Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-12-15 11:12:43
Üzenet elküldve: 2020-12-15 11:12:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 415
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 415
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bredoc//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bár egy napnál több ideje biztos, hogy nem ismerik egymást, mégis van köztük egy megértés, és világképük sem különbözik nagyban. Bár kívülről talán furcsának tűnhet, ez nem igazán okoz meglepetést Frandrnek. Akárhonnan jönnek, akármilyen háborúkban is harcoltak, ha két veterán leül egy asztalhoz, nagy eséllyel rövidesen találni fognak valamit, amin osztoznak.*
-Egy törzs, ami nem képes letelepedni, és normális úton megélni, hanem folyton a pusztát járják, keresik a következő legelőt, vagy falut, amit kifoszthatnak.
*Szinte köpködi a szavakat, majd a meglehetősen elfogult definíció után nagyot sóhajt.*
-Mondjuk az orkokkal meg rablóbandákkal ellentétben velük legalább lehet tárgyalni.
*A haja egy sötét, vörösesbarna színárnyalatot vesz fel egy rövid időre. Bredoc tréfája, bár mosolyt nem csal az arcára, mintha könnyítene kicsit a hangulatán. Fejszőrzete lassacskán elveszti vöröses árnyalatát, és az üres korsót markoló kezébe is visszatér a vér, ahogy kissé ellazítja azt.*
-Öhm... pogány?
*Kérdez rá először a számára teljesen idegen szóra. Közben halványan elmosolyodik, ahogy eszébe jut, hogy ennek a beszélgetésnek a végén mindkettejük szókincse jóval gazdagabb lesz.*
-Ha rúnaírás, akkor nem olyan, amivel valaha is találkoztam... ami nem jelent sokat.
*Bár a pusztán használatos rúnákat kis nehézséggel tudja írni-olvasni, betűtudománya eddig terjed csak. Ahogy aztán Bredoc végez fegyverei megtekintésével, visszaveszi őket.
A történet kvázi befejezésére Frandr komoran bólint. Túlságosan jól ismeri ő is, hogy a fiatalabb generációk milyen könnyen eldobják a békét, amit elődeik véres csaták árán nyertek nekik.
Sóhajt, majd az előtte levő, szinte érintetlen ogrepálinka felé nyúl, és egy mozdulattal felhajtja azt. Elégedetten nyög, ahogy a folyadék végigperzseli a torkát, és már szinte a hatását is érzi.*
-E-egyébként...
*Vált témát, bár már kicsit lassan jönnek neki a szavak*
-Két kard?
*Bök Bredoc háta mögé.*
-Egyszerre forgatod mindkettőt, vagy az egyik tartalék?
*Bár szükségből lett harcos, őszintén érdeklik a fegyverek, páncélok és harci stílusok. Így szinte magától értetődő, hogy erre is rákérdez.
Ahogy beszélgetnek, int a kocsmárosnak, és rövid gondolkozás után úgy dönt, hogy kipróbál valami újat. 14 arany árán hamarosan két bögre Forralt vörösbor gőzölög az asztalon.
, és Frandr lassan kortyolgatni kezd a sajátjából, élvezve a fűszeres ízt, és a meleget, ami szétterjed a testében az ital hatására.*
//Bredoc//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bár egy napnál több ideje biztos, hogy nem ismerik egymást, mégis van köztük egy megértés, és világképük sem különbözik nagyban. Bár kívülről talán furcsának tűnhet, ez nem igazán okoz meglepetést Frandrnek. Akárhonnan jönnek, akármilyen háborúkban is harcoltak, ha két veterán leül egy asztalhoz, nagy eséllyel rövidesen találni fognak valamit, amin osztoznak.*
-Egy törzs, ami nem képes letelepedni, és normális úton megélni, hanem folyton a pusztát járják, keresik a következő legelőt, vagy falut, amit kifoszthatnak.
*Szinte köpködi a szavakat, majd a meglehetősen elfogult definíció után nagyot sóhajt.*
-Mondjuk az orkokkal meg rablóbandákkal ellentétben velük legalább lehet tárgyalni.
*A haja egy sötét, vörösesbarna színárnyalatot vesz fel egy rövid időre. Bredoc tréfája, bár mosolyt nem csal az arcára, mintha könnyítene kicsit a hangulatán. Fejszőrzete lassacskán elveszti vöröses árnyalatát, és az üres korsót markoló kezébe is visszatér a vér, ahogy kissé ellazítja azt.*
-Öhm... pogány?
*Kérdez rá először a számára teljesen idegen szóra. Közben halványan elmosolyodik, ahogy eszébe jut, hogy ennek a beszélgetésnek a végén mindkettejük szókincse jóval gazdagabb lesz.*
-Ha rúnaírás, akkor nem olyan, amivel valaha is találkoztam... ami nem jelent sokat.
*Bár a pusztán használatos rúnákat kis nehézséggel tudja írni-olvasni, betűtudománya eddig terjed csak. Ahogy aztán Bredoc végez fegyverei megtekintésével, visszaveszi őket.
A történet kvázi befejezésére Frandr komoran bólint. Túlságosan jól ismeri ő is, hogy a fiatalabb generációk milyen könnyen eldobják a békét, amit elődeik véres csaták árán nyertek nekik.
Sóhajt, majd az előtte levő, szinte érintetlen ogrepálinka felé nyúl, és egy mozdulattal felhajtja azt. Elégedetten nyög, ahogy a folyadék végigperzseli a torkát, és már szinte a hatását is érzi.*
-E-egyébként...
*Vált témát, bár már kicsit lassan jönnek neki a szavak*
-Két kard?
*Bök Bredoc háta mögé.*
-Egyszerre forgatod mindkettőt, vagy az egyik tartalék?
*Bár szükségből lett harcos, őszintén érdeklik a fegyverek, páncélok és harci stílusok. Így szinte magától értetődő, hogy erre is rákérdez.
Ahogy beszélgetnek, int a kocsmárosnak, és rövid gondolkozás után úgy dönt, hogy kipróbál valami újat. 14 arany árán hamarosan két bögre Forralt vörösbor gőzölög az asztalon.
, és Frandr lassan kortyolgatni kezd a sajátjából, élvezve a fűszeres ízt, és a meleget, ami szétterjed a testében az ital hatására.*
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-12-13 18:05:59
Üzenet elküldve: 2020-12-13 18:05:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő maga is megmosolyogja a helyzetet, kicsit olyan, mintha régebb óta ismernék egymást, mint ami valóban igaz. Talán csak a ritka, megfáradt lelkek vonzzák egymást, vagy épp taszítják, ha ellenséget talál az ember olyasvalakiben, akivel életében először találkozik. Szerencsére most nem kell félteni az irháját, legalábbis nem úgy érzi, mintha kellene. A sör is csúszik, bár azért igyekszik nem lerészegedni, inkább csak a kellemes bódultság állapotában maradni.*
-Nomád? Ez mit jelent pontosan?
*Most talán Bredoc tanulhat valamit Fradnrtól, ő ugyanis nem igazán tudja hová tenni a nomádokat. Hallani hallotta ugyan korábban, de csak foszlányokban, mindig csavart fejű, ferde kardú lovas pusztai emberekre gondol, amikor ezt hallja, de bizonyos, hogy nem lehet ilyen egyszerűen. A fejében ez a butácska kép él.*
-Hm. Értem. Akkor nem vagy egy elveszett öreg kovácsmester, ha jól sejtem. A mesterkardok titka egyelőre feltáratlan marad számomra.
*Elmosolyogja magát, szinte fel is kacag a saját tréfáján. Azonban ahogy a férfi fegyvere előkerül, kicsit megkomolyodik a vigyora. Lassan nyúl felé, s ha Frandr nem bánja végigsimítja a véseteket.*
-Lehetséges.
*Közben a szakállát is meg kell, hogy vakargassa, hogy jobban gondolkodhasson.*
-Lehetséges, talán igen. Talán másfajták, nem vagyok sajnos írnok, hogy így tudjam. Mindenesetre úgy tűntek, hogy jelentenek valamit, nem csak díszként szolgálnak. Talán valamiféle rúnaírás lehet? Vagy a saját pogány isteneikhez való imádkozás jelei.
*Vonja meg végül a vállát, mert valószínűleg nem fog rájönni, hacsak vissza nem tér oda megint.*
-Mindazonáltal ezek a cserék nem mentek mindig olyan szépen, mint ahogy kellett volna. Sok volt a fiatal, szinte kamasz "harcos" köztük, akik sérelmezték, hogy elvisszük az Ő érceiket.
*Itt kicsit szomorúan rázza meg a fejét a parancsnokhelyettes.*
-Mennyi felesleges halál...
//Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő maga is megmosolyogja a helyzetet, kicsit olyan, mintha régebb óta ismernék egymást, mint ami valóban igaz. Talán csak a ritka, megfáradt lelkek vonzzák egymást, vagy épp taszítják, ha ellenséget talál az ember olyasvalakiben, akivel életében először találkozik. Szerencsére most nem kell félteni az irháját, legalábbis nem úgy érzi, mintha kellene. A sör is csúszik, bár azért igyekszik nem lerészegedni, inkább csak a kellemes bódultság állapotában maradni.*
-Nomád? Ez mit jelent pontosan?
*Most talán Bredoc tanulhat valamit Fradnrtól, ő ugyanis nem igazán tudja hová tenni a nomádokat. Hallani hallotta ugyan korábban, de csak foszlányokban, mindig csavart fejű, ferde kardú lovas pusztai emberekre gondol, amikor ezt hallja, de bizonyos, hogy nem lehet ilyen egyszerűen. A fejében ez a butácska kép él.*
-Hm. Értem. Akkor nem vagy egy elveszett öreg kovácsmester, ha jól sejtem. A mesterkardok titka egyelőre feltáratlan marad számomra.
*Elmosolyogja magát, szinte fel is kacag a saját tréfáján. Azonban ahogy a férfi fegyvere előkerül, kicsit megkomolyodik a vigyora. Lassan nyúl felé, s ha Frandr nem bánja végigsimítja a véseteket.*
-Lehetséges.
*Közben a szakállát is meg kell, hogy vakargassa, hogy jobban gondolkodhasson.*
-Lehetséges, talán igen. Talán másfajták, nem vagyok sajnos írnok, hogy így tudjam. Mindenesetre úgy tűntek, hogy jelentenek valamit, nem csak díszként szolgálnak. Talán valamiféle rúnaírás lehet? Vagy a saját pogány isteneikhez való imádkozás jelei.
*Vonja meg végül a vállát, mert valószínűleg nem fog rájönni, hacsak vissza nem tér oda megint.*
-Mindazonáltal ezek a cserék nem mentek mindig olyan szépen, mint ahogy kellett volna. Sok volt a fiatal, szinte kamasz "harcos" köztük, akik sérelmezték, hogy elvisszük az Ő érceiket.
*Itt kicsit szomorúan rázza meg a fejét a parancsnokhelyettes.*
-Mennyi felesleges halál...
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-12-08 09:31:19
Üzenet elküldve: 2020-12-08 09:31:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 415
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 415
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bredoc//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Megdolgoztatják a fogadóst, ahogy rendelik egyik italt a másik után. Bár nem úgy iszik, mint az, aki a talajrészegséggel járó zsibbadtság érzését üldözi, Frandr mégis viszonylag gyakran nyúl az előtte álló korsóhoz. Ennek köszönhető, hogy, mikor Bredoc példáját követve emel a kiképzőmesterekre, már csak a korsó alján lötyög egy kevés ital, amit rögtön utána le is küld.
Miután a fogadós a két ogrepálinkán és Bredoc sörén kívül mindent elvitt, amaz elkezd mesélni. Halvány mosollyal biccent, mikor amaz a nevekkel való kapcsolatáról beszél, hiszen ilyen téren ő is tud rokonszenvezni vele.
Érdekes történetet mond el a férfi. A törzsek közötti háborúskodást nem kell neki elmagyarázni, ám a Vashegy az egyetlen hegy, amivel életében találkozott, így rövid próbálkozást követően feladja probálkozásait egy fagylepte hegyvidék vizualizására. Viszont a vasérc említése elgondolkoztatja.
Bár se a kovácsmunka, se a bányászat nem szakterülete, emlékei szerint a Keleti Pusztaság távolról sem gazdag vasércben, és az itteni nyugati kovácsok gyanúja szerint kiröhögnék azt a kevés vasművest, akit Frandr keleten ismert. A nyugati kovácsokhoz való látogatásai során pedig volt alkalma megállapítani, hogy a falva fegyverzete sokkal több rokonságot mutat az itteni felszerelésekkel, mint a nomád törzsekével.
Bredoc eközben folytatja a történetét, és mikor véseteket említ, Frandr összeráncolja a szemöldökét, majd szó nélkül előveszi és az asztalra helyezi fegyvereit. Kardjának keresztvasán és fokosa baltafejének lapján kopott, ám még mindig tökéletesen felismerhető, tekergőző fonatminták vannak vésve.*
-A thargokról nem sokat tudok, ők tudtommal egy északi síkságról érkeztek, valami nomád törzs lehettek korábban.
*Ha Bredoc szemfüles, észreveheti, hogy a "nomád" szónak Frandr szájából egy távolról sem szeretetteljes éle van, és miután kimondja, egy pillanatig hezitál is, és enyhén oldalra fordul a feje, mintha ösztönösen ki akarna köpni.*
-Én pedig ezelőttig egy innen távoli, keleti faluban éltem. De hogy ezek a fegyverek honnan jöttek, vagy a véseteik mit jelenthetnek, arról fogalmam sincs.
~Még azt sem tudom, hogy akik régen a falvamat alapították, azok honnan jöhettek. Mert hogy nem egy rakás mocskos nomád voltak, az biztos.~
-Ilyenek voltak azok a vésetek?
//Bredoc//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Megdolgoztatják a fogadóst, ahogy rendelik egyik italt a másik után. Bár nem úgy iszik, mint az, aki a talajrészegséggel járó zsibbadtság érzését üldözi, Frandr mégis viszonylag gyakran nyúl az előtte álló korsóhoz. Ennek köszönhető, hogy, mikor Bredoc példáját követve emel a kiképzőmesterekre, már csak a korsó alján lötyög egy kevés ital, amit rögtön utána le is küld.
