Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 116 (2301. - 2320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2320. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-05-30 12:39:43
Üzenet elküldve: 2017-05-30 12:39:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//Ephemia és a fogadónép//
*Yrä kedvesnek tűnik, bár igazság szerint egy olyan fantasztikus fogadónak a pultosaként, mint a Vaskorsó aligha van választása, különben páros lábbal rúgnák fenékbe, hogy aztán leguruljon a lejtőn.
A másik hölgyemény nevét is megtudják közben. Daranel ahogy körülnéz némi bánat költözik lelkébe. Hol van már az a régi csapat, akik itt múlatták az időt? A megannyi ismerős arc, a bajtársak, a család? Sehol senki... csak néha téved be talán Morwon, vagy Syoud, bár utóbbit jó ideje nem látta már.
Az ablakhoz közeli asztal neki teljesen jó lesz, úgyhogy oda lecövekelhetnek. Ephemia is leadja a maga kis rendelését, igazán finom falatokat fognak enni, talán még a másikét is megkóstolhatják. Az íjásznak persze ezek "hazai ízek", ő már jól tudja, hogy mire számíthat.*
-Rendben. *súg vissza kedvesének. Nem erősködik, mivel az is kellemetlen lehet Ephemia számára, ha Daranel erősködik vele, hogy ezt most ő fogja kifizetni és pont.
Mikor kedvese elkezdi magáról levenni a vastagabb réteget, Daranel közelebb lép hozzá és lágyan megérinti a vállait.*
-Kérlek, szerelmem... hagy segítsek.
*Azzal igazi úriember módjára lesegíti kedveséről a prémet, majd az asztalukhoz sétál, leteríti a szék háttámlájára majd ki is húzza a széket és rámutat.*
-Foglalj helyet, kedvesem.
*Ezt követően ő is leül, köpenyét a saját széke háttámlájára teríti, tegezétől és íjától is megszabadul, ámde a berögződésének köszönhetően nem teszi nagyon messzire.
Yrä meghozza az italokat, a kiszolgálás minőségére pedig Daranel elégedetten bólint és elmosolyodik.*
-Köszönjük! *mondja, majd összedörzsöli két tenyerét.* -Hát nem csodálatos? *tárja szét karjait mosolyogva.* -Itt vagyunk és együtt iszogatunk és falatozunk egy hangulatos helyen.
*Előrenyújtja karját úgy, hogy tenyere a plafon felé álljon és egy picit megmozgatja ujjai végét. Ez a mozdulat azt jelenti, hogy elkéri Ephemia kezét. Amint megtörténik megemelkedik és lágy puszit nyom a puha kézfejre.*
-Annyira örülök, hogy eljöttél velem ide. Boldog vagyok. És még időnk is van, hogy hazavigyelek úgy, hogy ne nagyon kelljen rohanni. A fogadó... *pillant körül és kicsit hátradől.* -Régebben nagyobb volt itt az élet. Szinte minden nap telt háznak örvendtünk. *nyúl a mézes csuporhoz.* -Mézet?
//Ephemia és a fogadónép//
*Yrä kedvesnek tűnik, bár igazság szerint egy olyan fantasztikus fogadónak a pultosaként, mint a Vaskorsó aligha van választása, különben páros lábbal rúgnák fenékbe, hogy aztán leguruljon a lejtőn.
A másik hölgyemény nevét is megtudják közben. Daranel ahogy körülnéz némi bánat költözik lelkébe. Hol van már az a régi csapat, akik itt múlatták az időt? A megannyi ismerős arc, a bajtársak, a család? Sehol senki... csak néha téved be talán Morwon, vagy Syoud, bár utóbbit jó ideje nem látta már.
Az ablakhoz közeli asztal neki teljesen jó lesz, úgyhogy oda lecövekelhetnek. Ephemia is leadja a maga kis rendelését, igazán finom falatokat fognak enni, talán még a másikét is megkóstolhatják. Az íjásznak persze ezek "hazai ízek", ő már jól tudja, hogy mire számíthat.*
-Rendben. *súg vissza kedvesének. Nem erősködik, mivel az is kellemetlen lehet Ephemia számára, ha Daranel erősködik vele, hogy ezt most ő fogja kifizetni és pont.
Mikor kedvese elkezdi magáról levenni a vastagabb réteget, Daranel közelebb lép hozzá és lágyan megérinti a vállait.*
-Kérlek, szerelmem... hagy segítsek.
*Azzal igazi úriember módjára lesegíti kedveséről a prémet, majd az asztalukhoz sétál, leteríti a szék háttámlájára majd ki is húzza a széket és rámutat.*
-Foglalj helyet, kedvesem.
*Ezt követően ő is leül, köpenyét a saját széke háttámlájára teríti, tegezétől és íjától is megszabadul, ámde a berögződésének köszönhetően nem teszi nagyon messzire.
Yrä meghozza az italokat, a kiszolgálás minőségére pedig Daranel elégedetten bólint és elmosolyodik.*
-Köszönjük! *mondja, majd összedörzsöli két tenyerét.* -Hát nem csodálatos? *tárja szét karjait mosolyogva.* -Itt vagyunk és együtt iszogatunk és falatozunk egy hangulatos helyen.
*Előrenyújtja karját úgy, hogy tenyere a plafon felé álljon és egy picit megmozgatja ujjai végét. Ez a mozdulat azt jelenti, hogy elkéri Ephemia kezét. Amint megtörténik megemelkedik és lágy puszit nyom a puha kézfejre.*
-Annyira örülök, hogy eljöttél velem ide. Boldog vagyok. És még időnk is van, hogy hazavigyelek úgy, hogy ne nagyon kelljen rohanni. A fogadó... *pillant körül és kicsit hátradől.* -Régebben nagyobb volt itt az élet. Szinte minden nap telt háznak örvendtünk. *nyúl a mézes csuporhoz.* -Mézet?
2319. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-05-29 19:55:41
Üzenet elküldve: 2017-05-29 19:55:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//pultnál, korsóban//
*Yrä csak megvonja a vállát. Nem úgy, mint aki magasról tesz az érkezőkre, csak éppen annyira, hogy kifejezze, tudatlanságát. Nem találkozott a gnómmal, csak a szakácsnővel, aki még mindég itt van.*
- Hát, akkor éppen ráfért a helyre a friss vér. *Biccent a kettős felé.
Amikor a férfi megválaszolja az összes kérdést, amit feltett korábban, az elf fél vigyorral hallgatja. A kedvesét bemutatván, viszont kicsit lágyabb lesz a mosolya és lassan bólint a lány felé, hogy kifejezze örömét.*
- Helyre kis fogadó ez, mi? *Vigyorog, ahogy válaszol a lány szavaira.
A gazdagság és a kúria hallatán csillogni kezd a szeme. Csak amolyan régi reflex ez, de manapság már nem igazán ad neki előnyöket. Lévén, hogy nem a városban lebzsel. A Zöldszarvas nevére is bólint, kevésbé elragadóan, de még határesetnek betudhatóan. Közben figyeli a férfit, nem úgy néz ki mint aki hazudik, tehát, nem kell vele óvatosan bánni és szemmel tartani. Persze ettől függetlenül még ingyen étkezni nem fog. Leandana nem ezért fogja leharapni a fejét, erről bebiztosítja magát. Ha meg azért, mert elfogadta a pénzt a férfitól, akkor visszaadja és elnézést kér, nem fog előfordulni többé. Amíg nem kap más utasítást, bizony pénzt kér az ételért és italért.*
- Yrä Vyrcin. Szolgálatukra. *Mosolyog elbűvölően mindkettejük felé, majd ha a muszáj köröket lefutották, akár el is mondhatnák mit akarnak enni. A nő szorgosan jegyzetel fejben, mivel tapasztalata van már a kiszolgálásban, a papír pedig úri huncutság számára. Meg drága is ahhoz, hogy firkáljon.*
- Ez így van, uram. *Válaszol a huszonkét aranyra, egy bólintás kíséretében. A kérés hallatán feljebb emeli fejét, gondolkodik egy pillanatig, majd úgy dönt, hogy nem bánja a dolgot. Nem úgy néznek ki, mint akik potyáznának, bár lehet, hogy a megtévesztés mesterei és igazából a csinos hölgy egy kikötői matróz, a férfi pedig egy púpos gnóm. Elmosolyodik a saját butaságán, majd bólint.*
- Semmi akadálya. *Azzal ha megkapta a rendelést a páros szebbik tagjától is, akkor a pult mögé is fordul, hogy lediktálja a szakácsnak azt a rengeteg sok mindent, amit kértek. De még mielőtt ezt megtenné, a szőke elf felé pillant. Kedvesen elmosolyodik és lágyan szól hozzá.*
- Nem kérsz valamit, Zhera? *Tudja, hogy még van söre, de Yrä úgy gondolja, hogy talán valami más ízre vágyna a lány. Ő kegyelme biztosra veszi, hogy más ízeket kóstolna meg, de ennek idő előtt véget kellett vetni, sajnos.
Ha a két gerlepár elfoglalta a helyét, az elf nő ki is viszi hozzájuk a bögréket, egy fából faragott tálcán, félbevágott citromokkal és egy kis csupor mézzel. Egy kifinomult mozdulattal teszi le eléjük, majd ha mindennel elégedettek, távozik, hogy később tudja fuvarozni az ételeket is. Amit kész lesznek.*
*Yrä csak megvonja a vállát. Nem úgy, mint aki magasról tesz az érkezőkre, csak éppen annyira, hogy kifejezze, tudatlanságát. Nem találkozott a gnómmal, csak a szakácsnővel, aki még mindég itt van.*
- Hát, akkor éppen ráfért a helyre a friss vér. *Biccent a kettős felé.
Amikor a férfi megválaszolja az összes kérdést, amit feltett korábban, az elf fél vigyorral hallgatja. A kedvesét bemutatván, viszont kicsit lágyabb lesz a mosolya és lassan bólint a lány felé, hogy kifejezze örömét.*
- Helyre kis fogadó ez, mi? *Vigyorog, ahogy válaszol a lány szavaira.
A gazdagság és a kúria hallatán csillogni kezd a szeme. Csak amolyan régi reflex ez, de manapság már nem igazán ad neki előnyöket. Lévén, hogy nem a városban lebzsel. A Zöldszarvas nevére is bólint, kevésbé elragadóan, de még határesetnek betudhatóan. Közben figyeli a férfit, nem úgy néz ki mint aki hazudik, tehát, nem kell vele óvatosan bánni és szemmel tartani. Persze ettől függetlenül még ingyen étkezni nem fog. Leandana nem ezért fogja leharapni a fejét, erről bebiztosítja magát. Ha meg azért, mert elfogadta a pénzt a férfitól, akkor visszaadja és elnézést kér, nem fog előfordulni többé. Amíg nem kap más utasítást, bizony pénzt kér az ételért és italért.*
- Yrä Vyrcin. Szolgálatukra. *Mosolyog elbűvölően mindkettejük felé, majd ha a muszáj köröket lefutották, akár el is mondhatnák mit akarnak enni. A nő szorgosan jegyzetel fejben, mivel tapasztalata van már a kiszolgálásban, a papír pedig úri huncutság számára. Meg drága is ahhoz, hogy firkáljon.*
- Ez így van, uram. *Válaszol a huszonkét aranyra, egy bólintás kíséretében. A kérés hallatán feljebb emeli fejét, gondolkodik egy pillanatig, majd úgy dönt, hogy nem bánja a dolgot. Nem úgy néznek ki, mint akik potyáznának, bár lehet, hogy a megtévesztés mesterei és igazából a csinos hölgy egy kikötői matróz, a férfi pedig egy púpos gnóm. Elmosolyodik a saját butaságán, majd bólint.*
- Semmi akadálya. *Azzal ha megkapta a rendelést a páros szebbik tagjától is, akkor a pult mögé is fordul, hogy lediktálja a szakácsnak azt a rengeteg sok mindent, amit kértek. De még mielőtt ezt megtenné, a szőke elf felé pillant. Kedvesen elmosolyodik és lágyan szól hozzá.*
- Nem kérsz valamit, Zhera? *Tudja, hogy még van söre, de Yrä úgy gondolja, hogy talán valami más ízre vágyna a lány. Ő kegyelme biztosra veszi, hogy más ízeket kóstolna meg, de ennek idő előtt véget kellett vetni, sajnos.
