//Második szál//
//Túlórázás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Jobb szeretem, ha akad valaki, aki lehúzza. De manapság egyre kevesebb az úriember. *sóhajt fel színpadiasan, mintha csak élete tragédiáját tárná Fint elé. ~Bizony, nehéz az élet, ha még a csizmáját is magának kell lehúznia egy hölgynek~ ismeri el magában, ahogy a földön heverő férfi felé sétál*
- A közhiedelemmel ellentétben nem olyan könnyű bekerülni oda. *somolyog magában, miközben a kézzel, vagy jelen esetben lábbal fogható jelét fürkészi annak, mennyire is kívánja őt a másik. ~Szánalmas~ vélekedik magában* És nem is annyira kellemes. Mármint a halál része. *fűzi hozzá az utolsó mondatot csak a félreértések elkerülése végett, hiszen biztos benne, hogy bármi más, amit a lábai közt tapasztalna a férfi, sokkal élvezetesebb, mint amiben eddig része volt. A tapogatás ellen semmi kifogása, ugyanakkor belőle közel se vált ki olyan heves érzelmeket Fint érintése, mint fordítva. Egy enyhe bizsergés, ennyi csak, ami elfogja, és az is hamar elszáll, csak a szokott fásult unalmat hagyva maga után*
- Ebbe itt? *emeli meg kissé gonoszkás mosollyal a kezében tartott tőrt* Nem, sose tennék olyat. *rázza meg a fejét nem sok jót ígérő pillantással körítve, majd ahogy megunja a mókát, visszaindul a székébe, hogy onnan figyelje tovább, mihez kezd most kedvenc csaposa. Fintre pedig nem mondhatni, hogy tétlenkedne, amilyen gyorsan csak telik tőle, ismét a lábai előtt hever. Ahogy újra magán érzi a férfi ujjait, ezúttal már az előzőnél valamivel több vágy támad benne, hogy akár legyen is valami a dologból, így nincs is kifogása az érintések ellen, mégis nehezen tudja komolyan venni az előtte térdeplő férfit, egészen addig, míg ezúttal már a torkán nem érzi az ujjait. ~Nocsak~ szaladnak fel gondolatban a szemöldökei, arcán azonban nyoma sincs meglepettségnek, ijedtségnek vagy félelemnek, ugyanolyan gunyoros mosollyal fürkészi Fintet, mint eddig, és az után is így tesz, hogy szabadul az ujjak szorításából*
- Az első rész talán igaz. *ismeri el, hogy talán mégis van esélye a férfinak, hogy a lábai közé kerüljön, ha annyira szeretné* De a másodikat erősen kétlem. *adja meg a kegyelemdöfést Fintnek, persze csak képletesen, biztosra véve, hogy ezzel sikerül majd kissé lehűtenie a férfi lelkesedését*
- Bízom benne, hogy azért, mert még jut egy kis vér az agyadba is, mely segítségével gyakorolhatod a gondolkodás művészetét. *válaszolja meg a kérdést, kissé beljebb nyomva tőrének hegyét a férfi hasába, hogy érezhesse, mi vár rá, hiszen ő se tétlenkedett addig, míg Fint a fojtogatásával volt elfoglalva. A kezében tartott tőrrel a férfi gyomrát célozta be, egyelőre csak fenyegető, de kárt nem okozó mélységben, de ha Fint felemelkedik, hogy megpróbáljon fölébe kerekedni, akkor igencsak kellemetlen helyen fog találkozni egymással az érzékeny szövet és a hideg fém*
- De ne mondhassák, hogy udvariatlan vagyok. Halljuk, mi a te válaszod? Le merném fogadni, hogy van olyan. *húzódik féloldalas mosolyra a szája, hisz biztosra veszi, Fint már ég a vágytól, hogy elmondhassa, miért nem teszi itt és most a magáévá. ~Vagy épp végre mutat is valamit a nagy szájhős~ nevet fel gondolatban, pislogás nélkül állva a férfi pillantását, míg a válaszra vár.*