Miután a fogadós a két ogrepálinkán és Bredoc sörén kívül mindent elvitt, amaz elkezd mesélni. Halvány mosollyal biccent, mikor amaz a nevekkel való kapcsolatáról beszél, hiszen ilyen téren ő is tud rokonszenvezni vele.
Érdekes történetet mond el a férfi. A törzsek közötti háborúskodást nem kell neki elmagyarázni, ám a Vashegy az egyetlen hegy, amivel életében találkozott, így rövid próbálkozást követően feladja probálkozásait egy fagylepte hegyvidék vizualizására. Viszont a vasérc említése elgondolkoztatja.
Bár se a kovácsmunka, se a bányászat nem szakterülete, emlékei szerint a Keleti Pusztaság távolról sem gazdag vasércben, és az itteni nyugati kovácsok gyanúja szerint kiröhögnék azt a kevés vasművest, akit Frandr keleten ismert. A nyugati kovácsokhoz való látogatásai során pedig volt alkalma megállapítani, hogy a falva fegyverzete sokkal több rokonságot mutat az itteni felszerelésekkel, mint a nomád törzsekével.
Bredoc eközben folytatja a történetét, és mikor véseteket említ, Frandr összeráncolja a szemöldökét, majd szó nélkül előveszi és az asztalra helyezi fegyvereit. Kardjának keresztvasán és fokosa baltafejének lapján kopott, ám még mindig tökéletesen felismerhető, tekergőző fonatminták vannak vésve.*
-A thargokról nem sokat tudok, ők tudtommal egy északi síkságról érkeztek, valami nomád törzs lehettek korábban.
*Ha Bredoc szemfüles, észreveheti, hogy a "nomád" szónak Frandr szájából egy távolról sem szeretetteljes éle van, és miután kimondja, egy pillanatig hezitál is, és enyhén oldalra fordul a feje, mintha ösztönösen ki akarna köpni.*
-Én pedig ezelőttig egy innen távoli, keleti faluban éltem. De hogy ezek a fegyverek honnan jöttek, vagy a véseteik mit jelenthetnek, arról fogalmam sincs.
~Még azt sem tudom, hogy akik régen a falvamat alapították, azok honnan jöhettek. Mert hogy nem egy rakás mocskos nomád voltak, az biztos.~
-Ilyenek voltak azok a vésetek?
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-12-06 20:24:32
Üzenet elküldve: 2020-12-06 20:24:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az étel hamar elfogy, s a sör is egyre jobban csúszik. Ugyan Fradnr egy újabb körrel ajándékozza meg az estét, a parancsnokhelyettes sem akar adós maradni, így ő sem marad rest. Két Ogrepálinka jól passzol a háborús történetekhez, az a 26 arany pedig igazán nem sok. *
-A jó kikézőkre!
*Az első mondata az újoncaihoz, hogy ne állítsák a kardot a saját lábukba, vagy valami ilyesmi. Biztosan jót derülnének ezek, ha egymás fejébe látnának, de így megmarad az istenek fintorának. Azzal le is hajtja a maga részéről, a megevett étel maradékait pedig kitakarítva a tányérból odaadja a pincérnek, hogy hagy vigye el azt, illetve az üres korsókat.*
-Nos nem lepődtem meg, hogy nem hallottál róluk. Meg kell hagyni, errefelé nem dalolnak a bárdok olyan történeteket, mikben nevüket jegyzenék.
*El kell gondolkodnia kicsit, mert a nevek egyébként sem az erősségei.*
-A nevek nem az erősségeim. *Talán egyszerűbb is így. Bár ha nagyon kotorna, eszébe jutna a pontos név, de az ottani embereknek nehezen kiejthető nevük van.* Így azt a képzeletedre bízom, de vannak. Emlékszel, hogy korábban birodalmat említettem? Nos egy birodalom határai elég, hogy is mondjam... rugalmasak. Egy egészen apró falucska is lehet birodalom, a benne élők szemében, s annak is lehet egy királya. Na most fent északon, a hegyekben, ahol az év nagyobb részében hideg, hó és jég uralkodik, s a juhok és kecskék az ember legjobb barátai ott akad egy pár törzs, s jobbára mindnek más a királya. Azért ne egy falut képzelj el, meglepően sok ember él ott, a zord körülmények ellenére is. Sok arrafelé a bánya, aztán az érceket a különböző városokkal tudjál elkereskedni olyasmikre, amiket nem tudnak maguk megtermelni a környezet miatt.
*Kell egy pár korty, hogy leöblítse a száraz torkát, majd folytatja.*
-Mogorva, harcias népek ezek, de a tisztesség nem hiányzik belőlük, legalábbis a legtöbbjükből, de sosem árt az óvatosság. Először egy ilyen kereskedő karavánt kellett odakísérnem. Egy nagyobb csoport fegyveres hozta az érceket, jobbára fejsze volt náluk, amit mindenfélére használtak, nem csak harcra, és furcsa vésetek voltak benne, számomra ismeretlen jeleket hordozva magukon. Nem tudom te találkoztál-e hasonlóval esetleg, vagy a thargok rokonia lehetnek ezek a népek?
*Vonja meg a vállát, bár egyébként sem valami istenverte mágus, vagy okos levéltáros fajta, hogy tudjon sok nyelvet.*
//Frandr//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az étel hamar elfogy, s a sör is egyre jobban csúszik. Ugyan Fradnr egy újabb körrel ajándékozza meg az estét, a parancsnokhelyettes sem akar adós maradni, így ő sem marad rest. Két Ogrepálinka jól passzol a háborús történetekhez, az a 26 arany pedig igazán nem sok.
*-A jó kikézőkre!
*Az első mondata az újoncaihoz, hogy ne állítsák a kardot a saját lábukba, vagy valami ilyesmi. Biztosan jót derülnének ezek, ha egymás fejébe látnának, de így megmarad az istenek fintorának. Azzal le is hajtja a maga részéről, a megevett étel maradékait pedig kitakarítva a tányérból odaadja a pincérnek, hogy hagy vigye el azt, illetve az üres korsókat.*
-Nos nem lepődtem meg, hogy nem hallottál róluk. Meg kell hagyni, errefelé nem dalolnak a bárdok olyan történeteket, mikben nevüket jegyzenék.
*El kell gondolkodnia kicsit, mert a nevek egyébként sem az erősségei.*
-A nevek nem az erősségeim. *Talán egyszerűbb is így. Bár ha nagyon kotorna, eszébe jutna a pontos név, de az ottani embereknek nehezen kiejthető nevük van.* Így azt a képzeletedre bízom, de vannak. Emlékszel, hogy korábban birodalmat említettem? Nos egy birodalom határai elég, hogy is mondjam... rugalmasak. Egy egészen apró falucska is lehet birodalom, a benne élők szemében, s annak is lehet egy királya. Na most fent északon, a hegyekben, ahol az év nagyobb részében hideg, hó és jég uralkodik, s a juhok és kecskék az ember legjobb barátai ott akad egy pár törzs, s jobbára mindnek más a királya. Azért ne egy falut képzelj el, meglepően sok ember él ott, a zord körülmények ellenére is. Sok arrafelé a bánya, aztán az érceket a különböző városokkal tudjál elkereskedni olyasmikre, amiket nem tudnak maguk megtermelni a környezet miatt.
*Kell egy pár korty, hogy leöblítse a száraz torkát, majd folytatja.*
-Mogorva, harcias népek ezek, de a tisztesség nem hiányzik belőlük, legalábbis a legtöbbjükből, de sosem árt az óvatosság. Először egy ilyen kereskedő karavánt kellett odakísérnem. Egy nagyobb csoport fegyveres hozta az érceket, jobbára fejsze volt náluk, amit mindenfélére használtak, nem csak harcra, és furcsa vésetek voltak benne, számomra ismeretlen jeleket hordozva magukon. Nem tudom te találkoztál-e hasonlóval esetleg, vagy a thargok rokonia lehetnek ezek a népek?
*Vonja meg a vállát, bár egyébként sem valami istenverte mágus, vagy okos levéltáros fajta, hogy tudjon sok nyelvet.*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-12-03 17:31:09
Üzenet elküldve: 2020-12-03 17:31:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Úgy tűnik, a kancellár ragaszkodik ehhez a kedveskedéshez, de hát Fint ugyan miért állítaná meg? Ha meggondolja, idejét se tudja, mikor mondtak róla valami kedveset. Néhányan hajlamosak elfelejteni, hogy ő tölti nekik az italt és ő készíti az ételt, aztán csak néznek, mikor elküldi őket a fészkesbe. Most jóízűen kanalazgatja a finom ételt, és be kell vallania, hogy az itteni koszt még mindig jó, sokkal jobb, mint amilyenre a hegyeken túl volt ráfanyalodva abban a bizonyos régi múltjában.*
- Jó volna játszani, de mostanság nincs kivel. Maga nem valami kártyásféle véletlenül? Vagy kockajátékos? *Kissé teli szájjal magyaráz, de persze mondani sem kell, hogy Fint jómodora hagy épp kívánnivalót. Viszont most tényleg kíváncsiskodik. Ha kiderül az öregről, hogy a pipázás mellett még játszik is, talán Fint nem fog megrohadni ezen a mocsok helyen. Hogy, hogy nem, azonban éppen úgy alakul, hogy egy ostoba megjegyzését követően a pipa, az a gyönyörű pipa megsemmisül. Ez már a bagózásuk közepette történik, s Fint, röstelli ugyan, de úgy meglepődik, hogy a szivarkája a szájából a földre pottyan. Az alattuk lévő szőnyegből egy kis füstfelhő pöffen elő, nem tagadva célját, hogy felgyújtsa az egész kócerájt, de a tapasztalt kocsmáros jó nagyot toppant rá a csizmájával. Csodálkozva fixírozza Habrertust.*
- Jaj, ne tessék má' ennyire felkapni a vizet. Tréfáltam, no. *Mondja szinte vigasztalóan, de komolyan megsajnálta azt a pipát, a szivarjáról nem is beszélve. Ő egyből arra következtet, hogy a nőügyből történt az eset, bár annak nem látja jelét, hogy jogosan, mert a társa mindenfélét zagyvál.* Azért mondtam a kalapost, mert csak úgy bujkált magához, mikor beröppent az a szárnyas pörkölt az ablakon. *Von vállat közömbösen.* Meg különben is, a ripacs itt van, ők meg Artheniorban. De ha meg kéne valakit verni… Tudja… *Magára bök, és rondán, bárgyún vigyorog egyet.*
*Közben Habrertusnak már nagyon mehetnéke van, de Fint még nem engedné el olyan szívesen. Már majdhogynem élvezte a társaságát. De ha menni kell, hát menni kell, ha úgy alakul, maga Fint is feláll, és ha tényleg mennie kell, ezúttal a mogorva csapos baráti jobbot nyújt neki az ökle helyett.*
- Ha már így szóba került, legalább azt mondja meg, mennyi dolga van még a szép lányoknak ott, messze? *Teszi hozzá kíváncsian. Mert hát azt tudja Estitől, hogy pár napra távoztak, de az idő múlik, ő pedig már szívesen viszontlátná a lány bájos idomait. Minél tovább halasztgatja a korábban elképzelt közös kapcsolatukat, annál kínosabb lesz hazudni róla. Ez a bolond kancellár meg rendelné inkább vissza őket, ahelyett, hogy a pipáját tördeli. Hátha elfoglalja magát ezzel az emlegetett kalapos kicsikével, és Fintnek nem kell sokáig törnie magát a másikért.*
*Úgy tűnik, a kancellár ragaszkodik ehhez a kedveskedéshez, de hát Fint ugyan miért állítaná meg? Ha meggondolja, idejét se tudja, mikor mondtak róla valami kedveset. Néhányan hajlamosak elfelejteni, hogy ő tölti nekik az italt és ő készíti az ételt, aztán csak néznek, mikor elküldi őket a fészkesbe. Most jóízűen kanalazgatja a finom ételt, és be kell vallania, hogy az itteni koszt még mindig jó, sokkal jobb, mint amilyenre a hegyeken túl volt ráfanyalodva abban a bizonyos régi múltjában.*
- Jó volna játszani, de mostanság nincs kivel. Maga nem valami kártyásféle véletlenül? Vagy kockajátékos? *Kissé teli szájjal magyaráz, de persze mondani sem kell, hogy Fint jómodora hagy épp kívánnivalót. Viszont most tényleg kíváncsiskodik. Ha kiderül az öregről, hogy a pipázás mellett még játszik is, talán Fint nem fog megrohadni ezen a mocsok helyen. Hogy, hogy nem, azonban éppen úgy alakul, hogy egy ostoba megjegyzését követően a pipa, az a gyönyörű pipa megsemmisül. Ez már a bagózásuk közepette történik, s Fint, röstelli ugyan, de úgy meglepődik, hogy a szivarkája a szájából a földre pottyan. Az alattuk lévő szőnyegből egy kis füstfelhő pöffen elő, nem tagadva célját, hogy felgyújtsa az egész kócerájt, de a tapasztalt kocsmáros jó nagyot toppant rá a csizmájával. Csodálkozva fixírozza Habrertust.*
- Jaj, ne tessék má' ennyire felkapni a vizet. Tréfáltam, no. *Mondja szinte vigasztalóan, de komolyan megsajnálta azt a pipát, a szivarjáról nem is beszélve. Ő egyből arra következtet, hogy a nőügyből történt az eset, bár annak nem látja jelét, hogy jogosan, mert a társa mindenfélét zagyvál.* Azért mondtam a kalapost, mert csak úgy bujkált magához, mikor beröppent az a szárnyas pörkölt az ablakon. *Von vállat közömbösen.* Meg különben is, a ripacs itt van, ők meg Artheniorban. De ha meg kéne valakit verni… Tudja… *Magára bök, és rondán, bárgyún vigyorog egyet.*
*Közben Habrertusnak már nagyon mehetnéke van, de Fint még nem engedné el olyan szívesen. Már majdhogynem élvezte a társaságát. De ha menni kell, hát menni kell, ha úgy alakul, maga Fint is feláll, és ha tényleg mennie kell, ezúttal a mogorva csapos baráti jobbot nyújt neki az ökle helyett.*
- Ha már így szóba került, legalább azt mondja meg, mennyi dolga van még a szép lányoknak ott, messze? *Teszi hozzá kíváncsian. Mert hát azt tudja Estitől, hogy pár napra távoztak, de az idő múlik, ő pedig már szívesen viszontlátná a lány bájos idomait. Minél tovább halasztgatja a korábban elképzelt közös kapcsolatukat, annál kínosabb lesz hazudni róla. Ez a bolond kancellár meg rendelné inkább vissza őket, ahelyett, hogy a pipáját tördeli. Hátha elfoglalja magát ezzel az emlegetett kalapos kicsikével, és Fintnek nem kell sokáig törnie magát a másikért.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-12-01 10:33:49
Üzenet elküldve: 2020-12-01 10:33:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 415
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 415
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bredoc//
-Az. A baj akkor kezdődik, mikor kérdés nélkül szerinte kezd élni valaki.
