Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Amon Ruadh (új)
Tharg birtokok (új)
Vaskorsó TavernaNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van vásárolni! Kattints ide, hogy vásárolhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 216 (4301. - 4320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

4320. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-18 23:28:51
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Dora, a visító malac, mert szúrt//

*Történt akkor, hogy Dora a kancellár nyakába ugrott rémületében, és az italuk szomorú kárát szenvedte az esetnek. Látszik, hogy a kancellár sem tudja hova tenni a repülő malac esetét, de a lánynak éppen elég, hogy megölelte, most valahogy jobban érzi magát, hogy többen is igazolták az épelméjűségét. Mit is kezdhetne anélkül, mi maradna neki, hogy érvényesüljön?*
- Elnézést kérek. *Mondja, eligazgatva ruháját, és kalapját is rendezgeti, talán egy kicsit túl sokáig is, de úgy érzi, méltóságát csak úgy tudja visszanyerni, ha a kifogástalan fejfedőre hívja fel a figyelmet saját botlása helyett, akár egy úrihölgy.* Ez volt a második malac, amit ma láttam. Azt hittem, a fejembe szállt a tintaszag, de most már tudom, hogy ez a valóság. *Ezt olyan tárgyilagosan, sőt kimódoltan közli, mintha az előbb nem sikítozott volna ijedtében. Tényleg nagyon igyekszik a lány.*
- A kancellár kedvence remek ötlet. *Bólogat ő is, mert úgy van vele, hogy neki aztán mindegy, csak jöjjön az a bor, mert egekre, az talán enyhíti a szégyent, és másmerre tereli a gondolatait. Lesz is elfoglaltsága, mert érkezik valami titokzatos levél, amelyet Habrertus nagy élvezettel szagolgat. Dora szemöldöke a papír túloldaláról igen felszalad. Valami szerelmes levelet gyanít, de ha az is, minek szagolgatják éppen az orra előtt? A kancellár nem ekkora csínytevő. Megköszörüli a torkát.*
- Igen, lenne mit megbeszélnünk veled. *Bólogat ő is, és lezuttyan a férfi mellé a székre. Még mindig úgy van vele, hogy kíváncsi lenne arra a vásárra, és szívesen venné, ha Esti is velük tartana. Valamiért. Most már kezdi sejteni, hogy Relael miért haragudott rá annyira a legutóbb, mikor megvédte a kormost. Egy nagyot sóhajt, és inkább Habrertushoz fordul, mert ő legalább minden csinos hölgynek a tomporát szereti, benne sosem lehet csalódni.*
- Te meg kivel levelezgetsz? A báró úr üzenget neked? *Kíváncsiskodik kacéran, de azért még lopva körbepillant, hányan nézik idiótának az előző eset óta. Úgy látja, ideje megmutatnia a szatyra tartalmát a férfinak, meg Estinek is, ha épp arra jár. Kiemel belőle egy homokórát meg egy kockát formázó amulettet.* Kint az egyik malac ezeket dobta nekem. Szerintem varázserejük lehet. *Mondja izgatottan. Nyúlkapiszkát nem enged senkinek, már el is rakja a zsebébe a csillogó holmikat.* Így ni.


4319. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-16 23:18:49
 ÚJ
>Morak Asthún avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
// Az elején Fintarret //

- Köszönöm uram, ez pompás! * Morakot rögtön jobb kedvre deríti már az étel puszta látványa és illata is. * És semmi gond! Sőt, ön ne haragudjon, csak tudja az énes törpe, morgós törpe. Alkoholt viszont én nem iszok és az asztaltársaságot sem szeretném lerészegíteni. De, ha nem sértem meg vele meginná helyettem az egészségemre? * Kérdi Morak Fintarrettől. És örülne neki, ha az ember elfogadná az ajánlatát kiengesztelés képen. Persze azt is megérti, ha nem fogadja el, hiszen ő sem iszik. *

* Ekkor veszi észre a törpe, hogy Fäenro is kapott italt és koccintani szeretne velük. *
- Persze fiatalember még mit nem! Én nem iszok és önnek sem ajánlom. A részegségből nem sok jó származik. Mi szeretne lenni, ha felnő? Állat, vagy ember? Nos ha ember, akkor inkább egyék.
*Ad a törpe egy kis atyai fejmosást a fiatalúrnak, majd enni kezdi ő is az elé tett ételt. Két-három harapás után teát tölt, előbb a fiúnak, majd magának is egy csészével. Az külön megnyugtatja, hogy a főnökasszony is leállítja a fiút. Sőt, ő sem iszik pálinkát. Viszont bort igen. Így tehát inkább teával kínálja őt is. Hátha így kevesebb bor csúszik le.*
- Egy csésze teát asszonyom? Tölthetek?
*Kérdi Relaelt a törpe, miközben a kancsót és a csészét már a kezében tartja töltésre készen. *
- Igazán finom, kóstolja csak meg. * Meg sem várja Relael válaszát, már ki is tölti neki a teát, majd leteszi elé. Majd Rel hozzá intézett szavaira tér ki. *
- Hm. Lelkiismeret érdekes szó. Ugyebár a jóság valamiféle szinonimája. De az alapján, hogy ismerem a lelkem még nem feltétlenül kell jónak lennem. Hacsak a lélek szavának ismerete nem feltétlenül jó. Vagyis ennek a szónak az alapján nincs gonosz lélek, csak olyan értelmes lény, aki igyekszik elnyomni magában a jót. Vagy a külső és főleg belső zaj miatt nem hajlandó figyelni rá. Értik ugye?
Apropó, hogy Nirsről jut eszembe a hitves szó. Megfigyelték, hogy a hit az alapja? Vagyis az hogy hiszek abban, hogy az a másik igazat mond, amikor azt mondja szeret és hűséget fogad. Sőt akkor is megérdemli a bizalmamat, amikor nem látom. És az a szép ebben a hitben, hogy ezt nem a másiktól kell, hogy elvárjuk mifelénk, ahogy ezt egy önző kapcsolatban tenni szokták, szinte parancsolva a másiknak. Hanem ezt a hitet és bizalmat mi adjuk annak a másiknak...
* Ekkor Morak észreveszi, hogy kissé sokat jár már megint a szája és szinte senkit sem érdekel a monológja. Sőt már már az evésről is megfeledkezett. Gyorsan a szájába tesz egy nagy falatot és teli szájjal folytatja. *
- Hát ez csak úgy hirtelen eszembe jutott, de nem akarom önöket untatni! Különben tudták, hogy a törpék életükben csak egyszer választanak párt? Lehet, hogy azért vagyunk oly kevesen.
* Ezene kissé elmosolyodik, majd Nirshez fordul és valódi érdeklődéssel, nem pedig úgy, mint aki a szót akarja elterelni, ezt kérdi tőle: *
- Nirs mesélne nekem a hitveséről? Sokszor szóba kerül önök között, valóban érdekelne ki lehet az.


4318. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-16 00:21:10
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 186

Játékstílus: Vakmerő

//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//Dora, mert visít, mint a szúrt malac//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

