Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-01-05 15:23:08
Üzenet elküldve: 2016-01-05 15:23:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gabrien//
*Megvárja, míg a hatalmas lovag átkarolja kihűlőfélben lévő kis testét és csak az után ad választ a kérdésre, amikor hideg ujjaival végigsimít az izmos háton. Így már nem fog rajta a hűvös levegő jégfoga, magába szippantja a férfiből kiáramló kellemes meleget.*
-Téged.
*Feleli, mintha a világ legtermészetesebb dolgát közölné, közben picit szorosabban öleli magához a hóhajú emberóriást.
A "ki akartam tisztítani a fejem" dologra csak bólint, hiszen érti mitől lehetnek kuszák azok a gondolatok, de nem kérdez rá. Ő sem akar előhozakodni vele megint, hiszen nem tudnak ezen túljutni akárhányszor is próbálnak közös hangot találni. Felpillant a naparany szempárra, hogy lássa, van-e benne még keserűség, amiért a félvér orvul visszarángatta Amon Ruadh épülő városába, ám ilyet nem vél felfedezni benne. Inkább válaszol a felé intézett kérdésre.*
-Elszoktam attól, hogy nem vagy mellettem. Gondolom hiányoztál.
*Hangjában bujkál némi meglepettség, miközben realizálódik benne, hogy szavainak igenis van valóságalapja. Hiszen amióta elhagyták a Vashegyet nem váltak külön.
Készségesen halad Gabrien oldalán a fogadó felé, ahol várja már a tűz melege. Gondolatainak folyói viszont a közvetített hírek felé hömpölyögnek, eszébe juttatva, hogy háború lesz.*
-Te is harcba szállsz a halottak seregével?
*Kérdezi csendesen, amikor belép a fogadó ajtaján. Nem tudja hirtelen, hogy merre induljon: fel a szobába vagy keressen egy asztalt kettejüknek. Egy pillanat múlva elindul az emeletre vezető lépcső irányába, annak reményében, hogy oda nem tudnak felmászni a holt szerzetek.*
//Gabrien//
*Megvárja, míg a hatalmas lovag átkarolja kihűlőfélben lévő kis testét és csak az után ad választ a kérdésre, amikor hideg ujjaival végigsimít az izmos háton. Így már nem fog rajta a hűvös levegő jégfoga, magába szippantja a férfiből kiáramló kellemes meleget.*
-Téged.
*Feleli, mintha a világ legtermészetesebb dolgát közölné, közben picit szorosabban öleli magához a hóhajú emberóriást.
A "ki akartam tisztítani a fejem" dologra csak bólint, hiszen érti mitől lehetnek kuszák azok a gondolatok, de nem kérdez rá. Ő sem akar előhozakodni vele megint, hiszen nem tudnak ezen túljutni akárhányszor is próbálnak közös hangot találni. Felpillant a naparany szempárra, hogy lássa, van-e benne még keserűség, amiért a félvér orvul visszarángatta Amon Ruadh épülő városába, ám ilyet nem vél felfedezni benne. Inkább válaszol a felé intézett kérdésre.*
-Elszoktam attól, hogy nem vagy mellettem. Gondolom hiányoztál.
*Hangjában bujkál némi meglepettség, miközben realizálódik benne, hogy szavainak igenis van valóságalapja. Hiszen amióta elhagyták a Vashegyet nem váltak külön.
Készségesen halad Gabrien oldalán a fogadó felé, ahol várja már a tűz melege. Gondolatainak folyói viszont a közvetített hírek felé hömpölyögnek, eszébe juttatva, hogy háború lesz.*
-Te is harcba szállsz a halottak seregével?
*Kérdezi csendesen, amikor belép a fogadó ajtaján. Nem tudja hirtelen, hogy merre induljon: fel a szobába vagy keressen egy asztalt kettejüknek. Egy pillanat múlva elindul az emeletre vezető lépcső irányába, annak reményében, hogy oda nem tudnak felmászni a holt szerzetek.*
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-01-05 14:13:47
Üzenet elküldve: 2016-01-05 14:13:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Janemita//
*Az az egy korsó sör kevés ahhoz, hogy gondot okozzon a kolosszusnak, még csak nem is ittas, messze van attól, hogy részeg lehessen. A friss, hideg levegő pedig teljesen kilúgozza a fejéből az alkohol hatását, ahogy a rossz gondolatokat is mintha a szél fújná el a platóról. Halkan sóhajt, saját fehér köddé váló leheletét fürkészi maga előtt. Csípőre teszi mindkét kezét, hagyja, hogy a hideg végigsimítson rajta, megcsípje a bőrét, hogy emlékeztesse rá, ki és mi is valójában.
Gyermekkorában sokszor kiszökött tél idején a falakra, a gyilokjárókon feltornyozta a szél a havat, valóságos hófalat hozott létre és imádott a hidegben játszani, amíg kékké nem vált a szája és már alig bírta mozgatni az ujjait. Egyszer annyira megfázott, hogy két hónapig ágyban volt, de ez sem vette el a kedvét a dologtól.
Elmosolyodik a nosztalgikus gondolatokon, majd indulna tovább, amikor ismerős hangot hall maga mögül. Megfordulva Janey vékony alakját látja a fogadóból kiáradó fényben, ahogy fázósan öleli magát a hidegben.*
- Mit keresel itt?
*Kérdi kedvesen, ahogy magához öleli a reszketeg lányt, óvón karolva körbe kedvesét.*
- Csak ki akartam tisztítani a fejem egy kis sétával. Nem tudtam aludni és nem akartalak felébreszteni.
*Részigazság csak, de nem akarja most a gondjaival traktálni a félvér lányt. Különben is, úgy döntött már, hogy túlteszi magát a visszatérés felett érzett sötét gondolatain. Most már itt vannak, ostobaság volna újra előszedni ezt a gondot.*
- És te miért nem alszol?
*Teszi hozzá megsimogatva Janemita hátát, majd visszaindul vele a fogadó felé. Nem volna jó ötlet, ha megfázna idekint.*
//Janemita//
*Az az egy korsó sör kevés ahhoz, hogy gondot okozzon a kolosszusnak, még csak nem is ittas, messze van attól, hogy részeg lehessen. A friss, hideg levegő pedig teljesen kilúgozza a fejéből az alkohol hatását, ahogy a rossz gondolatokat is mintha a szél fújná el a platóról. Halkan sóhajt, saját fehér köddé váló leheletét fürkészi maga előtt. Csípőre teszi mindkét kezét, hagyja, hogy a hideg végigsimítson rajta, megcsípje a bőrét, hogy emlékeztesse rá, ki és mi is valójában.
Gyermekkorában sokszor kiszökött tél idején a falakra, a gyilokjárókon feltornyozta a szél a havat, valóságos hófalat hozott létre és imádott a hidegben játszani, amíg kékké nem vált a szája és már alig bírta mozgatni az ujjait. Egyszer annyira megfázott, hogy két hónapig ágyban volt, de ez sem vette el a kedvét a dologtól.
Elmosolyodik a nosztalgikus gondolatokon, majd indulna tovább, amikor ismerős hangot hall maga mögül. Megfordulva Janey vékony alakját látja a fogadóból kiáradó fényben, ahogy fázósan öleli magát a hidegben.*
- Mit keresel itt?
*Kérdi kedvesen, ahogy magához öleli a reszketeg lányt, óvón karolva körbe kedvesét.*
- Csak ki akartam tisztítani a fejem egy kis sétával. Nem tudtam aludni és nem akartalak felébreszteni.
*Részigazság csak, de nem akarja most a gondjaival traktálni a félvér lányt. Különben is, úgy döntött már, hogy túlteszi magát a visszatérés felett érzett sötét gondolatain. Most már itt vannak, ostobaság volna újra előszedni ezt a gondot.*
- És te miért nem alszol?
*Teszi hozzá megsimogatva Janemita hátát, majd visszaindul vele a fogadó felé. Nem volna jó ötlet, ha megfázna idekint.*
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-01-05 11:19:13
Üzenet elküldve: 2016-01-05 11:19:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aletai//
* Pedig aztán itt is van nyüzsgés. Ewangel számára néha még túl sok is. Olyankor szokott eszébe jutni, hogy ideérkezésükkor ami lassan már több mint egy éve volt el akart menni vadászni. Azóta sem sikeredett egy hét szabadidőt kifognia amikor belevethette volna magát az erdő sűrűjébe.*
- Az nekem is.* válaszol őszintén a falucskájukat körbezáró erdőre gondolva. Nem volt egy túl veszélyes hely. Éltek ugyan benne ragadozók de nem olyanok amelyek a megfontoltabb kétlábúakra támadtak volna.
Csodálkozva néz Alera amikor a vágtázásról hall. Tényleg régen vezetett egy irányba az útjuk. Utoljára még igen csak óvatosan ülte meg Lovat, ugyanis még csak nevet sem adott neki.*
- Látod, mondtam én, hogy bármi megtanulható. *szól lelkesen majd nem képes megállni, hogy vissza ne kérdezzen.*
- És van már neve a lovadnak?
* Közben természetesen az elf is befejezi a vacsoráját. Rendel magának egy pohár bort aminek a felét gyorsan, a többit meg csak apró kortyonként de elfogyasztja. Egyre inkább lehet látni rajta, hogy laposakat pislog. Elfáradt, a hosszú út, a fogadó melege na meg a bor bódító hatásának összegeként igen csak barátságosnak kezdi látni az emeleti szobákat. Semmi kedve most kimenni a hidegbe, hogy a saját szobájukban aludhasson.*
- Mit gondolsz van üres szobájuk? *kérdezi majd pedig határozottan rázza meg a fejét.*
- A pohár nem jó. Akkor víztükör kell ahonnan ki tudok emelkedni.* emeli fel karjait bemutatva, hogy milyen karcsú is valójában. Ha Ale megnézi akkor ráébredhet, hogy már pohárból nem de egy dézsából valószínűleg simán kibújhat, a kérdés Ewangel számára már csak az, hogy tiszta vizesen kerül-e elő vagy sem. Kis türelem és kiderül.*
//Aletai//
* Pedig aztán itt is van nyüzsgés. Ewangel számára néha még túl sok is. Olyankor szokott eszébe jutni, hogy ideérkezésükkor ami lassan már több mint egy éve volt el akart menni vadászni. Azóta sem sikeredett egy hét szabadidőt kifognia amikor belevethette volna magát az erdő sűrűjébe.*
- Az nekem is.* válaszol őszintén a falucskájukat körbezáró erdőre gondolva. Nem volt egy túl veszélyes hely. Éltek ugyan benne ragadozók de nem olyanok amelyek a megfontoltabb kétlábúakra támadtak volna.
