit egy ilyen ülőalkalmatosságban fel szokás venni, nem pedig keresztül-kasul fetreng benne, mint valami részeges.*
~Na és _most_ hova tovább?~
*Kérdőn néz a másikra, de nem szólal meg egyelőre, csak fürkészi pár pillanatig Yrä tekintetét.*
- Tudod... *Szólal meg végül és hangja már megint máshogy hangzik: nyugalom, magabiztosság és némi hetykeség is játszik benne.* Örülök, hogy erre vettem az irányt azzal a lóval.
*Arcán visszafogott mosoly jelenik meg, ahogy egy pillanatra lesüti a szemét. Mondana ő sok mindent. Hogy köszöni a kedvességet és a bátorítást, hogy jólesik neki ez a kis játék, még ha tényleg csak játék is mindkettejük részéről, hogy kérne még abból a csókból repetát, hogy legszívesebben azon a medvebundán hemperegne vele, de inkább nem mond semmit. Játék az egész élet, hát akkor játszik tovább.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Lassan nyitja csak ki szemeit, mintha attól tartana, hogy csupán álmából fog ébredni, de nem így történik. Yrä csinos pofikája továbbra is közel az övéhez, ajkain az édes zsibogás pedig végképp biztosítja arról, hogy az elmúlt pillanatok nem egyedül képzeletében játszódtak le.*
~Megtettem tényleg?~
*Kérdi önmagát és minden jel arra utal, hogy igen. Fura hiányérzet keríti hatalmába, mintha valahol a lelkén most szakadt volna egy rés. Kissé zavartan kezd újra beszélni, mintha nyugtalanság költözött volna Zherába, így láthatja a külső szemlélő.*
- No lám... hát... *Hangja vidáman cseng.* Hová tettük a modorunkat? Még a végén szájára vesz minket a környék...
*Kacsint cinkos módon a másik elfre. Nem igazán tudja először mire vélni Yrä szavait. Vajon a másik ténylegesen a karjai közé vágyik? Vagy az ölébe akarna ülni? Vagy csak képletesen értette azt a mondatot? Mindenesetre most kicsit mocorogni kezd a karosszékben, aminek a végén felveszi azt az ülő pozitúrát, amit egy ilyen ülőalkalmatosságban fel szokás venni, nem pedig keresztül-kasul fetreng benne, mint valami részeges.*
~Na és _most_ hova tovább?~
*Kérdőn néz a másikra, de nem szólal meg egyelőre, csak fürkészi pár pillanatig Yrä tekintetét.*
- Tudod... *Szólal meg végül és hangja már megint máshogy hangzik: nyugalom, magabiztosság és némi hetykeség is játszik benne.* Örülök, hogy erre vettem az irányt azzal a lóval.
*Arcán visszafogott mosoly jelenik meg, ahogy egy pillanatra lesüti a szemét. Mondana ő sok mindent. Hogy köszöni a kedvességet és a bátorítást, hogy jólesik neki ez a kis játék, még ha tényleg csak játék is mindkettejük részéről, hogy kérne még abból a csókból repetát, hogy legszívesebben azon a medvebundán hemperegne vele, de inkább nem mond semmit. Játék az egész élet, hát akkor játszik tovább.*
2339. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-10 19:19:31
Üzenet elküldve: 2017-06-10 19:19:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nincs oka ellenkezni több megfontolásból sem. Kedveli a lány társaságát is, de főleg azért érdekli annak hogyléte, mert ez - is - a munkáját képezi. Néhányan csak egy gyors megkönnyebbülésre vágynak, amit kiadhatnak magukból, kihasználva ezzel a testet, ami eléjük kerül, majd otthagyva abban az ágyban, melyben bűnös gondolataikat kiélhették. Másoknak - s Yrä gyanítja, hogy a lány ebbe a halmazba tartozik - a hosszas gyengédség segít, hogy elengedjenek egy darabot a múltjukból. Egy ideig. Senki sem hiszi el, hogy ez igazi gyógyulást eredményez.
Zhera először nem úgy néz ki, mint aki veszi a lapot, de ez gyorsan változik. Yrä elmosolyodik a pirulás láttán. Azt képzelte volna, hogy egy ilyen lányt, mint aki előtte ül nem lehet zavarba hozni, vagy legalább nem ilyen könnyen. Az elf állja azt a cinkos tekintetet amit a másik lány küld felé.*
- Hmm, hmm... *Hümmögve bólint egyet lassan, mintegy válaszként a kérdésre. Egy pillanatig sem ellenkezik amikor a másik magához vonja gyengéden. Követi a lány mozdulatait, s közelít hozzá, lágyan, egyenletesen, nem erőszakosan. Úgy ahogy látja, hogy Zhera-nak is kényelmes, nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy a sötét hajú elf vezeti a műsort.*
- Akkor engedj, karjaid közé... *Suttogja hasonlóan halkan, a lehető legtöbb gyengédséggel szavaiban. ~Mellesleg... úgy nézel ki, mint aki tartogat egy kis élvezetet...~ Közel hajol a lányhoz, hogy puha ajkaival érinthesse őt.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nincs oka ellenkezni több megfontolásból sem. Kedveli a lány társaságát is, de főleg azért érdekli annak hogyléte, mert ez - is - a munkáját képezi. Néhányan csak egy gyors megkönnyebbülésre vágynak, amit kiadhatnak magukból, kihasználva ezzel a testet, ami eléjük kerül, majd otthagyva abban az ágyban, melyben bűnös gondolataikat kiélhették. Másoknak - s Yrä gyanítja, hogy a lány ebbe a halmazba tartozik - a hosszas gyengédség segít, hogy elengedjenek egy darabot a múltjukból. Egy ideig. Senki sem hiszi el, hogy ez igazi gyógyulást eredményez.
Zhera először nem úgy néz ki, mint aki veszi a lapot, de ez gyorsan változik. Yrä elmosolyodik a pirulás láttán. Azt képzelte volna, hogy egy ilyen lányt, mint aki előtte ül nem lehet zavarba hozni, vagy legalább nem ilyen könnyen. Az elf állja azt a cinkos tekintetet amit a másik lány küld felé.*
- Hmm, hmm... *Hümmögve bólint egyet lassan, mintegy válaszként a kérdésre. Egy pillanatig sem ellenkezik amikor a másik magához vonja gyengéden. Követi a lány mozdulatait, s közelít hozzá, lágyan, egyenletesen, nem erőszakosan. Úgy ahogy látja, hogy Zhera-nak is kényelmes, nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy a sötét hajú elf vezeti a műsort.*
- Akkor engedj, karjaid közé... *Suttogja hasonlóan halkan, a lehető legtöbb gyengédséggel szavaiban. ~Mellesleg... úgy nézel ki, mint aki tartogat egy kis élvezetet...~ Közel hajol a lányhoz, hogy puha ajkaival érinthesse őt.*
2338. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-10 14:22:48
Üzenet elküldve: 2017-06-10 14:22:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Halk, alig hallható, megkönnyebbült sóhaj tör fel belőle, amikor Yrä melléje áll bármiféle ellenkezés vagy húzódzkodás nélkül. Oldalra billentett buksija a pultos lány csípőjét érint, most tényleg olyan lehet, mint egy kiscica, aki hozzádörgölőzik gazdájához és egy aranyos szőrpamaccsá gömbölyödik össze. Pár pillanatig pihenteti így fáradt lelkét, és a másik elf társasága igencsak gyorsan kezdi kifejteni gyógyító hatását. Zhera zaklatott gondolatai és sötét érzései oldódni kezdenek.*
~Nyolc pengő érme.~
*Ismétli magában tartozásának összegét, majd Yrä szavaira homlokráncolva tekint fel.*
- Mégis mire gon...?
*Kezd bele kérdésébe, de amikor látja a pultos biccentését, hamar leesik neki, hogy mi is az, ami "erősebb, mint egy löket pálinka, vagy akármilyen bájital". Zhera érzi, ahogy arcába vér és vele együtt kellemes, simogató melegség árad. Elpirult. Tekintetét félrekapja egy pillanatra és halk kuncogó hangot hallat.*
- El akarsz csábítani?
*Hangjában gyermeki játékosság csilingel, amit csak tetéz az a cinkos ábrázat, amivel Yrä-ra néz ez után. Arca, úgy érzi, mintha lángolna, szíve hevesen zakatol, fejét fura kábaságérzet fogja el, ahogy ültében kihúzza magát és próbát tesz. Óvatosan, de félre nem érthető módon megpróbálja magához vonni a másik lányt, hogy az le-, közel hajoljon hozzá. Fel sem tűnik neki, ahogy eközben finoman alsó ajkába harap. Ha Yrä nem ellenkezik, akkor a két helyes pofika igencsak közel kerül egymáshoz.*
- Csak mert jó úton haladsz afelé...
*Rebegi halkan a szavakat, szinte átszellemülve és csókot ad Yrä-nak.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Halk, alig hallható, megkönnyebbült sóhaj tör fel belőle, amikor Yrä melléje áll bármiféle ellenkezés vagy húzódzkodás nélkül. Oldalra billentett buksija a pultos lány csípőjét érint, most tényleg olyan lehet, mint egy kiscica, aki hozzádörgölőzik gazdájához és egy aranyos szőrpamaccsá gömbölyödik össze. Pár pillanatig pihenteti így fáradt lelkét, és a másik elf társasága igencsak gyorsan kezdi kifejteni gyógyító hatását. Zhera zaklatott gondolatai és sötét érzései oldódni kezdenek.*
~Nyolc pengő érme.~
*Ismétli magában tartozásának összegét, majd Yrä szavaira homlokráncolva tekint fel.*
- Mégis mire gon...?
*Kezd bele kérdésébe, de amikor látja a pultos biccentését, hamar leesik neki, hogy mi is az, ami "erősebb, mint egy löket pálinka, vagy akármilyen bájital". Zhera érzi, ahogy arcába vér és vele együtt kellemes, simogató melegség árad. Elpirult. Tekintetét félrekapja egy pillanatra és halk kuncogó hangot hallat.*
- El akarsz csábítani?
*Hangjában gyermeki játékosság csilingel, amit csak tetéz az a cinkos ábrázat, amivel Yrä-ra néz ez után. Arca, úgy érzi, mintha lángolna, szíve hevesen zakatol, fejét fura kábaságérzet fogja el, ahogy ültében kihúzza magát és próbát tesz. Óvatosan, de félre nem érthető módon megpróbálja magához vonni a másik lányt, hogy az le-, közel hajoljon hozzá. Fel sem tűnik neki, ahogy eközben finoman alsó ajkába harap. Ha Yrä nem ellenkezik, akkor a két helyes pofika igencsak közel kerül egymáshoz.*
- Csak mert jó úton haladsz afelé...
*Rebegi halkan a szavakat, szinte átszellemülve és csókot ad Yrä-nak.*
2337. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-10 12:27:45
Üzenet elküldve: 2017-06-10 12:27:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//Ephemia és a fogadónép//
-Ráadásul biztos megélhetést nyújt, hiszen fegyverek és páncélok mindig kellettek, kellenek és kelleni is fognak. Ha diplomata lennél, akkor én lennék a testőröd! *mondja mosolyogva.* -Így együtt lehetnénk akkor is, amikor munkaügyeket intézel. Kérdés, hogy hogyan venné ki magát ha megtudnák, hogy a testőrödhöz vonzódsz.
*Mint minden, ez is kiderülne. Talán el tudnák játszani munka közben a hűvösebb, távolságtartóbb testőr és politikus kapcsolatot, de idővel úgyis kitudódna. Daranel annyiból örülne egy ilyen munkának, hogy nyugodtabb lenne, ha ő védené szerelmét mint bárki más.*
-Hogy is mondják? Kivételek erősítik a... szabályt? *sandít kedvesére, hogy esetleg kijavítsa.* -Pont az ilyen esetekre gondoltak.
*Nem kövezi meg azt, aki olyan munkát végez, ami nem a neméhez való, de nincs is elragadtatva tőle.*
-Van mindenféle nép. A Vashegy is olyan, mint Arthenior... olvasztótégely. Már sötételf is akad, pedig régen elképzelhetetlen volt. Látszik, hogy az egykori barbár törzs mára nyitottabb, civilizáltabb, talán még elnézőbb és megértőbb is. Változnak az idők... *mondja úgy, hogy szinte lehetetlen megmondani, hogy ez most szerinte jó e avagy sem.*
-Sajnálatosan hallom. Nem gondoltad, hogy elindulsz most a nagytanácsosi székért a kampányidőszakban? Fiatal, ambiciózus nő vagy, akiben nagy lehetőségek vannak. Egy próbát megérne, mit veszíthetnél?