- Nem e? Pedig Nirs a leginkább nemeslelkű innen s tova Lihanechig.
*Hízeleg egy kevéskét a kedvenc tharg ifjújának, meg persze azért is mondja mindezt, hogy magával elhitesse, hogy a korábbi szokatlan pillantás nem éppen a nagyterhű fiúban megjelenő gonosz csíráját jelentené. Relael kedveli őt, és sajnálja azt is, amit Kagaenae mesélt neki.*
- Arra!
*Szája szeglete megrándul, mert igyekszik nem fancsali pofát vágni, miközben Eeyr, vagy bármelyik istenség neve elhangzik. Felettébb untatják őt, ugyanakkor jól tudja milyen mély hatást tud gyakorolni a hit az emberek jellemére.*
- Milyen lelkiismeretes itt valaki.
*Persze Relael nem erőlteti a törpére saját akaratát, inkább csak szerette volna, ha az tudja, hogy létezik ilyen opció is. Az ő gondja, hogy élni kíván e vele.*
- Ez egészen költői. Tetszik.
*Hangjában valódi elismerés cseng vissza, ahogy elképzeli miként faragta ki ez az állítólagos istenség a törpéket hatalmas hegyek szikláiból.*
~ Bár a lábaiknál kicsit megszaladhatott a véső. ~
- Így van. Vásároltunk, miután a kis incidens után támogatott. Olyan egy bájos teremtés ez az Éné, még álmomban is mellettem maradt.
*Legalábbis Relael így tudja, és mivel szereti Kagaenaet, ezért nem feltételezi azt, hogy reggeli korai eltűnése nem a kakas kukorékolás miatt volt, hanem azért, mert valójában nem is együtt pihentek. Közben bátorkodik pár falatot lopni Fäenrotól, csak azért, hogy legyen némi étel a hasában, valójában nem éhes, és örömmel nyújt át mindent a többieknek, kivéve az egyik zabkását. Azzal jól elmolyolgat borának iszogatása közben.*
- Ez sajnálatos, de képes vagyok megbékélni a helyzettel. Ugyanakkor nyugodtan érezz csak bűntudatot.
*Szomorúan biggyeszti le alsó ajkát, inkább csak a játék, és szórakoztatás kedvéért, mint tényleges sajnálattal, hogy nem bámulhatja a félmeztelen Nirst. Persze semmi probléma az ifjú tharggal, egyszerűen csak baráti szemmel néz rá. Ez pedig talán a legideálisabb szerepkör, ami Relaelt illeti. A szeretők, szerelmek, ellenfelek mind gyors, és szerencsétlen véget szoktak érni általában.*
- Pánik? Ugyan. Csak a kiérdemelt ellenszenv.
*Persze a saját oldaláról mindenki kiérdemeltnek véli az utálatot. Relael is gyermekként végtelenül pacifista és elfogadó volt, ám idővel rájött, hogy az ellentétek nem alaptalanul jöttek létre. Apja minden tanító jellegű ütése, amikor szegény gyermekekkel barátkozott, okkal történt. Relael jólétének okából. Ma már ő is elhiszi ezt. Elvégre a pór gyújtotta rá házát, égette el mindenét ami volt, és üldözte el úgy, hogy egyiküknek sem ártott. A pór hagyta magára a tolvajjal szemben. A törpe lopta meg, és nem fajtársa, ahogy a mélységi tett megjegyzéseket Intathra. Az elfeket sem alaptalanul tartják arrogánsnak, és így tovább. Minden okkal történik. Az is, hogy Relael mentális állapota egyre romlik hála ezen bűnös, rideg világnak, és az is, hogy egyre kevésbé bízik, szeret, és egyre inkább gyűlöl, megvet. Persze az egyik mélyen gyökerező ok a nagyon alapos verés, és manipulálás, amit egykoron átélt.
Relaelnek hosszú fülei vannak, mégsem hallja Dora sikoltozásán kívül, hogy mit társalognak mások arrébb. Talán az alapzaj teszi, talán az, hogy nem érdekli. Ennek okán úgy hiszi az ő elhangzott szavaira sem figyel fel senki, elvégre azokat nem fennhangon közölte, valójában téved, és ha ennek tudatában lenne sem zavarná. Azt sem tudja, hogy nem látják szívesen, hiszen ő maga csak azt látja, hogy kellemesnek nevezett társaságban fogyaszt, nem is keveset, és asztalokat sem borogat, így akár mondhatni, hogy ideális vendég. A Vaskorsóban kevesekről mondható el ez. Persze panasszal él, ez várható is, miután négyükből rajta kívül kettő is megjegyezte mennyire éhesek már. Relael azt sem bánja, hogy hangot adott ellenvetése miatt ő lesz a helyi mumus, hiszen számára aligha jelent itt bárki bármit, legfeljebb kéjes örömmel nézné végig, ahogy elvéreznek lábai előtt.
~ Talán el is jön az a perc. Nem is olyan hamarosan. ~
~ Talán. Talán. Talán. ~
Visszhangzik számtalanszor fejében, miközben kellemes dúdolgatásba kezd.*
- Semmi gond.
*Mondja nagy kegyesen, amikor Fintarret elnézést kér. Persze a véleménye nem változik Estit illetően, ám ez nem személyes, inkább faji dolog. Főleg azok után, hogy meggyőződése Syoud eltűnésének is mélységi nőstényekhez van köze. Észre sem veszi, hogy ennek a gondolatára fogai csikorgatásába kezd, talán ha asztaltársasága is meghalja furcsállhatja ezt, elvégre töretlenül mosolyog, ahogy mindig is teszi.
Hamarosan nem csak egy bögre teát, hanem egy egész kancsónyit kapnak, mellé persze töményet is. Relael elcsábulna, de elég határozott marad ahhoz, hogy sajátját Nirs elé tolja.*
- Igazán nagyon figyelmes, köszönjük.
*Valóban értékeli a gesztust, a harag és kellemetlenség pedig nem volt elég mélyreható ahhoz, hogy a kis félreértést ne tudja Relael megbocsátani.*
- Na na!
*Szól rá a gyermekre talán még éppen időben, kezével pedig letakarja a pohár tetejét.*
- Ez elég erős ital. Biztos vagy benne? Nem mondom, hogy ne, ha esetleg szeretnéd, de csak óvatosan, jó?
*Köti anyáskodva az árva fiúcska lelkére, egyenesen annak szemeibe meredve világoszöld íriszeivel. Ezután kezét elveszi, hogy Fäenro saját maga hozhassa meg ezt a döntést.*


4317. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-14 22:26:44
 ÚJ
>Fäenro Knirin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//kacsintás erejéig Fintarret//

*Morak és Rel biztatására tovább eszik. Ugyan nem kell nagyon kérlelni erre, jól esnek neki Morak szavai és Rel érintése. Bár mintha ennek most más lenne a hangulata. Fagyos a levegő, ahogy Rel kemény szavakkal süllyeszti el a kedves felszolgáló urat. Ezalatt ő egy nagyobb falattal küzd, mert túl mohón préselte a szájába. Fäenro nem tartja hibásnak az embert. Sok a vendég, nagy a nyüzsgés. Kifejtené ezt, de inkább mégsem, ugyanis a majdan esedékes ingyen szalonnának is nagy szerepe van a szimpátiában. Azt viszont még nem verte nagy dobra az asztalnál. Örül, hogy Nirsnek tetszik a bakancs és sikerült mosolyt csalni az arcára. Ismét egy nagy falatot nyom be, miközben próbálja kitalálni, mikor látta Aenaet utoljára. Meglepi a felismerés, hogy tulajdonképlen ma reggel. Távoli emléknek tűnik, mert aludt egy mélyet azóta, Rel ölében utazva, lóháton ringatózva. Szemein látszik, hogy hirtelen jött rá valamire és Nirsnek teli szájjal válaszol.*
- Reggel láttam Arthenior piacán. *Közben újra itt van Fint és ajándék italt kap mindenki. Természetesen Fäenro sem feledte az ígért szalonnát. Hogy is felejthetné? Visszakacsint, és azon van hogy helyet csináljon a tányérjában annak a finomságnak is. Megszemléli az elé került pohárkát. Tudja, mi az az alkohol de még soha nem ivott. Nagy fiú szeretne lenni és koccintani Morakkal, Nirssel, mint a férfiak. Gyorsan lenyeli a falatot és így is tesz, ha a felnőttek is hajlandóak rá. Ha senki sem állítja meg, gyanútlanul dönti le az igen erős folyadékot, amitől erősen prüszköl és köhécsel.*


4316. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-13 20:09:56
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//Reklamácó erejéig Fintarret//
//Dora, mert visít, mint a szúrt malac//

*Azt persze nem tudja, hogy Fäenro őt szeretné felvidítani azzal, hogy megmutatja új cipőit, de egész kedvesen mosolyodik el a lábbelik láttán. De mivel Aenae-nek köze van a dologhoz, valóban őszinte az a mosoly.*
- Nagyon szép. Szóval Aenae-től kaptad? Nem lep meg. Mostanában nem találkoztál vele véletlenül?
*A mostanában alatt az elmúlt egy-két nap értendő, de Nirs ezt nem fejti ki részletesebben. Számára olyan ez a rövid idő, mintha hatok teltek volna el. Kis mosollyal nézi még a habzsoló fiút, aztán Rel felé fordítja a fejét.*
- Ó, igen. Pontosan ilyenek.
*Persze jelen esetben ennek pont az ellentettje igaz. A fényszuka hívei jelentek meg orcátlan módon a Vérkertben és akarták átvágni a torkukat. Hogy arról tényleg ne tétessék említés, hogy északon a tharok messze nem olyan ellenségesek az orokokkal. De minek kéne minden apró és jelentéktelen részlettel terhelnie az asztaltársaságot? Ha pedig Rel hiányolta a félszeg Nirset, most ízelítőt kaphat belőle. A némileg félreérthető ajánlatra ugyanis a jeles ifjú fülei a bíbor egy igen élénk árnyalatában kezdenek játszani.*
- A fegyverforgatásban biztos nem jeleskedem annyira, mint új testőröd, szóval nem hiszem, hogy nagy hasznom vennéd.
*Kicsit táncoltatja még az ujjait ha már ez annyira tetszett Relnek, és persze arra is jó, hogy kicsit elterelje a figyelmet a témáról. Meg arról, hogy Rel a szőrmók testőr másféle szolgálataira is igényt tarthat, pedig ezt igazán nem akarta elképzelni. Szerencsére Morak is a segítségére siet egy megjegyzéssel.*
- Igazán? És miért nem? Olyan elvetemültnek látszom? * mosolyog szelíden, bár a tószt után szívesen látná a törpét ura oltárán* Eeyrre!
*Nagyokat kortyol az italából. Azután csuklik egyet. Bár Rel felfedezni vél néhány változást, van ami a régi maradt. Például az, hogy nem igazán bírja az italt. Aztán követi az elf pillantását és a megjegyzése után őszintén nevet fel.*
- Ennyire mindennaposak errefelé a repkedő malacok, hogy attól már megijedni sem lehet és egy mélységi kell a pánikhoz?
*Mivel még mindig a kancellárt és társaságát nézi a szárnyas disznó eltűnése után, kérdése az asztaltársaság bármelyik tagjának szólhat.*