Ha a két gerlepár elfoglalta a helyét, az elf nő ki is viszi hozzájuk a bögréket, egy fából faragott tálcán, félbevágott citromokkal és egy kis csupor mézzel. Egy kifinomult mozdulattal teszi le eléjük, majd ha mindennel elégedettek, távozik, hogy később tudja fuvarozni az ételeket is. Amit kész lesznek.*
2318. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-05-29 08:00:35
Üzenet elküldve: 2017-05-29 08:00:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Arcára szelíd mosoly kúszik, miután Yrä megcsókolta a kezét. A finom érintés nyomán enyhe borzongást érez végigfutni gerince mentén. Ki hitte volna, hogy egy nő érintése is kiválthat ilyen kellemes, borzongató érzést?! S ha mindez nem lenne elég, a sötét hajú elf susogó szavai is rátesznek erre egy lapáttal. "Édes vagy, mint a nyári bor", visszhangzik a bók buksijában és szívében is. Sok minden volt ő már eddig, de olyan édes még nem, mint a nyári bor. Szeretne is valami ide illő bókkal válaszolni, de nem igazán találja a megfelelő szavakat. Mindenesetre egy halk kacaj feltör belőle. Ekkor tűnik fel neki Yrä "vágyakozó" tekintete. Mintha a másik szó szerint vetkőztetné pillantásával: szinte érzi lehullani magáról a ruhadarabokat és az ellenállhatatlan vágyat, hogy az imént említett medvebundán elterülve átadja magát a pillanatnak. Alsó ajkába harap, csak hogy felébressze magát, de mire észbe kap, már alig pár hüvelyk a két arc közötti táv. Hogy mikor és miért hajolt ilyen közel Yrä-hoz, nem tudná megmondani, de a feltáruló ajtó és a belépő vendégek félbeszakítják a meghitt perceket.*
~Kérj és adatik?~
*Fut át elméjén, ahogy kissé letörve engedi útjára a pultost, mert mostantól ismét "csak" a pultos lány ő, nem cinkos-titkos szerető, vagy jótevő. Kedve egy pillanatra durcásba vált, úgy érzi, hogy a belibbenő párocska megfosztotta őt valami fontostól, mintha elvették volna a játékát. Idegesen fúrja mezítelen talpait a medvebundába, de ez is csak pár pillanatig tart. Hamar rájön, hogy a másik kettő nem tehet semmiről, így felveszi ugyanazt a pozitúrát, mint tegnap, vagyis "keresztbe fekszik" a karosszéken. Lábait átveti az egyik kartámaszon, háta pedig a másiknak feszül, ahogy hátradől.*
~Legalább a söröm még megvan.~
*Kortyol bele az italba, mielőtt válaszolna a férfi feltett kérdésére.*
- Zhera. *Válaszolja kurtán, de mosolyogva.* Érezzétek jól magatokat!
*Ő nagyon is jól érzi itt magát, ami azt illeti. Gyors pillantást vet Yrä felé, de nem legelteti most rajta szemeit huzamosabb ideig. Csendbe burkolózik, hisz néha az is kell a felkorbácsolt léleknek.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Arcára szelíd mosoly kúszik, miután Yrä megcsókolta a kezét. A finom érintés nyomán enyhe borzongást érez végigfutni gerince mentén. Ki hitte volna, hogy egy nő érintése is kiválthat ilyen kellemes, borzongató érzést?! S ha mindez nem lenne elég, a sötét hajú elf susogó szavai is rátesznek erre egy lapáttal. "Édes vagy, mint a nyári bor", visszhangzik a bók buksijában és szívében is. Sok minden volt ő már eddig, de olyan édes még nem, mint a nyári bor. Szeretne is valami ide illő bókkal válaszolni, de nem igazán találja a megfelelő szavakat. Mindenesetre egy halk kacaj feltör belőle. Ekkor tűnik fel neki Yrä "vágyakozó" tekintete. Mintha a másik szó szerint vetkőztetné pillantásával: szinte érzi lehullani magáról a ruhadarabokat és az ellenállhatatlan vágyat, hogy az imént említett medvebundán elterülve átadja magát a pillanatnak. Alsó ajkába harap, csak hogy felébressze magát, de mire észbe kap, már alig pár hüvelyk a két arc közötti táv. Hogy mikor és miért hajolt ilyen közel Yrä-hoz, nem tudná megmondani, de a feltáruló ajtó és a belépő vendégek félbeszakítják a meghitt perceket.*
~Kérj és adatik?~
*Fut át elméjén, ahogy kissé letörve engedi útjára a pultost, mert mostantól ismét "csak" a pultos lány ő, nem cinkos-titkos szerető, vagy jótevő. Kedve egy pillanatra durcásba vált, úgy érzi, hogy a belibbenő párocska megfosztotta őt valami fontostól, mintha elvették volna a játékát. Idegesen fúrja mezítelen talpait a medvebundába, de ez is csak pár pillanatig tart. Hamar rájön, hogy a másik kettő nem tehet semmiről, így felveszi ugyanazt a pozitúrát, mint tegnap, vagyis "keresztbe fekszik" a karosszéken. Lábait átveti az egyik kartámaszon, háta pedig a másiknak feszül, ahogy hátradől.*
~Legalább a söröm még megvan.~
*Kortyol bele az italba, mielőtt válaszolna a férfi feltett kérdésére.*
- Zhera. *Válaszolja kurtán, de mosolyogva.* Érezzétek jól magatokat!
*Ő nagyon is jól érzi itt magát, ami azt illeti. Gyors pillantást vet Yrä felé, de nem legelteti most rajta szemeit huzamosabb ideig. Csendbe burkolózik, hisz néha az is kell a felkorbácsolt léleknek.*
2317. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-05-27 17:27:09
Üzenet elküldve: 2017-05-27 17:27:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//Daranel és a fogadónép//
*Kissé elmosolyodik azon, amit a férfi mond. Elképzeli maga előtt a kis gnóm fiút pultosként és elgondolkodik, hogy vajon nem épp valami méretbeli probléma miatt hagyta-e itt az állását. No nem mintha bármi baja is lenne a gnómokkal, igen intelligens és eszes népségnek tartja őket.
Mivel kedvese bemutatja őt, úgy érzi neki is illene néhány szót szólnia. Nemesi körökben a bemutatkozásnak és köszöntésnek megvan a maga formális, jól betanult módja, ám ebben a környezetben inkább a jóval közvetlenebb formát választja. S mi tagadás, ez utóbbi barátságosabb magatartás sokkal jobban elnyeri a tetszését.*
- Örülök hogy megismerhetlek! *Bólint egyet.* És igen, eléggé megéheztünk. Mellesleg igazán kellemes kis fogadó ez. Tetszetős.
*Megvárja míg a hölgyek is bemutatkoznak, majd Daranel kérdésére újból hátrafordul és az egyik ablakhoz közel eső asztalt nézi ki maguknak.*
- Azt hiszem már találtam is egy megfelelő helyet.
*Jól szemügyre veszi a fogyasztható ételeket és italokat. Egyik finomabban hangzik számára mint a másik, de végül kis hezitálás után eldönti mit is szeretne fogyasztani.*
- Én is forralt teát kérnék szépen, valamint egy bárcás csirkét és egy vörösboros sült körtét.
*Daranel rendelésével összeszámolva mindez 45 aranyat tenne ki. Ephemia is hozott magával némi pénzt az erszényében, ezért is ragaszkodik hozzá hogy a saját rendelését ő fizesse ki. Halkan odasúg kedvesének.*
- Szerelmem, én kifizetem az én részemet, rendben?
*Szeretne osztozni ebben a tekintetben, így érzi igazságosnak. Közben érzi, hogy idebenn kissé mintha melege lenne, ezért elkezdi magáról lefejteni prémes köpenyét, melyet székének támlájára fog majd ráborítani a rendelés után.*
//Daranel és a fogadónép//
*Kissé elmosolyodik azon, amit a férfi mond. Elképzeli maga előtt a kis gnóm fiút pultosként és elgondolkodik, hogy vajon nem épp valami méretbeli probléma miatt hagyta-e itt az állását. No nem mintha bármi baja is lenne a gnómokkal, igen intelligens és eszes népségnek tartja őket.
Mivel kedvese bemutatja őt, úgy érzi neki is illene néhány szót szólnia. Nemesi körökben a bemutatkozásnak és köszöntésnek megvan a maga formális, jól betanult módja, ám ebben a környezetben inkább a jóval közvetlenebb formát választja. S mi tagadás, ez utóbbi barátságosabb magatartás sokkal jobban elnyeri a tetszését.*
- Örülök hogy megismerhetlek! *Bólint egyet.* És igen, eléggé megéheztünk. Mellesleg igazán kellemes kis fogadó ez. Tetszetős.
*Megvárja míg a hölgyek is bemutatkoznak, majd Daranel kérdésére újból hátrafordul és az egyik ablakhoz közel eső asztalt nézi ki maguknak.*
- Azt hiszem már találtam is egy megfelelő helyet.
*Jól szemügyre veszi a fogyasztható ételeket és italokat. Egyik finomabban hangzik számára mint a másik, de végül kis hezitálás után eldönti mit is szeretne fogyasztani.*
- Én is forralt teát kérnék szépen, valamint egy bárcás csirkét és egy vörösboros sült körtét.
*Daranel rendelésével összeszámolva mindez 45 aranyat tenne ki. Ephemia is hozott magával némi pénzt az erszényében, ezért is ragaszkodik hozzá hogy a saját rendelését ő fizesse ki. Halkan odasúg kedvesének.*
- Szerelmem, én kifizetem az én részemet, rendben?
*Szeretne osztozni ebben a tekintetben, így érzi igazságosnak. Közben érzi, hogy idebenn kissé mintha melege lenne, ezért elkezdi magáról lefejteni prémes köpenyét, melyet székének támlájára fog majd ráborítani a rendelés után.*
2316. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-05-26 20:05:06
Üzenet elküldve: 2017-05-26 20:05:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//Ephemia és a fogadónép//
*Daranel semmit sem szűr le abból, hogy a két hölgyemény éppen miféle dologba szeretett volna belekezdeni, hiszen elsősorban nem ezzel van elfoglalva.