Csodálkozva néz Alera amikor a vágtázásról hall. Tényleg régen vezetett egy irányba az útjuk. Utoljára még igen csak óvatosan ülte meg Lovat, ugyanis még csak nevet sem adott neki.*
- Látod, mondtam én, hogy bármi megtanulható. *szól lelkesen majd nem képes megállni, hogy vissza ne kérdezzen.*
- És van már neve a lovadnak?
* Közben természetesen az elf is befejezi a vacsoráját. Rendel magának egy pohár bort aminek a felét gyorsan, a többit meg csak apró kortyonként de elfogyasztja. Egyre inkább lehet látni rajta, hogy laposakat pislog. Elfáradt, a hosszú út, a fogadó melege na meg a bor bódító hatásának összegeként igen csak barátságosnak kezdi látni az emeleti szobákat. Semmi kedve most kimenni a hidegbe, hogy a saját szobájukban aludhasson.*
- Mit gondolsz van üres szobájuk? *kérdezi majd pedig határozottan rázza meg a fejét.*
- A pohár nem jó. Akkor víztükör kell ahonnan ki tudok emelkedni.* emeli fel karjait bemutatva, hogy milyen karcsú is valójában. Ha Ale megnézi akkor ráébredhet, hogy már pohárból nem de egy dézsából valószínűleg simán kibújhat, a kérdés Ewangel számára már csak az, hogy tiszta vizesen kerül-e elő vagy sem. Kis türelem és kiderül.*
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-01-04 21:31:19
Üzenet elküldve: 2016-01-04 21:31:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ewangel//
*Ha őszinték akarunk lenni, Aletai sokat változott, mióta a thargokhoz került. Megunta azt a nyüzsgést, amit korábban annyira szeretett, és közeledett az álláspontja az elfek oldalához, miszerint a fa tetején üldögélni és figyelni a madarakat, nem is olyan rossz mulatság. Sőt, kifejezetten hiányozhat néha!*
-Megszerettem én is az erdőt. Hiányzik.
*Leginkább a csend és a nyugalom része. Lehet, hogy életének a negyedénél máris öregszik!?*
-Mikor idefelé jöttem, akkor a pusztán keresztül vágtáztam. És tudod, hogy mire jöttem rá?
*Egy kevés hatásszünetet tart, miközben a lány tekintetét keresi.*
-Hogy az arcomba vágó hideg szél és az éles homokszemek ellenére élveztem. Élveztem azt, hogy magam voltam, távol az erőd, vagy a város nyüzsgő forgatagától! Ilyet még sosem éreztem! Talán az erdő is ezért hiányzik.
*Egy pillanatra elmereng, majd lezárja a gondolatmenetet.*
-Ez nekem ijesztően újszerű érzés volt!
*Mosolyodik el végül, hogy a kissé elmélázó hangulatból a normálisba terelje a beszélgetést.*
-A varázslástól meg továbbra is ódzkodom egy keveset. Főleg azért, mert ha valaki rosszat akar tenni vele, akkor sokkal több embernek árthat, mint én, ha valakinek rosszak akarok tenni. A varázslat tömegek életét befolyásolhatja és háborút szülhet, ha rossz kezekben pihen.
*Mutat maga köré, mintha már most is minden lángokban állna körülötte.*
-Ez a vízen át való közlekedés viszont elég jónak hangzik! Sőt, békésnek is! Ha majd hiányzom, csobbanj egyet, én meg majd tartok magamnál egy pohár vizet!
*Elneveti magát, mert bár teljesen hasznos dolog, mégiscsak vicces egy kicsit egy efféle varázslat kivitelezése.*
//Ewangel//
*Ha őszinték akarunk lenni, Aletai sokat változott, mióta a thargokhoz került. Megunta azt a nyüzsgést, amit korábban annyira szeretett, és közeledett az álláspontja az elfek oldalához, miszerint a fa tetején üldögélni és figyelni a madarakat, nem is olyan rossz mulatság. Sőt, kifejezetten hiányozhat néha!*
-Megszerettem én is az erdőt. Hiányzik.
*Leginkább a csend és a nyugalom része. Lehet, hogy életének a negyedénél máris öregszik!?*
-Mikor idefelé jöttem, akkor a pusztán keresztül vágtáztam. És tudod, hogy mire jöttem rá?
*Egy kevés hatásszünetet tart, miközben a lány tekintetét keresi.*
-Hogy az arcomba vágó hideg szél és az éles homokszemek ellenére élveztem. Élveztem azt, hogy magam voltam, távol az erőd, vagy a város nyüzsgő forgatagától! Ilyet még sosem éreztem! Talán az erdő is ezért hiányzik.
*Egy pillanatra elmereng, majd lezárja a gondolatmenetet.*
-Ez nekem ijesztően újszerű érzés volt!
*Mosolyodik el végül, hogy a kissé elmélázó hangulatból a normálisba terelje a beszélgetést.*
-A varázslástól meg továbbra is ódzkodom egy keveset. Főleg azért, mert ha valaki rosszat akar tenni vele, akkor sokkal több embernek árthat, mint én, ha valakinek rosszak akarok tenni. A varázslat tömegek életét befolyásolhatja és háborút szülhet, ha rossz kezekben pihen.
*Mutat maga köré, mintha már most is minden lángokban állna körülötte.*
-Ez a vízen át való közlekedés viszont elég jónak hangzik! Sőt, békésnek is! Ha majd hiányzom, csobbanj egyet, én meg majd tartok magamnál egy pohár vizet!
*Elneveti magát, mert bár teljesen hasznos dolog, mégiscsak vicces egy kicsit egy efféle varázslat kivitelezése.*
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-01-04 19:06:13
Üzenet elküldve: 2016-01-04 19:06:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gabrien//
*Egyedül ébred a Taverna egyik szobájában, nagyon nyújtózva az ágyon. Még csukott szemmel, mosolyogva nyúl a mellette fekvő Gabrien irányába buja mosollyal ajkain, hogy ölelésébe vonja a férfit, akinek arcát utoljára látta, mielőtt elnyomta az álom.
Ám hosszúkás ujjainak puha érintése nem talál széttúrni való fehér hajzatot, sem hószín borostával benőtt arcot, acélkeménységű karokat, csak hűvös párnát, hideg takarót. Csalódottan nyílnak szét kékjeit rejtő szemhéjai, hogy a szoba félhomályában felülve szemügyre vehessék a nagy büdös semmit.*
-Gabrien?
*Kérdezi csendesen az egyik sarokban mozgó árnyat. Ám az néma marad és sötét, nem nevet fel belőle szívének szerelme, meg pillant rá az aranyszínű szempár. Kimászik hát, öltözni kezd, közben gondolkozik, mennyit időt aludhatott.*
~Fertályórát talán, amíg meglépett a lelkem? Vagy már lassan pirkad? Áhh, nem. Gyerek még az éjszaka.~
*Kiles az ablakon, hátha okosabb lesz tőle, majd beletúr kócos hajzatába, amit nem tesz ki további piszkálgatásnak, hanem hagyja békésen hullámozni és tincselődni, ahogy az jónak látja. Elindul ki a folyosóra, majd lefelé a lépcsőn. Tekintete az emberóriást keresi, de csak Tanilt találja, akitől az ételt kapták, majd kékjei megállapodnak az üres söröskorsón.
Csak akkor veszi észre Gabrient az egyik ablakon kipillantva, amikor a már becsukott ajtón keresztül beáramló hideg levegő végigsiklik lábszárain. Sietős léptekkel indul utána, ki a hidegbe, ki a sötét, havas hidegbe.*
-Héj, te szökevény lovag! Hová menetelsz ilyen kései órán?
*Egész sokáig megy utána, mire igazán fázni kezd. Ennek egyelőre nem adja különösebb jelét, csak válla remeg valamennyit, ahogy átöleli magát védve a kóbor téli széltől.*
//Gabrien//
*Egyedül ébred a Taverna egyik szobájában, nagyon nyújtózva az ágyon. Még csukott szemmel, mosolyogva nyúl a mellette fekvő Gabrien irányába buja mosollyal ajkain, hogy ölelésébe vonja a férfit, akinek arcát utoljára látta, mielőtt elnyomta az álom.
Ám hosszúkás ujjainak puha érintése nem talál széttúrni való fehér hajzatot, sem hószín borostával benőtt arcot, acélkeménységű karokat, csak hűvös párnát, hideg takarót. Csalódottan nyílnak szét kékjeit rejtő szemhéjai, hogy a szoba félhomályában felülve szemügyre vehessék a nagy büdös semmit.*
-Gabrien?
*Kérdezi csendesen az egyik sarokban mozgó árnyat. Ám az néma marad és sötét, nem nevet fel belőle szívének szerelme, meg pillant rá az aranyszínű szempár. Kimászik hát, öltözni kezd, közben gondolkozik, mennyit időt aludhatott.*
~Fertályórát talán, amíg meglépett a lelkem? Vagy már lassan pirkad? Áhh, nem. Gyerek még az éjszaka.~
*Kiles az ablakon, hátha okosabb lesz tőle, majd beletúr kócos hajzatába, amit nem tesz ki további piszkálgatásnak, hanem hagyja békésen hullámozni és tincselődni, ahogy az jónak látja. Elindul ki a folyosóra, majd lefelé a lépcsőn. Tekintete az emberóriást keresi, de csak Tanilt találja, akitől az ételt kapták, majd kékjei megállapodnak az üres söröskorsón.