4315. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-13 19:42:18
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 25

Játékstílus: Vakmerő

//Mindenki figyelmébe//
//Dora visít, mint a szúrt… malac//
//Hubi, Dora, Esti, Rick//
//Malac jő//

*Világos, hogy a mélységi kötekedni akar, ami meglehetős botorság. Hubi ugyanis kegyes kedvében volt. Ha bocsánatáért esedezik modortalansága miatt, a kancellár bizonyára hajlandó lett volna elnézni a kis incidenst. Így viszont egy rosszindulatú mosollyal néz a távozó sötételf után. Hubi memóriája még a régi, beleértve az arcmemóriáját is és ezt nem felejti el. Most viszont fontosabb dolgokkal kell foglalkoznia, például az új fogás megkóstolása.*
- Tehát két adaggal kérünk a Kancellár kedvencéből, és... *fordul vissza Esti felé és rendezi át kissé az arcvonásait, de nem tudja befejezni a rendelés leadását. Dora ugyanis szó szerint a nyakába ugrik és a hirtelen mozdulatnak egy pohárka jóféle itóka is kárát látja.*
- No, no... mégis mi történt? *motyogja kissé zavarodottan, de már látja is ami ezt a reakciót kiváltotta. Összevont szemöldökkel mered a sajátosan repkedő malacra és mire bármit is tehetne, a szárnyas jószág már távozik is.*
- Ez igazán érdekes... *dünnyögi, mint amikor valamire nem talál magyarázatot* Attól tartok, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint a hízók nem rendelkeznek szárnyakkal, így megkockáztatom, hogy mágia szülte jelenséggel állunk szemben. Alkalmasint konzultálnom kell Taitos mesterrel. Hátha ő ismer efféle varázslatokat.
*Bár nincs ellenére ha Dora a nyakában csüng, most azért finoman kibontakozik az ölelésből és bátorítóan megpaskolja a lány arcát.*
- Mindazonáltal nem gondolnám, hogy aggódnunk kéne miatta. Szemmel láthatóan nem volt ellenséges repkedő barátunk.
*Azért még megcsóválja a fejét, mert zavarja ha valamire nem talál magyarázatot és saját magát ismerve ez nem is fog változni mindaddig míg végére nem tud járni a szokatlan jelenésnek. Hogy egyelőre napirendre tér a dolog felett, abban szerepe van Estinek is aki kicsit távolabb kalauzolja őket a pulttól. Közben természetesen felcsillan a szeme ahogy ő úgy értelmezi az iménti javaslatot, hogy a mélységi kolbászra vágyna. Ugyanis Hubi még nem tett le arról, hogy egy szép napon halmozhatja az élvezeteket amennyiben Dora és Esti együttes jelenlétére gondol az ágyában.*
- Elsősorban csak harapnivalóért ugrottunk be.
*Dorára pillant kicsit kérdőn ahogy arra gondol, hogy akár Estit is be lehetne avatni kis tervükbe. Ha így is alakulna, erre még egy kicsit várni kell. Ugyanis váratlanul egy suhanc lép oda hozzájuk és miután kideríti, hogy a Vashegy kancellárjával áll szemben, egy levelet nyom Hubi kezébe. Hubi pedig úriember, így 10 arannyal honorálja a kissé pimasz mosolyú illető (Mesélő (Daidalos)) szolgálatait.
- Bocsássatok meg egy pillanatra! *mosolyog társaságára, azután kihajtogatja a papirost és átfutja az írást. Ez néhol nehézségbe ütközik, ugyanis az írás néhány helyen gyanúsan elmosódott. Nem a kancellár lenne ha a levél tartalmán kívül ennek oka ne érdekelné. Így talán kicsit furcsának tűnhet, hogy orrához emeli a lapot és szimatol egy kicsit. Majd hümmög egyet.*
- Köszönöm a türelmetek. *gyűri zsebébe a levelet* De ez egy igen figyelemreméltó levél volt.
*Később alighanem megosztja tartalmát Dorával és Estivel, hiszen őket is érintheti és egyébként is kíváncsi a véleményükre, de ezt mégis kényelmesebb lesz megtenni egy asztalnál ülve és teli hassal.*
- Tehát két Kancellár kedvencét légy oly szíves. *bazsalyog Estire* És mellé két jó kupa forralt bort.
*Méltóságán alulinak érezné, ha magas tisztségére tekintettel ingyen fogyaszthatna a Vaskorsóban, ezért a két Kancellár Kedvenceért leszámol 36aranyat, majd további 14 arannyal lesz szegényebb a két kupányi Forralt vörösborért. . Bízva benne, hogy nem sérti meg vele Estanellaria Dwirinthalent, felkerekíti a végösszeget 15 arannyal.
- De kérdésedre válaszolva, ha jóllaktunk szívesen váltanánk veled pár szót.
*Mézesmázosan mosolyog a mélységire miközben megpróbálja az asztal melletti székre lenyomni Dorát, remélve, hogy a lány már magához tért a repkedő malac okozta sokkból.*


4314. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-12 20:57:23
 ÚJ
>Komor Fintarret avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Rel asztala//

*Fint igyekszik mindent megtenni az ügy érdekében, de valószínűleg annyira leköti Esti, pontosabban a féltékenykedés, hogy a tea kimegy a fejéből. Nagy baj nincs, ugyanis feltette forrni a vizet, csak ügyesen meg is feledkezett a dologról, mikor a többi ételt kihordta. A hanghordozás, főleg mert a szép elf lány Estit, éppen Estit szidja, egy kissé felpaprikázza. Az egyértelmű számára is, hogy nehéz eset, de azzal együtt, hogy az ő saját munkáját is szidják, nehéz visszafognia magát. Eddig nem mosolygott, de arcára van írva, hogy most már garantáltan nem is fog, vagy ha igen, akkor sem Relaelre, inkább simogat egy vadászkutyát. Attól még tiszta vizet önt a pohárba.*
- Estanellaria szólt nekem, én voltam az, aki megfeledkezett róla, elnézést. *Jelzi, de még így sem sikerül lepleznie a sértettséget a hangjában, így az „elnézést” sem éppen a legmeggyőzőbb, de mindenképpen elhangzik. A törpe kérésére biccent.* Egy pillanat, és hozom.

//Esti//

*Gyorsan összerakja a bőségtálat, a tea azonnal kész, és a csenevész fiúval is sikerül elrendezniük a papír és toll ügyét. Közben a nemrég érkező kalapos elf is egy repülő malacra lesz figyelmes, és rémületében sikerül ripityomra törnie a poharát a földön, az alkohol pedig szétfröccsen a padlón. Fint ettől már lassacskán agyérgörcsöt kap, de egy nagy levegő után legalább az az öröme megvan, hogy Esti neki intézi szavait. Persze a boldogság nem látszik rajta, sőt sértett képpel vonul a rongyért.*
- Azonnal! *Mondja. Esti is hallotta az esetet, úgy tűnik, mert okosan próbálja oldani a feszültséget. Fint bízik benne, hogy tényleg beválik a potyapia.* Rendben, legyen úgy. Elnézést. *Teszi hozzá, ezúttal meggyőzőbben, mint az asztalnál. Tényleg nem akart gondot, eléggé meg van kavarodva, főleg most, hogy Estit suttogni hallja. Valahogy ez a bizalmaskodás főleg tetszik neki, de nem akarja megkockáztatni, hogy netán kivágják, így összekapja magát. Ennél közelebb már nem lehet a kormoshoz, munka terén, persze.*

//Rel asztala//

*A ronggyal összegyűjti a kis üvegcserepeket, és kidobja őket, ügyelve, hogy ne essen át senkin. Szerencsére ilyen pohár még akad bőven. Egy szapora kézmosás után már nincs más teendő, mint a kész ételeket, az italt és az egész kanna teát kivinni. A ház ajándéka, ugyebár, ha már ennyire ügyetlen volt. Útközben egy szobakulcsot is lekap, egyelőre zsebre vágva.*
- Parancsoljanak, még egyszer elnézést az előbbi kellemetlenségért. *Mondja. Leteszi az asztalra a kancsó teát, több csészét is kapnak hozzá, ha esetleg többen szeretnének belőle fogyasztani, illetve egy környi meglepetés ogrepálinka is az asztalra kerül.* Hadd engeszteljem ki önöket néhány frissítővel. *Prezentálja az asztalon keletkezett művet. Ezután a törpe elé kerül a bőségtál, no meg a szobakulcsot is átadja neki. Ha nincs egyéb kérés, kérdés, visszatérne a pulthoz, ám ekkor megakad a szeme Fäenron, aki olyan sebességgel kezdte magába lapátolni az ételt, mintha nem lenne holnap. Szája szegélyében mosolyféle jelenik meg, és egy pillanatra egészen barátságosra festi marcona arcát.*
- Ízlik, mi, fiú? Csak lassan, nehogy félremenjen! Az egyezségünkről pedig ne feledkezz meg. *Mondja. Ha nem szeretnének mást, kapja a tálcát és visszatér a soha el nem fogyó mosogatnivalóhoz és Esti fenekének bámulásához, ha igen, akkor pedig meghallgatja kérésüket.*

