Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 37 (721. - 740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
740. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-06 23:09:38
Üzenet elküldve: 2024-02-06 23:09:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Meglepi a beleegyezés, hiszen már készen állt arra, hogy esetlegesen kést rántson. Megkönnyebbül, hogy nincs szükség ilyesfajta radikális lépésekre.
Tharasy vetkőzni kezd, amit Relael kíváncsian követ nyomon. Ő is csak akkor lát neki, hogy csizmáját kioldja, amikor fajtársa már a szalmára huppan. Talán ha akarna, most megpróbálhatna kibújni ebből a zavarba ejtő helyzetből, csupán az a kérdéses, hogy meddig jutna ilyen kótyagosan. Emellett nem éri meg a fáradtságot, hiszen Tharasy modorán és szagán kívül egészen kedvére való az elf hím.
Csizmáját követően könnyedén kibújik finom anyagú ruhájából, csupán fehérneműjét hagyja magán. Négykézláb araszol közelebb Tharasyhoz, majd lábát átvetve fölötte helyezkedik el rajta, egyelőre csak combján ülve pillant le rá.*
- Megteszi. Főleg mert így inkább téged szúr.
*Korábbi mosolya vissza költözik arcára, ahogy előre hajol. Tetszik neki az edzett test, ezért eljátszadozik rajta ajkaival. Néhány csók között persze válaszol a neki feltett kérdésre.*
- Voltam. Ráadásul egy hozzád hasonló fajtárssal.
*Nem fáradozik azzal, hogy Syoud nevét emlegesse, vagy azzal, hogy a számára kellemetlen Waldranos élményt felhozza, amiben leginkább Alyo lelte örömét. Utólag valamelyest bánja azt, ezért azt nem is számolja bele.*
- És te voltál már olyan finom hölggyel, mint én?
*Búgó hangon feltett kérdése inkább formalitás, nem feltétlenül vár rá választ, főleg mert rögtön ezután egy rövid, de szenvedélyes csókot követelt partnerétől. Remélhetőleg meztelen testének látványa, lágy mozdulatai, és ajkuk összefonódása eléggé felkeltik Tharasy érdeklődését. Relael lassan felegyenesedik, tekintete még mindig ködös, de már éberebb, mint korábban. Talán a friss levegő, talán az adrenalin az okozója.*
- Egyedülálló lesz.
*Mosolya önelégültté válik, miközben fehérneműjét félrehúzva lassan Tharasyra ereszkedik. Nem alél el rögtön az élménytől, hiába magával ragadó, s az alkohol hatására talán intenzívebben is éli meg. Ehelyett előrébb hajol, hogy az egyik szabad kezével fajtársa arcára markolhasson, s közelről szemlélhesse, hogy csípőjének mozgása miként változtatja meg annak vonásait.*
//Örökölt sors//
*Meglepi a beleegyezés, hiszen már készen állt arra, hogy esetlegesen kést rántson. Megkönnyebbül, hogy nincs szükség ilyesfajta radikális lépésekre.
Tharasy vetkőzni kezd, amit Relael kíváncsian követ nyomon. Ő is csak akkor lát neki, hogy csizmáját kioldja, amikor fajtársa már a szalmára huppan. Talán ha akarna, most megpróbálhatna kibújni ebből a zavarba ejtő helyzetből, csupán az a kérdéses, hogy meddig jutna ilyen kótyagosan. Emellett nem éri meg a fáradtságot, hiszen Tharasy modorán és szagán kívül egészen kedvére való az elf hím.
Csizmáját követően könnyedén kibújik finom anyagú ruhájából, csupán fehérneműjét hagyja magán. Négykézláb araszol közelebb Tharasyhoz, majd lábát átvetve fölötte helyezkedik el rajta, egyelőre csak combján ülve pillant le rá.*
- Megteszi. Főleg mert így inkább téged szúr.
*Korábbi mosolya vissza költözik arcára, ahogy előre hajol. Tetszik neki az edzett test, ezért eljátszadozik rajta ajkaival. Néhány csók között persze válaszol a neki feltett kérdésre.*
- Voltam. Ráadásul egy hozzád hasonló fajtárssal.
*Nem fáradozik azzal, hogy Syoud nevét emlegesse, vagy azzal, hogy a számára kellemetlen Waldranos élményt felhozza, amiben leginkább Alyo lelte örömét. Utólag valamelyest bánja azt, ezért azt nem is számolja bele.*
- És te voltál már olyan finom hölggyel, mint én?
*Búgó hangon feltett kérdése inkább formalitás, nem feltétlenül vár rá választ, főleg mert rögtön ezután egy rövid, de szenvedélyes csókot követelt partnerétől. Remélhetőleg meztelen testének látványa, lágy mozdulatai, és ajkuk összefonódása eléggé felkeltik Tharasy érdeklődését. Relael lassan felegyenesedik, tekintete még mindig ködös, de már éberebb, mint korábban. Talán a friss levegő, talán az adrenalin az okozója.*
- Egyedülálló lesz.
*Mosolya önelégültté válik, miközben fehérneműjét félrehúzva lassan Tharasyra ereszkedik. Nem alél el rögtön az élménytől, hiába magával ragadó, s az alkohol hatására talán intenzívebben is éli meg. Ehelyett előrébb hajol, hogy az egyik szabad kezével fajtársa arcára markolhasson, s közelről szemlélhesse, hogy csípőjének mozgása miként változtatja meg annak vonásait.*
739. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-06 22:13:49
Üzenet elküldve: 2024-02-06 22:13:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Tharasyt semmire sem emlékezteti Relael, amihez valaha dolga volt. Nemhogy nemessel nem sokszor esett dolga, de fajtabélivel sem. Azt viszont kötve hiszi, hogy bármelyik is hasonló ehhez itt.
Hátrébb lép, mint aki elmélyülten töpreng. Közben természetesen alaposan szemügyre veszi a sokat ígérő dekoltázst, s noha nem épp a kedvére való az elképzelés, hogy a sötéthajú fajtárs osztja magára az irányítás szerepét, ezt a kompromisszumot hajlandó megtenni. Legalábbis addig, míg rábírja az elfet a közösülésre. Aztán majd úgyis érvényesíti akaratát, hisz kétsége sincs afelől, hogy az erőfölény nála van.*
-Rendben van, Te dög. *Mosolyodik el, de tekintetében ravaszság csillan. Úgy látszik, mégis megcsillan valami a nemesebbik vérből; nem szívesen adja ki kezei közül az irányítást. Alig várja, hogy kiábrándíthassa.
Annak rendje és módja szerint lép ki a nadrágból, oldja le prémkabátját és ingét. Elfekhez híven szőrtelen, de a kemény munka kellő izomzattal párosította, még ha nem is oly vaskos módon, mint a thargokat.*
-Megteszi a szalma? Sajnos itt nincsenek baldachinos ágyak. *Vigyorodik el, miközben a szalmarakás felé veszi az irányt. Egyelőre fékezi magát és nyelvére is csomót köt; ez az állapot viszont csak addig áll fenn, míg be nem melegszik.
A szalmába dobja magát háttal, onnan támaszkodik fel, hogy megnézze magának Relaelt.*
-Voltál már thargal?
//Örökölt sors//
*Tharasyt semmire sem emlékezteti Relael, amihez valaha dolga volt. Nemhogy nemessel nem sokszor esett dolga, de fajtabélivel sem. Azt viszont kötve hiszi, hogy bármelyik is hasonló ehhez itt.
Hátrébb lép, mint aki elmélyülten töpreng. Közben természetesen alaposan szemügyre veszi a sokat ígérő dekoltázst, s noha nem épp a kedvére való az elképzelés, hogy a sötéthajú fajtárs osztja magára az irányítás szerepét, ezt a kompromisszumot hajlandó megtenni. Legalábbis addig, míg rábírja az elfet a közösülésre. Aztán majd úgyis érvényesíti akaratát, hisz kétsége sincs afelől, hogy az erőfölény nála van.*
-Rendben van, Te dög. *Mosolyodik el, de tekintetében ravaszság csillan. Úgy látszik, mégis megcsillan valami a nemesebbik vérből; nem szívesen adja ki kezei közül az irányítást. Alig várja, hogy kiábrándíthassa.
Annak rendje és módja szerint lép ki a nadrágból, oldja le prémkabátját és ingét. Elfekhez híven szőrtelen, de a kemény munka kellő izomzattal párosította, még ha nem is oly vaskos módon, mint a thargokat.*
-Megteszi a szalma? Sajnos itt nincsenek baldachinos ágyak. *Vigyorodik el, miközben a szalmarakás felé veszi az irányt. Egyelőre fékezi magát és nyelvére is csomót köt; ez az állapot viszont csak addig áll fenn, míg be nem melegszik.
A szalmába dobja magát háttal, onnan támaszkodik fel, hogy megnézze magának Relaelt.*
-Voltál már thargal?
738. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-06 20:21:43
Üzenet elküldve: 2024-02-06 20:21:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Relael nem volt teljes egészében biztos a sikerében, pont kiszolgáltatott helyzetéből fakadóan, ezért magában örül, hogy legalább megtorpanásra késztette Tharasyt. Egyelőre vár, ahogy fajtársa is, s annak következő lépését igyekszik kitalálni. Talán célszerűbb lenne sajátján töprengeni, ám elméjének fogaskerekei lassan forognak, ezért nem fáradozik ezzel.
A haját markoló kéz enged, majd megsimogatja őt. Ismerős mozdulat, túlzottan is. Talán ha jobban belegondol ezt a stratégiát ő maga is sikeresen elleste és alkalmazta az évek során, de jellemzően az őt birtokolni óhajtó férfiak éltek vele előszeretettel. Tharasy emlékezteti is egyre, amitől szívébe ismételten melankólia hasít, ám figyelmét a jelenlegi igen veszélyes helyzetére összpontosítja. Most ezt kell megoldania.
Tharasy figyel és vár, Relael viszont nem tervelt ki semmi konkrétat. Ezúttal is improvizációhoz kell folyamodnia.*
- Egy szabály, könnyen teljesíthető.
*Húzza valamelyest az időt. Jól meg kell fontolnia, hogy mit kérjen, mert úgy érzi egy kívánsága lehet, aminek sikeressége igencsak kétséges.
Az újabb simításba burkolt alávaló törekvést sem akadályozza meg. A probléma csupán, hogy Tharasy fellépése, és a szervezetében serényen dolgozó alkohol hatással van rá. Rossz hatással.*
- Én leszek felül.
*Kijelentése kissé határozatlan, mert szívesen elcserélné másra. Például egy fürdésre, az viszont már túl sok lépést igényelne ahhoz, hogy a fenyegetően előtte tornyosuló Tharasy engedjen ebben.*
//Örökölt sors//
*Relael nem volt teljes egészében biztos a sikerében, pont kiszolgáltatott helyzetéből fakadóan, ezért magában örül, hogy legalább megtorpanásra késztette Tharasyt. Egyelőre vár, ahogy fajtársa is, s annak következő lépését igyekszik kitalálni. Talán célszerűbb lenne sajátján töprengeni, ám elméjének fogaskerekei lassan forognak, ezért nem fáradozik ezzel.
A haját markoló kéz enged, majd megsimogatja őt. Ismerős mozdulat, túlzottan is. Talán ha jobban belegondol ezt a stratégiát ő maga is sikeresen elleste és alkalmazta az évek során, de jellemzően az őt birtokolni óhajtó férfiak éltek vele előszeretettel. Tharasy emlékezteti is egyre, amitől szívébe ismételten melankólia hasít, ám figyelmét a jelenlegi igen veszélyes helyzetére összpontosítja. Most ezt kell megoldania.
Tharasy figyel és vár, Relael viszont nem tervelt ki semmi konkrétat. Ezúttal is improvizációhoz kell folyamodnia.*
- Egy szabály, könnyen teljesíthető.
*Húzza valamelyest az időt. Jól meg kell fontolnia, hogy mit kérjen, mert úgy érzi egy kívánsága lehet, aminek sikeressége igencsak kétséges.
Az újabb simításba burkolt alávaló törekvést sem akadályozza meg. A probléma csupán, hogy Tharasy fellépése, és a szervezetében serényen dolgozó alkohol hatással van rá. Rossz hatással.*
- Én leszek felül.