*Talán még most sem lenne késő csatlakozni...*
-Az attól függ, hogy kik kerülnek oda. De maga a kezdeményezés szerintem remek lehetőség arra, hogy Arthenior politikájában valami új kezdődjön. Talán az új tanácstagok lelkesek lesznek, akik akarnak intézkedni, nem csak a feneküket melengetni a kipárnázott, kényelmes székben. Váltsák le a befásult, kiöregedett politikusokat és jöjjenek a lelkes fiatalok! Te is így véled, szerelmem?
//Ephemia és a fogadónép//
-Ráadásul biztos megélhetést nyújt, hiszen fegyverek és páncélok mindig kellettek, kellenek és kelleni is fognak. Ha diplomata lennél, akkor én lennék a testőröd! *mondja mosolyogva.* -Így együtt lehetnénk akkor is, amikor munkaügyeket intézel. Kérdés, hogy hogyan venné ki magát ha megtudnák, hogy a testőrödhöz vonzódsz.
*Mint minden, ez is kiderülne. Talán el tudnák játszani munka közben a hűvösebb, távolságtartóbb testőr és politikus kapcsolatot, de idővel úgyis kitudódna. Daranel annyiból örülne egy ilyen munkának, hogy nyugodtabb lenne, ha ő védené szerelmét mint bárki más.*
-Hogy is mondják? Kivételek erősítik a... szabályt? *sandít kedvesére, hogy esetleg kijavítsa.* -Pont az ilyen esetekre gondoltak.
*Nem kövezi meg azt, aki olyan munkát végez, ami nem a neméhez való, de nincs is elragadtatva tőle.*
-Van mindenféle nép. A Vashegy is olyan, mint Arthenior... olvasztótégely. Már sötételf is akad, pedig régen elképzelhetetlen volt. Látszik, hogy az egykori barbár törzs mára nyitottabb, civilizáltabb, talán még elnézőbb és megértőbb is. Változnak az idők... *mondja úgy, hogy szinte lehetetlen megmondani, hogy ez most szerinte jó e avagy sem.*
-Sajnálatosan hallom. Nem gondoltad, hogy elindulsz most a nagytanácsosi székért a kampányidőszakban? Fiatal, ambiciózus nő vagy, akiben nagy lehetőségek vannak. Egy próbát megérne, mit veszíthetnél?
*Talán még most sem lenne késő csatlakozni...*
-Az attól függ, hogy kik kerülnek oda. De maga a kezdeményezés szerintem remek lehetőség arra, hogy Arthenior politikájában valami új kezdődjön. Talán az új tanácstagok lelkesek lesznek, akik akarnak intézkedni, nem csak a feneküket melengetni a kipárnázott, kényelmes székben. Váltsák le a befásult, kiöregedett politikusokat és jöjjenek a lelkes fiatalok! Te is így véled, szerelmem?
2336. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-08 18:17:41
Üzenet elküldve: 2017-06-08 18:17:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//Daranel//
*Kicsit előrébb hajol, rákönyököl az asztalra és tenyerével támasztja meg állát, így hallgatva kedvesét. Szinte issza minden szavát.*
- Kovács? Hasznos és nagy múltú szakma az. És persze sok dolog a szerencsén múlik, lehet hogy nagyon ismert és jól kereső kovács lettél volna ha ezen a területen helyezkedtél volna el. Mellesleg én diplomata lennék ha tehetném. Mennyit utazhatnék, mennyi helyre eljuthatnék, mennyi dolgot megtudhatnék a világról és más népekről!
*Szinte már-már elrévül a saját képzeletében, de hamar visszatér a valóságba.*
- Vannak munkák, amik egy férfinak valóban alkalmasabbak és persze ez a nőknél is megvan. De hát kivételek mindig vannak, és azt hiszem kellenek is.
*Férfi szabók, női harcosok. Az ember nem is gondolná mennyi van belőlük! De persze általánosítások mindig is léteztek és mindig is fognak létezni és mindenkinek szíve joga, hogy miként vélekedik róluk. Mellesleg Ephemia szerint is jobban illenek a férfiakhoz a férfias, a nőkhöz pedig a nőies munkák.*
- Igazán kíváncsi vagyok a környékre, de az ott élő emberekre meg főleg! És akkor a távcsőnek is hasznát vehetjük.
*Diplomáciai tanulmányainak említésére lebiggyeszti ajkait.*
- A tanulmányaimmal?... Valahol megrekedtem velük az elmúlt időszakban. Persze még mindig nagyon szívesen olvasok és tájékozódom a dolgokról, de valahogy ez itt ki is merül. Nem érzem magam elég erősnek ahhoz hogy tegyek valami egyebet is.
*Hogyan is érezné, mikor még a saját családjától és ráerőltetett kötelességeitől sem tud megszabadulni! Egyik dologból következik a másik. Akárhogy is, gyengének érzi még magát.*
- A választásról csak annyit tudok, amennyit atyám és a fivéreim elmesélnek. Ők foglalatoskodnak inkább a nagyok politikai harcaival, mert hát ugye a nemesek között mindig is kedvelt téma volt a politika. Bevallom, engem sem hagy hidegen a dolog. *Elgondolkodva simogatja állát.* Mit gondolsz, szerinted mennyire fog jót tenni Artheniornak ez a vérfrissítés?
//Daranel//
*Kicsit előrébb hajol, rákönyököl az asztalra és tenyerével támasztja meg állát, így hallgatva kedvesét. Szinte issza minden szavát.*
- Kovács? Hasznos és nagy múltú szakma az. És persze sok dolog a szerencsén múlik, lehet hogy nagyon ismert és jól kereső kovács lettél volna ha ezen a területen helyezkedtél volna el. Mellesleg én diplomata lennék ha tehetném. Mennyit utazhatnék, mennyi helyre eljuthatnék, mennyi dolgot megtudhatnék a világról és más népekről!
*Szinte már-már elrévül a saját képzeletében, de hamar visszatér a valóságba.*
- Vannak munkák, amik egy férfinak valóban alkalmasabbak és persze ez a nőknél is megvan. De hát kivételek mindig vannak, és azt hiszem kellenek is.
*Férfi szabók, női harcosok. Az ember nem is gondolná mennyi van belőlük! De persze általánosítások mindig is léteztek és mindig is fognak létezni és mindenkinek szíve joga, hogy miként vélekedik róluk. Mellesleg Ephemia szerint is jobban illenek a férfiakhoz a férfias, a nőkhöz pedig a nőies munkák.*
- Igazán kíváncsi vagyok a környékre, de az ott élő emberekre meg főleg! És akkor a távcsőnek is hasznát vehetjük.
*Diplomáciai tanulmányainak említésére lebiggyeszti ajkait.*
- A tanulmányaimmal?... Valahol megrekedtem velük az elmúlt időszakban. Persze még mindig nagyon szívesen olvasok és tájékozódom a dolgokról, de valahogy ez itt ki is merül. Nem érzem magam elég erősnek ahhoz hogy tegyek valami egyebet is.
*Hogyan is érezné, mikor még a saját családjától és ráerőltetett kötelességeitől sem tud megszabadulni! Egyik dologból következik a másik. Akárhogy is, gyengének érzi még magát.*
- A választásról csak annyit tudok, amennyit atyám és a fivéreim elmesélnek. Ők foglalatoskodnak inkább a nagyok politikai harcaival, mert hát ugye a nemesek között mindig is kedvelt téma volt a politika. Bevallom, engem sem hagy hidegen a dolog. *Elgondolkodva simogatja állát.* Mit gondolsz, szerinted mennyire fog jót tenni Artheniornak ez a vérfrissítés?
2335. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-07 21:27:09
Üzenet elküldve: 2017-06-07 21:27:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//pultnál, korsóban//
*A szerelmes pár nem akar többet enni és inni sem elmondásuk alapján. Ez megfelel Yrä-nek is, minden feleslegeset leszedett előlük, még nem áll le mosogatni, mert egyrészt, nincs kedve, másrészt pedig szíve szerint inkább Zherával törődne. Kell is, mivel a nő magához vonja. Nincs a tervei között ellenkezni, se most, s úgy érzi máskor sem, ha a szőke elfről van szó.
A kezének szorítását megérezve, saját ujjait is rá kanyarítja a lányéra. Nem tetszik neki a hangja, de az sem sokkal szívderítőbb, amit mond.*
- Biztosan? *Kérdez vissza hasonlóan halkan, s igyekszik olyan közel állni hozzá, amennyire tud, még anélkül, hogy kényelmetlenné válna a helyzet. Nem zavartatja magát, a gerlicék úgy is egymással vannak elfoglalva, s úgy érzi, hogy amennyit ettek még az messzebb van, hogy fizetni akarjanak, addig kipihenik a bóbisukat. Yrä szabad kezével gyengéden simít végig a lány fején, ha az engedi ezt.*
- Nyolc volt a sör, de ne aggódj miatta, majd fizetsz később. *Válaszol a kérdésre, közben kedvesen mosolyog, bár nem hiszi, hogy lát belőle bármit is a lány, ha nem néz fel. Legalább hangjában benne lesz, s meglágyítja azt. Aztán felnéz amaz, s ettől a nőstény mosolya még szebb lesz.*
- Inni szeretnél? *Hajol közelebb hozzá, egészen halkan ejtve ki a szavakat.* Van nálam erősebb, mint egy löket pálinka, vagy akármilyen bájital. *Rebegi a lány fülébe, majd lassan eltávolodik, annyira, hogy a szemébe tudjon nézni és legyen helye a szerelmes pár felé biccenteni. Mondván ezzel a mozdulattal, hogyha az emberek megfizetik az ételüket és elmennek, ők ketten akár tüneti kezelést is alkalmazhatnának a lányon. Meggyógyítani nem tudja, de egy kicsit talán enyhítheti a fájdalmát. Ujjait eközben a lány ujjai közé illeszti, hogy kezeik össze tudjanak kulcsolódni, már ha ő engedi ezt.*
*A szerelmes pár nem akar többet enni és inni sem elmondásuk alapján. Ez megfelel Yrä-nek is, minden feleslegeset leszedett előlük, még nem áll le mosogatni, mert egyrészt, nincs kedve, másrészt pedig szíve szerint inkább Zherával törődne. Kell is, mivel a nő magához vonja. Nincs a tervei között ellenkezni, se most, s úgy érzi máskor sem, ha a szőke elfről van szó.
A kezének szorítását megérezve, saját ujjait is rá kanyarítja a lányéra. Nem tetszik neki a hangja, de az sem sokkal szívderítőbb, amit mond.*
- Biztosan? *Kérdez vissza hasonlóan halkan, s igyekszik olyan közel állni hozzá, amennyire tud, még anélkül, hogy kényelmetlenné válna a helyzet. Nem zavartatja magát, a gerlicék úgy is egymással vannak elfoglalva, s úgy érzi, hogy amennyit ettek még az messzebb van, hogy fizetni akarjanak, addig kipihenik a bóbisukat. Yrä szabad kezével gyengéden simít végig a lány fején, ha az engedi ezt.*
- Nyolc volt a sör, de ne aggódj miatta, majd fizetsz később. *Válaszol a kérdésre, közben kedvesen mosolyog, bár nem hiszi, hogy lát belőle bármit is a lány, ha nem néz fel. Legalább hangjában benne lesz, s meglágyítja azt. Aztán felnéz amaz, s ettől a nőstény mosolya még szebb lesz.*
- Inni szeretnél? *Hajol közelebb hozzá, egészen halkan ejtve ki a szavakat.* Van nálam erősebb, mint egy löket pálinka, vagy akármilyen bájital. *Rebegi a lány fülébe, majd lassan eltávolodik, annyira, hogy a szemébe tudjon nézni és legyen helye a szerelmes pár felé biccenteni. Mondván ezzel a mozdulattal, hogyha az emberek megfizetik az ételüket és elmennek, ők ketten akár tüneti kezelést is alkalmazhatnának a lányon. Meggyógyítani nem tudja, de egy kicsit talán enyhítheti a fájdalmát. Ujjait eközben a lány ujjai közé illeszti, hogy kezeik össze tudjanak kulcsolódni, már ha ő engedi ezt.*
2334. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-07 17:58:16
Üzenet elküldve: 2017-06-07 17:58:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
*Csupán szeme sarkából figyeli, ahogy Yrä elhagyja a fogadót egy időre. Halk hümmentéssel reagál erre, tekintete kissé olyanná válik, mintha citromba harapott volna, de nincs mit tenni. Lassan kortyolgatja sörét, de ezzel az a baj, hogy ha túlságosan lassúra veszi a tempót, az ital egy idő után elveszíti kellemes hűsítő jellegét, a húgy-meleg sörnél pedig kevés kellemetlenebb dolog jut most eszébe.*
~Na jó, Zhera... és most hogyan tovább?~
*Gondolatai az elmúlt napok történései felé irányulnak először, tekintete még komorabbá válik emiatt. Kellemetlen hideg érzés költözik gyomra tájékára, mintha a félelem jeges karmai marnák belülről. Szinte összegömbölyödik a nagy karosszékben, ahogy összehúzza magát. Fel sem tűnik neki ez, már csak akkor, mikor újra nyílik az ajtó és a sötét-hajú elf lány visszatér. Kissé zavartan pislog Yrä irányába, de szólni nem szól neki, elvégre a pultos a vendégekkel van most elfoglalva. Ám amikor Yrä megközelíti, Zhera gyorsan nyúl a lány keze után. Finoman, de határozottan maga felé irányítja a másikat, míg az közvetlenül mellette nem áll. Persze mindezt csak akkor viszi véghez, ha Yrä nem ellenkezik.*
- Megvagyok. *Feleli elhaló hangon, de nem néz fel a másikra, csupán kissé szorosabbra fonja ujjai szorítását.* Csak... rossz emlékek. De nemsokára elmúlik. *Motyogja kislányos hangon és fejét oldalra billenti, mint egy kismacska, ami dörgölőzni szeretne.* Innék valami erőset, azt hiszem... Mennyivel is jövök a kasszának?