Ephemia jó szokásához híven alaposan megfigyeli a környezetét. Ez jellemző a lányra, ezt Daranel már több ízben megtapasztalta.*
-Hogy őszinte legyek, furcsa volt a látványa. *mondja elsősorban a pultosnak, de Ephemia és Zhera is tökéletesen hallhatják.* -Egy kis gnóm a pult mögött, mint pultos fiú. Nem éppen ezt várnák azok a betérők, kik először lépnek Amon Ruadh földjére.
*Nem flörtnek szánja, eszében sincs. Csak kissé elcsépelt dolog egy férfit pultosnak beállítani.*
-Ez jó hír. *bólogat.* -Igen, igen, igen és igen. *bólogat serényen.* -Na de, hol marad a jó modor! Bemutatom nektek a kedvesemet, Ephemia d'Aquistat. A gazdagnegyedi Aquista kúriából érkezett, hogy megmutathassam neki a Vashegyet. Én Zöldszarvas Daranel vagyok, a Tharg Szövetség egyik régi, ősi, oszlopos tagja.
*Jelen helyzetben Daranel bőven az ősi, alapító Thargok közé tartozik, hiszen csupán néhányan vannak, kik régebbiek a Törzsben nála.*
-Megtudhatjuk a hölgyek neveit is? *pillant először a pultosra, majd a szőke elfre. Így legalább Ephemia is megismer pár új arcot.*
-Hová üljünk majd? *karolja át kedvesét.* -Rád bízom a hely kiválasztását, amelyik szimpatikus.
*Ezután ismét a pultosra pillant.*
-Én már választottam is. Forralt teát kérek szárított gyümölccsel. Aztán... legyen egy kecskeragu és egy édes zabkása. Ez huszonkét arany, ha jól számolom. Te, szívem? *tekint mosolyogva párjára.* -Kinéztél már valamit? *kérdezi, majd megint a pultosra pillant.* -A végén fizetek majd mindent egyben. Gondolom megoldható.
*Szomorú dolog lenne, ha Daranel, aki jelen felállásban a régi magba tartozik, nem intézhetné úgy a fizetséget, ahogy szeretné. Igazság szerint ha ingyen ennének sem lepődne meg, de mindenkinek meg kell élnie valamiből, nem rest fizetni.*
//Ephemia és a fogadónép//
*Daranel semmit sem szűr le abból, hogy a két hölgyemény éppen miféle dologba szeretett volna belekezdeni, hiszen elsősorban nem ezzel van elfoglalva.
Ephemia jó szokásához híven alaposan megfigyeli a környezetét. Ez jellemző a lányra, ezt Daranel már több ízben megtapasztalta.*
-Hogy őszinte legyek, furcsa volt a látványa. *mondja elsősorban a pultosnak, de Ephemia és Zhera is tökéletesen hallhatják.* -Egy kis gnóm a pult mögött, mint pultos fiú. Nem éppen ezt várnák azok a betérők, kik először lépnek Amon Ruadh földjére.
*Nem flörtnek szánja, eszében sincs. Csak kissé elcsépelt dolog egy férfit pultosnak beállítani.*
-Ez jó hír. *bólogat.* -Igen, igen, igen és igen. *bólogat serényen.* -Na de, hol marad a jó modor! Bemutatom nektek a kedvesemet, Ephemia d'Aquistat. A gazdagnegyedi Aquista kúriából érkezett, hogy megmutathassam neki a Vashegyet. Én Zöldszarvas Daranel vagyok, a Tharg Szövetség egyik régi, ősi, oszlopos tagja.
*Jelen helyzetben Daranel bőven az ősi, alapító Thargok közé tartozik, hiszen csupán néhányan vannak, kik régebbiek a Törzsben nála.*
-Megtudhatjuk a hölgyek neveit is? *pillant először a pultosra, majd a szőke elfre. Így legalább Ephemia is megismer pár új arcot.*
-Hová üljünk majd? *karolja át kedvesét.* -Rád bízom a hely kiválasztását, amelyik szimpatikus.
*Ezután ismét a pultosra pillant.*
-Én már választottam is. Forralt teát kérek szárított gyümölccsel. Aztán... legyen egy kecskeragu és egy édes zabkása. Ez huszonkét arany, ha jól számolom. Te, szívem? *tekint mosolyogva párjára.* -Kinéztél már valamit? *kérdezi, majd megint a pultosra pillant.* -A végén fizetek majd mindent egyben. Gondolom megoldható.
*Szomorú dolog lenne, ha Daranel, aki jelen felállásban a régi magba tartozik, nem intézhetné úgy a fizetséget, ahogy szeretné. Igazság szerint ha ingyen ennének sem lepődne meg, de mindenkinek meg kell élnie valamiből, nem rest fizetni.*
2315. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-05-26 18:23:58
Üzenet elküldve: 2017-05-26 18:23:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*A nő el bírna viselni jó hosszú ideig ilyen játékokat maga körül. Nem sok helyzet adódik, ahol udavorlni van kedvük. Ezt az opciót sokan kifelejtik, vagy szándékosan kihagyják amikor éjjeli pillangókat hajkurásznak.
Amikor már feladná a reményt arra, hogy Zhera a kezébe fogja tenni sajátját, a szőke elf akkor kap utána. Yrä-nek pedig kiélesedik a mosolya. Tetszik ez a játék neki, nem szívesen hagyná abba. A kezei közé kaparintott kacsón összezárja ujjait, mint a legyet elfogott virág, lassan, finoman, de erősen. Magához vonja azt és ajkával érinti könnyedén, gyengéden. Tekintete lecsukódik, és a kéz csók után - amit sikeresen kivitelezett, ha Zhera nem húzta ki mancsát a szorításból - szerelmesen felnéz a lányra.*
- Nekem ne szabadkozz. *Mosolyog elbűvölő lágysággal, csillogó zöldes tekintetével, ami melegséget nem tud árasztani, de harcol érte szüntelenül.*
- Édes vagy, mint a nyári bor. *Suttogja, izgalomban lévő, hevesebben verő szívvel. Ez annyira nem kelendő a munkakörében, hogy az már nevezhető meglepőnek is, pedig többet ad, mint egy gyors menet. Felszabadít érzelmeket, és még az sem baj, hogy hazugokat.
A medvebundás felajánlás, látszik rajta, hogy elnyeri a tetszését. Miért ne? Akár most is, a pillanatba kapaszkodva. El játszadozik a gondolattal, elképzeli a nő nedvesen csillogó testét a bundán, sóhajoktól emelkedő és süllyedő mellkasát. Sokat mondó pillantásokkal méri fel, hol kóstolná meg először. Már szinte látja ahogy feláll és kezét fogva magához rántja, hogy derekát átölelve ledöntse a földre.
Ekkor viszont rájuk is nyitnak. Még a kezében tartja a lány kezét. Merev izmai kicsit engednek, így lazán tud ülni megint a széken. Ujjai szétnyílnak, mint a virág szirmai a napsütésben, hogy Zhera visszakaphassa a sör ivó kezét.
Még azok ketten az ajtóban botorkálnak, Yrä lassan feláll, egy mosolyt villant az elf lány felé, majd a pulthoz sétál, hogy megtámaszkodva várja a páros közeledtét.*
- Üdv néktek! *Mosolyog, de ez a mosoly már nem az előbbi, sokkal inkább egy szőnyeget áruló kofa tenyérbemászóan, bizalmaskodó vigyora. "Gyertek, pintyőkéim, nektek fél áron adom a portékát." Mondja ez a mosolygás.*
- Igen, a gnóm most nincs itt. *Válaszolja röviden, egy hanyag váll rándítással. Nem tudja kiről van szó még mindég. Annyit már sikerült össze hoznia, hogy az előző kocsmáros lehetett.*
- A szakácsnő még megvan. *Teszi hozzá és biccent a konyhában lévő gnóm nő felé. Aztán hol a lány, hol a férfi tekintetét keresve - főleg inkább a lányét, ki tudja miért, talán mert szebb - kérdést intéz feléjük.*
- Szomjasak, éhesek vagytok? Mindkettő? *Emeli meg szemöldökét, nem szűnő mosollyal.* Hosszú utatok volt? *Érdeklődik, ahogy egy tavernában illik. Eztán hagyja őket is szóhoz jutni.*
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz//
*A nő el bírna viselni jó hosszú ideig ilyen játékokat maga körül. Nem sok helyzet adódik, ahol udavorlni van kedvük. Ezt az opciót sokan kifelejtik, vagy szándékosan kihagyják amikor éjjeli pillangókat hajkurásznak.
Amikor már feladná a reményt arra, hogy Zhera a kezébe fogja tenni sajátját, a szőke elf akkor kap utána. Yrä-nek pedig kiélesedik a mosolya. Tetszik ez a játék neki, nem szívesen hagyná abba. A kezei közé kaparintott kacsón összezárja ujjait, mint a legyet elfogott virág, lassan, finoman, de erősen. Magához vonja azt és ajkával érinti könnyedén, gyengéden. Tekintete lecsukódik, és a kéz csók után - amit sikeresen kivitelezett, ha Zhera nem húzta ki mancsát a szorításból - szerelmesen felnéz a lányra.*
- Nekem ne szabadkozz. *Mosolyog elbűvölő lágysággal, csillogó zöldes tekintetével, ami melegséget nem tud árasztani, de harcol érte szüntelenül.*
- Édes vagy, mint a nyári bor. *Suttogja, izgalomban lévő, hevesebben verő szívvel. Ez annyira nem kelendő a munkakörében, hogy az már nevezhető meglepőnek is, pedig többet ad, mint egy gyors menet. Felszabadít érzelmeket, és még az sem baj, hogy hazugokat.
A medvebundás felajánlás, látszik rajta, hogy elnyeri a tetszését. Miért ne? Akár most is, a pillanatba kapaszkodva. El játszadozik a gondolattal, elképzeli a nő nedvesen csillogó testét a bundán, sóhajoktól emelkedő és süllyedő mellkasát. Sokat mondó pillantásokkal méri fel, hol kóstolná meg először. Már szinte látja ahogy feláll és kezét fogva magához rántja, hogy derekát átölelve ledöntse a földre.
Ekkor viszont rájuk is nyitnak. Még a kezében tartja a lány kezét. Merev izmai kicsit engednek, így lazán tud ülni megint a széken. Ujjai szétnyílnak, mint a virág szirmai a napsütésben, hogy Zhera visszakaphassa a sör ivó kezét.
Még azok ketten az ajtóban botorkálnak, Yrä lassan feláll, egy mosolyt villant az elf lány felé, majd a pulthoz sétál, hogy megtámaszkodva várja a páros közeledtét.*
- Üdv néktek! *Mosolyog, de ez a mosoly már nem az előbbi, sokkal inkább egy szőnyeget áruló kofa tenyérbemászóan, bizalmaskodó vigyora. "Gyertek, pintyőkéim, nektek fél áron adom a portékát." Mondja ez a mosolygás.*
- Igen, a gnóm most nincs itt. *Válaszolja röviden, egy hanyag váll rándítással. Nem tudja kiről van szó még mindég. Annyit már sikerült össze hoznia, hogy az előző kocsmáros lehetett.*
- A szakácsnő még megvan. *Teszi hozzá és biccent a konyhában lévő gnóm nő felé. Aztán hol a lány, hol a férfi tekintetét keresve - főleg inkább a lányét, ki tudja miért, talán mert szebb - kérdést intéz feléjük.*
- Szomjasak, éhesek vagytok? Mindkettő? *Emeli meg szemöldökét, nem szűnő mosollyal.* Hosszú utatok volt? *Érdeklődik, ahogy egy tavernában illik. Eztán hagyja őket is szóhoz jutni.*
2314. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-05-26 15:03:03
Üzenet elküldve: 2017-05-26 15:03:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//Daranel és a fogadónép//
*Lassan odaérnek a taverna elé. Daranel segítségével lekászálódik a lóról, s míg a férfi elvezeti a hátast, addig ő megcsodálja az emeletes épületet.