*Kijelentése kissé határozatlan, mert szívesen elcserélné másra. Például egy fürdésre, az viszont már túl sok lépést igényelne ahhoz, hogy a fenyegetően előtte tornyosuló Tharasy engedjen ebben.*
737. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-06 18:32:31
Üzenet elküldve: 2024-02-06 18:32:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Még száját is eltátja kissé a meglepő válaszon. Relael olyan képet vág, mint aki tőből fogja leharapni, ha ilyesmivel próbálkozik. Ezt elkerülné. Teljesen abban a szellemben volt, hogy az elf ki van neki szolgáltatva. Talán nem is téved, de a folytatás még inkább lenyűgözi. Olybá tűnik, nem csak az ő igényeit elégíti ki a szituáció. Ez a gondolat még fel is villanyozná, ha nem állítanák éppen választás elé. Szemmel láthatóan mérlegel, még Relael haját sem engedi ki markából. A nemes jóformán felkínálja magát, ellenben a saját szabályai szerint óhajt játszani. Igen nagy érvágás, ha nem rakhatja arcon a cudar kis bestiát kedve szerint. Beharapja ajkait, majd ökle kienged és végigsimít a sötét hajzuhatagon. Nem lép azonban hátra, továbbra is a lány fölé magasodik.* ~Gyerünk, Te szuka.~
-És mik lennének azok a szabályok? *Őszintén furdalja a kíváncsiság. Még senki sem állított fel számára szabályt ezen a téren, vagy legalábbis nem mertek. Nem gondolja, hogy az elf, aki a lábán alig bír állni, elbírna vele, de a lélekjelenlétének még birtokosa. Nem, a gyeplőt véletlenül sem engedi el, ugyanakkor ha nem kell megküzdenie a prédával, már nyert. Ezt a tényállást megerősítvén végigsimít az előtte ülő elf arcán, hogy aztán megkísérelje a ruhaanyagot éppen csak lehúzva közszemlére bocsájtani Relael kebleit. Amennyiben ez sikerül, egy elismerő pillantással méltatja azok formás méretét, mielőtt visszakúszna kékjeivel a zöldekre.*
//Örökölt sors//
*Még száját is eltátja kissé a meglepő válaszon. Relael olyan képet vág, mint aki tőből fogja leharapni, ha ilyesmivel próbálkozik. Ezt elkerülné. Teljesen abban a szellemben volt, hogy az elf ki van neki szolgáltatva. Talán nem is téved, de a folytatás még inkább lenyűgözi. Olybá tűnik, nem csak az ő igényeit elégíti ki a szituáció. Ez a gondolat még fel is villanyozná, ha nem állítanák éppen választás elé. Szemmel láthatóan mérlegel, még Relael haját sem engedi ki markából. A nemes jóformán felkínálja magát, ellenben a saját szabályai szerint óhajt játszani. Igen nagy érvágás, ha nem rakhatja arcon a cudar kis bestiát kedve szerint. Beharapja ajkait, majd ökle kienged és végigsimít a sötét hajzuhatagon. Nem lép azonban hátra, továbbra is a lány fölé magasodik.* ~Gyerünk, Te szuka.~
-És mik lennének azok a szabályok? *Őszintén furdalja a kíváncsiság. Még senki sem állított fel számára szabályt ezen a téren, vagy legalábbis nem mertek. Nem gondolja, hogy az elf, aki a lábán alig bír állni, elbírna vele, de a lélekjelenlétének még birtokosa. Nem, a gyeplőt véletlenül sem engedi el, ugyanakkor ha nem kell megküzdenie a prédával, már nyert. Ezt a tényállást megerősítvén végigsimít az előtte ülő elf arcán, hogy aztán megkísérelje a ruhaanyagot éppen csak lehúzva közszemlére bocsájtani Relael kebleit. Amennyiben ez sikerül, egy elismerő pillantással méltatja azok formás méretét, mielőtt visszakúszna kékjeivel a zöldekre.*
736. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-06 18:08:30
Üzenet elküldve: 2024-02-06 18:08:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
- Abban nem kételkedem.
*S valóban nem, Tharasy egyszerűsége a maga módján elragadó, de visszataszító is. Kedveli ezt a kettőséget, valamelyest magára ismer benne.
Járni még csak-csak tud, ám az egyensúlyával komoly problémák adódnak, ezért ha megtámaszkodhat fajtársában, akkor annak nem is szükséges cipelnie. Időnként kissé kileng, megbillen, de Tharasynak hála talpon marad.
Egyértelmű választ természetesen nem kap, de ezzel nem is törődik túlságosan, cserébe ő is figyelmen kívül hagyja a felé érkező viszont kérdéseket.
Rövidesen megérkeznek az istállóhoz, ahol Tharasy előzékenyen egy ülőhelyet keres neki mindjárt. Relael szépen elhelyezkedik a szalmán, bár szúróssága miatt nem rajong érte, és háta mögött megtámaszkodva megpihen. Szemhéjait is lezárja közben, élvezi azt a könnyedséget ami átjárja, holott végtagjait nehéznek érzi, valami iszonyatos erővel húzza őt lefelé. Tharasy szinte már gondoskodó bánásmódja, s elismerő szavai hízelgőek, ám elméjének hátsó szegletében, egy még józan zugban valami óva inti őt.
Tarkója tájékán megérzi fajtársa ujjainak szorítását és húzását. Zöldjeivel kissé értetlenül bámul maga elé, majd felpillant a thargra. Szíve heves zakatolásba kezd, s korábbi kedvessége pillanatokon belül illan el, mely zavaros tekintetében mutatkozik meg először.*
- Komolyan azt képzeled, hogy a koszos farkadat, majd a számba rakod?
*Továbbra is vigyorog az elszívott dohány miatt, ám annak jellege valamelyest megváltozik, s enyhe vicsorgásba csap át. Közben karját kinyújtva támasztja meg magát Tharasy testén, hogy amaz ne legyen képes közelebb tolni őt. Nagy levegőt vesz és igyekszik artikuláltan, összeszedetten beszélni.*
- Kefélni akarsz? *Kis szünetet tart. Tekintete közben végig szalad Tharasyn, mintha most először mérné fel magának.* Rendben. De az ÉN szabályaim szerint játszunk.
*Ha nem pánikból cselekedne, akkor még talán büszke is volna lélekjelenlétére, most viszont valódi rémület fut végig gerincén, hiszen tisztában van kiszolgáltatottságával. A valódi oka félelmének viszont nem maga a szituáció, hanem az irányítás elvesztése.*
//Örökölt sors//
- Abban nem kételkedem.
*S valóban nem, Tharasy egyszerűsége a maga módján elragadó, de visszataszító is. Kedveli ezt a kettőséget, valamelyest magára ismer benne.
Járni még csak-csak tud, ám az egyensúlyával komoly problémák adódnak, ezért ha megtámaszkodhat fajtársában, akkor annak nem is szükséges cipelnie. Időnként kissé kileng, megbillen, de Tharasynak hála talpon marad.
Egyértelmű választ természetesen nem kap, de ezzel nem is törődik túlságosan, cserébe ő is figyelmen kívül hagyja a felé érkező viszont kérdéseket.
Rövidesen megérkeznek az istállóhoz, ahol Tharasy előzékenyen egy ülőhelyet keres neki mindjárt. Relael szépen elhelyezkedik a szalmán, bár szúróssága miatt nem rajong érte, és háta mögött megtámaszkodva megpihen. Szemhéjait is lezárja közben, élvezi azt a könnyedséget ami átjárja, holott végtagjait nehéznek érzi, valami iszonyatos erővel húzza őt lefelé. Tharasy szinte már gondoskodó bánásmódja, s elismerő szavai hízelgőek, ám elméjének hátsó szegletében, egy még józan zugban valami óva inti őt.
Tarkója tájékán megérzi fajtársa ujjainak szorítását és húzását. Zöldjeivel kissé értetlenül bámul maga elé, majd felpillant a thargra. Szíve heves zakatolásba kezd, s korábbi kedvessége pillanatokon belül illan el, mely zavaros tekintetében mutatkozik meg először.*
- Komolyan azt képzeled, hogy a koszos farkadat, majd a számba rakod?
*Továbbra is vigyorog az elszívott dohány miatt, ám annak jellege valamelyest megváltozik, s enyhe vicsorgásba csap át. Közben karját kinyújtva támasztja meg magát Tharasy testén, hogy amaz ne legyen képes közelebb tolni őt. Nagy levegőt vesz és igyekszik artikuláltan, összeszedetten beszélni.*
- Kefélni akarsz? *Kis szünetet tart. Tekintete közben végig szalad Tharasyn, mintha most először mérné fel magának.* Rendben. De az ÉN szabályaim szerint játszunk.
*Ha nem pánikból cselekedne, akkor még talán büszke is volna lélekjelenlétére, most viszont valódi rémület fut végig gerincén, hiszen tisztában van kiszolgáltatottságával. A valódi oka félelmének viszont nem maga a szituáció, hanem az irányítás elvesztése.*
735. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-06 16:12:38
Üzenet elküldve: 2024-02-06 16:12:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
-Tudok ennél cifrábbakat is mondani. *Somolyog. Nehéz elképzelni, hogy a nemesnek tűnő Relael önmagától ily óvatlan legyen egy ilyen helyen, most még is így tűnik.
Tekintettel rá, hogy az elf már a lábán is éppen, hogy járni tud, hóna alá nyúl. Támogatott ő már meg sok leányt, de ilyet még nem. Még a bőrének tapintása is olyan, ahogy azt egy nemestől elképzeli a laikus.*
-Meglátjuk, mennyire vagy rossz. *Hagyja helyben a dolgot, miközben az ajtó felé támogatja a sötéthajú elfet. Nem tudja levakarni a mosolyt képéről. Főnyereményt ütött, ezt pedig leginkább magának köszönheti. Mintha őzet ejtett volna a róka.*
-Éppen eleget. *Válaszolja meg a kérdést. Ami azt illeti, sosem tartotta számon. Talán Thaleena megtudná mondani, nagyjából mennyi idősek lehetnek, ő viszont akkor sem lenne hajlandó összeszámolni, ha kérnék.*
-Te mennyit? *A kérdés igazából csak reflexből jön, valójában nem túlságosan kíváncsi a válaszra. Amúgy is nehéz megállapítani a magukfajtákról. Más annál jobban érdekli.*
-Mit is mondtál, honnan jössz? Lehet, hogy tiszteletem teszem. *Lepillant a megtámogatott elfre, majd az istálló felé vonszolja. Nem túl nagy, de néhány lónak pont elég, s nekik is.*
-Itt is volnánk. *Szép komótosan, már-már óvatosan segíti Relaelt egy szépen kockázott szalmabálára az istálló oldalában.*
-Tudod, nem láttam még olyat, mint Te. Mármint nemest láttam már, meg elfet is. *Félbehagyja a mondatot, mert övével matat. Nem is esik nehezére combig tolnia a nadrágját, hogy aztán egy kurta lépéssel Relael fölé magasodjon. Mindig kedvelte az efféle szituációkat, de most valami különös, mocskos gyémántra lelt. Meghagyja a nyitott kérdést későbbre. Helyette egyik kezével Relael sötét, puha hajzuhataga után nyúl.*
//Örökölt sors//
-Tudok ennél cifrábbakat is mondani. *Somolyog. Nehéz elképzelni, hogy a nemesnek tűnő Relael önmagától ily óvatlan legyen egy ilyen helyen, most még is így tűnik.