*Kérdezi és tekintetét csak most emeli a másik nőstényre. Nem akar ő ingyenélő lenni, addig azért soha sem süllyedne le.*
*Csupán szeme sarkából figyeli, ahogy Yrä elhagyja a fogadót egy időre. Halk hümmentéssel reagál erre, tekintete kissé olyanná válik, mintha citromba harapott volna, de nincs mit tenni. Lassan kortyolgatja sörét, de ezzel az a baj, hogy ha túlságosan lassúra veszi a tempót, az ital egy idő után elveszíti kellemes hűsítő jellegét, a húgy-meleg sörnél pedig kevés kellemetlenebb dolog jut most eszébe.*
~Na jó, Zhera... és most hogyan tovább?~
*Gondolatai az elmúlt napok történései felé irányulnak először, tekintete még komorabbá válik emiatt. Kellemetlen hideg érzés költözik gyomra tájékára, mintha a félelem jeges karmai marnák belülről. Szinte összegömbölyödik a nagy karosszékben, ahogy összehúzza magát. Fel sem tűnik neki ez, már csak akkor, mikor újra nyílik az ajtó és a sötét-hajú elf lány visszatér. Kissé zavartan pislog Yrä irányába, de szólni nem szól neki, elvégre a pultos a vendégekkel van most elfoglalva. Ám amikor Yrä megközelíti, Zhera gyorsan nyúl a lány keze után. Finoman, de határozottan maga felé irányítja a másikat, míg az közvetlenül mellette nem áll. Persze mindezt csak akkor viszi véghez, ha Yrä nem ellenkezik.*
- Megvagyok. *Feleli elhaló hangon, de nem néz fel a másikra, csupán kissé szorosabbra fonja ujjai szorítását.* Csak... rossz emlékek. De nemsokára elmúlik. *Motyogja kislányos hangon és fejét oldalra billenti, mint egy kismacska, ami dörgölőzni szeretne.* Innék valami erőset, azt hiszem... Mennyivel is jövök a kasszának?
*Kérdezi és tekintetét csak most emeli a másik nőstényre. Nem akar ő ingyenélő lenni, addig azért soha sem süllyedne le.*
2333. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-07 16:18:12
Üzenet elküldve: 2017-06-07 16:18:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//Ephemia és a fogadónép//
*Tény, hogy testhezállóbbak neki a harci feladatok, mint tányérokkal egyensúlyozni.*
-Ha nem lennék harcos típus, sem pedig vadász, akkor tudod mi lettem volna? Kovács. Mindig is ámulatba ejtett, hogy a kovácsok miket tudnak kihozni egy darabka acélból, fémből vagy akár bőrből, fából.
*Hiszen például a városi kovácsnál íjak is kaphatók, meg bőrvértek is. Daranelnek is van olyan.*
-Akkor gyűjtögettem volna pénzt és nyitottam volna egy kis műhelyet, amiket berendeztem volna modernebb gépekkel. Ki tudja, talán nagyobb megrendelésem lett volna mint Arthenior, vagy a Vashegy kovácsától!
*Egy egyszerűbb kovácsolást szinte bármikor elvégezne ő is, de komolyabbhoz már kellene mondjuk Hrothgaartól venni néhány leckét. Így van a felcserkedéssel is. Az alapok mennek, de semmi ördöngős. Talán rá lehetne kapcsolni nagyobb fokozattal valamelyikre...*
-Azt elhiszem! Én is emlegetném.
*Mindenhol vannak ilyenek, még Völgyerdőben is előfordult, csak ott a hárfás hölgy kapta a nyakába a tálat. Borzasztó szerencse, hogy éppen gyümölcsleves volt, azt pedig hidegen szokták fogyasztani, legalábbis az emberek zöme.*
-Nem is hölgyeknek való munka ez! Úgy ahogyan a férfiaknak sem való a kötés, hímzés. A szabást nem mondom, mert vannak férfi szabók, bár azt én nem tartom kifejezetten férfias foglalkozásnak.
*Kissé régimódi, de Daranelben még mindig él az, hogy a férfi igenis végezzen férfias, nehéz fizikai munkát, a nők pedig a pepecselősebb, bíbelődősebb munkával foglalkozzanak, amitől kezeik és bőrük puha és selymes marad.*
-Ez mindenkivel megesik.
*Daranel is látott dolgokat, amiket legszívesebben egy gombnyomásra kitörölne az emlékeiből, de nem teheti.
Végül az egymás ételének kóstolgatása után visszatér Yrä. Őszintén szólva Daranel egyébként észre sem vette, hogy időközben a pultos elment. Az elf hölgyemény pedig eléggé szótlan, és kissé talán sótlan is. Kis tréfa. Daranelt ki kellene kötni egy tréfához!*
-Pompás, mint mindig. *bólint elismerően.* -Nem, köszönöm. Ha többet eszek kipukkadok!
*Daranel is kissé kényelmesebbre veszi a figurát, mert hátradől és lazán elterpeszkedik.*
-Igen. Következő állomás Amon Ruadh! Ha szerencsénk van, akkor összefuthatunk Leandanaval, aki jelenleg a Vashegy úrnője és vezére. Szeretnélek bemutatni neki. Megmutatom a szállásomat is, az istállót, meg mindent, amit csak szeretnél megnézni. Az erőd tornyába is felmehetünk, onnan pazar a kilátás, a távcsővel pedig körbekémlelhetjük a vidéket!
*Nem csak jó, de romantikus program is.*
-Hogy állsz a diplomáciai tanulmányaiddal? *érdeklődik szerelmétől, hiszen a tanulás fontos dolog.* -Figyelemmel kíséred a nagytanácsosi választást?
//Ephemia és a fogadónép//
*Tény, hogy testhezállóbbak neki a harci feladatok, mint tányérokkal egyensúlyozni.*
-Ha nem lennék harcos típus, sem pedig vadász, akkor tudod mi lettem volna? Kovács. Mindig is ámulatba ejtett, hogy a kovácsok miket tudnak kihozni egy darabka acélból, fémből vagy akár bőrből, fából.
*Hiszen például a városi kovácsnál íjak is kaphatók, meg bőrvértek is. Daranelnek is van olyan.*
-Akkor gyűjtögettem volna pénzt és nyitottam volna egy kis műhelyet, amiket berendeztem volna modernebb gépekkel. Ki tudja, talán nagyobb megrendelésem lett volna mint Arthenior, vagy a Vashegy kovácsától!
*Egy egyszerűbb kovácsolást szinte bármikor elvégezne ő is, de komolyabbhoz már kellene mondjuk Hrothgaartól venni néhány leckét. Így van a felcserkedéssel is. Az alapok mennek, de semmi ördöngős. Talán rá lehetne kapcsolni nagyobb fokozattal valamelyikre...*
-Azt elhiszem! Én is emlegetném.
*Mindenhol vannak ilyenek, még Völgyerdőben is előfordult, csak ott a hárfás hölgy kapta a nyakába a tálat. Borzasztó szerencse, hogy éppen gyümölcsleves volt, azt pedig hidegen szokták fogyasztani, legalábbis az emberek zöme.*
-Nem is hölgyeknek való munka ez! Úgy ahogyan a férfiaknak sem való a kötés, hímzés. A szabást nem mondom, mert vannak férfi szabók, bár azt én nem tartom kifejezetten férfias foglalkozásnak.
*Kissé régimódi, de Daranelben még mindig él az, hogy a férfi igenis végezzen férfias, nehéz fizikai munkát, a nők pedig a pepecselősebb, bíbelődősebb munkával foglalkozzanak, amitől kezeik és bőrük puha és selymes marad.*
-Ez mindenkivel megesik.
*Daranel is látott dolgokat, amiket legszívesebben egy gombnyomásra kitörölne az emlékeiből, de nem teheti.
Végül az egymás ételének kóstolgatása után visszatér Yrä. Őszintén szólva Daranel egyébként észre sem vette, hogy időközben a pultos elment. Az elf hölgyemény pedig eléggé szótlan, és kissé talán sótlan is. Kis tréfa. Daranelt ki kellene kötni egy tréfához!*
-Pompás, mint mindig. *bólint elismerően.* -Nem, köszönöm. Ha többet eszek kipukkadok!
*Daranel is kissé kényelmesebbre veszi a figurát, mert hátradől és lazán elterpeszkedik.*
-Igen. Következő állomás Amon Ruadh! Ha szerencsénk van, akkor összefuthatunk Leandanaval, aki jelenleg a Vashegy úrnője és vezére. Szeretnélek bemutatni neki. Megmutatom a szállásomat is, az istállót, meg mindent, amit csak szeretnél megnézni. Az erőd tornyába is felmehetünk, onnan pazar a kilátás, a távcsővel pedig körbekémlelhetjük a vidéket!
*Nem csak jó, de romantikus program is.*
-Hogy állsz a diplomáciai tanulmányaiddal? *érdeklődik szerelmétől, hiszen a tanulás fontos dolog.* -Figyelemmel kíséred a nagytanácsosi választást?
2332. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-06 17:18:59
Üzenet elküldve: 2017-06-06 17:18:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//Daranel és a fogadónép//
- Oh, értem.
*Nem tudná elképzelni Daranelt felszolgálóként, de alkalmi munkának minden bizonnyal megérte neki a Pegazusban dolgozni. Ephemia szerint szerelméhez sokkalta jobban illik az a munkakör, melyet jelenleg a Thargoknál betölt.
Egyáltalán nem veszi zokon, hogy kedvese is humorosnak találja nagynénje esetét a levesestállal, elvégre akkor ő is majdhogynem elkacagta magát.*
- Meghiszem azt! Bevallom, nekem is nehezemre esett elfojtanom a nevetést. Még a mai napig is megemlegetjük néha az esetet a bátyámmal.
*Bizony meglehet hogy a szőnyeg eltávolítása sokkalta kézenfekvőbb és biztonságosabb megoldás lenne az ilyen esetek elkerülése érdekében. Az igazság azonban az, hogy a nemesi kúriákban azonban a gazdagság és fényűzés látszata jóval fontosabb, mint holmi szolgálólánykák jóléte. Meg hát elég szép darab az a szőnyeg.*
- Nem tudom, hogy valaha képes lennék-e kioltani egy vadon élő állat életét. Még egy haszonállatét is nehezemre esne. *Sóhajt.* Azt hiszem, meghagyom ezt a feladatot a vadászoknak.
*Ha minden kötél szakadna és szüksége lenne vadhúsra hogy életben maradjon, nyilván megpróbálná leküzdeni ezeket az érzéseket, jelenlegi helyzetében azonban nincs rászorulva ilyesmire.*
- Néha sokkal jobb, ha az ember tudatlan de boldog, mint ha fordítva lenne. Volt olyan eset, hogy puszta kíváncsiságom miatt belekeveredtem olyan dolgokba, amikbe sohasem akartam. Természetesen atyám kapcsán, de mindegy is. Amit akkor tanultam az az volt, hogy mások terheit nem szabad a saját vállunkra vennünk, akármennyire is segíteni akarunk.
*Eszébe jutnak atyja ellopott iratai. Mennyi galibától kímélhette volna meg magát, ha nem foglalkozik velük!*
- Nos igen, a kecskehúsnak tényleg van egy jellegzetes ízvilága, de engem valahogy nem nagyon zavar. *Szemügyre veszi a zabkását.* Hmmm, jól hangzik! Szívesen megkóstolom.