Közelebbről valójában sokkal méretesebb, mint amilyennek messziről tűnt. Széles lépcsőfokok vezetik el a betérőt a bejáratként szolgáló nagy tölgyajtóig, fölötte szépen kidolgozott cégér imbolyog. Falának nagy részét ellepik a mindenféle kúszónövények, ezáltal jellegzetes kinézetet kölcsönözve az ivónak. Ablakai vidáman hunyorítanak le rá, hol a földszintről, hol az emeletről. Még lóháton volt szerencséje megfigyelni, ahogy a vörös cseréppel díszített tető legmagasabb pontján vidáman táncol egy szélkakas a gyenge szellőben, bár most közelebbről olyan szemszögből figyeli az épületet, hogy nem látja. Mindent egybevetve takaros kis fogadónak néz ki.*
- Igazán tetszik. Így kívülről megítélve bármely artheniori fogadóval felvehetné a versenyt.
*Kedvesének igaza van, a rusztikus kifejezés valóban mindennél jobban illik rá. Sokáig el tudna még gyönyörködni az épület minden apró részletében, de ettől sajnos még nem lesz tele a hasa. Ahhoz először is be kellene térniük.
Daranel után lép be a fogadóba, majd kézen fogva haladnak együtt a belseje felé.*
- Jó napot!
*A taverna belülről is ugyancsak hangulatos. Az asztalok igen szélesek és sok helyet elfoglalnak, de a tér elég nagy ahhoz hogy minden kényelmesen elférjen benne. Szeme egy pillanatra megakad az egyik sarokban díszelgő, faragott karosszéken és az előtte heverő medvebundán, majd a pultra terelődik a figyelme.*
- Már jövök is. Kíváncsi vagyok a választékra.
*Való igaz, Daranelt már sokan ismerhetik errefelé, ő viszont most jár itt életében először. Látja, hogy nem egyedül vannak itt: egy pultos és egy íjásznő is az ivóban tartózkodnak. Köszönésképp int a pultosnak s megvárja, míg kedvese vált vele néhány szót. Közben hátrafordulva már kutatja is szemeivel a számukra legmegfelelőbb helyet.*
//Daranel és a fogadónép//
*Lassan odaérnek a taverna elé. Daranel segítségével lekászálódik a lóról, s míg a férfi elvezeti a hátast, addig ő megcsodálja az emeletes épületet.
Közelebbről valójában sokkal méretesebb, mint amilyennek messziről tűnt. Széles lépcsőfokok vezetik el a betérőt a bejáratként szolgáló nagy tölgyajtóig, fölötte szépen kidolgozott cégér imbolyog. Falának nagy részét ellepik a mindenféle kúszónövények, ezáltal jellegzetes kinézetet kölcsönözve az ivónak. Ablakai vidáman hunyorítanak le rá, hol a földszintről, hol az emeletről. Még lóháton volt szerencséje megfigyelni, ahogy a vörös cseréppel díszített tető legmagasabb pontján vidáman táncol egy szélkakas a gyenge szellőben, bár most közelebbről olyan szemszögből figyeli az épületet, hogy nem látja. Mindent egybevetve takaros kis fogadónak néz ki.*
- Igazán tetszik. Így kívülről megítélve bármely artheniori fogadóval felvehetné a versenyt.
*Kedvesének igaza van, a rusztikus kifejezés valóban mindennél jobban illik rá. Sokáig el tudna még gyönyörködni az épület minden apró részletében, de ettől sajnos még nem lesz tele a hasa. Ahhoz először is be kellene térniük.
Daranel után lép be a fogadóba, majd kézen fogva haladnak együtt a belseje felé.*
- Jó napot!
*A taverna belülről is ugyancsak hangulatos. Az asztalok igen szélesek és sok helyet elfoglalnak, de a tér elég nagy ahhoz hogy minden kényelmesen elférjen benne. Szeme egy pillanatra megakad az egyik sarokban díszelgő, faragott karosszéken és az előtte heverő medvebundán, majd a pultra terelődik a figyelme.*
- Már jövök is. Kíváncsi vagyok a választékra.
*Való igaz, Daranelt már sokan ismerhetik errefelé, ő viszont most jár itt életében először. Látja, hogy nem egyedül vannak itt: egy pultos és egy íjásznő is az ivóban tartózkodnak. Köszönésképp int a pultosnak s megvárja, míg kedvese vált vele néhány szót. Közben hátrafordulva már kutatja is szemeivel a számukra legmegfelelőbb helyet.*
2313. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-05-26 08:31:57
Üzenet elküldve: 2017-05-26 08:31:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Korsóban//
//Ephemia és a fogadónép//
-Ne aggódj, kedvesem. Ezek a lovak itt nőttek fel, bírják a strapát.
*Lehet szemétség, de nem kifejezetten sajnálja a lovat, elvégre is az a rendeltetése, hogy hozza és vigye az embereket a hátán. Persze tiszteli őket, hiszen nélkülük mégis hol lennének az emberek? A lovak a legmeghatározóbb állatok az emberiség történetében, még a kutyákat is megelőzik.
Ráadásul Daranel és Ephemia összsúlya sem olyan vészesen sok, hogy ne bírná el őket a lovacska.*
-Igen. A Vashegy egyik legrégebbi szabálya. Ez nem azt jelenti, hogy válogatás nélkül azonnal agyon kell lőni mindenkit, ki arra téved. De Lanawinon így hiszik és tudják, hogy nem érdemes éjjel megkörnyékezni a Thargok otthonát.
*Nyilvánvalóan van valami szelektálás, ha ne adj isten véletlen arra kolbászol valaki. Hiszen ok nélkül senki nem jön erre éjjel.*
-Igen, az. Nagyon szép kis épület, majd meglátod. Mi lesz, ha megérzed az ínycsiklandó illatokat? *kérdezi mosolyogva.* -Még a nyál is összefut a szádban... tudom, nem a legromantikusabb kifejezés, de a lényeget hűen tükrözi! Örülök. Új, de hamar hozzá lehet szokni.
*Mikor odaérnek a Korsó bejárata elé, Daranel jó szokásához híven ezúttal is lesegíti Ephemiat a nyeregből.*
-Itt volnánk. *nyújtja előre ünnepélyesen karját. Ephemia láthatja a masszív kőalapot, az erős falat, a széles lépcsőfokokat és a vaskos tölgyajtót. Amíg nézelődik, addig Daranel az istállóba vezeti a lovat és ad neki ellátmányt és vizet.*
-Mit szólsz a sok kúszónövényhez, ami belepi a falat? Igazán rusztikus hangulatot kölcsönöz, nemde? Menjünk is be!
*Daranel lép be először a Vaskorsóba, aztán pedig beinvitálja kedvesét.*
-Üdv! *köszön a fogadónépnek. A zöld ruhás íjászt mindenki ismeri a Vashegyen, így aligha lesz újdonság a képe. Ephemia viszont új itt, azonban látszik, hogy egy párt alkotnak, hiszen kézen fogva érkeznek (ha Ephemia nem bánja) be.*
-Gyere, szívem, nézd meg a kínálatot és válassz amit csak szeretnél.
*A pult mögött lévő hölgyemény viszont még Daranel számára is ismeretlen úgy, ahogyan a szőke elf íjásznő is.*
-Lám-lám... mégis vannak új arcok. *súgja oda kedvesének, majd a pultost szólítja meg.*
-Szia! Öhm... újabb változás történt a személyzetben? *érdeklődik.* -Legutóbb az a kis gnóm állt a pult mögött.
//Ephemia és a fogadónép//
-Ne aggódj, kedvesem. Ezek a lovak itt nőttek fel, bírják a strapát.
*Lehet szemétség, de nem kifejezetten sajnálja a lovat, elvégre is az a rendeltetése, hogy hozza és vigye az embereket a hátán. Persze tiszteli őket, hiszen nélkülük mégis hol lennének az emberek? A lovak a legmeghatározóbb állatok az emberiség történetében, még a kutyákat is megelőzik.
Ráadásul Daranel és Ephemia összsúlya sem olyan vészesen sok, hogy ne bírná el őket a lovacska.*
-Igen. A Vashegy egyik legrégebbi szabálya. Ez nem azt jelenti, hogy válogatás nélkül azonnal agyon kell lőni mindenkit, ki arra téved. De Lanawinon így hiszik és tudják, hogy nem érdemes éjjel megkörnyékezni a Thargok otthonát.
*Nyilvánvalóan van valami szelektálás, ha ne adj isten véletlen arra kolbászol valaki. Hiszen ok nélkül senki nem jön erre éjjel.*
-Igen, az. Nagyon szép kis épület, majd meglátod. Mi lesz, ha megérzed az ínycsiklandó illatokat? *kérdezi mosolyogva.* -Még a nyál is összefut a szádban... tudom, nem a legromantikusabb kifejezés, de a lényeget hűen tükrözi! Örülök. Új, de hamar hozzá lehet szokni.
*Mikor odaérnek a Korsó bejárata elé, Daranel jó szokásához híven ezúttal is lesegíti Ephemiat a nyeregből.*
-Itt volnánk. *nyújtja előre ünnepélyesen karját. Ephemia láthatja a masszív kőalapot, az erős falat, a széles lépcsőfokokat és a vaskos tölgyajtót. Amíg nézelődik, addig Daranel az istállóba vezeti a lovat és ad neki ellátmányt és vizet.*
-Mit szólsz a sok kúszónövényhez, ami belepi a falat? Igazán rusztikus hangulatot kölcsönöz, nemde? Menjünk is be!
*Daranel lép be először a Vaskorsóba, aztán pedig beinvitálja kedvesét.*
-Üdv! *köszön a fogadónépnek. A zöld ruhás íjászt mindenki ismeri a Vashegyen, így aligha lesz újdonság a képe. Ephemia viszont új itt, azonban látszik, hogy egy párt alkotnak, hiszen kézen fogva érkeznek (ha Ephemia nem bánja) be.*
-Gyere, szívem, nézd meg a kínálatot és válassz amit csak szeretnél.
*A pult mögött lévő hölgyemény viszont még Daranel számára is ismeretlen úgy, ahogyan a szőke elf íjásznő is.*
-Lám-lám... mégis vannak új arcok. *súgja oda kedvesének, majd a pultost szólítja meg.*
-Szia! Öhm... újabb változás történt a személyzetben? *érdeklődik.* -Legutóbb az a kis gnóm állt a pult mögött.