*Ezt követően egy darabig a Taverna kínálata vonja el a figyelmüket. Kortyok és harapások között pedig folytatódik a beszélgetés.*
-A legtöbb jól képzett harcos így kezdi. Jó kiképzőmesterekből pedig sosem elég.
*Nem számszerű adatokra vágyott, és tökéletesen megfelel számára Bredoc válasza. Át is érzi a városőr helyzetét. Ő is számtalanszor érezte úgy korábban, hogy minden igyekezete ellenére is túl kevesen vannak azok, akiknek a kezébe adhat egy lándzsát, és bízhat benne, hogy nem szúrják magukat lábon vele.
Miután elmagyarázza a saját foglalkozását, ismét Bredocra terelődik a szó, és az rögtön olyan kérdést is tesz fel neki, amin kicsit gondolkoznia kell.*
-Hát... Most már gyanítom, hogy léteznek.
*Mosolyodik el ő is. Abban sem biztos, hogy a "király" kifejezés jelentését honnan ismeri.
Szinte odafigyelés nélkül int a fogadósnak, kezében 9 arannyal, ami egy Tharg házi sört előlegez meg Bredocnak, ha kiürülne a korsója. Végtére is tapasztalatai szerint semmi sincs, ami annyira elő tud segíteni egy jó történetet, mint egy ital, amit más vásárol neked.
Ezt követően a figyelme az étele, és Bredoc mondandója között oszlik meg csak.*
//Bredoc//
-Az. A baj akkor kezdődik, mikor kérdés nélkül szerinte kezd élni valaki.
*Ezt követően egy darabig a Taverna kínálata vonja el a figyelmüket. Kortyok és harapások között pedig folytatódik a beszélgetés.*
-A legtöbb jól képzett harcos így kezdi. Jó kiképzőmesterekből pedig sosem elég.
*Nem számszerű adatokra vágyott, és tökéletesen megfelel számára Bredoc válasza. Át is érzi a városőr helyzetét. Ő is számtalanszor érezte úgy korábban, hogy minden igyekezete ellenére is túl kevesen vannak azok, akiknek a kezébe adhat egy lándzsát, és bízhat benne, hogy nem szúrják magukat lábon vele.
Miután elmagyarázza a saját foglalkozását, ismét Bredocra terelődik a szó, és az rögtön olyan kérdést is tesz fel neki, amin kicsit gondolkoznia kell.*
-Hát... Most már gyanítom, hogy léteznek.
*Mosolyodik el ő is. Abban sem biztos, hogy a "király" kifejezés jelentését honnan ismeri.
Szinte odafigyelés nélkül int a fogadósnak, kezében 9 arannyal, ami egy Tharg házi sört
előlegez meg Bredocnak, ha kiürülne a korsója. Végtére is tapasztalatai szerint semmi sincs, ami annyira elő tud segíteni egy jó történetet, mint egy ital, amit más vásárol neked.Ezt követően a figyelme az étele, és Bredoc mondandója között oszlik meg csak.*
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-29 01:57:16
Üzenet elküldve: 2020-11-29 01:57:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 155
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Frandr//
-Ahogy mondod.
*Hümmögi, miközben tovább iszogatja a sört. Látja, hogy szavai, vagy talán gondolati egyezhetnek asztaltársáéval, ugyanis látja, hogy az elmosolyodik, amit eddig nem sokszor tapasztalhatott meg rövid együttlétük során.*
-Bölcs mondás.
*Bólogat is hozzá, bár nem tudja, hogy kitől származhat a mondás, az hogy még nem hallotta korábban nem vesz el az igazságából. A sör persze jól csúszik, és ízlik is neki, így bőszen kortyolgatja. A férfi városőrségről feltett kérdésére elgondolkozik, s a válasszal várat egy kicsit. Egyrészről nem akar faragatlan lenni, másrészről nem tudja, hogy mennyire kellene kiadnia egy viszonylag idegennek az őrség nagyságának adatait.*
-Sajnos nem olyan nagy, mint amennyire szeretném. Bár egész sok milícia van, jobbára parasztok, akikre páncélt adtak, jól képzett, fegyelmezett harcosból sosem lehet elég.
*Talán így kielégítő választ tud adni, mind magának, mind Frandrnak.*
-Tharg harcos...
*Ismétli el a szavakat, és még egy korty sör kíséretében bólogat, hogy érti a dolgot. Talán ezek a dolgok nem annyira eltérőek , legyen az bármilyen nép, vagy kultúra.*
-Hogy északon? Lássuk csak.
*Megvakargatja a szakállát, s vékony mosoly ül a pofájára, hisz hiába is tagadná, ez a téma igencsak kedvére való.*
-Mondd csak, mit tudsz az északi királyokról?
//Frandr//
-Ahogy mondod.
*Hümmögi, miközben tovább iszogatja a sört. Látja, hogy szavai, vagy talán gondolati egyezhetnek asztaltársáéval, ugyanis látja, hogy az elmosolyodik, amit eddig nem sokszor tapasztalhatott meg rövid együttlétük során.*
-Bölcs mondás.
*Bólogat is hozzá, bár nem tudja, hogy kitől származhat a mondás, az hogy még nem hallotta korábban nem vesz el az igazságából. A sör persze jól csúszik, és ízlik is neki, így bőszen kortyolgatja. A férfi városőrségről feltett kérdésére elgondolkozik, s a válasszal várat egy kicsit. Egyrészről nem akar faragatlan lenni, másrészről nem tudja, hogy mennyire kellene kiadnia egy viszonylag idegennek az őrség nagyságának adatait.*
-Sajnos nem olyan nagy, mint amennyire szeretném. Bár egész sok milícia van, jobbára parasztok, akikre páncélt adtak, jól képzett, fegyelmezett harcosból sosem lehet elég.
*Talán így kielégítő választ tud adni, mind magának, mind Frandrnak.*
-Tharg harcos...
*Ismétli el a szavakat, és még egy korty sör kíséretében bólogat, hogy érti a dolgot. Talán ezek a dolgok nem annyira eltérőek , legyen az bármilyen nép, vagy kultúra.*
-Hogy északon? Lássuk csak.
*Megvakargatja a szakállát, s vékony mosoly ül a pofájára, hisz hiába is tagadná, ez a téma igencsak kedvére való.*
-Mondd csak, mit tudsz az északi királyokról?
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-24 18:41:47
Üzenet elküldve: 2020-11-24 18:41:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kitűnően saccolsz, barátom. Nem gondoltál még rá, hogy ezen képességed szerencsejátékok terén kamatoztasd?
*Bár Fint csak pár évvel becsülte alá Hubi korát, a hiú kancellárnak ez is elég, hogy kellemesen melengesse a lelkét és valahogy ebben a pillanatban ne találja annyira ellenszenvesnek a fogadóst. Ő maga is igyekszik biztosítani Fintet arról, hogy nincs oka aggódni a kinézete miatt, de persze sokkal jobban megy neki, ha bókokat kell bezsebelnie, még ha nem is feltétlen szánták azokat bóknak. Ezzel együtt egész kellemesen elfecserésznek. Most már Hubi is lelkesen pöfékel és az idill talán tovább is tartana, de amikor Fint célzást tesz rá, hogy a báró esetleg Dorával is kikezdett vagy kikezdhetett, olyasmi történik amit ritkán láthat aki a Vashegyen jár. Mondhatni történelmi pillanat ez. A derék kancellár gyakorlatilag lefagy az előtte felvillanó képtől. Helyszín a kancellária, annak is kancellári lakosztálya. A szemvillanás alatt lepergő álomképben Hubi bizonytalanul lép közelebb a baldachinos ágyhoz, melynek mélyéről félreérthetetlen hangok szűrődnek ki. Jeges félelem markolja meg a szívét, de kinyújtja karját és remegve húzza félre a függönyt. Ott pedig elsőnek Cha'yss pucér hátsóját látja, alatta pedig Dorát, aki szintén anyaszült meztelen, de természetesen kalapot visel. Ez nem tartja vissza a bárót attól, hogy a hajába lihegjen, majd felkönyökölve hátrafordítsa félig a a fejét, hogy Hubira mosolyoghasson: "Üdvözöllek kancellárom, hogy ityeg?"
Reccs! Ezt már nem a wegtoreni szépfiú mondja Hubi víziójában, hanem a pipaszár a kezében. Ettől a kancellár magához tér, és igen bánatosan pislog a tenyerére. Kedvenc pipája volt. Az ajtó felé sandít: erről is az a kurafi tehet.*
- Bocsáss meg, kissé elkalandoztam. Számos ügy igényli figyelmem a Kancellárián és bizony még kellemesen eltöltött percekben is nehéz megfeledkezni róluk.
*Itt már visszanyeri önmagát és szemrebbenés nékül koholja a fentieket.*
- Nem hinném, hogy ez a veszély fenyeget. *folytatja némi gőggel* Dorában teljes mértékben megbízom. Kizártnak tartom, hogy egy ilyen...
*Akárhogy is, ez nem a kancellár estéje. Az imént majdnem eltétetett láb alól, még ha erről Hubinak nincs is tudomása, most pedig olyan naivan szólja el magát, hogy arra egy elsőéves is akkora elégtelent kapta a Pritianes-i Intrikaügyi Akadémián, hogy kilógna az osztálykönyvből. Mert könnyen lehet, hogy a kocsmáros csak találgatott, amikor Dorát említette. Elvégre olyan nagydobra nem verték a kapcsolatuk. Tulajdonképpen külső szemlélő nyugodtan gondolhatta azt szakmai természetűnek. Erre belesétál ebbe a csapdába.*
- Tehát bár a báró úr megnyerő külsejű férfiú, mégsem tartom vetélytársamnak. Semmilyen téren.
*Ismét az ajtó felé pislant. Ha már ennyit beszélnek a wegtoreni kékvérűről, most már az jut eszébe, hogy neki egészen máshol kéne már lennie. Elvégre az a kis cafat olyan szemeket meresztett végig a báróra, hogy az is szép teljesítmény volt tőle, hogy nem a söntésen teperte maga fölé. Amin egyébként már bizonyára dolgozik, és ez Hubit módfelett érdekelné. Tudományos kíváncsisága okán, persze.*
- Ha már szóba kerültek a hivatali ügyek... *mozdul, hogy feltápászkodjon és véget vetve a vacsorának, siethessen Eeyr mögé* Sajnos a restanciám nem engedi meg, hogy további késedelmet szenvedjenek. Bizonyára megérted.
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.24 18:45:03
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kitűnően saccolsz, barátom. Nem gondoltál még rá, hogy ezen képességed szerencsejátékok terén kamatoztasd?
*Bár Fint csak pár évvel becsülte alá Hubi korát, a hiú kancellárnak ez is elég, hogy kellemesen melengesse a lelkét és valahogy ebben a pillanatban ne találja annyira ellenszenvesnek a fogadóst. Ő maga is igyekszik biztosítani Fintet arról, hogy nincs oka aggódni a kinézete miatt, de persze sokkal jobban megy neki, ha bókokat kell bezsebelnie, még ha nem is feltétlen szánták azokat bóknak. Ezzel együtt egész kellemesen elfecserésznek. Most már Hubi is lelkesen pöfékel és az idill talán tovább is tartana, de amikor Fint célzást tesz rá, hogy a báró esetleg Dorával is kikezdett vagy kikezdhetett, olyasmi történik amit ritkán láthat aki a Vashegyen jár. Mondhatni történelmi pillanat ez. A derék kancellár gyakorlatilag lefagy az előtte felvillanó képtől. Helyszín a kancellária, annak is kancellári lakosztálya. A szemvillanás alatt lepergő álomképben Hubi bizonytalanul lép közelebb a baldachinos ágyhoz, melynek mélyéről félreérthetetlen hangok szűrődnek ki. Jeges félelem markolja meg a szívét, de kinyújtja karját és remegve húzza félre a függönyt. Ott pedig elsőnek Cha'yss pucér hátsóját látja, alatta pedig Dorát, aki szintén anyaszült meztelen, de természetesen kalapot visel. Ez nem tartja vissza a bárót attól, hogy a hajába lihegjen, majd felkönyökölve hátrafordítsa félig a a fejét, hogy Hubira mosolyoghasson: "Üdvözöllek kancellárom, hogy ityeg?"
Reccs! Ezt már nem a wegtoreni szépfiú mondja Hubi víziójában, hanem a pipaszár a kezében. Ettől a kancellár magához tér, és igen bánatosan pislog a tenyerére. Kedvenc pipája volt. Az ajtó felé sandít: erről is az a kurafi tehet.*
- Bocsáss meg, kissé elkalandoztam. Számos ügy igényli figyelmem a Kancellárián és bizony még kellemesen eltöltött percekben is nehéz megfeledkezni róluk.
*Itt már visszanyeri önmagát és szemrebbenés nékül koholja a fentieket.*
- Nem hinném, hogy ez a veszély fenyeget. *folytatja némi gőggel* Dorában teljes mértékben megbízom. Kizártnak tartom, hogy egy ilyen...