*Az ételkóstolgatás és közös étkezés befejeztével a pultosnő is megjelenik az asztaluk mellett és eltakarítja előlük a tányérokat, evőeszközöket, poharakat.*
- Köszönjük szépen, nagyon ízletes volt! *Mosolyog.* Én már nem kérek semmi egyebet.
*Úgy hiszi kedvese sem kér már más étket, de persze ez az ő döntése. Így hát kényelmesen hátradől a székén és Daranelhez szól.*
- Ha kipihentük az étkezés fáradalmait akkor indulhatunk tovább? Mármint ha már fizettünk. Mellesleg nem kell sietnünk, úgy hiszem bőven van még időnk.
//Daranel és a fogadónép//
- Oh, értem.
*Nem tudná elképzelni Daranelt felszolgálóként, de alkalmi munkának minden bizonnyal megérte neki a Pegazusban dolgozni. Ephemia szerint szerelméhez sokkalta jobban illik az a munkakör, melyet jelenleg a Thargoknál betölt.
Egyáltalán nem veszi zokon, hogy kedvese is humorosnak találja nagynénje esetét a levesestállal, elvégre akkor ő is majdhogynem elkacagta magát.*
- Meghiszem azt! Bevallom, nekem is nehezemre esett elfojtanom a nevetést. Még a mai napig is megemlegetjük néha az esetet a bátyámmal.
*Bizony meglehet hogy a szőnyeg eltávolítása sokkalta kézenfekvőbb és biztonságosabb megoldás lenne az ilyen esetek elkerülése érdekében. Az igazság azonban az, hogy a nemesi kúriákban azonban a gazdagság és fényűzés látszata jóval fontosabb, mint holmi szolgálólánykák jóléte. Meg hát elég szép darab az a szőnyeg.*
- Nem tudom, hogy valaha képes lennék-e kioltani egy vadon élő állat életét. Még egy haszonállatét is nehezemre esne. *Sóhajt.* Azt hiszem, meghagyom ezt a feladatot a vadászoknak.
*Ha minden kötél szakadna és szüksége lenne vadhúsra hogy életben maradjon, nyilván megpróbálná leküzdeni ezeket az érzéseket, jelenlegi helyzetében azonban nincs rászorulva ilyesmire.*
- Néha sokkal jobb, ha az ember tudatlan de boldog, mint ha fordítva lenne. Volt olyan eset, hogy puszta kíváncsiságom miatt belekeveredtem olyan dolgokba, amikbe sohasem akartam. Természetesen atyám kapcsán, de mindegy is. Amit akkor tanultam az az volt, hogy mások terheit nem szabad a saját vállunkra vennünk, akármennyire is segíteni akarunk.
*Eszébe jutnak atyja ellopott iratai. Mennyi galibától kímélhette volna meg magát, ha nem foglalkozik velük!*
- Nos igen, a kecskehúsnak tényleg van egy jellegzetes ízvilága, de engem valahogy nem nagyon zavar. *Szemügyre veszi a zabkását.* Hmmm, jól hangzik! Szívesen megkóstolom.
*Az ételkóstolgatás és közös étkezés befejeztével a pultosnő is megjelenik az asztaluk mellett és eltakarítja előlük a tányérokat, evőeszközöket, poharakat.*
- Köszönjük szépen, nagyon ízletes volt! *Mosolyog.* Én már nem kérek semmi egyebet.
*Úgy hiszi kedvese sem kér már más étket, de persze ez az ő döntése. Így hát kényelmesen hátradől a székén és Daranelhez szól.*
- Ha kipihentük az étkezés fáradalmait akkor indulhatunk tovább? Mármint ha már fizettünk. Mellesleg nem kell sietnünk, úgy hiszem bőven van még időnk.
2331. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-04 21:21:08
Üzenet elküldve: 2017-06-04 21:21:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//pultnál, korsóban//
*Ahogy elintézte a pénz témát, s Leának sem volt hozzáfűznivalója, máris indul vissza a korsóba. Átmegy két kapun és szutyok hátára pattanva léptet le a hegyről. Nem kapkodja el annyira. Olyan jó napközben egy kicsi friss levegőhöz jutni. Aztán persze vissza is ér egyhamar a kocsma, s fogadóhoz. Leszáll a hátasról, megveregeti azt egy kicsit, majd kiköti. Ezzel be is tér az ajtón.
A gerlepár felé fordul. Kacsint egyet a férfira, hogy jelezze, hallotta, amit korábban mondott az őrség ügyéről. Persze megbeszélhetik a dolgot, bár lehet a lánykának nem fog tetszeni, ha még nem tudják miért is olyan fontos ide a segítő kéz.
Ha már itt van le is szedi előlük a már nem kellő étkészletet.*
- Na, milyen volt? *Emelgeti a szemöldökét mindkettejük felé, most viszont inkább a kis hölgyet veszi figyelembe.* Egészségetekre. Kértek még valamit? *Kérdezi, de addig is míg a válaszra vár, összepakolja az asztalról a szennyes edényt. Eztán visszasétál velük a pult mögé, hogy majd ha már nem kell a vendégekkel foglalkoznia, elmosogathasson. Kezeit gyorsan megmossa azért és Zhera közelébe sétál.*
- Hogy vagy? *Kérdezi lágy mosollyal, udvarló hangon a szőke elftől. Ez jelentheti azt is, hogy arra kíváncsi szeretne e valamit, de azt is, hogy érdeklődik a hogy léte felől. Nem szeretné elhanyagolni a lányt, nagyon szereti a társaságát.*
*Ahogy elintézte a pénz témát, s Leának sem volt hozzáfűznivalója, máris indul vissza a korsóba. Átmegy két kapun és szutyok hátára pattanva léptet le a hegyről. Nem kapkodja el annyira. Olyan jó napközben egy kicsi friss levegőhöz jutni. Aztán persze vissza is ér egyhamar a kocsma, s fogadóhoz. Leszáll a hátasról, megveregeti azt egy kicsit, majd kiköti. Ezzel be is tér az ajtón.
A gerlepár felé fordul. Kacsint egyet a férfira, hogy jelezze, hallotta, amit korábban mondott az őrség ügyéről. Persze megbeszélhetik a dolgot, bár lehet a lánykának nem fog tetszeni, ha még nem tudják miért is olyan fontos ide a segítő kéz.
Ha már itt van le is szedi előlük a már nem kellő étkészletet.*
- Na, milyen volt? *Emelgeti a szemöldökét mindkettejük felé, most viszont inkább a kis hölgyet veszi figyelembe.* Egészségetekre. Kértek még valamit? *Kérdezi, de addig is míg a válaszra vár, összepakolja az asztalról a szennyes edényt. Eztán visszasétál velük a pult mögé, hogy majd ha már nem kell a vendégekkel foglalkoznia, elmosogathasson. Kezeit gyorsan megmossa azért és Zhera közelébe sétál.*
- Hogy vagy? *Kérdezi lágy mosollyal, udvarló hangon a szőke elftől. Ez jelentheti azt is, hogy arra kíváncsi szeretne e valamit, de azt is, hogy érdeklődik a hogy léte felől. Nem szeretné elhanyagolni a lányt, nagyon szereti a társaságát.*
2330. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-04 10:24:19
Üzenet elküldve: 2017-06-04 10:24:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//Ephemia és a fogadónép//
-Ó, kedvesem, ne gondold nagyon komolyan. Csak alkalmi meló volt, bárkinek lehetőségében állt beállni. Hát... kissé idegen volt számomra a munka, de elment. Csináltam már rosszabbat.
*Tulajdonképpen nem volt rossz, de egész életében nem lenne kedve jópofát vágni a különböző csürhéhez, akik betévednek a Pegazusba. Az egyébként is a város azon részén van, ahová a legtöbb új kalandor megérkezik, szóval sokféle nép sokféle igényének kell ott megfelelni. Nem úgy, mint itt a Vaskorsóban, ahol azért megvan egy bizonyos állandó kör.*
-Hehe! Hű de megnéztem volna... már bocsánat. Nem vagyok kárörvendő típus, de kétlem, hogy bárki is kibírná nevetés nélkül! Legfeljebb tiszteletből nem nevetnének az arcába, de a háta mögött egy örök komikus emlékkép marad, amin jót lehet derülni!
*Más kérdés, hogy ki az az eszetlen, aki nem szedi fel a szőnyeget ilyenkor? Persze elegánsabb, mint a "csupasz" padló, de az ilyen esetek elkerülése végett érdemes lenne felcsavarni. Mert hát egy nemesi családban a "csupasz" padló is biztosan nem utolsó látvány!*
-Hát igen. Vadászni emberi dolog, ezt mindig így tanultam. Enni kell, az ember pedig húsevő. Ez a világ rendje. Szívfájdalom nélkül elejtek egy vadat, hogy megegyem vagy bundát, bőrt készíttessek belőle. De megvan egy határ.
*Régi vágya, hogy lőjön egy Minxet, amit kevésbé tart nemes vadnak, így számára belefér.*
-Talán jobb is, ha ebbe nem látunk bele. Addig jó nekünk! Mert ha belefolyunk az ilyen hatalmasok hátterébe, akkor érhetnek kellemetlen meglepetések, mint ahogyan te is biztos láttál már ezt-azt.
*Nyilván, hiszen az Aquista kúria fejének a lánya. Persze, hogy látott már dolgokat.
Szépen leeszi a villáról a falatot, és ő is hasonló módon kínálja fel az övét.*
-Tényleg? Nocsak. Pedig a kecskehúsnak megvan az a jellegzetes "fura" íze, ami miatt sokan nem szeretik.
*Viszont elég igénytelen állat, a nomád törzseknél nem csoda, ha a kecskehús elég gyakori látvány a tányérokon. Fogynak az ételek, telik a pocak. Minden jól alakul.*
-Naná! És te a zabkását? Van benne méz és szerecsendió.
*Addig, amíg ilyen jól érzik magukat egymással, addig szinte mindegy, hogy mi a program, hiszen mindenben meglelik a boldogságot, csak együtt csinálják.*
-Hű, én teljesen jól laktam! *simogatja meg a hasát.* -Ilyenkor a legjobb ejtőzni egyet.
//Ephemia és a fogadónép//
-Ó, kedvesem, ne gondold nagyon komolyan. Csak alkalmi meló volt, bárkinek lehetőségében állt beállni. Hát... kissé idegen volt számomra a munka, de elment. Csináltam már rosszabbat.
*Tulajdonképpen nem volt rossz, de egész életében nem lenne kedve jópofát vágni a különböző csürhéhez, akik betévednek a Pegazusba. Az egyébként is a város azon részén van, ahová a legtöbb új kalandor megérkezik, szóval sokféle nép sokféle igényének kell ott megfelelni. Nem úgy, mint itt a Vaskorsóban, ahol azért megvan egy bizonyos állandó kör.*
-Hehe! Hű de megnéztem volna... már bocsánat. Nem vagyok kárörvendő típus, de kétlem, hogy bárki is kibírná nevetés nélkül! Legfeljebb tiszteletből nem nevetnének az arcába, de a háta mögött egy örök komikus emlékkép marad, amin jót lehet derülni!
*Más kérdés, hogy ki az az eszetlen, aki nem szedi fel a szőnyeget ilyenkor? Persze elegánsabb, mint a "csupasz" padló, de az ilyen esetek elkerülése végett érdemes lenne felcsavarni. Mert hát egy nemesi családban a "csupasz" padló is biztosan nem utolsó látvány!*
-Hát igen. Vadászni emberi dolog, ezt mindig így tanultam. Enni kell, az ember pedig húsevő. Ez a világ rendje. Szívfájdalom nélkül elejtek egy vadat, hogy megegyem vagy bundát, bőrt készíttessek belőle. De megvan egy határ.
*Régi vágya, hogy lőjön egy Minxet, amit kevésbé tart nemes vadnak, így számára belefér.*
-Talán jobb is, ha ebbe nem látunk bele. Addig jó nekünk! Mert ha belefolyunk az ilyen hatalmasok hátterébe, akkor érhetnek kellemetlen meglepetések, mint ahogyan te is biztos láttál már ezt-azt.
*Nyilván, hiszen az Aquista kúria fejének a lánya. Persze, hogy látott már dolgokat.
Szépen leeszi a villáról a falatot, és ő is hasonló módon kínálja fel az övét.*
-Tényleg? Nocsak. Pedig a kecskehúsnak megvan az a jellegzetes "fura" íze, ami miatt sokan nem szeretik.