Tekintettel rá, hogy az elf már a lábán is éppen, hogy járni tud, hóna alá nyúl. Támogatott ő már meg sok leányt, de ilyet még nem. Még a bőrének tapintása is olyan, ahogy azt egy nemestől elképzeli a laikus.*
-Meglátjuk, mennyire vagy rossz. *Hagyja helyben a dolgot, miközben az ajtó felé támogatja a sötéthajú elfet. Nem tudja levakarni a mosolyt képéről. Főnyereményt ütött, ezt pedig leginkább magának köszönheti. Mintha őzet ejtett volna a róka.*
-Éppen eleget. *Válaszolja meg a kérdést. Ami azt illeti, sosem tartotta számon. Talán Thaleena megtudná mondani, nagyjából mennyi idősek lehetnek, ő viszont akkor sem lenne hajlandó összeszámolni, ha kérnék.*
-Te mennyit? *A kérdés igazából csak reflexből jön, valójában nem túlságosan kíváncsi a válaszra. Amúgy is nehéz megállapítani a magukfajtákról. Más annál jobban érdekli.*
-Mit is mondtál, honnan jössz? Lehet, hogy tiszteletem teszem. *Lepillant a megtámogatott elfre, majd az istálló felé vonszolja. Nem túl nagy, de néhány lónak pont elég, s nekik is.*
-Itt is volnánk. *Szép komótosan, már-már óvatosan segíti Relaelt egy szépen kockázott szalmabálára az istálló oldalában.*
-Tudod, nem láttam még olyat, mint Te. Mármint nemest láttam már, meg elfet is. *Félbehagyja a mondatot, mert övével matat. Nem is esik nehezére combig tolnia a nadrágját, hogy aztán egy kurta lépéssel Relael fölé magasodjon. Mindig kedvelte az efféle szituációkat, de most valami különös, mocskos gyémántra lelt. Meghagyja a nyitott kérdést későbbre. Helyette egyik kezével Relael sötét, puha hajzuhataga után nyúl.*
734. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-06 13:55:34
Üzenet elküldve: 2024-02-06 13:55:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Túlzás lenne azt állítani, hogy Relaelt nem zavarja fajtársa kellemetlen szaga, de már eléggé felszabadult állapotban van ahhoz, hogy ezt a részletet képes legyen most figyelmen kívül hagyni. Egyébként is láthatóan rendkívül leköti őt az említett poharak rakosgatása, amit rövidesen úgyis elvisznek majd az asztaltól. Eközben Tharasy combjának markolgatásával üti el saját idejét, amit Relael nem is bátorít, de nem is utasít el, ez persze fel is bátorítja számító fajtársát.
Egészen megmagyarázhatatlanul felszabadulttá válik, jókedvtől szinte kicsattan, hirtelen kedve volna táncra is perdülni, ámbár belátja, hogy ez nem lenne túl bölcs gondolat. Még ültében is úgy érzi, hogy hol az egyik, hol a másik irányba dől a szoba, de ez is inkább szórakoztatja, mintsem zavarja őt. Nem is nagyon figyel társára, amíg amaz combja helyett arcáért nem nyúl. Zöldjei kíváncsiak, de zavarosak is egyben.*
- Ahh, te szörnyű alak vagy Tharasy!
*Játékosan mellkason is vágja a fiatal férfit úgy, mintha nem éppen ő adta volna a szájába a szavakat. Emellett meg persze nevetgél, hiszen a pajzán humort még józanul is képes értékelni, hát még a bódító növények hatása alatt.*
- NA!
*Mutatóujját a fiú szájára tapasztja, hogy elcsitítsa.*
- Szépen beszélj a társaságomban!
*A fürkész pillantásra érzi, hogy valami rossz érzés járja át, gyomra fordul egyet. Persze lehetséges, hogy ez csupán az alkohol hatása.*
- Oh!
*Kicsit ráncolja a homlokát. Mindenképpen akar egy tincset, ezt már eltökélte.*
- Jó kislány?
*Libabőrössé válik a kifejezéstől.*
- Nem szokásom annak lenni. Ha rossz leszek, az is megfelel?
*Kérdezi vigyorogva, közben megteszi első kísérletét arra, hogy felálljon székéről, ám rögtön vissza is huppan oda.*
- Hopsz. Lehet elkél egy kis segítség. *Nem is rest bele kapaszkodni Tharasy felkarjába, s már csak arra vár, hogy segítsen neki talpra állni.*
- Fiatal az arcod. Hány nyarat is éltél meg?
*Másik, szabad kezével végig simít Tharasy arcának -szerinte - puha bőrén. Első ránézésre talán egykorúak lehetnek, de jelen állapotában nehéz határozott következtetésekre jutnia.*
//Örökölt sors//
*Túlzás lenne azt állítani, hogy Relaelt nem zavarja fajtársa kellemetlen szaga, de már eléggé felszabadult állapotban van ahhoz, hogy ezt a részletet képes legyen most figyelmen kívül hagyni. Egyébként is láthatóan rendkívül leköti őt az említett poharak rakosgatása, amit rövidesen úgyis elvisznek majd az asztaltól. Eközben Tharasy combjának markolgatásával üti el saját idejét, amit Relael nem is bátorít, de nem is utasít el, ez persze fel is bátorítja számító fajtársát.
Egészen megmagyarázhatatlanul felszabadulttá válik, jókedvtől szinte kicsattan, hirtelen kedve volna táncra is perdülni, ámbár belátja, hogy ez nem lenne túl bölcs gondolat. Még ültében is úgy érzi, hogy hol az egyik, hol a másik irányba dől a szoba, de ez is inkább szórakoztatja, mintsem zavarja őt. Nem is nagyon figyel társára, amíg amaz combja helyett arcáért nem nyúl. Zöldjei kíváncsiak, de zavarosak is egyben.*
- Ahh, te szörnyű alak vagy Tharasy!
*Játékosan mellkason is vágja a fiatal férfit úgy, mintha nem éppen ő adta volna a szájába a szavakat. Emellett meg persze nevetgél, hiszen a pajzán humort még józanul is képes értékelni, hát még a bódító növények hatása alatt.*
- NA!
*Mutatóujját a fiú szájára tapasztja, hogy elcsitítsa.*
- Szépen beszélj a társaságomban!
*A fürkész pillantásra érzi, hogy valami rossz érzés járja át, gyomra fordul egyet. Persze lehetséges, hogy ez csupán az alkohol hatása.*
- Oh!
*Kicsit ráncolja a homlokát. Mindenképpen akar egy tincset, ezt már eltökélte.*
- Jó kislány?
*Libabőrössé válik a kifejezéstől.*
- Nem szokásom annak lenni. Ha rossz leszek, az is megfelel?
*Kérdezi vigyorogva, közben megteszi első kísérletét arra, hogy felálljon székéről, ám rögtön vissza is huppan oda.*
- Hopsz. Lehet elkél egy kis segítség. *Nem is rest bele kapaszkodni Tharasy felkarjába, s már csak arra vár, hogy segítsen neki talpra állni.*
- Fiatal az arcod. Hány nyarat is éltél meg?
*Másik, szabad kezével végig simít Tharasy arcának -szerinte - puha bőrén. Első ránézésre talán egykorúak lehetnek, de jelen állapotában nehéz határozott következtetésekre jutnia.*
733. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-06 10:45:11
Üzenet elküldve: 2024-02-06 10:45:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*A méregzöld szempárral áldott elfnek nincs többé szüksége kedélyjavítóra. Ezt akkor állapítja meg, mikor amaz oly elmélyülten tanulmányozza fonatait. Relael azt is hagyja, hogy megérintse, ez pedig alaposan felbátorítja. Kötve hiszi, hogy ilyen könnyen közel engedné a nemes őt, ha nem lenne bódult, de ezzel neki a legkevesebb problémája sincs.*
-Biztos azért. *Visszhangozza, miközben Relaelt nézi, miként rakosgatja a poharakat. A kezével közben az elf combját gyűri jelzésértékűen.
Az elf megint csak ellentmond, habár hallatszik hangjából, hogy nem áll a kijelentés biztosan a lábán. Talán meghozható a kedve, ő pedig ha már ennyit dolgozott és ennyi aranyat áldozott érte, nem fogja feladni.
Ruhája alá szimatol és meg kell hagyni, valóban erőteljes istállószaga van. Már-már kellemetlen. Talán az istállókaparástól. Persze az is közrejátszik, hogy jó ideje nem mosdott már. Legutóbb is Thaleena vette rá. Magától csak akkor tesz ilyet, mikor már őt is zavarni kezdi.
Ugyanakkor ahogy őt , úgy szemmel láthatóan Relaelt sem igazán üti szíven e tényállás. Sőt! A sötéthajú elf igen jól szórakozik rajta. Minden kétséget kizáróan incselkedik vele újdonsült asztaltársasága. Még egy horkantást is kivált belőle a nem várt megjegyzés. Az elf combján ülő kézfeje felkúszik, hogy maga felé fordítsa a finom élű állat.*
-Nem bánnád meg, ha rám ülnél. *Kíváncsi lenne, hogy a bódító szerek hozták-e ki az cafkát belőle, vagy valami sötétség honol a lelkében. Valószínűleg mindkettő. Megfordul a fejében, hogy esetleg szobát kér, de se pénze már, se több adósságba nem óhajtja verni magát. Az istálló pedig testhezállóbb. Egyre inkább az a megérzése, hogy mindkettejüknek.*
-De ez olyan mén, ami a szart is kirázza ám a lovasból. *Vigyorodik el, miközben még mindig az elf arcát fürkészi közelről. Nyelvével nedvesíti ajkait. Kalácsfalva legszebb parasztlánya sem veheti fel a versenyt egy ilyennel.*
-Megmutatom. És ha jó kislány leszel, a hajamból is eltehetsz. *Biccent fejével a bejárat felé, ravasz, éhes vigyorral ábrázatán.*
//Örökölt sors//
*A méregzöld szempárral áldott elfnek nincs többé szüksége kedélyjavítóra. Ezt akkor állapítja meg, mikor amaz oly elmélyülten tanulmányozza fonatait. Relael azt is hagyja, hogy megérintse, ez pedig alaposan felbátorítja. Kötve hiszi, hogy ilyen könnyen közel engedné a nemes őt, ha nem lenne bódult, de ezzel neki a legkevesebb problémája sincs.*
-Biztos azért. *Visszhangozza, miközben Relaelt nézi, miként rakosgatja a poharakat. A kezével közben az elf combját gyűri jelzésértékűen.
Az elf megint csak ellentmond, habár hallatszik hangjából, hogy nem áll a kijelentés biztosan a lábán. Talán meghozható a kedve, ő pedig ha már ennyit dolgozott és ennyi aranyat áldozott érte, nem fogja feladni.
Ruhája alá szimatol és meg kell hagyni, valóban erőteljes istállószaga van. Már-már kellemetlen. Talán az istállókaparástól. Persze az is közrejátszik, hogy jó ideje nem mosdott már. Legutóbb is Thaleena vette rá. Magától csak akkor tesz ilyet, mikor már őt is zavarni kezdi.
Ugyanakkor ahogy őt , úgy szemmel láthatóan Relaelt sem igazán üti szíven e tényállás. Sőt! A sötéthajú elf igen jól szórakozik rajta. Minden kétséget kizáróan incselkedik vele újdonsült asztaltársasága. Még egy horkantást is kivált belőle a nem várt megjegyzés. Az elf combján ülő kézfeje felkúszik, hogy maga felé fordítsa a finom élű állat.*
-Nem bánnád meg, ha rám ülnél. *Kíváncsi lenne, hogy a bódító szerek hozták-e ki az cafkát belőle, vagy valami sötétség honol a lelkében. Valószínűleg mindkettő. Megfordul a fejében, hogy esetleg szobát kér, de se pénze már, se több adósságba nem óhajtja verni magát. Az istálló pedig testhezállóbb. Egyre inkább az a megérzése, hogy mindkettejüknek.*
-De ez olyan mén, ami a szart is kirázza ám a lovasból. *Vigyorodik el, miközben még mindig az elf arcát fürkészi közelről. Nyelvével nedvesíti ajkait. Kalácsfalva legszebb parasztlánya sem veheti fel a versenyt egy ilyennel.*
-Megmutatom. És ha jó kislány leszel, a hajamból is eltehetsz. *Biccent fejével a bejárat felé, ravasz, éhes vigyorral ábrázatán.*
732. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-06 06:17:29
Üzenet elküldve: 2024-02-06 06:17:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Már éppen tenne hozzá még egy fontos információt, Tharasy láthatja is ahogy ajkai lassan szétnyílnak, Relael végül mégiscsak csendben marad. Annyi önkontroll még ittasan is van benne, hogy leküzdje a késztetést, hogy egy idegennek mindenféle személyes gondolatot megosszon.
Egészen belefeledkezik Tharasy tincseinek piszkálgatásába. Hol az egyiket, hol a másikat fűzi ujjai köré, élvezve a hajszálak puha simítását. Ez meg is nyugtatja valamelyest, így korábbi rövid érzelmi kilengése szinte rögtön elpárolog.
Relael megérzi az érintést magán, még le is pillant ölébe. Egy rövid pillanatig elméje igyekszik feldolgozni az információt és eldönteni, hogy mit kezdjen vele, végül némán nyugtázza Tharasy közelségét, s nem tesz ellene.*
- Hát *Nagyon elgondolkodik fajtársa ajánlatán, meglehetősen hosszú ideig tart, főleg mert idő közben tekintete és elméje elkalandozik. Például az aprócska poharakra, amik katonásan sorakoznak az asztalon. Kissé egyenetlenek a sorok, ezért Relael nem rest elmélyülten bíbelődni azzal, hogy ezt korrigálhassa.*
- Milyen jól bírod.