2312. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-05-24 18:17:27
Üzenet elküldve: 2017-05-24 18:17:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
*Ő maga sem tudja, mire jó ez az egész bolondéria, hogy mire jó ez a fogd meg, ereszd meg játék, de most kifejezetten kellemes érzést nyújt számára. Korsója mögül pillog a pultosra, szemeiben huncut csillogással. A felé nyújtott kézre először kérdőn pislog, de ez is csupán megjátszott értetlenség. Kivár... teljesen addig a pillanatig, amikor úgy érzi, hogy Yrä éppen visszahúzná kezét. Ekkor kap csak utána gyorsan, de finoman.*
- Ha azt mondom, hogy fejembe szállt az ital, az felment engem?
*Kérdezi hangjában enyhén érezhető feszültséggel. Nem igazán érti maga sem, hogy hirtelen miért keres kifogást vagy mentséget, hogy miért érzi hirtelen szűknek a saját bőrét. Mezítelen talpai a medvebundát érintik, lábujjait csiklandozzák a szőrme szálai. A korsót persze már elvette szája elől, hiszen így egyszerűbb beszédbe elegyedni a másikkal.*
- Bár mindketten tudjuk, hogy ez füllentés lenne. *Finoman megszorítja Yrä kezét.* Nem mindig szoktam ám ilyen tökkelütött lenni, csak most... *Kis sóhajnyi szünetet tart.* Most jólesik ez a kis játék. Hogy te meg én, hogy itt a medvebundán...
*Kacsint a másikra cinkos mosollyal az arcán és nagyon igyekszik visszafojtani a feltörni készülő kuncogást.* Képzeld már el, mit szólnának, ha ránk nyitnának. Hehhe!
*Zhera sosem volt egy könnyű eset, de a humora (már ha van neki olyan) gyakran átsegíti a nehéz helyzeteken.*
*Ő maga sem tudja, mire jó ez az egész bolondéria, hogy mire jó ez a fogd meg, ereszd meg játék, de most kifejezetten kellemes érzést nyújt számára. Korsója mögül pillog a pultosra, szemeiben huncut csillogással. A felé nyújtott kézre először kérdőn pislog, de ez is csupán megjátszott értetlenség. Kivár... teljesen addig a pillanatig, amikor úgy érzi, hogy Yrä éppen visszahúzná kezét. Ekkor kap csak utána gyorsan, de finoman.*
- Ha azt mondom, hogy fejembe szállt az ital, az felment engem?
*Kérdezi hangjában enyhén érezhető feszültséggel. Nem igazán érti maga sem, hogy hirtelen miért keres kifogást vagy mentséget, hogy miért érzi hirtelen szűknek a saját bőrét. Mezítelen talpai a medvebundát érintik, lábujjait csiklandozzák a szőrme szálai. A korsót persze már elvette szája elől, hiszen így egyszerűbb beszédbe elegyedni a másikkal.*
- Bár mindketten tudjuk, hogy ez füllentés lenne. *Finoman megszorítja Yrä kezét.* Nem mindig szoktam ám ilyen tökkelütött lenni, csak most... *Kis sóhajnyi szünetet tart.* Most jólesik ez a kis játék. Hogy te meg én, hogy itt a medvebundán...
*Kacsint a másikra cinkos mosollyal az arcán és nagyon igyekszik visszafojtani a feltörni készülő kuncogást.* Képzeld már el, mit szólnának, ha ránk nyitnának. Hehhe!
*Zhera sosem volt egy könnyű eset, de a humora (már ha van neki olyan) gyakran átsegíti a nehéz helyzeteken.*
2311. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-05-22 17:01:20
Üzenet elküldve: 2017-05-22 17:01:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
*Átnyújtja az italt, de azt nem fogadja el a lány azonnal. A felpattanás érzékelésekor nincs ideje hátralépni sem, már csak utána egy pillanattal tudja ezt megtenni. Meglepett arcot vesz fel, ajka kinyílik résnyire, míg szeme kikerekedik. Érzi az arcán a lány meleg leheletét és ajkainak érintését.
Mire észbe kap a hirtelen gesztus után, már lefelé kell irányítania tekintetét, Zhera már helyet foglalva kortyolja italát. Egy pár pillanat erejéig még meglepetten néz le rá, majd lágyan, kedvesen elmosolyodva, húzza közel hozzá a székét. Bele iszik a korsóba zárt folyékony kenyérbe, majd egy közeli asztalra teszi azt.
Igyekszik elő venni szerelmesen igéző pillantását, s azzal nézni a nőre.*
- Szívesen. *Válaszolja lágy hangján. Szemét Zhera kezére irányítja, majd vissza a szemébe. Mosolyog, valami hasonló módon, ahogy azt a lány el próbálja rejteni előle, korsója mögé bújva. Jobb kezét előre nyújtja, tenyérrel felfelé, vékony ujjait lazán tartva. Nem veszi el az elf kezét erőszakkal, addig tartja felé a sajátját, amíg ő el nem fogadja. Közben fakó zöldes szemeit rá irányítja szüntelenül, de nem furakodóan. Ha nem fogadja el, akkor nincs mit tennie, mint vissza térni a söréhez.*
*Átnyújtja az italt, de azt nem fogadja el a lány azonnal. A felpattanás érzékelésekor nincs ideje hátralépni sem, már csak utána egy pillanattal tudja ezt megtenni. Meglepett arcot vesz fel, ajka kinyílik résnyire, míg szeme kikerekedik. Érzi az arcán a lány meleg leheletét és ajkainak érintését.
Mire észbe kap a hirtelen gesztus után, már lefelé kell irányítania tekintetét, Zhera már helyet foglalva kortyolja italát. Egy pár pillanat erejéig még meglepetten néz le rá, majd lágyan, kedvesen elmosolyodva, húzza közel hozzá a székét. Bele iszik a korsóba zárt folyékony kenyérbe, majd egy közeli asztalra teszi azt.
Igyekszik elő venni szerelmesen igéző pillantását, s azzal nézni a nőre.*
- Szívesen. *Válaszolja lágy hangján. Szemét Zhera kezére irányítja, majd vissza a szemébe. Mosolyog, valami hasonló módon, ahogy azt a lány el próbálja rejteni előle, korsója mögé bújva. Jobb kezét előre nyújtja, tenyérrel felfelé, vékony ujjait lazán tartva. Nem veszi el az elf kezét erőszakkal, addig tartja felé a sajátját, amíg ő el nem fogadja. Közben fakó zöldes szemeit rá irányítja szüntelenül, de nem furakodóan. Ha nem fogadja el, akkor nincs mit tennie, mint vissza térni a söréhez.*
2310. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-05-22 08:54:37
Üzenet elküldve: 2017-05-22 08:54:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Alig hangzik el kérése, Yrä azonnal akcióba lendül. Zhera kíváncsian követi az elf mozdulatait. Igyekszik minden apró mozdulatra odafigyelni, bár igazából pontosan maga sem tudja, hogy miért. Vagyis igazából tudja. Izgatottságának oka egy huncut kis ötlet.*
- Köszönöm!
*Válaszolja hangosan, vidáman, amikor a pultos lány elindul feléje a kriglinyi sörrel. Zhera kezei a karosszék két karfájára feszülnek és amikor Yrä megáll előtte, hogy átnyújtsa az italt, a szőke elf akcióba lendül. Hirtelen mozdulattal lendül fel ültéből. Nem megijeszteni vagy fellökni akarja a másikat, egyáltalán nem, de nem tudhatja előre, hogy Yrä mennyire lepődik majd meg, mindenesetre Zhera, ahogy felpattan helyéről egy cuppanóst ad a pultos lány bal orcájára.*
- Köszönöm.
*Hangzik el újra a szó és átveszi a korsót, vissza már úgy huppan a karosszékbe és mielőtt bármit mondana, vagy Yrä reagálhatna, Zhera már bele is kortyol a sörébe. Jó hosszan arca előtt tartja a kriglit, hogy leplezhesse, ha csak ideig-óráig is, pirulását.*
~Elment az eszem.~
*Konstatálja és aprót kortyol az italból, szinte csak csepegteti nyelve hegyére a sört. Kíváncsian figyeli, ahogy a másik helyet foglal tőle nem messze, de Zhera továbbra sem veszi el arcától a korsót. Még a végén látszana az a széles, huncut mosoly, amit leplezni szeretne vele.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Alig hangzik el kérése, Yrä azonnal akcióba lendül. Zhera kíváncsian követi az elf mozdulatait. Igyekszik minden apró mozdulatra odafigyelni, bár igazából pontosan maga sem tudja, hogy miért. Vagyis igazából tudja. Izgatottságának oka egy huncut kis ötlet.*
- Köszönöm!
*Válaszolja hangosan, vidáman, amikor a pultos lány elindul feléje a kriglinyi sörrel. Zhera kezei a karosszék két karfájára feszülnek és amikor Yrä megáll előtte, hogy átnyújtsa az italt, a szőke elf akcióba lendül. Hirtelen mozdulattal lendül fel ültéből. Nem megijeszteni vagy fellökni akarja a másikat, egyáltalán nem, de nem tudhatja előre, hogy Yrä mennyire lepődik majd meg, mindenesetre Zhera, ahogy felpattan helyéről egy cuppanóst ad a pultos lány bal orcájára.*
- Köszönöm.
*Hangzik el újra a szó és átveszi a korsót, vissza már úgy huppan a karosszékbe és mielőtt bármit mondana, vagy Yrä reagálhatna, Zhera már bele is kortyol a sörébe. Jó hosszan arca előtt tartja a kriglit, hogy leplezhesse, ha csak ideig-óráig is, pirulását.*
~Elment az eszem.~
*Konstatálja és aprót kortyol az italból, szinte csak csepegteti nyelve hegyére a sört. Kíváncsian figyeli, ahogy a másik helyet foglal tőle nem messze, de Zhera továbbra sem veszi el arcától a korsót. Még a végén látszana az a széles, huncut mosoly, amit leplezni szeretne vele.*
2309. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-05-19 17:41:34
Üzenet elküldve: 2017-05-19 17:41:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
*Egyet kell értenie a lánnyal, de nem tudja ez jó dolog e. Unalmas biztosan nem. Vigyázni pedig mind a ketten tudnak magukra. Zhera történetéből ezt szűrte le, ahogy saját maga hülyeségeit is jól ismeri.
Felsóhajt, mintha nyűgnek érezné, hogy ilyen kevés a vendég, de tulajdonképpen egész kellemes, legalább nem szakad meg a munkában. Itt egy egész kocsma, étel, ital, a társaság is jó, ha pedig a nőstény elmegy, az egyedül lét sem okoz gondot. Rá is mosolyog a szavaira.*
- Jó hogy te itt vagy. *Válaszolja nyájasan, majd felegyenesedik a pultra könyöklésből. Kedves tekintettel néz a lányra, csípőjével neki dől a söntésnek, karjait keresztbe fonja mellkasa előtt.*
- El ütnénk mi ketten az időt. *Kacsint felé. Szinte már vágyakozó tekintettel nézi végig, ahogy a szőke végigsétál a szobán a karosszékig. Csípőjére éhes szemekkel néz, mosolya lágy, pajzán. Ezt meghazudtolón türelmes. Nem erőlteti rá magát senkire, még akkor sem, ha ő maga is szeretné a dolgot. Főleg akkor nem.*
- Viszem, kedvesem. *Hallatszik tőle, majd veszi is elő a korsót, kettőt szám szerint és magának is és a lánynak is csapol a Thargok házi söréből. Ha már ilyen kevés a nép erre felé, akár kicsit lazíthat ő is. Leának viszont nem kell aggódnia, nem a szesz szerelmese, hogy unalmában is igyon.