*Viszont elég igénytelen állat, a nomád törzseknél nem csoda, ha a kecskehús elég gyakori látvány a tányérokon. Fogynak az ételek, telik a pocak. Minden jól alakul.*
-Naná! És te a zabkását? Van benne méz és szerecsendió.
*Addig, amíg ilyen jól érzik magukat egymással, addig szinte mindegy, hogy mi a program, hiszen mindenben meglelik a boldogságot, csak együtt csinálják.*
-Hű, én teljesen jól laktam! *simogatja meg a hasát.* -Ilyenkor a legjobb ejtőzni egyet.
2329. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-03 11:46:54
Üzenet elküldve: 2017-06-03 11:46:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//Daranel és a fogadónép//
*Elcsodálkozik azon, hogy kedvese valaha a Pegazusban felszolgáló volt.*
- Komolyan? Ezt nem is tudtam még rólad. És szerettél ott dolgozni?
*Megpróbál visszaemlékezni, hogy voltak-e égő esetek a kúriában. Végül kicsit megingatja a fejét.*
- Olyan kirívó esetre nem nagyon emlékszem. Persze volt hogy egy felszolgáló véletlenül megbotlott vagy elesett tálcástól és ételestől együtt, ez megesik. De hogy valakit leöntöttek volna vagy a nyakába borult volna egy levesestál... Ó, de várj csak, mégis emlékszem! *Arca felderül, ahogy visszagondol.* A nagynénémmel történt néhány éve, amikor a férjével nálunk voltak vendégségben. Az egyik újonnan hozzánk került felszolgálóleány lépett be épp az étkezőbe, egy levesestál volt a kezében. Az étkező padlózatán van egy nagy szőnyeg, annak a szélében esett el szegény. Az egész leves sikeresen ráborult a nagynénémre. Képzelheted, hogy azóta hányszor volt hajlandó eljönni nálunk.
*Ha a személyzet bármely tagja hibát ejt, akkor nyilván szidásban részesül a családfő vagy a személyzetben érte felelős ember által, de hibázni valóban bárki hibázhat. Azért az az ominózus eset még mindig mulatságos kissé Effy számára, ugyanis sosem szívlelte nagyon atyjának leánytestvérét.*
- Megértelek. *Néz kicsit szomorúan maga elé.* Én sem szívesen ettem volna a helyedben abból a pórul járt állatból. Teljesen más érzés ha az ember egy haszonállat húsát eszi, mintha egy ilyen vadállatét.
*A családi ügyeket tekintve nem sokat tud nagybátyja ügyleteiről, de ez talán így is van jól. Azt viszont tudja, hogy épp hol tartózkodik. Ha hazautazik, akkor mindig hoz valami különleges tárgyat vagy finomságot amiből Ephemia is kiveheti a részét.*
- Hogy mennyire nehéz, arra nincs rálátásom. Én abban hiszek, hogyha akarnának, akkor tisztességesek maradhatnának. Talán a tudat miatt teszik, hogy mivel pénz és hatalom van a kezükben, sok dolgot megtehetnek amire egy egyszerűbb és erényesebb polgár még csak gondolni sem mer.
*Örül, hogy szerelmének kóstolót adhat. Amennyiben kedvese engedi, villáját lassan Daranel szájához mozgatja, így adva szájába a finom falatot.*
- Én bizony szívesen megkóstolom a kecskét. Néhány alkalommal már én is ettem ilyet.
*A kóstoló után tovább falatozik saját ennivalójából, míg az végül teljesen el nem fogy. Aztán jön csak a desszert.*
- És a sült körtét megkóstolod?
*Igazán élvezi ezt az ételkóstolgatást. Az ilyen pillanatok első látszatra nem tűnnek fontosnak vagy mérvadónak ha a párjával van az ember, de Effy ezáltal is úgy érzi hogy közelebb kerülhet Daranelhez. Számára igenis jelentősek ezek apró dolgok.*
//Daranel és a fogadónép//
*Elcsodálkozik azon, hogy kedvese valaha a Pegazusban felszolgáló volt.*
- Komolyan? Ezt nem is tudtam még rólad. És szerettél ott dolgozni?
*Megpróbál visszaemlékezni, hogy voltak-e égő esetek a kúriában. Végül kicsit megingatja a fejét.*
- Olyan kirívó esetre nem nagyon emlékszem. Persze volt hogy egy felszolgáló véletlenül megbotlott vagy elesett tálcástól és ételestől együtt, ez megesik. De hogy valakit leöntöttek volna vagy a nyakába borult volna egy levesestál... Ó, de várj csak, mégis emlékszem! *Arca felderül, ahogy visszagondol.* A nagynénémmel történt néhány éve, amikor a férjével nálunk voltak vendégségben. Az egyik újonnan hozzánk került felszolgálóleány lépett be épp az étkezőbe, egy levesestál volt a kezében. Az étkező padlózatán van egy nagy szőnyeg, annak a szélében esett el szegény. Az egész leves sikeresen ráborult a nagynénémre. Képzelheted, hogy azóta hányszor volt hajlandó eljönni nálunk.
*Ha a személyzet bármely tagja hibát ejt, akkor nyilván szidásban részesül a családfő vagy a személyzetben érte felelős ember által, de hibázni valóban bárki hibázhat. Azért az az ominózus eset még mindig mulatságos kissé Effy számára, ugyanis sosem szívlelte nagyon atyjának leánytestvérét.*
- Megértelek. *Néz kicsit szomorúan maga elé.* Én sem szívesen ettem volna a helyedben abból a pórul járt állatból. Teljesen más érzés ha az ember egy haszonállat húsát eszi, mintha egy ilyen vadállatét.
*A családi ügyeket tekintve nem sokat tud nagybátyja ügyleteiről, de ez talán így is van jól. Azt viszont tudja, hogy épp hol tartózkodik. Ha hazautazik, akkor mindig hoz valami különleges tárgyat vagy finomságot amiből Ephemia is kiveheti a részét.*
- Hogy mennyire nehéz, arra nincs rálátásom. Én abban hiszek, hogyha akarnának, akkor tisztességesek maradhatnának. Talán a tudat miatt teszik, hogy mivel pénz és hatalom van a kezükben, sok dolgot megtehetnek amire egy egyszerűbb és erényesebb polgár még csak gondolni sem mer.
*Örül, hogy szerelmének kóstolót adhat. Amennyiben kedvese engedi, villáját lassan Daranel szájához mozgatja, így adva szájába a finom falatot.*
- Én bizony szívesen megkóstolom a kecskét. Néhány alkalommal már én is ettem ilyet.
*A kóstoló után tovább falatozik saját ennivalójából, míg az végül teljesen el nem fogy. Aztán jön csak a desszert.*
- És a sült körtét megkóstolod?
*Igazán élvezi ezt az ételkóstolgatást. Az ilyen pillanatok első látszatra nem tűnnek fontosnak vagy mérvadónak ha a párjával van az ember, de Effy ezáltal is úgy érzi hogy közelebb kerülhet Daranelhez. Számára igenis jelentősek ezek apró dolgok.*
2328. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-02 20:09:28
Üzenet elküldve: 2017-06-02 20:09:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//Ephemia és a fogadónép//
-Van, az biztos. *bólint lassan, hiszen Ephemianak igaza van. Daranel életében az első helyen Ephemia áll, minden más csak másod, harmad, negyed... és így tovább rangos.*
-De nem kell folyton itt lennem, főleg ha ilyen gyér a forgalom.
*Ennyiből jó. Mondjuk úgy, hogy kis potyapénz, legfeljebb néha egy-két részeg kötekedőt kikísér.*
-Akkor már összeszokott a személyzet. A Pegazusban régebben beálltam felszolgálni, amolyan alkalmi munka gyanánt, mivel kicsit jobban fizetett, mint a többi. Szóval ott lényegében bárkit alkalmaztak.
*Nyilván persze ahol minőségi, pompás és ízletes ételeket szolgálnak fel, ami nem olcsó, azt nem bízhatják gyakorlatlan kezekre. Ebből a gondolatmenetből adódik a kérdés.*
-És volt már olyan, hogy az egyik pincér pofára esett a tálcákkal? Vagy leöntött valakit? Szóval ilyen cikis dolgok...
*Igazából óhatatlan, akár egy gyakorlott pincér is felbukhat egy kikandikáló lábban, vagy a szék, netán asztal lábában.*
-Ah. *biggyeszti le száját.* -Azt hittem, hogy már látszatra is kiemelkedik és egyértelmű, hogy az griffhús. Én is. Egyszer megtámadott egy irbisz. Rám akart ugrani a fáról, de hála a társam éles szemének és leleményességének, leszedte a levegőben. Meg akart ölni az irbisz, de így sem voltam képes mondjuk magamra aggatni a bundáját, vagy megenni. Elvégre is mi mentünk az ő felségterületére. Kicsit sajnáltam is. Vagy valami kivénhedt griff volt, vagy netán sérült, ami már csak a fazékba volt való.
*Ephemia nagybátyjáról már hallott, korábban beszélgettek róla hosszasabban. Micsoda izgalmas kalandokba bukkanhat az emberfia, ha ilyen dolgokkal kereskedik és szerzi be.*
-Azért... én úgy gondolom, hogy nehéz a nemeseknek tisztességesnek maradni. Ha az akar lenni, akkor előbb vagy utóbb a többi nemes kiszorítja és akár kényszeríti, hogy tisztességtelen legyen.
*A kis falatkát boldogan elfogadja.*
-Hogyne! De csak akkor, ha megkóstolod a kecskét! Még ha nem is szereted, mert nem mindenki szereti, legalább egy kóstoló erejéig gyűrd le az ellenszenvedet. Hidd el, megéri.
*Így hát egy-egy falatot felcserélhetnek.*
//Ephemia és a fogadónép//
-Van, az biztos. *bólint lassan, hiszen Ephemianak igaza van. Daranel életében az első helyen Ephemia áll, minden más csak másod, harmad, negyed... és így tovább rangos.*
-De nem kell folyton itt lennem, főleg ha ilyen gyér a forgalom.
*Ennyiből jó. Mondjuk úgy, hogy kis potyapénz, legfeljebb néha egy-két részeg kötekedőt kikísér.*
-Akkor már összeszokott a személyzet. A Pegazusban régebben beálltam felszolgálni, amolyan alkalmi munka gyanánt, mivel kicsit jobban fizetett, mint a többi. Szóval ott lényegében bárkit alkalmaztak.
*Nyilván persze ahol minőségi, pompás és ízletes ételeket szolgálnak fel, ami nem olcsó, azt nem bízhatják gyakorlatlan kezekre. Ebből a gondolatmenetből adódik a kérdés.*
-És volt már olyan, hogy az egyik pincér pofára esett a tálcákkal? Vagy leöntött valakit? Szóval ilyen cikis dolgok...
*Igazából óhatatlan, akár egy gyakorlott pincér is felbukhat egy kikandikáló lábban, vagy a szék, netán asztal lábában.*
-Ah. *biggyeszti le száját.* -Azt hittem, hogy már látszatra is kiemelkedik és egyértelmű, hogy az griffhús. Én is. Egyszer megtámadott egy irbisz. Rám akart ugrani a fáról, de hála a társam éles szemének és leleményességének, leszedte a levegőben. Meg akart ölni az irbisz, de így sem voltam képes mondjuk magamra aggatni a bundáját, vagy megenni. Elvégre is mi mentünk az ő felségterületére. Kicsit sajnáltam is. Vagy valami kivénhedt griff volt, vagy netán sérült, ami már csak a fazékba volt való.
*Ephemia nagybátyjáról már hallott, korábban beszélgettek róla hosszasabban. Micsoda izgalmas kalandokba bukkanhat az emberfia, ha ilyen dolgokkal kereskedik és szerzi be.*
-Azért... én úgy gondolom, hogy nehéz a nemeseknek tisztességesnek maradni. Ha az akar lenni, akkor előbb vagy utóbb a többi nemes kiszorítja és akár kényszeríti, hogy tisztességtelen legyen.
*A kis falatkát boldogan elfogadja.*
-Hogyne! De csak akkor, ha megkóstolod a kecskét! Még ha nem is szereted, mert nem mindenki szereti, legalább egy kóstoló erejéig gyűrd le az ellenszenvedet. Hidd el, megéri.
*Így hát egy-egy falatot felcserélhetnek.*
2327. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-02 16:17:15
Üzenet elküldve: 2017-06-02 16:17:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//Daranel és a fogadónép//
*Már épp megkérdezné Daranelt hogy mit is takar pontosan ez a kidobóemberlét, de a férfi megelőzi.*
- Értem. Remélem nem vállalod ezzel túl magad, elvégre még más kötelezettséged is van, ha jól tudom.