A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.12 20:57:59


4313. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-12 00:32:19
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Hubi, Dora//
//Érintőlegesen Fint, Rick//

*Bármennyire se szeretné, a társalgásból mégis eljut pár szó a fülébe, bár a legkevésbé se zavartatja magát amiatt, hogy egyesek lassúnak találják a kiszolgálást. Legfőképp azért, mert így is igazán közel áll hozzá, hogy tettleges formában fejezze ki nemtetszését a díszes társaság iránt, egy előkelő hölgy azonban mégse engedheti meg magának, hogy ilyen alantas semmirekellők miatt elveszítse a hidegvérét és a méltóságát. ~Senki nem kényszerített rá, hogy idegyertek, sőt, nem is látnak itt szívesen. Egyetek, igyatok, aztán húzzatok innen!~ morgolódik magában, miközben összehúzott szemmel méregeti a pultnál álló sötételfet, aki legalább annyira nem nyerte el a tetszését, mint Relael és koszlott bandája. Szerencsére azonban nem sokáig kell bámulnia a mélységi fancsali pofáját, hiszen hamarosan sokkal érdekesebb vendégei akadnak*
- Az érzés kölcsönös. *viszonozza a kancellár köszöntését a szokásos félmosollyal és hízelgő pillantással, ami az ilyen üdvözlésnek kijár, magában elégedetten konstatálva, hogy legalább egyvalaki ismeri az illemet ezek közt az ostoba barbárok közt. ~Nem mintha kicsit is érdekelne, de a látszat a fontos... ~elmélkedik magában, szomorúan látva, hogy nem is Relael az a mai este folyamán, aki ebből a legnagyobb hiányt szenvedi, hanem a mogorva hím a pult túloldalán*
- Mérhetetlenül megkönnyebbültem. *fordul a férfi felé legtökéletesebb műmosolyával, miközben legszívesebben most rögtön távozásra bírná. ~Látszik rajta, hogy valami nincstelen lelenc lehet, ha nincs vele tisztában, hogyan illik a mélységi nőstényekkel bánni, pláne nem a Dwirinthalen ház matrónájával~ sajnálja egy pillanatra őszintén, hogy nem otthon van, hiszen akkor csak elég lenne egy sokatmondó pillantás a megfelelő személyek felé, és ez a pimasz hím nem élné meg a reggelt. ~Bár talán itt is találok erre megfelelő személyt~ vándorol egy pillanatra tekintete Fintre, de az az érzése, sajnálatos módon még nem tartanak ott, hogy a férfi feltétel, és legfőképp kérdezés nélkül teljesítse a kéréseit. A probléma azonban ideiglenesen megoldódni látszik, bár akad helyette újabb, ahogy Dorára terelődik a figyelem*
- Örülök, hogy nem okoz számára gondot kötelességeinek teljesítése. *biccenti meg kissé fejét a kancellár felé, tisztelete jeléül fáradhatatlan munkájukért Amon jólétéért, majd tekintete Dorára villan egy pillanatra, kifejezve, szívesen átveszi ezen kötelességek egy részét, ha a lány esetleg túlságosan leterheltnek érezné magát, azért nézne ki úgy, mint aki már legalább három hónapja nem jutott ki a napfényre*
- Nos, a Korsó átvétele után úgy gondoltam, ráférne egy kis vérfrissítés az étlapra, illetve úgy véltem, így méltóképpen leróhatnám hálámat azért a sok segítségért, amit ideérkezésemkor kaptam. *fordul vissza azonban somolyogva Habrertus felé, ahogy az étlap új fogásai kerülnek szóba* Be kell valljam, a Kancellár Kedvence az egész fogadó egyik kedvenc étele. Remélem, neked is elnyeri majd a tetszésed. *mosolyog jelentőségteljesen a kancellárra, miközben a koccintásra szánt italokat tölti, legfőképp a félholtnak tűnő Dora megnyugtatására*
- De ha esetleg valami megszokottabb ízre vágysz, tudok igazán elsőrangú kolbászokkal is szolgálni. *pillant kihívóan a lányra, ahogy felé tolja a pálinkát*
- Ugyan! *legyint közben a kancellár közbeszólására, mintha csak jelentéktelen apróság lenne, miközben mosolya és tekintete ennek épp az ellenkezőjéről árulkodik. ~Az, hogy ki a legfontosabb személy, csak nézőpont kérdése... ráadásul, valljuk be, igazán könnyen megváltoztatható~ igyekszik üzenni pillantásával, mielőtt lehúzná a saját adagját, csak hogy pillanatnyi szünet után elégedetten koppanjon pohara a pulton. Úgy tűnik azonban, csak Habrertus és jómaga képesek értékelni eme finom nedűt, Dora inkább a padlót mossa fel vele. Ezúttal viszont legalább érti, mi okozza a lány hirtelen meghökkenését, hisz a szárnyas malac láttán neki is eláll a szava egy pillanatra és kiül az őszinte döbbenet az arcára. Persze hamar összeszedi magát, felöltve a szokásos, kifejezéstelen álarcát, miközben próbál úgy tenni, mintha semmiség lenne az egész*
- Milyen alacsonyan szállnak ma a malacok! *jegyzi meg gúnyosan, szemével továbbra is a furcsa jelenést követve, míg az nem távozik a fogadóból, Dora eltúlzott reakcióját pedig inkább szóra se méltatja*
- Takarítsd fel! *int Fintnek a padlón lévő törött pohár és kifolyt pálinka felé mutatva, majd ha a férfi közelebb ér, suttogóra fogja*
- A kis szukának meg vidd ki a teát, amit kért, és egy kör töményet mindenkinek. A ház ajándéka. *szűri a fogai közt a szavakat, nem titkoltan mérges pillantást vetve Fintre, amiért pont ennek a libának nem tudja felszolgálni, amit kért. ~Nem baj, igyál csak. Remélem, neked is annyira megárt, mint anyádnak, mikor felcsinálták~ somolyog magában elégedetten, ahogy a borba kortyoló Relaelre pillant. Ahogy azonban a feladatokat kiosztotta, a pultot megkerülve Dora és a kancellár mellé lép, a kocsma túlsó végébe terelve őket, lehetőleg minél távolabb a kétes hírű kavalkádtól a kandalló körül*
- Talán kényelmesebb lenne ülve megvárni, míg elkészül az étel, nemde? *kérdezi mosolyogva, remélve, hogy sikerül rábírni vendégeit a pulttól való távozásra*
- Lesz még két Kancellár Kedvence is! *szól még vissza Fintnek, készen rá, hogy majd maga szolgálja fel a kért ételeket, addig pedig csatlakozik becses vendégeihez*
- És minek köszönhetem a megtisztelő jelenlétetek? Pusztán baráti látogatásról van szó, vagy esetleg az ételen kívül lehetek még mással is a szolgálatotokra? *érdeklődik a lehető legudvariasabb hangján, némileg átugorva az ilyenkor illendő bájcsevejt. ~Térjünk inkább a lényegre~ gondolja magában, míg a válaszra vár, figyelemre se méltatva Relael megjegyzését. ~Nos, az ezzel a mélységivel való cimborálás legalább megmentette Amont a kipusztulástól. Te mit is tudsz felmutatni azon kívül, hogy széttetted a lábad valami jöttment senkiházinak?~ dörgölné legszívesebben az elf orra alá, de a kancellár jelenlétében még fontosabbnak érzi, hogy kicsit se adjon hangot ellenérzéseinek problémás vendégével kapcsolatban és kicsit se látszódjon rajta irritáltsága, amit a kis cafkával szemben érez.*


4312. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-11 14:23:37
 ÚJ
>Morak Asthún avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//

* Nirs arcán egy mosoly jelenik meg, miközben a történekről beszél. Ez a törpét végképp nem nyugtatja meg. Miért mosolyodik el valaki, miközben a történtekről mesél, aki majdnem ott hagyta a fogát? De ez most lényegtelen is. Végül is az ő dolga. *
- Hát ne haragudjon, de tényleg nem néztem ki magából, hogy a szeretet istenét követi. * Mondja a törpe, miközben a mondat végére már, már elneveti magát. Majd így folytatja. *
- Nos akkor majd igyunk Eeyr dicsőségére! * Mondja a törpe bizakodva abban, hogy mihamarább megérkezik a rendelésük. És ekkor oda is lép az asztalhoz a felszolgáló az étellel és a borral.*

// Fintarret//
- Nos, igen. Én még kérnék egy teát, ha nem gond! * Feleli Morak Fintarret kérdésére. Azután pedig
újdonsült főnöke szavait hallgatja. *