*Akárhogy is, ez nem a kancellár estéje. Az imént majdnem eltétetett láb alól, még ha erről Hubinak nincs is tudomása, most pedig olyan naivan szólja el magát, hogy arra egy elsőéves is akkora elégtelent kapta a Pritianes-i Intrikaügyi Akadémián, hogy kilógna az osztálykönyvből. Mert könnyen lehet, hogy a kocsmáros csak találgatott, amikor Dorát említette. Elvégre olyan nagydobra nem verték a kapcsolatuk. Tulajdonképpen külső szemlélő nyugodtan gondolhatta azt szakmai természetűnek. Erre belesétál ebbe a csapdába.*
- Tehát bár a báró úr megnyerő külsejű férfiú, mégsem tartom vetélytársamnak. Semmilyen téren.
*Ismét az ajtó felé pislant. Ha már ennyit beszélnek a wegtoreni kékvérűről, most már az jut eszébe, hogy neki egészen máshol kéne már lennie. Elvégre az a kis cafat olyan szemeket meresztett végig a báróra, hogy az is szép teljesítmény volt tőle, hogy nem a söntésen teperte maga fölé. Amin egyébként már bizonyára dolgozik, és ez Hubit módfelett érdekelné. Tudományos kíváncsisága okán, persze.*
- Ha már szóba kerültek a hivatali ügyek... *mozdul, hogy feltápászkodjon és véget vetve a vacsorának, siethessen Eeyr mögé* Sajnos a restanciám nem engedi meg, hogy további késedelmet szenvedjenek. Bizonyára megérted.
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.24 18:45:03
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-23 19:09:47
Üzenet elküldve: 2020-11-23 19:09:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Fint annyit érzékel ebből a beszélgetésből, hogy a kancellárnak valami fura szokásai vannak, most is úgy bókol neki, mint a nőknek szokás. Igyekszik elvenni a dolog kellemetlen élét, és eltekinteni az ártatlan próbálkozástól, hogy a kedvére tegyenek.*
- Hány éves? Ötven? Én sem vagyok mai gyerek ám. Őszülök is, mint a rohadalom. *Megerősítésért beletúr a hajába. A szájából kipöffenő füstfelleg színe körülbelül megegyezik a tincseivel. Ugyanakkor azt is eldönti, hogy a pipás dologért elviseli a kancellárt. Ha másban nem, legalább a jó nők és a jó dohány kérdésében egyetértenek, ezek pedig fontos helyet töltenek be Fint kőszívében.*
- Tizenévesen zsoldosnak álltam, szerintem az a fickó akkor még egy kósza kufirc se volt. *Kezdi szabadszájúan, állával az ajtó felé bökve.* De nem, innen se ismerős a képe. Miért, ekkora nőcsábász? Vagy van valami közös ügyük? Esetleg valamelyik másik nőcskéjét lopta el? Mondjuk azt a kalaposat? Ha igen, én tartanék ezektől a wegtoreni ficsúroktól. Tüzes jószágok. *Mondja egyébként eléggé közömbösen, szinte gúnyosan és tréfálkozva, nem igazán mutat a dolog iránt érdeklődést. Ha könnyedén borsot törhet a kancellár orra alá, szívesen megteszi, de az, hogy ármánykodjon, ötleteljen, nem az ő világa. Hazudni sincs sok kedve, észben tartani a sok sületlenséget fárasztó. Esti esetét leszámítva. Az ő viszonyukat már annyiszor elképzelte, hogy szinte valóságnak tűnik.*
*Fint annyit érzékel ebből a beszélgetésből, hogy a kancellárnak valami fura szokásai vannak, most is úgy bókol neki, mint a nőknek szokás. Igyekszik elvenni a dolog kellemetlen élét, és eltekinteni az ártatlan próbálkozástól, hogy a kedvére tegyenek.*
- Hány éves? Ötven? Én sem vagyok mai gyerek ám. Őszülök is, mint a rohadalom. *Megerősítésért beletúr a hajába. A szájából kipöffenő füstfelleg színe körülbelül megegyezik a tincseivel. Ugyanakkor azt is eldönti, hogy a pipás dologért elviseli a kancellárt. Ha másban nem, legalább a jó nők és a jó dohány kérdésében egyetértenek, ezek pedig fontos helyet töltenek be Fint kőszívében.*
- Tizenévesen zsoldosnak álltam, szerintem az a fickó akkor még egy kósza kufirc se volt. *Kezdi szabadszájúan, állával az ajtó felé bökve.* De nem, innen se ismerős a képe. Miért, ekkora nőcsábász? Vagy van valami közös ügyük? Esetleg valamelyik másik nőcskéjét lopta el? Mondjuk azt a kalaposat? Ha igen, én tartanék ezektől a wegtoreni ficsúroktól. Tüzes jószágok. *Mondja egyébként eléggé közömbösen, szinte gúnyosan és tréfálkozva, nem igazán mutat a dolog iránt érdeklődést. Ha könnyedén borsot törhet a kancellár orra alá, szívesen megteszi, de az, hogy ármánykodjon, ötleteljen, nem az ő világa. Hazudni sincs sok kedve, észben tartani a sok sületlenséget fárasztó. Esti esetét leszámítva. Az ő viszonyukat már annyiszor elképzelte, hogy szinte valóságnak tűnik.*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-23 17:44:16
Üzenet elküldve: 2020-11-23 17:44:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Mivel Hubi valamiért biztos benne, hogy nem most fog egy életre szóló barátságot kötni, nem is figyel minden idegszálával Fintre. Épp csak annyira, hogy ha a mogorva fickó mégis kupán óhajtaná csapni, megpróbáljon kitérni az ütés elől. Ha jobban figyelne, talán feltűnne neki, hogy a másik mintha bosszantani akarná. Viszont Hubi amúgy sem az az ember, aki felveszi a kesztyűt. Pontosabban csak olyan körökben megy bele kis szópárbajokba, ahol ezt nem érzi méltóságán alulinak. Most nem ez a helyzet.*
- Ez is egy módszer. *bólogat a Fint által felvázoltakra* És egy olyan jóképű férfiú esetében, mint te magad vagy, bizonyára célravezető is. Én azonban, nagy fájdalmamra, már nem is vagyok fiatal és olyan sem, akinek a puszta látására elolvadnak a szebbik nem képviselői.
*Ha Hubi tudná, hogy milyen titkokról maradt le, hálát adna az isteneknek ezért. Van pár dolog a világon amit Hubi mindenképp meg akar ismerni, de történetesen az, hogy Fint mit lóbál a pult alatt, az nem tartozik ezek közé.*
- Attól tartok, hogy más körökben forgunk, barátom. *mosolyog most egész barátságosan. Ez szólhat a teának is, amire helyeslően bólogat, de az is lehet, hogy tényleg nem akarja magát felpofoztatni Finttel.*
- Így mindkettőnknek olyan hangot kell megütni...
*Egy pillanatra elakad, mert nem biztos benne, hogy a megütni kifejezés használata szerencsés volt annak tekintetében, hogy Fint nem is olyan régen még erőszakosan viselkedett.*
- Ami az adott környezetben megfelelő.
*És most már abban is biztos, hogy a kocsmáros gyorsabban beilleszkedett ebbe a környezetbe, mint ő. Fint gyakorlatilag úgy viselkedik, mint egy született tharg, és ahogy Hubi sohasem fog.*
- Ellenkezőleg. Ha nem bánod, magam is rápipálnék.
*Elő is húzza pipáját, szöszmötölni kezd vele. És ha már itt van, akár kérdezősködhet is egy kicsit. A fogadósok általában mindent tudnak, ami a környékükön történik.*
- Említetted, hogy wegtoreni vagy, mint a nagytiszteletű báró. Esetleg találkoztál már vele korábban is? Volt már a Vaskorsó vendége korábban is?
*Mivel Hubi valamiért biztos benne, hogy nem most fog egy életre szóló barátságot kötni, nem is figyel minden idegszálával Fintre. Épp csak annyira, hogy ha a mogorva fickó mégis kupán óhajtaná csapni, megpróbáljon kitérni az ütés elől. Ha jobban figyelne, talán feltűnne neki, hogy a másik mintha bosszantani akarná. Viszont Hubi amúgy sem az az ember, aki felveszi a kesztyűt. Pontosabban csak olyan körökben megy bele kis szópárbajokba, ahol ezt nem érzi méltóságán alulinak. Most nem ez a helyzet.*
- Ez is egy módszer. *bólogat a Fint által felvázoltakra* És egy olyan jóképű férfiú esetében, mint te magad vagy, bizonyára célravezető is. Én azonban, nagy fájdalmamra, már nem is vagyok fiatal és olyan sem, akinek a puszta látására elolvadnak a szebbik nem képviselői.
*Ha Hubi tudná, hogy milyen titkokról maradt le, hálát adna az isteneknek ezért. Van pár dolog a világon amit Hubi mindenképp meg akar ismerni, de történetesen az, hogy Fint mit lóbál a pult alatt, az nem tartozik ezek közé.*
- Attól tartok, hogy más körökben forgunk, barátom. *mosolyog most egész barátságosan. Ez szólhat a teának is, amire helyeslően bólogat, de az is lehet, hogy tényleg nem akarja magát felpofoztatni Finttel.*
- Így mindkettőnknek olyan hangot kell megütni...
*Egy pillanatra elakad, mert nem biztos benne, hogy a megütni kifejezés használata szerencsés volt annak tekintetében, hogy Fint nem is olyan régen még erőszakosan viselkedett.*
- Ami az adott környezetben megfelelő.
*És most már abban is biztos, hogy a kocsmáros gyorsabban beilleszkedett ebbe a környezetbe, mint ő. Fint gyakorlatilag úgy viselkedik, mint egy született tharg, és ahogy Hubi sohasem fog.*
- Ellenkezőleg. Ha nem bánod, magam is rápipálnék.
*Elő is húzza pipáját, szöszmötölni kezd vele. És ha már itt van, akár kérdezősködhet is egy kicsit. A fogadósok általában mindent tudnak, ami a környékükön történik.*
- Említetted, hogy wegtoreni vagy, mint a nagytiszteletű báró. Esetleg találkoztál már vele korábban is? Volt már a Vaskorsó vendége korábban is?
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-22 01:47:55
Üzenet elküldve: 2020-11-22 01:47:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fint csöndben hallgat, és minden további nélkül el tudja hinni Habrertusról, hogy a városból jött, amin ő csak egyszer haladt át életében. Ott aztán mindenféle alak megfordult, a kinyalt uraságoktól kezdve a szájtáti utcagyerekekig. Ahhoz persze kétség sem fér a beszámolóból, hogy a kancellár nemesi családból származik, és nemesekkel is barátkozik. Annál több ok, hogy Fint ne kedvelje.
Amit pedig ezután fejteget, attól a férfinak felszalad a szemöldöke. Sajnos a tények továbbra is tények: bármennyire szeretné elhitetni a kancellárral, hogy Estit az ügyes csaposi munkája mellett mással is boldoggá tette, a helyzet az, hogy, röviden, nagyszájú vendége kufircolt már a sötételffel, ő viszont még nem. Ez pedig felettébb bosszantó. Eldönti, hogy hergeli egy kicsit.*
- Én a nemtörődöm modorban, a finom erőszakban és legfőképpen a farkamban hiszek. *Tájékoztatja a másikat.* Kis rávezetés, és a lányok rájönnek, hogy kell nekik.
*Rövid beszámolója után hagy egy kis időt az esetleges kérdéseknek, de mégis, azt nem fejti ki, hogy ha kell, meg is mutatja a nőknek a pult alatt egy pillantás erejéig, mint annak a kígyósnak legutóbb. Nem, nincsenek olyan jó viszonyban Habrertussal, hogy elárulja neki a titkát. Még a végén hasznot húzna belőle a fickó.*
- Amiket maga felsorolt, azok az én barátaim között otthon csak egy jó veréshez elegendőek. Nem mondom, hogy helyesen. De… ja. *Szögezi le, mintegy mellékesen az utolsó pár falatja felett. Közben a forrni feltett víz surrogni kezd, és Fint hátra indul, hogy egy kancsó forró teát koppintson az asztalra, csészével.*
- Ma már mindketten ittunk eleget. *Magyarázza, és zsebéből a nemrég csavart szivarkáját kapja elő, ha úgy látja, társa is végzett.* Zavarja? *Kérdezi. Ha Habrertus nem ódzkodik ellene, rágyújt – ha igen, akkor valami tényleg nem stimmel az ürgével.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.22 01:49:16
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fint csöndben hallgat, és minden további nélkül el tudja hinni Habrertusról, hogy a városból jött, amin ő csak egyszer haladt át életében. Ott aztán mindenféle alak megfordult, a kinyalt uraságoktól kezdve a szájtáti utcagyerekekig. Ahhoz persze kétség sem fér a beszámolóból, hogy a kancellár nemesi családból származik, és nemesekkel is barátkozik. Annál több ok, hogy Fint ne kedvelje.
Amit pedig ezután fejteget, attól a férfinak felszalad a szemöldöke. Sajnos a tények továbbra is tények: bármennyire szeretné elhitetni a kancellárral, hogy Estit az ügyes csaposi munkája mellett mással is boldoggá tette, a helyzet az, hogy, röviden, nagyszájú vendége kufircolt már a sötételffel, ő viszont még nem. Ez pedig felettébb bosszantó. Eldönti, hogy hergeli egy kicsit.*
- Én a nemtörődöm modorban, a finom erőszakban és legfőképpen a farkamban hiszek. *Tájékoztatja a másikat.* Kis rávezetés, és a lányok rájönnek, hogy kell nekik.