*A Vaskorsó nem néz ki problémás helynek: mi több, egész barátságosnak tűnik. Ha kedvese el is vállalja a feladatot, akkor egész biztosan nem lesz vészes az itteni a munkája.*
- Jó étvágyat neked is, szerelmem.
*A nemesi étkezési tradíciókról való beszámolója hosszadalmasra sikerül, de örül hogy Daranel képes végighallgatni őt.*
- Nos igen, olyankor a felszolgálók is kicsit elegánsabb, tisztább öltözéket viselnek. Az esetek többségében nem is rontanak el semmit, igen gyakorlottak. Mellesleg már évek óta ugyanazok a felszolgálók vannak a kúriában, volt idejük betanulni a dolgokat.
*Végighallgatja kedvesét amint Völgyerdő népének étkezési szokásairól beszél. Való igaz, az elfek eleganciáját még a legragyogóbb kúriával rendelkező nemesemberek sem tudják lekörözni, rang ide vagy oda. A kifinomultság az elfekben természetüktől fogva bennük lakozik, többek között ezért is tartja őket olyan különleges népségnek.*
- Ahány ház, annyi szokás. Mi általában szoktunk beszélgetni az étkezések alatt, no persze nagy hangzavar azért sosincs. *A griffhús említésére elgondolkodik és megpróbál visszaemlékezni arra napra.* Kinézetre nem mondja meg az ember hogy az a hús griffhús. Úgy nézett ki, mint bármely más húsféleség. Mellesleg én nem ettem belőle. Valahogy kicsit viszolygok a gondolattól, hogy egy ilyen állat húsát egyem. Drága és ritka élőlény, az igaz. Az ilyen ritkaságokat a nagybátyám szokta beszerezni, mivel ugye kereskedő. Talán jó áron tudott hozzájutni, vagy talán... lehet nem is griffhús volt, csak azt mondták a vendégnek.
*Elneveti magát saját feltevésén. De hát megsütve és feldarabolva ugyan ki látja hogy milyen állat fekszik a tálcán? Befűszerezve még az egyes húsok jellegzetes szaga sem érződik.
Daranel összegzésére egyetértőn bólint egyet.*
- Igen, van valami abban amit mondasz. De hát mégis csak egy nemesi család a miénk, és... *Kicsit halkabban szól.* Köztünk szólva maradjon, de nem épp a legtisztességesebb.
*Kénytelen-kelletlen eszébe jutnak azok a dolgok, amelyekre nem is olyan rég jött rá atyja ügyeivel kapcsolatban. Azt kívánja bárcsak ne tudna semmiről.
Beszélgetésük alatt lassacskán fogy a csirke a tányérjáról, de mielőtt teljesen elfogyna, szeretné még kedvesét is megkínálni. Villájával szed némi finom falatot, készen arra hogy egy kis kóstolót adjon a férfinek.*
- Megkóstolod amit rendeltem, kedvesem?
//Daranel és a fogadónép//
*Már épp megkérdezné Daranelt hogy mit is takar pontosan ez a kidobóemberlét, de a férfi megelőzi.*
- Értem. Remélem nem vállalod ezzel túl magad, elvégre még más kötelezettséged is van, ha jól tudom.
*A Vaskorsó nem néz ki problémás helynek: mi több, egész barátságosnak tűnik. Ha kedvese el is vállalja a feladatot, akkor egész biztosan nem lesz vészes az itteni a munkája.*
- Jó étvágyat neked is, szerelmem.
*A nemesi étkezési tradíciókról való beszámolója hosszadalmasra sikerül, de örül hogy Daranel képes végighallgatni őt.*
- Nos igen, olyankor a felszolgálók is kicsit elegánsabb, tisztább öltözéket viselnek. Az esetek többségében nem is rontanak el semmit, igen gyakorlottak. Mellesleg már évek óta ugyanazok a felszolgálók vannak a kúriában, volt idejük betanulni a dolgokat.
*Végighallgatja kedvesét amint Völgyerdő népének étkezési szokásairól beszél. Való igaz, az elfek eleganciáját még a legragyogóbb kúriával rendelkező nemesemberek sem tudják lekörözni, rang ide vagy oda. A kifinomultság az elfekben természetüktől fogva bennük lakozik, többek között ezért is tartja őket olyan különleges népségnek.*
- Ahány ház, annyi szokás. Mi általában szoktunk beszélgetni az étkezések alatt, no persze nagy hangzavar azért sosincs. *A griffhús említésére elgondolkodik és megpróbál visszaemlékezni arra napra.* Kinézetre nem mondja meg az ember hogy az a hús griffhús. Úgy nézett ki, mint bármely más húsféleség. Mellesleg én nem ettem belőle. Valahogy kicsit viszolygok a gondolattól, hogy egy ilyen állat húsát egyem. Drága és ritka élőlény, az igaz. Az ilyen ritkaságokat a nagybátyám szokta beszerezni, mivel ugye kereskedő. Talán jó áron tudott hozzájutni, vagy talán... lehet nem is griffhús volt, csak azt mondták a vendégnek.
*Elneveti magát saját feltevésén. De hát megsütve és feldarabolva ugyan ki látja hogy milyen állat fekszik a tálcán? Befűszerezve még az egyes húsok jellegzetes szaga sem érződik.
Daranel összegzésére egyetértőn bólint egyet.*
- Igen, van valami abban amit mondasz. De hát mégis csak egy nemesi család a miénk, és... *Kicsit halkabban szól.* Köztünk szólva maradjon, de nem épp a legtisztességesebb.
*Kénytelen-kelletlen eszébe jutnak azok a dolgok, amelyekre nem is olyan rég jött rá atyja ügyeivel kapcsolatban. Azt kívánja bárcsak ne tudna semmiről.
Beszélgetésük alatt lassacskán fogy a csirke a tányérjáról, de mielőtt teljesen elfogyna, szeretné még kedvesét is megkínálni. Villájával szed némi finom falatot, készen arra hogy egy kis kóstolót adjon a férfinek.*
- Megkóstolod amit rendeltem, kedvesem?
2326. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-02 08:48:15
Üzenet elküldve: 2017-06-02 08:48:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//Ephemia és a fogadónép//
*Yrä végül felszolgálja az össze ételt, amit rendeltek. Ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbbak a fogások, amiket egy hálás mosollyal köszön meg. Mielőtt Yrä elrohanna, még valamit mond neki.*
-Bocsáss meg, Yrä, de később beszélnék veled kidobóember ügyben.
*Azzal mehet is, nem akarja feltartani. Mielőtt kedvese megkérdezné, hogy mégis mi ez, elmagyarázza.*
-Elvileg a korsó már régóta keres kidobót. Gondoltam alkalomadtán felvenném a szerepkört. Bár, ahogy itt elnézem, legfeljebb a koszos zoknit meg a faszenet kell csak kidobni.
*Nem veszélyes munka, Ephemianak nem kellene izgulni. Kicsit talán vicces lenne Daranel kidobóemberként, de egyrészről megvan hozzá a megfelelő technikai, harcászati képessége, másrészről az intellektuálisa is.
Kedvese részletesen kezdi taglalni a dolgokat, amit figyelmesen hallgat. Közben belekezd a kecskeragu elpusztításába.*
-Jó étvágyat, kedvesem!
*A kaja, mint mindig, most is fantasztikus.*
-Akkor gondolom maguknak a felszolgálóknak is olyanoknak kell lenniük, akik megfelelnek és jó kiállásúak. Nem elég, hogy ügyesen egyensúlyozzák a tálcákat, hanem szépen mosolyogni kell és előkelően kell viselkedniük. Úriembereknek úri kiszolgálás. A felszolgálók öltözete is előkelő, ünnepi?
*Vendégfogadáskor szinte mindenki megpróbál különleges, ínyenc falatokat felkínálni a vendégeknek, talán még a Thargok is.*
-Völgyerdőben például meg az volt, hogy Eelaran úr mindig leszögezte, hogy az asztalnál hallani sem akar "munkáról". Mindig csendben és nyugodtan zajlott az étkezés. Persze Völgyerdő népe nem nemesekből állt, de az elfekben megvan az az elegancia és felsőbbrendűség érzet, ami miatt mégis kicsit úriasak. Három? Tyűha! Egy hadseregnek is elég lenne! Nem pocséklás ez kicsit? Hiszen úgysem fogy el minden.
*Mint kiderül, de, van pocsékolás bőven.*
-Szép dolog, hogy ti nem dobáljátok ki. A griffhús milyen ízű? Sosem hallottam még, hogy valaki azt eszik, hiszen a griff ritka és baromira drága állat! Nem tudom van e olyan szövetség Lanawinon, aki képes lenne megvenni egyet belőle. Kettőt szerintem semmiképp. Bele sem merek gondolni, hogy mennyibe kerülhet...
*Mondjuk a nemesi házaknál annyi pénz van, hogy a Thargokat a zsebükből felvásárolnák, de a griff még nekik is drága mulatság.*
-Szóval az Aquisták is adnak az eleganciára, hiszen mint nemesi család, ez magától értetődő. Már-már kötelező. Mégis van némi mértékletesség és úgymond egyszerűség bennük. *foglalja össze az elhangzottakat.* -Ó, én egyáltalán nem bánom, ha részletesen kifejted. Én az íjakról beszéltem egy csomót, így az a minimum, hogy türelmesen végighallgatlak téged is.
//Ephemia és a fogadónép//
*Yrä végül felszolgálja az össze ételt, amit rendeltek. Ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbbak a fogások, amiket egy hálás mosollyal köszön meg. Mielőtt Yrä elrohanna, még valamit mond neki.*
-Bocsáss meg, Yrä, de később beszélnék veled kidobóember ügyben.
*Azzal mehet is, nem akarja feltartani. Mielőtt kedvese megkérdezné, hogy mégis mi ez, elmagyarázza.*
-Elvileg a korsó már régóta keres kidobót. Gondoltam alkalomadtán felvenném a szerepkört. Bár, ahogy itt elnézem, legfeljebb a koszos zoknit meg a faszenet kell csak kidobni.
*Nem veszélyes munka, Ephemianak nem kellene izgulni. Kicsit talán vicces lenne Daranel kidobóemberként, de egyrészről megvan hozzá a megfelelő technikai, harcászati képessége, másrészről az intellektuálisa is.
Kedvese részletesen kezdi taglalni a dolgokat, amit figyelmesen hallgat. Közben belekezd a kecskeragu elpusztításába.*
-Jó étvágyat, kedvesem!
*A kaja, mint mindig, most is fantasztikus.*
-Akkor gondolom maguknak a felszolgálóknak is olyanoknak kell lenniük, akik megfelelnek és jó kiállásúak. Nem elég, hogy ügyesen egyensúlyozzák a tálcákat, hanem szépen mosolyogni kell és előkelően kell viselkedniük. Úriembereknek úri kiszolgálás. A felszolgálók öltözete is előkelő, ünnepi?
*Vendégfogadáskor szinte mindenki megpróbál különleges, ínyenc falatokat felkínálni a vendégeknek, talán még a Thargok is.*
-Völgyerdőben például meg az volt, hogy Eelaran úr mindig leszögezte, hogy az asztalnál hallani sem akar "munkáról". Mindig csendben és nyugodtan zajlott az étkezés. Persze Völgyerdő népe nem nemesekből állt, de az elfekben megvan az az elegancia és felsőbbrendűség érzet, ami miatt mégis kicsit úriasak. Három? Tyűha! Egy hadseregnek is elég lenne! Nem pocséklás ez kicsit? Hiszen úgysem fogy el minden.
*Mint kiderül, de, van pocsékolás bőven.*
-Szép dolog, hogy ti nem dobáljátok ki. A griffhús milyen ízű? Sosem hallottam még, hogy valaki azt eszik, hiszen a griff ritka és baromira drága állat! Nem tudom van e olyan szövetség Lanawinon, aki képes lenne megvenni egyet belőle. Kettőt szerintem semmiképp. Bele sem merek gondolni, hogy mennyibe kerülhet...
*Mondjuk a nemesi házaknál annyi pénz van, hogy a Thargokat a zsebükből felvásárolnák, de a griff még nekik is drága mulatság.*
-Szóval az Aquisták is adnak az eleganciára, hiszen mint nemesi család, ez magától értetődő. Már-már kötelező. Mégis van némi mértékletesség és úgymond egyszerűség bennük. *foglalja össze az elhangzottakat.* -Ó, én egyáltalán nem bánom, ha részletesen kifejted. Én az íjakról beszéltem egy csomót, így az a minimum, hogy türelmesen végighallgatlak téged is.
