//Thargok, thargok//
*Kószán bólint. Tudomásul veszi és nyugtázza a hallottakat. Pycta megbízik benne, ettől függetlenül fontosnak tartja ígéretét, amit megtartani szándékozik. Az elf akármit is gondol, Umon úgy érzi, hogy márpedig tartozik számadással a múlt tetteire való tekintettel, s attól függetlenül, hogy a történtek megbocsátódtak, az ember még nem felejt. Sötéten ül a bakon, s a tharg birtokokról immár a kapu felé közelednek, ló és lovasa, szekér és utasa megáll. Szolidan mosolyodik el , elképzeli magát menyasszonyként, ritka egy gusztustalan látvány lenne, ronda ábrázatával, s sikoltva menekülne ki felhajtja a fátylát, ettől függetlenül a hasonlatot nagyon is érti és megérti.*
- Igen, az öröm. *Sóhajt fel, mint aki oly ritkán és kevéssé tapasztalja ezt az örömöt, hogy elfelejtette már.* Tudom, hogy nem lesz, köszönöm Pycta. *Bólint halványan elmosolyodva, letekintve a csendesen álló vezérre.* Rendben. *Folytatja.* A tavernában leszek, aztán a piacon találkozunk, míg ott jár a nap. *Mutat az égre egyenesen.* De, ha a Korsó felé kerülnél... esetleg... mindegy ezt majd eldöntöd. *Biccent némán, majd elfordítja a szekeret a Korsó irányába.*
- Vigyázz magadra, Pycta! *Kiált utána intve, majd dudorászva, zötykölődő szekérrel halad tovább maga útján.*
//Egy korsó, két korsó, Vaskorsó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Énekelve állítja meg egy erőteljes húzással Híjast.*
- Hóóóóóó! *Aztán előre göcögve száll le a szekérről, majd a lovat kipányvázva. Érdeklődve szemléli meg a Korsó impozáns épületét, majd a környéket is, aztán gondolkodás nélkül vágja ki az ajtót.*
- Hupszi! *Röhög fel, majd nyakába húzva fejét, két ujjal látványosan összecsippentve halkan hajtja be maga mögött, lábát berogyasztja, s másik ujját szájára téve jelzi, hogy mennyire bánja az ajtó csattanását, szinte lábujjhegyen tipeg befelé, két kezét előretartva, csuklóban behajlítva.*
- Jóóó napot! *Csapja össze a kezét, majd biccentgetve beballag, elébb a pultos leánynak:*
- Adjon az ég! *Aztán az óriásnak.* Huh... neked is... bár már adott rendesen. *Vonja meg a vállát. Beballag középre, aztán kiszúrja az orkot is.* Üdv! *Emeli intésre a kezét.* De sokan vagytok, bassza meg, máris kiszáradtam. *Sóhajt fel, aztán a pulthoz ballag, ahol helyet keres magának. Végigfuttatja a szemét azokon, akiket esetleg kihagyott, majd egy kackiás kis kalapot szúr ki nem messze magától.*
- Dora? Dorawyna személyesen? Hééééj! *Üvölt fel vigyorogva.* Megismered még Umon bácsit kis szívem? *Kacag fel térdét csapkodva.* A franc sem gondolta, hogy itt Sa'thereth valaga mögött kettővel találkozom újra veled! Tudooood... a kis boncalanyod, hogy vagy bébi? Minden rendben? Mit isztok? *Kérdezi hirtelen lehervadt mosollyal, halálosan komolyan.* Mert inni kell, az biztos! *Bólogat hevesen, s, ha talál magának való széket felpattan rá, közben már ismét vigyorogva pásztázza körbe a helyiséget szemével, majd Lattlie felé sutyorog.*
- Figyu... nem akarok túl feltűnő lenni... szólj ha esetleg kiszúrnak... in-kog-ni-tó-ban vagyok. *Bólint jelentőségteljesen, majd megerősíti.* Abban vagyok. Bizony. *Igyekszik vigyorgó szoborrá olvadva a helyiség részévé válni.*