//Korsóban, Vérkertészkedés//
*Kagan kétségeit különösebb reakció nélkül fogadja. Nem számított jobbra, mondjuk rosszabbra sem. Ha nem viszik el nem fog elszontyolodni, főleg azért mert fogalma sincs hová mennek, de a vezér nagy ívű beszédéből neki úgy tűnik ki, valami kellemetlen helyre. Jelenleg nincs semmi reputációja főleg a vashegyen nincs. Az őrségnél még talán vannak páran, akik nem bolondot látnak benne, de itt már a kezdetek kezdetén sem volt senki, akiből nem érződött volna ki az a különös idegengyűlölet. Sosem értette kit tekint a vezér idegennek, amikor az erődhöz olyan könnyen lehet csatlakozni és olyan könnyen ott is lehet hagyni, mint egy kocsma törzsvendég listáját, de valószínűleg Thargaroddal kapcsolatban az egyetlen felfogható szabály, hogy nem érti.*
-Mint Alyosra vőlegénye. *Nem sok ennél jobb válasz jut az eszébe. Bár a vőlegénységében sem olyan biztos, mint korábban. A lány igent mondott, aztán talán le akarta döfni, végül meg elviharzott. Ezt lehet a terhesség egyik jelének is betudni, de eddig Aoneer még nem jutott el saját gondolatmenetében. Ha igazán őszinte akarna, lenne, azt mondaná, hogy "Mint aki épp ráér." Mert, ahogy elnézi nincs sok ehhez hasonló a közelben.*
-Az őrség pedig nem küld kémeket a vashegyre. Sem hivatalosan, sem titokban. Még a nagytanács tagjaival, és Ryrin eszelős lázadóival se foglalkoztak soha behatóbban. *Mármint a rájuk vonatkozó információkat rövid úton a papírkosárba söpörték. Aoneer rajzai a vashegy háború alatti állapotáról látatlanul hevernek valami iratkupac közepén, elkeveredve egy rakás egyéb jelentés között.*
-Csak annyi vagyok, amennyit itt látsz nagyúr. Nem próbálok megbarátkozni a vasheggyel. Nem fogok kígyónyelvvel hízelegni. És nincs se rangom, se sikerem, amire hivatkozhatnék. Ha nem bízol, bennem hát itt maradok. Én is megválogattam az embereim, amíg lehetett. *Mármint számszeríjjal zavarta ki a csatatérről az alkalmatlankodókat, és a bajkeverőket. Tudja, hogy kevés, de megbízható ember többet ér egy ütközetben, mint kétszer annyi magának való kalandor. És ha rendesen belegondol már ő is több erőt fektetett abba, hogy veszélyt osszon maga körül, mint a csapatmunkába, vagy a szabályok szerinti működésbe. Leginkább, mert a városőrnek nincsenek igazi társai, csak kollégái, és parancsok, amiket végre kell hajtania. Vagy az ő esetében még az sem volt.
Mondandójának végén még lopva kikanalaz kettőt az ételből. Nem kíván túlzott jelentőséget tulajdonítani a beszélgetésnek. Mint mondta nem kíván karriert építeni a vashegy oldalára, és ez az utazás sem lesz élete nagy kalandja, már ha felfogadják egyáltalán.*