*Duruzsolja orra alatt, majd tekintetét elszakítja a poharakról Tharasyra.*
- Biztos azért, mert magas vagy.
*Érkezik az elmés megállapítás, majd valami emlékezteti, hogy nem innen indultak.*
- Hol is tartottunk?
*Kicsit megerőlteti magát. Tharasy segítsége nélkül is visszatalál korábbi párbeszédükhöz, de határozottan lassabban.*
- Áh igen. Szóval nincsen kedvem.
*Száját is elhúzza kissé, s bár némileg a válasz elutasító, de fajtársának feltűnhet, hogy ezen még adott esetben változtatni is képes volna.*
- Főleg nem lóháton. Egyébként is *Kicsit közelebb hajol a fiatal férfihez, akinek jellegzetes illata megcsapja orrát. Relael számára nem túl kellemes az istálló szaga, nem úgy mint az őr körül lengő lágy virágillat.* neked pont olyan szagod van, az már majdnem olyan. *Felnevet saját elmés hasonlatán és még egy jó nagyot szippant a már gyönge füstből.* Ha nem rázkódsz annyira, akkor még talán rád is ülök. *Egy újabb jóízű hangos kacagás, mely szinte az egész vendégteret betöltené, szerencsére a fogadó népe okozta alapzajból annyira talán mégsem tűnik ki.*
//Örökölt sors//
*Már éppen tenne hozzá még egy fontos információt, Tharasy láthatja is ahogy ajkai lassan szétnyílnak, Relael végül mégiscsak csendben marad. Annyi önkontroll még ittasan is van benne, hogy leküzdje a késztetést, hogy egy idegennek mindenféle személyes gondolatot megosszon.
Egészen belefeledkezik Tharasy tincseinek piszkálgatásába. Hol az egyiket, hol a másikat fűzi ujjai köré, élvezve a hajszálak puha simítását. Ez meg is nyugtatja valamelyest, így korábbi rövid érzelmi kilengése szinte rögtön elpárolog.
Relael megérzi az érintést magán, még le is pillant ölébe. Egy rövid pillanatig elméje igyekszik feldolgozni az információt és eldönteni, hogy mit kezdjen vele, végül némán nyugtázza Tharasy közelségét, s nem tesz ellene.*
- Hát *Nagyon elgondolkodik fajtársa ajánlatán, meglehetősen hosszú ideig tart, főleg mert idő közben tekintete és elméje elkalandozik. Például az aprócska poharakra, amik katonásan sorakoznak az asztalon. Kissé egyenetlenek a sorok, ezért Relael nem rest elmélyülten bíbelődni azzal, hogy ezt korrigálhassa.*
- Milyen jól bírod.
*Duruzsolja orra alatt, majd tekintetét elszakítja a poharakról Tharasyra.*
- Biztos azért, mert magas vagy.
*Érkezik az elmés megállapítás, majd valami emlékezteti, hogy nem innen indultak.*
- Hol is tartottunk?
*Kicsit megerőlteti magát. Tharasy segítsége nélkül is visszatalál korábbi párbeszédükhöz, de határozottan lassabban.*
- Áh igen. Szóval nincsen kedvem.
*Száját is elhúzza kissé, s bár némileg a válasz elutasító, de fajtársának feltűnhet, hogy ezen még adott esetben változtatni is képes volna.*
- Főleg nem lóháton. Egyébként is *Kicsit közelebb hajol a fiatal férfihez, akinek jellegzetes illata megcsapja orrát. Relael számára nem túl kellemes az istálló szaga, nem úgy mint az őr körül lengő lágy virágillat.* neked pont olyan szagod van, az már majdnem olyan. *Felnevet saját elmés hasonlatán és még egy jó nagyot szippant a már gyönge füstből.* Ha nem rázkódsz annyira, akkor még talán rád is ülök. *Egy újabb jóízű hangos kacagás, mely szinte az egész vendégteret betöltené, szerencsére a fogadó népe okozta alapzajból annyira talán mégsem tűnik ki.*
731. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-05 21:45:23
Üzenet elküldve: 2024-02-05 21:45:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Kíváncsi, vajon milyen vaskos Relael torkán a bőr, hogy így bírja a legerősebb szeszt, amit a Vaskorsó csak kínálni tud. Egy kis szerencsével talán kiderítheti. Ez a gondolat csalfa mosolyt csal arcára, miközben a nemest szemlélve felhúzza pohara tartalmát. Nem felejt el természetesen megfelelően fintorogni hozzá. A "szuka", ahogy magában nevezi, gyakorlatilag cserfes, óvatlan leánnyá vedlett vissza, legalábbis ő ezt véli feltételezni a látottak alapján. A kedvenc fajtája. Főleg, ha az ily külsővel párosul.*
-Ó, nincs urad? ~Azon könnyen segíthetek ma délutánra.~
-Érthető. *Hagyja rá a dolgot. Részeg emberrel csak a szamár veszekszik, ő pedig most adja Relael alá a lovat.
Természetesen feltűnik neki, hogy Yagnar nevére emlékszik, az övére pedig nem. Bosszantó. Azért csak megtart valamit az a memória... Talán a hatalommal áll összefüggésben, vagy ilyesmi. A nők buknak az ilyesmire. Az már más tészta, hogy még józanul sem cipel embereket a Vashegyre, még az kéne, hogy beállítson az ittas elfel.*
-Persze! Mindenképp bemutatlak. *Relael a hajával kezd babrálni, ami nem zavarja különösebben. A lányok valóban szeretik a hosszú, szőke fürtöket. Thaleena pedig van annyira igényes, hogy rendbe tartsa helyette is. Mintha olyan sokat számítana a külcsínjük ezen a földön. Nem, mintha a sötét hajzuhataggal megáldott elfnek volna miért irigykednie. Felbátorodva a hirtelen támadt közelségtől, ő is az elf után nyúl. Ő azonban nem a haját célozza, hanem a combját.*
-Tudod, felvihetlek oda. *Duruzsolja.*
-Lóháton hamar megjárjuk. *Lassan húzza fel kezét a szépséges elf combján.*
//Örökölt sors//
*Kíváncsi, vajon milyen vaskos Relael torkán a bőr, hogy így bírja a legerősebb szeszt, amit a Vaskorsó csak kínálni tud. Egy kis szerencsével talán kiderítheti. Ez a gondolat csalfa mosolyt csal arcára, miközben a nemest szemlélve felhúzza pohara tartalmát. Nem felejt el természetesen megfelelően fintorogni hozzá. A "szuka", ahogy magában nevezi, gyakorlatilag cserfes, óvatlan leánnyá vedlett vissza, legalábbis ő ezt véli feltételezni a látottak alapján. A kedvenc fajtája. Főleg, ha az ily külsővel párosul.*
-Ó, nincs urad? ~Azon könnyen segíthetek ma délutánra.~
-Érthető. *Hagyja rá a dolgot. Részeg emberrel csak a szamár veszekszik, ő pedig most adja Relael alá a lovat.
Természetesen feltűnik neki, hogy Yagnar nevére emlékszik, az övére pedig nem. Bosszantó. Azért csak megtart valamit az a memória... Talán a hatalommal áll összefüggésben, vagy ilyesmi. A nők buknak az ilyesmire. Az már más tészta, hogy még józanul sem cipel embereket a Vashegyre, még az kéne, hogy beállítson az ittas elfel.*
-Persze! Mindenképp bemutatlak. *Relael a hajával kezd babrálni, ami nem zavarja különösebben. A lányok valóban szeretik a hosszú, szőke fürtöket. Thaleena pedig van annyira igényes, hogy rendbe tartsa helyette is. Mintha olyan sokat számítana a külcsínjük ezen a földön. Nem, mintha a sötét hajzuhataggal megáldott elfnek volna miért irigykednie. Felbátorodva a hirtelen támadt közelségtől, ő is az elf után nyúl. Ő azonban nem a haját célozza, hanem a combját.*
-Tudod, felvihetlek oda. *Duruzsolja.*
-Lóháton hamar megjárjuk. *Lassan húzza fel kezét a szépséges elf combján.*
730. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-05 12:09:04
Üzenet elküldve: 2024-02-05 12:09:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Relael még nem teljesen részeg, ugyanakkor eléggé betompult már ahhoz, hogy apróságok felett elsiklik elméje, s emlékezőképessége sem az igazi. Persze feltehetően ez már csak eszkalálódni fog, amikor a hirtelen elfogyasztott tömény alkohol végre véráramába jut, s teljesen elbódítja őt. De nem túl óvatos, elvégre ismerős környéken van, és ez hamis biztonságérzettel tölti el őt.
Röviden felnevet Tharasy kijelentésére, hiszen olyan butaságnak hangzik jelen állapotában.*
- Érdekes, érdekes.
*Dünnyögi, s közben eltöpreng azon, hogy valóban milyen furcsa a kettejük közötti különbség. Az ő bőre még most is sokkal fakóbb, haja sötét, míg Tharasy szőke tincsei, s napbarnítottsága valóban olyan, mint aki sok időt tölt a szabadban. Ha meg már ez megfordul elméjében, akkor azon is eltöpreng, hogy milyen érdekes, hogy a napfény a hajszálakat világosabbá, a bőr felszínét pedig sötétebbé tesz.*
- Furcsa.
*Motyogja maga elé, majd ezzel tovább is libben mélyenszántó gondolata a feledés homályába. Persze az apró "botlás" nem ragadja meg figyelmét, csak Tharasy mosolyát érzékeli, ezért ő is mosolyog.*
- Ahh.
*Nem rajong az újabb feles gondolatáért, de túl erős benne a késztetés a fogyasztásra ahhoz, hogy elutasítsa.*
- Rendben, utolsó, de csak ha te is iszol velem!
*Szögezi le látszólag állhatatosan, ámbár nehéz lehet komolyan venni kontrollálatlan kacarászgatása és vigyorgása közben. Annyira jókedélyűvé vált hirtelen, hogy még szórakozott dudorászába is belekezd.
Amint megérkezik az ital gyorsan letudja a nehéz részét, és hirtelen önt fel a garatra. Grimaszai egyre látványosabbak, láthatóan már nem esik jól számára az ital.*
- Új uramat?
*Bármily kába is volna már, de erre feljebb szaladnak szemöldökei. Akár félholtan is képes volna kikérni magának ezt a birtokosjelzőt.*
- Nekem olyanom nincs.
*A szesz már kezdi marni üres gyomrát.*
- De bemutathatsz Yagnarnak, ha úgy tetszik.
*Beszédes, hogy az állítólagos új vezér neve jobban elmélyébe vésődött, mint Tharasyé, aki leküzdi a kettejük közötti távolságot, s mellé telepedik. Ez már túl nyilvánvaló előrelépés ahhoz, hogy Relaelnek se tűnjön fel, de amaz eléggé szédül ahhoz, hogy egyelőre kivárja fajtársa következő lépését. S ha már itt van, akkor annak szépséges tincsét kezdi el babrálni.*
- Olyan szép. Szívem szerint vágnék belőle és egy üvegcsébe tenném, hogy medálként hordhassam.
*Szórakozottan felnevet, majd a fölé magasodó Tharasyra pillant fel.*
- És még magas is vagy, hát nagyon irigy vagyok...
//Örökölt sors//
*Relael még nem teljesen részeg, ugyanakkor eléggé betompult már ahhoz, hogy apróságok felett elsiklik elméje, s emlékezőképessége sem az igazi. Persze feltehetően ez már csak eszkalálódni fog, amikor a hirtelen elfogyasztott tömény alkohol végre véráramába jut, s teljesen elbódítja őt. De nem túl óvatos, elvégre ismerős környéken van, és ez hamis biztonságérzettel tölti el őt.
Röviden felnevet Tharasy kijelentésére, hiszen olyan butaságnak hangzik jelen állapotában.*
- Érdekes, érdekes.
*Dünnyögi, s közben eltöpreng azon, hogy valóban milyen furcsa a kettejük közötti különbség. Az ő bőre még most is sokkal fakóbb, haja sötét, míg Tharasy szőke tincsei, s napbarnítottsága valóban olyan, mint aki sok időt tölt a szabadban. Ha meg már ez megfordul elméjében, akkor azon is eltöpreng, hogy milyen érdekes, hogy a napfény a hajszálakat világosabbá, a bőr felszínét pedig sötétebbé tesz.*
- Furcsa.