2325. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-01 20:59:33
Üzenet elküldve: 2017-06-01 20:59:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//Daranel és a fogadónép//
*Ephemia szíve mélyén hálás kedvesének, hogy ennyire tekintettel van rá, valamint a szokásokra és a hagyományokra melyekben nevelkedett. Daranel érdeklődésének hangot is ad, mikor a leányt étkezési tradícióikról kérdezgeti. Nagyon sokat tud róla beszélni, de igyekszik nem túlságosan elhúzni a beszámolóját.*
- Valójában nagy hagyománya van, igen. A nagyobb nemesi kúriák mind rendelkeznek egy tágas étkezővel, sőt néhol kettő is van. Az ilyen helyeken az egyiket a család használja a mindennapokban, a másikat pedig vendégek fogadásakor vagy nagyobb eseményeken. Nálunk csak egy van, de azt hiszem az elég is. *A mondatok között megízlel és lenyel néhány falatot, nem beszél teli szájjal.* Igen, a nemeseknél jelentős dolog az étkezés. Ez a történelem során alakult így, ugyanis a bőségesen megrakott asztal mindig is a gazdagság jelképe volt. És persze az ételek felszolgálásának mikéntje, na meg a felszolgált fogások is különös jelentőséggel bírnak. Vendégek fogadásakor sok dolgot az érkező vendégek ízlése szerint kell alakítania a házigazdának.
*Beszéd közben akaratlanul is eszébe jutnak a tanítómesterével átszenvedett órák. Kislánykorától kezdve tanulnia kellett többek között az etikettet, melybe a sok egyéb más formaiság mellett az az étkezéssel kapcsolatos etikai szabályokat is megtanították neki. Gyűlölte azokat az órákat.*
- Az étkezés az az alkalom, amikor a család összeül és a családtagok megvitatják egymás között a dolgaikat. A nap folyamán szinte csak ekkor van együtt az egész család. A közös reggelire és vacsorára nem fontos elmenni, de az ebédet senkinek sem szabad kihagynia. Általában egyszerűbb ételeket szolgálnak fel a hétköznapokban, de ha vendégünk is van vagy egy fontos családi eseményt tartunk, akkor igazi különlegességeket eszünk. Egy ilyen ünnepi ebéd előétele, főétele és desszertje egyenként legalább háromféle étekből áll, nagy ezüsttálcákon felszolgálva. Kaviárral körbeszórt ritka tengeri halfélék, néha vadhús, ritka gyümölcsök, csak hogy mondjak példát. Pár éve egy vendégünk kérésére még griffhúst is szolgáltak fel nálunk. A nemesi konyhára jellemzőek még a távoli földekről hozott hozzávalók és fűszerek, a még drágább borok és italok... Egyszóval a mértéktelen pazarlás. Persze sosem fogy el minden étel, azokat mi odaadjuk a szolgálóknak, ám egyes nemesi házakban kidobják őket.
*Amiket ők egyszerűbb ételnek tekintenek, azok a hétköznapi embernek égi mannát jelentenek, a különlegesebb fogásokról nem is beszélve. Mellesleg annak örül Effy is, hogy az Aquisták viszonylag emberszámba is veszik a szolganépet ha étkeztetésről és fizetségről van szó.*
- Annyi formalitás van érvényben egy ilyen étkezés alkalmával hogy felsorolnom is sok lenne. A viszonylag még érdekes része ennek a köszöntő, amelyet minden alkalommal a családfő mond el először, aztán meg aki szeretne még hozzátenni. Ezt az előétel után és a főétel felszolgálása előtt szokták megtartani és hogy ebben hol a logika, azt ugyan nem tudom, de ez így van. Ilyenkor kötelező hallgatni és nem nyúlni az evőeszközökhöz. Aztán ha mindenki szólt aki szeretett volna, akkor koccintunk a mellettünk ülővel. Ilyet persze nem minden nap csinálunk, csak például születésnapokon, évfordulókon, fontos vendégek jelenléténél. *Közben belekóstol mézes teájába.* Mindez amit elmondtam az Aquistákra jellemző és bizony kicsit eltérhet más nemesi házaknál, de a lényeg ugyanaz mindenütt.
*Azt Ephemia is kétli, hogy a kúriában lévő szakács jobban főzne mint bármely másik, vagy akár az itteni. Inkább az ételek és hozzávalók térnek el, amelyekkel dolgozik.
Közben az ennivalója fogy, s bizony észreveszi hogy sokkal jobban esik neki, mint bármely más étek a kúriában. Teljesen más az ízvilága, sokkalta háziasabb és egyszerűbb. Lassan bebizonyosodik számára, hogy az egyszerűbb dolgok valóban értékesebbek minden pompánál és fényűzésnél.*
- Bocsásd meg, kedvesem, hogy kicsit bő lére eresztettem a szót. Eléggé beleéltem magam a témába.
//Daranel és a fogadónép//
*Ephemia szíve mélyén hálás kedvesének, hogy ennyire tekintettel van rá, valamint a szokásokra és a hagyományokra melyekben nevelkedett. Daranel érdeklődésének hangot is ad, mikor a leányt étkezési tradícióikról kérdezgeti. Nagyon sokat tud róla beszélni, de igyekszik nem túlságosan elhúzni a beszámolóját.*
- Valójában nagy hagyománya van, igen. A nagyobb nemesi kúriák mind rendelkeznek egy tágas étkezővel, sőt néhol kettő is van. Az ilyen helyeken az egyiket a család használja a mindennapokban, a másikat pedig vendégek fogadásakor vagy nagyobb eseményeken. Nálunk csak egy van, de azt hiszem az elég is. *A mondatok között megízlel és lenyel néhány falatot, nem beszél teli szájjal.* Igen, a nemeseknél jelentős dolog az étkezés. Ez a történelem során alakult így, ugyanis a bőségesen megrakott asztal mindig is a gazdagság jelképe volt. És persze az ételek felszolgálásának mikéntje, na meg a felszolgált fogások is különös jelentőséggel bírnak. Vendégek fogadásakor sok dolgot az érkező vendégek ízlése szerint kell alakítania a házigazdának.
*Beszéd közben akaratlanul is eszébe jutnak a tanítómesterével átszenvedett órák. Kislánykorától kezdve tanulnia kellett többek között az etikettet, melybe a sok egyéb más formaiság mellett az az étkezéssel kapcsolatos etikai szabályokat is megtanították neki. Gyűlölte azokat az órákat.*
- Az étkezés az az alkalom, amikor a család összeül és a családtagok megvitatják egymás között a dolgaikat. A nap folyamán szinte csak ekkor van együtt az egész család. A közös reggelire és vacsorára nem fontos elmenni, de az ebédet senkinek sem szabad kihagynia. Általában egyszerűbb ételeket szolgálnak fel a hétköznapokban, de ha vendégünk is van vagy egy fontos családi eseményt tartunk, akkor igazi különlegességeket eszünk. Egy ilyen ünnepi ebéd előétele, főétele és desszertje egyenként legalább háromféle étekből áll, nagy ezüsttálcákon felszolgálva. Kaviárral körbeszórt ritka tengeri halfélék, néha vadhús, ritka gyümölcsök, csak hogy mondjak példát. Pár éve egy vendégünk kérésére még griffhúst is szolgáltak fel nálunk. A nemesi konyhára jellemzőek még a távoli földekről hozott hozzávalók és fűszerek, a még drágább borok és italok... Egyszóval a mértéktelen pazarlás. Persze sosem fogy el minden étel, azokat mi odaadjuk a szolgálóknak, ám egyes nemesi házakban kidobják őket.
*Amiket ők egyszerűbb ételnek tekintenek, azok a hétköznapi embernek égi mannát jelentenek, a különlegesebb fogásokról nem is beszélve. Mellesleg annak örül Effy is, hogy az Aquisták viszonylag emberszámba is veszik a szolganépet ha étkeztetésről és fizetségről van szó.*
- Annyi formalitás van érvényben egy ilyen étkezés alkalmával hogy felsorolnom is sok lenne. A viszonylag még érdekes része ennek a köszöntő, amelyet minden alkalommal a családfő mond el először, aztán meg aki szeretne még hozzátenni. Ezt az előétel után és a főétel felszolgálása előtt szokták megtartani és hogy ebben hol a logika, azt ugyan nem tudom, de ez így van. Ilyenkor kötelező hallgatni és nem nyúlni az evőeszközökhöz. Aztán ha mindenki szólt aki szeretett volna, akkor koccintunk a mellettünk ülővel. Ilyet persze nem minden nap csinálunk, csak például születésnapokon, évfordulókon, fontos vendégek jelenléténél. *Közben belekóstol mézes teájába.* Mindez amit elmondtam az Aquistákra jellemző és bizony kicsit eltérhet más nemesi házaknál, de a lényeg ugyanaz mindenütt.
*Azt Ephemia is kétli, hogy a kúriában lévő szakács jobban főzne mint bármely másik, vagy akár az itteni. Inkább az ételek és hozzávalók térnek el, amelyekkel dolgozik.
Közben az ennivalója fogy, s bizony észreveszi hogy sokkal jobban esik neki, mint bármely más étek a kúriában. Teljesen más az ízvilága, sokkalta háziasabb és egyszerűbb. Lassan bebizonyosodik számára, hogy az egyszerűbb dolgok valóban értékesebbek minden pompánál és fényűzésnél.*
- Bocsásd meg, kedvesem, hogy kicsit bő lére eresztettem a szót. Eléggé beleéltem magam a témába.
2324. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-01 14:18:38
Üzenet elküldve: 2017-06-01 14:18:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//pultnál, korsóban//
*Azután miután ki vitte az italokat és visszatért a söntéshez, nem sokkal később el is készül az étel és Yrä csendesen ki is szolgálja a vendégeket. Először a fő ételt rendezi el a faragott tálcán, némi sóval és borssal ízesítő gyanánt, meg néhány szárított fűszerrel, kicsiny tálkákban, aprócska fakanálkákkal. Óvatosan kilépdel a pulttól az asztalukhoz és eléjük teszi azt. Egy rövid biccentés után visszafordul, hogy az édes falatokat is kihozhassa. Nem sok időbe telik, s azok a tányérok is a pár előtt lehetnek, amit ugyanúgy ízesíthetnek, ha akarnak. A nő tagja a társaságnak meg is teszi ezt. Eközben Yrä, Zherára is néz, de úgy néz ki ő nem akar semmit sem, ezért saját italával a söntés mögé sétál. Lehajol a kis ládáért, amiben a bevételt gyűjtik. Elővesz egy erszényt és kiszámolja a tegnapi fogyasztás árát. Százötvenegy aranyat számol le a kis táskába, összekötözi azt, majd félreteszi. A ládát bezárja és elteszi helyére.
Egykedvűen néz végig a kocsma csendjén. Zhera a székében ül, csendbe burkolózva, a gerlepár pedig egymás szerelmes tekintetében lehet elveszve, a nő nem igazán hallja miről beszélnek. Amíg nem őt szólítják neki, mindegy is.
Egy ötlettől vezérelve iszákjába süllyeszti az arannyal telt erszényt. A szakácsnőnek mond egy-két szót, arról, hogy nemsokára visszajön, lerendezi a pénz dolgát. Ezzel ki is lép a söntés mögül, hogy átmasírozzon a termen. A szőke elfnek kéz jelekkel mutatja, hogy ne menjen sehova, mert még visszatér, nagyon, nagyon hamar. Hamarabb, mint hogy az a kettő befejezné az evést. Legalábbis így számít rá.
Kilép a kocsmából és lovára pattan, hogy a vashegyre felvágtasson vele. Reméli Szutyok bírja az iramot hegymenetben.*
*Azután miután ki vitte az italokat és visszatért a söntéshez, nem sokkal később el is készül az étel és Yrä csendesen ki is szolgálja a vendégeket. Először a fő ételt rendezi el a faragott tálcán, némi sóval és borssal ízesítő gyanánt, meg néhány szárított fűszerrel, kicsiny tálkákban, aprócska fakanálkákkal. Óvatosan kilépdel a pulttól az asztalukhoz és eléjük teszi azt. Egy rövid biccentés után visszafordul, hogy az édes falatokat is kihozhassa. Nem sok időbe telik, s azok a tányérok is a pár előtt lehetnek, amit ugyanúgy ízesíthetnek, ha akarnak. A nő tagja a társaságnak meg is teszi ezt. Eközben Yrä, Zherára is néz, de úgy néz ki ő nem akar semmit sem, ezért saját italával a söntés mögé sétál. Lehajol a kis ládáért, amiben a bevételt gyűjtik. Elővesz egy erszényt és kiszámolja a tegnapi fogyasztás árát. Százötvenegy aranyat számol le a kis táskába, összekötözi azt, majd félreteszi. A ládát bezárja és elteszi helyére.