Csak akkor veszi észre Gabrient az egyik ablakon kipillantva, amikor a már becsukott ajtón keresztül beáramló hideg levegő végigsiklik lábszárain. Sietős léptekkel indul utána, ki a hidegbe, ki a sötét, havas hidegbe.*
-Héj, te szökevény lovag! Hová menetelsz ilyen kései órán?
*Egész sokáig megy utána, mire igazán fázni kezd. Ennek egyelőre nem adja különösebb jelét, csak válla remeg valamennyit, ahogy átöleli magát védve a kóbor téli széltől.*
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-01-04 12:23:37
Üzenet elküldve: 2016-01-04 12:23:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tanil//
*Ugyan csak egy sört kapott, de ez éppen elég, úgyis kezdenek sokan lenni és Tanilnak rengeteg dolga akad hirtelen. Lehúzza azt a sört, amit kapott, majd sóhajtva néz közbe a számára levegőtlenné váló fogadóban.*
- Inkább megyek, majd elmesélem egyszer.
*Mosolyog szomorúan a lányra, hisz konkrét terve volt, hogy jól leissza magát és így teszi túl magát végleg a dolgokon, de ez az egy sör is éppen elég lesz.
Felkel a pulttól és fáradtan megindul az ajtó felé. Talán egy kis séta jót fog tenni, hogy kiszellőztesse a fejét és tisztábban lássa a dolgokat.*
- Köszönök mindent.
*Fordul még a pult felé, majd megindul ki a fogadóból, hogy kilépjen a sötét éjszakába.
Odakint teleszívja tüdejét a friss levegővel, majd megindul felfelé a kőfallal körülvett erőd felé.
Most már visszatértek, Kagannal is tisztázta az ügyeket, felesleges tovább gyötörnie magát a múlt miatt. A további kesergés csak makacskodás volna tőle. Ideje a jövőbe tekintenie.*
//Tanil//
*Ugyan csak egy sört kapott, de ez éppen elég, úgyis kezdenek sokan lenni és Tanilnak rengeteg dolga akad hirtelen. Lehúzza azt a sört, amit kapott, majd sóhajtva néz közbe a számára levegőtlenné váló fogadóban.*
- Inkább megyek, majd elmesélem egyszer.
*Mosolyog szomorúan a lányra, hisz konkrét terve volt, hogy jól leissza magát és így teszi túl magát végleg a dolgokon, de ez az egy sör is éppen elég lesz.
Felkel a pulttól és fáradtan megindul az ajtó felé. Talán egy kis séta jót fog tenni, hogy kiszellőztesse a fejét és tisztábban lássa a dolgokat.*
- Köszönök mindent.
*Fordul még a pult felé, majd megindul ki a fogadóból, hogy kilépjen a sötét éjszakába.
Odakint teleszívja tüdejét a friss levegővel, majd megindul felfelé a kőfallal körülvett erőd felé.
Most már visszatértek, Kagannal is tisztázta az ügyeket, felesleges tovább gyötörnie magát a múlt miatt. A további kesergés csak makacskodás volna tőle. Ideje a jövőbe tekintenie.*
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-01-02 22:32:01
Üzenet elküldve: 2016-01-02 22:32:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Máshol, máskor. Vagyis éppen most, a vaskorsó tavernában. Ide jött... Mert ide vitte a lába. Persze az nem önszántából viselkedett így, felsőbb utasításra hozta el Astart ide. Parancsot teljesített, és nem tudhatja, hogy mi volt mögötte a szándék. Ezért, ha valaki esetleg őt okolná, sőt még le is lőné emiatt... az szemét. És szúrják ki a szemét, mert az egyetlen felelősségre vonható itt az, akit körülbelül két évtizede cipel minden nap, ez az alak, aki Asztarohadtnak hívja magát. Ez persze nem igaz ebben a formában, sem most, sem máskor, mert hogy nézne ki, ha valaki saját magát hívogatja. Habár, pont hősünk esetében ez a legkevésbé zavart keltő. Beállít a tavernába. Ami belülről olyan... Tavernás. Vannak asztalok, meg ablakok, meg pult, meg padló, meg minden, ami taverna. Van társaság is, ami szuper. Lenne, ugyanis van egy gond. Astarunk elfáradt a kutyagolásban. Egy darabon szekérháton is utazott, de azt egy ideje hátrahagyta, és most szíve szerint csak levenné a bőrt a talpáról, meg az arcáról. Ivott idefele, tehát pénzköltési igénye nem támad jelenleg. A nagyját amúgyis elszórta annak, ami volt, és még be tervezi járni a világot. Vagyis azt nem, de szétnéz a környéken, ha már két ilyen hűséges, és féligmeddig kitartó lábbal áldotta meg a genetika. Ezért, beállít, és csak odacsörtet a legközelebbi üres székhez, (az se zavarja, ha az esetleg egy foglalt asztaltársaság közegében van) és hátsóval előre becsapódik annak ülőrészébe. A batyust, meg a lantját, a két dolgot, amit mobilis állapotban a hátán hord, most lerakja maga mellé. Hátradől a széken. Felsóhajt. És akkor...*
*Máshol, máskor. Vagyis éppen most, a vaskorsó tavernában. Ide jött... Mert ide vitte a lába. Persze az nem önszántából viselkedett így, felsőbb utasításra hozta el Astart ide. Parancsot teljesített, és nem tudhatja, hogy mi volt mögötte a szándék. Ezért, ha valaki esetleg őt okolná, sőt még le is lőné emiatt... az szemét. És szúrják ki a szemét, mert az egyetlen felelősségre vonható itt az, akit körülbelül két évtizede cipel minden nap, ez az alak, aki Asztarohadtnak hívja magát. Ez persze nem igaz ebben a formában, sem most, sem máskor, mert hogy nézne ki, ha valaki saját magát hívogatja. Habár, pont hősünk esetében ez a legkevésbé zavart keltő. Beállít a tavernába. Ami belülről olyan... Tavernás. Vannak asztalok, meg ablakok, meg pult, meg padló, meg minden, ami taverna. Van társaság is, ami szuper. Lenne, ugyanis van egy gond. Astarunk elfáradt a kutyagolásban. Egy darabon szekérháton is utazott, de azt egy ideje hátrahagyta, és most szíve szerint csak levenné a bőrt a talpáról, meg az arcáról. Ivott idefele, tehát pénzköltési igénye nem támad jelenleg. A nagyját amúgyis elszórta annak, ami volt, és még be tervezi járni a világot. Vagyis azt nem, de szétnéz a környéken, ha már két ilyen hűséges, és féligmeddig kitartó lábbal áldotta meg a genetika. Ezért, beállít, és csak odacsörtet a legközelebbi üres székhez, (az se zavarja, ha az esetleg egy foglalt asztaltársaság közegében van) és hátsóval előre becsapódik annak ülőrészébe. A batyust, meg a lantját, a két dolgot, amit mobilis állapotban a hátán hord, most lerakja maga mellé. Hátradől a széken. Felsóhajt. És akkor...*
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-01-02 17:52:12
Üzenet elküldve: 2016-01-02 17:52:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Halkan röhögcsél, ahogy Dorder magyarázza a helyiek dolgait.*
- Ja! Még szerencse, hogy a régi mágust nem Anulu Papumamunak hívták. *szenved halk vihogással.*
- Mert akkor még hülyébben hangozna ennek a népségnek a neve! Vagy... hehehe... *nem tudja folytatni, mert kicsit röhögnie kell az asztalra borulva.*
- Istenek... nyihh. *azért idővel megnyugszik, és csak néha röhhinti el magát.*
- Hát figyelj. Ha rendes kutat akar az ember, felbérel egy kútásót. Ha meg akar tanulni vívni, akkor harcosokat, bajvívókat keres. Ha pedig meg akar találni valakit... *függőben hagyja a mondatot, mert annyira egyértelmű. A közmondást nem ismeri, de a legtöbb közmondást Kriyon baromságnak tartja.*
- Ez egy baromság. *jegyzi meg most is, mert hát miért is ne. Szerencsére Dorder ugyanígy gondolja, így nem fognak ezen összeveszni. A bővebbnek szánt kifejtés sem tisztázza jobban a helyzetet, de szerencsére Kriyont nem is érdekli annyira, hogy ennél többet akarjon tudni.*
- Aha. Értem. Nagyon érdekes, de tényleg. *forgatja a szemét, majd unottan a plafonra bámul.*
- És ha megtalálod őket, vagy ők téged, akkor mi lesz? Letelepedtek?
*Halkan röhögcsél, ahogy Dorder magyarázza a helyiek dolgait.*
- Ja! Még szerencse, hogy a régi mágust nem Anulu Papumamunak hívták. *szenved halk vihogással.*
- Mert akkor még hülyébben hangozna ennek a népségnek a neve! Vagy... hehehe... *nem tudja folytatni, mert kicsit röhögnie kell az asztalra borulva.*
- Istenek... nyihh. *azért idővel megnyugszik, és csak néha röhhinti el magát.*
- Hát figyelj. Ha rendes kutat akar az ember, felbérel egy kútásót. Ha meg akar tanulni vívni, akkor harcosokat, bajvívókat keres. Ha pedig meg akar találni valakit... *függőben hagyja a mondatot, mert annyira egyértelmű. A közmondást nem ismeri, de a legtöbb közmondást Kriyon baromságnak tartja.*
- Ez egy baromság. *jegyzi meg most is, mert hát miért is ne. Szerencsére Dorder ugyanígy gondolja, így nem fognak ezen összeveszni. A bővebbnek szánt kifejtés sem tisztázza jobban a helyzetet, de szerencsére Kriyont nem is érdekli annyira, hogy ennél többet akarjon tudni.*
- Aha. Értem. Nagyon érdekes, de tényleg. *forgatja a szemét, majd unottan a plafonra bámul.*
- És ha megtalálod őket, vagy ők téged, akkor mi lesz? Letelepedtek?