Odasétál kimért léptekkel a nőhöz és felé nyújtja a kriglit. Eztán magának is húz egy széket lábával és nem messze tőle leül. Lassan kortyol az italból, hideg, finom, jól esik.*
*Egyet kell értenie a lánnyal, de nem tudja ez jó dolog e. Unalmas biztosan nem. Vigyázni pedig mind a ketten tudnak magukra. Zhera történetéből ezt szűrte le, ahogy saját maga hülyeségeit is jól ismeri.
Felsóhajt, mintha nyűgnek érezné, hogy ilyen kevés a vendég, de tulajdonképpen egész kellemes, legalább nem szakad meg a munkában. Itt egy egész kocsma, étel, ital, a társaság is jó, ha pedig a nőstény elmegy, az egyedül lét sem okoz gondot. Rá is mosolyog a szavaira.*
- Jó hogy te itt vagy. *Válaszolja nyájasan, majd felegyenesedik a pultra könyöklésből. Kedves tekintettel néz a lányra, csípőjével neki dől a söntésnek, karjait keresztbe fonja mellkasa előtt.*
- El ütnénk mi ketten az időt. *Kacsint felé. Szinte már vágyakozó tekintettel nézi végig, ahogy a szőke végigsétál a szobán a karosszékig. Csípőjére éhes szemekkel néz, mosolya lágy, pajzán. Ezt meghazudtolón türelmes. Nem erőlteti rá magát senkire, még akkor sem, ha ő maga is szeretné a dolgot. Főleg akkor nem.*
- Viszem, kedvesem. *Hallatszik tőle, majd veszi is elő a korsót, kettőt szám szerint és magának is és a lánynak is csapol a Thargok házi söréből. Ha már ilyen kevés a nép erre felé, akár kicsit lazíthat ő is. Leának viszont nem kell aggódnia, nem a szesz szerelmese, hogy unalmában is igyon.
Odasétál kimért léptekkel a nőhöz és felé nyújtja a kriglit. Eztán magának is húz egy széket lábával és nem messze tőle leül. Lassan kortyol az italból, hideg, finom, jól esik.*
2308. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-05-18 09:18:00
Üzenet elküldve: 2017-05-18 09:18:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
*Halk hümmögés tör fel belőle, ahogy Yrä szavait hallgatja.*
- Tiszta sor. Bárhol is él a magunkfajta, egy idő után szűkös lesz még a legnagyobb palota is. Legalábbis én így tapasztaltam.
*Vállát rándítja, mintha csak azt akarná mondani, hogy őt nem igazán zsibbasztja a dolog. Feltekint a pultosra és meglepődve veszi észre, hogy arcát melegség önti el. Talán el is pirult, mindenesetre újra elkapja tekintetét és tovább fűzi szavainak a láncolatát.*
- Ha ilyen elszórtan érkeznek csak a kuncsaftok, akkor még unatkozni is fogsz. De akkor meg itt leszek én, hogy szórakoztassalak.
*Egy cinkos kacsintás erejéig csak visszatekint Yrä-ra. Ám utána felkel helyéről, mármint a pulttól és lassú, kimért léptekkel elindul a nagy karosszék felé, ahol tegnap is üldögélt. Csípőjét ringatja kicsit, kacéran hátratekint válla felett, játszik. A fekete hajú elf nőstény felpezsdíti vérét, és ezen Zhera is meglepődik igazából. Ahogy ismét belehuppan az ülőalkalmatosságba - ezúttal úgy, ahogy kell, nem valami kitekert módon - nagyot sóhajt.*
- Kérhetnék tőled egy korsó sört? Abból, amit tegnap is ittam, az a helyi ital, tudod...
*Kéri kissé izgatott hangon a pultost.*
*Halk hümmögés tör fel belőle, ahogy Yrä szavait hallgatja.*
- Tiszta sor. Bárhol is él a magunkfajta, egy idő után szűkös lesz még a legnagyobb palota is. Legalábbis én így tapasztaltam.
*Vállát rándítja, mintha csak azt akarná mondani, hogy őt nem igazán zsibbasztja a dolog. Feltekint a pultosra és meglepődve veszi észre, hogy arcát melegség önti el. Talán el is pirult, mindenesetre újra elkapja tekintetét és tovább fűzi szavainak a láncolatát.*
- Ha ilyen elszórtan érkeznek csak a kuncsaftok, akkor még unatkozni is fogsz. De akkor meg itt leszek én, hogy szórakoztassalak.
*Egy cinkos kacsintás erejéig csak visszatekint Yrä-ra. Ám utána felkel helyéről, mármint a pulttól és lassú, kimért léptekkel elindul a nagy karosszék felé, ahol tegnap is üldögélt. Csípőjét ringatja kicsit, kacéran hátratekint válla felett, játszik. A fekete hajú elf nőstény felpezsdíti vérét, és ezen Zhera is meglepődik igazából. Ahogy ismét belehuppan az ülőalkalmatosságba - ezúttal úgy, ahogy kell, nem valami kitekert módon - nagyot sóhajt.*
- Kérhetnék tőled egy korsó sört? Abból, amit tegnap is ittam, az a helyi ital, tudod...
*Kéri kissé izgatott hangon a pultost.*
2307. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-05-18 08:54:18
Üzenet elküldve: 2017-05-18 08:54:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Távozás apuval//
*Eltelik egy kis időbe, míg Zakt'ar megszokja az ismerős kezeket. Üvölt kicsit, de így azért hamarabb megnyugszik, mint a doktornál. Az elmult pár óra alatt pedig elég sokat gyakorolt. Most fejét már egy ujjnyira tartja el az őt biztosan fogó apjától, és így, magára büszkén tekint el a pult irányába.*
-Gwágl!
*Közli velősen, mikor látja, hogy bizony itt most mindenki a szájjártatással van elfoglalva. Ő sem akar nagyon kimaradni belőle, annyi szent. Az új felfedezések, miszerint ő is képes egyre jobb, újabb dolgokra, valami érthetetlen forrásból származó boldogsággal töltik el. Egy pillanatra arról is megfeledkezik, hogy éhes, meg arról is, hogy sajnálatos módon mese sincs.*
*Eltelik egy kis időbe, míg Zakt'ar megszokja az ismerős kezeket. Üvölt kicsit, de így azért hamarabb megnyugszik, mint a doktornál. Az elmult pár óra alatt pedig elég sokat gyakorolt. Most fejét már egy ujjnyira tartja el az őt biztosan fogó apjától, és így, magára büszkén tekint el a pult irányába.*
-Gwágl!
*Közli velősen, mikor látja, hogy bizony itt most mindenki a szájjártatással van elfoglalva. Ő sem akar nagyon kimaradni belőle, annyi szent. Az új felfedezések, miszerint ő is képes egyre jobb, újabb dolgokra, valami érthetetlen forrásból származó boldogsággal töltik el. Egy pillanatra arról is megfeledkezik, hogy éhes, meg arról is, hogy sajnálatos módon mese sincs.*
2306. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-05-16 09:49:32
Üzenet elküldve: 2017-05-16 09:49:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
*A mosogatás végeztével rongyba törölgeti a kezét, miközben visszafordul és haragosan az ajtóra néz egy ideig.*
- A férfiak Lihanechtől, Wegtorenig ugyanolyanok, a háború és a rivalizálás mindegyikükben ott van. *Jegyzi meg Zhera szavaira. Addig küzdenek amíg van miért, s ha már nem lesz, akkor csak arra fognak várni, hogy meghaljanak és hogy kitöltsék az addig eljövendő időt harcolnak egymással, hogy ne unatkozzanak. Persze nem ilyen súlyos a dolog, de eddig Yrä akármerre fordult a férfiak általában ütötték egymást. Hol szavakkal, hol ököllel estek a másiknak. Teljesen mindegy milyen fajba tartoznak, mindegy honnan jöttek akkor is ilyenek maradnak. A nők egy része is átvette a szokásukat. Sokan a férfiaknál is keményebbek és kegyetlenebbek.*
- Hé... a szoba a tiéd, akár meg is teheted. *Válaszol, amikor már eltűnt a bosszús kifejezés a képéről és egy nyájas, hízelgő macska képét öltötte fel. Alkarjaira támaszkodik a söntésen, hogy egy kicsit közelebb legyen a tekintete a lányéhoz és ne kelljen fentről letekintenie rá.*
- Meguntam a városi szeleket, amik a képembe fújták az emberek minden mocskos bűzét. *Persze Arthenior nem büdös, ez csupán egy metafora a megromlott emberek perverzióira odaát. Nem mintha joga lenne panaszkodni.*
- Hallottam a helyről és gondoltam a démon ölő Tharg barbároknak szükségük lehet egy magamfajtára.
~Ha másra nem hát, elszórakoztak volna, amíg szép lassan meghalok.~
*Az élete nagyrészt arról szól, hogy sodródik az árral. Addig megfelel amíg meg nem találja azt amiért erre a világra született. Feldúlt falu, porig égetett házak és életek hamvai közül kimászó csúszómászóként, utca kölyök, remények nélkül, a realitás mocskos és sáros talaján két lábbal. Ha pedig nem találja meg, addig jó lesz így, amíg éli hosszú elf életét.*
*A mosogatás végeztével rongyba törölgeti a kezét, miközben visszafordul és haragosan az ajtóra néz egy ideig.*
- A férfiak Lihanechtől, Wegtorenig ugyanolyanok, a háború és a rivalizálás mindegyikükben ott van. *Jegyzi meg Zhera szavaira. Addig küzdenek amíg van miért, s ha már nem lesz, akkor csak arra fognak várni, hogy meghaljanak és hogy kitöltsék az addig eljövendő időt harcolnak egymással, hogy ne unatkozzanak. Persze nem ilyen súlyos a dolog, de eddig Yrä akármerre fordult a férfiak általában ütötték egymást. Hol szavakkal, hol ököllel estek a másiknak. Teljesen mindegy milyen fajba tartoznak, mindegy honnan jöttek akkor is ilyenek maradnak. A nők egy része is átvette a szokásukat. Sokan a férfiaknál is keményebbek és kegyetlenebbek.*
- Hé... a szoba a tiéd, akár meg is teheted. *Válaszol, amikor már eltűnt a bosszús kifejezés a képéről és egy nyájas, hízelgő macska képét öltötte fel. Alkarjaira támaszkodik a söntésen, hogy egy kicsit közelebb legyen a tekintete a lányéhoz és ne kelljen fentről letekintenie rá.*
- Meguntam a városi szeleket, amik a képembe fújták az emberek minden mocskos bűzét. *Persze Arthenior nem büdös, ez csupán egy metafora a megromlott emberek perverzióira odaát. Nem mintha joga lenne panaszkodni.*
- Hallottam a helyről és gondoltam a démon ölő Tharg barbároknak szükségük lehet egy magamfajtára.