Egykedvűen néz végig a kocsma csendjén. Zhera a székében ül, csendbe burkolózva, a gerlepár pedig egymás szerelmes tekintetében lehet elveszve, a nő nem igazán hallja miről beszélnek. Amíg nem őt szólítják neki, mindegy is.
Egy ötlettől vezérelve iszákjába süllyeszti az arannyal telt erszényt. A szakácsnőnek mond egy-két szót, arról, hogy nemsokára visszajön, lerendezi a pénz dolgát. Ezzel ki is lép a söntés mögül, hogy átmasírozzon a termen. A szőke elfnek kéz jelekkel mutatja, hogy ne menjen sehova, mert még visszatér, nagyon, nagyon hamar. Hamarabb, mint hogy az a kettő befejezné az evést. Legalábbis így számít rá.
Kilép a kocsmából és lovára pattan, hogy a vashegyre felvágtasson vele. Reméli Szutyok bírja az iramot hegymenetben.*
2323. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-01 09:29:23
Üzenet elküldve: 2017-06-01 09:29:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//Ephemia és a fogadónép//
*Nem rest kifejezni érzéseit, és próbál valami nemesi "ízt" is adni ezeknek. Nem mintha meg akarná játszani magát, viszont Ephemia előkelő hölgy, és ezt feltétlenül figyelembe kell vennie.*
-Egymáséi vagyunk.
*Szerencsére tényleg nem kell rohanni, elég, ha sötétedés előtt visszaérnek az Aquista kúriába, addig meg ott majd falaznak Ephemianak. Addig azonban van még idejük bőségesen, és ki is fogják élvezni az együtt töltött perceket, órákat.*
-Igaz, így ebben is van valami jó.
*Romantikusabb. Daranel számára még mindig szokatlan ez a foghíjas jelenlét, de az is lehet, hogy egy ideje már ez a felállás a korsóban. Talán eljön majd az az idő is, amikor már fogadósnak sem nagyon akar senki eljönni, de remélhetőleg az még nagyon sokára fog bekövetkezni. Vagy inkább ne is következzen be soha, az lenne a legjobb.*
-Nálatok, előkelő családoknál tényleg nagy tradíció az étkezés? Igaz az, hogy nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a fogások elkészítésére és tálalására? Mi ennek a menete, hogy zajlik egy ilyen esemény? És mik a fogások? Mik a különlegességek?
*Egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy sokkal jobban főznének az Aquista kúriában, mint itt. Talán giccsesebb az egész, de nem lehet sokkal finomabb, hacsak a szakácsuk nem Lanawin egyik legjobbja.*
-Én is szeretem a mézet, inkább, mint a cukrot. Noha a méz tömény cukor, mégis teljesen más, főleg ha normális és nem olyan ízre és állagra, mint a libazsír! Igen, meg elmondások szerint a kávénak is, bár nem tudom, mert nem kávézok. Nem vagyok a fekete ital fogja, mint oly sokan. Kérek, köszönöm.
*Ő csak a teáját bolondítja meg, Ephemia viszont a sült körtét is, ami igen ínycsiklandónak néz így ki.*
//Ephemia és a fogadónép//
*Nem rest kifejezni érzéseit, és próbál valami nemesi "ízt" is adni ezeknek. Nem mintha meg akarná játszani magát, viszont Ephemia előkelő hölgy, és ezt feltétlenül figyelembe kell vennie.*
-Egymáséi vagyunk.
*Szerencsére tényleg nem kell rohanni, elég, ha sötétedés előtt visszaérnek az Aquista kúriába, addig meg ott majd falaznak Ephemianak. Addig azonban van még idejük bőségesen, és ki is fogják élvezni az együtt töltött perceket, órákat.*
-Igaz, így ebben is van valami jó.
*Romantikusabb. Daranel számára még mindig szokatlan ez a foghíjas jelenlét, de az is lehet, hogy egy ideje már ez a felállás a korsóban. Talán eljön majd az az idő is, amikor már fogadósnak sem nagyon akar senki eljönni, de remélhetőleg az még nagyon sokára fog bekövetkezni. Vagy inkább ne is következzen be soha, az lenne a legjobb.*
-Nálatok, előkelő családoknál tényleg nagy tradíció az étkezés? Igaz az, hogy nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a fogások elkészítésére és tálalására? Mi ennek a menete, hogy zajlik egy ilyen esemény? És mik a fogások? Mik a különlegességek?
*Egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy sokkal jobban főznének az Aquista kúriában, mint itt. Talán giccsesebb az egész, de nem lehet sokkal finomabb, hacsak a szakácsuk nem Lanawin egyik legjobbja.*
-Én is szeretem a mézet, inkább, mint a cukrot. Noha a méz tömény cukor, mégis teljesen más, főleg ha normális és nem olyan ízre és állagra, mint a libazsír! Igen, meg elmondások szerint a kávénak is, bár nem tudom, mert nem kávézok. Nem vagyok a fekete ital fogja, mint oly sokan. Kérek, köszönöm.
*Ő csak a teáját bolondítja meg, Ephemia viszont a sült körtét is, ami igen ínycsiklandónak néz így ki.*
2322. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-06-01 07:55:23
Üzenet elküldve: 2017-06-01 07:55:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
*Úgy látszik, az újonnan érkezőknek nem igen tűnt fel Zhera jókívánsága. Nem hallották meg, vagy csak egyszerűen nem méltatják válaszra, igazából egyre megy. A szőke elf tekintete kissé elsötétül, inkább kortyol egyet az italából, mielőtt még valami csúnyát találna mondani sértődöttségében.*
~Érezzétek jól magatokat, pfff, inkább pukkadjatok meg!~
*Duzzog magában, de nincs valódi indulat gondolatai mögött. Hagyja, hadd áramoljon keresztül lelkén ez a kis elégedetlenség-hullám, melynek végén mély sóhaj szakad fel tüdejéből. Mintha csak így adna túl a felesleges negatív gondolatokon, érzéseken. Megszokhatta volna már, hogy a legtöbben keresztülnéznek rajta. Ilyen a világ, nyugtatgatja magát.*
~Mindenki csak a saját maga kis dolgaival van elfoglalva, fel se nézünk a másikra, csak sietünk a koporsónk felé.~
*Valahogy így okoskodik magában, amikor Yrä hangja kizökkenti gondolatai medréből.*
- Nem-nem. Megvagyok, jól vagyok!
*Válaszolja mosollyal az arcán és megemeli korsóját ennek jeleként. Tekintete végigkíséri a pultost, de rövidesen újra elmereng és újfent csendbe burkolózik. Magában egy régi dalocska dallamát kezdi el dúdolni.*
*Úgy látszik, az újonnan érkezőknek nem igen tűnt fel Zhera jókívánsága. Nem hallották meg, vagy csak egyszerűen nem méltatják válaszra, igazából egyre megy. A szőke elf tekintete kissé elsötétül, inkább kortyol egyet az italából, mielőtt még valami csúnyát találna mondani sértődöttségében.*
~Érezzétek jól magatokat, pfff, inkább pukkadjatok meg!~
*Duzzog magában, de nincs valódi indulat gondolatai mögött. Hagyja, hadd áramoljon keresztül lelkén ez a kis elégedetlenség-hullám, melynek végén mély sóhaj szakad fel tüdejéből. Mintha csak így adna túl a felesleges negatív gondolatokon, érzéseken. Megszokhatta volna már, hogy a legtöbben keresztülnéznek rajta. Ilyen a világ, nyugtatgatja magát.*
~Mindenki csak a saját maga kis dolgaival van elfoglalva, fel se nézünk a másikra, csak sietünk a koporsónk felé.~
*Valahogy így okoskodik magában, amikor Yrä hangja kizökkenti gondolatai medréből.*
- Nem-nem. Megvagyok, jól vagyok!
*Válaszolja mosollyal az arcán és megemeli korsóját ennek jeleként. Tekintete végigkíséri a pultost, de rövidesen újra elmereng és újfent csendbe burkolózik. Magában egy régi dalocska dallamát kezdi el dúdolni.*
2321. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-05-30 21:10:01
Üzenet elküldve: 2017-05-30 21:10:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//Daranel és a fogadónép//
*A hely üressége kissé Ephemiának is feltűnik. Ő ugyan nem tudja, hogy régebben milyen forgalom volt a tavernában, de bizony ha az ember egy fogadóra gondol, akkor nem üres asztalok és székek jutnak az eszébe. Mindegy is, ha a jó oldalát nézik, akkor egy nyugodt étkezésben lehet részük anélkül, hogy bárki is megzavarná őket.
Igazán örül neki, hogy kedvese hagyja fizetni. Nem szeretné, ha minden találkozásukkor az anyagi teher csak Daranelt érintené. Akkor nemigen lenne nyugodt a lelkiismerete.*
- Köszönöm. *Mondja szerelmének míg lesegíti róla a köpenyt.* Tegyük a szék támlájára, ott a legpraktikusabb.
*A férfi úgy is tesz, ráadásul még a széket is kihúzza a lánynak, aki ezt a kedves és illemtudó gesztust egy széles mosollyal jutalmazza. Az étel is hamarosan felszolgálásra kerül, s Ephemia szájában összefut a nyál az ínycsiklandónak kinéző falatok láttán.*
- Köszönjük szépen! *Köszönetképp a pultosnőre is rámosolyog.* De igenis az, kedvesem. Igazán élvezem a veled töltött perceket.
*Egyik kacsóját odanyújtja szerelmének, aki bizony egy gyengéd puszit ad rá. Imádja ezeket az apró, de annál többet mondó gesztusokat.*
- Hát még én milyen boldog vagyok! Szavakkal el sem lehet mondani. És most nem is kell semmi mással és senki mással foglalkoznom, csak veled, és ez csodálatos érzés. *Körbepillant.* Hát igen, nem sokan vagyunk itt jelenleg. De legalább csendben és nyugalomban étkezhetünk. *A méz hallatán felcsillan a szeme.* Mézet? Ó, igen, kérek szépen! Mindent kicsit édesebben szeretek mint a legtöbb ember, úgyhogy nem fogom sajnálni. Különösképp a teáknak ad nagyon finom ízt.
*Azzal elveszi kedvesétől a csuprot és csorgat némi mézet a sült körtére és a forralt teába.*
- És te szeretnél?
//Daranel és a fogadónép//
*A hely üressége kissé Ephemiának is feltűnik. Ő ugyan nem tudja, hogy régebben milyen forgalom volt a tavernában, de bizony ha az ember egy fogadóra gondol, akkor nem üres asztalok és székek jutnak az eszébe. Mindegy is, ha a jó oldalát nézik, akkor egy nyugodt étkezésben lehet részük anélkül, hogy bárki is megzavarná őket.
Igazán örül neki, hogy kedvese hagyja fizetni. Nem szeretné, ha minden találkozásukkor az anyagi teher csak Daranelt érintené. Akkor nemigen lenne nyugodt a lelkiismerete.*
- Köszönöm. *Mondja szerelmének míg lesegíti róla a köpenyt.* Tegyük a szék támlájára, ott a legpraktikusabb.
*A férfi úgy is tesz, ráadásul még a széket is kihúzza a lánynak, aki ezt a kedves és illemtudó gesztust egy széles mosollyal jutalmazza. Az étel is hamarosan felszolgálásra kerül, s Ephemia szájában összefut a nyál az ínycsiklandónak kinéző falatok láttán.*
- Köszönjük szépen! *Köszönetképp a pultosnőre is rámosolyog.* De igenis az, kedvesem. Igazán élvezem a veled töltött perceket.
*Egyik kacsóját odanyújtja szerelmének, aki bizony egy gyengéd puszit ad rá. Imádja ezeket az apró, de annál többet mondó gesztusokat.*
- Hát még én milyen boldog vagyok! Szavakkal el sem lehet mondani. És most nem is kell semmi mással és senki mással foglalkoznom, csak veled, és ez csodálatos érzés. *Körbepillant.* Hát igen, nem sokan vagyunk itt jelenleg. De legalább csendben és nyugalomban étkezhetünk. *A méz hallatán felcsillan a szeme.* Mézet? Ó, igen, kérek szépen! Mindent kicsit édesebben szeretek mint a legtöbb ember, úgyhogy nem fogom sajnálni. Különösképp a teáknak ad nagyon finom ízt.
*Azzal elveszi kedvesétől a csuprot és csorgat némi mézet a sült körtére és a forralt teába.*
- És te szeretnél?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063