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-31 13:01:55
Üzenet elküldve: 2015-12-31 13:01:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Aletai//
* A legtökéletesebb biztonság az elf számára távol a várostól egy csendes mezőség szélén egy magas fa tetején lenne. Ott el tudna tölteni akár több órát is a felhőket számolva avagy a madarakat nézve és ha épp ezt a fontos feladatot elunná akkor a tekintetét lefele fordítaná, hogy az alatta folyó életet szemlélhesse meg. A mezén talán őzek játszanának és borzoidok civakodnának egy egy salátalevélen. Béke és nyugalom és a természet tökéletes csendje.*
- Hasonlít hozzá.* mondja elgondolkodva majd elmosolyodik.*
- A biztonság is többféle lehet. Agy matróz például a tengeren az övéi között érzi magát biztonságban, vagy akár a vízben is amíg például én aki épp, hogy csak boldogulok a mélyebb vízzel, nekem jobb az erdőben. *összegzi majd arra gondol, hogy viszont lehet, hogy a matróz egy barlangban már nem érezné magát jól. Nem érzi Aletai helyzetét szomorúnak és reméli, hogy a férfi is látja a lehetőségeket mindig a holnapra épp csak úgy kell helyezkedni, hogy a veszélyt elkerülje vagy legalábbis legyen felkészülve rá.
Figyelmesen hallgatja Ale szavait. A lefejezésre bólint majd a mágiára is.*
- Természetesen van efféle varázslat, sőt pont itt a Mágustoronyban lehet tanulni. Csodálkoznék rajta ha a Szilánkok nem ismernék még a mikéntjét. *mondja ismét elgondolkodva majd néhány kanálnyi kecskepörkölttel üti el a gondolkodás idejét.*
- Tulajdonképpen érdekes volna egy hasonló csapattal ellenük fordulni. *szól halkan bár azt tudja jól, hogy erre csak nagyon nagy varázslók lennének képesek.*
- Képtelenség, de lehetséges. *gondol ismét vissza a tekercsek titkos tanára amit bár fel nem ért tudással, nem volt képes megtanulni de látta hogy létezik.*
- Mondok neked még egy furcsa képtelenséget. Mivel a víz-mágia tartalmazza a legtöbb gyógyító varázslatot úgy döntöttem, hogy azt tanulmányozom először és a szelet csak ha ennek a végére jártam.* mondja miközben figyeli amint kedvese az utolsó falat húst is eltünteti a tányérjáról.*
- Képzeld el, létezik egy olyan varázslat amivel egyik dézsa vízből amit a sátrunkban hagyunk bármikor kiemelkedhetek. Mondjuk kicsit nedves utazásnak tűnik de meg lehet csinálni. Egy dézsa víz, egy tó avagy egy medence megfelel és a víztükrön keresztül egy másik jól ismert vízbe utazhatok. Egy fontos kikötés van csak. Tudom kell arról, hogy oda ahova menni akarok van egy megfelelő nagyságú víztömeg.*mondja miközben elmélázik azon, hogy mondjuk van egy dézsa víz egy helyen, mondjuk az ajtótól balra, majd valaki eltolja a jobb oldalra. Vajon akkor vele mi történne?*
//Aletai//
* A legtökéletesebb biztonság az elf számára távol a várostól egy csendes mezőség szélén egy magas fa tetején lenne. Ott el tudna tölteni akár több órát is a felhőket számolva avagy a madarakat nézve és ha épp ezt a fontos feladatot elunná akkor a tekintetét lefele fordítaná, hogy az alatta folyó életet szemlélhesse meg. A mezén talán őzek játszanának és borzoidok civakodnának egy egy salátalevélen. Béke és nyugalom és a természet tökéletes csendje.*
- Hasonlít hozzá.* mondja elgondolkodva majd elmosolyodik.*
- A biztonság is többféle lehet. Agy matróz például a tengeren az övéi között érzi magát biztonságban, vagy akár a vízben is amíg például én aki épp, hogy csak boldogulok a mélyebb vízzel, nekem jobb az erdőben. *összegzi majd arra gondol, hogy viszont lehet, hogy a matróz egy barlangban már nem érezné magát jól. Nem érzi Aletai helyzetét szomorúnak és reméli, hogy a férfi is látja a lehetőségeket mindig a holnapra épp csak úgy kell helyezkedni, hogy a veszélyt elkerülje vagy legalábbis legyen felkészülve rá.
Figyelmesen hallgatja Ale szavait. A lefejezésre bólint majd a mágiára is.*
- Természetesen van efféle varázslat, sőt pont itt a Mágustoronyban lehet tanulni. Csodálkoznék rajta ha a Szilánkok nem ismernék még a mikéntjét. *mondja ismét elgondolkodva majd néhány kanálnyi kecskepörkölttel üti el a gondolkodás idejét.*
- Tulajdonképpen érdekes volna egy hasonló csapattal ellenük fordulni. *szól halkan bár azt tudja jól, hogy erre csak nagyon nagy varázslók lennének képesek.*
- Képtelenség, de lehetséges. *gondol ismét vissza a tekercsek titkos tanára amit bár fel nem ért tudással, nem volt képes megtanulni de látta hogy létezik.*
- Mondok neked még egy furcsa képtelenséget. Mivel a víz-mágia tartalmazza a legtöbb gyógyító varázslatot úgy döntöttem, hogy azt tanulmányozom először és a szelet csak ha ennek a végére jártam.* mondja miközben figyeli amint kedvese az utolsó falat húst is eltünteti a tányérjáról.*
- Képzeld el, létezik egy olyan varázslat amivel egyik dézsa vízből amit a sátrunkban hagyunk bármikor kiemelkedhetek. Mondjuk kicsit nedves utazásnak tűnik de meg lehet csinálni. Egy dézsa víz, egy tó avagy egy medence megfelel és a víztükrön keresztül egy másik jól ismert vízbe utazhatok. Egy fontos kikötés van csak. Tudom kell arról, hogy oda ahova menni akarok van egy megfelelő nagyságú víztömeg.*mondja miközben elmélázik azon, hogy mondjuk van egy dézsa víz egy helyen, mondjuk az ajtótól balra, majd valaki eltolja a jobb oldalra. Vajon akkor vele mi történne?*
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-30 21:55:51
Üzenet elküldve: 2015-12-30 21:55:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Azért egy kérdést megért a dolog. Ha nem, hát nem. Viszont mivel több információval ő is aligha rendelkezik, mint amiket el is mondott a kérdéssel, így nem is kérdezősködik tovább, ez csak egy amolyan érintőleges téma volt részéről, ami felett, mint általában most is könnyedén tovább akart volna siklani. De úgy néz ki, nem jön össze. *
- Város. Igen, viszont ők arthenioriaknak nevezik magukat. * Mondja, bár úgy érzi a másik is tudja ezt. De akkor is jobb téma, mint a másik. Nem akar nagyon beszélgetni arról a fél-elfnek, mivel bár az idő telésével egyre kevésbé számít idegennek, azért jó pár napja ismernie kell valakit, hogy egy kicsit jobban megbízzon benne. Azért a majorságot megjegyzi, majd ellátogat talán oda is.
A kérdésre megvonja vállát és közömbösen válaszol, mintha valóban csak valami tök lényegtelen téma lenne. Fene belé, nem akar ő itt ilyen dolgokat megbeszélni egy olyan fél-elfnek, aki utálja az elfeket és látszólag nem is a legmegbízhatóbb fajta. *
- Csak annyi az egész, amit mondtam. Előlem nem bujkálnak vagy, ha igen, akkor sem azért, mert pénzzel tartoznak, csak... Hát, fene se tudja. Talán nem is bujkálnak, csak olyan nagy ez a Lanawin, hogy egy életbe kerül körbejárni és még akkor is kevés az esélye, hogy megtalálom amit keresek. Van is egy mondás, hogy... Hogy is van... ~ Na, ez aztán jó kis elterelés! ~ * Jegyzi meg magában vigyorogva, még ha most nem is ez volt a szándéka, csak úgy jönnek belőle a szavak. Lehet, hogy a második korsó sör után már egy kicsit jobban kezd el szeretni beszélni. *
- Hogy nagyobb az esélye annak, ha egy helyben leülsz és megvárod, míg megérkezik, akit vársz, mint ha elindulsz keresni. * Nem valami ismert mondás, talán nem is létezik, csak úgy mondja ezt Dorder, de hát mondásnak mondás, mivel ő most mondta és ez már elég indok. Neki aztán senki ne mondja meg, hogy mi számít mondásnak és mi nem! *
- Mondjuk ez is hülyeség egy kicsit, mivel, ha az is ehhez folyamodik, akit keresel, akkor soha nem futtok össze. * Állapítja meg csak úgy mellékesen és lehúzza a maradék sört. Ez alkalmas pillanat lehet arra, hogy rászóljon Kriyon, hogy fogja már be a száját, persze csak, ha eddig nem történt még meg. Ha viszont most sem történik meg, úgy folytatódik a monológ. *
- Na, de a lényeg az, hogy itt nem bujkál senki senki elől, csak egyszerűen nem találjuk egymást. Legalábbis én nem őket és szerintem ők sem engem. Mert többen is vannak ám. ~ Csak azoknak nem tudom a nevét. Na ezt inkább nem mondom, mert furcsa lenne egy olyan barátság... ~ És csak egyszerűen össze akarnék velük futni, mivel régebben jó néhány évig velük... Öhm... ~ Hmmm... ~ Kalandoztam. Csak aztán elváltunk és már nem. * Vázolja fel jó hosszan a dolgokat. *
* Azért egy kérdést megért a dolog. Ha nem, hát nem. Viszont mivel több információval ő is aligha rendelkezik, mint amiket el is mondott a kérdéssel, így nem is kérdezősködik tovább, ez csak egy amolyan érintőleges téma volt részéről, ami felett, mint általában most is könnyedén tovább akart volna siklani. De úgy néz ki, nem jön össze. *
- Város. Igen, viszont ők arthenioriaknak nevezik magukat. * Mondja, bár úgy érzi a másik is tudja ezt. De akkor is jobb téma, mint a másik. Nem akar nagyon beszélgetni arról a fél-elfnek, mivel bár az idő telésével egyre kevésbé számít idegennek, azért jó pár napja ismernie kell valakit, hogy egy kicsit jobban megbízzon benne. Azért a majorságot megjegyzi, majd ellátogat talán oda is.