~Ha másra nem hát, elszórakoztak volna, amíg szép lassan meghalok.~
*Az élete nagyrészt arról szól, hogy sodródik az árral. Addig megfelel amíg meg nem találja azt amiért erre a világra született. Feldúlt falu, porig égetett házak és életek hamvai közül kimászó csúszómászóként, utca kölyök, remények nélkül, a realitás mocskos és sáros talaján két lábbal. Ha pedig nem találja meg, addig jó lesz így, amíg éli hosszú elf életét.*
2305. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-05-15 08:50:05
Üzenet elküldve: 2017-05-15 08:50:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
*Csendben, elmerengve ül a pultnál, szinte fel sem tűnik neki az újonnan érkező ember férfi, s amikor végre eljut tudatáig, hogy ott van, akkor sem foglalkozik vele. A kiadós, dupla adag rántotta és a jó pohárnyi tej kellemesen eltelítette a pocakját, így Zhrea csak nézelődik és figyel a rákövetkező percekben. A kibontakozó beszélgetésre a füle botját se nagyon mozdítja. A két férfi között észlelhető "enyhe" nemszeretem viszony pedig megmosolyogtatja kissé, de még ekkor is csak arckifejezése beszél, ő maga szótlan marad. Miután kiürült a fogadó, mármint távoztak a többi vendégek, Zhera szinte elcsigázottan egyenesedik ki ültében.*
- Úgy látom, azért itt is megvannak a riválisok.
*Jegyzi meg egy elfojtott ásítás után.*
- Nézz oda, még elálmosodtam ettől a kiadós reggelitől...
*Nagyot nyújtózik, majd jobbjával megpaskolja hasát. Nem mond semmit, csak rosszalló jelleggel rázza fejét pár pillanatig.*
- Ha nem égne a pofámról a bőr, visszamásznék az ágyba... *Jegyzi meg és mint egy macska, elterül a pulton. Persze nem fekszik fel teljes elfi mivoltában, csak úgy félig "felfekszik" a söntésre ültében.* Mondd csak Yrä, hogy kerültél te ide?
*Kérdezi a másik nősténytől, de tekintete valahol a tetőgerendák között pásztáz. Baljának mutatóujja pedig lassú tempóban karikákat rajzol a söntés lapjára.*
*Csendben, elmerengve ül a pultnál, szinte fel sem tűnik neki az újonnan érkező ember férfi, s amikor végre eljut tudatáig, hogy ott van, akkor sem foglalkozik vele. A kiadós, dupla adag rántotta és a jó pohárnyi tej kellemesen eltelítette a pocakját, így Zhrea csak nézelődik és figyel a rákövetkező percekben. A kibontakozó beszélgetésre a füle botját se nagyon mozdítja. A két férfi között észlelhető "enyhe" nemszeretem viszony pedig megmosolyogtatja kissé, de még ekkor is csak arckifejezése beszél, ő maga szótlan marad. Miután kiürült a fogadó, mármint távoztak a többi vendégek, Zhera szinte elcsigázottan egyenesedik ki ültében.*
- Úgy látom, azért itt is megvannak a riválisok.
*Jegyzi meg egy elfojtott ásítás után.*
- Nézz oda, még elálmosodtam ettől a kiadós reggelitől...
*Nagyot nyújtózik, majd jobbjával megpaskolja hasát. Nem mond semmit, csak rosszalló jelleggel rázza fejét pár pillanatig.*
- Ha nem égne a pofámról a bőr, visszamásznék az ágyba... *Jegyzi meg és mint egy macska, elterül a pulton. Persze nem fekszik fel teljes elfi mivoltában, csak úgy félig "felfekszik" a söntésre ültében.* Mondd csak Yrä, hogy kerültél te ide?
*Kérdezi a másik nősténytől, de tekintete valahol a tetőgerendák között pásztáz. Baljának mutatóujja pedig lassú tempóban karikákat rajzol a söntés lapjára.*
2304. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-05-14 10:05:09
Üzenet elküldve: 2017-05-14 10:05:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
*Lassan bólint, amikor visszafordul Laorhoz a bort elé téve. Hasonlóan ártatlanul, de csintalan mosollyal válaszol a megjegyzésre. Semmi fontosat nem mond, csupán helyesel.
Amíg a férfi étele elkészül, a másik férfi be is fejezi a sajátját és úgy tűnik elmegy. Ezért Yrä az asztalhoz lépdel, hogy leszedje a tányérokat és biccentéssel, majd szóban is egészségére kívánja a párosnak a reggelit. Eztán visszamegy a pulthoz, hogy a mosatlant elintézze. Nem sokkal ezután nyújtja át az ételt a férfinek és jó étvágyat kíván.
A különös jelenetre nagy szemeket mereszt, s halványan el is mosolyodik. Nem tudja elhinni, hogy a férfi nem tudta, hogy csípős ételt eszik. Elvégre sárkánypörkölt. Csak nem azt hitte, hogy azért sárkány, mert sárkányhúsból van? Mindenesetre nem nagyon tud ezen a dolgon segíteni. Ha jól tudja a víz ilyenkor csak olaj a tűzre, ezért nem is szól közbe.
Végül, amikor megküzd az étellel Yrä a szakácsnő felé biccent, s röviden elmondja, hogy az ő érdeme a kaja, neki köszönje.*
- Tárt karokkal várunk! *Feleli mosolyogva a férfi mondatára. Mókás lesz, ha tényleg visszatér és eljátssza még egy párszor ugyanezt. Az is becsülendő, hogy egy egész kancsó bort letolt szinte egyszerre és egészen jól van ahhoz képest.
Amikor ez a másik kettő is távozik, elköszön tőlük kurta szavakkal és lassú fejcsóválva, őszintén mosolyogva tér rá a mosogatásra. Ismét csak ketten maradtak Zherával, na meg a gnóm szakácsnő. Csendesebb ez a hely, mint a városi kocsmák, s ennek Yrä kifejezetten örül.*
*Lassan bólint, amikor visszafordul Laorhoz a bort elé téve. Hasonlóan ártatlanul, de csintalan mosollyal válaszol a megjegyzésre. Semmi fontosat nem mond, csupán helyesel.
Amíg a férfi étele elkészül, a másik férfi be is fejezi a sajátját és úgy tűnik elmegy. Ezért Yrä az asztalhoz lépdel, hogy leszedje a tányérokat és biccentéssel, majd szóban is egészségére kívánja a párosnak a reggelit. Eztán visszamegy a pulthoz, hogy a mosatlant elintézze. Nem sokkal ezután nyújtja át az ételt a férfinek és jó étvágyat kíván.
A különös jelenetre nagy szemeket mereszt, s halványan el is mosolyodik. Nem tudja elhinni, hogy a férfi nem tudta, hogy csípős ételt eszik. Elvégre sárkánypörkölt. Csak nem azt hitte, hogy azért sárkány, mert sárkányhúsból van? Mindenesetre nem nagyon tud ezen a dolgon segíteni. Ha jól tudja a víz ilyenkor csak olaj a tűzre, ezért nem is szól közbe.
Végül, amikor megküzd az étellel Yrä a szakácsnő felé biccent, s röviden elmondja, hogy az ő érdeme a kaja, neki köszönje.*
- Tárt karokkal várunk! *Feleli mosolyogva a férfi mondatára. Mókás lesz, ha tényleg visszatér és eljátssza még egy párszor ugyanezt. Az is becsülendő, hogy egy egész kancsó bort letolt szinte egyszerre és egészen jól van ahhoz képest.
Amikor ez a másik kettő is távozik, elköszön tőlük kurta szavakkal és lassú fejcsóválva, őszintén mosolyogva tér rá a mosogatásra. Ismét csak ketten maradtak Zherával, na meg a gnóm szakácsnő. Csendesebb ez a hely, mint a városi kocsmák, s ennek Yrä kifejezetten örül.*
2303. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-05-13 21:05:27
Üzenet elküldve: 2017-05-13 21:05:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a halálba menők//
*Egész kellemes reggeli volt, még úgy is, hogy a vége felé Alyo nevetése kezdte egy kicsit idegesíteni. Persze lehetne azt mondani, hogy vele nevet és nem rajta, de hát Laor nem nevet. Hála sok éves rutinjának és talpraesettségének, különösebb probléma nélkül éri el a lány asztalát.*
- Nem is volt olyan csípős. *jegyzi meg könnyedén, bár neki is csorog még a könnye és nem a nevetéstől* De most már jobb lenne indulni, mert a lovagod mindig valami bődületes ostobaságot csinál, ha nincs vele gardedám.
*Elindul kifelé, az ajtóig vezető út eseménytelen, leszámítva egy széket, ami orvul el akarta gáncsolni. Odakint aztán azt kell tapasztalnia, hogy a gwuff eltűnt, de eggyel több ló van. Úgy látszik, hogy a dinka harcos tényleg egymaga indult útnak. Kicsit türelmetlenül fordul viszza, hogy megsürgesse Alyot, de ahogy látja, oka van amiért kicsit lemaradt. Mintha sántítana.*
- A lovagod itt hagyott minket. De még nem járhat messze, jó lenne utolérni.
*Meglenne Aoneer társasága nélkül és akkor sem zokogna szívszaggatóan, ha a felbőszült kikötői népség zsoldjában álló szerencsevadászok már kitekerték volna a nyakát a Vashegy lábánál, de Lea utasítása sajnos egyértelmű. Most viszont elbiccentett fejjel néz Alyora, aztán a váratlanul a Vaskorsó előtt termett lóra.*
- A tied? Segítsek?
*Valószínűleg igaz, hogy az alkohol a rosszat hozza elő az emberből. Ő például meglepően figyelmesnek bizonyul egy kancsó bor után. Nem szabad ennyit innia.*
*Egész kellemes reggeli volt, még úgy is, hogy a vége felé Alyo nevetése kezdte egy kicsit idegesíteni. Persze lehetne azt mondani, hogy vele nevet és nem rajta, de hát Laor nem nevet. Hála sok éves rutinjának és talpraesettségének, különösebb probléma nélkül éri el a lány asztalát.*
- Nem is volt olyan csípős. *jegyzi meg könnyedén, bár neki is csorog még a könnye és nem a nevetéstől* De most már jobb lenne indulni, mert a lovagod mindig valami bődületes ostobaságot csinál, ha nincs vele gardedám.
*Elindul kifelé, az ajtóig vezető út eseménytelen, leszámítva egy széket, ami orvul el akarta gáncsolni. Odakint aztán azt kell tapasztalnia, hogy a gwuff eltűnt, de eggyel több ló van. Úgy látszik, hogy a dinka harcos tényleg egymaga indult útnak. Kicsit türelmetlenül fordul viszza, hogy megsürgesse Alyot, de ahogy látja, oka van amiért kicsit lemaradt. Mintha sántítana.*
- A lovagod itt hagyott minket. De még nem járhat messze, jó lenne utolérni.
*Meglenne Aoneer társasága nélkül és akkor sem zokogna szívszaggatóan, ha a felbőszült kikötői népség zsoldjában álló szerencsevadászok már kitekerték volna a nyakát a Vashegy lábánál, de Lea utasítása sajnos egyértelmű. Most viszont elbiccentett fejjel néz Alyora, aztán a váratlanul a Vaskorsó előtt termett lóra.*
- A tied? Segítsek?
