*Bár Nestar kiinduló terve az volt, hogy megérkezése után megkeresi az első indokot, amivel Synmirára telepítheti át magát, ami helyileg stílusához jobban illő és a közérzetét is javítja. Azonban alantasság lenne, ha nem adna lehetőséget a tharg vendégszeretetnek. Ezt nem is tehetné máshogy, mint a vendégszerető tömeg elől a fogadóba menekülve, egy szobában elbarikádozva magát magányosan étkezzen. A sokkal zsebbenyúlósabb, vagy inkább egyenesen gyomortájt érződő indoka döntésének az, hogy sajnos a tojással és teával megalapozott reggelijének kereteit bőven felélte a szervezete és nem látja értelmét még órákat koplaltatva visszatérni a szinte üres mágustoronyhoz. Elhúzza a száját a fogadó láttán, majd le is törli az arcáról ezt a kifejezését gyors csalódottságának. Nem éppen udvarias gesztus és még ő maga se gondolja, hogy felismerése bármit is levonna a hely érdemeiből. Egy tavernába jött és egyáltalán nem meglepő módon egy tavernát talált, nem lehet rajtuk számon kérni, hogy az alkimistánál negyedévek telnek el két kényszeres fogadólátogatás között.*
*Bizonytalanul, bár emelkedő hangulatban igazítja el magát a pult felé. Igazán nem zavarná meg az elf társaság szórakozását, így kissé meg is húzódik tőlük. A teáskanna látványa megbizonyosítja abban, hogy bár a saját teáival gyanúsan vetekedhetnének, de adnak az igényességre annyira, hogy ne fazékban főzzék is és ha ezen mentalitás nem áll meg itt, az eredményen ez érződni is fog. Ez már egy kitűnő érv arra, hogy megkóstolja a vetélytársnak számító teafőzetet. Így a szobával és az itallal fejben végzett is, most már csak a rendelésének maradék részét kell kidolgoznia, valamint ezen üzlet nyélbe ütésére partnert találnia. Az utóbbi bizonyosan nem lesz nehéz, hisz ketten is állnak a pult mögött. A női kiszolgálás is megnyugtatóbb, legalább ezen az oldalon nem feltétlen kell aggódnia a konfrontációtól. Más szempontból persze károsan érinti a dolog, hisz így alkupolitikáját is elvetheti, de látogatásának gyakoriságát amúgy sem az ár fogja meghatározni, hanem a minőség. Amiről újra eszébe jut, hogy még mindig nem tudja, mit szolgálnak fel az ételek közül, és ez nem tűnik változónak.*
-Kellemes napot!
*Bár magában nagyon is jól elvan, valószínűleg ezen különcködő semmittevése felkelti a személyzet figyelmét annyira, hogy ha más okból nem, már csak kíváncsiságból is megzavarják. Persze nem csak emiatt köszönt a pulthoz érkezve, de egyelőre túl mélyen elmerült a rendelés megtervezésében ahhoz, hogy elhamarkodottan ráerőltesse a legközelebbi pultosra a félkész vázlatát. Így kamatoztatja is azon régóta porosodó tehetségét, hogy ha fizikailag még nem is tud elvonulni a tömegtől, ellenben fejben már könnyedén izolálódhat. Nem valószínű, hogy egyhamar felszívja a csillagenergiákból a megoldást, de ez számára nem jelent feltétlen problémát.*