*Rövid beszámolója után hagy egy kis időt az esetleges kérdéseknek, de mégis, azt nem fejti ki, hogy ha kell, meg is mutatja a nőknek a pult alatt egy pillantás erejéig, mint annak a kígyósnak legutóbb. Nem, nincsenek olyan jó viszonyban Habrertussal, hogy elárulja neki a titkát. Még a végén hasznot húzna belőle a fickó.*
- Amiket maga felsorolt, azok az én barátaim között otthon csak egy jó veréshez elegendőek. Nem mondom, hogy helyesen. De… ja. *Szögezi le, mintegy mellékesen az utolsó pár falatja felett. Közben a forrni feltett víz surrogni kezd, és Fint hátra indul, hogy egy kancsó forró teát koppintson az asztalra, csészével.*
- Ma már mindketten ittunk eleget. *Magyarázza, és zsebéből a nemrég csavart szivarkáját kapja elő, ha úgy látja, társa is végzett.* Zavarja? *Kérdezi. Ha Habrertus nem ódzkodik ellene, rágyújt – ha igen, akkor valami tényleg nem stimmel az ürgével.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.22 01:49:16
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-19 19:18:23
Üzenet elküldve: 2020-11-19 19:18:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Hubinak is van egy elmélete, miszerint Wegtorenből még semmi jó nem származott. Ezt csak alátámasztja kékvérű vendégük és most már a Vaskorsóért felelős fickó is. Természetesen nem kezdi ezt fejtegetni, csak udvariasan bólint egyet.*
- Korántsem. *mosolyodik el könnyedén, mintha azt akarná jelezni, hogy mindketten tudják: Fint kérdése csak illedelmes gesztus volt, a válasszal tisztában vannak* Artheniorból származom, a Vashegyre egy régi kedves barátom, Achim Eshaakar meghívására érkeztem. Ő volt az elődöm a kancellári székben. Sajnos mire eleget tudtam tenni invitálásának, már megtért őseihez.
*Valódi sajnálkozás cseng ki a kancellár hangjából, bár azt talán nehéz eldönteni, hogy valóban barátját gyászolja-e vagy csak a történtek feletti elégedettségét palástolja így. Hiszen ha Achim nem issza halálra magát, ma legfeljebb a kancellár segédje lehetne Achim mellett. Mint Dora ő mellette. Hubi könnyen megborzong arra a gondolatra, hogy neki is mindenben úgy kéne Achim kedvére tenni, mint ahogy az elf leányzó teszi. Ami pedig Fint stílusát illeti, a finom intés ellenére sem próbál változtatni rajta. Hubi pedig úgy dönt, hogy még mindig jobb az óvatosság és különben is: nem fényes bálteremben vannak a társaság krémjével, hanem egy kevésbé előkelő fogadóban, kétes figurák társaságában.*
- Ami azt illeti... *folytatja két falat között* Úgy tapasztaltam, hogy a... khm... bigék többségét vonzza a pénz és a hatalom. És nekem mindkettőből kijutott.
*Egy pillanatra megáll kezében a villa, mert megmagyarázhatatlan okból vágyat érez rá, hogy egy fényes, acéllal burkolt szobában babákkal játsszon, de gyorsan elhessegeti a fura gondolatot.*
- Persze nem csak ez az egy mód létezik, bár kétségtelen, hogy ha csak a testi örömökre koncentrálunk, akkor ez a legegyszerűbb és leginkább célravezető. A fentiek hiányában sokat segíthet a megnyerő modor, a műveltség szellemesség, illemtudás, figyelmesség...
*Tesz egy kézmozdulatot, jelezve, hogy és így tovább, és így tovább.*
- De biztos vagyok benne, hogy magad is hasonló módszerekkel hódítasz a szebbik nem körében.
*Hubinak is van egy elmélete, miszerint Wegtorenből még semmi jó nem származott. Ezt csak alátámasztja kékvérű vendégük és most már a Vaskorsóért felelős fickó is. Természetesen nem kezdi ezt fejtegetni, csak udvariasan bólint egyet.*
- Korántsem. *mosolyodik el könnyedén, mintha azt akarná jelezni, hogy mindketten tudják: Fint kérdése csak illedelmes gesztus volt, a válasszal tisztában vannak* Artheniorból származom, a Vashegyre egy régi kedves barátom, Achim Eshaakar meghívására érkeztem. Ő volt az elődöm a kancellári székben. Sajnos mire eleget tudtam tenni invitálásának, már megtért őseihez.
*Valódi sajnálkozás cseng ki a kancellár hangjából, bár azt talán nehéz eldönteni, hogy valóban barátját gyászolja-e vagy csak a történtek feletti elégedettségét palástolja így. Hiszen ha Achim nem issza halálra magát, ma legfeljebb a kancellár segédje lehetne Achim mellett. Mint Dora ő mellette. Hubi könnyen megborzong arra a gondolatra, hogy neki is mindenben úgy kéne Achim kedvére tenni, mint ahogy az elf leányzó teszi. Ami pedig Fint stílusát illeti, a finom intés ellenére sem próbál változtatni rajta. Hubi pedig úgy dönt, hogy még mindig jobb az óvatosság és különben is: nem fényes bálteremben vannak a társaság krémjével, hanem egy kevésbé előkelő fogadóban, kétes figurák társaságában.*
- Ami azt illeti... *folytatja két falat között* Úgy tapasztaltam, hogy a... khm... bigék többségét vonzza a pénz és a hatalom. És nekem mindkettőből kijutott.
*Egy pillanatra megáll kezében a villa, mert megmagyarázhatatlan okból vágyat érez rá, hogy egy fényes, acéllal burkolt szobában babákkal játsszon, de gyorsan elhessegeti a fura gondolatot.*
- Persze nem csak ez az egy mód létezik, bár kétségtelen, hogy ha csak a testi örömökre koncentrálunk, akkor ez a legegyszerűbb és leginkább célravezető. A fentiek hiányában sokat segíthet a megnyerő modor, a műveltség szellemesség, illemtudás, figyelmesség...
*Tesz egy kézmozdulatot, jelezve, hogy és így tovább, és így tovább.*
- De biztos vagyok benne, hogy magad is hasonló módszerekkel hódítasz a szebbik nem körében.
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-18 20:40:41
Üzenet elküldve: 2020-11-18 20:40:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amint Habrertus keze a késre vándorol, Fint tekintete természetes zsoldosösztöneitől hajtva követi a mozdulatait. Nem fél tőle, hogy a kis evőeszközzel ártani tudna neki, csak a megszokás… Persze ezt az étel minőségével kapcsolatos kíváncsiságnak is be lehet tudni. Ha pedig a vendég nekilát, ő sem akarja, hogy azt higgyék, valami mérget etetne vele, udvariasságból belekóstol a sajátjába (amit örökölt), bár, tény, nem olyan rég eszegetett már valamicskét. Figyelmét az se kerüli el, hogy a kancellár kis megjegyzésére összerezzen, és vissza kell fognia magát, hogy ne röhögjön fel.*
~ Szóval tényleg kufircoltak. ~ *Véli, különben biztosan nem lenne a fickónak ennyire szívügye a dolog. De nincs semmi új a nap alatt. Fint elmélete is ez volt.*
- Wegtorenből jöttem. *Mondja röviden és velősen, és hasonlóan elharapja a mondandóját, mint Habrertus az imént, hiszen semmi kedve erről beszélgetni.* Megszoktam az erős italt, de azért van ízlésem. Miért, tán maga tharg? *Kíváncsiskodik. Valahogy az itteni embereket mindig is nagydarabnak és sunyinak képzelte el. A kancellár szerinte sunyi ugyan, de távolról sem nagydarab, ez megzavarja kissé. És valami mentegetőzésbe is kezd a fruskával kapcsolatban.*
- Errefelé ritkán látni nőket. Aztán gondoltam, a nagysasszony a csinosabbja. A kor meg… *Késével a tányért kocogtatja.* Legyünk őszinték, nem számít. A fajta se. Egy szép nő szép, és kész. *Magában felidézi álmai nőjét, Estit, és be kell vallania, hogy a maga sötételf módján igen egyedi szépség. Pedig a találkozásukig abban a hitben élt, hogy az egy rusnya népség.*
- Eddig valahányszor láttam magát, körülzsongták a csinos bigék. Mi a titka? *Teszi fel a bizalmaskodó kérdést kis humorral vegyítve, és feláll a székről, hogy a pulthoz lépve valami teának valót forraljon. Ha ez sikerült, vissza is telepszik, hogy folytassa az étkezést. Teljesen figyelmen kívül hagyja a figyelmeztetést a modorával kapcsolatban. Ha egyszer az úrnőcske egész jó nő, akkor egész jó.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.18 20:41:31
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amint Habrertus keze a késre vándorol, Fint tekintete természetes zsoldosösztöneitől hajtva követi a mozdulatait. Nem fél tőle, hogy a kis evőeszközzel ártani tudna neki, csak a megszokás… Persze ezt az étel minőségével kapcsolatos kíváncsiságnak is be lehet tudni. Ha pedig a vendég nekilát, ő sem akarja, hogy azt higgyék, valami mérget etetne vele, udvariasságból belekóstol a sajátjába (amit örökölt), bár, tény, nem olyan rég eszegetett már valamicskét. Figyelmét az se kerüli el, hogy a kancellár kis megjegyzésére összerezzen, és vissza kell fognia magát, hogy ne röhögjön fel.*
~ Szóval tényleg kufircoltak. ~ *Véli, különben biztosan nem lenne a fickónak ennyire szívügye a dolog. De nincs semmi új a nap alatt. Fint elmélete is ez volt.*
- Wegtorenből jöttem. *Mondja röviden és velősen, és hasonlóan elharapja a mondandóját, mint Habrertus az imént, hiszen semmi kedve erről beszélgetni.* Megszoktam az erős italt, de azért van ízlésem. Miért, tán maga tharg? *Kíváncsiskodik. Valahogy az itteni embereket mindig is nagydarabnak és sunyinak képzelte el. A kancellár szerinte sunyi ugyan, de távolról sem nagydarab, ez megzavarja kissé. És valami mentegetőzésbe is kezd a fruskával kapcsolatban.*
- Errefelé ritkán látni nőket. Aztán gondoltam, a nagysasszony a csinosabbja. A kor meg… *Késével a tányért kocogtatja.* Legyünk őszinték, nem számít. A fajta se. Egy szép nő szép, és kész. *Magában felidézi álmai nőjét, Estit, és be kell vallania, hogy a maga sötételf módján igen egyedi szépség. Pedig a találkozásukig abban a hitben élt, hogy az egy rusnya népség.*
- Eddig valahányszor láttam magát, körülzsongták a csinos bigék. Mi a titka? *Teszi fel a bizalmaskodó kérdést kis humorral vegyítve, és feláll a székről, hogy a pulthoz lépve valami teának valót forraljon. Ha ez sikerült, vissza is telepszik, hogy folytassa az étkezést. Teljesen figyelmen kívül hagyja a figyelmeztetést a modorával kapcsolatban. Ha egyszer az úrnőcske egész jó nő, akkor egész jó.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.18 20:41:31
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-18 19:03:58
Üzenet elküldve: 2020-11-18 19:03:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Megenged magának egy halvány mosolyt, hiszen az első csörtét, úgy hiszi, megnyerte. Fint a jelek szerint nem gondolta volna, hogy elfogadja a nem különösebben szívélyes invitálást. Hubi viszont hisz a meglepetés erejében, legalábbis most ezzel hízeleg magának. Hiszen a jó modor és persze a kibillent lelkivilága okán maradt. Felemeli a villát, belekotor a raguba, egy mosolyt villant Fint felé, mintegy megköszönve a vacsorát, aztán az evőeszköz bántón csikordul meg a tányér alján. Az az odavetett mondat megütötte. Nem arról van szó, hogy féltékeny lenne a sötételfre, nem. Felőle aztán megoszthatja a nyoszolyáját mással is, amíg tőle nem tagad meg ezt-azt. De hogy egy ilyen fickóval kelljen közösködnie! Neki, a kancellárnak... ez azért mégis sok egy kicsit. Erről alkalmasint szót kell váltania a mélységivel.*
- Ezt örömmel hallom. *szólal meg végül, de most nem tűnik őszintének a mosolya. De ha Fint ennyivel lezárta Esti kérdését, ő sem fogja erőltetni. Örül neki, ha nem kell kínos beszélgetésekbe bonyolódnia. Igaz, egy kis gonosz hang odabent azt susogja, hogy ha már Fint ilyen elégedett, akkor neki is kéne élménybeszámolót tartania. Valamelyest részletesebbet, kitérve a mélységi kívánatos hátsójára és az abban rejlő lehetőségekre. De sejti, hogy ez fizikai inzultusokhoz vezetne, így ettől, legalábbis egyelőre, tartózkodik.*
- A tahrg nem kifinomult ízlésükről híresek. *bólint egyet a becsületsértéssel felérő italra mondottakra* De ha nekik megfelel is, nekünk még nem kell azt innunk. Mert ha jól sejtem, te magad sem vagy született tharg.
*Megízleli a ragut és bár az ízvilága szokatlan neki, elismerően bólint. Hamarosan rádöbben, hogy nem is kell tettetnie. Éhes, és annyira nem rossz, hogy ne falatozzon belőle jóízűen. De Fint ért hozzá, hogy folyamatosan kizökkentse a jó kancellárt. Az újabb, határozottan bizalmaskodó megjegyzésre rosszallón pillant fel, leteszi a villát.*
- Szomorítana, ha nem lenne jó a viszony a nagyasszony és köztem. Mi több, ez a Vashegy kárára válna. Ilyeténformán kapcsolatunk szigorúan hivatalos.
*Kicsit megcsóválja a fejét és ebben a pillanatban kellemetlenül érzi magát. Nem a téma zaklatta fel, sokkal inkább az, hogy egészen máshol kéne lennie. Egy festmény mögött, például. Mert a hivatalos viszony miért zárná ki, hogy a derék kancellár bizonyos privát örömet is találjon benne? Sőt, ha jobban belegondol, a fogadósnak igaza van. Modortalan, dacos, alapvetően kiálhatatlan fruska Kagan leánya, de az is megvan, hogy igen formás. Miért is ne lehetne, hogy a vén kecske megnyalja a sót? Persze ez rendszerint csak a kecskének jó, a sónak közömbös, de Hubit ez zavarná legkevésbé. Sajnálatos, hogy az életet reálisan szemlélő kancellár erre igen csekély esélyt lát.*
- És mint azt bizonyára magad is észrevetted, barátom, a nagyasszony a lányom... vagy akár a lányom lánya is lehetne. Miféle ember lennék, ha fel óhajtanám hajtani a szoknyáját?