A kérdésre megvonja vállát és közömbösen válaszol, mintha valóban csak valami tök lényegtelen téma lenne. Fene belé, nem akar ő itt ilyen dolgokat megbeszélni egy olyan fél-elfnek, aki utálja az elfeket és látszólag nem is a legmegbízhatóbb fajta. *
- Csak annyi az egész, amit mondtam. Előlem nem bujkálnak vagy, ha igen, akkor sem azért, mert pénzzel tartoznak, csak... Hát, fene se tudja. Talán nem is bujkálnak, csak olyan nagy ez a Lanawin, hogy egy életbe kerül körbejárni és még akkor is kevés az esélye, hogy megtalálom amit keresek. Van is egy mondás, hogy... Hogy is van... ~ Na, ez aztán jó kis elterelés! ~ * Jegyzi meg magában vigyorogva, még ha most nem is ez volt a szándéka, csak úgy jönnek belőle a szavak. Lehet, hogy a második korsó sör után már egy kicsit jobban kezd el szeretni beszélni. *
- Hogy nagyobb az esélye annak, ha egy helyben leülsz és megvárod, míg megérkezik, akit vársz, mint ha elindulsz keresni. * Nem valami ismert mondás, talán nem is létezik, csak úgy mondja ezt Dorder, de hát mondásnak mondás, mivel ő most mondta és ez már elég indok. Neki aztán senki ne mondja meg, hogy mi számít mondásnak és mi nem! *
- Mondjuk ez is hülyeség egy kicsit, mivel, ha az is ehhez folyamodik, akit keresel, akkor soha nem futtok össze. * Állapítja meg csak úgy mellékesen és lehúzza a maradék sört. Ez alkalmas pillanat lehet arra, hogy rászóljon Kriyon, hogy fogja már be a száját, persze csak, ha eddig nem történt még meg. Ha viszont most sem történik meg, úgy folytatódik a monológ. *
- Na, de a lényeg az, hogy itt nem bujkál senki senki elől, csak egyszerűen nem találjuk egymást. Legalábbis én nem őket és szerintem ők sem engem. Mert többen is vannak ám. ~ Csak azoknak nem tudom a nevét. Na ezt inkább nem mondom, mert furcsa lenne egy olyan barátság... ~ És csak egyszerűen össze akarnék velük futni, mivel régebben jó néhány évig velük... Öhm... ~ Hmmm... ~ Kalandoztam. Csak aztán elváltunk és már nem. * Vázolja fel jó hosszan a dolgokat. *
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-30 16:11:57
Üzenet elküldve: 2015-12-30 16:11:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ewangel//
-Nem tudom!
*Válaszolja az orra alatt dörmögve, de miután érzi, hogy ez némi magyarázatra szorul, tovább fűzi a mondandóját.*
-Úgy értem, hogy én nem tudom milyen az a biztonság, amit érezhetsz. Sosem éreztem biztonságban magam. Itt is inkább csak nyugodt vagyok, mert tudom, hogy nem akar senki az életemre törni. Vagy az ugyanaz?
*Emeli a tekintetét kérdőn kedvesére, ám néhány másodperc múlva egy vállrándítással kortyol bele ismét a sörébe. Valahol szomorú lehet ezeket a szavakat hallani a lánynak, főleg, hogy tudhatja, hogy igazak.*
-Viszont azt örömmel látom, hogy hosszúéletűként ilyen érzéssel gondolsz a nagyapádra. Emléke bizonyára távolinak tűnne egy ember számára.
*Bólint, majd az utolsó falat pörköltet is beharapja.*
-Arról, meg hogy miként lehet a támadókat visszaküldeni a halálba, nem sok fogalmam van.
*Megissza a sörét, majd ujjaival számolni kezd.*
-Először is: Nincs vérkeringésük, nem dobog a szívük. Másodszor is, ha légzésük sincs, akkor hogy beszélnek egymással?
*Legyint egyet, majd eljut a végső következtetésik.*
-Úgy hiszem, hogy ezek bonyolult összefüggések nekem, úgyhogy egyszerűen csak levágom majd a fejüket! Úgy legalább nem látják, hogy kit támadnak!
*Megrántja a vállát, majd a székben hátradől, és elmosolyodik.*
-Ne haragudj, de ez az egész nekem képtelenségnek hangzik!
*Megvakarja a fejét, mintha gondolkodna.*
-Nem lehet, hogy valami hókuszpókusz van a dologban? Te értesz ehhez! Van ilyen mágia?
*Mondjuk, akkor lehet, hogy a fejezéses elmélete is dugába fog dőlni, de kiindulási alapnak kiváló lesz.*
-Én pedig vigyázok magamra, tudhatod! Időnként még rád is.
*Kacsint egyet, mert önkéntelenül is eszébe jutott az a kép, mikor Ewangelt kimenekítette az artheniori megbízójuk eleve bukásra ítélt feladatából.*
//Ewangel//
-Nem tudom!
*Válaszolja az orra alatt dörmögve, de miután érzi, hogy ez némi magyarázatra szorul, tovább fűzi a mondandóját.*
-Úgy értem, hogy én nem tudom milyen az a biztonság, amit érezhetsz. Sosem éreztem biztonságban magam. Itt is inkább csak nyugodt vagyok, mert tudom, hogy nem akar senki az életemre törni. Vagy az ugyanaz?
*Emeli a tekintetét kérdőn kedvesére, ám néhány másodperc múlva egy vállrándítással kortyol bele ismét a sörébe. Valahol szomorú lehet ezeket a szavakat hallani a lánynak, főleg, hogy tudhatja, hogy igazak.*
-Viszont azt örömmel látom, hogy hosszúéletűként ilyen érzéssel gondolsz a nagyapádra. Emléke bizonyára távolinak tűnne egy ember számára.
*Bólint, majd az utolsó falat pörköltet is beharapja.*
-Arról, meg hogy miként lehet a támadókat visszaküldeni a halálba, nem sok fogalmam van.
*Megissza a sörét, majd ujjaival számolni kezd.*
-Először is: Nincs vérkeringésük, nem dobog a szívük. Másodszor is, ha légzésük sincs, akkor hogy beszélnek egymással?
*Legyint egyet, majd eljut a végső következtetésik.*
-Úgy hiszem, hogy ezek bonyolult összefüggések nekem, úgyhogy egyszerűen csak levágom majd a fejüket! Úgy legalább nem látják, hogy kit támadnak!
*Megrántja a vállát, majd a székben hátradől, és elmosolyodik.*
-Ne haragudj, de ez az egész nekem képtelenségnek hangzik!
*Megvakarja a fejét, mintha gondolkodna.*
-Nem lehet, hogy valami hókuszpókusz van a dologban? Te értesz ehhez! Van ilyen mágia?
*Mondjuk, akkor lehet, hogy a fejezéses elmélete is dugába fog dőlni, de kiindulási alapnak kiváló lesz.*
-Én pedig vigyázok magamra, tudhatod! Időnként még rád is.
*Kacsint egyet, mert önkéntelenül is eszébe jutott az a kép, mikor Ewangelt kimenekítette az artheniori megbízójuk eleve bukásra ítélt feladatából.*
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-29 16:23:27
Üzenet elküldve: 2015-12-29 16:23:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Aletai //
* Nem kimondottan háborús dal, inkább akkor énekelték amikor valamelyik falulakó távolba szakadt, bár természetesen akár a háború is elszakíthat két szerető szívet vagy épp egy családot.*
- A nagyapám nevelt fel. *mondja kedvesen mosolyogva.*
- Olyan biztonságot jelentett mellette a falunk mint amilyent most Thargarod tud nyújtani.
* Azon, hogy tőle esetleg félni kéne jót mosolyog de azért orrát magasba emelve játszik rá a nagy varázsló gondolatra.*
- Bizony, bizony. Jobb ha figyelsz rám vagy a lábadra ejtek egy Hrothi méretű sziklát.* mond egy nagyot ami végül is igaz is lehetne feltéve, hogy Ale nem akarja menekülőre fogni, ugyanis a sziklát mozgatni nem tudja csak megemelni.
A megadást azért nagylelkűen elfogadja, tekintetével jóváhagyja majd kíváncsian hallgatja a híreket.*
- Legalább tudom miért küld oda a vezér.* szűri le a számára lényeges dolgokat. A kastély közel van hozzájuk viszont a Karavánpihenő már több napi járóföld, onnan Ewangel könnyebben tud híreket küldeni mint mondjuk Hrath vagy Aletai.*
- És az effélékkel szemben, hogyan lehet helyt állni? *kérdezi majd hozzáteszi azt is ami miatt kétségek gyötrik.*
- Már halottak, ismét nehezen lehet megölni őket.
* Őszintén szólva most nincs még csak ötlete sem. Valószínűleg majd a háttérből nézi amint a férfiak harcolnak. Szerencsére mint gyógyító is hasznukra lehet. Az utolsó szavakra eddig komoly arca ismét mosolyba rendeződik.*
- Vigyázok magamra de te se menj ész nélkül harcba.* jegyzi meg bár sejti, hogy Ale azért tud magára vigyázni.*
// Aletai //
* Nem kimondottan háborús dal, inkább akkor énekelték amikor valamelyik falulakó távolba szakadt, bár természetesen akár a háború is elszakíthat két szerető szívet vagy épp egy családot.*
- A nagyapám nevelt fel. *mondja kedvesen mosolyogva.*
- Olyan biztonságot jelentett mellette a falunk mint amilyent most Thargarod tud nyújtani.
* Azon, hogy tőle esetleg félni kéne jót mosolyog de azért orrát magasba emelve játszik rá a nagy varázsló gondolatra.*
- Bizony, bizony. Jobb ha figyelsz rám vagy a lábadra ejtek egy Hrothi méretű sziklát.* mond egy nagyot ami végül is igaz is lehetne feltéve, hogy Ale nem akarja menekülőre fogni, ugyanis a sziklát mozgatni nem tudja csak megemelni.
A megadást azért nagylelkűen elfogadja, tekintetével jóváhagyja majd kíváncsian hallgatja a híreket.*
- Legalább tudom miért küld oda a vezér.* szűri le a számára lényeges dolgokat. A kastély közel van hozzájuk viszont a Karavánpihenő már több napi járóföld, onnan Ewangel könnyebben tud híreket küldeni mint mondjuk Hrath vagy Aletai.*
- És az effélékkel szemben, hogyan lehet helyt állni? *kérdezi majd hozzáteszi azt is ami miatt kétségek gyötrik.*
- Már halottak, ismét nehezen lehet megölni őket.