*Motyogja maga elé, majd ezzel tovább is libben mélyenszántó gondolata a feledés homályába. Persze az apró "botlás" nem ragadja meg figyelmét, csak Tharasy mosolyát érzékeli, ezért ő is mosolyog.*
- Ahh.
*Nem rajong az újabb feles gondolatáért, de túl erős benne a késztetés a fogyasztásra ahhoz, hogy elutasítsa.*
- Rendben, utolsó, de csak ha te is iszol velem!
*Szögezi le látszólag állhatatosan, ámbár nehéz lehet komolyan venni kontrollálatlan kacarászgatása és vigyorgása közben. Annyira jókedélyűvé vált hirtelen, hogy még szórakozott dudorászába is belekezd.
Amint megérkezik az ital gyorsan letudja a nehéz részét, és hirtelen önt fel a garatra. Grimaszai egyre látványosabbak, láthatóan már nem esik jól számára az ital.*
- Új uramat?
*Bármily kába is volna már, de erre feljebb szaladnak szemöldökei. Akár félholtan is képes volna kikérni magának ezt a birtokosjelzőt.*
- Nekem olyanom nincs.
*A szesz már kezdi marni üres gyomrát.*
- De bemutathatsz Yagnarnak, ha úgy tetszik.
*Beszédes, hogy az állítólagos új vezér neve jobban elmélyébe vésődött, mint Tharasyé, aki leküzdi a kettejük közötti távolságot, s mellé telepedik. Ez már túl nyilvánvaló előrelépés ahhoz, hogy Relaelnek se tűnjön fel, de amaz eléggé szédül ahhoz, hogy egyelőre kivárja fajtársa következő lépését. S ha már itt van, akkor annak szépséges tincsét kezdi el babrálni.*
- Olyan szép. Szívem szerint vágnék belőle és egy üvegcsébe tenném, hogy medálként hordhassam.
*Szórakozottan felnevet, majd a fölé magasodó Tharasyra pillant fel.*
- És még magas is vagy, hát nagyon irigy vagyok...
729. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-05 11:01:50
Üzenet elküldve: 2024-02-05 11:01:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Nem kerüli el figyelmét, hogyan válik az elf egyre vidámabbá. A kezdeti ellenségességet kezdi felőrölni az alkoholmámor és a kábítószer együttes hatása. Nem először csinál ilyet, bár ekkora vadhoz még nem volt szerencséje.
Az elf úgy nyeli az erős szeszt, akár a kacsa a nokedlit. Egészen hihetetlen látvány; nem egy ilyen küllemmel áldott nemestől várná az elf ezt a fajta habitust.*
-A kedvenced? *Szalad fel szemöldöke. Még sosem hallotta, hogy bárkinek a Kagan Ökle lenne a kedvence. Az ereje már-már megöli az ízét.*
-Tharasy. *Válaszolja meg a kérdést, miközben felhajtja a pálinkának álcázott vizet. Még egy csekélyke grimasszal is kíséri a produkciót, csak a miheztartás végett. Hogy Relael elfelejtette, hogy nem is oly rég már bemutatkozott, nem zökkenti ki. Az ital és az ördögvigyor elegye igen serényen torzítja az emlékezőképességet.
A sötéthajú elf legnagyobb elégedettségére kezd szórakozottá válni, ami első jele annak, hogy becsiccsentett. Elismeréssel kell adóznia, hisz a szervezetébe vitt méreganyag másoknál már heveny hányást okozna.
Viszonozza a bamba pillantást, addig is büntetlen fürkészheti a hosszúéletűt. Nem, mintha ebből problémát csinálna egyébként, vagy Relael bármi jelét adná, hogy ellenére van a stírölés.*
-Hogy? Ez? *Kezei közé kapja az egyik, hosszú fonatot.*
-Nekem tetszik a sötét, az olyan nemes. Azt mondják, az elfek fejét kiszívta a nap. A tiéd nem. De egyébként igen. Valóban jól mutatnék rajtad. *Húzódik arcán a kegyetlen mosoly.
Beleszív az ördögvigyorba, de csak szájában tartja a füstöt, véletlenül sem akarja, hogy fejébe szálljon.
Az első gondolata az volt, hogy a leitatott, kinyúlt nemest megfosztja néhány értékétől. De most, hogy itt van előtte, egészen más képzetek kavarognak lelki szemei előtt. Az elf szemmel láthatóan nagy fogyasztó. Talán ez a könnyű út hozzá.*
-Még egyet? De ez az utolsó! *Vigyorog Relaelre. Legszívesebben fogát csikorgatná, hisz máris ismét jókora tartozásba verte magát. Nem rest még egy Kagan öklet kérni a kontójára 16 aranyért cserébe.
Természetesen önmagának Hegyi forrásvízet porcióztat a kis felespohárban, a 4 aranyat pedig számlájára íratja. .* ~Megfog térülni. Hazai terepen vagyok, ez pedig egy részeg nemesszuka!~ *Noha jól elvan egyébként Relael társaságában, hátsó szándékok vezérlik. Felhajtja a pálinkának tűnő vizespohár tartalmát, majd elégedetten cuppant.*
-Ha gondolod, bemutatom neked az új urad. Elvégre szegről-végről tharg vagy magad is. *Elszánja magát, hogy megkerülve az asztalt Relael mellé huppanjon. A zöld íriszeket lesi, vajon mennyire zavarosak közelről. Ha minden jól megy, maximum ködös emlékei lehetnek.*
//Örökölt sors//
*Nem kerüli el figyelmét, hogyan válik az elf egyre vidámabbá. A kezdeti ellenségességet kezdi felőrölni az alkoholmámor és a kábítószer együttes hatása. Nem először csinál ilyet, bár ekkora vadhoz még nem volt szerencséje.
Az elf úgy nyeli az erős szeszt, akár a kacsa a nokedlit. Egészen hihetetlen látvány; nem egy ilyen küllemmel áldott nemestől várná az elf ezt a fajta habitust.*
-A kedvenced? *Szalad fel szemöldöke. Még sosem hallotta, hogy bárkinek a Kagan Ökle lenne a kedvence. Az ereje már-már megöli az ízét.*
-Tharasy. *Válaszolja meg a kérdést, miközben felhajtja a pálinkának álcázott vizet. Még egy csekélyke grimasszal is kíséri a produkciót, csak a miheztartás végett. Hogy Relael elfelejtette, hogy nem is oly rég már bemutatkozott, nem zökkenti ki. Az ital és az ördögvigyor elegye igen serényen torzítja az emlékezőképességet.
A sötéthajú elf legnagyobb elégedettségére kezd szórakozottá válni, ami első jele annak, hogy becsiccsentett. Elismeréssel kell adóznia, hisz a szervezetébe vitt méreganyag másoknál már heveny hányást okozna.
Viszonozza a bamba pillantást, addig is büntetlen fürkészheti a hosszúéletűt. Nem, mintha ebből problémát csinálna egyébként, vagy Relael bármi jelét adná, hogy ellenére van a stírölés.*
-Hogy? Ez? *Kezei közé kapja az egyik, hosszú fonatot.*
-Nekem tetszik a sötét, az olyan nemes. Azt mondják, az elfek fejét kiszívta a nap. A tiéd nem. De egyébként igen. Valóban jól mutatnék rajtad. *Húzódik arcán a kegyetlen mosoly.
Beleszív az ördögvigyorba, de csak szájában tartja a füstöt, véletlenül sem akarja, hogy fejébe szálljon.
Az első gondolata az volt, hogy a leitatott, kinyúlt nemest megfosztja néhány értékétől. De most, hogy itt van előtte, egészen más képzetek kavarognak lelki szemei előtt. Az elf szemmel láthatóan nagy fogyasztó. Talán ez a könnyű út hozzá.*
-Még egyet? De ez az utolsó! *Vigyorog Relaelre. Legszívesebben fogát csikorgatná, hisz máris ismét jókora tartozásba verte magát. Nem rest még egy Kagan öklet kérni a kontójára 16 aranyért cserébe.
Természetesen önmagának Hegyi forrásvízet porcióztat a kis felespohárban, a 4 aranyat pedig számlájára íratja. .* ~Megfog térülni. Hazai terepen vagyok, ez pedig egy részeg nemesszuka!~ *Noha jól elvan egyébként Relael társaságában, hátsó szándékok vezérlik. Felhajtja a pálinkának tűnő vizespohár tartalmát, majd elégedetten cuppant.*-Ha gondolod, bemutatom neked az új urad. Elvégre szegről-végről tharg vagy magad is. *Elszánja magát, hogy megkerülve az asztalt Relael mellé huppanjon. A zöld íriszeket lesi, vajon mennyire zavarosak közelről. Ha minden jól megy, maximum ködös emlékei lehetnek.*
728. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-05 06:08:51
Üzenet elküldve: 2024-02-05 06:08:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Némi kételyt vél felfedezni Tharasy hangjában, ám ez cseppet sem zavarja őt, sőt. Kifejezetten szerencsésnek tartja, ha alábecsülik, ebből könnyedén képes előnyt kovácsolni, ahogy például Denjaar esetében is történt. A faaprítás dolgát illetően csak grimaszol egyet hiszen jól tudja, hogy fajtársa csak finoman gúnyolódik rajta, de jobban zavarja a derékfájás emléke, mint Tharasy élcelődése.*
- Csakugyan? *Meglepő, de nem hihetetlen történet, elvégre a thargok őt is befogadták. Az viszont annál érdekfeszítőbb, hogy fajtársában valóban úgy érzi, hogy szép vonásain kívül semmi nem maradt a hosszúéletűek népéből. Ezt Relael izgalmasnak találja, örömmel fedezné fel, hogy akad-e még bármi elfszerű a fiatal férfiban.*
- Azzal a kis trükkel aligha aratnál sikert bárhol.
*Talán az Ördögvigyor hatására, talán mert tényleg szórakoztatónak találta, Relael röviden felnevet. Tharasy azt is megfigyelheti, hogy az eddig visszafogott mosoly egyre látványosabban szélesedik ki a nemes kisasszony arcán.*
- Ó semmi komoly. Egy mutatósabb fehér ing, egy szűkebb, rád szabott bőrnadrág, és máris műveltebbnek tűnnél.
*Abban valóban nem kételkedik, hogy Tharasy ha városi közegbe született volna, akkor igen népszerű lett volna a kisasszonyok körében.*
- Áh a kedvencem!
*Csattan fel vidáman. Jól érzékelhető a kedvében végbemenő változás.*
- Csak tudnám ki nevezte el Kagan öklének.
*Fejét csóválva szagol bele az italba, hogy meggyőződjön valóban helyesen tippelt, végül ezt is felhörpinti. Erősebbnek mondaná bármelyik helyi italnál, a grimasza mégsem olyan látványos, mert az íze nem olyan gusztustalan mint az eddig fogyasztott pálinkának.*
- Ejha, mennyi bókkal vagyok elhalmozva.
*Nincs különösebben lenyűgözve, mert tisztában van szépségével, s a megjegyzés sem kifejezetten szokatlan, hiszen lépten nyomon udvarolnak neki. Relael látszólag nem törődik Tharasy nyilvánvaló tervéről.*
- Hóóó, kicsit lassabban!
*Az újabb italnál már valami motoszkálni kezd elméje hátsó szegletében, de a serényen elfogyasztott italok és Ördögvigyor kikapcsolja gyanúját.*
- Relael. Hát a tiéd?
*Kicsit bebambul, egyértelműen Tharasy egy vonásán pihentetve tekintetét, végül a világ elé tárja, hogy mi ragadta meg annyira figyelmét.*
- Ahh, olyan szép hajad van. Bárcsak nekem is ilyen lenne.
*Saját, sötét fürtjei közel egyet ujjai közé csippent és szeme elé tartja. Nincs különösebb oka panaszkodni, de úgy véli Tharasy ebben jócskán fölül múlja őt.*
- Mit gondolsz jól mutatna rajtam a világos haj?