*Nagyon hamisan somolyog a kancellár, hiszen pontosan tudja, hogy Fint miket gondol róla. Meg úgy általában a vashegyiek. Természetesen csak azért, mert félreismerik vagy nem is ismerik.*
- De talán az sem szerencsés, ha ilyen hangon emlékezel meg a Vashegy úrnőjéről a háta megett. A szóbeszéd gyors szárnyakon jár és a meggondolatlan mondatok könnyen olyan fülekbe juthatnak, melyek gazdái nem lennének tőlük elragadtatva.
*Egy nagyvonalú mozdulattal tárja szét karjait és ismét az evőeszköz után nyúl.*
- No persze, én nem hallottam semmit. Kiváló ez a ragu, szavamra!
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.18 19:05:48
*Megenged magának egy halvány mosolyt, hiszen az első csörtét, úgy hiszi, megnyerte. Fint a jelek szerint nem gondolta volna, hogy elfogadja a nem különösebben szívélyes invitálást. Hubi viszont hisz a meglepetés erejében, legalábbis most ezzel hízeleg magának. Hiszen a jó modor és persze a kibillent lelkivilága okán maradt. Felemeli a villát, belekotor a raguba, egy mosolyt villant Fint felé, mintegy megköszönve a vacsorát, aztán az evőeszköz bántón csikordul meg a tányér alján. Az az odavetett mondat megütötte. Nem arról van szó, hogy féltékeny lenne a sötételfre, nem. Felőle aztán megoszthatja a nyoszolyáját mással is, amíg tőle nem tagad meg ezt-azt. De hogy egy ilyen fickóval kelljen közösködnie! Neki, a kancellárnak... ez azért mégis sok egy kicsit. Erről alkalmasint szót kell váltania a mélységivel.*
- Ezt örömmel hallom. *szólal meg végül, de most nem tűnik őszintének a mosolya. De ha Fint ennyivel lezárta Esti kérdését, ő sem fogja erőltetni. Örül neki, ha nem kell kínos beszélgetésekbe bonyolódnia. Igaz, egy kis gonosz hang odabent azt susogja, hogy ha már Fint ilyen elégedett, akkor neki is kéne élménybeszámolót tartania. Valamelyest részletesebbet, kitérve a mélységi kívánatos hátsójára és az abban rejlő lehetőségekre. De sejti, hogy ez fizikai inzultusokhoz vezetne, így ettől, legalábbis egyelőre, tartózkodik.*
- A tahrg nem kifinomult ízlésükről híresek. *bólint egyet a becsületsértéssel felérő italra mondottakra* De ha nekik megfelel is, nekünk még nem kell azt innunk. Mert ha jól sejtem, te magad sem vagy született tharg.
*Megízleli a ragut és bár az ízvilága szokatlan neki, elismerően bólint. Hamarosan rádöbben, hogy nem is kell tettetnie. Éhes, és annyira nem rossz, hogy ne falatozzon belőle jóízűen. De Fint ért hozzá, hogy folyamatosan kizökkentse a jó kancellárt. Az újabb, határozottan bizalmaskodó megjegyzésre rosszallón pillant fel, leteszi a villát.*
- Szomorítana, ha nem lenne jó a viszony a nagyasszony és köztem. Mi több, ez a Vashegy kárára válna. Ilyeténformán kapcsolatunk szigorúan hivatalos.
*Kicsit megcsóválja a fejét és ebben a pillanatban kellemetlenül érzi magát. Nem a téma zaklatta fel, sokkal inkább az, hogy egészen máshol kéne lennie. Egy festmény mögött, például. Mert a hivatalos viszony miért zárná ki, hogy a derék kancellár bizonyos privát örömet is találjon benne? Sőt, ha jobban belegondol, a fogadósnak igaza van. Modortalan, dacos, alapvetően kiálhatatlan fruska Kagan leánya, de az is megvan, hogy igen formás. Miért is ne lehetne, hogy a vén kecske megnyalja a sót? Persze ez rendszerint csak a kecskének jó, a sónak közömbös, de Hubit ez zavarná legkevésbé. Sajnálatos, hogy az életet reálisan szemlélő kancellár erre igen csekély esélyt lát.*
- És mint azt bizonyára magad is észrevetted, barátom, a nagyasszony a lányom... vagy akár a lányom lánya is lehetne. Miféle ember lennék, ha fel óhajtanám hajtani a szoknyáját?
*Nagyon hamisan somolyog a kancellár, hiszen pontosan tudja, hogy Fint miket gondol róla. Meg úgy általában a vashegyiek. Természetesen csak azért, mert félreismerik vagy nem is ismerik.*
- De talán az sem szerencsés, ha ilyen hangon emlékezel meg a Vashegy úrnőjéről a háta megett. A szóbeszéd gyors szárnyakon jár és a meggondolatlan mondatok könnyen olyan fülekbe juthatnak, melyek gazdái nem lennének tőlük elragadtatva.
*Egy nagyvonalú mozdulattal tárja szét karjait és ismét az evőeszköz után nyúl.*
- No persze, én nem hallottam semmit. Kiváló ez a ragu, szavamra!
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.18 19:05:48
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-17 23:52:45
Üzenet elküldve: 2020-11-17 23:52:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Azt túlzás lenne állítani, hogy Fint kedves, hiszen mosolyra továbbra sem húzódik a szája. Viszont ahhoz nem fér kétség, hogy egy új oldalát mutatja meg a drágalátos kancellárnak, egy józan és alapvetően kellemes oldalt. Egy darabig méregeti a kancellárt, de őszintén, nem igazán tekinti ellenfélnek. Túl okosnak tűnik a kecske, biztosan tudja, hogy Fint jobban feltalálja magát a konyha fegyverként használható eszközei között. Legnagyobb meglepetésére azonban itt marad, sőt, helyet foglal.*
- Nahát. *Bukik ki belőle a csodálat a jelenet láttán. Kíváncsian foglal helyet a kancellár túloldalán, éppen ott, ahol Kagaenae finom étele gőzölög. Fint lepillant rá, de egyelőre nem nyúl hozzá, hanem élénken figyel, és minden további nélkül végighallgatja a férfi bő lére eresztett mondandóját. Eltöpreng, hogy tudja ez a fickó csűrni-csavarni a nyakatekert mondatait, és hogy a nemes urak és kisasszonyok ezt valami könyvekből tanulják-e. És bár Fintet nem nevelték erre, jobb híján semmire sem, azért átlát a szitán. Arra jut, hogy Habrertus vonzónak nevezte Estit, és hogy valószínűleg ennyivel nem rendezik el ezt az ügyet. Arra viszont kíváncsi, hogyan fogja róla az uraság lebeszélni. Hátradől tehát, és a kérdésre, miszerint Esti hasonlóképpen érez-e, odavágja:*
- Még sosem panaszkodott.
*Aztán, mintegy nagyzolási mániától fűtve tölt magának Kagaenae poharába Kagan ökléből, és egy apró szisszenés kíséretével húzóra megissza.*
~ Ennyit a lángokról, amik megégetnek. ~
- A pálinka jobb. Ezzel fel lehetne mosni a követ. *Közli reszelős hangon. Megvizsgálja az üveget, és könnyedén eltolja magától. Ő sem fog belőle többet inni, az egyszer biztos. Viszont szája szélén nevetés bujkál a kis jelenetére.*
- Magával biztos jobban megvan a nagysasszony. Gazdag is, úgy beszél, úgy viselkedik, mint ő. Mint a nemesek. Na, tudja. *Lehalkítja a hangját.* Azok ketten viszont jól magukra hagyták, kancellár. Tetszik magának a kicsike? Mert akkor szerintem gond van. *Figyelmezteti óvatosan Habrertust, állával az ajtó felé bökve. A báró és a kisasszony nagyon egy húron pendültek a kecskeúr távollétében meg a haldoklása közepette, ez evidens. Fint inkább a kancellár smúzolásával nem tud mit kezdeni, nyilván, mert nem mozog ilyen körökben. Udvariaskodását valami látens, viszonzatlan rajongásnak tudja csak értelmezni.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.17 23:55:56
*Azt túlzás lenne állítani, hogy Fint kedves, hiszen mosolyra továbbra sem húzódik a szája. Viszont ahhoz nem fér kétség, hogy egy új oldalát mutatja meg a drágalátos kancellárnak, egy józan és alapvetően kellemes oldalt. Egy darabig méregeti a kancellárt, de őszintén, nem igazán tekinti ellenfélnek. Túl okosnak tűnik a kecske, biztosan tudja, hogy Fint jobban feltalálja magát a konyha fegyverként használható eszközei között. Legnagyobb meglepetésére azonban itt marad, sőt, helyet foglal.*
- Nahát. *Bukik ki belőle a csodálat a jelenet láttán. Kíváncsian foglal helyet a kancellár túloldalán, éppen ott, ahol Kagaenae finom étele gőzölög. Fint lepillant rá, de egyelőre nem nyúl hozzá, hanem élénken figyel, és minden további nélkül végighallgatja a férfi bő lére eresztett mondandóját. Eltöpreng, hogy tudja ez a fickó csűrni-csavarni a nyakatekert mondatait, és hogy a nemes urak és kisasszonyok ezt valami könyvekből tanulják-e. És bár Fintet nem nevelték erre, jobb híján semmire sem, azért átlát a szitán. Arra jut, hogy Habrertus vonzónak nevezte Estit, és hogy valószínűleg ennyivel nem rendezik el ezt az ügyet. Arra viszont kíváncsi, hogyan fogja róla az uraság lebeszélni. Hátradől tehát, és a kérdésre, miszerint Esti hasonlóképpen érez-e, odavágja:*
- Még sosem panaszkodott.
*Aztán, mintegy nagyzolási mániától fűtve tölt magának Kagaenae poharába Kagan ökléből, és egy apró szisszenés kíséretével húzóra megissza.*
~ Ennyit a lángokról, amik megégetnek. ~
- A pálinka jobb. Ezzel fel lehetne mosni a követ. *Közli reszelős hangon. Megvizsgálja az üveget, és könnyedén eltolja magától. Ő sem fog belőle többet inni, az egyszer biztos. Viszont szája szélén nevetés bujkál a kis jelenetére.*
- Magával biztos jobban megvan a nagysasszony. Gazdag is, úgy beszél, úgy viselkedik, mint ő. Mint a nemesek. Na, tudja. *Lehalkítja a hangját.* Azok ketten viszont jól magukra hagyták, kancellár. Tetszik magának a kicsike? Mert akkor szerintem gond van. *Figyelmezteti óvatosan Habrertust, állával az ajtó felé bökve. A báró és a kisasszony nagyon egy húron pendültek a kecskeúr távollétében meg a haldoklása közepette, ez evidens. Fint inkább a kancellár smúzolásával nem tud mit kezdeni, nyilván, mert nem mozog ilyen körökben. Udvariaskodását valami látens, viszonzatlan rajongásnak tudja csak értelmezni.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.17 23:55:56
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-17 17:50:13
Üzenet elküldve: 2020-11-17 17:50:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Most már egészen biztos benne, hogy összeesküvés áldozata lett, még ha nem is arra szövetkeztek a galádok, hogy eltegyék láb alól. Mert mi van? A báró mindenképp ragaszkodni látszik hozzá, hogy saját kezűleg dugja ágyba Hubit, amihez az érintett nem ragaszkodna feltétlenül. Akárhogy is, a jó kancellár érzi, hogy szerény személye zavar és azt is tudni véli, hogy miért. Hogy gyanúja erősödjön, felcsatlakozik a hirtelen békülékenyebb hangot, és nem őt megütő kocsmáros, amire Hubi bizonytalanul pislog. Nem bízik az ilyen váratlan hangulatváltozásokban, könnyen lehet, hogy ez csak álca. De nem, azt azért mégsem hiszi, hogy bántódása esne. Viszont ha már Fint ilyen nyájas, modortalanság lenne visszautasítani, márpedig Hubi úriember, akármi is történjék. Ezt érezheti Aenae is, aki legott felhívja Cha'yss figyelmét Kagan trónszékére, Hubi pedig sápadni kezd a bosszúságtól. Ha jól olvas a sorok között, a kis cemende ott tervezi maga fölé teperni a wegtorenit, mindenféle kancellári figyelemtől mentesen. Természetesen ez utóbbi bosszantó. Ám ezzel egy időben megérlelődik az elhatározás, hogy a Hrallh-ban is bizonyos belsőépítészeti módosításokat eszközöljön amint ideje engedi. Erre viszont még várnia kell. Egyelőre kifejezi köszönetét az iránta való aggodalomért a párocskának és azok távozta után bizonyos óvatossággal méri végig a fogadóst.*
- Biztos vagyok benne, hogy kiváló a sült, így kár lenne a kutyáknak lökni.
*Kicsit nehézkesen leül az asztalhoz és ha Fint elé tálalta a vacsorát, int, hogy a másik is foglaljon helyet. Aztán csak leveszi a zekéjét, mert az csúnyán átázott és a jó kancellár kezd kicsit fázni.*
- Azt hiszem az a leghelyesebb, ha tiszta vizet öntünk a pohárba. *kezdi egy behízelgő mosollyal* Nem árt leszögezni, hogy azt a hangot amit megengedtél magadnak, nem szoktam eltűrni.
*Bármennyire is igyekezett kedves lenni, Fint korábbi sértései és az, hogy Aenae-ék kijátszották még mindig bosszantja és ő maga is észreveszi, hogy ez inkább fenyegetőre sikeredett. Továbbra is mosolyogva legyint egyet.*
- De figyelembe veszem, hogy felöntöttél a garatra és kész vagyok szemet hunyni felette. Annál is inkább, mert ha jól sejtem, más is áll a háttérben. Tudnod kell, hogy bár a kancellár *mintegy önkéntelenül is saját fontosságát hangsúlyozza, hogy tudat alatt egyes szám harmadik személyben beszél magáról* általában mindent tud ami a Vashegyen történik, arról nem volt tudomásom, hogy milyen érzéseket táplálsz Estanellaria iránt. Ez természetesen nem meglepő abból a szempontból, hogy valóban vonzó személyiség és választásod kifinomult ízlésed dicséri.