- Micsoda, hogy kimenő? * Hökken meg a törpe. *
- Az meg mi a búbánat? Mostantól, hogy ön kiszámolta nekem a száz aranyat nincs olyan, hogy szabad idő! * Majd arra a kérdésre, hogy ki az a Wylnurana, így felel: *
- Minket, törpéket ő teremtett a sziklából, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.
* Mivel ezután Relael már Nirsel foglalkozik Morak az éppen visszaérkező Fäenronak szenteli a figyelmet. Aki miután leteszi Rel elé, amit hozott enni kezd, amit hirtelen abba hagy. *
- Mi az, hogy bocsánat fiatalember? Tán nem ízlik az étel? Na egyen, csak egyen! Ne is törődjön velünk! Maga még növésben van, magáé az elsőbbség! * Mondja az emberkölyöknek, miközben biztatásképpen, kissé megveregeti a hátát. *


4311. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-10 19:45:05
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 186

Játékstílus: Vakmerő

//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//
//Reklamácó erejéig Fintarret//
//Dora, mert visít, mint a szúrt malac//

- Nem hinném, hogy a Sa'Tereth híveknek különösebb ok kellene a támadáshoz. Általában durva, agresszív népek, mint az orkok és a mélységiek.
*Hangja enyhén megvető, holott Relael maga sem sokkal békésebb természetű, és ha valakinek, akkor neki igazán nem szabadna pálcát törnie mások felett. Viszont abban a szerencsés helyzetben van, hogy asztaltársasága nem ismeri lelkének fekete bugyrait, így egészen nyugodtan lehet képmutató.*
- Ahh, főnökasszony. Tetszik ez a megnevezés.
*Mosolyogva megveregeti a törpe vállát amolyan baráti módon. Relael nem szigorú, nyilván vannak elvárásai, de jócskán tudja értékelni a kedves szavakat, vagy a lojalitást is.*
- Kérhetsz majd kimenőt, ha úgy tetszik.
*Bár nem örülne, ha egyetlen testőre a Vérkertben andalogna, és megtalálna halni, de nem fogja rövid pórázon vezetni, és szabadidejében úgy cselekszik, és ott, ahol neki jól esik.*
- Ez a bizalom alapja. Wylnurana amúgy ki vagy mi? Még nem hallottam róla.
*Morak beszédje a vigyázásról elgondolkodtatja Relaelt, aki ha nem is köztudottan, de már némely körökben elég jól ismert élet szeretetéről. A forralt bort is magának kérte, és bizony a kábult állapotok sem ritkák esetében, ugyanakkor hamarosan majd vigyáznia kell valakire, aki sokkal sebezhetőbb nála.
Elmélkedéséből az zökkenti ki, hogy Nirs ujja megmozdul.*
- Nézem nézem!
*Mondja lelkesen, miközben feszülten figyeli az ifjú tharg kézfejét. Az pedig úgy reagál, ahogy annak reagálnia kellene, erre pedig Relael igencsak megörül, még tapsol is párat izgatottsága közben.*
- Jaj de jó, ez nagyon jó hír! Örülök neked Nirs.
*Valóban örül Nirsnek, annak ellenére, hogy számára megmagyarázhatatlan módon megváltozott. Igaz, nem is ismerte eddig eléggé, de Relael jobb kedvelte a szende fiúcskát, mint ezt a magabiztosabbnak tűnő fiatal férfit.*
- Most már te is lehetsz a testőröm.
*Mondja, és felkönyököl az asztalra, fejét oldalra billentve mosolyogva néz a topázszeműre.*
- A félmeztelenkedésért plusz aranyat kapnál.
*Teszi hozzá viccelődve. Hogy a viccben mennyi igazság van, az kérdéses, de ő röviden felnevet saját ajánlatán. Közben a fiúcska is visszatér közéjük, meg is hozva neki a tintát és a papírt.*
- Köszönöm.
*Mondja, miközben maga elé húzza, és eltűnődve gondolkodna azon, hogy mit is írjon, de előtte el kell intéznie valamit. Mégpedig reklamálnia kell a pocsék kiszolgálás miatt.*
- Talán a mélységinek az agyára ment a korom, hogy egy egyszerű listát nem tudott helyesen elmondani? Teát is kértem.
*Teszi hozzá, és közben a leszámolt aranyakat is Fintarret elé tolja, amiket korábban az asztallapra helyezett.*
- Lesz majd egy szoba, meg egy bőségtál is. Örülnék, ha azok nem tartanának eddig.
*Morgolódik némileg, és cseppet sem zavarja ha esetleg ez a felszolgálónak nem tetszik, elvégre egy fogadóban az ő aranyára van szükségük, és ha úgy tetszik szívesen elviszi máshova, ahol mondjuk nincsenek bosszantó mélységiek.*
- Egyél csak nyugodtan Fäenro.
*Simogatja meg az éhes gyermek buksiját, egyúttal némileg bűntudatot is keltene Fintarretben, mert az megvárakoztatott egy szegény, éhes kisfiút. Tekintetét viszont ezután Dorawyna irányába kapja, aki rémültnek, de leginkább elmeháborodottnak tűnik.*
- Szegénykém elmeháborodott lett. Mondjuk nem csodálom, hiszen egy mélységivel cimborál.
*Állapítja meg bölcsen és a meleg borba kortyol. Láthatóan kisimul arca, és talán csípős megjegyzései is lényegesen csökkenni fognak az alkoholnak hála. Már vagy két vagy három napja nem ivott, nem is csoda, hogy Relael ilyen ingerlékeny.*


4310. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-09 14:53:02
 ÚJ
>Fäenro Knirin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Fintarret//

- Köszönjük! *Veszi át a papírt és a tintát. El kell ismernie, hogy nem éri még el egy normális embergyermek szélességét, hát még a törpökét, mint azt Morak megjegyezte korábban. Az esélye viszont meg van rá. Főleg a közelmúltban indult be igazán a szerencse szériája. Bár ez még nem mérhető, nagyon is látható, mert igazán élettel telivé vált az elmúlt napokban. Hosszú lesz még a fejlődés útja, és egy ingyen szalonna sosem jön rosszul. Ennek hallatán azonnal elmosolyodik és visszakacsint.*
- Rendben, köszönöm! *Feleli halkan, mintha ez titok volna. Na de éhes már, ezért rohan is vissza az asztalhoz.*

// Az otthon melege //
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//

- Papír és tinta! *Szól, mikor visszaérkezik és Rel elé teszi a kívánt eszközöket. Az asztalon már sok jó finomság megjelent, Fäenro pedig elveszíti józan eszét. Azonnal leül és enni kezd. Csak a harmadik-negyedik falat után jön rá, hogy mennyire mohó.*
- Bocsánat! *Néz a többiekre. Most már meg tudja várni, míg mindenki más is enni kezd. Rel lehet, hogy előbb megírja, amit megszeretne, a két férfi lehet, hogy rendel még. Ő pedig gyakorolja a türelmet. Valamikor azt is kell. Nirst kissé szomorkásnak látja. Ha igaza van, azt is tudja, hogy a férfinak meg van erre az oka. Valami nem stimmel a karjával. Szeretne egy kis jókedvet csinálni neki, ha már gyógyítani nem tud. Még. De egyszer remek gyógyító varázsitalokat fog majd főzni.*
- Nézze! Kagaenaetól kaptam. Nagyon jó! *Szól Nirshez és az asztal mellé kiteszi egyik lábát. Makulátlan új bakancs virít rajta. Fäenron semmi sem ennyire szép és tiszta. Talán még a kabát, amiben jött, és amin most rajta ül, de az nem sajátja.*


4309. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-09 00:24:43
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Vakmerő

//Mindenki figyelmébe//
//Dora visít, mint a szúrt… malac//
//Hubi, Dora, Esti//
//Malac jő//

*Dora éppen belép, és elégedetlenül konstatálja, hogy Hubi máris más lányok kezét csókolgatja, illetve elégedetten konstatálja, hogy már érkezik is a jó pálinkája, amivel leöblítheti ezt az egész incidenst. Két társa láthatóan aggódik érte. Szó nélkül, kissé félve nyúl a pohárért.*
- Nekem is jó a Kancellár kedv...
*Ebben a pillanatban azonban észreveszi az utána kicikkanó másik szárnyas malacot, elsüvít mellette, kifelé, miután egy az lányéhoz hasonló csomagot pottyantott le Relnek. Hogy valami belső megfontolás és feltűnési vágy mozgatja-e, vagy elsősorban a halálfélelem teszi ezt vele, de Dora szó szerint Habrertus karjai közé ugrik, szorosan magához ölelve a férfit, és persze eközben nem számolva a kezükben lévő pohár pálinka túlélési esélyeivel. Az övé ijedtében a földön landol, és ripityomra tör, az ital pedig végigfröccsen a padlón.*
- OTT VOLT! OTT VOLT MEGINT EGY SZÁRNYAS MALAC! *Kiabál rémülten, oda se mer nézni. Dorawyna Olaphine, a nagy gyógyító, a pestis elleni küzdelem hőse most ijedten reszket, a kancellárt ölelgetve, csukott szemmel.* MONDJÁTOK, HOGY TI IS LÁTTÁTOK!