* Őszintén szólva most nincs még csak ötlete sem. Valószínűleg majd a háttérből nézi amint a férfiak harcolnak. Szerencsére mint gyógyító is hasznukra lehet. Az utolsó szavakra eddig komoly arca ismét mosolyba rendeződik.*
- Vigyázok magamra de te se menj ész nélkül harcba.* jegyzi meg bár sejti, hogy Ale azért tud magára vigyázni.*
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-28 11:18:03
Üzenet elküldve: 2015-12-28 11:18:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ewangel//
*Nagyfokú örömére szolgál, hogy az elf lány tényleg tud egy szép elf dalt. Valóban jól áll neki a szintén kissé szomorkás ének elmondása. Háborús időkben egyébként sem sok vidám dal születik, jóllehet, maga a helyzet sem túl vidám. A dallamot kihallja Ewangel szavaiból, így nincs más dolga, csak a szöveget memorizálni.*
~Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor tavaszba fordul a tél,
Gondolj rám erősen, fogd meg a kezem,
Hidd el ha akarod láthatod a szemem.~
*Ezt aztán fel lehet majd dolgozni mindenféle stílusban, hogy kiváló alapul szolgáljon más daloknak, valamint önmagában is egy szép, emlékeket idéző nóta.*
-Még soha sem beszéltél a nagyapádról. Biztos, nagyon szeretted!
*Konstatálja, miközben megsimítja kedvese arcát. Hamarosan a varázslatok felé terelődik a szó.*
-Tipikus harci varázslatok! Kezdhetek félni tőled!? Remélem, soha sem bántalak meg!
*Mosolyodik el, majd játékosan felemeli a kezét, megadást színlelve. A következő téma már nem olyan vidám.*
-Nem hallottad még? Azt beszélik, hogy a karavánpihenőt megtámadták. Artheniori futár hozta a hírt, hogy készüljünk a háborúra. Állítólag egy halált már megjárt sereg tért vissza, hogy az élőkön bosszút álljon és elfoglaljon minden talpalatnyi földet.
*Hevesen gesztikulál a monológja közben, de a szemében látszik, hogy benne is felütött a kétely szikrája.*
-A karavánpihenő környéki jelekhez hasonlóakat láttak már a Grombar kastély közelében is, ez némileg azért aggasztó.
*Egy újabb falatot harap be az ételéből, majd Ewára pillant.*
-Fogalmam sincs, hogy ebből az egész katyvaszból mi igaz, de azért csak járj el körültekintően, ha északnak indulsz!
*Aggódik, naná, hogy aggódik! Végső soron Ewa az egyedüli, akihez kötődik egész Lanawinon.*
//Ewangel//
*Nagyfokú örömére szolgál, hogy az elf lány tényleg tud egy szép elf dalt. Valóban jól áll neki a szintén kissé szomorkás ének elmondása. Háborús időkben egyébként sem sok vidám dal születik, jóllehet, maga a helyzet sem túl vidám. A dallamot kihallja Ewangel szavaiból, így nincs más dolga, csak a szöveget memorizálni.*
~Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor tavaszba fordul a tél,
Gondolj rám erősen, fogd meg a kezem,
Hidd el ha akarod láthatod a szemem.~
*Ezt aztán fel lehet majd dolgozni mindenféle stílusban, hogy kiváló alapul szolgáljon más daloknak, valamint önmagában is egy szép, emlékeket idéző nóta.*
-Még soha sem beszéltél a nagyapádról. Biztos, nagyon szeretted!
*Konstatálja, miközben megsimítja kedvese arcát. Hamarosan a varázslatok felé terelődik a szó.*
-Tipikus harci varázslatok! Kezdhetek félni tőled!? Remélem, soha sem bántalak meg!
*Mosolyodik el, majd játékosan felemeli a kezét, megadást színlelve. A következő téma már nem olyan vidám.*
-Nem hallottad még? Azt beszélik, hogy a karavánpihenőt megtámadták. Artheniori futár hozta a hírt, hogy készüljünk a háborúra. Állítólag egy halált már megjárt sereg tért vissza, hogy az élőkön bosszút álljon és elfoglaljon minden talpalatnyi földet.
*Hevesen gesztikulál a monológja közben, de a szemében látszik, hogy benne is felütött a kétely szikrája.*
-A karavánpihenő környéki jelekhez hasonlóakat láttak már a Grombar kastély közelében is, ez némileg azért aggasztó.
*Egy újabb falatot harap be az ételéből, majd Ewára pillant.*
-Fogalmam sincs, hogy ebből az egész katyvaszból mi igaz, de azért csak járj el körültekintően, ha északnak indulsz!
*Aggódik, naná, hogy aggódik! Végső soron Ewa az egyedüli, akihez kötődik egész Lanawinon.*
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-27 20:26:03
Üzenet elküldve: 2015-12-27 20:26:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Dünnyög valamit, aztán próbál egy kis bagót a szervezetébe juttatni.*
- Errefelé "A Város"-nak nevezik, és nem annyira nagy a haverság, mint hinné a fél-elf. *göcögi Artheniorra utalva. A Kikötős történésekre rendkívül mélyértelmű vállvonogatással felel, semmit nem tud arról, mi folyik arra. Ha nagy a balhé, a Thargok meg Synmira komolyabb varázstudói úgyis megoldják hamar; neki meg majd elmesélik.*
- Manasii? Elf? Te figyi, kistáska... úgy nézek én ki, mint akinek vannak elf haverjai? Manasi névvel? He? *dől előre az asztalon, mert ha valami, akkor ez elég egyértelmű vele kapcsolatban: nem csipázza az elfeket. Persze gyanítja, hogy Dorder nem a haverjait, hanem néhány spékelni való hegyesfülüt keres, de hát ez nem az ő dolga.*
- Errefelé kevés van belőletek. Néhány az amonosokkal, meg sajnos egy-kettő velünk is, és nem olyan jó arcok, mint te vagy. Zaras meg... az a Loka-némber, pfej! *rázza meg a fejét zaklatottan.*
- Talán északra megpróbálhatod, van arra egy majorság, de hát tudja a fene... amúgy minek kajtatod? Tudod, van egy arc, akiért nem vagyok túlzottan oda, és lóg is nekem tizenkét arannyal, és persze azóta a szemem elé sem mer kerülni a féreg, de... nekem megér ennyit, hogy ne kelljen látnom a pofáját. Te minek izmozol?
*Dünnyög valamit, aztán próbál egy kis bagót a szervezetébe juttatni.*
- Errefelé "A Város"-nak nevezik, és nem annyira nagy a haverság, mint hinné a fél-elf. *göcögi Artheniorra utalva. A Kikötős történésekre rendkívül mélyértelmű vállvonogatással felel, semmit nem tud arról, mi folyik arra. Ha nagy a balhé, a Thargok meg Synmira komolyabb varázstudói úgyis megoldják hamar; neki meg majd elmesélik.*
- Manasii? Elf? Te figyi, kistáska... úgy nézek én ki, mint akinek vannak elf haverjai? Manasi névvel? He? *dől előre az asztalon, mert ha valami, akkor ez elég egyértelmű vele kapcsolatban: nem csipázza az elfeket. Persze gyanítja, hogy Dorder nem a haverjait, hanem néhány spékelni való hegyesfülüt keres, de hát ez nem az ő dolga.*
- Errefelé kevés van belőletek. Néhány az amonosokkal, meg sajnos egy-kettő velünk is, és nem olyan jó arcok, mint te vagy. Zaras meg... az a Loka-némber, pfej! *rázza meg a fejét zaklatottan.*
- Talán északra megpróbálhatod, van arra egy majorság, de hát tudja a fene... amúgy minek kajtatod? Tudod, van egy arc, akiért nem vagyok túlzottan oda, és lóg is nekem tizenkét arannyal, és persze azóta a szemem elé sem mer kerülni a féreg, de... nekem megér ennyit, hogy ne kelljen látnom a pofáját. Te minek izmozol?
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-26 17:52:59
Üzenet elküldve: 2015-12-26 17:52:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Aletai //
* Elgodolkodva figyeli Aletait. Szép elf dal? De rég is énekelt utoljára. Hirtelen nagyszülei jutnak az eszébe és csak halkan kezd el dúdolni egy dalocskát amit azelőtt a reggel előtt énekeltek amikor útra kelt.*
- Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor tavaszba fordul a tél
Gondolj rám erősen, fogd meg a kezem
Hidd el ha akarod láthatod a szemem.
* Alig pár sor de hatására a lány arcvonásai meglágyulnak. Szempilláit lehunyja és az idős elfre gondol aki vigyázott rá az élete első negyven évében. Mintha tökéletesen kirajzolódna előtte a hosszú szőke haj, az ibolyakék szemek, a kedves de makacs ajkak, a határozott homlok. Amikor a rövid dalocska végén felnyitja a szemeit mosolyogva néz Aletaira.*
- A nagyapámra gondoltam és képzeld tényleg láttam magam előtt az arcát.
* A kérésre hogy varázsoljon csak a fejét rázza meg.*
- Amit az utóbbi időben tanultam nem a Tavernába való. Félek senki sem örülne ha az ajtó elé jégfalat húznék vagy esetleg a fogadó felé egy vihart varázsolnék. *mondja belegondolva a lehetőségekbe majd még az ujjával is nemet int. Érdekes volna végignézni amint a fogadóban rekedtek kivágják magukat a Tavernából.