*Ez persze csak egy kis terelés, üres elismerés, de az egyszerű népek kedvelik az ilyesmit. Hubi szerint legalábbis.*
- Ugyanakkor a lángoló érzelmek könnyen megégethetik a gyanútlan epekedőt, ezért ne vedd bizalmaskodásnak ha megkérdezem: ő is hasonlóképpen érez?
*Igenlő válasz esetén az lenne a helyénvaló, hogy Hubi biztosítsa Fintet felőle, hogy ő a maga részéről csupán a Dwirinthalen-hát fejét csodálja a mélységiben és nem furakodna közéjük. Ha ez történik, így is tesz. Más kérdés, hogy egy pillanatig nem fogja komolyan gondolni.*
*Most már egészen biztos benne, hogy összeesküvés áldozata lett, még ha nem is arra szövetkeztek a galádok, hogy eltegyék láb alól. Mert mi van? A báró mindenképp ragaszkodni látszik hozzá, hogy saját kezűleg dugja ágyba Hubit, amihez az érintett nem ragaszkodna feltétlenül. Akárhogy is, a jó kancellár érzi, hogy szerény személye zavar és azt is tudni véli, hogy miért. Hogy gyanúja erősödjön, felcsatlakozik a hirtelen békülékenyebb hangot, és nem őt megütő kocsmáros, amire Hubi bizonytalanul pislog. Nem bízik az ilyen váratlan hangulatváltozásokban, könnyen lehet, hogy ez csak álca. De nem, azt azért mégsem hiszi, hogy bántódása esne. Viszont ha már Fint ilyen nyájas, modortalanság lenne visszautasítani, márpedig Hubi úriember, akármi is történjék. Ezt érezheti Aenae is, aki legott felhívja Cha'yss figyelmét Kagan trónszékére, Hubi pedig sápadni kezd a bosszúságtól. Ha jól olvas a sorok között, a kis cemende ott tervezi maga fölé teperni a wegtorenit, mindenféle kancellári figyelemtől mentesen. Természetesen ez utóbbi bosszantó. Ám ezzel egy időben megérlelődik az elhatározás, hogy a Hrallh-ban is bizonyos belsőépítészeti módosításokat eszközöljön amint ideje engedi. Erre viszont még várnia kell. Egyelőre kifejezi köszönetét az iránta való aggodalomért a párocskának és azok távozta után bizonyos óvatossággal méri végig a fogadóst.*
- Biztos vagyok benne, hogy kiváló a sült, így kár lenne a kutyáknak lökni.
*Kicsit nehézkesen leül az asztalhoz és ha Fint elé tálalta a vacsorát, int, hogy a másik is foglaljon helyet. Aztán csak leveszi a zekéjét, mert az csúnyán átázott és a jó kancellár kezd kicsit fázni.*
- Azt hiszem az a leghelyesebb, ha tiszta vizet öntünk a pohárba. *kezdi egy behízelgő mosollyal* Nem árt leszögezni, hogy azt a hangot amit megengedtél magadnak, nem szoktam eltűrni.
*Bármennyire is igyekezett kedves lenni, Fint korábbi sértései és az, hogy Aenae-ék kijátszották még mindig bosszantja és ő maga is észreveszi, hogy ez inkább fenyegetőre sikeredett. Továbbra is mosolyogva legyint egyet.*
- De figyelembe veszem, hogy felöntöttél a garatra és kész vagyok szemet hunyni felette. Annál is inkább, mert ha jól sejtem, más is áll a háttérben. Tudnod kell, hogy bár a kancellár *mintegy önkéntelenül is saját fontosságát hangsúlyozza, hogy tudat alatt egyes szám harmadik személyben beszél magáról* általában mindent tud ami a Vashegyen történik, arról nem volt tudomásom, hogy milyen érzéseket táplálsz Estanellaria iránt. Ez természetesen nem meglepő abból a szempontból, hogy valóban vonzó személyiség és választásod kifinomult ízlésed dicséri.
*Ez persze csak egy kis terelés, üres elismerés, de az egyszerű népek kedvelik az ilyesmit. Hubi szerint legalábbis.*
- Ugyanakkor a lángoló érzelmek könnyen megégethetik a gyanútlan epekedőt, ezért ne vedd bizalmaskodásnak ha megkérdezem: ő is hasonlóképpen érez?
*Igenlő válasz esetén az lenne a helyénvaló, hogy Hubi biztosítsa Fintet felőle, hogy ő a maga részéről csupán a Dwirinthalen-hát fejét csodálja a mélységiben és nem furakodna közéjük. Ha ez történik, így is tesz. Más kérdés, hogy egy pillanatig nem fogja komolyan gondolni.*
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-17 13:15:53
Üzenet elküldve: 2020-11-17 13:15:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Fint megfigyelő csupán, de azért a szája szélén mosolyféle bujkál, miközben nekiáll feltakarítani a korsó maradványait az asztal alól. Már éppen nyúlna a cserepekért, amikor a vállán lévő rongyot keresve rájön, hogy elhagyta valahol. Erre a víztől csöpögő Habrertus a lábához pottyantja. Fel is kapja hát, és máris beleszedi az éles üvegdarabokat.*
- Köszönöm. *Pillant fel huncutul. A pocsolyákhoz a felmosóra is szüksége van, de azt hátul hagyta. Előbb a kis adag üveggel foglalatoskodik. Eközben azt veszi észre, hogy a kancellár sértetten pislog felé az „öreg róka” miatt, és úgy tesz, mintha nem is rá vonatkozna a megjegyzés.*
- Nagy mókamester maga, kancellár. *Szólal meg feltápászkodva, és mutatóujjával tréfásan megfenyegeti a férfit.* Ezt kedvelem magában. *Kicsit elhúzza a választ, mintha az, hogy kiborítsa a szemetet, meg megtalálja a felmosót, jóval fontosabb lenne előző ügyeinél.* Nézze, az előbb tök részeg voltam, és mondtam dolgokat. Most már az se. Szóval maradjon még nyugodtan, ha úgy kényelmesebb, és szárítkozzon meg, mielőtt megfázik.
*Azért bocsánatot nem kér, de fejével a kandalló felé biccent, és bárhogy is dönt Habrertus, ő maga megpróbálja felitatni a sört és vizet az asztal alól.*
- Szerintem kvittek vagyunk. Bármi is történik magával, úgyis én leszek a hibás. *Megejt egy csúnya, reszelős röhögésfélét. Az ott hagyott ételre bámulva tart egy kis hatásszünetet.* Biztos nem kéri? *A választól függ, mit kezd a tányér tartalmával, de fejében kezd körvonalazódni egy hosszútávú tervféle a hulladékgazdálkodásra.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.17 13:16:08
*Fint megfigyelő csupán, de azért a szája szélén mosolyféle bujkál, miközben nekiáll feltakarítani a korsó maradványait az asztal alól. Már éppen nyúlna a cserepekért, amikor a vállán lévő rongyot keresve rájön, hogy elhagyta valahol. Erre a víztől csöpögő Habrertus a lábához pottyantja. Fel is kapja hát, és máris beleszedi az éles üvegdarabokat.*
- Köszönöm. *Pillant fel huncutul. A pocsolyákhoz a felmosóra is szüksége van, de azt hátul hagyta. Előbb a kis adag üveggel foglalatoskodik. Eközben azt veszi észre, hogy a kancellár sértetten pislog felé az „öreg róka” miatt, és úgy tesz, mintha nem is rá vonatkozna a megjegyzés.*
- Nagy mókamester maga, kancellár. *Szólal meg feltápászkodva, és mutatóujjával tréfásan megfenyegeti a férfit.* Ezt kedvelem magában. *Kicsit elhúzza a választ, mintha az, hogy kiborítsa a szemetet, meg megtalálja a felmosót, jóval fontosabb lenne előző ügyeinél.* Nézze, az előbb tök részeg voltam, és mondtam dolgokat. Most már az se. Szóval maradjon még nyugodtan, ha úgy kényelmesebb, és szárítkozzon meg, mielőtt megfázik.
*Azért bocsánatot nem kér, de fejével a kandalló felé biccent, és bárhogy is dönt Habrertus, ő maga megpróbálja felitatni a sört és vizet az asztal alól.*
- Szerintem kvittek vagyunk. Bármi is történik magával, úgyis én leszek a hibás. *Megejt egy csúnya, reszelős röhögésfélét. Az ott hagyott ételre bámulva tart egy kis hatásszünetet.* Biztos nem kéri? *A választól függ, mit kezd a tányér tartalmával, de fejében kezd körvonalazódni egy hosszútávú tervféle a hulladékgazdálkodásra.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.17 13:16:08
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-17 12:23:11
Üzenet elküldve: 2020-11-17 12:23:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Bár egyetért Cha'ysszal abban, hogy jó lenne lerázni a kancellárt, de mégsem akar erőszakos lenni, pláne nem feltűnően egyetérteni. Az este folyamán túl sokszor egyezett látványosan a véleményük. Meg hát kicsit jobb ötletnek találja a magáét, hogy a hasonló hobbival és nőügyekkel rendelkező Fint gondjaira bízzák. Neki eszébe sem jut, hogy a kancellár mindenféle konspirációs teóriát futtat le magában. A hobbijával kapcsolatban azt tudja, hogy minden, amit tesz, az a másik fél beleegyezésével történik, szóval miért gyanakodna arra, hogy kedveli a kémlelőnyílásokat? A festmény meg valószínűleg fel sem tűnt neki, vagy ha igen, akkor sem tulajdonított neki különösebb jelentőséget, maximum megállapította magában, hogy rendkívül ronda darab.*
- Köszönöm, nagyon kedves vagy.
*Válaszolja hálásan a kocsmárosnak, aki tényleg nagyon kedvesen kerít neki egy pokrócot. Nyilván nem a legszebb, legtisztább darabot, de arra megfelel, hogy melegen tartsa.*
- Ugyan kancellár, nincs mit elnéznem, bárkivel megesik, hogy Kagan ökle kiüsse. Az öklök ilyenek, nem?
*Flegmán megrántja a vállát, végül is neki sokkal jobb, hogy nem kellett piszkálnia egy olyan ételt, amit amúgy sem evett volna meg és, hogy nem kellett túl sok időt tölteni olyan társaságban, amit különösebben nem kedvel.*
- Remélem is, hogy jó kezekben lesz.
*Válaszolja mosolyogva Fintnek. Nagyon szeretne nevetni és nagyon komoly viadalt vív arcizmaival, hogy ne tegye ezt meg.*
- Aztán vigyázz rá, mert nincs belőle több.
*Érzi ő is, hogy van valami feszültség a két férfi között, a mondás pedig úgy tartja, hogy szerelemben és háborúban mindent lehet, márpedig itt kérdéses nőügyek vannak, Fintnek remélhetőleg elég ennyi ahhoz, hogy ne ragadtassa el magát túlságosan. Habrertusról nem feltételezne semmi durvaságot, elképzelni sem tudja róla, hogy valaha is tettlegességre vetemedjen.*
- Báró úr, ne felejtsd el megnézni a tróntermet. Kagan trónja igazán...
*Félrenézve keresi a megfelelő szót.*
- Impozáns.
*Az ő lakosztálya meg onnan igazán könnyen elérhető. Ezek után már gyorsan távozik, egyfelől szabadulna a vizes gönctől, másfelől meg magára húzna valami neglizsét, hogy abban várja Cha'ysst. Kagan trónján. Nem, nyilván nem fog ilyet tenni, nem is szeret Kagan trónján ücsörögni, neglizsét meg sosem húzna, az nem az Aenae-féle lányoknak való.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.17 12:24:25
*Bár egyetért Cha'ysszal abban, hogy jó lenne lerázni a kancellárt, de mégsem akar erőszakos lenni, pláne nem feltűnően egyetérteni. Az este folyamán túl sokszor egyezett látványosan a véleményük. Meg hát kicsit jobb ötletnek találja a magáét, hogy a hasonló hobbival és nőügyekkel rendelkező Fint gondjaira bízzák. Neki eszébe sem jut, hogy a kancellár mindenféle konspirációs teóriát futtat le magában. A hobbijával kapcsolatban azt tudja, hogy minden, amit tesz, az a másik fél beleegyezésével történik, szóval miért gyanakodna arra, hogy kedveli a kémlelőnyílásokat? A festmény meg valószínűleg fel sem tűnt neki, vagy ha igen, akkor sem tulajdonított neki különösebb jelentőséget, maximum megállapította magában, hogy rendkívül ronda darab.*
- Köszönöm, nagyon kedves vagy.
*Válaszolja hálásan a kocsmárosnak, aki tényleg nagyon kedvesen kerít neki egy pokrócot. Nyilván nem a legszebb, legtisztább darabot, de arra megfelel, hogy melegen tartsa.*
- Ugyan kancellár, nincs mit elnéznem, bárkivel megesik, hogy Kagan ökle kiüsse. Az öklök ilyenek, nem?
*Flegmán megrántja a vállát, végül is neki sokkal jobb, hogy nem kellett piszkálnia egy olyan ételt, amit amúgy sem evett volna meg és, hogy nem kellett túl sok időt tölteni olyan társaságban, amit különösebben nem kedvel.*
- Remélem is, hogy jó kezekben lesz.
*Válaszolja mosolyogva Fintnek. Nagyon szeretne nevetni és nagyon komoly viadalt vív arcizmaival, hogy ne tegye ezt meg.*
- Aztán vigyázz rá, mert nincs belőle több.
*Érzi ő is, hogy van valami feszültség a két férfi között, a mondás pedig úgy tartja, hogy szerelemben és háborúban mindent lehet, márpedig itt kérdéses nőügyek vannak, Fintnek remélhetőleg elég ennyi ahhoz, hogy ne ragadtassa el magát túlságosan. Habrertusról nem feltételezne semmi durvaságot, elképzelni sem tudja róla, hogy valaha is tettlegességre vetemedjen.*
- Báró úr, ne felejtsd el megnézni a tróntermet. Kagan trónja igazán...
