//Degusztáék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Zavartan pislog a laposgyapjasok leírására, csak azt remélve Effy ezen szerelmeivel legalább nem bújik ágyba. Véleménye szerint is mindegy, így hagyja szó nélkül a dolgot, csak fejét rázva meg, hogy az előbb vizionált kép eltűnjön végre.*
-Az jó lenne, de bírom még pár óráig.
*Reagálja le a mosdóvíz kérdését.*
-Vagy napig.
*Sóhajt fel, őszintén undorodik most magától, így jobb szeretné a vizet mielőbb, de nem olyan áron, hogy egy pillanatra is nélkülözze öccse jelenlétét.
Magában ezerszer feltette már ezt a kérdést, hogy lehettek ennyire vakok?*
-A Testvériség nem indított nyílt támadást a háború óta, gondolom könnyű volt elhinni, hogy végleg megszabadultunk tőlük.
*Terwy Burghret véleménye szerint senki sem kedvelte, egy igazi féreg volt. Az is meglepő, hogy Éné anyja képes volt összeállni vele. Meglepő, és gyanús.*
-Apa sosem utalt erre, ha nem is szívlelhette Burghret minimális szinten bízott benne.
*Éné nevelőapjának haláláról sincsenek biztos információ.*
-Nem tudhatjuk, lehet, hogy Lynia asszonyt is kényszerítette az egész összeesküvésre.
*Fintorogva bólint a doboz említésére, majd gyengeségét meghazudtolva fakad ki határozottan, és pattan fel, mikor azt hallja Tiznek kellett volna maradnia.*
-Nem! És ezt a baromságot ne is halljam tőled többet. Verd ki a fejedből! Nem a te hibád Tiz.
*Ejti az inget a pokróc tetejére, és süpped újra az ágy szélére, hogy békülékenyebb hangon folytassa.*
-Ha te maradsz téged is elveszítelek, ugyan hogy bírtad volna hatokig a szereid nélkül?
*Bár ez mindig kényes téma volt kettejük között, most nincs vád hangjában. Sok mindent megértett, elfogadott azokon a hideg éjszakákon, a puszta padlón feküdve saját vérében. Ha Tizionak ilyesfajta löket kell ahhoz, hogy kibírja, hát ki ő, hogy emiatt elítélje mikor megvannak a saját, idegnyugtató, szabadító drogjai? Effynek meg hozzá méltatlan fickók lőcsére van szüksége, ezzel még azért nem békélt meg.*
-Mindegy.
*Felel fásultan az óhajait firtató kérdésekre, majd hogy ne tűnjön úgy érdektelen a témával szemben fájdalmas mosoly kíséretében ad magyarázatot döntésképtelenségére.*
-Két napja nem ettem, szerintem az orktaknyot is jóízűen befalnám. Csak sózzátok meg alaposan.
*Emelkedik fel újra, hogy a mosdóállványhoz araszoljon, kevéske lesz az az egy kancsó hideg víz tisztálkodáshoz, de legalább kezét, arcát megakarja mosni. Közben rágódik Tiz szavain, igen, könnyen lehet, hogy igaza van és csak egy anya hiányzott mindig is Effynek.*
-Vannak akik egyszer képesek szerelembe esni életük során. Apa ilyen volt.
*Magyarázza miért is történt mindez úgy, ahogy, miközben régi, jó szokásához híven védi apját.*
-Eff ebben kicsit sem hasonlít rá.
*Méregeti a vizet, mintha ősi ellenségek lennének.*
-Legalább.
*Reagálja le a Hadúr előzékenységét a megbecstelenített, árva, és elszegényedett nemes kisasszony irányába.
Majd tölt a kancsóból, ragad szappant, és lát neki a kézmosásnak, ott folytatva a történetet, ahol abbahagyta húga viselt dolgai, és viselőssége miatt.*
-Visszatérve Joranra. Miután egy kiadósabb verés, és némi jeges víz hatására végre elköptem a kikötőben merre keressék, és hogy nála vannak a nagy pénzek, és a fegyverek java gyorsan eltűntek mind, és nem tértek vissza. Ennek már úgy egy hata lehet. Azért nem ártana megkeresni az öreget.
*Aggódik picit miatta, de ismeri annyira nagybátyját, hogy tudja, biztosan felkészült volt, és már tudott a raktárakat fosztogató haramiákról.*