//Örökölt sors//
*Némi kételyt vél felfedezni Tharasy hangjában, ám ez cseppet sem zavarja őt, sőt. Kifejezetten szerencsésnek tartja, ha alábecsülik, ebből könnyedén képes előnyt kovácsolni, ahogy például Denjaar esetében is történt. A faaprítás dolgát illetően csak grimaszol egyet hiszen jól tudja, hogy fajtársa csak finoman gúnyolódik rajta, de jobban zavarja a derékfájás emléke, mint Tharasy élcelődése.*
- Csakugyan? *Meglepő, de nem hihetetlen történet, elvégre a thargok őt is befogadták. Az viszont annál érdekfeszítőbb, hogy fajtársában valóban úgy érzi, hogy szép vonásain kívül semmi nem maradt a hosszúéletűek népéből. Ezt Relael izgalmasnak találja, örömmel fedezné fel, hogy akad-e még bármi elfszerű a fiatal férfiban.*
- Azzal a kis trükkel aligha aratnál sikert bárhol.
*Talán az Ördögvigyor hatására, talán mert tényleg szórakoztatónak találta, Relael röviden felnevet. Tharasy azt is megfigyelheti, hogy az eddig visszafogott mosoly egyre látványosabban szélesedik ki a nemes kisasszony arcán.*
- Ó semmi komoly. Egy mutatósabb fehér ing, egy szűkebb, rád szabott bőrnadrág, és máris műveltebbnek tűnnél.
*Abban valóban nem kételkedik, hogy Tharasy ha városi közegbe született volna, akkor igen népszerű lett volna a kisasszonyok körében.*
- Áh a kedvencem!
*Csattan fel vidáman. Jól érzékelhető a kedvében végbemenő változás.*
- Csak tudnám ki nevezte el Kagan öklének.
*Fejét csóválva szagol bele az italba, hogy meggyőződjön valóban helyesen tippelt, végül ezt is felhörpinti. Erősebbnek mondaná bármelyik helyi italnál, a grimasza mégsem olyan látványos, mert az íze nem olyan gusztustalan mint az eddig fogyasztott pálinkának.*
- Ejha, mennyi bókkal vagyok elhalmozva.
*Nincs különösebben lenyűgözve, mert tisztában van szépségével, s a megjegyzés sem kifejezetten szokatlan, hiszen lépten nyomon udvarolnak neki. Relael látszólag nem törődik Tharasy nyilvánvaló tervéről.*
- Hóóó, kicsit lassabban!
*Az újabb italnál már valami motoszkálni kezd elméje hátsó szegletében, de a serényen elfogyasztott italok és Ördögvigyor kikapcsolja gyanúját.*
- Relael. Hát a tiéd?
*Kicsit bebambul, egyértelműen Tharasy egy vonásán pihentetve tekintetét, végül a világ elé tárja, hogy mi ragadta meg annyira figyelmét.*
- Ahh, olyan szép hajad van. Bárcsak nekem is ilyen lenne.
*Saját, sötét fürtjei közel egyet ujjai közé csippent és szeme elé tartja. Nincs különösebb oka panaszkodni, de úgy véli Tharasy ebben jócskán fölül múlja őt.*
- Mit gondolsz jól mutatna rajtam a világos haj?
727. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-04 22:53:07
Üzenet elküldve: 2024-02-04 22:53:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Fogalma sincs, mennyire ritka az ikerdolog. Elvégre világ életében embernépek között élt. Fajtárssal csak ritkán találkozott. Viszont most maximálisan ki óhajtja használni a helyzetet.*
-Úgy? Forgatod a pengét is? Nahát. *Szemmel láthatóan odafigyel magára a nemes, de kötve hiszi, hogy valóban úgy forgatná a kardot, minthogy azt állítja. Ahhoz túl... Nőies.*
-Megnéznélek faaprítás közben. *Vigyorodik el, miközben kifújja a füstöt. Elmereng azon, hogy az arcába fújja az "elf szajhának", de most jópofizik, így inkább oldalra irányzékol. A formás vendég azonban nem rest megtenni helyette ugyanezt, ami aprócska, elismerő horkantást vált ki belőle. Úgy fogyasztja az italt és a kábítószert is, mint aki ezen él.*
-Thargok neveltek, mióta az eszemet tudom. Nem sokat tudok a hegyesfülűekről. A vademberekről annál többet. *Maga is lehúzza az orkpálinkát, s igyekszik rendbe szedni arcizmait. Nem akar túlságosan lerészegedni.*
-Úgy? *Homlokráncol.*
-Hisz láttál egysmást ruha nélkül is. Az nem volt fenséges? Amúgy meg milyen öltözetben kéne legyek ahhoz, hogy bolonduljanak értem a városi fruskák? Mondd meg.
*Csettint, hogy újabb kört kérjen. Ha hitelbe kell vágnia magát, akkor is megéri.*
-Ez is lemegy olyan simán, mint az ogrepálinka? *Azzal megkéri az újabb italt, ezúttal két Kagan öklekerül az asztalra a 32aranyért. * ~Thaleena meg fog ölni ezért.~
*Az elf elé tolja a poharat, majd rágyújt még egy ördögvigyorra. Az előző adagot Relaelnél hagyja. Ő csak ímmel-ámmal szívja, tessék-lássék módon. Ahogy elnézi, az elf úgyis hamar a végére ér.*
-Neked nem kéne ruhába bújnod, hogy bolonduljanak érted. *Jegyzi meg somolyogva. Mindenfajta ellenérzés nélkül kúszik le tekintete, hogy megbámulja a ruha rejtekében is kerekedő idomokat.*
-Fér még beléd? *Azzal a lendülettel hajol ki, hogy odasúgjon valamit a felszolgálóként is strázsáló csaposnak. Ez már hitelből fog menni. A saját italába pedig víz fog kerülni. Így 13 arany kerül a számlájáraOgrepálinka az orgepálinkáért, és az arra hajazó, kis pohár vízért. A pálinkát természetesen Relael elé tolja. Fogalma sincs, hogy bírná-e a lépést a nemessel, de ereje teljében óhajt maradni.*
-Mit mondtál, mi is a neved?
//Örökölt sors//
*Fogalma sincs, mennyire ritka az ikerdolog. Elvégre világ életében embernépek között élt. Fajtárssal csak ritkán találkozott. Viszont most maximálisan ki óhajtja használni a helyzetet.*
-Úgy? Forgatod a pengét is? Nahát. *Szemmel láthatóan odafigyel magára a nemes, de kötve hiszi, hogy valóban úgy forgatná a kardot, minthogy azt állítja. Ahhoz túl... Nőies.*
-Megnéznélek faaprítás közben. *Vigyorodik el, miközben kifújja a füstöt. Elmereng azon, hogy az arcába fújja az "elf szajhának", de most jópofizik, így inkább oldalra irányzékol. A formás vendég azonban nem rest megtenni helyette ugyanezt, ami aprócska, elismerő horkantást vált ki belőle. Úgy fogyasztja az italt és a kábítószert is, mint aki ezen él.*
-Thargok neveltek, mióta az eszemet tudom. Nem sokat tudok a hegyesfülűekről. A vademberekről annál többet. *Maga is lehúzza az orkpálinkát, s igyekszik rendbe szedni arcizmait. Nem akar túlságosan lerészegedni.*
-Úgy? *Homlokráncol.*
-Hisz láttál egysmást ruha nélkül is. Az nem volt fenséges? Amúgy meg milyen öltözetben kéne legyek ahhoz, hogy bolonduljanak értem a városi fruskák? Mondd meg.
*Csettint, hogy újabb kört kérjen. Ha hitelbe kell vágnia magát, akkor is megéri.*
-Ez is lemegy olyan simán, mint az ogrepálinka? *Azzal megkéri az újabb italt, ezúttal két Kagan öklekerül az asztalra a 32aranyért.
* ~Thaleena meg fog ölni ezért.~*Az elf elé tolja a poharat, majd rágyújt még egy ördögvigyorra. Az előző adagot Relaelnél hagyja. Ő csak ímmel-ámmal szívja, tessék-lássék módon. Ahogy elnézi, az elf úgyis hamar a végére ér.*
-Neked nem kéne ruhába bújnod, hogy bolonduljanak érted. *Jegyzi meg somolyogva. Mindenfajta ellenérzés nélkül kúszik le tekintete, hogy megbámulja a ruha rejtekében is kerekedő idomokat.*
-Fér még beléd? *Azzal a lendülettel hajol ki, hogy odasúgjon valamit a felszolgálóként is strázsáló csaposnak. Ez már hitelből fog menni. A saját italába pedig víz fog kerülni. Így 13 arany kerül a számlájáraOgrepálinka az orgepálinkáért,
és az arra hajazó, kis pohár vízért. A pálinkát természetesen Relael elé tolja. Fogalma sincs, hogy bírná-e a lépést a nemessel, de ereje teljében óhajt maradni.*-Mit mondtál, mi is a neved?
726. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-04 17:18:34
Üzenet elküldve: 2024-02-04 17:18:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Magában rendkívül jól mulat azon, hogy Tharasy megdöbbenve fogadja a reakció hiányát részéről, s kénytelen elfogadni a kudarcát. Relael legalábbis apró diadalként éli meg, már csak azért is, mert fajtársa ezt követően készségesebbé válik.*
- Nem. Itt éltem néhány évig, ami emberi léptékben biztosan soknak számít. Jól ismerem a Vaskorsó kínálatát, megnyugtató, hogy az legalább nem változott semmit.
*Biccentve erősíti meg fajtársa szavait, közben pedig aprókat kortyol a kapott borból.*
- Akad néhány. Kedvelem az helyieket.
*Igyekszik nem túl elutasító lenni, de mégiscsak egy idegenről van szó, s nem óhajtja vele egyből megosztani bensőséges pillanatait, vagy teljes baráti körét.*
- Ikred? Nem ritka ez a fajtánknál.
*Futólag látott egy szőke leányt távozni, de nem figyelte meg alaposan, így bele gondolva viszont valóban komoly hasonlóság van közöttük.*
- Nehéz megfogalmazni. Talán azt mondanám, hogy a szemléletemen változtattak bizonyos dolgokat illetően, bár a pengét határozottan jobban forgatom mióta volt lehetőségem a thargokkal gyakorolni, s fát aprítani is tudok már, ha nagyon muszáj.
*Finom kezei viszont arról árulkodnak, hogy ugyan elsajátította ezeket a készségeket, mégsem gyakran míveli, elvégre már vannak emberei erre.*
- Alkalmanként.
*Kissé bánja is, hiszen ha tehetné, mindennap Ördögvigyorral indítaná és nyugtázná a napot. Nem kerüli el figyelmét az ital sem, egyelőre viszont a bódító dohány füstjével tölti meg tüdejét, s ott is tartja hosszú ideig mielőtt egy hosszú sóhajjal Tharasy felé küldené.*
- Rajtad viszont jóformán semmit nem látok fajtánkból a helyes pofidon és a füleiden kívül.
*Egyszerű tárgyilagos hangnemet üt meg, s remélhetőleg tényközléséhez rövid magyarázatot is kap a miértekről- Közben a felé tolt pálinkát gyorsan felhörpinti, még azelőtt, hogy megérezné az ital borzalmas ízét. Grimaszol ugyan, de ennyi még kevés ahhoz, hogy leterítse őt.*
- Pedig egy szebb öltözetben lennél, egészen fenségen megjelenésed lehetne. Biztos bolondulnának érted a városi fruskák.
*Röviden felnevet. Természetesen nem magára gondolt, de úgy sejti ezt a magaslabdát készségesen lecsapja majd Tharasy.*
//Örökölt sors//
*Magában rendkívül jól mulat azon, hogy Tharasy megdöbbenve fogadja a reakció hiányát részéről, s kénytelen elfogadni a kudarcát. Relael legalábbis apró diadalként éli meg, már csak azért is, mert fajtársa ezt követően készségesebbé válik.*
- Nem. Itt éltem néhány évig, ami emberi léptékben biztosan soknak számít. Jól ismerem a Vaskorsó kínálatát, megnyugtató, hogy az legalább nem változott semmit.
*Biccentve erősíti meg fajtársa szavait, közben pedig aprókat kortyol a kapott borból.*
- Akad néhány. Kedvelem az helyieket.
*Igyekszik nem túl elutasító lenni, de mégiscsak egy idegenről van szó, s nem óhajtja vele egyből megosztani bensőséges pillanatait, vagy teljes baráti körét.*
- Ikred? Nem ritka ez a fajtánknál.