A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.09 00:25:32


4308. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-08 23:55:06
 ÚJ
>Komor Fintarret avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Mindenki//

*Fint nem különösebb örömmel az arcán veszi tudomásul, hogy a főnökasszony más férfiakkal flörtöl. Már éppen kinyitná a száját, hogy megjegyezze, kellemetlen helyzetbe hozza a kedves vendéget, mikor az túl jól reagál a pokrócra. Hát nem szól semmit, csak mogorva sóhajjal felcaplat a lépcsőn, és leteszi a vizestálat a megfelelő szobában, no meg persze a rongyot is mellé. Mikor végzett, és mindent rendben talál, az ablakon kinézve valami különöset lát, valami rózsaszínt elcikkanni a bejárat előtt. Kikukucskál, még az ablakot is kitárja, de semmi újság. Aztán hirtelen egy malaccal találja magát szemközt.*
- MI? *Kiált fel döbbenten, és már kardjához is kaphat, ám a meglepő módon szárnyas állat egy tasakot ejt hozzá, majd el is repül. Megdörgöli a szemét, de úgy látja, a tasak megvan, ő pedig nem képzelődött.*
- Ezek az ostoba varázslók mindig tréfát űznek az ember fiából. *Mondja. Ám ahogy a fogadó közös terébe menet végiggondolja, a varázslók holmijai nagyon értékesek is. Ha eladja a piacon, talán még annyi vagyonra is szert tesz, amire Esti végre felfigyelne. Hátha az eltévedt röpmalac ajándékából még valami hasznosat tudna kihozni. Amikor beleles a csomagba, azonban csalódnia kell, nem talál benne semmi jót, csupán egy nevetséges, disznós gyűrűt, meg egy vas karperecet. A disznóssal nem is akar kezdeni semmit, a karperecet is csak úgy tréfából próbálja fel a kezére. Még soha nem viselt ékszert, de ez még nem is áll olyan rosszul, habár nem tűnik valami különlegesnek. Hiába, az marad, ami – ma se lett uracska, ez a csapossá lett zsoldosok sorsa. És ezt még csak tetőzi, hogy Esti éppen valami öreg, jól öltözött fickóval smúzol. Már ki tudja, hányadik ez ma. Fintet elönti a féltékenység, úgy vonul hátra a konyhába, hogy feltegye főni, sülni a lány és társa rendelését.*
- Esküszöm, hogy enyém lesz az a kormos. *Suttogja mérgesen, tekintve, hogy a sercegő olaj elnyomja a hangját. Hirtelen kis fény hatására a mondata apró betűkkel, de megjelenik a karperecen: „esküszöm, hogy enyém lesz az a kormos”. Még jó, hogy olyan semmitmondó színe van, talán nem veszik észre. Mérgesen ráhúzza az inge ujját.*
- Varázslók, disznók, meg az istenek tudják, mi még! *Kirakosgatja a bögréket, tányérokat, és rendkívül ironikusan megtölti őket finomabbnál finomabb falatokkal, amiktől másnak jó kedve lesz. Ezután a művét egy nagy tálcára pakolja, és még sikerül is ellavíroznia a hölgy asztalához.*

//Rel asztala//

- Rántotta, szalonna, pirítós, tej, forralt bor, két zabkása, ahogy kérték. Jó étvágyat hozzá. *Mondja kissé komoran, de nem udvariatlanul, és egyesével ki is rakosgatja a holmikat az asztalra, azután elszámolja az összeget, de nyilvánvalóan még csavargóként is igen sokallja.* Az úr is kér valamit? Mit adhatok? *Érdeklődik az újonnan érkező törpétől. Feltételezi, hogy az ő rendelését is tartalmazza a dolog, de amiatt futnia kell még egy kört.*
- És maga, uram? *Pillant Nirsre.* Valami italt esetleg?
*Ha választ kap a kérdéseire, csak bólint és elvonul, hogy beszerezze a maradék ellátmányt, feltegye melegedni, amit kell.*

//Kicsit mindenki, többnyire Fäenro//

*Amíg az étel készül, Fint a lépcső felé sandít, ahol látja a sötételfet elvonulni. Ez egy kicsit könnyít a lelkén, már csak az öreg fickó, meg a kis bájos elftársa az, aki a fogadóban különösebb figyelmet igényel, és nem örül neki, hogy Esti meg is adja a vén kecskének ezt a figyelmet. De hát öröm az ürömben, hogy legalább nem neki kell velük is foglalkoznia. Helyette a karperecet nézegeti a pultra dőlve, és küzd az érzéseivel. Úgy érzi, valamit tennie kellene, de fogalma sincs, mit. A kormos hideg lelkéhez aligha jut közelebb, nagyon okosnak kell lennie. Gondolataiból a vékony fiúcska ébreszti fel, aki hozzá lép, és papírt és tintát kér.*
- Ó, biztos akad. *Mondja, és kutatni kezd hátul. A leltárt is vezetni kell valamivel, vissza is tér egy üveg tintával, tollal és papírral, és átadja neki, de csak ha nem jelent gondot a cipekedés.*
- Eszel te eleget, fiú? *Méregeti a sovány kölyköt, és kicsit mintha magát látná húsz évvel ezelőttről.* Menj, kóstold meg a szalonnát, nagyon finom. Ha kell még, szólj, neked ingyen adom. *Arcán ugyan nem látszik mosoly, mint általában soha, de szemével cinkosan kacsint egyet. Ki tudja? Lehet, hogy Fint a lelke mélyén azért vidám fickó is tud lenni.*


4307. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-08 19:22:19
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

// Az otthon melege //
//Relael, Morak, Nirs, (Fäenro)//

*Kicsit erőlködnie kell, hogy el ne mosolyodjon. A törpe kíváncsisága akár egyszerű érdeklődés is lehetne, de utána olyan fürkészőn néz az arcába, hogy Nirs valószínűleg joggal gyanakszik csapdára. Tehát egy kicsit beharapja az ajkát, ami annak is lehetne jele, hogy emlékeivel viaskodik.*
- Mi másért tették volna? *kérdez vissza színtelen hangon* Elvetemült gyilkos az mind.
*Érdekes, hogy az unalomig ismert sztereotípia milyen jól hangzik. Még akkor is ha ebben az esetben pont fordított volt a felállás. A fényszuka csahos kutyái vágyták a vérüket, míg ők próbálták kerülni a konfliktust. Most már egy picit elmosolyodik. Hiszen emlékeztetnie kell magát, hogy ebben az esetben helyesebb az egyes szám első személy, mert Han bizony nem igyekezett visszafogni magát.*
- Vigyázni kell a kívánságokkal, törpe uram, mert a végén még valóra válnak. A Vérkert pedig nem barátságos hely. A gyanútlan utazó könnyen a sötét isten oltárán találhatja magát. Aranyak és vér nélkül.
*Persze ha Morak ragaszkodik elképzeléséhez, Nirs sem fog nagyon tiltakozni. Elvégre Sa'Tereth kegyeli azokat akik áldozattal kedveskednek neki. Mindezektől függetlenül akár így is ihatnának együtt a törpével, aki épp Rellel üzletel. Nirs pedig egészen megdöbben és tulajdonképpen meleg pillantással mered a fiúra, mielőtt az a pulthoz indulna.*
- Igen, ő olyan. Jó. *szólal meg halkan, de mélységes meggyőződéssel. Sóhajt egyet ahogy a távozó fiú után néz, majd miután megitta az italt, kicsit bizonytalanul vonja meg a vállát Rel kérdésére.*
- Nem tudom, zsibbad. De eddig is zsibbadt.
*Bal kezével megemeli ernyedt jobbját és kézfejét az asztal lapjára fekteti. Kis ideig tanácstalanul mered rá, nem tudja, hogy mire kéne számítania. Kis szikráknak vagy fényeknek kéne szaladgálniuk a kezén, jelezvén a varázsital hatásosságát? Persze semmi ilyesmi nem történik. Aztán próbát tesz a mutatóujjával. Az meg is rebben. Nem olyan nagy dolog ez, de Nirsnek nagy örömet jelent.*
- Azt hiszem... *néz fel Relre fülig szaladó szájjal* Nézd csak!
*Megmozdítja a középső ujját is és így tovább a többit.*
- Köszönöm.
*Azután a lépcső felé sandít. Eddig jó. Ha pedig a szerencse és istene nem pártol el tőle, hamarosan szólhat Hannak. Az elf úgyis olyan türelmetlennek látszott, biztos jó néven fogja venni ha nem kell tovább várnia. Bár ha jobban belegondol, nem türelmetlenkednie, hanem segítenie kellett volna. De biztos lesz még lehetősége szemrehányást tennie.*