A kiérkező kecskepörköltet először óvatosan kóstolja meg, majd amikor megbizonyosodott arról, hogy nem égeti meg a száját pár kanállal eszik belőle.*
- Háború? *néz csodálkozva Aletaira hisz még csak hallani sem hallott róla.*
- Nem voltam még Karavánpihenőben. Először hazaszaladtam. Nem maradok csak vagy két éjszakát és megyek is tovább. A Vezér a Hold karavánpihenőbe küld.* mondja nagy komolyan és most az ő sora, hogy kérdezzen.*
- Milyen háborúról beszélsz? Halottak? *kérdezi tágra nyílt zöld szemekkel. Hallott már pár szót de eddig valahogy nem tudta elhinni a szavak igazát.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.26 18:44:31, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
// Aletai //
* Elgodolkodva figyeli Aletait. Szép elf dal? De rég is énekelt utoljára. Hirtelen nagyszülei jutnak az eszébe és csak halkan kezd el dúdolni egy dalocskát amit azelőtt a reggel előtt énekeltek amikor útra kelt.*
- Emlékezz rám, mikor fúj a szél
Emlékezz mikor tavaszba fordul a tél
Gondolj rám erősen, fogd meg a kezem
Hidd el ha akarod láthatod a szemem.
* Alig pár sor de hatására a lány arcvonásai meglágyulnak. Szempilláit lehunyja és az idős elfre gondol aki vigyázott rá az élete első negyven évében. Mintha tökéletesen kirajzolódna előtte a hosszú szőke haj, az ibolyakék szemek, a kedves de makacs ajkak, a határozott homlok. Amikor a rövid dalocska végén felnyitja a szemeit mosolyogva néz Aletaira.*
- A nagyapámra gondoltam és képzeld tényleg láttam magam előtt az arcát.
* A kérésre hogy varázsoljon csak a fejét rázza meg.*
- Amit az utóbbi időben tanultam nem a Tavernába való. Félek senki sem örülne ha az ajtó elé jégfalat húznék vagy esetleg a fogadó felé egy vihart varázsolnék. *mondja belegondolva a lehetőségekbe majd még az ujjával is nemet int. Érdekes volna végignézni amint a fogadóban rekedtek kivágják magukat a Tavernából.
A kiérkező kecskepörköltet először óvatosan kóstolja meg, majd amikor megbizonyosodott arról, hogy nem égeti meg a száját pár kanállal eszik belőle.*
- Háború? *néz csodálkozva Aletaira hisz még csak hallani sem hallott róla.*
- Nem voltam még Karavánpihenőben. Először hazaszaladtam. Nem maradok csak vagy két éjszakát és megyek is tovább. A Vezér a Hold karavánpihenőbe küld.* mondja nagy komolyan és most az ő sora, hogy kérdezzen.*
- Milyen háborúról beszélsz? Halottak? *kérdezi tágra nyílt zöld szemekkel. Hallott már pár szót de eddig valahogy nem tudta elhinni a szavak igazát.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.26 18:44:31, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-26 17:12:26
Üzenet elküldve: 2015-12-26 17:12:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ewangel//
-A hangom!? Báh, ezek szerint lebuktam!
*Legyint egyet a kezével játékosan, majd beszélni kezd ezzel kapcsolatban a gondolatairól.*
-Azt mondta Mae, hogy egész jó hangom van. Talán mégis örökölhettem apámtól valamit a bárdszakmából!
*Mosolyodik el, bár ő elsősorban csak saját szórakoztatására használja az éneklést.*
-Kár, hogy csak ezt az egy nótát ismerem! Tényleg! Te nem ismert egy szép elf dalt?
*Kérdezi érdeklődve, bizonyos, hogy a leányzó kellemesen bongó hangja is jól festene éneklés közben. Nem utolsó sorban meg is taníthatja Aletainak a dalt.*
-A könyvtárban pedig még nem jártam, de nagyon szeretnék elmenni! Biztos sok hasznos, és még több szórakoztató könyv is akad ott a vásott polcokon!
*Érdeklődve az elfre pillant.*
-Akkor bővítetted egy kicsit a varázstudományod? Mutass valamit!
*Mosolyodik el, miközben egy újabbat harap az ételébe. A törpeszerelemmel kapcsolatban sajnos csak beleegyezően bólogatni tud.*
-Hrothgaar roppant keményfejű törpe, az egyszer biztos! Állítólag a háborút választotta Mae helyett. Zavaros ügy.
*Legyint egyet, hiszen nem nagyon akar belefolyni a történetbe. Mindenesetre szomorú, hogy szétváltak az útjaik.*
-Engem meg visszarendeltek az artheniori küldetésből. Úgy tűnik, hogy a háborús mozgások fontossága mellett minden eltörpül. Tényleg...
*Vár néhány másodpercet, mialatt hörpint egyet a söréből.*
-Azt mondtad jártál a karavánpihenőnél. Ott is ilyen vészterhes idők járnak? Megindultak ezek a nyavalyás halottak?
*Érdeklődve figyeli a háborús híreket, hiszen nem csak a város, de kettőjük szempontjából is fontos az információbőség.*
//Ewangel//
-A hangom!? Báh, ezek szerint lebuktam!
*Legyint egyet a kezével játékosan, majd beszélni kezd ezzel kapcsolatban a gondolatairól.*
-Azt mondta Mae, hogy egész jó hangom van. Talán mégis örökölhettem apámtól valamit a bárdszakmából!
*Mosolyodik el, bár ő elsősorban csak saját szórakoztatására használja az éneklést.*
-Kár, hogy csak ezt az egy nótát ismerem! Tényleg! Te nem ismert egy szép elf dalt?
*Kérdezi érdeklődve, bizonyos, hogy a leányzó kellemesen bongó hangja is jól festene éneklés közben. Nem utolsó sorban meg is taníthatja Aletainak a dalt.*
-A könyvtárban pedig még nem jártam, de nagyon szeretnék elmenni! Biztos sok hasznos, és még több szórakoztató könyv is akad ott a vásott polcokon!
*Érdeklődve az elfre pillant.*
-Akkor bővítetted egy kicsit a varázstudományod? Mutass valamit!
*Mosolyodik el, miközben egy újabbat harap az ételébe. A törpeszerelemmel kapcsolatban sajnos csak beleegyezően bólogatni tud.*
-Hrothgaar roppant keményfejű törpe, az egyszer biztos! Állítólag a háborút választotta Mae helyett. Zavaros ügy.
*Legyint egyet, hiszen nem nagyon akar belefolyni a történetbe. Mindenesetre szomorú, hogy szétváltak az útjaik.*
-Engem meg visszarendeltek az artheniori küldetésből. Úgy tűnik, hogy a háborús mozgások fontossága mellett minden eltörpül. Tényleg...
*Vár néhány másodpercet, mialatt hörpint egyet a söréből.*
-Azt mondtad jártál a karavánpihenőnél. Ott is ilyen vészterhes idők járnak? Megindultak ezek a nyavalyás halottak?
*Érdeklődve figyeli a háborús híreket, hiszen nem csak a város, de kettőjük szempontjából is fontos az információbőség.*
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-26 14:08:04
Üzenet elküldve: 2015-12-26 14:08:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Sokáig távol volt, el kellett intéznie néhány dolgot: Átöltözött, megmosakodott, evett is valamit, amit már jó pár órája meg kellett volna tennie és a szobáját is kicsit lakhatóvá tette, ami nem volt valami könnyű. Mivel a cuccai, ruhái, mindene a Kósza Pintyben maradt, így be kell érnie az alapbútorokkal. Ezzel alapvetően nem is lenne problémája, hiszen nem egy finnyás úri kisasszony, aki selyemágyneműje nélkül egy lépést sem tud tenni, de azért egy méretes fésülködőasztal és egy paraván jól jönne. Mindegy is, megoldotta, és újból beleveti magát a munkába.
Lesiet a lépcsőn, és ha lenn találja Tanilt, esetlenül bocsánatot is kér tőle, amiért ilyen sokáig egyedül hagyta a vendégekkel, majd a pult mellé telepedve várja, hogy kiszolgálja, akit kell. És vannak is bőven. Szinte megállás nélkül jönnek, ő pedig csak süti a csirkét, kavarja a ragut, méri a sört, és pakolja a tálcákat, hogy mindenki megkapja a rendelését. Amint van egy szusszanásnyi szünete, beáll a pult mögé, hogy eltörölje a használt poharakat. Közben persze az ajtón tartja a szemét, készen arra, hogy rögtön ugorjon, amint új vendék érkezik. Közben gondolatai kicsit elkalandoznak, vissza, a bordély felé.*
~Ott azért kellemesebb volt, még fizedtek is azért, hogy szórakoztattam magam. De esélytelen, hogy visszamenjek. Kagan talán el sem engedne, hiszen miatta hoztak ide Amon Ruadba. S egyedül vissza sem találnék. Még mindig jobb itt dolgozni, ahol szállást kapok, mint az erdőben bóklászni... Talán, majd egyszer visszatérek.~
*Ezzel meg is győzte magát, jó dolga van itt, habár más a hangulat és nincs annyi szabadsága. Majd csak megoldja valahogy, hogy dolgozik is, hogy ne dobják ki; de közben jól is érzi magát.*
A hozzászólás írója (Awynnia Notradim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.26 14:20:58
Lesiet a lépcsőn, és ha lenn találja Tanilt, esetlenül bocsánatot is kér tőle, amiért ilyen sokáig egyedül hagyta a vendégekkel, majd a pult mellé telepedve várja, hogy kiszolgálja, akit kell. És vannak is bőven. Szinte megállás nélkül jönnek, ő pedig csak süti a csirkét, kavarja a ragut, méri a sört, és pakolja a tálcákat, hogy mindenki megkapja a rendelését. Amint van egy szusszanásnyi szünete, beáll a pult mögé, hogy eltörölje a használt poharakat. Közben persze az ajtón tartja a szemét, készen arra, hogy rögtön ugorjon, amint új vendék érkezik. Közben gondolatai kicsit elkalandoznak, vissza, a bordély felé.*
~Ott azért kellemesebb volt, még fizedtek is azért, hogy szórakoztattam magam. De esélytelen, hogy visszamenjek. Kagan talán el sem engedne, hiszen miatta hoztak ide Amon Ruadba. S egyedül vissza sem találnék. Még mindig jobb itt dolgozni, ahol szállást kapok, mint az erdőben bóklászni... Talán, majd egyszer visszatérek.~
*Ezzel meg is győzte magát, jó dolga van itt, habár más a hangulat és nincs annyi szabadsága. Majd csak megoldja valahogy, hogy dolgozik is, hogy ne dobják ki; de közben jól is érzi magát.*
A hozzászólás írója (Awynnia Notradim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.26 14:20:58
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-25 21:45:11
Üzenet elküldve: 2015-12-25 21:45:11
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Aletai //
* Az illata. Na igen, erre nem gondolt bár az is bizonyos, hogy kevesen használnak Amon Ruadhon liliommal átitatott szappant és illatos vizekhez sem bizonyos, hogy szokva vannak az itteniek vagy ha mégis akkor más illatot választanak nem elfekre oly jellemző virágokat.*
- Téged meg a hangod. *mondja mosolyogva miközben a gyengéd mozdulat után visszavonja a tenyerét, hogy odahajoljon Aletaihoz egy rövid, kedveskedő csókra. Csak pár pillanat az egész, arra hivatott, hogy a rég nem látott kedvesét köszöntse vele majd már néz is a felajánlott szék után.*
- Jó ötlet. Az erdei ösvény környékén reggeliztem, majd pedig Hópehely segítségével egyhuzamban lovagoltam Amon Ruadhig. *mondja és ül is le a székre.