*Félrenézve keresi a megfelelő szót.*
- Impozáns.
*Az ő lakosztálya meg onnan igazán könnyen elérhető. Ezek után már gyorsan távozik, egyfelől szabadulna a vizes gönctől, másfelől meg magára húzna valami neglizsét, hogy abban várja Cha'ysst. Kagan trónján. Nem, nyilván nem fog ilyet tenni, nem is szeret Kagan trónján ücsörögni, neglizsét meg sosem húzna, az nem az Aenae-féle lányoknak való.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.17 12:24:25
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-17 09:27:06
Üzenet elküldve: 2020-11-17 09:27:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Míg azon van, hogy életet verjen, szó szerint és átvitt értelemben is, a jó kancellárba, sajnos lemarad Aenae beharapott ajkáról és minden bizonnyal a szemében fellobbanó, szenvedélyes lángoktól irányába. Neki nem jelentene komolyabb gondot Habrertus elintézése, még módot is találna rá, hogy a körülöttük lévők még csak észre se vegyék, hogy nem segít, de ellenkezőleg, árt a férfinek. Wegtorenben az ilyesmi bevett szokás a politikai vagy társadalmi ellenfelek félreállításának. Nem túl elegáns, de hatékony módja.
Talán az ütéseknek, talán a víznek hála - bár ezt annyira nem érzi hatásosnak -, de a kancellárba visszatér az élet és eltekintve a nyaka felé tartó kezektől, a helyzet rendeződni látszik.
Azt javasolja, hogy Habrertus kerüljön az ispotályba megfigyelésre, de sajnos Aenae nem támogatja ebben a felvetésben. Eltekint attól, hogy lesújtó pillantást küldjön felé, amiért nem vett részt az együttműködésben, így sajnos az áttetszővé váló felsőruha látványáról is lemarad. Inkább a férfinek segít visszaülni a székre. A lány úgy rendelkezik, hogy az unott képű pultos kísérje Habrertust a szobájába a vacsorát pedig, hála Sa'Terethnek, berekeszti. Egy lépéssel közelebb az együttléthez.
Ha a fogadós nem kerítene pokrócot Aenaenek, akkor a saját köpenyét ajánlaná fel, de félig a mozdulatban megakad, amikor a férfi a lány vállára segíti az anyagot. Aenae pár aranyat szót a pultos markába, amitől az mintha felélénkülne. Bár, az is lehet, hogy csak Habrertus feltételezett agóniája van ilyen hatással rá. Válasza megerősíti abban az igricet, hogy valami ellentét valóban van közte és a kancellár között. Aztán a lány a távozás mezejére lép, amire a báró kihúzza magát, hogy az etikett szerint megtisztelje a Vashegy úrnőjét. Arcán meglepettség látszik, mintha sajnálná az elmaradt vacsora és a vele járó kellemes beszélgetés lehetőségét. Majd figyelmét újra a kancellár felé fordítja.
Ha tehetné, jól körberöhögné Habrertust, ahogy ázott csirke (vagy kecske?) módjára ül előreesett vállakkal a felállított székén és láthatóan nehezen tér magához. De a báró ennél sokkal körültekintőbb férfi.
Habrertus persze elhárítja azt, hogy az ispotályba kerüljön, ami némileg bosszantja az igricet. Ha Aenae segít neki, egész éjjelre messze maguktól tudhatnák a kancellárt. De így is jó. Azaz így sem rossz. Persze mentegetőzik az elrontott vacsora miatt és még távozása előtt biztosítja Aenaet a pótlásról, de a báró reméli, azon már nem kell részt vennie.*
- Nem, ragaszkodom hozzá, hogy legyen kíséreted a lakosztályodig. Nem venném a szívemre, ha bármi történne veled. *Mondja aggódó hangon a kíséret elutasítására.*
- Ha más nem, magam kísérlek, csak mutasd az utat. *Szelíd erőszakkal tukmálja magát Habrertusra és ha tetszik neki, ha nem, készen áll rá, hogy a szobájáig kísérje a kancellárt, ha az készen áll az indulásra.*
- Uram, hamarosan visszatérek, hogy egyek valamit, remélem, becses fogadód még rendelkezésemre áll majd. Ígérem, gyors leszek. Busásan meghálálom. *Fordul sárga pillantása még a fogadós felé, mielőtt maguk is elhagynák a Tavernát.*
*Míg azon van, hogy életet verjen, szó szerint és átvitt értelemben is, a jó kancellárba, sajnos lemarad Aenae beharapott ajkáról és minden bizonnyal a szemében fellobbanó, szenvedélyes lángoktól irányába. Neki nem jelentene komolyabb gondot Habrertus elintézése, még módot is találna rá, hogy a körülöttük lévők még csak észre se vegyék, hogy nem segít, de ellenkezőleg, árt a férfinek. Wegtorenben az ilyesmi bevett szokás a politikai vagy társadalmi ellenfelek félreállításának. Nem túl elegáns, de hatékony módja.
Talán az ütéseknek, talán a víznek hála - bár ezt annyira nem érzi hatásosnak -, de a kancellárba visszatér az élet és eltekintve a nyaka felé tartó kezektől, a helyzet rendeződni látszik.
Azt javasolja, hogy Habrertus kerüljön az ispotályba megfigyelésre, de sajnos Aenae nem támogatja ebben a felvetésben. Eltekint attól, hogy lesújtó pillantást küldjön felé, amiért nem vett részt az együttműködésben, így sajnos az áttetszővé váló felsőruha látványáról is lemarad. Inkább a férfinek segít visszaülni a székre. A lány úgy rendelkezik, hogy az unott képű pultos kísérje Habrertust a szobájába a vacsorát pedig, hála Sa'Terethnek, berekeszti. Egy lépéssel közelebb az együttléthez.
Ha a fogadós nem kerítene pokrócot Aenaenek, akkor a saját köpenyét ajánlaná fel, de félig a mozdulatban megakad, amikor a férfi a lány vállára segíti az anyagot. Aenae pár aranyat szót a pultos markába, amitől az mintha felélénkülne. Bár, az is lehet, hogy csak Habrertus feltételezett agóniája van ilyen hatással rá. Válasza megerősíti abban az igricet, hogy valami ellentét valóban van közte és a kancellár között. Aztán a lány a távozás mezejére lép, amire a báró kihúzza magát, hogy az etikett szerint megtisztelje a Vashegy úrnőjét. Arcán meglepettség látszik, mintha sajnálná az elmaradt vacsora és a vele járó kellemes beszélgetés lehetőségét. Majd figyelmét újra a kancellár felé fordítja.
Ha tehetné, jól körberöhögné Habrertust, ahogy ázott csirke (vagy kecske?) módjára ül előreesett vállakkal a felállított székén és láthatóan nehezen tér magához. De a báró ennél sokkal körültekintőbb férfi.
Habrertus persze elhárítja azt, hogy az ispotályba kerüljön, ami némileg bosszantja az igricet. Ha Aenae segít neki, egész éjjelre messze maguktól tudhatnák a kancellárt. De így is jó. Azaz így sem rossz. Persze mentegetőzik az elrontott vacsora miatt és még távozása előtt biztosítja Aenaet a pótlásról, de a báró reméli, azon már nem kell részt vennie.*
- Nem, ragaszkodom hozzá, hogy legyen kíséreted a lakosztályodig. Nem venném a szívemre, ha bármi történne veled. *Mondja aggódó hangon a kíséret elutasítására.*
- Ha más nem, magam kísérlek, csak mutasd az utat. *Szelíd erőszakkal tukmálja magát Habrertusra és ha tetszik neki, ha nem, készen áll rá, hogy a szobájáig kísérje a kancellárt, ha az készen áll az indulásra.*
- Uram, hamarosan visszatérek, hogy egyek valamit, remélem, becses fogadód még rendelkezésemre áll majd. Ígérem, gyors leszek. Busásan meghálálom. *Fordul sárga pillantása még a fogadós felé, mielőtt maguk is elhagynák a Tavernát.*
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-11-16 19:04:38
Üzenet elküldve: 2020-11-16 19:04:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hal a tortán//
*Ezekben a percekben a jó kancellárban egyre inkább határozottabb lesz az érzés, hogy itt valami különösen aljas és fondorlatos összeesküvés áldozata. A feltehetően házasságtörő párocska esetleg valami módon megneszelte, hogy az az egyébként ritka giccses Eeyr festmény nem véletlen került Aenae szobájába és úgy akarják távol tartani Hubit egyik kedvenc foglalatosságától és a kémlelőnyílásoktól, hogy megmérgezik. Ha pedig ez nem sikerülne, úgy egy olyan ember karjaiba lökik, aki holmi bagatell okból kifolyólag amúgy is képes lenne megfojtani egy kanál vízben. Vagy mindez a véletlenek csodálatos egybevágása, de a kancellár nem nagyon hisz a véletlenekben. Most, ahogy minden értelemben eláztatva ül a fogadó padlóján, pláne nem. Szó se róla, egy kicsit be is van rezelve a lehetséges végkimeneteleket mérlegelve, de igyekszik tartani magát.*
- Aggodalmad meghat, báró uram, de biztosíthatlak, hogy nem szorulok gyógyítói segítségre. Alighanem úgy van ahogy mondod: az erős ital árthatott meg.
*Igyekszik kedves maradni, de Cha'yss tekintetét most nem keresi. Egyrészt még az elszenvedett sokk hatása alatt áll, másrészt nagyon szívesen elfelejtené, hogy amikor kinyitotta a szemét azt kellett látnia, hogy a wegtoreni után kapkod sóvár mozdulatokkal. Kissé nehézkesen feltápászkodik, és itt jól jönnek a segítő kezek, majd két ujjal emeli le válláról a kétes tisztaságú rongyot és egy kecses mozdulattal ejti Fint csizmájára.*
- Magam is elnézésed kérem, nagyasszony, kimondhatatlanul bánt, hogy ha akaratomon kívül is, de elrontottam e szép estét. Ragaszkodnom kell hozzá, hogy mihamarabb kárpótolhassalak egy másik vacsorával.
*A faragatlan kocsmáros nem is kicsit kétértelmű szavait már nem is tudja hova tenni. Nem nagyon hiszi, hogy Fint ártani merne neki, de nem szeretné empirikus eszközökkel megerősíteni vagy cáfolni elméletét.*
- Valóban köszönöm az aggodalmatok, meghat, de máris jobban vagyok. Magam is eltalálok a Kancelláriára, így nem zavarom majd derék fogadósunk *vet egy sötét pillantást Fintre* hogy megbeszélhesse dolgait azzal a vén rókával.
*Mert az magától értetődik, hogy nem róla beszélt ilyen tiszteletlenül. Legalábbis Aenae meg a báró előtt adni kell a látszatra. Mert az egészen bizonyos, hogy Hubi ezt nem fogja elfelejteni. A megjegyzést sem, az alig burkolt fenyegetést sem. Most viszont ő is a távozás mellett döntene a párocska nyomában, hacsak a semmirekellő fogadósok szégyene nem talál ki valami mást.*
*Ezekben a percekben a jó kancellárban egyre inkább határozottabb lesz az érzés, hogy itt valami különösen aljas és fondorlatos összeesküvés áldozata. A feltehetően házasságtörő párocska esetleg valami módon megneszelte, hogy az az egyébként ritka giccses Eeyr festmény nem véletlen került Aenae szobájába és úgy akarják távol tartani Hubit egyik kedvenc foglalatosságától és a kémlelőnyílásoktól, hogy megmérgezik. Ha pedig ez nem sikerülne, úgy egy olyan ember karjaiba lökik, aki holmi bagatell okból kifolyólag amúgy is képes lenne megfojtani egy kanál vízben. Vagy mindez a véletlenek csodálatos egybevágása, de a kancellár nem nagyon hisz a véletlenekben. Most, ahogy minden értelemben eláztatva ül a fogadó padlóján, pláne nem. Szó se róla, egy kicsit be is van rezelve a lehetséges végkimeneteleket mérlegelve, de igyekszik tartani magát.*
- Aggodalmad meghat, báró uram, de biztosíthatlak, hogy nem szorulok gyógyítói segítségre. Alighanem úgy van ahogy mondod: az erős ital árthatott meg.
*Igyekszik kedves maradni, de Cha'yss tekintetét most nem keresi. Egyrészt még az elszenvedett sokk hatása alatt áll, másrészt nagyon szívesen elfelejtené, hogy amikor kinyitotta a szemét azt kellett látnia, hogy a wegtoreni után kapkod sóvár mozdulatokkal. Kissé nehézkesen feltápászkodik, és itt jól jönnek a segítő kezek, majd két ujjal emeli le válláról a kétes tisztaságú rongyot és egy kecses mozdulattal ejti Fint csizmájára.*
- Magam is elnézésed kérem, nagyasszony, kimondhatatlanul bánt, hogy ha akaratomon kívül is, de elrontottam e szép estét. Ragaszkodnom kell hozzá, hogy mihamarabb kárpótolhassalak egy másik vacsorával.
*A faragatlan kocsmáros nem is kicsit kétértelmű szavait már nem is tudja hova tenni. Nem nagyon hiszi, hogy Fint ártani merne neki, de nem szeretné empirikus eszközökkel megerősíteni vagy cáfolni elméletét.*
- Valóban köszönöm az aggodalmatok, meghat, de máris jobban vagyok. Magam is eltalálok a Kancelláriára, így nem zavarom majd derék fogadósunk *vet egy sötét pillantást Fintre* hogy megbeszélhesse dolgait azzal a vén rókával.
*Mert az magától értetődik, hogy nem róla beszélt ilyen tiszteletlenül. Legalábbis Aenae meg a báró előtt adni kell a látszatra. Mert az egészen bizonyos, hogy Hubi ezt nem fogja elfelejteni. A megjegyzést sem, az alig burkolt fenyegetést sem. Most viszont ő is a távozás mellett döntene a párocska nyomában, hacsak a semmirekellő fogadósok szégyene nem talál ki valami mást.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 853-872