4306. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-08 14:10:34
 ÚJ
>Madvaarick Moraedrow avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Úttalan utakon//
//Említés szintjén Rel//
//Hubi, Esti//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Rick fáradt, hiszen kényelmetlennek mondható körülmények között kellett eddig menekülnie, s jelenleg semmi kedve nincsen ahhoz, hogy szottyadt öregurak és púposkodó, magukat fajtársaiknál többre tartó mélységi szukákkal foglalja el magát. Céljában elbukott és úgy néz ki, nem látják itt szívesen. Ez természetesen kölcsönös, ezek után meg főleg az. Igaz, hogy hölgyeké az elsőbbség, Madvaarick azonban mégis úgy érzi, jelenleg előnyösebb lenne az úrral kezdeni. Szemei kitágulnak, arca közönyös, hangja rideg.*
-Nem, nem igazán és nem is érdekel, bevallom. *Látszik rajta, hogy provokál. Feltehetően nemes, vagy valami fontos személy lehet az az ember, de hogy ki pontosan, fogalma nincsen. Jelenleg már az sem érdekelni, ha itt, helyben nyúznák meg élve. A barna hajú elf rima pedig úgy néz ki, viszont felvette vele a szemkontaktust és meglehetősen egyek a reakciójuk is. A kölcsönös megvetés szinte mindennapos a sötéltelfek és szarvasokkal üzekedő rokonaik között, legalábbis a vajákos eddigi tapasztalatai alapján. Gunyoros mosolyt ejt meg Esti felé, majd ha teheti, lassan feláll.*
-Tökéletesen egyet tudok érteni veled. Talán ott kissé kultúráltabb társaságot találok. Ne aggódj, megalszok és holnap már távozok is. "Hölgyem." *Amennyiben senki sem akarja felkoncolni, vagy csak feltartani, akkor valóban elindul a lépcsőn és felmegy a szobájába. Nem igazán érdekli, hogyan néz ki az, amíg a célnak megfelel és van benne egy ágy, köszöni szépen, ő akárhol el tud aludni, legalábbis jelen állapotában.*


4305. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-07 22:03:52
 ÚJ
>Morak Asthún avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

// Az otthon melege //
//Relael, Morak, Nirs, (Fäenro)//

* Amikor Nirs a vérkertben szerzett élményeiről beszél a törpe kissé meglepődik. Ezt tágra nyílt szemeiről valószínűleg észre is lehet venni. Eddig, ránézésre Nirst tartotta volna Sa'Tereth hívének. Majd hirtelen nyugtalanító gondolatok villannak át Morak agyán. ~ Egyáltalán, mit keresett Nirs a vérkertben? Meg különben is, mi van, ha hazudik? ~ Ezek a gondolatok nem hagyják a törpét nyugodni, így, hát ezt feleli Nirsnek: *
- Vérkert? Még nem hallottam róla. Új vagyok a környéken. De ahogyan leírta szörnyű hely lehet. Szóval Sa'Tereth hívei megtámadták önt? Szörnyű! Ne haragudjon, nem gondoltam volna, hogy ön Eeyr híve. Mert hát ugye ezért támadtak önre?
* Miután befejezte a mondanivalóját a törpe, Nirs arcát kémleli. Vajon az arcizmai elárulnak-e valamit abból amit gondol? Pláne Eeyr említésekor. Majd kedélyesebb hangon így folytatja: *
- Örülök, hogy így is hajlandó inni velem. Csak győzzük kivárni! Különben egyszer megmutathatná azt a vérkertet! Úgy hallom oda érdemes tapasztalt kísérővel menni!
* Ekkor Relael közbeszól. *
- Hát akkor ezt a kirándulást későbbre halasszuk! Hallotta a főnökasszonyt. Nem tervezünk mostanában arrafelé menni.
* Nyugtázza Relael szavait a törpe, majd Fäenro kérdésére felel. *
- Nem, nem fiatalember! Magasnak már elég magas is lenne. Én a szélességére céloztam. Azon még van mit alakítani.
*Rokonszenves a törpének ez az emberkölyök. Lehet, hogy azért, mert olyan törpe magasságú. Vagy talán azért, mert már ő is türelmetlen az étel miatt. Nem tudni. Erre pontosan Morak sem tudja a választ. Ezek után Relaelhez fordul a törpe és így szól: *
- Ó, köszönöm a pénzt! Hát előre fizet? Wylnurana tartsa meg a jó szokását! Köszönöm!
* A törpének hirtelenjében roppant jó kedve kerekedik. Nem tehet róla. Az arany már csak ilyen hatással van a törpékre! Azt viszont észreveszi, hogy az imént Relael megmosolyogta a szavait, amiket Nirsnek mondott. De ezért nem sértődik meg, csak ennyit mond: *
- Ha saját magamra nem vigyáznék és mindenféle mérgekkel szennyezném, hogyan lenne elvárható tőlem, hogy másra vigyázzak? Miközben bódultságomban, még a saját lépéseimre sem tudnék ügyelni, nem hogy másvalaki épségéért feleljek!? Ugye ön sem bízná magát ilyen személyre?
* Mondja a törpe, miközben elmosolyodik. *

A hozzászólás írója (Morak Asthún) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.07 22:05:32


4304. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-07 01:00:02
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 186

Játékstílus: Vakmerő

// Az otthon melege //
//Relael, Morak, Nirs, (Fäenro)//

*Ha lenne végre bora, akkor abba kortyolva próbálná leplezni mosolyát Morak szavait hallva. De nincsen, ezért semmi sem rejti el nyílt véleményét arról, hogy mennyire komikus amit mond. Ha egy egyszerű törpe így tekint a testére, akkor Relaelé feltehetően egy ocsmány, városszéli kupleráj lehet, tekintve, hogy mennyit iszik és mi egyebeket csinál még szabad idejében.*
- Valóban igen lehangoló a kiszolgálás. Mélységiek, és lassú személyzet... A vaskorsó sem a régi, egyre csökken a színvonal.
*Rosszallóan ingatja a fejét. Egykoron szeretett ide járni, de azt nem szereti, hogy megváratják, na meg persze Estanellariát sem, ahogy a bámuló mélységi férfit sem.
Csendesen elnézi, ahogy a törpe és a kis árva fiúcska beszélgetnek, örömtelien tapasztalva azt is, hogy milyen nyugtatóan hatott érintése Fäenrora. Relael is szokatlannak találja, hogy újdonsült testőre ilyen udvariasan viselkedik egy egyszerű gyerekkel, ugyanakkor örömmel is látja, így legalább amiatt nem kell aggódnia, hogy Morak akár szavakkal bántaná a kisfiút. Közben ügyelve arra, hogy ne zavarja meg a csevelyt, elővesz egy másik erszénykét ami 100 aranyat tartalmaz, és átadja Morak Asthúnnak. *
- Kezdetként.
*A későbbieket meg persze megbeszélik majd. Idejük elviekben lesz rá, tekintve, hogy Moraknak az lesz a dolga, hogy kísérgesse őt. Meglepő, és egyszersmind rendkívül szórakoztató dolgot tapasztal, ahogy a gyermek ijedtében, vagy a váratlan pillanatnak hála megdobja a szárnyas malacot. Önkéntelenül is felszabadult nevetésben tör ki, és megsimogatja a kisfiú fejecskéjét. Ezt követően amaz rövid időre távozik asztaluktól, hogy teljesítse Relael kérését, aki több mint elégedett ezzel a végtelenül jólelkű gyermekkel.*
- Nos? Hogy érzed?
*Kérdezi feszült figyelemmel vizslatva Nirst, aki elfogadva az italt már meg is itta azt. Őszintén reméli, hogy végül hasznára vált az ital, és ezzel ki is pipálhatja a napi jócselekedetét. Ekkor viszont olyat tapasztal, amit Nirs esetében korábban nem. Csak néma résztvevőként szemléli, és próbálja megállapítani, hogy mi volt az a furcsa fény, amit az ifjú tharg szemében látott. Szeretné azt hinni, hogy egyszerű düh, de túl ismerős volt számára annak a pillantásnak a jellege ahhoz, hogy valahol ne szomorítsa el őt. Nem is tudja mit szóljon a hallottakhoz, talán nem is kellene semmit, mégis megteszi.*
- Egyhamar viszont nem fogja megtapasztalni, mert más teendők várnak ránk.
*Mondja mindezt a szokott módon, töretlen mosolyával.*
- Mindenesetre ez a Vérkert elég lehangoló helynek hangzik. Feltételezem nem is érdemes oda menni, ha csak romlás burjánzik ott. Ugyanez igaz a Vaskorsóra is, de itt legalább van sör.
*Próbálkozik meg egy kicsit a mókázással, közben pedig a pult felé pillantgat, ahol a két mélységi, a kancellár és Dorawyna van. Még mindig neheztel fajtársára, amiért az Estanellaria oldalán állt vele szemben.*


4303. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-05 21:49:09
 ÚJ
>Fäenro Knirin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//

*Rel megérinti a hátát, ekkor hagyja abba a kopogást. Mi több, ekkor veszi észre, hogy eddig mit csinált. A hirtelen csend néha feltűnőbb, mint a nagy zajok. A két férfi idegen, de miután Rel bemutatja Nirst, mint Kagaenae kedvesét, máris szimpatikusabb lesz. Fäenro jó szívvel gondol vissza a nemes kisasszonyra.*
- Ismerem a feleségét, nagyon jó volt hozzám! *Lelkendezik. Ugyan Rel nem mondta, hogy házasok is, tehát lehet, Fäenro kicsit előreszaladt az időben.
A törp kedvesen szól hozzá, sőt, magázza. Ettől egészen meglepődik a gyerek, ami kiül tekintetére. Még soha senki nem beszélt hozzá így.
- Biztosan nem sokára hozzák a kaját. *Felel Moraknak, kissé talán parasztosan, de nincs benne rossz szándék.* - Nem vagyok még olyan magas, mint ön? *Lepődik meg ismét. Azt hitte, már legalább a törp magasságot elérte, ám könnyen tévedhet az, aki ráül az összehajtott kabátjára. Mialatt ezen tűnődik, valami fura lény vágtat be az ajtón. Felfogni sincs ideje, hogy a malac Relt vette célba. Csak akkor cselekszik, mikor az már kifelé indul, vagyis utána vágja az étlapot. Az értékes étlapot, melyet nem rég még Rellel olvasgattak közös erővel. Szerencsére elvéti a dobást, így nem kell annyira szégyellnie magát egy perccel később. Ugyanis a malac ajándékot hozott.
- Sajnálom! *Szól, kissé zavarban. Mivel nem rég egy kérés is elhangzott, feláll, hogy hasznossá tegye magát.* - Hozom máris!