*Valószínűleg igaz, hogy az alkohol a rosszat hozza elő az emberből. Ő például meglepően figyelmesnek bizonyul egy kancsó bor után. Nem szabad ennyit innia.*
2302. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-05-13 20:43:42
Üzenet elküldve: 2017-05-13 20:43:42
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a halálba menők//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*Igen a lánynak igaza van ő márpedig bolondnak van nyilvánítva és a bolondoknak nem hisznek. Ezt pontosan tudja, és valószínűleg bármit is mond annál nagyobb hatása lesz majd az első félrészeg bűnözőnek akit sikerül a drága hadnagynak előkotornia, és nyilvánvalónak érzi, hogy a plakátok ragasztóit a városban épp olyan körültekintő módon nem kerítették elő, ahogy ez a vashegyieket sem érdekelte.*
-Nem a lovad épp nincs. De ha most megyünk akkor elviheted Laorét ős pedig pár aranyért ágyba viheti a kedves csaposunkat. *Nem, nem kér különdíjat azért amiért reklámozza a vashegyi könnyűipart. A bordélyból vendéglőt csinált a törzs a vendéglőjükből pedig mindjárt bordély lesz.*
-De ha nem akkor lehozom és körbenézek nincs e pár "patkány" a környéken. Elég nagy baj lenne ha már a az első lépésnél ők várnának. *Mondja és már tényleg kiviharzik a fogadóból. Így sajnos le is marad arról a grandiózus jelenetről amit Laor produkál. Kár érte, de talán majd legközelebb.
Kilépve gyorsan felkaptat a vashegyre, hogy kikeresse azt az átokverte lovat. Erre mondjuk ő is gondolhatott volna már korábban. Elég nagy kudarcnak éli meg, hogy már ő is hibákat követ el azon a helyen ahol az emberek néha az ellenkező irányba mennek mint amerre dolguk lenne. Ez a hely, ez az elmebaj lassan eluralkodik rajta, és a végén már felvállaltan őrült lesz. Nem olyan mint eddig, nem hanem valódi kettyós aki már két szót nem bír majd számon tartani.
Ha sikerült letennie Alyo lovát akkor felszáll a gwuffra, magához rendeli Shicukot, és nem várja be a másik kettőt. Az erdő szélén ismét felengedi a madarat. Elvileg jelzi majd ha valami ellenséget lát, vadászaton már tesztelte az állat képességeit, csak nem tudja emberekkel, orgyilkosokkal szemben működik e a dolog annyira jól mint nyulakkal és fácánokkal. A tüdőlövését pajzsával takarja, nem a legjobb módszer, de a Tharg köpenyt egyelőre megtartja nyeregnek.
Nem hagyja, hogy a másik kettő beérje, ha azok elindultak akkor is jó pár méterrel előttük halad és nem szól, sem Alyohoz, sem Laorhoz. Ezt meg is teheti hiszen az ő hátasa már nem fárad el. Láthatóan megint rájött a szokásos öt perc. Nem egyezteti a történteket, úgyis az lesz a mérvadó amit az a kettő mond. Ezzel a tudattal meg kell békélnie.*
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*Igen a lánynak igaza van ő márpedig bolondnak van nyilvánítva és a bolondoknak nem hisznek. Ezt pontosan tudja, és valószínűleg bármit is mond annál nagyobb hatása lesz majd az első félrészeg bűnözőnek akit sikerül a drága hadnagynak előkotornia, és nyilvánvalónak érzi, hogy a plakátok ragasztóit a városban épp olyan körültekintő módon nem kerítették elő, ahogy ez a vashegyieket sem érdekelte.*
-Nem a lovad épp nincs. De ha most megyünk akkor elviheted Laorét ős pedig pár aranyért ágyba viheti a kedves csaposunkat. *Nem, nem kér különdíjat azért amiért reklámozza a vashegyi könnyűipart. A bordélyból vendéglőt csinált a törzs a vendéglőjükből pedig mindjárt bordély lesz.*
-De ha nem akkor lehozom és körbenézek nincs e pár "patkány" a környéken. Elég nagy baj lenne ha már a az első lépésnél ők várnának. *Mondja és már tényleg kiviharzik a fogadóból. Így sajnos le is marad arról a grandiózus jelenetről amit Laor produkál. Kár érte, de talán majd legközelebb.
Kilépve gyorsan felkaptat a vashegyre, hogy kikeresse azt az átokverte lovat. Erre mondjuk ő is gondolhatott volna már korábban. Elég nagy kudarcnak éli meg, hogy már ő is hibákat követ el azon a helyen ahol az emberek néha az ellenkező irányba mennek mint amerre dolguk lenne. Ez a hely, ez az elmebaj lassan eluralkodik rajta, és a végén már felvállaltan őrült lesz. Nem olyan mint eddig, nem hanem valódi kettyós aki már két szót nem bír majd számon tartani.
Ha sikerült letennie Alyo lovát akkor felszáll a gwuffra, magához rendeli Shicukot, és nem várja be a másik kettőt. Az erdő szélén ismét felengedi a madarat. Elvileg jelzi majd ha valami ellenséget lát, vadászaton már tesztelte az állat képességeit, csak nem tudja emberekkel, orgyilkosokkal szemben működik e a dolog annyira jól mint nyulakkal és fácánokkal. A tüdőlövését pajzsával takarja, nem a legjobb módszer, de a Tharg köpenyt egyelőre megtartja nyeregnek.
Nem hagyja, hogy a másik kettő beérje, ha azok elindultak akkor is jó pár méterrel előttük halad és nem szól, sem Alyohoz, sem Laorhoz. Ezt meg is teheti hiszen az ő hátasa már nem fárad el. Láthatóan megint rájött a szokásos öt perc. Nem egyezteti a történteket, úgyis az lesz a mérvadó amit az a kettő mond. Ezzel a tudattal meg kell békélnie.*
2301. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2017-05-13 20:04:32
Üzenet elküldve: 2017-05-13 20:04:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a halálba menők//
- Aha.
*Ezt válaszolja először Aoneer szavaira. Végig kell gondolja egy kicsit. Bal kezét felemeli, és mutatóujjával megkocogtatja a halántékát, elég halkan szólal meg ahhoz, hogy ne hallja a fél kocsma.*
- Te hivatalosan bolond vagy, bolondoknak meg tuti nem hisznek.
*Mi másért kéne vele menniük? Nyilván Aoneernek amúgy nem feltétlenül van szüksége kíséretre, kivéve persze ha olyan szerencsétlenül alakul a mai napja is, mint a tegnapi. Aoneer közbe elkezdi belapátolni a reggelijét, amit a lány megint csak összehúzott szemöldökkel figyel.*
- Ha mindig így habzsolsz, akkor gyomorfekélyed lesz.
*Jegyzi meg szinte anyáskodó hangnemben, és eléggé rosszalló arckifejezéssel.*
- Nem várjuk meg?
*Biccent állával a rendelését éppen leadó Laor felé. Ami azt illeti ő nem nagyon akart elrohanni, mert egyrészt semmi kedve elindulni, másrészt pedig nem akar újra belefutni az orkba, aki annyira még nem lehet messze, hiszen a hátasát Aoneer megvette.*
- A lovam is?
*Aoneer láthatta már Alyo lovát, mikor a városban összefutottak, nem mintha nem felelne meg neki bármelyik, amelyik az istállóban áll, tegnap ugyan igen kellemesen ellovagoltak együtt, de ugyanezt egy gwuff hátán nem kockáztatná meg, valahogy még nem tudja, hogy hányadán áll ezekkel az állatokkal, és nem is sérült bokával akarja kitapasztani.
Időközben Laor is megszólal, és mivel nem-várt módon kedvesen szól hozzá, így Alyo bólint egyet, úgyis fel kell öltözzön.*
- Őőő megvárom, csak nem sietünk annyira.
*Már legalábbis Alyo szerint nem, már amennyire ezt ő meg tudja ítélni. Amúgy meg ha marad, akkor hahotázhat azon, hogy Laor milyen produkciót kerekít a sárkánypörkölt kapcsán. Legalább van valami vidám is a mai napban, Laornak a csípőstől könnyei a paprikától folynak, Alyonak viszont a nevetéstől.*
- Kifelé pont ugyanilyen lesz, bezony! Úgy ki fogja csípni az alfeled, hogy nem lesz kellemes ülni!
*Nevet, könnyeit pedig a mandzsettájába törli. Természetesen jócskán eltúlozza a dolgot, mert ennyire azért nem lesz drámai, de tuti meg fogja érezni, és valószínűleg nem lesz kellemes. Bár ha felrázódik a bor a hasában a lovaglástól, akkor lehet, hogy kihányja az egészet, nem mintha az kellemesebb lenne. Mire Laor leküzdi a csípőst, addigra Alyo is végez a komótos öltözködéssel, lehet menni.*
- Aha.
*Ezt válaszolja először Aoneer szavaira. Végig kell gondolja egy kicsit. Bal kezét felemeli, és mutatóujjával megkocogtatja a halántékát, elég halkan szólal meg ahhoz, hogy ne hallja a fél kocsma.*
- Te hivatalosan bolond vagy, bolondoknak meg tuti nem hisznek.
*Mi másért kéne vele menniük? Nyilván Aoneernek amúgy nem feltétlenül van szüksége kíséretre, kivéve persze ha olyan szerencsétlenül alakul a mai napja is, mint a tegnapi. Aoneer közbe elkezdi belapátolni a reggelijét, amit a lány megint csak összehúzott szemöldökkel figyel.*
- Ha mindig így habzsolsz, akkor gyomorfekélyed lesz.
*Jegyzi meg szinte anyáskodó hangnemben, és eléggé rosszalló arckifejezéssel.*
- Nem várjuk meg?
*Biccent állával a rendelését éppen leadó Laor felé. Ami azt illeti ő nem nagyon akart elrohanni, mert egyrészt semmi kedve elindulni, másrészt pedig nem akar újra belefutni az orkba, aki annyira még nem lehet messze, hiszen a hátasát Aoneer megvette.*
- A lovam is?
*Aoneer láthatta már Alyo lovát, mikor a városban összefutottak, nem mintha nem felelne meg neki bármelyik, amelyik az istállóban áll, tegnap ugyan igen kellemesen ellovagoltak együtt, de ugyanezt egy gwuff hátán nem kockáztatná meg, valahogy még nem tudja, hogy hányadán áll ezekkel az állatokkal, és nem is sérült bokával akarja kitapasztani.
Időközben Laor is megszólal, és mivel nem-várt módon kedvesen szól hozzá, így Alyo bólint egyet, úgyis fel kell öltözzön.*
- Őőő megvárom, csak nem sietünk annyira.
*Már legalábbis Alyo szerint nem, már amennyire ezt ő meg tudja ítélni. Amúgy meg ha marad, akkor hahotázhat azon, hogy Laor milyen produkciót kerekít a sárkánypörkölt kapcsán. Legalább van valami vidám is a mai napban, Laornak a csípőstől könnyei a paprikától folynak, Alyonak viszont a nevetéstől.*
- Kifelé pont ugyanilyen lesz, bezony! Úgy ki fogja csípni az alfeled, hogy nem lesz kellemes ülni!
*Nevet, könnyeit pedig a mandzsettájába törli. Természetesen jócskán eltúlozza a dolgot, mert ennyire azért nem lesz drámai, de tuti meg fogja érezni, és valószínűleg nem lesz kellemes. Bár ha felrázódik a bor a hasában a lovaglástól, akkor lehet, hogy kihányja az egészet, nem mintha az kellemesebb lenne. Mire Laor leküzdi a csípőst, addigra Alyo is végez a komótos öltözködéssel, lehet menni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051