A következő kérdésre mosolyogva bólogat. Hogy mit csinál? Csak kérdezősködik meg tanulgat és ismét kérdezősködik.*
- A legtöbb időt a Templomban töltöm el.* mondja majd egy újabb adag kecskepörköltet is rendel az Aleé mellé. Italnak egy pohár édes vörösbort kér majd érdeklődve néz Alera.*
- Arthenior könyvtárában jártál már? El sem tudod képzelni mennyi tekercs és könyv található ott. *mondja sőt kezeivel és tekintetével is jelzi milyen magas és mennyire tele van olvasnivalóval az a hely.
Az, hogy Mae elment nagyon meglepi. Nem hitte volna, hogy a törpelány aki a jövőjét itt találta meg más lehetőségek után néz.*
- Összevesztek? *nevet fel a végén fejét megcsóválva.*
- Ej, nem sikerült betörnie Hrothi konok törpe fejét. *mondja szomorkásan mosolyogva. Már csak magában pufog, hogy akkor remélhetőleg legalább a vörös szakállát is magával vitte szuvenírnek.
Az utolsó szó a legkedvesebb amire nem is igen tud másképp válaszolni mint komoly tekintettel, szemeit Aletai szemeire emelve.*
- Te is hiányoztál nagyon.
// Aletai //
* Az illata. Na igen, erre nem gondolt bár az is bizonyos, hogy kevesen használnak Amon Ruadhon liliommal átitatott szappant és illatos vizekhez sem bizonyos, hogy szokva vannak az itteniek vagy ha mégis akkor más illatot választanak nem elfekre oly jellemző virágokat.*
- Téged meg a hangod. *mondja mosolyogva miközben a gyengéd mozdulat után visszavonja a tenyerét, hogy odahajoljon Aletaihoz egy rövid, kedveskedő csókra. Csak pár pillanat az egész, arra hivatott, hogy a rég nem látott kedvesét köszöntse vele majd már néz is a felajánlott szék után.*
- Jó ötlet. Az erdei ösvény környékén reggeliztem, majd pedig Hópehely segítségével egyhuzamban lovagoltam Amon Ruadhig. *mondja és ül is le a székre.
A következő kérdésre mosolyogva bólogat. Hogy mit csinál? Csak kérdezősködik meg tanulgat és ismét kérdezősködik.*
- A legtöbb időt a Templomban töltöm el.* mondja majd egy újabb adag kecskepörköltet is rendel az Aleé mellé. Italnak egy pohár édes vörösbort kér majd érdeklődve néz Alera.*
- Arthenior könyvtárában jártál már? El sem tudod képzelni mennyi tekercs és könyv található ott. *mondja sőt kezeivel és tekintetével is jelzi milyen magas és mennyire tele van olvasnivalóval az a hely.
Az, hogy Mae elment nagyon meglepi. Nem hitte volna, hogy a törpelány aki a jövőjét itt találta meg más lehetőségek után néz.*
- Összevesztek? *nevet fel a végén fejét megcsóválva.*
- Ej, nem sikerült betörnie Hrothi konok törpe fejét. *mondja szomorkásan mosolyogva. Már csak magában pufog, hogy akkor remélhetőleg legalább a vörös szakállát is magával vitte szuvenírnek.
Az utolsó szó a legkedvesebb amire nem is igen tud másképp válaszolni mint komoly tekintettel, szemeit Aletai szemeire emelve.*
- Te is hiányoztál nagyon.
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-25 19:24:22
Üzenet elküldve: 2015-12-25 19:24:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ewangel//
*Dúdolás és sörözés közben nem feltétlenül az ajtó felé figyel, meg hát biztonságban is érzi magát a tavernában, így lehetséges, hogy a kedvese mögé lopódzon.*
-Az illatod elárult, Angyal!
*Mosolyodik el, miközben a kezét a lányéra fonja, és a szeméről kicsit lejjebb húzza, hogy egy csókot leheljen annak kézfejére. Remélhetőleg sikerülni fog a művelet, ami után Ewa felé fordul.*
-Gyere, együnk valamit!
*Mutat az előtte lévő üres székre.*
-Hogy vagy mostanság? Remélem, hogy kerülöd a veszélyes helyzeteket!
*Pontosan nem tudja, hogy milyen feladatot is kapott a nő, így most megkérdezi.*
-Tényleg. Mit is dolgozol mostanság?
*Amíg a válaszra vár, addig intéz maguknak étket. Aletai kecskepörköltet eszik, Ewának meg azt hoz, amit kér majd.*
-Képzeld, Mae elhagyta a Vashegyet! Összevesztek Hrothgarral.
*Vázolja fel az elmúlt nap eseményeit, miközben Eva szépséges smaragdzöld szemeibe néz.*
-Olyan a szemed, mint a macskás amulettemé. Furcsa hasonlóság! Hiányoztál!
*Mosolyodik el, majd nagyot harap a pörköltbe.*
//Ewangel//
*Dúdolás és sörözés közben nem feltétlenül az ajtó felé figyel, meg hát biztonságban is érzi magát a tavernában, így lehetséges, hogy a kedvese mögé lopódzon.*
-Az illatod elárult, Angyal!
*Mosolyodik el, miközben a kezét a lányéra fonja, és a szeméről kicsit lejjebb húzza, hogy egy csókot leheljen annak kézfejére. Remélhetőleg sikerülni fog a művelet, ami után Ewa felé fordul.*
-Gyere, együnk valamit!
*Mutat az előtte lévő üres székre.*
-Hogy vagy mostanság? Remélem, hogy kerülöd a veszélyes helyzeteket!
*Pontosan nem tudja, hogy milyen feladatot is kapott a nő, így most megkérdezi.*
-Tényleg. Mit is dolgozol mostanság?
*Amíg a válaszra vár, addig intéz maguknak étket. Aletai kecskepörköltet eszik, Ewának meg azt hoz, amit kér majd.*
-Képzeld, Mae elhagyta a Vashegyet! Összevesztek Hrothgarral.
*Vázolja fel az elmúlt nap eseményeit, miközben Eva szépséges smaragdzöld szemeibe néz.*
-Olyan a szemed, mint a macskás amulettemé. Furcsa hasonlóság! Hiányoztál!
*Mosolyodik el, majd nagyot harap a pörköltbe.*
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-24 18:47:16
Üzenet elküldve: 2015-12-24 18:47:16
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Aletai //
* Két küldetés között szalad haza és természetesen azonnal Aletait kezdi el keresni reménykedve abban, hogy nincs valamerre úton. Az ismerősök tudták, hogy valamerre Amon Ruadhon van, a barátok még azt is megsúgták, hogy a Tavernában kell keresnie.
Az ajtó feltárul, egy szőke fürtös fej les be rajta. Már csak megszokásból is hallgatózik először de nem hall szóváltást. Nyugodtan léphet be, nem kell tartania attól, hogy másnak címzett pofon részese lenne. Tekintete a bennlévőkön siklik végig. Jó páran vannak bent, úgy tűnik mindenki ünnepre készül. A pult felé les de nem lát ismerőst viszont egy hang megfogja a gondolatait. Nem a szavak, csakis a hang volt ismerős majd pedig a több száz közül is felismerhető öltözék és a hosszú szőke haj. Lábujjhegyen közelíti meg már ha nem fordult az ajtó felé akkor amikor az megnyílt. Barna fordított csizmákban, fekete nadrágban, fehér, kötött gyapjúpulóverben és rövid, meleg, vörös róka kabátkát visel. Ha sikerül a kedvese háta mögé kerülni akkor egyazon időben fogja be a szemét és mondja.*
- Meglepetés!
* Fontos az időzítés ugyanis nem szeretne egy átszállót kapni az orgyilkostól.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.24 18:48:10
// Aletai //
* Két küldetés között szalad haza és természetesen azonnal Aletait kezdi el keresni reménykedve abban, hogy nincs valamerre úton. Az ismerősök tudták, hogy valamerre Amon Ruadhon van, a barátok még azt is megsúgták, hogy a Tavernában kell keresnie.
Az ajtó feltárul, egy szőke fürtös fej les be rajta. Már csak megszokásból is hallgatózik először de nem hall szóváltást. Nyugodtan léphet be, nem kell tartania attól, hogy másnak címzett pofon részese lenne. Tekintete a bennlévőkön siklik végig. Jó páran vannak bent, úgy tűnik mindenki ünnepre készül. A pult felé les de nem lát ismerőst viszont egy hang megfogja a gondolatait. Nem a szavak, csakis a hang volt ismerős majd pedig a több száz közül is felismerhető öltözék és a hosszú szőke haj. Lábujjhegyen közelíti meg már ha nem fordult az ajtó felé akkor amikor az megnyílt. Barna fordított csizmákban, fekete nadrágban, fehér, kötött gyapjúpulóverben és rövid, meleg, vörös róka kabátkát visel. Ha sikerül a kedvese háta mögé kerülni akkor egyazon időben fogja be a szemét és mondja.*
- Meglepetés!
* Fontos az időzítés ugyanis nem szeretne egy átszállót kapni az orgyilkostól.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.24 18:48:10
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051