//Egy szóra Fintaret és Rick//

*Megcélozza a férfit, akire Rel mutat. Útközben elhalad egy sötételf asztala mellett. Mivel Nimral és Rulcar megismerése óta egészen kedveli a mélységieket, örömmel vigyorog rá.*
- Jó estét! *Köszön neki, majd folytatja útját. Fintaret mellett megköszörüli torkát, ami egészen vékony hangúra sikerül. Sokkal inkább egér cincogás, mint figyelmeztető dörmögés.*
- Bocsánat Uram! Kérhetnék Öntől papírt és tintát? A hölgynek vinném, annál az asztalnál. *Mutat Relre, bár mutogatni nem igazán illik.*


4302. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-05 20:43:41
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Az otthon melege//
//Relael, Morak, Nirs, Fäenro//

*Pislog kettőt és csendes részvéttel néz a törpére. Nyilvánvalóan elmeháborodott. Nirs ugyanis eddig úgy tapasztalta, hogy a törpék számára még a bor vagy a sör sem igazán számít italnak, legfeljebb a tömények. Erre most az történik, hogy teát akar inni... Merthogy a test szentély...*
- Ahogy tetszik. *vonja meg végül a vállát. Nem sok kedve van ezen vitába szállni. Amikor Rel bemutatja nekik a fiúcskát, megpróbál elmosolyodni. Egész jól sikerül.*
- Üdvözöllek, Fäenro.
*Még a címzés, miszerint ő Kagaenae kedvese is jólesik neki. Legott arra gondol, hogy lassan nem is biztos ebben, hiszen olyan rég látta fiatal hitvesét. Persze csak a szerelmes ifjú érzi így, hiszen legutóbbi látásuk óta alig telt el egy nap.*
- Köszönöm. *babrál ujjaival a kis üvegcsén amit Rel nyomott a kezébe. Annyira persze nem ismeri ezeket az italokat, hogy meg tudja ítélni az erejét, de reméli, hogy elég lesz. Szabadulna már a bénultságától. Amíg Rel a rendelést összesíti és adja le, amit Nirs amúgy sem tudna követni, pár pillanatig rajta felejti tekintetét a hegyesfülűn. Nem tudja hova tenni. Régi beidegződés nála, hogy nem szívleli az elfeket, de ez itt mindig feltűnően kedves volt vele. Pedig oka nem is kellett lennie rá. Mielőtt ez végképp zavarba hozná, fogaival kihúzza a dugót a fiolából és lehajtja tartalmát. Szinte azonnal érezni vél valami kellemes bizsergést és azt ahogy a melegség elönti belülről. Ha egy kis szerencséje van akkor nemcsak azért érzi így, mert ezt akarja érezni. Sokáig nem figyelhet erre az érzésre, mert a törpe ismét megszólítja, Nirs szemei pedig sárgán, gonoszul villannak az újdonsült testőrre. A színről persze a természet tehet, de mintha valóban lenne ott valami rosszindulat.*
- Nem olyan vidám az, törpe uram. Mennyire ismered a Vérkertet? Azt beszélik, hogy valaha üde liget volt, élettel teli és derűs hely. Talán pont ez szúrta a szemét az elvetemült istennek, Sa'Tereth-nek. *mosolyodik el halványan* Bűnös mágiájával megrontotta a tiszta helyet, fertőző miazmát lehelő ingovánnyá változtatva, ahol torz teremtmények, az ő hívei mormolják átkos imáikat és mindenki más akit rossz sorsa odavet, örülhet ha néhány sérüléssel ki tud menekülni onnan.
*Lekönyököl az asztalra, fanyar mosoly jelenik meg a képén ahogy kicsit közelebb hajol a törpéhez.*
- Sok mese létezik, szebbek és borzasztóbbak is. Ám az igazi vallási élmény a személyes megtapasztalás. Egyszer talán magadnak is része lesz benne.

Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.

4301. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2020-01-05 20:09:43
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 25

Játékstílus: Vakmerő

//Esti, Dora, Rick, Hubi//

*Hát igen, ennek mindig így kéne történnie. Mindig úgy lenne helyes ha magas hivatalának megfelelően üdvözölnék. Igazán sajnálatos, hogy a thargok egyszerűen képtelenek felismerni zsenialitását és nélkülözhetetlenségét. De talán ez is megváltozik, nem is olyan sokára.*
- Úrnőm... *mosolyodik el nyájasan amikor a mélységi illően üdvözli, majd kénytelen besietni a pult mögé. Úriemberek nem fognak kezet asztal vagy más bútordarab felett és Hubi úriember. Más kérdés, hogy nem parolázni akar. A kézcsók viszont (hacsak Esti nem kapkodja el a kacsóját) olyan, amilyennek lennie kell egy úriember részéről. Nem rángatja szájához a sötételf kezét, csak mellmagasságig emeli meg finoman és ő hajol rá derékből. Persze nem nyálazza végig a kézfejet, nem is érinti ajkaival.*
- Örvend a szívem, hogy ismét társaságod élvezhetem.
*Mostanra már visszatért a pult másik oldalára és Esti figyelmeztetése nélkül is észreveszi, hogy Dorával valami nem stimmel.*
- Öhm... biztosíthatlak felőle, hogy semmilyen szempontból nem róttam rá olyan terhet, melyet nehezen viselt volna. *dünnyögi Estinek, aztán tenyerére fekteti Dora kezét és megpaskolja azt.* Kedvesem, minden rendben van? Mintha valami...
*Hubi valóban aggódik Dora furcsa viselkedése miatt és szeretne a dolog végére járni (úgy általában mindenre válaszokat akar), de van itt valami ami még a báván álló lánynál is jobban zavarja. Lassan, tulajdonképpen hitetlenkedve fordul a tőlük nem messze pultot támasztó orcátlan felé.*
- Attól tartok, modortalan barátom, hogy neked fogalmad sincs, ki vagyok én.
*Épp csak annyi fenyegető élt próbál csempészni a hangjába, hogy a sötételf pernahajder érezhesse, botor módon olyasvalakibe kötött bele, akibe nem volt bölcs dolog. Hogy ki is ő, azt egyelőre nem árulja el. Egyrészt Esti szavaiból már kiviláglik valamelyest, másrészt pedig Hubi nemcsak úriember, de kegyes úriember is. Lehetőséget kíván adni a mélységi számára, hogy a lábai elé borulva esdekeljen irgalomért és egyben Hubi személyét illető kérdésre is választ kaphasson. Persze nem lenne meglepve, hogy ha a sötételf könnyebb sokkot kapna a felismeréstől, ezért talán van még ideje arra, hogy Esti invitálására is reagáljon.*
- Talán bűnös dolog, hogy nem nevezhetem a Vaskorsó törzsvendégének ám úgy rémlik, hogy a Kancellár kedvence új, vagy viszonylag új fogás az étlapon. Igazán megtisztelő, hogy egy ilyen ínyencség viseli a nevem, köszönöm. Meg is kóstolnám!
*Elvigyorodik aztán Dorára pillant. Talán a lány lassan kizökken a furcsa lelkiállapotából. Ha nem, Hubi ismét megpaskolja, most már az arcát. Persze még ezt sem lehet pofozkodásnak nevezni.*
- Dora, kedvesem, te mit ennél?
*Valamivel később pedig hamis mosollyal emeli meg a poharát a többiek felé.*
- Szabadjon megjegyeznem, hogy a Vashegy legfontosabb személyei jelenleg nem tisztelnek meg minket társaságukkal. Ugyanakkor elégedettséggel kell eltöltenie minket az a tény, hogy hármasunknak köszönhetően ez a hiány éppen csak érezhető.
*Most már a pálinkába mosolyog bele is szuszog, ami egy könnyebb köhögőrohamot vált ki belőle.*
- Eh... *törli meg a szemét* Már az illata is földhöz vág.


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4874-4893