*Futólag látott egy szőke leányt távozni, de nem figyelte meg alaposan, így bele gondolva viszont valóban komoly hasonlóság van közöttük.*
- Nehéz megfogalmazni. Talán azt mondanám, hogy a szemléletemen változtattak bizonyos dolgokat illetően, bár a pengét határozottan jobban forgatom mióta volt lehetőségem a thargokkal gyakorolni, s fát aprítani is tudok már, ha nagyon muszáj.
*Finom kezei viszont arról árulkodnak, hogy ugyan elsajátította ezeket a készségeket, mégsem gyakran míveli, elvégre már vannak emberei erre.*
- Alkalmanként.
*Kissé bánja is, hiszen ha tehetné, mindennap Ördögvigyorral indítaná és nyugtázná a napot. Nem kerüli el figyelmét az ital sem, egyelőre viszont a bódító dohány füstjével tölti meg tüdejét, s ott is tartja hosszú ideig mielőtt egy hosszú sóhajjal Tharasy felé küldené.*
- Rajtad viszont jóformán semmit nem látok fajtánkból a helyes pofidon és a füleiden kívül.
*Egyszerű tárgyilagos hangnemet üt meg, s remélhetőleg tényközléséhez rövid magyarázatot is kap a miértekről- Közben a felé tolt pálinkát gyorsan felhörpinti, még azelőtt, hogy megérezné az ital borzalmas ízét. Grimaszol ugyan, de ennyi még kevés ahhoz, hogy leterítse őt.*
- Pedig egy szebb öltözetben lennél, egészen fenségen megjelenésed lehetne. Biztos bolondulnának érted a városi fruskák.
*Röviden felnevet. Természetesen nem magára gondolt, de úgy sejti ezt a magaslabdát készségesen lecsapja majd Tharasy.*
725. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-04 01:47:23
Üzenet elküldve: 2024-02-04 01:47:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Meglepődve fogadja a reakciót a heccre. Ilyet sem kapott még erre. Az elf nem rest az italát is elemelni mellőle, mintha tényleg csak egy közönséges kolbász heverne az asztalon. Egy ideig még bámulja a nemest, majd mivel nemigen tudja fokozni már az abszurditást, jobb ötlet híján visszatűri a lényeget a helyére és helyet foglal a felkínált ülőhelyre. Nem bosszús a váratlan reakció miatt, inkább csak meglepett.*
-Szóval nem először vagy itt. *Valószínűleg még azelőtt élt s járt itt, hogy ők Thaleenával megérkeztek volna e távoli földre.*
-Szép emlékek? *Kissé összevont szemöldökkel pillant körbe. Végül is el tudja hinni, őt is megannyi szép emlék köti ide. Példának okáért ott van a két darabÖrdögvigyor is, amit poton 82 aranyért szerzett be. Elő is kotorja ez egyiket, hogy aztán a gyertyaláng segítségével meggyújtsa azt.*
-Nem olyan rég érkeztünk Yagnar hívására. Van egy húgom. Ikrem. Bájos teremtés. *Nagyot szív az ördögvigyorból, közben jólesően behunyja szemeit.*
-Na és... Mit tanítottak neked a thargok? Lerí, hogy valami nemesebbik vérből való vagy. *Végigméri asztaltársaságát, főleg az erőteljes formákat. Nehéz elképzelni őt a thargok között, bár róluk is ezt mondják. Hiába, az elf vér az elf vér.
Az elhaladó szolgálótól természetesen rendel még két Ogrepálinkat, csak a miheztartás végett, s kicsenget értük 26aranyat. Húga biztos nem repesne a tudattól, hogy így szórja a pénzt, de nem rég kaptak "zsoldot". Ő pedig hajlamos a seggére verni az ilyen pénzeknek.
Mielőtt a szépség elé tolná a pálinkáját, átnyújtja az ördögvigyort.*
-Élsz Te ilyesmivel? *Most már ezt is kinézi az elfből. Kíváncsi arra is, vajon vág-e képet a pálinkától. Nem a leggyengébb fajta, az biztos. Ő nem is nyúl egyelőre a sajátjához. Látott ő már parasztlányt nagy mellénnyel, aztán két ilyen pálinka után kijött belőle minden, mi szem-szájnak ingere. Körvonalazódik egy gondolat a csavaros elméjében, de kíváncsi, vajon mennyire áll kötélnek az elf, már ami az ördögvigyort és a pálinkát illeti. Veszedelmes kombó.*
//Örökölt sors//
*Meglepődve fogadja a reakciót a heccre. Ilyet sem kapott még erre. Az elf nem rest az italát is elemelni mellőle, mintha tényleg csak egy közönséges kolbász heverne az asztalon. Egy ideig még bámulja a nemest, majd mivel nemigen tudja fokozni már az abszurditást, jobb ötlet híján visszatűri a lényeget a helyére és helyet foglal a felkínált ülőhelyre. Nem bosszús a váratlan reakció miatt, inkább csak meglepett.*
-Szóval nem először vagy itt. *Valószínűleg még azelőtt élt s járt itt, hogy ők Thaleenával megérkeztek volna e távoli földre.*
-Szép emlékek? *Kissé összevont szemöldökkel pillant körbe. Végül is el tudja hinni, őt is megannyi szép emlék köti ide. Példának okáért ott van a két darabÖrdögvigyor is, amit poton 82 aranyért szerzett be.
Elő is kotorja ez egyiket, hogy aztán a gyertyaláng segítségével meggyújtsa azt.*-Nem olyan rég érkeztünk Yagnar hívására. Van egy húgom. Ikrem. Bájos teremtés. *Nagyot szív az ördögvigyorból, közben jólesően behunyja szemeit.*
-Na és... Mit tanítottak neked a thargok? Lerí, hogy valami nemesebbik vérből való vagy. *Végigméri asztaltársaságát, főleg az erőteljes formákat. Nehéz elképzelni őt a thargok között, bár róluk is ezt mondják. Hiába, az elf vér az elf vér.
Az elhaladó szolgálótól természetesen rendel még két Ogrepálinkat, csak a miheztartás végett, s kicsenget értük 26aranyat.
Húga biztos nem repesne a tudattól, hogy így szórja a pénzt, de nem rég kaptak "zsoldot". Ő pedig hajlamos a seggére verni az ilyen pénzeknek.Mielőtt a szépség elé tolná a pálinkáját, átnyújtja az ördögvigyort.*
-Élsz Te ilyesmivel? *Most már ezt is kinézi az elfből. Kíváncsi arra is, vajon vág-e képet a pálinkától. Nem a leggyengébb fajta, az biztos. Ő nem is nyúl egyelőre a sajátjához. Látott ő már parasztlányt nagy mellénnyel, aztán két ilyen pálinka után kijött belőle minden, mi szem-szájnak ingere. Körvonalazódik egy gondolat a csavaros elméjében, de kíváncsi, vajon mennyire áll kötélnek az elf, már ami az ördögvigyort és a pálinkát illeti. Veszedelmes kombó.*
724. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-04 01:22:24
Üzenet elküldve: 2024-02-04 01:22:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
- A tanácsot elfogadom, köszönöm.
*Kicsit azért megnyugszik, hogy ezek szerint Tharasy csupán igen kreatív a füllentésben, s Énének nem esett valójában baja. Persze azért majd fog időt szakítani arra, hogy meglátogassa, de ha erre nem is lesz lehetősége azért egy levelet ír neki, csak hogy megnyugtassa háborgó lelkét.
Fajtársa habitusa nagyon hirtelen megváltozik, ami nem kellemes megkönnyebbülést vált ki belőle, hanem gyanút. Nem tudja eldönteni, hogy Tharasy mit tervez következő lépésének, s ez felettébb zavarja.*
- Gyöngyvirág?
*Igyekszik a negédes bókra nem undorodó arckifejezést vágni, helyette csalódottnak tűnik, mert ennyire ötlettelen bók a jussa.*
- Egyikkel sincs. A thargok befogadtak és sokat tanítottak nekem, hálás vagyok mindezért.
*Kivételesen őszinte bókja és nem mesterkélt behízelgés, mint ami tőle elvárt.*
- Ami azt illeti *A kérdésen el kell gondolkodnia.* igen, érdekesebb. A hatalom érdekessebbé tesz mindenkit.
*Kicsit talán nyitottabb Tharasy furcsa udvarlására, ami érzékelhető az adott válaszokból is, ám a fölényeskedés még így is enyhén érzékelhető bennük.*
- Milyen előzékeny, igazán lekötelez.
*Ami azt illeti az italt nem feltétlenül fogja elutasítani, elvégre az a gyengéje és idegeit is megnyugtatja.*
- Ha annyira kíváncsi vagy rá, akkor kissé szentimentális hangulatban voltam, s vágytam az ismerős világra. Egy jó tharg pálinkát bármikor örömmel elfogadok.
*Bővebb választ egyelőre nem óhajt adni, feltehetően ezzel is kár vesződnie, hiszen egy valami biztosan közös kettejükben, mégpedig az, hogy egyikük sem hisz a másiknak.
A történet igen váratlan fordulatot vesz, olyat, amire még ő sem számított. Az asztalon hirtelen helyet kapó férfiasságra először döbbenten pillant, majd egy jóízű nevetés szakad ki belőle.*
- Áh a jó öreg tharg üdvözlési szokás. *Füllent, bár nem lepné meg, ha valójában igaza volna.* Nem rossz, de udvarlásnak kissé gyenge. *Az egyik italért nyúl, láthatóan nem zavartatva magát a fiatal férfi bizonyos részének jelenléte miatt.*
- Megteszi. Maradhatsz, ha szeretnél.
//Örökölt sors//
- A tanácsot elfogadom, köszönöm.
*Kicsit azért megnyugszik, hogy ezek szerint Tharasy csupán igen kreatív a füllentésben, s Énének nem esett valójában baja. Persze azért majd fog időt szakítani arra, hogy meglátogassa, de ha erre nem is lesz lehetősége azért egy levelet ír neki, csak hogy megnyugtassa háborgó lelkét.
Fajtársa habitusa nagyon hirtelen megváltozik, ami nem kellemes megkönnyebbülést vált ki belőle, hanem gyanút. Nem tudja eldönteni, hogy Tharasy mit tervez következő lépésének, s ez felettébb zavarja.*
- Gyöngyvirág?
*Igyekszik a negédes bókra nem undorodó arckifejezést vágni, helyette csalódottnak tűnik, mert ennyire ötlettelen bók a jussa.*
- Egyikkel sincs. A thargok befogadtak és sokat tanítottak nekem, hálás vagyok mindezért.
*Kivételesen őszinte bókja és nem mesterkélt behízelgés, mint ami tőle elvárt.*
- Ami azt illeti *A kérdésen el kell gondolkodnia.* igen, érdekesebb. A hatalom érdekessebbé tesz mindenkit.
*Kicsit talán nyitottabb Tharasy furcsa udvarlására, ami érzékelhető az adott válaszokból is, ám a fölényeskedés még így is enyhén érzékelhető bennük.*
- Milyen előzékeny, igazán lekötelez.
*Ami azt illeti az italt nem feltétlenül fogja elutasítani, elvégre az a gyengéje és idegeit is megnyugtatja.*
- Ha annyira kíváncsi vagy rá, akkor kissé szentimentális hangulatban voltam, s vágytam az ismerős világra. Egy jó tharg pálinkát bármikor örömmel elfogadok.
*Bővebb választ egyelőre nem óhajt adni, feltehetően ezzel is kár vesződnie, hiszen egy valami biztosan közös kettejükben, mégpedig az, hogy egyikük sem hisz a másiknak.
A történet igen váratlan fordulatot vesz, olyat, amire még ő sem számított. Az asztalon hirtelen helyet kapó férfiasságra először döbbenten pillant, majd egy jóízű nevetés szakad ki belőle.*
- Áh a jó öreg tharg üdvözlési szokás. *Füllent, bár nem lepné meg, ha valójában igaza volna.* Nem rossz, de udvarlásnak kissé gyenge. *Az egyik italért nyúl, láthatóan nem zavartatva magát a fiatal férfi bizonyos részének jelenléte miatt.*
- Megteszi. Maradhatsz, ha szeretnél.
723. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-03 23:07:12
Üzenet elküldve: 2024-02-03 23:07:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Kicsit dühíti, hogy az elf nem veszi őt komolyan. Még ki is neveti! Arcizmai megfeszülnek egy pillanatra, de csak erőt vesz magán.* ~Nyugalom Tharassy. Ez a nemes szuka nem tud semmit.~
*Érdekli a sötéthajú elf. Izgalmas jelenségnek tartja. Olyannak, amilyet még nem is látott. Ez pedig maradásra készteti.*
-Azt... Nem tudom, hová ment. De nem kell elhinned, ha nem akarod. Azonban ha tanáccsal szolgálhatok, ne hivatkozz tharg úrnőre többé. *Visszavesz egy fokozatot. Már csak azért is, mert nem akarja maga ellen hangolni az elfet.*
-Egy ilyen gyöngyvirágot szívesen kísérgetnék bárhová. *Búgja.*
-A thargokat nem szereted... Vagy a fajtabélidet? *Ő mindkettőt megértené. Nem foglal helyet az asztal mellett, csak a szemközti széknek támaszkodik.*
-És ha én ülnék a trónon, úgy érdekes lennék? *Azért egy kósza vigyor kúszik arcára.*
-Bocsásd meg nekem, hogy ilyen bárdolatlan voltam. Nem szép dolog ez egy magadfajta hölggyel szemben. Hadd rendeljek valamit. *Azzal a lendülettel int, S rövidesen ott is gőzölög előttük a két Forralt vörösbor, amiért ki is fizeti a 14 aranyat. *
-Egy olyan szépség, mint Te, biztos nem ok nélkül tér be egy ilyen helyre. De nem kíváncsiskodom. *Elvégre valóban nincs hozzá köze.*
-Amúgy Yagnar Rhagodar a neve a vezérnek. Az enyém pedig Tharasy. *Mutatkozik be, s mert a jó modor kenyere, ezért gatyáját éppen, hogy lehúzva, az asztalra csapja az elfszerszámot minden tartozékával együtt, egyenesen a két forraltbor közé. Nem teljesen akcióképes, de azért kellemes darab. A zöldeken járatja kékjeit, lesve, vajon mi csillan meg bennük. Felháborodás? Undor?*
-Leülhetek, kisasszony?
//Örökölt sors//
*Kicsit dühíti, hogy az elf nem veszi őt komolyan. Még ki is neveti! Arcizmai megfeszülnek egy pillanatra, de csak erőt vesz magán.* ~Nyugalom Tharassy. Ez a nemes szuka nem tud semmit.~
*Érdekli a sötéthajú elf. Izgalmas jelenségnek tartja. Olyannak, amilyet még nem is látott. Ez pedig maradásra készteti.*
-Azt... Nem tudom, hová ment. De nem kell elhinned, ha nem akarod. Azonban ha tanáccsal szolgálhatok, ne hivatkozz tharg úrnőre többé. *Visszavesz egy fokozatot. Már csak azért is, mert nem akarja maga ellen hangolni az elfet.*
-Egy ilyen gyöngyvirágot szívesen kísérgetnék bárhová. *Búgja.*
-A thargokat nem szereted... Vagy a fajtabélidet? *Ő mindkettőt megértené. Nem foglal helyet az asztal mellett, csak a szemközti széknek támaszkodik.*
-És ha én ülnék a trónon, úgy érdekes lennék? *Azért egy kósza vigyor kúszik arcára.*
-Bocsásd meg nekem, hogy ilyen bárdolatlan voltam. Nem szép dolog ez egy magadfajta hölggyel szemben. Hadd rendeljek valamit. *Azzal a lendülettel int, S rövidesen ott is gőzölög előttük a két Forralt vörösbor, amiért ki is fizeti a 14 aranyat.
*-Egy olyan szépség, mint Te, biztos nem ok nélkül tér be egy ilyen helyre. De nem kíváncsiskodom. *Elvégre valóban nincs hozzá köze.*
-Amúgy Yagnar Rhagodar a neve a vezérnek. Az enyém pedig Tharasy. *Mutatkozik be, s mert a jó modor kenyere, ezért gatyáját éppen, hogy lehúzva, az asztalra csapja az elfszerszámot minden tartozékával együtt, egyenesen a két forraltbor közé. Nem teljesen akcióképes, de azért kellemes darab. A zöldeken járatja kékjeit, lesve, vajon mi csillan meg bennük. Felháborodás? Undor?*
-Leülhetek, kisasszony?
722. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-03 22:13:35
Üzenet elküldve: 2024-02-03 22:13:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 934
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*Tharasy nem tágít mellőle, ami elég beszédes a számára. Akar tőle valamit, s Relael úgy hiszi, hogy tudja mit. Fajtársa önelégültsége - vagy magabiztossága - viszont túlzottan felbosszantja ahhoz, hogy leheletnyit is nyitott legyen annak közeledésére. Ennek ellenére elég érdekes ahhoz, hogy ne zavarja el, amint Tharasy ismét megtiszteli őt jelenlétével.*
- Elkergették?
*Röviden felnevet. Túlzottan sántít az elf férfi hazugsága ahhoz, hogy képes legyen megjátszani magát.*
- Micsoda drámai fordulat. Kedvemre való. Folytasd kérlek!
*Tényekkel nem óhajtja alátámasztani, hogy szolgálójától sem kapott hírt, hogy őt vagy gyermekét elűzték volna Alyo menedékéből, s feltételezi, hogy mások esetében sem történt ilyen. Tagadhatatlanul szűrve érkeznek információk számára a Kikötőbe, az eleve eléggé zárt tharg közösségről, de úgy sejti biztosan eljutna hozzá az a tény, hogy innen elűzték azokat, kiket korábban Kagan befogadott.*
- Meggyőző história, láthatóan alaposan kifundáltad az egészet. No és hova ment a tharg úrnő innét?
*Talán fontolóra veszi, hogy elhiggye eme képtelen történetet, amennyiben ez a részlet esetleg stimmelni látszik. Már egészen kezdene bele melegedni a csevejbe, amikor Tharasy egy szörnyű ötlettel rukkol elő, melytől Relael szemöldökei rögtön feljebb szaladnak, de látszólagos jó kedve cseppet sem hagy alább.*
- Remélem nem veszed rossz néven, de nem szokásom kísérgetni másokat. Általában fordítva történik ez. Ráadásul olyan kényelmesen elhelyezkedtem.
*Még kicsit mocorog is helyén jelezve, hogy milyen jól megtalálta helyét az egyébként kényelmetlen széken.*
- Ha már ilyen közlékeny kedvedben vagy, ki volna ez az új tharg Úr? Csak azt ne mondd, hogy te?
*Szórakozottan oldalra billentve fejét, pimasz nyíltsággal méricskéli Tharasyt, akit a vastrónon elképzelni kész komédiába illő kép volna.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.03 22:14:38
//Örökölt sors//
*Tharasy nem tágít mellőle, ami elég beszédes a számára. Akar tőle valamit, s Relael úgy hiszi, hogy tudja mit. Fajtársa önelégültsége - vagy magabiztossága - viszont túlzottan felbosszantja ahhoz, hogy leheletnyit is nyitott legyen annak közeledésére. Ennek ellenére elég érdekes ahhoz, hogy ne zavarja el, amint Tharasy ismét megtiszteli őt jelenlétével.*
- Elkergették?
*Röviden felnevet. Túlzottan sántít az elf férfi hazugsága ahhoz, hogy képes legyen megjátszani magát.*
- Micsoda drámai fordulat. Kedvemre való. Folytasd kérlek!
*Tényekkel nem óhajtja alátámasztani, hogy szolgálójától sem kapott hírt, hogy őt vagy gyermekét elűzték volna Alyo menedékéből, s feltételezi, hogy mások esetében sem történt ilyen. Tagadhatatlanul szűrve érkeznek információk számára a Kikötőbe, az eleve eléggé zárt tharg közösségről, de úgy sejti biztosan eljutna hozzá az a tény, hogy innen elűzték azokat, kiket korábban Kagan befogadott.*
- Meggyőző história, láthatóan alaposan kifundáltad az egészet. No és hova ment a tharg úrnő innét?
*Talán fontolóra veszi, hogy elhiggye eme képtelen történetet, amennyiben ez a részlet esetleg stimmelni látszik. Már egészen kezdene bele melegedni a csevejbe, amikor Tharasy egy szörnyű ötlettel rukkol elő, melytől Relael szemöldökei rögtön feljebb szaladnak, de látszólagos jó kedve cseppet sem hagy alább.*
- Remélem nem veszed rossz néven, de nem szokásom kísérgetni másokat. Általában fordítva történik ez. Ráadásul olyan kényelmesen elhelyezkedtem.
*Még kicsit mocorog is helyén jelezve, hogy milyen jól megtalálta helyét az egyébként kényelmetlen széken.*
- Ha már ilyen közlékeny kedvedben vagy, ki volna ez az új tharg Úr? Csak azt ne mondd, hogy te?
*Szórakozottan oldalra billentve fejét, pimasz nyíltsággal méricskéli Tharasyt, akit a vastrónon elképzelni kész komédiába illő kép volna.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.03 22:14:38
721. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2024-02-03 02:39:24
Üzenet elküldve: 2024-02-03 02:39:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Örökölt sors//
*A szajhának - mert erre a mozzanatra nem tudja magában másképp titulálni az elfet - úgy tűnik, elég volt a képéből. Ő ugyanakkor máshogy látja, tekintettel rá, hogy van még a kezében kártyalap.
Kérdés nélkül rugaszkodik el a pulttól és lép az elf asztalához. Nem ok nélkül teszi mindezt; ínyére van ez a nő. Valahogy különlegességet sugároz, akivel nem állhat le csak úgy egy falusi paraszt. Talán a faji adottság teszi.*
-Hallottam hírét az artheniori mizériának. *Veszi fel a fonalat ott, ahol abbamaradt.*
-Tudod, innét is elkergették azokat. Mármint maguktól mentek el, amikor megérezték az új széljárást. A tharg úrnőről beszélek. Csak az nem hallotta, akinek beszorult a feje a seggébe. *Izgatottan pillant Relaelre, vajon mit vált belőle ki a hír.*
-Új ura van a Vashegynek. Az úrnő pedig szedte a formás lábait. Tudok egy s mást a dologról. *Megtámaszkodik egy szék támláján.*
-Szívesen mesélek még az ügyről, ha kikísérsz a lovamhoz az istállóba. Tudod, nem érdemes Thargföldön kószálni, ha nem vagy képben. És kitől informálódnál, ha nem egy fajtárstól? Nekünk, elfeknek össze kell tartanunk ezekben a sötét időkben. *Meg kell állapítania, hogy Relaelnek igéző a pillantása. Nem, mintha ő vágyna ilyen igézésre, de azért meg kell állapítani, hogy még fajtájukhoz mérten is van mit a tejbe aprítania. És puhának tűnik a bőre is. Majdnem biztos benne, hogy kanállal a seggében élt eddig, vagy hogy mondják a vagyonosabbakról.*
//Örökölt sors//
*A szajhának - mert erre a mozzanatra nem tudja magában másképp titulálni az elfet - úgy tűnik, elég volt a képéből. Ő ugyanakkor máshogy látja, tekintettel rá, hogy van még a kezében kártyalap.
Kérdés nélkül rugaszkodik el a pulttól és lép az elf asztalához. Nem ok nélkül teszi mindezt; ínyére van ez a nő. Valahogy különlegességet sugároz, akivel nem állhat le csak úgy egy falusi paraszt. Talán a faji adottság teszi.*
-Hallottam hírét az artheniori mizériának. *Veszi fel a fonalat ott, ahol abbamaradt.*
-Tudod, innét is elkergették azokat. Mármint maguktól mentek el, amikor megérezték az új széljárást. A tharg úrnőről beszélek. Csak az nem hallotta, akinek beszorult a feje a seggébe. *Izgatottan pillant Relaelre, vajon mit vált belőle ki a hír.*
-Új ura van a Vashegynek. Az úrnő pedig szedte a formás lábait. Tudok egy s mást a dologról. *Megtámaszkodik egy szék támláján.*
-Szívesen mesélek még az ügyről, ha kikísérsz a lovamhoz az istállóba. Tudod, nem érdemes Thargföldön kószálni, ha nem vagy képben. És kitől informálódnál, ha nem egy fajtárstól? Nekünk, elfeknek össze kell tartanunk ezekben a sötét időkben. *Meg kell állapítania, hogy Relaelnek igéző a pillantása. Nem, mintha ő vágyna ilyen igézésre, de azért meg kell állapítani, hogy még fajtájukhoz mérten is van mit a tejbe aprítania. És puhának tűnik a bőre is. Majdnem biztos benne, hogy kanállal a seggében élt eddig, vagy hogy mondják a vagyonosabbakról.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 855-874